Weston tipikus borász családban nőtt fel, ahol teendők mindig akadtak és az élet sohasem állt meg. A természettel összhangban nőtt fel egy különálló birtokon, melyet még a nagyapja épített a saját két kezével és North Folknak nevezte el. Így híresült el a borászat is a környéken, aztán a díjnyertes szőlészet immár a világ minden tájáról vonzza a turistákat. Nagyszülei után a szülei vették át a stafétabotot és a mai napig aktívan működtetik a birtokot a maga családias hangulatával, de immár alkalmazottak seregével. A hatalmas forgalmat nem bírják másképpen kezelni, mint egy tizenhat fős személyzettel plusz a gyerekeikkel együtt üzemeltetve.
Weston a családi körből csak nehezen mászott ki, fontosak neki a szerettei, otthonosan csakis abban a közegben érzi jól magát, ott még az is előfordulhat, hogy beszédesnek tartják, de idegenek előtt nem produkálja magát. Jobban szeret egyedül lenni, és magába zárkózni. Az iskolai évekből egyetlen barátot talált magának, akivel azóta is szorosan tartja a kapcsolatot. Toby neki olyan, mintha családtag lenne és a Bradshaw család is így tekint rá. A húga és a legjobb barátja közötti kavarásból szeretett volna kimaradni, de nehéz, ha hárman ennyire közel állnak egymáshoz. Weston nem szeret választani, és nem is preferálja, ha valaki ebbe a szituációba kényszeríti, de szerencsére a számára két fontos ember lebokszolta egymás között ezt a kényes helyzetet és azóta is zavartalan a jó kapcsolat fenntartása.
Weston általában higgadt és nyugodt. Képes megőrizni a hidegvérét stresszes helyzetekben is, és nem hagyja, hogy az érzelmei túl erősen befolyásolják őt. Jól kezeli az élet változásait, nehézségeit és nem hoz elhamarkodott döntést. Az érzelmeit és a reakcióit visszafogottan mutatja ki. A környezete számára sokszor tűnhet úgy, mintha passzív és közönyös lenne, de csak azért, mert nem lobbanékony és nem tárja a nagyvilág elé a benne dúló harcokat és érzelmi megpróbáltatásokat. Többnyire elkerüli a konfliktusos helyzeteket, a békét és a harmóniát részesíti előnyben, habár ez nem mindig adatik meg számára.
Weston határozottan introvertáltnak tartja magát és érzékeny a társas eseményeken való részvételekre. Bizonyára ez sokaknak megdöbbentő lehet, mert ha a testvérei vagy a legjobb barátja kéri fel valamire, akkor hezitálás nélkül mond igent, de ez csak kivételes körben alkalmazandó nála. Nagyon kritikus, folyton a részletekben veszik el és ezt a fajta magatartást várja el a környezetében élőktől is. A rendre nagy figyelmet fordít, különlegesen allergiás, ha valaki a konyhai eszközei között matat, mert arra az egyre nagyon is büszke. Saját maga szerezte be az összes eszközt, így ebben nem ismer határokat a költekezés szempontjából sem. Az élet többi területén spórol, átgondoltan vásárol és emiatt nem fektetett még saját ingatlanba se.
Weston főzési szenvedélye bizony a nagymamájától ered, akivel rendszerint órákat tudott eltölteni a konyhában. Az alapokat innen tanulta meg, de a többit autodidakta módon sajátította el videókból, könyvekből. Irtózik a mások alá való rendeltségtől, ezért sem vállalna el egyetlen konyhai melót sem hosszabb távon. Szeret a saját ura lenni és olyan melókba energiát fektetni, ami megfelel a saját ízlésvilágának is.

Plusz tények róla:
- Egy nővére és két húga van, akikkel szoros kapcsolatot ápol, egyetlen fiúkként nem érzi furcsán magát, ha nőkkel van körülvéve, így a tamponok ténye sem ijeszti meg.
- Alapvetően borásznak készült, de a szíve elkanyarodott a főzés irányába, de még így is megszerezte az alapdiplomát belőle.
- Weston kutya örökbefogadó, így gyakran megesik, hogy heteken át van nála egy négylábú eb.
- A horgászat az a tevékenység, amire ritkán tud sort keríteni, de ha mégis, akkor napokra el tud tűnni a világ színe elől, ebben apukája is nagy támogatója és bajtársa.
- Weston rendmániás és borzasztóan ügyel rá, hogy minden a helyén maradjon a lakásán is.
- Kifejezetten szereti a házimunkát, a legnagyobb kedvence a mosás, amit néha mosodában végez el, ez is egyfajta kikapcsolódás neki, mert addig zenét vagy podcastot hallgat.
- Mostanság fontolgatja, hogy végre beiratkozik egy igazi főzősuliba, és elutazik továbbképzésre, de még nem vette rá magát teljesen.

Kimberly

Mindenki ideges, mert a nővérem nem akar ajtót nyitni és hamarosan apának az oltár elé kellene kísérnie őt. Kim általában megfontolt és nem viselkedik így, de történnie kellett valaminek, amiért beparázott a nagy pillanat előtt.
- Kicsim gyere már ki, a vendégek gyülekeznek és a pap is megérkezett. Nem csinálhatod ezt Kimmie. – anya megint a szokásos érzelmi ráhatással igyekszik kiugrasztani a legnagyobb gyermekét, de még erre sem érkezik válasz. Elowyn és Dorothy megállás nélkül váltják egymást a nyílászáró előtt és különböző dörömböléssel meg váltott káromkodásokkal akarnak elérni valami változást.
- Ne csináld ezt Kim, gyere már ki. A ruhát is miattad vettem fel. Utálom a zöldet, hisz ismersz és nem is áll jól. – Dottie ismét hozza a formáját és magával törődik, mint általában, ha nem ő van a középpontban. A színésznői pálya pontosan illik hozzá, már csak az kellene, hogy valami igazi szerep is összejöjjön neki. Apa nem igazán aggodalmaskodik csak legyint egyet mondván, hogy ezek csak női hisztirohamok és ha lenyugodott, akkor ki fog jönni. Anya már nem ennyire optimista, mert ismét egy kopogással próbálkozik.
- Kim…az isten szerelmére itt a fél rokonság és mindenki arra vár, hogy kimondd az igent. Az apáddal tudod, hogy mennyit költöttünk a mai napra? – a legjobb érvelés, ha bedobod a piszkos anyagiakat. Az ajtó zárva marad, amin nem is csodálkozom, mert ha engem is ilyen szar szöveggel igyekeznének rávenni, hogy jöjjek ki, akkor inkább még egyszer elfordítanám a kulcsot a zárban. Anya feladja és a fejéhez kapva indul meg a másik irányba, hogy ellenőrizze a vendégeket meg a vőlegényt gondolom.
- Kim…ha időre van szükséged akkor magadra hagyunk. – Elowyn az első, akinek valami értelmes hagyja el a száját, mire Dottie csak sóhajt egyet színpadiasan.
- Bezzeg, ha én mennék férjhez már rám törtétek volna az ajtót. Nem hiszem el, hogy nem tud kijönni. HALLASSZ UGYE? – dörömböl be még egyszer aztán valami olyan kifogással lép le, hogy még meg kell igazítania a sminkjét, mert a vőlegény tanúja bejön neki és üdének kell tűnnie a bevonulás pillanatában. Jókat mosolyognék a húgom hozzáállásán, de úgy gondolom, hogy az én köröm következik.
- Kim…bármi is a baj hidd el, hogy meg lehet oldani. Nem fogunk az oltár elé rángatni, ha nem akarsz hozzámenni Bradhez, sőt meg is érteném, ha vannak aggályaid, hiszen ez az első esküvőd. – támasztom meg az arcomat az ajtón és fülelek hátha történik valami. Kis idő elteltével folytatnám, de elfordul a zár és résnyire kinyílik az ajtó.
- Wes…csak te jöhetsz be. – ez egyértelművé teszi, hogy rajtam van a sor, és intek is Elowyn-nek, hogy várjon meg a templomban, majd jövünk. Betessékelem magam az öltözőtérbe és becsukom magam után az ajtót, hogy senki ne zavarjon meg bennünket. Még nem láttam a nővéremet a mai napon, de eláll a lélegzetem tőle.
- Csodaszép vagy. – egészen addig így is tűnik, míg az arcára nem siklik a tekintetem.
- Elsírtad a… - kezdenék bele, de felesleges ezzel is stresszelnem.
- Ki vele mi az, ami miatt kint tartod a családot. – próbálok egy fesztelen mosollyal adózni az irányába, de nem megy olyan egyszerűen, ha azt látom, hogy szét van esve a nővérem.
- Brad a baj. – hadonászik a nővérem és felemeli az uszálya elejét, hogy ne essen el benne amikor lelép a kis emelkedőről a nagy tükör mellől.
- Mit csinált? – puhatolózok tovább hátha eredményt csikarok ki belőle, de egyelőre csak rázza a fejét és össze-vissza beszél.
- Megcsalt… - hát ez nem éppen az, amire számítok, de megvárom, hogy magától adja elő a részleteket.
- Még az egyetemen…amikor szakítottunk egy hétre, mert nem tudtam, hogy mit akarok. Úgy döntött, hogy ma kell elmondania, mert így tisztességes. Nem tudta volna magában tartani? Olyan nagy kérés, hogy ne tudjak róla Wes? – egyenesen rám néz a testvérem és ekkor már kicsit reménytelibbnek látom a dolgokat.
- Hány éve is volt ez már Kim? Legalább négy. Szereted őt? – kérdezek rá megint, mire bólint egyet, de a sírással küszköd.
- Igen, de akkor sem akartam ezt tudni. Az őszintesége a legrosszabbkor jött. – feleli nekem feldúltan és a fátylát fújja el az arcából.
- Jobb lett volna, ha később derül ki? Azt gondolom próbált veled tiszta lapot kezdeni, elvégre pont annyira komolyan gondolja ezt a házasságot, mint te. Szeret téged, és nem bírta ki, hogy titkok legyenek köztetek. Ennyi bűne legyen Kim. – suttogom neki és közelebb lépek hozzá, hogy az ölelésembe zárhassam őt.
- Megtaláltad azt, akivel el tudod képzelni a jövődet. Annyira szerencsés vagy, eldobnád mindezt a múltbéli hibák miatt? – teszem fel neki a kérdést, mire a karjaimba zárkózik és finoman elpityeredik.
- Nem. – válaszolja akadozva, mire ellépek tőle és az álla alá csúsztatom az ujjamat.
- Akkor engedd meg, hogy Dorothy megigazítsa a sminkedet és menj ki és mondd ki azt a drága igent. – ezen mindketten elnevetjük magunkat. Innen már jó kezekben lesz.



Elowyn

Toby és Elowyn kapcsolata magában egy megrázkódtatás volt, de az igazi vulkánkitörés akkor köszöntött be, amikor bejelentették a jegyességüket. Igazából furának tűnt annyi évnyi barátság után, hogy egy párt alkottak, de a jéghegy csúcsán ezt még lehetett tetőzni egy Titanic féle ütközéssel. A szüleim örültek neki, de én nem rajongtam túlzottan az ötletért. Semmilyen felvezető rész nem volt előtte a legjobb barátom részéről, egy kicsit elhamarkodott döntésnek véltem. A szerelmet nem tagadtam meg, de azért egy házasság ne ilyen légből kapott módon érkezzen az arcomba. Toby magyarázkodott és elismerte, hogy ez egy hirtelen jött elképzelés volt, de szerelmes a húgomba és el akarja venni őt. Sosem éreztem azt, hogy behúznék neki, de ennek a pillanatnak is el kellett érkeznie. Pár napig nem is reagáltam az üzeneteire, mert utána tett róla, hogy ez a kis düh valami éktelen haraggá gerjedjen bennem. Az eljegyzés után hirtelen jött a pálfordulás a szakítással egybekötve. A húgommal volt egy elbeszélgetésem a történtek után és úgy látszott, hogy nem viselte meg, de még vártam volna ezzel a kijelentéssel. Toby nem mert a szemem elé kerülni, és jól is tette, mert egyben nyeltem volna le. Apa és anya pátyolgatták a húgomat, aki ettől csak elkerülőbb magatartást vett fel és több időt töltött házon kívül. Megértettem az álláspontját, de én magam szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy jól van. Hol máshol találtam volna rá, mint a menhelyen. A munkája megszállottja volt, és itt kereste a vigaszt is, ha valami rossz történt vele. A kocsit a főépület előtt hagyom és megindulok a ketrecek irányába. A tekintetem a megannyi gazdára váró ebet fürkészi, de végül a húgomat az udvaron találom meg. Az egyik fekete labradorral játszik az ölébe húzva. Észre sem veszi, hogy ott vagyok, mert az állatnak kezd el magyarázni.
- Tudod Lancelot a szerelmet túlértékelik. Hidd el nekem, hogy nem éri meg a szívedet odaadni senkinek. – a kutya állát kezdi el vakargatni én meg a falnak dőlve hallgatózom tovább.
- Az enyémet is összetörték. Azt hittem, hogy boldog vagyok, de igazából csak túl gyorsan haladtunk. Toby nem állt készen az esküvőre, és talán sohasem fog. – durván hat rám, hogy ezt kimondja a húgom. Mindkettőjüket évek óta ismerem és szeretem is. Együtt látva őket idő kellett, hogy megemésszem a kapcsolatukat, de most nyer értelmet, hogy a testvérem szavait hallom.
- Nem is tudtam, hogy ez volt az oka a szakításotoknak Elle. – a húgom felkapja a fejét és egyenesen rám néz.
- Mióta vagy itt? Nem illik hallgatózni. – pillant rám, de csak egy rövid időre, mert aztán megint a kutyának szenteli minden figyelmét.
- Elég ideje ahhoz, hogy ezt halljam. Úgy gondolod nem érett meg a házasságra? – odamegyek hozzá és leguggolok mellé, hogy aztán megsimogassam a kis fekete fülét.
- Igen. A barátságunk többet ért, és elrontottuk. – szomorúan mosolyodik el és egy halvány könnycsepp is megjelenik a szeme sarkában.
- Szeretted ugye? – nem is kell felelnie, mert egyértelműen az arcára van írva.
- Tudod mit…csinálok valami jó vacsorát és ma nálam alszol. Anyáék meg pukkadjanak meg attól, hogy nem tudják hol töltöd az éjszakát. – vigyorodom el és felállva a kezemet nyújtom neki, hogy felsegítsem a földről a kutyával együtt.
- Csinálsz nekem burritót? – kérlelően néz rám.
- Igen, bár utálom. – karolom át őt és még teszünk egy sétát hármasban.




Dorothy

Toby válasza megint meglep, és nem értem, hogy minek akar nekem örökbefogadást szervezni, vagy ehhez kapcsolódó programot. A legjobb barátom néha az agyamra megy, de már jó lenne, ha hazajönne egy kis időre. Mostanság hosszabbra nyúlt neki a távolléte. A tekintetem az üzenetét lesi, de hagyom forrni a levében és nem válaszolok rá azonnal. A telefonomat a kanapé melletti kis asztalra helyezem le, amikor megint egy éktelen hangzavar érkezik a fölöttem lakó lakásából. Két napja megállás nélkül bútorokat húznak el és az agyamra megy az állandó rendezgetés. Lassan ott tartunk, hogy fel fogok menni szólni, de azért még tartom magamat. A tv-t kapcsolnám be, amikor megszólal a csengőm. Kissé felemelkedik a szemöldököm, mert a hétvégéken általában dolgozom és ez a mai vasárnap csak kivétel, hogy itthon vagyok. A testvéreim előre szóltak volna, a legjobb barátom másik városban hesszel, a szüleim nem szóltak, hogy átjönnének, szóval marad az ismeretlen fogalma. Kitárva az ajtót mégis ismerős arcvonásokba botlok.
- Dottie drága mit keresel itt? – nézek ki a folyosóra, aztán a lépcső irányába, de a húgom nem mozdul az ajtóból és konok módon fürkész engem.
- Nem látszik? – mutat a két hatalmas bőröndre meg a vállán lógó táskára.
- Kidobott a bérlőd? – tippeket teszek fel, mert azt tudni kell a legkisebb testvéremről, hogy okos, de a pénzt nem tudja beosztani és olyan álmokat kerget, melyek sosem válnak valóra.
- Lógtam neki két havival és igen…kidobott. – már indulna befelé, de az útját állom és kitámasztom a kezemet az ajtófélfára.
- Miért nem mentél haza? Anyáék nem fognak kidobni. – kezdek bele, mire egyből a boci szemekkel áll elő.
- Tudod, hogy messze van Long Island és ott nem kapok állást. Holnap is lesz két meghallgatásom. Lenne szíved az utcára küldeni a húgodat, mint valami hajléktalant? – kérlel és megint hatni akar rám. Nem az első eset, hogy kisegítjük őt, már lakott Elowynnél is, meg Kimnél is egy ideg, de sokáig egyiknél sem húzta, mert összevesztek valamin és akkor tovább állt.
- Két hetet kapsz, hogy találj valami mást. Nem viccelek Dot, mert nem vagy már kislány. – végül elállok az útjából és megvárom, hogy beráncigálja az egyik bőröndöt a másikat meg behozom én és aztán becsukom a bejáratot. A felső szomszéd megint rákezd a fúrásra…ki az a hülye, aki vasárnap fúr?
- Mindjárt jövök. – veszem fel a kulcsot az előszobában és papucsba bújva hagyom el a terepet, hogy végre megismerjem a felettem lakót…

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Olyan férfit mutattál be nekünk, akinek határozott elképzelései vannak az őt körülvevő világról. Aki tudja mit és hogyan akar és ehhez kitartóan ragaszkodik is. Jó érzés tud lenni, ha ràlelünk a szenvedélyünkre. És bàr maradhattál volna a családi kötelékeken belül, mégis a saját utadat kezdted el járni, de sosem maradt benned ellenérzés amiatt amit magad mögött hagytál. Látszik, hogy mennyire fontosak neked azok a személyek akiket az életedbe fogadsz, de értékeled az egyedüllétet is. Úgy olvastam valahol, hogy fontos olykor egyedül is lennünk és ha képesek vagyunk mindenféle ellenérzés nélkül elviselni a saját társaságunkat, akkor az jó dolognak számít. Persze nem ezzel a szavakkal és sokkal értelmesebben, de a lényeg ez volt.
Nagyon tetszett, hogy külön-külön kaptunk részleteket a testvéreidről. Így részben nem csak őket ismerhettük meg, de azt is, hogy te milyen kapcsolatot ápolsz velük. Mindig azt hajtogatom, hogy az egyik legfontosabb köteléket az életünkben a testvérek jelentik, rajtad pedig làtszik, hogy bármit megtennél értük, még ha időnként fejfájást is okoznak.
Remélem a továbbiakban sem engeded, hogy bárki is elvegye tőled ezt a felfogást amivel rendelkezel és eléred majd a magad elé kitűzött célokat.  
Örülök, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!