Kis létszámú buli lesz, mondták. Csak páran jönnek át, egy kis iszogatás, jakuzzi, medence és társai, itt már sejthettem volna, hogy minden lesz csak apró beszélgetős klub nem. Már öregnek érzem magam ahhoz, hogy sok egyetemistával bulizzak, de amilyen mázlista vagyok a 20-as éveiket már jócskán meghaladó srácok és lányok tömege kezd felgyűlni az amúgy igen nagy házban.
- Vedd fel, egy méret vagyunk. - adja a kezembe Julie az egyrészes fekete fürdőruhát, amit átveszek, mielőtt még többen lennénk, de felveszek fölé egy pulóvert, mert nem így akarok ma szórakozni, hogy mindenki a kis semmiben nézeget engem. Julie tudja, hogy mennyire imádok emberek között lenni, de ma nem erre lett volna szükségem. Inkább csak a kanapé biztonsága figyelem a fűtött medencébe ugráló hülyéket, akik ittasan is képesek bemenni a vízbe, nem számolva a következményekkel. Itt tényleg mindenkinek elment az esze, de mégsem indulok el haza, pedig szívem szerint megtenném.
Baszki kikapcsolódni jöttem ide, inni és bulizni, szórakozni, amikor nem én szolgálok ki másokat akik jól érzik magukat, hanem én kapcsolok ki. Meg is fogom tenni, de még egy kicsit várom a pia hatását a kanapén, a lábamat magam alá húzva és a fejemet hátravetve, hogy fejjel lefelé figyeljem a  mögöttem zajló eseményeket.
- Hé te ott cuki fiú, hoznál nekem egy italt, mindegy mit?- nyújtom egy srác felé a poharam, mert a konyha enyhén túlzsúfolt, hogy bemenjek oda, és ő meg készségesen jön és alig pár perc múlva már megköszönve mosolygok rá, mielőtt otthagy a italommal, amit gyorsan el is kezdek fogyasztani, hogy ne én legyek a legunalmasabb személy a helyen, de ehhez a lötyi segítsége kell a poharamban.

Jobb bulit vagy inkább egy partit reméltem egy ilyen helyen. A tömeg perzse tagadhatatlan és minden jó arc, aki elvileg az itt mindenki szerint itt van, de én nem tudom mégis kikre kellene ez alatt érteni. Jobban érzem ha a kapott szettemben ülök inkább le a kanapéra, így nem fognak nyaggatni, hogy miért vagyok unalmas vénasszony, aki nem hajlandó bulizni. Fürdőruhában vagyok, itt vagyok és nem mentem haza, iszok és próbálom magam jól érezni, mondjuk pár pohár olyan után, amit a srác a kezembe nyomott, amiről még én sem tudtam mi. De azért kedves volt, de elis tűnt ott maradtam egyedül.A poharamat csak mozgattam a kezemben, keverve vele a benne lévő italt, közben hol magam elé meredtem, hol azt kívántam bár jobban ütne ez a szar, de van egy olyan érzésem, hogy alkohol is csak pár csepp lehet benne, szóval semmi értelme.
Tekintetem egy hang irányába kapom, eleinte csak udvariasan akarom lekoptatni arcom tökre semleges még egy mosoly sem jelenik meg nehogy jelzésnek vegye a kedves idegen és úgy kezdjen el nyomulni, hogy közben rohadtul nem akarom. Amint a hanghoz arcot is társítok azonban egy elég nagy huncut vigyor jelenik meg azonnal az arcomon, és felállok miközben kicseréljük az italokat. Gyorsan le is rakom az asaztalra, hogy ne borítsam ki,  bármég telejsen józan vagyok.
- Levi, drágám, végre egy normális arc! - ugrok  a nyakában, mintha ezer éve ismerném, közben meg csak párszor láttuk egymást, de a pár találkozás alapján jó fejnek tűnt és miért ne legyek közvetlen azzal az emberrel, aki a mai nap mentőöve lehet számomra.
Csípőre teszem a kezem, amint elszakadtam tőle, majd egyikkel felveszem az italt és ránézek. - Mibe? - kérdezem összehúzott szemmel gondolkodva mielőtt beleiszok. Biztos vagyok abban, hogy ő fog nyerni, a korábbi ital olyan volt mint egy csapvíz valami cukorral és némi rumaromával keverve. Jól keverem az italokat, de közel sem tudom megállapítani ha iszom, hogy mi van benne, ennyire még nem vagyok jó.
- Azért vigyorogsz mert örülsz, hogy látod végre a dögös testem a pulton kívül,vagy mert biztos nyerés reményében társultál hozzám, vagy mert alig várod, hogy te legyél a következő a medencében? - intek a fedett terasz felé.

Pimasz kis vigyora egyből jobb kedvre derít és az is, hogy megjelent itt. Nem vagyunk nagy barátok, de azért kedvelem ezt a srácot van benne valami rejtélyes, talán a tekintete miatt, ami kurvára fel tud csingázni, de lehet túlságosan is könnyűvérű vagyok.
- Vagy inkább te engem. - kacsintok rá szinte azonnal visszaadva a labdát, bár ő akart fogadni de tudom, hogy azonnal vesztem, amint a kezembe adja az italt. Szépen sorjában felhúzott szemöldökkel figyelem minden egyes szavát, még józan vagyok tudom értelmezni és tudom, hogy mire megy ki a játék, de szeretek játszani és ez a nagyon nagy szerencséje, na meg az, hogy eléggé dögös és amikor nem dolgozok nehezen mondok nemet bárkinek, aki csak engem meg tud mozgatni és olyan ember nagyon kevés van, pedig nem kell megrekednem a pasiknál.
- Szóval ügyesebb a kezed, értem Levi, értem. - kacagok fel, mielőtt beleiszok az italba, ami már sokkal ízletesebb a  lelkemnek és bár nem érzem benne az ütős alkohol ízért, de pontosan tudom, hogy így fog a legnagyobbat ütni.
A medencére tett megjegyzésére felhúzom az orrom és a medence felé nézek, ahol tényleg elég sok az akció már most. - Jó talán a medencét kihagyhatjuk. - vonom meg a vállam, mintha olyan nehezen engedtem volna el. De akkor mi a fenének rajtam ez a gönc, amit olyan nagyon fontos volt felvenni.
Amint magához húz felemelem a kezem magamtól, de ügyesen csinálja nem öntöm magunkra az éltető ambróziám az estére, bár a megjelenésével kicsit jobb lett a kedvem is. Elhelyezkedek az ölembe az egyik kezemet átvetve a nyakán.  
- Azt mondták jó buli lesz. - biggyesztem le az ajkam, majd megint a számhoz emelem a poharat és majdnem kiiszom a felét. - De nem az. - nevetem el magam miközben szomorúan mérem fel mennyire elbasztam ezt az este választást. - Amúgy is ha beszélek veled vagy dolgozol, vagy én dolgozok, mikor volt utoljára, hogy egyikünk nem a pult mögött gürizett? - nézek rá kérdőn, de tudom a választ, soha.
- Inkább arra adj nekem választ drágám, hogy te miért pont a magányosan ücsörgő csajra repültél rá, és nem az asztalon táncoló csajra. - mutatok a konyha felé, ahol már eléggé forró a hangulat. Persze cseppet sem érdekel a választ, amint nem rajtam van a tekintete a füléhez hajolok. - Bár lehet tudok izgalmasabbat, mint az a kiscsaj.

Tudom, hogy sok mindenkinek úgy jön le, hogy egy rettentően könnyen kapható csaj vagyok. Hát nem, vannak pasik és csajok, akik érdekelnek, de ennyi, nem sok mindenki éri el a lécet, amit meg kell ütnie annak, akivel szóba állok ha nem dolgozok. Munka közben bárki lehetsz akkor is fogadni fogom a flörtölést, lehet még kedves is leszek, de az munka, ez meg nem.
- Tudom. - húzom fel a vállam büszkén mosolyogva, de értettem mit mond, még el tudok fogni mindent, csak a többi nem annyira érdekelt, mint az a bizonyos kis részlet.
Könnyen vetjük el az első program lehetőséget, az itt lévő igen kevés közül, persze minden van egy két huncut ötletem, de még nem hozom fel túl korán van hozzá és túlságosan is keveset ittam. - Mázlid, hogy józanul is nagyon dögös vagy. - nyújtom ki a  nyelvem rá pimasz vigyorommal karöltve.
Van árnyoldala annak ha szereted a munkát és igazából rá is vagy szorulva, vagyis én régen voltam ma már nem vagyok, de a munkám rabja lettem, ami azzal jár, hogy kevés időm van. Azért egészen meglep, hogy ennyire közvetlen ennyire hamar, de egyáltalán nem esik nehezemre alkalmazkodni hozzá, belesimulok az ölébe és a kezem már köré is fonódik, miközben szépen lassan iszogatom az italt.
Mutatok is a csaj felé, akire enyhén utalok,de elég feltűnő jelenség, és csak belekacagokakérdésébe, majd amikor visszafordul és egy laza bókkal nyugtázza a dolgokat, mire felvonom a szemöldököm. - Lehet benne valami. - nézem meg egy kicsit jobban a csajt magamnak, ha nincs Levi lehet vele töltöttem volna az estét, már szinte mindegy lett volna neki szerintem.
Lapillantok a kezére, ami a combomon kezd el lassan dolgozni, és a szavaira elmosolyodok, de nem emelem vissza rá a tekintetem azonnal. - Nekem mindig szabad! - emelem rá lassan a tekintetem azzal a rejtélyes mosolyommal amit a kicsit mindig cicásra kihúzott szemeim csak még jobban ki tudnak emelni. - Mert sosem okozok csalódást. - érzem,  hogy libabőrös leszek egy kicsit, amint hozzáér a bőrömhöz.
Az ajkamba harapva gondolkozok csupán egy másodpercig a kérdésén, és a lépcső felé nézve szállok le róla és iszom meg az össze italom, majd a konyha felé indulok. - Józanon semmiképpen sem, szabadságon vagyok, hogy leigyam magam és elfelejtsek minden szart pár napra. - kacsintok rá és mielőtt bevenném a jakuzzit ami elvileg odafent lapul magamhoz veszek egy aljas kis vodkát,  amit csak remélni tudok, hogy nem tartalmaz mást. Kísérő nem kell, most nem.
Kezemben a szerzeménnyel intek a lépcső felé és én szépen lassan, de véletlen sem láthatatlanul, sőt annál inkább vonulva megyek fel a lépcsőn, de a tetején megtorpanok. Lehúzok egy kortyot az italból és nekidőlök a korlátnak,miközben végig siklik a maró érzés a torkomon. - Remélem van fürdőruhád. - pillanatok hátra, hogy jön e utánam ha nem kénytelen leszek egyedül elvonulni.