A zene, festés és az olvasás az, ami megnyugtat, de olykor egy igazán kedves fenyegetés is fel tudja dobni a napom, már amikor én osztom azt. De ha a talajon akarunk mozogni, akkor azt kell mondanom, hogy az edzés és a futás kapcsol ki ezeken kívül és persze a munka.
Csoportom:
Törvényszegők
Jellem
A nők mániája a vásárlás, ők azok, akik képesek eltölteni órákat egy boltban azt keresve melyik darab lehet következő, amit majd bedobnak a gardróbba és nem veszik fel talán soha. Én is ilyen fajta férfi vagyok, bár nekem a vásárlás része annyira nem fekszik, mert órákat nem vagyok képes eltölteni egy olyan helyen, ahol több a ruha, mint a gardróbomban, pedig én szeretek öltözködni, egyik elég erős jellemvonásom, hogy mindig a megfelelő öltözéket választom a megfelelő naphoz. Talán a hiúságom egyik jele ez, mert tökéletesen tisztában vagyok azokkal, milyen vagyok és milyen értékeim vannak. Aki találkozik velem és beszélgetésbe elegyedünk, nem kedvel meg azonnal, talán sosem, és ez így van jól, nem nagyon vagyok barátkozós típus, akiket a körömbe fogadok azokat pénzelem, vagy megfenyegetem és ezzel máris megvan az örök hűség, hála a családomnak sok erőfeszítésem ezekben a dolgokban nincsen, mert apám kijárt egy utat, amit követnem kell és én megteszem, bár nem én vagyok az, akinek a családi üzletet örökölnie kell, mégis hasonló fába vágtam a fejszét, ők a pénzzel garázdálkodnak én inkább a fegyverekkel. Egy művészeti galéria New Yorkban nem annyira feltűnő, de azt azért is hoztam létre, hogy az egyéb sunyi ügyeimet tudjam fedezni vele, a fegyverkereskedelem virágzik, vagyis Firenzében biztos, nem mintha annyira New York-ba akarnék telepedni örökre, de egy időre biztos itt leszek és a munka boldogít így áthozom ide is amit ott elkezdtem, meglátjuk mi lesz belőle. Sokan nem tudják rólam és én is csak igen ritkán élek ilyen élvezetekkel, de nem csak egy kapura játszok, sosem voltam olyan ember, aki nem próbál ki mindent, amit csak az élet felhoz neki, ugyan az erősebb nemmel ritkábban van akcióm, sokkal jobban vonzanak a kerek idomok, de azért egyiket sem vetem meg. Senki nem nézné ki belőlem, mert a felszínen ott lapul az a macsó, aki sokak szerint a nők vágya és nem a férfiaké és nekem is csak a nők felé kellene kacsingatni, de miért érné meg csak egy valamit kipróbálni egész életünkben amikor mindkettőben van olyan mámor, amire szükségem van. A családom tudja, elfogadja, mert amíg nem csak a farokra bukok, apámnak is édesmindegy az egész milyen vágyaim vannak és lesznek. Neki tervei vannak velem már a leendő feleségem is megvan, aki mellett még akár másfelé is kacsingathatok, hiszen kétlem, hogy olyan házasság lenne a miénk, amit mindketten akarunk, sőt, a nyitott kapcsolat csodákra képes, de egyelőre még házas sem vagyok és ezen még bőven ráérek agyalni, addig meg élek, ahogy akarok. Kalandvágyó vagyok, nagyon makacs és egy igazán rossz tulajdonságom, hogy nem szeretem ha olyanok akarnak a családom és az én közelembe férkőzni, akik egyszerűen nem odavalók, az én világomban mindenkinek megvan a helye és jobb ha nem keverednek ezek a dolgok, mert ettől elég könnyen tudok ideges lenni és olyankor előkerül az öklöm vagy egyéb indulatkezelési probléma is, ha valaki ennek ellenére pofátlankodik be. Az apámtól tanultam nagyon sok mindent, amit arról kell tudni, hogyan vezessek valamit úgy, hogy soha ne bukjunk le, mert amit teszünk sosem az legális témát feszegeti, de ha ebben nő fel az ember ez teljesen normális, csupán csak óvatosabbnak kell lenni és okosnak, ami a születésemnél fogva már tanult dolog részemről. A családomért tűzbe mennék, de sok ellenségünk van, akik ellen talán annyira mégsem vagyunk fenyegetve, mint ők hiszik. Más családoknál is normális, hogy egy egészséges rivalizálás van köztem és a bátyám között, annak ellenére, hogy minden az övé, amit apám örökbe hagy egyszer teljesen neki. Ennek ellenére ő is azok közé tartozik, akikért bármit megtennék, ha valaki kikezd vele, bár ő nem az a fajta, aki védelemre szorul. Hiába vett apáma szárnyai alá engem is, amikor még fiatalabb voltam és nevelt ki úgy akárcsak őt, mivel nem én voltam az elsőszülött nekem nem minden jár, de ez így van rendjén ezen sosem akadtam fenn, inkább feltaláltam magam és egészen New Yorkig jöttem, de persze nem csak emiatt.
Avataron:
Michele Morrone
Múlt
Sosem hittem magam igazán művész léleknek, mindenbe egy nő vitt bele, aki semmilyen más benyomást nem hagyott bennem azon kívül, hogy festeni kezdtem általa. Az az este kalandos volt, egy parti, amire nem is annyira akartam elmenni, de a kis fehér porok, mindig ösztönöznek és akkor is ezt tették, majd a hancúr a kiborult festékek között és egy csodás alkotása testünk gyönyöréből, azt hiszem mély benyomás volt és örök emlék, hiszen itt állok New York olyan negyedében ahol nyüzsögnek az elit népségek, a pénzes banda. 10 éve szerettem bele a művészetbe, akkor még azt hittem ezek csak olyan alkotások, ami azoknak érték, akik készítik, de ez nem így van, nem mondom, hogy nagyon sikeres festő vált belőlem ez idő alatt, mert nem így van, de szívesen gyűjtök olyan darabokat, amik mások szerint igen nagy értékkel bír és el lehet adni, a saját galériámban immár. Fél évembe telt itt kiépíteni ezt az egészet, nem hosszú idő, hiszen minden a rendelkezésemre állt, de főleg a pénz, a fegyverkereskedelmet itt is fel lehet lendíteni, idővel, de a családom neve sem idegen ezekben a berkekben, így elég könnyen tudtam befolyást szerezni, nem kicsit, hogy az egyik legnagyobb feje legyek ennek a városnak a fegyver bizniszében. A galéria tökéletes álca, hiszen aki ismer tudja, hogy a hobbim, és a jól bevált dolgokat alkalmazva tudom mindkettőt teljesen feltűnésmentesen csinálni. Itt állva a galéria közepén várva a megnyitóra a számon széles mosoly jelenik meg, az apám is tiszteletét teszi ma itt, nem gyakran bújik ki Olaszország határain kívül, és most nem a galéria a fő oka annak, hogy itt van, mert őt sokkal jobban vonzza a másik üzlet, amibe belekezdtem, nem látja a fantáziát benne New York-ban, pedig van, és be kell bizonyítanom. A bátyám is eljött volna, de halaszthatatlan dolga van, így most nem jelenik meg, ami nem baj, jobb ha nem itt feszülnek egymásnak a riválisok, hiszen a család több tagja is itt lesz és olyan arcok, akik jobb ha nem közelítik meg az idősebb Vizzinit egy korábbi incidens miatt. Én egészen kedvelem ezeket a balhékat, de már 38 éves fejjel nem produkálnám ki csak a szórakozás kedvéért.
A megnyitó tökéletesre sikerül, megvolt a kellő csillogás és az üzlet másik része is igazán jó pénzt hozott az este. Majdnem minden úgy alakult, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, ahogy egy ilyennek mennie kell, hogy a rendőrség sose fogjon nyomot, de mindig van valami ami elromlik, bár nem a legrosszabb értelemben, hiszen nyoma ugyan a következő történéseknek nem marad és hátrányt sem okoz nekem, mégis az hittem ennyivel letudom a napot. Apám azonban mást tervezett, több éve halogatom azt a bizonyos esküvőt, ami annyira rám akart tukmálni, tudom ki a leendő ara, ahogy azt is, hogy mennyire fog neki “örülni” és azzal is tisztában vagyok, hogy én nem akarok megházasodni, de erőlteti, mert a családi köteléknél számára nincs erősebb. Ez valóban így van, kedvelem Fab-ot, mióta csak ismerem és az immár lassan 30 éve, hiszen majdnem születésétől kezdve a családom része olyannyira amennyire én vagyok az övé. Ő még nem tudja, és mindenki tőlem várja a megváltást, hogy elmondjam neki, udvarolnom kellene, aminek az alapja egészen meg is lenne, hiszen mindig is volt köztünk egy elég érdekes macska egér játszma, de ez ebben ki is merült. Ez már nem az a század, amiben az apáink felnőttek, itt nem nagyon tudják megszabni ki kivel élje le az életét, de mégis megpróbálják. Évek óta titokban tartom ezt a nő előtt, aki az egész életemet ismeri, aki közel sem közömbös számomra, de még ő sem elég ahhoz, hogy bekössem a fejem, szeretem a szabadságot, szeretem az életet úgy ahogy van, minek is rondítanánk bele egy kellemetlen szituációval?
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
A legtöbb embernek azt gondolom mindig az az elképzelése azokról, akik rendszeresen és tudatosan megszegik a törvényeket, hogy az élet minden területén olyan szabadságot élveznek, amelyet a normál emberek soha nem fognak. Elvégre törvények ide vagy oda, a Te világodnak nem a büntetőtörvénykönyv szab határokat. Ettől függetlenül azonban nem mondhatod, hogy teljes szabadságban élsz, mert teljesen más elvárások és igen, szabályok is érvényesek ott, ahol a mindennapok a fegyverkereskedelemről és különböző sötét ügyletekről szólnak. Megvan a maga veszélye, de azt hiszem nem is olyanoknak való, akik könnyen megijednek a saját árnyékuktól. Te egyáltalán nem tűnsz ilyen embernek, sőt - a soraidból egy olyan férfi körvonalazódott előttem, aki könnyedén igazodik minden élethelyzetben, aki nem fél kipróbálni olyasmit, amiért mások talán elítélnék és aki tisztában van vele, hogy mindent megkaphat. Persze ahhoz, hogy ezt megtehesd, keményen dolgozol. Nem pusztán apádat követed és elfogadod, hogy a bátyád előrébb van nálad - nem csak azért, mert hamarabb született -, mégis vannak saját ötleteid és megvalósítandó céljaid. Adaptív vagy, nyitott és ezek mind-mind az előnyödre válhatnak, de talán váltak is már az eddigiekben. Érdekes fordulat, hogy olyan házasság vár rád, amire valójában nem vágysz és bizony kíváncsivá tettél azzal kapcsolatban, hogy hogy fog ez működni közöttetek. Lehet, hogy a nyitott kapcsolat sokkal szórakoztatóbb és több szabadságot eredményez, mintha leláncolnád magadat valaki mellett, de lehet valakihez úgy nem kötődni, ha közben a házastársadnak tekinted őt? Amilyen egyszerűnek tűnik most az egyenlet, olyan nehéz lehet a végső megoldás. Az élet pedig sosem olyan egyszerű, hogy ezekhez a szituációkhoz csak úgy megoldókulcsot osztogassanak. Kíváncsi vagyok milyen élményeket szerzel New Yorkban, ezért nem is tartalak fel tovább. Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!
So why am I falling? There's nothing to illuminate if I'm turned off On the verge of crashing Lucky to be a star Chasing big dreams but it's not enough · ·
Wonder how long I slept in I don't know where the hell I've beenI know that's all rightLast night we met at one Drank 'til two Danced 'til four You walked me home And now I want more
See, what you don't understand Is fallin' in love wasn't part of my plan Started with a crush, now I call you my manDoubt that I'll ever fall in love again I spend all my days doin' nothin' but lovin' you
★ lakhely ★ :
Upper East Side ⋆ Manhattan
★ :
★ idézet ★ :
“What are we then?”
I ask defiantly, putting some distance between us which he crosses with one step anyway. He kisses my cheek.