Már csak bólintással felel a nyomozóra, mert róla sem akar többet beszélni, mint ami mondjuk bármilyen szinten szükséges. Nem kellene, hogy más férfiak zavarják a másik közelében, hiszen itt nem arról van szó, hogy ne bízna benne; nem vak és nem is hülye, látja jól, mi van kettejük között, és azt is tudja, milyen erővel meg súllyal nehezedik ez rájuk. Marco semmiért fel nem rúgná az ígéreteit, és ebbe beletartozik a farkának hovatartozása is, egyszerűen csak így kezdődött a kapcsolatuk, a férfinek meg idő kell, amíg levetkőzi az idegbetegségét a témát érintően.
Akkor omlott le az a kurva magas fal, ami mögé a nő elől elbújt, amikor Adrianoval felkúrta az agyát, és akkor történt meg először, ami már évek óta szétveti őket, amikor a nyomozót használta ellene. Majd eltelik valamennyi idő, és lehet már egyikre sem fog úgy ugrani, hogy teli szájjal morogjon, mint egy rossz kutya a nő asztalánál, az éjszaka kellős kurva közepén.
Olyan duzzogásba kezd amúgy - lehet, mert nagyon fáradt, meg mert az Alfonso téma sem hagyja nyugodni egyébként -, hogy mikor Fabiola közeledik, ő megint morog valamit, ami egyértelműen nem annak szól, hogy menjen arrébb, csak ki kell adnia valamilyen hangot, ami jelzi, hogy még mindig szétbassza az ideg a téma miatt.
Aztán megadja magát, meg gyorsan levetkőzi ezt a faszságot, amikor az arcát érinti a másik, és egyre közelebb kerül hozzá, hogy szinte a szava is elakad. Nem tudja, hogy a felajánlástól, vagy a gyengéd érintéstől, de lassan rá kell jönnie, hogy mindegy, mennyire tökös ő, és mennyire makacs Fabiola, neki ez ugyanúgy kell, mint az eszetlen kúrás és a fojtogatás.
Behúzza őt az ölébe, és szinte ösztönből lök egyet az ölével, amikor már nincsen köztük anyag, mintha ennek a felállásnak csak ez lehetne a kimenetele. Egyelőre ez talán így is van, ezért bár már a két keze a másik seggét markolja, a zöld tekintete még figyeli a szemeit egy darabig.
Nem a szavak embere, most mintha viszont akarna mondani valamit, de végül inkább a vigyor a lényeges a képén. Fabiola annyira gyorsan tudja feltüzelni a haragját, aztán meg úgy kioltani, mintha gyenge parázs lett volna, hogy szinte lenyűgözi
- Nem kell kétszer kérned. - És ezt szó szerint is lehetne venni, mert megtartva a másikat a seggénél feláll a székből, és az ajkaira tapadva lépked vele be a hálóba, ahol az ágyra dől vele, és megteszi, amit kért tőle. Legyen ez akárhány menet, akármilyen tempó, teljesen mindegy, csak figyel arra, mire van most szüksége tőle, és akkor hagyja abba, amikor egy menet után már mindketten csak annyira képesek, hogy ledőljenek egymás mellé, és úgy aludjanak el, hogy arra várni sem kell már.
És ezek után valószínűleg nem meglepő, hogy reggel mivel ébreszti egyébként a másikat.

Tudna enni, akár kaját is, de valami egészen másra vágyik, mondjuk arra meg mindig, csak néha próbálja tartani a távolságot a másiktól, mert így tud megálljt parancsolni a testének, hiszen az agya nem segít neki abban, hogy esetleg okosabb legyen. Szinte morog, amikor csöngetnek, mert már éppen feladta volna ezt a kurva okos, néhány lépés távolság dolgot, és felrakta volna a pultra a másikat maguk mögött, úgyhogy nyilván nem örül annak, ahogy kipukkasztják azt a buborékot, amibe mindketten és teljesen egyértelműen bekerültek pusztán azzal, hogy ennyire közel került a két test egymáshoz. Nem tudja, hogy valaha lesz-e ennél könnyebb a másik közelében lenni, de azt meg nem akarná, mert azt sem akarja, hogy csituljon kettejük között ez az egész. Szóval inkább vesz mély levegőket néha, meg tudatosan bontja meg a vonzást kettejük között italokkal meg pofázással.
Vigyorogva fogadja néhány falat után azt, amit a másik mond, mert elképzeli Niccoló kibaszott arcán a döbbenetet, ahogy lerazziázzák a kikötőben, és ennél jobbat ma már nem tudna valószínűleg elképzelni magának, már ami a szórakozást illeti. Mondjuk de, hogy a picsába ne tudna elképzelni, de az egészen más téma, és egyre inkább úgy érzi, hogy afelé haladnak egyébként, valahogy.
- Jó lenne látni az arcát, mikor rárúgják képtelesen az ajtót. - Bármit rárúgnak arra a csicskára, az Marcot elégedettséggel töltené el, és reméli is, hogy belenyomják a fejét a szarba a járdán, ahogy azt megérdemli. Adrianonak a munkásságát meg üzleti érzékét még, ha nagyon húzzák a fogát, képes elismerni, de Niccoló egy olyan senkiházi, akitől a világból ki tudna szaladni. Pont Marco volt egyébként néhány éve, aki elintézte, hogy elvegyék tőle a kártyát, úgyhogy nem is szívleli őt különösebben, amit egyáltalán nem bán. Nagyjából egy helyről indultak, de ég és föld, ahol a két férfi most tart.
- Ezek az ügynökök néha olyanok amúgy, mintha szemellenzőt hordanának. Akkor sem tudnak mit kezdeni a nyilvánvalóval, ha eléjük rakod. Úgyhogy remélem ez a nyomozó az értelmesebbik fajtához tartozik. - Természetesen nem hagyja ki az alkalmat, hogy valamivel próbálja a nyomozó figuráját aláásni, még akkor sem, ha csak ennyivel tud hozzájárulni ehhez jelenleg. Nem kedveli, valószínűleg mert zsaru, és hát azért sem, mert köze van Fabiolához valamilyen módon. Nyilván nem szabhatja meg, hogy kivel dolgozzon együtt, de a múltkor meg őt használta annak érdekében, hogy felkúrja, ezeket meg az olasz megjegyzi.
Leteszi a villát a következő néhány mondat hallatán, és mivel nincsen rajta semmi felül, azonnal láthatóvá válik, ahogy a nyakánál kezdődően teljesen megfeszül a tartása annak hallatán, mit akar Adrianoval csinálni a másik. Tudja, hogy nem épít a féltékenykedésével semmit, sőt, nem is segít, de ugrik a csávóra, mindegy, mennyire van tisztában azzal, hogy semmi esélye ennél a nőnél, és valójában ő az, aki Fabiolát kúrja, nem a másik.
- Hát ez remek. - Csak ennyit mond, ahogy visszarántja a kezébe az evőeszközt, és megtömi az arcát rendesen kajával, hogy semmi más ne tudjon kijönni most belőle, csak akkor, ha esetleg vállalja, hogy megfullad érte. Márpedig Adriano nem ér annyit, úgyhogy tempósan rág ő, csak akkora a falat, hogy nem tud elég gyorsan túlesni rajta; ez is a cél, mert így csak morgó hangokkal tudja a nemtetszését továbbvinni, szavakkal már nem.

Ennek a nőnek akkor is volt valószínűleg, most is van, és mindig lesz joga ahhoz, hogy elmenjen az esze, mert meglehet, hogy Marco nem tudja azonnal és ott helyben díjazni, de összességében szüksége van a jelenségre, sőt, imádja ezt a másikkal kapcsolatban. De ezt ugye nem lehet mondani, mert agyvérzések lesznek a lakásban rövid úton, úgyhogy megtartja szépen magának, és epekedik csendben azért a kibaszott gyorsvonatért, akivel mostanában megosztja az ágyát, még ha az inkább kanapé, meg zuhanykabin, meg medence, mert ágyban csináltak eddig a legkevesebbszer.
- Persze, meg egyéb bla-bla. Gyere majd, aztán szólj, ha nagyon elnyúlik a dolog. - Zárja rövidre a témát, már nem azért, mert ne érdekelné a másik munkája, vagy bármi igazából vele kapcsolatban, csak ő így szokott eszmecserélni, amikor okoskodni akarnak felette, és teszi mindezt egy vigyorral, szóval Fabiolának venni kell ezt a lapot is, legalább úgy, ahogyan a következőt sikerül.
Nevetve áll végül fel a pulttól a piával a kezében, mert ugyan nem egy tesztelős típus Marco, most mégis tudni akarta, mennyire akarja lecsapni a másik a labdát, és elég szépen sikerül is neki. Az különösen tetszik a férfinek, hogy megnézi őt a nő, amit egyébként nem csodál, mert azt, ami kemény, és amit akármikor megnézhet magának, csupán egy törölköző takarja most el, amit hanyagul a derekára kötött, miután megtörölte magát, hogy ne vizezzen össze feleslegesen mindent a medence után.
Magas sarkú nélkül néha még most is meglepődik, mennyire apró ez a nő, ezért vigyorogva néz le rá, amikor mellé ér. Ingatni kezdi a fejét a megjegyzésre, és kortyol egyet a whiskyből, mielőtt válaszolni kezdene.
- Ez így nem helyes. - Érti arra, amit a másik mondott, és mellettük az asztalra teszi a poharát, mindezt úgy, hogy egészen közel legyen a másikhoz, amikor a mozdulat befejeződik, és úgy magasodjon fölé anélkül, hogy hozzáérne. Az ajka, ahogy beszél, nem ér Fabiolához, de a lehelete finoman rácsapódik az ajkaira, mikor megszólal.
- Nem mondtam, hogy baj, hogy meg van menve. Nekem kell is, hogy meg legyen. - Mondhatta volna mondjuk most, hogy mert imádja, amikor teljesen elborul a másik agya, mégsem teszi, mert a végén ki lesz rakva egy szál törülközőben ebből a lakásból, úgyhogy nem kísérti a saját sorsát.
Épp érinteni akarná a másikat, amikor csöngetnek, és látja, ahogy a telefonja kijelzője is világít a pulton, úgyhogy ez a kaja lesz valószínűleg.
- Intézem. - Ajánlja fel a nőnek, kevésbé azért, mert annyira otthon akarja már itt érezni magát, hogy ki is nyitja a kaput, aztán meg az ajtót a futárnak, de ha már kettejük közül valakit törölközőben kell látnia a valószínűleg srácnak, akkor az kurva isten, hogy nem Fabiola lesz. Sosem gondolta volna, hogy ennyire magának akarja majd idővel a másikat - mondjuk abszurd ötlet lett volna ennek az ellenkezőjét is elhinni -, mégis így lett, és bármikor elönti a szar az agyát, ha csak másik kan szóba kerül.
Annyi kibaszott jel volt a szemük előtt azzal kapcsolatban, hogy mennyire elbaszták ezt, még sem figyelt egyikük sem. Marco szerint mondjuk inkább csak nem akartak, mert két értelmes emberről van szó. És kurvára nem vak egyikük sem egyébként.
Hamar elintézi a kaját, és mikor visszajön, leteszi az asztalra, meg leül egy székre a telefonjával, amit csak azért tart ennyire közel, mert ő amúgy munkaidőben kúrni jár ide.. ami ugye egy bunkó vetítés csak gondolati szinten a részéről, hiszen akkor már bátran kijelenthető, hogy ez sokkal több, de a tapló stílusát attól még nem tudja levetkőzni, nem is akarja.
- Mi lesz Niccoló sorsa? - Kérdezi néhány falat után, mert az egyértelmű, hogy Fabiola kiiktatja azt a kis senkiházit, mégis érdekli, hogyan tervezi megoldani már holnap. Egyébként meg beindítja, amikor erőt meg hatalmat lát a nő kezében, mondjuk ez már nem feltétlenül célja az estére.

Nem tudott volna helyben lelkesedni a történtekért, mert akkor nagyon is túlzásnak érezte, illetve fele annyi dolog sem volt megbeszélve kettejük között, mint mondjuk most, úgyhogy nem is feltétlenül értette, mi miért történik pontosan. Arról nem is beszélve, hogy a nő húzta fel Marcot, ráadásul Adrianoval, és nem is először történt ez, miközben ő volt a rossz, mert másokkal mert smárolni.
- Kellett néhány dolognak történnie ahhoz, hogy értékelni tudjam. - Jegyzi meg, aztán leteszi a telefont a pultra, és elkezd még egy whiskyt csinálni magának, amíg Alfonso ismét szóba kerül kettejük között, mert a feszült állkapcsát valamivel fel kell oldania, ehhez pedig ez a legjobb eszköz, amit ismer. Persze lenne még itt egy-két dolog, de nem gondolja, hogy ma még egymásnak esnének, tekintettel arra, hogy a nő szájára folyamatosan odaérnek a célzások kettejüket, meg a felmerülő érzelmeiket illetően, szóval ahhoz is kell az alkohol, hogy ne kezdjen el ezen nevetni hangosan.
Nem azért, mert annyira kurva vicces lenne, hanem mert az irónia mulattatja.
- Ő bevállalta. - Néz a másikra, és bár nem szokott ilyen lenni, most mintha kifejezéstelen lenne a tekintete, talán azért, hogy ne adjon élt a mondandójának, hanem értse a másik úgy, ahogy akarja. Lehet, hogy Alfonso tiszta gyász jelenleg, és az is lehet, hogy a szerelem, meg ez a túl közel engedés a felelős érte, de talált valakit, aki van annyira fontos, hogy lealjasodott érte. Marco egyszerre gondolja ezt végtelenül szánalmasnak, meg amúgy kibaszott tökösnek, de mivel nem jut egyelőre egyről a kettőre a barátjával, még ennek a dolognak sem tud pontot tenni a végére.
Közben lecsekkolja a telefonját, hogy lássa, hol jár a futár a kajával, és bólintva fogadja Fabiola szavait, hogy lejön majd másnap, és megnézi a saját szemével, mibe keveredtek a fiúk az elmúlt úgy másfél hétben. Mondjuk eszébe jut, hogy leüvölti majd a fejéről a hajat a másik, amiért hagyta ezt idáig fajulni, és Marco állkapcsa is ezért feszült ennyire, jól tudja ezt, és bár nem mutatja, de valahol kétségbeejtő, hogy mindez olyan mértékeket ölt, hogy Alfonso egyáltalán nem hallgat most rá.
- Tudod, hogy éjszaka dolgozunk főleg. - Mondja szinte megerősítésként, hogy nem kifejezetten kell sietnie, de az efféle gondoskodás szóban nem kifejezetten jellemző rá, ezért a maga módján igyekszik megfogalmazni a dolgot. A lényeg viszont ugyanaz, ők ott lesznek akkor is, ha tizenegy után ér le a másik.
- Maximum ha van valami keményebb, amit látnod kéne, írok, hogy mi van. - Ellöki magát a pulttól, és belekortyol az italba, hogy valamennyire azért megpróbálja oldani az állkapcsában végre a feszültséget, mert úgy érzi, mindjárt szétrobban a feje a kibaszott témától.
Odasétál a két tábla elé, hogy megnézze magának őket még egyszer közelebbről, az agyában a témát pedig átpöccinti Adrianora, meg a nőjére, és elkezd azon gondolkozni, mit csináljon vele, amivel el is ér valamit, és ügyesen az árnyékban tud maradni, amíg nem válik a nő hasznossá számára.
- Amúgy meg vagy menve fejben, remélem tudod. - Néz a másikra vigyorogva, szinte büszkeséggel telt hangon, mert amennyi fejfájást okoz neki a nő, legalább annyira élvezi, amikor szanaszét bassza az agyát, hiszen annak általában egy vége lesz. Ahogy ez eszébe jut, finoman szikrákat szórnak a zöldjei a másik felé, de elvonja a szemeit, hogy enni tudjanak hamarosan, mikor megjön a kaja, ne valami egész másba kezdjenek bele megint.

Vigyorogva néz a nőre, de nem válaszol a kólát illetően, mert kurvára nem diétásat rendelt, de ezt egyelőre a másiknak nem kell tudnia. Nem gondolta volna, hogy ugyanazt tudja mindkettejüknek rendelni, de valahol örül, hogy ez lett a vége, még akkor is, ha amúgy tett volna magasról, mit visz magába a másik. Amit ma este művelt vele megadta volna neki a lehetőséget, hogy azzal idegelje ki a férfit, amivel csak akarja; ha a kurva salátával, akkor azzal. Éppen csak megjegyzi magának, hogy tetszik neki, amit magába akar lapátolni a másik.
Megfeszül az állkapcsa, ahogy szóba kerül Alfonso nője, mert bár túl sok lehetősége eddig nem volt arra sem nagyon, hogy lássa őt, nem, hogy beszéljenek, kurva erős már most az ellenszenve a lány irányában. Ezt az egész szart biztos, hogy ő okozta, ami extra munka és még annál is több szarlapátolás most Marco számára, arról nem is beszélve, hogy megborította Alfonso Delucát, amiről őszintén úgy gondolta eddig a férfi, hogy nem lehetséges. Nem ilyen szinten.
- Kurvára tetszene, de ne. Inkább még ne. - El tudja képzelni, hogy orrtörés nélkül is képes lehet más nőkkel társalgást folytatni Fabiola, még sem kockáztatna most, ha nem muszáj. Vigyorog is, mert emiatt eszébe jut a clubban történt eset, ahol ha így fordítja le, tulajdonképpen féltékenységi jelenetet rendezett burkoltan a másik, mit sem törődve a következményekkel, vagy azzal, mennyien tudják majd az ottaniak közül összefűzni a szálakat, aztán meg őket.
- Ja, amúgy rohadtul bejött a múltkori. Gondoltam megosztom veled. - Nem tudja, ezt most miért érzi fontosnak elmondani, lehet csak látni akarja a másik reakcióját rá, legyen az bármilyen, közben meg az is előfordulhat, hogy nem is lesz rá érdemben semmilyen.
Nem az lepi meg, amit ezután a másik mond, inkább az, hogy kerüli a tekintetét, és lehet legszívesebben nevetne, mert amennyire szaladni akarnak az egész elől - vagy legalábbis akartak még úgy egy órája, mielőtt a lassú szex, meg a majdnem szakítás meg nem esett -, annyira rohannak valójában felé, de nem szól semmit, mert Fabiola nem véletlenül vonta el a tekintetét róla.
- Nem. - Válaszolja határozottan, mert tudja, hogy Fabiola még nem látta, mit is művel az elmúlt héten Alfonso. Ha látta volna, nem feltételezi, hogy másként értette a férfi amit mondott, mint ahogy, hiszen Marco pontosan úgy értette, mint amilyen szarul hangzott az a nő számára.
- Tudjuk, hogy tud idegbeteg lenni, ez a közeggel jár talán. Én nem erről beszélek. Ez valami sokkal rosszabb annál. - Lehet kezdi elnyomni a fáradtság, mert nehezen szedi össze a gondolatait, és még annál is nehezebben fogalmazza meg, amit ezzel kapcsolatban érezni képes.
- Gyere le holnap, megmutatom. - Invitálja meg a másikat a clubba, mert abban valamiért egészen biztos, hogy Alfonso nem fog napokat kihagyni a továbbiakban, akkora szerencséje egyikőjüknek sincsen. És lehet a dolog súlyát Fabiola is akkor fogja igazán érezni, ha látja a saját két szemével, mivé forgatta ki az a hülye picsa a jó barátjukat.

Felvonja a szemöldökét a másikra, és majdnem belekezd az érvelésébe, hogy miért is nem vicces, amin Fabiola nevet, de aztán nem teszi. Eleve nem túl nyugodt állapotban sikerült idekeverednie, amin bár a szex - a dupla szex - sokat segített, mégis, amint szóba kerül az esküvő, vagy a nő remek logikája szerint a másik alternatíva, a zárda, Marcello képes lenne szétdurranni, és most nem ott, ahol mindketten annyira szeretik általában. Az agya nem képes ezt a témát Adrianoval egy lapon említeni, nem, hogy értelmezni, úgyhogy elengedi a másiknak a dolgot, aztán ha neki ez a két opció megfelelő, nevessen rajta, ha akar.
Inkább kapva kap az alkalmon, hogy időt töltsön együtt a Pellegrini lánnyal, ami legalább annyira tűnt lehetetlennek néhány héttel ezelőtt, mint a kúrás, csak, mivel azt Fabiola is nagyon akarta tőle, könnyebben el lehetett végül érni, amikor már Marco is tudta, kockára tenné ezért a nőért az életét. Elismerően vigyorodik el, még egy nevetést is hallat arra, amit a másik enni akar, és örül, hogy nem valami faszom salátát kezdett el magyarázni neki olívabogyóval meg paradicsommal, mert az öntetnél biztos feladta volna, és inkább visszamegy a clubba, ott kevesebb a faszság még Alfonso ellenére is.
- Gondolom diétás kólával. - Próbálja halálosan komolyan mondani, és fel is pillant a másikra a telefonra kijelzőjének fényéből, aztán röhög megint, és visszafordítja a zöldjeit a képernyőre, hogy be tudja fejezni a rendelést. Mindkettejüknek ugyanazt.
A kedve már nem annyira jó, amikor Alfonso szóba kerül, de inkább tűnik aggodalmasnak a képe, mintsem dühösnek, mint amikor ideért. A telefont leteszi a pultra, és megtapogatja ujjaival finoman a szemöldökét, ahol felszakította a bőrt az az idióta, és emiatt megint átjárja az érzés, hogy a legjobb barátját kellett eszméletlenre ütnie, mert nem tudták ketten sem leszedni róla. Hát mi a faszt ártott neki éppen Marcello? Támogatta a hülyeségében, maximum azt, de azért meg nem rá kellene haragudnia.
Felemeli a poharat, amiben az a néhány jégdarab még kocog a whiskyben a pohár szélének, és nekinyomja azt a sebnek, hátha holnapra nem fog úgy kinézni, mint akit rendesen helybenhagytak.
- Reggel nála kezdek a villában. Megpróbálok beszélni vele. - De elhúzza a száját, indikálva, hogy nem gondolja, hogy mindez hatásos lesz hosszútávon. Nem azok alapján, amit az elmúlt héten látott a másiktól.
- De alapvetően nagy szarban vagyunk. - Gondol itt magára, gondol Alfonsora, gondol a közeg hozzájuk hűséges részére, aztán Fabiola majd eldönti, hogy mennyire fontos a másik olasszal való régi barátsága, és mennyire veszi ő is magára a kijelentést. Alapvetően nem azért jött ide, hogy ő oldja meg a fiúk szarját, annak egészen más oka volt, és már talán meg is beszélték eléggé ahhoz, hogy ne kelljen kitérni rá egy ideig többet.
- Sosem láttam még megborulva az embert. Nem is gondoltam, hogy képes rá. - Egyikük sem a végtelen türelméről híres, sőt, mindketten tudnak idegbeteg állatok lenni, de Alfonso valahogy mintha mindig egyben lett volna, ennek ellenére is. Most pedig nagyon nincs, aminek még az értelmezésénél van ez az olasz leragadva, a megoldás pedig nem annyira tiszta, mintha szeretné, hogy legyen.

Nem feltétlenül döbbenet az, ami megjelenik az arcán, inkább csak érdeklődés csillan a szemében, mintha feladatot kapott volna, és azokat szokta szeretni; valószínűleg ezért bízzák rá azokat a dolgokat, amiket, mert úgy tekint mindenre, mint egy kirakós darabjaira, és szereti tökéletesen kirakni őket, sőt, érzéke van hozzá. Aztán mintha elgondolkodna, és végül vigyorogni kezd, mert a feladatok akkor a legjobbak, ha a megoldáshoz bárhogyan eljuthat, és nem kell magára erőltetnie idő közben olyasmit, amihez nem fűlik a foga. Márpedig Marconak nagyon kevés alkalommal van kedve tenni a szépet a közegnek, mégis megteszi, és ettől lesz jó embere bárkinek.
Most például ennek a nőnek.
- Jelentek, ha van valami. - Nem tudja eldönteni, hogy Fabiola valóban nem akar tudni semmit arról, hogyan oldja ezt meg, vagy tudja jól, hogy hatalmat kell adni ennek a férfinek a kezébe, és akkor bármire képes, amit a fejébe vesz. Valószínűleg az előző, mégis ott van a fejében, egy hátsó zugban elbújva a gondolat, hogy már egymásra éreznek, nem csak testileg, de máshogyan is, mint Marco tette a medencében, amikor a nő terelését könnyedén vette pojénra, miközben ő elég komoly dolgokat akart volna letisztázni. Letisztázták így is, ő pedig nem kötötte az ebet a karóhoz, hogy mindez úgy történjen meg, ahogy ő akarta. Ő csak ezt a nőt akarja most.
- Elvakít a közös múltatok. Túl sokat nézel ki belőle. - Marconak sokszor volt szerencséje Adrianohoz a természetes közegében és stílusában; nem nézi le teljesen, mert az üzlet, amit visz, azt magától hozta át a tengeren túlra nem sokkal azután, hogy Alfonso kiásta a maffiának itt az alapokat, és aki jól bánik a kapcsolatokkal meg a pénzzel, az nem lehet egy utolsó kutya ennek a férfinek a szemében. De minden más vele kapcsolatos aspektus irritálja, ezért nem képes feltételezni róla, hogy foglalkozik velük bővebben, minthogy egy figyelmeztető verésnek kitette Marcot. Az állkapcsáért még kapni fog amúgy is, ebben biztos.
- Mert nem vicces. A gondolata és felbasz. - Mondja ki őszintén, miután kiszolgálja magát, miközben Fabiola a saját italát készíti. A whisky alig hűl le a néhány jégdarabtól, amit beledobott, és nem fagyasztja le eléggé az agyát ahhoz, hogy el tudja takarni, mennyire is bassza fel konkrétan a téma.
Pedig tényleg kurva jó vicceket lehetne alkotni Fabiola és a templom, meg a vallás becses kapcsolatáról, tekintettel arra, mit művelnek egymással minden alkalommal szinte, mert az első eset óta egyiküknek sincsen megállás.
Először, szinte reflexből akarja válaszolni, hogy vissza kell mennie a clubba, főleg, mivel a vezetőjét kiütötte, úgyhogy senki sem felügyeli a helyet jelenleg az őrökön kívül. Aztán az órára néz finoman, amit a falon talál, és rájön, hogy ennyire későn már önjáró a club, és neki is jár egy este, amikor nem Alfonso után takarítja a szart.
Főleg, hogy felismeri mit csinál a másik, és nem fogja elvenni tőle a kedvét, mert a végén, őt ismerve, nem lesz következő lehetőség rá.
- Mihez lenne kedved? - Kérdezi vigyorogva, és már pörgeti is két ujja között a telefont, hogy mikor az megáll, feloldja a képernyőt, és megnyisson egy appot, amin keresztül bármit be tud szerezni a környékről, viszonylag hamar. Ha jobban belegondol, nem is ismeri még a másikat túlságosan, hiszen amilyen közel engedte testileg, olyan távol tartotta eddig lelkileg.

Azt arcizmai kissé megfeszülnek a válaszra, nem azért, mert annyira rossz lenne bármi amit Fabiola kiejtett a száján; azért, mert eszébe jut, hogyan ígérte meg magának azt a golyót Vizzini fejébe, amennyiben valahogy mégis oltár elé kerülnének ezek ketten. És igazából neki már ott tudnia kellett volna, mekkora szarban vannak anélkül, hogy észrevennék, de az is lehet csak próbálja megtalálni a pontot, ahol a másik szerint elbaszták ennyire, hiszen ő egyébként jól tudja. Néhány ész nélküli kúrásért ő nem kockáztatta volna az életét, legyen bármilyen jó nő a másik. Ő Fabioláért kockáztatta, ez pedig mindent el kéne áruljon.
Meg a kurva állkapcsa is, ami betonná változik minden alkalommal, hogy ez a kurva esküvő szóba kerül.
- Jól van. - Zárja rövidre, mielőtt elszállna a semmiből az agya, hiszen annak nem sok értelme lenne, és nem is segítene nekik előre haladni, amire most már eléggé szükség lenne. Nem akarta jobban baszogatni a másikat, mint ahogy a múltkor tette, és mivel ez hatásosnak bizonyult, nem is firtatja már tovább, hogy haladjanak.
Niccolo tökéletes első szeg lesz Adriano kibaszott koporsójában, és ha nem is fog neki annyira fájni a dolog, mint amennyire azt Marcello szeretné, a végeredmény a lényeg, ő pedig türelmesen szokott zsigerelni, nem olyan módon, ahogy ők ketten kúrni képesek, ész nélkül. Amúgy is csak ez a nő képes elvenni a kurva eszét, semmi és senki más.
Imádja, ahogy mágnesként vonzza oda magára a másik tekintetét, pedig ez olyan téma, amit most Marco nem szívesen vitat meg. Nem akarja kihozni Fabiolát semmivel a sodrából, mégis muszáj ezzel a részével is haladni, mert az a nő egy eszköz, és valószínűleg Marco is az lesz valaminek az oltárán, ha tennie kell bármit vele. Végighallgatja a másikat, aztán egy gúnyos mosoly ül ki az arcára, mert utasítást várt, de csak körbetáncikálást kapott.
- Vagy rám bízod a dolgot.. - Vezeti fel és folytatja is tovább, mielőtt a másik válaszolni tudna érdemben. - Vagy megmondod, mit csináljak. - A harmadik ötlete az lenne, hogy megbeszélik közösen, de ismerve a másikat az nem járható út ebben a témában, legalábbis most biztosan nem, úgyhogy elkezdi pörgetni az agyában azokat a fogaskerekeket, amikre szükség lehet most, ötletelésért pedig talán nem tapossa össze a másik a farkát.
- Ha infó kell arról, hogyan állnak, akkor egy részeg nő pofázik a legtöbbet. Főleg akkor, ha valami szar van éppen az idillben, már ha nekik volt az valaha. - Von vállat, mert kurvára nem érdekli Adriano szerelmi élete, a nemi meg aztán végképp nem, úgyhogy nem fogja ragozni.
- De amúgy kínozni elég jól tudok.. Egy zsák a fejére sok mindent meg tud oldani. - És felröhög, mert ez a része igazán tetszene az elbaszott fejének, de valószínűnek tartja magában, hogy Fabiola nem ezt fogja választani.
- Simán tőrbe lehet őket csalni most, hogy már tudjuk, hogy kavarnak. A nőt oda hívod Adriano nevében, ahova nem szégyelled. - Mondja, hogy kicsit bepörgesse a nő gondolatait, meg a lehetőségeket, amit ez a titkos affér nekik kínál. Ha nem jut semmire ezúttal sem, akkor a kezébe veszi az irányítást ezen a téren, mert Marcello nem fél beletenyerelni attól tartva, hogy lebuknak és visszavezethető rájuk. Annyi mocskot intézett már nagykutyáknak, hogy pontosan tudja, hogyan kell ezt csinálni, de ezt nem fogja bizonygatni Fabiolának, az nem ő volna.

Ő is nevetni kezd a másikkal együtt, és feltűnik neki, hogy talán együtt még nem is volt alkalmuk erre, de mi mást tehetne, amikor egyértelműen szóba kerül a nő segge? Már kétszer érkezett meg a farka köré, de a segge oldaláról még egyszer sem, így pedig akad némi hiányérzet a férfiben, akkor is, ha nem hangoztatja, legalábbis nem ilyen formában.
- Amúgy én sem. - Ez felvetítheti egy következő alkalomra, hogy mit is szeretne majd, de nem az a fajta, aki előre bármit megbeszélne, vagy hosszasan körülírná, mennyire jó hátulról tolni ezt a nőt. Ahogy látja, Fabiola észrevette amúgy is, és ő ezért tudja, mennyire erősek ketten, mert szavak nélkül is tökéletesen értik egymást. Nem csak akkor, amikor érinthetik a másik testét, de akkor is, amikor keményebb dolgokat kell megbeszélniük, hiszen Marco vette az előbb a fonalat, és viccelt a hármassal, mert tudta, Fabiola nyelvén ez mégis mi a faszt akart jelenteni. Azt, hogy maradjon, aztán majd lesz valahogy.
Attól a kis nyögéstől egészen rátör a kedv a folytatásra, és tenné azt ebben a pozícióban a nyelvével, de mire átgondolná, vagy meglépné, már lemarad róla. Pedig a másik minden porcikája reagált az ajkaira, a segge után pedig talán a nyelvét szereti leginkább Fabiolán használni, amikor összekerülnek.
Először hátralöki magát a medence szélétől, és elmerül egy pillanatra, hogy akkor válaszoljon a másik által felvetett szarságokra - amik nem a nő miatt szarságok, hanem Adriano miatt - amikor a testét már lehűtötte a medence vize eléggé. Kurva nehezen veri ki a fejéből a másikat ahogy nyalja, úgyhogy kár volt belemenni fejben, mert majdnem megint elöntötte az agyát a szar. Kurvára nem egyszerű létezni néha a másik mellett, de inkább ez, minthogy erőltetve legyen bármi, amit egyelőre el sem tudna képzelni, mert állandóan a másikra áll neki.
- Nagyon kevés az igaz barát a közegben, Fabiola. Alfonso az. Adriano kevésbé. - Fogja rövidre, hiszen ha valaki a hatalmából fakadóan megkaphatta volna a másikat, az a legjobb barátja, aki így azonnal a vezetők közé emelte volna a családjukat úgy, ahogy Gino évek óta nem igazán képes. Alfonso nem tette volna meg, mert a hatalmat, bár szomjazza, mint mindannyian, de nem nőkön felkapaszkodva akarja azt elérni, mint egyesek.
Aztán kijön a medencéből, amikor Fabiola már elindult befelé, és nagyjából áttörli magát, bár elég hanyagul, és a derekára köti a törölközőt, mire odaér a táblák elé, meg a másik mellé.
Kell neki pár pillanat, amíg minden vonalat meg megjegyzést felfog, de csak azért, mert először látja, amit. Marco remekül mozog az intrikákban, nagyon jól látja a kialakult vagy éppen kialakuló kapcsolatokat, mind üzleti, mind magánéleti szinten, és ezekről kurva sokat hall odabent, akkor is, ha csak meredten bámul tíz percig ki a fejéből, és azon gondolkozik, melyik magát nagykutyának gondoló faszkalapot fojtsa meg rögtön.
- Apádat alapvetően hagynám. Elég, ha a leendőbelid alázza meg magát, azzal az öreg is szívni fog, nem is kicsit. Meddig akarod húzni amúgy? - Kérdezi a másikra nézve, ahogy a neki háttal lévő kanapé támlájának dől, és grimaszolni kezd, mintha zsigerből jönne. - Amíg ki nem derül a jegyesség, vagy csírájában? - Utóbbinál bele kéne húzni, előbbi meg kurvára nem tetszik amúgy neki, de semmi köze hozzá.
- Ez az arc.. - Pöccint az ujjaival arra a fotóra, ahol Nicco feje virít, mint egy rendes idiótáé. Ő dolgozik Adrianonak. - Niccoló. - Vigyorog még mindig undorral a fején. - Nagyon egyszerű figura. Gyorsan tudsz rajta nagyot koppantani, vele kezdeném. - Aztán leveszi a szemét a semmitmondó, egyszerű kutyáról, és megint a másikra vezeti a tekintetét.
- Mit akarsz a csajjal? - Kérdezi, ha félve nem is, de érdeklődve mindenképpen. A múltkori infócsomag, amit hozott, szerinte még mindig hatalmas ütőkártya, és ha Fabiola nem foglalkozik vele, azt ő hibának gondolná. Ez nem jelenti azonnal azt, hogy neki dolga lenne vele, de ha a másik így akarja, akkor nagyon is lesz.

Nem tudná azt mondani, hogy ezt egy percig sem élvezi, hiszen minden alkalommal, amikor előtör belőle az állat, az a másik hatására teszi azt, amit Marcello kifejezetten imád. Szereti, hogy ilyenkor nincsenek kibaszott gondolatok, csak is a másik és a teste létezik számára, és hajtani akarja mindkettejüket, mintha nem lenne holnap, amire fel tudnának ébredni még egyszer.
Ez teljesen más, mint amit valaha tapasztalt, hátránya azonban, hogy a gyönyörön kívül sok mindent nem érez. Ilyenkor alig hallja a másikból feltörő hangokat, az elméjét nem is egészen ő irányítja, csak egy ösztön, ami hálisten nem szorul irányítgatásra, mert tudja jól, hogy mi a dolga és mit várnak el tőle. Ő ilyenkor belülről úgy érzi, minden szétfeszíti, az agya teljesen megmegy, a tempóját meg a vére diktálja ahelyett, hogy meg akarná élni, ami éppen történik.
Már éppen kezdte volna felfedezni a másikat, és egy kicsit jobban odatenni az eszét, meg a lelkének a helyét is, de nem fog könnyeket ejteni azért sem, mert végül megint sikerült Fabiolának elérni valamit, amire egyébként is valószínűleg csak ő képes. És mivel így simul hozzá, így alkalmazkodik, így bújik, tudja, hogy mi a célja, pedig Marco szívesen fordított volna rajta egyet, hogy belemarjon a fenekébe, de ha azt nem lehet, akkor tesz majd mást.
A másik vizes kontyát fogja a kezébe, és hátrarántja a fejét, hogy az szinte a medence szélén feküdjön, és ajkával vadul csókol bele az elé térülő bőrbe, miközben már érzi a farka körül a szorítást a másiktól, és ettől már nem tudja annyira csókolni a nyakát tovább, mert a szájából feltör néhány erősebb hang az érzésre, úgyhogy visszaengedi a másik fejét, közel megint magához, mert a szemeit akarja látni.
Akarná látni persze, ha eszénél lenne, de nincsen. A csípője tempós, mély és erőteljes mozgását akkor sem hajlandó abbahagyni, amikor a másikat érzi megérkezni magára, legalábbis néhány másodpercig nem, akkor sem, ha Fabiola ki akarja élvezni azzal, hogy Marcellonak feszül egy kicsit. Marco ezt most nem engedi addig, amíg ő is el nem megy végül, mert akkor ráhajol a másik vállára, az egyik lábát oldalt tartva húzza magára erősen, hogy kirázkódja magából a gyors gyönyört, amire még a másik úgy tűnik, rá akarta venni.
Mély levegőket vesz, és mikor felemeli a fejét, vigyorog, mert mi a faszt csinálna azon kívül.
- Egyszer szét foglak szakítani. - Nevet bele az ajkaiba, de addig már nem jut, hogy megkérdezze, hogy érzi magát, mert nem szokása az ilyesmi. Fabiolának elég nagy a szája, nem csak abban az értelemben, ami a férfit a leginkább mozgatni szokta gondolatban, hanem a néha idegesítő aspektusában, amiért mondjuk szintén odáig van, de ez lehetővé teszi számukra, hogy ez a nő bármit ráolvasson és azonnal, szóval ha túl durva volt, biztosan tudna már róla.
Benyúl a másik feneke alá, két karjával kiemeli őt a vízből, és leülteti a medence szélére, csókokat nyomva a combjára, ahogy a két oldalán a karjaira támaszkodik.
- Meg fogja bánni, amiért megkerült, ez megígérhetem. - Vezeti vissza a témát Adrianora, hiszen, bár Fabiola rendkívül mérges az apjára, Marco nagyon tiszteli Alvizét; legalábbis tisztelte, amíg engedély nélkül kezdett kefélni a lányával, de férfiként kell, hogy ennyit a tűzbe nyúlkáljon, úgy gondolja. De ez elmondja a részéről, hogy ő Adrianot akarja taccsra tenni, és amennyire csak lehet, amiért egyáltalán eszébe jutott, hogy elég méltó lehet ehhez a nőhöz, mikor Marcello tudja, hogy minden, de az biztosan nem.

Igaz már megbeszélték, hogy senki másnak semmije nem jöhet szóba, amikor kettejükről van szó, mégis jólesően hallja, miszerint Fabiolának az kell, amit ő nyújtani tud. Marconak nem kell megerősítés, ez sem arra szolgál, de az egója bármikor és bárhol szívesen fogadja ennek a nőnek a vallomásait, hiszen burkoltan ez hűségre utal, ami az ő berkeiken belül kibaszott fontos, és ezt mindketten tudják. Attól, hogy érzelmileg nyomorultak, és képtelenek kifejezni magukat, attól még a jelentőségével tisztában vannak vele.
Egyébként valahol örül, hogy ezen most túllendülnek egy időre, mert tudja, mekkora erő rejlik a kettősükben, és ha együtt is tudnának dolgozni anélkül tovább, hogy az ágyukat megosztanák egymással, egy szakítás mégis hatalmas céltáblát tenne mindkettejük hátára, így meg nem tudna segíteni a másiknak. Igen, az ő szeme előtt lebeg az, hogy pontot tegyenek az Adrianos sztori végére, és Marco abban a legjobb, hogy az ehhez hasonló ügyeket elkezdje, végigvigye, aztán általában kegyetlenül befejezze.
A tekintete kíváncsian visszaterelődik a táblákra, és vigyorog, mert mégis hogyan kellene reagálnia erre; elképzeli, ahogy ez a nő őrült spirálba bassza a saját agyát, és órákon keresztül dolgozik rajtuk, hogy minél kegyetlenebb módon tudjon ő is a megfelelő helyre rúgni, amikor eljön az idő, méghozzá öl tájékon. Büszke a másikra, amiért gyorsan túllendült a szarságokon, mert ez az a Fabiola, akit ő ismer, és akihez már részleteiben ragaszkodik. Nem tudja, mi ez, nem is akarja megbélyegezni, azt érzi csak, hogy kibaszott erős minden, amit ketten csinálnak, és ha valami vonzza Marcot, akkor az hatalom. Nem az, ami Fabiolának megvan, nem kapaszkodik ő senki hátán, hanem arra gondol, amit együtt tudnak és még tudhatnak.
Elvonja az ujjait, mert nem akarja elterelni megint a nő figyelmét, vagy olyan helyzetbe hozni, mint előbb; nem tudja, hogy képes lenne-e a mai estén eszetlen módjára kúrni, hiszen Alfonso miatt amúgy sem a legjobb állapotában került ide, nem csak testileg, de abból a szempontból is, ami a lelke meg a szíve helyén van, szóval nem önt olajat a tűzre, amikor nem biztos benne, hogy el tudja oltani.
- Ki merne téged semmibe venni? - Búgja a másik ajkaira még mindig, olyan hangon, mintha fenyegetés lenne, és ez természetesen nem neki szól; de mindenki másnak, aki keresztezni meri a Pellegrini lány útját a férfi jelenlétében mostantól kezdve. Innen érződik, hogy a kérdés költői, hiszen senkinek nincsen akkora töke, hogy ezt direktben megtegye, arra meg csak köpni tud, aki kijátssza a nőt a háta mögött.
Már majdnem mozdul, mert a lelke itt akar maradni, a teste meg okosat művelni, de ekkor olyasmi történik, amire valamiért nem számított - pedig Fabiolánál mindenre figyelnie kellene -, éppen ezért a hangját sem tudja visszafogni, és ott van benne az az állat azért, amikor a másik ajkára nyög, mintha ez lenne most a legjobb kibaszott dolog az egész világon.
- Bazdmeg.. - Sóhajtja még mindig az ajkaira, aztán lök egy mélyet a nőn, miközben az ajka után kap, és megtámaszkodva mellette a medencén kezdi el ostromolni. Most nem lassú, nem gyengéd, mert amit tett vele a másik, attól azonnal elöntötte az agyát a szar, úgyhogy a két véglet közötti egyensúly biztosan nem ma este lesz meg, és ne is kérjen tőle rációt semmire és senki. Még Fabiola se.

Ő már érzi Fabiola minden mozdulatában, mit is akarna tőle pontosan, hiszen megint úgy húzza, ahogy, aztán meg nem bír szembenézni vele. Tudja, mert a két szemével látja, hogy a közegükben nevelkedett lányok és nők élete nem egyszerű, de sosem tapasztalta még a saját bőrén milyen az, amikor ennyire menekülne valaki minden érzelem elől, úgy, hogy ráadásul olasz.
De nem teszi szóvá, mert ez nem az ő harca, azt pedig elképzelni sem tudja, hogy Fabiola majd arra kéri, segítsen neki ezt megoldani. Látszólag remekül elvan a világában, szóval nem Marco fog rávilágítani a gyenge láncszemekre a nőben, de azt már nem tudná mondani, hogy egyáltalán nem érdekli. Tetszik neki, amikor így ér hozzá, pedig nem kellene, és hazudni sem fog magának ezzel kapcsolatban. Akarja az egészet, a nő elmebajával meg gyengéd érintésével együtt.
Rávigyorog a másik ajkaira, nem törődve azzal, hogyan tereli el a témát Fabiola, és nézi semmibe a kérdését vagy éppen kérését, mert tudja nagyon jól, mit jelent ez. Akarja őt, bizonyos keretek között, és a féleleme úgy tűnik, egyelőre nyom többet a latba, mint az, amit a férfi le tud tenni az asztalra. Nem érzi, hogy tartott-e a választól, olyan gyorsan érkezett, és végtére is elégedett a képe, nem is kicsit.
- Úgyis csak fasz jöhetne szóba. Nem engednéd, hogy másba menjek. - Ebben szinte annyira biztos, mint az ujjainak mozdulatában, ahogy szinte simogatja odalent a másikat. Lehetne megint durva, nyilván az sokkal egyszerűbb is lenne mindkettejüknek, de semmi szükségét nem érzi, sőt. Odahajol a másik nyakához, és szenvedélyesen belecsókol oldalról, amitől a teste reagál, a vére vándorol, de nem tervezi egyébként folytatni ezt, mert nem tudja, mi bonyolítaná tovább a másik fejében a dolgokat, és mi nem. Csak játszik, meg igazából a gondolat, ami felütött a fejében, miszerint akár fel is fedezhetné ezt a nőt nagyon is tetszik neki, úgyhogy pontosan ezt teszi most.
- Részemről oké. - Ő mondjuk nincsen rosszul tőle, de nem preferálja a szerelmes vallomásokat, meg a csöpögős beszélgetéseket, úgyhogy fogalma sincsen, honnan jött ez a másiknak, de ha valamitől, ettől nem kell tartania. De amellett már, amit érezni vél, nem fog tudni elsétálni, meg otthagyni, meg figyelmen kívül hagyni, azt viszont megteheti, hogy nem beszél róla, mert az nem is ő lenne.
Végigcsókol a másik nyakán, hogy az állához érve felemelje végül a fejét, és finoman az ujjait is kihúzza kettejük közül, hogy a nyakát nyújtja valamennyire megnézze magának, hogy a nyitott erkélyajtó mögött mik azok a felállított táblák.
Először az jut eszébe, hogy tényleg megment fejben a nő, aztán vigyorogni kezd, mert legalább látja rajta, hogy végre belevetette magát a lényegbe, meg a fontosba, szóval nem nyalogatja már tovább a sebeit, amiért átverték, és ez nagyon jó.
- Látom magadhoz tértél. - Mondja még mindig a másik ajkaira, mert semmit sem távolodott el, és a táblák helyett most megint a szemeit nézi, hiszen nem sokszor van lehetősége mindenféle következmény nélkül úgy baszni Fabiola tekintetét, hogy közben semmi sem választja el fizikailag attól, hogy ténylegesen is kúrni kezdjenek akár.
- Megmutatod, min dolgozol? - Érdekli, mit szűrt le saját magától, illetve úgy gondolja, hozzá tudna tenni ő is, ha kíváncsi a gondolataira, a véleményére, vagy arra az információ halmazra, amit minden egyes clubban eltöltött nappal bővít, akarva-akaratlan. Egyelőre nem mozdul még ebből az érdekes helyzetből, mert tudja, hogy ha Fabiola eltávolodik tőle, ma már nem lesz megint ennyire közel, úgyhogy elnyújtja ezt a pillanatot, meg az epekedést, ami gyötri a testét minden egyes nap, mióta a másik először megbaszta az ujjait.

Ingatja a fejét, de egyelőre nem szól semmit, csak odanyomja a másikat a medence széléhez, és csupán ezt követően reagál arra, milyen szokott itt lenni az, ahogy lerendezik a végét.
- Ne hazudj a képembe. - Eddig tudtak mindent úgy leplezni, hogy konkrét hazugság ne hangozzon el senki részéről, legalábbis ilyen mértékű, hiszen mások farkával húzni ennek a férfinek az agyát egy idő után a játék része volt. De ez nem volt megszokott, nem is magyarázza, hogy miért gondolja így, mert Fabiola is tudja rá a választ. Tovább is képes lépni, nem ragad itt le, nem nyilvánít túl sok jelentőséget ennek, mert kettejük közül talán a nő fél az érzelmektől, Marcello kevésbé. Megmondta a legelején, hogy ez a nő különleges, sőt, semmihez nem fogható, csak el akarta kerülni az olyan kibaszott szívfájdalmat, mint aminek a hatására ma idejött a másikhoz.
Már abból tudnia kellett volna, hogy elbaszták, szóval nem érti, mit rinyál a többin, aminek a tempóját egyébként ő diktálta.
A határozott szavak elillannak egy szempillantásnyi időre, sőt, még az ajkai is elnyílnak egymástól a másik érintésére, mert ha valaki, akkor ez a nő tudja nagyon jól, hogyan kell bármilyen porcikájához hozzáérni. Ha csak ebbe belegondol, már veszett az ügy, a kérdés igazából csak az, hogy tart-e még igényt az eszközre, a farkára, vagy..
- El. - Sóhajtja, mert máris hiányzik neki, hogy a nő hozzáérjen, és emiatt elégedetlenül sóhajt a másik ajkára, de nem távolodik el sem a téma miatt, sem Fabiola bármilyen reakciója végett. Nem is fogja semmire rábeszélni, vagy túl érzelgősre venni a figurát, isteníti ő a távolból is, ha erre van szükség, de amíg nem teszi a helyére, nem tudja, az hol van.
- Jó lesz neked másik farok is? - És ezzel nem arra céloz, hogy mennyit és hogyan fogad majd ezután magába a másik, sőt, egyáltalán nem. Arra céloz nyíl egyenesen, hogy elég jó lesz-e akármelyik másik, mint az, amit ő tud nyújtani, és, hogy ne maradjon viszonzatlanul az előbbi érintés, most az ő keze csúszik be a két test közé, érintve a másikat ott, ahol tudja, hogy a legérzékenyebb.
- Mondd azt, hogy igen, és elmegyek. - És nem jelenik meg többször ilyen módon, sőt, a hűsége hozza majd csak, amikor információja van, vagy alakítja a szálakat, a nő malmára hajtva ezzel a vizet. Nem csinál segget a szájából, ha szükség lesz rá, segít bármiben, de nem ő fogja kimondani, hogy legyen vége. Kurva nagy gyomros lenne, de felnőtt férfi, túl fogja tudni tenni magát hosszú idővel a másikon. Érdekes számára, hogy hova jutottak azonban, hiszen Fabiola kezdett el kérdések nélkül gondoskodni róla, ő húzta szerelmesen a hálóba, most mégis úgy tesz, mintha a világ vége lenne legalább, mert nem állat módjára kúrtak. Tagadni viszont nem fogja, hogy ez tényleg már nem csak ennyi, de itt még normális módon véget lehet vetni neki, ha, miközben az ujjai felcsúsznak a nőbe képes ezt a szemébe mondani a másik, amiket le sem vesz róla.