Az orosz emberekről az a sztereotípia, hogy fagyosak,  mint a Szovjet időjárás, csendesek, mint a Moszkvai éjszakák és kegyetlenek, mint a Szibériai tél. Petja szereti a sztereotípiákat fenntartani, mert orosz-amerikaiként, egy dél-amerikai ország ex-katonájaként annyira megzavarná a közízlést, hogy az egyszeri ember nem igazán tudná hova tenni a “miét legyek vele előítéletes” fiókban. Ebből is sejthető: az életben nem szereti a bonyolult dolgokat, míg a munkájáról ez már nem mondható el. Igazi megoldó ember, legyen szó csőszerelésről, elektronikáról, hadászati fejlesztésekről, személyvédelemről vagy egy komplikáltabb kimenekítésről. Addig megy, addig ül a probléma felett, agyal, tervez, újratervez amíg meg nem oldja. Nem türelmetlen, de szeret haladni. Sok mindenről megvan a véleménye, de nem fossa a világba szanaszét, ha kérdezed és érdekel megosztja veled a nézeteit. Megfigyel, elemez, mindent és mindenkit, néha túl, néha szarul, de a fejeben kialakuló összkép nélkül nem marad semmi. Igazi katona – szereti ha van cèl, egyenes, egyszerű, ennek ellenére kurva szar katona – saját feje után menő típus, aki egyéni módon jut el a célig. Amivel nem tud azonosulni, amögé képtelen beàllni,  ezért is lépett ki hamar a sereg kötelékéből – habár ha egyeznek a nézetei másokéval kiváló csapatjátékos, ezért keresett olyan magáncéget ahol tudását és az adrenalin függését kamatoztatni tudja. Az ellentétek embere, egyik tulajdonsàga meredeken üti a másikat, pedig alap-típusra egy átlagos férfi, átlagos lélekkel. Se nem túl megrágott lelkű, se nem az a pszichológus által patikán tartott elméjű önmagával tisztában levő seggfej, de aztán meg mégis. Egyszer azt gondolod róla, hogy egy csendes verőember, aki az izom meg a marcona pofa miatt van a csapatban, aztán a társai őt kérik meg, kódolja ki a biztonsági rendszert. Az a fajta autista, aki ha ért valamihez ahhoz kurvára èrt, a legutolsó tanulmányt is kiolvassa ha kell papírról ha kell a netről. Aki ha ráfügg egy témára beseggel egy szaros encikolpédiát is, hogy megértse, és megtanulja. Ennek ellenére nem éles helyzetben egy szürke ember. Nem szúrod ki az utcàn, mert átlagos viseletben mászkál, nem tűnik fel neked a pénztárnál, mert nem borítja ki ha a sarkára tolják a kocsit, néma közönnyel nézi végig a pénztárossal veszekedő balfaszt a sor elején, akiért két biztonságis jön amikor a szalagon át akarván mászni kapkod a eladó torka felé a kezeivel. Nem hősködik, nem vállal feleslegesen kockázatot, mert nem az ő dolga. Munkán kívül persze. Ha nincs küldetés, a világ szarja nem az ő dolga, nem igazsàgosztó élharcos, se önkéntes Batman. Mindezen beleszarása a közbiztonsàg és politikába addig tart, amíg más intézkedik – kibaszott Amerika, istenkomplexusos minihősök hazája, így mindig van, aki intézkedik….ám ha mégsem, azért megmoccan. Nem a lelkiismerete támad fel -néhány exe szerint az nincs is neki -, csupán nem állhatja ha a gyengébbet ok nélkül bántják. Félre értés ne essék, mélyen hiszi, hogy az “igazsàg” ökle uniszex, és a jogosan kiosztott pofonokba néha a nők is beleeshetnek, valamint ha félsz a farkastól ne menj az erdőbe… de néha a farkasok is kióvakodnak onnan, a vadhajtásokat meg kellő időben kellő mértékkel gyomlálni kell.
Az exei úgy nyilatkoznának róla, mint munkamániás hideg seggfejről, akivel nem lehet együtt élni, párkapcsolatban meg még annyira sem. De ezek többsége gyereket akart, családot és idilli áloméletet, hajszolták és kapaszkodtak a papírforma szerinti elvárt kapcsolatokhoz. Petja nincs ellene a maga módján a zömének, de míg nem talál olyat aki átformálás helyett megérti és elég az amit nyújtani tud, addig nem szándékozik senki ujjára gyűrűt húzni -mert neki a papírforma párkapcsolat nem való. Szereti a gyerekeket – bizonyítja, hogy egyik exe lányával mai napig tartja a kapcsolatot, pedig nem ő az apja, és ferde hajlamai sincsenek -, anyjával a kapcsolata is jó, nem naponta, de hetente igyekszik beszélni vele, és ha épp nem munkában fetreng a három napos felszerelésében egy gödörben vagy tetőn meglátogatja, és megjavít neki amit csak szükséges, orvoshoz viszi, fizeti a számláit, még az ápolót is, aki rá-rá néz ha terv szerint hosszabb küldetése van. Összességében tehát nem szar alak, bár az érzelmi intelligenciája gyakran hagy némi kivetnivalót, máshogy és más mélységben értelmez ès èl meg szituációkat, amitől sokan “ütnék” állapotba kerülnek, de csapata már megszokottan “ruszki-pillanat” címszóval illeti és jót röhögnek rajta. Először mindent a logika és a praktikusság elvén közelít meg, érzelmeket ritkán kever bele – sajnos ez így van a magánéletével is.

- Most komolyan megint elmész? Alig jöttél haza három napja! - a mögötte loholó nő hangja oktávokkal magasabb, ami már jelzi, hogy ez egy újabb vihar előszele. Mindig megemelkedik a hangja, ha vagdalkozásra készül. Piotr többnyire nem veszi fel, a nők akikkel leáll zömében ezt a habitust hozzák – de aki ezzel szembesíti, annak nyilván hozza a hülyét, mintha amúgy nem lenne kurvára egyértelmű-, így léptei nem lassulnak, ahogy a háló felé kanyarodik, és ledobja a sporttáskáját, hogy aztán nekiálljon kirámolni a szekrényt. Egyelőre csak egy megbeszélésre kell elutazzon, de ruhatárból már most úgy pakol, hogy ne kelljen visszajönnie. A biztos ami biztos a technikai cuccait már elrakta, azok egy ütés és vízálló bőröndben várják a bejárati ajtó mellett, hogy kocsiba pakolódjanak, a többi felszerelést, meg ha kell, a cég állja. Ő nem az a fajta szociopata, aki otthon egy egész fegyverarzenált tart, hogy aztán kihúzva a szekrény mögé rejtett titkos atombunkerből elinduljon megváltani a világot- az amúgy is illegális.
- Válaszolj már! - csattan fel Maria, és a férfi mellé lépve igyekszik betolakodni annyira a személyes terébe, hogy a zavaró jelenlététől Piotr megálljon a mechanikus pakolásban, de a tervét csak egy flegmatikus tekintetű pillantás és egy szemöldökfelvonás kíséri, egyéb módon nem válik be.
- Amint látod pakolok, így igen, megint elmegyek. - önti szavakba a nyilvánvalót, nem is igazán értve, miért kell a nőknek mindent hatszor szóban is lefixálni, mikor a saját szemükkel látják mi történik. Ez a dupla megerősítés a seregre emlékezteti, bár ott legalább van alapja és értelme. Itt? Csak több feszültséget szül, félő, hogy a már amúgy is képletesen füstölgő nő fizikailag lángra kap a dühtől. Vagy ő, mivel épp rá merednek azok a haragban izzó szemek.
- Miért? Mi a franc bajod van neked Pete? - költői kérdésnek véli, így nem reagál, s mivel alig egy szekundumnyi hatásszünet után darálja tovább a feltételezéseit, sértettsége fantazmagórikus teóriáit a másik, beigazolódik a tippje. - Nem tudsz legalább egy hetet velem tölteni? Annyira fontos ez a munka most? Van pénzed. - legalább azt jól mondja, hogy neki van, és nem kettejüknek, lévén Maria a harmadik állását koptatja amióta együtt vannak – Nem szükséges állandóan kockáztatnod az életed másokért! Mi a faszom van veletek férfiakkal, hogy állandóan az adrenalint hajszoljátok... - és folytatja, és csak darálja és löki, és okádja a haragját a férfira, időnként feszültséggel teli morgást hallatva, vagy az anyanyelvén szidalmakat szórva. Emberünk azonban nem akar meddő vitába keveredni, így csak háttérzajként kezelve az áradatot rendezi bele a táskába a ruháit, a cipőit, és pár fürdőszobai kelléket, valamint a kis szütyőt, amiben néhány túléléshez elengedhetetlen kellék van. Nem paranoiás, de ha már úgy sem jön vissza a meló elvégezte előtt, jobb ha vele van minden.
Végül az előszobában a padlóra dobja a dolgait, és nekiáll a cipő húzásnak, amikor is mintha visszatérne a valóságba, felé repül egy papucs, és az eddig háttérmorajként funkcionáló hang felerősödik, már a zokogás folyamatánál tart. Most ezért is ő lesz a fasz, nemde? Mert a másik olyanba hergelte magát, amilyen teóriák és végjátékok még csak nem is léteznek vagy szóbasem jöttek.
Nők...
Rezignáltan nézi a mellkasáról lepattanó tárgyat, és meghúzva a cipőfűzőt pillant fel a könnyekkel áztatott fúria tekintetű arcra.
- Néha kérlek menj át anyámhoz, nehezen megy most neki a cipekedés, be kell vásárolni majd neki. Arra küldök pénzt. -
- Most komolyan?! - hisztérikus visítás, és egy újabb papucs a jutalma. Nem igen érti, ez most miért kiakasztó, amikor ez egy fontos dolog, azzal a hisztivel ellentétben amit a nő minden alkalommal leművel, amikor elmegy valahova. -Tudod mit Petja?! Menj te a picsába anyáddal együtt! Kurvára nem fogok annak a vén szipirtyónak ugrálni, mikor te nem vagy itthon! Nem az én problémám, hogy nem dugtad még be valahova, ahol gondját viselik! -
Csak egy pillanat kell, ahogy Maria észrevegye, mennyire darázsfészekbe nyúlt most ezzel, és amit még mondani akar, az Piotr arckifejezésére az ajkára fagy, ami eltátva marad, annyira meghökken azon, amit a férfin lát. Illetve amit nem lát. Érzelmeket. Esélye sincs bocsánatot kérni, az acél szorítású ujjak a torkára fonódnak, és egy csattanással küldik a fejét, s ezzel együtt az egész testét az előszoba falának, a torkánál szegezve oda, hogy alig kapjon levegőt. Karmolna, de az,aki odaszegezi felkészült erre, és fájdalmasan szorítva csapja a csuklóját a falhoz, így a másikkal már érezhetően nem akar pofont osztani, vagy karmolni. Petja közel hajol, nem kellenek földöntúli érzékek ahhoz, hogy észrevegye a nőben felkúszó pánikot és félelmet, mert pontosan tudja, hogy ebben az állapotban csak a hideg semmi az, ami a vonásairól süt, talán még a tekintete is halotti sötétséggel csillog. Nem ideges, még csak nem is mérges, mert az ostoba picsa elragadtatta magát, de vannak határok, amiket nem illik átlépni, ha egy kitartott liba vagy más otthonában, és a jólétért cserébe egy kibaszott bevásárlásra kérnek meg.
- Mire visszajövök eltakarodsz a házamból, és nem keresel többet. Leszarom mit viszel el, vagy mit sem, de nem akarlak itt látni! - rideg, és nyugodt a hangja, s a mondat befejeztével nem kérdezi meg megértette e a másik. Sejti: meg. Elereszti, és vissza sem nézve veti a vállára a táskákat, a maradékot a kezében cipeli ki a kocsiig.
[...]
Amikor a pénz és a legalitás nem számít, akkor kerül az ember akkora szarba, mint amekkora kupacra épp felmászni készül, ahogy a csapattal kisétál az irodából a katonai bázison. Azon a bázison, ahol az eltöltött kötelező évei alatt túlságosan jóban lett azzal a férfival, aki épp tátott szájjal küldi be őket a faszerdőbe. A lányáért. Mert állítása szerint a nő nem volt képes a – Petja emlékei alapján csinos -, kis seggén maradni, és olyan helyre tévedt a vadregényes önmegvalósítása alatt, ahova nem kellett volna, s most olyan emberek művelnek vele dolgokat, akik nem a szerénységükről, vagy a diszkrációjukról híresek. Ezt meg is üzenték. Videóval. A seggfejek csak arra nem számítottak, hogy ez Piotr kezében fog landolni, és alig hogy kiértek az irodából, neki is állt kielemezni mindent, amit csak lehet. Kockáira szedte a videofelvételt, még ha a rajta lévő jelenet mindegyik alkalommal ólmosbottal kavarta is meg a gyomrát. Nem szereti a felesleges erőszakot, pláne nem, ha egy teljesen ártatlan embert ér. És az, hogy a képernyőn a karjain lógó csatakos, véres nőt még ismeri is... Állkapcsa feszül és lazul, ahogy a billentyűzetet pattogtatja, lába ütemesen ráng az asztal alatt, míg a csapattársai összekészülnek körülötte, és idegesítően meg-meg állnak mögötte ki kérdésekkel, ki csak feszült hümmögéssel vagy szitkozódással. Egyikük sem ismeri a fogva tartottat, így őket ha meg is rázza, vagy rosszul is érinti, könnyebben viselik.
- Hogy állsz? Van már valami amin elindulhatunk? - érzi az erős kezet a vállán, és a szavakkal jön az állandómentolos lehelet is, ami Alvarez védjegye. Mellé hajolva mered a képernyőre, érdeklődése nem sürgető, érzi a másik férfin, hogy a szokottnál jóval többször ugrál az állkapcsán az ideg, és a megszokott mozdulatlan céltudatossága jóval kaotikusabb és zsizsgősebb. Piotr is ezt érzi, mintha bogarak mászkálnának a bőre alatt, és még csak nem is azért, mert kedvelné a nőt. Hanem mert a teher, amit az említett apja rótt ezzel a küldetéssel rá, kibaszottul kiidegeli. Elérte, hogy azt érezze, a hibázás, vagy a kiszámíthatatlan kockázat felmerülő lehetősége se lehessen meg. Nem opció. Ez az akció olyan húsdaráló lesz, ahol előbb marad ott, minthogy visszajöjjön az apró nőszemély nélkül.
- Néhányukat beazonosítottam, és megtaláltam kettejük hol lakik. Ott kezdhetünk, az épület a szokásosan egy séma, a kameraszögből nem sok látszik belőle, de annyi biztos, hogy a pince vagy valami alagsori helyiség, mert az ajtónyitásokkor sem szűrődik be semmi kinti zaj. A hangokból és a mozgolódásból a felvételen legalább hatan vannak, ha nem is fizikailag jelen a helyiségben, de a hangjuk alapján az épületben. - darálja tömören, miközben behozza a felvételeket az említettek házáról, és minden információról ki ablakokban, amit megtudott róluk, valamint a fotóik is rendezetten a bal felső sarokban néznek vissza rájuk, miközben a háttérben a felvételen sikítás hallatszik, de ezt csak Petja hallja, a füles miatt.
- Rendben, szép munka, akkor kezdjük nála. - bök Alvarez az egyik képre, és megpaskolja a székben ülő vállát, jelezve, pakoljon, indulnak a többit majd odafelé bogarássza.
[…]
A hely koordinátái körbelőve pár kilóméteres sugárban, s ha nincs is pontos helymeghatározás, azon a körön belül már könnyebb lesz szűkíteniük a lehetőségeket, mint átkutatni vakon az egész kibaszott dzsungelt. A hadsereg csak akkor avatkozik közbe, ha minden kötél szakad, ugyanis nincs szükség egy ekkora szarra a jelenleg pengeélen egyensúlyozó politikai palacsintában. Pontosabban arra nincs, hogy kiderüljön, a katonai parancsnokság egyik vezetőjének a lánya gerillák karmai közé került.
Piotr már csak azt reméli, az eszét használja a kurva nagy szája helyett, és nem vágatja el a torkát mielőtt megmentenék a kis picsáját. Bár a felvétel alapján és a tapasztalati háttér miatt erősen elgondolkodik, mi a jobb; holtan megtalálni, vagy mentálisan összerakhatatlan darabokra hullva de élve?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az első szó ami a történeted olvasása közben eszembe jutott rólad, az a megfontolt. Ami nekem lejött, az az hogy tudod mit akarsz és azt is hogyan érhetnéd el. Épp ezért helyzettől függően mérlegelsz, felméred a körülményeket a legapróbb részletekig és aszerint hozod meg végső döntésedet. Ismered az elveidet meg annak velejáróit és ragaszkodsz is hozzájuk. Tudod jól, hogy miben hiszel és ennek ellenkezőjéről aligha győzhetne meg bárki. Okos vagy, egyes helyzetekben higgadt és ha kell akkor a másokkal való törődéstől sem rettensz meg, feltéve ha cserébe nem kívánják azt, hogy olyan legyél, aki nem vagy. Megvannak a magad gyújtózsinórjai amelyeket nem érdemes piszkálni, ha nem akarnak egy olyan oldalról megismerni téged amely aligha ismer türelmet vagy épp megértést.
Tetszett a történeted, a karaktered kidolgozottsága és mellette szépen is fogalmazol.
Kívánok neked sok játékot a továbbiakban és kíváncsian várom mit hoz számodra a folytatás.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!