Máig képtelen vagyok megérteni azokat, akik próbálták, élvezték, és még is képesek szex nélkül élni. Mert amit ő csinál az bizony a szexmentes élet. Ha nem élvezné, ha nem hallanám mélyről jövő nyögéseit, ahogy a forró lehelete a tenyeremnek csapódik, ahogy másik markomban lüktet és már szinte én érzem, hogy hamarosan a csúcsra juttatom, azt mondanám, oké, hát a rossz élmények bizony kihathatnak az emberre, de neeem, itt szó sincs róla. Mondanám, hogy leszek olyan gonosz, és kipróbálom mit reagál arra, ha az utolsó pillanatban felhagyok a kényeztetésével, a mozgással és hagyom, hogy kis híján felrobbanó szerszámmal térdepeljen előttem, háttal, az ülésen. De mivel pontosan tudom, hogy abba minden bizonnyal én is beleőrülnék, ezért szó sem lehet róla.
Nem vettem le kezem róla, se fent se lent, mert bár én sem voltam túl halk, nem akartam, hogy még ő is rázendítsen és ránk törjenek, mert akkor viszont nem sok választásunk lesz. Ellenben értettem a célzásból. Igaz ez már némileg számomra is kihívás volt, hisz még is csak férfiból vagyok, nem tudok én annyi felé figyelni. Egy kicsit vissza is vettem a tempóból mozgás és kényeztetés terén is, de közben végig csókolgattam nyakát, először csak apró puszikkal, majd kicsit tovább időzve egy-egy ponton. Mikor elértem a füléig, egyszer még abba is beleharaptam. Nem erősen, csak finoman, de azt se sokáig, mert utána ismét a nyaka bőrét kezdtem el csipkedni, aminél aztán egy ponton erősebben bele is haraptam annyira, hogy a fogam nyoma - leginkább a szemfogaimé - látszódjon egy rövid ideig. Ki is szívtam aztán, gondoltam, ha még is rámozdulna valaki, legyen visszatartó erő. De ha eddig kibírta csak egy férfival, ne most kezdjen farkak közt válogatni. Nálam jobbat úgy sem talál. Mármint... ahh... faszt... Nem is érdekel. Leszarom kivel mit csinált és mikor vagy hogyan. Senkije sem vagyunk egymásnak, maximum ellenségei. Én meg most csak felpróbáltam egyszer. Talán kétszer... vagy többször, de azt is leszarom. Az is csak azért lesz, hogy ki használjam és nem azért, mert esetleg érzek valamit iránta... röhej volna... megakart ölni. Most is meg akar ölni... meg a családom is. Szóval bassza meg. Ha féltékennyé akar tenni, csak próbálja meg. Majd elkapom és rendre teszem. Vagy is tenném, ha féltékeny lennék rá, de nem leszek, mert nem érzek iránta semmit a gyűlöleten kívül. Jó, lehet, hogy a szerszámomra teremtett hátsója remek időtöltés, de akkor is...
Annyira elmerülök ebbe a zavaros gondolat menetbe, hogy akaratlan is visszagyorsulok a mozgásban, megint picit bevadulok, és úgy eltereli a figyelmem a magammal való vita, hogy erősebben harapok a nyakába, hegyes, hosszú szemfogaimmal pedig kicsit fel is sértem vele a bőrét, ami nekem is csak akkor tűnik fel, mikor a nyálam keveredik a vérével. Vagy ha esetleg jelzi felém, hogyha lehet a vérét ne szívjam ki. De mire elkapnám a fejem, a csúcsra is eljutok, és erősebbet harapva, ezáltal pedig egy picit még jobban felsértve, tövig nyomom magam benne és amíg alaposan meg nem töltöm, elfojtott, morgolódó nyögések közepette harapom a nyakát is. A mozgással ugyan felhagyok, de ha ő esetleg még nem élvezett volna el, abban az esetben őt tovább kényeztetem.
Kell pár pillanat még nekem is, de a fejem elhúzom a nyakától, függetlenül, hogy most már mindegy, mert néhány percig még biztosan vérezni fog a két fog ütötte seb, és az én számon is nyoma marad. De lassan őt is vissza döntöm a kanapéra, így lassan ki is húzódom belőle. Megtörlöm kézfejemmel a homlokom, az orrom, aztán a rövid hajamba túrva fel is kelek a kanapéról, hogy előkerítsem a nadrágomból a telefonom és csekkoljam, keresett e Julian. Bebaszna, ha igen, én meg nem vettem fel. A múltkori után simán kinézem belőle, hogy a telefonom is bepoloskázta, mert hát szeretés van meg minden, de ismer... én is ismerem, és tudjuk, hogy nem változunk meg egyik percről a másikra. Ő kém, ebbe született szinte, én meg... hát jah... az a fajta ember, aki ha beszabadul az édesség boltba minden végig fog kóstolni. Ha nem keresett, szusszantam egyet, de azért aggodalmam úgy sem hagy alább, míg szét nem válnak útjaink Caleel. Ha hívott... nos... akkor imádkozhatok, hogyha elhúzom a függönyt, nem e fog ott állni. Mindenesetre nem kívántam húzni az időt, ezért elkezdtem öltözködni.