Anne & Cale x Shane

Modellralás Manhattanből

Miközben Manhattanbe tartottam egy fotózásra bekapcsoltam az autórádiót, melybe egy pendrive volt csatlakoztatva. Ujjaimmal ütemesen kezdtem kezdtem dobolni a kormányon Puff Daddy - Come with me c. számára. A hátsó üléseken Josh és Harold, a két megtermett emberem ücsörgött; láthatóan a zene jobb kedvre derítette unott arcukat.
Poénból elengedtem a kormányt, a kocsi pedig elkezdett oldalra húzni egy kamion elé, ráadásul még gázt is adtam neki. Két emberem arcára halálos rémület ült ki, de még az ütközés előtt visszarántottam a kocsit a helyes irányba, ám így is kaptunk jó pár dudaszót a többi autóstól. Elröhögtem magam, miközben a két hústorony verítékes, sápadt homlokukat törölgették.
- Főnök, már kezdtem azt hinni megunta az életet... - motyogta Josh.
- Ugyan, csak egy kis életet akartam lehelni belétek - nevettem rajtuk tovább.
A kocsi hamarosan átlépte a "Manhattani határt", én pedig becéloztam a fotózás helyszínét, amihez már nem kellett sokat menni.
A merci hamarosan berontott a szabadtéri fényképezkedés helyszínére, leparkolt, majd kiszálltam. Meglepetten néztek rám. Nem igen tudták ki vagyok, de nem is igazán hibáztattam őket, hiszen nem igen kerül be az arcom sehová sem. Mindig ügyelek rá, hogy ne tudjanak megörökíteni, ha pedig mondjuk egy videóban szereplek, vagy a hírekben csinálok egy kis rendkívüli műsort, akkor is legyen valami, ami felismerhetetlenné teszi az arcom.
Mérgesen pillantottak felém, amiért megzavartam a munkát a berontó autóval, ám, mikor Josh és Harold is előlépett a kocsiból egy-egy gépfegyverrel a kezükben, mindenki elsápadt és rettegő pillantásokkal néztek felénk.
- Aki nem akar meghalni, az legyen szíves, ne mozogojon túl sokat. Köztudottan a golyó gyorsabb, mint az ember.-Nevettem, majd napszemüvegem mögül Annet és Roset kerestem szemeimmel.
Mikor megleltem őket feléjük intettem.
- Ők velünk jönnek.
A biztonságiak elindultak felénk hátulról, de éles hallásommal meghallottam a lépteket. Pedig próbáltak óvatosak lenni. Felemeltem kezem és magunk mögé intettem. Joshék megfordultak és egy golyózáporral megoldották, hogy ne kelljen kirúgni őket, amiért nem végezték jól a munkájukat.
Közben én odaléptem Annehez és csuklójánál fogva magamhoz rántottam.
- Nem kell aggódni, nem fogsz fiatalon meghalni. Nem leszel Bobbi Brown.-Kacagtam el magammal, majd intettem Haroldnak, hogy hozza Roset. Természetesen semmi értelme nem volt az ellenkezésnek, vagy a közbelépésnek, hiszen senki nem akarhatott a biztonságiak sorsára jutni. A helyszínen leginkább csak dermedt, rémült emberek voltak, mintsem hősök, vagy menekülni vágyók.
Még ha menekülni is akartak volna, hamar befogtuk őket és a két nőt a merci tágas csomagtartójába dugtuk megbilincselve. Elfértek, mivel a kocsi raktere akkora volt, mint a sofőr fülke, ugyanis be lehetett oda szerelni üléseket, ha bővíteni akartuk volna. Ezért is volt ablaka is a csomagtartó terének.
A fotós és a stylist a csomagtérhez futott, mintha lehetőségük lenne kivenni őket onnan, ám a kocsiból kirántottam egy kardot és az útjukba álltam vele.
- Én nem tenném! Ne izguljanak értük! Ha minden jól megy élve visszakapják őket!
- Ha minden jól megy?
- Ez már nem rajtam fog múlni.

Mikor elértük a Brooklyni villát, amit Queensbe költözésünk óta már csak a fogjok számára tartottunk fenn leparkoltam a pince ajtóhoz közel.
Elviekben Shane már előkészítette a terepet. Alaposan kitakarította a vértől a cellát, amit nekik szántam, beágyazott, készített be nekik ruhát, stb. Nem volt egy ötcsillagos hotel, de nem is az volt a cél. Persze mehettem volna vele terepre, de nem szerettem volna, ha ott lenne. Ez nem olyan volt, mint az üzlettársakat likvidálni, vagy hasonló. Alapvetően tudtam, hogy kényes a nőkre, ráadásul azt is tudtam, hogy nem szívesen végez ártatlanokkal sem és nem is nézi jó szemmel, ha én megteszem. Szóval nem akartam kockáztatni, hogy bármi rosszul sül el, így most ő kapta az alja munkát.
Kinyitottam dupla ajtós fém szekrényt, mely mögött a pince rejtett ajtaja volt, majd kinyitottam azt is és kivettük a lányokat a kocsiból. Levitték őket a lépcsőn és a számukra szépen berendezett, rácsos ajtóval elzárt cellába vezették őket. Még biztosan érződött a tisztítószer illata.
Levették róla a bilincset, majd rájuk zárták az ajtót.

A szemben lévő cellára néztem. Az ágyon egy férfi feküdt, mintha csak aludna.
- Nem meg mondtam, hogy tűntessétek el azt a hullát?!-Morogtam Joshékra.
A két szerencsétlen a férfi felé pillantott.
- De mondta főnök, csak még nem volt időnk megjárni Grat Kills Parkot.
- Akkor most vigyétek innen! Még elkezd rohadni és olyan büdös lesz itt, mint a múltkor. És ne kelljen emlékeztetnem mi volt akkor!
A két férfi sápatagon bólintott, majd a cellához siettek és kihúzták belőle a pasast. Akkor lehetett csak látni, hogy a feje nyaknál félig le volt vágva, ám már nem vérzett. Már korábban kivérzett. Felvitték a lépcsőn és el is tűntek a láthatárból.
Megkönnyebbülten sóhajtottam.
- Hát üdv szerény hajlékotokban!-csaptam össze tenyereim a lányok felé mosolyogva. - A nevem Liam Jackson! És önök addig itt lesznek amíg nem fizetik ki nekem a megfelelő váltság díjat. Hamarosan meg is üzenem a menedzsernek a követelt összeget!-mosolyogtam.

Everybody needs a hobby.

Bár a takarítás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, egy szavam sem volt. Na nem azért, mert szívesen hagyom őket ártatlanokat ölni, de most kénytelen vagyok szemet hunyni felette, na meg hát így is többet keresek annál a két hülyénél, akik jelenleg is talán az életük kockáztatják. A cellákat meg nem kellett patyolatra sikálni, hisz alapvetően nem is volt annyira ramaty állapotban. A hulla ugyan bezavart kicsit, de arról nem volt szó, hogy vele is foglalkozzak, szóval igazából elég hamar meg voltam. Még arra is volt időm, hogy elszívjak egy cigit, és utaljam a pénz a lakbérre odaát Kanadába, arra az esetre, ha esetleg visszamennék pár napra.
Mikor jöttek már egy üveg sörön is túl voltam, és egy croissantal kevesebb volt az asztalon. Hallottam, hogy jönnek, ezért kinyitattam a kaput, ha az nem nyílna magától vagy ne volna náluk a kapcsoló, aztán visszamentem hátra a kutyákhoz, mert odabent egy magam szanaszét unom ebben a környezetben, edzeni meg nem nagyon lehet, bűvészkedni és zenélni meg nem tudok, szóval... maradtak a rotik. Azokkal legalább jó kapcsolatom volt, annak ellenére is, hogy nem régóta ismerjük egymást.
Azért persze el-el sandítottam feléjük, mikor leparkoltak és előbukkant a két... hölgyemény. Aham, szóval ezért sem akarta, hogy velük menjek. Most meg már nyilván hiába morognék, na meg hát láthatón az ijedségen komolyabb bajuk nem esett, szóval... Az elején megbeszéltük mik a feltételeim, ő pedig lényegében tartja is magát ehhez, így nincs beleszólásom, hogy a hátam mögött miket művel. Zsebre vágott kézzel és a számban egy meggyes nyalókával sétáltam le utánuk. Akkor tájt cipelték fel mellettem a hullát, amire csak fintorogtam, magamban meg jót röhögtem, hogy mekkora poén lenne, ha a kezükben szakadna szét a hulla és be se jöhetnének a házba olyan szaggal. Még nagyban beszélt a nőkhöz, mire én leértem és ráérősen megálltam mellette, hogy magam is megnézhessem mi történik, illetve kik lesznek a "vendégeink".
- Szóóval... most modellek elrablásából próbálsz pénzt csiholni? - kérdem egyik szemöldököm felvonva, nyalókával a számban, így kicsit pöszén, miután elmondta nekik, amit elakart.
- Tekintve, hogy a két zsírdisznó nem egy megbízható páros, én szívesen vállalom az éjszakai felügyeletet idelent, ha szükséges... - mosolyodom el odébb pillantva, némi hátsó szándékkal, na meg amúgy is jól bírom az éjszakázást, hiszen egy éjszakai klub vezetőjének a testőre voltam előtte. Mellette meg még annyit sem lehet pihenni, már szinte állandóan talpon van. Mondjuk abban nem voltam biztos mennyi idősek, de nem is akartam átlépni a cella ajtaját. Viszont inkább vigyázok két szép lányra, mint hogy a másik kettő hortyogását halljam evés közben, vagy várjam, amíg Liam-re rájön a mászkálhatnék és csinálunk valami hasznosat. Arról nem is beszélve, hogy itt nyugiban kipróbálhatom az új onnan kapott cuccokat, amiket nem szívesen hagynék még a vendégszobában sem, mert van egy olyan sanszom, hogyha a porcukrot is csíkba raknám, valamelyik azt is felszippantaná, ez meg azért drága cucc. A lányok is élvezhetnék a társaságom, még ha nem is engedhetem el őket.

Ez a nap sem más, mint a többi. Újabb fotózásra készülök, szokásos reggeli rituálé, zuhanyzás, hajmosás, enyhe smink, mert úgyis lemossák. Egy egyszerű miniruci, alkalmi cipő és már indulok is, mert már csörgetett a sofőr, hogy ideje lenne lemennem, hiszen legalább húsz perce várakozik. Még jó, hogy nem busszal akartam menni, mert már megint nem érnék oda.
- Jó reggelt! - Csicsergem egy bájos mosoly kíséretében, s közben bepattanok mellé az anyósülésre. Tudom, hogy nem haragszik, sosem haragszik, maximum kicsit mérges, de azt hiszem ez teljesen érthető. Most miattam megint a sebességhatárok megszegésével fogunk csak odaérni, még jó, hogy majdnem olyan ügyes mint a Taxi című filmekben a főszereplő autós. Azért nem száguldozik velem annyira sosem, de elég ügyesen veszi az elé állított akadályokat.
- Köszönöm! - Körülbelül negyed óra alatt meg is érkeztünk a helyszínre, hiába írt nekem a google huszonöt percet, aki tud az tud. Persze miután befutottam a stúdióba máris kezelésbe vesznek, a fodrász és a sminkes egyszerre, hogy haladjunk és minél előbb kamerák elé állhassak. Amikor meglátom a partnerem egy őszinte fintor kerül az arcomra. Nem csípjük egymást, nagyon nem, de állítólag jól kiegészítjük a másikat a képeken. Én barna bőrű vagyok, sötét haj, világos szem, az ő bőre pedig fehér, a haja szőke, a szeme pedig barna, szóval teljesen az ellentettem. Még szeplői is vannak. Persze nem a külsőség okoz köztünk feszültséget, hanem a személyisége. Nagyon kényes, flegma, bunkó, nem érdekli semmi, csak hogy neki jó legyen és én nem szeretem az ilyen picsákat.
Miután mindketten elkészültünk a szépészeti dolgokkal már megyünk is a nekünk kijelölt helyre, ami innen nem messze lévő kültéri helyszín, tele mindenféle zölddel, virággal. Próbálok tudomást sem venni róla, a munka a fontos, hogy jól sikerüljön, ő csak egy kellék most számomra és nem érdekel mit affektál itt mellettem.
Minden teljesen rendben megy, amikor is egy böhöm nagy fekete autó szó szerint beront, majd kipattan belőle egy hapsi és elkezd magyarázni. Ledöbbenve, kissé megijedve pislogok körbe, de ahogy látom mindenki csak les, hogy mi a f*sz, a kamera sem forog, pedig első gondolatom az volt, hogy lehet kell valami ilyesmi jelenet is, de amikor a monstrum kísérői is kiszállnak az autóból már az a minimális, apró mosoly is az arcomra fagy.
- Ezek mi a szart akarnak?- Amikor feszült vagyok mindig csúnyán kezdek el beszélni, mintha ilyenkor jönnének ki a stresszes dolgok úgy egyben. Természetesen nem normál hangerőn mondtam, csak suttogva, inkább csak hangosan gondolkodtam.
Amikor azt mondja -Ők velünk jönnek.- és felénk pislog a hátam mögé nézek automatikusan, hogy vajon kit pécézhetett ki magának, de amikor rájövök nincs mögöttem senki teljesen elsápadok. Ezek engem akarnak elvinni.
Minden olyan gyorsan történik, a golyózáporra sikkantok egyet és magamhoz sem térek amikor is elkapja a csuklómat a számomra idegen férfi és elkezd húzni az autóhoz.
- Vedd le rólam a mocskos kezed! Mit akarsz tőlem? Vidd ezt a szerencsétlent! -  Rose felé pillantok megvetően. Nagy meglepődésemre őt is elkezdik az autó felé irányítani. Olyanok vagyunk mint a halak, akik beleakadtak a hálóba és húzzák őket felfelé. Nem akarok hősködni, nem is tudnék. Tanultam némi önvédelmet, de az ide marhára kevés lenne jelen helyzetben. Szóval hagyom, hogy a csomagtartóba rakjanak, némi kapálózás közepette.
Aztán mi már bentről nézzük a kardos jelenetet, majd elindulnak velünk valahova. Nem tudom mennyit utaztunk, azt hiszem a sokktól nem igazán emlékszem semmire, csak arra amikor megállunk és levonszolnak valami lépcsőn, majd bedugnak rácsok mögé. Látok egy férfit, aki békésen szunyókál, de sajnos elég hamar megcáfolják ezt, amikor közlik, hogy halott és elindulnak vele forogni kezd velem a világ, elzsibbad az egész testem és nagyon-nagyon koncentrálnom kell, hogy ne ájuljak el.
- Hát, voltam már jobb helyen is mint ez a patkánylyuk! - Fintorodom el miközben körbenézek ezen a cseppet sem bizalomgerjesztő helyen. Nem tudom honnan veszem a bátorságot, hogy megszólaljak ilyen stílusban, de ha meg akarna ölni szerintem már halott lennék, szóval élve kellünk nekik. Ugyanis megjelenik közben egy másik férfi is, aki úgy tűnik nem tudott róla kik lesznek itt ma.
- Nem szeretnék sokáig itt lenni, üzenjen nekik minél előbb. - Szólal meg Rose affektálva, nyávogó hangján, ami most kissé remeg, látszik ő is meg van rémülve, ahogy én is. Miért pont vele kellett idehozni. Miért pont engem?
Amikor a másik férfi közli, hogy inkább velünk tölti az éjszakát nem tudom, hogy örüljek neki vagy sem, nem tűnik valami bizalomgerjesztőnek ahogy mondta, de még mindig szimpatikusabb, hogy vele legyek itt mint a két benga állattal. Viszont az, hogy itt leszünk éjjel is újabb rémületre ad okot. Azt hiszem ideje leülnöm, ha nem akarok összeesni, szóval odatántorgok az egyik ágyszerű tárgyhoz és leülök.

Anne & Cale x Shane

Modellralás Manhattanből

Elégedetten néztem, amint a hullát elviszik, majd legjobb emberemet figyeltem, amiként lassan leesik neki mi is történik körülötte, de azért pár csúnya gondolatot is le tudok olvasni arcáról. Biztos voltam benne jót tudna röhögni, ha Joshék pórul járnának.
Még ha előttem gyakran színészkednek is, tudtam jól, nem csípi egymást a duó és Shane. Ez a gondolat pedig szórakoztatott és eszembe sem jutott, hogy csinálni kéne valamit, hogy jobban kijöjjenek egymással. Muris volt.
Shane felé fordultam és elvigyorodtam.
- Nem is igazán a pénz mikéntje a lényeg, hiszen nem az a fő célom, hogy még több legyen nekem, hanem inkább az összeg maga. Elég sokat fogok kérni ahhoz, hogy igen komoly anyagi gondokat tudjak vele okozni, de nem olyan nagy összeget, hogy ne fizessék ki az életükért cserébe. Inkább csak szeretném egy időre bedönteni a menedzsert anyagilag.
Anne felé fordultam, majd vállat vontam.
- Nos... hát mivel ez nem egy Plaza Hotel, nem tudok jobbal szolgálni pillanatnyilag - nevettem el magam -, de az én drága barátom azért megtett minden tőle telhetőt.-Veregettem vállon a drága Shane cimborámat.
A másik hölgy felé fordultam, aki nem túl kedves hangnemben szólt felém.
- Én üzenni fogok nekik, nemsokára, abban biztos lehet. De... - álltam meg a cella ajtaja előtt. - Mi a garancia rá, hogy fizetnek is? - Pillantottam be felé, majd Anne felé. - Remélem érdekli őket annyira az életük, hogy összedobják a pénzt. Az én legdrágább kollégám nem lenne túl boldog, ha önöket is el kéne süllyeszteni a mocsárban. - Nevettem be hozzájuk a rácsok között.
Az említett Shane felé fordultam. Őrizni őket, mi?
- Csak nem holmi peep showban reménykedsz? - pillantottam rá gyanakvóan. - Én nem bánom, ha ügyelsz rájuk, de jobb, ha most tisztázzuk, hogy ha ezeknek a hölgyeknek nyoma vészne reggelre, jobb ha te is eltűnsz velük, mert levágom a fejedet és éjjelilámpát csinálok belőle! Utána megkeresem őket is és annyi golyót eresztek beléjük, hogy a mellkasukon finomra lehet szitálni utána a homokot! - Mondtam különösen szigorú tekintettel és hanggal hol Shane felé mutatva, hol a lányokra.
Nem szeretnék holmi szentimentalizmus és nevetséges elvek miatt gondot magamnak. Eddig nem sűrűn kellett csalódnom Shaneben, jó munkaerő volt, de nem akartam volna most galibát, mert nő a nőmentő úriembert akarja játszani.
- Ha bármire szükségük lenne a szabadlábra helyezésen kívül, akkor nyomják meg a falon lévő gombot és valamelyikünk repül magukhoz. - mutattam egy gomb felé, amit frissen szereltettem be Shannel. Mint kiderült, jó érzéke van az elektronikához. Normál esetben nem érdekelt volna mi van a fogjokkal, de ez most kivételes eset volt.

Everybody needs a hobby.

A nyalókát forgatva számban hallgattam őt, miközben a lányokat figyelem, eleinte teljesen elengedve fülem mellett mondanivalójuk, hisz ez úgy sem nekem szól. Aztán kiszedem számból a nyalókát a válasz erejéig.
- És honnan tudod, hogy mi az az összeg, amit még hajlandóak kifizetni értük? - kérdem kíváncsian, mert bár neki ebben valószínűleg nagyobb a tapasztalata, attól még elég sok mindent számításba kell venni és én azt gondolom, manapság - de főleg mostanság - már szalagon gyártják a szebbnél szebb modelleket, mióta bejött a modern plasztikázás. Ha egyik kiöregszik, vagy netán más okból kifolyólag kiesik, akkor jön helyette egy fiatalabb, jobb vagy másik, aki tud annyit nyújtani, mint az előző. Nem véletlenül van benne ekkora pénz. Bár aztán tudja fene, hogy a média miként reagálná le, ha nem fizetnék ki. - Ez most akkor ilyen részben személyes, hogy pont ezt a menedzsert szúrtad ki, vagy éppen ő volt kéznél...? - kíváncsiskodom tovább, de ha nem kapok választ, az sem baj. Nem rokonaim, nem ismerőseim, és bár fiatal nők, bajuk nem esett még, szóval egy szavam sem lehet, hogy még ilyenekre is ügyel az új főnököm. Aztán visszadugtam számba a nyalókát és hallgattam a kettejük, hármójuk közt lezajló diskurzust. A lányt hallgatva fel is vonom egyik szemöldököm, mert ezt akár még az elrablására is érthetné.
- Egy szavadba kerül kincsem, és hozok le neked néhány óriás dögöt... - kacsintok a sötétebb hajú hölgyemény felé mosolyogva. Nem kell szeretni, ami itt van, de tekintve az esélyeiket, és a felajánlott szolgálataim, lehet én is rossz fiú. Vagy... akár még jóban is lehetünk a lehetőségekhez képest, bár bizonyos határokon belül nyilván...
Amíg pedig az üzleti részről dumáltak, én is közelebb léptem a rácsokhoz és vállam nekik döntve, zsebre tett kezekkel figyeltem a lányokat. Azért az érdekelt volna, hogy néhány itt töltött nap, smink és fodrász nélkül is pont olyan csinik-e, mint most. Szóval felajánlom az őr szerepét is Liam felé, bár meg sem lep figyelmeztetése. Szemeim forgatom, és párszor a nyalóka is megfordul a számban.
- Fizetni biztos nem fogok. - vonok vállat, bár azt nem teszem hozzá, hogy attól még mehet az adok-kapok. Elengedni nem fogom őket, de ha ők is adnak valamit, tőlem is kaphatnak valamit. Mondjuk ha már most tudnám, amit majd pár hét múlva, akkor egy nőre sem néznék, míg Liam itt van. Most viszont fintorgok egyet. - Az nem volna túl egyedi, Mengele koppintás... - vonok vállat. - De nyugi, ha szökni is próbálnának, max a lépcsőig jutnának, hiszen a kijárat nem csak rejtett, de kódolva van, amit szerintem még a két dagadt sem ismer... - válaszolom ismételten csak szemeim forgatva. Persze mindig benne van a pakliban, hogy véletlen kinyílik egy cella ajtó, de azt gondolom ez sok mindentől is függhet. Arról nem is beszélve, hogy itt jól megfizetnek, és még sem ártatlan kis gyerekeket zárt be, akiknek veszélyben az életük. Figyelmezetésére azonban én is elsandítok a kislányok felé.
- De ha unalmatokban is nyomkodni fogjátok lekapcsolom és akkor lesz csak igazán sírás-rívás... - emelem fel én is mutató ujjam feléjük. - Nem biztos, hogy az én büntimmel jobban jártok. - teszem hozzá, az meg már csak részlet kérdése, hogy imádok büntetni, igaz, ezt elég sokféleképp lehetne értelmezni. Szóval nem is nézek el Liam felé, mert az már feltűnt, hogy rosszul veszi az ilyen szexuális eredetű másokra vonatkozó megjegyzéseim. Nem mondanám, hogy féltékeny, hiszen nincs is mire, de még is úgy tűnik, mintha... pláne, hogy volt már mikor finom utalást tett rá, hogy az ő kedvében akarjak járni, ha már szeretgetésről van szó.

Általában az a legnagyobb problémám, hogy mi a fenét vegyek fel egy-egy nap reggelén, vagy hogy egy makacs kósza tinccsel harcoljak, mert nem akar úgy állni az Istennek sem ahogy azt én akarom. Most meg itt vagyok ezen a büdös, sötét helyen, rácsok vesznek körül és úgy beszélnek rólam mintha valami állat lennék, abból is a legrosszabb fajta. Itt nem számít a szépség, sem a hírnév, csak egy húscafat vagyok. Persze, ha nem lennék modell ezek szerint nem kerültem volna ide, de azon kívül nem igazán érdekli őket mi van velünk, sőt, teljesen ránk ijesztettek.
Csak forgatom a szemem a férfi válaszára, azt hiszem jobb lesz, ha most inkább csendben maradok, mert akkor legalább gondolom nem fog annyit beszélni ő sem. A süllyesztés szóra felvonom a szemöldököm és a lábaim remegni kezdenek, most nem segítenek a dühkezelés órák. Nagyon feszült vagyok, ordítani és sírni tudnék egyszerre, de még azért türtőztetem magam, nem adom meg nekik ezt.
- Azt el is felejtheted. - Dünnyögök az orrom alatt, inkább csak hangosan gondolkodva. Viszont amikor felvázolja a helyzetünket és a kísérleti szökésünk kudarcát előrevetítve teljesen elhagy az erőm, még jó, hogy már ülök, így talán nem látszik annyira, hogy még ebben a pózban is megbillenek. Ha nem fejezi be ezt a témát szerintem hányni fogok, sőt egészen biztos, pedig még alig ettem valamit.
-Bleh... - Hallom Rose felől, úgy tűnik ő még rosszabbul bírja ezt a helyzetet egy fokkal, pedig az én állapotom sem rózsás. Inkább oda sem nézek, nem akarok én is rókázni, már pedig ha odapillantanék tuti az lenne. Mondjuk azért megpróbálnám valamelyikre célozni a dolgokat, ha már ki akar jönni mindenképpen, de egyelőre próbálom bent tartani azt a pár falatot amit ma elfogyasztottam.
- Azt hiszem jól jönne egy takarítás, vagy legalább egy felmosó. - Próbálok valamiféle mosolyt erőltetni az arcomra, de egyáltalán nem megy, valami torz dolog lesz belőle, szóval a felénél inkább már nem is próbálom. A később érkező megjegyzésére inkább nem is reagálok, szerintem jobb, ha ezek innentől kezdve egyik fülemen be, a másikon pedig ki.
A hangulat feszült, legalábbis a mi térfelünkön, ők meg jót szórakoznak rajtunk. Nagyon remélem, ha kikerülünk innen ezek ketten a rács mögött végzik és mivel sehol nem szeretik azokat akik fiatal nőket bántanak majd jól megkapják a magukét, ha meg nem ott akkor majd a sötét oldaltól....
- Jó lenne akkor valami amivel el tudjuk ütni az időt. - Nem tudom mégis mi lehetne az ilyen helyzetben,d e a telefonom természetesen nincs itt, mert nem volt zsebem és leraktam a fotózáskor, viszont kibaszott unalmas is lesz a stresszesen kívül, ha itt kel lesnünk egymást.
- Plusz egy kis víz. - Meg később kaja, de már nem akarok pofátlannak tűnni. Tekintetem persze az erősebb férfira vezetem amikor ezeket mondom. Láthatja mennyire ki vagyok, biztos tetszik nekik... hogy rohadnának meg.

Anne & Cale x Shane

Modellralás Manhattanből

- Nem tudom, csak sejtem. Tudod, a tapasztalatok. Egyébként részben személyes, részben meg ő volt kéznél. Pont jól jött ki a lépés.
Mikor szóba került a lányok kiengedése, Shane válaszán összevontam a szemöldököm.
- Én pont arra célzok nehogy te engedd el őket - feleltem akkor nyíltan, ha nem értett a burkolt megjegyzésekből. - Mert kinézem belőled, hogy megtedd - morogtam.
Ezt tisztáztuk is, majd elnevettem magam az "apáskodó" Shanen. Mindig azok a fránya büntetések.
- Smasszernak kellett volna menned - vigyorogtam. Bár kérdés, ki mivel jár jobban. Ezt majd nekik kell eldönteni, ha esetleg oda kerül a sor.
Megcsapta a fülem, hogy Rose hányt egy sort. Igen... erre nem voltam felkészülve. Shane felé sandítottam. Azért mégse ő takarítson ki, viszont a két hústoronyra se bíznám. Ráadásul örökké senki nem járkálhat ide takarítani.
Megengedtem egy vödröt vízzel, majd tettem bele tisztítószert és belenyomtam a felmosót is, amit aztán be is adtam nekik ügyelve rá, hogy ne akarjanak kilógni a résnyire nyitott cellából.
Elgondolkodtam mit lehetne nekik adni, amivel elszórakozhatnának. Tudtam jól, az unalom vacak dolog. Az egyik polchoz mentem, amin volt egy csomag Bicycle black tiger deck, amit beadtam nekik. Nem volt halálos, éles kártya, szóval rájuk mertem bízni.
- Tessék, kártyázzatok. Ha meguntátok, akkor majd kaptok valami mást is. Most ez van kéznél. Vizet és ételt is kaptok, nem vagyok én szörnyeteg. Elvileg az embereim rendeltek kaját, úgyis nekem is lassan ebédszünetem lesz, szóval úgyis kajálok én is. Ha megjön, akkor majd valakivel leküldöm. Az én is drágám úgyis szívesen jár le hozzátok, majd lehet itt ebédel veletek - veregetem hátba Shanet és jót röhögve kacsintok is a lányokra. - Imádja a csajokat. Nem tudom mit láthat bennetek, de lehet a kegyeltjei lesztek. Aztán csak óvatosan babonázzátok meg, nem szeretném, ha többet lenne itt veletek, mint velem. Még féltékeny leszek és az nem jó.

Everybody needs a hobby.

Most komolyan? - pillantok felé megjátszott hitetlenkedéssel, aztán visszaváltok normális pofára. - Oké, igazad van. De itt most szó sem lesz ilyesmiről. Az előbb szólták le a munkám, én pedig vérig vagyok vele sértve... - bökök magamra, bár nyomát se látni ennek a sértettségnek, mert hogy... nincs is, de nem baj. Tényleg nem tervezem elengedni őket.
- Minek...? Itt erre is van lehetőség. Mióta neked dolgozom nulla a monotonitás. Nem mondom, hogy ez mindig jó, de legalább változatos... - vonok vállat mosolyogva, míg az egyik leányzó el nem rókázza magát. Guszta... Bíztam benne, hogy ehhez már semmi közöm nem lesz, mert épp elég volt a hulla mellett takarítani. Nem ezért lettem felvéve... Annak viszont örülök, hogy őket is mozgósítja végül. Jobb is, ha ők takarítanak maguk után. Így biztos nem lesz panasz rá... Amíg beadja a vödröt és a felmosót, én is ügyelek rá, nehogy próbálkozzanak a csajok, aztán odébb megyek és megint a rácsoknak támaszkodva figyelem hol őket, hol Liamet.
- Pff... mi ez itt óvoda? Te aztán nem vagy semmi... - pillantok Liamre, mikor átadja nekik a kártyákat. Ilyet még a börtönökben sem csinálnak. Mi meg elvileg rosszfiúk vagyunk. - Csodálom, hogy nem nyomorognak a bejárat előtt mások, hogy a foglyaid lehessenek. Kaja, pia és még unaloműzőt is kapnak... Elkényezteted őket... - csóválom fejem elmosolyodva, mert nem feltétlen rosszallásnak szánom, csak fura. Aztán a sötétebb hajú leányzóra pillantottam. - Víz az van az ágyatok mellett. Palackozott. Nem sok, de szerintem túl sokra úgy sem lesz szükség, mert vagy így vagy úgy, de néhány nap múlva már nem lesz szükség a fogvatartásotokra... - utalgatok finoman a lehetőségekre, és arra is, hogy annyira ne érezzék otthon magukat. - Persze... Ahogy, a főni is mondja, alkudozhatunk. Vannak ízesített, bubis vizek is, de valamit valamiért... - somolygom emelgetve szemöldökeim, mert túl sok mindent nem tudnak adni, így aztán nem sok választásuk lenne, mint, hogy... a szőke felé el is kacsintok, majd Liamre nézek, mikor féltékenységéről beszél. Bólogatok is rá nagyokat.
- Ez bizony így van... Még az ikertestvérét is kinyírta... Szóval senkinek nem szokása kegyelmeznie. - támasztom alá kijelentését, bár az részlet kérdése, hogy nem az ikertesója volt, de a lényeg, hogy hagyta meghalni. Ezen a témán pedig magam is elgondolkodtam, mert azért én sem szívesen kapnék miattuk szobafogságot.
- Hmm... a tapi még vajon belefér? Vagy esetleg egy kis...? - próbálom ki puhatolni mi az, amit már nekem se nézne el Liam, utolsó utalásomnál pedig ki sem mondva, inkább megharapdálom alsó ajkam, a kufircra célozva.

Nagyon furák nekem ezek az úgynevezett emberrablók. Nem tűnik teljesen komplettnek egyik sem, így hogy már pár perce elfigyelem őket. Nem tudom mennyi idő telhetett el azóta amióta berontottak értünk, de az biztos, hogy nem öt perc, legalábbis nekem többnek tűnik. Igaz akkor csak pillanatok voltak, de valószínűleg fáradok is a sok izgalomtól, ezért érzem többnek az elmúlt eseményeket.
Nem tudom, de valamiért olyan érzésem van, hogy több közük van egymáshoz, mint amennyit eddig mutattak magukból. Én elég nyitott egyén vagyok, nem érdekel a dolog egészen addig, amíg nem előttem kezdenek itt el enyelegni, mert a gondolatra, hogy én ehhez a PaprikaJancsihoz érjek a gyomrom újra felfordul és egy elég erős fintor jelenik meg az arcomon. Ha nem ilyen sztoriban hoz össze minket a sors, akkor sem lenne szimpatikus számomra ezzel a tenyérbemászó képével, a viselkedését meg hagyjuk is.
- Kössz. - Eszem ágában sincs meglógni, esélytelen lennék ellenük, Rosera meg egyáltalán nem számíthatok szerintem, szóval csak átveszem a vödröt és odahajítom elég, én biztosan nem fogok utána feltakarítani, de azért inkább most békén hagyom, van elég baja a beszólásaim nélkül is.
- Te akartál vigyázni ránk. - Persze ezt is gúnyosan mondom, miközben a nagyobb darabra sandítok, a nyeglébb legalább ad nekünk valamit unalom ellen, ez is több, mint a semmi, talán szorult benne némi emberség emögött a hülye álarc mögött amivel el akar rettenteni minket. Végighallgatom ahogy a nagyobb előadja magát, hogy ő ez meg az, meg mi így meg úgy, de csak forgatom a szemem párszor. Rájöhetett volna már, hogy nem sanyargatni akar, csak váltságdíjat kérni. Vagyis én ebben bízom az eddigiek alapján.
- Sokat iszom. - Flegma vagyok, mert dühít. Dühít a tehetetlenség és ő is kicseszettül, hogy itt papol mint valami idióta, pedig a másik néha még emberi is, ez meg uszítja. A vízhez megyek és kortyolok jó párat, hátat fordítva nekik.
- Rohadékok. - Suttogom alig hallhatóan, majd miután lerakom a vizet lehuppanok vissza az ágyra. Közben Rose nem szó szerint, de felnyalta a hányást, úgyhogy már büdös sincs annyira. Szegény nem néz ki valami jól, le is ül a másik alkalmatosságra. Nem tudom melyikőnk néz ki szarabbul, de remélem ő.
- Hozzád biztos nem érnék! - Ezek után örüljön, ha nem köpöm szembe. Esetleg tánc, az lehet beleférne, de hogy bármi testi kontakt legyen köztünk az teljesen ki van zárva, inkább pusztulok el itt ebben az egérlyukban, mint hogy hozzám érjen egy ilyen embernek nem nevezhető valami.

Anne & Cale x Shane

Modellralás Manhattanből

Vállon veregettem "sértett" segédem.
- Látod? Mindennek megvan a jó oldala. Változatos munkakör, fiatalos légkör- intettem a lányok és magam felé - versenyképes bérezés és juttatások - mosolyogtam. Jó kis állásinterjús duma, mindig bejön.
Átadtam a kártya csomagot, majd Shane felé vigyorogtam.
- Nem. Gyermek megörző! -kacagtam egy jót, aztán a bejárat felé sandítottam elgondolkodva - hmmm... lehet csak nem találnak ide. Ki kéne rakni az útjelző nyilakat - nevetek fel.
Szóba került a víz, majd a társamra pillantottam és vállon böktem.
- Ne gonoszkodj. Még a végén börtönbe kerülünk - vigyorogtam. - Amúgyis, a szomjhalál elég vacak. El tudod képzelni ezeket a szép lányokat kicserepesedett ajkakkal? Hát van neked szíved?! - nevetek és mellkason ütögettem tenyeremmel.
Érdekes kis szóváltás alakult ki, ami mosolyt csalt amúgyis felhőtlen jókedvemre.
- Látod Don Juan?! Amúgysincs náluk sok esélyed. Kár a gőzért. Keress valaki hozzád illőt - emelgettem meg játékosan a szemöldököm. - Meg amúgyis, ők az én fogjaim és az én ötletem volt, hogy ide kerüljenek. Majd én eldöntöm mit kapnak és mit nem. Mi ebben a sztoriban most zsarolók vagyunk, nem kéjencek és nem is embersanyargatók. Az majd egy másik sztori. Ha kufirc kell, vagy áll az alkut akarsz játszani, keress saját fogjokat - paskoltam meg a vállát, majd alaposan felmértem a cellát. Elvileg mindenük megvolt, ami a kényelemhez és a túléléshez kellett.
- Nem akarom, hogy híre menjen milyen rossz emberrablók és házigazdák vagyunk. Most gondolj bele, híre megy, hogy nincs elég innivalójuk, ennivalójuk, padlón kell aludniuk és még untakoznak is... Mit fognak rólunk gondolni? Meglátnak minket és előítéleteik lesznek a hely iránt - mutattam körbe vigyorogva. - Neeem. Jobb, ha jó hírünket keltik - bólogattam.
Hamarosan megjött a kaja is, amit Harold hozott le utánunk és beadtuk a lányoknak. Valami francia kaja. Nem egy extra, de amerikai gyomor sem vetné ki, hiszen nem béka és nem is csiga.

Everybody needs a hobby.

Ez tény... A fizuért megérte rábólintanom. - értek egyet, bár őszintén szólva, túl sok választásom, ha jól emlékszem nem nagyon volt. A többin csak szemeim forgatva, mosolyogva csóváltam fejem. Vicceskedik itt, aztán a végén tényleg felhúzhatunk egy hotelt, és annyi a jó életnek.
- Ó, basszus, tényleg...! - takartam el egy kezemmel arcom, mint, aki csak most döbben rá, hogy ezért a viselkedésért még megjárhatjuk, majd leengedve karom, vigyorogva nézek Liamre.
- Mióta fel vettél nincs. Egyébként meg... most adtál be nekik egy vödör felmosó vizet. Azzal ellesznek látva egy időre... - poénkodom, még ha morbidul is hangzik, mert hát lássuk be, nem a kényelmükért vagyunk most itt. Rá is pillantok a lányra, mikor amaz, vélhetően hozzám szól.
- Ez igaz, éppen ezért a helyedben visszább vennék, kislány. - figyelmeztetem, egyenlőre magamhoz képest bájosan. - Egyébként meg arról szó sem volt, hogy ép bőrrel, nem? Csak élve kell visszaadnunk őket. - pillantok itt Liamre kérdőn, csak, hogy tudjam milyen lehetőségeim vannak.
- Én csak azt mondom, hogy legalább kapnának egy kis nevelést, ha már a szüleik tojtak a fejükre... - tárom szét karjaim.
- Hé, csak az egyik jelentkezett öngyilkos jelöltnek. A másik ügyesen csendben maradt. - biccentek Liamnek a szőke felé, majd ismételten rápillantok összevont szemöldökkel.
- Nem vágom kire gondolsz... Mikor az ikertesódra mozdultam rá, őt is kinyírtad. - válaszolom, mert nem tudom kit értett a "hozzám illő" alatt. Róla aztán a hozzám beszélő sötétebb hajú lányra nézek. Fel is vonom egyik szemöldököm.
- Azta... hát ezt sem hallottam még. Most egy világ omlott össze bennem... Kár, hogy itt te vagy rácsokon belül, nem igaz? De te tudod, kislány. Én kedvesen felajánlottam a lehetőségeket. De ha nincs puszi, nincs csoki. - vonok vállat, majd színlelt szomorúsággal biggyesztem le ajkaim, miközben Liamre nézek. - Lerombolta az önbizalmam, most majd hogy mutogassam  a kockás hasam bárkinek is...? - hüppögtem hozzá néhányat, bár könnyek nélkül is elég viccesen nézhettem ki. Közben pedig a nyalókám is elfogyott, így már csak a pálcikával játszottam.
- Ez nem igazságos... Semmi olyat nem tennék, amit a menedzsereik nem tettek volna már meg velük. Egyébként meg nem is értem miért morgolódtál az előbb. Az én feltételeim csak a gyerekekre és az ártatlan nőkre vonatkozott, de ők egyik sem, szóval... - vonok vállat, és mivel igazából gőzöm sincs ki mire vár még, vagy kinek mi a dolga, én addig is ledobom magam a cellákkal szembeni kanapéra. Ki akartam dobatni, de jó szolgálatot tehet még. Nagy kár azért, pedig már reménykedtem, hogy gondjaimba vehetem a kicsikéket. Alapból is szeretek uralkodni másokon, itt meg aztán kit zavarna...? De hát, ha nem, akkor nem. Anélkül is szórakoztató lesz "vigyázni" rájuk.