≈ A María latin eredetű női név, a Mary egyik változata. Több jelentése van: "a tenger csillaga", "keserű", "szeretett", "lázadó". Ezen jelentések közül Mar mindegyikkel tud azonosulni valamilyen szinten, a kedvence mégis az első, mert a beceneve spanyolul tengert jelent.
≈ A szülei már gyerekkora óta folyamatosan azzal fenyegetik egymást, hogy el fognak válni, a válópert ugyanakkor még egyikük sem adta be. Emiatt Mar kifejezetten kritikus velük szemben, nem tartja sem édesanyjával, sem édesapjával harmonikusnak a kapcsolatát. A Santisteban-Moras családra nyugodt szívvel lehetne mondani, hogy igazi latin vér folyik az ereikben, mert mindannyian a legjobb jóindulattal is hirtelen, tüzes személyiséggel rendelkeznek.
≈ Van egy bátyja, Moises, akivel tíz percet sem bírnak ki egy helyiségben anélkül, hogy ne kötnének bele a másikba. Mindkettejük magyarázata alapján ez azért van, mert Moeez (ahogyan Mar nevezi) túl fiús fiú, Mar pedig túl lányos lány (Moises szerint).
≈ Ugyan Mar bátyjának a véleményében van igazság - a lány végtelen mennyiségű ruhát felhalmozott a gardróbjában, nyolc lépéses arcápolási rutinja van, annyit költött már sminktermékekre, hogy össze sem lehet számolni, imádja a magassarkú cipőket, fontosabb neki egy manikűrös időpont, mint egy iskolai házi feladat -, azért látszik rajta, hogy fiú testvére van. Tisztában van a foci szabályaival (az amerikai és európai fajtával is), csodával határos módon kedveli a sör ízét és tökélyre fejlesztette a képességet, hogy úgy lopakodjon haza hajnalban, hogy az a szüleinek fel se tűnjön.
≈ A bátyjának köszönheti azt is, hogy fiatal kora ellenére bejut olyan bulikba, amelyekre ennyi idősen egyébként még nem kapna legálisan lehetőséget. Mar egyébként azt gondolja, hogy ha a kortársainak lehet hamis személyije, akkor neki sem tilthatja meg senki, hogy ne szerezzen ilyet. Édesanyja egyébként is újra meg újra mesél neki olyan fiatalkori emlékeket, amelyekben ő maga szökött meg éjjelente otthonról, csak hogy randizni mehessen.
≈ Jellemét tekintve inkább az anyjára, külsejét tekintve pedig kifejezetten az apjára hasonlít. (Moeez hiába hangoztatja tehát rendszeresen, hogy kettejük közül Mart fogadták örökbe, ez nyilvánvalóan nincs így.) Nagy, barna szemei, karakteres szemöldöke és telt ajkai mind-mind édesapjától örökölt vonások.
≈ Őszinte és egyenes jellem, olykor szúrós, mint egy kaktusz, de egyáltalán nem gonosz, vagy direkt módon bántó másokkal szemben. Megvan bizonyos dolgokról és emberekről a saját véleménye, ugyanis mindig arra nevelték, hogy érdeklődjön, gondolkodjon és fogalmazzon meg saját álláspontokat és észrevételeket. Nem véletlenül tagja hát az iskolája vitakörének.
≈ Előfordul, hogy túlzottan rámenős a saját elképzeléseivel, vagy véleményeivel, amivel megbánt másokat, de képes a bocsánatkérésre, sőt annak az elismerésére is, hogy hibázott. Ehhez azonban jellemzően meg kell beszélnie a történteket a barátnőivel, olykor még ezen felül a bátyjával is.
≈ Nem az a fajta, aki sokat rágódik egy-egy döntésen, vagy épp visszatáncol, ha eldöntötte melyik úton halad tovább. Még ha hibát is követ el, emelt fővel teszi azt és később ugyanígy elfogadja a tanulságokat.
≈ Szereti azokat a dolgokat és elfoglaltságokat, amelyek kimozdítják őt a komfortzónájából. Nem nehéz rávenni, hogy új dolgokat próbáljon ki, még ha ezek olyasmik is, amelyek bizonyos mértékben veszélyesek lehetnek. Az új helyzetekhez hasonlóan új embereket is legalább annyira szeret megismerni. Kezdeményező típus, így ha szociális eseményről van szó, szívesen fordul oda másokhoz, hogy ő legyen az első, aki bemutatkozik, vagy beszélgetni kezd. Ugyanakkor nem fogja telebeszélni a fejedet. Jellemzően kipuhatolja kivel van közös érdeklődési köre, és onnantól ahhoz az emberhez csapódik, őt akarja jobban megismerni.
≈ Nyári gyerek, amit a személyisége és azok a dolgok is alátámasztanak, amiket igazán szeret. Nem érdekli például, hogy mit mondanak a napozásról, ő szereti csinálni. A tengerparti nyaralások a kedvencei, a görögdinnye az egyik kedvenc íze.
≈ Spontán. Könnyedén igent mond, ha felajánlasz neki egy programot, akkor is, ha azon pár órán belül meg is kell jelennie. Nem tervezi meg a napjai minden percét, nem görcsöl rá, hogy mi lesz vele öt, vagy épp tíz év múlva. Inkább azokban a dolgokban leli örömét, amelyek felkeltik az érdeklődését.
≈ Ha valami zavarja, nem fél felszólalni ellene. Így van ez, ha a saját testvére viselkedéséről van szó, valakiről az iskolájában, vagy a tanárai egyikénél. Mar abban hisz, hogy attól működik jól a világ, ha az emberek megtanulnak megfelelően kommunikálni.
≈ Nem szereti a csendet, az unalmat, vagy a semmittevést. Ha nincs is éppen kifejezetten dolga, akkor minimum zenehallgatással tölti az időt. De rendszeresen ül össze a barátnőivel, megy velük vásárolni, vagy találnak ki különböző szórakoztató programokat.
≈ A hirtelen személyisége vitahelyzetekben képes elragadni őt, ilyenkor inkább az érzelmei, mint a józan esze befolyásolja mindazt, amit cselekszik, vagy épp beszél. Ha valaki az idegeire megy, azt valljuk be, nem a kedvességével fegyverezi le. Ilyenkor igazi mean girl-é válik és kimutatja a foga fehérjét.
≈ Személy szerint nem haragtartó típus. Azt vallja, hogy ami nem fog neki számítani egy hónapon belül, arra nem érdemes pocsékolnia az energiáját, ezért jellemzően könnyen megbocsát és nem vesz magára túlságosan dolgokat. Egyébként elég vastag a bőr az arcán és ha valaki sértegeti, azon általában csak jót nevet. Túlságosan rendben van az énképe és önbizalma, hogy az ellenkezője legyen rá jellemző.
≈ Mar olyan emberekhez vonzódik, akik képesek elfogadni az excentrikusságát és határozottságát, illetve akik képesek vele lépést tartani és nem kötik magukat túlzottan keretek közé. Számára fontos, hogy ne valaki olyannal kösse össze az idejét (az életét ugyanis még nem tervezi senkivel összekötni), aki nem sótlan és unalmas.
≈ Nem változik meg, csak mert párkapcsolatban van. A barátai ugyanolyan fontosak maradnak számára és ugyanúgy időt szán nekik és velük, mintha adott esetben szingli lenne. Ugyanakkor a szerelemben meglepően elkötelezett és ha a megfelelő személlyel sodorja össze az élet, akit lépésről lépésre ismerhet meg, akkor kitart az illető mellett és igazán tudja őt szeretni.

- Hozzá ne nyúlj!
- Most mi van? Úgy visítasz, mintha ezek lennének a koronaékszerek.
A tükörbe pillantva figyeltem a bátyám minden mozzanatát, de amikor láttam, hogy elindul a keze a szóban forgó tiara felé, úgy fordultam hátra, mintha ragadozó lennék, akinek a felségterületére léptek.
- Moeez, azt mondtam, hogy NE. NYÚLJ. HOZZÁ. - Minden egyes szót úgy sziszegek felé, hogy attól már egy normális ember biztosan megijedne. Egyetlen egy probléma volt csak jelenleg. Hogy a bátyámat jó ideje nem sorolom már a normális emberek közé. Abban az értelemben biztosan nem, hogy a normális emberek hallgatnak arra, ha mások egyértelműen kinyilatkoztatják, mennyire nem akarják, hogy mások a tulajdonukat taperolják. Az én felnőtt - egyesek szerint érett - bátyám pedig mindenféle meggondolás nélkül nyújtotta mégis a kezét az ékszereimhez közel fekvő tiaráért, amit a születésnapi partimon terveztem viselni, úgy... Három órán belül.
- Apáék tudják mennyibe került ez? - Úgy lengeti meg az ékszert, mintha nem került volna tényleg valakinek az éves fizetésébe. Az én kezem pedig automatikusan lendül, hogy hozzávágjam a kezemben tartott sminkecsetet, ami megkoccan ugyan a vállán, de még épp időben hajol el előle, hogy ne üssem ki félig a szemét.
- Megöllek. - Hidegvérű fenyegetőzés ez, ráadásul úgy csinálok, mintha nem pontosan két óra és ötvenkét perc múlva várnám el Moeeztől, hogy velem együtt jelenjen meg a buliban és mindenki előtt engem tartson a legjobb testvérnek, akit valaha kaphatott magának. Cserébe én is megteszem ezt neki a saját szülinapján, illetve bemutatok neki néhányat azok közül a lányok közül, akiket az iskolám vitakörén át ismertem meg, mint felsőbb évesek és akik azóta már elballagtak az intézményből. Meglenne nélkülem, ha nem én próbálnék neki bemutatni potenciális barátnő jelölteket és biztosan neki is lenne más dolga, mint néhány haverjával az én születésnapi bulimon lógjanak, de ez az egész már sokkal nagyobb szabású volt annál, mint tizenkét éves korunkban, amikor az este fénypontját a közös pizsamaparti adta.
- Ha kifizettél érte egy vagyont, akkor ki kell bírnia egy kis tapogatást. Lehet, hogy éjfélkor már headbangelni fogsz valami heavy metalra.
- Fujj. Ezt te sem gondolod komolyan. - Fintorogva pillantok felé, szúrós pillantásomat továbbra is rá szegezve, ugyanis a tiara még mindig az ő mancsaiban van. - Letennéd?
- Mondd, hogy kéred szépen.
- Moeez.
- Gyerünk Marrr, tudom, hogy képes vagy rá. - Az arcán ezúttal olyan önelégült vigyor terül el, hogy már nem csak újabb sminkecseteket akarok hozzávágni, hanem egyenesen be is akarom törni az orrát. Hátha akkor senkinek nem jön majd be a barátnőim közül.
- Moises... - Ezúttal a teljes nevét használom, amiben már jóval több fenyegetés van, mint korábban.
- Akkor mi lenne, ha fel is próbálnám? - Vet rám egy elvetemült pillantást, aztán már emeli is a fejéhez a kiegészítőt, amitől én szó szerint robbanok, és felé vetem magam.
- Moises Sergio Santisteban Moras, kinyírlak, ha nem teszed le!!

- Te voltál? - A lépések hirtelen torpannak meg az asztalom előtt, amire most valakinek az árnyéka vetődik, akinek a sipító orrhangjától leginkább falra tudnék mászni. Sosem kedveltük egymást, de az esetek többségében képes voltam elengedni Amanza létezését és megelégedni azzal, hogy az én jegyeim jobbak, az én barátaim jobb fejek, az én pasim sokkal jobban néz ki a övénél, és összességében jobb az életem az övénél. Még ha tüzetesebb vizsgálaton bármivel kapcsolatban az ellenkezője is derülne ki, azt mondják, hogy az, ahogyan mi magunk állunk bizonyos dolgokhoz, nagyon is befolyásolja azokat. Így ha én elhiszem, hogy mindenben jobb vagyok Amanzánál, az egyszer be is következik. Épp ezért nem engedhettem meg magamnak, hogy egy olyan lány, mint ő nyilvánosan flörtöljön az én pasimmal. Legalábbis nem megtorlás nélkül.
- Miről beszélsz? - Édes mosollyal pislogtam fel rá. Persze, hogy én voltam felelős azért, hogy a szekrényén a "ribanc" felirat várta őt - amiért elpocsékoltam egyet a kevéssé szeretett piros rúzsaimból -, de bevallani nem fogom, mivel nem volt rá bizonyítéka. Tettem róla, hogy a megfelelő időben legyek a megfelelő helyen. Innentől kezdve a viselkedése az én szememben csak igazolta mindazt, amit én már megbosszultam. Ha nem érzi úgy, hogy valami megbocsáthatatlant tett, biztosan nem lenne ennyire felháborodva a szekrénye új díszítésén.
- María... Ez annyira gyerekes, komolyan! - Úgy toppantott a lábával, mintha türelmetlen hercegnő lenne, akinek hirtelen nem nyújtottak oda tálcán mindent. Nekem pedig ettől csak még inkább mosolyoghatnékom támadt, amit nem is tudtam - de nem is akartam - leplezni.
- Mi lenne, ha értelmesen elmondanád mi bajod, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésedet? - Nyugodtan ültem a helyemen, ugyanis előnyben éreztem magamat. Túl jól esett a korábbi kis bosszúm, hogy most felidegesítsem magam a nyavalygásán. Vajon hányan látták azt a feliratot? És hányan voltak, akik a lányiskola falain kívülre is eljuttatták a dolgot?
- Felesleges tagadnod, tudom, hogy te voltál.
- Amanza, tudod mit jelent az, hogy az ártatlanság vélelme? - Oldalra billentettem a fejemet, miközben az ujjaim között egyensúlyoztam a ceruzámat. Nem akartam, hogy válaszoljon a kérdésre, ő mégis folytatta.
- El fogom mondani az igazgatónak! - Ökölbe szorultak a kezei, én pedig ettől még inkább szórakoztatónak tartottam a helyzetet.
- Mit fogsz neki mondani? Hogy a hétszázhatvan diák közül valaki... Mit is csinált? - Ezúttal nem hagytam neki lehetőséget, újra megszólaltam, amikor ő levegőt vett, hogy tovább sipítson nekem. - Nem lennél ennyire felháborodva, ha nem lenne igaz, ugye? - Arra azonban nem számítottam, ami ezután kijött Amanza száján.
- Jaj, ne csinálj úgy, mintha én lennék itt a gonosz. Alexnek szüksége volt a törődésre, mert te nem vagy neki elég jó.
Vége. Ezen a ponton szakadt el annyira a cérna, hogy gyors mozdulattal felálljak az asztalom mellől és ugyanilyen gyorsan a lány haja után kapjak, amit élvezettel rántottam meg, az évfolyamtársaink, vagy épp bárki szeme láttára.

Eddig életemben sokszor követtem már el olyan dolgot, amiért a szüleim szobafogságra ítéltek - amit természetesen direkt áthágtam, ha fontos eseményen kellett ugyanabban az időpontban megjelennem -, de olyan még nem fordult elő, hogy az iskolában kaptam volna büntetést. Három hetet! Vigyáznom kellett, hogy ne forgassam egészen a mennyországig a szemeimet, miközben átgondoltam ezt a helyzetet. Sokkal szerencsétlenebb helyzetben voltam, mint ha a szüleimtől kapok ki. Lehet, hogy Moeez röhögött a helyzeten, én viszont már az igazgatói irodában töltött, roppant kellemetlen másfél óra után is azt számolgattam, hogy hány bulit és potenciális vásárlást, vagy szimpla összeülést hagyok ki a barátaimmal. Elviselhetőbbnek tűnt volna az egész, ha nem egyedül kerülök büntetésbe, de senki más nem vett részt Amanza nyilvános megtépésében, csak én. Habár hozzátartozik az igazsághoz, hogy személy szerint a barátaim egy részét lazán elküldtem volna magammal a büntetésre, amiért felvették az egészet videóra. Ha mással nem, hát ezzel biztosan bevágódom majd azoknak a srácoknak, akikkel közösen töltjük a büntit.
Nem tudtam volna logikusan megindokolni, hogy miért jó úgy privát lány- és külön fiúiskolát működtetni, hogy bizonyos körülmények között mégis vegyítették a diákokat. Habár maga a büntetés egy olyan szintű intézményben, mint a miénk is, ritkaságszámba ment. Így összességében még büszke is lehetem magamra, amiért fent vagyok azon lányok listáján, akiket egyébként két kezünkön meg lehetne számolni és akik hozzám hasonlóan átlépték ennek a teremnek az ajtaját egyszer.
Emelt fővel érkeztem és azt terveztem, hogy nem is viselkedem másképp, csak mert ezzel foltot ejtettem a tökéletes egyetemi felvételimen. Ha emiatt ki kell hagynom egy évet érettségi után és meg kell győznöm a szüleimet, hogy fizessenek ki nekem egy egész éves Európa-körutat, ám legyen.
- Nézzétek, itt a pankrátorunk. - A srác, aki most vigyorogva nézett rám és vonta rám a többiek pillantását is a szavaival ismerős volt. A bátyja az én bátyám évfolyamtársa volt és azóta is jó barátok, még most is, hogy már egyetemre járnak.
- Milan, tudom, hogy nehéz ezt megérteni, de a büntetésben töltött napokért nem kapsz plusz pontot a felvételin. - Angyali mosolyt villantottam rá, majd egy ismerős alak felé közelítettem, aki mellett történetesen még hely is akadt. Leraktam a táskámat a kiszemelt asztalra, majd úgy fordultam a szomszédomban üldögélő lány felé, mintha nem most járnék itt először.
- Téged miért küldtek ide? - Elkövettem azt a hibát, hogy még mindig Milant néztem, aki képes volt rám kacsintani a terem másik végéből.
- Többször nem készültem el a házival matekon és a tanár pipa lett rám. - Elhúzza a száját, én viszont egy kicsit sem érzek vele együtt. Helyette tovább kíváncsiskodom.
- Na és a többiek?
- Milan beszólt a tesi tanárnak. - Úgy rántja meg közben a vállát, mintha ez nem lenne újdonság. Bólintok, csak hogy érzékeltessem, hogy vettem az adást. Már-már kezdtem kellemetlenül érezni magamat, amiért mindenki valami apróság miatt volt itt, míg én szó szerint kis híján megvertem valakit.
- Na és ő? -  A teremben valójában csak egyetlen egy igazán említésre méltó ember volt és most éppen efelé a srác felé böktem az állammal.
- Ő? - A lány még jobban lehalkította a hangját, s még közelebb is hajolt hozzám, hogy csak én halljam a dolgot. - Állítólag miatta majdnem meghalt valaki.
Semmit nem tudtam arról a fiúról, akinek a tarkójára most a pillantásom szinte odaszegeződött. A hallottak alapján azonban tudtam, mit akarok.
Megismerni őt.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon szórakoztató lapot raktál össze, és imádtam az egészet az elejétől a végéig olvasni.   Nagyon izgalmas karaktert alkottál, akiről első blikkre talán azt mondaná az ember, hogy "tipikus"; mindene megvan, gazdag családból származik, jóformán a kisujját sem kell mozdítani és a lábai előtt hever minden. De te ennél sokkal több vagy, ahogy az a jellemedből is kiderült. Okos vagyok, az nekem az értékrended is nagyon tetszik, nem vagy egy elveszett kislány, akit terelgetni kell jobbra-balra. Megvan benned az a határozottság és talpraesettség, ami muszáj a való életben, ha szeretnél majd boldogulni. Alapvetően nem vagy rossz szándékú, csak akkor gonoszkodsz, ha okot adnak rá, de akkor lássuk be, nem kíméled a másikat.
A bátyáddal való kapcsolatodat imádom. Mondhatsz akármit, ha valamelyikőtök igazán nagy bajban lenne, biztos ugranátok segíteni a másikat. De nagyon tetszett, ahogy húzzátok egymás agyát - főleg ő a tiedet.
Még a legjobbakkal is megesik, hogy nem minden úgy jön össze, ahogy tervezik - gondolom nem terveztél büntetést kapni és ezért több extra órát az iskolában tölteni, biztos lenne más elfoglaltságod. Viszont az valamiért nem lep meg, hogy pont az kezdett el érdekelni, akiről semmit nem tudsz, csak annyit, hogy állítólag valaki majdnem meghalt miatta. Nem hangzik egy unalmas embernek, te pedig ugye nem szereted a sótlan, unalmas alakokat. De azért remélem, a józan eszedet nem hagyod otthon, ha meg kell válogatni, kivel keveredsz egy társaságba.
Nagyon tetszett a lapod, szívesen olvastam volna még tovább, mert imádtam a stílusod és a karaktered is.  

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek rosszalkodni.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!