- Mindkét oldal az esetek többségében veszett fejsze nyele. - erről a végtelenségig tudnék beszélni, mivel van bőven tapasztalatom a témában, de szerintem felesleges lenne ragoznom. Evelyn okos lány, pontosan tudja nélkülem is, hol mi megy.
- Szerencsére nem csinálok ilyeneket. - ettől nem kell tartania.
- Majd akkor köszönd, ha lesz eredménye az ígérgetésemnek is. - amíg nem teljesítettem, addig ez csak egy üres, jól hangzó gesztus marad.
- Bármikor írásba adom neked. - ahányszor csak szeretnéd, akár névre szólóan is annak, aki mást állítana.
- Nem vagy egyedül a menőségeddel. Háztársak vagyunk. - villantottam egy büszke, hugrabugos vigyort. Valahogy magamtól is ezt tippeltem volna neki, így annyira azért nem volt meglepő infó.
- Ahogy mondod. Ezek úgyis olyan részletek, amiket a szerelem felülír. - ami most így belegondolva elég naiv-romantikusan hangzott, de tényleg ez az igazság. Más üzemmódba kapcsol az agyad, és pont nem fogja érdekelni, hogy amúgy előtte milyen típust hittél a zsánerednek. Aztán ezután következik az a bizonyos "felszállt a rózsaszín kód" jelenség.
- Itt a közelben van egy tök jó park. - siklott előbb a tekintetem a kiürült csészéjére, aztán a sajátomra, majd rá.
- Van kedved sétálni még egy kicsit? - szeretek vele beszélgetni, annyira jól látja a világot, és mellé még hihetetlenül kedves is. Kár lenne, ha máris mindketten mennénk a magunk dolgára.