Kipihenten mászok ki délután az ágyból, a fordított életmód hátránya, hogy amikor a többi ember él, addig én csak alszok a szobámba zárva, lehúzott rolóval a ablakom előtt. Éjszakai bagolynak lenni igazság szerint elég menő dolog, akkor vagyok kint, amikor mindenki csak a szórakozás miatt mászkál el otthonról vagy olyan munkája van mint nekem. A jófej emberek este élnek és nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy most is mondjuk úgy, hogy vigyorgósan kelek fel. Lassan ideje lenne benyögnöm Azinak, hogy kelleni fog egy kis pihenő, nem azért mert nem bírom, csak szükségem lenne némi levegő változásra, mert még a jóból is megárt a sok. Olyan elfoglaltnak tűnünk mostanában, pedig nem tudom biztosan azt kijelenteni, hogy azok is vagyunk, de az biztos, hogy ebben a hónapban még csak egymás lakásán sem tettük be a lábunkat, ami azt jelenti, hogy igazából még csak nem is nagyon beszéltünk a munkán kívül. Szerencse, hogy nem vonz a pletyka és a mások életében való vájkálás, mert csak akkor vagyok hajlandó meghallgatni bárkit, ha azon a valaki látszik, hogy tényleg szüksége van rá. A munkám az más, ott mindenkinek szüksége van arra, hogy valaki meghallgassa, mert mi másért kezdene egy ismeretlen pultos csajnak lökni a rizsát az elbaszott házasságáról valaki. Nyitás előtt hamarabb érkezek, sokkal hamarabb, mint bárki más, átnézek mindent, hogy a nyitás zavartalanul menjen, mert bár nem enyém a hely, mégis olyan mértékben magaménak is érzem, hogy nem vagyok hajlandó hibát elfogadni senkitől sem. Nem vagyok senki főnöke, aki ismer tudja, hogy jobb ha minden patikán áll, mire bejönnek az emberek különben elég nagy balhét tudok csapni, diszkréten persze. Amint megvagyok mindennel megyek ki, hogy rágyújtsak egy cigire, mélyen szívom be a friss levegővel együtt a füstöt és a fejemet a hideg falnak döntöm, már csak fél óra van nyitásig, addig élvezem a csendet, mert nemsokára átveszi a helyét a hangzavar, ami igazából zene füleimnek, de most ez az egész csend olyan kellemes tud lenni.
Miután hazazuhantam az után a fura rave party után a még furább, Chicago-i csajjal, bedőltem az ágyba és úgy elaludtam, hogy konkrétan semmit nem csináltam magammal. Megittunk pár whisky-t, de igazából végig táncoltuk és beszélgettük az egész estét, hogy aztán a számával gazdagabban, a dzsekimmel szegényebben, ráadásul egyedül térhessek haza. Annyira fáradtnak éreztem magam, mint semelyik görbe estém után sem, ráadásul többször is le kellett csekkolnom, hogy megvan-e a száma, nem csak behaluztam-e. Többször ki akartam törölni, de végül… maradt. Délután arra ébredtem, hogy majdnem kifolytak a szemeim, aminek az volt az oka, hogy ez a gyökér Darkbloom nem vette ki a kontaktlencséit, amikor aludni ment, szóval kiszáradtak és végtelenül fájtak is. Csak sikerült kiműtenem őket, szerintem a szemeimmel együtt. Vettem egy forró zuhanyt, megmostam a hajam, eltüntettem a piaszagot a számból is, felkaptam a szemüvegemet, aztán elindultam a Lucifer felé. Elég szép távolság még városrészen belül is, mivel én Harlem-ben élek, míg a Lucifer az Upper East Side-on van. Ez kocsival/motorral egy jó húsz perc. Ma az autó mellett döntöttem, mivel a szokásos bőrszerelmem helyett egy hosszú szövetkabátot kellett felvennem ebben a seggbefagyasztó hidegben. Leparkoltam a nekem kijelölt helyen, aztán elindultam befelé, ahol végül megpillantottam Candace-t is. -Tudod, hogy mindig imádok erre a látványra ideérni, vagy elmenni, de be fog fagyni az a csinos ki segged ebben a ruhában, drágám. –ciccegtem rosszallóan, hogy átvethessem a kezemet a vállán, kivéve a szájából a cigit, amibe aztán bele is szívtam, majd visszanyújtottam neki. -Na gyere, mindjárt befagy a picsám helyetted is. –vettem ki a szájából ismét a dohányt, eltaposva a bakancsommal, hogy befáradhassunk. -Van valami előzetes külön kérés? Foglalás, megbeszélés? –csak hogy tudjam, mire számítsak.
A mindennapi rutinná vált amióta vendéglátásban dolgozok, hogy ha bármi felhúz vagy csak pihenni van kedvem, akkor a zsebembe nyúlok, vagy a pult alá, és nem nem iszok, mert annak akármennyire is jó a főnököm nem munkában van a helye, hanem a nikotin függőségem főszereplőjéhez nyúlok. Le kellene szokni, de minek, amikor másnap úgyis visszaszoknék rá, így marad a néha magányos cigizgetés a hely előtt, még nyitásig, utána a hátsó rész, ahova ki tudunk surrani,amikor már minden fárasztó a vége felé. - Meglepődnél mennyire forró a vérem még ilyenkor is. - kacsintok rá pimaszul, mire elveszi a kezemben égő cigit és csak a szokásához mértem szív bele. Már meg sem kellene lepődnöm, talán nem is teszem, de azért megmosolyogtat. - Az én látványom egy dolog, de te miben jöttél dolgozni? Valami bajod van vagy most tartjuk a farsangi bulit? - mérem végig mielőtt átkarolja a vállamat és elindulunk lefelé megszakítva ezzel a kicsit tényleg hideg kint létet, ami lehet most kellemesen hat, holnapra instant tüdőgyuszi lett volna. - Hogy te milyen kényes lettél, valahogy be kell vágódni a vendégeknél és előbb mindig a látvány fogja meg őket. - nem mindig öltözök úgy, mint valami rossz ribanc, de van egy olyan oldalam is, ami szerencsére csak az öltözködésben merül ki a legtöbbször, de mindenkinek szíve joga és ha egyszer tényleg több szemet és vendéget vonz a pulthoz, akkor nem fáj senkinek sem. - Járt ma bent valami Logan Ford nevű ürge, szerintem kamu név volt, és egyik vendégünk után érdeklődött. Szerintem csak a szokásos lessük meg a férjünket mit csinál az este szagú magánnyomozós unatkozó feleség egyik küldönce volt, de eligazítottam a queensi részbe, hogy ott nézzen körbe. - az ember hozzánk járt és volt egy két igen különleges kérése, amit mi sem utasítottunk vissza és szerencsére, volt olyan táncosunk, akivel egész jól kijöttek, így mindig megvolt neki a megfelelő kínálat, amit mi tökéletesen kezeltünk is, az ilyen helyzetekben. - Ja meg a piaszállító hívott, valami tökös koktél hozzávalók miatt, azt hittem a bulin nem nálunk lesz megtartva, de mondtam neki, hogy amint felébredsz a téli álomból majd ráugrasztalak. - amint beérünk valami furcsa érzés fog el. - Beszélnünk kellene Édes! - kicsit sejtelmesen hangzik, de talán annak is szánom, mer ttudom, hogy a bár ahol én este leszek 5 percen belül kinyit, így esélyem sincs megejteni vele az egészet,így csak hagyom a levegőben lógni, hadd izguljon kicsit ha már a munka előtt sziasztármat megzavarta.
-Oh, pontosan tudom, mennyire forró a véred. –néztem végig rajta egy mosollyal, beleszívva a cigijébe. A megjegyzésére végignéztem magamon, aztán rá vezettem a tekintetemet. Egy sóhajjal dörzsöltem meg az orrnyergemet az elemelt szemcsim alatt. -Linnie lenyúlta a kabátomat, vagyis… odaadtam neki a tegnapi rave partyn, aztán elfelejtettem visszakérni. –túl jól állt neki, és túlságosan belemerültem a beszélgetésbe. -És kontaktlencsében aludtam, szóval kifolyik a szemem, nem csak az agyam, így marad a szemüveg. De nem mondhatod, hogy nem vagyok szexi. –én mindig az vagyok. Életem minden pillanatában jól nézek ki, akkor is, amikor beteg vagyok. -Kényes? Ugyan, drágám. A legjobb munkaerőm vagy, ha kidőlsz, akkor keresnem kell pultost és táncost is, meg nekem is dolgoznom kellene… -néztem le rá egy szórakozott mosollyal. Ez utóbbi nyilván csak egy béna poén volt, de tény, ha Candace kiesik, az egy személyben jelent két megüresedett helyet. Ha itt tüdőgyuszkát kap, vagy valami, akkor baszhatom az egészet. -Ezek a feleségek… -forgattam meg a szemeimet egy sóhajjal. -Kéne nyújtani valamit, hogy a faszijuk ne hozzánk járjon kikapcsolódni, aztán akkor nem sírna a szájuk. Akkora baromság ez az egész. Mi a fasznak csinálják ezt? Tudják, hogy sehol nem adhatnak ki vendégekről infókat, akkor sem, ha szépen néznek, vagy csúnyán kérik. Nem árulhatjuk el a vendégkörünket. Balfaszok. –komolyan nem tudom, mit hisznek néha emberek. -Nem is, de én kértem őket. Amikor tavaly mi tartottunk, imádták azt a sütőtökös koktélt, aminek meggyújtottuk a tetejét, viszont a receptet nem akarom kiadni csak úgy. Szóval a pultosoknak be kellene tanítanod, akik majd átjönnek veled együtt italokat keverni. Menni fog? –néztem rá kérdőn, levéve a kabátomat, amint beértünk a melegre. Édes Jézus, meg lehet odakint fagyni. Vagy csak én vagyok túl álmos? -Beszélnünk? Ez mindig olyan komolyan hangzik. Amikor legutoljára beszélni akartam valakivel, annak válás lett a vége. Ugye nem felmondani akarsz?! –néztem rá hatalmas szemekkel, de esélyem sem volt tovább faggatni, mert az első vendégeink már meg is érkeztek. -Csinálsz nekem egy kávét, mielőtt megtámadnak? -néztem a csajra, majd az emberekre. -Az este végén találkozunk. Ha kellenék, az irodában vagyok, és épp meghalok. –integettem neki, elindulva felfelé a lépcsőn.
Huncut kis szóváltásunkra csak meg forgatom a szemem mosolyogva, majd inkább rá is térek a lényegre, hogy mégis miben jött ma, talán elaludt és a nagyapja cuccai kerültek fel, nem szoktam meg így őt. - Linnie? - húzom fel a szemöldököm kérdőn, és teszem a homlokára kezem szórakozottan. - Baszki Aziel! - nevetem el magam, képes volt odaadni egy csajnak azt a menő kabit, amit már én is próbáltam lenyúlni, de persze sosem hagyta, pedig azt hittem mi barátok vagyunk. - Jó amúgy tény, hogy ha nem lenne nemsokára annyi ember itt akkor most vetném rád magad cicafiú. - mondom neki kicsit ironikusan, de határozottan mindig jól néz ki, de ezt pont nem nekem kell bizonygatnom neki. A mi kapcsolatunk nem ezen alapul, mi minden értelemben elvagyunk egymással, de csak akkor ha nem viszünk bele olyan dolgokat, ami a másiknak, vagy magunknak nem férne, bele, de ez a mi barátságunk elég stabil alapja. - Ne hízelegj, megyek már, tudod, hogy sosem vagyok beteg, ez a szervezet nem arra termett, hogy otthon feküdjön zsepivel a kezében. - rohadt nagy mázlija van velem, de ezt pontosan tudja, mondjuk én sem panaszkodhatok, sőt, de azért én ennyire nem szoktam az orrára kötni, szeretem, amikor kiváltságos vagyok valahol és itt munkámért cserébe határozottan az vagyok, bár az is hozzátartozik, hogy elég jóban lettünk. Gyorsan elrizsázom mi történt abban a csekély pár órában, amíg alukált édesen otthon, de tudja, hogy úgyis kézben tartom a dolgokat, nem ma kezdtem és tudom kezelni a nehéz helyzetbe még nyitás előtt is, mondjuk ez pont egy megszokott beszélgetés volt valami nagyon kíváncsi faszival, van ilyen. - Menni fog, még szép. - mondom neki vigyorogva, persze, hogy menni fog, imádom, amikor valami extrémet adhatunk ki a kezünkből, az unalmas Cuba Libre, vagy Mojito koktélok mellett. - Válni? Ugyan nem szabadulsz ennyire könnyen tőlem. - kacsintok rá majd elindulok a helyemre, még visszapillantok a kérdésére és csak bólintok felé. Amint kész van a kávé az egyik sráccal be is küldöm neki, mert jobb ha a nyitást én indítom és nem az egyik zöldfülű, aki éppen csak pár hete van mellettem.
Persze az este zavartalanul zajlik, ahogyan szokott, nincsen féltékeny barátnő, feleség, abból bőven kijut máskor. Zárás után csak beesek Aziel irodájába és ledobom magam a kanapéra hanyatt fekve a plafont bámulva. - Mesélj nekem arról a csajról, aki lenyúlta a kabátod, és utána jövök én. - pillantok felé félszemmel, majd megint az agyam pihentetve és élvezve a csendet bámulok magam elé.
Miután sikerült meglógnom Candy elől, az irodámba mentem, hogy a kávém társaságában élvezhessem a nyugit. Nem akartam kommentálni semmit sem, sem azt, hogy egy nap után megjegyeztem a csaj nevét, holott, ez egyáltalán nem szokásom, és azt sem, hogy odaadtam neki a kabátomat. Nem lett volna ellenemre az, ha a tömeg helyett engem boldogít a kedves pultos lányunk, de valahogy annyira... erre sem vágytam, vagy micsoda... mindegy. Miután legyűrtam a keserű löttyöt, megittam két liter vizet tuti, hogy aztán kaját rendelhessek. A kért kínai kaja meg is érkezett, így bedobtam az irodámban lévő hűtőbe azt. Megvártam, míg vége mindennek, aztán érdeklődve pislogtam az érkezőre, aki kényelembe helyezte magát a kanapémon. -Nem vagy éhes? Van kínai kaja... -néztem rá, kihalászva a saját adagomat, hogy törökülésbe vághassam magam a földön és nekiállhassak enni. -Mit meséljek róla? -túrkáltam meg a pálcikákkal a tésztát. -Ottiline-nek hívják, most cuccolt a városba Chicago-ból, és elvileg ilyen... szépségápolási akármiként akar dolgozni itt. -én csak a testmasszázsos dolgokat jegyeztem meg. Azt el tudtam volna képzelni vele. Mindenféle értelemben. -És öhm... aaaazt hiszem felajánlottam neki, hogy leszek az idegenvezetője. Józanul. -néztem rá, aztán magam elé. Én se értem, nyugi. Azt se tudom, mit hittem, amikor ezt kitaláltam. -A kabátom meg... nála maradt. Baromira szexi, rövid, kivágott ruhában volt, a buli meg egy régi épületben, ahol fűtés nem igazán. Mivel miattam álltunk meg a táncolásban, így odaadtam neki a dzsekimet, aztán elfelejtettem visszakérni... -és nem tudom, hogy véletlenül, vagy direkt...
- Hmmm, nem vagyok most éhes, de majd később lehet nekiesek. - nézek rá, miközben elkezd enni és máris a lényegre térek, ami engem érdekel, mert olyan, hogy azt a kabátot odaadja és ennyire lazán ejti ki a nevét nem jelent mást, minthogy a kedvenc főnököm agyát megmozgatta egy jóképességű csaj, végre. Ilyenkor vagyok büszke a nememre, máskor rohadtul szégyenkezek miattuk, de amikor még Azielnél is képes maradandót alkotni, na akkor azt a csajt meg kell ismernem. Csak úgy áradnak az infók a csajról, mármint ahhoz képest, amit hallani szoktam, kerek fenék, nagy mellet jelző sehol, nem enged az én képzeletemnek sem, a kis gonosz. Felülök és teljesen rá fókuszálok és közben elvigyorodok, mert tudom, hogy a lelkesedésének egész egyszerű oka van. - Most mondanám, hogy milyen daliás vagy, de őszintén meglep ez az egész, mármint, mi okod lenne bárkit is terelgetni, ha a fél város a lábaid előtt hever csak csettinteni kell és ezt úgy mondom, hogy kurvára nem vagyok büszke a saját nememre emiatt, de ez a csúf valóság. Te meg képes lennél totál józanul, ruhában, körbe kísérgetni a csajt. - húzom fel a szemöldököm, van egy olyan érzésem, hogy nem barátkozni akar vele. - Na végre végre, valami kis ízelítőt legalább az én lelki szemeim is kapnak. - mosolygok rá huncut vigyorral, amikor a csajt leírja végre, és kinyögi az első hozzá illő szót, szexi. - Okos lány ez a Ottiline, és még a neve is elég kusza, és ahogy látom te fejedet is eléggé megkuszálta. - állok fel és leülök vele szembe a földre, hogy egy szinten legyünk és ne kelljen lebámulnom rá. - Amikor mutatod neki a várost ki ne merd hagyni a Lucifert, és szólj ha hozod, hadd nézzem meg, ja és mondd meg neki, hogy a kivágott ruhát ne hagyja otthon akkor sem. - kacsintok rá pimaszul, Azielt udja jól, hogy nekem ugyanannyira bejönnek a dögös csajok, mint neki, csak kevesebbre lövök, mint ő.
-Mert ő nem… hevert a lábaim előtt csak úgy. Ő valamiért… annyira más. Érdekes kihívás, és egyébként értelmes is. De én sem értem, amúgy. Tudom, hogy pontosan tudod, általában miért vagyok ideig-óráig kedves valami csajjal, de… most nem ez van. –ami fura, és én sem értem. Nem egy átlagos, buta liba, és baromi veszélyes a kisugárzása, a szóhasználata, de még a testbeszéde is, viszont… zavarba lehet hozni, amitől még izgalmasabb a játék. Egyszerűen csak… érdekesnek tartom. -Szerintem a lelki szemeid amatőrök ehhez a látványhoz. Linnie alacsony, vékony, fehér bőrű, elég lapos, de... még ez is kívánatos benne. Hosszú barna hajjal és baromi nagy, de mármint… baaaaromi nagy, kék szemekkel. –fura, hogy ennyire megjegyeztem. -Nem a tipikus csaj, akiket befűzni szoktam, de van benne valami, amitől egyszerre aranyos, szexi, vonzó. Ártatlan, de… mégsem. Fura kettősség. –az arca, a testalkata nagyon nem olyannak láttatja őt, mint amikor megszólal. Érdekes kettősség van benne, ami amúgy meglepő. -Ennyire amatőrnek nézel?! A Lucifer szerepelt az első ajánlásaim között. Manhattan-ben lakik, így szerintem alap dolog, főleg, hogy szereti a bulikat, és amúgy szexinek tartja a hely hangzását és leírását. Ami megint elég… egyedi. –szóval talán jó megfogalmazás, hogy összekuszálta az agyamat a csaj. -Na de… -böktem felé a pálcikáimmal. -…elég volt az én ismeretlen ismerősömből, akivel egyszer találkoztam, és máris számot cseréltünk… miről is akartál velem beszélni, drágám? –fürkésztem kérdőn az arcán. -Ha nem felmondás, akkor mi? Csak nem szabit akarsz kivenni végre? –az mindenkire ráférne mostanság. -Vagy az apáddal van megint valami? –húztam össze a szemeimet gyanakvón. Szívesen bemosok neki egyet, ha szeretné.
Biztosan értetlen arccal figyelem ahogy beszél mert nehezen értelmezem a szavait, pedig esküszöm egy kortyot sem ittam alkoholt az este, és nem is nagyon szoktam munkaidőben, így nem értem miért érzem annyira idegennek, amit mond. - Baszki! - ámulok el a szavain egyszerűen és nőiesen, de ez a stílus annyira az enyém már, hogy nem is hinném, hogy meglepődik az én meglepettségemen. - Eddig egészen egy nyelvet beszéltünk ha csajokról volt szó, de most meglepett ahogy leírtad, de amúgy el tudom képzelni, és waó. - csak ennyi jön ki véleményként, mert nehezen fogom fel, hogy Aziel Darbloom ennyit dumál egyetlen egy csajról és azt főleg, hogy ennyi minden megmaradt belőle, és nem az a rész, ami egy pasit egy bulin érdekel, hanem teljesen más dolgok, ami egy pasit egy randin érdekel. - Őszintén Édes? Azt sem tudom kivel beszélek most jelenleg. - nevetem el magam és lecsúszok mellé a földre, hátha úgy értelmet nyernek az ő szájából kuszának hangzó szavak. - Máris imádom, hogy végre egy nő, aki így gondolkozik. - de valószínűleg nem ez fogta meg Azielt ahogy hallom, hanem ez is és minden más, pedig ha jól értem még meg sem fektette, kitartó baszki, nem kicsit. - Pedig érdekes volt hallgatni, hogy valami egészen más állatfajjá válsz egy csaj miatt, aminek mondjuk én kifejezetten örülök. - mosolygok rá, kevésbé értetlen inkább támogató mosollyal, mert bármi van mi azért elég erősen támaszkodhatunk egymásra és nem csak a szar dolgokban. - Kelleni fog két nap, többet nem bírnék a hely nélkül, de most úgy érzem nagyon kell, hogy én álljak a pult másik oldalán. - vallom be kicsit letörten, mert én nagyon ritkán vonulok el. Amikor az apámat hozza fel a mosolyom hirtelen tűnik el és összeszorítom az állkapcsom. - Részben miatta is, de nem akarok rá fókuszálni, és ehhez szükségem lesz arra, hogy kikapcsoljam az agyam. - apám nagyon ritkán tűnik fel az életemben, csak amikor pénz kell neki, mert tudja, hogy nekem van, a testvéremtől nem kér, mert nem elérhető, de cserébe még mindig ő az, akit fényez ha bárkivel beszél a gyerekéről, ami a saját elmondása szerint már csak egy van neki, és nyilván én estem ki a létszámból.
-Hát… ja. Fura. Meglepően megmaradt bennem ez a csaj, pedig amúgy sosem találkoztam vele, és nem szoktam ilyen lenni. –de azt hiszem erre mondják, hogy mindent elsöprő jelenség. Ottiline kimeríti ezt a fogalmat. Flirty volt, de kellően visszafogottan csinálta. Érdekes az, ahogy idejött a szülei háta mögött, és az is, hogy a bátyja nagyon hasonlít Remy-re, elmondása szerint pedig ez ilyen családi vonás, a munkában ő is tervezős és túlgondolós tud lenni. -Nagyon furcsa volt olyannal találkozni, akiben van… tartás. Ráadásul amúgy tök fiatalnak tűnt, szóval valamiért azt gondoltam, hogy egy naiv, buta kislánnyal van dolgom, aki odakeveredett… -deeeeee nem. -Mi?! Dehogy változom másik állatfajjá miatta!!!! Ugyanaz vagyok, csak… biztos a szex hiánya. –vontam meg a vállamat, és kapott is egy szemrehányó pillantást tőlem, mivel ő nem ért rá mostanság velem lógni és kiengedni a fáradt gőzt, így meg nem csoda, ha megzakkanok közben. De igazából… nem hiányzott, hogy bárkit is hazavigyek magammal tegnap éjszakára. Mindegy. Inkább eltereltem a témát Candy-re és a „beszélnünk kell” mondatára. -Akár többet is kaphatsz. Úgy sem szoktál szabit kérni, vagy betegségre hivatkozva otthon maradni. Kapcsolj ki, foglalkozz magaddal. Pihenj, utazgass, rúgj be, ilyenek. –néztem rá tök komolyan közelebb húzva magamhoz, hogy átkarolhassam a vállát. -A család hatalmas szívás tud lenni. Ne is törődj a hülye öregeddel. Ő vesztett többet. -vaaagy valami ilyesmi. Ezekben nem vagyok jó. -Viszont… nekem is kell majd pár nap, amikor nem fogok bejönni, és arra gondoltam, hogy arra az időre bezárnám a Lucifert is. Mindenkit elzavarok szabira, mert kelleni fog, máskor amúgy sem nagyon tudunk pihenni, így meg mindenki le lesz tudva egyben. A banda eléggé beindulóban van, és stúdióba vonulunk a srácokkal, ami valószínűleg nem két nap. Nem akarok, csak a zenére fókuszálni és annak élni abban a pár napban. –nekem ez fontos, az enyém a hely, szóval akkor is így lesz, ha valakinek nem tetszik.
Egyszerre több dolog fut végig az agyamban, miközben Aziel beszél a csajról, aki olyan mértékben terítette le a földre és nem, nem megtaposta hanem mellé feküdt és Aziel ezt meglehetősen élvezte is. A kis alfahímem végre megfelelő csajszira lelt? Na majd meglátjuk, mindenesetre örülök a hülye fejének, mert látszik, hogy neki is kicsit idegen ez az egész, de azon fel kell nevetnem, hogy a szexhiányra fogja. - Hát sajnálom, mondanám, hogy segítek rajtad, de hülye lennék, ha itt van ez a csaj, érdemes várni rá azt hiszem. - kacsintok rá és az arcomhoz húzom a vállam huncut módon. - A berúgás játszik most a legnagyobb szerepet a listámon, a pihenés sosem lesz az én asztalom és majd egyszer talán utazni is lesz energiám, de ahhoz nem lenne elég két nap, és többet nem tudnék a hülye haverjaimmal tölteni. - forgatom meg a szemem, mert hozzám hasonlóan a barátaim sem egyszerűek, és ennyi dudás nem fér meg sokáig egy helyen, szóval inkább dobbantok, amint forró lesz a levegő és visszatérek dolgozni. Egy kicsit hozzábújok, amikor átöleli a vállam, mert az én családom extrán szíves, de azért felhorkantok egy nevetést akarva eltusolni, amikor éppen bölcs akar lenni., de azért nyomok egy puszit az arcára, mielőtt belekezd az ördögi tervébe. - Akkor majd kénytelen leszel engem is elvinni egyik nap a stúdióba, mindig is kíváncsi voltam milyen, amikor a nagyon alkotnak. - kénytelen lesz elvinni, ha tetszik neki ha nem, csak egy nap és valószínűleg hamar megunom, én szeretek énekelni, és szoktam is, de hogy folyamatosan ugyanazt a dalt játszák majd egymás után, ameddig tökéletes nem lesz, akármennyire szeretem ezt a srácot az nekem sem fog menni, de tudja mennyire kíváncsi alkat vagyok. - De ettől függetlenül ez elég jó ötlet szerintem jófej, hogy mindenkit elküldesz pihenni.
-Meh... -fintorogtam rá az orromat húzva. -Az se biztos, hogy beadja a derekát. Azt akarod, hogy felrobbanjon az agyam és a golyóim, drágám?! Hát ilyen kegyetlen vagy? -biggyesztettem le az alsó ajkamat, a szívemhez kapva. -Hát akkor sok jó berúgást kívánok neked, majd azért hívj meg egyre, hogy közösen basszunk be "szar az élet" címszóval. -fújtam ki a levegőt, a pálcikámmal felkapva egy adag tésztát. -De amúgy az utazás király dolog, tök sokféle embert megismerhetsz. Nincs olyan hely, ahova mindig is el akartál menni? Én például el akarok utazni Japánba, de még nem tudom, hogy egyedül, vagy vinnék-e magammal valakit, vagy valakiket. -imádom azt a kultúrást, tetszenek a városok, a falvak, a mitológia, a szokások, és persze az animék is. Habár már kinőttem belőlük, de valahogy mindig felvillanyozó látni, mekkora kultusza van ezeknek. Jó... meg a tematikus kávézók is eléggé fantáziamozgatók, ahogy a hostess klubok is. Egy elégedett mosollyal fogadtam az arcomra adott pusziját, finoman simogatva az ujjaim hegyével a vállát, így nézve le rá tovább. -Mindenképp ott a helyed! A többiek amúgy sem voltak még itt, így nem igazán ismernek, csak az emlegetéseim alapján. Plusz mivel ott tervezünk élni, amíg kész nem leszünk, jól jön egy kis monotonitás törés. Főleg, ha Remington nem tartja be a "nincs telefon" elképzelésemet, és a barátnőjét fogja hívogatni, vagy a liftes lány őt... -forgattam meg a szemeimet. Plusz ő is bejön majd, mivel ő meg Eden lesz a felvevő páros. -Jófej? Igen, végül is... -nekem ez nem lényeges, csak nem akarom mondjuk egy, vagy két hétre, de akár egy hónapra magára hagyni a klubomat. Hiába bízom Candy-ben, ez a hely az enyém. -Amúgy is ráfér mindenki. Jön a Halloween, aztán a hálaadásos időszak, aztán a Karácsony, szóval most nálunk is hajtás lesz. Nem akarok kimerült, zombi, figyelmetlen munkásokat a csapatban tudni.
- Tudod, hogy sosem akarnék ilyet, de először látlak ilyennek amikor egy csajról van szó, nem akarok én lenni aki elveszi a kedved. De ismersz egy szavadba kerül, könnyen meggyőzhető vagyok. - húzom fel a vállam az államhoz és egy bájos mosolyt küldök felé. Nem akarok én lenni az oka, hogy teljesen kikészül a szexmnetes élettől, vagyis naptól, inkább. De ahogy ismerem meg fogja oldani, elég nagy a szája, és a csaj sem tűnik rossz bőrnek. - Nélküled el sem akartam volna menni.- kacsintok rá, nem tervezem végig inni a szabadságom, de azért bele kellene hogy férjen pár vagy inkább nagyon sok feles. - Las Vegas, de ode nem elég pár nap, oda heteket kell lelépni és minden kaszinót kifosztani, és keresni egy Elvis hasonmást, ahol össze tudok házasodni egy cuki pultossal, hogy utána gyorsan el is váljunk. De azt majd kicsit később. - nevetek fel a gyors ábrándozásomat követve. Persze a házasság vicc volt, én sosem fogom bekötni a fejem, legyek majd egyszer nagyon szerelmes akkor sem. Papír nélkül is tud működni egy szerelem és ha beüt a vége, akkor sokkal könnyebben lehet kezelni és nem kell sokáig nézni egymás képét a bíróságon. - Akkor a saját meghívásom elfogadva, majd feldobom én nektek a dolgos hétköznapokat, remek süti receptem van, bár lehet azt nem munka közben kellene megenni, de ha már elegetek lesz mindenből, lehet jól fog jönni. - belelkesedek a jövőbeli eseménytől, mert örülök neki, hogy Aziel megtalálta a zenében is az egyenes utat a boldogság felé, legalább ebben tényleg olyan sikeresek lehetnek, amilyenek csak akarnak. Úgy hallottam tehetséges a banda, hallottam már őket zenélni, bár akkor nem ebben a felállásban, de az évek alatt tuti csak javultak, de majd szépen meglesem én őket magamnak. - Pedig a zombi munkás egészen jól mutatna a pultban Halloweenkor. - teszem az állam alá a kezem, de elnevetem magam mielőtt komolyan tudna venni. - Most komolyan Aziel jófejség, mondjuk annak is örülne egyik másik, ha nem jönne be a főnök, de lehet némelyik jobban tart tőlem, mint tőled, pedig esküszöm senkit nem szoktam terrorizálni. - csak néha kicsit hangosabban mondom el a véleményem, és azt ami nem tetszik, de nem szeretem ha valaki trehány munkában és én imádom ezt a helyet és utálom ha valaki nem tiszteli.
-Milyennek? -néztem rá értetlenül, összevonva a szemöldökeimet. Nem tudom, milyennek lát egy csaj miatt. Tegnap találkoztam vele, alap hogy még élénken élnek bennem az emlékek vele kapcsolatban. Nem másabb, mint bárki. Asszem. Nem tudom. Utálom ezt a katyvaszt. Hagyjuk. -De mertem remélni, hogy kisegítesz, ha kell. -bólogattam helyeslőn. Ha már nagyon elment az eszem, akkor szólok neki, hátha tényleg csak a stressz és az a fránya szex hiány az oka. Annyira lefoglalt a zene, a Charlotte-tól való elszakadás, hogy azt se igen tudom, hol vagyok. -Nagyon helyes! Ránk fér. -ahogy így elnézem, neki is bőven kijutott a szartengerből. És amúgy is jár neki a szabi, kifizetni jobban utálom őket, mint kiadni. Egy-két napot ki lehet bírni, de még egy egész hetet is. Én is be tudok állni a pultba, ha szükséges. Nem felejtettem el, honnan indultam. Érdeklődve néztem rá, a házasságos, gyorsan elválós dologra elhúzva a számat. Anno azt gondoltam én is, hogy mekkora buli lesz majd ez az egész, papíron jól mutat, átverek egy itt sem lévő, naiv francia lányt, aki itteni eseményeken mutogatható punci, de... nem. Sokkal inkább ő baszott át engem, ami kurva idegesítő. Legszívesebben tönkretenném az egész cégét, mindent, amiért dolgozott, hogy apuci hazarángassa abba a pöcegödör városba. -Majd küldj képeket a csini menyasszonyi pólódról. -címeztem neki egy vigyort. -Megosztjátok. Remy nőjének sütijeit esszük munka közben, a tiédekkel meg majd lazítunk utána. Ránk fog férni. De muszáj belehúznunk. Komolyan. Ha azt akarjuk, hogy komolyan vegyenek minket, akkor nem elég Daisy. Persze ő kurva nagy segítség, és imádom azt a csajt, de nekünk is oda kell pakolni a seggünket a munka mellé. -jól akarjuk csinálni. Minél előbb futunk be, Remy annál előbb ott tudja hagyni a gyilok munkáját, ami kinyírná a kapcsolatát is. Ha nem is azonnal, mert az a szőke törpe túl kedves, de idővel biztosan. És kivételesen nem a szerelem ellen fogadtam. -Haláli lenne. -ráztam meg a fejemet hitetlenül vigyorogva. -Igazán? -néztem le rá hitetlenül, felvonva a szemöldökömet. Aki jobban tart Candy-től, mint tőlem, az gyökér. Ő itt egy senki. Persze a jobbkezem, és fontos a melója, de nem tulaj, és nem főnök. Én döntök mások sorsa felett, nem ő. Senki sem pótolhatatlan, ráadásul én sokkal-sokkal rosszabb vagyok nála. -Egyébként van valakire panaszod? Akinek a körmére kéne nézni? -nem akarok hanyag, szar munkaerőt. -Oh, és persze amúgy mi van veled? Komolyan kérdezem. -mostanság nem sok lehetőség volt ilyen kajálgatásokra az irodámban. -Illetve... november végén elutaznék. Londonba kell mennem. Bezárjunk, vagy tartod a frontot?
- Túl sokat beszélsz róla, túl részletesen, ne kérd, hogy kielemezzem miért és milyen vagy, mert csak olyan. - elnevetem magam és mint aki tökéletesen megmagyarázta a dolgait vonom meg a vállam. A vállára teszem a kezem és igyekszem komoly képet vágni, de tuti sejti már, hogy ebből mi lesz azt legalábbis biztos, hogy komoly dolog nem. - Mikor hagytalak én cserben? - húzom fel a szemöldököm, majd mint aki már tudja választ eresztem le a kezem magam mellé. Sokan hiszik azt, hogy egy olyan helyen dolgozni, mint a Lucifer egyenlő azzal, hogy annyit iszunk, amennyit csak akarunk. Valószínűleg nem Aziel lenne az aki ránk szólna ha koccintunk egyet egy vendéggel, de nekem amúgy is elvem, hogy nem iszok munka közben, aki koccintani akar velem megteheti, úgy teszek, mintha kitölteném a kis alkoholos italom, közben víz vagy egyéb üdítő kerül bele az enyémbe és boldogan húzzák le velem az almalevet, én meg úgy csinálok, mint aki erőset ivott. Ez mindenkinek jó, örül a vendég én meg józan maradok. De pont azért kell nekünk is leengedni néha, mert nem ivászatból áll a munka, hanem munkából. - Egy egész esküvői videó fogok csináltatni. - túlzok neki, de tényleg valami extrém dologra lenne egyszer szükségem ha annyira nem is extrémre, mint az esküvő. Nem titkolva örkük meg annak, hogy társulhatok a nézők közé, akik majd a felvétel közben nyüzsögni fognak körülöttük. Kíváncsi lélek vagyok, minden érdekel, egészen addig ameddig fel tudja kelteni a figyelmem. Egyelőre a s rácokfel tudják, mármint a zenéjük, és az elég ok arra, hogy elmenjek és meglessem őket alkotás közben. - Legalább nem kényelmesedtek bele a tutiba. - persze tök jó, hogy ott van nekik a csaj, atom a nő ,én imádom a zenéit,de nem elég, mert nem egy a közönségük, és nekik a saját rajongóik felé kell nyitni, biztosan nem ugyanazok lesznek, mint Daisynek. Van egy természetem, ami vagy jó az emberek felé vagy nem szeretik. Sokan nem értenek velem egyet dolgokban, ami unszimpátiát fejez ki felém, hamar le tudom ezt kezelni, de sokak utána megkedvelnek vagy elvannak velem. Szeretem ha az ahol vagyok olyan, amilyennek elvárják, de utálok mások után dolgozni és ennek hangot is adok. Nem nem szoktam dirigálni, nem is tudnék, borzalmas vezető lennék úgy vélem, de ígyis van aki eléggé megtartjat tőlem a kellő távolságot a habitusom miatt. - Nem nincs panasz, a mostani csapat szuper, készségesek, mindent ami nem megy neki megkérdezik a régebbiektől. - vannak olyanok, akik nem most kezdték, de nálunk csak egy ideje vannak, és akarnak tanulni, velük sok probléma nincs, azokkal nem tudok együtt dolgozni, akik elkerülik munkát és nem keresik, amikor éppen üresjárat van. Nem annyira szeretek magamról beszélni, még neki sem, vannak olyan dolgok, amiket tud rólam, majdnem mindent, de ami engem nyomaszt sokszor inkább magamban tartom. Megbízok benne, jobban,mint bárkiben szerintem, de van olyan dolog,amit nem akarok kimondani hangosan, mert akkor túlságosan igaz lesz. - Nem tudom Aziel, apám elvileg nem dolgozik, a testvérem hívott fel pár hete. Nem akarok vele foglalkozni, de tudom, hogy lassan kell, mert megint meg fog jelenni az ajtóban. - és akkor megint elküldöm, de nem tudom meddig fogom ezt tudni csinálni lelkileg. - Tartom a frontot ha úgy gondolod nem karsz bezárni. Részemről annak jobban örülnék ha nem kellene feleslegesen otthon ülni és pár éjszakát végig tudok vinni gondn nélkül telefonod lesz ha bármi elakadna. - de nem szokott, amikor magunkra hagy minket. Bejáratott banda vagyunk hála Azielnek, nem lesz gond.
Ottiline témáját én a magam részéről lezártnak tekintettem, mivel nem tudtam volna tovább ezen agyalni. Amúgy sem aludtam túl sokat, másrészt nem szoktam random lányokat megjegyezni, főleg nem akkor, ha még csak nem is feküdtem le velük. De ő nem került bele ebbe a kategóriába, mégis megmaradt bennem a megjelenése, a személyisége, mindenféle témánk, és megvan a száma is. Ez így önmagában furcsa és már-már beteges. Legalábbis nálam. De mit csináljon az ember, ha egyszer tényleges érdekes volt a csaj?! A Candece-szel való szex témáját is hanyagoltam inkább, csak nyomtam hálám jeléül egy csókot az arcára, mivel tényleg nem szokott cserben hagyni, ha bármikor szükségem volt rá. Az esküvő szintén ejtős téma volt. -Az biztos. Remy-vel mi elég maximalisták vagyunk, ráadásul a zenekar a szerelem projektünk. Ha valakinek nem tetszik ez az egész, nyugodtan kiszállhat, semmi sem erőszak, de talán végre megvan a tuti felállás. Daisy pedig nagyon-nagyon sokat segít, komolyan. Viszont nekünk is tenni kell. Hiába ad meg nekünk minden lehetőséget, ha baszunk élni vele. -akkor meg is érdemeljük a sorsunkat. -Örömmel hallom. -hogy nincs panasz senkire. Aki tönkreteszi a Lucifer hírnevét, az repül. -Miért nem költözöl el? Ne mond meg neki, hová, aztán akkor nem tud kopácsolni az ajtódon, hogy "adjá' má' neki pénzt." Nem tartozol neki semmivel csak azért, mert megcsinált. -gyereket csinálni bárki tud, és azért, mert valaki a szülőd, még nem kell szeretned. Csak erről senki nem beszél, mert bunkóságnak tartják. -Jó, ha úgy gondolod, hogy meg tudod csinálni, akkor rád bízom a dolgokat, amíg nem leszek. Nem maradok sokáig, csak letudom a kötelezőket, aztán már jövök is vissza. -nem terveztem semmi komolyat.
Tudom, és látom is mennyit jelent neki ez az egész projekt a zenekarral, azt szeretném ha tudná, hogy a Luciferrel kapcsolatban mindig fordulhat hozzám. De tudom, hogy az is szívügye, ha most már rendesen be is indult, sosem lesz olyan, hogy teljesen menne nélküle, ő a szíve s ezt ő is tudja és akármennyire is bízunk egymásban a gyerekét nem tudja teljesen rám bízni még ha azt mondja, hogy de. Az lenne a fora ha meg tudná tenni, mert akkor nem renne bele mindent, amije van. - Még jó, hogy egyikőtök sem egy idióta, hogy ne éljen ezzel a dologgal. Jók lesztek, és be fogtok futni. Tudod van nekem ez a kis kattanásom, hogy vonzzuk be a jót és megtörténik. Majd vonzó nektek némi jót sa többi tényleg a ti dolgokat. - nem mintha bármit tudnék ezzel kapcsolatban segíteni nekik. Énekelek, de nem nagyon van olyan érzésem, hogy nekem ebből kellene élni, nem tudok dalt írni és még csak zenét sem szerezni, viszont első vagy másod vagy sokad számú rajongó tudok lenni és vagyok is, mert szeretem a zenéjüket. - Te válogattad össze őket, szóval veregesd meg a vállad. - kacagok fel egy kis vállveregetés kíséretében. Tudom, hogy mennyire nehéz jó munkaerőt találni ebben a munkakörben, de egész szép csapatot rakott össze és mindenki szereti itt lenni, tudtommal. - Az az első lakás, amit a saját pénzemből vettem, az az enyém és soha senkihez nem ragaszkodtam, nem volt olyan, amin ne tudtam volna túladni, de a lakás az igen. Sokszor agyaltam már rajta, hogy megteszem, elköltözöm, de az nem lesz ugyanolyan. - minden centért megdolgoztam, ami a lakásban van és büszke vagyok rá, hogy magam építettem fel a majdnem tökéletes, nekem az, életem, nehezen válnék meg egy darabjától és ezt sokan nem értenék meg. Az, hogy nem tartozok semmivel apámnak azt tudom, sosem éreztem magam emiatt szarnak, de amikor meglátogat érzek valamit, ami nem tetszik, nem bűntudat, inkább csak egy kurva nagy gombóc a torkomban, ami nem múlik napokig és ezt utálom. - Egyszer lelépek majd Aziel, úgy, hogy ne találjon meg, addig meg itt vagy nekem te, aki segít levezetni a feszültségem. - mosolygok rá hálásan. Nem mindig a testi levezetés a cél, sőt, sokszor elég egy jó beszélgetés, szerencsére nem mindent a szexre teszek fel, és így könnyebben élek meg mindent. - Boldogulunk, nem lesz gond, sosincs gond. - nyugtatnám meg, de nem igazán akarom, mert bármi jöhet, ami akkor is amikor ő itt van, de ritka és olyan emberekkel dolgozik, akik biztosítják mindenki biztonságát.
Kezdőlap
