“I doubt that whiskey is the answer but it's worth shot”
A testem együtt mozdul a tömegével. Néhány másodpercre lehunyom a szemeimet, miközben táncolok és a magasba nyújtom a kezeimet mintha csak elakarnám érni a levegőben úszó lézercsíkokat, amik vad táncot járnak a zene ütemére. Mindig egyedül jártam el ilyen helyekre, így legalább csak magamért voltam felelős. Természetesen az ilyen kiruccanásaimról konkrétan senki sem tudott. Még az kellett volna, hogy valakit mindig a nyakamba akasszanak testőrnek. A ruhám ugyan nem sokat takar, de azt hiszem még így sem voltam olyan bevállalós, mint a legtöbb lány akit eddig láttam. A dj szinte észrevétlenül keveri a számokat, így nem is tudom mennyi idő telik el mire kimozdulok az emberek és a pult felé veszem az irányt. Tűsarkút viselek, de még így is elveszek az emberek között. A pultra könyökölve próbálom kivárni a soromat, de azt hiszem a nagyváros tempójához egy kicsit harcosabb lélekjelenlét kell, hiszen így nem kifejezetten érem el a célomat. Már sokadjára lendül fel a kezem, de a pultos még így is máshoz fordul korábban. Ekkor lép be mellém egy rohadt magas szőke srác, akihez persze egyből odalép egy pultoslány. -Szia! Kérnél nekem egy whiskeyt légyszíves? Vagy túl alacsony vagy láthatatlan vagyok, mert 10 perc alatt nem sikerült alkoholhoz jutnom.-fordulok felé a lehető legszebb mosolyommal. Vagy ez vagy lassan átmászok a pulton és kiszolgálom saját magamat.
Füst, fények, hangerő és az egymáshoz simuló testek. Az a legjobb az ilyen partikban, hogy csak azok tudnak róla, akik benne vannak. Mindig tudják, hol kell keresni az ilyen és ehhez hasonló eseményeket. Régi raktárak, gyárak, hajók, kikötők, elhagyatott, már eléggé lerobbant, egykori klubok. A lényeg, hogy ne hagyományos legyen, és ne figyeljenek fel rá az "átlagos emberek." A háttérben szóló, egymásba folyó számok kellően megadják azt a tipikus, euforikus hatást a lézershowval kísérve, amitől az ember azt érzi, tényleg él. Mostanság sok volt a szar mindenki életében, és semmi mást nem akartam, csak kikapcsolni, nem gondolkodni, és... megszűnni egy kicsit. Sikerült átverekednem magam a tömegen a "bárpulthoz", ahol az egyik csaj szinte azonnal észre is vett. Már nyitottam volna a szám, de a rendelést megzavarta egy hang, ami mellőlem érkezett. Egy ideig értetlenül pislogtam, amíg meg nem pillantottam a tűsarkúban is bőven alacsonyabb lányt. Alig észrevehetően, de kellően alaposan végig mértem minden porcikáját, a hiányos ruháit, amikben én tuti szarrá fagytam volna így október közepén. Lehajoltam hozzá, hogy jobban halljam, mit szeretne, majd bólintottam. -Szerintem a kiszolgáló személyzet vak. Ne aggódj, megoldom... -kapott is egy mosolyt válaszul, ahogy kikértem két poharat és egy üveg whisky-t. A szabad kezemmel megragadtam a csaj kezét, hogy elhúzhassam a megfelelő irányba. A hordókból kialakított egyik asztalhoz húztam, a zsákmányunkat lepakolva a tetejére. -Aki téged nem vesz észre, az vak... és fogyatékos is. Amúgy Azi vagyok. -mutatkoztam be neki végül, ha már így egymás mellé keveredtünk, hagyva a formaságokat és a kezemet nyújtottam neki. Fura lenn az illem egy ilyen helyen. Itt lazulni akar az ember, nem viselkedni. Kitöltöttem egy-egy pohárral a szerzett whisky-ből, hogy átnyújthassam neki a sajátját egy mosoly társaságában. -A szerencsés találkozásunkra, na és persze az isteni whisky-re.
“I doubt that whiskey is the answer but it's worth shot”
A pultosokkal ellentétben a szöszivel legalább szerencsém van, hiszen hajlandó a megmentésemre sietni miután visszafogottan ugyan, de a tekintete végigvándorolt a vonásaimon. Általában az ilyen helyeken kevés időt töltök a táncoló tömegen kívül, így sosem szoktam fázni, éppen ellenkezőleg. A hazaútra pedig ott pihen a kabátom abban a szedett-vedett kis ruhatárnak aligha nevezhető valamiben, bár nem vagyok benne biztos, hogy onnan még előkerül majd valaha. -Köszönöm!-Hálás mosoly a válaszom, hiszen egyáltalán nem lenne kötelessége kisegítenie bár az ilyen helyeken többnyire rendesek az emberek egymással. Pontosan ezért kedvelem jobban a rave partykat, mint bármi mást. Amikor a kezemre fog és elindul velem és laza "wuuuu" kicsúszik a számon ahogy igyekszem tartani a tempót az ő hosszú lépteivel amíg nem talál egy befoglalható "asztalt". Bókjára finoman az ajkamba harapva pillantok fel kék szemeibe miközben elfogadom a felém nyújtott kezét. -Ottiline. De szólíts csak Linnienek.-Mutatkozom be én is neki miközben most az én tekintetem méri végig őt. Már most tetszik ez a város, úgyhogy nagyon remélem, hogy minden a terveim szerint alakul majd, hogy maradhassak. A poharat átvéve tőle emelem fel a koccintásra. -És a magas, szőke megmentőkre.-Kacsintok rá miközben a két pohár röviden összeér, figyelve hogy ebben a pillanatban tartsam a szemkontaktust. Iszok egy kortyot, ami máris kellemes melegséget hagy maga után a számban. Az ujjaimmal végigsimítva a tincseimet igyekszem kis rendet varázsolni, hiszen az eddigi táncolás már minden bizonnyal összekócolt valamennyire. -Chicago után ez azért elég más szint.-A tekintetem körbejárja a minket körülvevő gyönyörű káoszt. -Jól választottam ki az első bulimat, vagy itt ez az átlag szint?-Kíváncsian érdeklődök, bár lehet, hogy nem gyakori vendég ilyen rendezvényeken. -Mondd csak, Azi! Főállásban vagy a rave partyk szuperhőse vagy csak különleges alkalmakkor viseled a köpenyt?-Kérdezem szórakozottan megvonogatva a szemöldökeimet.
Ha van valami, ami a gyengém, legyen az férfi, vagy nő, az az ajakharapás. Veszélyes fegyver, főleg, ha valakinek jól is áll. -Nagyon különleges, szép neved van. -néztem le rá egy elismerő mosollyal. Tudom, hogy a szülők adják a neveket, de imádom a különleges hangzású, érdekes neveket, mivel nekem is az van. És szerintem egy ismerősöm sincs, akit Ottiline-nek hívnának. -Meg a különleges nevű barnákra. -a szűk, alig takaró cuccukban, amiktől nekem instant fázási rohamaim lettek. Ezen felbuzdulva, és hogy lássa, micsoda jó gyerek vagyok, a bőrkabátomat felé nyújtottam, tekintve, hogy most épp nem táncoltunk, hanem csak úgy álltunk egy helyben. -Ha esetleg fáznál. Nem venném a lelkemre, ha megfáznál miattam. -végül is én rángattam el ide, szóval valahol ezt diktálja az illem, vagy mi. Figyeltem a mozdulatot, amivel beletúrt a hajába, aztán csak felvont szemöldökkel néztem rá. -Chicago-ból jöttél? Hát akkor nem csoda, hogy New York más szintnek tűnik neked. -minden onnan érkező ember ennyire fura? Mármint... a maga módján. Persze bejövős ez a szabad stílus, meg a ruhája is, csak... ritka. Olyan fura a külsője ahhoz képest, amilyennek a személyisége tűnik. -Ez az átlag szint. Ezek a rave partik elég ütősek ahhoz képest, ami máshol megy. Voltam már más városokban is, de New York szerintem egyedi ebben, és baromira éli ezt az egészet. -néztem körbe én is hozzá hasonlóan, a fényekkel és füsttel teli, zsúfolt termen, ami fénykorában egy automatizálással foglalkozó gyár épülete volt. -Mindig igyekszem, de ennyire hősies csak akkor, ha megtalálom az arra érdemes rave partys Lois Lane-t a tömegben. -néztem végig rajta az alsó ajkamba harapva. -És... mikor érkeztél New York-ba? Ha ez az első ilyen bulid, akkor nem lehetsz itt túl régóta. -ittam bele a keserű, füstös italba.
“I doubt that whiskey is the answer but it's worth shot”
-Köszönöm szépen, édesanyámnak mindenképp átadom majd az elismerésed.-Nevetek egyet félrebillentve a fejemet. Főleg kiskoromban utáltam, hiszen mindenkinek problémát okozott, hogy valahogyan megjegyezze a nevemet. Mára már tényleg van amikor egyszerűen csak "Linnie" néven mutatkozom be és le is van tudja a probléma. Bókjára még talán egy árnyalatnyit el is pirulok, amit tudjunk be az eddig elfogyasztott alkoholnak, hiszen az én tollaimat nem olyan egyszerű felborzolni ennyivel. -Tényleg te leszel ma a napom hőse.-Mosolygok rá miközben belebújok a felém nyújtott kabátba. Instant tüdőgyulladás szinte be volt biztosítva, hogy ilyen hirtelen megálltam. -Igen. Egyenesen a Szeles Városból.-Bólogatok lelkesen egy széles mosollyal. Azzal már nem is sokkolom, hogy Chicagonak is csak a külvárosában laktam, de gondolom az hogy Evanston egyébként sem mondana neki túl sokat. -Ez jó hír. Ha tényleg itt maradok, akkor legalább a bulizási színvonal már biztosítva van.-Pillantok rá elégedetten, bár nem mintha a szórakozási lehetőségek lennének a fontossági lista élén, hiszen főleg az első időben rengeteget kell majd dolgoznom, hogy kialakítsak egy stabil vendégkört. Egyre szélesebb mosollyal kapaszkodik a tekintetem az övébe, ahonnan éppen csak egy pillanatra vándorolnak el a szemeim ez ajkára mielőtt visszatérnek a kék íriszekre. Klasszikusan olyan srácnak tűnik, akivel ki tudnám borítani a fél családot, ha hazavinném és azt hiszem ettől csak még szimpatikusabb a számomra amellett, hogy a kisugárzása is elég megnyerő. -Ohh. Hát ezt nem tudtam, hogy egyenesen a rave Clark Kentjéhez van szerencsém.-Nevetek meglepettséged színlelve. -Olyannyira nem régóta, hogy csak 3 napja érkeztem meg.-Bólintok néhányat megerősítve a szavaimat. -Hősködés mellett vállalsz idegenvezetést napközben? Nem akarok a klasszikus turista lenni a buszon, engem tényleg a város érdekelne.-Remy egyenesen meggyilkolna szerintem azért, hogy ilyen gyorsan lepacsizok egy vadidegennel, de hát ugye amiről nem tud az nem is fog fájni neki. Nekem meg nem ártanak az új kapcsolatok.
-Mit mondhatnék? Egy igazi úriember vagyok. -néztem rá egy mosollyal, figyelve, ahogy belebújt a kabátomba. Annyira abszurd mód nagy volt rá, de közben meg valahogy ettől volt... szexi. Imádjuk, ha a csajok a cuccainkban feszítenek, szerintem ezzel bárki egyetértene. -Chicago amúgy jó hely, már jártam ott. -mivel én Angliában éltem, így nekem az, hogy ott mennyire fúj a szél, nem igazán számít. A borús, szürke időhöz szoktam, hiába érzem magam jobban a napsütéses, tengerpartos időben. -Ha? -vontam fel a szemöldökömet kérdőn. -Nem véglegesen költöztél ide, vagy még nem tudod, tetszik-e a város annyira, hogy maradj? -ez a nem mindegy. Én mindig is úgy képzeltem magam, mint aki Amerikában fog élni, így nekem nem volt nehéz ott hagyni magam mögött... mindent. Finoman nedvesítettem meg a számat, ahogy a tekintete az enyémről az ajkaimra vándorolt egy pillanatra, majd vissza fel. Ritkán találkozik az ember ennyire érdekes személyiségű csajjal. A legtöbben játszák a jégkirálynőt, és közben mégis egyértelműen arra mennek, hogy felszedd őket, vagy nagyon könnyen zavarba jönnek, vagy csak... nem is tudom, vannak. Ő viszont tényleg ilyen flirty-nek tűnik, aki nem csak megjátssza a magabiztos kisugárzást, viszont annyira természetesen jön tőle, hogy nem erőltetett és túlzás. -Látod-látod... már megérte idejönnöd. -húztam egy félmosolyra a szám. -3 napja?! Azta, akkor nem vagy semmi, hogy máris itt vagy. -így már egészen érdekes, hogy idetalált. A legtöbben, hiába szeretik ezeket a partikat, nem tudják, merre keressék őket. Mint Remy. Aaaaaaz fura volt. -Hmmm... általában nem vállalok, de... most lehet, hogy kivételt kellene tennem. -mértem végig alaposan, az alsó ajkamba harapva. -A buszozás amúgy is olyan... eh. Semmiképp sem. Van valami, ami konkrétan érdekel? Ahol kezdeni akarod a városnézést? -egyszerűbb, ha van valami alapunk. És amíg ezt a csajt kalauzolom, legalább nem unatkozom, vagy azon kattogok, hogy mikor jelez már vissza az ügyvédem.
“I doubt that whiskey is the answer but it's worth shot”
-Egyelőre csak látogatóban vagyok itt a testvéremnél. A terv az lenne, hogy maradok is, de ez majd úgyis eldől a következő 1-1,5 hétben.-Nagyon sok dolgom lesz ebben a rövid időben és talán nem is bulizással kellene foglalkoznom, de miért pont a legjobb részét hagynám ki ennek az egésznek? Végre nem kell kilógnom az ablakon keresztül felnőtt korom ellenére. -A város már biztosan tetszik.-Kicsit csendesebben jegyzem meg miközben a tekintetem az ajkain kalandozik. Miért nem voltak ilyen férfiak Chicagoban? Mondjuk szegény Remy már biztosan megőszült volna, hogy kifogom isteni érzékkel választom ki az olyanokat, akikről süt, hogy nem könyvtárba járnak délutánonként. Mondjuk nem mintha engem ott lehetne elsőkörben megtalálni. Elképedésére jókedvűen nevetek egyet kicsit félrebillentve a fejemet miközben ártatlanul pislogok rá. -Tehetség és komoly kutató munka van benne, hogy én ma itt vagyok.-Kacsintok rá. Sokat segített azért az, hogy én otthon is ilyen körökben mozgok, így azokon a kapcsolatokon keresztül már nem volt olyan nehéz megtudnom a részleteket a mai estéről. Ha pedig lúd akkor legyen kövér, hiszen a két hétből legalább 2-3 estét illik lealjasodni. -Hm. Micsoda megtiszteltetés. Hálás lennék, hidd el.-Hogy milyen formában azt egyelőre nem részletezem és még én sem tudom pontosan. Legalább legyen valami aktuális szórakozásom. A barátnőim konkrétan kettétörnének, ha legalább egy hasonlóan erős kaliberű srácot nem tudnék felmutatni New Yorkból. Talán ő még ideális jelölt is lehet, bár ahhoz nekem egy picit több idő kell, hogy érezzem a kémiát valakivel. -Gyakorlatilag minden. Turistáskodni egyedül is tudok majd egy térképpel. Az olyan részek érdekelnének, amik nincsenek benne az első tíz google találatban. Éttermek, büfék, amik hajnali 2-kor is nyitva vannak, a legjobb eldugott kis üzletek, a 3 legszebb kilátással rendelkező háztető ahova fel lehet lógni..-Igazából tényleg a város kevésbé ismert részei érdekelnének, amiknek a létezéséről csak azok tudnak, akik tényleg itt élnek már évek óta. -Meg esetleg ha ismersz néhány megfizethető albérletet az is elég hasznos lenne.-Ki tudja? Lehet vannak ismerősei, akik éppen kiadják a lakásukat, de nem feltétlen hirdették meg az interneten a lehetőséget, ahol én is rábukkanhatnék. -Neked mi a kedvenc helyed?-Kérdezem miközben néhány korty whiskeyvel újra átmelegítem a testemet.
-Akkor remélem, jó lesz az elkövetkező 1-1,5 heted itt, New York-ban. -néztem le rá egy félmosollyal. Érdekes csaj, és szerintem jobb lenne neki itt, mint Chicago-ban. Nincs túl nagy baj azzal a várossal, de határozottan jobban illik ide, mint abba a szeles környezetbe. -Mhm, ma este különösen szép, nem? -húztam egy elégedett, de azért kellően megnyerő és pimasz mosolyra az ajkaimat. Ritkán beszélgetek csajokkal ilyen bulikban anélkül, hogy ne a szájukban matatnék a nyelvemmel, úgyhogy becsüld meg magad, kislány. -Igazán, Nancy Drew? Veszélyesnek hangzol. -néztem rá egy hitetlen félmosollyal a kacsintását látva. Még a végén kiderül, hogy valami nyomozó a csaj és épp most akar bevinni illegális partizásért. -Oh, abban biztos vagyok, hogy a hálád édes lenne. -haraptam be az alsó ajkamat újfent, érdeklődve nézve le rá. Veszélyes vizekre evezel, drágám. Nem ismersz még engem. -Akkor mákod van. Észak Manhattan-ben élek, ahová a legtöbben be nem tennék a lábukat az etnikai sokszínűség miatt, pedig a legpöpecebb helyek ott vannak. Piacok, vásárok, olyan épületek, amiknek fel lehet menni egészen az általad vágyott magasságára is. Oh, és tudok valakit, aki otthon van Brooklyn DUMBO, azaz művészeti negyedében is. -még hasznát vehetem a liftes lánynak. -Körbe kérdezhetek, hogy van-e valakinek kiadó lakása, ha szeretnéd. Egyedül, vagy lakótársakkal akarsz csövezni? Jelenleg a tesódnál laksz? Csak mert erre a másfél hétre felesleges albit fizetned. De az RBNB jó megoldás lehet. -szerintem legalábbis. -Seaman-Drake boltív. Ez annyira kívül esik mindenki látószögén, hogy amúgy totál lepukkant, de mivel az emberek elsétálnak mellette és azt se tudják, hogy ez híres, én épp ezért imádom. A másik ilyen a Jeffrey’s Hook világítótorony. Már üzemen kívül van a híd miatt, de be lehet lógni és fel lehet menni a tetejére, ami úgy... tizenkét méter, azt hiszem.
“I doubt that whiskey is the answer but it's worth shot”
-Igen. Kifejezetten az én ízlésemnek való.-Bólintok az ajkamba harapva anélkül, hogy megtörném a szemkontaktust. Sosem voltam szégyenlős, de nem is vetettem oda magam túl nyíltan senkinek sem. Mindig úgy voltam vele, hogy a férfiaknak szükségük van egyértelműbb jelzésekre, de aki nem tud olvasni az általam adott jelek között, annak az intelligencia szintje nem az enyémhez illő. -Lois Lane-ből előléptem Nancy Drew-nak? Ezt mindenképp beírom az önéletrajzomba. Semmi veszélyfaktor, csak a szokásos női FBI-os képességek.-Nevetek egyet kissé megvonva a vállaimat. -Édes?-Kérdezem félrebillentve a fejemet miközben közelebb lépek hozzá. -Nem.. A látszat sokszor csal kedves Azi. Közel sem vagyok olyan jámbor, mint ahogy azt elsőre sejtik az emberek.-Talán beszélhetnék néhány gondolattal elővigyázatosabban, hiszen nem ismerem ezt az embert. Egy jó estéhez viszont azt hiszem nem is kell mindent tudnom róla. Ha valóban találkozunk még, akkor úgyis lesz lehetőségem megismerni. Ha pedig nem.. Akkor már így is bőven eleget tudok róla. -Remek! Pontosan ilyen ismeretekre lenne szükségem. Egyelőre Manhattanre koncentrálnék, de ha belefér majd az időmbe, akkor mindenképpen élnék a lehetőséggel, hogy Brooklynt is felfedezzem.-Hálás mosollyal mérem végig az arcát. -Az ártól függ. Alapvetően jobban kedvelem a privát életteret, de lehet, hogy az elején meg tudok békélni azzal is ha van lakótársam.-Legalább addig, amíg az üzletet be tudom majd indítani. Utána majd okosabban tudok ilyen szempontból is gondolkozni. -Egy hotelben vagyok jelenleg..-Így legalább a reggeli biztosítva van és tényleg van egy kis nyaralás feelingje ennek az egésznek amellett, hogy próbálom elrendezni itt a jövőmet. -Otthon nem tudják, hogy maradásra készülök. A tesómmal is csak akkor osztottam meg, amikor ideértem.-Amíg nincs semmi biztos a kezemben bőszen fogok hallgatni erről az otthoniak előtt. Anyát már azzal sikerült félig az őrületbe kergetnem, hogy ilyen sokáig távol leszek. -Érdekesen hangzik. Megmutathatnád majd mindkettőt.-Mármint ha tényleg fel fogjuk emelni egymás miatt a telefont. -Táncolsz velem?-Kérdezem felé nyújtva a kezemet miközben teszek néhány lépést az emberek irányába.
-Majd írok ajánlást is, hogy mitől ez a nagy fejlődés és mivel érdemelted ki ezt az új titulust. -néztem le rá egy hitetlen mosollyal, ami aztán valamennyire az arcomra is fagyott, ahogy közelebb lépett hozzám és megszólalt. Ki vagy te és miért nem jöttél korábban ide Chicago-ból? -Attól még lehet édes a hálád, ha élvezem, nem? Plusz nem vagyok egy elveszett lélek. De akkor erre innunk kell. -ütöttem hozzá a poharamat az övéhez egy elégedett, sejtelmes mosollyal. -A legjobb idegenvezetőt fogtad ki ebben az esetben. -Manhattan a kisujjamban van. Otthonosan mozgok szinte minden részén, ahol nem, ott csak még érdekesebb lenne kalauzolni őt. -Értem. Majd utánanézek ezeknek a feltételeknek, hátha mákod lesz. -felajánlhatnám a saját lakásomat, de ennyire nem vagyok jófej, nem ismerjük egymást, és imádok egyedül élni. Épp csak visszakaptam a szabadságomat, nem adnám fel valami random, dögös bigéért egy rave partiból, akkor sem, ha olyan pici, hogy a takarítószerek között elférne. -Így már értem. Akkor ez egy titkos akció. -néztem rá egy elismerő, hitetlen félmosollyal. Nem semmi. -Mindenképp. -rajtam nem múlik. Már ha tényleg keresni fog majd azzal, hogy vezessem körbe a városban. -Mhm, még szép. -tettem le a poharamat, hogy aztán megfoghassam a kezét és helyet cserélve vele elkezdhessem húzni. Amint visszatértünk a masszává olvadt tömegbe, magamhoz húztam, hogy hátulról a mellkasomhoz simulhasson és szorosan hozzám tapadva táncolhassunk tovább.
“I doubt that whiskey is the answer but it's worth shot”
Látom, hogy sikerül egy kis zavart okoznom az erőben ahogy közelebb lépek hozzá, pedig még be sem dobtam magam úgy igazán. Milyen nők vannak itt New Yorkban? -Ohh, hogyne.-Mosolygok rá ártatlanul. -Biztosan élveznéd.-Mérem végig leplezetlenül ismét mielőtt újra a szemeibe nézek és koccintok vele, annak ellenére, hogy talán bölcsebb volna abbahagynom az ivást, de nem azért vagyok ma itt, hogy mindenen aggódjak. Nem mintha ez túlzottan jellemző lenne rám. -Éreztem én, hogy kit kell leszólítanom.-Most képzeletben meg is veregetem a saját vállamat, hogy a szerencsefaktorom milyen brutális mértékben magas volt a mai megmozdulásomnál. -Előre is köszönöm szépen.-Mosolygok rá hálásán. Most már plusz egy embertől remélhetek információt, mármint ha ma még tényleg elérhetőséget cserélünk, bár amennyire Remy örült annak, hogy maradni készülök lehet elég lett volna, ha csak őt jobban ráizzítom a témára, de mindegy. Több szem többet lát. -A lehető legtitkosabb.-legalább addig amíg nincs valami aláírt papírom, hogy én igenis itt fogok maradni. Addig túl könnyen haza bírna rángatni anya legyek akárhány éves és Remy bármennyire is próbáljon belém kapaszkodni. A beszélgetésből nekem elég is legalább egy időre, hiszen nem azért jöttem, hogy a szám többet járjon, mint a lábam. Szórakozottan felnevetek amikor végül ő indul előre én pedig a kezébe kapaszkodva követem őt a buli sűrűjébe ügyelve nehogy véletlenül elszakadjak tőle. Magas ugyan, de lehet, hogy többet meg sem találnám, azért pedig kár lenne. Ahogy magához húz az ajkamba harapva tartok vissza egy vigyort miközben a fejemet hátrabillentem a vállának és a hátam a mellkasához simul, ahogy szinte azonnal együtt mozdul a testünk. A kezét még mindig fogom, amit végül a dzsekije alá vezetek a hasam fedetlen bőrére majd elengedem, hogy kedvére kalandozhasson. Néhány másodpercre lehunyom a szemeimet kiélvezve a zene lüktetését és a teste közelségét, míg az én tenyerem a tarkójára simul. Lassan keresem meg újra a tekintetét a vállam felett felpillantva rá.
Miután letáncoltunk pár számot, és kellően összemelegedtünk a parketten, kicsit kihúztam magunkat a tömegből, hogy pihenhessünk és magunkhoz vehessünk újabb frissítőket. Tök jó ez a simulós táncolgatás, de azért még lenne pár kérdésem ehhez a Chicago-ból érkezett, semmiből felbukkant kiscsajhoz. -Na és mit tervezel csinálni itt, New York-ban? Tanulni jönnél, vagy dolgozni, vaaaagy csak úgy, hogy majd lesz valami? Láttunk már erre példát, többek között én is ezt csináltam. Egy idős női ismerős itt élt fent, és mivel nem voltak unokái meg semmi, így be tudtam cuccolni hozzá. Neki volt egy klubja, ahol elkezdtem dolgozni, mint felszolgáló-pultos, aztán amikor elhunyt, rám hagyta a helyet. -csak, hogy adjak valamit az infókért cserébe. -Na és a tesódon túl szereztél már ismerősöket, vagy esetleg már előre csekkoltál pár embert, akikkel itt lóghatsz? Na én nem vagyok semmi jónak az elrontója, és a totál paranoiás hozzáállás egy haverom reszortja, de azért nem egyszerű tök egyedül nekivágni New York-nak, pláne nem egy hozzád hasonló, fiatal csajként. Azért elég neccesen tud kijönni a lépés. -néztem le rá kérdőn, meghúzva az újonnan szerzett whisky-t. Elvből nem iszok bele olyanba, amit csak úgy ott hagytunk az asztalnál, legyen az egy egész üveg, vagy csak pohár. Így neki és magamnak is szereztem egy új kör piát, amint a pulthoz értünk.
“I doubt that whiskey is the answer but it's worth shot”
-Hát ez igazán érdekes. Akkor a te esetedben az univerzum is azt akarta, hogy itt találd meg a számításaidat. Honnan költöztél ide egyébként?-kérdezem kíváncsian miután kikeveredtünk az emberek közül. Még mindig nem menekül pedig le is léphetett volna valami könnyű szórakozást keresni, de sok pasival ellentétben kifejezetten keresi a lehetőséget a beszélgetésre ez pedig nagyon tetszik. -Dolgozni és tanulni is egyaránt. Én a szépségiparban helyezkedtem el a gimnázium után. Fodrászat, kozmetika, smink... gyakorlatilag majdnem minden szakirányt sikerült lefednem, hogy a lehető legátfogóbb tudást szerezzem meg, közben pedig természetesen ezeket a gyakorlatban is alkalmaztam, hogy meglegyen a kellő rutin. Mostanra sikerült olyan alaptőkét összeraknom, ami fedezné az elhelyezkedésemet a városban. Ha be tudom indítani az üzletet utána persze élnék még a további lehetőségekkel, amit a város biztosít és folytatnám a különböző papírok begyűjtését.-még akkor is ha egyik sem olyan jellegű, amit otthon bárki értékelne, mondjuk soha nem a szüleim boldogságáért tanultam, hanem a sajátomért, én pedig már így is kifejezetten büszke vagyok. -Mintha csak a bátyámat hallanám.-nevetek egy rövidet miközben kortyolok egyet a whiskeyből. -Igen, például a tesóm barátnője szuper édes. Már megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni és ő is lelkesen segítene mindenben. Emellett van egy lány, Cleo, akit még Chicagoban ismertem meg. Ő már 1-2 éve itt dolgozik, úgyhogy vele fogok társulni. Holnap után fogunk együtt ebédelni és megnézni néhány üzlethelyiséget.-igazából hiába vagyok itt csupán néhány napja már most annyi program kezd összejönni, hogy alig érem utol magam. -Mesélj nekem egy kicsit a klubodról. Szórakozóhely vagy inkább intimebb jellegű?-kérdezem kíváncsian.
-Igen, lehetséges. Bár én elég élelmesnek tartom magam. A látszat ellenére a jég hátán is megélnék. –az univerzum kapja be. Ha lenne ilyen faszság, akkor nekem sem az jutott volna, ami. -De egyébként Angliából jöttem. –bár szerintem az akcentusból rájött ő is. -Londonban születtem, de tíz éves korom után sokat költözködtem ide-oda, végül Oxfordban kötöttem ki, ott is végeztem el az egyetemet. Aztán majdnem tíz éve itt lakom már. –plusz-mínusz egy-két év. -Azta, ez király! Mármint… nem akarok ilyen öreg fasznak tűnni, de azért a legtöbben terv és tőke nélkül belevágnak, hogy majd csak lesz valami. Én is csak úgy felcuccoltam, de volt hova és volt mit csinálni. A semmiből, abszolút nulláról kezdeni baromi nehéz. Legalább az iskola, a faszid, a csajod kössön már ide. Utána lehet külön folytatni, de jó, ha van egy alap, amire támaszkodhatsz. –szerintem. Spontán ember vagyok, de nem mindenben. A munkában szeretem, ha precízen, pontosan tudom elvégezni azt, és nem pedig majd csak úgy lesz valamit. Nem tűröm túl jól a hibázást és azt, ha valaki félvállról veszi a hozzám köthető melót. -Mit akarsz még tanulni? –néztem rá kíváncsian. Fura, hogy ennyire egyszerű, mégis érdekes vagy… -A bátyád nem olyan laza és bulizós, mint te? Kezet foghat a haverommal. –mosolyogtam egy jót ezen. Báááár az a múltkori „hol van a rave party?!” üzenet elég fura volt tőle. Figyeltem, ahogy a szájához emelte a poharat, automatikusan leutánozva ezt a mozdulatsort. -Tényleg jófejnek hangzik. Az klassz, ha bírod a tesód választottját. –asszem. Ebben nincs tapasztalatom. -Van valami elképzelésetek amúgy, hogy milyen üzlethelyiséget akartok? Mármint mekkorát, milyen stílust, ilyesmik? Ha már a lakásokra ráállítok pár embert, akkor akár erre is rá tudok kérdezni neked. –mondjuk azt meg ne kérdezd, mitől lettem hirtelen ennyire jófej. Biztos a whisky-tömeg fullasztó hatás az oka. -Igazából mindkettő. A Lucifer egy nightclub és bár egyben, ahol vannak tematikus estek is, de van egy kicsit… sztriptízbár beütése. De lefoglalták már legénybúcsúhoz, csak úgy, szülinapokra, ilyesmikre. Eléggé kedvelt hely, mivel nálunk fő a diszkréció. Gazdag, befolyásos vendégek járnak oda főleg, illetve a Manhattan-i elit kölykei. Mondhatni olyan, mintha a Gossip Girl összes szereplőjét beengedted volna. –fura élmény látni a mostani huszon,-, meg tizenéveseket. -Egyszer beugorhatnál. Szívesen megmutatom minden zugát. –haraptam be az alsó ajkamat egy mosoly kíséretében, és erről eszembe is jutott, hogy… -Tessék. Be tudod írni a számod, hogy fel tudjuk hívni egymást a túrák meg hasonlók miatt. –adtam át neki a mobilom, hogy bepötyöghesse magát.
“I doubt that whiskey is the answer but it's worth shot”
Egyébként ő tényleg olyannak tűnik, aki bármilyen szituációval könnyedén megbirkózik. Én szeretem az olyanokat, akik nem rettennek meg a kihívásoktól, hanem inkább a megoldást keresik a probléma kerülgetése helyett. A brit akcentus valóban ott van bár manapság ennek már aligha lehet csak úgy hinni, hiszen sok srác csak azért produkálja, mert az amerikai lányok élnek halnak érte... köztük én is de ez most mellékes. -Milyen szakon tanultál?-Oxford azért nem semmi, szóval még okos is a megnyerő külső és az egyébként laza alaptermészete mellett. Lassan tényleg el kell gondolkoznom azon, hogy vajon mi baj lehet, hogy egyedül találtam rá.. bár az is lehet, hogy egy csinos lány várja haza.. -Nálunk családi vonás az indokolatlan mennyiségű tervezés. Mi sosem esünk neki semminek csak úgy hirtelen felindulásból.-Megvonom a vállaimat egy kicsit. Ez ilyen Fellowes genetikai dolog lehet. Igyekszem ezen egyébként valamennyit lazítani, de mondjuk a munka pont egy olyan téma, amiben nem. Ott szerintem jó ha az ember körültekintő, így kevesebb meglepetés érheti. -Igazából főleg speciális képzéseknek feküdnék neki. A műkörömépítésből például még alapszinten vagyok, de szerintem megvan a kézügyességem, hogy komolyabb technikákat tanuljak és szebb díszítéseket is el tudjak készíteni. Ott vannak az extra kozmetikai kezelések, ultrahang, fényterápia. Még a masszázs világában is kicsit elmélyülnék, az indiai fejmasszázs most például kifejezetten divatos.-Erősen kétlem, hogy ez most sok mindent mondott a számára, de ettől teljesen függetlenül szuper lelkesen előadtam a dolgot. -Bizonyos szempontból, de.. az.. csak hajlamos a munkájára túl nagy hangsúlyt fektetni a magánélete rovására. Bár pont most jelentette be, hogy nagy változtatásokra készül... de majd hiszem ha látom.-Nevetek egyet. Remynél ezt sosem lehet tudni, de tényleg szeretném látni, hogy a zenekarra koncentrál majd. -Remélem ez így is marad.-Bár én bízom az első benyomásban és a saját megérzéseimben, Evi pedig mindkettőnek tökéletesen megfelelt. -Minimum 30 maximum 50 négyzetméter körül nézelődtünk. Ha 30 akkor maradunk ketten, ha 50, akkor keresünk magunk mellé egy harmadik lányt, mert elférünk. 50 fölött egyelőre nem terveznék. Igazából nincsenek nagy elvárásaim, az sem baj ha nincsenek leválasztott szobák, azt majd mi megoldjuk gipszkartonnal vagy paravánnal. Stílusban pedig minél letisztultabb. Sok fény, fehér falak.-A vendégek is ezt kedvelik a legjobban, legalábbis tapasztalatom alapján. -És köszönöm a segítséget. Minél többen nézelődünk annál több az esély, hogy meglesz a tökéletes.-Bár lassan tényleg annyi embert állítok majd a témára, hogy körbe sem érünk. -Hmmm. Dögösen hangzik.-Megvonogatom a szemöldökeimet. Más lányok talán kiakadnának a témától, de szerintem az esztétikus csábítás művészete kifejezetten lenyűgöző. Elmondása alapján az ő klubjában pedig pontosan erről van szó. -Szívesen benézek egyik este.-Mosolygok rá angyalian. Drága Aziel.. ha ilyen ajánlatokat teszel és így nézel rám.. nem vállalok garanciát a tetteimért... bár talán pontosan erre játszol. Az ajkamba harapva veszem át a telefonját és habozás nélkül írom be a számomat és mentem el a kontaktok közé. -Majd csörgess meg.-Kacsintok rá. Nagyon remélem, hogy tényleg meg fog majd szólalni a telefonom. Már túlságosan felkeltette az érdeklődésem ahhoz, hogy ilyen könnyen elengedjem ezt a dolgot.
-Közgazdaságtanból szereztem diplomát. Illetve elgondolkoztam a vállalkozás menedzsment szakon is, de végül inkább elköltöztem ide. –aztán jött az a nő, a banda, a Lucifer, a többi pedig már történelem. Szerintem jó döntést hoztam. -Tényleg jóban lennél a haverommal. Ő is nagyon tervezős, szervezős meg túlgondolós, de ő nem csak a munka területén. Bár talán lassan felenged. –jó lenne, ha a liftes „barátja” jó hatással lenne rá. Sokkal… lazábbnak kell lennie, ha ezt az ipart akarja űzni hosszú távon. Meg mindegy, hogy ő és Evelyn tényleg csak haverok-e, ha a sajtó felkapja őket egy olyan szituban, ami félreérthető, akkor baromira rá fognak baszni. Akárhogy vesszük, Remy a frontember, szerintem ő lenne a legnépszerűbb alany a csajoknál, hiába Peter helyes pofija, vagy az én kisugárzásom. Ő van a kirakatban a leginkább. Érdeklődve néztem le rá és nagyon igyekeztem figyelni minden szavára, amit mondott nekem, de… -Fogalmam sincs, miről beszélsz, de amilyen lelkesen magyarázod… szexinek hangzik. –akkor is, ha nem az. -Egy jó masszázsra mindig kapható vagyok, szóval ha gyakorolnod kellene valakin a technikáidat, csak szólj, és állok rendelkezésedre. –pillantottam rá egy félmosollyal, finoman nedvesítve meg az ajkaimat a nyelvemmel. El tudnék képzelni vele pár extra testmasszázs órát, mostanság úgy is sok volt a feszültség. -Az jó. Nem szabad túlzásba vinni a munkát, vagy szörnyű következményei lesznek, és tényleg jó lenne, ha a magánéletével is tudna foglalkozni. Fontos, hogy egyensúlyban legyenek ezek. –nekem is ott a klub, de mondjuk tulajnak és ügyvezetőnek lenni két külön dolog. Tulaj akkor is lehetsz, ha nem értesz hozzá, csak felveszel valakit, aki igen. De ügyvezető háttértudás és lemondás nélkül aligha. De ettől még remélem, hogy a liftes csaj tényleg hosszú távon is jó hatással lehet rá. -Bízzunk benne. –lakva ismerszik meg, vagy mit szoktak mondani. -Klasszul hangzik, most mindenki oda meg vissza van a tipikus, letisztult vonalért, és nagyon mennek a magazinlakások is. –legalábbis szerintem. Nekem is valami hasonló van. Nem igazán otthon, de legalább… szép. Nem kötődöm helyekhez. -Ugyan, nincs mit. Majd ha nagy leszel, meghálálod. –küldtem felé egy megnyerő mosolyt. Arra, hogy dögösen hangzik, csak beharaptam az alsó ajkamat és bólintottam párat. De még mennyire. Bár a legtöbb nő utálja ezt a fajta vonalat, amit mi is képviselünk, de… örülök, ha ő nem ilyen. -Helyes, nagyon foglak várni. Illetve lesz egy halloween buli a Pandora-ban, amit együttműködésben csinálunk az ottani tulajjal. Ez szintén egy Manhattan-i bár. Eljöhetnél. Vagyis… szeretném, ha eljönnél. –néztem a szemeibe egy kisfiús, hozzá hasonlóan angyali mosollyal. Figyeltem, ahogy beírta a számát, aztán visszavettem tőle a készüléket, hogy megcsörgethessem vele őt. -Majd mentsd el a számot, és így már tudod, kit kell keresned, ha egy kis körbevezetésre vágysz. Vagy kinek kell felvenned, ha hív. –néztem a kijelzőre egy ajakharapós mosollyal.
“I doubt that whiskey is the answer but it's worth shot”
És milyen jól tetted, hogy ideköltöztél.. jó ég.. -Biztos remekül szót értenénk egymással miközben túlagyalunk mindent.-Jegyzem meg nevetve. Egyébként szerintem az olyanoknak mint Remy, Én vagy Azi haverja kellenek a laza emberek, mert igazából abból van az igazán nagy baj, amikor ennyi túltervezős személyiséget összeeresztesz. Vagy megváltjuk a világot vagy porig égetjük.. sosem lehet tudni. Kissé talán túl lelkesen mentem bele a részletekbe, de legalább őszintén bevallja, hogy lövése sincs róla, hogy miről beszélek. Nem is várom el. Valahol az lett volna egy kicsit aggasztó ha lelkesen bólogatva belemélyült volna a témába. Bájos mosollyal díjazom, hogy a lelkesedésem szexinek tartja. Jézus.. tényleg ilyen könnyen sikerült felborzolnia a fantáziámat? -Hmm.. megfontolom.. az biztos, hogy minden gyűrődést ki tudnék dolgozni belőled.-Ügyesen megfontolt vagy éppen nem túl átgondolt szavak? Ezt most mindenkinek a saját fantáziájára bízom. -Egyetértek. Csak bizonyos emberek nehezebben találják meg ezt a fajta egyensúlyt.-Ez sajnos ilyen, de az hogy Remy próbálkozik legalább az már fél siker. Legalábbis szerintem. -A tesóm barátnője már felajánlotta, hogy besegít a dekorálásban, remélem vele is egyezik majd az ízlés meg az elképzelés.-Mondjuk végső soron úgyis Cleo és az én szavam lesz a döntő, de tényleg nagyon örülnék, ha gyorsan és könnyen megtalálnánk Evivel a közös nevezőt. -Ebben biztos lehetsz.-Nagyon hálás tudok ám lenni. Az a mosoly... és a meghívás. Nő legyen a talpán aki erre nemet bírna mondani, de nekem egyébként sem fordul meg a fejemben, hogy visszautasítsam. -Ez a szerencsenapod. Imádom a Halloweent. Mindenképpen ott leszek majd.-Hogyan is hagyhatnék ki egy ilyen lehetőséget. A telefonom gyorsan előveszem. -Meg is vagy.-Szinte e a fülemig ér a mosolyom miközben elmentem a számát. Az elmúlt időszakban ez lesz az egyik kedvenc estén, hiszen amikor visszajutok a hotelbe már megvan egy szuper srác száma és a bőrdzsekije is.
Kezdőlap
