Kipihenten mászok ki délután az ágyból, a fordított életmód hátránya, hogy amikor a többi ember él, addig én csak alszok a szobámba zárva, lehúzott rolóval a ablakom előtt. Éjszakai bagolynak lenni igazság szerint elég menő dolog, akkor vagyok kint, amikor mindenki csak a szórakozás miatt mászkál el otthonról vagy olyan munkája van mint nekem. A jófej emberek este élnek és nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy most is mondjuk úgy, hogy vigyorgósan kelek fel.  Lassan ideje lenne benyögnöm Azinak, hogy kelleni fog egy kis pihenő, nem azért mert nem bírom, csak szükségem lenne némi levegő változásra, mert még a jóból is megárt a sok. Olyan elfoglaltnak tűnünk mostanában, pedig nem tudom biztosan azt kijelenteni, hogy azok is vagyunk, de az biztos, hogy ebben a hónapban még csak egymás lakásán sem tettük be a lábunkat, ami azt jelenti, hogy igazából még csak nem is nagyon beszéltünk a munkán kívül. Szerencse, hogy nem vonz a pletyka és a mások életében való vájkálás, mert csak akkor vagyok hajlandó meghallgatni bárkit, ha azon a valaki látszik, hogy tényleg szüksége van rá.
A munkám az más, ott mindenkinek szüksége van arra, hogy valaki meghallgassa, mert mi másért kezdene egy ismeretlen pultos csajnak lökni a rizsát az elbaszott házasságáról valaki.
Nyitás előtt hamarabb érkezek, sokkal hamarabb, mint bárki más, átnézek mindent, hogy a nyitás zavartalanul menjen, mert bár nem enyém a hely, mégis olyan mértékben magaménak is érzem, hogy nem vagyok hajlandó hibát elfogadni senkitől sem. Nem vagyok senki főnöke, aki ismer tudja, hogy jobb ha minden patikán áll, mire bejönnek az emberek különben elég nagy balhét tudok csapni, diszkréten persze.
Amint megvagyok mindennel megyek ki, hogy rágyújtsak egy cigire, mélyen szívom be a friss levegővel együtt a füstöt és a fejemet a hideg falnak döntöm, már csak fél óra van nyitásig, addig élvezem a csendet, mert nemsokára átveszi a helyét a hangzavar, ami igazából zene füleimnek, de most ez az egész csend olyan kellemes tud lenni.

A mindennapi rutinná vált amióta vendéglátásban dolgozok, hogy ha bármi felhúz vagy csak pihenni van kedvem, akkor a zsebembe nyúlok, vagy a pult alá, és nem nem iszok, mert annak akármennyire is jó a főnököm nem munkában van a helye, hanem a nikotin függőségem főszereplőjéhez nyúlok. Le kellene szokni, de minek, amikor másnap úgyis visszaszoknék rá, így marad a néha magányos cigizgetés a hely előtt, még nyitásig, utána  a hátsó rész, ahova ki tudunk surrani,amikor már minden fárasztó a vége felé.
- Meglepődnél mennyire forró a vérem még ilyenkor is. - kacsintok rá pimaszul, mire elveszi a kezemben égő cigit és csak a szokásához mértem szív bele. Már meg sem kellene lepődnöm, talán nem is teszem, de azért megmosolyogtat. - Az én látványom egy dolog, de te miben jöttél dolgozni? Valami bajod van vagy most tartjuk a farsangi bulit? - mérem végig mielőtt átkarolja a vállamat és elindulunk lefelé megszakítva ezzel a kicsit tényleg hideg kint létet, ami lehet most kellemesen hat, holnapra instant tüdőgyuszi lett volna.
- Hogy te milyen kényes lettél, valahogy be kell vágódni a vendégeknél és előbb mindig a látvány fogja meg őket. - nem mindig öltözök úgy, mint valami rossz ribanc, de van egy olyan oldalam is, ami szerencsére csak az öltözködésben merül ki a legtöbbször, de mindenkinek szíve joga és ha egyszer tényleg több szemet és vendéget vonz a pulthoz, akkor nem fáj senkinek sem.
- Járt ma bent valami Logan Ford nevű ürge, szerintem kamu név volt, és egyik vendégünk után érdeklődött. Szerintem csak a szokásos lessük meg a férjünket mit csinál az este szagú magánnyomozós unatkozó feleség egyik küldönce volt, de eligazítottam a queensi részbe, hogy ott nézzen körbe. - az ember hozzánk járt és volt egy két igen különleges kérése, amit mi sem utasítottunk vissza és szerencsére, volt olyan táncosunk, akivel egész jól kijöttek, így mindig megvolt neki a megfelelő kínálat, amit mi tökéletesen kezeltünk is, az ilyen helyzetekben.
- Ja meg a piaszállító hívott, valami tökös koktél hozzávalók miatt, azt hittem a bulin nem nálunk lesz megtartva, de mondtam neki, hogy amint felébredsz a téli álomból majd ráugrasztalak. -  amint beérünk valami furcsa érzés fog el. - Beszélnünk kellene Édes! - kicsit sejtelmesen hangzik, de talán annak is szánom, mer ttudom, hogy a bár ahol én este leszek 5 percen belül kinyit, így esélyem sincs megejteni vele az egészet,így csak hagyom a levegőben lógni, hadd izguljon kicsit ha már a munka előtt sziasztármat megzavarta.

Huncut kis szóváltásunkra csak meg forgatom a szemem mosolyogva, majd inkább rá is térek a lényegre, hogy mégis miben jött ma, talán elaludt és a nagyapja cuccai kerültek fel, nem szoktam meg így őt.
- Linnie? - húzom fel a szemöldököm kérdőn, és teszem a homlokára  kezem szórakozottan. - Baszki Aziel! - nevetem el magam, képes volt odaadni egy csajnak azt a menő kabit, amit már én is próbáltam lenyúlni, de persze sosem hagyta, pedig azt hittem mi barátok vagyunk.
- Jó amúgy tény, hogy ha nem lenne nemsokára annyi ember itt akkor most vetném rád magad cicafiú. - mondom neki kicsit ironikusan, de határozottan mindig jól néz ki, de ezt pont nem nekem kell bizonygatnom neki. A mi kapcsolatunk nem ezen alapul, mi minden értelemben elvagyunk egymással, de csak akkor ha nem viszünk bele olyan dolgokat, ami a másiknak, vagy magunknak nem férne, bele, de ez a mi barátságunk elég stabil alapja.
- Ne hízelegj, megyek már, tudod, hogy sosem vagyok beteg, ez a szervezet nem arra termett, hogy otthon feküdjön zsepivel a  kezében.  - rohadt nagy mázlija van velem, de ezt pontosan tudja, mondjuk én sem panaszkodhatok, sőt, de azért én ennyire nem szoktam az orrára kötni, szeretem, amikor kiváltságos vagyok valahol és itt munkámért cserébe határozottan az vagyok, bár az is hozzátartozik, hogy elég jóban lettünk.
Gyorsan elrizsázom mi történt abban a csekély pár órában, amíg alukált édesen otthon, de tudja, hogy úgyis kézben tartom a dolgokat, nem ma kezdtem és tudom kezelni a nehéz helyzetbe még nyitás előtt is, mondjuk ez pont egy megszokott beszélgetés volt valami nagyon kíváncsi faszival, van ilyen.
- Menni fog, még szép. - mondom neki vigyorogva, persze, hogy menni fog, imádom, amikor valami extrémet adhatunk ki a kezünkből, az unalmas Cuba Libre, vagy Mojito koktélok mellett.
- Válni? Ugyan nem szabadulsz ennyire könnyen tőlem. - kacsintok rá majd elindulok a helyemre, még visszapillantok a kérdésére és csak bólintok felé. Amint kész van a kávé az egyik sráccal be is küldöm neki, mert jobb ha a nyitást én indítom és nem az egyik zöldfülű, aki éppen csak pár hete van mellettem.

Persze az este zavartalanul zajlik, ahogyan szokott, nincsen féltékeny barátnő, feleség, abból bőven kijut máskor. Zárás után csak beesek Aziel irodájába és ledobom magam a kanapéra hanyatt fekve a plafont bámulva.
- Mesélj nekem arról a csajról, aki lenyúlta a kabátod, és utána jövök én. - pillantok felé félszemmel, majd megint az agyam pihentetve és élvezve a csendet bámulok magam elé.

- Hmmm, nem vagyok most éhes, de majd később lehet nekiesek. - nézek rá, miközben elkezd enni és máris a lényegre térek, ami engem érdekel, mert olyan, hogy azt a kabátot odaadja és ennyire lazán ejti ki a nevét nem jelent mást, minthogy a kedvenc főnököm agyát megmozgatta egy jóképességű csaj, végre. Ilyenkor vagyok büszke a nememre, máskor rohadtul szégyenkezek miattuk, de amikor még Azielnél is képes maradandót alkotni, na akkor azt a csajt meg kell ismernem.
Csak úgy áradnak az infók a csajról, mármint ahhoz képest, amit hallani szoktam, kerek fenék, nagy mellet jelző sehol, nem enged az én képzeletemnek sem, a kis gonosz. Felülök és teljesen rá fókuszálok és közben elvigyorodok, mert tudom, hogy a lelkesedésének egész egyszerű oka van.
- Most mondanám, hogy milyen daliás vagy, de őszintén meglep ez az egész, mármint, mi okod lenne bárkit is terelgetni, ha a fél város a lábaid előtt hever csak csettinteni kell és ezt úgy mondom, hogy kurvára nem vagyok büszke a saját nememre emiatt, de ez a csúf valóság. Te meg képes lennél totál józanul, ruhában, körbe kísérgetni a csajt. - húzom fel a szemöldököm, van egy olyan érzésem, hogy nem barátkozni akar vele.
- Na végre végre, valami kis ízelítőt legalább az én lelki szemeim is kapnak. - mosolygok rá huncut vigyorral, amikor a csajt leírja végre, és kinyögi az első hozzá illő szót, szexi.
- Okos lány ez a Ottiline, és még a neve is elég kusza, és ahogy látom  te fejedet is eléggé megkuszálta. - állok fel és leülök vele szembe a földre, hogy egy szinten legyünk és ne kelljen lebámulnom rá. - Amikor mutatod neki a várost ki ne merd hagyni a Lucifert, és szólj ha hozod, hadd nézzem meg, ja és mondd meg neki, hogy a kivágott ruhát ne hagyja otthon akkor sem. -  kacsintok rá pimaszul, Azielt udja jól, hogy nekem ugyanannyira bejönnek a dögös csajok, mint neki, csak kevesebbre lövök, mint ő.

Biztosan értetlen arccal figyelem ahogy beszél mert nehezen értelmezem a szavait, pedig esküszöm egy kortyot sem ittam alkoholt az este, és nem is nagyon szoktam munkaidőben, így nem értem miért érzem annyira idegennek, amit mond.
- Baszki! - ámulok el a szavain egyszerűen és nőiesen, de ez a stílus annyira az enyém már, hogy nem is hinném, hogy meglepődik az én meglepettségemen.
- Eddig egészen egy nyelvet beszéltünk ha csajokról volt szó, de most meglepett ahogy leírtad, de amúgy el tudom képzelni, és waó. - csak ennyi jön ki véleményként, mert nehezen fogom fel, hogy Aziel Darbloom ennyit dumál egyetlen egy csajról és azt főleg, hogy ennyi minden megmaradt belőle, és nem az a rész, ami egy pasit egy bulin érdekel, hanem teljesen más dolgok, ami egy pasit egy randin érdekel.
- Őszintén Édes? Azt sem tudom kivel beszélek most jelenleg. - nevetem el magam és lecsúszok mellé a földre, hátha úgy értelmet nyernek az ő szájából kuszának hangzó szavak. - Máris imádom, hogy végre egy nő, aki így gondolkozik. - de valószínűleg nem ez fogta meg Azielt ahogy hallom, hanem ez is és minden más, pedig ha jól értem még meg sem fektette, kitartó baszki, nem kicsit.
- Pedig érdekes volt hallgatni, hogy valami egészen más állatfajjá válsz egy csaj miatt, aminek mondjuk én kifejezetten örülök. - mosolygok rá, kevésbé értetlen inkább támogató mosollyal, mert bármi van mi azért elég erősen támaszkodhatunk egymásra és nem csak a szar dolgokban.
- Kelleni fog két nap, többet nem bírnék a hely nélkül, de most úgy érzem nagyon kell, hogy én álljak  a pult másik oldalán. - vallom be kicsit letörten, mert én nagyon ritkán vonulok el.
Amikor az apámat hozza fel a mosolyom hirtelen tűnik el és összeszorítom az állkapcsom.
- Részben miatta is, de nem akarok rá fókuszálni, és ehhez szükségem lesz arra, hogy kikapcsoljam az agyam. - apám nagyon ritkán tűnik fel az életemben, csak amikor pénz kell neki, mert tudja, hogy nekem van, a testvéremtől nem kér, mert nem elérhető, de cserébe még mindig ő az, akit fényez ha bárkivel beszél a gyerekéről, ami a saját elmondása szerint már csak egy van neki, és nyilván én estem ki a létszámból.

Egyszerre több dolog fut végig az agyamban, miközben Aziel beszél a csajról, aki olyan mértékben terítette le a földre és nem, nem megtaposta hanem mellé feküdt és Aziel ezt meglehetősen élvezte is. A kis alfahímem végre megfelelő csajszira lelt? Na majd meglátjuk, mindenesetre örülök a hülye fejének, mert látszik, hogy neki is kicsit idegen ez az egész, de azon fel kell nevetnem, hogy a szexhiányra fogja.
- Hát sajnálom, mondanám, hogy segítek rajtad, de hülye lennék, ha itt van ez a csaj, érdemes várni rá azt hiszem. - kacsintok rá és az arcomhoz húzom a vállam huncut módon.
- A berúgás játszik most a legnagyobb szerepet a listámon, a pihenés sosem lesz az én asztalom és majd egyszer talán utazni is lesz energiám, de ahhoz nem lenne elég két nap, és többet nem tudnék a hülye haverjaimmal tölteni. - forgatom meg a szemem, mert hozzám hasonlóan a barátaim sem egyszerűek, és ennyi dudás nem fér meg sokáig egy helyen, szóval inkább dobbantok, amint forró lesz a levegő és visszatérek dolgozni.
Egy kicsit hozzábújok, amikor átöleli a vállam, mert az én családom extrán szíves, de azért felhorkantok egy nevetést akarva eltusolni, amikor éppen bölcs akar lenni., de azért nyomok egy puszit az arcára, mielőtt belekezd az ördögi tervébe.
- Akkor majd kénytelen leszel engem is elvinni egyik nap a stúdióba, mindig is kíváncsi voltam milyen, amikor a nagyon alkotnak. - kénytelen lesz elvinni, ha tetszik neki ha nem, csak egy nap és valószínűleg hamar megunom, én szeretek énekelni, és szoktam is, de hogy folyamatosan ugyanazt a dalt játszák majd egymás után, ameddig tökéletes nem lesz, akármennyire szeretem ezt a srácot az nekem sem fog menni, de tudja mennyire kíváncsi alkat vagyok. - De ettől függetlenül ez elég jó ötlet szerintem jófej, hogy mindenkit elküldesz pihenni.

- Tudod, hogy sosem akarnék ilyet, de először látlak ilyennek amikor egy csajról van szó, nem akarok én lenni aki elveszi a kedved. De ismersz egy szavadba kerül, könnyen meggyőzhető vagyok. - húzom fel a vállam az államhoz és egy bájos mosolyt küldök felé. Nem akarok én lenni az oka, hogy teljesen kikészül a szexmnetes élettől, vagyis naptól, inkább. De ahogy ismerem meg fogja oldani, elég nagy a szája, és a csaj sem tűnik rossz bőrnek.
- Nélküled el sem akartam volna menni.- kacsintok rá, nem tervezem végig inni a szabadságom, de azért bele kellene hogy férjen pár vagy inkább nagyon sok feles.
- Las Vegas, de ode nem elég pár nap, oda heteket kell lelépni és minden kaszinót kifosztani, és keresni egy Elvis hasonmást, ahol össze tudok házasodni egy cuki pultossal, hogy utána gyorsan el is váljunk. De azt majd kicsit később. - nevetek fel a gyors ábrándozásomat követve. Persze a házasság vicc volt, én sosem fogom bekötni a fejem, legyek majd egyszer nagyon szerelmes akkor sem. Papír nélkül is tud működni egy szerelem és ha beüt a vége, akkor sokkal könnyebben lehet kezelni és nem kell sokáig nézni egymás képét a bíróságon.
- Akkor a saját meghívásom elfogadva, majd feldobom én nektek a dolgos hétköznapokat, remek süti receptem van, bár lehet azt nem munka közben kellene megenni, de ha már elegetek lesz mindenből, lehet jól fog jönni. - belelkesedek a jövőbeli eseménytől, mert örülök neki, hogy Aziel megtalálta a zenében is az egyenes utat a boldogság felé, legalább ebben tényleg olyan sikeresek lehetnek, amilyenek csak akarnak. Úgy hallottam tehetséges a banda, hallottam már őket zenélni, bár akkor nem ebben a felállásban, de az évek alatt tuti csak javultak, de majd szépen meglesem én őket magamnak.
- Pedig a zombi munkás egészen jól mutatna a pultban Halloweenkor. - teszem az állam alá a kezem, de elnevetem magam mielőtt komolyan tudna venni.
- Most komolyan Aziel jófejség, mondjuk annak is örülne egyik másik, ha nem jönne be a főnök, de lehet némelyik jobban tart tőlem, mint tőled, pedig esküszöm senkit nem szoktam terrorizálni. - csak néha kicsit hangosabban mondom el a véleményem, és azt ami nem tetszik, de nem szeretem ha valaki trehány munkában és én imádom ezt a helyet és utálom ha valaki nem tiszteli.

- Túl sokat beszélsz róla, túl részletesen, ne kérd, hogy kielemezzem miért és milyen vagy,  mert csak olyan. - elnevetem magam és mint aki tökéletesen megmagyarázta a dolgait vonom meg a vállam.
A vállára teszem a kezem és igyekszem komoly képet vágni, de tuti sejti már, hogy ebből mi lesz azt legalábbis biztos, hogy komoly dolog nem. - Mikor hagytalak én cserben? - húzom fel a szemöldököm, majd mint aki már tudja választ eresztem le a kezem magam mellé.
Sokan hiszik azt, hogy egy olyan helyen dolgozni, mint a Lucifer egyenlő azzal, hogy annyit iszunk, amennyit csak akarunk. Valószínűleg nem Aziel lenne az aki ránk szólna ha koccintunk egyet egy vendéggel, de nekem amúgy is elvem, hogy nem iszok munka közben, aki koccintani akar velem megteheti, úgy teszek, mintha kitölteném a kis alkoholos italom, közben víz vagy egyéb üdítő kerül bele az enyémbe és boldogan húzzák le velem az almalevet, én meg úgy csinálok, mint aki erőset ivott. Ez mindenkinek jó, örül a vendég én meg józan maradok. De pont azért kell nekünk is leengedni néha, mert nem ivászatból áll a munka, hanem munkából.
- Egy egész esküvői videó fogok csináltatni. - túlzok neki, de tényleg valami extrém dologra lenne egyszer szükségem ha annyira nem is extrémre, mint az esküvő.
Nem titkolva örkük meg annak, hogy társulhatok a nézők közé, akik majd a felvétel közben nyüzsögni fognak körülöttük. Kíváncsi lélek vagyok, minden érdekel, egészen addig ameddig fel tudja kelteni a figyelmem. Egyelőre a s rácokfel tudják, mármint a zenéjük, és az elég ok arra, hogy elmenjek és meglessem őket alkotás közben.
- Legalább nem kényelmesedtek bele a tutiba. - persze tök jó, hogy ott van nekik a csaj, atom a nő ,én imádom a zenéit,de nem elég, mert nem egy a közönségük, és nekik a saját rajongóik felé kell nyitni, biztosan nem ugyanazok lesznek, mint Daisynek.
Van egy természetem, ami vagy jó az emberek felé vagy nem szeretik. Sokan nem értenek velem egyet dolgokban, ami unszimpátiát fejez ki felém, hamar le tudom ezt kezelni, de sokak utána megkedvelnek vagy elvannak velem. Szeretem ha az ahol vagyok olyan, amilyennek elvárják, de utálok mások után dolgozni és ennek hangot is adok. Nem nem szoktam dirigálni, nem is tudnék, borzalmas vezető lennék úgy vélem, de ígyis van aki eléggé megtartjat tőlem a kellő távolságot a habitusom miatt.
- Nem nincs panasz, a mostani csapat szuper, készségesek, mindent ami nem megy neki megkérdezik a régebbiektől. - vannak olyanok, akik nem most kezdték, de nálunk csak egy ideje vannak, és akarnak tanulni, velük sok probléma nincs, azokkal nem tudok együtt dolgozni, akik elkerülik munkát és nem keresik, amikor éppen üresjárat van.
Nem annyira szeretek magamról beszélni, még neki sem, vannak olyan dolgok, amiket tud rólam, majdnem mindent, de ami engem nyomaszt sokszor inkább magamban tartom. Megbízok benne, jobban,mint bárkiben szerintem, de van olyan dolog,amit nem akarok kimondani hangosan, mert akkor túlságosan igaz lesz.
- Nem tudom Aziel, apám elvileg nem dolgozik, a testvérem hívott fel pár hete. Nem akarok vele foglalkozni, de tudom, hogy lassan kell, mert megint meg fog jelenni az ajtóban. - és akkor megint elküldöm, de nem tudom meddig fogom ezt tudni csinálni lelkileg.
- Tartom a frontot ha úgy gondolod nem karsz bezárni. Részemről annak jobban örülnék ha nem kellene feleslegesen otthon ülni és pár  éjszakát végig tudok vinni gondn nélkül telefonod lesz ha bármi elakadna. - de nem szokott, amikor magunkra hagy minket. Bejáratott banda vagyunk hála Azielnek, nem lesz gond.

Tudom, és látom is mennyit jelent neki ez az egész projekt a zenekarral, azt szeretném ha tudná, hogy a Luciferrel kapcsolatban mindig fordulhat hozzám. De tudom, hogy az is szívügye, ha most már rendesen be is indult, sosem lesz olyan, hogy teljesen menne nélküle, ő a szíve s ezt ő is tudja és akármennyire is bízunk egymásban a gyerekét nem tudja teljesen rám bízni még ha azt mondja, hogy de. Az lenne a fora ha meg tudná tenni, mert akkor nem renne bele mindent, amije van.
- Még jó, hogy egyikőtök sem egy idióta, hogy ne éljen ezzel a dologgal. Jók lesztek, és be fogtok futni. Tudod van nekem ez a kis kattanásom, hogy vonzzuk be a jót és megtörténik. Majd vonzó nektek némi jót sa többi tényleg a ti dolgokat. - nem mintha bármit tudnék ezzel kapcsolatban segíteni nekik. Énekelek, de nem nagyon van olyan érzésem, hogy nekem ebből kellene élni, nem tudok dalt írni és még csak zenét sem szerezni, viszont első vagy másod vagy sokad számú rajongó tudok lenni és vagyok is, mert szeretem a zenéjüket.
- Te válogattad össze őket, szóval veregesd meg a vállad. - kacagok fel egy kis vállveregetés kíséretében. Tudom, hogy mennyire nehéz jó munkaerőt találni ebben a munkakörben, de egész szép csapatot rakott össze és mindenki szereti itt lenni, tudtommal.
- Az az első lakás, amit a saját pénzemből vettem, az az enyém és soha senkihez nem ragaszkodtam, nem volt olyan, amin ne tudtam volna túladni, de a lakás az igen. Sokszor agyaltam már rajta, hogy megteszem, elköltözöm, de az nem lesz ugyanolyan. - minden centért megdolgoztam, ami a lakásban van és büszke vagyok rá, hogy magam építettem fel a majdnem tökéletes, nekem az, életem, nehezen válnék meg egy darabjától és ezt sokan nem értenék meg.
Az, hogy nem tartozok semmivel apámnak azt tudom, sosem éreztem magam emiatt szarnak, de amikor meglátogat érzek valamit, ami nem tetszik, nem bűntudat, inkább csak egy kurva nagy gombóc a torkomban, ami nem múlik napokig és ezt utálom. - Egyszer lelépek majd Aziel, úgy, hogy ne találjon meg, addig meg itt vagy nekem te, aki segít levezetni a feszültségem. - mosolygok rá hálásan. Nem mindig a testi levezetés a cél, sőt, sokszor elég egy jó beszélgetés, szerencsére nem mindent a szexre teszek fel, és így könnyebben élek meg mindent.
- Boldogulunk, nem lesz gond, sosincs gond. - nyugtatnám meg, de nem igazán akarom, mert bármi jöhet, ami akkor is amikor ő itt van, de ritka és olyan emberekkel dolgozik, akik biztosítják mindenki biztonságát.