Egy falattal a szájában látszólag elgondolkozik a kérdésre, hiszen a szabályok szerint tudja a választ, de ez még sem olyan egyszerű. Az ő családjuk nem vezetője a nápolyi maffiának, de Alvize olyan szintű felkarolást művelt az elmúlt években, hogy arra hajaznak, hamarosan bekerülnek ők is a vezető családok közé. Ha ez megtörténik, akkor Alfonsonak Fabrizio után kutya kötelessége lenne átvenni a vezetést, de így szerinte a következő rangidős Delucának lenne erre joga, aki pedig kibaszott Francesco.
Egy kicsit megfeszül, ahogy ezt átgondolja, hiszen kettejükre nézve ez csak valami istencsapása lehetne, mégis, ad némi szabadságot Alfonsonak. Biztosan megtisztelő lenne számára, ha nagyobb felelősséget kapna, közben pedig azért jött ide, mert pont ezt a felelősséget akarta elkerülni, és úgy lenni értelmes, hasznos része a gépezetnek, hogy nagykutyáknak csak abban függ, mennyire tud simulékony, előzékeny és megint csak.. hasznos lenni.
- Három család vezeti a nápolyi maffiát. Az egyik a Pellegrini, tehát Alvize a nagykutyák közé tartozik. Mi közvetlenül alattuk helyezkedünk el, és hát, ez attól függ, hogy bekerülünk-e idővel a mi is a nagykutyák közé, vagy sem. Ha igen, akkor vissza kell mennem Nápolyba még azon a napom, amikor Fabrizio-val történik valami, ha nem, akkor maradhatok, viszont.. akkor Francescoé lesz a vezető kéz még anyám felett is. Ő apám öccsének az elsőszülött fia, de apám öccse már nem él. Kicsit bonyolult, de a lényeg, hogy így is, úgy is hullania kell annak a senkiházinak. - Rázza a fejét elégedetlenül, aztán, hogy legyen valami megnyugtató is ebben az egészben, elvigyorodik kissé, ahogy a bátyjára gondol. - Fabrizioval sosem fog történni semmi. Legidősebbként a vérében van az egész. - A bátyja valóban elég kemény figura, és ha valakitől, talán tőle némileg még Alfonso is tartana, ha nem ápolnának szó szerint vértestvéri kapcsolatot; nem tudná szavakkal leírni, milyen elköteleződés és felelősség van a két olasz között, de majd egyszer talán mesél róla, vagy az is lehet, hogy az anyjuk teszi meg helyette, hiszen ha belegondol, talán rájuk a legbüszkébb.
- A porok és a pirulák egy üzletág. Amit illegálisan mozgatva el tudsz képzelni, abból mindennel foglalkozik a családok közül valaki. - Ezt már kicsit rövidebbre fogja, nem azért, mert titkolni akarna bármit a másik elől - azt már megtanulta a saját bőrén, hogy többé ne tegye -, talán csak azért, mert ha órákig magyarázza sem jutnak ezzel kapcsolatban többre. A maffiáknak az a lényege, hogy illegálisan gazdagodjanak meg, és ők mind-mind ezt csinálják. Ezzel pedig úgy tűnik, a másik már tisztában van.
Egy kicsit megfeszül arra, amit ezután Kira felhoz, hiszen nincsen tisztában vele, hogy Marco mennyit mondott el, vagy hogyan fogalmazott. Ismerve a barátját, és látva, mennyire nem kedveltette meg magát a másikkal, valószínűleg a maga nyers, modortalan formájában köpdösött valamit oda a lánynak, de ezért még el fog vele később beszélgetni.
- Az attól függ, mit csinálok. - Kezdi sejtelmesen, aztán sóhajt, mert megígérte, hogy őszinte lesz mindenben. - Ha megöltem volna Francescot, azért bosszút állt volna a családja, és nem álltak volna meg nálam. Úgyhogy van olyan, ami kihat a családomra, és az életükre. - Vallja be a másik szemeibe nézve, és érdeklődővé válik a tekintete, hiszen olyan, mintha ezért haragudna rá Kira. Meglehet, hogy így van, és ő sem tökéletesen büszke arra, ahogy viselkedett, de néhány balhézás, meg egy hónap piálás nem fog ártani senkinek. Azt nem tagadná le, hogy ha így folytatta volna tovább, akkor ez így is maradt volna, vagy, hogy ne fojtotta volna meg végül az unokatestvérét, de az, hogy miért süllyedt ilyen mélyre annyira mélyen gyökerezik a férfiben, hogy ha valamit még szívesen eltitkolna, akkor az az lenne. Nem akar sem a régi kapcsolatáról, sem az onnan továbbhozott dolgokról beszélni, ahogy arról sem, mennyire volt éveken át magányos, és mennyire tökéletes számára a másik. Elég, ha Francescon összevesznek, de arra még talán nincsen készen, hogy a tényen túl, hogy szerelmes a lányba, ezt tovább elemezze önszántából.
- Nem lennél megkötve mellettem. Anyám egy tradicionális családból származik, és ő hozta magával a saját kötelességtudatát, amit apám elfogadott, és talán el is várta. De nincs ilyen, hogy egy nőnek a maffián belül milyen szerepet kell felvennie. Nyilván az üzleti részébe nem engedünk titeket, de ez védelem miatt van leginkább, és talán Fabiola a legritkábbik eset egyébként, ahol az apja külön, és fontos szerepet adott neki a berkeken belül. - Aztán elmosolyodik, mert rájön, hogy az ő neve még talán szóba sem került soha, pedig a lány pártfogójának a lánya. Majdnem el is neveti magát erre a gondolatra.
- Fabiola egyébként Alvize lánya, ha még nem hallottál volna róla esetleg. - Pont az elmúlt egy hónapban került megint közel Alfonso köreihez a nő, főleg Marco miatt, ami egy külön kibaszott történet, és valahol áldja, amiért pont most ütötte ki magát igazán, különben be lett volna vonva, és ismerve a nőt, ez nem biztos, hogy jó ötlet lenne.
Végül egy pillanatra, meg pár falat erejéig megint elgondolkozik, és vigyorogni kezd Alvizén, mert azt hiszi, ő érti.
- Két lehetőséget tartok valószínűnek, de az sem kizárt, hogy mindkettő játszott a fejében, amikor összehozott minket. Alvize ijesztően jó emberismerő, szóval vagy tudta, hogy működni fogunk, vagy engem akart megleckéztetni, amiért még berkeken belül sem állapodtam meg. És ha belegondolsz, a kettő simán mehetett egyszerre. - Rosszat nem akart sem neki, sem a lánynak az öreg, ebben egészen biztos. Mivel az apját sohasem tisztelte, még fiatalon muszáj volt egy helyettes apaképet találnia, valakit, aki elég keménykezű, még sem tökéletesen kegyetlen, mindemellett pedig maximálisan sikeres, és neki ez volt, és a mai napig is ez Alvize. És mivel az öregnek is fontos Alfonso, sőt, a védelme alatt áll kvázi, ha erre bármikor szüksége lenne, szóval ő tudta, hogy valahogy, akárhogy, de megoldják a helyzetet majd.

Csak ingatja a fejét a másik szavaira, hiszen nem baj, ha kérdez, akkor sem, ha az a téma kellemetlennek tűnik. Alfonso, lehet megzuhant most egy rövid időre, de egyébként nem szántja fel a lelkét a gondolat, hogy történik valami a bátyjával, csak azért, mert amúgy egy logikus kérdésnek ez volt az eszköze. Tökéletesen jól érti, mire volt kíváncsi a másik, Fabrizio csak egy eszköz volt most arra, hogy értelmet nyerjen Kirának valami, és amúgy is.. Az ő bátyjának az a sorsa, hogy átvegye végre a család vezetését, és helyre tegye az apjuk által generált szarságokat. Elképzelni sem tudja, hogy pont vele essen meg, úgy bármi, ahhoz túl okos, okosabb Alfonsonál is, és talán elmondható, hogy rengeteget tanult tőle ez a férfi.
És akkor éppen szóba kerül, hogy ostoba lett volna bárkiért veszélyeztetni a családja életét, mire odahajol a másikhoz, hogy egészen közel legyen hozzá, amikor beszél. Annyival húzza el a szavait, amíg Kira hozzáér, mert akkor lehunyja a szemét egy pillanatra, és így sokkal egyszerűbb megfogalmaznia egyébként azt, amire gondol.
- Egy nő? A nő, csak a miheztartás végett. - Nem próbál meg kedvesebb szavakat keresni, mert ebben a helyére akarja tenni a dolgokat, meg a másik gondolatait. Talán egyszer megérti, és egyszer el is fogja tudni magyarázni, mennyit jelent Alfonsonak, ami történik, de addig még rengeteg idő telik majd el kettejük között, ha egyáltalán elérnek oda. - De abban egyetértek, hogy most már, hogy itt vagy, okosabban fogom tudni tönkretenni. Az sosem lesz annyira kielégítő, mint amit eredetileg tenni akartam vele, de buknia kell. - Mondja egészen komolyan, mintha ennyire messziről ígérné meg magának Francesconak a saját végét, és elhiheti Kira is neki, nem fogja ennyiben hagyni. Annyi mindent fűzhetne még ehhez, de mivel ő is hibás a hallgatásával, nem foghatja csak az unokatestvérére, hogy itt lett hagyva. Inkább becsületbeli ügy ez, hiszen ha a tervei bejönnek, és Kira az oldalán marad, a közeg hamarosan ezt meg fogja tudni, és Alvizével az oldalukon Francesco eheti a kefét, ha Alfonson múlik. De ennyi nem elég az olasznak.
- Anyám sokat mesélt korábban erről. - Egyenesedik vissza, és tűz a villájára még néhány falatot egy félmosoly társaságában. - Eleinte nem akart a részévé válni, úgy egyáltalán, de aztán apámért bevállalta. Az meg, hogy mennyire kemény asszony lett, sok mindennek a függvénye. - Érdekes, hogy a legfiatalabb gyermeke elrablásakor keményedett meg igazán, pedig akkor már majdnem harminc éve volt a nápolyi közeg tagja, ott pedig igazán résen kell lenni minden mozdulattal, mondattal, cselekedettel. Ezért nincsenek talán ők ketten itt halálra ítélve.
Halkan felnevet, és a szájára teszi a kezét, mert pont bekapott egy falatot az ételéből, amikor rákérdez a másik a nyilvánvalóra. Tudja, hogy titokban kezdték, arról fogalma sincsen azonban, most hol tart a dolog, de mivel itt volt Marco lakásán a nő, amikor ide lett rángatva Alfonso is, valószínűleg még bőven tolják egymást. Most ő dönti jókedvűen oldalra a fejét kissé, ahogy rátör valamivel kapcsolatban a kíváncsiság.
- Elvileg titokban csinálják, szóval hogy állapítottad meg ezt ennyiből? - Mert a kérdése a másiknak nem arra vonatkozott, hogy csinálják-e, hanem, hogy mióta. Tehát a tény levágós, de azt, hogy a közegben most hogyan állnak ezzel, Alfonso tényleg nem tudja.
Ingatni kezdi megint a fejét, és a mosolya alább hagy, mert bár Marco szexuális élete a vezető lányával szórakoztatja - nem tiszte megszabni, hogy akar meghalni, őt meg nem veszélyezteti, szóval egyszer szólt, hogy okosabban, a többi rajtuk múlik -, a másik félelme már nem az, és meg akarja nyugtatni, hiszen ez nem ennyire egyszerű.
- Emiatt két dolog miatt nem kell tartanod. Az egyik, hogy most is vigyáznak ránk a testőrök, csak nem látod őket, és soha nem is fogod észrevenni a jelenlétüket. Egyedül a clubban vannak láthatóan elhelyezve, hogy mindenki tudja a helyét, és lehetőleg viselkedjen, mert a hisztit nem bírom odabent. - Persze a másik ez alól kivétel, rá nem haragudott meg, amiért ott balhézott vele, csak felkúrta annyira, hogy fel akarja nyomni a folyosón a kibaszott falra. Ez egészen más. Mondjuk azóta már tudja, hogy bárhol felnyomná Kirát bármilyen felületre, csak lehessen benne és élvezhesse, amire kettejük teste együtt, egy helyen képes.
- A másik, hogy a maffiaháború nem vicces dolog. Senki sem kockáztatja a semmiért a családja biztonságát és a szerettei jólétét, márpedig, ha engem kilőnek, szerintem már látod, mekkora tömeg indulna útnak a bosszú érdekében. - Alvize családja, a közegükből rengetegen, a saját családja, és nyolc testvérből rögtön ott van neki 3, akik férfiak, bár valószínűleg a sógorai sem tűrnék a dolgot. Az olaszoknál már csak így működik; nagy család és nagy hatalom.
- Sosem hagynám, hogy bántódásod essen, erre akár meg is esküszöm, Kira. - Mondja halkan, és meglepően gyengéd, ahogy hozzáér a másik bőréhez az arcán, és belefuttatva az ujjait a hajába húzza őt közelebb egy kicsit, hogy csókot nyomjon az ajkaira.

Vigyorral fogadja, ahogy a másik forgatja a szemét, de Alfonso szereti, ha valami annyira pontos, amennyire az csak lehet, és mivel teljes őszinteséget ígért, ez is beletartozik. Nem szereti az 'igazi' megfogalmazást, az 'élete párjától' meg falra mászik, de, hogy Kira legyen az életében A nő, az egészen tetszik neki. Máshogy nem tudná hívni a dolgot, senki nem váltott még ki belőle ennyi érzést, pedig olasz, szóval bármire és nagyon hevesen képes reagálni, főleg, ha nincsen éppen jó időszaka.
A másikkal mellette viszont végtelenül nyugodt, és ez látszik is rajta, ha meg veszekedni kezdenének, az sem zavarná, de amíg ő itt van, nem lesz az az alkoholista, idegbeteg faszkalap, aki most nélküle volt egy hónapig.
Elvonja a tekintetét a másiktól, amíg átgondolja, mennyit osszon meg Francesco csodálatos húzásaiból, mert attól tart valószínűleg, hogy a lány, mivel nem ebben a közegben nevelkedett, nem értené, miért érné meg Alfonsonak az összes szarral a nyakában is megölni az unokatestvérét. Aztán úgy dönt, nem példákat mond, hanem összefoglalja inkább, miről is van szó, amikor az a szarházi szóba kerül.
- Van az a típusú ember, akinek annyira meg van már menve az agya negyvennégy éves korára, hogy kezelhetetlen. Ilyen Francesco. Kellemetlen, keresztbe tesz, akinek csak tud, mert úgy érzi megteheti. Ehhez húsz évig kellett csak nyalnia a vezető családok seggét, ráadásul abban a helyzetben van, hogy mivel viseli a Deluca nevet, ha mi emelkedünk, emelkedik ő is. Egy igazi pióca a közeg bőrén, de mivel feddhetetlen, még csak rendesen a helyére sem lehet tenni. Irtani való, pontosan azért, mert máshogy nem tudsz véget vetni a szarságainak, hiszen nincsen már élég ép agysejtje ahhoz, hogy leállítsa saját magát. Valaki másnak kell idővel, és ha az nem én leszek, megteszi hát más. De én szeretném, ha közöm lenne ahhoz, ahogy a port nyalja az aszfaltról. - Őszinteséget ígért, és ez a teljes igazság. Nyilván dolgozik benne, hogy minek vetett itt majdnem véget csak úgy viccből Francesco, szóval ez már személyes ügy Alfonso részéről, de azelőtt sem gondolta sem beszámíthatónak, sem biztonságosnak a férfit, tekintettel főleg arra, hogy a clubjából visz magának haza lányokat néha, és bele sem mer gondolni, mit művel velük, de nem egyet összeverve, félholtan találtak meg a hatóságok, többször is.
Ezt már nem osztja meg a másikkal, mert eddig talán kénytelen volt viselni, most viszont megteszi a kellő lépéseket. A kártyája visszavétele lesz az első, ha pedig továbbra is odadugja a képét, akkor kitiltja majd. Aztán kapálózhat kedvére, ezt senki nem fogja számon kérni Alfonson.
- Maximálisan megbízom mindkettőben. Elvileg azóta húzzák ezt, mióta idejöttünk Marcoval, szóval ha öt évig kéne mellőznöm téged, valószínűleg én sem tudnám már magam visszafogni, mikor végre megkaphatlak. - Mondja szórakozottan, és bár a példa nem a legjobb, hiszen az ő kapcsolatuk se nem így indult, se nem volt akadálya, se nem fogta vissza magát Alfonso mondjuk tovább, mint szükségesnek érezte, attól még ő érzi a zsigereiben, milyen lehetne, ha Kira iránt kellene ennyi ideig epekednie, nulla kapcsolódással.
Lehunyja a szemét, amikor összeér a homlokuk, és magába szívja a másik illatát, mintha csak sejtené, hogy hamarosan konklúzióra kell jutniuk. Ettől a nyakizmai kissé megfeszülnek, és érzi, ahogy a pulzusa is megugrik a gondolatra, mert, bár mindennél jobban akarja ezt a nőt, most életében a legkorrektebb próbál majd lenni vele.
- Több lehetőség is van. - Mondja csendesen, és kinyitja a szemeit, mert ezeket a szavakat nem csukott szemmel fogja elmondani, nem látva egyszerűen, mit szól hozzá a másik.
- Folytathatjuk úgy, ahogy eddig, mintha ez a háttér nem lenne fontos, és mi bezárkózunk megint ebbe a buborékba. - Vesz egy mély levegőt, és úgy mondja végig a második lehetőséget, hogy nem fújja még ki.
- Csinálhatjuk nyíltan, akkor a közeg tudomást szerez rólad, és lassú tempóban, a magunk módján bevezetünk, vagy.. - Ekkor fújja ki a levegőt, hosszan, mintha nyújtani akarná a pillanatot, hogy ne érjen el a harmadikhoz, de ez elkerülhetetlen, ő pedig nem egy gyáva szar, hogy ne legyen képes kimondani.
- .. vagy azt mondod, nem akarsz részt venni ebben, és kisétálsz azon az ajtón. - Int a fejével abba az irányba, amit említ, miután kicsit eltávolodik. - Ebben az esetben megígérem, hogy nem esek vissza oda, ahonnan most úgy érzem, sikerült visszatérnem. Nem is szeretném, ha azért maradnál, nehogy valakinek baja essen, hiszen ezt én sem akarom, a családom a mindenem, akkor is, ha kibaszottul az agyamra mennek. Szóval emiatt sem kellene aggódnod. - Egyébként is azt szeretné, ha azért maradna a másik, ha így tesz, mert nélküle nem akar élni a továbbiakban.
- Ha maradsz, a világom része leszel, mert teljesen elzárni tőle nem tudlak. Szóval gondold meg jól. - Egyáltalán nem akarja elüldözni a másikat, de úgy korrekt, ha mindennel tökéletesen tisztában van, és így hozza meg a döntést.

A másikkal szemben rengeteg mindennel kapcsolatban engedett, de a vonásai, a fogalmazása, a tartása és minden most arról árulkodik, hogy a Francesco témával kapcsolatban nem lesz semmiféle lágyulás a részéről. Addig tényleg nem nyugszik meg a lelke, amíg nem látja a két térdén a rokonát, ha könyörög valamiért - az életéért, vagy valaki máséért, vagy a vagyonáért, szociális státuszáért, annyira mindegy - csak még jobb, de kurvára meg fogja bánni, hogy keresztezni merte kettejük illékony boldogságát. Régen szívta fel magát bárki iránt ennyire, sőt, az inkább a másik olaszra jellemző, ő füstölög mindig szerinte gerinctelen közegbeliek miatt, miközben Alfonso sokaknak és nagyon sok mindent elenged, mert nem képes úgy csinálni, mintha neki nem lenne ott a vaj a füle mögött.
Szóval kivételesen nem bánja, amiért inkább a barátjáról, meg a szexuális életéről beszélnek, mert még ez is sokkal jobb, mintha tovább firtatnák, hogyan fogja kizsigerelni a saját rokonát. Látja Kirán, hogy ez nem tetszik neki, de a maffia közege ilyen; hatalom meg becsületharc az egész, szóval vannak csúnya szálak, ennél csúnyábbak is, és nem is olyan messze. Marcoról is tudja, hogy van egy olyan személy, akit darabokra szedne, de meg van kötve a keze.
- Alvize a legmagasabb rangon van a maffiában, így Fabiola is. Úgy öt éve, amikor ezt elkezdték, Marco rá sem nézhetett volna. Az, hogy kúrnak, még most sem sokkal jobb, kifilézhetik érte. - Mondja halkan, mintha titkot osztana meg a másikkal, de nem akar mélyebben belemenni, mert tényleg nem tudja, hányadán állnak. Hallott ő mindenfélét az elmúlt harminc napban, de az elméje olyan mélyponton van minden álcázás ellenére, hogy ha azt most össze kellene raknia, valószínűleg összeesne benne. Majd megkérdezi Marcot, hogy állnak, az a biztos.
- De bizonyos dolgok miatt ugye lemaradtam. Szerintem Alvize mostanra már örülne Marconak, megbízható, hatékony, gyors és diszkrét. Na meg gazdag, az is fontos. - Vigyorodik el, mert kevesen tudják, sőt, meglehet senki, hogy mivel Marco irányítja a drogok mozgatását és terjesztését, az onnan beeső bevétel az övé, míg a báré teljes egészében Alfonsoé. Egyiküknek sem lehet oka a panaszra, de ez a rendszer azért jó, mert Alfonso vagyonnal jött ide, míg Marconak alulról kellett kezdeni, ahhoz képest pedig, kurva jól megvan mostanra.
Nem látszik rajta, mert sikerült némileg összekapnia az arcvonásait - legalábbis annyira, hogy neki engedelmeskedjenek -, hogy mennyire fél a másik válaszától. Tőle még sohasem menekült senki, szóval lehet, az előző eset a másikkal hagyott benne néhány sebet, amik még vagy véreznek, vagy csak fájnak, de arra számít, Kirának nem lesz elég ő, ha mögötte ekkora szartenger ömölhet a lány nyakába bármikor.
Ezért meglepődik, amikor azt mondja, hogy semmi pénzért nem hagyná itt megint, és el is hiszi neki, annyira, hogy kinyúljon érte, átkarolja a derekát, és odahúzza magához. Homlokát most ő dönti a másiknak, és halvány mosollyal mondja ki a következő szavakat.
- Megoldom a kedvedért. - Igazából azt kell tenniük, amit eddig, buborék nélkül. Alfonso tudja jól, hogy mit von ez majd maga után, de megtesz mindent majd azért, hogy elnyújtsa.
- De nem fog az örökkévalóságig tartani. Az meg, hogy mi lesz, ha kiderülsz, egy érdekes kérdés. - Vigyorodik el szélesen, mert bár tudja, ez a lánynak kellemetlen gondolati szinten is, őt az a rengeteg arc rendkívül szórakoztatná, már most. Nem azért, mert Kira kívülálló, ez eszébe sem jut, hiszen nem úgy tekint rá. Azért, mert az örök agglegény pecsétjét lemosni nagy hangzavarral jár majd.
- De nem kell félned, New Yorkban engem kifejezetten kedvelnek. Semmi oka senkinek arra, hogy bántson bármiért. Csak kíváncsiak lesznek. - Kurva kíváncsiak, de ezt nem így fogalmazza meg, nehogy elijessze a másikat. Egyik kezével a másik arcára simít, és úgy vigyorodik el megint végül, hogy egyértelműen látszik rajta, ahogyan próbálta visszafogni a gesztust.
- Néznél majd velem egy lakást? - Halkan el is neveti magát, mert meglehet, ezúttal képes lenne kikérdezni a másikat, és találkozni félúton egy olyan megoldással, ami mindkettejüknek megfelel. Az a jakuzzi megszolgálta őket, úgyhogy sosem bánná meg a helyet, de utólag tudja, mennyire sok volt a lánynak, hiába a jó szándék.

Alfonso tökéletesen tisztában van azzal, hogy Marco stílusán lenne még mit csiszolni, de ezt ő sem most, sem később nem fogja szorgalmazni, mert szerinte a másik olasz úgy a leghatékonyabb, ahogyan most van. Vannak érzelmei, hiába is próbálja leplezni, csak Marco már tudja nagyon jól - és Alfonso ismét csak egy tökéletes példa rá -, mennyire nem ideális, ha valaki a berkeken belül szerelembe esik. Ők itt kemény férfiak, úgy is nevelték őket, mintha nem lennének érzéseik, és tessék, Alfonso is sikeresen megborult a másik miatt, mert amikor elkezdett érezni, Kira lelépett, ő meg nem tudta kezelni.
Ingatja a fejét, amíg megrág egy falatot, mert a másik olasz minden, csak nem önző.
- Marco egy büdös bunkó, de nem önző. A faszt nem tudom elvitatni tőled, de az életedet is rábízhatnád bármikor. - Részben azért, mert megkérte erre a másikat, részben azért, mert Kira fontos Alfonso számára, Marconak pedig tudja, hogy ez bőven elég mindenre. Hogy ez alatt mit ért, azt elég, ha ő tudja, de ha egy golyózápor közepén találnák magukat, akkor Marco ugyanúgy védené ezt a lányt, mint ahogyan Alfonso. Ha nem így lenne, nem tartaná maga mellett öt éve, éppen csak annyit változtak mostanában a dolgok, hogy amíg a másik olasz ügyei csendesek voltak, és Alfonsot kellett sokszor kordában tartani, úgy érzi, ez most kissé megfordulni látszik Fabiolával a képben.
- Csak néhány nőről tudok, akik akarnának engem. A természetükből ítélve nem kizárt egyébként, amit mondasz. - És felnevet, mert nyilvánvaló, hogy viccel, legalábbis félig-meddig tényleg azt teszi. Kapott néhány ajánlatot a berkekből az évek során, akár titkos kapcsolatokra, akár nyíltan házasságra, jövőképre, közös birodalom építésre, hiszen a maffiában még mindig az néz ki jól, ha minden kerek, végtére is olaszok; sikeres vállalkozás, jól folyó illegális pénzek, gyönyörű nő, család sok gyerekkel, sorolhatná. Ha ragaszkodott volna ezekhez a tradicionális elképzelésekhez, akkor már régen rálépett volna erre az útra, de talán egyértelmű, hogy nem ragaszkodik.
Ezek a nők nem jelentenek veszélyt. A veszélyt Francesco jelenti, de hamar el fogja intézni, úgy, hogy az a legjobban fájjon az unokatestvérének.
Szóra nyitná a száját, hogy elmondja, hogyan barmolta szét azt a kibaszott helyet, de Kira megállítja ebben, és milyen okosan teszi, hiszen semmi olyasmit nem tudna mondani, ami hozzájuk ad, és nem elvesz tőlük. Eléggé megtépázta őket az elmúlt időszak, szóval a fene nagy őszintesége nem akarja, hogy kárára menjen annak, amivel most próbálkoznak. Megállapodni valami élhetőben.
- Nézhetek emeletes sorházat is. - Mondja még mindig vigyorogva, mert sosem gondolta, hogy eljutnak még valaha idáig, és így nem is akkora baj, hogy a strici lakás, hogyan Kira hívta az előbb, nem maradt meg. Így olyan lehet majd, ami mindkettejük rigolyáival találkozik félúton.
Engedi a csendnek, hogy kicsit rájuk telepedjen, ahogy félig öleli magához a másikat, félig azért a szemeit figyeli, mintha keresné azt a részt a történetben, amikor a lány elszalad előle, de most valahogy nem látja az erre utaló jeleket, ezért meri megkérdezni a következőt.
- Mehetünk Long Island-re? - Voltak még tervei, sőt, minden porcikája lassan, hogy a feszültség kimegy az izmaiból egy dologra készülnek koncentrálni, arra, amit a legjobban csinálnak egymással, mégis, hallotta az előbb a lányt, és tudja, hogy nem akar itt lenni. Azt nem tudja, mikor kell dolgoznia ismét, vagy, hogy akar-e még ma vele időt tölteni, de felajánlja, hogy ne itt folytassák a dolgaikat, ha már eljutották odáig, hogy a valóság ne törje össze őket megint, ha kikerülnek ebből a lakásból.

Őt már egyáltalán nem érdekli, hol osztják meg az életterüket a következő időszakban, csak legyen megfelelő a másiknak, hogy ne ütközzenek össze megint. A sorház ötlete egyébként félig komoly volt a részéről, mert nagy lenne a tér, nem annyira luxus, és csak egy emeletet kell felsétálnia a másiknak, szóval semmi lift. Mégis tetszik neki a lány nevetése, és akkor talán már a férfi is érzi, hogy egy sorház hozzá elég abszurd lenne, de a másik nélkül ő nehezen fogja látni a határokat, ami mondjuk Kirának már sok, mert Alfonso életében szinte semmi sem az.
- Majd megkérem Marcot, hogy neked küldje, amit talál. - Válaszolja ő is nevetve, mert ha rajta múlik, megint valami durvára esik a választása. Alfonso szereti a szépet, meg azt mutogatni, mit engedhet meg magának, és ez nem most fog megváltozni. A strici lakástól nagyon megment, főleg a gondolattól, hogy mennyi ott a lehetőség kettejük egyesülését illetően, és csak azt sajnálja azzal az átkozott hellyel kapcsolatban, hogy nem használtak ki minden zugot, amíg volt lehetőségük. Ettől függetlenül a jakuzzi mindent visz a fejében, és gyakran álmodott vele, amikor még mindig full részegen valahogy álomba ájulta magát az elmúlt napokban.
Bólint, és mivel még mindig csak egy törülköző van rajta, egy lopott csókot követően elindul, hogy felvegye magára azokat a néhány órás, kissé gyűrött ruhákat, amiket a zuhanyozás előtt vett le magáról. Az ingét az alkarja közepéig felhajtogatja, a nadrág egyébként egészen rendben van rajta, és mivel semmi más nem volt nála, csak telefon és kocsikulcs, amikor idehozták, hamar az ajtóban várja a másikat.
Már fordulna ki a lakásból, mert bár neki nincs baja Marcoval, ő is inkább lenne már a villában, otthonos körülmények között, amikor a másik mellé állva megállítja a szívét.
Rendesen kihagy egy ütemet a sokat megélt szerkezet, ő  meg, miután újraindul a szíve, vigyorogva tapasztja az ajkait a másikéra, és az arcára simítva egyik kezét engedi meg magának, hogy elmélyüljön, amit csinál, sőt, felvezesse azt, amire a villában készül a másikkal. Alapvetően kibaszott türelmetlen ember, de azt, hogy végre érezze a másikat, most nagyon türelmesen kivárja, mert ugyan meg nem érdemli őt, attól még rettenetesen akarja.
- Nagyon helyes. - Válaszolja pimaszul, amikor elszakad a másiktól, hogy ne csak visszamondja, mert ahogy Kira kifejtette, az nem olyan kielégítő. Nem ezt mondta, Alfonso azonban ezt értette belőle, és amúgy egyetért, ő a csókkal meg a testével akar most további vallomásokat kifacsarni a testéből, mondjuk utóbbit pont, hogy Kira facsarja majd belőle, és ettől megint vigyorogni kezd.
Zárja a lakást, a kulcsot most elviszi magával, mert Marco mondta, hogy van nála másik, és dob egy üzenetet, hogy ha a villában kúrnak esetleg, akkor induljanak el vissza. Szerinte egyébként Marco a clubban lehet, de felajánlotta a házát, ha már ő elfoglalta a másikét.
Aztán a lányra néz felvont szemöldökkel, mintha azt várná, hogy nevetni kezdjen, hiszen ez csak valami vicc lehet, de amikor azt Kira nem teszi meg, hangosan kezd ő nevetni a lány helyett, és nem is válaszol semmit, csak lemegy vele az oldalán a SUV-hoz, és egyértelműen a kormány mögé száll be, jelezve, hogy megoldja. Alfonso bármire képes, és nem akarja, hogy az elmúlt harminc nap miatt bármilyen kép legyen a lány fejében róla, ami megint hasonlót mondatna vele. Aludt, zuhanyzott, evett, kávézott. Ez már sokkal több annál, mint ami neki az alapvető létezéshez szükséges, úgyhogy simán levezeti ezt az egy órát, hiszen örül, hogy újra embernek érezheti magát.