Sok kamasznak van olyan szerencséje, amilyen nekünk volt, a gimis szerelem, a nagy ígéretek és végül  apofára esés. Persze a vége már nem a szerencse része. A gimiben találkoztunk csupán 1 évvel jártál fölöttem, de az egyik suli bálban, igen amikor már ott voltunk mindketten más párral, találtunk egymásra. Neked az utolsó előtti éved utolsó napja volt, nekem még volt plusz egy. Jött a nyári szünet és mi szépen lassan összemelegedtünk. Az az igazi mindent elsöprő szerelem volt a mienk, amit mindenki irigyelt és mindenki magának akart. Ebben a szép, és felejthetetlen 1 évben olyan ígéreteket tettünk egymásnak, amit az egyetemi éved eőtt már egyre nehezebb volt elképzelni, hogy megvalósulhat.
Az érettségi után búcsút kellett vegyünk egymástól, a szerelemtől és mindentől, ami mi voltunk. Ez volt a jó döntés, de piszok nehéz is egyben. Ennek már sok éve, és mi azóta nem is beszéltünk. Nem mondom, hogy sosem gondolok rád, pont most amikor a legnagyobb szar van az életemben, hogy hogyan alakult volna, ha a sok ígéretet betartjuk és együtt maradunk jöjjön bármi is.
A véletlenek persze mindig csak úgy a képünkbe tolják a múltunk darabjait, és így sodort minket össze újra az élet. New York egy nagy város, a szüleid itt élnek és te valamiért hazajöttél. Nekem erről fogalmam sem volt, egészen addig, ameddig egy random osztálytalálkozón, amiből az évek allat megannyi  volt felbukkantál. Az okát én sem értem, te nem voltál az osztály része, de a legjobb barátod tőlünk volt.

//Laura házassága haldoklik, van akivel elüsse az időt, de nem igazán önmaga amióta kiderült, hogy a férje milyen illegális dolgokba keveredett. Jót tenne neki egy régi ismerős felbukkanása, így nagyon várom, hogy mi tudnánk ebből kihozni. A leírtakon kívül semmit nem határolnék be, és a továbbiakat sem adnám ki kritériumként, alakuljon, ahogy mi jónak érezzük. A PB nagy kedvencem, de ha nagyon nem jön be, akkor meg tudjuk beszélni. Minden más miatt nyugodtan zargass PM–ben.//