“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Csipkelődését megmosolyogtam, nem szóltam vissza, nem voltam miatta mérges. Nem tudok halat előkészíteni, szóval máshol eszek ilyesmit...étteremben, vagy épp otthon. Mikor hol persze. A kedvencnek mondható kaja bejn neki is, szóval receptet kér, amire elmosolyodom.
- Holnap felhívom anyát, keresse elő, aztán átugrok érte... - nem tervezek ott maradni és távol maradni Aleynától, de ha anyámról van szó, akkor fél napot is ott kell eltölteni, mire hajlandó elengedni. De hát az anyák már csak ilyenek.  
-...együtt ketten megfőzhetnénk. - dobok fel egy közös időtöltést, persze nem kötelező, de ha már felajánlotta, akkor élek a lehetőséggel és tovább szövögetem. Mert elhamarkodottan nem lehet és nem is akarok semmit sem csinálni. Így várok kicsit, bár reménykedek benne, hogy nem fogja megunni a tétlenséget és mond egy viszlátot. Abba beleroppannék, hiszen a szerelem...ismerem, voltam már, ám ez most erősebb kicsivel. Ami a telefonálást illeti, mindenképp megfogom mondani számára is, hogy mi történt a telefon túloldaláról. Nem hallgatnék el semmit sem. Ahogy a sok munkát sem tudtam elhallgatni tőle. Aggódására csak somolyogtam, majd fejet ingattam. Megakartam nyugtatni.
- Nem, nem a mai nap miatt. Már hetek óta le van meccselve a dolog. Szóval nyugi, jó? - nyugtatom meg, a részletekről meg nem kell tudnia. Jó, részben nem füllentettem, mert tényleg ennyit kell dolgoznom, de a folytatás miatt, hogy kettő napot nyerjek pluszba a szabad mellé. A hallottak alapján nem kell számára segítség, megcsinálta az otthoni dolgait. A teát pedig előkerestem neki és vettem elő még egy ugyanolyat, meg egyet nekem is. A baklava illata belengi a teret, ráadásul Aleyna közelsége is az én agyamat tölti meg. Szinte mindenfélével, ám a kérdése kizökkent és fejet ingatok.
- A baklava tökéletes lesz. - minden téren is, hiszen nem szoktam teli enni magam alvás előtt. Egy kevés baklava, aztán mehet a folytatás. Próbálom terelni a figyelmem és a gondolataim a lányról, hiszen a pulcsim lekerült róla és ismét előttem tündököl a rövid ujjas pizsomájában. Mondjuk ezzel nem is segít, a tekintetem is állandóan felé téved. A válaszom is elmarad, kicsit késve érkezik felé a villák tároló helye, de ez az ő hibája...miért kell ilyen szexinek lennie?  
- A második fiók a jobb kezed felől. - akadnak felé több fiókok, mindegyikben más található és akadnak olyanok, miknek semmi köze sincs a konyhai dolgokhoz. Szerszámok vannak leginkább, máshol nem találtam helyet számukra, nem nagy a lakás, hogy több szerszámos ládát tartsak a másik kettő apróbb és egy óriás mellett. Szeretem ezeket. Főleg gyűjteni, hiszen jó ha kéznél vannak. A dobozból való kajálás nem zavar, nem piszkolunk össze másik két tányért pluszba. Hallgatom tovább, hogy virágot akar majd venni. Egész jól hangzik. Már tudom hogy mivel lepjem meg legközelebb. Csak ki kell fejtegetni hogy milyen virágokat szeret. Ám az hogy feldobja azt, hogy vele mehetnék, hiszen Doug eleve vele fog tartani...nem kellett gondolkodnom a válaszon. Akartam őt. Látni, érezni, tapintani.
- Persze, elkísérlek. Sétálhatunk egy jót...az idő is szuper lesz... - böktem ki hamar, közben a forrásban lévő vizet kémleltem és észre sem vettem a felém irányuló falatot, csak mikor beúszott a szemeim elé, akkor pillantottam rá a lányra, majd kaptam be a falatot. Átvettem a villát, ezzel persze az ő kezéhez is hozzáértem finoman, el sem akartam engedni. A tekintetem puhán vezettem rá az ajkaira, a szemeire, majd kérdésére fejet ingattam, megrágtam a falatot és elengedtem a kezét. Lenyeltem.  
- Az alvás még korai lenne, de ha fáradt vagy akkor előkészítek hozzá mindent. A filmnézés jó ötlet, mondjuk a tv-ben pont nem tudom mi van, de akad más is amit nézhetünk...dvd. - vetettem fel egy ötletet, tulajdonképpen az övét fejtegettem. Akad pár filmem itthon, mondjuk nem biztos az ő kedvencei lesznek, de majd válogatunk...
- Van popcorn is... - egy falatért nyúltam, hogy felvéve a villára bekapjam, ám Aleyna ajkain megállt a figyelmem. Eltüntettem a falatot, majd leraktam a villát és Aleyna elé léptem közvetlen elé, pár centi távolságot hagyva, közel hajoltam hozzá, majd a jobb kezem felemelve az ujjaimat az ajkára illesztettem, a mutató ujjamat, hogy azzal leseperjem az ajkára tapadt morzsát...biztos lesz még rajta...de ez most kicsit közelebb lendített hozzá. Ismét túl közel, ám a forró vizes forraló ahogy kiadta a hangot, úgy léptem el a közeléből, hogy leszedjem azt onnan és végre kitöltsem a teának valót. Ezzel megint kicsit elkellett távolodnom tőle, de a bögrékbe sikeresen töltöttem bele a folyadékot. Ám minden gondolatom rajta volt. Az epres bögrét felé nyújtottam, ráadásul színváltós bögre volt, a forróság hatására a szürke bögre szívárványmintát kezdett felvenni. Szelíd mosollyal figyelem Aleynát, majd az enyémet is magamhoz veszem, hogy beízesítsem a szájízemhez. Majd le is teszem, hogy a korábban felvetett filmnézéshez előkészülődjek attól függően hogy melyiket választotta.

Öltözet

- Nem lesz számára fura, hogy hirtelen szükséged van egy receptre? – kérdőn fürkésztem őt, mert anyumat ismerve, ha olyat kérnék, ami nem jellemző rám, akkor biztosan elkezdene faggatni, hogy mi is áll a hátterében, de végülis nem az én dolgom. Én csak nem akartam, hogy esetleg kellemetlen legyen számára a helyzet, de igazából nem is ismerem a családját, így lehet náluk ez teljesen másképpen működik.
- Részemről nincs akadálya, de akkor a takarításban is segítened kell. – komolyan csendült a hangom, de a mosoly ott bujkált az arcomon. Nem szeretek egyedül takarítani és reménykedtem abban is, hogy nem fog rossz irányt venni a főzés, hanem jól fog telni az az idő is. – Ezek szerint szeretsz főzni? – kíváncsian fürkészem őt. Pontosan úgy, mint aki próbálja megfejteni a másikat. Azt tudom, hogy szokott magának főzni, de a kényszer nagy úr.  Teljesen másabb az, ha valaki szeret főzni, sütni.
- Rendben, nem aggódom. – játékosan még fel is tartottam a kezemet magam elé. Nem az én dolgom volt, de attól még aggódhattam érte. Fura dolog az élet, hogy alig ismerünk valakit, még is elkezdünk érte aggódni. Végül a kutyára pillantottam, mert biztos voltam abban, ha holnap nem jön érte a gazdája, akkor nálam fog kikötni a következő napokra. Végül leguggoltam mellé és kicsit megszeretgettem őt. – Lehet kis időre lakótársak leszünk. – persze a kutyához beszéltem, de talán kicsit húzni akartam Maxot is a dologgal, mert míg a kutyát beengedném a hálóba, hogy akár az ágy mellett aludjon, addig nem olyan régen kijelentettem, hogy őt ennyire könnyedén nem invitálnám meg oda. Még akkor se, ha nem történne közöttünk semmi se.
Elkuncogtam magam, amikor fáziskéséssel reagált a dologra, majd megingattam a fejemet. – Visszavegyem inkább a pulcsidat, vagy adsz valami pólót, mielőtt még leforráznád magad, mert eltéved a tekinteted?  – neki dőltem a konyhapultnak és mosolyogva fürkésztem őt. Kicsit pimaszul csendült a hangom, mert míg lehet máskor zavart volna, ha túlzottan megbámul valaki, addig most egyáltalán nem bántam, hogy rajtam felejti olykor a pillantását. Na jó, ha túlzottan hosszú ideig csinálná, akkor biztosan zavarba jönnék, mert alapból se tartottam magam túlzottan csinosnak. Inkább átlagosnak, aki azért kicsit szerencsés a külsejét illetően, de mindig is úgy gondoltam, hogy akadnak nálam szebb nők.
Ellöktem magam a pulttól és kivettem végül a két villát, hogy az egyikkel elkezdjek enni. Két falat között pedig mesélek a holnapi terveimről. Soha nem beszéltem teleszájjal, de amint a mondandóm végére értem folytattam tovább az evést.
- Akkor ezt megbeszéltük, de ha lehet akkor most ne ébressz fel 8 előtt. – kiskutya szemekkel néztem rá, mert tényleg jó lenne ha nem hajnalban kelnénk, ami alapból Doug miatt esélytelen volt, de talán ketten is lemennek. Nem kellek én ahhoz, maximum ha felébredek rájuk, akkor majd készítek valami reggelit mire visszaérnek. Közben pedig felé nyújtottam egy falatot, már majdnem kicsit megköszörültem a torkomat is, hogy rám figyeljen, ne a vízre, amikor is észrevette és elfogadta. Érintésének nyomán kellemes bizsergető érzés járt árt, majd elmosolyodtam, amikor végre elfogadta. – Nos, ez ízlik vagy ez is túl édes számodra? – közben kicsit benedvesítettem az ajkaimat, valójában csak a rátapadt mázat nyaltam le.
- Még nem vagyok fáradt és mit nézünk? – néztem rá kérdőn, mert fogalmam sem volt arról, hogy miből lehetne válogatni. Semmi jónak nem vagyok elrontója, de remélhetőleg nem valami horrort fog választani, mert akkor inkább megyek aludni.
- Édesre sóst? Fel akarsz hizlal… - de a kérdést nem tudtam befejezni, mert egyszer csak az ujja az ajkamra tévedt, aminek köszönhetően a szó a torkomra forrt, én pedig lefagytam. Olyanná váltam, mint egy szobor, még pislogni is elfelejtettem, nem csak levegőt venni. A gyomromban újra pillangók kezdtek életre kelni. De ahogy mindig, most is valami közbeszólt, s míg kicsit reménykedtem abban, hogy átlépi a határt, végül az egész csak ábránd maradt és nem lett belőle semmit se. Alig hallható sóhaj szaladt ki ajkaim között, miközben figyeltem a hátát, majd megköszörültem a torkomat, mint aki a hangját teszteli, hogy megvan-e még.
- Köszönöm. – elvettem a bögrét, majd felálltam a süteménnyel és a kanapéhoz sétáltam. Leraktam az előtte található asztalra az ételt és poharat, majd mosolyogva figyeltem, ahogyan Doug is követett, majd lefeküdt a lábamhoz. Elkezdtem átnézni, hogy miből lehet válogatni. Ha megvolt neki valamelyik Indiana Jones vagy a régi Múmia film, akkor arra esett a választásom. – Egyszerre lesz jó a látvány és szórakoztató a film is. Milyen szerencsések azok a nők... – ártatlanul csendült a hangom, de pimasz mosollyal fürkésztem Maxwellt, mert nem véletlen volt a célzás, kicsit húzni akartam az agyát. Közben pedig kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén vártam a popcornra.

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Hogy furcsa lesz-e vagy sem, nem számít, akármiért elkérhetem a receptet, szerintem nem gyanús a dolog. Anyám úgy sem tud a nőügyeimről, majd ha lesz egy nagyon komolyabb...arról biztosan tudni fognak. Ami pedig a takarítást illeti...
- Ezt mondani sem kellett volna. - mosolyodtam el, hiszen miért is hagynám cserben? Valahogy nem visz rá a lélek, hogy ő főzöcskézik nekem, akkor még hagyjam mosogatni is. Nem így működök, de az biztos, hogy manipulálni nem tudna...azt senki sem tud. Jó, szexi, egyszerűen megbolondít és szétkergeti a gondolataimat is már a jelenlétével is...de akár ha csak rá gondolok, már az is segít...
- Hát nem azt mondom, hogy szeretek, de ha vannak bevállt receptek, akkor szívesen megfőzöm őket újra. - vonok vállat, hiszen ez egy olyan dolog, hogy nem mindig kutakodok nehéz receptek után. Jók nekem a könnyűek, amik nagyjából fél óra alatt elkészülnek...nem vagyok az a fajta, aki órákon keresztül a tűzhely előtt áll és süt...mondjuk palacsintát, hogy hetven darabbal jóllaktassam magam. A tizenhat óra miatt nem aggódtam, utána úgyis kipihenhetem magam, bár úgysem pihenés lesz, amit nem bánok, hiszen Aleyna felpörgette a napjaimat. Semmi közünk egymáshoz, ez igaz...de nem vagyok közömbös a számára és ez fordítva is igaz. Hallgattam, ahogy a lány a kutyához beszél...nem voltam féltékeny, bár elgondolkodtam a lakótárs dolgon...mindketten egyedüliek vagyunk...mindketten vonzódunk a másikhoz...nem, túlbonyolítod. Fáziskéséssel reagáltam, így heccelt kicsit szavaival. Szemet forgattam, halkan elkuncogtam magam...majd újra ráemeletem a pillantásom.
- A természet adta gyönyörűségeket nem lehet eltakarni egy angyalon... - válaszoltam őszinte határozottsággal, ezzel pedig elhintettem felé egy fontos momentumot. Nem közömbös számomra, igenis van rajta mit nézni és meg is nézem magamnak...a többi pedig rejtély. Mármint hogy a nézésnél több is lesz-e közöttünk, vagy egyszer meglépem a dolgot és... az elkalandozás nem épp jó dolog. Főleg most nem. A holnapi napon nem terveztem korán felkelteni, Dougot leviszem majd sétálni, elmegyünk boltolunk egyet, meg majd reggelit is készítek...jó kis terv, el is terelem a figyelmem a lányról, nem eléggé hiszen a következő pillanatban már el fogadom a falatot és kezéhez érek hosszú pillanatig. Kérdésére bólintok.
- Tökéletes az ízkavalkád! - vallottam színt, a filmes kérdésére csak vállat vontam. - Mire vagy vevő? Horror nincs...ha csak neten nem akarsz nézni valamit. Akad valami 1999-es film, régi kedvenc, de majd meglátod. - szólaltam meg és ezzel remélhetőleg nem szegtem kedvét. És azzal sem, hogy sósat akarok vele etetni, de a következő pillanatban már egy morzsát szedek le finom mozdulattal ajkairól, ahogy mozdulatlanul figyel...elrévedek a szemeiben, majd ahogy tovább boncolgatnám a dolgokat végül sajnos a forró víz eltereli a mozdulataimat, így el is lépek a közeléből. Ő pedig odébb batyogott, letelepedett a kanapéra és válogatni kezdte a filmeket. A múmiára esett a választása, ami szuper döntés volt. Elmosolyodtam a szavaira, közben pedig készült a popcorn is, frissen pattogtatva, nem pedig bolti kész cucc. Még hogy szerencsések azok a nők...mégis kire nyálazna ennyire? Fraserre? Vagy az Ardethet játszó színészre? Vagy az múmiára? Azt hiszem ezek a kérdések megválaszolatlanul maradnak, a pattogás kizökkent, így figyelem az időt is, hogy oda ne égjen. Közben szedek elő egy nagyobb nasis tálat, amibe a kész kukoricát ki is töltöm és a bögrével együtt megcélzom az üres helyet Aleyna bögréje mellett. Oda kerül az én bögrém és a lány közelébe tolom a nassolnivalót. A Dvd-t pedig már helyezem is a helyére, szerencsére semmin sem kell állítani, nem kell redőnyt húzni, mert sötét van kint. Így letelepedek Aleyna mellé és el is indul a film.  
- Örülök, hogy nem vagyok egyedül ezzel a múmia mániával...megunhatatlan. - szólalok meg, miközben hátra dőlök és a bögrémbe kortyolok. - Mikor láttad utoljára? - kérdezem meg azért, mert ha tehetném én havi egyszer mindig megnézném a részeit. Egyszerűen fantasztikus. Komoly arccal figyelem az első 5 percet, s csak utána kezdek el kukoricát falatozni. Akár az asztalról, akár Aleyna ha magához vette, az ölébe  akkor onnan. Hiszen onnét könnyebb mindkettőnknek venni, főleg ha hátra dőlünk, akkor nem kell folyton az asztal felé újra közelíteni. Ha valamiért időközben elkerül onnét, akkor is ugyanúgy oda fogok nyúlni, max kicsit jobban megtapogatom az üres helyét, mire oda nézek és húzom is el a kezem. Persze nem azonnal... 

Öltözet

- Csak legyen gyorsan elkészíthető és kevés rumlit hagyjon maga után. – kicsit felvontam a szemöldökömet, mert tudtam, hogy sokak ezek szerint választanak receptet. Néha én is ezt tartottam szem előtt, de akár képes voltam órákig is elfőzni a konyhában. Film vagy zene társaságában nem annyira vészes dolog, meg nem egy napig ettem semmit se. Jó volt az kettő vagy háromnapra is, így sose jelentett gondot az, ha tovább kellett ott maradnom.
Szavaira elmosolyodtam és megingattam a fejemet, majd úgy tettem, mint aki elgondolkozik a hallottokon és most nagyon hálás voltam azért, hogy nem szökött pír az arcomra a bókjának köszönhetően.
- Mikor is lettem az angyalod? Nem rémlik, biztosan annyira elvetted az eszemet, hogy amnéziás lettem. – persze, hogy csak szórakoztam vele, de tényleg meglepett az, ahogyan fogalmazott és tagadhatatlanul jól esett, mert ezzel újra azt sugallta, hogy nem vagyok számára közömbös. Bár az már más kérdés, hogy olykor nem értettem, hogy miért pont én érdeklem őt. Biztosan találna vagányabb és szebb nőt is, meg korban hozzá közelebbit, akinek már van egy jól menő munkája. De helyette itt vagyok én, aki hamarosan újra visszaül az iskolapadba és kutyasétáltatásból, meg a menhelyből próbál meg megélni.
- Helyes válasz. – pimasz mosollyal az arcomon ejtettem ki a szavakat, mert anyám úgyis meg fogja kérdezni, hogy a barátomnak is ízlett-e, bár ő biztosan nem Maxwellre gondol, hanem Lucyra. Így legalább csak félig kell füllentenem, ha esetleg hamarabb hív fel, mintsem vihetnék a barátnőmnek. Nem meséltem odahaza még róla, miért is tettem volna? Kicsit úgy éreztem, hogy van valami köztünk, de ugyanakkor még sincs. Olyan volt az egész, mintha olykor két lépést tennék előre, amik egyre közelebb visznek egymáshoz, aztán pedig kétszer ennyit hátrálunk, mert közbe szól az élet, vagy csak egyszerűen kihátrálunk. Talán nem is igazán zavart ez a fura tánc, amit lejtettünk, hanem sokkal inkább az volt a gond, hogy tökéletesen össze tudott zavarni Maxwell a tetteivel. Néha nagyot dobbant a szívem, máskor pedig kicsit csalódott lettem és azzal korholtam magam, hogy félreértem a dolgokat. Mint a pár pillanattal korábbi helyzetben, amikor ajkamhoz ért, majd úgy tett, mintha a vízforraló mindennél fontosabb lenne és úgy lépett el, mintha nem fagyott volna meg abban a pár másodpercben a levegő közöttünk, vagy a szemében nem ült volna ott a vágy, vagy az ő szíve nem dobbant volna hasonlóan nagyot, mint az enyém a közelségének, érintésének köszönhetően.  
Még hogy a nők bonyolultak…
- A múmia tökéletes lesz. Nem gondoltam volna, hogy megvan. – végül inkább úgy tettem, mintha nem rágódnék megint a dolgokon és nem akarnám megfejteni őt. El is vettem a kupacból és angyali mosollyal az arcomon szólaltam meg. Ugyan már melyik nő nem szeretett bele Brendan Fraserbe, vagy éppen Ódéd Fehrbe, amikor ezt látta? Egyébként a pasiknak sincs oka panaszra, hiszen Rachel Weisz gyönyörű nő és biztosan sok férfi miatta imádja ezt a filmet, vajon Maxwell is közéjük tartozik? Ezért nézni meg gyakran, vagy csak szimplán szereti, mint én, mert egyszerűen megunhatatlan?
Kényelembe helyezem magam, majd amikor odarakja mellém a nassolnivalót, akkor elveszem és az ölembe rakom, majd elkezdem falatozni, mint a mozikban az emberek. Még a film el se kezdődik, de már eszik a popcornt.
- Minden évben legalább egyszer megnézem, de nem tudom pontosan, viszont pssz.. – azzal az ujjamat az ajkára tettem és próbáltam komoly arcot vágni, mert valójában nem zavart volna a beszéd, hiszen már szinte kívülről fújom az egészet, de akkor is imádok elveszni a poénokban, meg a látvány se utolsó… Végül visszafordultam a film felé és hátra dőltem a kanapén, közben pedig falatoztam a popcornból. Amikor félrenyeltem egy popcornt, akkor kicsit köhögni kezdtem és sietve raktam félre a tálat, hogy igyak pár kortyot. Majd egyszerűen visszadőltem és el is feledkeztem a popconról, amikor is megéreztem Maxwell kezét, amint keresi azt. Kezével többször is hozzáért a fedetlen combomhoz, aminek köszönhetően lefagytam és jól eső bizsergés járt át. Kezének nyomán pedig libabőrös lettem. Végül sietve fogtam meg a kezét, hogy végre ne matasson, de pár pillanatig ott pihent a combomon, mígnem végül óvatosan eltoltam a kezét, majd átadtam neki a tálat, majd sietve felpattantam a kanapéról, hogy a fürdőbe menjek. Le kellett hűtenem magam, féltem, hogy még a képernyő fényében is túlzottan látszana, hogy milyen hatással volt rám egy ilyen aprócska tett, érintés.
Megmostam az arcomat és pár perc után jöttem csak újra elő, de persze kamuként még lehúztam a vécét is, mintha csak amiatt szaladtam volna ki. Mindezek után pedig úgy ültem le, mintha mi sem történt volna, hacsak nem jött utánam.

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Elvettem az eszét, hiszen nem emlékszik rá, mikor az angyalommá vált. Bevallotta, hogy igenis akad közöttünk szikra és nem csak én érzem így, hanem ő is. Ez pedig megnyugtató. Még akkor is, ha még nem is közeledtünk egymáshoz sehogy se, úgy hiszem, hogyha kivárunk, akkor több mindent kaphatunk a másiktól. Nem akarok elhamarkodottan cselekedni semmilyen részen sem. Egyszer már megjártam, őt pedig nem akarom csak egy éjszakára felhasználni, vagy csak arra használni! Nem akarom elrontani a kedvét és nem akarok hazudni sem a számára, de igenis elkezdett többet jelenteni nekem. És erre most jöttem csak rá, hogy nem csak agyilag gondolok rá, de a közelsége is egyre jobban kedvez a lelkemnek, a szívemnek és a testemnek is. Elég ha csak ránézek és odalent történik valami...a férfiasságom életre kell, holott ahhoz kell egy nőnek dolgoznia ahhoz... ennyit erről. Szóval minden meg van már ehhez az egészhez, csak lépni kell. Kivárok. Lehet elszalasztom ezzel a lehetőséget, de egylőre a félsz is bennem van még...nem azért mert ő elutasítana, hanem magam miatt...mi van ha vele együtt a rossz emlékek is életre kelnek? De miért gondolok a múltra? A jelenemre kellene és a jövőmre. A filmre megkaptam a válaszát is, meglepetten vettem tudomásul, hogy míg a film megy, addig csendes hallgatóság kell hogy legyek. Csak mosolyogtam  őt figyelve és ettük a kukoricát is. Rossz helyre nyúltam, nem figyeltem mikor vette el a kukoricát a helyéről, ám mikor a puha testrészhez értem, először még fel sem fogtam, csak utána, de akkor még a film hatásán voltam, csak akkor kaptam fel a fejem, mikor Aleyna elszedte onnan a kezem, de már én is húztam el onnan, ahogy felé fordultam és szólásra nyitottam ajkaim...ám átadta a tálat és elsietett, így a szó a torkomra forott... persze hogy figyeltem a hátsóját miközben a fürdőbe igyekezett, de kapcsoltam is és megállítottam a filmet, ne maradjon le róla. Hiába látta már, jobb együtt nézni lemaradás nélkül. Türelmesen várakoztam, ám ejemben kérdések kavarogtak. Miért szaladt el? Dolgán könnyít? Vagy megbántottam? Vagy esetleg lemossa magáról az érintésemet? Ezer meg egy kérdés kavargott a fejem hátsó zugában, míg vissza nem sétált és vissza nem ült. Szóval csak könnyített magán és nem zavartam meg annyira. Elindítottam a filmet és vissza nyújtottam a popcornt. Nem mondtam le arról, hogy oda nyúljak hozzá, ám figyelni fogok, ha megzavartam ezzel most kicsit.  
- Csinálhatok még teát? - fordulok felé, akármit is választ akkor is felállok, hiszen magamnak biztosan csinálok egy újabb adag teát, de ha kért, akkor neki is egy epreset. Teszek veszek, majd visszatérek mellé a kanapéra és a választásától függően cselekszek. Persze ekkor is a combjára réved a pillantásom és fejben eljátszok a gondolattal, hogy milyen érzéki volt az az érintés és hogy ennél többet akarok. Főleg hogyha ennyitől beindul a fantáziám...de nem cselekszek, akármennyire is kavargok Aleynán...nem hagyhatom, hogy elmeneküljön előlem mert nyomulok...de mi van, ha pont azért menekül majd, mert nem teszem meg? Mi van, ha vágyik valamire? Ennél többre? De nem ilyen, nem? Maradjunk meg szimpla barátságnál és ne hívjam el randizni? Olyat nem tudnék megtenni...megpróbáljuk.  
- Maradjunk egy filmnél és utána alvás? Vagy bevállalsz még egyet? - érdeklődöm meg, miközben a filmre terelődik végre a figyelmem és a gondolataim egy része. Ha nyugovóra térne, akkor minden zokszó nélkül teljesítem a vágyát. Takarót és lepedőt, párnát szedek elő a szekrényből, tiszta mind, az enyémet leszedem az ágyamról és azokat teszem rá, a sajátaim pedig a kanapéra helyezem. Nem okoz gondot. Azonban ha még filmezne, akkor tovább nézzük és próbálok rá is oda figyelni...bár próbálkozni sem kell...vonzza a tekintetet.  

Kezének gyengéd érintése túlzottan is kellemes volt, érintésének nyomán libabőrös lettem és a vágy lassan ébredezni kezdett. A képzeletem szárnyalni kezdett, ha vajon ilyen rövidke időn belül ennyire apró tettel is ennyire fel tud kavarni, akkor vajon mire lenne képes, ha egész testemet bebarangolná, vagy éppen ajkait érezni nem csak ajkaimon. Semmit se tehettem a gondolataim ellen, egyszerűen képtelen voltam gátat szabni neki, ennek köszönhetően és annak, hogy Max keze még mindig a combom belső felén pihent egyre inkább úgy éreztem, mintha valaki felcsavarta volna a fűtést. Végül óvatosan eltoltam a kezét, majd egyszerűen kiszaladtam a mosdóba, hogy megmossam az arcomat és megpróbáljam lehűteni a vágyaimat. Nagyon hülyén éreztem magam, de életem során soha nem jártam még így, hogy ekkora hatással lett volna rám bármelyik férfi. Ő valahogy másabb volt, nem csak a szívem, hanem elmém és a testem is olykor túlzottan hevesen reagált a közelségére, érintésére. Ez pedig számomra ijesztő volt és féltem attól, hogy míg néha úgy érzem a mennybe lenne képes repíteni, addig végül inkább a pokolba fog lökni, mert végül ráébred arra, hogy nem én vagyok számára a megfelelő lány.
Fogalmam sincs, hogy hány percig lehettem bent, de amikor úgy éreztem, hogy végre visszanyerte az arcom is a normális színét, a szívem újfent a megfelelő ütemben dobog és nem éreztem már úgy, hogy a testem lángok borítják, akkor végül visszamentem a nappaliba. Meglepetten vettem tudomásul, hogy megállította a filmet, de alig hallhatóan megköszöntem, mert a torkom még mindig ki volt száradva. Kényelemesen helyet foglaltam újra, de figyeltem arra, hogy egy kis távolságot fenntartsam kettőnk között. Kicsit haboztam elvenni a popcornt, de aztán elvettem és visszaraktam az ölembe, mert nem akartam túlzottan furán viselkedni, mert elmagyarázni biztosan nem tudtam volna. Akkor inkább nyíljon meg alattam a föld, mintsem szavakba kelljen öntenem mindazt, hogy milyen hatással is van rám.
Kérdésére bólintással feleltem, mert féltem attól, hogy még mindig túlzottan halkan tudnék csak megszólalni, mint akinek hirtelen elment a hangja. Amikor visszatért a teámmal, akkor viszont már megköszöntem kisebb torokköszörülést követően és óvatosan belekortyoltam, majd leraktam az asztalra.
- Jöhet még egy, de azt már te választod. – feleltem mosollyal az arcomon, mert legalább addig se kell szembe néznem azzal a kavargó viharral, ami az elmémben és lelkemben tombol, hogy felforgasson mindent és jól összezavarjon. Reménykedtem abban, hogy a film le fog kötni és kicsit eltereli a gondolataimat Maxwellről és mindazról, ami eszembe jutott az érintésének köszönhetően.
Szeretem napközben a háttérzajt, legyen szó filmről, sorozatról vagy zenéről. Ritka az, amikor csendre vágyom, de ami az alvást illeti… Nos, ott nagyon utáltam mindig is a háttérzajt, vagy azt, ha valaki a tévére aludt el. Soha nem is aludtam még be filmen, maximum talán gyerekoromban, de arra meg már nem emlékszem, most még is könnyedén nyomott el az álom a második film közben. Kicsit lejjebb is csúsztam a kanapén, a fejemet Max vállára hajtottam, míg nem végül a gondolataim elől az álmok mezejére menekültem. Talán csak túlzottan kimerített a mai nap, vagy az, ahogyan a saját érzéseimmel viaskodom, ha ő a közelemben van. Fogalmam sincs, de az is biztos volt, ha megpróbált felébreszteni, akkor lehet valamit motyogtam, de aludtam tovább, mintha mi sem történt volna, miközben hozzábújt, már amennyire a helyzet engedte.

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Fogalmam sincs az igazi ok mi is lehetett, ami miatt elrohant. Vagy kellemetlenül érte ez a dolog, vagy túl jó volt és...vagy tényleg csak az ürítés miatt tette? Gondolkodtam rajta egész hosszasan, míg vissza nem érkezett és helyet nem foglalt újra mellettem. Újabb teával tértem vissza, ám mintha elvitte volna a cica a nyelvét...nem zavart, csak eddig sokat csacsogott...most meg? Végig tudtuk nézni a filmet, csendben és Doug mentesen, hiszen az eb nem zavart be, hiszen aludt. Úgy tűnik elfáradt. Megértem, talán mi is. A második filmet én választottam ki. A Múmia második részére esett a választásom, ám a gondolataim nem a film körül jártak, hanem Aleynán. Úgy minden téren. Miért mesélt ennyi mindent magáról? Hogy mi képezi a kedvenceit, vagy épp mik nem? Annyi mindent mesélt el és tudtam követni is, sőt... érdekelt minden róla, észben akarom tartani és ilyenre sem volt sok példa. Elvette az eszemet...gondolataimból Aleyna érintése és közelsége téritett ki. A feje a vállamon pihent, bealudt, figyeltem őt alvás közben röpke ideig, lehalkítottam a TV-t, majd úgy fészkelődtem, csendesen és észrevétlenül, hogy ezzel ne zavarjam a nő álmát meg. Természetesen le sem vettem róla a figyelmem, próbáltam az arcát fürkészni, de végül a tekintetem lesiklott a két halmára, amit persze ruha takart. Lassan felálltam a kanapéról, hagytam kicsit a lányt bóbiskolni, míg a hálószobát rendbe tettem, új ágyneműt húztam fel, végül Aleynát a karjaimba vettem és a közelsége ismét túl sok mindent indított be bennem. Ráadásul a puha bőrének érintése is.... motyogni kezdett valamit, a nevemet véltem felfedezni szavaiban...elmosolyodtam lágyan, óvatosan cipeltem be a hálóba, pakoltam le az ágyra, majd húztam rá a takarót is. Doug is besétált, lefeküdt az ágy mellé, így a redőnyt is halkan lehúztam, majd magára hagytam őket. Az ajtót résnyire hajtottam be, majd kicsit összepakoltam, végül magam is álomra hajtottam a fejem a kanapén. Körülötte forgott a gondolatom, szóval reggel Dougot levittem WC-re egy gyors felöltözés után, elmentünk boltba, majd visszafelé vettem pár szál virágot is. A kutyának vizet adtam és kapott mellé reggelit is. Majd neki kezdtem a hálószobában alvónak is reggelit csinálni. Amerikai palacsintát kevertem, majd a friss eper is kikerült a vásárolt holmik közül, megmostam, kiszedtem a szárát és előszedtem számára egy szív alakú tálat. A virágot vázába tettem, vizet is kapott, majd nekiálltam az epres teának is. A palacsintákat ráhalmoztam tányérra, majd pakoltam mellé apró tálkákba lekvárt és mást is, amivel leöntheti, szirup... Ezeket egy fatálcára helyeztem, ahogy a kisebb vázába halmozott virágokat is. Vajon el fogja fogadni? Vajon megkóstolja? Vagy kinevet a próbálkozásom miatt? Udvarolni akarok, meg nem is, igazából nem akarok zsákutcába kerülni. De megpróbálok egy lépést tenni felé, hogy ne érezze magát szarul...hiszen ő is...hiszen a nevemet mormogta...hiszen nem lökött el első érintés után...és nem hátrált el a közelségemtől sem. Egyikből sem ő hátrált ki, így most nyitok felé...Tálcástól nyitottam be a szobába, délelőtt kilencre járt az idő, lepakoltam a tálcát az ágy melletti üres asztalkára, majd az ablakhoz lépve felhúztam a redőnyt is. Ha erre felébredt, akkor mosollyal és halk jó reggelttel köszöntöttem, na meg persze hoztam reggelit is. Ha nem ébredt fel erre, akkor az ágy mellé ülve simítottam végig az arcán és suttogtam halkan a hangját. Elkezdődött a nap, keljen fel, ne maradjon le semmiről sem.  


Öltözet  

Mélyen aludtam, így fel se tűnt, hogy a függönyt elhúzta és már a napsugarak simogatták az arcomat. Összegömbölyödve aludtam, mint egy kisgyerek, és valószínűleg ha több kispárna is volt, akkor az egyiket magamhoz öleltem. A takaró félig takart, félig nem, mert az egyik lábam biztosan kilógott alóla. Amikor gyengéden az arcomhoz ért, akkor törökül motyogtam, hogy még aludni akarok, majd amikor ismét arcomhoz ért, akkor lassan elkezdtem kinyitni a szememet, kellett egy kis idő, amire megszokta a szemem a fényt, majd amikor megpillantottam Maxwellt, akkor egyszerűen zavarba jöttem és megdörzsöltem a szemeimet. Először azt hittem, hogy rosszul látok és csak az álmaimban jelent meg, majd szép lassan körbepillantottam a szobában és rá kellett jönnöm, hogy nem otthon vagyok. Sietve húztam magam még inkább össze és feljebb húztam a takarót is magamon zavaromban.
Kicsit zavarodottan pillantottam hol rá, hol Dougra, ha ő is bejött, hol pedig a szoba falait, bútórait pásztáztam. Kellett pár perc, mire az agyamat működésre bírtam, mert túlzottan is mélyen aludtam.
- Jó reggelt. – az orrom alatt motyogtam, mert még mindig meg voltam szeppenve, majd kicsit a levegő szimatoltam, mert egyre inkább jó illat kezdett terjengeni a szobában. Mintha palacsinta és eper lenne. – Bocsánat, azt hiszem kicsit zárlatos lett az agyam, túlzottan jól aludtam. Te jól aludtál? – hangom kedvesen csendült, miközben felültem az ágyon és elrendeztem a takarót. – Elaludtam a film közben? – nem igazán rémlett semmi se, csak az, hogy elkezdtük a második filmet, aztán idővel képszakadás lett. Igazából sok mindent fel se tudnék idézni a második filmből. Újra körbepillantottam a szobában, miután sikerült kicsit jobban magamhoz térni. Ekkor tűnt fel a tálca és a rajta lévő dolgok is és elmosolyodtam.
- Szobaszervíz is van? Végén még azt fogom hinni, hogy valami szállodába csöppentem. – jókedvűen kuncogtam, majd ha megkaptam az tálcát, akkor kicsit közelebb hajoltam Maxhoz és puszit nyomtam az arcára. – Köszönöm, ezek gyönyörűek. – közben meg is szimatoltam a virágokat. Az arcom sugárzott a boldogságtól, hiszen nagyon meglepett vele és hatalmas örömet okozott vele. Soha senki nem csinált még reggelit nekem, még a hajdani barátom se. Végül pedig megkóstoltam az ételt, mire elismerően hümmögtem egyet, majd még szélesebb lett a mosolyom, amikor feltűnt, hogy szívecske alakú az edény, amiben az eper van. Végül egy epret felé nyújtottam, hátha ő is kér, ha elfogadta, akkor a szájába raktam, ha nem, akkor én kaptam be.
- Nagyon finom lett, köszönöm a figyelmességet. Ez az első, hogy ilyennel valaki meglepett. – az utóbbit kicsit óvatosan tettem hozzá és halkabban tettem hozzá, de ez volt az igazság. – Tetszik a tál is. – természetesen a szív alakúra gondoltam, majd pedig folytattam a reggelit és próbáltam nem arra gondolni, hogy valószínűleg a szénaboglya a receptért könyörögne.

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Ébredezik...milyen aranyos. Tényleg az. Bárcsak minden reggel, mikor tudom, én ébreszthetném és részese lennék ennek az egésznek. De elkalandoztam. Túlságosan is. Kérdése megmosolyogtat. Érdekli a hogylétem és ez egyre jobban feltüzel és szélesíti az érdeklődésemet is felé.  
- Szuper jól... - válaszolok, ám el is harapom a mondatot, hiszen el is pirulna, ha kibuknám, hogy egy ilyen szuper jó nő feküdt az ágyamban... így csak jókat lehet aludni. De nem mondtam ki, még teljesen zavarba hoznám és többé szóba se állna velem. Azt meg nem szeretném. Főleg hogy eddig eljutottam és úgy tűnik ő sem vak az irányomba. Ez inspirál.  
- Egy kicsit igen. - mutatom az ujjaimmal is azt a bizonyos picurkát, hiszen elaludt a film közben, de nem baj, engem nem zavar. Legalább gyönyörködhettem benne hosszasan.  Na jó, annyira azért nem, az enyhén zaklatás lett volna...de olyat nem teszek, az udvarlásom odáig jut a mai reggelen, hogy reggelit csinálok Neki ágyba hozom és virágok is díszítik mindezt. Tetszik neki, így ennek örülök, legközelebb is így fogom ébreszteni. Puszit nyom az arcomra, amitől csak a lelkesedésem is nagyobbodik. Rohadtul megérdemli a kényeztetést, főleg az én szememben, így aztán nem meglepőek számomra ezen gondolatok. Látszik az arcán az őszinte boldogság, úgy tűnik ilyenre még nem volt ébredése. Tőlem megszokhatja, szeretek szeretni és így bókolni, udvarolni, kimutatni, ha valaki felkeltette a figyelmemet. Ő az első évek óta, így magamat is megleptem ezzel. Sőt, ezt ki is mondja, így nyert ügyem van lényegében. Nah, nem erőszakoskodom, egyszerűen csak megmutattam, hogy mit érzek felé. Minden tetszik neki, így megkönnyebbült sóhajjal kelek is fel mellőle, nem rugdalt ki, de teret hagyott neki, had reggelizen meg kényelmesen, hadd ébredezzen, addig meg elvégzem a dolgomat a konyhában. Szeretném ha működne, szeretném ha szeretné és szeretném hosszútávra tenni. De ez nem az első randira való felhívás lenne. Az majd csak ezután jön csak. Ez az előszele. Eldöntöttem és nem fogok meghátrálni. Többé nem. Kerül, amibe kerül...randizunk majd...persze ha elfogadja és nem töröl képen, vagy nem nevet ki, esetleg fordít hátat. Eltakarítom az apró romot, ami reggeli készítés közben keletkezett, így minden tiszta és a helyén van.  
- Hogy aludtál amúgy? - kérdezem a hálószoba ajtjáig visszasétállva, onnan figyelve őt ahogyan falatozik. Elveszek a tekintetében, az arcában, majd oldalra billentve fejem figyelem mindezt tovább. A szerelem nem is olyan rossz dolog.

Öltözet  

A reggeli teljesen elvarázsol, nem számítottam ilyen kiszolgálásra. Nem csak az illata fenséges, hanem az íze is. Soha nem lepett még meg senki ilyennel, így kicsit még mindig hihetetlennek tartom, hogy pont ő lepett meg az ágyban reggelivel. Főleg, ha figyelembe vesszük a tényeket, akkor egyértelmű, hogy még mindig eléggé keveset tudunk a másikról, de közben meg olyan érzés a közelében lenni, mintha évek óta ismerném őt. Fura dolog az élet és az a kavalkád, amibe olykor sodorja az embert.
Sietve kóstolom meg a reggelit és nem vagyok rest a tudtára adni azt, hogy igazán jól sikerült. Figyelem őt, ahogy engem fürkész és egy pillanatra azt kívánom, hogy bárcsak jobban tudnék olvasni a pillantásában és rájöhetnék arra, hogy mire is gondol éppen, de sajnos az emberek megfejtése sose könnyű. Tévedés azt gondolni, hogy valakit már ismerünk, mert mindig érhetnek meglepetések és gyakran megesik az is, hogy nem valami kellemes meglepetéssel kell szembe néznünk. Kicsit megköszörülöm a torkomat, ahogy a múlt eszembe jut, majd sietve nyúlok az innivalóért, hogy igyak pár kortyot. Ő pedig közben feláll és kisétál a szobából. Figyelem a távolodó alakját, és közben azon töröm a fejemet, hogy vajon miért ennyire kedves velem, vagy miért viselkedik úgy, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, hogy én az ágyában ébredek, és ő reggelit készít nekem.
Gondolataimban elmerülve folytattam tovább a reggelizést, miközben háttérben hallottam azt, hogy ő meg pakolászik. Gondolom a reggeli után akart rendet tenni. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el, mire újra megjelent az ajtóban, mire mosollyal az arcomon pillantottam rá.
- Csodálatosan és sajnálom, hogy miattam a kanapén kellett aludnod. – őszintén sajnáltam, biztosan nem lehetett annyira kényelmes. Miután megittam az innivalót arrébb raktam a tálcát, majd kibújtam a takaró alól és kikászálódtam az ágyból. Nyújtóztam egy nagyot, majd elindultam az irányába. – Köszönöm még egyszer a reggelit, lehet máskor is „véletlen elalszom”, ha utána ilyen kiszolgálás jár. – persze ugrattam, majd lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára, vagy legalábbis oda terveztem. – Egyébként nem kellett volna rendet raknod, az lett volna a legkevesebb, hogy én takarítok el, ha már te készítetted a reggelit. – majd szinte meg se várva a választ sietve elrohantam a mosdó irányába, mert már nagyon kellett pisilni. Nem volt jó ötlet meginni az egész bögrényi teát. Majd megmostam az arcomat, utána pedig kilépve mosdóból elkezdtem keresni őket.
- Bocsi, de a természet mindig mindent legyőz. – kicsit még a szememet is megforgattam, majd megálltam előtte és őt fürkésztem, mint aki továbbra is abban reménykedik, hogy így megfejtheti azt, ami a fejében jár. – Ha gondolod, akkor hazaugrom, rendbe szedem magam és utána indulhatunk is a megbeszélt boltok felé, mert nem akarom elrabolni az egész napodat. Biztosan van jobb dolgod is, de előtte még elmosom a dolgokat. – természetesen arra gondoltam, amiből reggeliztem. Nem akartam magam után kupit hagyni.

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Csak szomszédok vagyunk. Hisszük ezt mi, de az érzések egész más felé is elkalandoznak. Többet akarunk, de nem merünk, vagy épp nem akarunk további lépésekbe bonyolódni. Mert mi va ha a másik nem akarja és tolakodónak vél? Talán ha jobban megismerném őt és ő is engem, talán még a randizás is beleférhet, vagy a randi keresztül ismerjük meg a másikat? Esélyt akarok magamnak és arra, hogy hosszútávra meglegyen a boldogság. Nem akarok újra végig szenvedni egy kapcsolatot, nem akarom hogy kihüljön.  
- Ne sajnáld. Megérte, minden percét. - nem akarom, hogy szarul érezze magát ez miatt, hiszen csak nem hagyhatom, hogy kényelmetlenül feküdjön. Én szeretek a kanapén aludni, ő meg a vendégem volt,ráadásul máskor sem hagynám, hogy ott aludjon. Az ágy kényelmesebb fekhely. Megindul ki a szobánól, figyelem a nyújtózkodását és persze hogy elkalandozik rajta a figyelmem. Szavaira elmosolyodtam, el akartam engedni, hátha sietni akart, fel se tűnt, hogy pipiskedni akart, így ahogy felé fordultam a puszija az ajkamra került. Az ajkai puhán érintették az enyéimet, ám nem töröltem le és nem vonultam vissza. Mosoly kísérte az ő zavartságát. Nem kértem bocsánatot, mert...kellemes volt és hát...vágytam rá. Nem magára a szexre, az pont nem érdekelt. A nő maga érdekelt összességében. A takaritásra viszont vállat vontam.  
- Nem hagyhatom, hogy a kiszolgálás és reggeli után kényelmetlenebb legyen az itt töltött időd. A végén még nem akarsz legközelebb átjönni egy újabb filmre. - mintha a film miatt jött volna át, de nem is bánom, hogy így alakult ez az este. Nem vágytam többre, a közelsége jobban lázba hozott. Többet jelentett ez az éjszaka nekem, mint azt gondolná. Figyeltem, ahogy a fürdő irányába veszi az irányt, majd ott megvártam őt, ahol maradtam. Csendben és türelmesen. Nem akartam más tevékenységet választani, hiszen hamarosan indulunk másfelé. De azért a tálcát kihoztam a szobából és a rajta lévő tányérokat elmosogattam még hamar, míg ténykedett odabent. Megtöröltem a kezem, mikor visszaért és elém lépett, egy mosollyal reagáltam a természet győzedelmeskedésére, ám mire megszólaltam volna, már felhozta a következő témát.  
- Ne fáradj. Már eltüntettem. - mosolyodtam el, majd letettem a törlőt a pultra. -Oké, addig én is összekészülök. Majd gyere, ha végeztél, itt leszek, aztán indulhatunk. - feleltem beleegyezően, majd figyeltem a távolodó alakját és a hátsó részét, kifújtam a levegőt, majd besétáltam a hálóba, hogy rendet rakjak kicsit. Majd felöltözzek normálisabb ruhába és összeszedjem a dolgokat, miket viszek majd. Kocsikulcs, szatyor, pénztárca. Kutya és póráz...őt nem hagyjuk itthon. Mindent magamhoz vettem, majd kiléptem a folyosóra és bezártam magunk után az ajtót. Nem számít ha sokat kell várni rá...de úgy tűnik Doug egyből megindult a virágos ajtóhoz és végig szaglászta azt. Farkát csóválva izgult fel, örömködött, ismerős volt neki az ajtó és a túloldal. Vagy csak Aleynát várta.  
- Doug...egy nőt nem illik sürgetni, ezt jegyezd meg jól... - csititottam le az ebet, de közben mosolyogtam is, hiaszen hasonló lelkesedéssel vártam én is rá. Mintha a saját esküvőmet várnám... olyan lelkesedéssel vártam rá, hogy újra lássam azt a nőt, aki percekkel ezelőtt lépett ki az ajtómon.



Öltözet  

- Tudod, lassan kezdem azt hinni, hogy nincs semmilyen sötét titkod, vagy hibád. Figyelmes, gondoskodó, úriember vagy és még sorolhatnám. – tényleg ritkaság manapság az, ha egy férfi ennyire figyelmesen viselkedik, pedig igazából köztünk nincs is semmi. Szomszédok vagyunk, alig ismerjük egymást, de közben meg úgy gondoskodik rólam, mintha a barátnője lenne. Szerencsés lehet az a nő, akit választani fog, legalábbis jelenleg ezt gondoltam és nehezen tudom elképzelni róla, hogy valójában másabb lenne, mint amilyennek jelenleg megismertem. Természetesen tudom, hogy olykor akadnak kivételek, olyan emberek, akik jónak mutatják magukat, aztán közben meg maga az ördög bújik meg a felszín alatt, de nála ettől nem tartottam. Puszim kicsit félresikerült és ez elegendő volt ahhoz, hogy kicsit elpiruljak és zavarba jöjjek. Alsó ajkamba haraptam és próbáltam nem arra a kellemes érzésre gondolni, ami abban a pár másodpercben átjárt, vagy azon gondolatokra, hogy vajon milyen érzés is lett volna még inkább megízlelni a csókját, vagy érezni, ahogy körém fonja a karjait és magához von még inkább. Igen, mint azokban a romantikus regényekben…
- Ahh, szóval lesz legközelebb is? Ez nem csak kivételes alkalom volt Doug miatt? – mosollyal az arcomon fürkésztem őt, miközben a szívem nagyot dobbant a szavainak köszönhetően. Szívesen jönnék máskor is, de remélhetőleg akkor nem alszom be. Nem nagyon szokott ilyen előfordulni, így kicsit kínosan éreztem emiatt is magam. Remélem nem azt hiszi, hogy rossz filmet választott vagy bármi ilyen, de aztán inkább el is engedtem ezt a dolgot.
Mire visszatértem a mosdóból, addigra már el is tűntette a reggelim romjait, mire kicsit megingattam a fejemet.
- Tényleg kezdem úgy érezni magam, mint valami hercegnő, akit elkényeztetnek. – részben ugrattam, részben meg nem. Régóta a magamról gondoskodtam, hajdanán otthon is mindenkinek megvolt a maga feladata. Nagy a családom, így mindig bőven volt teendő, ezért is volt fura számomra az, hogy ennyire a kedvemben jár, kiszolgál. – Rendben, de ezt azért elviszem, mert én kaptam. – elvettem a virágokat, amit a reggelim mellé kaptam, majd újra megszimatoltam őket és elmosolyodtam. Végül összeszedtem a dolgaimat és elindultam haza.
Virágot leraktam a nappaliban található kisasztalra, majd sietve lezuhanyoztam, majd szép lassan elkészültem. Körülbelül fél óra alatt kész is voltam mindennel. Megnéztem, hogy a táskámba minden megvan, ami kelleni fog és még raktam be szatyrokat is, mert jobb szerettem újra hasznosítani, mintsem mindig újat kérni a boltokban. Végül vetettem egy utolsó pillantást a tükörben magamra, majd pedig kiléptem a folyosóra, ahol már ott vártak a fiúk. Megmosolyogtatott a jelenet, ahogyan ott állt Max és mellette ott ült Doug.
- Remélem nem kellett sokat várnotok. Mehetünk, gyalog vagy kocsiddal megyünk? – néztem rá kérdőn, mert fogalmam sem volt, hogy mi fordult meg a fejében, vagy mennyire szeretné hármasban tölteni tényleg a szabadnapját. Nem akartam feltartani én se, ha esetleg még is akadna jobb dolga. Közben pedig bezártam az ajtót és elraktam a kulcsomat.


öltözet

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Szavai során komolyság telepedett meg az arcomon néhány másodperc erejéig és csak kicsit később engedtem meg felé egy mosolyt. Még jó hogy nem ismeri a múltamat, hogy ítélkezni tudjon, így aztán megnyugtat a tudat, hogy szerencsés is lehetek. Talán általa, hogy ennyire akarom, de nem vaktában. Sötét titkok...az mindenkinek van. Engem sem kerültek el. De ezt le kell magamban zárnom, mert sose léphetek túl rajta. És ha nem fog menni, akkor örökké a rabja leszek és nem lehet jövőm. A puszija máshová került, bőven elegendő volt, hogy gondolataim tévútra kerüljenek és kicsit átmozgassa a fantáziámat is. Nem éreztem cikinek, tökéletes volt a maga sajátosságában, még ha többről jelenleg nem is szólt. Legközelebb...
- Lesz legközelebb. Hisz megmondtam... - villantottam egy egészséges mosolyt hiszen a randi is még ott van,szóval nem az elsö és nem is az utolsó lesz majd mindez. Nem akarom visszafogni már az érzelmeimet iránta, de kell egy két nap hogy eltudjam mondani neki is. Az ilyenekhez kell idő, hogy átgondoljam, hogy szavaimnak legyen értelme is, ne csak a hideg-meleg valóság. Nem akarom, hogy végig szenvedjen egy kapcsolatot. Azt akarom, hogy remek élete legyen majd. Mellettem...de hát ez mind csak álom, ha ő mindezt nem akarja majd. A virágot elszedte, hogy azt elviszi, hisz tőlem kapta. Helyes. Vigye csak. Figyeltem míg kisétál és csak utána készülődtem össze magam is. Valahogy úgy éreztem, hogy könnyedén fognak menni majd a dolgok. Már elképzeltem az első randit, hogyan fogom meghívni rá. Ezen kattogtam egészen addig, míg ő is ki nem érkezett hozzánk a folyosóra. Kérdésére csak mosolyogva feleltem.
- Rád bízom ezt a döntést. Bármihez is van kedved, hát úgy közlekedünk. - tényleg nem akartam megmondani neki, hogy most autóval vagy gyalog megyünk, mert egyszerűbb és gyorsabb. Ma nem az a nap van, ma nem utasítgatok senkit se. Őt meg pláne nem.  
- Rá érek a mai nap, szóval kihasználhatjuk... - vetettem fel a dolgot, hiszen ma tényleg nem szándékoztam dolgozni, vagy elmenni valahová egymagam, így remélem hogy ma több időt töltünk együtt, azon túl, hogy az éjszakát nálam töltötte.  
- Megmutathatod a kedvenc helyeidet is akár... vagy segítek bevásárolni ott. - indulok meg kifelé, hogy meglépjük a kinti távolságokat. Kint ajtót nyitok és előre engedek, majd az előző válaszától függően indulok meg az autó felé, vagy pedig gyalogosan a kiválasztott hely irányába Douggal a nyomunkban.  


Öltözet  

- Akkor menjünk autóval. – gyorsabb és talán egyszerűbb lesz cipekedni, mert lehet nem csak a beszélt helyre ugrunk be, hanem lehet nagyobb bevásárlást is megejtünk, ha rá tudom venni. Legalább nem kellene cipekednem, egy-két dolog amúgy is elfogyott otthon. Beültem az anyósülésre, majd lehúztam az ablakot, miután elindultunk és megmondtam az úticélt. A kezemet kicsit kilógattam és élveztem, ahogy a szellő cirógatja az ujjaimat, vagy éppen hajamba kap.
- Biztos vagy abban, hogy bevásárolni akarsz velem? Tudod, a legtöbb férfi nem szeret bevásárolni. – kicsit oldalra billentettem a fejemet, ahogyan ránéztem. Mondjuk, nem ruhaboltba akarom elrángatni. Csak a sulihoz akarok beszerezni pár dolgot, meg élelmiszert kellene venni. Ezek talán egy fokkal jobb dolog, mintha oda akarnám elrángatni.
- Szívesen megmutatom, ha még a vásárlás után van kedved hozzá. Elmehetünk enni az egyik kedvenc helyemre is. Meghívlak ebédelni, ha hősiesen kibírod a bevásárlást. – természetesen csak ugrattam és húztam kicsit az agyát. Fogalmam sem volt arról, hogy ő miként is áll az ilyen dolgokhoz. Volt egy-két kedvenc kajálda, étterem, ahova szívesen betértem nagyritkán. Kellemes volt a hangulat, az ételek pedig mindig finomat voltak ott. Olykor jó volt nem főzni, hanem kicsit elengedni magam és az se érdekelt soha, ha egyedül kellett beülnöm valahova. Vannak olyanok, akik nem szeretnek ilyen helyre menni egyedül, én nem ilyen voltam.
- Ha nem gond, akkor majd beugranánk a szupermarketbe is? Vennék egy-két dolgot és mivel kocsival vagyunk, így cipekednem se kellene. – az egyik szomszéd néni is kért pár dolgot, egyszerűbb lenne így, de persze erőltetni se akartam a dolgokat. Ha pedig igen volt a válasz, akkor elmosolyodtam és megköszöntem, majd pedig bekapcsoltam a rádiót. A zene dallama megtöltötte a kocsit, és ha valamelyik kedvenc számomat játszották, akkor alig hallhatóan elkezdem énekelni a szöveget. Fürkésztem a várost, közben pedig élveztem a szellő és a napsugarak simogatását. Amikor megálltunk, kikapcsoltam az övemet és sietve szálltam ki miután felhúztam az ablakot.
- Igyekszem gyors lenni, csak pár füzet, toll és ceruza kell. – tényleg nem akartam sok időt eltölteni, bár magamat ismerve lehet kicsit hosszabb lesz, mert imádom megnézni a füzetek borítóját is. – Van olyan dolog, amivel ki lehet kergetni világból? – kíváncsian pillantottam rá, miközben az üzletbe besétáltam. Tényleg érdekelt, hogy ő mindig ennyire nyugodt és kedves, vagy azért akad olyan, amivel ki lehetne kergetni a világból. vagy éppen felhúzni, mert neki sincsenek kötélből az idegei.


öltözet

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Autóval. Beleegyezek, így a kocsim felé vehetjük az irányt. Elindulva csak megmosolygom szavait, hiszen ezzel a legtöbb férfi így áll és én is, hogy őszinte legyek, de ha remek a társaság, akkor már nem is olyan unalmas. De ezt megmagyarázni...áh, meg is van.
- Tudod...egyedül unalmas lenne és talán más kaliberű nővel is, de szerintem melletted a dolgok máshogy mennek. - világosítom fel kicsit őt és magamat is ezzel. Aztán lehet tévedek és ugyanolyan mint a többi, hogy tetszik neki valamelyik ruha és bespájzolja a többi mellé. Bár pénz nélkül...de inkább az állatok felé terelődik a vásárlási rituáléja és inkább nekik vesz használható dolgokat...nem is magának. Azt ilyen dolgokkal együtt lehet élni, én sem magamra gondolok elsősorban, szóval valamiben máris egyezünk.  
- Ne érts félre. - mosolyogtam rá, hiszen nem akartam, hogy megsértődjön, vagy rosszul érintsék a szavaim és nagyobb távolságot akarjon tartani. Nem akarok sem bunkó, sem pofátlan lenni, még mindig nem ismerem az eddigieken túl. Megakarom ismerni és az ő szemén át akarom látni az életét. Túl nagy vágyak ezek? Az iskolai dolgok nem nagy számok...túl fogom élni és erre is megadom a választ.  
- Teljesen normális, ha az iskolára akarsz bármilyen mód felkészülni. Máshogy nem lehet. - az utat figyelem és a jeleket, amik útközben feltűnhetnek az út forgatagában. Fél füllel és szemmel figyelem azért Aleynát, az ebéd meghívásra, akár vicc volt, akár komolyan gondolta, azért felmerült bennem a dolog másik oldala.  
- Tudod...az ebéd meghívás az a randi meghíváshoz alkalmazható...szóval én szeretnélek majd ebédre hívni vagy estvacsorára, ahogy épp kijön a dolog. - talán a gondolataimat is hangosra sikeredett kimondani, de kimondtam a lényeget, hogy igazán felkeltette a figyelmemet. A szupermarket emlegetésére pedig bólintottam.  
- Persze. Oda nekem is be kell mennem... - szólaltam meg kisvártatva és az sem elengedni való tényező, hogy nem akarom hogy egyedül cipekedjen és magányos legyen a körútja során. Ahogy a zene felszólalt és mellette Aleyna hangját is hallottam, hát mosolyogtam. Nem őt ki, nem is rajta, hanem ezen az egészen, hogy ilyesmi történik. Olyan kellmesen bizsergető érzésem van és a mellkasom is tele van jó érzéssel. Már nem pánikolok a kérdésen, hogy mi lenne ha...tudom, hogy előbb vagy utóbb meg fog történni. Észre sem veszem és ahogy úgy van én is bekapcsolódom a zene éneklésében, nincs fahangom, tökéletesen beleillik Aleyna hangja mellé, nem nyomom el az övét és a zenét sem harsogom túl. Mosolyogva fordulok felé, majd vissza az útra. Az üzlet volt közelebb, így leállítottam egy üres parkolóhelynél az autót és mindketten kiszálltunk, a kutya is jött velünk...se a ház, se az autó nem volt biztonságban ha ott van. Meg kutyát nem hagyok magára az autóban. Történjen bármi.  
- Csak nyugodtan. - mosolyodom el a dolgokon, majd Doug elé letérdelve felteszek rá egy szájkosarat, biztos ami biztros alapon, senki se szólja meg, hogy jelen van. Nem hagyhatom kint sem, így Aleyna mellé lépve már válaszolok is a kérdésre.  
- Persze hogy van. - nevetek fel kínosan, de mégis csendesen, megvakarom a tarkómat, majd lepillantok rá. - Tudod, tűzoltóként segítenem kell másoknak...és ezek a mások, kik segítséget kérnek, mondjuk egy tűzesetnél...pánikolnak, tolakodnak és nem hallanak...sokadjára sem. Nem mindenki ilyen, de ettől még sokszor a falnak tudok menni. Meg mikor közlik, hogy hol vagy milyük fáj...épp a kimentés közben...vagy hogy téged, mint tűzoltót akar kioktatni a mentésről és oltásról... - vonok vállat, mert hát az én szakterületemen belül had ne akarja megmondani egy civil mit kell tennem és mit nem...túl sok ilyennel találkoztam már, így bőven tudok mesélni. Az üzletben előbb teszem be a lábam, engem érjen az első szar, de nyitva hagyom az ajtót és beterelem rajta Aleynát is, majd becsukom magunk után az ajtót is. Kutyabarát hely, nincs tiltási tábla, így Doug is jelen lehet velünk.  


Öltözet  

Szavai túlzottan is jól estek, a gyomromban lévő pillangók verdesni kezdek, ajkaim mosolyra húzódtak és csak abban reménykedtem, hogy a pír nem ült ki az arcomra. Régóta nem éreztem magam ennyire jól egyetlen egy férfi közelében se, de mellette minden annyira egyszerűnek, könnyednek és boldognak tűnt, hogy olykor legszívesebben megcsíptem volna magamat, hogy biztosan ébren vagyok, vagy nem.
- Ezt jó tudni, ezek szerint borzalmasan unalmas dolgokra is megkérhetlek, mert akkor lehet azok is másabbak lennének mellettem. – részben ugrattam, másrészt meg kíváncsi voltam, hogy bólintani fog-e a dologra vagy nemlegesen megrázza a fejét, vagy mond-e valamit. – Nem értettelek, ne aggódj. Egyébként nem fura, hogy egy ideje egymás mellett lakunk, de eddig mindig elkerültük egymást, most meg elég sok időt együtt lógunk. Fura dolog a sors. – ha nem hagytam volna el a kulcsaimat, ha nem hozzá kopogok be, akkor nem is tudnánk egymás létezéséről, vagy annál többet biztosan nem, mint eddig. Most pedig egyre több időt töltünk együtt és a szívem legrejtettebb zugaiban reménykedem abban, hogy még több időt fogunk együtt tölteni és nem fog egyszer csak eltűnni, mintha soha nem létezett volna.
- Téged amúgy tényleg nem zavar az, hogy még egyetemre járok és ennyivel fiatalabb vagyok, mint te? Mármint ne érts félre, szokták mondani, hogy a férfiak bírják a fiatalabb nőket, de akkor is. Nem titok, hogy biztosan bármelyik nőt megkaphatnád, akár nálam érettebbet vagy szebbet. – lehet nem kellett volna ezt a dolgot így a semmiből bedobni, de nagyon fúrta a kíváncsiság az oldalamat és már nem tudtam magamban tartani. Engem nem zavart, hogy idősebb nálam, meg dolgozik, de vajon fordítva se gond? Nem fogják őt emiatt cikizni a barátai, vagy a munkatársai? Nem akartam kellemetlen pillanatokat okozni neki.
- Hmm, rendben, de mi lenne ha erre nem randiként gondolnál, hanem baráti meghívásként. Veszünk valami szendvicset, kiülünk valamelyik parkba és közben jól érezzük magunkat. Ez csak amolyan hála lenne a részemről, hogy megköszönjem elhozol és segítesz a vásárlásban, mert bármennyire is imádok főzni és sütni, attól még ma inkább passzolnám azt. Ebédelni meg kell valamit és hiába vannak olyan nők, akik levegőn élnek, én nem közéjük tartozom. – tényleg nem volt kedvem ma is főzni, ma inkább vágytam egy kis bűnözésre, az pedig kétségkívül az arcomra volt írva, amikor arról beszélt, hogy randira akarja tartogatni a meghívásos alkalmakat. Persze, hogy jól esett és esélyesen hűen magamhoz majdnem szökkentem is egyet a boldogságomnak köszönhetően, de még időben sikerült megfékeznem magam ilyen téren.
- Szuper, akkor meg is van a következő állomás. – közben pedig figyeltem a forgalmat, vagy éppen őt, vagy a hátulról kukucskáló kutyát. Megsimogattam Doug fejét, miközben együtt énekeltem a rádióval, amikor pedig Max is becsatlakozott, akkor meglepetten pislogtam párat és mosolyogva hallgattam az énekét. Kellemes volt, szívesen hallgattam. A lelkem táncra kelt, a nap is jobban ragyogott, mint eddig. – Nem is tudtam, hogy tudsz és szeretsz énekelni. Ez most meglepett. – tényleg így volt, mert nem néztem volna ki belőle és ki tudja, hogy még milyen rejtett képességei vannak, vagy mivel fog meglepni. – Van kedvenc számod is? – néztem rá kíváncsian, miközben kicsit halkabbra vettem a rádiót, mikor elkezdték játszani a következő számot.
Miközben beszél elveszek egy kosarat és elindulok a füzetek felé. Elkezdek válogatni, közben pedig olykor a férfira pillantok, akit kíváncsian hallgatok. Néha bólintok is egyet, hogy tudja figyelek rá is és nem csak a levegőbe beszél.
- Gondolom, ezek mind-mind megnehezítik a mentést, de azért hibáztatni se tudom őket, biztosan mindenki pánikba esne olyan pillanatban és ki tudja hogy reagálunk olykor, nemde? – én legalábbis fogalmam sincs, hogy mit is tennék akkor, ha beszorulnék valahova, vagy tűz ütne ki ott. Vajon én mennyire esnék pánikba? Remélem, soha nem derül ki, mert nem kerülök ilyen helyzetbe. – És esetleg van olyan dolog, ami nem munkához köthető, hanem inkább magánemberként idegesít? Tudod, mint vannak azok, akik frászt kapnak, ha valaki nem használ poháralátétet, vagy valami nem kerül egyből vissza a helyére és társai. – közben pedig tovább nézem a füzeteket és párat a kosaramba is rakok. Majd átmegyek a rajzoláshoz szükséges dolgokhoz.

öltözet

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Nem bóknak szántam szavaim, csak őszinte vagyok és a kiváltó ok pedig ő maga. Megkedveltem, szerelmes vagyok és fogalmam sincs, hogy mindezt meddig fogom bírni, vagy elhúzni. Mármint azt, hogy bevalljam felé az érzéseimet, mert az a neheze a dolgoknak. Pedig itt van tőlem egy karnyújtásnyira és... ennyiben ki is merül. És ő is rávilágít a dologra, hogy mennyi ideig egymás mellett éltünk úgy hogy nem is tudtunk a másikról, vagy ha igen, akkor egy futólag köszönéssel el is intéztük a dolgokat. Most meg...épp együtt megyünk vásárolni.  
- A sors mindig kiszámíthatatlan... - vonok vállat, bár ebben a sors mizériában nem nagyon hiszek, vagy hát fogalmam sincs igazából minek is nevezzem. Elkezdtünk valamit, amiből vagy kihátrálunk, vagy pedig végig juttatjuk a célig. Ez a két megoldás van és én elakarok jutni a végéig, elakarok jutni hozzá, hogy enyém legyen a dicsőség. A kérdése érdekes feltevés volt, azonban kattogni rajta hülyeség és el is kezdtem az én nézőpontomat efelől.  
- Tudod...van hogy a kor nem számít, ha az érzések ugyanazok a másik irányába...ha meg van az összhang, akkor az életkor különbsége mit sem számít. - beszélek mosollyal az arcomon. Ezt leginkább most magunkra is érthetném, de sok ilyesmit láttam már hogy hitelesen tudjak erről beszélni. Pimasznak nem nevezhető kaján mosoly kerül a képemre, de mivel nem akarom elijeszteni, így hamar meg is komolyodom. Az meg hogy én kit akarok magam mellett...igen, kaphatnék én korosztályút is, még a kár minden ujjamra egyet is...de az én gondolatom leragadt Aleynánál és ez sokkal többet számít, mint hogy becsapjam. Másnak a véleménye meg nem szokott érdekelni, mármint olyan értelemben, ami negatívként hatna rám. Nem veszem cikinek, hogy Aleyna mennyivel fiatalabb nálam. Mennyivel is? Öt év talán? Hat? Esetleg hét? Annál több biztosan nem. Bár még meg sem kérdeztem, de nem ezen fog múlni a dolog. Végül kiderül hogy ez nem is randi lenne –ami megnyugtat valamilyen ponton- hanem teljesen más dolog, így aztán csak kiülnénk a parkba, ami hála lenne az eddigiekért miket tettem érte. Bólintok, benne vagyok, nem fűzök hozzá sok mindent, szerintem ez bőséggel elegendő. Nincs szükség erre, de ha ragaszkodik hozzá...akkor nincs mit tenni. A dalra és az énekére hasonlóan felelek, kérdésére pedig vállat vonok.
- Vannak rejtett képességeim. - vigyorodom el, figyelve az utat, de az újabb kérdésére el gondolkodok. - Mindenevő vagyok, de talán a Crountry zene jobban megszokott fogni. - de tényleg mindent meghallgatok, de olyan sűrűn zenét sem szoktam hallgatni...esetleg az autóban munka után, hogy fáradt szemeim ne ragadjanak le. A bevásárlás közben is mesélek ezt azt a munka folyamán kialakult idegesítő helyzetekről, ő pedig meghallgat. Elgondolkodok a halottakon. Megrágom magamban a kérdést is és egyszerre válaszolok.  
- Az is igaz, mindenki másképp reagál bizonyos dolgokra. Én pedig valahogy konfliktuskerülő vagyok...a felgyülemlett frusztrációmat általában kereséssel töltöm a lakásban...hol a kedvenc villám? Miért kellett egy fiókkal odébb elrakni...aztán utána rendet rakok, mert zavar a rendetlenség...valahogy megnyugtat a dolog, ha szanaszétt dobálok mindent. - vallok színt erről a témáról, hiszen ez az én zavaros dolgom. Más irány is van, ami zavar...
- Mondjuk az engem piszok mód zavar, hogy hetente változtatják az áruk helyeit a boltokban. Vagy hetekig nem jutsz hozzá a kedvenc tusfürdődhöz. - figyelem miképpen nézegeti a füzeteket, elmosolyodom a dolgon és végig nézek a kínálaton is. Meg az árakon is.  





Öltözet  

- És nem tartasz attól, hogy esetleg mások furán fognak rád nézni emiatt, vagy cukkolni fognak? – persze tudtam jól, hogy teljesen hülyeség ilyet kérdeznem tőle, hiszen igazából még soha nem randiztunk. Csak szóba került, viszont az tagadhatatlan ténnyé vált, hogy szeretjük együtt elütni az időt, élvezzük a másik társaságát. Reménykedtem abban, hogy nem fog továbbra se kinevetni a kérdésem miatt, vagy furán nézni rám, de muszáj volt kimondanom azt, ami kavargott az elmémben. Ő vajon erre gondolt, amikor felhozta a randit lehetőségét? Én nem akartam azt, hogy esetleg miattam legyen vicc tárgya, mert hiába nem voltam én se a húszas éveim elején, attól még fiatalabb voltam nála és ráadásul tanultam.
Szerencsére az ebédre vonatkozó kérdést hamar sikerül tisztázni és úgy tűnik így már neki sincs ellenvetése. Tudom, még csak most reggeliztünk, de vásárlás közben mindig repül az idő, így nem árt előre tervezni és felmérni a helyzetet, hogy mi vár ránk még ma, merre kell mennünk és társai.
A válaszára kicsit felvonom a szemöldökömet és kíváncsian fürkészem őt, kicsit pimasz mosolyra húzom ajkaimat, mint aki tilosban jár a gondolataiban, hogy vajon mit is érhetett ezen, de valójában nincs szó erről, csak szórakozom vele. Mármint az tényleg érdekelt, hogy mire gondolhatott, de a piszkos fantázia nem volt rám jellemző, így ilyen téren tényleg nem kezdtem semmiféle találgatásba, csak húzni akartam őt. – Van kalapod és csizmád is hozzá? – néztem rá érdeklődve és lehet pár pillanatra kicsit ábrándossá vált a tekintetem, mint aki pontosan elképzelni cowboy szerelésben, majd kuncogásban törtem ki, mert egyszerűen képtelennek tűnt. – Remélem azzal tisztában vagy, hogy ezek után egyszer meg kell mutatnod ilyen téren a tehetségedet. Ezt már sose fogod megúszni, maximum csak akkor, ha eltűnsz. – szavaim komolyan csendültek és mosolyogva néztem őt. Tényleg hallanom kell egyszer, amint country zenét énekel. Tényleg kíváncsi voltam, hogy milyen zenét választana, és az miként hangozna tőle. Nah meg vajon mennyire lenne zavarban, vagy inkább tényleg adna valami műsort, hogy engem hozzon zavarba?
Szerencsére a boltban nincsenek sokan, a zene se túlzottan hangosan szól, így nem zavar semmi se minket a beszélgetésben. Hely is bőven, hogy tudjunk egymás mellett sétálni, vagy megállni, amikor valami olyan helyre érünk, ahol meg akarom nézni a dolgokat.
- Tényleg? Nem szoktál veszekedni, soha nem kiabálsz senkivel se? – meglepetten csendült a hangom, de ez nem miatta volt, sokkal inkább amiatt, hogy a mai világban az emberek a legapróbb dolgokra is úgy egymásnak tudnak esni, mintha itt lenne a világvége. Azt eddig is sejtettem, hogy ő eléggé nyugodt természetű, de meglepett a válasza. – Ezek szerint rendmániás van. Legalább megvan, ha egyszer úgy alakulna, hogy egymás mellett kötünk ki, akkor ki fog takarítani. – játékosan megböktem az oldalát. Kuncogásom pedig elárulta, hogy csak bolondozom. Láthatta, hogy nálam is eléggé nagy a rend, bár olykor kell pár nap mire minden ruha a helyére kerül mosást követően, meg nem is volt a kedvenc elfoglaltságom a takarítás. De megcsináltam, mert kellett.
- Lassan azt fogom hinni, hogy egy nyugdíjas lelke veszett el benned, hogy ez zavar. – majd mielőtt még túlzottan komolyan venné vagy bántónak találná a szavaimat lábujjhegyre álltam és sietve puszit nyomtam az arcára, hogy tudja nem bántásnak szántam azt, amit mondtam. – Egyébként ezt meg tudom érteni. Főleg amikor siet az ember és tudja hol volt legutóbb az adott termék, de most nincs ott. Olyankor tényleg bosszantó tud lenni. – közben pedig egyre több termék landolt a kosaramban. Mosolyogva figyeltem a fiúkat miközben az egyik sorról a másikra haladtam, hogy minden szükséges dolgot beszerezzek és ne kelljen a következő hetekben újra betérnem ide.


öltözet

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Hogy zavarni fog e? Miért érdekli mindez? Nem tartozik másokra a kapcsolatom és ha mégis más ezt cikinek tartja, hát ez az ő baja. Akkor nem volt még őrülten szerelmes és nem volt epekedő másvalaki irányába. Nem számít a kor. Mi lenne ha idősebbel lennék? Mondjuk ha egy negyven felettivel? Akkor meg az lenne a ciki? Az lenne a beszélgetés tárgya? Szóval erre a kérdésre nem is válaszoltam, mert nem érdekelt hogy más milyen negatívitással van erre az egészre. Szóval áttértünk a zenei ízlésemre és hogy a hangom nem is olyan rossz, így Aleyna arca is mindent elárult. Vajon fejben merre járhatott? Lényegtelen, de tuti kíváncsi hiszen a szavai nyomán még a mosolyom is előkerül. Persze én is figyelem a termékeket és az árut is. Elég jó áron vannak, lényegében nekem már nincs szükségem ilyenekre, de Aleynának szükséges a tanulmányaihoz, így figyelemmel kísérem hogy milyeneket vásárol, hogy később megtudjam egy ilyennel lepni.. Vagy hasonló...  bár virágnak biztosan nagyon örülne, szóval tartom magam ahhoz. Kérdésére csak elmosolyodom.  
- Megemelem a hangom, de nagyon ritka. Mondtam, inkább otthon csinálok rendetlenséget... - vonok vállat, hiszen ez nem gyávaság, hanem inkább megvédem másokat magamtól szituáció. A rendrakás persze más téma, de ahogy meglök játékosan, úgy viszonozom mindezt a csipőmmel. Még hogy tudja hogy ki fog takarítani, ha egymás mellett kötnénk ki... igen. Biztosan úgy lesz, hogy én fogok. De ez persze nem csak rajtam múlik. Mármint, hogy együtt leszünk...de annyit emlegette már ezeket az elmúlt percekben, talán lehet esély erre az egészre és már alig várja a randit...ahogy én magam is. Ami zavaró azt elmondtam neki, de nem tartom magam vénembernek, mégsem sértett meg ezzel. Adjanak meg egy boltban az adott helyen egy bizonyos dolgot és ne kelljen érte másfelé menni, mint ahol előzőleg volt. Vagy ki van írva esetleg nagy betükkel hogy itt és itt ezek találhatóak és a nagy francokat...nem is. Vagy az akciók. Vagy nincs a termékből, vagy már raktáron sincs, esetleg csak elfelejtették leszedni az aktuálisnak már nem mondható papírokat. Mert nem figyelnek persze...szóval igen, akadnak dolgok, melyek zavarni szoktak. De ezek nem olyan durva dolgok, hogy ítélkezzek bárki felett is. Amúgy sem szoktam.  
- És téged? Milyen apróságok szoktak zavarni? - dobom vissza a kérdést, hiszen még nem emlegette és a tekintetem a kutya felé is elvándorol de szerencsére semmi nem izgatja. Kíváncsi, de nem annyira, hogy megbolonduljon tőle. Ez nem is tudom kinek lehet szerencse. Az itteni dolgozóknak, vagy nekünk? Talán mindkettőnknek. Bár annak örülné k ha jó helyre kerülne...valami nagy térre, ahol futkoshat. Jót akarok az ebzetnek is.  
- Vagy mivel tudnak kikergetni a világból? - kérdezek rá, persze nem visszaélni akarok ezzel, pusztán a kíváncsiság vezérel. Engem is kilehet bizonyos dolgokkal kergetni, de nem akarom kiteregetni ezt szinte mindenki előtt, aki nem tartozik az életembe...még Aleyna sem, de megkezdem, megteszem a lépéseket fel. Közben elhaladt olyasmi mellett, melyet említett korábbanm, így felhívtam rá a figyelmét is, ha pedig magasabban volt egy adott dolog, mely kellett neki, hát kérés és kérlelés, szekálások nélkül szedtem le azt a magasból, hogy neki adjam.  


Öltözet  

Elmosolyodtam azon, amit mondott és eszembe jutott a családom, hogy ott mindig nagy a hangzavar. Volt már olyan, amikor azt hitték a veszekedünk, pedig szó se volt erről. Egyszerűen csak mindig sokan vagyunk, így elkerülhetetlen a hangzavar és temperamentum se került el minket. Én mondhatni az egyik legcsendesebb vagyok a családunkban, de sose bántam, bár olykor képes elveszni az ember a hangzavarban.
- Lehet a családomat kicsit zűrzavarosnak és hangosnak találnád. – amit esélyesen nehezen tud elképzelni, ha arra gondol, hogy én nem éppen vagyok szélvihar típus, de attól még ez volt az igazság. Szerettem volna jobban megismerni őt, nem akartam fejest ugrani egyből mindenbe, nem akartam beleélni magam olyan dolgokba, amik még meg se történtek, de attól még reméltem azt, hogy tényleg egyszer talán több is lehet ebből az egészből. Kíváncsi voltam arra, hogy tényleg elfog-e hívni randevúra, vagy csak a levegőbe beszélt. Néha úgy éreztem, hogy ő is még agyal ezen, mintha nem lenne biztos benne, de az se kizárt, hogy félreértettem a dolgokat és szó se volt erről.
- Leginkább az zavar, amikor nem értik az emberek a nem szó jelentését. Ezt soha nem tudtam megérteni, hogy miért hiszik néhányan azt, ha valaki nemet mond, akkor az talánt vagy igent jelent. Vagy amikor kérdeznek valamit és nemmel felelsz, de utána azért még többször rákérdeznek, mintha azt remélnék meg fogod változtatni a véleményedet. – kicsit még meg is rántom a vállaimat. Utóbbival tényleg volt már olyan, amikor ki tudtak akasztani emberek és egy hangyányit már én is megemeltem a hangomat.  Sokszor frusztráló tud lenni, mert nem kell az embereknek mindenben egyetérteni, de attól még a másik döntését tiszteletben lehet tartani, akkor is, ha mi igent remélünk, de az illető nemmel felel.
- A másik, ami nagyon fel tud bosszantani, amikor másokból űznek gúnyt az emberek. Főleg mostanában nagy divat lett posztolgatni minden féle felületen ilyen videókat. És vannak emberek, akiknek ez nyújt szórakozást. – kicsit bosszúsan fújtam ki a levegőt és talán a kelleténél nagyobb lendülettel landolt a kosaramban az ecsetkészlet. Ahogyan azt se tudom megérteni, hogy miért jó a saját gyerekünkből viccet csinálni, vagy direkt olyan dolgot csinálni vele, hogy elsírja magát. Fura világban élünk és ilyenkor néha azt érzem, hogy rossz korba születtem, vagy lehet a koromhoz képest túlzottan idős vagyok. – De hogy kicsit személyesebb dolgot is mondja, kicsit ki tud akasztani, ha valakit többször is meg kell kérni ugyanarra, vagy ha a megbeszélt dolgot egyszerűen a kukába dobja, mintha nem lett volna előre leegyeztetve. – hangom továbbra is barátságosan csendült, majd a végén egy apró mosolyt megvillantottam, mert lehet most lettem elkönyvelve egy házsártos öreganyónak, de akkor is ez volt az igazság és nem fogok erről hazudni. Mindenkinek vannak hibái, és ha egyszer valakivel össze akarok költözni, akkor jobb, ha ezekkel tisztában van. Persze biztosan van még több hibám is, ami lehet nekem nem tűnik fel, másnak igen, ezért is nehéz sokszor saját magamról beszélni.
Elmosolyodtam, amikor felhívta a figyelmemet, hogy valami mellett elsétáltam és mondtam, hogy szükségem van rá. Megköszöntem neki, amikor pedig visszalökött játékosan, akkor elkuncogtam magam, majd megsimogattam Doug fejét is, mert nagyon hősiesen viselte.
- Tényleg, próbáltad reggel hívni a gazdáját? – bizakodóan csendült a hangom, majd pedig végül a kasszához sétáltam és kifizettem  az összeget. Elvettem a szatyrot, amibe az eladó belepakolt és elindultam kifelé az üzletből.
- Nem is gondoltam volna, hogy ennyire hamar meg fog szokni minket, nagyon jól nevelt. – ismét megsimogattam a kutyát.
- Nos, merre tovább? Tegyünk kitérőt a közeli park felé Doug miatt, vagy jöhet a nagybevásárlás? – kérdőn néztem rájuk, mert rajtuk állt, ha közben pedig visszaértünk a kocsihoz, akkor bepakoltam a csomagtartóba a most vett dolgokat.


öltözet

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Mindenki családja más, van akinek hangosabb és van akinek szűkös kis család jutott. Nem egyforma ez sem, ahogy az sem, hogy nem egyformák az emberek és a kultúrák sem. Én semmi ellen nem vagyok, tökéletesen együtt tudok élni más nemzetiségű illetőkkel, szóval...az én családom is másabb, kicsike és csendesebb, de teljesen megfelel. Megtudom, hogy mi az ami zavarja őt, kicsit megmosolyogtat a gondolat, hogy akadnak zavaró tényezők, mely kizökkentik őt a napi rutinjából. De hát kit nem? De való igaz, a nem az egy nem, nem pedig egy talán. Ismerek én is ilyet és engem is zavar, de nem botlok bele állandó ilyesmibe. Ez talán kicsit jobb így, nem? Talán apám is ilyen, de tőle ez elfogadható....családtag meg minden. Idegentől és távoli rokonoktól azért kicsit helytelen dolog mindez, de nem lehet mindenkinek igent mondani. Főleg ha az fontos nem. Én megszoktam érteni, ha nem, akkor nem, majd ha történik valami, akkor úgyis változik a dolog és akkor változik ez a kifejezés is. Bólogatok kicsit, megértem, értem és átérzem. Át tudom érezni a dolgokat. Főleg a gúnyos résszel értek egyet, ilyesmivel is egyre többször kerülök szembe. A gyerekek pedig csak áldozatok ennek, ugyanúgy ahogy az állatok is sokszor. Vagy épp a beteg emberek, az értelmi fogyatékossággal rendelkezők. Sajnos egyre többször tapasztalok én is hasonlókat...főleg fiatalok körében, vagy eltévelyedett korombeliektől. Mindenki más, mindenki eltudja ítélni valamiért a másikat.... figyeltem a landoló árut a kosárba, majd újra Aleynán volt a figyelmem. Valóban fel lehet húzni őt ilyesmikkel. Bár van akit jobban és van kit kevésbé. Bár most csak elmondta és már ezzel kicsit mérgesebb lett. De jól van... csendesen figyelem őt, arcomon komolysággal, hiszen tényleg figyelek rá. A tetteire, a szavaira, az érzelmeire. Ami pedig Dougot illette...
- Nem hívtam. - ingattam meg a fejem. - Engem hívtak. A kollégám. Megtalálta a gazdát. Két nap és érkezik érte. - feleltem meg a kérdését, hiszen mindketten tudtuk, hogy nem biztos hogy jó ötlet majd megszeretni őt, hiszen van gazdája. Mondjuk sajnálom, aranyos dög, de majd lesz egyszer saját...túlságosan előre pörögtem. Még semmi sincs eltervezve, még randink sem volt...frissítem a memóriámat végül, hogy ne szaladjak előre. A kasszánál elvettem a lánytól a szatyrot, lehet nem volt nehéz, de...az úriember mivoltom megkövetelte...és mert...valahol el kell kezdeni. Ami a jó neveltséget illette, hát vannak hiányosságai, de hát kinek nincsenek...még tanulhat új trükköket. Igaz, nem tőlem, de még kitanítható.  
- Szerintem mehet a nagybevásárlás, aztán Doug is kieresztheti a gőzt a parkban... -elhallgattam, majd felvont szemöldökkel néztem a lány felé, miközben haladtunk ki az üzletből.
- Vagy más kutyákkal összeereszteni nem kéne? Hátha nem csípi a fajtáját? - ezen most kezdtem el agyalni, így fogalmam sincs ezzel kapcsolatban....de talán lépésenként megoldható minden. Doug közben megállt, majd szaglászni kezdte a földet, közben levadásztam róla a szájkosarat, majd elvégezte a dolgát is. Valóban jól nevelt, ami megmosolyogtat, hiszen kellemesen meglepődtem ezen, hogy kibírta a dolgot. A kocsiba be lett pakolva minden, így tovább indulhattunk.
- Melyik állomás a következő hölgyem? - kérdezem, hol parkoljunk le, hol szokott vásárolni. Mert akkor oda megyünk. Ha hűtött árut vásáról sem lesz gond, van hűtőtáska a kocsiba, működőképes, szóval használhatjuk...bír 1-2 órát simán. A tekintetem Aleyna arcán maradt, majd ajkaim mosolyra húzódtak.
- Jól nézel ki ebben a ruhában. - bóknak nem nevezhető, de ha már hamarosan randira hívom, akkor valahol el kellene kezdenem a dolgokat...


Öltözet  

- Addig maradhat nálad Doug, vagy maradjon velem, vagy a menhelyre bevigyem? – örültem annak, hogy a gazdája érte fog jönni és reméltem, hogy jobban gondját fogja viselni. Kíváncsi lennék a magyarázatára, hogy miként is szökhetett el ilyen messzire a kutyája, de jobb lesz úgy, ha én nem találkozom az illetővel. Általában kedves és aranyos vagyok, de nem biztos, hogy abban a helyzetben is az tudnék lenni. Hiába nem ismerem a teljes történetet, akkor is részben felelőtlennek tartom az illetőt, de majd talán Maxwell elmeséli, hogy mi volt a kifogása a gazdinak és miért nem jön egyből érte. Ha az én kutyám veszett volna el, akkor biztosan éjjel és nappal is keresném, illetve egyből rohannék érte, ha azzal hívnának, hogy megvan, de nem vagyunk egyformák. Nem mindenhol tekintik családtagnak a kutyákat.
Mosollyal az arcomon köszöntem, hogy elvette a szatyrokat, ha kellett, akkor pedig elvettem tőle a pórázt addig, amíg visszaértünk a kocsihoz és bepakoltuk a szerzeményeket. Semmi nehezet nem vettem, de attól még jól esett a kedvessége, még ha a testvéreim szívesen mesélnének olyan történeteket, ahol úgy néztem ki, mint a málhás szamár, mert egyszerre annyi szatyrot cipeltem, hogy ne kelljen többször fordulnom.
- Rendben, csak megnézem a listámat, hogy pontosan mi is kell. – nem csak magamnak akartam vásárolni, hanem az egyik szomszédnéni is megkért, hogy vegyek neki pár dolgot. Én meg örömmel mentem bele, mert legalább nem kell cipekednie neki se. Biztos vagyok abban, hogy cserébe megint valami finomsággal fog meglepni minket. Miután átkutattam a táskámat diadalittasan emeltem a magasba a kapott cetlit. – A listán szereplő dolgokat mindenképp meg kell vennünk, hogy Meg nagyinak ne kelljen cipekednie és cserébe biztosan sütni fog valami finomat. – sokszor mondtam már, hogy nem kell sütnie semmit se, de az tény, hogy semmi se fogható azokhoz a süteményekhez, amiket egy nagymama készít. Hiába nem voltam az unokája, az évek alatt mégis valahogy olyanná vált a kapcsolatunk.
- Szerintem ne engedjük el egyből a pórázról, ha azt látjuk, hogy idegesítik más kutyák, akkor elmegyünk, ha úgy tűnik minden rendben van, akkor szép lassan elengedhetjük majd. Jobb az óvatosság. Esetleg azt nem kérdezte meg a kollégád, hogy Doug tényleg ennyire nyugodt természetű, vagy ez csak átmeneti dolog? – nem tudom mennyit beszélhettek a gazdival és kérdeztek-e pár dolgot tőle vagy nem. Bár eddig úgy tűnt, hogy nincs miért aggódni és tényleg jól nevelt kutya, aki pontosan tudja, hogy mit lehet tenni és mit nem. Szerintem nem kell vele aggódni, eddig apró jelét se adta annak, hogy valami nem lenne rendben vele.
- Menjünk a Target boltba, az annyira nincs messze és ott szerintem mindent meg tudunk venni, amire szükségünk lehet. – kicsit még menni kell kocsival, de legalább nem kell átutazni a félvároson miatta. Remélhetőleg tömegnyomor se lesz, mert nincs ünnep se és hétköznap van, így az emberek többsége elméletben még dolgozik, legalábbis remélem. Mindig ezt hiszem, aztán mindig pofára esem, hogy mennyien rohangálnak a plázákban vagy a boltokban, amikor betévedek nagy ritkán hétköznap délelőtt.
Viszonoztam Max mosolyát, majd elindultam az anyósülés felé, hogy beszálljak, amikor a szavai megállítottak. A mosolyom még szélesebb lesz, ugyanakkor kicsit zavarba is jöttem.
- Köszönöm. – zavaromban a fülem mögé simítottam egy tincset, majd végül inkább beszálltam az autóba.
Pár perccel az után, hogy elindultunk ismét megszólaltam.
- Esetleg vehetnénk valamit Dougnak is, amit majd magával vihet, ha értejönnek. – hiányozni fog, hiába még csak egy napja volt velünk. Valahogy mégis olyan érzés volt, mintha régóta hozzánk tartozna, pedig igazából a mellettem ülő férfival is nem olyan régen ismerkedtünk meg.


öltözet

“Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven’t found it yet, keep looking. Don’t settle. As with all matters of the heart, you’ll know when you find it.”

Hogy a kutyával mi legyen holnap azt nem tudom, de mennem kell dolgozni, egyedül meg nem hagyhatom. És Aleynánál sem lehet egyedül...
- Nem akarom egyedül hagyni, meg azt sem akarom, hogy neked útban legyen... - rá bízom a döntést, hogy vállalja e a holnapi napot vele, vagy leadja a menhelyre, ahogy könnyebbnek ítéli, mert akkor ma már estefelé vihetjük. Vagy át, vagy el, mert reggel korán kell mennem és akkor ilyennel vacakolni már nem szeretnék. Nem tudom milyen szövegeléssel jön majd érte a gazda, a lényeg hogy most már ismerős terepen lesz odahaza. A listát előszedve tudja könnyedén megmondani mi is szerepel rajta. Én is szoktam listát írni abban az esetben ha nem csak 1-2 dolgot veszek, hanem egy egész autónyit. Egyszerűbb, gyorsabb és könnyebb. Mondjuk arra gondoltam, hogy az ebnek útravalónak veszek pár kiló tápot, hátha szegényebb környezetből érkezett. Jól ápolt és jól nevelt, de attól még kajásabb lehet az ismerős környezetben. Ismerem a helyzetet, ha erről lenne szó.  Közben kiderült, hogy egy néni számára is vásárolnunk kell, így kiszélesedett vigyorral olvastam bele a cetlibe. - A süti remek fizetség. - na persze hülyülök, nem mintha várnék bármi fizettséget futárkodásért, vagy segítségnyújtás miatt. Az nem az én terepem. Ismerek olyat, aki még ennyit sem tesz meg embertársáért, vagy kifizetetti az összes apróval a vásárlást. Doug és a kutyákkal való találkozást fontolgatjuk, de valahogy igaza van, nem engedhetjük el elsőre közéjük. Ami a természetét illette, csak vállat vontam.  
- Nem mondott semmit róla. Csak hogy a gazda érkezik érte. - Semmi extrém, szóval nem értem a kérdést sem. Fogja és vigye haza, ahol az eb a saját környezetében lehet, végre otthon. Nem tudom hogy szoba kutya-e, vagy kinti benti, bár remélem, hogy utóbbi, hiszen nem piszkitott be egyszer se és ez így könnyebb nekem is.  
- Bár mivel emberekkel jól kijön, nem hiszem hogy a kutyák felé is ugyanez a helyzet, de a Target után meglátjuk. - kacsintok rá, majd a kutyát beinvitálom a kocsi hátuljába, megdicsérem Aleyna öltözékét, hogy milyen remekül áll rajta és elvörösödik. Tetszik számomra ez a szín, hogy ennyire hatással vagyok rá és a szavaim is. Remélem hogy ennél hosszabb távon fog bolondulni értem és viszont is. De még ott nem tartunk, így a kocsiba mászva indítok is. És a nő is felveti, hogy vehetnénk neki valamit, ha elmegy. Elmosolyodom és ahogy kisorolok nagy figyelemmel utána szólalok csak meg.
- Ugyanez jutott eszembe kaja formában...veszek neki pár kiló tápot. Hátha... - enyhe vállvonás, kicsit Aleyna felé sandítok, majd elmosolyodom és előre figyelek. - Meg valami szétrághatatlan játék is jól jöhet, nem? - pillantok a tükörbe, hogy rálássak Doug-ra aki a kint elsuhanó világot figyeli kicsit izgatottan. Hiányozni fog, akármennyire is ellene vagyok hogy a lakásban tartózkodjon...de talán majd egyszer. Talán egyszer majd meglepem Aleynát egy kölyökkel. De előbb a bevásárlást kell megejtenem. A csokor virág mellé kell majd vennem valami lapot is, hogy ráírjam a kívánságomat felé. Hiszen a randira nem érkezhetek sem üres kézzel, sem hivatlanul és hát tudnia kell, hogy mikor is lesz. Előfutár féle fog mindez lenni. Kedveskedés vagy mi...


Öltözet  

- Maradhat nálam, viszont ha nem nagy kérés, akkor szeretném, ha inkább te találkoznál a gazdával. – furán hangozhatott tekintve, hogy egy menhelyen dolgozom, de féltem attól, hogy elveszíteném a higgadtságomat, mert még mindig nem igazán tudtam hova tenni azt, hogy Doug mit is keresett ennyire messze az otthonától, ahogyan azt se, hogy miért nem jöttek egyből érte. Mosolyogva simogattam meg Doug fejét, majd elidőztem rövid ideig Maxwellt figyelve. Süteménnyel kapcsolatos válaszán még inkább elmosolyodom, majd kinézek az ablakon és figyelem a mellettünk elsuhanó épületeket, embereket, fákat. Biztos vagyok abban, hogy Meg nagyi hamar a szívébe zárná a mellettem ülő férfit, ahogyan velem is megesett. Fura dolog az élet, mert míg bizonyos embereket túlzottan is hamar megkedvelünk és közelengedünk, addig akadnak olyanok, akiket a hónapok múlásával se tudunk igazán a bizalmunkba fogadni. Az igazat megvallva korábban meg se fordult a fejemben, hogy ennyire hamar képes leszek a történtek után közelengedni, megkedvelni valakit és arra vágyni, hogy még több időt eltölthessek vele.
Szavaira csak bólintással feleltem, mert valahogy sejtettem nem kezdték el faggatni a gazdit. Aki nem kutyákkal foglalkozik, azoknál gyakran ez meg se fordul a fejükben, amiért nem tudom hibáztatni őket. Gondolom ők is úgy voltak vele, hogy inkább örülnek annak, hogy meglett az illető és el is jön a kutyáért. Ezért én is hálás vagyok és remélem, hogy nem szórakozott velünk a gazdi, hogy aztán a köd elnyelje, mert sajnos jártunk már így, amikor találtunk egy kutyát és úgy volt jön érte a gazdi, de aztán sose jött el.
- Egyetértek, meg eddig eléggé jól neveltnek tűnt. Olyannak, aki pontosan tudja mikor mit szabad és hallgat a nevére, pedig alig pár órája van velünk, de valahogy mégis olyan, mintha már ezer éve itt lenne. – kicsit még a vállaimat is megrántottam, mert tényleg így éreztem. Annyira könnyedén elfogadott minket a kezdeti félelem után, hogy ennek köszönhetően úgy éreztem, mintha mi hárman már éveket töltöttünk volna együtt, ami tudom abszurd.
- Nem biztos, hogy a táp jó ötlet, mert nem tudjuk mit adnak nekik és az emberek szeretnek ragaszkodni a megszokott dolgokhoz, de ha ételt szeretnél adni neki, akkor inkább valami jutalomfalatot válasz. Biztosan imádna érte. – mosolyogva beszéltem, majd amikor újra megszólalt Max, akkor elkuncogtam magam. – Mert szerinted létezik olyan? Előbb vagy utóbb minden játék áldozatul esik a kutyáknak. – tényleg ritka az olyan, amelyik hosszabb időt képes megélni. Persze, akadnak olyanok, de a menhelyen is eléggé gyakran cserélődnek játékok, mert a kutyák kivégzőnek álltak. – Viszont ha gondolod, akkor hagyhatnánk majd neki, hogy ő válasszon játékot. – lehet valami megtetszik neki az üzletben, mert míg sokan azt hiszik a kutyák buták, addig valójában nagyon is okosak és pontosan tudják ők is, hogy mit szeretnek és mit nem, ahogyan az emberek is.
Amikor megérkeztünk a bolthoz sietve kiszálltam, pedig egyáltalán nem rajongtam a vásárlásért. Újra rápillantottam a kezemben lévő cetlire, majd elmentem kosárért, hogy utána bevárjam a fiúkat. Nem volt más hátra, mint előre, hogy utána egy kellemes délutánt eltöltsünk hármasban a parkban.





öltözet