Minden kétséget kizárólag hazáig hallgatta reggel Marcello okfejtését arról, miért is veszélyes egy amúgy is veszélyes közegben, amit most művel, és jó lenne, ha legalább annyira összeszedné magát, hogy a kötelezettségei maximálisan el legyenek látva. A másik olasznak bizonyos pontig igaza van, hiszen csak a munkájára koncentrált az elmúlt öt évben, és ha voltak is kilengései, nem ilyen jellegűek, és nem ennyire durvák.
Furcsálta is egyébként, hogy nem a Francesco-s látogatást követően kapta a fejmosást, mert ott tényleg botrányos állapotokat kellett percek alatt helyrehozni, így az a helyzet valóban Alfonso hibájából lett a kelleténél veszélyesebb, még sem törődött magával, csak a lánnyal.
Azért azt elmondja Marconak őszintén, hogy vigyáznia kell Kirára ugyanúgy, ahogy Alfonso fogja tenni, és arra is fel kell készülnie, hogy ha kinyírja Francesco-t, valószínűleg borul minden, és akkor sem itt, sem Nápolyban nem fogják őket tárt karokkal fogadni.
Amikor az kerül szóba, hogy miért, nem tud, lehet nem is akar válaszolni. Marconak sem a korkülönbség, sem az nem tetszik, hogy Kira külsős, pedig látja Alfonson, hogy talán boldogabb, egészebb így, de akkor sem lesz jó vége.
Ezzel mondjuk nem tud vitatkozni.
Beszélgetnek egészen a villáig, ami felébreszti, így nem hagyják abba még pár óráig. Arra jutnak, hogy az ingázás idiótaság, de a VIP nem kapcsolatra lett teremtve, úgyhogy keresnek egy lakást Manhattanban, a kórház és a club között, amit Marconak le is kell Alfonso kérésére bonyolítania, amíg ő alszik néhány órát, mert hiába a beszélgetés, meg az izgalmas lehetőség a lakásra, egy idő után lemerül, mintha kötelező volna, és addig a másik olasz intézkedik helyette.
Mire felébred, már mágneskulcs van a kezében, és pontosan ez az oka annak, hogy Marcello az első embere, és nem más. Nagyon hatékony, nem fél bemocskolni a kezét, és van egy határozott stílusa, aminek hála, amíg Alfonso nem figyel, mintha minden varázsütésre elintéződne. Csak a varázsütés pont a másik olasz.
Hatra embert varázsol magából, mondjuk ehhez dél körül kell neki egy whisky, ráadásul nem öltözik fel teljes pompában, mert megbeszéli Marcoval, ez az este fullosan az övé, a VIP-val együtt. A másik olasz szereti átvenni az irányítást, amikor Alfonso távol van, úgyhogy nem csinál belőle problémát, legalább egy estére kiskirály lehet. Szóval a maga egyszerűségében érkezik meg a kórház parkolójába, és a nyári, lassú naplementében várja a lányt, a kocsinak dőlve. Alig tizenkét órája, hogy itt járt, de már lakást szerzett maguknak, ami felvillanyozza, mert ilyesmire pontosan azért nem volt eddig szüksége, mert, hogy őt hol érte az álom, kurvára mindegy volt. Az, hogy Kirával hol éri, már nem annyira.
Mondjuk a lány lehet nem fog örülni annak, amit tervez, mert ha minden úgy alakul, ahogy gondolja, akkor megveszi az ingatlant, és lehet Kira nevére is írja, hogy ne Marthaval kelljen élnie, amikor élhet vele is, az ő világában. Nyilván ezek álmok inkább, mert vészesen közelinek látja a véget, de addig is, nem kell órákat utazniuk egyiküknek sem. A kulcsot meg csak elfogadja tőle a lány, ha sűrűbben akarja látni, meg egyszerűbben akar utazni az otthon, meg a munkahely között.
A teste akarva és akaratlan reagál, amint a tekintete a másikon fixálódik, ahogy felé tart a parkolóban. Kira biztosan nincsen tisztában azzal, mennyire tökéletesnek tartja, az összes hülyeségével együtt is, és legszívesebben nem is várna a lakásig, hanem itt a SUV, a sötétített - és golyóálló - ablakaival, egyébként..
- Szia. - Mondja vigyorogva, és közelebb vonja a másikat, hogy ha röviden is, visszafogva magát, de csókkal köszöntse. - Nem baj, ha nem hazaviszlek? - Vezeti fel sejtelmesen, amire készül, bár gondolja, hogy Kira nagyon fáradt lehet, arra meg tökéletes a lakás, hogy gyorsan odaérjenek, és pihenni is tudjon a másik rögtön, ha szeretne. Addig tud a laptopján dolgozni, ha arról van szó, mert a jelenlétén kívül rengeteg más dolog van a clubbal kapcsolatban, amivel törődnie kell.

Finoman mordul egyet, amiért a lány elnyújtja a csókot; igyekezett tekintettel lenni arra, mennyire fáradt lehet, és nem azonnal ostromolni azzal, ami felgyülemlett benne, erre a másik kezdi el nyomogatni a gombjait, valószínűleg nem direkt, mégis ezt éri el nála.
De nem tesz rá most egyetlen lapáttal sem, és milyen jól teszi, hiszen ahogy eltávolodik kissé a csókból, mintha önmaga reggeli kiakadását látná most a lányon, és ezen halványan elmosolyodik. Mindenre gondolt, amire csak lehetett, és pontosan emiatt vett ki egy szabadnapot talán, bár mivel még mindig ő a főnök, ez inkább csak egy kis jól megérdemelt pihenés. Amíg a lány majd pihen egy kicsit, vagy amennyit akar, ő csinálja a háttérmunkákat, és ellenőrzi Marcot a clubban, amennyire az éppen, hogy szükséges, és nem jobban.
Még jobban mosolyog, amikor a lány őszintén meglepődik azon, nem haza mennek majd, illetve nem egészen oda. Egy másik verziójába, gondolja, és ettől megint izgatott lesz, ahogy a gondolattól is, hogy ha a másik már túl régóta alszik, végül is fel tudja ébreszteni nem egészen szokványos módon is..
A gondolatra lehunyja a szemét egy pillanatra, mert ha nem teszi, akkor ágaskodva fognak innen az új lakásra menni, ő pedig tényleg vissza akarja a másik állapotára való tekintettel fogni magát. Vesz egy mély levegőt, és amikor azt kifújja, megint vigyorog, mintha semmi sem történt volna, és egyelőre a veszély elillan.
- Ne aggódj, fogsz tudni ott pihenni. Gondoltam rád. - Mondja szinte már büszkén, amiért tényleg mindenre gondolt; több hálószoba is van a lakásban, így Kira abban alszik majd, amelyikben csak akár, ráadásul kerítettek neki egy teljes ruhatárat pár óra alatt, úgyhogy a szekrényekből is azt választ majd ki, amit akar. A lány stílusát vegyítették Alfonsoéval, így ha esetleg még tervez bármikor lejönni a clubba a férfihez, ahhoz is talál majd bőséggel ruhát, ahogy egy Alvize féle újabb esthez is. Kibaszott büszke magára, amiért az egészet pár óra leforgása alatt összerántotta.
Aztán felnevet azon, ami elhangzik, és bár ingatja a fejét, nincs az az isten, hogy erre ne játsszon rá.
- Ez talán még jobb ötlet is, mint amit én kitaláltam. - Ez persze nem igaz, de abszurd kijelentésekre abszurd válaszokat illik adni. - Néhányszor majd rád nézek, elérem, hogy sikolts rajtam, aztán megyek tovább a dolgomra. - Megint nevet, és mielőtt kiakadhatna a másik, rácsókol az ajkaira ismét, és elengedve őt kinyitja neki az anyósajtót, hogy be tudjon szállni.
- Találtam rá megoldást egyébként. - Teszi még hozzá, ahogy a lány beszáll, és érti arra, hogy ki fognak merülni nagyon a néha szinte ellentétes beosztásuk miatt, és ezzel ő is egyetért egyébként. Különben nem jöhetett volna szóba ez az új hely sem, az mondjuk egy érdekes részlet, hogy kicsit túlzásba vitte a lakás jellegét, de pontosan ezért imádja annyira.

Hirtelen tör ki belőle a nevetés a megváltoztatott hangszínre, amit még sohasem hallott a lánytól, és nem is illik kifejezetten hozzá. Talán pontosan ettől lesz annyira vicces, mert semmi keresnivalója itt egy olyanfajta lánynak, mint amit a másik előad; ő pontosan azért ragaszkodik hozzá ennyire, mert nem fogta meg először a férfias sárma, és Kira sem olyan lány volt, akire Alfonso azonnal rávette volna magát.
Jó, talán az első öt percben nem, de aztán már..
- Olyan szarul sosem fogsz tudni kinézni. - Vagy azért mondja ezt, mert szerinte Kira még fáradtan és elképesztően gyönyörű, vagy azért, mert őt nem öregíti a saját közege úgy, mint a férfit. Alfonso minden éjjel a tűzzel játszik, hiszen egy rosszul elhangzott mondat a VIP-ban - nem feltétlenül az ő részéről -, és háborúban állhat fél New York. Sokszor azért fáradt, mert lavírozik a szarban, nem azért, mert talpon van és rohangál egész éjjel.
Viszont attól, amit ezután mond, eláll a lélegzete is, és hosszabban kell lehunynia a szemét, hogy ebből ne legyen itt hirtelen baj. Az a baj Kirával, hogy mindig azt gondolja a férfi, mennyire tudja irányítani a helyzetet, meg a merevedését, de aztán a semmiből övön alul éri, neki pedig annyi. Ennek ellenére néha olyan, mintha ő esne túlzásokba, pedig ezt mind a másik csinálja vele, úgyhogy határozottan nem fair felemlegetni itt bármilyen durranást, ha tényleg fáradt, és nem akarja, hogy a lakásba érve feldobja valahova, és ostromolni kezdje. Nem jár tőle távol a férfi, simuljon bármennyire, és törődjön vele, amennyire teszi.
Belemarkol a másik fenekébe, éppen annyi erővel, ami egyértelmű üzenetet küldhet a lánynak, de ha ez nem lenne elég, halkan megszólal, mielőtt megengedné, hogy beüljön az autóba.
- Pihenés után el foglak kapni. - Nem mond mocskosat konkrétan, közben pedig csak olyat mond, mert Kirának talán már lehet elképzelése arról, mire képes, ha sokáig van éheztetve, aztán meg húzva. Játszhatnak mocskosul, akkor a lány ezek szerint mégsem olyan fáradt, mint előadja, mert arra van ereje, hogy húzogassa az oroszlán bajszát, ő pedig könnyedén és kipihenten ugrik bele a játékba, ha kell.
- Szerintem zseniális lesz, de majd meglátod. - Ő igazából már előre röhög azon, mennyire ki fog akadni a másik, mert tényleg minden túlzást, amit valaha magában érzett, azt erre az ingatlanra pazarolta, és lássunk csodát.. még medence is van a nappali közepén.
Az apartman tényleg nincsen messze a kórházból, így később, ha Kira sétára vágyik a városban, akkor tíz perc alatt meg tudja tenni a távot egy parkosabb részre, aminek a közepéből egy hatalmas tíz emeletes kocka épület magasodik annyira, hogy alig látni a tetejét. Ennek a legfelső emeletét bérelte ki teljes egészében, úgyhogy ha a villában eltévedt annyiszor már a másik, itt sem lesz könnyebb dolga.
- Gyere. - Kéri a másikat, figyelmen kívül hagyva még azt, amit mond, egyszerűen csak átsétál az ő oldalára, és nyújtja a kezét, hogy segítsen neki kiszállni a SUV-ból. Ha megtörténik, elvigyorodik, és felnéz az épületre, olyan lelkesedéssel, ahogy egy kisfiú tenné valami új játék iránt, hiszen ez neki egy kicsit az.. új, izgalmas, luxus hely, és alig várja, hogy minden pontján hallja a lány nyögését, miközben minden porcikája a férfi testének feszül..
Meg kell nyugodnia egy kicsit, mert Kirának tényleg pihennie kell.
A lenti recepción már a nevén szólítva köszöntik, hiszen tisztában vannak vele, hogy ki bérelte itt ki az ingatlant. A diszkréció részét szerződésbe foglalták úgy egy órával ezelőtt, amikor idejött, hogy ellenőrizze, minden túlzással ellátták-e a felső részt, ahogy ő azt kérte. Innen nem fog kijutni, hogy itt lakik majd, ahogy a lány kiléte sem, meg az sem, mit művelnek egymással. Enélkül ezt nem tudta volna nyugodt szívvel létrehozni.
A liftbe beszállva megnyomja a tizedik emelet gombját, és a lány felé fordul, hogy kezdi-e már kapiskálni, mire készül. Mondjuk gondolhatja azt első körben, hogy a mai éjszakára szerezte a kéglit, csak azért, hogy mindenkinek közel legyen a szerelmi fészek, de hamar fel fogja világosítani arról, hogy hosszútávúak az elképzelései - már, amennyi a maradék idejükbe belefér -, és a kulcsot is oda akarja adni ma a másiknak, hátha attól még jobban kiakad. Imádja, hogy ez őt mennyire szórakoztatja, és tüzeli, mert a lift lassú, ő meg már fent akar lenni.
- Van már ötleted, hová mehetünk? - Húzza a másikat, de most nem szexuálisan, egyelőre nem. Inkább csak fel akarja mérni, hogy amit elképzelt kiakadást a lány részéről, az mennyire állja majd meg a helyét a valóságban, és akarja ezt az alapján tenni, amit Kira tesz most, vagy mond.

Nem tudja, hogy tulajdonképpen mi is ütött belé, de amióta először együtt voltak, a teste mintha kicsit másként működne; azelőtt nem volt vele ilyen, legalábbis ő nem tapasztalta, de olyan érzés, mintha átprogramozták volna, és most már képes mindenre reagálni, ami a lányt illeti.
Így amikor a liftben nem kap választ, és a tekintetét éppen felé vezetné, hogy megnézze, mi a baj, Kira hozzásimul, neki pedig eszébe jut, hogy a kórházban milyen sebességgel vágtatott ki a másik a liftből. Annak akkor még nem tulajdonított túl sok jelentőséget, de most, mivel fizikai tüneteket lát rajta, azonnal válaszol.
Finoman magához öleli a derekánál fogva, és simogatni kezdi a lány hátát, miközben a hangja halk, de határozott, közben meg lényegre törő.
- Már csak három emelet. Mindjárt fent leszünk. - Próbálja érzékeltetni a másikkal, hogy hamarosan vége van, és már nem kell idebent lennie, közben pedig azon gondolkozik, hogy lehet a tizedik így nem volt a legjobb ötlet, de amint lehet, megvitatja a lánnyal a dolgot. Egyelőre azt sem tudja még Kira, mire készül jelenleg, az izgalom egy része pedig visszatér, amikor az első megjegyzések megérkeznek.
Halkan nevet és szélesen vigyorog, ahogy leteszi a legközelebbi alkalmatosságra azt a kulcsot, amit ő használ, mert, amit a lánynak szán, az a zsebében van egyelőre, és nem is most tervezi neki odaadni. Először szeretné, ha pihenne egyet a lány, hogy utána fel tudják fedezni ezt az.. erősen túlzás lakást, apartmant, nem is tudja, minek lehetne nevezni.. emeletet.
- Úgy fél éve üresen állt már, azt nem tudom, hogy strici bérelte-e valaha. - Mondja teljes nyugalommal, de még mindig vigyorog, úgyhogy vannak látható jelei annak, mennyire élvezi a helyzetet, meg a lány reakcióit. Mondjuk a szavai, meg ahogy néz körbe, és láthatóan nem tudja befogadni a látottakat arról árulkodnak számára, hogy Kira perceken belül össze fog esni, úgy, mint ő reggel. Tehát tényleg van annyira fáradt, mint amilyennek Alfonso érezte magát, de olyan makacs is, hogy nem megy pihenni, hanem inkább megjegyzéseket tesz.
- Ez rendkívül vonzó ajánlat, és biztos lehetsz benne, hogy idővel megejtjük, de most.. - Mondja, és a mondat közepén odalép a lányhoz, hogy könnyedén a karjaiba emelje, és elinduljon vele abba a hálóba, amit neki szánt. Már nem akkor, ha itt vannak mindketten, hanem ha esetleg Kira magányra vágyna, vagy Alfonso nem lenne itt, akkor érezzen egy helyiséget csak a sajátjának. Innen saját fürdő, gardróbszoba nyílik a ruhákkal, amiket idehozatott, és itt aludhat is a másik, amíg ő dolgozik.
Beérve a lábaira teszi a lányt, és vigyorogva néz körbe. Szerinte tényleg jól sikerült, Kirának meg nem sok beleszólása volt, de tudta, ha kikéri a véleményét, talán bele sem ment volna abba, hogy kibéreljen egy akármilyen lakást a kettejük kedvéért.
- Le tudsz zuhanyozni, találsz ruhákat is, aztán nyugodtan pihenhetsz. Én ma nem megyek be, Marco tartja a frontot, úgyhogy itt leszek, amikor felébredsz. - Aztán egész éjjel dugni foglak, gondolja, de ezt már nem teszi hozzá, mert így is nagyon nehezen állja meg, hogy ebben a fáradt állapotában most azonnal megdugja a lányt, hogy jólesően ájuljon álomba az orgazmus után, talán úgy, hogy a teste még valamennyire remeg, de őt már kiütötte a hirtelen jött érkezés.
Szóval reméli, hogy Kira hallgat rá, elfogadja, hogy majd beszélnek, ha kipihente magát, mert akkor úgyis mindent el fog mondani. Ha tovább húzza a perceket, csak táncba fogja hívni az amúgy is kiéheztetett férfit, aminek nem lenne jó vége, tekintve, hogy Alfonso most a világ összes energiájával rendelkezik, a másikkal ellentétben.

+18 Egy percig sem gondolta bunkónak a másikat, mert ha olyan reakciókat várna el tőle, amikre nem képes a másik, most nem lennének itt. Pontosan ezt várta tőle ebben a fáradt állapotban, és ez őt szórakoztatja, miközben jót is akar, ezért veszi a karjaiba, és viszi el a szobáig, mert van egy olyan sejtése, hogy Kira erre már nem lenne magától képes.
Mi sem támasztja ezt alá jobban, minthogy el sem jut a másikhoz az, amit mond, csak bedől az ágyba, és szinte rögtön el is alszik. Benne ennél azért több energia volt reggel, aztán egy komolyabb beszélgetés Marcoval még többet adott neki, hogy már nem is emlékszik, mikor ment lefeküdni, de csak órákkal azután, hogy elváltak egymástól a parkolóban.
Nem akarja megzavarni a pihenésben, de annyit segít rajta, hogy leveszi róla a cipőit, és a nadrágját, hogy kényelmesen tudjon aludni, mert ha belegondol, ő biztosan nem tudna így érdemben pihenni. Ekkor veszi észre Kira testének remegését, és betakarja a lányt az ágy végében lévő, vékony takaróval, aztán addig simogatja csendben a hátát, amíg a remegés a mélyebb alvási fázisnak köszönhetően el nem múlik, és ő kimegy a szobából.
Van akkora ez a lakás, hogy el tud vonulni egy olyan szegletébe, ahol ha telefonon beszél, arra sem ébredne fel a másik. Egy kanapé, előtte egy üvegasztal, a laptopja, és a telefonja a társasága a következő néhány órára, amíg hagyja a másikat feltöltődni.
A munka mellett, mivel egyedül van, ráadásul csendben is, rengeteg gondolat kezd benne megfogalmazódni, ahogy a hatalmas üvegfalakon keresztül lassan eltűnnek a narancsos fények, és besötétedik az égbolt körülötte. Mivel alapvetően egy megoldást kereső személyiség, most is azt szeretné kitalálni, hogy lehetne a maffia dolgot megértetni a lánnyal, talán el is fogadtatni vele, de legalábbis elérni, hogy ne átkozza el mindennek, és maradjon vele az ígérete szerint, amikor megtudja. Nem akarja ezt az ígéretet, mint ütőkártyát használni, de van egy olyan sejtése, hogy kénytelen lesz, amikor elérnek majd oda.
A legtisztább az lenne, ha egyszerűen elmondaná. Ha nem tőle tudja meg, az sokkal rosszabb.
Végül a laptopra érkező, töménytelen mennyisége e-mail vonja el a figyelmet a gondolatairól, és észre sem veszi, hogyan szaladnak el mellette az órák. Tíz előtt nem sokkal egy telefont megejt Marcoval, mert nem egészen tiszta a drogszállítmány egy bizonyos része, illetve a dealerek is hiányosan jelentek meg az este, de a dolog megoldódik, és akkor hosszú idő után először néz az órájára..
Onnan pedig abba az irányba, ahol a lány még mindig alszik.
Nem gondolkozik, csak mozdul, mintha mágnesként vonzaná magához a másik, és a vágyakozás, amit a kedvéért idáig elnyomott magában, most kitör belőle, és olyan szinten elveszi az eszét, hogy ami eszébe jut, az.. kibaszott szexi, és semmi sem gátolja abban, hogy véghezvigye.
A szobába halkan és finoman nyit be, bent pedig tökéletesen lát, mert a város fényeinek, meg a rengeteg üvegnek köszönhetően nincsen sötét. Kira nem mozdul, nem ébred meg arra, hogy bejött, ő pedig ezt kihasználva a lehető legédesebb módon akarja a tudtára adni, hogy a pihenés ideje lejárt.
Bemászik a takaró alá, és, hogy ne a legváratlanabb módon érje a másikat, amire készül, először a csupasz hasára nyom néhány csókot, lefelé haladva, aztán egy határozott, de óvatos mozdulattal lejjebb húzza az alsóját róla, és mint aki már éppen elég figyelmeztetést adott, vagy lehetőséget az ébredésre, további finomkodás nélkül csókol mélyen a lányba a lábai között. Épp csak nem mordul fel attól, amit csinál, annyira türelmetlen lett egyik pillanatról a másikra, és semmi mást nem akar, csak a lány nyögését hallgatni, ahogy tőle remeg az egész teste.

+18 Az egész lénye beleborzong abba, amikor Kira megébred az érintéseire, és reagál rá a teste. Meg merne esküdni arra, hogy ezt képes lenne egész hátralévő életében csinálni, és szinte ott van a fejében a lány, aki erre azt mondaná, nincs is már az olyan messze.
Ha nincsen, akkor talán érthető, miért akarja állandóan, hogy az övé legyen a másik; rövid idő alatt sokkal többször kell belepréselni ezt az életükbe, hogy nehogy lemaradjon valamiről, vagy ne éljen meg valamit ezzel a lánnyal. Elvette az eszét, tudta nélkül igazából a teste is az övé, a lelke pedig lehet hamarabb az volt, mert még mielőtt bármit engedett volna ennek a férfinek, ő már úgy kattogott rajta, mint még senki máson.
Mégis furcsán érzi magát kissé, ahogy a másik felébred, és ő lehúzva magukról a takarót, felnéz a lábai közül, ahogy megtámaszkodik az egyik alkarján. Figyeli őt, mert mintha Kira is más lenne, és amikor kimondja azt a szót, amit még sosem használtak egymás között, megérti, hogy miért.
Már mindketten baszhatják, nem igaz?
Tele lesz a feje a másikkal, de nem úgy mint eddig; érthetetlen káosz cikázik most odabent, és ő próbálja megfejteni egészen addig, amíg a lány magához nem húzza, hogy a dörgölésre kitörjön a torkából egy mélyről jövő, de halkabb nyögés, és megadja magát Kirának, lehet úgy, ahogy még előtte sosem. Ő is ezt akarja, pedig meglehet, életében nem csinálta még, de a másik nagyon különleges, számára egészen biztosan, így most bármit kérhetne tőle, azt megadná neki.
Ahogy felér hozzá, útközben néhány csókkal behinti a testét, aztán ahogy már ott van előtte, szenvedélyesen, de közben meg érzékien hívja táncba az ajkait, és számára ez is újdonság kettejük között. Nem mond, mert úgy érzi, még nem mondhat semmi hasonlót sem, de hagyja, hogy a gesztusai, a teste beszéljenek helyette, mert értik már egymást annyira, hogy érteni fog szavak nélkül is mindent a másik.
Pedig amúgy annyi mindent mondana, hogy szétfeszítik a szavak belülről.
Lassan csúszik a másikba, kiélvezve az összes pillanatot, hiszen napok óta erre várt már megint, mintha valami a környezetükben mindig úgy alakítaná, hogy legyen türelmes, és várjon a lányra. Mondjuk az ébresztési stílusa pont arról árulkodik, hogy a türelme pontosan eddig volt képes terjedni, a mély, de lassú mozdulatai meg arról, amit a felhívásra válaszolni mer jelenleg.
A homlokát hozzáérinti a másikéhoz, ahogy mélyen mozdul benne, minden hang, amit a teste kivált Kira ajkaira csapódik, a szemeit pedig lehunyja, de aztán ki is nyitja, mert látni akarja őt.
Nem hirtelen mozdul, nem úgy, ahogy szokott, és nem mozgatja a lányt, hanem invitálja magával, amikor benyúl a dereka alá, és lassan felül vele az ágy közepére, hogy mélyen belé tudjon csúszni, amitől a libabőr úgy süvít végig a bőrén, mint egy futótűz.
Egy pillanatig nem mozdul tovább, csak beletúr oldalról Kira hajába, és nézi őt, mintha még sosem látta volna, hogy utána mozduljon a csípője tovább, mélyen és lassan, de a szemei nem tudják ereszteni a másikat, ahogy már a lelke sem lesz rá képes soha.

+18 Egy tisztább pillanatában, amikor a vére is a megfelelő helyen, a megfelelő szervet támogatja majd, biztosan érteni szeretné, hogy ő, Alfonso Deluca hogyan is jutott el idáig. Az örök szingli, aki a pletykalapok címlapján szerepelt eddig havi egyszer a futókalandjait illetően, ő, aki csak a munkának élt eddig, ő, aki ha valaha is választott volna párt, akkor azt maffiaberkeken belül tette volna, a férfi, aki azt hitte, megvan a magához való esze, hova is rakta azt tulajdonképpen?
Mert ami velük történik most, azt nem ész diktálja, sőt; pontosan az eszük az, ami eddig a falakat felrántotta, majd ledöntötte, de csak rövid időre, hogy aztán fent legyenek megint, és hirtelen, most viszont itt nincsenek falak, nincsen színjáték, csak ők vannak, Alfonso pedig minden porcikájával akarja az egészet, még sem érti.
Míg mások sírját könnyűszerrel ássa meg, a sajátját nem szokta sosem, most viszont minden út erre vezet. A lány lesz az a végzet, amire sohasem számított, mégis annyira könnyedén adja most meg magát neki, amilyen aspektusáról egyszerűen nem gondolta volna, hogy létezik.
Nincsen sötét a fények miatt a szobában, ő mégsem a szemére hagyatkozik eleinte, hanem arra, ahogy érzi magát a másikban, amit a bőrük összeérintkezése kivált belőle, amit a másiktól hall, és amilyen hangot ő ad ki, és ettől annyira forrónak érzi magát is, meg a másikat is, hogy kezdi teljesen elveszíteni az eszét. Ilyenkor szokott durvább lenni, gyorsítani, elterelni az érzéseiről a figyelmet, most viszont nem siet, nem kapkod, csak elvesz, és ugyanannyit visszaad minden egyes lökéssel, ahogy mintha csak mélyebben és mélyebben akarna a lányban lenni.
Aztán a szeme mégis a másikét keresi, mintha ez az egész nem lenne igaz, és amikor megbizonyosodik arról, hogy mégis az, az egyik keze Kira fenekébe mar finoman, míg a másik a derekát találja meg, és mozgatja a karjait ezzel a közös ritmussal, így segít a testének az ölén hullámzani, ahogy Kirát érzi a csúcshoz közeledni.
Eddig sem állt tőle messze, hogy áhítattal nézze végig a másik érkezését, most viszont nem csak nézni szeretné, de látni is, teljes valójában, falak nélkül, remegni rajta.
Nem tudja, hogy imádja, vagy gyűlöli, amiért megint a nevét hallja az ajkairól a bőrére csapódni, mert így már nem tud annyira koncentrálni, mint szeretne; ezzel az egyszerű gesztussal mindig lendít rajta egyet a lány, és mintha ettől értené meg hirtelen, mennyire érzéki, amit művelnek. Lassan, mégis erőteljesen érzi, ahogy őt is magával rántja az orgazmus, nem egyszerre a másikkal, hanem még néhányat lökve a lány, érkezéstől remegő testébe jut el végül oda, ahol már Kira is jár. Mikor megtörténik, erősen magához öleli őt a fenekénél fogva, szinte az ölére szorítja, és tőle nem annyira megszokottan, hangosabban adja a másik tudtára, hogy ismét kivégezte.
Nem tud azonnal megszólalni, mert ez az egész amúgy is annyira letaglózza, hogy nehezen találná a szavakat, amik ideillenek egy ennyire bensőséges pillanat után, így halkan elneveti magát, ahogy ajkai a lány mellére nyomnak egy csókot. - Jó reggelt. - Még mindig nem igazán tér magához, sem Kira kérésétől, sem attól, hogy azonnal reagált rá, megadta neki, vallomásként átnyújtotta, és nem zavarja, hogy mit fog hozzá szólni a másik. Nem gondolta, hogy fogja meglepetés érni a mai napon, és ő sem tervezett minden falat leengedni, és bevallani tettekkel, hogy mit érez, de Kira mellett már észrevette, hogy semmi sem úgy működik, ahogy azt egyébként megszokta, vagy ahogy akarja, hogy működjön.
- Nincsenek rád szavak, Kira Adams. - Most csak rövidebben szólítja a nevén, és még nem akarja ereszteni, amúgy sem lankad, mert ezek után, hogy a picsába kéne megnyugodnia mégis? És megint halkan nevet, mint aki nem fogja fel, nem érti, de attól még teljesen odavan az egészért.

Nem akar elszakadni, nem akarja, hogy véget érjen a pillanat, de nem is húzza el annál jobban, mint ami jut belőle, mert most ezt tartja helyesnek. Az, hogy a teste vágyja továbbra is a másikat, már nem lehet újdonság a lánynak, de most vegyül valami egészen más jelentéssel az egész; nem csak a testét, de az egész kibaszott lényét akarja, ezért ragaszkodik néhány pillanatig úgy, mint egy kisgyerek, aki csak akar és akar, és nem tudja értékelni azokat a kis, vagy annál nagyobb dolgokat, amiket neki szívvel adnak.
Tart a gondolataitól, ahogy tisztulni kezd a feje, mert mégis mit várhat most saját magától? Hiszen érti, hogy mi történt, most már igen, de kezelni nem biztos, hogy jól tudja, vagy egyáltalán tudja majd bárhogyan.
Aztán Kira megszólal, és annyira természetes marad minden, anélkül is, hogy Alfonsonak bármilyen ráhatása lenne, aminek hatására elengedi a sötét gondolatoknak azon részét,  hogy milyen érzelmek váltották ki az előző szeretkezést, és helyet ad azoknak, amik szerint most már biztosan kibaszottul fog fájni, amikor el kell engednie a lányt.
Ennek a gondolatnak szól az a néhány csók, amiket finoman és némán nyom Kira mellkasára, és nyakának ívére, egészen az álláig, mikor is ismét megszólal a másik, a tekintetét pedig ráemeli megint.
- Dehogy. Minden tökéletes. - Tesz szinte már óvatosan megjegyzést az előző aktusra, pedig amiről beszélnek, annak a kontextusa egyáltalán nem ez, ő mégis összemossa kissé a kettőt, rábízva a másikra, hogy mit ért ki belőle. - Annyira fáradt voltál, mikor ideértünk, hogy nem is emlékszel. - Vigyorog bele a másik bőrébe, ahol éppen jár rajta, ahol éppen éri, és kihasználja még a következő néhány pillanatot a közelségre, mielőtt Kira eltávolodna tőle. Nagyon nehezen ereszti, mármint a lelke, de a teste engedi neki a szabadságot, ami jár neki, hiszen senkinek sem a tulajdona, főleg nem ezé a férfié.
- Ma Marco tartja a frontot. - Ő is jólesően elnyúlik az ágyon, a másik felé fordulva, ahogy ezt kimondja, és nem is tudja mikor volt utoljára ilyen. Ő ebben az időpontban nem sötét, városi fényektől mégis izzó szobákban, egy gyönyörű nő mellett, ágyban pihenve szokta tölteni az idejét. A buli a Mirage-ban már javában zajlik, ő pedig ilyenkor szokta belevetni magát az éjszakába. A tagjaiban érzi a bizsergést arra, hogy dolgozzon, de ez csak a megszokás, mert sehol máshol nem akarna most lenni, és ezt őszintén így gondolja.
- Nagyon messze van a villa, Kira. Kibéreltem ezt az apartmant, hogy könnyebben ingázzunk, és többet tudjunk együtt lenni. - Ezeket a mondatokat kimondva tényleg olyan hatást kelthet, mint egy szerelmes tinédzser, aki minden idejét az újdonsült szerelmével akarja tölteni, de igazából a háttérben ennél sokkal komolyabb dolgok állnak, és nem tudja megmondani, ez mennyire ül oda a hangjára; lehet a vonásain is ott van, de az a sötétben úgy sem látszik.
Hiszen arról van szó, hogy a rövid időt, amiről még gondolja, hogy együtt tölthetnek, nem több órás ingázásokkal akarja eltölteni. Így szeretne több élményt belesűríteni ebbe a rövid időbe, mert ha tíz perc a munkába érniük, aztán haza, akkor a hülye is ki tudja számolni, mennyit nyernek akár napokon belül is.
Jó, ez is lehet egy szerelmes tini ismerve, csak ő jobban játszik a tűzzel.
- És mielőtt teljesen kiakadnál rajta, gondold át a praktikus részét, és lehet velem fogsz egyetérteni. - Mondja vigyorogva, mert a kiakadás részén már túl vannak egyébként, csak Kira annyira fáradt volt, hogy nem tudott belelendülni annyira, mint egyébként simán képes lenne rá.

Igazából nem is egy olyan dolgot intézett el néhány óra leforgása alatt, amin Kira kiakadhat, őt ismerve; nem ment be dolgozni, pedig volt már kettejük között szó róla, mennyire elhivatottak azzal kapcsolatban, amit csinálnak, és bár ő megtette, természetesen ez fordítva nem elvárás a részéről, hiszen kettejük közül ő tudja sokkal rugalmasabban alakítani a napirendjét, és akkor miért is ne csinálná? A másik része nyilván a lakás, amivel, ha csak jót is akart, erősen túlzásba esett, ami a kényelem és a kiegészítők részét illeti, mégis, neki ez aprópénz, és őszintén? Végre tud a pénzével mit kezdeni, mert itt van Kira. Alfonsonak a megszokottakon kívül nincsen nagy kiadása már manapság, mert amióta a clubja ennyire népszerű, a hirtelen impulzusból adódó utazásai szinte nullára redukálódtak. De most itt van a lány, vele is szeretne utazni, ha belefér az idejükbe, úgyhogy minél jobban sokkolja ezzel a lakással a másikat, talán annál hamarabb szokja meg az életvitelét, meg ami ezzel jár.
Nem azért dolgozik vért izzadva, kurva sok pénzért, hogy üljön rajta, tulajdonképpen.
- Én megtehetem, hogy kimaradok, tudod jól. És ma veled akartam lenni. - Ez is erősen benne van, mert Kira nem tud róla, hogy nem sokon múlt a kapcsolatuk az elmúlt két napban. Ha Alfonso tudta volna magát tartani, ahogy azt illett volna, akkor most nem lennének itt, sőt, sehol egymás életében, mert inkább a club küszöbére pusztult volna, minthogy veszélybe sodorja a másikat. Nem meglepő, de nem bírta, úgyhogy kell egy hely, ahol még el is tudja rejteni a másikat a szarházi elől, és ami segít nekik, hogy ne utazzanak órákat, ha már Kirához nem tudnak menni.
- Ó, nem ígértethetsz velem meg olyasmit, amit úgy sem tudok betartani. - Neveti el magát halkan, és közben ingatja a fejét. Nem fog ebből rendszert csinálni, ahhoz túlságosan egoista, és ha Kirával szemben sokat is simult, attól ő még egy öntelt faszkalap fog maradni valószínűleg mindenki mással. Ezt az imázst pedig úgy tarthatja fent, ha jelen van, és issza mások dicsérő szavait, amiket közben kurvára meg is érdemel. Ennél tökéletesebb recept nincsen, úgy gondolja, de ha néha ennyire hülyén jön ki a beosztásuk, akkor simulhat még egy kicsit. Majd megszokja Kira ezt is.
- Lehet a strici kurvái hagyták itt őket. - Nem kellene sem nevetnie, sem jól szórakoznia azon, ami történik, mert Kira kezd teljesen kiakadni ezen az egészen, még sem tudja.. azt nem hiszi, hogy nem veszi komolyan a másikat, de biztosan csak a düh mondat ilyeneket a lánnyal, neki meg ezt kell megszoknia. Lehet egy hete ezen annyira megsértődött volna, hogy ő hagyja faképnél a lányt, ma már része egy olyan nőnek mindez, akiért erősen érez, bármit és mindent is.
Úgy megy a másik után, mint aki tudja, hogy menekül, de még sem menekülhet, de nem csinál belőle űzött vadat, megtartja azt a néhány lépést, amit mire utoléri, szinte rá is olvas a másik. Mondjuk lehet, egy nadrágot felvehetett volna, de olyan jól szórakozik, hogy teljesen megfeledkezett róla.
- Erre tessék. - Mutat előzékenyen a konyha irányába, ahogy elviharzik mellette a lány, és követi, mert egyszerűen hallania kell a káromkodást, szitkozódást, és különösen tetszik neki az egész, amikor olaszul történik meg, mert ilyenkor egy kicsit elhiszi, hogy tényleg nincsen akkora különbség kettejük között, és ez így volt egyszerűen megírva. Ennek működnie kell, ha összecsiszolódnak, és ez annak ugyanúgy része. Alfonso él egy bizonyos módon, amibe bele akarja vonni a másikat, mintha oda tartozna, mert őszintén szeretné, ha odatartozna. Akkor is, ha ez egyszerűen képtelenség.
Megáll a konyha ajtajában, valószínűleg olyan távolságban, hogy ne érezze az illatát se a másik - ezen szélesen elvigyorodik közben -, és onnan figyeli a feldolgozási folyamatot tovább eszkalálódni a lány részéről.
- Amúgy ez így nálad meddig szokott tartani? Csak mert Marco hív, biztos fontos. - Dehogy hívja, a telefonja a közelben sincsen, nem, hogy a kezében, vagy olyan távolságban, hogy hallani tudná a készüléket. Egyértelműen rájátszik a másik kiakadására, sőt, lehet tüzeli is a pimasz viselkedésével, de nem tudja abbahagyni, hisz közel nem lehet, a sármja és az illata nem segíthet most megnyugodni a másiknak, akkor marad ez, és ő egyelőre nagyon élvezi.

Hangosan felnevetve veti ki magát az ágyból, hogy a másik után menjen, mert ezek szerint Kira a stricis megjegyzésére sem emlékszik, ettől meg mintha még szórakoztatóbb lenne ez az egész. Látta már kiakadva a másikat, de ez most ugyanúgy más, mint az együttlétük volt, itt nem csak simán kiakad Kira, hanem vitázik. A veszekedés és a vita között az a különbség, hogy még az előbbinél nincsen közös nevező, addig a másiknak van értelme, épít valamit, most éppen őket, mert nem teljesen elutasítja a dolgot, csak megpróbálja feldolgozni.
Elkap egy vázát, amit elérve azt a részt, ahol Kira elhaladt, vissza is teszi a helyére, aztán egy párna az egyik kanapéról már telibe kapja, mert annyira röhög, hogy képtelen figyelni mindenre, ami történik. Pedig kellene, mert ez is szeretné, ha majd az agyára égne a másikkal kapcsolatban, és örökké emlékezne rá, mint a saját nevére a másik ajkáról, miközben megremeg a teste alatt, vagy, amikor odaadta magát neki a legkevésbé alkalmas pillanatban, mert tudta, hogy semmi másra nem vágyik jobban.
Igen, Alfonso azon sosem fogja magát túltenni.
- Sajnálom, nem tehetem. - Röhögi tovább magát a tényleg baszottul hatalmas lakáson, és amikor beéri a másikat a konyha ajtajában, Kira már tölti magának a vodkát, amitől őszintén felfordul a férfi gyomra. Alfonso kizárólag whiskyt hajlandó alapjáraton inni, a múltkori kék lötty az idegállapotára való tekintettel kivétel volt, de ezt a szart ő biztos nem dönti le magába, senki kedvéért. Mondjuk látszólag nem is neki van rá szüksége, mert Kira gőzöl jobbra és balra, ő meg röhög a konyha ajtajában, főleg akkor, mikor eléri az információ, hogy három hétig legalább ezt fogja hallgatni. Bármeddig hallgatná ezt a másiktól, csak legyen vele.
- A tizediken. - Jelenti ki úgy, mint egy apró információt, de ezt a részét tényleg fel fogja hozni a másiknak, amikor már.. nem dönti le a sokadik felest, nem vág hozzá mindent, és nem kiabál vele úgy, mint egy olasz tenné.
Ettől a nevetése abbamarad, és büszkeséget érez, nem is akármilyent. Kira tökéletesen képes letükrözni azt, amit ő otthonról látott, és amit, ha kerül is, néha hiányzik neki, és néha nagyon szeret, szóval tökéletesen illene a képbe, ha túl tudná tenni magát a méreteken. Az övén is sikerült, biztosan.
- Meg akarom venni, Kira. Azt akarom, hogy itt éljünk. - Kurvára nem tervezte ezt így bevallani a másiknak, és kivételesen nem akarja tovább tüzelni a gőzölését, csak mivel rákérdezett, ő pedig megígérte, hogy nem fog eltitkolni többé semmit, elmondja őszintén.
- Még nem most azonnal, nyilván, de idővel. Kellesz nekem. - Nem édesgetés ez, nem ezzel akarja megnyugtatni, ezek a puszta tények. Már nem annyira nyers a másikkal, mint az elején, és tudja, hogy ez olyan, mintha aranypapírba csomagolná a mondanivalóját, de így jön ki belőle.
- Ameddig kell, nem akarok határidőt szabni neki. - Von vállat, aztán elvigyorodik megint, és lassan elindul a másik felé, de van köztük egy konyhapult sziget most is, úgyhogy nem fog itt az illatával, a sármjával, meg a meztelenségével hódítani. Tőle pörölhet a másikat három hétig is akár, mondjuk az hosszú kihagyás lenne a club életében, de legyen, őt aztán nem zavarja, akkor is meg akarja majd oldani.
- Mert kurva jól néz ki, azért. - És ebbe nem kell többet gondolnia senkinek; Alfonsonak semmit sem kell kompenzálnia az életében, egyszerűen szereti a szépet, megengedheti magának, úgyhogy nem volt kérdés sem a méret, sem a jelleg, sem a rengeteg extra cucc, amiktől jól érzi magát. A villához képest egyébként ez a hely semmi, mégis azért érzi a hasonlóságot, úgyhogy neki erre szüksége volt.

Fizikailag, ha be nincs is drogozva, az egészen biztos, hogy Kira függője lett nagyon rövid időn belül, úgyhogy nem megy csodaszámba tőle sem a lakás, sem annak a körülményei, csak Kirának újdonság most minden. Az előbb akár el is hallgathatta volna a részleteket, hogy csendben vigye végez, amit kitalált, de ő be akarta vonni a másikat, ami most meglehet, hogy hiba volt.
Lehet Kirában is most érik meg az előbbi aktus, és annak a jelentése, csak nála egy nagyobb kiakadást okoz, míg Alfonso úgy érzi, nem tudják még kezelni ennek a nagyságát, és mindkét felnőttön túlnő a saját okaik miatt, hogy őszintén elmondják, hogy érzik magukat ezzel kapcsolatban.
Mondjuk Alfonso legalább megpróbálta, csak a maga csökött módján most lehet, hogy nem tudja folytatni.
Végignézi a következő felest, mintha őt tényleg lehetetlenség lenne józanul elviselni, amit személy szerint erős túlzásnak gondol, de megadja Kirának mindig a megfelelő mozgásteret, így most sem fogja bekorlátozni abban, hogy azt tegye, amire úgy érzi, most szüksége van. Nyilván nem várt tőle határtalan boldogságot, és ő lepődött volna meg leginkább, ha a nyakába ugrik a lány bármiért, de lehet, nem mérte fel a kiakadásának sem a mértékét.
Már nem nevet, mert ez az egész túlnő annak mértékén, amikor neki még belefér, meg talán tudat alatt sem akarja tovább hergelni a lányt azzal, hogy számára ez szórakoztató. Pedig az előbb még határozottan az volt, de ahogy Kirával mindig, nagyon gyorsan változik az irány, amerre egy-egy beszélgetésük el tud menni, és igazából ő ehhez már hozzászokott, csak most lehet úgy érzi, az előző szerelmeskedést követően ez mehetett volna sokkal kellemesebben is.
- Én személy szerint fehéret vennék. - Mondja a pultra támaszkodva egy rövid időre, mert már érzi, hogy ebből a helyzetből ki fogja magát vonni; néha neki is lehet valami túl sok, most pedig a tettekben manifesztálódott vallomása, illetve az, hogy mintha semmit sem jelentett volna, Kira kiakadása rátesz egy lapáttal, ezért el is távolodik a pulttól, hátrál néhány lépést, és megáll a konyhaajtó két félfája között. Semmi olaszosat nem érez magában, inkább csak ürességet, ahogy mindig szokott, ha kivonja a lelkét az adott helyzetből.
- Ránézek Marcora, amúgy is dolgoznom kell. - Nem hazudik, ez valóban így van, valamennyit muszáj az éjszaka folyamán dolgoznia; előbb is tulajdonképpen a lány vonzása miatt, egyik pillanatról a másikra hagyta magára a csapatot, tehát jelenleg, ha lángokban áll a club, se tud róla, és lehet, most több hasznát veszik ott, mint Kira itt.
- Van egy kulcs a pulton a bejárathoz közel, ha el akarsz menni. - Ezzel felmenti, nem igaz? Hogy nem kell maradnia, akkor sem, ha megígérte, hogy nem menekül majd el. El akart amúgy is, nem? Az együttlétük után, ami rengeteg mindent jelentett egyszerre, rögtön el akart szaladni, de végül nem tette. Ha magára akarná venni ezt, úgyis megtenné, de egyelőre ezt nem érzi, csak kifordul a konyhából, és elindul a kanapéhoz az apartman másik oldalán, ahol dolgozni kezdett, amíg Kira pihent.

Máskor biztosan bedühödött volna, felemeli a hangját, aztán tőle csapkodhatnak olaszosan órákon keresztül, amíg valakinek igaza nem lesz, de talán most először ő nem akarja, hogy igaza legyen. Ez nem egy játszma, nem kártyáznak, nem sakkoznak, ez róluk szól, ő pedig már simult annyit, hogy megértse, nem ő van a középpontban, de Kira sem hagyja neki, hogy odategye, ez pedig azután, amit az ágyban műveltek, megborítja teljesen.
Ez néhány hete nem lett volna lehetséges, hiszen a látszat számára mindent jelent, és ha meg is borítja bármi, akkor a közegtől függően reagál; vagy ledominálja a helyzetet, hogy ő legyen végül az a bizonyos nyertes, vagy elfed minden érzelmet - a dühöt meg undort főleg -, és úgy mosolyog, ahogy mindig, miközben már terveli ki a bosszút az adott személy ellen, okosan és óvatosan, hogy a neve hozzá se legyen köthető, semmilyen formában.
Nem akar ő most dominálni, bosszúra sem szomjazik, úgyhogy a helyzet új, a lány kiakadása sok, a szexet nem tudja hová tenni, úgyhogy most ő megy arrébb, de nem menekül. Kifordulva a konyhából rögtön hagyja, hogy az ürességet átvegye a munka, és ha a helyzet nem javul, vagy a lány elmegy az apartmanból, akkor egyszerűen lemegy, betölti az őt megillető helyet, játssza tovább a szerepét, és magába dönt annyi whiskyt, amit a teste fizikailag elbír még az alkoholmérgezés előtt. Ha nem megy el, akkor csak intézkedik a háttérből, hogy legalább abban fontosnak érezze magát, a férfibüszkeségét meg nyalogatja addig, amíg Kira meg nem jelenik ismét.
Felvesz egy nadrágot, hogy ne legyen pucér, amikor leül a laptop elé, és a bárpultnál, ami a medence közelében van, készít magának egy whiskyt, a szokásos rituálé keretein belül, ami megnyugtatja annyira, amennyire kell.
A fél óra alatt két whiskyt is megiszik, és mire megjelenik a lány, elintézi az italrendeléseket, válaszol néhány DJ megkeresésre - amiknek utána is néz a neten, mielőtt döntene róluk -, és már éppen arra készül, hogy ő maga írjon megkereséseket a nyár végi, nagy bulikra, amikor Kira megjelenik a perifériáján, és mintha várna.
Eddig az asztal felé hajolva ült a kanapén, most viszont hátradől, és a kezeit is elveszi a géptől, ezzel jelezve, hogy jöjjön, de nem mond semmit, és az ábrázata talán kissé komolyabb is, mint szokott lenni.
- Tökéletes, köszönöm. - Sokszor nem eszik jól, vagy eleget, mert a munka több erejét és idejét felemészti, mint eddig észrevette volna, de Kira rámutatott, hogy a szünet néha szükséges. Ahogy most is, csak most más miatt, mert sejtette, hogy a lány ki fog akadni - mondjuk, hogy így meg ennyire, azt nem -, és ő ezért is van itt még mindig, nem a clubban. Ezt nem lehetett volna néhány percben elintézni, amíg mondjuk hazaviszi őt a kórházból, és utána megy dolgozni, Kira meg pihenni. Reggelig viszont nem várhatott, mert addigra ő lett volna teljesen zokni.
Eszik néhány falatot az egyik melegszendvicsből, hátradőlve a kanapén, aztán halkan kifújja a gondterhelt levegőt az orrán keresztül, hogy végül megszólaljon.
- Nem kell azért maradnod, mert megígérted, hogy nem menekülsz előlem. - Mert ő most abban a hitben van - mivel látta, hogy a másik menekülni akar megint, és azonnal -, hogy emiatt van még itt. Ezt pedig nem akarja, mert ő a nem menekülést úgy értette, hogy ne is ez legyen az első reakciója, nem így, hogy rákényszeríti magát a lány, csak azért, mert megígérte. Ez így Alfonsonak nem jó.
- Szóval ha zsigerből mennél, akkor nem tart itt vissza semmi. - Sem ő, sem ígéretek, tényleg semmi. Lehet valóban ez lesz az utolsó, hogy Kira elmegy tőle, mert már szinte úgy érzi néha, csak ő akarja ezt az egészet, az meg elég szánalmas volna egy olyan férfitől, minta milyen Alfonso, úgy gondolja.

Elemi erővel tör rá, hogy odahányja kettejük közé az asztalra, az nem csak szex volt, de a torkára akad úgy, hogy köhögnie nem kell, egyszerűen csak nem mozdul, ő meg összezárja az ajkait, és érzi, ahogy a torkában ez a kijelentés égni kezd. Fél, vagy mi a fasz van? Hát tisztán érezhető volt, egyértelműen, és jó, hogy arcon nem csapta őket, hogy mi van, erre mindketten körbejárják, mintha robbanni tudna, vagy mintha mérgező lenne, ezért óvatosnak kell lenni vele.
Ezért egyelőre nézi a másikat, az érveit hallgatja, és azt veszi magán észre, hogy folyamatosan sóhajtozik. Persze, Kirának igaza van, lehetett volna finomabb, okosabb, lassabb is. De nincs erre ideje, ő inkább ettől fél, ha már valamitől kell neki mindenképpen, és ha heteket tölt el azzal, hogy bevezeti, milyen a világa a felszín alatt, akkor csak kiderülne minden, Kira pedig a végén, így is úgy is elszalad előle. Alfonso nem nyerhet, ezért csinálta így, mert hosszútávra tervez, de ilyen kettejüknek, együtt, nincsen.
Ahogy erre tekint, a szex témája már nem is tűnik annyira félelmetesnek, mert ha veszít, akkor veszítsen nagyot, ezért egy pillanatig még fürkészi a lány arcát, mielőtt a kanapén hátradőlve megszólalna.
- Az nem csak szex volt, Kira. - Így még nem gyűjtött bátorságot semmihez, aminek ekkora súlya lett volna; de van valami, aminek még ennél is nagyobb, úgyhogy igyekszik az egész káoszban otthonosan mozogva, a kezébe venni egy kicsit az irányítást, mert ha egyikük sem beszél erről ma este, abba fog csak igazán belebolondulni.
- Úgy éreztelek, annyira közel, mint még soha. - Hajol kicsit előrébb, mintha jól akarná látni a másikat, attól tartva, hogy elmenekül, és mivel már többször megtette, lehet, mindig ez jár majd a fejében. De ez is csak azért, mert ez az utolsó dolog, amit akarna az életében most, főleg, hogy idáig eljutottak, ennyire képes volt nem csak simulni, de a saját, nem túl látványos, ám annál magasabb falaitól is megszabadulni. Ha Kira most menni akar mindig, mi lesz, ha megtudja az igazságot? Ráhívja a rendőrséget?
- És te rögtön menni akartál. - Persze, megtorpant, eszébe jutott, hogy ígért valamit, ezért irányt változtatott, és végül maradt. De akkor ez most mi a szart jelent?
- Az ajtóban torpantál meg, mit kellene gondolnom? Kibaszottul belém égett, akárhányszor elmenekültél előlem, mert senki nem késztetett még gondolatban arra, hogy fizikailag az útját álljam, annyira nem akarom, hogy menjen. - Nem tette meg, mert sohasem bántaná, korlátozná, kényszerítené semmire a másikat, de a fejében minden alkalommal megjelent ez a kis vészcsengő, ezekkel a gondolatokkal, de arra tanítja Kira folyamatosan, hogy ne gondolja, az lehet majd, amit ő akar. Ez neki nagyon nehéz, mégis tartja magát, ahogy tudja.
- Ennél a világnál csak mély víz van, Kira. - Hogyan szoktassa luxushoz, ármányokhoz, kapcsolatokhoz, veszélyhez hónapok alatt? Nyilván a felszínes részéhez hozzá tudta volna szépen lassan szoktatni, de erre nincsen ideje a másikkal most. Ha tudná, hogy nem hagyja el akkor sem, ha kiderül, hogy bűnöző, akkor mehetne minden, szépen és lassan, de így ez.. Nem tudja már, mit gondoljon.
- Azt akartam, hogy lásd, mire lehetek képes, mert vagyok is, és ezt nem tudom félretenni most. Arra nem gondoltam azonban, hogy ez többet számít majd neked, mint a gesztus, amivel tettem. Te számítasz, nem ez a kurva hely, meg ami benne van, az a körítés, és valójában szart sem ér, Kira. Csak te, érted? - Kicsit már megemeli a hangját, amiért ezt egyáltalán el kell magyaráznia, de ez lehet szól a szeretkezésnek, ami, amennyire ijesztőnek tűnik jelentésében, annyira akarja megint, mert ezek szerint másképpen nem bírja a másik tudtára adni a szándékait, érzéseit, jövőre irányuló terveit, mintha dugja.. fognak még tudni olyat csinálni egyáltalán?