Hallja egyébként mit mond a másik, azt is érti, hogy mit szeretne tőle, még sem tesz neki eleget. Pedig Marcello szereti kielégíteni ennek a nőnek szinte minden vágyát - jobb később, mint soha, végül is -, most még sincsen rá egyáltalán hatással. Belöki a vízbe, annak ellenére is, mekkora nem tetszést fejez ki a nő, és ugrik utána, mert neki sem ártana lehűtenie magát azután, ami történt. És itt nem csak az érzéki szexre gondol, hanem a másik viselkedésére, különben nem tudna nevetve feljönni a víz alól.
Megint nevet, amikor burkoltan jelzi Fabiola, mi zavarja, és bár érti, neki nem tiszte senki gondolatait olvasni, különösen olyankor nem, amikor semmit nem várnak el tőle, csak, hogy kúrás után hordja el magát jószerével. Nem, ezt neki most nem kell megtennie, de annyit tehet, hogy elkapja a másik csuklóját, és visszahúzza magához, hogy ne tudjon a vízből kiszállni. Ennyivel nem rázza le, az biztos.
- Csak amennyire te hisztis picsát játszol. - Jegyzi meg, és teszi mindezt úgy, mintha az időjárásról hangzott volna el egy egyszerű kijelentő mondat, közben pedig az ölébe húzza a másikat a víz alatt, ahol nem sok minden választja el őket.
Aztán hümmög, mert mintha elhangzott volna, hogy mennyi mindent elfejetett a mai nap folyamán, szóval legalább van lehetősége rákérdezni, ha már a másikat annyira megborította, ami történt, hogy képtelen volt vele normálisan viselkedni. Pedig semmi mást nem csinált, mint áhítattal adózott a testének, ahogy mindig. Ezen azért még nő vele kapcsolatban nem akadt ki.
- Tényleg? - És vigyorog, mert tudja ő jól, miről van szó, és nem akarja játszani ezzel kapcsolatban a hülyét. Néhány lépéssel a medence szélére sétál a másikkal az ölében, aztán nekinyomja finoman az oldalának, hogy csak a medence fényei világítsák meg őket a sötétben.
- Mesélj, mi mindent. Nekem nincs meg. - Ezzel nem a hülyét játssza, csak kíváncsi, mert a másik menekülhet, ha akar, de ezen a ponton Marco már ezt nem fogja hagyni. Illetve fogja, de aztán néhány próbálkozás után majd valószínűleg arra jut, hogy az állatias kúrás, bár remek és imádja, ez az öt éve tartó vonzás nem tud megállni ennyiben. És akkor ő továbbáll, mert megjátszani magát senki kedvéért nem fogja, még Fabioláért sem.

+18 Már abban a pillanatban érzi, hogy számára is hamarosan vége lesz ennek, amikor a nő körmeit a hátában érzi. Fáj neki, miért is ne fájna, de rá, mint Fabiola azt már sokszor tapasztalhatta, nem úgy hat a fájdalom, mint sokakra. Ahhoz lehet, normálisnak kellene lennie, de Marcelloval kapcsolatban semmi sem az, ahogy azt a példa is mutatja. Állatias a nyögés, amit hallat, de nem azért, mert fájdalmas, hanem mert jóleső, és ő többet akarna belőle sokkal. Ha ezzel szembeállítja az iménti gyengédséget és lassúságot, akkor nem tudná őket a mérlegen úgy elhelyezni, hogy az kiegyensúlyozva legyen, aztán pedig lehet, hogy mégis, csak a helyzet diktálná, hogy legközelebb akkor most melyik legyen.
Szinte tökéletes, ahogy együtt érik el a csúcsot, és igazából még normálisan magához sem tud térni az orgazmus után, mert a farka már nincs is a másikban, ahogy Fabiola menekülni látszik. Tudja, hogy voltak kimondatlan szabályok, azzal is tisztában van, hogy ami az előbb történt, az felkavarta azokat is, meg látszólag a nőt is, de nagyon erős túlzásnak érzi azt, ahogy kipattan belőle, miközben még lüktet odalent attól, mennyire akarja megint és azonnal a másikat.
Ez pöccent valamennyit az agyán, de nem annyit, hogy jelenetet rendezzen, az amúgy sem Marco. Úgy gondolja, jobb menni, egészen addig a pillanatig, amíg valami sértett, fröcsögős stílusban nem küldik a halál faszára körülbelül, mert az pöccent még egyet a fején, és ez már bőven elég ahhoz, amire készül a másikkal.
Hihetnék azt róla, hogy falhoz vágja, és kikúrja belőle a faszságát, de nem ez történik; nem vesz magára kurvára semmit, jelezve, hogy ő aztán nem készül sehová, nem azok után, ami történt, meg ahogy a nő vele viselkedik. Az eszköze lenne akár élete végéig is, és használja a farkát, amire csak akarja, de a határok a férfinél itt vannak, úgyhogy helyre kell tenni magukat, vagy nem fogja folytatni a kettősüket ennél tovább.
Mire odaér a másikhoz, már túl van egy italon, amit szabályosan sajnál tőle, mert neki is jólesne, de ezzel most nincsen ideje foglalkozni. Minden szó nélkül úgy kapja fel a másikat, mint a kocsinál tette, szépen a vállára helyezve, erősen tartva, szándékosan nem figyelve arra, ami a száját elhagyja, mert most az sem lenne elég jó, ha a farkával lenne az tele, azok után, ahogy el akarta küldeni. Nem lelkis, nem is sértődött meg rajta, csak az a két kis pöccintés önti el szarral az agyát éppen.
A derekánál fogja meg két oldalt a másikat, és hajít rajta egyet egyenesen a medencébe, amint kiér az erkélyre, teszi mindezt úgy, mintha semmi súlya nem lenne. Nem vár sokat, és már ugrik is egy fejessel utána, hogy a víz alatt érje utol, ott el is kapja, és a derekát ölelve menjenek fel együtt levegőért.
Ott annyit megtesz, mert nem tudja, mit is vált majd ki a másik elmebajai közül az, amit csinált, hogy elengedi, és nevetve arrébb úszik, miután kitörli a tenyerével egy mozdulattal az arcából a vizet, és a hajára simítja, hogy ne folyjon a szemébe megint.
- Elfelejtettem, hol az ajtó. - Pimaszkodik, hiszen ez nyilván nincsen így, de most maradni fog, egészen addig, amíg mondjuk rá nem kiabálnak. Az már nem lenne vicces, ő pedig most jól mulat, úgyhogy ha Fabiola hajlandó beszélni a faszságokról a fejében, itt az adandó alkalom.

+18 Kiszakad belőle egy sóhaj, olyan erővel, mintha visszatartotta volna, amikor a másikból a végre szó szalad ki, és ebből tudja, hogy a másik többre vágyik tőle. Mindjárt meg is adja neki, csak egy kicsit még fel akarja fedezni, mielőtt az agyát tökéletes egészében elönti a szar megint, mert akkor csak egy egységet fog érezni, egy állatias egyesülést, amiben az olyan részletek, minthogy milyen forró a másik, elvesznek.
Az agya most egy furcsa középúton áll meg; az egyik parton szétfeszíti a testét ez a lassúság, és tetszik neki, mert annyira új, hogy szinte felfogni sem tudja, a másikon viszont ott van a lehetősége annak, hogy megint sikításra bírja ezt a nőt, az pedig legalább annyira hívja, mint ez marasztalni szeretné. A hangokból, amik feltörnek folyamatosan a torkából lehet tudni, hogy küzd valamivel, kivételesen lehet saját magával, mert Fabiola van annyira kegyes, hogy megadja neki, amire szüksége van, ettől pedig vigyorogni akarna, ha nem ölné meg ez a lassúság.
Múltkor erősebben szorította, mint most, de ezúttal sem kifejezetten gyengéd a marka a másik torkán. A tempót végül, amikor az agyának meg a józan eszének végleg annyi, nem hirtelen, hanem mélyen kezdi gyorsítani, és bár a megszokott kúrástól lehet még mindig messzebb van, mint a másik szeretné, a lassú mozdulatoknak meg a gyengédségnek hamar annyi lesz. Nem gondolja, hogy okozott volna bármiféle fájdalmat a másiknak eddig, most sem célja, de az erősebb, gyorsabb, mélyebb mozdulatokat lehet az apró test már nem tolerálja úgy, mint eddig.
Eszébe jut egyébként, hogy fordít a másikon, mert ha nem látja az arcát folyton, akkor az érzelmeknek is egyszerűbb mindenféle gátat szabni, de most szeretné végignézni, ahogy a vad mozgástól végül eléri a csúcs a nőt, és ha bármiféle gondolat gyötörte Fabiolát a lassúság miatt, akkor célja, hogy most kikúrja belőle. Amiért ő is engedte érvényesülni, meg felfedezni a férfit, Marco is meg akarja neki adni azt, amire érzi a teste minden rezdüléséből, hogy vágyik. A nyakát már elengedte, a kezével a másik mellett támaszkodik, hogy közel legyen megint, és innen tudja érezni minden porcikájában, ahogy nem bírja már tovább Fabiola elviselni, amit vele művel.

+18 A másikkal együtt lenni sokszor volt olyan számára, mint egy dominanciaharc, ami valójában soha nem is volt az. Próbálják előadni, hogy melyikük az erősebb jellem, amikor kúrásról van szó, de valójában teret engednek egymásnak, és mindig annak a kezébe kerül az irányítás, akinek akkor arra szüksége van. Ez most azért is más, mert nem akarják eljátszani az előbb említetteket, csak sodródnak az árral, meg egymással, anélkül, hogy sietni akarnának, nehogy észrevegyék, mi is ez valójában.
Mert ész nélkül hajtani az orgazmust nem segít abban, hogy a részletek feltűnjenek, és neki most eszébe sem jut, hogy erősen nyúljon a másikhoz, csak határozott, ahogy szinte mindig szokott lenni, és a fájdalmat sem hajszolja úgy, ahogy szokta, legyen az az övé, vagy a nőé, sőt, sikítást sem akar. Azt akarja, hogy élvezzék, ahogy mindig akarták, de muszáj volt előadni azt, amit.
A nyelve finoman táncot jár a másikban, az egyik keze az oldalán simít végig, a másik lenyomja őt a vénuszdombja feletti részen, hogy ha túlságosan hullámzana a teste attól, amit csinál, ne tudjon menekülni az érzéstől, mennyire mélyre hatol a farka nélkül is. És attól, hogy nem durva, a testét még ugyanúgy hajtja a másik, csak az energiát máshogyan vetíti ki magából. Hogy ezt mi generálja benne, már egy érdekes kérdés, de ő most, a másikat nyalva képtelen arra, hogy gondolkozzon faszságokon.
Viszont azt akarja, hogy a farkától élvezzen, mert Marconak az a kedvence, így néhány perc múlva, amikor Fabiola eszét már kellően elvette a nyelvével, mozdulni kezd, felfelé, és a másikhoz érve az ajkát az övére tapasztja, az alsóját lehúzza annyira, hogy ne legyen útban, és belécsúszik annyira mélyen, amennyire ez lehetséges. A csókba sóhajtja azt, amit ez a testével, meg az agyával művel, de az ajkát nem húzza el, amikor lassabb, de mélyebb mozgásba kezd, hullámzóan mozgatva a csípőjét. Azt hihetné az ember, hogy már minden apró kis pontot ismer a nőn belül, de eddig mindig annyira siettek, hogy ez nem igaz. Szóval most meg akarja ismerni, ami kibaszottul nem Marco, legalábbis nem abból a szemszögből nézve, amit ő el akart hitetni magáról, meg magukról, még sem törődik a részletekkel.
Van egy pont, amikor eltávolodik a felsőtestével a nőtől, és kiegyenesedve löki magát még mélyebbre, ha ez lehetséges, miközben egyik kezével tartja Fabiola csípőjét, hogy ne lökje mindig túl messzire, a másikkal meg végigsimít lentről felfelé az egész testén, hogy megtalálja a nyakát, és most úgy szorítson rá valamennyire, hogy közben nem ostromolja őt, hanem lassan, mélyen lök rajta folyamatosan. Az ajkai szétnyílnak a látványtól, a másikban érzett forróságtól, mert nem figyelt ezekre a részletekre azelőtt, most viszont képtelen lenne elkerülni a figyelmét minden kis apróság, amit még imádhat ebben az egészben.

+18 Nagyon valószínű, hogy kínjában nevet ő is, mert a helyzet teljesen abszurd, ő személy szerint nem is akarna, és nem is foglalkozna hasonlóval sem, egyáltalán, ha nem a barátjáról lenne szó. A szíve mélyén, valahol a legmélyén, leginkább csak mondjuk annak a helyén fejet hajtana Alfonso előtt, amiért meg merte lépni ezt az egészet, amikor már az elején látszott, hogy szar lesz az egész, és ha hozzá hasonlítaná magát ebből a szemszögből, akkor ez a két felnőtt a gyáva, amiért kerülgetik egymást, meg az elnyomott érzéseiket.
De Marco nem nézegeti, mi a franc van a szíve helyén olyan rohadt mélyen, hanem a pillanatra koncentrál, meg ami abból fontos. És számára fontos az, hogy neki is megmaradjon a józan esze, meg ennek a nőnek is megfeleljen olyan formában, amit akar tőle, abba meg annyi fér bele, amit eddig műveltek. Panaszkodni sosem fog, maximum tényleg csak a faszfej barátjáról, de ennél tovább nem fog menni valószínűleg.
Pedig idevonzotta, amikor az agya elborult, és igazából ez elmond mindent és mindenkinek.
- Egyelőre még én dolgozom neki. - És még vigyorog is hozzá, nem mintha lennének ambíciói idővel átvenni a helyet úgy, ahogy van, de a lényeg az egészben az, hogy bármi is legyen Alfonso fejében, számít arra, hogy Marco majd helyrehozza. Ugyanis mindig és mindent ez a férfi hoz odabent helyre, csak erről nem beszélnek, és igazából el sem várja.
Érdeklődve szemléli a másikat, mielőtt még feltenné a kérdését, mert olyan, mintha segíteni akarna neki, amit nem feltétlenül ért. Nem tartozik neki semmivel és semmiért, ezt mindketten tudják, hiszen Marco sem azért nem vár semmit, mert elmondta az esküvőt, sem azért, mert hozott infókat. Ő csak hasznos, amikor csak az tud lenni, úgyhogy a másik felajánlása szinte szívet melengető, ami nem segít egyikükön sem hosszútávon.
- Meglátjuk, hogy alakul. - Súgja a félhomályba, mert éjszaka van, az a néhány lámpa meg, amik elvétve égnek, nem túl erősek. Aztán jön valami, ami elindítja azt a lavinát, amire egyébként akár jobban is figyelhettek volna, de egyikük sem tette, úgyhogy úgy követi a nőt a hálóba, mintha ennyire erős vonzású mágnes nem is létezne a földön, nem csak azért, mert tudja mi jön, hanem azért is, mert valóban nem tudja.
Egy percig sem gondolta, hogy állatias kúrás következik megint, úgyhogy ez neki most teljesen új, hiszen ha vágyat érzett is az előző alkalommal arra, hogy végigcsókolja a másik testét, most úgy érzi, meg is teheti majd. Azonnal felveszi a teste a ritmust, az elméje meg kikapcsol, hogy semmi se tudjon belepofázni abba, amit csinálnak, mert ő ezt most akarja, és így.
Az ajkai találkoznak a másikéval, és most nem követel semmit, csak szenvedélyesen átéli a pillanatot. Mindkét keze végigsimít a nő bőrén, ahogy a felsője alá csúsznak, és közelebb vonja magához, hogy amikor már az inge ki van gombolva, érezze a bőrét a mellkasán, ahol éri, mert amúgy, ha nem is jelentették ki, az egész teste az övé egyébként.
Az ajkait elhúzva a másik ajkaitól szinte alig távolodik valamennyit, csak halad velük tovább a nő bőrén, amíg a nyakához nem ér, hogy ott belecsókoljon, miközben a keze már a bugyijában jár, de csak játékosan végigfutnak az ujjai néhányszor egy bizonyos ponton, aztán a feneke alá nyúl, és felkapja őt néhány pillanatra a derekára, hogy aztán együtt dőljenek az ágyba.
Lerántja magáról az inget, aztán a másikról a felsőjét, és a mellére csókol, aztán a kettő közé, majd a hasára, és így teszi meg azt, amire a múltkor vágyott, hogy az alhasánál, mielőtt arra a bizonyos pontra érne, körözzön egyet pimaszul a nyelvével, és amikor erre a másik teste reagál, akkor húzza el a bugyiját az útból, és csókol belé mélyen, hogy ezzel újabb reakciót váltson ki belőle. Tudja, mennyire nem szeret passzívan részt venni kettejük ügyében a másik, de most kénytelen lesz, mert Marcot ez nyugtatja meg, ő pedig felajánlotta, hogy segíteni fog neki ebben.

Nem számított arra, hogy ha idejön majd, akkor Fabiola a sebeit kezdi el ápolni, vagy éppen a lelkét, és ha őszinte akarna lenni magához, bevallaná, hogy semmire sem számított. A tudat alattija előbb tudta, hogy itt jó kezekben lesz, mint az elborult agya, és ahogy kezd egyre jobban megnyugodni - már az eredeti állapotához képest -, úgy fogja fel azt is lassan, mi történik. A fájdalmat viszont még a fertőtlenítőtől nem érzi, tehát elmondható, hogy tele van adrenalinnal a vére, és ettől jár annyira a lába, ha már másba egyelőre nem kezdett bele.
Akarva-akaratlan szakad ki belőle egy sóhaj, amikor a lábához ér a másik, ami betudható annak, hogy valószínűleg az idegtől elfelejtette kifújni a levegőt, vagy akár annak, hogy a teste már nem volt a legjobb állapotokban a nő hiányától, és így reagál a legkisebb közelségre is tőle. Magára kell erőltetnie, de végül nem jár már a lába, cserébe jobban feszül minden porcikája, mert a mérget, amit ott igyekezett kiadni magából, most máshová kell irányítania.
- Nem tudom, de hatalmas faszság az egész. - Legalábbis élete legnagyobb részében ez volt a véleménye, de aztán jött ez a nő, és már nem tudná azt mondani, hogy minden szó igaz, amit az előbb kimondott. Nem tudja elképzelni magát olyan állapotokban, mint amiben az elmúlt időszakban Alfonsot látta, de azt sem tudná mondani, hogy nem szándékos a távolságtartása a másiktól néha, hogy ne is legyen lehetősége odakerülni idővel.
- Nem hiszem, hogy csak ennyi. - Mármint biztos a végében a dolognak, már csak az a kérdés, milyen egyéb tényező került a képbe, amiért most éppen szét kell vesse az ideg az idióta barátja még idiótább viselkedése miatt.
- A clubban kezdett el balhézni. Nem mások előtt, de nem bízok most benne. Egy következő alkalommal fontos emberek előtt alázza majd meg magát. - Ha nem állítja meg időben, de ezt még nem mondja ki, mert Fabiola olyat kérdez, amibe most egészen más miatt remeg bele a teste, és ezt nem a dühe váltotta ki belőle, hanem valami egészen más.
Zöld szemeit a másikra vezeti, miközben a szétnyílt szemöldökét törölgeti, és gondolkodás nélkül válaszol arra, amit kérdezett.
- Igen. - Mondja, de nem magyarázza tovább, mert a szeméből kipattanó szikrák, meg a légzése, és úgy az egész lénye tökéletesen egyértelmű választ ad szavak helyett is a másiknak. Utálja, hogy nem lehet minden nap az övé, mert attól tartanak, mi lesz belőle később, szóval szenved, mint egy kivert kutya, a kérdés pedig úgy lobbantja lángra az egész kibaszott testét, mint semmi más nem lenne képes rá soha.

Ha bármi más hajtotta volna ide ilyen hévvel, mint a kibaszott döbbenete a történtekre, akkor nem állt volna meg a csóknál, és kérdések meg magyarázat nélkül csak belekezdett volna abba, amiért amúgy is sajog minden sejtje, ezt a pillanatot kivéve, mert a kezébe lassan megérkező, de annál jobban lüktető fájdalom megérteti vele, hogy valószínűleg kibaszott nagy baj van.
Alfonso furcsán viselkedett, a megszokottól is furcsábban, mert hiába akarja a tökéletes üzletember képét kelteni, Marco tud minden sebéről, amiket cipel magában, és emiatt azt is tudja, hogy az ember kész káosz. De a káoszát, ha lehet ilyet mondani, mindenki kedveli körülötte, mert legalább nem egy unalmas ficsúr, mint a legtöbben, de ez most más. Ez nem csupán csak káosz, ez valami kibaszott mélyről feltört szar, amit a másik lehet évek óta elnyom magában, vagy csak valami annyira új, ami teljesen megborította, mindegy is. Sok mindent el tudna képzelni, de azt eddig nem tudta, hogy pont Alfonso fog nekimenni, pedig már látta nem egyszer, hogyan büntet. De mi a faszért akarná pont Marcot büntetni?
Tudta nagyon jól, hogy ide kell jönnie, mert Fabiola egyetlen szava valahogy a helyére pakolja az agyát, legalábbis némileg, mert a káromkodásos össze-vissza lépegetésből képes arra, hogy leüljön valahova, kurvára mindegy, hová, csak jöjjön már vissza a másik, mert szét fog robbanni a kibaszott feje mindjárt.
Amikor Fabiola visszaér, ő eleget tett a kérésnek, de az arcizmai feszüléséből lehet látni, hogy a hangulata nem sokat javult, és nevetés helyett horkantást hallat, amikor arra tesz megjegyzést a másik, hogy néz ki. Ő egyébként nem tudja, mert ha most tükörbe nézne se látná magát valószínűleg, annyira el van borulva a feje attól, ami történt.
- Emlékszel, mit mondtam a múltkor? - Nem sziszegi a szavakat, de még a hangjából is kiérezni a visszafojtott dühöt, meg talán csalódottságot is, de ő ugye nem lelkis, úgyhogy nem arról az oldaláról közelíti meg, hogy meg merték ütni, hanem, hogy ez az egész jelenség egyáltalán létezik.
- Hogy Alfonso meg van borulva? - És nem mond többet, mert ebből tudja, hogy Fabiola összeteszi majd, kinek sikerült bevinni egyet, miközben ő azzal a kezével sorozta a másik olaszt, amit a nő most fertőtlenít, meg tisztít, hogy eszméletlenné tudja vágni.
Elveszi a tekintetét a másikról, és ingatja a fejét, miközben jár a lába, mert nem tud magával mit kezdeni. Lehet tényleg az lett volna az okos döntés, hogy állat módjára kúrni kezdenek, és akkor nem keltené azt a benyomást, mintha idegbeteg lenne. Eszébe sem jut, hogy Fabiola így még valószínűleg nem látta, mert egy dolog a féltékenységből fakadó olasz habitus, megint másik, ha ilyen módon szétveti az ideg.
- Nem hallgat rám. És kibaszottul nem tudom, mi történt. Szerintem egy hete nem láttam józanul. - És mindketten ismerik a másik olaszt elég jól, hogy tudják, Alfonsonak rengeteget kell innia ahhoz, hogy meglátszódjon rajta, pláne ahhoz, hogy ilyen állapotba kerüljön. Marconak teljesen egyértelmű mennyit piált Alfonso egy hét alatt, de elképzelni sem tudja, mi váltotta ki ezt a kétségbeejtő helyzetet.

Az olaszról általában azok, akik ismerik, úgy nyilatkoznak, hogy megfontolt és türelmes. Előbbivel nem tudna vitatkozni, utóbbi inkább csak egy hűvös álca, hiszen Marconál ha pattan valami, az földindulással is egyenlő tud lenni, és meglehet, most ez történik vele, amiért rácáfol mindenre, amit róla általában gondolnak.
Este van már, franc se tudja, mennyi az idő, mert amikor dolgozik, nem szokása az órát nézegetni; az este mindig dinamikusan folyik a saját kis medrében, és mindenki tudja, mikor és mivel ér véget. A kocsiban ülve folyamatosan káromkodik a saját nyelvén, elküldve Alfonsot, meg a kis barátnőjét a bús picsába, miközben az idegtől észre sem veszi, hogy a szemöldökéből folyik a kurva vér. A keze még nem sajog, de ahogy az ízületei felett a bőr kinéz, az bizony rohadtul fog neki fájni, amint az adrenalin kimegy a véréből, és nem akarja elhinni, hogy azért van lila foltosra zúzva a keze, mert ki kellett ütnie a legjobb barátját a VIP egyik magán termében.
Semmit nem javít a hangulatán az, hogy legalább nem mások előtt történt, sőt, jobban felkúrja, mert attól még a közös munkahelyükön esett meg, ráadásul kettejük közül Alfonso a kezesbárány, úgyhogy kurvára nem is érti, miért esett neki, amikor rászólt, hogy annyira részeg, menjen inkább haza. Fogalma sincsen, mi játszódik le most a másik olaszban, de olyan méreg tört rá a történtek miatt, hogy berkeken belül a legbiztosabb helyre indult el. Fabiolához.
Lehet, hogy az ő legbiztosabb helye van a nő mellett, de ezt nem fogja bevallani, egyszerűen az állapot, amibe került, hozzá vonzza mindenáron, szarva mindenre, amit gondolnak róla, mert ez nem megfontolt, és nem türelmes. Nem is szól előre, pedig most semmi célja felbőszíteni a másikat ezzel, szimplán csak annyira el van borulva az agya, hogy nem gondolkozik.
Lent elviharzik egy éppen az épületből távozó párocska mellett, és odaszól nekik valami legkevésbé sem szépet olaszul, majd amikor felér az emeletre, dörömbölni kezd a másik ajtaján. Ez nem feltétlenül a dühének szól egyébként, hanem annak, hogy nem tud tovább várni azzal, hogy kinyissa végre és láthassa.
Ha ez megtörténik, akkor véres fej és kéz ide vagy oda, nem szól semmit, csak két kezével kap a másik arcának két oldaláért, és belépve a lakásba vágódik utána az ajtó, hogy közben az ajkai Fabioláéra tapadjanak, és követeljen egy csókot, hátha attól megnyugszik. A következő lépés az lenne, hogy felnyomja a falra, és legyen, aminek lennie kell, de ekkor belehasít a tudatában Alfonso faszsága, ezért elszakad a másiktól, és beljebb lépkedve kezd el olaszul káromkodni megint, ahogy azt az autóúton végig tette, még mindig nem igazán kapcsolva, hogy se nem kellene itt lennie, se nem kellene kiabálnia, arról nem is beszélve, hogy némi magyarázattal illene ezt kezdenie, hiszen a mi a faszt keresel itt kérdés szinte biztosan fel lesz téve.