Elégedetten vigyorog a kamerába, még úgy is, hogy pontosan tisztában van azzal, nem csak számára győzelem ez most. Nem gondolta volna, hogy eljutnak ide, ha egyszer egymásnak esnek, de ha bármikor újra kéne kezdenie, megtenné. Mert veszettül jól érzi magát, amikor van lehetőségük együttműködni.
És nem tesz semmiféle szerelmes gesztust, csupán csak bontja a vonalat, még azelőtt, hogy bármelyikük ilyen szintre süllyedne. Ő nem vágyik szerelmes suttogásra, meg a te tedd le, nem te tedd le szarságra. Ők másképpen fejezik ki és ez számára tökéletes megfelel.

Eddig nem érezte, hogy probléma lenne a testével, de a másik szavaira mintha az új életre kelne. Amennyire izgatott lesz, annyira van ennek bizonyos mértékben hátulütője most, mert egyre csak áll, emiatt pedig egy apró nyögés kiszalad az ajkai közül.
Holnap estig talán kibírja.
Használta már szex előtt ezt a kifejezést, de a mostani helyzetre is tökéletesen rá tudja húzni. A hogyanokat még nem ismeri, de ha a tét az, hogy egy éjszakát teljesen háborítatlanul együtt tud a nővel tölteni, mielőtt hazautaznak megint, akkor ha kell, csodát fog művelni, az kurva élet.

Elsőre nem igazán érti, hogyan is kapcsolódik össze a helyzetükkel az, hogy Alfonso és a nője még Nápolyban vannak. Aztán, agya, ahogy már nem az imént látott álló farok körül forog, lassan csak bevillantja azt, hogy annak a csoda kettősnek van egy olyan lakása, mely tökéletes lehet ebben a kurva állapotban számukra.
Utal ezzel Chiarára és elvigyorodik, mert tisztában van azzal, hogy szerencsétlen Marcellonak ez is egy olyan feladat, ami nem egyszerű. A lány teljesen olyan, mint Fabiola fiatalkori énje és a nő biztos abban, hogy a másik sem tesz le könnyen a férfiról.

Ki kell fújnia a levegőt magából, mert az elhangzottakra szinte azonnal úgy érzi, szét fog durranni. Ő is azt preferálná, ha egész éjjel a másikkal lehetne, de jelenleg egy gyors numera lenne a biztonságos megoldás.
Amíg eszébe nem jut a kéró, amit ő intézett.
Jegyzi meg válaszként a nőnek, és kíváncsian várja, hogy rákap-e a lehetőségre. Ha valahol, akkor ott biztosan nem keresné őket senki, és mivel a másik olasz ragaszkodott hozzá, hogy bástyával vetekedő épületet találjon neki meg a nőjének, a biztonság egészen addig adott volna, amíg el nem hagyják a helyet.

Képes lenne belemenni ilyesmibe, mert az ő felfogásában ez még mindig sokkal jobb, mintha valaki mást keresnének arra, hogy enyhítsenek a helyzetükön. Egyébként is, kényeztették már saját magukat a másik szeme láttára, szóval maximum ebben az újdonság csak az lenne, hogy képernyőn nézik egymást.
Neveti el magát halkan, de őszintén. Olyan szinten vágyik a másik érintésére és sóhajaira, hogy az már szinte fájdalmas. Így biztos abban, hogy egy gyorsan lerendezett menet, amire esetleg lehetőségük lenne mondjuk a klubban, semmit sem érne. Bátran kimeri jelenteni, hogy ennél az állapotnál még az is jobb volt, mikor Marcello nem lépte át a határt. Hát akkor még csak sejthette, hogy mi várhat rá, most pedig már pontosan jól tudja és kurvára nem akar ebben a pillanatban tovább létezni nélküle.

Lehet más férfi nem nagyon tette volna meg, amit ő, viszont másik nő nem is úgy fogadta volna, ahogyan Fabiola teszi. Minden agymenésével együtt úgy gondolja, jól passzolnának egymáshoz, és mostanában a testét nem csak a kibaszott merevedései, de egyéb dolgok is cincálják. Mint mondjuk ez a gondolat.
Vigyorogva figyeli a másik arcát, a nyögésétől viszont megfeszül az öle, úgyhogy visszavezeti magára a telefon kijelzőjét, mielőtt olyasmire vetemedik, amit sokkal inkább a másikkal, személyesen ejtene meg. Lehet amúgy nem állítaná meg semmi abban sem jelenleg, de Chiara ott van a másiknál, ami azért alapjaiban véve elég veszélyes.
Sóhajtja, és ez nem egészen a gondterhes fajta tőle, bőven keveredik benne egy csomó ígéret is arról, mit művelne a nővel, ha lehetősége adódna rá. Gyakran elgondolkozik egyébként azon, hogyan csitíthatná le a testét, de hatékony megoldást még nem talált. A kezét sem mondaná már annak.

Mikor meglátja Marcello arcát, elsőre az ugrik be neki, hogy nem is érti, eddig mi a szarért nem így tolták. Hát ez sokkal jobb, mint egy sima telefonálás. Aztán, mikor meghallja a másik szavait, muszáj elnevetnie magát.
Mert azért azt be kell látnia, hogy ez az ember már sok mindent kapott tőle, belőle. Valószínű, hogy nincs még egy férfi ezen a világon, aki tudná kezelni azt, ha Fabiola agya teljesen elszáll. Sőt, még abban is egészen biztos, hogy a jelenlegi helyzetben, nem lenne senki, aki azt művelné, amit most Marcello tesz.
Fabiola agya teljesen lenullázódik, mert hiába mondta ő, hogy látnia kell, azzal nem számolt, hogy a férfi még elő is veszi. Felsóhajt, sőt még egy fájdalmas nyögés is kiszakad belőle, mert az egész teste egyből szenvedni kezd és úgy érzi, mintha elvonási tünetei lennének.
Mennyi jobb helyet tudna ajánlani a másik farkának, mint a saját keze. Találniuk kell valami megoldást arra, hogy a napokban még találkozhassanak, különben a temetés eléggé fájdalmasra fog sikeredni, ebben egészen biztos.

Valószínűleg a kevesebb vér az agyában teszi, hogy először az elhangzottakat, majd a pittyegő, bontott vonalat nem nagyon tudja összekapcsolni, de ezt követően megint csörög a telefonja, és látja, hogy Pellegrini videóhívást kezdeményezett.
Hangosan elkezd röhögni, mert neki senki elől nem kell rejtőznie a saját otthonában, és amúgy is, látványosan ő tud igazán izgalomba jönni, úgyhogy felveszi, miután a nevetése alábbhagy, de a vigyor a képén simán elárulhatja, hogy jól szórakozott, ahogy még most is teszi.
Teszi hozzá, aztán mivel igazából otthon van, és nem is várt senkit, egyetlen alsónadrág takarja, amit a másik látni óhajt, az anyag meg eléggé szenved a farkán, legalább annyira, mint a farka maga. Kifordul a fény irányába a laptopnak háttal, és lejjebb fordítja a készüléket, hogy pontosan a jó szögben legyen a látvány. Nem tudja, Fabiola mire számított pontosan, de elő is veszi neki, hátha ennyire messzire nem akart menni, és legalább kap egy reakciót, amire nem számított. És ha már ő szenved, akkor legalább Fabiola és lássa pontosan, mit nem kaphat meg mostanában. A vicc az, hogy ez egyáltalán nem Marcellon múlik.

Muszáj nevetnie azon, ahogy Marcelloból kiszakad a káromkodás. Fabiola veszettül élvezi, hogy ez a férfi mindig és mindenhol képes ennyire készen lenni arra, amit együtt művelnek. Azt kifejezetten sajnálja, hogy most nem szemtől szemben állnak, pontosabban nem egymásban vannak, mert minden porcikája ácsingózik már a másik iránt.
A vállán lévő kisördög is élvezi, ahogy ez a kettő szenved. Igen, látni akarja, de mivel erre szemtől szemben nincs lehetősége, marad az, hogy a telefont elveszi a füléből és videóhívást kezdeményez a másik irányába.

Von vállat, mert bár lenne olyan viszonyban Alvizével, mióta köze van a házassághoz egy egészen érdekes módon, már nincs olyan helyzetben, hogy rákérdezzen a bizalmas információkra. Ő még mindig szentül hiszi, hogy ha a másik nő kilétére fény derülne, akkor Vizzininek annyi lenne, mert elejtett félmondatokkal, amiket például a keleti szárnyú irodában alkalmazott a másik kúrásról, Alvize nem fog foglalkozni. A képekkel már megtenné.
Szökik ki belőle a sóhaj, amint a szopás szóba kerül, mert nem titkolt kedvencei közé tartozik Fabiola szájában lenni. Morog egyet, mert ahogy ez eszébe jut, miközben még a másik hangja csilingel a fülében elég rosszul érinti, hiszen a faszért telefonon beszélnek amúgy is, amikor ilyeneket személyesen kellene, két menet között. Szabályosan felkúrja rajta most magát.
Neveti el magát sóhajtás közben, mert mást már nem tud kezdeni magával; megint áll, mintha kötelező lenne, és semmire nem vágyik annál jobban, minthogy mindkettejükön könnyítsen. Mert ez nem csak róla szó, sosem érdekelte kizárólag a saját kielégülése, ahhoz túl jók együtt, és túlságosan szereti, amikor örömet okoz. Rá ez nem volt annyira jellemző régen.

Nem teszi szóvá, mert tudja, hogy teljesen felesleges, de azért felhorkant, mikor Alfonso említve lesz. Ez a kettő egyáltalán nem említhető egy lapon, már csak azért sem, mert a két férfi sem egy súlycsoport. Delucának rohadt nagy szerencséje volt, hogy Alvize mellé állt, így könnyen léphetett egy ilyet. Vicces egyébként, hogy pont a saját lányával meg megteszi azt, amiből a kis kedvencét kimentette.
Kell lennie még valami nagyon erős tényezőnek, ami végett ez az egész köttetett, de egyszerűen nem tudja még csak elképzelni sem, hogy mi lehet az. Sokkal több értelme lenne bárminek, mint ennek és ezzel nem a Vizzinik rangját kívánja megkérdőjelezni, de Alvize soha nem tenne ilyen lépést, ha nem lenne belőle nagy nyeresége. Ebben teljesen biztos.
Neveti el magát. Ő ezzel jelzi, hogy számára a nő és Adriano téma lezárva. Nem akar belemenni annak fejtegetésébe, hogy miért jó ez a férfinak és mi célt szolgálhat a nő szivatása. Az már az ő játszmájuk, Fabiolának ezen kívül is bőven van dolga.

A másik kérdésére hallgat kicsit, mert neki már többször is eszébe jutott, mi volna akkor, ha összeállnának ők négyen, és nem egymás ellen, hanem egymásért ügyködnének tovább. De ő sem gondolja logikusnak egyelőre Adriano ígéretét a másik nő irányában, hiszen ezt nem teheti csakúgy meg, főleg most, hogy Nápolyban is mindenki tudja már, mit tervezett el Alvize. Végül sóhajt.
Mondja ki őszintén, hiszen még sohasem közölte, de az a bizonyos golyó célt fog érni Marco részéről, azt pedig jó lenne elkerülni, mert az ő fejét jelenti, meg a családja életen át tartó menekülését a jövőre nézve. De egyelőre nem érzi, hogy képes lenne tágítani ettől.
De neki pont az egyik vezér segített egy másikkal szemben, most meg ilyen lehetőségük egyáltalán nincsen. Azt pedig nem akarja hagyni sem magának, sem Fabiolának, hogy ebbe az ígéretbe kapaszkodjanak, mert más nincsen.
Legalábbis megfordult már a fejében, közben meg lehet, hogy téved.

Neki csak jó, ha Vizzini és a libája érzelmekkel kötődnek egymáshoz, mert ilyenkor képes az ember igazi, akár végzetes faszságokat is tenni. Kivárná ő szívesen, míg ezek ketten saját magukat lövik fejbe vagy viszik addig a dolgaikat, míg valamelyik vezér teszi meg. De nem csak Marcello nem kívánja ezt az egészet sokáig húzni, hanem Fabiola sem. Szabad kíván lenni. Már, amennyire ez lehetséges.
Nem is tudja pontosan mennyi ideje lebegett ez a feje felett úgy, hogy tudomása sem volt róla. Ezért kifejezetten rühelli Adrianot, S talán ezért nem olyan egyszerű ez.
Erről a kérdésről maga fog dönteni, de kíváncsi arra, hogy mit mond a másik. Jelenleg nem úgy érzi, hogy képes lenne félretenni. S nem is a bosszú végett, hanem azért, mert egy logikátlan fasznak gondolja Vizzinit jelenleg.

Marco maga kifejezetten pipa amúgy Vizzinire azért, ahogy alakította a másik nővel a dolgait, legalábbis azok alapján, amiket Dawn mondott neki. De nyilván az elhangzottakon túl még ezer olyan aspektus lehet, ami elmondás alapján elveszik, mégis lényeges lehet, úgyhogy erre igyekszik odafigyelni, mielőtt a megvetése elhomályosítja a józan ítélőképességét. Kurva nehéz néha.
És halkan elneveti magát, mert a másik páros ezerszer érzelmesebbnek tűnik náluk, ami nem zavarja, sőt, arra készteti, hogy ne igazán vegye őket komolyan. Az egész kezd olyan lenni, mint egy komédia, és ezért is szeretne mihamarabb véget vetni neki, de már nem fog erről beszélni, különben Fabiola megint csak félreérti őt.
Már a megoldásnak, úgy gondolja.

Marcello rövid és tömör válaszát hallva, felsóhajt. Tudja, hogy nem a szavak embere a másik, de úgy volt vele, hogyha már rákérdez, akkor érdemi dolgot szeretne hallani. Erre mit kap? Semmit.
Már mondaná tovább a magáét, amikor azért Serra mégis elejt számára némi falatot, mely sokkal érdekesebb, mint bármi, amivel elő tudott volna még hozakodni annak érdekében, hogy ne kelljen még letenniük.
S legszívesebben nevetne, mint egy hiéna, mert azt be kell látnia, hogy sok faszságot kinézne Vizziniből, de ezt nem. Így már tényleg érdekesebb lehet ez a játék.
Mert azért ez nem úgy megy, hogy csak ígéretek valamit. Fabiola nem az üres ígéretek híve, így nem is alkalmazza azokat. Nem tudja, hogy Adrianonak miféle tervei lehetnek, de úgy érzi, hogy itt az ideje komolyabban elbeszélgetni arról, hogy ki áldoz be valamit ennek az ostoba eljegyzésnek a felbontása érdekében. Nem, nem a nő lesz az.

Szüksége van egy italra, nem azért, mert máshogy nem tudná viselni a másikat, hiszen akarja ezeket a pontokat és pillanatokat is ugyanúgy, mint amikor benne lehet. Soha nem volt vakon a másik habitusát és azt illetően, mire képes az agya, hiszen az ölébe ült mozgó járműnél, meg ugyanilyen helyzetben berántotta a SUV kézifékét, mert a betört fejét nem akarta mutogatni a közegnek, neki meg főleg nem. Szóval tudja, hol van megmenve a másik, és így is kell neki, úgyhogy az ital nem ennek szól.
Csak kell valami, ami lefoglalja a kezét, aztán old a gondolatain. Estig úgysem kell agyfaszt kapnia Chiarától majd, legalábbis reméli, addig meg a maga ura.
Válaszolja röviden, hiszen Fabiola azt mondta, részleteket nem, csak eredményeket akar tudni. Eredménye még nincsen Dawn puhításának, de sokkal jobban átlátja a kapcsolatát már Adrianoval, mint remélni merte ezzel a lassú víz partot mos módszerrel.
Ami abszurdum, ez nem Vizzini döntése alapvetően, és Marco szerint nem is fair ezzel etetni a másik nőt, de igazából nem az ő dolga, mit művelnek ők ketten egymás idegeivel.

Nem szeret az a nő lenni, aki kombinál, félreérti a másikat, aki túlgondol valamit. Ha jobban belegondol, nem is élt ezzel egészen Serráig. Úgy volt mindig is a dolgokkal, hogy majd lesz valami, aztán abból is valami és így tovább.
De nyilván a helyzetükkel az is jár, hogy akármennyire is tagadja, agyal. Rohadt sokat képes olyan szálakkal foglalkozni, melyekkel egyáltalán nem kellene és ez még számára is meglepő. Meg akarja oldani a dolgokat, szeretne egy olyan utat találni, ami mindenkinek a legtökéletesebb lehet, csak olyan, mintha hiányozna valami a kirakósból.
Azóta nem beszéltek róla, hogy megkérte a másikat, hogy oldja meg. Így Fabiola ezen a ponton teljesen vakon van. Azonban nem tudja elvitatni a másiktól, hogy hosszú távon ez az egész nem élhető. Az, hogy az apja és Adriano emberei egyre többen rács mögött vannak, láthatóan nem elég. Drasztikusabb eszközök kellenek ennek a házasságnak a megakadályozásához, s bár Fabiola nem akar vértontást, lassan hajlik afelé, hogy valakinek mennie kell az élők sorából.

Igaza van a nőnek, ő mégis sóhajt, hiszen olyan, mintha egy lépés megtétele után visszalépnének kettőt. Tudja, hogyan állnak mindketten az érzelmekhez, de pontosan emiatt balhéztak össze a múltkor is, úgyhogy ezúttal úgy dönt, nem is válaszol erre inkább semmit. Pedig mondhatná, hogy hiába késő, őt sem ezelőtt, sem közben, sem azóta kurvára nem érdekelte, mi késő meg mi a fasz nem. Megtette, mert meg akarta, nem volt benne kényszer, és neki van annyira logikus feje, hogy megértse a kockázatot. Neki ez a nő mindig meg fogja érni.
De nem magyarázza, mert megtette már párszor. Szar a helyzet és ez van.
Értetlenül bámul először a laptopra, aztán oldalra fordul a bárszékkel, mert úgy érzi magát, mint aki kihagyott egy olyan beszélgetést, amit Fabiola saját magával és fejben ejtett meg. Nem ez lenne az első alkalom, Marco meg visszafog egy sóhajt, mert ez már három lépés hátra, és most vagy felkúrja magát, vagy kurva türelmes lesz.
Ezt sem akarja most magyarázni, mert a magyarázkodás alapvetően nem az ő kenyere. Elmondta, hogy küzdeni fog, százszor is, elmondta azt is, hogy nem fogja feladni. Azért meg nem fog bocsánatot kérni, mert valamit a másik félreértett, miközben ő őszintén igyekszik megosztani vele a gondolatait. Ott lesz ha kell évekig, de attól még a fasza kivan az egésszel már most.

Nem szereti ezt a témát egyébként, mert ilyenkor mindig arra jut, hogy mennyire nem egyenlők. S nem, nem magát érzi felsőbbrendűnek vagy olyasvalakinek, aki többet érne a másiknál. Azt érzi, hogy ő sokkal.kevesebnet ad és tesz kockára. Fabiola olyan közegben nőtt fel, ahol bármit alátettek, ha azt kérte. Persze az apja pont ilyen könnyen el is vehet bármit, ő pedig rohadtul utálja, hogy ennyire függjön, bárkitől.
Azt pedig még inkább utálja, hogy Marcello mások szemében, kevesebbet ér, mint például a szarházi Francesco, csak azért, mert nem beleszületett a jóba, hanem alulról küzdötte fel magát.
Hát nem éppen azt kellene értékelni, hogy mit ért el az elé kerülő nehézségek ellenére? Dehogynem. Fabiola szemében már csak ezért is többet ér a férfi, mint például egy Vizzini. S ez így lenne akkor is, ha nem dugnának.
Hangja változik, ami annak köszönhető, hogy Marcello szavait úgy értelmezi, hogy az eddigi ígéretek és vallomások ellenére, most közli, hogy akkor ezt abba lehet hagyni.
Talán ez erősnek hat és Marcello magára is veszi, de nem fog hazudni. Soha nem volt olyan helyzetben, hogy hosszabban kelljen bármit átgondolnia az életéről egy férfival. Persze, azt nem állítja, hogy ne lenne most olyan személy, akivel kivételt tenne, de nincs olyan helyzetben, hogy megengedhesse magának az álmodozást.

Marco a lebukásuk óta egyszer, azt is tehetetlen düh végett vágta a másikhoz, ő megmondta. Többet ez tőle nem fog elhangzani, többek között azért sem, mert nem szokása mutogatni, és az agyalás helyett jószerével a tettek embere. A mostani helyzet tanítja, hiszen a tettei nem sokat érnek, amikor a feje már félig tálcán van kínálva a vezérnek, a szavakat meg még nem találta meg, és ez nem most fog megváltozni. De próbálkozik.
Halkan felnevet a másik mondandóján, és érti, honnan érkezik és mi vezérli, mégis nevetésre készteti.
Hiszen azzal, ahogyan állnak, már minden áron és mindent feltett ugyanarra a lapra, és ez Fabiola. A hangjában nincsen szemrehányás azonban, nem ráolvasás ez a részéről, csak a tényszerű megállapításainak egyike lenne, mindenféle rosszindulat nélkül.
Mert Vizzini oldalán látni, tudni, érezni a másikat olyan szinten bassza szét a fejét, amire nem számított. Azt hitte tudják majd folytatni az egészet úgy, ahogy az kialakult, és annak a tudata, hogy Fabiola őt akarja, nem a másik olaszt majd elég lesz. De az érzelmek rá ilyen hatással vannak, és kurva szarul élné meg, ha már mindenki tudatába odaégne Fabiola és Adriano kapcsolata, mikor végre a közegben egy lapon tudnák említeni Marcot a nővel. A becsülete, amit nem érzett eddig tényezőnek, kezdi átvenni felette az irányítást.

A hallgatása leginkább annak szól, hogy Marcello jövőképe mennyiben eltér az övétől. Soha nem kellett másnak a terveit számításba vennie, mert nem ragaszkodott, nem akart hosszabb távon előre gondolkozni. Noha még Serrával kapcsolatban sem jutott ennyire messzire, leginkább a helyzetüknek köszönhetően, arcon vágja egy kicsit a valóság.
Hogy ne kelljen még letenni, elvicceli, hátha el tudja terelni a gondolatok ezreit, melyek most már nem rózsaszínű ködben mártóznak, hanem vér vörösen izzanak. Figyelmeztetik, kár, hogy őt az ilyesmi soha nem hatotta meg.
Talán az elején kinevette és bolondnak hitte a másikat, mikor a rangokról, feladatokról és arról papolt, hogy mit szabad és mit nem. Elhitte, hogy szembe lehet menni ki tudja hány évnyi tradíciónak és elvárásnak. De most, hogy az apja megmutatja nekik a foga fehérjét, már bánja, hogy annyi éven át hajtotta a másikat.
Nem azt bánja, amivé egymás által váltak, hanem azt, amibe keverte a férfit.
Nem szeretné, ha bármi baja esne, ugyanakkor azt akarja, hogy tudja a másik is, nem ér meg ő mindent. Ha Marcello olyan helyzetbe kényszerül, ahol választania kell és nem ő az ésszerű választás, akkor ne cselekedjen ostobán.

A hallgatásra feltűnően nem reagál, igazából csak vár, amíg Fabiola megosztja vele a gondolatait. Valami érzést mégis kivált belőle, mert a tekintete a laptop képernyőjén ragad, és csak akkor keres másik pontot, amikor a másik elvicceli végül is a témát.
Halványan elmosolyodik, mert nem biztos benne, hogy jól érzi, amit, mivel ő nem szokott sűrűn érezni, nincs is nagyon milyen megérzésre hallgatnia.
De ezt már megmutatta és bizonyította is. Ezek a tervei egyelőre, mert nincsen semmi más a képben, nem is feltétlenül véletlen, hogy nem jött össze hosszabb távon egy amerikai lánnyal. Valahol a fejében az élt, hogy ha hazamegy, akkor talál magának egy közegbelit idővel, aki hajlandó elviselni őt, és ezt már nagyobb emberként teszi, mint ahogy idejött. Rögtön más kérdés, hogy képbe jött a másik, ő pedig a semmiért nem szokott ennyire harcolni, mégis nehéz bármiről beszélni, amikor Fabiola csak azért nem hord gyűrűt, mert nem akarja, nem azért, mert ne kapott volna egyet.

Ezzel a férfival soha semmi sem egyszerű, gondolja magában, melyre muszáj halkan elnevetnie magát, miközben kisétál az erkélyre és ott foglal helyet. Így akar elébe menni annak, hogyha Chiara időközben felébred, véletlenül se halljon semmit a szavaiból.
Amelyek látszólag elfogytak, mert nem is tudja igazán, hogy mit kellene arra mondania, amit a másiktól hall. Érti, átérezni nem tudja, de megérti, amit Marcello mond, s a kibaszott érzelmeknek köszönhetően agya már megint azon kezd el kattogni, hogy nem teheti ezt a Serra családdal. Mert nem csak Marcello élete és híre van veszélyben miatta, hanem a szeretteié is.
Sóhajt egy nagyobbat, amivel a segítek összes formáját igyekszik elnyomni, mert tudja, hogy ez az ő szájából egyrészt nevetségesnek hatna, másfelől a férfi el sem fogadná. Nem sokszor fordul elő vele, hogy nem tudja mit mondjon, miként vigye tovább a szálakat, de most bizony hosszú pillanatokra ragad bent ebben az állapotban.
S nem tudná megmagyarázni, hogy miért.
Neveti el végül magát, mert tudja, hogy ez a feltételezés micsoda bohózat még az ő szájból is. Közben meg, azért csak ott ül a vállán az, hogy bassza meg Serra, hogy a hosszútávú terveit csak most közli.

Megfeszül az állkapcsa hirtelen, de nem tudja, hogy miért pontosan, hiszen sem az előző téma nem éri meg, se Fabiola kérdése nem kellene, hogy bármi hasonlót kiváltson belőle. Nem lepődik meg azon, hogy rákérdezett a másik, nem is esik nehezére válaszolni, mert a teljes bizalmát élvezi a nő.
És úgy tűnhet, ennyivel lezárja, ahogy általában a beszélgetéseik eddig alakultak, de esze ágában sincsen így lerázni a másikat. Mondjuk nem érezte még nagyon a késztetést megosztani a gondolatait vele, egészen mostanáig.
Nem magyarázza túl az utolsó mondatot, sőt, semennyire, hiszen tudja, hogy a rangja ellenére ez a nő érteni fogja, miről beszél. Egyik része az egésznek az a kibaszott hűség, amihez a két olasz annyira ragaszkodik, a másik meg a családja nevének előre nyomása. Marco utóbbit sem feltétlenül maga miatt csinálja, hiszen rajta a felelősség a jövő nemzedékére nézve, és a Serra név nem maradhatott ott, ahonnan indult. Azt ő nem fogja hagyni.

Neki pont annyi kedve van beszélszni Adrianoról, mint Marcellonak, így nem kezdi el mélyebben boncolgatni a témát. Bocsánatot sem kér, hiszen nincsen miért. Ő már meg annyiszor kimondta, hogy nem akarja ezt, még az apjával is közölte, de süket fülekre talált csupán. Pedig lassan már igaz lesz rá a mondás, bármit megadna azért, hogy ne kelljen férjhez mennie.
Ötlete is van, nem is egy.
Talán ez a téma képes arra, hogy teljes egészében elterelje őket az iméntiről. Meglepi egy kissé, amit Marcello mond, mert azt feltételezte, hogy neki jó itt, így nagyon kíváncsi a miértekre, s ha most van lehetősége arra, hogy kicsit jobban megismerje a másikat, ki fogja használni.