Szívesen vitatkoztam volna, hogy én nem vagyok olyan ember, aki csak úgy lesétálna mondjuk a háza tetejéről, de nem tettem. Főleg nem azért, mert nemrég pont Shane rántott vissza az autók elől, nehogy elüssenek. Jobb, ha most nem próbálok meg védekezni. A festékes üveg felé pillantottam, majd Trick felé, mikor kifejtette, hogy nem zavarja, ha mesélek neki magamról. Viszont az már nem tetszett, hogy a képességeimet becsmérelte. Nem azzal volt baj, hogy nem tudtam mit akarok, egyszerűen csak nem akartam irányítani. Szerettem volna, ha olyan pózt vesz fel, amiben természetes tud lenni, nem akartam kényszer pózokba ültetni. Jobban szerettem volna, ha olyan kép készül róla, amin jól érzi magát, otthonosan, kényelmesen, amit ő maga választ. -Csak szeretném, ha jól érezné magát festés közben. Legyen kényelmes, természetes, jobb ha maga dönt, elvégre ön lesz a képen. Az éttermekben sem a pincér választ ételt maga helyett.-Feleltem, aztán hirtelen az ölemben találtam. Meglepetten néztem rá, fogalmam sem volt mit szeretne, mire készül vajon. Innentől már nem is nagyon figyeltem miről beszélt, valamit egy másik festőről. Szemeim jobban lekötötte a kés, amit kipattintott. Kétségtelen, hogy volt igazság abban, amit a régi festékekről mondott, de nem igazán tetszett az ötlet, hogy netán-tán az én véremből készítsen festéket. Manapság minden hobbiboltban lehet jó minőségű festéket venni, nem igazán volt üdítő a gondolat, hogy házi készítésűt szeretne. Csak azért sem húztam el a kezem. Nem voltam boldog, megtettem volna, de nem húztam el. Csak azért sem. Nem akartam gyávának tűnni, vagy gyengének. Nem fogok megijedni egy ilyen kis suhanctól, aki a texasi láncfűrészes és egy bohóc keverékének képzeli magát. Az volt a furcsa, hogy valójában nem is éreztem késztetést rá, hogy elhúzzam. Mintha természetes lett volna nekem, hogy egy pszichopata bántalmaz. Természetesnek hatott, hogy megsérülök, folyik a vérem. Furcsa kép lebegett szemeim előtt. Egy rabruhás férfit láttam, aki talán én voltam és brutális módon távolítja el saját ujját, hogy megmeneküljön a rabszállítóból, kibújhasson bilincséből. Hagytam a vért az üvegbe folyni, majd mikor eltette és a kést is magam elé emeltem a vérző kezem. Figyeltem a csuklómra, majd ingem alá folyó vért, aztán a tapsra Tirkcy felé fordultam. -Félnem kéne?-Kérdeztem vissza, mikor az ismeretlen nevű valamivel, vagy valakivel "fenyegetett", mert én nem féltem. Furcsa nyugalmat éreztem, mintha természetes lenne, hogy egy veszedelmes valaki néz rám és fenyeget. Megmagyarázhatatlan, ölelő érzést éreztem magam körül, mintha láthatatlan karok fonnának körbe és valami megfoghatatlan erő védene engem a gonosz erőktől.
Ő ült, várta, hogy lefessem, én pedig megtöltöttem vízzel az öblítő poharat, majd az ecset megvizsgálása után belemártottam a festékbe, egy semleges, világos színbe, ám kezemből még mindig szivárgott a vér. Sötét, furcsa gondolatok, félelmetes, véres és romantikus gondolatok, emlékek kavarogtak a fejembe, miközben az ecsetet a festékben forgattam, már-már megfeledkezve róla, hogy a vászonra kéne felvinnem. Szemeim Trickyn tartottam, miközben kavargattam a színt, közben lassan, gondolataim kalandoztak, a megjelenő képeket szemléltem lelki szemeimmel és a fejemben szóló hangokra is figyelnem kellett. Önkéntelen röhögési rohamok jöttek rám, le is borítottam a festéket ecsetestűl. Úgy éreztem nem vagyok ura a testemnek. Valami elindult bennem, valami, ami felett nem volt hatalmam. Nem tudtam mi történik, de tisztában voltam vele, hogy nem tudatos. Felhőtlen nyugalom és boldog tudatlanság érzése kavargott a szervezetemben. -Oh, Tricky-Trikcy, cimbora. Mit meséljek neked? Embereket öltem.-Mondtam neki szórakozottan, kezem az állványra téve.-Változatosan és sűrűn. Ne kérdezd miért. Poénból. Elvből. Önvédelemből. Szerintem minden közre játszott már.-Szemléltem a férfiút kissé megtébolyodott pillantásokkal. Nem sok mindennek voltam tudatában, de közben mégis túl sok mindent tudtam és láttam. Igen, ez paradoxon volt. Talán túl sokat láttam, hallottam, tudtam egyszerre és ezért éreztem azt, hogy semmit nem tudok, semmit nem látok igazán. Ép kezem lassított felvétel módjára emeltem fel és két ujjammal megtéptem a sebet, hogy jobban vérezzen, majd összedörzsöltem tenyereim, hogy véresek legyenek mindketten, akár a betintázott bélyegzők. Véres ujjammal egy feliratot írtam a vászon aljára: HansTon. Véres tenyereim a vászonnak nyomta, hagyva a fehér oldalon két véres tenyérnyomot, majd tenyereimmel meglökve fel is döntöttem az említettet. -Itt egy aláírás, cimbora.-Vigyorogtam és szinte lebegtem az éterben, ide-oda düledeztem, mintha be lennék drogozva, úsznék a levegőben, mintha elszálltam volna. Véres kezeimmel hajamba túrtam, homlokomra helyeztem tenyereim és rászorítottam, újra és újra felröhögtem. -Ooo, Tricky-Tricky, ki vagyok én? Ooo ha ha ha. Ooo uuu. Mennyi mindent látok, mennyi mindent hallok. Ki vagyok én? Ki vagy te? Kik élnek ezen a Földön? Jujj-jujj. A világ egy titok, vajon meg lehet fejteni?-Kérdeztem és tettem előre egy-két instabil lépést, miközben feszítő érzés tombolt a fejemben, mintha az agyamban lévő idegek túl lennének terhelve. Égető, nyomó érzés tombolt a szemgödreimben és ki volt száradva a szám. Táncoló léptekkel mentem jobbra, balra, mintha valami Jazz zene szólna a háttérben, szinte hallottam a szaxofonokat, ahogy imbolyogva közeledtem felé, majd megálltam előtte és véres kezemmel mindenféle érzelem nélkül markoltam rá vállára és furcsa, torz mosolyt ejtettem felé. Ismerős volt a fickó, már rémlettek dolgok, ahogy az emlékek kezdtek feltörni bennem. Egyre több és több emlék. Új, régi és idegen érzések kavarogtak bennem. -Ismerős vagy nekem csinibaba.-Motyogtam félhangosan, majd bizarr mosoly kanyarodott arcomra.-Széparcú barátom. Tudom, hogy ki vagy. Már rémlesz nekem. Tricky-Triky, cimbi. Haho. Nézz csak ide.-Mondtam és zsebemből kihúztam egy képet, amit Shanetől loptam. Az egyik közös képünk. Emlékbe akartam eltenni, de most más gondolataim lettek.-Van egy közös ismerősünk. Nem akarsz egy édes hármasban részt venni?-Mosolyogtam és megpaskoltam arcát.-Tudom, hogy tudnánk mit kezdeni a helyzettel.-Nevettem el magam, majd megtántorogtam és röhögve, görnyedezve estem térdre előtte, majd mintha jógáznék hátra hanyatlottam és valami félig térdelő, félig hanyatt fekvő pózban hevertem el előtte.
“In the darkness, there are no rules. So, tonight New York, do what you want. Kill who you want. And when morning comes, you too shall be reborn.”
Míg odaát a cirkuszban zajlottak az események én hazamentem taxival és Zombie-val összeszedtük a még kicsit kótyagos Kitty-t, hogy próbálja meg lecsekkolni merre lehet Cale, avagy a cirkusz. Zombie közben vitatkozott velem, hogy nem mehetünk oda, mert egyrészt hárman kevesen vagyunk egy ilyen helyre, másrészt, ez elég nagy visszahangot kapna és számonkérné tőlünk a Boss, amit egyikünk sem akar. Szóval volt probléma nem kevés. - Jól érezni magam?! - csattant fel Trickster és hangos nevetésben tört ki, miközben előre hajolva szabad kezével térdét csapkodta. - Talán a festett kicsi énem is jobban fogja érezni magát majd a vásznon? Ugyan, kicsi Hans. Hát nem láttál még portrét? Milyen festő vagy te, haah?! Szerinted a hölgyet Vermeer arra utasította, hogy vegyen fel olyan pózt, ami kényelmes neki? Vagy ott vannak a vitézek, katonák, parancsnokok? Szerintem ők jó dolgukban feszítettek órákig páncélban? Ne légy idióta, kicsi Hans. Szedd már össze magad és legalább látszatra tégy úgy, mintha valóban megütnéd a művész címet. - legyintett dorgáló hangon és arckifejezéssel, miközben aztán el is foglalta helyét Braxie ölében. - Ez igaz. De a pincér nem is állítja magáról, hogy ő a szakács. Én vagyok ennek a csodálatos cirkusznak az atyja! Vannak alkalmazottjaim, jobb kezem és minden egyebem, de ha fejembe veszek valamit, nem kérem ki más véleményét, mert én... - bökdöste meg saját mellkasát Cale arcába hajolva. - ...csak én tudom mit akarok. Eztán sem fél megvágni Cale-t és ontani kicsit vérét, fura is volna, ha nem tenné, hiszen ő ilyen. Barátságosan gyilkolja a népet, így nem csoda, hogy rajongói ráaggatták a "cute but psycho" címet. - Hm, pont jó! - hümmentett egyet az üvegben lévők ízére, amit aztán visszasétálva a többi festék közé tett tetővel lezárva. Aztán egy kisebb lendülettel, szórakozottan fordult Cale felé. - Talán annak hangzott? - kérdeztem Braxie kérdésére válaszolva. - Ha nem érzed, hogy félned kéne, ne félj! Csak egy hülye félne olyasmitől, amitől tudja, hogy nem kell. Vagy talán volt már szerencséd találkozni vele? Azt erősem kétlem, hiszen még itt vagy, kicsi Hans! - nevetett, mert számára nyilvánvaló, hogy az említett személy nem sokakat tűr meg, sőt, eddig csak őt, ellenben a vér szaga úgy vonzza őt, mint a cápát. Aztán lehuppant egy kényelmes székbe és várta a csodát, miközben jobbára nem is a férfire figyelt, mint inkább ábrándozva pillantgatott a sátor nyílása felé. Hogy mi járt a fejében az rejtély, ha látszatra nyugodtnak is tűnt, az sem jelentett semmit. Az is lehet, hogy próbálta csitítani a démonokat az elmélyében. Nem is arra figyelt fel végül, hogy Braxie röhögőgörcsöt kapott, az nem volna szokatlan itt. Inkább a cimbora szóra pillantott oda. - Ó, kicsi Hans. Mi nem vagyunk cimborák. Azt a címet ki kell érdemelni, és bevallom őszintén, elég finnyás vagyok e téren. Pláne, hogy te még csak művész sem vagy... csalódást okoztál eddig... Pedig azt gondoltam mókás társaság leszel. Lehet Jenniris jobban járt volna veled. - sóhajtja csalódottan, miközben újfent elmerül lassan gondolataiban. Nem süket, csak nehezen fogják meg a mondanivaló dolgok. - Te mint gyilkos...? - sandított el felé, de annyira nem tartotta még csak poénosnak sem, hogy fel nevessen rajta. Mikor pedig nyilvánvalóvá vált, hogy nem lesz itt semmiféle portré, lábait is feldobta az egyik ládára, miközben közönnyel figyelte Braxton labilisságát. Keveselte a benne rejlő erőt és őrültséget, és úgy látta, még az a kevéske is felemészti. - Aaa, kicsi Hans... borzalmasan rossz vendég vagy. Még a szérumból sem kaptál, hogy így viselkedj, csak kellemetlenkedsz itt nekem. Belőled is csak táp lesz a végén. - emelte fel mutatóujját feje mellett és tett néhány körkörös mozdulatot. Mikor hozzá ért vállaihoz véres kezeivel elvigyorodva hallgatta tébolyodott vendégét, majd hallva szavait, lassú vigyorra húzta ajkait, aztán két hüvelyk ujját Cale szája széleibe dugta és szélesebbre húzta vigyorát. Fogaival nem tudta volna megharapni, mert ujjai távol voltak tőlük, viszont addig feszítette szája szélét, míg bírta. - Látom kezd megfertőzni az itt lét. Gyorsan behódoltál neki... - vigyorogta kuncorászva, majd az előhúzott képre pillantott. Arcát nem hagyta megpaskolni, odébb lökte Cale-t, ellenben kezéből ki tépte a közös fotónk és szinte megbabonázva figyelte. Felismert rajta, és valamelyest simogatta egóját, hogy ezek szerint beszéltem róla. Majd a már földön pitiző fickó felé fordította a fényképet. - Ő volt a bárban veled. - állapította meg, noha csak hátulról látott, és mikor én meg ő találkoztunk, még kicsit másabb frizurám volt. - Elhozhattad volna... - tette hozzá bájosan mosolyogva, hisz a képről az jött le neki, hogy több, mint jó kapcsolatot ápoltunk. Már is jobban érdekelte a földön lévő fickó, leginkább a közös ismerős miatt. - Miért nem hívod ide...? Mennyi szépet s jót láthatna itt...? Kapna ingyen vattacukrot is... - vigyorogta, miközben a képet zsebre vágta.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Az egész időszakot, ami a vászon mögött zajlott őrület. Részemről. "Látomások", hangok, képek, érzelmek és emlékek kavalkádja, míg végül azon kaptam magam, hogy a teljesen elvesztem az önkontrollt. Lassan, de biztosan robogtam a megtébolyodás felé, ahogy fokról fokra kezdett bennem a múlt felélénkülni. Már nem csak a múltam kezdett tisztulni, nem csak a Shannel való viszonyom kezdett egyre jobban felrémleni, hanem ez a vigyorgó alak is kezdett ismerőssé válni. Ismertem őt, noha nem személyesen. Szóbeszédből. Trickster egyszerre volt számomra kellemes és kellemetlen. Kellmes volt a tudat, hogy valaki a nyomdokaimba akar lépni, de kellemetlen is volt, mert úgy éreztem túlzásba esik és már nem csupán egy rajongó, hanem egyenesen a helyemre képzeli magát. Mint mikor új kutya kitúrja a régi kutyát a gazdi kezei alól, hogy vele foglalkozzanak. De lehet ez csak az én személyes tévképzetem és csak jobban meg kéne ismernem. De csak egy Porondmester lehet és az én vagyok. Shane pedig úgyis megérdemel egy pofán rúgást, szóval mi sem lenne célszerűbb, mint összeereszteni őket. Ha Shane legyőzi ezt a nyúzott arcú idiótát, akkor jól járok, ha pedig Tricky üti ki Shanet, akkor is boldog leszek, mert megérdemli. Én mindneképp jól fogok szórakozni. Meg is mutattam újdonsült cimborámnak Shane képét, ő pedig láthatóan felismerte. -Igen ő volt ott és nyilván tudta ki vagy, ezért nem mutatkozott. Ha haívtam volna sem jött volna. Jobb szeret láthatatlan lenni. Felültem a földön, kérdésére viszont felnevettem. Ismertem annyira Shanet, hogy tudjam, nem teljesen hülye. Nem lesz ez olyan könnyű menet, mint azt Trikcy hiszi, Shane már nem az a figura, aki egykor orvosként volt. Márpedig Tricky orvosként ismeri Shanet, én pedig már annál többként. -Tudod, Shane cimbora súlyosan hátba szúrt engem. Megérdemelné, hogy alaposan meg legyen leckéztetve, de önként úgysem jön ide. Kell neki egy kis motiváció.-Feleltem vigyorogva. Ismertem Shanet annyira, hogy tudjam, nem ostoba. Hamar átlát helyzeteket és most még csak nem is egyedül van, ott vannak a spanok, akik hatással vannak rá. Éppen ezért motiválni kell. -Tudod mivel lehet a legjobban motiválni őt? Egy kis vérrel.-A zsebére bökök, amiben a kése van.-Gyerünk. Csináld.-Adtam neki oda a mobilomat.-Intézz el alaposan és küldj neki rólam fotókat. Ha elég véres, egy órán belül itt lesz.-Nevettem el magam.-Aztán ami ráfér, a kis áruló a bandájával csúnyán kitolt velem. Megérdemli, hogy elfenekeld.-Vigyorogtam és vártam, hogy nekem essen. Ha megtette és nem éreztem azt, hogy túl messzire megy és netán tényleg az életem a tét, akkor nem is ellenkeztem semmilyen módon.
“In the darkness, there are no rules. So, tonight New York, do what you want. Kill who you want. And when morning comes, you too shall be reborn.”
Nyilván. Hiszen sok hozzám hasonlót kezelt már, de azért lássuk be, engem nehéz kiverni bárki fejéből... - vigyorgott önelégülten, noha tény, hogy még akkor sem igazán lehetett feledni, mikor még nem tarkították ezek a hegek arcát. Meg volt a maga cuki, baba pofija, amit egészen horrorisztikussá tett vigyora. - Igen, igen... nem is nagyon láttam, bár bevallom, nem ő a főellenségem, így különösebben nem is érdekelt mi van vele, ám így, hogy csak így erre sodorta az élet, szívesen találkoznék vele... - vallja be a maga eszelős hangulatában, noha távolról sem érdeklem annyira, mint amennyire mutatja. Azt gondolja orvosként aligha jelentenék veszélyt neki, ugyanakkor részese voltam annak, hogy kínzói kezei közé kerüljön. - Motiváció? - kérdett vissza kíváncsian, bár a sorok között valójában szinte azonnal egyre gondoltak. Nem is nagyon kellett könyörögni neki. - Mr. P!! - kiáltott ki, miközben zsebre vágta Cale telefonját. Hamarosan pedig meg is jelent az említett sánta férfi. - Igen, uram? - Kérem fáradjon beljebb, és maradjon itt, míg utasítást nem adok arra, hogy engedjék ki a ketrecéből Borgan-t, és adjanak a kölyköknek is energiaitalt vagy egy kis amfetamint, a lényeg, hogy ne most remegjenek a sarokban, szükség lesz rájuk, mert vendégeink lesznek. - adta ki a parancsot, amire a szmokingos fickó bólogatott is. - E-esetleg Jenniris-t is felébresszem? - kérdezte félénken, mire Tricks egyik kezét félig karba téve, másikkal rákönyökölve, állát simogatva agyalt a válaszon. - Még ne. Had pihenjen, valamelyik félnótás úgy is be fog hozzá tévedni. Minden filmbe kell egy medencés jelent, neeeem? - röhögte el magát, majd kissé megkomolyodva hessegető mozdulatokat tett felé. - De Miriam-nek azért szóljatok. Nem tudom hányan lesznek, de jobb, ha ő is beszáll a buliba. - tette hozzá, majd közelebb lépkedett Braxiehez.
- Nem állítom, hogy a doki és a barátai túl fogják élni az éjszakát, viszont... garantáltan jó buli lesz végignézni. És ha elég jófiú leszel, talán még helyet is szorítok neked a cirkuszban. Bohócunk ugyan már van, és nem szívlelne még egyet, de egy bűvészre még szükségünk lehet. - vigyorogta, miközben kihúzta zsebéből kését, majd ki is pattintotta azt, de előbb még behúzott Braxie-nek, azután is, hogy a földre került esetleg. Volt benne erő, és adrenalin is, így elég keményen elintézte őt, legalább is okozott neki bőven sérülést, és ha Cale-ben még volt annyi szusz, hogy rászóljon, akkor esetleg a késével nem vagdalta meg nagyon. Aztán elővette Braxton telefonját és élőzött vele egy pár perceset. Még ő is csupa vér lett, de jó mókának találta a játékot, így végig vihogta az egészet, amit egy közös szelfievel zárt. Mondanom sem kell, mikor megkaptam a felvételt, engem eléggé kiborított, mert komolyan abban a tudatban voltam, hogy Cale éppen most követi el az öngyilkosságát. A csapat nem örült neki, de végül Zombie, Bear és Lila is velem tartott a Kitty által kinyomozott cirkusz helyszínére. Nem tudtam, hogy várnak, azt meg végképp nem értettem, hogy Tricks, hogy jött rá, hogy közöm van Cale-hez. Volt egy rossz megérzésem ezzel kapcsolatban, de naivan csak az lebegett a szemem előtt, hogy ne haljon bele Cale. Mikor megérkeztünk, bár emberek nem rohangáltak a környéken, még mindig villogtak a fények és szólt a zene. Bear megjegyezte, hogy szerinte csapda. Nyilvánvaló. Azt viszont álmaimban sem gondoltam volna, hogy ebbe Cale keze is benne van. Mr. P. figyelmeztette jelenlétünkre Tricks-et, majd ő is szaladt a helyére. A vörös vigyorgó odasétált a talán még mindig földön vérző Cale-re és adott neki egy dobókést. - A te ötleted, kicsi Hans. Tőled biztosan jobban fájna, ha kibeleznéd. Aztán ne csalódjak benned... Ha már művész nem vagy, legalább őrült legyél... - kuncogta, majd jómaga is odébb állt, mert másik helyről akart lecsapni ránk. - Én megkeresem Cale-t, de legyetek óvatosak. Bármi van, jelezzétek... - adtam ki a parancsot, majd az egyeztetést követően szétváltunk. Mindenki fel volt szerelkezve, bár cirkuszban, cirkuszi emberek ellen még nagyon nem harcoltunk és őszintén szólva tartottam tőle, hogy mindezek ellenére és sokkal durvább küldetés lesz a mai, mint egy maffiafőnököt kinyírni.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Egyet tudtam érteni szavaival. Azt a varrott pofát nem sok ember felejti el. Érdekelt volna, hogy vajon hogy történt, ki és miért nyúzta meg és vajon hogy került rá vissza. A Dagon c. film jutott eszembe, ahol az emberek arcát lenyúzták. Azt hiszem azért, hogy félig ember-félig hal lényként szülessenek újjá. Annyi biztos, volt benne nyúzás. Rossz a film memóriám. Meg amúgyis, manapság nem a legjobb az emlékező képességem. Furcsa módon tetszett az a beteg arca, a torz mosolya. Önmagamra emlékeztetett, bár én azért milliószor szebb voltam. Érdekelt ki lehet a főellensége, bár nem kérdeztem rá nála. Talán majd máskor, ha életben marad addig, hogy eljussunk oda. A sántára pillantottam, majd a koppintásomra. Kíváncsi lettem volna kik ezek, vagy mik ezek, akikről, amikről beszéltek. Medence? Talán valami cápa, vagy óriás polip? Érdekelt, de erre sem kérdeztem rá. Tudtam, meg fogom tudni, ha oda kerül a sor. Ha eljön az idő. Már pedig hamarosan el fog jönni az idő. Félre billentett fejjel hallgattam a "partnerem" szavait. Igazából nem tudtam melyik bandának lehet nagyobb esélye. Shane és a team is elég profik voltak, azt pedig nem tudtam, Tricks emberei mennyire profik, nem is láttam még őket igazán. Izgalmas, érdekes estének néztem elébe. Egyik csapatnak sem szurkoltam, azt viszont tudtam, hogy egyszer el fog jönni az ideje annak, hogy csapatot válasszak. Nem gondolnám, hogy örökké pártatlan maradhatok. Furcsa volt hallani, hogy bűvész. Ezek szerint tudná, hogy ki vagyok valójában? Rá sem kellett kérdeznem, biztos voltam benne, hogy ismeri az igazi személyazonosságom, elvégre a rajongóm volt. Két ütés után a földre kerültem, hagytam neki, hadd kaszaboljon, néha még nevetni is tudtam vele, bár egy idő után leállítottam. Azért meghalni nem akartam és neki sem volt célja, hogy kinyírjon. Bőven elég volt az, amit hagytam neki, ki is tudta élvezni. A felvételen igyekeztem a legelesettebb arcomat mutatni, hogy meg tudjuk őket vezetni, bár az ábrázatom önmagáért beszélt. A sérüléseimet addigra próbáltam valami sufnituning módon ellátni. Több-kevesebb sikerrel. A sebek egy részét vattával és Tesa szalaggal láttam el, amit a művész kellékek között találtam, más sebeket gemkapcsokkal és tűző kapcsokkal húztam össze, majd vissza öltöztem és vártam, hogy mi fog történni. Igazam volt, Shane és a slepp meg is érkezett, Tricky pedig adott nekem egy kést. Tényleg őrült volt. Egy beszámíthatatlan alaknak fegyvert adni? Még nem tudtam kit fogok megtámadni, de van rá még egy kis időm, hogy kitaláljam. Sérüléseimhez képest viszonylag élénken, hátra tett kezekkel ballagtam ki, majd ejtettem meg egy visszafogott, közömbös mosolyt, mikor Shane a szemeim elé került. -Egy huszasba, hogy benga medve barátod szólt neked róla, hogy tőrbe leszel csalva.-Mondtam neki mosolyogva, bár még mindig enyhén vérző arccal. Nem sérült nagyon, csak egy-két felszakadt bőrrészből csepegett még némi vér.-Tudtam, hogy ide tudlak csalni. Van még pár dolog, amit nem tudtunk tisztázni. "Black velvet and that little boy's smile Black velvet with that slow southern style A new religion that'll bring ya to your knees Black velvet if you please"-Mosolyogtam a dalszöveget idézve, melynek jelentését talán csak én érthettem meg. Nem is vártam senkitől, hogy értse. Hátam mögül elő vettem a késem, majd mosolyogva kieresztettem nyelvem és megnyaltam vele a penge élét, ami enyhén megvágta a nyelvem. Ép csak annyira, hogy picit vérezzen. -Tudod kicsit morcos vagyok rád. Visszaéltél az emlékezetkiesésemmel. Azt hittem ennél becsületesebb ember vagy.-Ciccegtem nyelvemmel, közben szidalmazó anyukaként integettem ujjammal.-Ráadásul az előtte lévő bűneid. Ejnye. De tudod, ami késik nem múlik. Fej, vagy gyomor?-Kérdeztem és felé fordítottam késem hegyét. Nem lehetett tudni leolvasni rólam, hogy meg akarom-e tenni, meg akarom-e ölni, vagy csak játszadozom. Talán még én sem tudtam igazán és ez volt az egész helyzetben a legnyomasztóbb.
“In the darkness, there are no rules. So, tonight New York, do what you want. Kill who you want. And when morning comes, you too shall be reborn.”
Folyamatosan kapcsolatban voltunk a csapattal. Őszintén szólva nem sok jóban bíztam, mert, ha küldetésre is megyünk, mindig van idő felkészülni előtte, ismerjük a terepet, az emberek és más veszélyforrások helyét. Itt viszont kénytelenek voltunk belecsapni a lecsóba. S még így is örülhetünk, ha Braxton-nal nem kell az illegális kórházba rohannunk. Ráadásul, ha mindez kiderül, és eljut a főnökségig veszélybe sodrom magam és a csapatom is, Cale-t pedig minden bizonnyal megölik, amiért ennyi bajt okozott. Már javában külön jártunk, én jobbára a sátrak közt, lehetőleg néma csendben, fegyverrel a kezemben, mikor Cale nemes egyszerűséggel - ha nem is teljesen egészségesen - elém lépett. A kinézete önmagáért beszélt, de az már akkor is gyanús volt, hogy valaki el is látta. A mondandója pedig nyilvánvalóvá tette, hogy a vörösnek sikerült fejbevernie oly módon, hogy Braxie-nek megint fogalma sincs semmiről, csak a hülyeségeit hajtogatja. - Hát említette, hogy kutyából nem lesz szalonna. Kár, hogy nem hittem neki, ugye... - biccentettem oldalra kissé fejem, miközben meghagytam magunk közt azt a 4-5 méternyi távolságot. Kést volt nála, és nyilván nem az itt lévők ellen. - Tisztázni? El vagy tévedve, édesem. Szerinted itt lenni most, ha nem mentettelek volna meg, azok után, hogy visszaéltél a bizalmammal? - néztem rá komolyan, olykor óvatosan el-el sandítva erre-arra, mert nem tudhatom van e erősítése, és merről, illetve kik azok. Túl nagy a csend, viszont kurva biztos, hogy akadnak még itt ellenfelek. Jó lenne tudni, hogy csak kés dobálók vagy fegyverük is lehet. És akkor még az idomított állatokról nem is beszéltem. - Visszaéltem? Megint tévedsz. Onnan folytattam, ahonnan abbahagytuk. Csak mentesítettelek a gondjaid alól. Nem is panaszkodtál... - húztam fél mosolyra ajkam, ahogy visszaidéztem azokat a pillanatokat. - És most...? Megakarsz ölni? Ugyan... Mégis mihez kezdenél nélkülem? Senkid sincs. Még a volt embereid is vadásznak rád. Hozzám tartozol... jobb, ha beletörődsz. - néztem rá, fegyverem is csak azért nem engedtem le magam mellé, mert attól még, hogy ő nem ölne meg, rohadtul nem biztos, hogy nem ugrik elő valaki más mondjuk a sátor mélyéről, hogy ne tegye meg az. - De örülök, hogy legalább emlékszel már... ha nem is mindenre. Legalább hallhatom tőled, hogy nem szeretsz, mielőtt megölsz... Ugye? Amíg pedig mi mondhatni békésen elcseverésztünk, addig Lila-nak sikerült belefutnia a ma esti ellenfelébe Miriam-be, aki már látszatra sem tűnt túl bizalomgerjesztőnek, és még Lila is jól szórakozott az első pillanatokban, ám kiderült, hogy a cirkusz egyik legjobb kés és balta dobálójával hozta össze a sors, szóval ellentámadás helyett előbb inkább próbált kitérni Miriam baltái elől. - Azta kurva!! Hát ebbe ma tuti beledöglünk! - sprintelt el Cale mögött jó pár méterrel távolabb, nevetve, miközben egy majdhogy nem két méteres, nyúl maszkos, férfias alkatú nő trappolt utána.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
-Nekem nem voltak panaszaim, doki. Én mindig boldog ember voltam.-Mosolyogtam.-Elmondhattad volna az igazat. Az, hogy ezt nem tetted, azt bizonyítja, hogy szeretted volna, ha más ember lennék. Olyan, aki akkor lettem, amikor elvesztettem az emlékeim. Igaz, szeretek festegetni, ezt a szokásom megtartom. Lehet én is szoktam tévedni, de most ő tévedett. Mert voltak mellettem. -Na és ha itt maradok? Csak annyit kell tennem, hogy elvágom a torkod és itt maradok Trickyvel és csatlakozom a bandájukhoz. Máris nem leszek magamra hagyatkozva.-Vontam meg vállaim. Igaz, ha így is teszek, ki tudja mikor gondolok egyet és ölöm meg őket. Elvégre nem igen volt még tartós társaságom, kivéve a jó öreg Celentanot, bár vele is inkább a kölcsönös érdekek kötöttek jobban össze. Már éppen mondani akartam neki valamit az önsajnálatót, nem szeretem őt dumájára, amikor hangokat hallottam. Lila hangját. Utána is fordultam egy percre, figyelve, ahogy a termetes nyúlnő utána sietett. Azért volt bennem némi döbbenet. -Hé, úgyse tudod lerázni!-Nevettem, de hamar újra Shane felé fordultam és lassan, de magabiztosan tettem felé pár lépést. -Mártírként akarsz meghalni? Azon szerintem ne múljon. Nem mondok semmit, mielőtt megöllek, egyszerűen csak csendben átküldelek Luciferhez.-Mondtam és felé is ugrottam a késsel a markomban és a hasa felé céloztam a késsel. Amennyiben nem sikerült és Shane megpróbált volna fölém kerekedni, akkor már biztos ki is csavarta kezemből a kést, így rúgkapálva próbátam kiszabadulni. Ha lehetőségem adódott rá, fejelni próbáltam. Amennyiben sikerült bevinnem a késszúrást, akkor az alhasa és az oldala felé is szúrni próbáltam.
“In the darkness, there are no rules. So, tonight New York, do what you want. Kill who you want. And when morning comes, you too shall be reborn.”
Egy percig sem vágytál az igazságra. Még is minek rántottalak volna ki abból a hitből, amiben voltál? Olyan lettél, mint egy megnevelt kiskutya. Szófogadó, kicsit ugyan harapós, de egészen elviselhető. Nem bántottál senkit, szóval minek is rontottalak volna el? - néztem rá, bár gőzöm sem volt róla, mire akar kilyukadni, hogy mi baja van. Kölcsönösen megmentettük egymás életét már jó párszor, és veszekedtünk is, de végül mindig sikerült megbékülnünk. Most még is azt érzem felőle, hogy erre ő egy percig sem gondol. Nem mérlegel. Most komolyan lecserélt volna egy totál hibbant idegenre? Ennyire ő sem lehet idióta. Tricks nem fogja kedvelni, akkor se, ha azt vallja ő Cale Braxton. Pláne ezzel az új arccal. Ellenben bosszantani fogja, hogy ilyesmiket állít. Ebben a városban már nem lesznek emberei, és jó, ha pár napig kihúzza, mert bizonyosan éjjel-nappal keresik, hogy kinyírják. Amíg itt van, mindenki tartja tőle a tisztes távolságot... na de, ha már mennie kell...? - Gyenge vagy te ahhoz, hogy ilyesmit tegyél... Nem csak fizikailag, de lelkileg se lennél képes rá. Te is tudod jól... Egyedül csak én maradtam neked. Senki se fogja már védeni a segged. Ha itt maradsz, akkor is kívülálló leszel. Trickster egy szociopata, ráadásul nem kicsit nárcisztikus. Ha itt is maradnál, megkéne húznod magad, de én nem olyannak ismerlek. Erősebb is nálad... veszélyesebb is. Nem véletlenül nem akartam, hogy ide gyere... - csóválom fejem, bár a mögötte rohanó Lila és az a furcsa szerzett mindkettőnk figyelmét leköti kis időre. Bele se akarok gondolni, hogyha a női katonáik így néznek ki, milyenek lehetnek a férfiak. Hamar le kellett tudnom Cale-t, mert sanszos, hogy Lila egy maga nem fog elbírni azzal a nagy nyúllal. - Kapsz még egy lehetőséget, Braxie fiú. Kérj bocsánatot, és amennyiben nem sérülnek meg a társaim, hajlandó vagyok szemet hunyni e felett. De ha nem... - figyelmeztetném, csak közben elém ér és nagy meglepetésemre tényleg megpróbál megszúrni. Szerencsére jók a reflexeim, de a katonai ruházat sem hagyta volna, hogy hasba szúrjon. Max lejjebb. De elkaptam kezét, majd egy csavarással nem csak a kést dobattam el vele, de egyből át is dobtam őt a vállam felett. - Ez nagy hiba volt, Braxie. - néztem rá, miközben megpróbáltam lefogni, amennyiben sikerült hátára fordítani, de a hülyéje lefejelt. Hanyatt vágódtam, miközben felszisszentem, de nem hagytam annyiban. Őt már így is eléggé elverték, szóval oldalamra fordulva, ha csak ő közben nem kelt fel, mellkason vágtam, hogy legalább köhögésre bírjam, én pedig felkelhessek. Ha ez sikerült, fel is kaptam a földről és a legközelebb lakókocsi falának nyomtam. - Te ostoba! Idejöttünk, hogy megmentsünk, és ezzel hálálod meg?! - csaptam neki még egyszer és most már igen csak idegesen. Mindeközben kicsivel odébb Bear is ellenfelére talált a kannibál bohócban, aki bár előtt falt fel egy gyereket, úgy tűnt nem okozott neki pocifájást, hogy Teddy-nek essen. Volt akkora mint ő, és bár izomban nem voltak összemérhetőek, súlyra sanszosabban a bohóc nyomott többet. Bear próbálta távol tartani magát tőle, de a kannibál pasas kábító füsttel töltött üvegeket dobált felé, amik ugyan el nem altatták Teddyt, homályossá tették a látását. Onnan tudtam, hogy a rádión keresztül szólt nekünk, hogy örülne egy kis segítségnek, amire Lila is hasonlóképp reagált. Kezdtem úgy érezni, hogy nagyobb szarba tenyereltünk, mint gondoltam, és ez baj. Ráadásul még Cale is baromkodik. Mérgesen csaptam neki ismét a falnak. - Lehet nem ártana megint kicsit megrázni téged! Akkor talán észheztérnél végre! - mordultam rá, és legalább annyira aggódtam Zombie-ért, mint a többiekért, mert róla még semmit sem tudtam azóta, hogy itt vagyunk. Nem láttam, hogy mind eközben az egyik sátorból kilépett Trickster egy puskával és rám célzott. Meghúzta a ravaszt, és el is találta az egyik karom de a golyó áthatolt rajtam, így Cale felkarját is eltalálta vele. Nem mintha különösebben zavarta volna, én viszont eleresztettem Braxton-t, és egy pillanatra karomhoz kaptam. Kikaptam pisztolyom és Tricks felé lőttem, ha csak Cale meg nem állított.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
A Fehér Róka már jó ideje a Trickster nyomában volt. Szerette volna mihamarabb kézre keríteni azt az őrültet, mivel különösen nagy veszélyforrásként mérlegelte őt. Legalább olyan nagy veszélyforrásnak, mint Gyda Soverallt, bár mind a kettő külön-külön személy volt a maga nemében, a maga nemében szörnyetegek voltak. Sikerült a nyomára akadni Brooklynban, egy másik érdekes fickó társaságában. Hans Zayden, akit korábban Liam Jacksonként ismertek és igazán érdekes dolgok történnek körülötte. A Rókának voltak bizonyos elképzelései Liam/Hans környékéről, de egyelőre kevés információ volt a kezében ahhoz, hogy bármilyen következtetést is le tudjon vonni. A nyomok, amiket követett egy cirkuszba vezették, ahol kisebb pokol szabadult el. Igaz, ehhez foghatót még sosem látott, de nem rettent meg. Nem olyan fából faragták őt, hogy csak úgy ledermedjen a szörnyszülöttek láttán, bár kellett pár másodperc a felismeréshez. Egy nagydarab férfi harcolt egy másik nagydarab bohóccal. A Róka mindig fel van készülve minden helyzetre és ez nem csak a golyó-és késálló öltöny, meg a maszk, hanem az eszközök, amiket magánál tart. Leakasztotta válláról a puskát, amiben a bénítószérummal ellátott fecskendő volt, majd nyakon lőtte vele a bohócot, aki az erős anyag hatására kókadni kezdett, a következő adag után pedig elalélt. -Nem kell megköszönni.-Mondta a Róka a maszk mögül, majd tovább indult és a szemei elé került egy nyúl maszkos valaki. A Róka itt nem akarta használni a puskát, mert a gyors mozgású balta dobálót nem tudná biztosra eltalálni, pazarolni pedig nem akart. Leakasztotta övéről a sokkoló rudat és a baltákat kerülgetve vette célba a nőt. Az utolsó balta kikerülése után a nyakához nyomta a sokkolót, amitől rángatózni kezdett, majd itt volt a kínálkozó alkalom. Leakasztott egy altatóval teli fecskendőt és a nő nyakába szúrta, miközben még mindig az áram hatása alatt állt, majd sikeresen mély álomba is ringatta.
Tovább sietve a távolból már látta a jelenetet, ahol Cale és Shan a lakókocsinál veszekednek, majd előjön Trickster és átlövi Shane karját. -Tegye le a puskát Trickster!-Mondta neki határozottan a maszk mögül a Róka a torzított hangján, közben közelebb sétált hozzájuk. Nem aggódott a puska miatt, mivel teljesen golyóálló öltözet védte a testét, viszont ő is rászegezte a nyugtatólövedékkel töltött puskát. Cale meglepetten nézett a Manhattanből érkezett Róka maszkos férfira. -Na mi van, előbb egy nyúl, most egy róka? -Fogja be Liam.-Szólt rá a Róka és Trickstert figyelte. Talán egyedül azért nem lőtt rá még, mert nem tudta mit vált ki belőle a szer, vagy mennyire hatásos. A pszichiátrián biztos ezer féle anyagot kapott már, éppen ezért óvatos akart lenni. Lehet nála a nyugtató az ellenkező hatást váltja ki, vagy éppen semmit, mert a szervezete megszokta az általa használt szert. Altatót kéne neki beadni, de az nem volt bekészítve a puskába, azt az övéről tudna leakasztani, de ahhoz a közvetlen közelébe kéne jutnia és úgy beszúrni. Nem félt megközelíteni, de egyelőre elővigyázatos volt, fel kellett mérnie a szituációt, amibe belesétált. Jelenleg még mindig volt köztük jó hat méter távolság. A biztonság kedvéért a sokkoló ott lógott bal csuklóján, hogy bármikor markora tudja fogni és használni. -Innen úgyis csak vesztesen kerülhet ki. Nem kéne még több embert megölnie, az nem fog segíteni a helyzetén.-Mondta, Cale pedig jót nevetett. A jó öreg Braxton úgy nézett ki, mint Frankenstein szörnye egy rosszabb napon, amin a maszk mögött a Róka csak fintorgott. -Azóta a nyomában vagyok, amióta felbukkant Brooklyn környékén. Ennek itt a vége. Vissza fogom juttatni a zárt osztályra, oda való.-Mondta, de közben a környezetére is figyelt, hogy ne érje túl nagy meglepetés valaki más ellenfél személyében, vagy ha jön is, időben le tudja reagálni.-Nem fog több embert megölni és tombolni. A gumi szoba lesz a régi-új otthona.
zene:[url=https://www.youtube.com/watch?v=CPK2HwYzjkA[/url] | 732 | Vendégszereplő az őrültek házában | ☆
“In the darkness, there are no rules. So, tonight New York, do what you want. Kill who you want. And when morning comes, you too shall be reborn.”
A karom majd le szakadt, a fejem lüktetett az idegességtől, hogy még Cale is ellenem fordult, így nem csoda, ha célt tévesztettem. Azaz, eltaláltam volna Trickstert, ha vihogása közben nem hajol el. Még nála volt a puska, viszont Cale meg mögöttem, és őszintén szólva egyik sem volt jobb opció, így megpróbáltam oldalt állni, hogy szemem sarkából azt is lássam, ha Braxton nekem esne. A többiekről pedig azóta sem tudok semmit... Bassza meg..! Tickster jóízű nevetését egy újabb ismeretlen fickó szakította meg, aki egyből fel is szólította, bár azt nem tudtam, hogy valójában kinek az oldalán áll. Sőt, először arra gondoltam, hogy csak a vérveszteség miatt látom, hogy róka jelmezben van. Ám szinte egyből meg is erősítette a képet Braxie. Mi az isten van itt...?! Közben rádión jelezte Lila és Bear, hogy meg vannak és Zombie-t kezdték keresni. Örültem, hogy nem utánam jönnek, mert most aztán én sem tudom ki kivel van. Nem csak Cale szórakozott a dolgon ennyire jól, de Trickster is jót mulatott, miközben én hol a vörösre hol a róka jelmezesre fogtam a pisztolyt. Cale-t nem lőttem volna le, viszont féltem, hogy amíg a másik kettőre figyelek, addig ő meg majd nekem esik. - Micsoda meglepetés! - hahotázott Trickster, persze a puskáját el nem dobva. - A Fehér Róka, személyesen! - kiáltotta örömtelien, mintha egy újabb szereplőjét mutatta volna be a célzott közönségnek, nekünk. Az nyilvánvalóvá vált, hogy ők ketten nincsenek jóban, de mi a biztosíték, hogy a fickó velünk van? Azt is sikerült leszűrnöm, hogy a róka jelmezes nem tud Cale-ről, se arról, hogy azóta is új nevet kapott. - Ne vicceljen, Mr.! Én csupán egyenlő esélyeket adtam nekik, a többit már rájuk bízom! - nevette, de figyelte mennyire közelít felé a fickó, és szemügyre vette a fegyvereit is. - Aaa... úgy érzem ennek a fenomenális küzdelemnek nem leszek most szemtanúja. - mondta panaszosan, majd széles vigyorra húzódtak ajkai, ahogy rólunk a fickóra nézett. - Egy barátom azt mesélte magáról, hogy kedveli a különleges csecsebecséket, igaz ez? Mi lenne, ha cserét ajánlanék? Kap tőlem valami igazán értékes, különleges kincset, cserébe leteszi a fegyverét és törökülésben végig nézi velem, ahogy kinyírják egymást kicsi Hans-al? Naa...? - kérdezte egyik karját széttárva, csak egy pillanatra a jelmezes mögé nézve, ahol a távolban előlépett a sánta társa is és megpróbálta hátulról lelőni a fickót. Ezt kihasználva pedig Trickster vihogva elsprintelt a sátrak között egyenesen a medencés sátorba. Nem tudom, hogy a fickó közben mit művelt, de ha nem velünk foglalkozott és esetleg még Cale sem taszított a földre, megfordultam és elkaptam a hajánál, hogy végül én tegyem meg vele. Ha ez sikerült, pisztolyos kezemmel mérgemben be is húztam neki. - Még is mire volt ez jó, hah? Azt hiszed elvisel majd téged? Vagy a csatlósai?! Nem ismered! - mordultam rá idegesen, de csak egy kézzel cibálva, mert a másikat mozdítani sem tudtam. - Hálás lehetnél, hogy segíteni akartam és megóvtalak minden veszélytől, amiről neked gőzöd sem volt! Mindeközben Tricks befutott a medencés sátorba, ahol bent csupán néhány lámpa égett, az is félhomályban a medencét világította meg, amin így látszott, hogy rengeteg vér volt a vízben, itt ott pedig ruha cafatok lebegtek a tetején, illetve a medence szélén is ott volt egy szanaszét szabdalt, véres rendőri ing a jelvénnyel. A vértől olyan koszossá vált a víz, hogy nem lehetett átlátni rajta, maga a medence pedig elvolt kerítve, bár az ajtaja nyitva volt. Ha a rókás fickó Tricks után is eredt, amaz már egy tűzoltókészülékkel várta oldalt, amivel le is fújta annak reményében, hogy majd neki rontva elveheti tőle a sokkoló rudat. - Ha tudom, hogy jössz, egy tál tejjel vártalak volna! Ugye azt isznak a rókák? - kérdezte összevont szemöldökkel, mintha tényleg olyan fontos kérdés volna.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Cale ugyan élhetett volna a lehetőséggel, hogy míg Shane a két másik férfival foglalkozik lecsapjon rá, nem tette. Elvégre nem akarta ő megölni, csak kis kellemetlenséget akart okozni, hogy egymásnak ugrassza őt és Trickstert, remélve, hogy Shane majd elintézi, ő pedig jót szórakozik, bár a dolgok nem várt fordulatot vettek. Sokkal nagyobb káosz lett, mint azt várta volna első gondolatra. Másrészről meg elég ramaty állapotban volt, nem akarta tovább erőltetni magát, hogy még szarabbul legyen, ráadásul azt sem tudta a Rókának mik lapulhatnak a tarsolyában. A Róka nem nagyon akart semmit sem lépni egyelőre, kivárt, hallgatta annak mondandóját, bár cseppet sem érdekelte és nem is hatotta meg az őrült beszéd. A sánta férfi lövése betalált a hátába, de nem tudta átszakítani a golyóálló ruhát, ellenben Travis megérezte a golyó ütését. El is hagyta ajkait egy visszafogottabb, elfojtott fájdalmas nyögés, kicsit meg is roskadt, ami elég volt ahhoz, hogy Trickster el tudjon sietni. A Róka gyorsan összekapta magát, a puskával meglőtte a sántát, de azt már nem várta meg, hogy a szer kifejtse a hatását, sem azt, hogy biztosan eltalálta-e, nem-e fogta fel valami a tűt, mert tudta, hogy Trickster a fontosabb ellenfél, így őt vette üldözőbe. Még látta, merre tart, sikerült elcsípni azt is hová megy be, így követte. Meglepetésként érte a tűzoltókészülékből áradó anyag, de szerencsére időben reagált. Behunyta szemeit és száját is szorosan összezárta, hogy ne tudja belélegezni az anyagot és szemeit se tudja bántani, majd oldalt megnyomott egy gombot a maszkon, amitől a maszk szájrészén megjelent egy szűrő, majd szemei elé is leereszkedett két lencse, így lezárva a maszkot, hogy ne tudjon a tűzoltókészülékből áradó anyag bejutni mögé. Markát a sokkolóra szorította, másik kezével a vállán lógó puskára tette, hogy egyiket se tudja megszerezni, majd mikor Trickster rávette magát a puskával mellkason vágta, majd meg is fejelte a maszkos homlokkal, ami igen csak kemény volt. Persze belülről puha réteggel volt bélelve és szorosan rögzítve is volt, hogy ne essen le, vagy ne tudják csak úgy letépni róla. Amennyiben sikerült neki leszednie magáról az imposztort, akkor ökleivel kezdte ütni a mellkasát és a fejét. Kesztyűi alatt volt néhány fém gyűrű az ujjain, hogy ütései még keményebbek lehessenek. Közben odakinn Shane és Cale újra egymásnak estek. Pontosabban Shane esett Calenek, aki védekezően maga elé emelte kezeit. -Csigavér cimbi, nem akartam én bajt neked. Nem akartalak megölni, vagy megöletni.-Védekezett és nem hazudott.-Csak az volt a célom, hogy idecsaljalak, aztán neked essek, hogy Tricks kénytelen legyen közbe szólni. Az volt a tervem, hogy egymásnak estek majd, te pedig kiiktatod őt.-Nevette el magát kedélyesen, szórakozottan.-Jó poénnak tűnt. Ennyi leckéztetést járt neked a sok köcsögséged után. De megmentettem volna az írhád, nem akartam a halálod sem neked, sem a barátaidnak. Csak egy kis móka volt.-Vigyorgott idióta módon, bár nem tudta képes lett volna-e megmenteni, vagy megpróbálta-e volna egyáltalán. De tény, hogy nem azért csalta ide, mert a halálát akarta volna okozni. Még ő sem tudta előre, hogy nem egyedül jön, vagy hogy Trickynek milyen zsoldosai vannak.
zene:[url=https://www.youtube.com/watch?v=CPK2HwYzjkA[/url] | 732 | Vendégszereplő az őrültek házában | ☆
“In the darkness, there are no rules. So, tonight New York, do what you want. Kill who you want. And when morning comes, you too shall be reborn.”
Bár a cirkusz lényege a móka és kacagás, azon túl, hogy igen csak nagy meglepetést okozzon, azt hiszem ez részben sikerült is, bár nem mindenki élvezi olyan önfeledten az itt létet, mint egyesek. Most még is inkább egy kalandparkra vagy játszótérre hasonlít, ahol két csapat, meg egy teljesen kívülálló megméretteti erejét. Őszintén szólva csak ide oda kapkodtam a fejem, míg a karom miatt annyi vért vesztettem, hogy már szinte nem is éreztem azt. Nem voltam benne biztos, hogy a fehér öltönyös fószer velünk van, aki pedig nem velünk van, az ellenünk. Csak azért nem tudtam figyelni még pluszban Cale-re is, mert a másik kettőnél puska is volt, Braxie kése pedig a földön, amiért, ha utána nyúl, azért azt észre fogom venni. De legalább rádión keresztül szóltak a többiek, hogy már rendben vannak. Igaz, azt nem mondták, hogy miként sikerült a dolog, de úgy vagyok vele, hogyha az ellenfél meg is döglik, így járt. Nem mi kerestük a bajt. Aztán becsatlakozott még egy fickó, igaz csak távolból és ő is puskával, bár legalább nem minket vett célba, mert mire én is kiszúrtam, a rókás fazon már majdnem hasra vágódott, Tricks futásnak eredt, a szmokingos fickó pedig el lett kábítva. Hm... mondjuk ez is elég furcsa egy lefegyverzési szokás, de tény, hogy kíméletesebb, mint pofán lőni valakit. Így viszont végre kettesben maradtunk Cale-el, amit én ki is használtam. - Nem akartál megölni?! És a többieket sem?! Te barom állat, még is hogy szándékoztál volna megmenteni minket? Most sem rajtad állt! Ha odébb céloz, engem és téged is torkon lő a cimborád, te ostoba! Az emlékeiddel együtt meg is zápult az agyad, vagy mi van már? - ordítottam vele, és mivel alapból is elég rosszul kezelem a dühkirohanásaim, igen, kapott még egy öklöst. - Ennyi volt, Braxton. Többé ne számíts a jóindulatomra. - másztam le róla idegesen, és mivel már eléggé érezhetőek voltak a vérveszteség kellemetlen hatásai elindultam a legközelebbi lakókocsihoz, hogy ha be is kell törjek, akkor is elállítsam a vérzést. Közben rádión próbáltam elérni a többieket. A fegyverem végével törtem le a zárat, majd estem be az ajtón, hogy keressek valami elsősegély dobozt. Könnyebb volna, ha most itt lenne Zombie, de az alapok azért nekem is mennek. Mindeközben jó néhány méterrel és pár sátorral, illetve lakókocsival odébb még mindig ment a küzdelem a Róka és Trickster között. Ugyan a tűzoltókészülék valamelyest hasznosnak bizonyult, leteríteni már nem tudta ellenfelét a vörös, ellenben, ha a mellkasütést még állta, de a fejeléssel ő vágódott hanyatt. Bár megpróbálta kivédeni az ütéseket, így is jó párat bekapott, de még azokat is végig röhögte. Tipikus mazochista. Végül eltudta kapni egyik öklét, annyi időre, hogy köhögve egy-kettőt, maszkon köpte vérrel a jelmezes fickót, ezzel nem kicsit rontva a látási viszonyain. - Na ezt nyald le magadról, cimbora! - nevette, és ha tudta, lelökte magáról. Nyilván voltak fájdalmai, bár arcán rontani már aligha lehetett volna, viszont olyan jól tűrte még így is az ütéseket, hogyha letolta vagy lerúgta magáról, akkor felkelve egyszer kétszer bele is rúgott a fickóba és újra neki leselkedett, hogy elvegye a sokkolót. - Naagy kár, hogy pont ma jöttél... Így még is, hogy vezesselek körbe? Igazán bejelentkezhettél volna, róka koma. - Add csak ide! Minek neked ennyi fegyver, kicsi Vuk? - vihogta, miközben megpróbálta ismét meglovasítani a sokkolót, csak most hátulról támadva. - Ha ennek vége, kurvára diliházba záratlak az új barátoddal együtt... - morogtam kifele a lakókocsiból, miközben találtam egy kissé hiányos elsősegély dobozt. Mondjuk azt egyenlőre nem sikerült kitalálnom, hogyan is tudnánk ezt így kivitelezni, mert a csapat még sehol, én mindjárt elvérzem, szerintem Cale is szar állapotban van, és ki tudja mi van azzal a másik kettővel.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
-Nem a cimborám, csak egy flepnis a sok közül.-Legyintettem rá egyet, bár kissé fáradtnak éreztem magam. Ezen az sem segített, hogy ismét kaptam tőle egy nem túl kellemeset. Igaza volt, nem rajtam állt. Igaza volt, ezt nem gondoltam át. De akkor is poénos volt. Fáradtan felnevettem. Ez egy húzós nap volt. Lehet, hogy őrült voltam és talán ez volt az oka annak is, hogy nem bántam meg semmit. Nem volt szokásom, minden tettemnek oka volt és tudatosan tettem. Többé-kevésbé tudatosan. Ezt is. Ezért nem bántam meg. Lehet csak hajszálon múlt az életünk, de nem hagytuk el a fogunkat és jött valaki, hogy megmentsen minket. De én is meg tudtam volna tenni. Cale Braxton bármire képes. Nincs lehetetlen. Előttem nem. Ahogy félelem érzet sem. Nem követtem Shanet, tudtam jól, hogy most ilyen állapotban felesleges vele mennem, nem képes tisztán gondolkodni a dühétől és úgysem fog velem szót érteni, ahogy én sem vele. Bár én higgadt voltam, vele ellentétben. Felvettem a kést a földről és elindultam arra, amerre sem ő, sem a Róka és Tricks nem volt, hátha megtalálom a cirkusz kivezető ajtaját, mert már nem emlékszem merre jöttünk be, a sátraktól, lakókocsiktól és cirkuszi játékoktól, bódéktól pedig az egész átláthatatlan volt. Egyre fáradtabbnak éreztem magam, ráadásul senkit nem is leltem Shane csapatából, akivel támogatni tudtuk volna egymást, végül leültem a vattacukros-kukoricás bódé tövébe, hogy szusszanjak. A Tesa szalag, a gem és tűző kapcsok pedig nem tudták már rendesen összefogni a sebeket, amik kicsit jobban véreztek. -Egek, de fáradt vagyok.-Morogtam. Legalább ki tudnék jutni innen és tudnék fogni egy taxit, vagy buszra szállni. Fejem a bódénak támasztottam, szuszantam, pislogtam, majd magam elé néztem, de minden elmosódott volt. Mintha valami testet láttam volna közeledni, de nem tudtam ki venni mi az, vagy ki az, az is lehet csak a foltok játszottak velem, amik egy közelebb értek egymáshoz. Már nem is igazán láttam homályos foltokat sem.-Legalább itt lenne az ágyam...-Motyogtam. Hátra dőltem a bódénak, fejem koccant kicsit a falán, majd elsötétült minden. Teljesen. Se kép, se hang, nem érzékeltem már semmit.
Mindeközben a Róka lelkesen sorozta a cirkusz urát ökleivel, ám a vér, amit a vihogó férfi a vörös lencsékre köpött elmosták a képet. Ez a pillanatnyi döbbenet elég volt ahhoz, hogy a szociopata ellenfél le tudja dönteni, de két rúgás után Travis kisodorta alóla a talajt, hogy ő is a földön kössön ki, noha mialatt a Róka felkelt, ellenfele is fel tudott tápászkodni és a marokba szorított sokkolóra pályázott a háta mögül. -Pont az ilyen őrültek miatt, mint te!-Válaszolta neki egyszerűen a Hős, majd megnyomta a gombot szabad kezével, amitől a szűrő és a lencse a szemei elől visszahúzódott. Látása kitisztult, könyökével hátra csapott, mellkasba a férfit, majd megfordult és a sokkolót a torkának nyomta, majd meg is rázta vele. Szinte azonnal ugrott is és térdével jól szegycsonton térdelte, hátra tekerte kezeit és bilincset nyomott csuklóira, a bilincs láncainál fogva pedig egy a sátrat merevítő vázra akasztotta egy kiálló fémdarabra, aminek hirtelen nem tudta volna megmondani a funkcióját. -Visszajövök érted öregem!-Mondta, majd kiviharzott a sátorból, hogy megkeresse Shanet és Liamet, akik szemmel láthatóan már akkor is elég sérültek voltak. Elsőnek Shanet találta meg, aki láthatóan eléggé viharverten igyekezett ellátást adni magának. Amennyiben fenyegetve érezte magát és rálőtt volna, akkor a golyó lepattant a fehér-minden bizonnyal már vérfoltos-szmokingról, amit esetleg Tricks koszolhatott össze. A sokkolót addigra már vissza akasztotta övére. -Nem akarok ártani magának.-Mondta, miközben mindenféle félelem nélkül megközelítette, már menet közben kihúzott egy injekciót az övén lévő injekciós tokból. Bár Shane testesebb volt, ilyen állapotban a Rókának nem volt nehéz gyors és erős mozdulatokkal lefegyvereznie. Tudta, a férfi úgysem engedné csak úgy beadatni az injekciót, így neki kellett cselekednie. Üres kezével megragadta a férfit, majd leteperte a falnak, felrántotta ingét és oldalbordái közé szúrta a tűt, majd befecskendezte az anyagot. A fiola tartalma elsődlegesen egy véralvasztó készítmény volt, ami besűrűsíti a vért annyira, hogy nehezebben keringjen az erekben, így a vérzés is le fog lassulni. Továbbá volt benne némi vas oldalt, só és egy minimális adrenalin is. Nem volt neki sok, már talán csak egy-vagy két ilyen injekciója lehetett pont az ilyen helyzetekre. -Maradjon a seggén!-Utasította Travis, majd leszedte róla a kötést, amit feltett. Elég vacakul sikerült egy kézzel. Alaposan belocsolta fertőtlenítővel, akkor is, ha már volt rajta, majd három gézlapot nyomott rá és szorosan körbe fáslizta, hogy biztos stabil legyen, végül megkötötte. -Ne kérdezzen, úgy sem fog választ kapni.-Mondta neki, hogy ha esetleg kérdezne is bármit arról ki ő, mi ő, miket tud, milyen viszonya van bárki vel is, mert úgyse fog rá választ kapni.
“In the darkness, there are no rules. So, tonight New York, do what you want. Kill who you want. And when morning comes, you too shall be reborn.”
A temérdek őrültség közül, amit eddig elkövetett, talán ez volt a legidiótább, meggondolatlanabb ötlete Cale-nek. Nem csak a saját életét kockáztatta és kockáztatja, mert még mindig élnek ezek a szörnyetegek, de képes volt visszaélni a bizalmammal is, puszta mókából. Ideje lesz szűkebbre venni azt a pórázt, már úgy sincs senki, akit segítségül hívhatna. Ha ezt túlélem, és leszek olyan állapotban, rohadtul kap egy nyakörvet és bezárom valahova, ahol senkinek sem árthat. Aztán majd a megneveltem, esetleg néha kiengedem, de szigorúan csak a felügyeletem mellett. Rohadt nagy hibát követtem el már azzal is, hogy idáig elhoztam. Már most hallom, ahogy Zombie kioktató hangon megjegyzi nekem, hogy hát ő megmondta. Picsába, Cale... lehet, hogy most mindketten megütöttük a bokánk és sírtál, mert nem mondtam el neked, amit nem szabadott, de garantálom, hogy durva átnevelésben lesz részed. A sérülésem is igen hányaveti módon láttam el, de már alig láttam, és akkor a többiekről még semmit sem tudok, mióta a lövöldözés óta beszóltak, hogy rendben vannak. Legalábbis Bear és Lila. Zombie-ról most sem tudtam semmit. Mikor hallottam a kinti mozgást, azt hittem Cale az, és bár nem áll szándékomban megölni, azért eldobtam az elsősegélyes dolgokat és előkaptam a kispisztolyom. Még Tricks-re tippeltem volna, de az idegen ürgére tuti nem. Nem is mertem letenni a pisztolyom, noha a vérveszteségtől úgy remegett a még ép kezem, mintha reumás problémáim lennének. - Ott maradsz! - figyelmeztettem határozottan és idegesen, függetlenül, hogy próbált biztosítani felőle, hogy nem ártó szándékkal közelít. Jól fel volt szerelve, így azt is kinézem belőle, hogy a kibereknek dolgozik és tulajdonképpen ő az, aki kinyír most minket, amiért ekkora szart csináltunk. Ez a hely tele volt őrültekkel, szóval talán nem veszi zokon, ha egy szavát sem hiszem el. Hát még mikor láttam, hogy tű van a kezében. Na szép... nyilvános kivégzést akarnak. Megakartam húzni a ravaszt, de ő gyorsabb volt. Alapból is szédültem, de mikor még a fejem is bevertem, majdnem ki is dőltem. Ennek ellenére a tűt azt megéreztem, és fel is nyikkantam rá. Nagy meglepetésemre mégsem aludtam el, viszont jobban sem éreztem magam, maximum egy fokkal. Megakartam kérdezni, hogy ki a franc és mit akar tőlünk vagy Trickster-től, de még azelőtt leintett, hogy erőm lett volna szóra nyitni a szám. Ha viszont erre választ nem is ad, azért gondoltam másfelől még érdeklődhetek. - Braxton jól van? Ugye nem hagyta ott annak a szarházinak? - kérdeztem nehézkesen, az pedig eszemben sem volt most, hogy Cale kilétét egyenlőre csak én ismerem, senki más. Míg én abban a tudatban voltam, hogy minimum felkötötte Trickster-t, valójában alig-alig kapott valamit. Nagy szerencsétlenségére többedszerre sem sikerült elvennie a sokkolót, ami már-már bosszantotta volna, ha a fickó nem reflektált volna neki, amit viszont szórakoztatónak talált. Ellenben kicsit meg lett sokkolva, ami érthető módon "megrázkódtatásként" érte, de a vihogást akkor sem hagyta abba, maximum kicsit fáradtabban nevetgélt a földön az elektromosság okozta utó görcsök miatt, de tény, hogy küzdésre már képtelen volt azokban a percekben. Akkor tért csak igazán magához, mikor kibilincselése után a róka fogta magát és ott hagyta.
- H-hé! HÉ!! Itt ne hagyj már! Még nem végeztünk, pamacs! Gyere vissza, ha mondom! GYERE VISSZA! - ordította utána, majd dühében rázni kezdte a bilincset. - Még ilyet...! Egyszer jön látogatóba, akkor is magamra hagy! Felháborító! Botrányos! - hőbörgött, majd elnézett a sátorba és elvigyorodva, szinte dallamos hívogatásba kezdett. - Óóóó Jenniris, drágaaa... Jer ide hozzám, te szépség, segíts apucinak... - kérlelte, és lám, csak felbukkant a vér színezte vízből Jenniris is, majd kígyószerűen óvatos és néma mozdulatokkal odaosont és kiszabadította gazdáját, majd, mint aki csak félne a hold fényétől vagy a sátoron kívüli léttől, vissza is táncolt a medencébe és el is tűnt benne. Trickster pedig felkelt, felvette puskáját, a zsebében lévő maradék tölténnyel megtöltötte és elindult felkutatni a rókát. Ám még mielőtt még a közelünk be ért volna, vagy mi mehettünk volna ki a lakókocsiból, megjelent a láthatáron Lila egymaga, aki kiszúrta a rosszbőrben lévő Cale-t, és mivel ő még abban a tudatban volt, hogy velünk van, ezért hangtalanul odament és egy másik üres lakókocsiba vonszolta, lényegében szemben majdnem velünk, hogy aztán ellássa a sérüléseit, míg Bear és Zombie lebirkózzák az ellenséget. Lila sem volt gyáva, sőt! De a baltás nő és a kannibál bohóc után kicsit elbizonytalanodott, mert bár érezni semmit sem érzett volna, nem tűnt túl gusztusosnak egyik halálnem sem. Szóval most jobb híján ő is meghúzta magát a már-már kísérteties, horror cirkuszban. - Óóóó, kis Vuuuk! - lépkedett a lakókocsik közt Trickster vigyorogva keresve az engem ellátó férfit. - Tudod mit csinálnak a rókákkal? Gyere ide, had mutassam be! Gyere cimbora, ne hagyj már magamra! - kiabálta, de közben nagyon figyelt minden kis mozzanatra.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
-Nem tudom ki az a Braxton, de a jó öreg Mills most egymaga lóg egy kicsit, amíg itt nem végzek.-Mondta, majd, ha Shane megmagyarázta neki, hogy Liamet keresi, akkor felelt neki.-Nem láttam őt odakinn. Gondolom elment, vagy elvitte valaki. Már nem volt ott, ahol veszekedtek.-Felelte az igazságnak megfelelően, majd befejezte a doki ellátását. Hamarosan, miközben kifelé meneteltek felcsendült Tricks hangja, aki a Rókát szólongatta, így megállt és Shanet is megállította. -Majd én elintézem.-Ajánlotta fel a maga nemében kissé parancsolóan. A puskából kivette az utolsó adag nyugtató lövedéket, a többi injekció közé tette, majd előhúzott belőle két altató injekciót, amit betöltött. Sejtette, hogy megvan az esélye, hogy valaki kiszabadítja őt, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar megszabadítják láncaitól.-Bízzunk benne, hogy a barátja még él.-Mondta, hiszen ő is látta, hogy Cale milyen rossz állapotban volt. Biztosra vette, hogy Trickynek csak lőfegyvere van, amivel nem tudott neki halálos sérülést okozni, noha ettől függetlenül nem szívesen kapott volna be lövést, mert azért megérezni megérezte a golyó becsapódását. Az ajtóhoz osont, résnyire kinyitotta, kikukucskált, hogy merre lehet, de ebből a szögből nem látta rendesen, így biztos volt benne, hogy a másik oldalon lehet, amerre az ajtó nyílt. Gyors mozdulattal kinyitotta az ajtót, de fedezék gyanánt nem nyitotta ki teljesen. A lehető leggyorsabban ugrott ki az ajtó mögül, puskáját Tricksre fogta, majd belé is lőtte az első adag altatót, majd a biztonság kedvéért a második adaggal is bele lőtte. Halálos adagot végülis nem kapott. Ezen a ponton Travis már nem akart viccelni, így egy olyan bilincset vett elő, ami acélból volt és számzárral nyílt, továbbá nem volt lánc rajta, hanem egybe volt építve.
Mikor sikerült végre rátalálniuk Lilára és Liamre, azaz Calere, akkor tudatosult csak Travisben is és minden bizonnyal Shaneben is, hogy a Hans néven ismert festőjük valószínűleg az utolsókat rúghatja, ugyanis a legkevésbé sem tűnt biztatónak már ránézésre sem. Lehetett ezt akárhonnan is nézni, Cale saját őrült tetteinek esett áldozatul, ám a Róka semmiképpen sem hagyhatta, hogy Tragédiában végződjenek az események. Megragadta Calet, majd Shanere és Lilára pillantott. -Hozzák utánam azt az őrültet.-Mondta nekik, majd egyenesen a fehér-vörös sportkocsihoz ment, ahová berámolta Calet és Rowant is. Még egy valakinek volt szabad hely az autóban, így ha Shane vele akart menni, akkor nem volt akadálya, hisz neki is kellett úgyis egy orvos. Amennyiben Shannek más ötlete, kérése nem volt, akkor a Presbyter kórház felé vette az irányt, hogy ott kapjon Cale orvosi ellátást, Rowant pedig ott leadja majd a pszichiátrián, amennyiben Shane más kórházat kért, úgy Travis engedelmeskedett neki. A kocsi legalább 230 km/h környékén száguldott, de ez nem volt gond, mivel Travis remek sofőr volt, még így is képes volt stabilan tartani a kocsit, biztos kezekkel vezetni.
zene:[url=https://www.youtube.com/watch?v=CPK2HwYzjkA[/url] | 732 | Vendégszereplő az őrültek házában | ☆
“In the darkness, there are no rules. So, tonight New York, do what you want. Kill who you want. And when morning comes, you too shall be reborn.”
Először azt hittem azt akarja vele mondani, hogy a vörös meghalt, mert esetleg felakasztotta, ami tekintve, hogy eddig altatólövedékkel lövöldözött elég brutál lépés, de, ha nem volt más lehetősége, nos, én sem tennék másként. De aztán leesik... - Még él?! - kérdeztem vissza nem kicsit idegesen, és csak azért is megpróbáltam felülni vagy fészkelődni. - Az az elmebeteg játszótérnek használja a saját cirkuszát, tele van segítséggel és meglepetéssel! Miért nem intézte el?! - vontam kérdőre, és őszintén szólva az sem nyugtatott meg, amit Cale-ről mondott, miután nagy vonalakban el magyaráztam neki, hogy ő az, aki kint feküdt és előtte egymás szapultuk. Persze megérdemelné, hogy még párszor elverjem Cale-t, de jelenleg jobban aggódtam érte, mint sem, hogy még a szart is kiverjem belőle. Szóval egy percig sem ellenkeztem, mikor felkeltem és elindultunk kifelé. Legalábbis úton voltunk kifelé, de jól hallhatóan már nem lógott sehonnan a vöröske, hanem kifejezetten a fickót kereste. Ha épp nem szakadna le a karom és nem aggódnék Cale-ért és a barátaimért, azért érdekelne, hogy mi van köztük, vagy miért vannak ennyire rácuppanva egymásra. Nem azt mondom, oké, most nem jelentek potenciális veszélyt, de alapból nekem is van ilyen felszerelésem, ráadásul többen vagyunk, ismer is, és még is jobban érdekli a maszkos fickó, mint Cale vagy mi. - Bízzunk benne...?! - néztem rá hitetlenkedve, bár hangom jóval halkabb volt, mert már csak az hiányzik, hogy ez az őrült is ránk találjon. Ezek szerint nagy rá az esély, hogy nem Tricks-nél van Cale, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne az egyik beteg emberénél. Nem akcióztam, de nem hittem a fickó elhivatottságában. Vagy van valami köztük, vagy egyszerűen nem idevalósi és nem tudja, hogy nálunk a gyilkosoknak is halál jár, ha nem adja meg magát. - Óóóó, Hófehérkeee! Gyere elő, te gyáva! - hörögte vigyorogva Trickster, és ugyan a jelmezes fickó gyorsabbnak bizonyult, Tricks is rátudott lőni a fickóra, függetlenül, hogy a golyó esetleg lepattant róla. Az első adagnál csak a lövedék eltalálása miatt ugrott egyet, de úgy tűnt meg se kottyant neki. A másodiknál viszont megingott, bár rögtön akkor sem esett össze. - Nem csalódtam benne, pamasz...! Most alszom egy jót, de utána... folyt. köv., drágám... - csettintett oda, akkor már térdre rogyva, majd a mondat végével hasra is vágódott. Látszólag pedig le is tudtuk néhány órára. Időközben Bear és Zombie is előkerült, bár kicsit véresek voltak, és Zombie karján itt-ott harapások nyomok is látszottak, amire azt felelte, hogy a cirkusz tele van megvadult kis gyerekekkel, akik tényleg olyanok, mint a sprintelő zombik. Egy üres ketrecbe zárták őket, de tartanak tőle, hogy a cirkusz kiütött tagjai is hamarosan magukhoz térnek. Engem jobban lekötött Cale állapota, amiről miután megtaláltuk kiderült, hogy sokkal rosszabb, mint gondoltuk. Idióta... Én nem szívesen vittem volna magunkkal Tricks-et is, de mivel a fickó mentett meg mindenkit, így nem ellenkeztem. A srácokat haza parancsoltam, Trickster emberei, legalább is a kevésbé értelmesek úgy sem hagyják el a cirkuszt. Amíg a csapat hazament, én a fickóval és a két eszméletlenül heverővel a legközelebbi kórházba mentünk. - Ha nem ilyen körülmények között találkoztunk volna... Ki hívtalak volna egy utca versenyre. - jegyzem meg a nagy csendben, tekintve, hogy van olyan jó sofőr, mint én. Mikor megérkeztünk Cale-t egyből elvitték a műtőbe, de Tricks-re nagyon húzták a szájukat, hisz bár a kórház jól felszerelt pszichiátriával rendelkezik, Trickster az a fajta őrült, akivel még a zárt osztályon sem bírnának el. Végül, ha a jelmezes fickó is nagyon erősködött, bár így jelmezben elég furcsa hatást keltett, akkor belementek, de csak míg az ő sérüléseit is ellátták, illetve mindenképpen szorgalmazták, hogy mielőtt felébrednek, el akarják szállítani egy olyan helyre, ahol nagyobb biztonságban tudnák. Egy szó, mint száz, ezt leginkább a fickóval beszélték meg, mert idővel engem is elvittek ellátni. A rendőrséget nem riasztották, mert bár Tricks hírhedten veszélyes volt, nem számítanak semmilyen segítségre, amiből ő ne tudna kibújni így vagy úgy. Két járőrük már így is odaveszett, amiért zöldfülűként meglátogatták a cirkuszt.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
-Nem vagyok gyilkos. Nem szoktam megölni senkit, legyen az bármilyen ember. Mindig kell lennie más lehetőségnek.-Felelte neki a kérdésére kemény hangnemben, amit a maszk persze torzított, így lehet ez nem érződött hangján. -Valószínűleg nem sok esélye lenne ellenem. Ez a kocsi elég spéci, én magam alakítottam át, sok trükköt tud, amit szerintem a maga kocsija esetleg nem tud.-Mondta a Róka, de nem fordult felé. Ilyen sebesség mellett nem szerette volna levenni pillantását az útról, ha nem égetően muszáj. A Presbyter kórházba vitte, ahol átadta az orvosoknak, hamarosan pedig Shane is eltűnt mellőle, így ő maradt ott egyezkedni Trickster további sorsáról. Elvihette volna magával a barlangba, de nem szívesen kockáztatott volna azok után, amik Gyda és közte zajlottak ott. Ahhoz, hogy teljesen biztos legyen benne, hogy a Rókalyuk alkalmas fogoly tárolásra még kellett egy kis idő és átalakítás. Egyelőre nem volt benne biztos, hogy jó ötlet. Persze tudta jól, hogy a pszichiátrián nem feltétlen sokáig fog ülni, de még mindig veszélytelenebb volt ott lennie, mint nála. Igaz, attól függ honnan nézte. A barlangban túl sok olyan dolog van, amire nem lenne jó, ha csak véletlenül is rátenné a kezét és elég sok kárt is tudna okozni, ha kiszabadul, ami sokba fájna neki. Nem ez volt az első akciója Tricks miatt, de nem is az utolsó. Nem voltak fél évszázada ellenségek, de már ismerte annyira, hogy tudja, sok ostobaságra képes és nehéz fogságban tartani. Azt is sejti, hogy a pszichiáterek nem sokat fognak tudni vele kezdeni, de legalább próbálkozzanak. Nem zavarta, ha átszállítják, a lényeg, hogy zárják be valahol és próbálják meg féken tartani, ha más nem, altassák, amíg nem találnak neki megfelelő gyógyszert. Ha még most átszállítják, megvárta a szállítókat, ha nem, akkor elment, hisz nem volt már velük dolga. A kórház igazgatójánál ott hagyta a bilincs számzár-kódját, hogy ha úgy adódik, leszedhessék róla, majd távozott. Önmagáról senkinek nem hagyott semmi elérhetőséget, se semmilyen nyomot.
zene:[url=https://www.youtube.com/watch?v=CPK2HwYzjkA[/url] | 732 | Vendégszereplő az őrültek házában | ☆
Furcsa nézőpontját felvont szemöldökkel reagáltam le. Egykor talán jómagam is így vélekedhettem, élő példa rá Cale is, de azt gondolom - s talán mert kicsit elfogult vagyok Braxie-vel -, hogy van, akinek a halál megváltás volna mindenki számára. Azt gondolom még nem volt olyan helyzetben, hogy felülírja ezt a könnyelmű hozzáállását, de tekintve milyen ellenségei lehetnek azt gondolom, hamarosan ez is megfog történni. Odafelé viszont se energiám, se kedvem nem volt ezen agyalni, még az autós versenyzést is csak random dobtam be, mert amúgy nem voltam most olyan állapotban, hogy neki álljak versenyezni. Majd később, ha már nem tátong lyuk a kezemen és használni is tudom. - Eh... szeretem a kihívásokat, és én sem azzal a kocsival mennék, amivel alapból járok. A versenyekre van külön egy... spéci, ahogy az előbb hívta. - húztam fájdalmas fél mosolyra ajkaim, miközben néztem előre, majd kifele oldalra is. Nem mondom kényelmes érzés, ülni és várni a sült galambot, míg mások küzdenek és megmentenek, de azért nem cserélném le mostani életem. Odaérve aztán én el is köszöntem a fickótól, megköszönve, hogy ha nem is nyírta ki a bohócot, azért megmentett minket tőle. Cale-ért továbbra is nagyon aggódtam, de bíztam benne, hogy itt már meg kapja a megfelelő ellátást. Ellenben Tricksterrel nem nagyon akartak foglalkozni, hiába aludt és volt rajta bilincs, ám végül kiegyeztek a rókás faszival, hogy bent tartják, míg meg nem érkezik érte az elszállító kocsi és be nem zárják oda, ahová való. Na meg ahonnan eddig is mindig megszökött... bár ezt csak fejben én teszem hozzá. Akárhogy is, végül úgy tűnt lassan minden a helyére kerül... mindenki. Egy napig bent tartottak a vérveszteség miatt, de így legalább figyelhettem Cale-re, aki úgy tűnt nagy mázlista és felfog épülni. Ez még jó hír is volna a számomra, ha másnap, hazaérve nem fogadtak volna a lesújtó hírekkel. A Boss fülest kapott, és számonkérte a csapatot. Zombie-ék persze kiálltak értem, és próbálták úgy csűrni csavarni a mesét, hogy úgy tűnjön, mintha ez elkerülhetetlen lett volna, Cale-ről pedig egy szót sem tudtak. Még Lila is szót emelt, pedig tőle és Bear-től vártam volna legkevésbé. Aztán meghozták az ítéletet. A Boss úgy látta nem vagyok már alkalmas a feladatom elvégzésére, ám ahelyett, hogy halálra ítélt volna - még is csak volt egy elég halovány kis kapocs köztünk -, teljes felejtéssel sújtott, ami a lehetőségeket tekintve nem is hangzott olyan vészesnek. Legalább is elsőre. Mert így nem csak a csapatot és a küldetést felejtem el, de Cale-t és az addig is szerzett ismereteimet is. Mondjuk, ha a Boss rájött volna, hogy akár egy csók is elcsattant volna köztem és Braxton között érzelmi alapokon, már rég egy névtelen sírban feküdnék lyukas buksival. Zombie elmagyarázta, hogy az emlékezett kiesést egy nem olyan régen kifejlesztett droggal fogják elvégezni, ami hatékonyabb és kevésbé megterhelőbb, mint mondjuk egy elektrosokk. Azt is elmondták, hogy a beadása után ők elhagyják az országot, és nekem is azt javasolják, hogy tegyek így, mert biztosan keresni fognak, és ha gyanússá válok, akkor a Boss megölhet, mert ő sem kockáztatna velem, túl sokat tudok már. Aznap elköszöntem a többiektől, bár enyhén szólva is olyan hangulata volt az egésznek, mintha a saját temetésemen vennék részt, Kitty sírt, még Lila is pityergett, Zombie bízott benne, hogy egy "másik életben" még találkozunk és bár Bear az utóbbi hetekben nem kedvelte az ötleteim és Cale-t sem, azért túl sok időt töltöttünk egymás mellett, hogy csak úgy elfordítsa most a fejét, mintha nem is volnék. Nem a házban oldottuk meg, mert az is kockázatos volna a sok holmival, pláne, hogy bár csak egy rövid ideje éltünk ott, elég sok közös emléket őrzött már az emeletes ház. Zombie biztosított róla, hogy nem lesz baj, és hogy olyan helyre visznek, ahol, miután magamhoz térek sem fog semmi sem emlékeztetni. A drog előtt kaptam valami altatószert, azután szállítottak el jó messzire New York-tól egy Camden nevezetű kisvároskába, ott pedig úgy hagytak az út szélén egy törött kocsiban, mintha balesetet szenvedtem volna. A kórházban aztán papírok híján csak bíztak a szerencsében, hogy tudni fogom őket informálni arról, hogy ki vagyok és honnan jöttem, de mikor kiderült, hogy a saját nevem sem tudom, némi aggodalom után, úgy döntöttek, biztosan egy drogokra pénzemet elszóró, reménytelen fickó vagyok a környékről, mert, hogy a véremben kimutatható volt a kábítószer. Nem éreztem magam függőnek, de köteleztek rá, hogy egy ideig eljárjak gyűlésekre, majd, hogy mind ettől megszabaduljak, elhúztam Kanadába, hogy ott kezdjek új életet egy kis településen Laverlochère-ben. Némi fekete munka ellenében kaptam új iratokat, személyazonosságot, illetve sikerült albérletbe költöznöm egy nőhöz és a kislányához. Nem mondom, hogy nem érdekelne a múltam, de néhány hónap leforgása alatt annyi izgalmat kellett megélnem, hogy egyenlőre elvoltam ezen a csendes kis helyen. S mivel idő közben kiderült, hogy nem csak jó kondiban vagyok, de ügyesen is töröm el mások kezét, így még egy jól fizető állásra is szert tehettem egy éjszakai klub kidobó embereként és a klub vezetőjének testőreként.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Kezdőlap
