Jayden & Joel

Kíváncsi lennék más hogy csinálja, amikor beteg és egyáltalán kinek van annyi lélekjelenléte, hogy normálisan tudjon funkcionálni, amikor lázas és nincs jól. Mert ami engem illet, legszívesebben leültem volna a lépcső közepén, hogy pihenjek tíz percet, csak mert lemenni a konyhába, csinálni vagy két liter teát és visszamenni az emeletre pont annyi melónak tűnt, mint megmászni a Mount Everestet. És ezt most kifejezetten csak azért mondom, mert tegnap este megnéztünk a családdal egy dokumentum filmet erről, ami rádöbbentett, hogy ha valaha apa meg Jay elhagynának engem campingezés közben, akkor előbb esznek meg a medvék és fagyok halálra, mint hogy a természetes erőforrásokat használva hazajussak... Másrészt meg leszögeztem ott, minden Heo füle hallatára, hogy sosem fogok semmilyen sportot űzni, mindegy mire akarnak rávenni. Mert az összesről kiderül idővel, hogy életveszélyes, és akkor inkább élem biztonságban az életemet, mintsem hogy a végén belepusztuljak, hogy lementem az edzőterembe. Azt már nem. Inkább leszek puhány, mint halott.
Még ha jelenleg épp elég halottnak is éreztem magamat. Ha azt hittem, hogy nincs annál rosszabb, hogy fáj minden tagom és folyamatosan fújnom kell az orromat, akkor azt nagyon rosszul gondoltam, tekintve, hogy a teás kancsóval a kezemben jött rám a tüsszöghetnék. A szüleimet csak azért nem tudtam megkérni rá, hogy segítsenek nekem és Jaynek, akit valószínűleg véletlenül letüsszöghettem, vagy a bacik csak a mi szintünkön keringtek... Szóval a szüleink csak azért nem tudtak segíteni rajtunk, mert apa dolgozni volt, anya meg Jemit vitte el valami kötelező orvosi vizsgálatra és a fél napot házon kívül töltötték. De itt mertek hagyni minket, mert olyan rossz állapotban egyikünk sem volt. Legalábbis teát csinálni le tudtam menni.
Az utolsó három lépcsőfokot úgy tettem meg, hogy közben próbáltam mindenfelé tüsszenteni - vagy úgy hatszor egymás után -, csak a teába bele nem és azt hiszem sikerült is. A korábban a folyosóra kivonszolt takarómat, most újra magamhoz vettem és azzal együtt vonultam be a bátyám szobájába, aki legalább olyan jól nézhetett ki, mint én. De ez fordítva is igaz, valószínűleg én néztem ki olyan jól, mint ő... És a jó most erős túlzásnak számít, mert egyáltalán nem éreztem magam annak.
- Szerinted ha túl sokat tüsszentek egymás után, akkor elkezdenek kijönni az agyamból is darabok? - Nem tudnám megmondani hol hallottam bármi olyasmit, ami kicsit is hasonlít erre a roppant bizarr információra, de csak azért kérdeztem meg, mert féltem, hogy van némi igazságtartalma. Én pedig teljesen egyszerűen nem akarok tökkelütött lenni egy sima megfázás miatt.
- Anyáék már elmentek, szóval csináltam én teát. - Közelebb csoszogtam a bátyám ágyához és az éjjeli szekrényén álló bögréjét meg is töltöttem a gyümölcsteával, aminek elvileg meg kellett volna mentenie minket. Arról már inkább nem akarok beszélni, hogy hogy nézett ki a kis akcióm utána a konyha. De majd ráfogom arra, hogy nem tudtam visszajönni az emeletre, ha még el is pakolok magam után. Vagy mondjuk arra, hogy szellem van a házban.
Nem emlékszem rá, hogy pontosan mikor jöttem át ide először az elmúlt napokban, mert Jayvel felváltva egymás szobájában aludtunk együtt a betegségünk miatt. Az ágya túloldalán találtam meg a saját bögrémet, amibe szintén töltöttem a teából, majd a bögrével együtt ültem le az ágyra, hol becsomagoltam magamat a folyosón felszedett takarómba. - Szerinted... - Azt terveztem, hogy csak egy kortyot iszom a forró italból, de az olyan szinten forró volt, hogy kis híján kiköptem, amit mégis kénytelen voltam visszafojtani, mert különben Jay egész ágyát leköptem volna forró teával... Szóval szétégettem a számat és a torkomat is, de végül sikerült lenyelnem az italt. - Aztakurva, hát ez rohadt forró. - Grimaszolva próbáltam megbarátkozni a szétégett nyelvemmel és számmal. - Most már az ízeket sem érzem - nyavalyogtam, teljesen jogosan. Legalábbis szerintem jogosan.
- Szóval szerinted ha most valaki átjönne, elkapná tőlünk a betegséget? - Nem állt szándékomban elárulni, hogy pontosan ki az a valaki, még ha Jay számára ez nagyon egyértelmű is lehetett. Ha úgy vesszük, talán épp az egyértelműsége miatt nem kötöttem az ikertesóm orrára az illető nevét.