F elnőtt korban már ritkán ajánlott a balett elkezdése, részint mert már nem olyan hajlékony az emberi test, hacsak nem egész életedben csináltad azt amit én, de ez komoly edzésekkel és lemondásokkal jár, természetesen a szórakozás kedvéért mindig akad egy - két ember aki meg szeretne ismerkedni a balett fájdalmas világával, de ez a lelkesedés gyorsan el szokott múlni mikor rájönnek, hogy nem olyan egyszerű, mint amilyen szép. - Az majd kiderül. Ne tégy elhamarkodott kijelentéseket. Még én sem vagyok mindig boldog ha táncolok, pedig nekem az életem és a lét elemem ez a formája az önkifejezésnek. Ő viszont abszolút kezdő, tehát igen, szép ez, de majd meglátjuk mire jut az első óra végén. - Az lehet, még a végén hoztad volna nekem a számlát, hogy lekopott az orra. Inkább ezt vedd fel, mert ebben a fogalmazzunk úgy, hogy cipőben nem fogsz tudni még helyes alapállást sem megtartani, összeakadna a sarkad. Én már sűrűn észre sem veszem, hogy kitekert pózokban áll a lábfejem, Flor meg is jegyezte, hogy neki már ez sem menne, pedig nem csináltam semmit. - Látnom kell a mozdulataid, fogjuk rá, hogy most ez a helyes válasz, jó? Nevetem el magam, jól van na, tényleg helyes kis feneke van, nem tehetek róla, fura módon én azon oroszok közé tartozom akiknek inkább pezseg a vére, mondjuk már New Yorkban kezdtem bontogatni a szárnyaim minden téren. - Kíváncsian fogom várni, most viszont melegíts be, a bokád és a térded se hagyd ki, a válladra és a nyakadra is szükséged lesz. Valamiért mindenki azt hiszi, hogy ehhez csak lábak kellenek, ha szabad ilyen zavarosan fogalmaznom. - Egyelőre elég ha másod hegyes, a többi majd kialakul. Nem hagyhattam ki, hogy meg ne jegyezzem eme elmés észrevételem. Lassan odasétálok egyik kezem a hasára a másikat a derekára teszem. - Húzd be a hasad, a csípőd pedig magad alá billentsd, egyenes váll, fejtetővel felfelé, kihúzod a hátad, az első lábállással kezdjük, a két sarkad összeér a lábfejek pedig egyenesen oldalra. Ez könnyű, a gyerekek sűrűn csinálják ezt a mozdulatot, így bennünk van. A második ugyan ez, csak pici terpesszel, így könnyebb megszoknod a lábtartást. A harmadik az alap állás, húzd a két lábad ugyan abban a pozícióban egymás elé. Húzd ki magad vagy el fogsz borulni. Az alapok még egyszerűek, így mindig azzal kezdünk. - Egyenesen azt a lábat, nem egy balettozó kacsa vagy. Ütögetem meg a térdeit. - Van valami konkrét kívánságod arról amit szeretnél megtanulni? Kérdem miközben körbe sétálom és kiigazítom itt ott a tartását.
Teljes szentséggel meg vagyok róla győződve, hogy jól öltöztem fel. Mármint a cipőt leszámítva, de olyanom meg nem volt. Szóval el lehet képzelni, hogy mekkora meglepi vár rám nemsokára, amikor kicsit se hercegiesen belibegek a próbaterembe. De hát aki kíváncsi… azt hamar leszidják. Persze tulajdonképpen gondolhattam volna, hogy ha valaki olyan szigorú saját magával, mint Nadia, akkor valószínűleg másokkal is az, így aztán legfeljebb magamat vághatnám kupán. De oda se neki. Végül is hasonló katonai szigorban nevelkedtem, így annyira nem idegen azért a dolog, még ha tőle egy kicsit meghökkentő is első nekifutásra. -Nekem mindig jó a kedvem. - vágom rá. Ez egyébként nem igaz, de ezt igyekszem legalábbis sugározni. Nem lenne túlzottan profi a húrok felett sírdogálni, hogyha rossz napom van, nem igaz? -Negyvenkettes. Csak ilyenem volt otthon. A makkos cipőért még kevésbé rajongtál volna. - kuncogok a nem létező bajszom alatt, mert borotválkozom. De azért sietve kifűzöm az edzőcipőmet és átvedlek a zoknikba. Nem mondom, kissé furcsa érzés, mert ritkán vagyok mezítláb. Ez meg olyan, mintha mezítláb volnék, de mégse. -Nem tetszett mondani, hogy a hátsómat kívánja csodálni ma. - vonom fel a szemöldököm. Mert hát az egy dolog, hogy nincs is olyan nadrágom, de ő se nagyon mondta, hogy kellene. Ha tudom, akkor nyilván elmentem volna vásárolni. Még lehet, hogy szalagot is vettem volna a hajamba. -Azt majd később megmutatom. - kacsintok Nadira, miközben serényen elkezdek bemelegíteni. Ez legalább olyasmi, amin nem lepődöm meg. Az állandó lábak nyakba rakosgatása azért igencsak bajos lehet bemelegítés nélkül. -Azért figyelmeztetlek, az én spiccem nem olyan szép hegyes, mint a tiéd. - jegyzem meg, miközben átmozgatom a lábaimat. Más részeim persze tudnak kifejezetten hegyesek is lenni, ha úgy vesszük, de arra azt hiszem, hogy most még nem lesz szükség. Később még az is megeshet. Azért meg kell hagyni, megvannak a magam kételyei a balett-képességeimet illetően. A latin táncban annak idején pont a könnyedsége tetszett meg. Nem mintha ott nem lennének nehéz mozdulatok és ne kellene gyakorolni. De az azért mégiscsak a lényegében más. Persze, aztán ki tudja. Lehet, hogy a toxikus perfekcionizmus, amit egész életemben elvártak tőlem, az itt is hasznomra lesz majd.
B e kell vallanom, hogy amikor Min - Joon felhívott, hogy tanulni szeretne tőlem, több dolog is meglepett, először is, hogy honnan a fenéből szerezte meg a számom? Erre azóta sem tudok rájönni, a második, én komolyan azt hittem, hogy csak viccel amikor azt mondta, hogy kipróbálná magát ebben a műfajban is, hisz sokan mondják, aztán valahogy mégsem csöng állandóan a telefonom, hála Istennek... Kíváncsian várom, hogy meddig fog ez a lelkesedés tartani, lesz e második óra, vagy egyáltalán eljutunk e ennek a végéig. De most komolyan, ki pofázta el a számom? Alig két - három ember ismeri plusz a HR, mégsem tud senki semmit... Szokásosan telt a reggelem, hisz ki más menne fél hatkor edzőterembe, mint én és Mimi, néhány balerina élvezi ha bámulják őket edzés közben, aztán vagyunk mi, akik inkább csak kerülik az ilyen pillantásokat. Mimi meghívott reggelizni, mert hát edzés után az a legjobb ha tömöd a fejed, ja, nem, de na, enni muszáj, hosszú napom lesz. Reggel kómásan nem találtam a nadrágot amiben oktatni szoktam, amibe beleizzadtam az edzőterembe pedig nyilván nem veszem fel újra, így csak a bodym, egy harisnyát és némi szoknyát készítettem be, ha lehet ezt annak nevezni, hiszen anyagilag közelebb áll a tütühöz, mégsem az. Mire Min - Joon odaért már átöltöztem és túl voltam a bemelegítésen, amilyen szerencsés a ma reggelem amikor öltöztem elpattant a gumi ami a hajam fogta, önmagában a csatok pedig édes kevés ezt kordában tartani, szóval ma leengedve marad. - Szia. Tartsd meg ezt a jó kedvet az óra végéig is. Fordulok a hang irányába, majd csípőre teszem a kezem és felvont szemöldökkel mérem végig, miközben a mondókáját hallgatom. - Na azt látom, ebben a holdjáróban az alap állás sem fog menni, szóval ezt gyorsan vesd le, mekkora a lábad? Mindjárt nézek neked egy könnyű gyakorló cipőt.. A fiúknak mindig van bekészítve, mert előszeretettel szaggatják szét a behemót lábaikkal. - Ezt vedd fel, ma még elnézem ezt a nadrágnak nevezhető valamit, de ha komolyabban foglalkoznál a tánccal akkor ettől testhezállóbb kell, hogy lássam a mozdulataid. Azt azért nem jegyzem meg hangosan, hogy a hátsója sem lenne benne utolsó. - Kezdjünk a bemelegítéseddel, izületek átmozgatásával, nyak, vállak, kar, lábfej, térd. Mert ebben is, mint bármely sportban elég komoly sérüléseket lehet szerezni. És ne aggódj, mire végzek veled, a lábadon is lesz bőrkeményedés, bár egyszer bemutathatnád azt a kezed is, amelyik érdes. Az utolját persze már csak halkan szinte magamnak jegyeztem meg, miközben elindítottam egy hangulathoz illő zenét.
Bevallom, így reggelre, amikor is megtudom, mi is az a balett, már nem vagyok olyan bátor, mint a múltkor, amikor kitaláltam, hogy ki akarom próbálni. Félreértés ne essék, továbbra is emelem az összes kalapomat az összes balerina előtt, csak épp abban nem vagyok már annyira biztos, hogy minderre én is képes vagyok. Ide azért jócskán kevés a ritmusérzék, meg a jó hangulat, ami a latin táncoknál kezdetnek nem rossz. Nyilvánvalóan, hosszabb távon ott is kevés, de hát… más a kettő azért. Azért igyekeztem “megcsinálni a házi feladatot” és megpróbáltam nagyon szakértő módjára megnézni néhány videót. Valószínüleg pont ez az, amitől kevésbé vagyok bátor. Nadiát emelgetni persze nem kihívás, még akkor se, ha szépen akarom emelgetni, mert hát olyan könnyű, mint egy tollpihe. De ez a gazellás szökellés… Abban sem vagyok egyébként teljesen biztos, hogy mit is kellene viselnem, szóval csak magamra húzom a szokásos melegítőt, amiben egyébként is járok táncolni. Még spárgázni is tudnék benne… ha tudnék spárgázni. Odaérve nem lepődöm meg, hogy a nőt már ott találom, kissé el is mosolyodom, mert ez a szokás közös bennünk. Én is korábban érkeztem, csak én nem olyan sokkal, elvégre nem tudnék mit gyakorolni az óra előtt egyébként se. -Jó napot, kisasszony! Tetszik tudni, itt lesz a Balett zöldfülű csellistáknak oktatás? - lépek be vigyorogva. -Nem tudtam, mit húzzak a lábamra, mert nekem se patacipőm nincs, se olyan fura, keresztpántos zoknim. - jegyzem meg kissé szégyenlősen, a sportcipős lábamra pillantva. Arra még rájöttem magamtól is, hogy ez nem lesz ideális, de hát nagy választék nem volt, mert vagy ez, vagy a makkos cipő. Akkor már inkább ez, szerintem ebben egyetérthetünk. -De bőrkeményedést már beszereztem, csak nem jó helyre. - viccelem el a dolgot. Nem lehet azt mondani, hogy teljesen felkészületlen vagyok, na. Nem vagyok elegáns és nincs szép cipőm, na de bőrkeményedésem! Az van ám!
Kezdőlap
