- Soha nem előled menekültem, hát nem érted? - csattan fel egy picit hangosabban. Ez nem csak a szavak kiforgatása, hanem az igazság. Egyszer sem azért menekült el, mert Alfonsoval lett volna bármi baja, hanem saját maga elől futott. - Meg kell állítanod néha, muszáj elém állnod és megállítani - mert, ha valaki, akkor az olasz képes arra, hogy ezt megtegye. S azt gondolnánk, hogy erre a nő rosszul reagálna, de zsigereiben érzi, hogy nem. Alfonso tökéletesen le tudja őt reagálni és kezelni, ami számára iszonyat rémisztő, ugyanakkor teljesen megnyugtató is. - Az elmúlt hetekben annyi és olyan érzelem csapódott le rám, amikkel huszonnégy év alatt szerintem egyszer sem találkoztam - vagy, ha igen, akkor nem egyszerre és nem ennyire intenzíven támadtak. - Fogalmam sincs, hogy kellene kezelni őket vagy téged vagy bármit, amit te adni tudsz, adni akarsz - muszáj ezen a ponton elnevetnie magát, mert ez az egész helyzet lassan beillik egy cirkuszi bohózatba. S egyáltalán nem Alfonso miatt, hanem miatta, tökéletesen tisztában van ezzel. Egész eddigi élete során, igyekezett a legtöbb érzelmet kikapcsolni, elnyomni vagy észre sem venni. Ezért az, hogy most ennyi minden zajlik közöttük, nem tudja egyből befogadni. - Azért menekülök, menekültem, mert nekem kell egy kevéske idő, egyedül, hogy fel tudjam dolgozni a dolgokat. De, ha te a közelemben vagy, vigyorogsz, meg nézel és ráadásul nincs rajtad semmi, az baszottul nehéz - őszintén, kinek ne lenne nehéz az ő közelében józanul mérlegelni vagy gondolkozni? Biztos benne, hogy még a férfiak között is akad, nem is egy példány, aki nem képes erre, hát akkor a gyenge nők, hogyan tudnák megoldani? - Tudom, hogy nem egy egyszerű szex volt, jézusom, hát én kértelek, hogy ne az legyen - fújja ki végül a levegőt hangosan. Nem ennyire hülye, erre kifejezetten emlékszik, még annak ellenére is, hogy félig aludt. Ő akarta, ő kérte és nem tudja, hogy honnan és miért jött ez a kérés, de a másik megadta neki, ami még ijesztőbb volt annál is, hogy kérni merte. - Szavak nélkül adtunk egymásnak egy olyan vallomást, amit nem tudunk igazán megfogalmazni és ez teljesen rendjén van. De kurva ijesztő, érted? - emeli tekintetét a másik szemeibe és ha Alfonso jól megfigyeli, láthatja rajta, hogy ő tényleg fél ettől az egésztől. Nem az olasztól, hanem az érzésektől, mert annyira ismeretlenek neki és utálja, ha nincs tudása valamiről. Nem akar nagy szavakkal dobálózni, nem akar ígéreteket tenni, mert erre egyelőre képtelen, de azt szeretné, ha a férfi tisztán látná, hogy bármennyire is tűnhet úgy néha, hogy a kezében tartja a dolgokat, ez nem így van. Most teljes káosz és kupi uralkodik rajta és benne, aminek rendezéséhez kell néha az öt vagy tíz lépés távolság. - Sajnálom, hogy úgy érzed, hogy hálátlan és értetlen vagyok. Nem akartalak soha megbántani, hát a tudatalattim folyamatosan feléd tol bassza meg - és már simán elhiszi azt, hogy direkt vitte azt a könyvet a clubba, hogy kitűnjön, hogy észrevegyék, hogy elkezdődjön valami, aminek hiánya addig ismeretlen volt. Az elme játéka néha igazán veszélyes tud lenni, főleg egy olyan valaki számára, aki inkább emel falakat, mintsem törődik az érzelmekkel.
“I'm not used to chasing. I beg and I steal just to borrow your heart. But girl, let's just face it, there's no one like you. And everyone knows it, I know you don't notice, can't keep my focus. I just be open. Won't hide what I'm showing, oh-oh”
Ha ez az egész csak rajta múlna, ő nem akarná megérteni, sem elemezni, sem több lépéssel előrébb járni a másiknál, pedig ezek mind jellemzőek rá alapvetően. Csak sodródna az árral, mert annyira tiszta számára egyébként, hogy hova tartanak, és élvezné az összes érkezést, beszélgetést, érintést, mindent. Hogy pontosan mit érez, azt csak kimutatná, beletenné minden cselekedetébe, nem akarná, hogy jelentése legyen, értelme, bármije. Ahogy Kira próbálja a kusza, mindent érteni akaró, zavarodott gondolatait megfogalmazni, rájön, hogy miatta próbál mindent megtenni, hogy ez működjön. Ő nem akarja érteni, de ha ő nem érti és nem segít a másiknak, akkor szétesnek. Ő nem akarná, hogy annak az együttlétnek legyen szavakban kimondott visszacsatolása, de ha nem ragaszkodik hozzá, akkor meg fognak itt helyben bolondulni. Ő tudja mit akar, és akkor ezek szerint Kira még nem? Vagy igen, csak..? Azt mondja fél, Alfonsonak pedig kicsit elkerekedik a szeme. Nem tőle fél, hanem az érzéseitől, amiket kivált belőle, de ezt meg a férfi nem értheti, mert olasz, mert őket csak az érzelmeik irányítják, még a maffia fejeseit is, hiszen hidegvérrel ő még nem látta őket embert ölni. Nem, az hangos, bosszúvágyas, majd ők megmutatják produkció, dühvel, gyűlölettel, mindennel, ami belefér maximálisan egy ilyen cselekedetbe. Ahonnan ő jött, ilyen nincsen. Persze, ő is tart az egésztől, de Alfonso azért, mert ő tudja, milyen gyorsan véget érhet ez az egész, de Kira ezzel egyáltalán nincsen tisztában, így az ő félelmei olyan dolgokon alapszanak, amiket nem lát a két szemével, csak feltételezi, hogy lehetnek. Sóhajt ismét egyet, és kinyújtja a lány felé a kezét, amikor befejezi a mondandóját. Közben egyetlen szót sem szólt, próbálja a sajátjait a káoszban sorba rendezni, de ezeket nem tudja majd kimondani, amíg nem ér a másikhoz. Nem akar vele szemben ülve lenni, mintha egy kibaszott tárgyaláson lennének, amikor egymás szeretői, és olyan dolgokat lépett meg alig egy hónap alatt, amiket másoknak tizenegy éve nem volt hajlandó megadni egy pillanatig sem. - Gyere ide, kérlek. - Mondta már ezt a lánynak, kérte is már szépen, szóval Kirának tudnia kell, mi fog most következni. Alfonsonak viszont szüksége van erre, mert ha nem történik meg, akkor felrobban az agya, és itt lesz a vége, hamarabb, mint bármilyen eshetőséget megfigyelve gondolta volna. Ha Kira közelebb jön, akkor elölről az ölébe ülteti, közel húzza magához, és vadul az ajkaira kap, mintha bármilyen szó előtt neki most le kellene vezetnie a feszültséget. Kira is simulákonyabb lesz sokkal, amikor hagyja, hogy hatással legyen rá, és lehet ezt kellett volna a konyhában is alkalmaznia.. csak ott annyira egyértelműen kérte a másik, hogy semmilyen érzékére ne merjen akkor hatással lenni a férfi, hogy nem akarta elvenni a kiakadást a lánytól. Most egy részét megpróbálja megnyugtatni, aztán akarva-akaratlan feltüzelni egy másikat. Amikor már érzi a vérét mozdulni, akkor elveszi a lánytól az ajkait, és felnéz rá, olyan szemekkel, ahogy a sötétben is nézte őt, csak ott biztosan nem látta. Ott csak a mozgásából, a hangjából találhatta ki, mit jelent mindez, most egyértelműen látszik. - Tudom, hogy kurva ijesztő. Én sem mozgok még otthonosan ebben. - Vallja be a nyilvánvalót, pedig volt már szerelmes életében, nem is egyszer, de akkor tévedett volna? Nem is azok voltak? Kalandok, ragaszkodás, az igazi meg ez? Annyi kérdése lenne, de ezekre vagy ketten találják meg a választ, vagy baszhatja még jobban, mint eddig, és neki még annyival is nehezebb, hogy a végkimenetellel tökéletesen tisztában van. Ha ettől nem robban szét az agya, akkor semmitől. - Nem akarok már kapálózni Kira. Annyira egyértelmű ez az egész, hogy annak akarom látni, ami. - Talán a szóbeli vallomáshoz ez a legközelebbi verzió, amivel egyelőre szolgálni tud, mert úgy érzi, ugyanarról beszélnek, ugyanazt tartják ijesztőnek, ugyanattól robban szét a fejük. Alfonsonak lassan más is, de ez a lány hibája, és meg kellene lassan szoknia, hogy csak akkor nem fog neki állni, ha konyhapult, dohányzóasztal, és egyéb alkalmatosságok állnak közöttük. Attól még tud beszélni, gondolkozni, és most le sem veszi a másikról a szemét. - Tudod, Kira.. Ha valami sok, te is levezetheted rajtam, bármikor. - Suttogja halkan, mert nem tudja elképzelni, hogy amikor a gondolatok túlcsordulnak, azon nem segít hirtelen egy orgazmus. Az egész biológiailag úgy lett kitalálva, hogy a test és az elme is ellazuljon a hatására, Alfonso pedig egyébként is lóg egyel ilyen téren a lánynak, csak el kell vennie, amikor akarja. - Nem hálátlannak érezlek. Hanem olyan, mintha te nem akarnál engem úgy, mint én téged. Ettől az érzéstől pedig ki akarnék ugrani az ablakon. - Ingatja a fejét, jelezve, hogy nem jóleső az érzés, és nem is ért azzal egyet, hogy ilyen gondolatokat ültessen el a fejében a másik, hiszen mint mondta, annyira egyértelmű ez az egész, csak a nagy megértési kísérletben túlbonyolítja a másik, tiltakozik ellene, el akarja lökni, mert mondjon bármit, ez így van. Azért van lehetőségük még mindig megérteni, mert Alfonso kurva türelmes. - Hogy mondjam még, hogyan értessem meg veled, hogy akarlak? Kellesz, Kira, mint még senki más. És ezért, csak, hogy tisztában legyél vele, bármire képes vagyok. - Ha tudná a családi hátterét, ha a lány tudna a maffiáról, ezt érezhetné fenyegetésnek is, közben pedig csak egy ígéret, hogy ez a lakás semmi, mert még többet is tenne azért, hogy ez működni tudjon. Mi kellhet még neki megnyugtatásként? Mi rendezhetné ennél jobban sorba a gondolatait? Mi fordítaná le az érzéseit ennél eredményesebben? Alfonso már nem tudja elképzelni, mi az a gesztus, amivel ki tudná magukat egyensúlyozni úgy, mint amikor szexelnek. Akkor olyan a világ, mintha minden a helyére kerülne, olyan dolgok is, amikről nem is tudta, hogy eltévelyegtek, és útmutatásra van szükségük.
Sóhajt ő is, mert bármennyire is hálás azért, hogy egyszer sem vágott közbe a másik és hagyta, hogy végig mondja, azért ez egy kissé bosszantó és rémisztő is. Kira nem az a fajta, aki ennyit fecseg. Szeret lényegre törő lenni és röviden lezárni mindent. De az olasz mellett tényleg egy szerelmes kis tinilány lesz, aki mindenről beszél, azért, hogy mondjon valamit és ne legyen csend. Ez szörnyű, még számára is. Ennek ellenére, mikor a másik nyújtja felé a kezét, ő mozdul és közelebb lép, megáll előtte, majd lassan ereszkedik bele az ölébe. Egész teste bizsereg már attól is, hogy a férfi a kezét fogja, hát amikor csókba hívja, szinte már lángol is. Nem fogja vissza magát ő sem, mohón, követelőzve viszonozza a férfi csókját és amennyire lehetséges, annyira közel csúszik testével a másikéhoz, hogy ne legyen közöttük semmi felesleges távolság. Neki is kell ez, bár az olasztól kérdezte, hogy drogozott-e, be kell látnia, hogy ő sokszor érzi azt, hogy elvonásai vannak. Annyira bőrére égtek a csókok, érintések, sóhajok, hogy néha azt veszi észre, mintha sóvárogna értük. Kegyetlenül. Alfonso jó játékos, nem tudja még, hogy csak és kizárólag ő az a nő, akin és akivel ennyire tökéletesen tud játszani, de azt nem tudja elvenni tőle, hogy minden porcikáját úgy érinti, mintha mindig is tette volna. Ez még szokatlan számára és nem is igazán tudja, hogy valaha képes lesz-e arra, hogy megszokja. Most ebben a pillanatban csak élvezi és még húzza egy kicsit, mikor azt érzi, hogy a másik abba akarja hagyni, mert az a fél óra a konyhában egyedül, sok volt úgy, hogy tudta, a másik itt van valahol a lakásban. - Pedig, neked van pár évnyi előnyöd – válaszol végül nevetve, mikor már képes a csókjuk után megszólalni. Igen, ha jól vannak, akkor nem hagy ki egyetlen egy pillanatot sem és beszól a kora miatt. Nem azért, mert tényleg zavarná, sőt.. Rá kellett már ébrednie, hogy Alfonso a legjobb korban van. Már nem akar felvágni a nőknek, nem hajtja azt, hogy mindig más legyen mellette és ami a legfontosabb, nem az anyjával él.. Hallott ő már sok mindent azokról a férfinak nevezett kisfiúkról, akik még anyuci szoknyája alatt léteznek és nem, ő olyat köszöni szépen, de nem kér. – Micsoda ajánlat.. hogy is mondtad nekem erre? Te megőrültél vagy ilyesmi, ugye? – Alfonso szavaitól egész teste libabőrössé válik. Annyira szexin képes mindent előadni, hogy ha előtte nem csókolta volna úgy, ahogy, akkor már ettől a pár szótól is biztos, hogy benedvesedett volna. – Nem akarnálak annyira? – muszáj ezen nevetnie. – Te mondtad, hogy nő nem akart még úgy, ahogy én a táncparketten – és még mindig nevet, aztán nyom a másik ajkaira pár apróbb csókot. - Nem gondoltam, hogy egy olasz macsónak bármilyen megerősítésre is szüksége van – súgja a másik ajkaira, de csókot nem ad neki, hanem ha engedi a másik felkel és visszatelepszik a másik oldalra. – Muszáj megennem a szendvicsemet, mielőtt megint úgy járunk, mint a villában – ad magyarázatot arra, hogy most miért távolodik el. Nem tudja, hogy mikor evett utoljára és látja és érzi a másikon, hogy ez megint nem az az éjszaka lesz, amikor édesen a takaró alatt összebújva, néznek valami filmet. Ma is meg fognak őrülni és valószínűleg őrültség, de minden sejtje erre vágyik.
“I'm not used to chasing. I beg and I steal just to borrow your heart. But girl, let's just face it, there's no one like you. And everyone knows it, I know you don't notice, can't keep my focus. I just be open. Won't hide what I'm showing, oh-oh”
Kira is, valószínűleg anélkül, hogy tisztában lenne vele, tökéletesen nyomogatja a férfi gombjait. Pontosan arra van szüksége, hogy egy kicsit elnyújtsa a csókot, mert Alfonso még nem kívánja a végét, csak okosnak tűnik azon a ponton megszakítani, nehogy ágaskodva kelljen kimondania a nehezebb dolgokat kettejük között. Még épp időben távolodik el a másik, de azt eléri nála, hogy megint egész éjjel benne akarjon lenni. Az ő korában ennyit szexelni már a vérnyomás rovására megy, úgyhogy szinte már biztos, hogy a lány lesz a végzete. Persze ironikus, hogy ekkora korkülönbséggel mindig a fiatal lányok kezdeményezik a szexet, köztük viszont Alfonso az, aki képtelen megálljt parancsolni saját magának. Ezen a gondolaton legszívesebben vigyorogna, ha már Kira ismét a korát veszi elő, de nem, koncentrálnia kell a gondolataira, azok is nagyon fontosak kettejük között, mert meg kell oldani azt, ami ma este történt. A szex csodálatos, és mindig újra azt tudja tőle érezni, hogy tökéletesek, de nyögések meg élvezés nélkül is azt akarja, hogy eljussanak erre a szintre. - Én őrült voltam mindig, ez remélem feltűnt. - A világa is sokkal inkább indikálja, hogy az legyen, mint mondjuk Kirának a sajátja, úgyhogy ez senki számára nem újdonság. Hajlamos túlzásokra, hajlamos dührohamokra, meg egy csomó szarságra, amit az átlagember a szociális meg társadalmi elvárások miatt elfojt magában, ő meg kiadja, mert senki az ég világon nem érdekli őt igazán. Legalábbis eddig így volt, mert ez a lány meg mindennél jobban érdekli. - A testemet akarod, ez nem kérdés. Az viszont, hogy velem akarsz-e lenni, nem mindig tiszta. - És ez is alátámasztja, mennyire jól működik a két test, de a két lélek mintha még mindig nem talált volna egymásra. Illetve, a szeretkezésük után azt gondolta néhány percig, hogy eljutottak oda is, és már nem kellene sok, hogy tényleg minden olyan legyen, amilyennek lennie kell, de aztán Kira teljesen kiakadt, Alfonso pedig nem tudja ilyenkor, hogy hányas a kabát, amit olyan, mintha a lány rá akarna majd adni később. Fogja is, csak nyomós oka lesz rá, nem egy ilyen veszekedés. - Ugyan, a nevemet bármikor elérem, hogy visítsd, ha kell. De azt alapjáratnak vennem, hogy akarsz az életedbe, erős túlzás volna még tőlem is. - Hiszen ő lesz az utolsó, aki olyanra akaszkodik, aki nem akarja őt. Ahogy már korábban említette valamikor, az olyannyira végtelenül szánalmas lenne, amivel ő képtelen lenne együtt élni. Mindezek ellenére nem tudja megállni a vigyorgást, amikor a villás esetet hozza fel a másik, és előre dőlve a laptopra terelődik a tekintete, miközben vállat von. - Fogalmam sincs, miről beszélsz. - Teszi a hülyét, és muszáj néhány e-maillel elterelnie a figyelmét, ha nem akarja tényleg megismételni azt, ami az otthonában történt. Tudja, hogy gonoszság volt nem hagyni enni őt a megjegyzéssel, amit akkor tett, de nem bírta megállni, mert Kira elélvezett attól, hogy belécsúszott, és ezen sem képes azóta sem túltenni magát. Most is elég sok elmés megjegyzés jut eszébe, de hagyja enni a lányt, mert ha egész éjszaka benne lehet megint, akkor ennek ez az ára, úgy gondolja. - Egyébként.. - Hajtja le a laptopot, amikor a melegszendvics eltűnik a másik tányérjáról, és elvigyorodik megint, mielőtt megszólalna. Hogy a mailekben mit írt, fogalma sincsen, mert a vér már nem egészen a helyén van a testében. - ..hogy tetszett az ébresztésem? - Ő, ha tehetné, rendszert csinálna belőle, és most először ötlik eszébe, hogy milyen lenne valóban együtt élni a másikkal; képes lenne akár öt ébren töltött percig is békén hagyni? Vagy tényleg hazaérve már venné is le az inget magáról, hogy csak találja meg, és akkor nagyon...? Halkan elneveti magát a gondolatra, de nem fűz hozzá semmit, nem magyarázza meg, miért nevet. Agybaj ez az egész.
Hát ezzel mondjuk nem igazán tud vitatkozni. Volt, amikor teljesen Jokerre hasonlított a másik és nem csak ábrázatában, hanem nevetésében is. Az mondjuk egy pillanatig ijesztő volt. De a helyzet az, hogy már nem fél az olasztól, mert tudja, hogy nem bántaná őt. Látta, hallotta és érezte is ezt. Valószínűleg ténylegesen soha nem is félt tőle, mindig inkább az volt a kiváltó ok, hogy mit történik az érzéseivel a másiktól. Most is ettől fél, ezért van még az az egyetlen egy, picinyke fal, melyet próbál tagadni és ledönteni, de egyelőre az még makacsul ott van. – Nem Alfonso, nem akarok veled lenni, csak azért vagyok itt, mert nem vagyok képes egyedül liftezni és fogalmam sincs hol a lépcső – emeli az égre a tekintetét ettől az ostobaságtól. Hát mit csináljon még, hogy a férfi megértse, nem csak a farka kell neki? Veszekedjen? Tomboljon, mint egy igazi olasz? Hát a maga módján már hányszor kifejezte és mondta ezt, s még mindig bizonytalan a férfi? A FÉRFI? Hogy a fenébe lehet ez egyáltalán? Nem úgy van, hogy az állítólagos erősebbik nem, nem törődik ilyesmivel? Ki érti már ezt? Kira nagyon nem, az már biztos. – S látod, milyen büszkén közlöd azt, hogy bármikor eléred? Miért nem vagy ennyire biztos abban is, hogy kellesz-e? – érdeklődve dönti kicsit oldalra a fejét. Tényleg szeretne erre jó választ kapni, s nem éri be azzal, hogy mert ebben nem lehet biztos. De, annak kellene lennie, hát nézzen már rá, nem csak a szex miatt van vele, ha így lenne, most nem ücsörögne az ölében, illetve, nem kérte volna tőle, hogy szerelmeskedjenek. – Ja ja, te kis ártatlan - rázza meg a fejét nevetve, majd tényleg neki áll enni, s ha már Alfonso a laptopját veszi maga elé, ő a telefonját, hogy azon nézegesse mik az érdemleges hírek. A falatok lassan elfogynak, a telefon sem érdekes annyira, mint az, aki vele szemben ül, így azt leteszi, majd megtörli a száját és a használt szalvétáját összegyűrve dobja oda a másikhoz. – Nem hiszlek el. Alig tudtad kivárni, hogy megegyem, mi? Hogy nem robbantál fel? – igen, pontosan emlékszik arra, hogy a villában miért is nem sikerült ennie. Alfonso akkor is igencsak nyers volt, ahogy most is az. Bár azt nem tudja tagadni, hogy ez az ébresztés nagyon neki való volt és meg tudná szokni. – Mik azok a női ruhák a gardróbban? – tereli inkább a szót a szobában történt másik eseményre. Nem hülye, nem egyet, hanem rengeteget látott és biztos abban, hogy ez is rátett a kiakadás mércére. Nagyon felhúzta magát a ruhadarabokon, mert mind ismeretlen volt számára. De nem tartja annyira ostobának a másikat, hogy azok tényleg mások ruhadarabjai lennének. Reméli, hogy nem a férfi vagy Marco szokta hordani, mikor túlságosan sokat isznak. Elég bizarr történet lenne az.
“I'm not used to chasing. I beg and I steal just to borrow your heart. But girl, let's just face it, there's no one like you. And everyone knows it, I know you don't notice, can't keep my focus. I just be open. Won't hide what I'm showing, oh-oh”
Megállja, hogy rájátszva arra, amit a másik mond, megmutassa, merre lehet elérni a liften kívül a lépcsőházat is, de elnyomja, mert a cinizmus nem biztosítja őt arról, hogy Kira valóban nem fog végleg elszaladni egyszer. Rengeteget nyom a latban nála az igazság, amiről most még csak ő tud, szóval nagy részt lehet, nem is Kira tehet a gondolatairól, vagy arról, hogy megbizonyosodjon a jövő lehetőségéről, hanem ő, saját maga. Nem szokta, vagy inkább nem ő szokta forgatni a szemeit, de most megteszi egy sóhaj keretében, és hátradől a kanapén, a fejét is hátravetve, mint akit kínoz a másik, de most nem szexuálisan, hanem az agyát bassza azzal, ahogy úgy tesz, mintha nem értené őt. Éppen ezért válaszol úgy, ahogy. - Azért, Kira, mert felpattansz a farkamról, én még le sem lankadtam, és már szaladsz is. - Halkan elneveti magát kínjában, mert tényleg így nézett ki ma is a helyzet; éppen csak lemászott róla a lány, de már ruhákon akadt ki, meg nagy a lakás, meg teljesen hülye, amiért vele akar élni, holott ő azt mondta, idővel. Egyelőre az ő elképzelései szerint itt fognak találkozni, amikor megbeszélik, és amikor úgy hozza az élet, aztán ha képesek haladni valamerre, és valamilyen isteni csoda folytán Kira sem csapja az orrára a képletes ajtót, amikor kiderül az igazság, miért ne költözhetne ide? De ha ez sem mondja ki egyértelműen, hogy mi a baja, akkor egyelőre elengedi a témát, mert nem akar fennakadni ezen. Kira majdcsak rájön idővel, hogy nem csak neki lehetnek falai, nem csak ő tarthat dolgoktól, hanem, legyen bármennyire sikeres, sármos, és kurva jó szerető, attól még Alfonso is ember. És mint olyannak, megvannak a hibái, azokból néhányat már látott, és a félelmei is, mert mindenki így épül fel. DNS-t még nem irtott a tökéletesség oltárán. El is tereli a figyelmét mindenről néhány e-maillel, amikre nem is képes igazán figyelni, mert bár érdekli a club életének alakulása, erre az estére kikapcsolt kissé, ami a munkát illeti, és a nyakába vette ezt a lányt, hogy rendbe tegyék egymást, aztán a dolgaikat, és aztán megint egymást. Szeretné, ha az egymást része következne, de amikor Kira hasa teli lesz, mintha az agya az újonnan jött energiától más irányt venne. Pedig épp azt akarta mondani, hogy egy bizonyos helyen szétdurran lassan, de erre már nincs ilyen formában lehetősége. Megint hátradől a kanapén, és ingatni kezdi egy sóhaj után a fejét. - Az egy teljesen új ruhatár, csak neked. - Megmasszírozza az arcát, mert a feltételezés, hogy exeinek, vagy nem is tudja, kiknek a göncei maradtak itt, elég erősen félrement, de nem akar megint veszekedni, úgyhogy ki sem tér arra, hogy ő mit gondol erről. Az viszont érdekli, hogyan jött ez most a másiknak. - Hogy jutott eszedbe az, hogy volt nőim cuccait hoznám ide neked? - Egyáltalán, honnan gondolja azt a lány, hogy megtartott valaha is bármit az exeitől? Nem, hogy egy egész ruhatárat, ugyan már. Rá akar még kérdezni, hogy miért is nézi ki ezt belőle, amikor sohasem kezelte másként, mint tisztelettel, és azt is maximálisan, szóval kurvára nem volt fair Kirától, de nem akadt ki, és most sem fog, mert sokkolta, szóval biztos jogos valahol, de attól még felér egy tökön rúgással.
Azért jó, hogy most nem eszik. Mert az olasz megint annyira nyers, hogy most nem biztos, hogy sikerült volna a torkán akadt falatot visszaküzdeni. - Hát te tuti, hogy a vesztemet akarod - neveti el magát, s jut eszébe nem is egy válasz, de mindegyik olyan, amely nagyon verné az ajtót a pokol kapuján, így inkább magában tartja a gondolatait. Jobb is, hogy jön az emailes, telefonos idő, mert így legalább ezen a téren képes rendezni a gondolatait. Már amennyire ezt egy ilyen férfi jelenlétében bárki is képes kivitelezni. Néha, lopva odapillant, s magában jókat mosolyog az egészen. Aztán rájön, hogy mennyire túlreagálta az egészet és milyen hisztis picsa lett egyik pillanatról a másikra. Ettől teljes szégyent érez, s legszívesebben leugrana a tizedikről, hogy még emléke se legyen senkinek a létezéséről. Végül végig vezeti magát azon, amik történtek és így jut el a ruhákig, amiket még mindig nem igazán ért, ezért kérdez rá, nem pedig azért, mert megint hatalmába kerítené a sárga szörnyeteg. - Csak annyit láttam, hogy női cuccok.. azt mégsem mondhattam, hogy anyukádé - bár így jobban belegondolva, lehet, hogy az kevésbé lett volna kellemetlen, mint ez. - Éppen rózsaszínködben evickélve próbáltam ruhát keresni, ingekre, nadrágokra és egyéb férfi ruhákra számítva. Erre kinyitom az ajtót és pofán csap egy rakat női ruha.. Azt hiszem, kisült tőle az agyam- ami egyébként is alulfunkcionál Alfonso mellett, szóval ezzel muszáj kezdeni valamit, mert totálisan ostoba liba lesz. - Ne haragudj, mostanában hajlamos vagyok gondolkozás nélkül vagdalkozni, ami egyébként szerintem is felháborító és kurva gáz, szóval igyekszem összeszedni magam ezen a téren - már, ha kap rá esélyt, s az olasz merev vonásai változnak az irányába. Mert látja ám, hogy mennyire megsértette. De most tegye szét a lábát azért, hogy ne haragudjon rá a másik? Hát nem alkalmazhatja ezt minden vita és veszekedés után, az igazán proli lenne. - Tudom, hogy több bosszúságot okozok, mint bárki a világon, de legalább a fele nem tudatos, ha ez megnyugtat - a másik fele már inkább az, de ezt meg már úgyis tudja a férfi, mert megbeszélték a medencében. Apropó medence. - Mi az Isten vesz rá embereket, hogy a lakás közepén elhelyeznek egy ilyet?- vándorol a tekintete a jaccuzzira. Jó, tudja, hogy elitéknek mindent és még annál többet is lehet, de azért ez már tényleg túlzás egy kicsit. Arra mondjuk tökéletes, hogy elterelje a témájukat, legalábbis bízik abban, hogy Alfonso képes félretenni a sértettséget.
“I'm not used to chasing. I beg and I steal just to borrow your heart. But girl, let's just face it, there's no one like you. And everyone knows it, I know you don't notice, can't keep my focus. I just be open. Won't hide what I'm showing, oh-oh”
Konkrétan természetesen nem akarja a másik vesztét okozni, de őszintén élvezi, amikor ledöbbenti a nyers stílusával, amiről egyébként tudja, hogy érdekesen szokott betalálni embereknél. Kiránál viszont még egy fokkal szórakoztatóbb használni, ezért is fűzi oda, ahova csak tudja. Nyilván nem akarta múltkor sem, hogy esetleg megfulladjon, de akkor is élvezte, hogy a torkán akasztott egy falatot azzal, amit sikerült kimondania, teljesen lazán és természetesen. Persze most ez más okból történik meg, mert már nem tudja hogyan megfogalmazni, mit érez, pedig már az is meglepő, hogy háromféleképpen járja körbe, hátha a lány megérti. Elmondható, hogy tényleg minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy működni tudjanak hosszútávon. Mondjuk ennek az első eszköze az a végtelen türelem lesz, amivel a lány kiakadásait, meg hirtelen övön alul döfött mondatait kezeli, mert ezeket őszintén gondolja, hogy senki másnak nem lenne hajlandó elviselni. Kira úgy lehet vele, hogy Alfonso ilyen rendes, és akkor lehet, hogy mindenkivel az, pedig bántott már egyeseket kevésbé bántó szavakért is. Nőt sosem bántana, de nem is viselné el senkitől ezeket, inkább akkor tovább áll, mielőtt csúnya vége lenne, mert azt egyszerűen nem engedné meg magának sosem. - A női cuccok azért ott voltak, Kira, mert azt a szobát neked szántam. - Teszi hozzá ahhoz, amibe Kira belekezdett a ruhákat illetően, még a lány szavait is elveszi tőle, hogy használhassa, közben pedig igyekszik nem felrobbanni sem az ágyéka táján, sem fejben amiatt, hogy azt feltételezte a másik, ócska ruhákat gyűjtögetne össze neki innen meg onnan, levetett szarokat, mintha ennyire tartaná őt, amikor olyan magasra emeli, mint még soha senkit. És akkor a másik nem érti, miért gondolja néha azt, hogy nem akar vele lenni. Alfonso szerint teljesen egyértelműnek kellene lennie, mit miért csinál, ezek után főleg. De ha duzzog is egy kicsit a feltételezés miatt, valójában nem haragszik. Ha haragudna, már akkor elkezdett volna kiabálni, esetleg üvölteni, mert ő így fejezi ki, amikor nagyon, nagyon mérges. Ezt figyelembe véve még nem is volt igazán nagyon mérges a lány társaságában, és reméli, soha nem is lesz, amire egyébként minden esély megvan, mert amennyire az őrületbe kergeti néha, annyira ki is egyensúlyozza a hangulatingadozásait a másik. Lehet azért, amilyen, lehet azért, mert rengeteget szexelnek, sőt, most már szeretkeznek, és Alfonsonak régóta nem volt része hasonlóban sem. Bizonyos aspektusokban pedig Kira az első, de azoknál az összesben, amit még mindig nehezen fog fel egyébként. - Legalább a fele? - Kérdez vissza, és el is neveti magát közben, ismét hátradöntve a fejét a kanapé támlájának, aztán megmasszírozza megint az arcát két oldalt, és ingatja is a fejét, mint aki nem tudja feldolgozni, sem elhinni, amiket ma a lánytól hall. De ha nem szórakoztatná, akkor nem nevetne, ez pedig hosszútávon jó recept lehetne, ha nem lennének bukásra ítélve az első perctől kezdve. Fogalma sincs, mit fog kezdeni magával a lány nélkül, ezért vele akar annyi mindent, amennyit csak lehet, amíg még itt van vele. - Testileg és lelkileg is teljesen kicsinálsz. De nagyon élvezem. - Vallja be őszintén, és lezártnak tekinti ezt a ruhás baromságot, mert arra kellene amúgy a hely, a csajos cuccok, meg mindenen felül koncentrálniuk, hogy mi a fasz történt az ágyban, kettejük között, mert szeretkeztek, ő mindent érzett, megélt, és úgy akarja megint, hogy tényleg szét fog durranni. Neki ez a fontos, meg a lány, hát minden más annyira másodlagos, hogy megfogalmazni sem tudná. - Szerintem ez ilyen kúrólakásnak épülhetett, aztán.. jöttünk mi. - Nevet megint, és feláll a kanapéról, hogy ha már szóba került, ettek is, ki is veszekedték magukat, akkor lelazuljon egy kicsit, mielőtt aludni mennének. Amit egyébként egyáltalán nem tervez, de tekintettel akar lenni a másikra, nem úgy, mint első alkalommal. Ott senki sem tudta volna megmondani neki, hogy fejezze már be, mert olyan vágy hajtotta, amit nem tudott kikapcsolni. Szerencséjére Kira is így volt vele. Megáll a jakuzzi szélén, leveszi az alsót, amit magára kapott nem is tudja már, hogy miért, és beleereszkedik a meleg habokba, hogy két alkarjával rátámaszkodjon a szélére, pont Kirával szemben. - Nem akarod kipróbálni? Lehet megérted, miért rakták ide. - Ő pontosan tudja, ha Kira viszont nem, akkor lehet meglepődik majd, mi lesz a vége, ha csatlakozik hozzá.
Egy fintorral az arcán hallgatja, hogy azt a szobát neki szánta. Igen, megint talál valamit, amibe bele tudna kötni, de már érzi ő is, hogy kezd sok lenni, így magában tartja és magával játssza le ezt a dolgot. Miért kell neki külön szoba? Miért nem egy szobában vannak a holmijaik? Miért jó a szeparáció? Mit akar titkolni a másik és még ehhez hasonló gondolatok, melyek valószínűleg ki is ülnek az arcára, mikor kissé elbambul. S bár érzi a késztetést, nem ereszti szabadon, inkább csak próbál felzárkózni a többivel. Ez a hely véleménye szerint még mindig nagy kettőjüknek, tehát ebből az következik, hogy Alfonso mást is tervez ide. De Kira kifejezetten utálja az embereket, ebben az esetben pedig jó az, ha van egy külön szobája, mert simán bezárkózik, fittyet hányva arra, hogy kit sért meg. Milyen okos is az olasz, már megint rá kell erre jönnie. – Oké, lehet, hogy kicsit több, mint a fele – még mutatja is azt a hangyafasznyi, icipici kis különbséget, amely mindketten jól tudják, hogy azért sokkal több. Szereti bosszantani a másikat és ezzel a szokásával nem kíván felhagyni azt megígérheti. – Még jó, hogy élvezed, így nem leszel egy vén fasz. Szívesen - és meg is villantja a fogait, hogy érzékeltesse mennyire hálásnak kellene lennie a másiknak. Nyilván nem gondolja komolyan, de ez megint olyasmi, amit kár lenne kihagyni. – Ha érdekel, te is engem, szóval ez eléggé kölcsönös – mert egy egész éjszakás terpesztés után, ki a tökömnek nincsen izomláza? És akkor neki úgy kellett bemenni dolgozni, hát szó szerint kínzás volt minden egyes lépcsőfok, amit meg kellett tennie. Eddig is tudta, hogy járnia kellene edzeni, de ha az olasz így folytatja tovább és szexmaratonokat kíván létesíteni, akkor bizony veheti is meg az edzőtermi bérletet, mondjuk most rögtön. – Aztán jöttünk mi? – muszáj elnevetnie magát, majd a kúrólakás kifejezés tökéletesen leírja azt a helyet, ahol ők ketten összekerülnek. Bár egyelőre a villára a legigazabb a szó, de nem kételkedik abban, hogy nemsokára ez a hely felülmúlhatja a Long Islandi helyet. Nézi, ahogy Alfonso megszabadul a nadrágjától, s már ettől pulzál egyet az öle. Kicseszett nagy bajban van, mert nem tud – nem is akar -, nem egyből reagálni mindenre, amit lát. Azért rohanni nem rohan, szépen lassan indul meg ő is, s minden egyes lépéssel megszabadul valamely ruhadarabtól, hogy a jaccuzziba már ő is meztelenül merüljön bele. Húzhatná a cica bajszát és játszhatná az elérhetetlent azzal, hogy Alfonsotól a legmesszebbre telepszik le, ehelyett azonban egyből az ölébe telepszik, hátát a mellkasának döntve, fejét pedig a vállára hajtva. – Még mindig nem hiszem el, hogy kivettél egy lakást azért, hogy több időd legyen szeretkezni – neveti el magát, ahogy félig fekve a vízzel játszik, s kicsit megdönti a fejét, hogy a másikra tudjon pillantani és adni az arcára egy apró csókot.
“I'm not used to chasing. I beg and I steal just to borrow your heart. But girl, let's just face it, there's no one like you. And everyone knows it, I know you don't notice, can't keep my focus. I just be open. Won't hide what I'm showing, oh-oh”
Tekintete a lányon nyugszik, még a fintor után is, és egyértelműen látszik a férfi számára, hogy amit mondott, azt vagy nem érti, vagy nem tetszik neki. Fáradtan vigyorodik el, hiszen Kira ennek ellenére csendben marad, mintha már nem akarna veszekedni, nehogy sok legyen, amit csinál, de Alfonso szeret válaszokat adni, abban az esetben, ha kérdezik. Már nem úgy, mint a lány dühből szokta, az nem a legjobb gombokat nyomogatja benne, most pedig jó fej lesz, és válaszol úgy, hogy a kérdés sem hangzott el. - Azért, ha esetleg egyedüllétre lenne szükséged. - Ismerve Kirát, főleg akkor, ha valami csoda folytán hosszabban is egymás életében kívánnak és tudnak is maradni, erre biztosan szükség lesz, és egészen büszke magára azért, mert ennyire könnyedén veszi észre a részleteket, és úgy alakítja a dolgaikat, hogy az Kirának is megfelelő legyen. Persze a lakással való túlzás nem egészen az ő malmára hajtotta a vizet, mégis a lányért volt, hátha a sokk segít neki megszokni, milyen életet él Alfonso, és milyet szán kettejüknek. Elég csak ránézni erre a férfire, és bárki rájöhet, hogy az átlagélet nem az, amibe ő bármilyen formájában beleillene. Ahogy telnek a percek, mintha egyre fáradtabbnak tűnne, és bár aludt néhány órát délelőtt, az már régen volt, most pedig lassan éjfél lesz, őt pedig nem tartja ébren sem kávé, sem whisky, sem dübörgő zene. Alfonso el van szokva attól, hogy az estéit ennyire csöndes helyeken, ennyire relaxálva töltse - mert itt ülni a laptop előtt, és eszme cserélni a másikkal neki annak számít -, így a ráncai kicsit elmélyülnek, amikor legközelebb vigyorogni kezd. - Minden jó kapcsolat kölcsönösségen alapul, úgy tudom. - Jegyzi meg pimaszul, mert akkor, most ezt már elmondhatják, nem? Vagy megkerülik még néhányszor a témát vajon? Beleütközik még egy pár falba? Nem tudja ezekre a kérdésekre a választ, de nem is teszi fel őket, csak hagyja, hogy amit kimondott, az ott legyen kettejük között, és elérjen valamit, vagy pont, hogy semmit. Nos, igen, ha rajta múlik, bárkiken túltesznek majd, akiknek valaha az emelet ki lett adva, még annak ellenére is, hogy kezd rendesen megfáradni. A meleg habok ezen biztosan nem fognak segíteni, a vér még sem egyértelmű, hogy hova akar a testében csoportosulni, főleg akkor nem, amikor Kira könnyedén az ölébe ül, neki háttal, és a vállára hajtva a fejét hátradől. Jólesően lehunyja a szemeit, és igen, a vér szépen csoportosul, ahová egy ilyen helyzetben kell is neki, de a gondolatai mintha átvennék az irányítást a teste felett, és ahogy a tekintete végigfut a másik csupasz testén, vigyorogva csókol a nyakába azután, amit mond. - Honnan jött neked ma a szeretkezés? - Azt nagyon is tudja, neki honnan jött a válasz, és bár egyértelmű az egész, szereti a másik hangját hallgatni, főleg, amikor a gondolatait akarja megmagyarázni, úgyhogy ezt is nagyon szívesen végighallgatná most tőle. Ha nem akarja, nem lesz erőszakos semmiképp sem, sőt, a keze már tereli el a figyelmét a témáról kissé, ahogy finoman végigfuttatja az ujjait a lány melle között, a hasán át, egészen a legfinomabb pontjáig, de nem durvul, csak rásimít az érzékeny részekre, várva a választ egyébként, ha lesz olyan.
Alfonso kimondja helyette is, ő pedig ezen elmosolyodik. - Köszönöm - tényleg nem szeretné ha hálátlannak tűnne. Hiába érzi azt, hogy ez neki tényleg sok és hogy gyakorlatilag soha nem is fogja megszokni, azért értékeli a gesztust. Alfonso teljesen rácáfolt arra, amit elsőre gondolt róla. Ahogy odament hozzá, beszélt, vigyorgott, belemászott az aurájába, taszította. Tényleg a hasa fordult fel tőle, miközben mégis érdekelte. Nem direkt hagyta ott az iratait, ez abban a pillanatban nem jutott eszébe, de ha számító kis dög lenne, aki tud játszani, akkor biztosan ezt cselekedte volna, csak azért, hogy találkozzanak ismét. A sors cselekedett helyettük vagy ki tudja mi a fene. - Ez egy jó kapcsolat? - dönti meg kissé a fejét és érdeklődve figyeli a másik vonásait. Kapcsolat ez egyáltalán? Ha pedig az, akkor egy jó kapcsolat tényleg ilyen lenne? Olyan viták, amiknek értelme nem sok és utána szexmaraton? Nem tudja egyébként megfogalmazni, hogy mit jelent a jó és mit a rossz. Abban egészen biztos, hogy rosszul nem érzi magát most, leginkább akkor keríti hatalmába ez az érzés, amikor összeütköznek, nem beszélnek egymással. Ha azonban meglátja, érzi az illatát, hallja a másik hangját és érintheti őt, akkor nem csak úgy tudná leírni azt, hogy jó. Tökéletes. Alfonsoval lehet beszélgetni és nem üresen fecsegni, lehet őt úgy utálni, hogy közben minden sejtje azért üvölt, hogy szerezze meg. Ezek olyan érzések, melyet senki nem váltott még ki belőle és egészen biztos abban, hogy nem is fog. A víz kellemesen meleg, a férfi közelsége pedig teljesen ellazítja, ahogy testével nekidől. El tudna így akár aludni is, ha a téma melyet úgy sikerül elindítania, hogy nem is gondol bele, nem lenne bensőségesebb, mint eddig máskor. - Nem tudom, ahogy felébresztettél, meg az esti fények. Csak úgy jött, zsigerből - sóhajtja halkan, ha Alfonso keze nem indulna útnak, lehet ennél a pontnál azt választja, hogy mégis inkább távolságot lop kettejük közé, ha az olasz ezt a témát akarja feszegetni. - Simán belementél a dologba - közli úgy, ahogy a férfi szokta. Mondjuk ennek két értelme is van az ő esetükben, de most nem a végéről beszél, hanem az elejéről. Nem tiltakozott, nem látta a tekintetében azt, hogy inkább menekülne, hanem vallomást tett. Akárcsak ő. - De ez nem azt jelenti, hogy mindig erre vágyok- búgja halkan másik bőrébe és egy kicsit megmozgatja a fenekét, hogy ezzel a másik ölét simogassa és izgassa.
“I'm not used to chasing. I beg and I steal just to borrow your heart. But girl, let's just face it, there's no one like you. And everyone knows it, I know you don't notice, can't keep my focus. I just be open. Won't hide what I'm showing, oh-oh”
+18 Egy pillanatra elgondolkozik, és felveszi a másikkal a szemkontaktust, ahogy a kérdés felmerül, mert számára ez a válasz is elég egyértelmű, úgy, mint a vallomásuk óta a viszonyuk jellege, mégis, meg akarja válogatni a szavait, hogy Kira ne játszhassa el utána, hogy nem érti. Ugyanis észrevette már, hogy a lány meglepően okos, még a tanulmányaihoz képest is, viszont ha valamit még nem képes befogadni, vagy elfogadni, akkor játssza a hülyét. Nem biztos, hogy ez szándékos, sőt, inkább egy tudatalatti dolognak tűnik Alfonso számára, úgyhogy nem említette még meg, mert annyira nem fontos. Majd ő simul még egy kicsit. - Magunkhoz képest kiváló, azt kell mondjam. - A lány szinte képtelen nyitni mások felé, hatalmas falakkal kellett a férfinek is szembenéznie minden egyes alkalommal, ráadásul sem a változást, sem az újdonságokat nem kezeli a legjobban. Alfonso pedig hatalom és megalomániás, rettenetesen arrogáns és beképzelt alapjáraton, ráadásul maffiózó gyökerei vannak, és egyébként bűnöző, aki kibaszott gazdag. Ezt, ha így kimondaná, egyetértene vele vajon a másik? Mert amilyen abszurdak együtt, annyira jól tudnak működni, csak még finomítani kell a rendszert, meg hangolni. A habok lehet lassan elaltatnák, de azzal a testtel, ami minden gondolatát kitölti mostanában az ölében ez már nem egészen lehetséges. Helyette a gondolatai a lány finom illatának, puha bőrének, és kellemes hangjának köszönhetően merészen kerülnek olyan pályára, ahol bátran kérdez olyan dolgot is akár, amit nem akart eddig szavakba önteni. Lehet a hangulat, lehet az érintése a másiknak, aztán az övé, ahogy lefelé indul a keze szinte ösztönösen a testén hozza meg számára, hogy beszélni akarjon róla. - Szóval zsigerből. - Ismétli meg a lány szavait, de közben pimasz és arcátlan, mert a finom simogatásból hirtelen két ujja is a másikba csúszik, a témát viszont közben nem ereszti még egy kicsit, nem azért, mert vallomásokat akar kicsikarni magukból, csak annyira érdekesnek találja a történteket, mint régóta semmit. Úgy égett az elméjére, mint a behatolásos orgazmus, a másik felajánlása, meg még annyi minden más ezalatt a rövid néhány hét alatt. A válaszát a másik nyakának bőrére sóhajtja, forrón, és lehunyja a szemét, ahogy az ujjai járnak, de közben a lány csípőjét finoman nyomja lefelé, hogy érezze, mennyire akarja. - Mondtam, hogy érted bármire képes vagyok. - Suttogja halkan, lehet a habok hangja el is viszi, amit mondott, ahogy kezdi elveszíteni az eszét, és ezen a lány sem segít, sem a kijelentésével, sem a mozdulatával. Alfonso ajkai ettől finoman elnyílnak egymástól, nem meglepettségében, hanem azért, mert ennyire élvezi az egészet, sőt annyira, hogy játszani támad kedve. - Mondd el nekem, hogy akarod most. - Lehet, hogy kibaszott magával, mert ha Kira szavakba önti ezt most, biztosan el fog durranni tőle. De ezt mindig csak sejti meg érzi, de sosem következik be, annál sokkal jobban meg akarja élni a másikkal az egészet, minthogy ennyire könnyen engedjen a gyeplőn. Azért megnehezíti Kira dolgát az ujjai finom mozgásával, és a fáradtság, amit az előbb érzett, mintha nem létező dolog lenne már.
18+ A legjobb megfogalmazás hagyja el az olasz száját. Magukhoz képest ez kiváló. Ennél jobban ő maga sem tudná ezt az egészet leírni. Bár viszonyítási alapja a nem igen van. Látott kiskorában egy szörnyű házasságot, kiabálással, veréssel, zsarolással. Ha azt nézi, akkor ez egy tökéletes és felhőtlen kapcsolat, amelyre mindenkinek szüksége van. A másik alap pedig a filmek és a könyvek. Na hát, ami azokban előfordul, hát jobb, nem ahhoz hasonlítani a történetüket. Az egészet mondaná tündérmesének, mert jelenleg úgy néznek ki, hogy a gazdag, tehetős, felkarolja a szegényesebb körülmények között élőt. Tudja jól, hogy ezekben a történetekben mindig van valami bökkenő, s talán ezért van az a fal még ott. Mert nem ismeri a másikat, tudja, hogy hány testvére van, hol élt, mit csinál, mégis mintha tudása némileg hiányos lenne. Ez eddig nem zavarta, mert azt gondolta, hogy nem lesz ennyire veszélyes a terep, amire lépnek. De érzelmekkel, szeretkezéssel, a pillantásokkal, amiket vetnek egymásra, most már ideje lesz annak, hogy amikor már nem egymásban vannak, több mindent meg tudjanak a másikról. Kira pedig nem fogja kihasználni azt, amit ígért neki a másik. Nem fogja kényszeríteni olyanra, amit nem szeretne vele megosztani. Az nem lenne tőle igazságos. – Ugyanaz vezérelte, mint azt, hogy elmenjek a clubba. Vagy azt, hogy utánad menjek a parkolóban és még sorolhatnám. Egyszerűen azt éreztem, hogy most arra van szükségem. Ha ez ciki, hát sajnálom – mert lassan már kezdi azt érezni, hogy nem kellett volna. Pedig ő tényleg ezt szerette volna. Még félig álomban volt, mikor Alfonso arcát meglátta és úgy érezte, hogy mindig is erre vágyott. Dughatnak bármikor és bármennyit, tudja jól, hogy képesek rá, de neki abban a pillanatban több kellett, mint valami állatias élvezet. Neki az olasz teste és lelke is kellett. – Bármire – ismétli meg a szót, bár nyilván nem ennek kellene a lényegnek lenni. Ez egyszerre hangzik félelmetesen és lelket simogatóan. Alfonso mindig olyan szépen használja a szavakat. Nyersen őszinte és ezzel gyakorta zavarja össze a nőt. Most sem igazán tud gondolkozni azon, hogy mit kezdjen ezzel a tudással, nem mintha olyasvalaki lenne, aki ilyesmit a javára tudna, akarna fordítani. A másik, ami ellene dolgozik, az maga a férfi, aki olyan mesterien játszadozik a testén, hogy az már szinte fájdalmas. Mikor két ujjával belé hatol a másik, belőle egy mélyről jövő sóhaj szakad fel és egy pillanatra le is hunyja szemeit, mintha csak ki akarná élvezni a pillanatot. Túl jól csinálja a férfi, telepszik le ez a gondolat az agyába, s csípőjét anélkül is a másikhoz feszíti, hogy annak segítenie kellene. Végül halkan válaszol a kérdésre. – Lassú, érzéki kényeztetéssel, addig, míg mindketten már a határát súroljuk az orgazmusnak, aztán eggyé válni úgy, hogy már ne legyen eszünk vagy erőnk semmihez, mert ahogy belém csúszol, abban a pillanatban mindketten szétrobbanunk – tudja jól, hogy mennyire meglepte azzal a másikat, mikor a medence partján vele ez megtörtént. Most arra vágyik, hogy mindketten így élvezzék egymást. Ezért jobbját kettejük közé vezeti, hogy ne csak fenekével, hanem kezével is kényeztesse a másikat.
“I'm not used to chasing. I beg and I steal just to borrow your heart. But girl, let's just face it, there's no one like you. And everyone knows it, I know you don't notice, can't keep my focus. I just be open. Won't hide what I'm showing, oh-oh”
+18 Egyszer őszintén szeretne úgy bekerülni a lány fejébe, hogy ő nincsen ott; nem magyaráz, nem akar falak mögé bújni, nincsenek felesleges félmondatok, csak a lényeg. Itt akkor egyedül bolyongva megkeresné az eredetét, a gyökerét annak, hogy mégis hogyan gondolhatja cikinek a másik, csak azért, mert a férfi kérdez. Alfonso nagyon szeret kérdezni, ha ez még nem tűnt volna fel a másiknak, és ezzel együtt talán feszegeti is kicsit a határokat, mert neki néha nem elég, hogy megéljen valamit. Ez nem a megértés hajszolása, ez olyan, mintha el tudná nyújtani, mintha még mindig tartana, és számára ez könnyed. Semmi számonkérés nem volt a hangjában, és amikor megismételte, amit a lány mondott, az azért volt, mert közben felállt a farka, és már nem tudott koncentrálni. A sírba fogja ez a lány tenni egyszer. - Én imádtam. - Súgja a lány bőrére valahol, ahol épp az ajka éri őt, és semmi másra nem bír már figyelni, mint Kira testére, ahogy az ujjai benne járnak, és reméli, hogy ettől most már elhallgat, mert ha még egyszer cikinek hív valamit, amit ezzel a férfivel él meg, akkor tesz róla, hogy ez soha eszébe se jusson többet. Na, az nem szeretkezés lesz, valóban. Csak azokra a szavakra tud most már figyelni, amiket ő kér a lánytól, és igazából ezzel saját magát temeti, mert az elmúlt órában többször átcsoportosult a vére a lába közé, és olyan szinte fel van ajzva megint, hogy levegőt venni sem egyszerű mutatvány. Kira lénye odamászik a fejébe, kitölti minden gondolatát, a teste szinte belefeszül abba, amit egyfolytában megélhet vele, de ha most megfogalmazza, mit akar tőle, vége lesz, mint a botnak. - Bazdmeg. - Nyögi szinte fájdalmas hangon, mert ezzel párhuzamosan hozzáér a másik, neki pedig egy pillanatra meg kell állnia mindenben, különben nem fogja tudni teljesíteni azt, amire Kira most vágyik. Vesz két-három nagy levegőt, amiből nem is egy szaggatottá válik a fejét megtöltő, iszonyat szexi gondolatoktól, aztán kifújja az utolsót, és az ujjai folytatják, amit elkezdtek. - Meg fogsz ölni engem. - Teszi még hozzá, ha az előző reakciójából ez nem lett volna egyértelmű, de az az egy pillanat segített rajta, úgyhogy megint tud a lány testére koncentrálni, és figyelni minden apró kis mozzanatát, már amennyire ez kivitelezhető, miközben a másik úgy ér hozzá, és úgy játszik vele, ahogy. Szeret tisztán játszani, de szexben talán ilyenről nem lehet beszélni, ezért az ajkai a másik nyakát találják meg, és érzéki szenvedéllyel csókol bele a bőrébe, ezzel párhuzamosan pedig picit mélyebbre csúsznak az ujjai, miközben legszívesebben ő töltené ki teljesen a másikat. A gondolatra megint úgy érzi, hogy nem fogja sokáig bírni tovább, úgyhogy egy nyögéssel szakad el a másik nyakától, és most először, szinte könyörgő hangon mondja ki a másik nevét. - Kira.. - Azért az elmondható róla, hogy senki sem kényszerítette képtelesen még ilyen szinten térdre, de ha most Kira nem ül belé, akkor itt tényleg vége mindennek.
18+ – Meglesz – válaszol kéjesen a másik bazdmegjére. Igen, biztos abban, hogy a legutolsó, egymásba merülésük után, ez most nem lesz annyira mély és a lelküket kiadó dolog. Egy estére elég volt, így is mekkora zavart okozott, főleg benne. Nincs szükségük még nagyobb káoszra. – Mondtam már, előtte hozzád megyek, hogy örököljek – neveti el magát még azelőtt, hogy az olasz ujjai mélyebben belémerülnének. Jelzés értékűnek veszi arra, hogy fogja be a száját és ne a szavakra, hanem inkább a tettekre koncentráljon. Így az eddiginél szorosabban fogja Alfonso férfiasságát, melyen hol gyorsabban, hol pedig kínzó lassúsággal mozgatja kezét. –Még egy picit bírd – búgja halkan, mikor a másik száját elhagyja neve. Még sosem hallotta tőle így és már érti, hogy miért van olyan hatással a férfira, amikor ő csinálja ezt. Minden vágya az ölébe összpontosul és ahogy ígérte, még pont azelőtt veszi el kezét a másikról, hogy az elmenne, ezzel egyidejűleg pedig mozdul is, hogy szembe kerüljenek. Annyi minden jut eszébe, mikor meglátja a férfi szemeit. Egyszerre rémült és boldog és szeretné a semmit és a mindenséget. Nem szól egy szót sem, csak kezével átkulcsolja az olasz nyakát, így vonva őt közelebb egy szenvedélyes csókba, ami alatt eggyé válhatnak. Lassan és a lehető legmélyebben ereszkedik rá a másikra, hogy ajkaik találkozása közé halka nyögés szakadjon ki belőle. Teste, akár csak kérésekor átadott szavai, nem hazudik. Számára tényleg nem kell több ahhoz, hogy teste ívesen megfeszüljön és öle belefeszüljön abba a pillanatba, mikor az olasz teljesen kitölti. Ismét elég ennyi ahhoz, hogy elérje a csúcsot és egyetlen egy pillanatra ne mozogjon. Az olasz neve helyett, most valami káromkodást suttog a másik ajkaira, az ő anyanyelvén, végül lassú, majd egyre ütemesebb mozgásba kezd, hogy a férfiból is mihamarabb kikényszerítse azt az állatias nyögést, melyből tudja, hogy ő is elérkezett a gyönyörhöz. Miután beteljesülnek, nem válik el a másiktól. Fejét a vállgödrébe dönti és ott piheg, néha apró csókokat hint bőrére. Alfonso valami olyasmit ébresztett fel benne, mely eddig még senkinek sem sikerült. Mindig érzett valami hiányt, de sosem tudta megfogalmazni, hogy mi lehet az. Most, az elmúlt hetekben az olasz megmutatta neki, hogyan lehet és hogyan kellene működnie két testnek együtt, így már azon sem csodálkozik a nő, hogy az álmai is sokkal intenzívebbek lettek ilyen téren, mint valaha. – Kölcsönösen nyírjuk ki egymást – szólal meg végül némi csend után, miközben megemelkedik és csillogó tekintettel néz a másikra. Arcát gyengéden megsimogatja, majd ajkaira ad egy csókot és végre megmozdul, de nem menekül el, ott marad még a másik ölében, csupán már nem egymásban.
“I'm not used to chasing. I beg and I steal just to borrow your heart. But girl, let's just face it, there's no one like you. And everyone knows it, I know you don't notice, can't keep my focus. I just be open. Won't hide what I'm showing, oh-oh”
+18 Ha Kira így folytatja tovább a férfi testével való játékot, akkor előbb, vagy utóbb kénytelen lesz őt elvenni feleségül, az bizonyos. Nem tudja, meg nem is emlékszik, hogy ért-e hozzá valaki így, őrjöngött-e a lelke ilyen módon egy másik lélekért, de most valahogy annyira kitölti minden gondolatát, mozdulatát és vágyát a másik, hogy elképzelni sem tudja, hogy rajta kívül kínozta-e már így valaki. Ez mind Kira, Alfonso pedig nem szokta így megadni magát senkinek, most mégis, ott van a hangjában mennyire kínozza őt a lány, mennyire akarja azt az orgazmust, meg a másikat a farka körül, és ha most nem fog megbolondulni, akkor valószínűleg már soha. Halkan felmordul, amikor arra kérik, várjon még, és tényleg az utolsó pillanatban veszi el róla a kezét a lány ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni. Pedig az előbb képes lett volna beleőrülni a gyors, majd kínzóan lassú kézmozgásába, szinte már arra a szintre került, hogy ténylegesen könyörögni kezdjen, és még nem tudja, hol fordult ki a saját világa vele ennyire, de magasról leszarja. Meg akarja adni a másiknak azt, amit ő már annyiszor megkapott, a megsemmisülést, amit ki tud belőle váltani a lány egyszerűen azzal, hogy hozzáér, hiszen ennyire tudja, hol és hogyan kell ezt megtennie. Nem fogja tudni elengedni. Nem tudja még hogyan oldja meg a titkait, de az, hogy Kira már ne vele legyen, számára elképzelhetetlen.. A tekintete ködös, amikor szembefordul vele a lány, szóval esélye sem lenne a tekintetét keresni, ahhoz már túlságosan elöntötte az agyát a vágy minden formája - még egyet kivéve -, de a teste képes bármilyen állapotában reagálni a másikra. Az ajkai után úgy kap most, mint eddig egyszer sem; követelőzőn, akaratosan, bár elvenni nem akar, de kapni nagyon is, és ez most azt jelenti, hogy Kirának bele kell ülnie, különben tényleg meg fog veszni teljesen. Tetőpontra hág a teste, amikor mélyen belesüllyed a másik, és amikor a lány az orgazmus hatására rászorít, ő lök egy mélyet a másikon, és akkor érkezik meg ő is. Szorítja az ölére a lányt, ahol éri, a hangja már nem is tudná, hogy mihez hasonlít, de torokból és bátran tör fel, hogy megadja Kirának azt, ami jár neki; a látványt, a hangját, hogy ennyire térdre tudja kényszeríteni a testével ezt a férfit, meg úgy mindennel, amit vele tesz, akárhányszor összekerülnek. Alig tér magához, már nevet azon, amit a lány mond neki, és ezúttal rendkívül hálás, hogy nem rohan, szalad, menekül, csak az ölében marad, és hagyja, hogy magához ölelje, amíg az agyába visszakerül a vér egy része, és képes annyira összerakni az elméjét, hogy meg tudjon szólalni. - Sosem élveztem még ekkorát. - Vallja be nyersen, ahogy az tőle mostmár talán elvárható, és nevet megint, mert szó szerint csillagokat lát, amikor kinyitja a szemét. Fáradt, de szórakozott vonásokkal keresi meg a másik tekintetét, mert most már látja a szemeit, és kezd visszatérni a valóságba, mert ahová az előbb a másik vitte, az kurvára nem ez a dimenzió volt. - Szerinted hosszútávon bírni fogja ezt a szívem? - És megint nevet, hiszen Kira orvos, úgyhogy tudnia kell, hogy az ő korában ennyi izgalom már negatív hatással is lehet a testére, mégis viccnek szánja, mert sohasem érezte még magát ennyire elemében, mint mióta ezzel a lánnyal oszthatja meg az ágyát.. meg a konyhapultját.. meg ezt a jakuzzit. Alfonso nem válogat, csak legyen az övé. - Minden vágyadat így akarom teljesíteni. - Mondja egy kicsit halkabban, és talán komolyabban is, ahogy az ajkaival rápecsételi a másikéra azt, amit az imént megfogalmazott. Nem ígért, mégis úgy fogja fel, hogy azt tette, és ő ugye az ígéreteit mindig és maximálisan be szokta tartani.
Teste szorosan simul a másikhoz, már nem tudná megmondani, hogy hol kezdődik az egyikük és hol végződik a másikuk. Az egész egyszerre vad, állatias és mégis benne van már az egymásnak tett vallomásuk apró csírája, mely ezek szerint most már mindig bennük lesz. Alfonso hangját hallva ölét még azután is megmozgatja párszor, hogy a másik elélvez, ezzel biztosítva azt, hogy teljesen kifacsarja őt. Ragasztóként tapad a másik bőrére és így érzi, hogy soha nem akarja ereszteni, még ha ez nevetségesen is hangzik. Az olasz szavai megmosolyogtatják, hallotta és érezte, hogy ez most más a férfi számára is. Arról ugyan tudása nincs, hogy mással, máskor, mit és hogyan élt át és meg a férfi, de nem olyannak ismerte meg, aki lódítana bármiről. Elégedettséget érez és nem csak azért, mert képes ilyesmit kiváltani a másikból, hanem azért is, mert életében először érzi azt, hogy képes a testével és érzékével jól bánni. Ez hihetetlen önbizalmat tud adni bárkinek, főleg akkor, ha egy olyan férfi oldalán élheti ezt át, mint amilyen Alfonso. Mellette a nőieségét képes úgy megélni, mint még soha. Ha emellé képes lesz minden falat ténylegesen leengedni, akkor az eddigieknél is nagyobb bajban van. - Szerintem a szíved előbb pusztul bele az éjszakai életbe, mint abba, amit velem művelsz - neveti el magát halkan. Abba már nem megy bele, hogy gyakorlatilag bárkit bármikor elvihet egy infarktus és nem csak szív, hanem agyi is. Orvosi szempontból Alfonso semmivel sem áll rosszabbul, mint ő. Legalábbis az eddigi tudása szerint, hiába idősebb a másik, simán jobb kondival rendelkezik nála. Hát nézzenek csak rá, el se tudja azt képzelni, hogy bárhol megjelenjen vele, mert abba belegondolni, hogy a nők hogyan néznek rá és hogyan viselkednek vele, szabályosan fáj neki. Hát nem képes ő ilyesmit kezelni, vagy elviselni. - Még a végén túlságosan elkényeztetsz - mosolyog bele ajkai találkozásába. Nem tudja, hogy mit csinál vele ez az ember, de érzi, hogy ez az egész túlságosan mesebeli. Az ő valóságában nem létezik az, ami kettejük között történik, törvényszerűnek érzi, hogy nemsokára jönni fog valami szar hullám, ami akár el is nyelheti őket. Egy kicsit még élvezi amilyük jelenleg van, aztán végül megmozdul, mert a jakuzziból neki ennyi bőven elég volt. - Nézünk valamit? Vagy álmos vagy? - kérdéseit a közben intézi a másikhoz, míg emelkedik ki a vízből. Egy törülközőt maga köré teker és ha esetleg az olasz is követi őt, akkor felé is nyújt egyet. Aztán elindul a bárpulthoz, hogy valami alkoholmenteset öntsön ki magának.
“I'm not used to chasing. I beg and I steal just to borrow your heart. But girl, let's just face it, there's no one like you. And everyone knows it, I know you don't notice, can't keep my focus. I just be open. Won't hide what I'm showing, oh-oh”
Igen, ez most határozottan más volt Alfonso számára; hosszabb, megrázta az egész ölét, és azt a benyomást keltette neki, hogy sohasem lesz vége a pillanatnak. Valóban nem szokása a lódítás - ha csak az igazság meg nem említését nem vesszük annak -, így amikor azt mondja, sosem élt még át ilyesmit, az úgy is van. Lehet, hogy a korábbi szeretkezés, amiben részük volt, felerősítette azokat az érzéseket, amik már eddig is léteztek benne, most pedig manifesztálódik egy csomó mindenben, amiket hol észrevesz, hol nem, mert annyira ködös a vágytól a tekintete, hogy akár vak is lehetne. De szépen lassan visszatér a valóságba a másikkal, és minden alkalommal, amikor ez megtörténik, eszébe jut a csúfos vég, amit a sors nekik szánt, így pedig csak egyre nehezebb az egész. Nem csak a gondolat, hogy ő és a szívfájdalom eddig két külön entitás voltak, most viszont már szinte elkerülhetetlen, de az is, hogy tovább csináljon úgy, mintha nem lenne ezer és egy dolog a háttérben, amikről egyesével tudja, hogy elrettentenék Kirát annyira, hogy soha többet látni se akarja. És itt nem kell a legkomolyabb kínzásokra gondolni hirtelen, amikre néha szükség van és amiket ő szokott végrehajtani, csak egy egyszerű estének a menetére a clubban, amit eddig a másik nem látott, mert a függöny a valóság előtt remek, Alfonso pedig nagyon vigyáz rá. Lehet a fáradtság és a másik közelségének egyvelege az, amitől nem gondol most bele jobban a fájdalmas következményekbe, illetve a benne élő, önző vadparaszt néha segít neki úgy a földön járva maradni, hogy ő se lásson kicsit be e mögé a függöny mögé. Ki akarja élvezni a pillanatot, ha már ekkorát érkezett a lánnyal együtt, és ezt igazán nem kéne elbasznia szomorú sorsokkal és csúfos végekkel, különben a rövid időt, ami még hátra lehet, nem fogja tudni érdemben kitölteni. És akkor, ha vége, még bánja azt is, hogy nem tett meg mindent, amíg tudott volna? - Pontosan ez a célom. - Vallja be még néhány csók keretében, amit a másik bőrére hint, mintha az eltávolodás tényleg nem az ő művészete lenne, és kelletlenül nyög egyet, amikor Kira végül megteszi helyette, mert akarja őt, még legalább háromszor, de egyikhez sincsen már ereje. Kikerülve az éjszakai életre kondicionált mókuskerekéből a teste őszintén jelzi, hogy néha a bulizás és a szexelés mellett kellene érdemben nyolc órát aludnia, amit szerinte évek óta nem sikerült megtennie. Hümmög egy sort, miközben elveszi a törölközőt, és kilépked ő is a jakuzziból, aztán Kira keze után nyúl, és fáradtan elvigyorodik. - Nézzünk valamit, és aludjunk be rajta. - Ajánlja fel a lehetőséget, ami tőle végtelenül szokatlan, mert se nem esett meg még kettejük között, hogy összebújtak volna egy film vagy egy sorozat társaságában, se nem történt meg vele az elmúlt tizenöt évben egyszer sem. Amennyire idegen a gondolat, annyira izgatott lesz tőle hirtelen, azért elindul abba a szobába, amit a közös hálójuknak akart megjelölni, csak megmutatni még nem tudta a másiknak, mert már a saját szobáján és a női ruhákon is teljesen kiakadt. Kicsit most azért reméli, hogy nem fog, mert tényleg elég fáradt lett, de nyilván a háló is teljes mértékben túlzás, nem csak a méretével, de a méregdrága, hatalmas bútoraival is, a kilátásról pedig, ami New Yorknak nyílik innen, ne is beszéljünk. De Alfonso ezzel most nem törődik, csak belépve a törölközővel a derekán az ágyba húzza a másikat, a hátára érkezve, nagyot sóhajtva. - Lassan saját magammal nem fogom tudni tartani a lépést. - Neveti el magát halkan, aztán matatni kezd az ágyban, amíg a puha, frissen mosott takarók között meg nem találja a távirányítót, amit délután dobott be ide, miután ellenőrizte a tévét. - Legalább most megtudom, mit szeretsz nézni. - Nem sokat tud Kiráról azon kívül, amit a teste elmondott eddig neki, úgyhogy itt a remek alkalom, hogy kiderüljön, mennyire egyezik, vagy ütközik a filmeket illető ízlésük, bár, ha esetleg az utóbbi lenne, az sem érdekli, mert annyit dolgoznak, hogy erre ritkán lesz csak lehetőségük amúgy is, úgy érzi.
El sem hiszi, hogy ezt válaszolja a másik. Mikor bedobta az ötletet, azt gondolta, hogy a szokásos lesz a válasz. Egy kiadós nevetés, aztán az a fene vigyorgás, ami teljesen megőrjíti, mikor így, mikor pedig úgy. De nem. Alfonos azt mondja, hogy nézzenek valamit és aludjanak. Ebből arra következtet, hogy az öreg szíve, tényleg nem bírná azt, ha megint egész éjszaka egymást tolnák. Vagy csak rohadt fáradt. Ez mennyivel szebben is hangzik. A pohár innivalót szorongatva, törülközőbe csavarva indul meg Alfonso után, hogy aztán egy olyan szobába érkezzen, mely sokkal hivalkodóbb és sokkal jobban kibassza az agyában az biztosítékot, mint amiben aludt. De, úrihölgy marad, főleg azért, mert most se kedve, se ereje veszekedni, főleg úgy nem, hogy utána szexxel kelljen békülni, hát holnap szeretne járni, meg ülni, így szépen lenyeli az összes gondolatot, ami hirtelen megtámadja és csak dől Alfonsoval az ágyba, miután a pohártól megszabadul, mert kár lenne egyből összemocskolni a friss ágyneműt. – Eddig is te diktáltál mindent – jegyzi meg csak úgy mellékesen arra, hogy magával nem fogja bírni az iramot a másik. Ha nem is mindent, de azért jócskán benne volt a dologba, szóval ne most kezdjen el azon morfondírozni, hogy a saját maga hóhérja lesz. Kellett neki egy fiatalabbal kezdenie.. – Mi lenne, ha – ül fel kissé izgatottan, mintha minimum a világ legkirályabb és még nem létező dolgát fedezte volna fel. – Keresnénk valami sorozatot, amit csak és kizárólag együtt néznénk? Tudom, hogy ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kéthetente néznénk egy részt. De mégis lenne valami, ami tuti közös lenne – lehet, hogy még kéthetente sem lesz erre esélyük, de komolyan jó ötletnek tartja a dolgot. Hát ha legalább más nem is, akkor ez közös lesz bennük, s még azt is el tudja képzelni, hogy ha éppen összevesznének valamin, az örihari, ne szólj hozzám két napig szinten, akkor valamelyikük bedobja, hogy nézünk egy részt? és a másik tudja, hogy mekkora faszság volt veszekedni. Bár, nem. Náluk ez lehetetlen, mert akkor inkább kiszexelik magukból a dolgot. Pedig, tök idilli a kép, csak az ő dolgaikba nem fér bele annyira. – Ahh, hagyjuk. Tök hülye ötlet – dől vissza a párnára, majd elkezd keresgélni hátha talál valami érdekeset. Igazából, ha tényleg aludni vágynak, akkor teljesen mindegy, hogy mit választ, pontosabban, valami olyasmit kellene, amit ő maga halálra un és nem érdekli, mert akkor gyorsan el tud aludni. Ez miért fontos? Mert, ha mondjuk, az olasz horkol és előbb alszik el nála, akkor Kira biztos, hogy belebolondul abba, ahogy Alfonso veszi a levegőt. Két lehetősége lenne, párnát nyom az arcába, hátha befejezi, vagy itt hagyja és félórányi kóválygás után, megtalálná azt a szobát, ahol nemrég aludt és ott helyezkedne el. Vagy, ha meg se találja, akkor a folyosó kellős közepén terül ki. Szóval, ezen logika mentén haladva, valami olyan film kell, amit utál. Ez necces dolog, mert annyira nem is szokott filmezni, túl nagy luxus ez számára, szóval nem is tudja mi lenne az, amit úgy igazán nem keltené fel az érdeklődését.
“I'm not used to chasing. I beg and I steal just to borrow your heart. But girl, let's just face it, there's no one like you. And everyone knows it, I know you don't notice, can't keep my focus. I just be open. Won't hide what I'm showing, oh-oh”
Nem jelzi szavakkal, de egészen hálás azért, amiért nem kerül szóba a szoba milyensége; lehet, de csak lehet, hogy ha megint nekifuthatna a lakás témájának, akkor egy fokkal szolidabb megoldást keresne, de csak azért, mert őszintén szereti a békeidőket, amiket megélnek. Harcolni ő alapvetően nem akar a másikkal, de mivel különböznek sok mindenben, talán ők csak így tudnak csiszolódni. Hangosan, ütközve, néha megbántva a másikat, de ezeket mindig az követi, ami most is történik, és ezekkel úgy gondolja, sosem fog tudni betelni. Az mondjuk érdekes felvetés Kira részéről, hogy mindent ő diktálna, és ezzel ő nem is ért egyet, hiszen több olyan momentum is van a fejében, amikor vagy őt irányította a másik, vagy olyan szinten ereje volt a helyzet, meg efelett a férfi felett, hogy még Alfonso sem tér magához minden esetben ezekből hosszú ideig. Soha és senkinek nem engedte ezt, valahogy Kirával viszont olyannyira élvezi, hogy megfogalmazni sem tudná. - Konyhapult, dolgozószoba, jakuzzi. - Emeli fel háton fekve a kezét a magasba, hogy a másik is jól lássa a sötét ellenére, és ahogy halad a helyiségek meghatározásában, az ujjaival is számol, ezzel tudatosítva a benne, hogy egy az véletlen, kettő ismétlődés, de háromból már átlagot lehet vonni, tehát matematikailag a lány nagyon is jól áll. Egyébként pedig Alfonso maximum a tempót vagy a gyakoriságot diktálja, de kivételes módon élvezi, amikor a másik kerekedik valahogy felül. Ezt még később meg kell majd értenie, hogy miért, de most csak élvezi, mert lehet, hamarabb véget ér az egész, mint érdemes lenne ennek értelmezésébe energiát pazarolnia. Épp csak izgatottá tud válni a közös program kapcsán, de Kira már próbálja is lelőni az egészet, mire felé fordul, és úgy mondja, amit. - Én szeretném. - Lehet fogalmazná tovább is, valamilyen burkolt leszúrással, amiért úgy gondolja a másik, erre a férfi valamiért nem lenne képes, de már tényleg elég fáradt ahhoz, hogy bármilyen kicsi ütközésbe belemenjen. Kezd elég jól lavírozni a saját részéről, már ami ezeket az apróságokat illeti, és nem megy bele száz százalékosan, mert nem is érnek annyit, és nem is akar mindenen konfliktust, hiszen ismét, a kettejük békéje sokkal emberibbé teszi, mint az életében valaha és bármi tette a körülményeihez képest. - Az elsőt te választod, a következőt majd én. - Érti a közös sorozatra, amit csak együtt nézhetnek, és kapóra jön neki, amiért Kira kezd, hiszen Alfonso idejét sem tudja, amikor utoljára tévét kapcsolt; fogalma sincsen, mik a trendek, mit érdemes egyáltalán mostanában nézni, mi számít újdonságnak, és még sorolhatná. Az ő élete másmilyen, és ilyen egyszerűnek tűnő dolgok nem fértek eddig bele, most viszont időt akar szakítani rájuk, ahogyan Kirára is. Közben pedig, bár amit mond mind komolyan gondolja, ahogy az orra a másik arcának oldalához ér, a légzése mélyebbé, és szépen lassan egyenletesebbé válik, indikálva, hogy kezd elaludni, nem is akármilyen mélyen. Az elméje, ha nem küzdötte volna le a fáradtság, ezt most nem tudná értelmezni, mert az estéje általában ebben az időpontban szokott igazán elkezdődni, nem pedig véget érni. A teste mégis álomba merül, mert ezt érzi helyesnek, és semmilyen kivetnivalót nem talál benne.
Jó szokásához híven, csak az égre emeli a tekintetét, mikor a férfi neki áll helységeket sorolni. Nem kell emlékeztetni, tudja jól, hogy mik történtek és tisztában van azzal is, hogy ott, azokban a pillanatokban nála volt a kontroll, melyet veszettül élvezet. Soha nem gondolta volna, hogy ilyesmi történik, mert azokban a bizonyos álmokban, mindig az olasz irányított és sokszor vett el úgy, hogy adni nem adott. Nos, ez a valóságban egyáltalán nem jellemző, mely meglepte őt, nem is kicsit. Ha visszagondol arra, amik az elmúlt hetekben történtek velük, s szépen sorra pörgeti maga előtt az eseményeket, akkor aligha hitte volna azt, hogy mára idejutnak. Most sem tudná megragadni azt a pillanatot, mikor a kezdeti ’mindjárt felpofozlak, ha nem mászol ki az arcomból’ lendület, mikor váltott át arra, hogy ’legyél mellettem, amennyit csak lehet’. Az pedig, hogy egy olyan lakásban vannak, ami tulajdonképpen karnyújtásnyira van a munkahelyétől és ha jobban belegondol, az olasz klubjától is, még mindig felfoghatatlan számára. Tudja jól, hogy reakciója túlzás volt, s még biztosan fog érte bűnhődni, de annak kifejezetten örül, hogy képesek voltak túllendülni a dolgon, mindenféle kiabálás és tányértörés nélkül. Ezért is jut eszébe, hogyha már ekkora lépést tett a másik, akkor a közös jövő képét ne csak ő csillogtassa meg, hanem a maga Kira is. Így jön a sorozat ötlet, melyet a saját kis logikája mentén egyből halálra is ítél, de nem azért, mert ne látna jövőt maguknak, hanem azért mert pontosan látja, mennyire nem férhet ez nekik bele. Aztán Alfonso megszólal, a nő pedig szó szerint, tátott szájjal néz rá, hogy most ez tényleg komoly-e? - Nem akarlak elkeseríteni, de valószínűleg, életünk végéig fogjuk azt az egyet nézni – neveti el magát, s bár tudná, hogy mi lesz az, amit választ. Mert egyelőre azt sem tudja felfogni, hogy most ez tényleg igaz. Nyom az olasz fejére egy csókot és nyomogatni kezdi a távirányítót, hogy keresgéljen a televízióban feltűnő sorozat lehetőségek között. Van itt aztán minden, tini sorozat, krimi, dráma, szex.. igen, ennél oldalra pillant, mert szeretne egy jót nevetni a dolgon a másikkal, aki már alszik. Halkan szuszogás, lehunyt szemek és kisimult arc, ami visszaköszön rá, ő pedig egyáltalán nem érez csalódottságot vagy haragot, amiatt, mert a férfi elaludt. Talán jobb is így, hiszen mindkettőjüknek szüksége van arra, hogy aludjon egy jót. Így lemond arról, hogy tovább keres, szimplán csak kikapcsolja a tv-t, elhelyezkedik és Alfonso felé fordulva, ő maga is lehunyja a szemeit, hogy most először és ki tudja, talán utoljára, békésen szenderedjenek egymás mellett.
Kezdőlap
