Fellángolások. A gyerek, akit hagynak szabadon szárnyalni tapasztal és fejlődik, szívja magába az impulzusokat, milliószor átalakul mielőtt szépen fokozatosan kialakulnak főbb jellemvonásai. A kalandozás a felnőtté válás része, hogy megtaláljuk önmagunkat. Időnként úgy érzem magam, mint Pán Péter, aki nem volt hajlandó lemondani gyermeki fiatalságáról, megmarad az örök játék világában, ahol minden élénk színű, szinte már harsány. A lelkem egy része ilyen. Szüntelen kutatom, hogy mitől lehetnék egy kicsivel több, egy gondolattal másabb, hiszen honnan tudhatnám, hogy nem az ezredik hobbi lesz az, amit majd a nyugdíjas otthon árnyas tornácán is örömmel végzek majd.

Hagyományok. A nagy család melegsége mindig átjárta a hétköznapjaimat. A feltétlen támogatásukat mindenben élvezhettem ezt pedig talán sosem tudom majd nekik eléggé meghálálni. A két nővérem hiába költözött el otthonról már évekkel ezelőtt mégis minden vasárnap összeülünk egy lármás, zajos, egymás idegeink táncoló nagy vacsorára és annak ellenére, hogy az unokatestvéreim sem éppen az utca végén laknak Karácsonykor és szülinapokkor a ház mindig csordultig van rokonokkal, hogy egymás szavába vágva próbáljuk megvitatni az éppen aktuálist és felzárkózni az esetleges lemaradással egymás életével kapcsolatban.

Ihlet. Sokszor, amikor a fejem már csordultunk van zűrzavarral egyszerűen tollat, ceruzát, ecsetet vagy tabletet ragadok, hogy az alkotáson keresztül minden elcsituljon. Amikor lemerül a szociális elemem egyszerűen elzárkózok és a fejhallgatómat felrakva mással sem foglalkozok csak színekkel és formákkal egészen. Apám a mai napig emlegeti életem első komoly szakítását, amit egy olyan alkotói gyász követett, aminek az eredménye egy több ezer megtekintéses rajzfilm lett a youtube-on.

Szeszély. A család legkisebbjeként a természetem korántsem makulátlan. Ritkán hallottam a "nem" szót emiatt még sokszor manapság is nehezen tudom elfogadni, ha valami tiltólistára kerül és nem félek futni néhány extra kört, ami esetleg még változtathat a válaszon. Akaratos hisztérika ugyan nem vagyok, de művészi szinten rebegtetem a szempilláimat megdolgozva az emberek lelkét, hogy elérjem amit akarok.

Halk, visszafogott kacagás gördül le az ajkaimról miközben a mosolyom mellett gödröcskék mélyülnek az arcomon és a szemeim félhold alakba görbülnek a fejem megingatása közben. Mikulás sapkám bolyhos fehér pomponja szórakozottan ugrál a vállamon ahogy néhány pillanatig még a csendes nevetgélés rázza a testemet.
-Egy nagy pohár Karácsony rendel.-Ellépek a kasszától magam mögött hagyva a fanyar arcú fiatalembert bájos társával és felfirkantom azt a bizonyos nevet a pohár oldalára, amit tovább díszítgetek egy Bambi beütésű Rudolffal kihasználva minden művészi vénámat és grafikai tudásomat, míg a kolléganőm készíti a korábbi rendelést ezzel elfoglalva a kávéfőzőt. Kevés dolgot szeretek jobban a ragyogó napsütésnél és a tikkasztó kánikulánál (merthogy én igenis rajongok a nyár minden egyes pillanatáért még akkor is, amikor már a hőség szinte levesz a lábamról), ez pedig nem más, mint a Karácsony. Hiába ráz a hideg és didergek reggelente a buszon a hideg fémcsőbe kapaszkodva miközben a leheletem apró felhő pamacsként jelenik meg a levegőben én boldogan mozgatom szinte alig észrevehetően a lábamat a fülhallgatóból duruzsoló rongyosra hallgatott ősrégi slágerek ritmusára.. vagy éppen azok trap remixére december legelső napjától kezdve. Hogy miért? Nagy családban nőttem fel. Három lány közül én vagyok a legkisebb, így nekem jutott a lehető legtöbb varázslat, hiszen amikor a testvéreim elég nagyok voltak, akik a szüleinknek besegítve ők is azon fáradoztak, hogy a lehető legteljesebb legyen az élmény. Számunkra a Karácsony nem csak egy ünnep, hanem hivatás is. Anya szeptember első napján bedobja az aktuális év esztétikai moodboard pinterestjét, amibe 2 hónapon keresztül egymást trollkodva verekszünk az ötleteket lementve, másokét kitörölve, amíg hivatalosan november első napján le nem zárjuk a csetepatét. Miért pont akkor? Mert onnantól a boltok polcain lassan megjelennek a dekor termékek és átváltunk beszerző üzemmódba.
-Lia. Kalandozol megint.-Wren csípője meglöki az enyémet én pedig visszazökkenve folytatom a kávé elkészítését, amit a szépszemű grincs valószínűleg a lelkesedés bármelyik formája nélkül türelmetlenül vár. Mégis rárakom a pillecukrot, megszórom piros és fehér cukorral a tejszínhabot sőt még egy mini mézeskalács rénszarvast is a tetejére illesztek ügyelve, hogy ne merüljön el. A kompozíció gyakorlatilag sikoltozik azért, hogy valaki készítsen róla egy bűbájos képet és felkerüljön az instagramra, de tudom, hogy erre ennek az alkotásomnak semmi esélye sincsen. Mégsem veszem a lelkemre, hogy valószínűleg egy kavarással fogják a pusztulásba taszítani minden igyekezetemet, hiszen jól tudom nem mindenki arcára csalhatok mosolyt egy édes kis mesefigurával a pohár oldalán vagy éppen egy extra adag cukorszórással. A kiadó részhez lépek, ahol ők ketten várakoznak a sor elején és egy elégedett mosollyal csúsztatom át a papír poharat a férfi felé.
-Tessék, tök fej.-Mosolyom pimasz, bár viszonzást egyetlen másodpercig sem remélek, így csak egy cinkos kacsintást küldök a nő felé, aki jelezte, hogy ezt a becenevet is felskiccelhetem, amit ugyan végül nem tettem meg, de legalább szóban elsütöttem, ha már végül a "Spencer" nevet írtam fel. Bár azért az "S" betű kapott egy édes kis mikulás sapkát.
-Legyen szép napotok!-Csapom össze vidáman a sarkaimat egyet rugózva a lábaimmal mire a kis karácsonyi zöld manó ruhám fehér bolyhos szegélyű szoknyája libben egyet. Jókedvűen fordulok egyet, szinte visszaszökellve a kasszához, hogy beálljak Wren mögé, aki az éppen soron következő rendelést veszi fel.
-Undorítóan cuki vagy, tudsz róla?-Grimaszol ugyan, de látom, hogy erőlködni kell, hogy visszatartsa a mosolyát.
-Tudom!-Az állam alá támasztom a tenyereimet a csuklóimnál összeillesztve a karjaimat, hogy egy képeslapgyanús pózba vágjam neki magam. Felsóhajt, bár a vége nevetésbe torkollik, amibe én is becsatlakozom.
-Nyeld vissza a zöld szőrmédet, Grincs. Hagyd, hogy átjárjon! Ne állj ellen!-Kacagok tovább pördülve egyet kiélvezve minden kislány álmát, hogy a ruhámnak "pörgős" szoknyája van.
-Úgy nézel ki abban a piros harisnyában, mint egy ovis.-Wren persze tovább szurkálódik mire minden egyéb visszavágás nélkül csak rányújtom a nyelvemet, hiszen én jövök, hogy fogadjam a következő vendéget.
-Mit adhatok?-Kérdezem egy széles mosollyal.
-Egy lattét kérek minden Karácsonyos bizbasz nélkül.-Épp csak egy pillanatra néz fel a telefonjából az erősen kopaszodó negyvenes évei felé járó, vélhetően üzletember, de minden bizonnyal irodista.
-Tall, grande vagy venti?-Kérdezek vissza minden komment nélkül.
-Mi?-Grimaszolva pillant rám újra.
-Mekkora legyen a kávé?-Hanyagul mutatok a hátam mögött felhelyezett mérettáblázatra.
-Grande.-Úgy sóhajt mintha még ő tenne nekem szívességet azzal, hogy kiszolgálhatom.
-Milyen névre?
-Mike. Siethetnék? Megbeszélésem van.-Már ütögeti a bankkártyáját a terminálhoz pedig épp csak leadta a rendelést. Miután fizetett arrébb lépek, hogy a másik kolléga leváltson, én pedig készíthessen unalmas Mike unalmas lattéját.
-Ha kedvesebb lenne biztos nem hagyta volna el még a haja is.-Jegyzem meg csendesen az orrom alatt motyogva, miközben a pohárra rajzolok egy Mikulás karikatúrát hátulról, ami éppen letolja a gatyáját.
-Lia!-Lök meg egy kicsit nevetve Wren, amikor rajtakap, hogy éppen mit csinálok.
-Jó na.. vicc volt.-Mormogom félrerakva a poharat és előveszek egy másikat.


A kulcsom halkan csilingel egyet ahogyan a tálkába ejtem miközben a szekrénybe kapaszkodva igyekszem kicsit átmasszírozni sajgó lábfejemet, ami ilyenkor valósággal sikoltozik az egész napos talpalás után a kávézóban.
-Megjöttél, kismanó?-Apa hangja a nappaliból érkezik, mire én kíváncsian dugom be mikulássapkás buksimat az ajtókereten.
-Mi a vacsi?-A hideg széltől kipirult orcával bazsalygok rá oldalra billentve a fejemet.
-Amit a jó édes anyád főzött.-Öblös nevetése betölti a szobát mire én is csak kuncogok egyet és a konyha felé veszem az irányt, ahonnan már mámorító illatok szállingóznak, amit a szemeimet lehunyva szívok mélyen magamba.
-Édesanya!-Hátulról átölelve kukucskálok át a válla fölött, hogy meglessem mi készül a tűzhelyen.
-Vedd le a sapkádat. Itt bent már be fog sülni alá a fejbőröd aztán kihullik a hajad.-Aggodalmaskodik, de szerintem jobban zavarja, hogy a bojtom megcsiklandozta kíváncsiskodásom közben.
-Milyen napod volt?-Érdeklődését azonban nem tudom megválaszolni, mert a kettes számú telefonom megcsörren.
-Új csengőhang?
-Nem, ez a munkahelyi.
-Olyat is adnak a kávézóban?-Szemöldökei feljebb emelkednek a meglepettségtől.
-Ahhhha.-Húzom el a szót amíg felmenekülök az emeletre a szobámba és magamra zárom az ajtót.
Mély levegőt veszek és lassan fújom ki mielőtt fogadom a hívást a fülemhez illesztve a készüléket.
-Szia édes... itt a te kis manócskád. Szeretnéd tudni, hogy mi van rajtam?-A lehető legédesebben búgok a készülékbe, hiszen... fizetnek érte.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hát te aztán tényleg cuki vagy Maga vagy a két lábon járó Karácsony, aki csak ismer biztosan nagyon hálás azért, hogy az élete része vagy. Kicsit irigylem is az energiádat, látszólag fáradhatatlan vagy, energikus és külön imádom, hogy mindenkihez van egy kedves szavad. Azért amikor az ember fáradtan, nyolc óra taposómalom után betér egy szíverősítő kávéra a kávézóba, melengeti a lelkét, ha ilyen kiszolgálásban van része :love:
Nem tagadom, már a hobbik felsorolásánál magasba szaladt a szemöldököm a meglepettségtől, aztán az előtörténeted végén ez a mozdulatsor megismétlődöt. Kíváncsi lennék arra, hogy hogyan jött az életedbe ez a nem mindennapi szakma, bár azt hiszem, hogy neked még ez a telefonbetyárkodás is jól áll )
Nincs más hátra, mint a foglalók kitöltése, színt és rangot admintól kapsz majd. Aztán futás, ted boldoggá a klienseidet itt is - ott is.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!