Abducted Children

Napok óta azon dolgozom, hogy a Timothéetől kapott üggyel előre lépjek, de minden jel arra utalt, hogy erős politikai, kormányügyi háttere van az esetnek. Rengeteg a titok, rengeteg a tisztázatlan kép és az is furcsa, hogy a francia hatóságok, mintha nem vették volna komolyan az esetet, nem nyomoztak volna normálisan. Továbbá az akkori politikai életben voltak olyan lépések, amik annyira hirtelenek voltak, hogy még az akkori gazdasági helyzet sem feltétlen indokolta. Ilyen volt például Édith Cresson rejtélyes lemondásra kényszerítése '92-ben.
Szerencsésnek mondhattam magam, hogy Timtől elég sok információt kaptam és megvoltak a mesterséges intelligencia által kreált fantomképek is a gyerekekről, hogy ma felnőttként hogy néznének ki.
Ma már az összes gyerek, - ha élnek is, - a harmincas-negyvenes éveiket tapossák. Azt már megtudtam, hogy Dan Brown biztosan élt, egészen 2004-ig, amikor is felkötötte magát. Bár állítólag pszichésen problémás volt, az öngyilkosság nem bizonyított és nem ez lett volna bűnügytörténelem legelső olyan gyilkossága, amit betegségből adódó öngyilkosságnak akartak beállítani.
Akárhogy is legyen, ki akartam deríteni az igazságot a Brown-haláleset kapcsán, így megszereztem a boncolási jegyzőkönyv másolatát, a halottkém helyszíni vizsgálatának eredményeit és néhány dokumentumot az árvaházból, amiket igyekeztem átnézni.
A hivatalos okmányok szerint francia állampolgár volt, de nem volt tisztázott, hogy hol született és kik voltak az eredeti szülei. Legalábbis hivatalosan nem voltak róla papírok, de biztos voltam benne, valahol valakik tudták az igazat és ez lehetett az elrablásának és halála egyik oka.
Igyekeztem átböngészni az orvosi jelentéseket, melyek bipoláris depresszióról és Borderline személyiségzavarról írtak. Ha ez igaz, akkor az öngyilkosság szinte borítékolható volt az életében. Az, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, ám ez nem zárta ki a gyilkosságot sem.
Fellapoztam az igazságügyi orvosszakértő jelentését a boncolási és laborvizsgálati adatokról. A vérében nem volt gyógyszer, ami azt jelenti, hogy egy ideje már nem szedte a gyógyszereit, így nem volt semmi, ami mentálisan támogatta volna, ami elnyomta volna a negatív személyiségjegyeket, amik segítették volna nyugodt lelki állapotban tartani.
A halál oka a nyaki csigolyák törése volt, ami akkor történt, amikor leugrott a székről és a hurokkal a nyakán zuhant egyet. Ha láttam volna a helyszínt és a hullát lógva, akkor biztosan többet tudtam volna mondani, lehet olyan dolgokat is észrevettem volna, amiket mások nem. Merre dőlt a szék, hogy nézett ki a csomó, milyen sérülések voltak még a nyakon, stb. Így még abban sem lehettem biztos, hogy hiteles a jelentés. Ha a rendőrség csak bábok és a gyilkosságot a politikai körök rendelték el, akkor azt írnak, amit csak akarnak.
Rágyújtottam egy szál cigire és megnéztem a boncolást végző orvos nevét. Dr. Zachary Northman. Próbáltam elgondolkodni, hogy ismertem-e, de nem rémlett a neve. Felhívtam egy ismerősöm, aki ugyanazon a patológián dolgozott, ahol annak idején a boncolást végezték.
- Jó napot Nciholas, Carter vagyok. Ismer egy Zachary Northmant? Igen, őt. Tessék? Értem, tehát már Nizzában lakik, értem. Nem, dehogy, semmi olyan, csak egy kis piti ügy miatt érdekelt. Mikor költözött ki? Tényleg, 12 éve? Rendben, köszönöm.
Még váltottunk néhány jelentéktelen mondatot és letettem.

Azon morfondíroztam, hogy vajon milyen összefüggés lehet a szülők között a magas beosztáson túl. Volt-e olyan kapcsolat, ami összeköthette őket, mindegyiket egy pontba, de esélytelennek láttam. Ha volt is, nehezen találnám meg, főleg 32 év távlatából. Nem lehetetlen, de ahhoz kéne egy nagyon jó program és többszáz ezer archív anyag.
Megszívtam a cigit, majd kifújtam a füstöt és a gyermekek elrablását próbáltam magam elé képzelni. Két perc a kertben és a gyermek eltűnt. Autóeltérítés a nyílt utcán. Ezek profik. Pillanatok alatt tűntek el a gyerekkel akár egy udvarból is.
Ha meghaltak volna, csak került volna elő valami a földi maradványaikból, ám jól tudtam, hogy ez nem mindig van így. Vannak anyagok, amik lebontják még a csontot is, vagy olyan állatok elé dobták a maradványaikat, melyek elfogyasztották azt is. De a csont ledarálása is megoldás, vagy olyan helyen tűntették el, ahol sose keresnék őket. Hiú ábránd lenne azt hinni, biztosan él az összes, hiszen, ha Dan meghalt, lehet már a többiek sem élnek.
Nem, ezt nem mondhatom így meg Timnek, amíg nem vagyok benne száz százalékig biztos és akkor sem tudom, hogy közölhetném vele, hogy a testvére meghalt, csak eltűntették még a csontokat is.
Lehet élnek. Volt már rá példa, hogy ötven év után került elő eltűnt személy és visszatért a családjához.
Ismét csak a szülőkön kezdtem morfondírozni, közben elnyomtam a csikket és kimentem a konyhába inni egy pohár whiskeyt. A pultnak támaszkodva merengtem, majd magamhoz vettem kulcsaim és úgy döntöttem meglátogatom Brown egykori lakását Kelet-Brooklynban.
Beültem hát a fekete Cadillacbe, gyújtást adtam, fejben összeraktam merre is akarok menni, merre lenne rövidebb, kevesebb autó a forgalomban, kevesebb nehezítő tényező és a kigondolt útvonalat követve indultam el, hogy megnézzem magamnak a lakást.

Megérkeztem, a mélygarázsban leparkoltam és a jelentésben szereplő emeletre, ajtóhoz mentem. Kopogtam és vártam, mikor pedig nyílt az ajtó szemügyre vettem az idősebb hölgyet. Felmutattam nyomozói engedélyem.
- Julian Carter nyomozó. Carter office.
- Maga magánnyomozó?
- Igen. Elnézést, hogy zavarom, de egy nyomozás miatt jöttem. Tudja... tizenkilenc évvel ezelőtt egy fiatalember felakasztotta magát ebben a lakásban...
- Jóságos ég... - sápadt el a nő.
- Úgy néz ki ez a lakás egykoron egy lehetséges gyilkosság helyszíne volt. Szeretném látni.
- De hát... de hát az majd húsz éve volt - dadogta a nő.
- Igen, tudom, de nekem fontos. Nem zavarok sokáig, hiddjen nekem.
- Rendben, nem bánom, jöjjön.
Besétáltam és a nappaliba mentem.
- Ön mióta lakik ebben a lakásban? - kérdeztem.
- Olyan tíz éve.
- Tudja ki lakott itt ön előtt?
- Nem, nem foglalkoztam vele... sajnálom.
- Nem baj, semmi gond.
- Mit keres tulajdonképpen?
- A tetthelyet akartam látni. Itt történt a nappaliban. Régebben volt ebben a lakásban itt egy ventilátor. A férfi leszerelte, majd kampóra, ami a szerkezet után maradt felhúzott egy hurkos kötelet. Székre állt, kirúgta maga alól és meghalt.
- Oh istenem, a szerencsétlen... miért tette?
- Sajnos semmi biztost nem tudok én sem. De látom, a ventilátort már eltávolították és azóta már a padló is ki lett cserélve.
- Igen, 2004 júliusában az egész lakást felújították.
Ez a mondat nem csak megcsapott, de egy ideig visszhangzott is a fejemben.
- Igazán? A haláleset május végén volt. Ezek szerint ahogy lezárták a nyomozást szinte azonnal nekiláttak felújítani.
- Hát ne legyen hülye nyomozó. Mégis ki venné meg úgy a lakást, hogy egy gyilkosság nyomai vannak itt?
- A hulla utáni nyomokat eltűnteti egy felmosás és egy szellőztetés. A gyilkosság bizonyítékait viszont csak egy felújítás.
- Carter úr, kérem, ne mondjon ilyeneket. Ön szerint azt az embert megölték?
- Benne van a pakliban - feleltem kétesélyesen, mert még én sem mondhattam semmit száz százalékra.
Zsebre tett kezekkel álltam a nappaliban és azon gondolkodtam vajon ki lehet itt a legrégebbi lakó és vajon mennyit látott, illetve mennyit tudhat.
Lehet Dan Brown-t megölték és a felújítással akarták elfedni a gyilkosság bizonyítékait, hogy ha valaki újra nyitná az ügyet, vagy szaglászni kezdene ne jöjjön rá semmire? Vagy ha meg is ölték, lehet semmi köze a gyilkosságnak a gyermekrablásokhoz és a politikai körökhöz, csak egy mezei gyilkosság történt és a felújítás tényleg csak a lakáseladás miatt volt? Vagy egyébként is ráfért a lakásra?
Érdemes lenne megkeresnem az előző lakót, ha még él?
Rágyújtottam egy szál cigire, majd az ablakhoz mentem és kinéztem rajta. Vajon látott valaki bármit is? A nappali ablakából láttam a szomszédos épület ablakát. Ki lakhatott ott akkor?
- Köszönöm, Mrs...
- Nancy. Nancy O'Hara.
- Köszönöm, hogy beengedett.
- Nincs mit. Kár, hogy nem tudtam segíteni. Szegény ember...
- Segített. Így is többet tudok már, mint tudtam.

A lakásban tett látogatásom után egy cigarettával a számban indultam el a mélygarázsba, majd füstöt fújva indultam meg az autóm felé, amikor valaki hátulról egy selyem kendőt font át a nyakam körül és elkezdett fojtani vele. Nekivágott az egyik dobozos kocsi oldalának és egyre erősebben kezdte a kendőt húzni két oldalra, amit a nyakam-torkom is megérzett.
Fejem hátra vetettem, orrba találtam, majd törzsem elmozdítása után könyökömmel bordán találtam, aminek hatására lazult a kendő. Hátra nyúltam, sikerült inggallérjába markolnom és ellökve magam a kocsitól kifordultam oldalra, majd előre görnyedtem és a gallérjánál fogva rántottam hátamra, átbukfencezve rajtam a földre került.
Hamar felugrott, de arcát nem láttam tisztán. Egy Zorro szemmaszkot viselt és baseball sapkát. Egyébként fehér ing volt rajta és sötétkék farmer nadrág, fekete Nike Air Force cipő.
A férfi előre vetette magát és bokszütésekkel esett nekem, melyeket igyekeztem kivédeni, bár egy-egy jobban sikerült jobbos betalált, ám sikerült egy jó ütéssel gyomorszájon találnom. Fulladozni kezdett, ezidő alatt be tudtam neki vinni egy oldalborda rúgást. Erősen nekivágódott egy parkoló autónak, a kocsinak riasztói szirénázni kezdtek, de ő nem tágított, hamar újra támadásba lendült, ám most pisztollyal. Hasra vágtam magam, majd beugrottam egy kocsi mögé, hogy az védjen, mert nem volt nálam saját pisztolyom. Igyekeztem nem észrevehetően mögé osonni, de gyors léptekkel követett engem, így behúzódtam egy autó alá, hogy legalább egy kis időre el tudjak tűnni szemei elől. Szerencsére cipőire jól ráláttam a kocsi alól, így mikor megállt pár másodpercre elkaptam egyik lábát és megrántottam az autó alsó fele felé. A rántástól teste kibillent előre és fejjel a másik kocsinak borult. Előhúzódtam és ütni kezdtem, ő pedig vissza engem, miközben pisztolyát kicsavartam fekete kesztyűs kezéből. Sikerült elkapnom tarkóját és kétszer belevernem a fejét az anyós ülés ablakjába, majd gyomron térdelnem, végül földre nyomnom. Csak néhány másodpercre engedtem el, hogy felvegyem a fegyvert, ő kapott az alkalmon és homlokon rúgott, amitől én dőltem ki.
Mivel már két autó is szirénázott, hallottuk, hogy többen is sietős léptekkel jöttek le a mélygarázs irányába. Ő futásnak eredt a felfelé, utcára vezető lépcsők felé, én pedig felkaptam a pisztolyt és gyorsan a kocsimba ültem, hogy mihamarabb elhúzzam a csíkot.
Üzentem Timnek, hogy jó lenne mihamarabb újra összeülni.

szavak száma: x zene: Egy kis háttérzene megjegyzés: ide

Abducted Children

Korábban megegyeztünk, hogy ez nem telefon téma. Nem fogjuk az eredményeket, az eset részleteit telefonon megbeszélni, főleg, mivel én is ismertem a kormányt és a katonaságot. Sok éven át voltam katona, ahogy a hírszerzésnek is dolgoztam, pontosan tudom milyen eszközökkel dolgoznak.
Az, hogy ma megpróbáltak megölni azt igyekszik alátámasztani, hogy valami van a háttérben. Ezt a nyomozás eredményei is megerősítik. Valaki nem szeretné, ha szaglásznék.
Kérdéses volt számomra, hogy vajon a férfi a kormány embere volt-e, vagy egy egyszerű bérgyilkos. Úgy gondoltam, ha a kormány embere lenne, akkor sokkal hatékonyabb módszerekkel dolgozott volna. Lelőtt volna a magasból, vagy megmérgeztek volna, aztán eltűntettek volna. A gyilkos ettől függetlenül profi volt, majdnem sikerült is megölnie. Talán sima bérgyilkos volt, bizonyára állami megbízásra. Azért nem az állam emberei tették, hogy azt a látszatott keltsék egy egyszerű rosszakaró akart eltenni lábalól. Ahány ellenségem van a világon, ez akár még igaz is leht.
Tim visszahívott, kérdezett, én pedig diplomatikusan feleltem neki.
- Találkozzunk a Central Parknál, fél óra múlva.
Amennyiben jó volt neki az időpont, akkor letettem, ha nem, kerestünk új időpontot.

Mikor a megbeszélt időben a megbeszélt helyen voltunk mellé parkoltam a kocsival, hogy üljön be. Jeleztem neki, hogy üljön mellém a kocsiba. A mai után nem szívesen kockáztattam volna meg, hogy nyílt terepen beszélgessek vele, kocsikázás közben sokkal jobbnak láttam.
Bizton tudtam, az autómban nincs poloska és az is előnyös volt, hogy a kocsiban csak mi hallottuk miről beszélgetünk. Vissza fogom őt vinni a kocsijához(?), ha kibeszéltük egymást, illetve ha nem autóval volt, akkor haza fogom őt vinni. Attól is függ mondjuk, hogy miképp alakul a mai nap.
- Utána jártam pár dolognak Dan halála kapcsán. Képzeld el, az orvos, Zachary Northman, aki a boncolást végezte 12 éve kiköltözött Nizzába, Franciaországba. Vagyis 2011-ben. De azt mondják már előtte is sokat járt ki.
Aztán kimentem a lakásba, ahol Dan felakasztotta magát. A jelenlegi tulajtól tudtam meg, hogy nemsokra rá, hogy az öngyilkossági nyomozást lezárták, a lakást 2004 júliusában felújították. Eltűntették például a ventilátort és a kampót, amire felakasztotta magát, kicserélték a padlózatot, stb. Egyértelműen azért, hogy később ne tudják megvizsgálni a helyszínt, ahol az öngyilkosság történt.
Megszereztem az orvosi aktákat is. Egyes szakorvosok tényként kezelték a fiú bipoláris depresszióját és borderline személyiségét, de a halála után a leletek nem mutattak ki gyógyszert. Ha beteg lett volna és kezelték volna, akkor gondolom szedte is volna és a vére kimutatta volna, de nem volt így. Vagy nem is kezelték, vagy valamiért nem szedte be őket.
Hivatalosan öngyilkosságnak könyvelték el, amit a mentális problémák számlájára írtak, de én ebben kételkedem. Elég sok minden arra utal, hogy gyilkosság történt, bár ennyi év után és a nyomok eltűntetése után sajnos elég nehéz felülvizsgálni az esetet, de szerintem ez már nem rossz haladás.
Azt néztem, hogy srác halálának a helyszínén ablakok is vannak, melyek a szemközti épületre néznek, aminek szintén van ablaka. Talán valaki látott valamit aznap, amikor Dan meghalt. Csak meg kell tudnom ki lakott ott 2004-ben a gyilkosság idején. De azt is ki kellene deríteni ki lakott a lakásban közvetlen Dan halála után és akkor milyen állapotban volt a lakás és miket hallott, illetve ki fogom deríteni melyek a panel azon lakói, akik már azóta ott laknak, hogy Dan meghalt.
Kis szünetet tartottam, hogy fel tudja dolgozni az információkat.
- Miután kijöttem a lakásból, a mélygarázsban valaki megpróbált megölni - mondtam el a további tényeket.
Az ütések nyomai és a fojtogatás jelei azért még látszódtak is, bár az inggallérom valamelyest fedte a fojtás nyomait, hogy ne legyenek annyira látványosak a szemnek.

szavak száma: x zene: Egy kis háttérzene megjegyzés: ide

Abducted Children

Tim felvetése igazán jónak tűnt. Egy ingatlanosnak valóban jogában áll érdeklődni és tán még kényes információkra is tudna választ kapni. Hiszen egy rossz hírű ingatlan értéke jóval olcsóbb, mint egy jó hírű ingatlané. Márpedig a gyilkosságok, öngyilkosságok híre valamelyest tudja csökkenteni az ingatlanok árát.
De az is lényeges lehet, hogy volt-e több másik felújítás is abban az időben, amikor Dan lakását felújították. Ha volt, esélyes, hogy ott is történtek gyilkosságok. De az is fontos lehet, hogy mikor történtek egyéb időpontokban felújításoka, mert a dátumokból megtudhatjuk ezek az alkalmak milyen eseményekkel hozhatók összefüggésbe.
- Áldásom rá, legyen. Beszélj vele és vegye kezébe az esetet. Szerintem nagyon is eredményes lenne egy ilyen lehetőség. Ez nekem sok időt és energiát spórolna meg, én pedig tudnék ezalatt más irányban is kutakodni. Utána tudnék nézni Zacharynek és a Nizzai kiköltözésének, tovább Dan feltételezett pszichiáterének, aki a gyógyszereit felírta.
Nem lenne rossz lekádereznem a főbérlőt sem, akié a tömbház volt abban az időben.
Természetesen ez a nyomozás nem merült ki Danben, de mivel irányába értem el eddig a legtöbbet, érdemes ezen az úton haladni, hátha elvezet olyan elágazásokhoz, amikkel közelebb kerülhetek a többi gyerekhez és olyan fontosabb szereplőkhöz, akik új, eddig lezárt utakat nyitnak majd meg. Elvégre egy ilyen komoly ügy szálai nem egy ember kezébe vezetnek, az tuti.

Szóba került az ellenem irányuló gyilkossági kísérlet is. Igen, a fickó nem volt túl profi, ha tényleg meg akart ölni, egy hangtompítós pisztollyal jobban járt volna. Elvégre a puska nem a legjobb megoldás egy mélygarázs közepén.
- Egy mélygarázsban próbált meg megfojtani. Az alatt az épület alatt, ahol Dan is lakott.
Nos igazad van. De nem abban, hogy a gyilkos nem volt profi. Szerintem nem megölni akart. Inkább csak figyelmeztetni. Nem hiszem, hogy tényleg megfojtott volna, beérte volna azzal, ha csak elájulok az oxigénhiánytól. Ha tényleg meg akartak volna ölni, akkor úgy tettek volna, ahogy te mondod. Lelőnek egy távcsöves puskával.
De akár meg is mérgezhetnek. Sok mérget nem mutatnak ki az orvosi vizsgálatok, de természetes anyagok is lehetnek halálosak, gondoljunk csak egy növény okozta allergiás reakcióra, mely halállal végződik.
Én inkább arra gondolok, valaki jobb belátásra akart inteni, hogy hagyjak fel a szaglászással. De valahogy nem sikerült neki - gondolok vissza arra, hogy tőlem is megkapta ám a maga részét.
- Téged nem ért semmi atrocitás? - pillantottam felé. Érdekelt történt-e vele bármi negatív, bár fizikai bántalmazás jeleit nem láttam rajta.
Nem biztos, hogy a jövőben nem-e akarnak majd az ő életére is rátörni, bár ki tudja. Nem ő a nyomozó. Lehet őt nem fogják bántani, beérik azzal, ha velem végeznek, hiszen, ha nincs, aki nyomozzon, ő egymaga nem fogja sokra vinni az ügyben. Ráadásul lehet arra gondolnak, ha én meghalok, ő felhagy a kutakodással, nehogy még valaki meghaljon miatta.
Most megpróbáltak ránk ijeszteni. Vajon mi lesz a következő lépés? Elvégre nem fogok, nem fogunk felhagyni a nyomozással, amíg ki nem derül az igazság.

szavak száma: x zene: Egy kis háttérzene megjegyzés: ide

Abducted Children

- Rendben, szerintem az már nagy előrelépés lenne - bólintottam az ajánlatra és már most elkezdtem hinni benne előre, hogy lesz is hasznunk belőle nekünk is. Legalábbis bíztam benne, hogy kölcsönös haszon lesz ebből.
- Nem is tudom... nekem gyanús, hogy ennyi egybeesés van. Francia gyerekek tűnnek el, egyet később holtan találnak, majd később a doki, aki megvizsgálja Franciaországba utazik ki. Szerintem ez furcsa és lesz összefüggés, nem pedig a véletlen műve. Főleg, hogy szerintem nem csak tiszta, valós adatok szerepelnek azokban az orvosi jelentésekben.
Azt is sejtettem nagyjából, hogy Tim miként vélekedik a támadásról, amely engem ért, de nem foglalkoztam vele. Tudtam, érzelmileg nehezen viseli az ilyesmit, de nem akartam volna lemondani ezt az ügyet, sem visszafordulni. Nem féltem a haláltól és a támadóimtól sem. Megszoktam a veszélyt és próbáltam mindig jól kezelni. Tulajdonképpen ezért is folytattam a nyomozói, illetve a "kalandor" életformát. Nem szerettem volna, ha egyszerű egyetemi tanár maradok, kutató, aki a laborból és a katedráról megy nyugdíjba. Kellett a pezsgés, kellett a veszély, a bunyó, a lövöldözés.
Persze megértettem Timet is, de ha oda kerülünk, hogy ez szóba kerüljön, tudatosítani fogom benne, hogy ne érezze azt, hogy esetleg az életem az ő lelkén száradna. Tovább akarok menni, fontos nekem ez az ügy. Miatta is és mert gyerekek voltak akkor. Nameg persze mert tudni szeretném, hogy a kormány, illetve a hadsereg, vagy éppen az akkori politikai személyek mennyire lehetnek sárosak. Jó lenne tudni milyen rendszernek dolgoztam én akkor éveken át és az mennyire hat a mostani rendszerre.
Tim sztorijából kiindulva és az ellenem irányuló támadásból következtetve, még most is vannak, akik el akarják tussolni az esetet, tehát valamilyen szinten érinti a mostani rendszert is ez a múltbéli eset.
Habár...
Tim szavai új megvilágításba helyezik a gondolataim. Aki annak idején ezt elrendelte már nagyon öreg, vagy már tán nem is él. Minden bizonnyal az akkori generáció már kiöregedett és itt tényleg nem a nemzet érdeke a cél, hanem az, hogy az ő nevük tiszta maradjon, illetve ne essen folt az akkori politikai rendszeren.
'91-ben még az idősebb Bush elnök volt az USA első embere és Dan Quayle az alelnök. Vajon ennek lehet jelentősége? Biztosan. Bár Bush elnök már öt éve meghalt, a fia - ki egykor szintén elnök volt - még él és messzire elér a keze.
Azért nem akarok olyan messzemenő következtetéseket levonni, de nem vethető el a gondolat, hogy az idősebb Bush sáros lehet és a fia szeretné menteni az apja nevét, nehogy folt essen rajta. Semmi sem elvethető.
Megengedtem neki, hogy kivegye az aksit a telefonomból, nem vártam hívást, nameg bizonyára mindkettőnk lelke nyugodtabb így és bár ki tudja nem-e hallgatnak le más módon, azért így már én is jobban mertem beszélni.
- Lehetséges, hogy az ifjabbik Bush? - kérdeztem, noha elsőre elég furcsa, tán nevetségesen hangzó megjegyzés lehetett ez. - Vagy az akkor alelnök, Dan Quayle? Nekik lenne okuk rá és pénzük, befolyásuk is, hogy ha sárosak. Akkoriban ők voltak hatalmon és ne felejtsük el, Bush '76-ban CIA igazgató is lett, így már akkoriban elkezdhette építeni a kapcsolatait, mielőtt még elnök lett.

Tisztában voltam vele, hogy elég veszélyes időszak elé nézünk, tényleg résen kell lenni, mert lehet az információk is nehezebben fognak csepegni, ám egyet értettem azzal is, hogy Timnek jó lenne maradnia, hiszen, ha kilép, már nem fog mindenről értesülni, nem fog tudni szimatolni, csak ha meglesznek a megfelelő kapcsolatai, összeköttetései, kémei, de azt aligha fogják bevállalni az emberek.
- "91-től Robert M. Gates ült a CIA székében, őt jól ismertem, nem hiszem, hogy kezeskedett volna egy ilyen ügyben, viszont William Studeman-ből, az NSA egykori igazgatójából már gond nélkül kinézem, hogy ilyen mocskos dolgokba mártsa az orrát. Szerintem az a pasas amúgyis valami szociopata, bizonyára megzavarodott a haditengerészetnél. Látszik a szemein, hogy bedilizett.
De úgyis még bőven fogok ma nyomozni, szóval szerintem lesznek még információk.

szavak száma: x zene: Egy kis háttérzene megjegyzés: ide

Abducted Children

- Dan esetében elég nehéz volt megfejteni a pontos származását, mivel ott, ahol született nem sok időt töltött, utána pedig sokat utaztak is. Elvileg a születési helye Marseille, de csak pár hetet töltött ott a család és elutaztak Párizsba, onnan pedig Lillébe, de csak néhány évet éltek mindkettőben.
Dan az utolsó öt gyermekévét egy Nizzai árvaházban töltötte.
A francia út nem volt ellenemre, az életem egyébként is sokszor utazásokból állt, így egy cseppet sem zavart, hogy el kell hagynom New Yorkot, bár ezt az egyetem dékánjának még be kell valahogy adagolnom. Kezdtem kimeríteni a szabadságaim, bár nem zavart, el tudok menni fizetetlenre is. A pénz nem akadály, de kezdtek haragudni rám, hogy sokat vagyok távol.
Ehhez persze Timnek semmi köze nem volt, nem avattam be, nem akartam, hogy még ezen is idegeskedjen.
- Rendben, gond egy szál se, utazzunk - bólintottam egyetértőn. Valóban, nem fogjuk tudni elkerülni, hogy egyszer ki kelljen utaznunk oda, ahol mindez történt, bár én még kicsit maradnék New Yorkban, hogy még egy-egy dolognak utána járjak.
- Ez igaz, ez pedig azt jelenti, hogy az eset nem csak az akkori rendszerre vetne rossz fényt, hanem szeretnék elkerülni, hogy a nevükön folt essen. Vagyis az elkövető, aki ezt elrendelte még most is él és nem szeretné, ha folt esne a nevén, míg a köztudatban van és él.
Vagy valamelyik rokona, aki tudott az esetről és van elég befolyása igyekszik elérni, hogy a titok titok maradjon. Vagy azért, mert őt is érinti, vagy a már elhunyt hozzátartozó nevét szeretné tisztán tartani, de ezáltal az akkori kormányét is.
Ez inkább személyes lehet, mintsem politikai indok, viszont azzal, hogy így cselekszenek, politikaivá teszik. Elvégre belevonták már a hadsereget is és nyilván így már a jelenlegi kormány is tudja mi történik. Ez egy ördögi kör. Kíváncsi lennék a mostani Biden kormány mennyire lehet benne ebbe, mennyire került be ez a történet a mostani vezetőség tudatába. Mennyire vonhatták be a Demokratákat...

Elmerengtem az eseten, mert Timnek valahol igaza volt. Ha kérdezünk is, úgy kell, hogy minél burkoltabb legyen. Mint mikor arra vagyunk kíváncsiak él-e egy adott állat egy adott erdőben. Ha az élőhely és a fő táplálék adott, akkor a válasz igen. Ennyire egyszerű.
Nekünk nem azt kell megkérdezni, hogy ők tették-e, hanem olyan kérdéseket kell feltenni, amik azt a feltételezést erősítik, hogy ők tették. A sok olyan információt kapunk a mellékkérdésekre, melyek okot adnak a következtetésre, akkor előbb utóbb biztosak lehetünk benne, hogy a válasz igen.
De így mindennek az elején még ez is necces, még nem mehetünk el a nagykutyákig, egyelőre csak az áldozatokra és a velük történtekre érdemes fókuszálni, majd a további körülményekre és onnan már el fogunk tudni indulni.
Tim Bushra gyanakodott én pedig hittem neki. Ő jobban tudja az ilyesmit, már többet tudott mint én, hisz én azzal sem voltam tisztában, hogy az ifjabbik Bush ma is aktívan jár-kel a hadsereg, illetve a légierő táján.
- Rendben, akkor Busht fogjuk mikroszkóp alá venni. Megpróbálok majd Tor-on keresztül a lehető legtöbb hivatalos információhoz hozzá jutni. Van mára programod?

szavak száma: x zene: Egy kis háttérzene megjegyzés: ide

Abducted Children

Jót nevettem Tim humoros megszólalásain. Micsoda megnevezések, tetszett, hogy igen nagy forma tudott maradni ezekben percekben is. Jó kis cinizmus érzéke volt, mely néha jól passzolt a szarkazmusomhoz.
Egy rövid ideig azon merengtem miként kéne megoldani a francia utazást úgy, hogy senkinek ne szúrjon szemet, mert ha egy kalap alatt vesszük meg a jegyeket, akkor biztosan szemet fog szúrni a fejeseknek, ellenben, ha Tim mondjuk a hét elején kiutazna Franciaországba mondjuk Nizzába, vagy egy Nizzához közeli városba, én egy-két napra rá kiutaznék Monacoba, az már nem lenne annyira feltűnő. Monacoból pedig autóval Nizzába vagyok háromnegyed óra alatt, más városba pedig szintén órák kérdése, főleg, ahogy én vezetek.
Szóval nem olyan veszett ügy ez és majd fel is tálalom neki, ha eljön az ideje, de most még korai volt ezen merengeni.
Tim szavai erősen elgondolkodtattak és magamban olyan elképzeléseim lettek, hogy egyszer érdemes lenne kiszivárogtatni anonim módon valami információt a nyilvánosság felé. Akár fizikai formában, akár digitális úton egy titkosított adón keresztül. Mindenképpen érdemes lenne ezt fontolóra venni, bár most még ez nagyon korai gondolat, hisz sok mindent mi sem tudunk még, sok minden nekem sincs a fejemben, még nekünk is informálódnunk kell.
- Mert akkor csatlakozhatsz hozzám az információ gyűjtéshez. Megiszunk egy jó Cognac-ot a  tiszteletedre, majd belevetjük magunkat az ügy részleteibe - mosolyogtam, majd rágyújtottam egy szál cigire és letekertem az ablakot, hogy kimenjen a füst, illetve a hamuzás miatt is.
Sok gondolat volt a fejemben, de igyekeztem rendbe tenni mindent, ami a fejemben zajlott és kategorizálni, rendszert felépíteni. A fő, hogy elsőnek Dan körül legyen minden tisztázva, ám ezt a szálat egyelőre átpasszoltuk az ingatlanosnak, akivel majd Tim beszél. Most akkor az lesz a fő, hogy az orvosi kartonokat megszerezzem és utána járjak a többi gyereknek.

Megérkezvén a lakásomra bekapcsoltam a laptopom és a konyhából hoztam két poharat és egy üveg Cognac-ot, amiből töltöttem. Francia ital egy francia úrnak. Én meg már úgyis világpolgárnak számítottam, annyiszor utaztam már mindenfelé és sok esetben mély nyomot is hagytam, annyi gyilkosság történt körülöttem.
- Van Tor szoftverem, de csinálok egy alapos internettitkosítást is mellé, biztos-ami biztos, hogy minél nehezebben tudjanak lenyomozni és  megszerzem Dan minden orvosi kartonját az egészségügyi rendszerből, utána csinálok egy lekérdezést az anyakönyvi nyilvántartásban, így megszerezhetem az összes Amerikában elhalálozott személy adatait, de én bekapcsolok majd egy szűrőt, így csak olyan halottak nevei fognak szerepelni a lekérdezésben, akiknek a születési anyakönyvi kivonatában Franciaország van megnevezve. A biztonság kedvéért 1991-etől fogom csinálni a lekérdezést.
Amennyiben annak idején az elrabolt gyerekek nem kaptak új anyakönyvi kivonatot - márpedig Dan nem kapott - akkor az eltűnt gyerekek köztük lesznek, ha elhaláloztak valahol az USA területén belül.
Ez hiba volt az emberrablók részéről, hiszen hatalmuknál fogva megtehették volna, hogy új anyakönyvi kivonatot adnak nekik, de ezt nem tették meg, így viszont nekünk legalább könnyebb dolgunk van.
Megcsináltam a titkosítást és elindítottam a Tor-t, majd elindítottam a lekérdezéseket, mind az anyakönyvi hivatalban, mind az egészségügyi rendszerben.
- Ez eltart pár percig, de meg lesz. Ha ezek az eltűnt gyermekek itt nőttek fel Amerikában és meghaltak, akkor meg fogjuk tudni, mert a lekérdezés kimutatja.
De ez a rendszer nem csak azért kell nekem, hogy ne tudjanak lenyomozni, hanem, mert ha megpróbálnám személyesen felkeresni őket, nem járnánk sikerrel. Vélhetőn ezek titkosított adatok, ám Tor szoftvere keresztül tudok futtatni egy jelszó generátort is, amivel meg tudom nyitni a hivatal jelszóval védett fiókjait, dokumentumait is. Ez egy fajta fordítóként működik.

szavak száma: x zene: Egy kis háttérzene megjegyzés: ide

Abducted Children

Elgondolkodtam azon, amit a barátom mondott, mert ha igaza van, az azt jelentheti, hogy Dan valamilyen oknál fogva kiesett a listáról. Esetleg történt valami, ami miatt halottnak hitték és nem akartak már neki új papírokat kiállítani, hanem megszabadultak tőle, ám a fiú magához tért és megszökött.
Vagy elve, amikor áthozták a határon megszökött, de már - akkor korából adódóan sem - nem jutott vissza Franciaországba, hanem itt befogadták és új életet kezdett.
Akárhogy is, valami történt.
Timre pillantottam, láttam ő is gondolkodik valamin, majd miközben ittam egy kortyot kérdésére bicentettem. Letettem a poharat.
- Igen, persze. Nem tart semeddig.
Miközben a laptopba pötyögtem bólogattam neki.
- Igen, a lakásnak WPA3-as titkosítása van, azon belül pedig egy AES titkosítás, amit a jegybankunk is használ. Ez most a legmodernebb biztonsági rendszer - feleltem kérdésére és segítettem neki felcsatlakozni a hálózatra, közben a program dolgozott nagy erőkkel.
Tudtam, hogy a dekódoló, azaz a jelszófeltörő rendszerrel elég rizikós játékot űzök, könnyen bajba sodorhatom magam, ha lekövetnek, de akkor ott nekem ez nem volt fontos, a lényeg, hogy hozzá jussunk a nekünk fontos információkhoz.

Kávé helyett én egy Red Bull mellett döntöttem. Az energiaitalokat jobban szerettem, noha a kávét is szívesen megittam. Az energia italtól fiatalosabbnak és trendibbnek éreztem magam, meg lássuk be, finomabb is volt és változatos ízekben volt fellelhető.
Az elém tett papírra néztem, ujjaim közé vettem és elolvastam, közben hallgattam a mellékelt megjegyzést és azon kezdtem filózni vajon milyen indíttatással kereshetném meg én ezt a férfit. Találjak ki valami fedő sztorit, vagy legyek egyenes?
Hamarosan a laptopon nekem is eredményem lett. Az eredeti francia anyakönyvi kivonattal nem találtam meg őket, viszont Tim ötlete hozott némi eredményt, csak sajnos túl sokat is.
- Hát barátom... itt lista. Ezeket a 6 és 15 év közötti személyeket vették '91 és 2000 között amerikai nyilvántartásba. Nem rövid a lista, de ennél pontosabb keresést nem tudok csinálni.
Közben meglettek az orvosi leletek is, de szerintem sokra nem megyünk vele - rányomtam a nyomtatásra. Az orvosi nyilatkozatokat összetűztem egy kötegbe, majd a nyilvántartásból kinyomtatott személyek listáját és adatait is egy pakkba tűző-kapcsoztam.
Ismét a Tim által kapott fecnire pillantottam.
- Szóval akkor ez a Qadir Abbar nevű férfi vihetne minket közelebb a megoldáshoz? - tettem zsebre a papírt és merengtem. - Holnap délelőtt felkeresem. Ma már másra szeretném szánni az időm, persze a nyomozás keretein belül. Addig kitalálom milyen formában vegyem fel vele a kapcsolatot.

szavak száma: x zene: Egy kis háttérzene megjegyzés: ide