A türelem elvileg egy erény, a hazug embert meg hamarabb is utolérik, szóval tudjuk. Papíron ugye úgy egyeztem meg Evelynnel, hogy megcsináljuk azt a bár túrát és ez azóta belefészkelte magát a gondolataimba. Főleg, mert háromból egyhez történetesen van néminemű személyes kötődésem is. Az pedig határozottan nem lenne épületes, hogy ha a látogatásunkkor beléd botlanék itt. Mondjuk úgy, hogy kétfelé már nehezen tudnék magyarázkodni. Sajnálom, hogy mindkettőtöknek hazudok, de jelenleg nincs más választásom és kicsit jobban félek a kiderülés negatív hozamától, mint nem.
Ennek ellenére két napja a Lucifer gondolata van bennem. Elméletileg ma bent vagy, gyakorlatilag pedig, majd kiderül persze.
Csak körbe akarok nézni, magyarázom meg magamnak a dolgot, de van egy olyan balsejtelmem, hogy ez a hely túl jó lesz ahhoz, amit egyébként kigondoltam és végül nem lesz más választásom, mint veled megtárgyalni az ügyet. Valamiképp. Nem mondom, hogy a ruhám nem szól neked is, de még ha nem is vagy itt, legalább nem minősülök feltűnőnek. Emlékszem rá igazából, hol van a klub és olyan kedves mosollyal sétálok be a biztonságiak mellett, hogy még én is meglepődöm. Bent pedig rögtön pislognom kell, hogy szokjam a fényeket és a zenét, a tömeg pedig meglep. Szóval Evelyn nem tévedett, a klub még mindig népszerű. Nem is kicsit. Érdeklődve nézek körbe, ahogy sejtettem, itt kellően el lehet veszni, ha minden körülmény adott hozzá. Elismerésem, drágám.
Lassan mosolyodom el, ahogy megpillantalak és igazság szerint ebben elidőzöm egy kicsit. Vagy jók a megérzéseid, vagy véletlen, de megindulsz felém és annyi a dolgom, hogy kiélvezzem a látványt.
- Gondolom valami bűnös szórakozást keresek. Ismersz valakit, aki kapható rá? - elmosolyodom és szépen elnémul mindenki, amíg tart a sóhajtva imádós csókunk, ami sajnos nem nyúlhat most olyanra, amilyenre szeretném. - Egyébként kíváncsi voltam a szentélyedre. - simítom a hajam a fülem mögé. - Remélem, nem gond. - visszakerül az a mosoly és el is nevetem magam. Létszámkorlátos úr. - Már miért? Befértem az ajtón és imádom, hogy ilyen sokan vannak. - járatom körbe a tekintetem a klub általam is látható részén. A kérdésedre bólintok. - Csak italt. Nem tudtam, hogy már az evés is a kínálatban van. - bár egyáltalán nem vagyok éhes, már rég túl vagyok a vacsorámon és a bolond elmém hozott idáig. Abban pedig van valami, hogy sokkal jobb most, hogy te is jelen vagy. - Oh, tulajdonosi tárlatvezetés? - csúsztatom a kezedbe az enyémet. - Rettentően szeretném látni a helyet. - mert amikor elkezdted formálni, még jelen voltam. Utána már nem és most több okból is szeretném tudni, hogy mi rejlik a falak között. Azt már látom, hogy vegyes a felhozatal, nem tudom miért lepődtél meg hát, hogy itt látsz. - Szerintem kezdjünk a pultnál. Egy ital talán elnyomja a meglepettséged. - nyomok egy lágy csókot az arcodra, hát induljunk meg.

~ ohgod ~  ★ ~

Elgondolkodva mérlek végig, mintha mérlegelném, hogy valóban alkalmas vagy-e azokra a bűnös élvezetekre, vagy sem. De nyilván egyébként nem ezért jöttem, hanem mert már a fejemben bújt ez a klub. Az csak a grátisz, hogy magad is itt vagy. Ha nem így lenne, csak elvegyülnék és úgy néznék körül..amíg valaki fel nem ismerne persze. - Ez a hely ilyenkor szexis és van teljes fényében. - nézek el balra, az emberek kavalkádjára. Igen, elsőre kicsit sokkolta a fülem és a szemem a hirtelen nehéztűz ami az érzékeimre rontott.
- Akkor? - kíváncsiság költözik a tekintetembe. Nem vagyok én olyan fontos személy, hogy a látogatásom miatt meg kellene itt bármit változtatni. Az kijár egy szenátornak tán, de én csak egy aljas szándékú látogató vagyok, aki lassan megbolondul a személyiségei kavalkádjától. Egyre erősödik bennem a múltkori hirtelen ötletem lángja, ami szerint ez a hely tényleg alkalmas lenne bizonyos üzletfeleimnek. Nem hazugság, hogy meg kell találni a közeget, ahol mindenki kellően...jól érezheti magát. Ha pedig ebbe a fizetős élvezetek tartoznak, akkor miért is ne..
- Már kezdtem aggodalmaskodni.. - fintorgok, a kajáltatás úgy meg tud mindent bonyolítani. Különben is, ilyen helyre ne enni járjanak. És az plusz engedélyekkel jár, plusz személyzettel és még egy helyiséggel, amit örökké karban kell tartani. Szerintem fölösleges macera.
- Nocsak, Aziel Darkbloom mellkasa nem dagad a büszkeségtől azért, amit felépített itt? - kimosolyoglak, hát mi van veled? Légy rá büszke, a hely fantasztikus. Sajnos Evelynnek igaza volt, tökéletes lenne lényegében bármire. Jahj nekem! - Nekem kifejezetten tetszenek a fényei. - nézek fel, ahogy a sötétbe hajló plafonról ránk csorog a színkavalkád. - És az is, hogy él a hely. Nappal csak a rút valóság van. - felnevetek, hát miért akarsz te nappal itt tudni, amikor az éjszakák az érdekesek? Bár nyilván el fogok jönni, hisz mindig kedveltem látni a háttér folyamatokat is.
Naná drágám, hogy jó ötlet! Szabadon maradó ujjaimat az övtartódba akasztom, hogy legalább ne tűnjön úgy senkinek, hogy nem tudom rólad levenni a kezem. (Pedig tényleg nem..bahm). Kedvesen intek a pultnál és neked dőlök. A sör egy kicsit lep meg, elég régen nem sörözgettünk csak úgy, szóval hálásan üdvözlöm az ötletet.
Kényelmesen sétálunk fel a lépcsőn és innen nézve pláne nem néz ki hülyeségnek az ötletem. Sőt! Szóval diszkrét lányok és elit vendégkör, ah, mindjárt bizseregni kezd a talpam a megvalósítási kényszertől. Körbenézek, megérintem az egyik kanapét. - Alkalmasint lehet kérnék tőled pár szívességet a klubot illetően. Illetve a..szolgáltatásait. - belekortyolok a sörbe és utána pislogok rád meglepve. - Komolyan? Bevállaltad a burlesque estet? Ooh! - széles a mosolyom, persze nevetésbe fullad. Persze, garbó meg farmer. - Az aggszűz könyvtároslány az új zsánered? - harapok az ajkamba, hogy ne nevessek. - Pedig szép fűzőim vannak. - vonom fel a szemöldököm. - Bár talán nálam alkalmasabb - mutogatom a váza alakot a kezeimmel - csajok ezt jobban el tudják adni. De az ötletet is imádom. - komolyan, tényleg. Aztán a szavaidnak szentelem a figyelmem és próbálom közben nem az ajkaidat nézni, de kénytelen vagyok, hogy biztos értsem is. Szóval lila-fekete-vörös. Bólintok, szerintem kétszer is. - Micsoda kérdés, persze, hogy szeretném látni őket. Már ha, nem zavarunk meg éppen senkiket. - az azért kellemetlen lenne. - Gondolom a maximális diszkréció mindhármat kíséri. - a harmadikat pedig pláne és egy pillanatra elgondolkodva nézem az arcod, hogy vajon mennyire is illegálisnak minősülő a dolog. - A vörös..szimpla, vagy az..érdekesebb ízlésűeknek is játszószoba? - igen, éppen felmérek. Ilyen ajánlatokkal óvatosan kell bánnom mindenki előtt. Bár lehet, hogy az én fantáziám lódult meg nagyon és többet gondolok ide, mint amennyit kellene. Végtére is ez nem bordély, ami szerintem nem is igazán legális errefelé. - Hány olyan dolgozód van, aki egyébként mindháromba bejáratos? - puszta kíváncsiság és követlek közben, ha mutatod az utat. Ezek igazából nekem nem rémlenek így hirtelen, de lehet anno csak elsiklottam felettük.

~ ohgod ~  ★ ~

Kíváncsian nézek rád, míg beszélsz. Ez elég különös egy indok egy létszámkorlátra. Mármint maroknyi ember között is lehetnek bolondok és tuskók is. - Többnyire azért megoldom az ilyen helyzeteket. Komoly tettekig egyik sem merészkedett soha. - de egy ártatlan bepróbálkozás talán nem bűncselekmény senki részéről, főleg, ha jelzek is, hogy nem vagyok rá vevő. A fejem felett nem villog a foglalt tábla. - Nincs miért aggódnod. - már, ha ez egyáltalán aggódás...de lehet csak valami furcsa hímekbe kódolt dolog, aminek nem lenne értelme az én füleim számára.
- Ahhoz szerintem kellene egy plusz helyiség, meg a többi, ami egy ilyennel jár. - rázom a fejem még mindig fintorogva. Meg aztán az étel illatát nem lehet csak úgy eltüntetni, tehát hacsak nem szeret ennyire szenvedni, akkor ezt nem vállalod be. Butaság lenne és nem biztos, hogy megtérülő befektetés. Végül bólintok. - Az ivást könnyebb megoldani. - és arra már megvannak az engedélyek. Persze, ha valóban itt csinálom meg a rendezvényét a cégnek, akkor nyilván egy külsős catering cégre lesz bízva a dolognak ez a része. De azt is, hogy tárjam eléd?! Utálom magam, hogy nem vagyok képes csak úgy megmondani az igazságot. Szeretem, hogy egyszerűen köztünk semmi nem komplikált, mármint rajtam kívül.
- És még mindig lekicsinyled. - ingatom a fejem egy mosollyal, de egy név megüti a fülemet. Remy. Mintha Evelyn is ezt a nevet mondta volna. A zenekarotok énekese. Helyben vagyunk, tehát ismeri a klubot. - Milyen sokoldalúak vagytok ti, zenészek! - felnevetek, mert jó, hogy beavatod és a jelek szerint segít is neked. Ez elég nagyfokú bizalmat jelent irányába, amit most így hirtelen irigylek is tőletek. Engem arra tanítottak, hogy senkiben és soha, mert az üzleti életben csak átverés és hátba döfés van, segítség sosem.
- Ígérem, hogy egyik nap itt töltöm az ebédidőmet. - pedig lassan valami testmozgás után kellene néznem, mert minden izmom feladja a küzdelmeket. Bár kétlem, hogy itt lovaglásra oly sok lehetőség lenne, hát kell valami alternatíva. Lenézek a korlát mellett, tetszik a tömeg nyüzsgése és az is, amit igazából elmondasz róla. Nagyon tetszik, ami azt illeti. - Ügyfélre gondoltam. - találok vissza hozzád fejben is - Tudod, a jó szándék jeleként. Ilyen közegben hamarabb megnyílnak. - nem mintha le kívánnám alacsonyítani a helyet valami szexklub szintjére, mert annál azért jóval több lehetőség lakik a falak között. - Csak rá kell találni, hogy mit szeretnek. - ami nyilván némi időt fog igényelni és Minnie egér tökéletesen alkalmatlan rá. Szereznem kell egy férfit a céghez, akinek jó kapcsolati tőkéje van. Na meg itt vagy te is. Mhmm.
- Az emberek imádnak beöltözni, tutira aratni fog. A finomhangolt szexualitás mindig nyerő. - elmosolyodom és nem is örvendek annyira látványosan azon, hogy végiggondoltál egy ötletemet, amit annyira elleneztél, amit nem is értettem. - Kukás.. - felnevetek, pedig ez a bók istenien cseng bennem. Mindig is jól bántál mondjuk a szavakkal, ez tagadhatatlan. - Szóval bejönnek az overallok? - vigyorgok egyet, bár igazából sose blamáltad le a ruháimat, ami mondjuk a családom után meglehetősen üdítő dolog volt. - Édes vagy, de kicsit más szemmel nézegetjük ezt a kérdéskört. Én csak a realitásban gondolkodtam. - legyintem is a dolgot magamtól, nem bókvadászat volt a cél. - Pedig ezek arra valók, hogy megmutassák őket. - nevetek fel, de nem akarlak húzni a dologgal. Ez most..másodlagos. - Ki a fellépőd? - mert hát élő nélkül nem az igazi ugyebár. És jaj, bántóan lelkes vagyok, pedig emellett nekem ugye más valamit kellene még megszerveznem, pfú. - Egyébként rendezvényre még nem bérelték ki a helyet sose? - akkor kanyarintsuk a kérdést, szeretnélek kicsit felmérni hajlandóságilag, hogy mégis mit szólnál ilyesmihez...ha majd az asszisztensem felhív. Természetesen.
- Úgy érted vannak valami eldugott jelzők? - mert ugye, a baj gyorsan be tud következni. Mondjuk én tennék be kamerákat, de talán alapvetően bizalmatlanabb vagyok nálad, na meg a mocskos titkok úgy lehetnek mocskos titkok, ha van egy szemtanú. - A kamerákért kár. - szalad ki, de remélem elnyomta a zene az elszólást. Nem jó ómen, ha már arzenált tervezek rossz alapokhoz. - Persze, hogy nem tárgyak. - vonom össze a szemöldököm. Sőt, igazából a szexmunkások azok, akik jobban ismerik az embereket tán, mint a pszichológusok. Persze nem mindet. - Menjünk akkor mindbe. - igen, nem csak látszat lelkes vagyok. Tényleg érdekel a hely önmagában is. Hümmögök egy sort, szóval mindent lehet, ha mindkettő akarja és bele is egyezik. Jaj, drágám..tudod te miket mondasz most? - Ezt megjegyzem. - bólintok egyet és már eszembe is jut valami - Olyanod is van, aki egyébként nem táncos, hanem alapból szexmunkás és úgy dolgozik itt valamilyen egyéb minőségben? - persze tudom, nem bordély, nem is kell annak lennie, csak szeretnék pontosan képben lenni, szóval mesélj nekem. Addig iszom a sörömből és rájövök, hogy marha büszke vagyok rád. - Vigyél valamelyikbe, mindegy a sorrend. - hiszen tényleg az.

~ ohgod ~  ★ ~

Mondjuk nem tudom leplezni a meglepett arcom, hogy még nem járt itt. Akkor elméleti a segítség? Netán tippek, trükkök? Bár ezen nem akadhatok fent, megbízol benne és a klub a tiéd, tehát te döntöd el, hogy kit és milyen szinten vonsz ebbe bele. Én csak a nyitó csendestárs voltam a nem létező "Lena" anyagi keretével és mentesen a papírformáktól. Az adóhatóság biztosan örömmel kérődzött volna ezen, ha nem így lett volna. Nem volt tervezett, ahogy semmi sem, aminek köze van hozzád. Bólintok válaszként, ebédelhetünk együtt is akkor már valóban.
- Idősebbek, de masszív kapcsolatkörrel, a fiatalabbak meg, nos.. - rágcsálom az ajkam a mély gondolatokban - te is tudod milyenek. Nyilván nem azt az öt taktusnyi orgazmust kívánom megvásárolni, hanem, amit nyerek vele. - gáláns a mosolyom, bizony előre kell tervezni és minél több csontvázat rázok ki a szekrényükből, annál könnyebb lesz a dolgom a későbbiekben. Ha pedig megkapják a dekadenciát és azt érezhetik, hogy ők a királyok, a hálájuk mellett azért másból is préselnék némi hasznot.
- Tetováló liftes csaj.. - felnevetek, szegénynek talán nem emlékszel a nevére? - Egy zenekart azért a látvány is el tud adni. Mármint nem overallokban. - még össze is rezzenek a gondolatától, azért 90-es évek fiúbanda külsőre gyúrni titeket, nem is tudom. Inkább nem. - Én inkább arra domborítanék, ami mindenkinek a saját stílusa, de persze semmi közöm hozzá. - csak megjegyzés, nem mintha beszélnél a zenekarodról, vagy bemutattad volna őket valaha. Az instagram mondjuk meglehetősen sokat segít benne, hogy ezen némileg változtatni tudjak. - Lolla'? - hát bébi, ha már megemlíted, akkor beszélhetnél róla egy kicsit...nem?
- Nem kamu! - nevetem el magam, tényleg nem bókra vadászom, de valljuk be, egyetlen nő sem elégedett magával. - Évekig eladtam volna a lelkem azért, ha mondjuk a lábaim 10 centivel rövidebbek. - és akkor egy rövid ruhában - mint most - nem 90% láb látványt adnék, de az anyám is ilyen és a nővérem is. - Tiltja a vallása, Mr. Darkbloom? - dobok egy csókot, olyan bolond tudsz lenni. Ezek csak ruhák és mindig az est vége számít.
A mosolygás helyett lenézek a pultba, szóval az a hölgyemény dönt. Mhm, hát ezt jó tudni, mert, ha jó felé halad a beszélgetésünk, akkor Minnie egérnek vele kell majd társalognia és átfolyatni a terveimet az itteni rendszeren. - Nem, de éppen felmérem a várost. - lágy mosoly, ne próbálj gondolkodni benne, szükségtelen. - És előny, ha tudok ilyen helyről. Nemde? - igazolj le, te is így tennél idegennek számító terepen. Felmérnél. Érdeklődnél. Legyél rám büszke, drágám. Éééés most nézek rád nagyon-nagyon érdeklődő szemekkel. Mindjárt meghajlok, hogy ebben történetesen egy vágányon gondolkodunk. - Hálásak lehetnek egy ilyen odaadó és óvó főnökért. - a mosolyom azért sejtetheti, hogy nyilván értem én, hogy nem csak ez vezetett a kamerákhoz. - Na és hol követitek ezeket? A biztonságiaknál fut össze vagy nálad? - kérlek mondd, hogy az irodádban és akkor oda is elzarándokolunk a túrán. - Micsoda nyelvbotlás.. - ártatlan a mosolyom, mintha hinnék is ebben. De épp közölted, hogy mindenhol van kamera. Mímelem a szám cipzározását. - Tőlem nem tudja meg senki. - viszont nekem kifejezetten hasznos információ újfent. Nem is gondoltam, hogy ilyesmi is zajlik itt, a nyilvánvaló mosdóban kefélések mellett persze, ami jóformán szériakelléke az éjszakai életnek. Mint a shotok. - A szexmunkásokat? Vagy..? - hogy sunyiban felveszed a kiemelt vendégeket? Hát mosolygok ártatlanul. - Egyszerűen elég okosnak tartalak hozzá, hogy kiegyensúlyozd a dolog illegalitás illatát. Na meg francia vagyok. Bár persze, ha te is a klientúrába tartozol, akkor más a helyzet. - de a Pigalle és a többi azért számomra sem idegen, még ha én nem is csinálnám. De tisztában vagyok a szex kereskedelmi értékével. Apám nem igazán kezelt lányként ilyen téren sosem. - Imádom a lilát. - és be is lépnék, ha nem állítana meg a kezed, amitől már gyorsabban ver a szívem. - Viselkedjen, Mr. Darkbloom. - harapok az ajkamba egy buta mosolyt kettétörve, mert a bűvkörödbe tudsz vonni könnyedén és most éppen tárlatvezetésen vagyunk! Beljebb sétálok, hogy a légzésem is magára találjon. Megérintem a kanapé huzatját, megszemlélem a képeket a falon. - Imádom a világítását és a világát is. - nem romlott, nem fullaszt, tökéletes. - Melyik a kedvenced? - fordulok feléd kíváncsian.

~ ohgod ~  ★ ~

Csak kevés híján nem nyeltem félre a sört a név hallatán. Evelyn. Rendben, ez biztosan nem véletlen és nem lehet, hogy pont körülöttetek van még egy ugyanilyen nevű lány. Szóval akkor a barát, akit emlegetett, az volt Remy és a klubodat azért ajánlotta látatlanban is, mert ismer. Hogy van a mondás arról, hogy szorul a hurok? Ráadásképp meg is véded, nem mintha őt szóltam volna le, csak magát az overallos kérdéskört, de erre inkább csak egy különös pillantás a válasz.
- Mindegy? Miért, nem szeretnétek? - kérdezem kíváncsian, hisz ahogyan Evelyn is mondta, most megy a zenekar. Ezért ajánlott be titeket, te pedig mindegyezel? Mondjuk ennél jobban nem csaphattál volna orrba azzal a "zenekarom" feliratos ajtóval, tehát értem, én annak az életednek nem vagyok a része.
- De? - na, most kiből kell harapófogóval húzgálni a dolgokat? Nem tudom mi vele a probléma, nyilván ártatlan kérdés és valahogy egyre inkább tűnik a túl jó mellett túl rossz ötletnek is, hogy az a buli itt legyen megtartva. Lassan valami segélyvonalat kell majd hívogassak, hogy ugyan adjanak már tanácsot. - És ez jó hozzáállás is. Tényleg. - biztosítalak, de nyilván van ott egy másik oldal is amit nézek, erre az orromra vágod a második ajtót "irodám" névvel. Tehát nem bízol bennem? Így viszont ez a nagy tervem elugrik a bokorba. - A te klubod, a te szabályaid. - felelem beleegyezően, ezt már történetesen más már a fejembe kiabálta párszor, így csak a most sajgó képzeletbeli orrom okoz a kérdésben némi fájdalmat. Így hát bólintok, tehát elhintetted a morzsákat, a többi pedig az ajtó mögött. Bár rendben, én kérdeztem, hogyan működik a klub és legalább nem álltál le vetíteni, ez azért némi megnyugvást azért okoz. - Melletted? Jaj, dehogy! - felnevetek, abszurd feltételezés, lévén még mindig kell pár perc, hogy egyáltalán feldolgozzam a látványodat. Még négy év után is.
- Nem tudom erre mit mondhatnék. - most akkor lehet mégis az a típus vagy, akivel nem lehetek őszinte, mert nem tudja elfogadni? Vagy...nem értem. - Szerintem sokkal rosszabbak is vannak annál, minthogy valaki prostituált. De bocs, ha csalódást okoztam. - és most belém költöztetsz valami furcsa érzést, amit nem tudok magamnak megmagyarázni. Nem megy.
- Akkor velem vannak problémák. - ami mondjuk így igaz, mert egészen elemien tudsz rám hatni még akkor is, ha szándékodban sem áll talán. Mindenesetre az elismerő szavaim nem hazugságok, tetszik a hely. - És jó ez az árnyalat is. - meg, hogy nem vernek nagyon zajt a cipősarkaim sem. Ez kifejezetten tetszik. - Szoba. - elmosolyodom, mondjuk gondolhattam volna, hogy a feketét fogod választani. - Mondjuk nekem ez a szoba is intim. - mert nem vagyok ilyenekhez hozzászokva. Elméleti szinten elég befogadó vagyok, a gyakorlatban viszont - hál istennek - apám azért nem hurcolt el ilyen helyekre és sosem jártam semmilyen nightklub privát szobáiban. Mostanáig. Visszasétálok hozzád. - Akkor jöhet a feketéd a rúddal és most már nyilván meg akarom nézni úgy is, hogy le van kapcsolva a villany. - már persze, ha nem csattintasz újabb ajtót az orromra, ami ma már kétszer azért megesett. Egy lépéssel megkerüllek és átölellek hátulról. - Már, ha beleegyezel egy kis sötétbe. - mosolygok a lapockáid közé - Egyébként honnan tudod, hogy melyik foglalt? - jön is az új kíváncsi kérdés.

~ ohgod ~  ★ ~

Akkor most próbálok nem megfulladni a gondolatoktól. Mármint nagyon örülnék, ha komolyan vennéd a zenélést és ahogy beszélsz a zenésztársaidról, az már önmagában jelzi, hogy talán tényleg ez lenne a te utad. Kicsit most úgy érzem, kimaradtam az életed ezen részéből, de az elmúlt években egyszerűen nem töltöttünk vele időt, hogy megismerjük egymást úgy igazán. A fulladásos dolgot az okozza, hogy olyan nagyon szeretnéd az én bulimon a lehetőséget. Olyan nagyon. Istenem, sose szoktál semmiről így beszélni. - Ha ennyire akarod, akkor el is fogjátok érni. Ahogy mondtad, ez a klub elviszi önmagát és koncentrálhatsz a próbákra meg a koncertekre. Ez a buli mikor fog eldőlni? - hamarosan, ugye? Mert meg kell nézzelek titeket élőben, megbeszéltem Evelynnel, a te liftes lányoddal, aki annyira jó barátja Remynek. Ha ez kiderül...jaj, nem akarok erre gondolni.
- Ajh nem erre gondoltam! - lepődöm meg, azért fúj és ne már, nem akarok én kukkolni semmilyen flancos bunkót, na! - Nekem a tudat kell, az információ, ha így jobb, hogy valóban itt van és valóban csinál is valamit. - de erről igazán nem akarok beszélni, tényleg jobb lenne, ha nem kevernélek ezekbe bele. Hát már most is valami...jaj, nem akarom tudni mit gondoltál rólam egyáltalán! - És nem vagyok perverz kukkoló. - ciccentem a végét, bár lehet annak tűntem a felvezetőm után. Ez is a te hibád, mert sose szoktunk ilyenekről beszélni és most olyan, mintha az orrod alá dugnám a naplóimat, hogy olvass bele a gondolataimba és próbálj megérteni. - Akkor esedezhetnék a bocsánatodért. - elmosolyodom, nyilván nem volt komoly és nem hinném, hogy ilyenen valaha is aggódtál volna. Csak utána nézek rád komolyan, hát jogos, döbbenj meg, persze, hiszen sosem beszéltünk ilyesmiről. Az szíven ütne, ha kurváznál. Mindegy, hogy fizetőssel vagy ingyenessel. Úgy nem tudnék elfogadó lenni.
- Az egyetlen, aki láthatná a felvételt, történetesen itt van velem. - mosolygok, de utána bűnbánó arccal nézek rád hátra. - Majd meggyónom bűnös gondolataimat a templomban. - ahol elvileg mindenkit fogadnának felekezettől függetlenül. Bár talán az még nem bűn, ha az ember kívánja a férjét. Pláne, ha így néz ki. Hajh, jöhetnek a Miatyánkok...
Aztán a berendezés, mielőtt elrohanok rózsafüzért szerezni és hozzá jön a hálás mosolyod. - Nos, sosem jártam semmilyen nightclub privát szobáiban. Talán ezért érzem így. Meg mert itt vagy. - és veled ugye más, mintha mondjuk egy biztonsági mutogatná körbe a helyet, vagy a csaj, akit mutattál a pultban.
- Azért téged jobban szeretlek nézni, mint magamat. - nevetek a hátad mögött és ez a szusszanásnyi otthon érzés nem tart sokáig, mert kérdezek és megyünk tovább. - Ó! - én észre sem vettem azt a fényt igazság szerint. - Ötletes! - komolyan, mert kellően diszkrét, mégis jelzésértékű mindenki másnak. A fekete szobát pedig komornak képzelem el látatlanban, de nem az. És, ha az előző intim volt, akkor ez meg..nem is tudom, de a rúd bárki tekintetét vonzaná. Plusz, ha jól rémlik, akkor itt sem nyúlhatnak a lányokhoz. Ahogy leoltódik a villany én jóformán örömmel nézek körbe. - Hű! - ennyit a jól átgondolt dicsérő szavaimról. - Ha nem lenne ott az a rúd, ez még valami romantikázós helyiségnek is beillene így. - főleg, mert a feketeségben semmi nem tűnik ki zavaróan. - Hiányzik Anglia? - hisz tudom, hogy ott végezted az egyetemet és nyilván teljesen más, mint New York. Megsimogatom az arcod és megint szétnézek. Tényleg tökély. - Oké, azt hiszem megvettél ezzel. Eddig nálam is ez győz és szinte kár, hogy nincs nálunk egy üveg pezsgő. - de talán csak a lányregényes oldalam mondatja ezt. Bár nem, a szoba tényleg kurva jó.

~ ohgod ~  ★ ~

Persze, hogy gondolkodási időt kértem, mert sose láttalak titeket élőben játszani. Egyébként felvételről sem, egyszerűen vakfolt a történetedben. De Evelyn annyira állította, hogy jók lehettek...azt hiszem, valahogy így kerülnek fejek önként a guillotine alá, jahj. De olyan lelkes vagy, meg amiket mondasz...de ahhoz azért én is tartom magamat, hogy csak akkor, ha meggyőztök. Erről pedig nem igazán kell ugye tudnod. Aztán..majd, nem is tudom. - Javíts ki, haa butaság, de miért nem vonultok el egy kicsit? Csak a zenekar. Ilyen, nem is tudom...csapatépítő, gondokat elhagyó, zenére koncentrálós hét valamikor. A nővel kapcsolatban pedig szorítok. Tutira meggyőzi a tehetségetek. - bátorító a mosolyom is, a Pokolban fogok megégni, ez már biztos.
- Nyugi, mondtam, hogy elfogadom a szabályaidat. - és halál komolyan mondtam, végtére is a te klubod és úgy vezeted, úgy futtatod a szálait, ahogy neked megfelelő. Ugyanezt csinálnám a helyedben, tehát nincs alapom megsértődni, amiért tiltó táblás lett az irodád. Kár, hogy a racionalitás meg a valóság mondjuk nem követi ilyen világosan a történéseket.
- Vállalom a büntetést. - nevetek halkan, lehet mondjuk ezért nem is járna, hiszen csak gondolatok, amik nincsenek szavakra váltva. Mindenesetre szórakoztató lenne egy ilyen történés. Ettől nekem a hely kicsit intimnek hat a jelenlegi csendjével, mintha tökre ki lehetne zárni vele az egész mindenséget, ami odakint van. Mosollyal nyugtázva biccentek, vegyük akkor új élménynek meg felfedezésnek, bár én nyilván nem fogok idejárni még annyit sem, mint te. Valljuk be, elég érdekesnek hatna.
- Áh, annyi tükröt felfúrni, hogy mindig magunkat nézhessük...huh.. - felnevetek, ebben kiegyezhetünk, szerencsére pedig van is alkalmam rá most, hogy nincs meg máris a hazaútra szóló jegyem. Még mindig kicsit szokatlannak élem meg a dolgot, de gondolom nem mi vagyunk az elsők a történelemben, akik relatíve furcsa előzménysor után költöztek össze.
- Leborulok az ötletgazda előtt. - és valóban, mindig kedveltem a kreatív megoldásokat. Ráadásul ez elég diszkrét is, példának okáért én sem vettem észre. Ebből is látszik történetesen, hogy foglalkozva van a hellyel, ráadásul az ilyen részletek is kidolgozásra kerültek.
- Női gondolatkör inkább. - nézem a fényeket és a hangulatát a helyiségnek, de az angliai párhuzam meglep egy kicsit. Néha elfelejtem, hogy van oda is kötődésed, vagy valami olyasmid. Elvileg az egyetemi évek életünk legjobbjai, bár hajlamos mindenki elromantizálni a velük járó stresszt utólag.
- Pedig azt hallottam, hogy az angol konyha borzasztó. - de csak ugratlak vele, értem én, életed mérlegének két serpenyőjében több dolog húz erre, mint arra. Remélem, egyszer én is így tudok majd megnyilatkozni az öreg Párizsról. - És ez az én szerencsém most, hogy mindened ideköt. - örömteli a mosoly, mert ez a város érdekes, izgalmas..de Angliában én sem élnék szívesen. A-a, túl sok az eső és nagyon furcsa az akcentusuk.
- Persze, követlek. - és megyek is veled tovább. Út közben csak a rezgő telefonomat horgászom ki és üdvözült mosollyal írok vissza Damiennek, aki méég mindig nem mondott nekem igent, de dolgozom az ügyön. - A minap tök szürreális élményem volt. Végre találkoztam egy olyan barátommal, akit évek óta ismerek, de csak netről. Mostanáig az arcát sem láttam. Tudod, mint mikor vakrandira mész és nem tudod, kit várj. - mesélem el a dolgot, mert aznap éjjel nyilván sikerült több vodkát meginnom az ajánlottnál és grátiszban még jött az az éneklés is. Huh...másnap nem igazán voltam önmagam.
- Tehát egy intim, egy romantikus érzetű és..most kellene jönnie az erotikus felhangúnak. - akkor lépjünk is be, had képesszen el a vörös, meg amit magában rejt. Na meg ne azt vizionálja be az agyam, hogy itt kik és mit szoktak művelni, mert gyanítom önmagában patent tisztaság és jó illat fog fogadni. A többi meg tömött képsor.

~ ohgod ~  ★ ~

Doh, legalább most már nevesíted a zenekar tagjait is konkrétan és nekem címezve. Majdnem fejedelmi pillanat és kár, hogy mindenkinek ott a másik, a valódi élete, amiben a zenélés másodlagos. Na de előbb-utóbb helyet kell neki találnotok, ha komolyan akarjátok. Ott lenne a turné…oké, nem erről van most szó. Megint én akarok nagyot ugrani. - Nem tudtam, hogy lényegében mindenki vállalkozó. - ha már itt tartunk, a sátrazást speciel nem mesélted, de nem is voltam itt, tehát nem ránthatom ki a kalapból. - A ti gyereketek, előbb-utóbb rájöttök, hogy lesz jó.

Talán ez kicsit még benne is van a fejemben a sok egyéb mellett, mert egyszerre a zenekar, az én döntésem ezzel kapcsolatban, a klub mivoltja..huh. Egy estére van itt minden. Na meg Damien. - Ó, abszolút nem volt csalódás. Alig van pár év közöttünk. Ráadásul baromi tehetséges, szóval muszáj megfűznöm, hogy dolgozzon velem. De ahogy az alfahím jellemeknél lenni szokott…nem adja magát. Mint a hímnem másik hasonló példánya, nálad melyik út szokott nyerő lenni? - és komoly a kérdés, már annyi ajánlatot tettem, mint egy nyálas romantikus hős, akinek nagyon kell az a lány. -  Mármint mikor hajlasz üzletben az igen felé? - kicsit pontosítok, így eléggé szerencsétlen volt a kérdésem.
- Héh, meg ne egyél. - elmosolyodom - nekem még nem ötlött fel egyikben sem. - lehet, hogy furán asszociálok, de amikor besétálunk, azért ez már tagadhatatlanul intenzív kategóriás a másik kettőhöz képest. - De ez..határozottan - köhintek, keresek valami szót - igen. Az. Még a fények is rásegítenek. - nézek fel a plafonra és utána sétálok el, hogy leülhessek. - Cseles dizájn. - somolygok rá - Ilyen helyen nem randevúzni van az embernek kedve. - rakom keresztbe a lábaimat - Esetleg belefér egy cigiszünet, mielőtt folytatjuk? - nyitom ki a táskám és rád nézek. Nagyon strázsálsz abban az ajtóban, bár oké, én törtem rád munkaidő alatt. - Jót mulatsz rajtam, igaz? - mint mikor egy kisgyereket bevisznek a legomúzeumba gyönyörködni. Igazából mulatok én is magamon, mint aki nem is tudom, eddig elzárva élt és nem látott semmit, úgy rácsodálkoztam a helyre. Ezért mosolygok most.

~ ohgod ~  ★ ~

- Szeretnék is, mert...nem vagyok hozzászokva, hogy nem tudok kit felhívni. Kicsit olyan gyökértelen érzés. - kicsit kesernyés a mosolyom, hát ez mondjuk az én problémám és az én kihívásom az életemmel kapcsolatosan, nem a tiéd. - De őt kedvelem. - amellett persze, hogy kellene nekem a szaktudása, pláne, ha sikerül túllendülnie a problémakörökön az életében, amit a hűtlen exe hozott bele.
- Megajánlottam, hogy megmaradhat az egyébkénti függetlensége, undorítóan jó fizetést, amit akarsz. Még azt nem, hogy elviszem nyaralni és feldíszítem a karácsonyfáját. - tényleg mindent megpróbáltam, de nem áll kötélnek, legalábbis még nem. - Egyébként prímán újít fel és tesz eladhatóvá bármit. - azért figyeltem fel rá korábban is és úgy gondoltam, hogy a pénz az azért mindenkit motivál. - Nyilván van, de úgy érzem lepattanón vagyok örökké, de feladni meg nem szeretek semmit. - nyilván, ha téged kellene a nulláról valahogy ismeretlenül üzletre bírjalak, veled sem lennének egyszerű futamok, de vele aztán pláne nem azok. Talán ezért is lettünk barátok.
- És valóban nem. - "gallos" vállvonás, pedig nekem is megvolt a baldachinos ágyas, hercegnős neveltetésem, amiben aztán bármiből lehetne romantikusat faragni, erre én ott találom meg, ahol mások egyáltalán nem keresik. - Amúgy ki tudja? Ha valami extrás szórakozást keresnek, biszexek, harmadik fél... - tárom szét a kezem, hát elég végtelen lehetőségek állnak elő, ha kicsit megbirizgáljuk a mappák lapjait. - De klasszikus értelemben tényleg az lenne. - kelletlenül sóhajtok, hát még a dohányzás is tilos. - Okké.. - teszem le a táskámat. Ha nem, hát nem. Meglehetősen szigorúnak tetszik lenni.
- Igazad van, abban nőttem fel. - nem mintha szégyellném a dolgot - Szerintem azt egyikünk sem szeretné tudni. - elkomolyodik a hangom. Apámtól elég sok minden kitelik, lássuk mindjárt Célie esetét. A legjobb kimenetel az, ha kitagad és mindent elvesz tőlem. A legrosszabbakat pedig nem szeretném lezongorázni. - Mi? - nézek rád meglepetten, igazmondósat akarsz játszani? Most? Ügyesen lezárod a menekülőutamat és hát..nem tudok mást tenni, csak hallgatni. Öhm. - Most azt szeretnéd tudni, hogy én vagyok-e a francia nő, aki találkozott Evelynnel? Na, ad 1, a hely tényleg érdekel, hiszen itt voltam, amikor meglett. Plusz, nem felbukkantam, hanem átköltöztem. - igazítom ki a kérdéskört, a többi pedig hernyóként tekereg rajtam, mert így is meg úgy is én jövök ki fosul. - Evelyn valóban velem találkozott, de a klubod említéséig nem tudtam őt hozzád kötni. Önmagában a Remy név nem mond nekem semmit. A többi meg igaz volt, valóban keresek valamit, ami alkalmas. Nem csak erre, hanem későbbre is. Hogy miért nem nálad kezdtem? Mert nem jutott eszembe. Kielégítő válasz? - nézek kérdőn, ez még így is egy jó...válasz végül is. - És most nekem is lenne egy kérdésem: Szándékodban állt egyébként egyáltalán bemutatni nekem a zenekarodat? Nem mint a "francia nőnek", hanem nekem. - hát akkor társalogjuk meg ezt a kört is.

~ ohgod ~  ★ ~

- Nekem egyetlenegy sincs, de gyanítom nem ő az egyetlen ebben a városban, akit így hívnak. Egyébként ezzel, igen. Nem gondoltam a klubra, amíg fel nem hozódott. - nézek rád komolyan, még pár napja gálánál tartottam, aztán Evelynnél valahogy kibukott, hogy valójában mit szeretnék és az inkább vagyok én, mint apám. Azért persze a kellő tiszteletet meg kívánom adni neki is benne, csak a saját köntösömben.
- Hogy lenyomoztatsz? - felvonom a szemöldökömet, de kimondod a nevemet is, mármint a valódit. Akkor tehát Evelyn elég alaposan elmesélte a dolgot, tulajdonképpen ezért nyilván nem hibáztathatom, ők a barátai. - Tehát tudod. - és én még azt hittem, valamiképp kiegyensúlyoztam a kétféle életemet, de úgy látszik törvényszerű közhelybe futottam, ami szerint tényleg kicsi a világ. Vagyis akkor azt is összekirakóztad, hogy ebben a névi minőségben semmi közünk nincs egymáshoz és ez egy így elég zavaros, mert egyébként pedig van. Vagyis, most fogalmam sincs van-e.
- Aha, tehát magadtól sosem, de én nem kértem, tehát tiszta sor, hogy az én hibám. - mert ez a logikai menet lényegében ezt hozza ki - Milyen melyik énemnek, Aziel? Ugyanúgy én jártam át ide, én beszélgettem veled, én mondtam neked igent. És Lena vagy Charlotte, ebben a kérdéskörben mindegy. Nem? Sosem kérdeztél az életemről. - de igazad van, tényleg hazudtam neked, tény, hogy semmilyen formában nem érintkeztem az életeddel úgymond, de ettől még hazudtam. - Sajnálom, hogy nem mondtam el az igazat magamról. - és ez az igazság. Baromira nyomaszt már elég régóta, mert azt se tudom mihez kezdjek a valóságnak ezen részével. Sóhajtva hátradőlök, már párszor elmerengtem rajta, hogy hogyan is kellene neked ezt megmondani, de meggyorsítottad. Úgy látszik, alábecsültem a logikádat.
- Mert amikor Párizsban megismertelek, csak egy helyes külföldi srác voltál, aki egy kis időt a városban tölt. Egyszerűbb volt veled mászkálni Lenaként, aki örülhet ennek, mint Charlotte-ként, aki a bokorban is a sasszemű spicliket kell, hogy keresse. Bele sem gondoltam, hogy valami lehet belőle. - pláne azt, hogy elmegyünk a házasságig.. - Mikor csak online beszéltünk tetszett, hogy nem egy felszínes, gazdag seggfej vagy, aki próbál házassággal még több pénzt csinálni magának. Ahogy a zenéről beszéltél, meg az itteni életedről, hogy nem csak a vállalat miatt voltál hozzám kedves..megmaradtam Lenának. Aki nem használja itt az otthoni bankkártyáját, nem figyelhető, csak eljöhet hozzád. - még mindig a térdemet vizsgálgatom, hát most jó gyávának is tűnhetek előtted, de..ez van. - Apa a nővérem óta.. - csak megrázom a fejem, ezt már említettem. - Sokat. Mondtam volna, hogy a feleséged vagyok, de mégsem? Nem akartam ezt elveszíteni. De jogosan haragszol, és ha...azt mondod, lépjek ki az életedből, akkor megteszem. - kurva rossz lesz, de ezt én nem erőltethetem rád.

~ ohgod ~  ★ ~