-…lényegében akkor ez azt jelenti, hogy valaki szeretne veled közelebbi ismertséget kötni, aki neked nem szimpi, de nem hagy békén? –néztem le az egyik táncosunkra felvont szemöldökkel. Ha ez a baj, akkor miért nem a biztonságiakhoz ment? Persze ő azon kevés emberek közé tartozik, akiket tényleg bírtam itt és nem csak azért foglalkoztattam, mert csinos/dögös, hanem mert értett is valamihez. Volt ritmusérzéke, bevethető volt a pultban is, illetve tényleg el tudott csevegni a férfi és a női vendégeinkkel egyaránt. Amikor azt mondod, hogy Tomboy, akkor nem feltétlenül ő jut eszedbe, de a kisugárzásában van valami, ami egyszerűen megfogja az embert. -Oké, intézkedem. Menj be a pultba, én meg kido… -de a mondatomat már esélyem sem volt befejezni, mert nem más lépett be az ajtón, mint a tékozló feleségem, az a nő, akit valahogy bárhol el tudtam volna képzelni, csak itt nem. -Khm… menj csak a pultba, majd a biztonságiak kirakják. Nekem most… dolgom van. –húztam végig bátorításképpen a kezemet a vállán, majd kikerültem, hogy a nőhöz sétálhassak. -Lena! Te meg mit csinálsz itt? –néztem le rá egy értetlen, kisfiús mosollyal. Az ujjaimat végigfuttattam a hosszú, barna hajzuhatagban, majd finom mozdulattal felemeltem a fejét, hogy megcsókolhassam. -Ha tudtam volna, hogy jössz, akkor létszámkorlátot vezetek be ma éjszakára. Eléggé telítve vagyunk. –néztem körbe, aztán ismét rá. Közelebb hajoltam hozzá, hogy tisztán hallhassa, amit mondani akarok neki. -Kérsz valamit inni? Vagy valami kajaszerűt? –ugyan nekünk nincs melegkonyhánk, de valami harapnivalót tudok szerezni, ha szeretne. A legtöbb klub már bevezette a kajálást is, de itt ez nem divat. Ide ne járjon semmiféle unatkozó, igénytelen idióta zabálni. Annak meg elég kicsi lenne az esélye, hogy egy híresség nálunk akarja megenni nyugiban a kajáját. Valamelyik túlbuzgó táncosnő úgy is megadná neki a számát és elszállna a nyugis vacsi varázsa. Törvényszerű. Én is próbáltam már itt enni… nem ment. -Szeretnél körbenézni?
Re: The dollar decides how far you can go... ~Aziel&Charlotte
Szomb. Szept. 16, 2023 8:32 pm
Aziel - Charlotte
“If your life works, and you work in it, then it’s okay, whatever is happening is okay.”
A türelem elvileg egy erény, a hazug embert meg hamarabb is utolérik, szóval tudjuk. Papíron ugye úgy egyeztem meg Evelynnel, hogy megcsináljuk azt a bár túrát és ez azóta belefészkelte magát a gondolataimba. Főleg, mert háromból egyhez történetesen van néminemű személyes kötődésem is. Az pedig határozottan nem lenne épületes, hogy ha a látogatásunkkor beléd botlanék itt. Mondjuk úgy, hogy kétfelé már nehezen tudnék magyarázkodni. Sajnálom, hogy mindkettőtöknek hazudok, de jelenleg nincs más választásom és kicsit jobban félek a kiderülés negatív hozamától, mint nem. Ennek ellenére két napja a Lucifer gondolata van bennem. Elméletileg ma bent vagy, gyakorlatilag pedig, majd kiderül persze. Csak körbe akarok nézni, magyarázom meg magamnak a dolgot, de van egy olyan balsejtelmem, hogy ez a hely túl jó lesz ahhoz, amit egyébként kigondoltam és végül nem lesz más választásom, mint veled megtárgyalni az ügyet. Valamiképp. Nem mondom, hogy a ruhám nem szól neked is, de még ha nem is vagy itt, legalább nem minősülök feltűnőnek. Emlékszem rá igazából, hol van a klub és olyan kedves mosollyal sétálok be a biztonságiak mellett, hogy még én is meglepődöm. Bent pedig rögtön pislognom kell, hogy szokjam a fényeket és a zenét, a tömeg pedig meglep. Szóval Evelyn nem tévedett, a klub még mindig népszerű. Nem is kicsit. Érdeklődve nézek körbe, ahogy sejtettem, itt kellően el lehet veszni, ha minden körülmény adott hozzá. Elismerésem, drágám. Lassan mosolyodom el, ahogy megpillantalak és igazság szerint ebben elidőzöm egy kicsit. Vagy jók a megérzéseid, vagy véletlen, de megindulsz felém és annyi a dolgom, hogy kiélvezzem a látványt. - Gondolom valami bűnös szórakozást keresek. Ismersz valakit, aki kapható rá? - elmosolyodom és szépen elnémul mindenki, amíg tart a sóhajtva imádós csókunk, ami sajnos nem nyúlhat most olyanra, amilyenre szeretném. - Egyébként kíváncsi voltam a szentélyedre. - simítom a hajam a fülem mögé. - Remélem, nem gond. - visszakerül az a mosoly és el is nevetem magam. Létszámkorlátos úr. - Már miért? Befértem az ajtón és imádom, hogy ilyen sokan vannak. - járatom körbe a tekintetem a klub általam is látható részén. A kérdésedre bólintok. - Csak italt. Nem tudtam, hogy már az evés is a kínálatban van. - bár egyáltalán nem vagyok éhes, már rég túl vagyok a vacsorámon és a bolond elmém hozott idáig. Abban pedig van valami, hogy sokkal jobb most, hogy te is jelen vagy. - Oh, tulajdonosi tárlatvezetés? - csúsztatom a kezedbe az enyémet. - Rettentően szeretném látni a helyet. - mert amikor elkezdted formálni, még jelen voltam. Utána már nem és most több okból is szeretném tudni, hogy mi rejlik a falak között. Azt már látom, hogy vegyes a felhozatal, nem tudom miért lepődtél meg hát, hogy itt látsz. - Szerintem kezdjünk a pultnál. Egy ital talán elnyomja a meglepettséged. - nyomok egy lágy csókot az arcodra, hát induljunk meg.
-Tudod, hogy mindig kapható vagyok a bűnös élvezetekre, de amúgy nem, nem gond. De jöhettél volna világosban is, amikor több látszik belőle. –néztem körbe a tömegen, a felszolgálókon, a pultban ácsorgókon, aztán visszavezettem a tekintetemet az előttem állóra. -Nem is azért, mert ne férnél el itt. –mértem végig célzás értékkel. Imádom, hogy viszonylag magas, vékony, és olyan törékenynek tűnik annak ellenére, hogy eléri a 170 cm-et. Jobban bejönnek az ilyen modell típusú csajok, mint a túlságosan telt idomúak, vagy az Ev-hez hasonló, alacsony, nagy szemű, ártatlan külsejű lányok. Nem mondom, hogy nem szépek és nem volt már dolgom velük, dögösek a maguk módján, de én maradok ennél a kategóriánál. Meg ugye le is vagyok tiltva arról az egyetlen konkrét kiskutyaszeműről, akit ismerek... -Hát nem is tartozik, de nassolni való, valami olyan, ami jó egy-egy kör ital után azért akad. De akkor kaja nem kell, oksa. –bólintottam rá a dologra, finoman szorítva meg a kezét, ahogy az ujjait az enyémek közé fűzte. Biztos nem sétálgatnék így vele csak úgy, de itt a klubban mindenki ismeri kb, és amúgy is jobb, ha nem sodorja el a tömeg magával. Ő nem a megtapogatható kategória, hanem az enyém. -Hát annyira sok dolog nem változott, de szívesen megmutatom. Aztán egyszer akkor is, amikor nem ekkora a tömeg és nem minden lila, meg vörös fényben úszik. –ráztam meg a fejemet hitetlenül vigyorogva. -Jó ötlet. –húztam ki az ujjaimat az övéből, hogy átkarolhassam a vállát és a pult felé irányíthassam. Beterelgettem magam elé a pultnál, az államat a fején támasztva meg, hogy így inthessek Candace-nek. -Szeretnék kérni két sört, légyszi. Üvegesen, pohár nélkül. Köszönöm, drágám. –kacsintottam rá a pultosunkra, majd amint megkaptam a kért italokat, Lena-val együtt elindultam a felfelé. -A felső szinten főleg ülőhelyek vannak kialakítva, itt lehet elvonulni egy kicsit a lenti zajból, leülni, átbeszélni a világ kérdéseit, az üzleteket. Meglepően sok olyan jár ide, aki elvonultan akar üzletelni, vagy ide szervez valamiféle találkozót. Ez egy elit klub, így a lányok sem fecsegnek, akik szórakoztatnak, ráadásul vannak tematikus estek. Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy milyen menő lenne burlesque eseteket tartani? Hát végül megvalósítottam. Pont lesz majd a héten is egy, beugrasz? De csak szigorúan garbó-farmer kombóban, neked tilos a beöltözés. –ráztam meg a fejemet egy jót nevetve ezen az egészen. Ebben nyilván nem korlátoznám, de az biztos, hogy nem engedném egyedül mozogni. -Vannak különféle privát szobáink is, ahová el lehet vonulni egy-egy táncosunkkal. Van egy alap szoba, ahol külön táncot kérhetsz, bizonyos szintű vetkőzéssel és némi extra dumálással, de tapogatni tilos a lányokat ott is. Ezek a szobák lila színűek. A feketékben már van rúd, ott egész műsort kaphat a vendég, de továbbra is tilos mindenféle testi kontaktus a lányokkal, vagy épp a srácokkal, kinek mi a preferenciája, ugye. –néztem rá, ahogy próbáltam túlharsogni a zenét. -Végül ott van a VIP szoba, ami vörös színű. Itt már megengedett minden, amibe mindkét fél beleegyezik. Ha szükséges, a táncosok tudnak segítséget kérni egy-egy nyomulósabb hülye esetén. Szeretnéd megnézni őket, vagy elég így elmondva?
Re: The dollar decides how far you can go... ~Aziel&Charlotte
Hétf. Szept. 18, 2023 5:19 pm
Aziel - Charlotte
“If your life works, and you work in it, then it’s okay, whatever is happening is okay.”
Elgondolkodva mérlek végig, mintha mérlegelném, hogy valóban alkalmas vagy-e azokra a bűnös élvezetekre, vagy sem. De nyilván egyébként nem ezért jöttem, hanem mert már a fejemben bújt ez a klub. Az csak a grátisz, hogy magad is itt vagy. Ha nem így lenne, csak elvegyülnék és úgy néznék körül..amíg valaki fel nem ismerne persze. - Ez a hely ilyenkor szexis és van teljes fényében. - nézek el balra, az emberek kavalkádjára. Igen, elsőre kicsit sokkolta a fülem és a szemem a hirtelen nehéztűz ami az érzékeimre rontott. - Akkor? - kíváncsiság költözik a tekintetembe. Nem vagyok én olyan fontos személy, hogy a látogatásom miatt meg kellene itt bármit változtatni. Az kijár egy szenátornak tán, de én csak egy aljas szándékú látogató vagyok, aki lassan megbolondul a személyiségei kavalkádjától. Egyre erősödik bennem a múltkori hirtelen ötletem lángja, ami szerint ez a hely tényleg alkalmas lenne bizonyos üzletfeleimnek. Nem hazugság, hogy meg kell találni a közeget, ahol mindenki kellően...jól érezheti magát. Ha pedig ebbe a fizetős élvezetek tartoznak, akkor miért is ne.. - Már kezdtem aggodalmaskodni.. - fintorgok, a kajáltatás úgy meg tud mindent bonyolítani. Különben is, ilyen helyre ne enni járjanak. És az plusz engedélyekkel jár, plusz személyzettel és még egy helyiséggel, amit örökké karban kell tartani. Szerintem fölösleges macera. - Nocsak, Aziel Darkbloom mellkasa nem dagad a büszkeségtől azért, amit felépített itt? - kimosolyoglak, hát mi van veled? Légy rá büszke, a hely fantasztikus. Sajnos Evelynnek igaza volt, tökéletes lenne lényegében bármire. Jahj nekem! - Nekem kifejezetten tetszenek a fényei. - nézek fel, ahogy a sötétbe hajló plafonról ránk csorog a színkavalkád. - És az is, hogy él a hely. Nappal csak a rút valóság van. - felnevetek, hát miért akarsz te nappal itt tudni, amikor az éjszakák az érdekesek? Bár nyilván el fogok jönni, hisz mindig kedveltem látni a háttér folyamatokat is. Naná drágám, hogy jó ötlet! Szabadon maradó ujjaimat az övtartódba akasztom, hogy legalább ne tűnjön úgy senkinek, hogy nem tudom rólad levenni a kezem. (Pedig tényleg nem..bahm). Kedvesen intek a pultnál és neked dőlök. A sör egy kicsit lep meg, elég régen nem sörözgettünk csak úgy, szóval hálásan üdvözlöm az ötletet. Kényelmesen sétálunk fel a lépcsőn és innen nézve pláne nem néz ki hülyeségnek az ötletem. Sőt! Szóval diszkrét lányok és elit vendégkör, ah, mindjárt bizseregni kezd a talpam a megvalósítási kényszertől. Körbenézek, megérintem az egyik kanapét. - Alkalmasint lehet kérnék tőled pár szívességet a klubot illetően. Illetve a..szolgáltatásait. - belekortyolok a sörbe és utána pislogok rád meglepve. - Komolyan? Bevállaltad a burlesque estet? Ooh! - széles a mosolyom, persze nevetésbe fullad. Persze, garbó meg farmer. - Az aggszűz könyvtároslány az új zsánered? - harapok az ajkamba, hogy ne nevessek. - Pedig szép fűzőim vannak. - vonom fel a szemöldököm. - Bár talán nálam alkalmasabb - mutogatom a váza alakot a kezeimmel - csajok ezt jobban el tudják adni. De az ötletet is imádom. - komolyan, tényleg. Aztán a szavaidnak szentelem a figyelmem és próbálom közben nem az ajkaidat nézni, de kénytelen vagyok, hogy biztos értsem is. Szóval lila-fekete-vörös. Bólintok, szerintem kétszer is. - Micsoda kérdés, persze, hogy szeretném látni őket. Már ha, nem zavarunk meg éppen senkiket. - az azért kellemetlen lenne. - Gondolom a maximális diszkréció mindhármat kíséri. - a harmadikat pedig pláne és egy pillanatra elgondolkodva nézem az arcod, hogy vajon mennyire is illegálisnak minősülő a dolog. - A vörös..szimpla, vagy az..érdekesebb ízlésűeknek is játszószoba? - igen, éppen felmérek. Ilyen ajánlatokkal óvatosan kell bánnom mindenki előtt. Bár lehet, hogy az én fantáziám lódult meg nagyon és többet gondolok ide, mint amennyit kellene. Végtére is ez nem bordély, ami szerintem nem is igazán legális errefelé. - Hány olyan dolgozód van, aki egyébként mindháromba bejáratos? - puszta kíváncsiság és követlek közben, ha mutatod az utat. Ezek igazából nekem nem rémlenek így hirtelen, de lehet anno csak elsiklottam felettük.
-Nem akarom, hogy sok hülye rád hajtson, mert azt gondolják, szabad préda vagy. A munkások ismernek, néhány törzsvendég, de mindig akad egy-egy bolond. –ráztam meg a fejemet. Ugyan ez nem egy szerelmen alapuló, érzelmes házasság, a részemről legalábbis, de ami az enyém, az az enyém, és más ne érjen hozzá csak úgy random. -Miért? Lehet sokan vevők lennének a kajálásra, és meg lehetne oldani egyben. Vagy rendelhetnénk valahonnan a kaját, mint partnercégek. De az sok macera lenne, és kevesebbet innának, így tökéletes. –hozzánk is lehet kaját behozni, ha valaki lefoglalja a helyet és igényli. Mivel nightclub vagyunk, ritkán akarnak itt rendezvényeket tartani, pedig amúgy szerintem kis fantáziával akármit ki lehet hozni belőle. -Dehogynem dagad, de tényleg nem alakítottam át túl sok mindent, mióta nem jártál itt. Ez a hely organikusan működik, fenntartja önmagát, így annyira veszettül sok dolgom nincs vele. Ráadásul bármikor tudok tanácsot kérni Remy-től, ha kell. Ő sokkal jobb ezekben az ügyvezetős dolgokban, mint én… -valaha is leszek, de ezt akkor se mondanám el neki, ha fizetnek érte. Plusz az ő munkamániája nem egészséges, de a liftes lány eléggé kirángatta a csigaházából. Talán nem vesznek össze semmin és ez csak tovább fokozódik majd. Jó lenne, ha csak a zenére figyelne. Meg magára. Tudni kell önzőnek lenni. -Ááááá, itt sosincs rút valóság, ez a hely nappal is hangulatos, tényleg gyere majd el egyszer. –és had nagyképűzzek el azon, amikor látsz is belőle valamit. Ilyenkor nem látni a berendezés színét, hogy valójában milyen nagy a hely, mennyire sok helyiségből áll, és mennyire sok dolgot ki lehet hozni belőle. -Nocsak. Miért? Le akarod foglalni valami rendezvénynek, vagy vannak ilyen beállítottságú ügyfeleid? –akármivel is foglalkozik a cég, aminek dolgozol, kedvesem. Persze semmi akadálya, de amióta itt van, egyre jobban idegesít, hogy nem tudok róla semmit sem jóformán. Én imádok másokról tudni dolgokat, beszéltetni őket, csak nekem ne kelljen beszélnem. De Lena… -Igen, be. Végül elgondolkoztam rajta a kezdeti ellenállás után, és bejött. –viszonoztam a mosolyát, majd csak az alsó ajkamba harapva mértem végig ezt a szűzies könyvtáros lányt. A plafon meg mindjárt ránk szakad. -Ha így néz ki az a könyvtáros, akkor igen. De akkor még a kukás is hamar a zsánerem lenne. –szeretem a szépet. -Nincs semmi baj az alakoddal, és tökéletesek rajta azok a fűzők. Otthon, a szobámban. –tettem még hozzá a végét egy elégedett mosollyal. Mi ez a kishitű kijelentés, drágám? Végül is téged vettelek el, nem valami homokóra alkatú csajt, vagy egy tényleges modellt. Úgy tűnik, a lapos csajok veszik körbe a Saxomuch tagjait. Nem mintha Peter nőjét valaha láttam volna. Talán majd a legközelebbi koncerten. -Nem egy-egy van belőlük, szóval ha egy foglalt, megyünk egy másikba, szívesen megmutatom őket. És igen, a teljes diszkréció alap dolog, elvégre elég sok vendégem nős, vagy férjezett, akik nem szeretnének ebből botrányt. Nem árulunk el senkit, és a szobákban nincsenek kamerák, de ettől még a táncosaink képesek segítséget hívni, ha szükségét érzik. Ők nem tárgyak, csak ez a munkájuk. –pedig én aztán tudom tárgyiasítani az embereket, nem csak a nőket, de ettől még nem lesznek ténylegesen is tárgyak. Ők pedig ebből élnek, mert van rá igény. Aki szerint a szexmunka alantas, az mit gondol azokról, akik miatt van? -Hát ez változó. Mondtam. Mindent lehet, amibe mindkét fél beleegyezik. –vontam meg a vállamat, egy félmosollyal pillantva le rá. -Huha… öhm… aki mindháromba… olyan… tízen, talán. Nem dolgozik mind a tíz folyton, és ők is mondhatnak nemet a VIP részlegre, ha úgy tartja kedvük. Nem kényszerítek senkit semmire. –nem futtató vagyok, csak egy ártatlan bártulaj.
Re: The dollar decides how far you can go... ~Aziel&Charlotte
Kedd Szept. 19, 2023 3:39 pm
Aziel - Charlotte
“If your life works, and you work in it, then it’s okay, whatever is happening is okay.”
Kíváncsian nézek rád, míg beszélsz. Ez elég különös egy indok egy létszámkorlátra. Mármint maroknyi ember között is lehetnek bolondok és tuskók is. - Többnyire azért megoldom az ilyen helyzeteket. Komoly tettekig egyik sem merészkedett soha. - de egy ártatlan bepróbálkozás talán nem bűncselekmény senki részéről, főleg, ha jelzek is, hogy nem vagyok rá vevő. A fejem felett nem villog a foglalt tábla. - Nincs miért aggódnod. - már, ha ez egyáltalán aggódás...de lehet csak valami furcsa hímekbe kódolt dolog, aminek nem lenne értelme az én füleim számára. - Ahhoz szerintem kellene egy plusz helyiség, meg a többi, ami egy ilyennel jár. - rázom a fejem még mindig fintorogva. Meg aztán az étel illatát nem lehet csak úgy eltüntetni, tehát hacsak nem szeret ennyire szenvedni, akkor ezt nem vállalod be. Butaság lenne és nem biztos, hogy megtérülő befektetés. Végül bólintok. - Az ivást könnyebb megoldani. - és arra már megvannak az engedélyek. Persze, ha valóban itt csinálom meg a rendezvényét a cégnek, akkor nyilván egy külsős catering cégre lesz bízva a dolognak ez a része. De azt is, hogy tárjam eléd?! Utálom magam, hogy nem vagyok képes csak úgy megmondani az igazságot. Szeretem, hogy egyszerűen köztünk semmi nem komplikált, mármint rajtam kívül. - És még mindig lekicsinyled. - ingatom a fejem egy mosollyal, de egy név megüti a fülemet. Remy. Mintha Evelyn is ezt a nevet mondta volna. A zenekarotok énekese. Helyben vagyunk, tehát ismeri a klubot. - Milyen sokoldalúak vagytok ti, zenészek! - felnevetek, mert jó, hogy beavatod és a jelek szerint segít is neked. Ez elég nagyfokú bizalmat jelent irányába, amit most így hirtelen irigylek is tőletek. Engem arra tanítottak, hogy senkiben és soha, mert az üzleti életben csak átverés és hátba döfés van, segítség sosem. - Ígérem, hogy egyik nap itt töltöm az ebédidőmet. - pedig lassan valami testmozgás után kellene néznem, mert minden izmom feladja a küzdelmeket. Bár kétlem, hogy itt lovaglásra oly sok lehetőség lenne, hát kell valami alternatíva. Lenézek a korlát mellett, tetszik a tömeg nyüzsgése és az is, amit igazából elmondasz róla. Nagyon tetszik, ami azt illeti. - Ügyfélre gondoltam. - találok vissza hozzád fejben is - Tudod, a jó szándék jeleként. Ilyen közegben hamarabb megnyílnak. - nem mintha le kívánnám alacsonyítani a helyet valami szexklub szintjére, mert annál azért jóval több lehetőség lakik a falak között. - Csak rá kell találni, hogy mit szeretnek. - ami nyilván némi időt fog igényelni és Minnie egér tökéletesen alkalmatlan rá. Szereznem kell egy férfit a céghez, akinek jó kapcsolati tőkéje van. Na meg itt vagy te is. Mhmm. - Az emberek imádnak beöltözni, tutira aratni fog. A finomhangolt szexualitás mindig nyerő. - elmosolyodom és nem is örvendek annyira látványosan azon, hogy végiggondoltál egy ötletemet, amit annyira elleneztél, amit nem is értettem. - Kukás.. - felnevetek, pedig ez a bók istenien cseng bennem. Mindig is jól bántál mondjuk a szavakkal, ez tagadhatatlan. - Szóval bejönnek az overallok? - vigyorgok egyet, bár igazából sose blamáltad le a ruháimat, ami mondjuk a családom után meglehetősen üdítő dolog volt. - Édes vagy, de kicsit más szemmel nézegetjük ezt a kérdéskört. Én csak a realitásban gondolkodtam. - legyintem is a dolgot magamtól, nem bókvadászat volt a cél. - Pedig ezek arra valók, hogy megmutassák őket. - nevetek fel, de nem akarlak húzni a dologgal. Ez most..másodlagos. - Ki a fellépőd? - mert hát élő nélkül nem az igazi ugyebár. És jaj, bántóan lelkes vagyok, pedig emellett nekem ugye más valamit kellene még megszerveznem, pfú. - Egyébként rendezvényre még nem bérelték ki a helyet sose? - akkor kanyarintsuk a kérdést, szeretnélek kicsit felmérni hajlandóságilag, hogy mégis mit szólnál ilyesmihez...ha majd az asszisztensem felhív. Természetesen. - Úgy érted vannak valami eldugott jelzők? - mert ugye, a baj gyorsan be tud következni. Mondjuk én tennék be kamerákat, de talán alapvetően bizalmatlanabb vagyok nálad, na meg a mocskos titkok úgy lehetnek mocskos titkok, ha van egy szemtanú. - A kamerákért kár. - szalad ki, de remélem elnyomta a zene az elszólást. Nem jó ómen, ha már arzenált tervezek rossz alapokhoz. - Persze, hogy nem tárgyak. - vonom össze a szemöldököm. Sőt, igazából a szexmunkások azok, akik jobban ismerik az embereket tán, mint a pszichológusok. Persze nem mindet. - Menjünk akkor mindbe. - igen, nem csak látszat lelkes vagyok. Tényleg érdekel a hely önmagában is. Hümmögök egy sort, szóval mindent lehet, ha mindkettő akarja és bele is egyezik. Jaj, drágám..tudod te miket mondasz most? - Ezt megjegyzem. - bólintok egyet és már eszembe is jut valami - Olyanod is van, aki egyébként nem táncos, hanem alapból szexmunkás és úgy dolgozik itt valamilyen egyéb minőségben? - persze tudom, nem bordély, nem is kell annak lennie, csak szeretnék pontosan képben lenni, szóval mesélj nekem. Addig iszom a sörömből és rájövök, hogy marha büszke vagyok rád. - Vigyél valamelyikbe, mindegy a sorrend. - hiszen tényleg az.
-Hát tudod, valamiből meg kell élni, amíg be nem futunk. Meg aztán... ő tényleg ért ezekhez. Ugyan még sosem járt itt, de ami késik nem múlik. -mondjuk belőle tényleg azt nézném ki, hogy csak egy nyugodt hamburgerevés miatt jönne be ide, vagy mert elrángatta valaki. Olyan fura látvány lenne itt. Aaaaaaw!!!! Hát megvan az új küldetésünk, srácok! -Helyes! Kajálhatunk együtt. -néztem rá egy mosoly kíséretében. Néha nem árt, ha úgy érzi, egy igazi, ténylegesen nagyon szerelmes pár vagyunk. Bár aztán... ha beadná a válókeresetet se érdekelne. Elég pénze van mindkettőnknek, hogy ezekkel ne baszakodjunk. -Helyes. Egy jó kaja, vagy egy finom ital, egy szivar és egy gyönyörű nő, vagy épp férfi, aztán a legtöbbet el is vesztettük. Főleg, ha a te ügyfeleid is pénzes, öreg, unatkozó pacákok, akik trófeafeleséget választottak maguknak, de a szex nem az igazi. Olyankor aztán felélénkülnek az érzékek egy ilyen helyen, vagy helyre. -ki hogy szereti. Nem törvényszerű csalni az asszonyt, vagy a rossz nemi élet, de sokszor ez a helyzet. -Az overálok? Hmmm... lehet. Ha nem nekem kell felvennem. A tetováló liftes csaj azt mondta, hogy akár egy festőoverálban is lehetnénk a színpadon a Lolla'-n, mert ott a tehetség a fontos. -miért van mostanság ennyi random overál a szóbeszédben?! Tényleg valami új fétis van kialakulóban? -Realitásban? Mikor? Amikor azt mondtad, hogy a homokóra csajokon jobban áll? Ugyan, kérlek. A fele kamu. -legyintettem hozzá hasonlóan. -Eeeeh, rossz válasz, Mrs. Darkbloom. -ráztam meg a fejemet. Dehogy arra valók, hogy mutogasd őket random fasziknak. -A fellépőm? Hát mindig más, nem én szerzem őket. Ezekben Candace a jobb kezem. -böktem a fejemmel lefelé, ahol a pultban az említett csaj ácsorgott. Nélküle sok dolog nem menne itt. Imádom azt a kis hülye csajt. -De, már többször is. Ugyanúgy kibérelhetők vagyunk, mint bármi más, épp csak nem igen szoktak élni ezzel. Sokakat elijeszt, hogy ez egy nightclub, és vannak rudak, meg hasonlók. Nincs fantáziája az embereknek. Miért? Akarsz tartani valamit? -néztem rá egy pillanatra összehúzott szemekkel. -Igen, például. Meg hangot hallunk, és amúgy nem kell aggódnod, drágám. Attól, hogy hatalmas kamerák nincsenek, rejtettek még vannak. Az első a lányok biztonsága, a diszkréció csak ez után jön. -az irodámban vannak a kamerák monitorjai, így más nem láthatja ezeket. Nekem kellenek egyébként is terhelő bizonyítéknak, nem másoknak. Ha én bukom, nagyon sokan fognak velem jönni a Pokolba. -Okés, akkor mindegyikben menjünk el... mármint mindegyikbe menjünk be. -pislogtam rá ártatlanul. -Mhm, elég sokan. A legtöbb bevállalós táncoslányom amúgy egy sima kurva a hétköznapokban. De ha bárki kérdezi, akkor egyetemi alapra gyűjtenek itt, és amúgy tisztes állampolgárok... -Sohaország főiskolájára. -Meglep, hogy ennyire közömbösen kezeled ezt a kérdést. -azt gondoltam, jobban kiakad majd. -Az első a lila. -nyitottam be az egyikbe, ahol épp nem volt senki sem. -Nézz körbe nyugodtan. -húztam végig az ujjaimat a hajában, le a nyakán, majd végig a gerince vonalán. Döglesztő ez a ruha bassza meg...
Re: The dollar decides how far you can go... ~Aziel&Charlotte
Kedd Szept. 19, 2023 9:14 pm
Aziel - Charlotte
“If your life works, and you work in it, then it’s okay, whatever is happening is okay.”
Mondjuk nem tudom leplezni a meglepett arcom, hogy még nem járt itt. Akkor elméleti a segítség? Netán tippek, trükkök? Bár ezen nem akadhatok fent, megbízol benne és a klub a tiéd, tehát te döntöd el, hogy kit és milyen szinten vonsz ebbe bele. Én csak a nyitó csendestárs voltam a nem létező "Lena" anyagi keretével és mentesen a papírformáktól. Az adóhatóság biztosan örömmel kérődzött volna ezen, ha nem így lett volna. Nem volt tervezett, ahogy semmi sem, aminek köze van hozzád. Bólintok válaszként, ebédelhetünk együtt is akkor már valóban. - Idősebbek, de masszív kapcsolatkörrel, a fiatalabbak meg, nos.. - rágcsálom az ajkam a mély gondolatokban - te is tudod milyenek. Nyilván nem azt az öt taktusnyi orgazmust kívánom megvásárolni, hanem, amit nyerek vele. - gáláns a mosolyom, bizony előre kell tervezni és minél több csontvázat rázok ki a szekrényükből, annál könnyebb lesz a dolgom a későbbiekben. Ha pedig megkapják a dekadenciát és azt érezhetik, hogy ők a királyok, a hálájuk mellett azért másból is préselnék némi hasznot. - Tetováló liftes csaj.. - felnevetek, szegénynek talán nem emlékszel a nevére? - Egy zenekart azért a látvány is el tud adni. Mármint nem overallokban. - még össze is rezzenek a gondolatától, azért 90-es évek fiúbanda külsőre gyúrni titeket, nem is tudom. Inkább nem. - Én inkább arra domborítanék, ami mindenkinek a saját stílusa, de persze semmi közöm hozzá. - csak megjegyzés, nem mintha beszélnél a zenekarodról, vagy bemutattad volna őket valaha. Az instagram mondjuk meglehetősen sokat segít benne, hogy ezen némileg változtatni tudjak. - Lolla'? - hát bébi, ha már megemlíted, akkor beszélhetnél róla egy kicsit...nem? - Nem kamu! - nevetem el magam, tényleg nem bókra vadászom, de valljuk be, egyetlen nő sem elégedett magával. - Évekig eladtam volna a lelkem azért, ha mondjuk a lábaim 10 centivel rövidebbek. - és akkor egy rövid ruhában - mint most - nem 90% láb látványt adnék, de az anyám is ilyen és a nővérem is. - Tiltja a vallása, Mr. Darkbloom? - dobok egy csókot, olyan bolond tudsz lenni. Ezek csak ruhák és mindig az est vége számít. A mosolygás helyett lenézek a pultba, szóval az a hölgyemény dönt. Mhm, hát ezt jó tudni, mert, ha jó felé halad a beszélgetésünk, akkor Minnie egérnek vele kell majd társalognia és átfolyatni a terveimet az itteni rendszeren. - Nem, de éppen felmérem a várost. - lágy mosoly, ne próbálj gondolkodni benne, szükségtelen. - És előny, ha tudok ilyen helyről. Nemde? - igazolj le, te is így tennél idegennek számító terepen. Felmérnél. Érdeklődnél. Legyél rám büszke, drágám. Éééés most nézek rád nagyon-nagyon érdeklődő szemekkel. Mindjárt meghajlok, hogy ebben történetesen egy vágányon gondolkodunk. - Hálásak lehetnek egy ilyen odaadó és óvó főnökért. - a mosolyom azért sejtetheti, hogy nyilván értem én, hogy nem csak ez vezetett a kamerákhoz. - Na és hol követitek ezeket? A biztonságiaknál fut össze vagy nálad? - kérlek mondd, hogy az irodádban és akkor oda is elzarándokolunk a túrán. - Micsoda nyelvbotlás.. - ártatlan a mosolyom, mintha hinnék is ebben. De épp közölted, hogy mindenhol van kamera. Mímelem a szám cipzározását. - Tőlem nem tudja meg senki. - viszont nekem kifejezetten hasznos információ újfent. Nem is gondoltam, hogy ilyesmi is zajlik itt, a nyilvánvaló mosdóban kefélések mellett persze, ami jóformán szériakelléke az éjszakai életnek. Mint a shotok. - A szexmunkásokat? Vagy..? - hogy sunyiban felveszed a kiemelt vendégeket? Hát mosolygok ártatlanul. - Egyszerűen elég okosnak tartalak hozzá, hogy kiegyensúlyozd a dolog illegalitás illatát. Na meg francia vagyok. Bár persze, ha te is a klientúrába tartozol, akkor más a helyzet. - de a Pigalle és a többi azért számomra sem idegen, még ha én nem is csinálnám. De tisztában vagyok a szex kereskedelmi értékével. Apám nem igazán kezelt lányként ilyen téren sosem. - Imádom a lilát. - és be is lépnék, ha nem állítana meg a kezed, amitől már gyorsabban ver a szívem. - Viselkedjen, Mr. Darkbloom. - harapok az ajkamba egy buta mosolyt kettétörve, mert a bűvkörödbe tudsz vonni könnyedén és most éppen tárlatvezetésen vagyunk! Beljebb sétálok, hogy a légzésem is magára találjon. Megérintem a kanapé huzatját, megszemlélem a képeket a falon. - Imádom a világítását és a világát is. - nem romlott, nem fullaszt, tökéletes. - Melyik a kedvenced? - fordulok feléd kíváncsian.
-Jaj, ne kezd te is. Már megkaptam, hogy ne hívjam így, de mit csináljak, ha nem érdekel a neve? Evelyn... asszem. Hálás vagyok neki az unszolásért, meg minden, de annyira azért nem köt le a csaj... -kedves, meg tényleg végtelenül cuki és naiv tud lenni ránézésre is, de mivel közölve lett, hogy hagyjam békén és ne hajtsak rá, így számomra érdektelen lett. Elvagyok vele, lehet, hogy idővel a haverom, vagy a barátom lesz, de ennyi. -Hát nem tudom. Abban igazat adok neki, hogy szerintem vannak helyzetek, amikor kurva mindegy, hogy nézel ki. És egy szóval sem mondta senki, hogy ő komolyan mondta ezt, szerintem ő is a saját stílus híve lenne. -mielőtt még azért eltemetjük szerencsétlen liftes-sütis lányt egy poén miatt. Ráadásul igaza van, semmi köze hozzá. Ő egy másik életem, a banda és a hétköznapjaim szintén. -Mhm, Lolla'. Lollapalooza, a zenei fesztivál. Egy srác szerint ott lenne a helyünk, de ez mindegy. -azt nem akartam kommentálni, hogy nem kamu, mivel szerintem nem értette meg, hogy nem rá, hanem a csajok alakjára gondoltam, és azt sem, hogy tíz centivel rövidebb lábakat akart volna. Akkor meg azért sírna, hogy átlagos csaj és semmivel sem tűnik ki a többi közül. A kicsi önbizalom, a bizonytalanság lelombozó és nem szexi. -Mhm, előny. De. -ettől még fura. -Egyébként részben tényleg ezért. Nem szeretném, hogy valakinek valami baja essen. Rossz hírverés lenne, és utána senki sem akarna itt dolgozni, meg egy idióta, elmebeteg vendég miatt egy munkáját végző szenvedne. Ü-üm, itt ilyen nincs. -vontam meg a vállamat. Nem mindenben vagyok kizárólag haszonleső. -Nálam, de oda nincs bejárása senkinek sem, csak nekem. Tudom, mire gondolsz, de nem mehetsz be te sem, sajnálom. -ráztam meg a fejemet egy bocsánatkérő mosollyal. Jobb, ha megtartjuk a határokat, kedvesem. Tudd, hogy hol a helyed. -Nagyon helyes, nem lenne szerencsés. -mindegy, hogy közös megegyezés vagy sem, ez akkor is illegálisnak számít, és sok problémát felvetne, ha kitudódna. -Nekem nincs szükségem ilyesmire, vagy talán szeretnél önmegtartóztatásban élni? -pillantottam le rá egy mosollyal. Nem kell fizetnem, vagy igénybe vennem ezt a szolgáltatást egy kis szexért. Elég a kisugárzásom, a beszédstílusom és pár kedves mosoly. Mindig vannak könnyen kapható csajok és én gyakran unatkozom. A kettő tökéletes kombináció. -De egyébként az egészen meglepődtem. Az, hogy francia vagy, nem kellene, hogy azt jelentse, nem lepődsz meg ilyesmiken. -valahogy nem ezt néztem volna ki belőle és nem tudom, hogy tetszik-e ez a váratlan reakció, vagy utálom. -Viselkedem. Nem csináltam semmit sem. -vontam meg a vállamat, összefonva magam előtt a karjaimat. Ha nem, hát nem, van rá más jelentkező. -Örülök, ha tetszik. Ez egy elég sima, hétköznapi kis szoba, semmi túl extra, vagy túl közönséges. -nem mindenki szereti azt, ha lejön, pontosan mit is kell, vagy akar csinálni ezekben a szobákban. -Mármint szobám, vagy képem a falon? -néztem rá kérdőn. -Mondhatnám, hogy a piros, mivel ugye az a VIP és jobban felszerelt, ott vannak asztalok is, de... a fekete. Imádom a színét, az egyszerűségét, és azt, hogy középen van egy rúd. Kicsit olyan Dirty Dancer hangulatot kelt, mármint az Enrique szám hangulatát. Meg ott is vannak képek, és a mintázat miatt, ha le van kapcsolva a villany, olyan, mintha a csillagos ég a szobába költözött volna, de majd úgy is meglátod. -mondtam már, hogy szeretem a szépet.
Re: The dollar decides how far you can go... ~Aziel&Charlotte
Szer. Szept. 20, 2023 4:10 pm
Aziel - Charlotte
“If your life works, and you work in it, then it’s okay, whatever is happening is okay.”
Csak kevés híján nem nyeltem félre a sört a név hallatán. Evelyn. Rendben, ez biztosan nem véletlen és nem lehet, hogy pont körülöttetek van még egy ugyanilyen nevű lány. Szóval akkor a barát, akit emlegetett, az volt Remy és a klubodat azért ajánlotta látatlanban is, mert ismer. Hogy van a mondás arról, hogy szorul a hurok? Ráadásképp meg is véded, nem mintha őt szóltam volna le, csak magát az overallos kérdéskört, de erre inkább csak egy különös pillantás a válasz. - Mindegy? Miért, nem szeretnétek? - kérdezem kíváncsian, hisz ahogyan Evelyn is mondta, most megy a zenekar. Ezért ajánlott be titeket, te pedig mindegyezel? Mondjuk ennél jobban nem csaphattál volna orrba azzal a "zenekarom" feliratos ajtóval, tehát értem, én annak az életednek nem vagyok a része. - De? - na, most kiből kell harapófogóval húzgálni a dolgokat? Nem tudom mi vele a probléma, nyilván ártatlan kérdés és valahogy egyre inkább tűnik a túl jó mellett túl rossz ötletnek is, hogy az a buli itt legyen megtartva. Lassan valami segélyvonalat kell majd hívogassak, hogy ugyan adjanak már tanácsot. - És ez jó hozzáállás is. Tényleg. - biztosítalak, de nyilván van ott egy másik oldal is amit nézek, erre az orromra vágod a második ajtót "irodám" névvel. Tehát nem bízol bennem? Így viszont ez a nagy tervem elugrik a bokorba. - A te klubod, a te szabályaid. - felelem beleegyezően, ezt már történetesen más már a fejembe kiabálta párszor, így csak a most sajgó képzeletbeli orrom okoz a kérdésben némi fájdalmat. Így hát bólintok, tehát elhintetted a morzsákat, a többi pedig az ajtó mögött. Bár rendben, én kérdeztem, hogyan működik a klub és legalább nem álltál le vetíteni, ez azért némi megnyugvást azért okoz. - Melletted? Jaj, dehogy! - felnevetek, abszurd feltételezés, lévén még mindig kell pár perc, hogy egyáltalán feldolgozzam a látványodat. Még négy év után is. - Nem tudom erre mit mondhatnék. - most akkor lehet mégis az a típus vagy, akivel nem lehetek őszinte, mert nem tudja elfogadni? Vagy...nem értem. - Szerintem sokkal rosszabbak is vannak annál, minthogy valaki prostituált. De bocs, ha csalódást okoztam. - és most belém költöztetsz valami furcsa érzést, amit nem tudok magamnak megmagyarázni. Nem megy. - Akkor velem vannak problémák. - ami mondjuk így igaz, mert egészen elemien tudsz rám hatni még akkor is, ha szándékodban sem áll talán. Mindenesetre az elismerő szavaim nem hazugságok, tetszik a hely. - És jó ez az árnyalat is. - meg, hogy nem vernek nagyon zajt a cipősarkaim sem. Ez kifejezetten tetszik. - Szoba. - elmosolyodom, mondjuk gondolhattam volna, hogy a feketét fogod választani. - Mondjuk nekem ez a szoba is intim. - mert nem vagyok ilyenekhez hozzászokva. Elméleti szinten elég befogadó vagyok, a gyakorlatban viszont - hál istennek - apám azért nem hurcolt el ilyen helyekre és sosem jártam semmilyen nightklub privát szobáiban. Mostanáig. Visszasétálok hozzád. - Akkor jöhet a feketéd a rúddal és most már nyilván meg akarom nézni úgy is, hogy le van kapcsolva a villany. - már persze, ha nem csattintasz újabb ajtót az orromra, ami ma már kétszer azért megesett. Egy lépéssel megkerüllek és átölellek hátulról. - Már, ha beleegyezel egy kis sötétbe. - mosolygok a lapockáid közé - Egyébként honnan tudod, hogy melyik foglalt? - jön is az új kíváncsi kérdés.
-Deeee, nagyon is szeretnénk. Csak az a baj, hogy ez még nagyon képlékeny. Remy elég macerás egy lélek, és csak részben tehet róla. De talán lassan alakul a dolog. A Lolla' elég más szint, de szerintem simán meg tudnánk ugrani, viszont ahhoz össze kell szoknunk. Az utóbbi pár évben eléggé nagyot változott a felállás, de amúgy talán most itt lesz a lehetőség. Kaptunk egy... elég jó lehetőséget, bár még semmi sem biztos, de olyan jó lenne, ha összejönne. Imádom a klubot, de a zene az igazi szerelmem, és most játszhatnánk egy maszkabálon. Imádom a '20-as évek stílusát, ráadásul ez egy tök jó kitörési lehetőség és referencia. Remélem mi leszünk a befutók. Olyan nagyon szeretném. -sóhajtottam egyet némi gondterheltséggel, ami tényleg őszinte volt, de azért egy meglepett mosolyt kapott az érdeklődéséért cserébe. Anno is tudta, hogy zenekarban játszom, de nem kifejezetten érdeklődtünk egymás dolgai iránt. -A de egy nyugtázó szó, kedvesem. Ne láss bele többet. -ráztam meg a fejemet, aztán felvont szemöldökkel néztem le rá. -Azt gondoltad, hogy majd beviszlek az irodámba és a kamerákat nézegetheted, vagy mi? Ne haragudj, Lena, de tudod, hogy tényleg vannak szabályok. Legálisan működő kamerák ezek, de nem perverz kukkolásra vannak használva. -ráztam meg a fejemet. Mi van veled?! -Nagyon helyes, már majdnem megsértődtem, hogy nem vagyok elég neked. -haraptam az alsó ajkamba egy mosollyal kísérve. -Nem okoztál csalódást, ne forgasd ki a szavaimat. Csak meglepődtem, azt talán szabad, vagy nem? -néztem rá felvont szemöldökkel, kissé türelmetlen várakozással. Nem tudom, hogy mit vártam tőle, de nem ezt. Ha valaki ránéz, akkor nem ezt a hozzáállást látja bele, ennyire kurva egyszerű a megdöbbenésem oka. Wow, micsoda talány. Komolyan mondom... -Mhm, minden bizonnyal, ez teljesen egyértelmű. Nem bírsz a véreddel, látom én. Most akkor mégse zavaró, hogy van kamera? -húztam egy pofátlan vigyorra a számat. Egyébként engem valóban nem zavarna. -Igen, nekem is nagyon tetszik. Ez a lila nem túl tolakodó, inkább kellemes. Örülök, ha neked is tetszik. -néztem rá egy némileg hálás mosollyal. -Intim? -pislogtam rá kissé értetlenül. Ez minden, csak nem intim, de lehet velem van a baj. -Helyes, az a legszebb látvány itt. Mármint rajtad kívül. És tudod, hogy veled mindig partner vagyok a játékos sötétség kérdésében. -csendben néztem végig, ahogy megkerült és hátulról átölelt. Egy mély levegővel élveztem a közelségét egy pillanatra, majd elhúztam magamtól, hogy kifelé vehessem az irányt vele. -Emiatt. -kocogtattam meg a kis ledet az ajtó mellett a falon. -Ha vannak bent, akkor a led pirosra vált, ha pedig szabad a pálya, akkor zöld lesz. Persze akad, aki elfelejti bezárni az ajtót maga után, de hát az így járt. Általában kopogok, mielőtt belépnék. -magyaráztam el neki a dolgot, majd beléptem vele a fekete szobába. Ha kigyönyörködte magát, akkor lekapcsoltam a lámpát, amitől a berendezési tárgyakon lévő apró pöttyök foszforeszkálni kezdtek és úgy néztek ki, mint a csillagok. -Gyönyörű, nem? A Frilford Heath Golf Club minden ősszel szervez csillaglest, mivel ott az egyik legkisebb a fényszennyezés egész Oxfordshire-ben. Valamiért arra emlékeztet ez a látvány. -pillantottam körbe, aztán a tekintetem megállapodott Lena-n.
Re: The dollar decides how far you can go... ~Aziel&Charlotte
Csüt. Szept. 21, 2023 6:32 pm
Aziel - Charlotte
“If your life works, and you work in it, then it’s okay, whatever is happening is okay.”
Akkor most próbálok nem megfulladni a gondolatoktól. Mármint nagyon örülnék, ha komolyan vennéd a zenélést és ahogy beszélsz a zenésztársaidról, az már önmagában jelzi, hogy talán tényleg ez lenne a te utad. Kicsit most úgy érzem, kimaradtam az életed ezen részéből, de az elmúlt években egyszerűen nem töltöttünk vele időt, hogy megismerjük egymást úgy igazán. A fulladásos dolgot az okozza, hogy olyan nagyon szeretnéd az én bulimon a lehetőséget. Olyan nagyon. Istenem, sose szoktál semmiről így beszélni. - Ha ennyire akarod, akkor el is fogjátok érni. Ahogy mondtad, ez a klub elviszi önmagát és koncentrálhatsz a próbákra meg a koncertekre. Ez a buli mikor fog eldőlni? - hamarosan, ugye? Mert meg kell nézzelek titeket élőben, megbeszéltem Evelynnel, a te liftes lányoddal, aki annyira jó barátja Remynek. Ha ez kiderül...jaj, nem akarok erre gondolni. - Ajh nem erre gondoltam! - lepődöm meg, azért fúj és ne már, nem akarok én kukkolni semmilyen flancos bunkót, na! - Nekem a tudat kell, az információ, ha így jobb, hogy valóban itt van és valóban csinál is valamit. - de erről igazán nem akarok beszélni, tényleg jobb lenne, ha nem kevernélek ezekbe bele. Hát már most is valami...jaj, nem akarom tudni mit gondoltál rólam egyáltalán! - És nem vagyok perverz kukkoló. - ciccentem a végét, bár lehet annak tűntem a felvezetőm után. Ez is a te hibád, mert sose szoktunk ilyenekről beszélni és most olyan, mintha az orrod alá dugnám a naplóimat, hogy olvass bele a gondolataimba és próbálj megérteni. - Akkor esedezhetnék a bocsánatodért. - elmosolyodom, nyilván nem volt komoly és nem hinném, hogy ilyenen valaha is aggódtál volna. Csak utána nézek rád komolyan, hát jogos, döbbenj meg, persze, hiszen sosem beszéltünk ilyesmiről. Az szíven ütne, ha kurváznál. Mindegy, hogy fizetőssel vagy ingyenessel. Úgy nem tudnék elfogadó lenni. - Az egyetlen, aki láthatná a felvételt, történetesen itt van velem. - mosolygok, de utána bűnbánó arccal nézek rád hátra. - Majd meggyónom bűnös gondolataimat a templomban. - ahol elvileg mindenkit fogadnának felekezettől függetlenül. Bár talán az még nem bűn, ha az ember kívánja a férjét. Pláne, ha így néz ki. Hajh, jöhetnek a Miatyánkok... Aztán a berendezés, mielőtt elrohanok rózsafüzért szerezni és hozzá jön a hálás mosolyod. - Nos, sosem jártam semmilyen nightclub privát szobáiban. Talán ezért érzem így. Meg mert itt vagy. - és veled ugye más, mintha mondjuk egy biztonsági mutogatná körbe a helyet, vagy a csaj, akit mutattál a pultban. - Azért téged jobban szeretlek nézni, mint magamat. - nevetek a hátad mögött és ez a szusszanásnyi otthon érzés nem tart sokáig, mert kérdezek és megyünk tovább. - Ó! - én észre sem vettem azt a fényt igazság szerint. - Ötletes! - komolyan, mert kellően diszkrét, mégis jelzésértékű mindenki másnak. A fekete szobát pedig komornak képzelem el látatlanban, de nem az. És, ha az előző intim volt, akkor ez meg..nem is tudom, de a rúd bárki tekintetét vonzaná. Plusz, ha jól rémlik, akkor itt sem nyúlhatnak a lányokhoz. Ahogy leoltódik a villany én jóformán örömmel nézek körbe. - Hű! - ennyit a jól átgondolt dicsérő szavaimról. - Ha nem lenne ott az a rúd, ez még valami romantikázós helyiségnek is beillene így. - főleg, mert a feketeségben semmi nem tűnik ki zavaróan. - Hiányzik Anglia? - hisz tudom, hogy ott végezted az egyetemet és nyilván teljesen más, mint New York. Megsimogatom az arcod és megint szétnézek. Tényleg tökély. - Oké, azt hiszem megvettél ezzel. Eddig nálam is ez győz és szinte kár, hogy nincs nálunk egy üveg pezsgő. - de talán csak a lányregényes oldalam mondatja ezt. Bár nem, a szoba tényleg kurva jó.
-Fogalmam sincs, hogy mikor. A nő, aki szervezi ezt az egészet, gondolkodási időt kért, szóval passzolok. De ha megtudom, akkor úgy is elújságolom, ezt nem lehet magunkban tartani. Jó lenne, ha befutnánk és nem kéne olyanokkal foglalkozni, amikkel nem szeretnénk, vagy amit tehernek élünk meg. Mindenkire ráfér egy bazi nagy újraindítás és feltöltődés. Az egész banda elég elcseszett mostanság. –mindenki elkúrt időszakát éli, kivéve én. Nekem szinte sosincs ilyen időszakom. -Mondtam, hogy ott van és csinál is valamit. Ehhez nem kell bemenned oda. –ráztam meg a fejemet egy vállrándítással. Attól, hogy az, aki, még rá is vonatkoznak a szabályok, a korlátozások és a megkötések. -Helyes, ezek a gondolatok nagyon sok Miatyánkba fognak kerülni, csak mondom. –húztam elégedett mosolyra a szám. -Igen, lehetséges. Nem sűrűn járok ezekbe a szobákba, nincs dolgom errefelé, szóval… akár nézhetjük úgy is, hogy ez mindkettőnknek új élmény. –de az intim szó szerintem akkor sem jó rá. Ez a hely inkább mocskos. Kellemes, de mocskos. A színvilág, a berendezés, minden nagyon kellemes és otthonos, de annyira… nem is tudom. Mivel nightclub, és mivel ezekben a szobákban nem barátkozni szoktak, így nekem eszembe sem jutna róla az intim szó. De persze ízlések és pofonok, meg asszociációs készségek. -Hát nem vagyunk egyformák. –engedtem meg magamnak vele szemben egy mosolyt, ahogy kijelentette, hogy magánál jobban szeret engem nézni. Mertem remélni, hogy én vagyok a kedvenc látványa, nem saját maga. Valljuk be, mindkettőnknek szerencséje van a másikkal a külsőségeket illetően. -Ugye? Valami olyan kellett, ami nem emlékeztet egy nyilvános WC zárjára, ízléses, stílusos, de kellő jelzés azoknak, akik igénybe akarják venni ezt a fajta szolgáltatást. Ha épp nincs szabad szoba, akkor kapnak egy rezgő „csipogót” és amint felszabadult egy helyiség, már jöhetnek is. –mielőtt még ezt is megkérdezné tőlem, hogy pontosan hogyan is működik ez az egész, mikor tudják meg a vendégek, ha felszabadult a hely. -Igen, lehetséges. Sosem gondoltam rá így. –hogy romantikázós helyiség legyen belőle. -Nem, nem igazán. Nyilván közelebb áll hozzám az angol világ, a látásmód, az emberek, a kaja, mint ez, de… elég régóta élek itt, és sosem mennék vissza úgy, hogy ott is éljek. Itt a munkahelyem, a lakásom, a banda, a barátaim, na és persze te. –címeztem neki egy ellágyult mosolyt, aminek a tökéletességében a félhomály csak még jobban segített. Érezd a törődést, kedvesem. -Mhm, majd legközelebb. Mehetünk? –még hátra van a piros szoba.
Re: The dollar decides how far you can go... ~Aziel&Charlotte
Pént. Szept. 22, 2023 1:23 pm
Aziel - Charlotte
“If your life works, and you work in it, then it’s okay, whatever is happening is okay.”
Persze, hogy gondolkodási időt kértem, mert sose láttalak titeket élőben játszani. Egyébként felvételről sem, egyszerűen vakfolt a történetedben. De Evelyn annyira állította, hogy jók lehettek...azt hiszem, valahogy így kerülnek fejek önként a guillotine alá, jahj. De olyan lelkes vagy, meg amiket mondasz...de ahhoz azért én is tartom magamat, hogy csak akkor, ha meggyőztök. Erről pedig nem igazán kell ugye tudnod. Aztán..majd, nem is tudom. - Javíts ki, haa butaság, de miért nem vonultok el egy kicsit? Csak a zenekar. Ilyen, nem is tudom...csapatépítő, gondokat elhagyó, zenére koncentrálós hét valamikor. A nővel kapcsolatban pedig szorítok. Tutira meggyőzi a tehetségetek. - bátorító a mosolyom is, a Pokolban fogok megégni, ez már biztos. - Nyugi, mondtam, hogy elfogadom a szabályaidat. - és halál komolyan mondtam, végtére is a te klubod és úgy vezeted, úgy futtatod a szálait, ahogy neked megfelelő. Ugyanezt csinálnám a helyedben, tehát nincs alapom megsértődni, amiért tiltó táblás lett az irodád. Kár, hogy a racionalitás meg a valóság mondjuk nem követi ilyen világosan a történéseket. - Vállalom a büntetést. - nevetek halkan, lehet mondjuk ezért nem is járna, hiszen csak gondolatok, amik nincsenek szavakra váltva. Mindenesetre szórakoztató lenne egy ilyen történés. Ettől nekem a hely kicsit intimnek hat a jelenlegi csendjével, mintha tökre ki lehetne zárni vele az egész mindenséget, ami odakint van. Mosollyal nyugtázva biccentek, vegyük akkor új élménynek meg felfedezésnek, bár én nyilván nem fogok idejárni még annyit sem, mint te. Valljuk be, elég érdekesnek hatna. - Áh, annyi tükröt felfúrni, hogy mindig magunkat nézhessük...huh.. - felnevetek, ebben kiegyezhetünk, szerencsére pedig van is alkalmam rá most, hogy nincs meg máris a hazaútra szóló jegyem. Még mindig kicsit szokatlannak élem meg a dolgot, de gondolom nem mi vagyunk az elsők a történelemben, akik relatíve furcsa előzménysor után költöztek össze. - Leborulok az ötletgazda előtt. - és valóban, mindig kedveltem a kreatív megoldásokat. Ráadásul ez elég diszkrét is, példának okáért én sem vettem észre. Ebből is látszik történetesen, hogy foglalkozva van a hellyel, ráadásul az ilyen részletek is kidolgozásra kerültek. - Női gondolatkör inkább. - nézem a fényeket és a hangulatát a helyiségnek, de az angliai párhuzam meglep egy kicsit. Néha elfelejtem, hogy van oda is kötődésed, vagy valami olyasmid. Elvileg az egyetemi évek életünk legjobbjai, bár hajlamos mindenki elromantizálni a velük járó stresszt utólag. - Pedig azt hallottam, hogy az angol konyha borzasztó. - de csak ugratlak vele, értem én, életed mérlegének két serpenyőjében több dolog húz erre, mint arra. Remélem, egyszer én is így tudok majd megnyilatkozni az öreg Párizsról. - És ez az én szerencsém most, hogy mindened ideköt. - örömteli a mosoly, mert ez a város érdekes, izgalmas..de Angliában én sem élnék szívesen. A-a, túl sok az eső és nagyon furcsa az akcentusuk. - Persze, követlek. - és megyek is veled tovább. Út közben csak a rezgő telefonomat horgászom ki és üdvözült mosollyal írok vissza Damiennek, aki méég mindig nem mondott nekem igent, de dolgozom az ügyön. - A minap tök szürreális élményem volt. Végre találkoztam egy olyan barátommal, akit évek óta ismerek, de csak netről. Mostanáig az arcát sem láttam. Tudod, mint mikor vakrandira mész és nem tudod, kit várj. - mesélem el a dolgot, mert aznap éjjel nyilván sikerült több vodkát meginnom az ajánlottnál és grátiszban még jött az az éneklés is. Huh...másnap nem igazán voltam önmagam. - Tehát egy intim, egy romantikus érzetű és..most kellene jönnie az erotikus felhangúnak. - akkor lépjünk is be, had képesszen el a vörös, meg amit magában rejt. Na meg ne azt vizionálja be az agyam, hogy itt kik és mit szoktak művelni, mert gyanítom önmagában patent tisztaság és jó illat fog fogadni. A többi meg tömött képsor.
-Sajnos butaság, és akkor még enyhén fejeztük ki magunkat. –pillantottam le rá teljesen komolyan. -Peter-nek fontos a munkája, nem hiányozhat egy hetet sem, különben annyival kevesebb a pénze, ami neki borzalmasan nagy kiesés. Remy, Rafe és én pedig vállalkozást vezetünk. hiába viszi magát a cégem, ha egyszer amúgy vannak dolgok, amiket csak én tudok megcsinálni. Egy hétre bezárni pedig luxus. Remington-t pedig két percenként hívogatná valaki, a tulaj akkor akarná az aláírását, amikor otthon sincs, és ezért lehet, hogy ő is megszívná. Ha csak a zene lenne, csak annak élnénk, nem lenne másik munkánk, ami visszafoghatna, akkor ez lenne a világ legjobb ötlete a részedről. Egy-két nap belefér, mint a sátrazás kapcsán, amit tartottunk, de egy hét az olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak. –ráztam meg a fejemet határozottan.
Miután megnéztük a lila és fekete szobákat, már csak a vörös maradt hátra. Megvártam, hogy befejezze az SMS-ezést, aztán utána minden figyelmem az övé volt, ahogy ismét megszólalt. -Igazán? És olyan volt, mint az interneten keresztül, vagy csalódás? Az ember eladja magát valaminek, de nagyon nem az. Ez tényleg a vakrandihoz hasonlítva jön ki a legjobban. –néztem le rá kérdőn. Bele lehet futni ilyen lutri emberekbe, akik nem is azok, akiknek hittük őket. Igazából nem szépek, nem sikeresek és nem kedvesek. Csúnyák, gonoszak, aljasak, számítóak, perverzek, gyilkos hajlamúak, erőszakosak. Sosem tudhatod, ki van a telefon túlfelén. -Az eddigiek is erotikusak voltak, így nem tudom, ezt minek fogod hinni. –nyitottam ki előtte az ajtót, magam elé engedve, hogy aztán megállhassak és az ajtónak vethessem a hátam, összefonva magam előtt a karjaimat. -Na? Mit szólsz hozzá? Elég erotikus neked?
Re: The dollar decides how far you can go... ~Aziel&Charlotte
Pént. Szept. 22, 2023 5:52 pm
Aziel - Charlotte
“If your life works, and you work in it, then it’s okay, whatever is happening is okay.”
Doh, legalább most már nevesíted a zenekar tagjait is konkrétan és nekem címezve. Majdnem fejedelmi pillanat és kár, hogy mindenkinek ott a másik, a valódi élete, amiben a zenélés másodlagos. Na de előbb-utóbb helyet kell neki találnotok, ha komolyan akarjátok. Ott lenne a turné…oké, nem erről van most szó. Megint én akarok nagyot ugrani. - Nem tudtam, hogy lényegében mindenki vállalkozó. - ha már itt tartunk, a sátrazást speciel nem mesélted, de nem is voltam itt, tehát nem ránthatom ki a kalapból. - A ti gyereketek, előbb-utóbb rájöttök, hogy lesz jó.
Talán ez kicsit még benne is van a fejemben a sok egyéb mellett, mert egyszerre a zenekar, az én döntésem ezzel kapcsolatban, a klub mivoltja..huh. Egy estére van itt minden. Na meg Damien. - Ó, abszolút nem volt csalódás. Alig van pár év közöttünk. Ráadásul baromi tehetséges, szóval muszáj megfűznöm, hogy dolgozzon velem. De ahogy az alfahím jellemeknél lenni szokott…nem adja magát. Mint a hímnem másik hasonló példánya, nálad melyik út szokott nyerő lenni? - és komoly a kérdés, már annyi ajánlatot tettem, mint egy nyálas romantikus hős, akinek nagyon kell az a lány. - Mármint mikor hajlasz üzletben az igen felé? - kicsit pontosítok, így eléggé szerencsétlen volt a kérdésem. - Héh, meg ne egyél. - elmosolyodom - nekem még nem ötlött fel egyikben sem. - lehet, hogy furán asszociálok, de amikor besétálunk, azért ez már tagadhatatlanul intenzív kategóriás a másik kettőhöz képest. - De ez..határozottan - köhintek, keresek valami szót - igen. Az. Még a fények is rásegítenek. - nézek fel a plafonra és utána sétálok el, hogy leülhessek. - Cseles dizájn. - somolygok rá - Ilyen helyen nem randevúzni van az embernek kedve. - rakom keresztbe a lábaimat - Esetleg belefér egy cigiszünet, mielőtt folytatjuk? - nyitom ki a táskám és rád nézek. Nagyon strázsálsz abban az ajtóban, bár oké, én törtem rád munkaidő alatt. - Jót mulatsz rajtam, igaz? - mint mikor egy kisgyereket bevisznek a legomúzeumba gyönyörködni. Igazából mulatok én is magamon, mint aki nem is tudom, eddig elzárva élt és nem látott semmit, úgy rácsodálkoztam a helyre. Ezért mosolygok most.
-Találkoztam már olyannal, akivel alig pár év van köztünk, és csalódás volt. De örülök, ha ő nem volt az a számodra, jó, ha itt is ki tudsz építeni egy ismerősi kört. –főleg, hogy nem egy ütemben dolgozunk, és annyira azért sokat nem vagyunk együtt. Szórakoztasd magad, akikkel csak szeretnéd, amíg nem ártod magad az üzleteimbe, nem érdekel. -Miket ajánlottál eddig neki? Miben szeretnéd, hogy neked dolgozzon, vagy veled? Pontosan mihez is ért ez a férfi? Ezeket nem tudom, így nem tudnám megmondani, hogy pontosan őt mi venné meg, vagy engem az ő helyzetében, ráadásul „alfahím” és „alfahím” között is van különbség. De hízelgő, ha annak tartasz. –kapott érte egy teljesen hiteles, kedves mosolyt. Valójában gyűlölöm ezeket a jelzőket, semmi értelmük. Plusz ha valahol vannak alfahímek, akkor az hülyeség, mert már nem alfák. Azért alfa, mert csak egy lehet belőle. Érdeke a gondolat, hogy ki dominálna le kicsodát, de annyira azért nem, hogy találkozóra hívjam ezt a férfit. Ettől még szívesen segítek neki megoldani a kérdést, de ha nem tudom a részleteket, úgy nem tudok segíteni sem. -Nem eszlek. Csak kijelentettem, hogy az első kettő is erotikus volt, csak neked nem. –de majd meglátjuk, hogy a VIP szoba miképpen fog hatni rá. Nem tudom, hogy amúgy neki miért az intim jutott először eszébe az első kettőről, vagy a romantika. Nem a romantika miatt kaptak helyet ott a csillagok, hanem mert ez az egyik legélénkebb emlékem még egy másik életből. -Mhm, nem is randizni jönnek ide emberek. Fura lenne, ha nightclubba hozná valaki a barátnőjét randi címszóval, aztán kivenné a VIP szobát, amiben van rúd, és hasonlók. Nem kajálás miatt vannak itt asztalok. –de gyanítom erre magadtól is rájöttél. -Igazság szerint végeztünk a bemutatóval, és idebent tilos a dohányzás, úgyhogy csukd be a táskád, kedvesem. –ráztam meg a fejem egy féloldalas, elégedett mosollyal. -Mulatni? Nem. Igazából csak érdekesnek tartom, hogy ennyire burokban nőttél fel, vagyis még mindig burokban élsz. Mit szólna az apukád, hogy a férjed egy nightclubot vezető, amúgy a hétköznapokban szakadt rocker, aki egy indie-psy bandában szintetizátorozik? Ejnye. –löktem el magamat az ajtótól. -Játszunk, jó? Ha igazat mondasz, utána kérdezhetsz te is, és én is őszintén válaszolok neked. -néztem végig rajta, ledobva magamat az egyik asztalra, vele szemben, a lábaimmal két oldalt megtámaszkodva mellette, hogy ne tudjon menekülni a helyzet elől. -Tényleg a munkahelyemre voltál kíváncsi, vagy más oka van? Tudom, hogy Evelyn beajánlotta annak a francia nőnek a klubomat, akik épp ide terjeszkednek, pont, mikor te is felbukkantál, mint lehetséges helyszínt. Te pedig jobb szeretnél felkészülni egy esetleges helyszínnel, ha szükséges. Érdekelt, hogy kiadom-e a helyet, és minden helyiséget szerettél volna látni. Nincs valami mondanivalód nekem, drágám?
Re: The dollar decides how far you can go... ~Aziel&Charlotte
Pént. Szept. 22, 2023 8:53 pm
Aziel - Charlotte
“If your life works, and you work in it, then it’s okay, whatever is happening is okay.”
- Szeretnék is, mert...nem vagyok hozzászokva, hogy nem tudok kit felhívni. Kicsit olyan gyökértelen érzés. - kicsit kesernyés a mosolyom, hát ez mondjuk az én problémám és az én kihívásom az életemmel kapcsolatosan, nem a tiéd. - De őt kedvelem. - amellett persze, hogy kellene nekem a szaktudása, pláne, ha sikerül túllendülnie a problémakörökön az életében, amit a hűtlen exe hozott bele. - Megajánlottam, hogy megmaradhat az egyébkénti függetlensége, undorítóan jó fizetést, amit akarsz. Még azt nem, hogy elviszem nyaralni és feldíszítem a karácsonyfáját. - tényleg mindent megpróbáltam, de nem áll kötélnek, legalábbis még nem. - Egyébként prímán újít fel és tesz eladhatóvá bármit. - azért figyeltem fel rá korábban is és úgy gondoltam, hogy a pénz az azért mindenkit motivál. - Nyilván van, de úgy érzem lepattanón vagyok örökké, de feladni meg nem szeretek semmit. - nyilván, ha téged kellene a nulláról valahogy ismeretlenül üzletre bírjalak, veled sem lennének egyszerű futamok, de vele aztán pláne nem azok. Talán ezért is lettünk barátok. - És valóban nem. - "gallos" vállvonás, pedig nekem is megvolt a baldachinos ágyas, hercegnős neveltetésem, amiben aztán bármiből lehetne romantikusat faragni, erre én ott találom meg, ahol mások egyáltalán nem keresik. - Amúgy ki tudja? Ha valami extrás szórakozást keresnek, biszexek, harmadik fél... - tárom szét a kezem, hát elég végtelen lehetőségek állnak elő, ha kicsit megbirizgáljuk a mappák lapjait. - De klasszikus értelemben tényleg az lenne. - kelletlenül sóhajtok, hát még a dohányzás is tilos. - Okké.. - teszem le a táskámat. Ha nem, hát nem. Meglehetősen szigorúnak tetszik lenni. - Igazad van, abban nőttem fel. - nem mintha szégyellném a dolgot - Szerintem azt egyikünk sem szeretné tudni. - elkomolyodik a hangom. Apámtól elég sok minden kitelik, lássuk mindjárt Célie esetét. A legjobb kimenetel az, ha kitagad és mindent elvesz tőlem. A legrosszabbakat pedig nem szeretném lezongorázni. - Mi? - nézek rád meglepetten, igazmondósat akarsz játszani? Most? Ügyesen lezárod a menekülőutamat és hát..nem tudok mást tenni, csak hallgatni. Öhm. - Most azt szeretnéd tudni, hogy én vagyok-e a francia nő, aki találkozott Evelynnel? Na, ad 1, a hely tényleg érdekel, hiszen itt voltam, amikor meglett. Plusz, nem felbukkantam, hanem átköltöztem. - igazítom ki a kérdéskört, a többi pedig hernyóként tekereg rajtam, mert így is meg úgy is én jövök ki fosul. - Evelyn valóban velem találkozott, de a klubod említéséig nem tudtam őt hozzád kötni. Önmagában a Remy név nem mond nekem semmit. A többi meg igaz volt, valóban keresek valamit, ami alkalmas. Nem csak erre, hanem későbbre is. Hogy miért nem nálad kezdtem? Mert nem jutott eszembe. Kielégítő válasz? - nézek kérdőn, ez még így is egy jó...válasz végül is. - És most nekem is lenne egy kérdésem: Szándékodban állt egyébként egyáltalán bemutatni nekem a zenekarodat? Nem mint a "francia nőnek", hanem nekem. - hát akkor társalogjuk meg ezt a kört is.
-A Remy név nem mond semmit? Hány Remington ismerősöd van, de komolyan? És nem jutottam eszedbe? Komolyan ezzel jössz? Figyelj csak… mondtam, nem? Ha őszinte vagy, én is az leszek. Ki vele. –néztem rá teljesen komolyan, továbbra is összefonva magam előtt a kezeimet. -Oh, és ne fellengzősködj itt nekem, ugyanis megtehettem volna, hogy lenyomoztatlak, de inkább tőled kérdezek, mert megadom a lehetőséget, hogy őszinte legyél vele, Charlotte. –ráztam meg a fejemet egy sóhajjal. Tulajdonképpen így nem is érvényes a kettőnk házassága, szóval gyakorlatilag amúgy egy apró részesedése sincs a klubomban sem. Tekintve, hogy Lena sosem létezett ezek alapján. -Nem. Magamtól sosem. Ha meg akartad volna őket ismerni, számtalan lehetőséged lett volna. Mióta ismersz, az életem része a zenekar, a zene, de nem kérdeztél róla. Sosem akartál koncertre jönni, vagy próbára, vagy találkozni velük, ha itt voltál, ha nem. Ráadásul neked? Melyik neked? A kamu-neked, akit elvettem, vagy annak, aki igazából vagy. Magyarázd el nekem, mégis miért neked áll feljebb jelenleg, amikor te vagy az, aki eddig hazudott nekem, még a nevéről is? Hallgatlak kedvesem, mond csak. –néztem rá várakozó türelmetlenséggel. -Miért nem mondtad meg a neved? Ne nézz idiótának, tudom az álnév okát. A Dupont vállalat baromi fontos és nagy, ahogy az apád szigoráról beszéltél világossá vált, hogy nem házasodhattál volna meg ezen a néven. De elárulhattad volna. Mit számított volna? –vontam fel a szemöldököm.
Re: The dollar decides how far you can go... ~Aziel&Charlotte
Vas. Szept. 24, 2023 1:51 pm
Aziel - Charlotte
“If your life works, and you work in it, then it’s okay, whatever is happening is okay.”
- Nekem egyetlenegy sincs, de gyanítom nem ő az egyetlen ebben a városban, akit így hívnak. Egyébként ezzel, igen. Nem gondoltam a klubra, amíg fel nem hozódott. - nézek rád komolyan, még pár napja gálánál tartottam, aztán Evelynnél valahogy kibukott, hogy valójában mit szeretnék és az inkább vagyok én, mint apám. Azért persze a kellő tiszteletet meg kívánom adni neki is benne, csak a saját köntösömben. - Hogy lenyomoztatsz? - felvonom a szemöldökömet, de kimondod a nevemet is, mármint a valódit. Akkor tehát Evelyn elég alaposan elmesélte a dolgot, tulajdonképpen ezért nyilván nem hibáztathatom, ők a barátai. - Tehát tudod. - és én még azt hittem, valamiképp kiegyensúlyoztam a kétféle életemet, de úgy látszik törvényszerű közhelybe futottam, ami szerint tényleg kicsi a világ. Vagyis akkor azt is összekirakóztad, hogy ebben a névi minőségben semmi közünk nincs egymáshoz és ez egy így elég zavaros, mert egyébként pedig van. Vagyis, most fogalmam sincs van-e. - Aha, tehát magadtól sosem, de én nem kértem, tehát tiszta sor, hogy az én hibám. - mert ez a logikai menet lényegében ezt hozza ki - Milyen melyik énemnek, Aziel? Ugyanúgy én jártam át ide, én beszélgettem veled, én mondtam neked igent. És Lena vagy Charlotte, ebben a kérdéskörben mindegy. Nem? Sosem kérdeztél az életemről. - de igazad van, tényleg hazudtam neked, tény, hogy semmilyen formában nem érintkeztem az életeddel úgymond, de ettől még hazudtam. - Sajnálom, hogy nem mondtam el az igazat magamról. - és ez az igazság. Baromira nyomaszt már elég régóta, mert azt se tudom mihez kezdjek a valóságnak ezen részével. Sóhajtva hátradőlök, már párszor elmerengtem rajta, hogy hogyan is kellene neked ezt megmondani, de meggyorsítottad. Úgy látszik, alábecsültem a logikádat. - Mert amikor Párizsban megismertelek, csak egy helyes külföldi srác voltál, aki egy kis időt a városban tölt. Egyszerűbb volt veled mászkálni Lenaként, aki örülhet ennek, mint Charlotte-ként, aki a bokorban is a sasszemű spicliket kell, hogy keresse. Bele sem gondoltam, hogy valami lehet belőle. - pláne azt, hogy elmegyünk a házasságig.. - Mikor csak online beszéltünk tetszett, hogy nem egy felszínes, gazdag seggfej vagy, aki próbál házassággal még több pénzt csinálni magának. Ahogy a zenéről beszéltél, meg az itteni életedről, hogy nem csak a vállalat miatt voltál hozzám kedves..megmaradtam Lenának. Aki nem használja itt az otthoni bankkártyáját, nem figyelhető, csak eljöhet hozzád. - még mindig a térdemet vizsgálgatom, hát most jó gyávának is tűnhetek előtted, de..ez van. - Apa a nővérem óta.. - csak megrázom a fejem, ezt már említettem. - Sokat. Mondtam volna, hogy a feleséged vagyok, de mégsem? Nem akartam ezt elveszíteni. De jogosan haragszol, és ha...azt mondod, lépjek ki az életedből, akkor megteszem. - kurva rossz lesz, de ezt én nem erőltethetem rád.
-Nem érdekelt a bandám. Miért mutattalak volna be nekik, ha sosem kérdeztél a hobbimról? -lehet, hogy utáltad, csak nem mondtad. Mi vagyok én, gondolatolvasó?! -Nem. Nem ugyanaz. Lena egy nekem kitalált személyiséged, távol a munkádtól, az apádtól, a nővéredtől, mindentől. Miért hinném el, hogy ugyanaz a kettő? -nem véletlenül nem mondtad meg, nem? -Hát azt én is. -valójában nem érdekelne, ha nem a bandáról lenne szó, és arról, hogy ez mekkora esély nekünk. Miért kell ennyire megkavarni a dolgaimat?! -Attól, hogy Lena-nak hívtad magad, még lehettek volna spiclik a bokorban. Nem tudom, feltűnt-e, de a külsőd ugyanaz. Az embert a külsője alapján is le tudják nyomozni, ráadásul, ha annyira szigorúan tartottak, akkor ne hidd, hogy az apád esetleg nem tud róla. Lehet benne volt a pakliban, hogy idejössz, megtudom, és utána bánatodban hazaszaladsz hozzá, hogy milyen csúnya az angol-amerikai pasid. -forgattam meg a szemeimet. Sajnálom, de ennyire senki nem lehet hülye. -Akkor sem csak a vállalat miatt lettem volna hozzád kedves, ha azt mondod nekem, hogy te vagy te. Szerinted tényleg ennyire befolyásolt volna valamit is? Amikor találkoztunk, akkor egy olyan srác voltam, aki épp akkor örökölt meg egy szórakozóhelyet és egy rakás pénzt. Minek kellett volna nekem a tiéd? -én már akkor közelebb voltam a harminchoz, és emiatt kellettél, mert jobban mutat egy házas férfi egy szerződésen, mint egy szingli, csapodár harmincas. -Menj haza. Dolgozom, nincs se agyam, se időm, de kedvem ezen lamentálni. Szeretném, ha elcuccolnál tőlem. Kell pár nap gondolkodási idő. -néztem rá teljesen komolyan, leszállva az asztalról. -Viszont lesz egy fellépésünk hamarosan. Brooklyn-ban, a Pete's Candy Store-ban. Ha annyira érdekel a zenénk, és lehetséges jelöltek vagyunk a listádon ehhez a maszkabálos izéhez, akkor hallgass meg minket. Azt mondtad, hogy szorítasz "azzal a nővel kapcsolatban" és tuti meggyőzi a tehetségünk. Hát gyere el, és győzze meg. Ha csak azért vennél fel minket játszani, mert együtt vagyunk, akkor nem akarok ott játszani. Evelyn Brooklyn-i, de ezt úgy is tudod. Biztos szívesen elhoz magával. Megismerheted a tagokat, beszélhetsz velünk élőben is, zenekar szinten. Remy a frontember, rajta áll vagy bukik minden. De tőle ez a francia, kikent világ rohadtul távol áll. Szóval hagyd otthon a fellengzős, francia éned és legyél az a nő, aki amúgy csak bulizni akar egy jót. Mert végső soron ezért akarsz ilyen megnyitót, nem? -néztem rá felvont szemöldökkel, valamiféle félmosollyal. -Vigyázz magadra, Charlotte. Éjszaka veszélyesek az utcák. -néztem még rá gyorsan, majd kisétáltam az ajtón, hogy az irodámba mehessek. Azt hiszem, lesz mit leírnom.
Kezdőlap
