Return of the Monster

Birth of Neo Braxton

Szívesen vitatkoztam volna, hogy én nem vagyok olyan ember, aki csak úgy lesétálna mondjuk a háza tetejéről, de nem tettem. Főleg nem azért, mert nemrég pont Shane rántott vissza az autók elől, nehogy elüssenek. Jobb, ha most nem próbálok meg védekezni.
A festékes üveg felé pillantottam, majd Trick felé, mikor kifejtette, hogy nem zavarja, ha mesélek neki magamról. Viszont az már nem tetszett, hogy a képességeimet becsmérelte. Nem azzal volt baj, hogy nem tudtam mit akarok, egyszerűen csak nem akartam irányítani. Szerettem volna, ha olyan pózt vesz fel, amiben természetes tud lenni, nem akartam kényszer pózokba ültetni. Jobban szerettem volna, ha olyan kép készül róla, amin jól érzi magát, otthonosan, kényelmesen, amit ő maga választ.
-Csak szeretném, ha jól érezné magát festés közben. Legyen kényelmes, természetes, jobb ha maga dönt, elvégre ön lesz a képen. Az éttermekben sem a pincér választ ételt maga helyett.-Feleltem, aztán hirtelen az ölemben találtam. Meglepetten néztem rá, fogalmam sem volt mit szeretne, mire készül vajon. Innentől már nem is nagyon figyeltem miről beszélt, valamit egy másik festőről. Szemeim jobban lekötötte a kés, amit kipattintott. Kétségtelen, hogy volt igazság abban, amit a régi festékekről mondott, de nem igazán tetszett az ötlet, hogy netán-tán az én véremből készítsen festéket. Manapság minden hobbiboltban lehet jó minőségű festéket venni, nem igazán volt üdítő a gondolat, hogy házi készítésűt szeretne.
Csak azért sem húztam el a kezem. Nem voltam boldog, megtettem volna, de nem húztam el. Csak azért sem. Nem akartam gyávának tűnni, vagy gyengének. Nem fogok megijedni egy ilyen kis suhanctól, aki a texasi láncfűrészes és egy bohóc keverékének képzeli magát. Az volt a furcsa, hogy valójában nem is éreztem késztetést rá, hogy elhúzzam. Mintha természetes lett volna nekem, hogy egy pszichopata bántalmaz. Természetesnek hatott, hogy megsérülök, folyik a vérem. Furcsa kép lebegett szemeim előtt. Egy rabruhás férfit láttam, aki talán én voltam és brutális módon távolítja el saját ujját, hogy megmeneküljön a rabszállítóból, kibújhasson bilincséből.
Hagytam a vért az üvegbe folyni, majd mikor eltette és a kést is magam elé emeltem a vérző kezem. Figyeltem a csuklómra, majd ingem alá folyó vért, aztán a tapsra Tirkcy felé fordultam.
-Félnem kéne?-Kérdeztem vissza, mikor az ismeretlen nevű valamivel, vagy valakivel "fenyegetett", mert én nem féltem. Furcsa nyugalmat éreztem, mintha természetes lenne, hogy egy veszedelmes valaki néz rám és fenyeget. Megmagyarázhatatlan, ölelő érzést éreztem magam körül, mintha láthatatlan karok fonnának körbe és valami megfoghatatlan erő védene engem a gonosz erőktől.

Ő ült, várta, hogy lefessem, én pedig megtöltöttem vízzel az öblítő poharat, majd az ecset megvizsgálása után belemártottam a festékbe, egy semleges, világos színbe, ám kezemből még mindig szivárgott a vér. Sötét, furcsa gondolatok, félelmetes, véres és romantikus gondolatok, emlékek kavarogtak a fejembe, miközben az ecsetet a festékben forgattam, már-már megfeledkezve róla, hogy a vászonra kéne felvinnem.
Szemeim Trickyn tartottam, miközben kavargattam a színt, közben lassan, gondolataim kalandoztak, a megjelenő képeket szemléltem lelki szemeimmel és a fejemben szóló hangokra is figyelnem kellett. Önkéntelen röhögési rohamok jöttek rám, le is borítottam a festéket ecsetestűl.
Úgy éreztem nem vagyok ura a testemnek. Valami elindult bennem, valami, ami felett nem volt hatalmam. Nem tudtam mi történik, de tisztában voltam vele, hogy nem tudatos. Felhőtlen nyugalom és boldog tudatlanság érzése kavargott a szervezetemben.
-Oh, Tricky-Trikcy, cimbora. Mit meséljek neked? Embereket öltem.-Mondtam neki szórakozottan, kezem az állványra téve.-Változatosan és sűrűn. Ne kérdezd miért. Poénból. Elvből. Önvédelemből. Szerintem minden közre játszott már.-Szemléltem a férfiút kissé megtébolyodott pillantásokkal. Nem sok mindennek voltam tudatában, de közben mégis túl sok mindent tudtam és láttam. Igen, ez paradoxon volt. Talán túl sokat láttam, hallottam, tudtam egyszerre és ezért éreztem azt, hogy semmit nem tudok, semmit nem látok igazán.
Ép kezem lassított felvétel módjára emeltem fel és két ujjammal megtéptem a sebet, hogy jobban vérezzen, majd összedörzsöltem tenyereim, hogy véresek legyenek mindketten, akár a betintázott bélyegzők. Véres ujjammal egy feliratot írtam a vászon aljára: HansTon.
Véres tenyereim a vászonnak nyomta, hagyva a fehér oldalon két véres tenyérnyomot, majd tenyereimmel meglökve fel is döntöttem az említettet.
-Itt egy aláírás, cimbora.-Vigyorogtam és szinte lebegtem az éterben, ide-oda düledeztem, mintha be lennék drogozva, úsznék a levegőben, mintha elszálltam volna. Véres kezeimmel hajamba túrtam, homlokomra helyeztem tenyereim és rászorítottam, újra és újra felröhögtem.
-Ooo, Tricky-Tricky, ki vagyok én? Ooo ha ha ha. Ooo uuu. Mennyi mindent látok, mennyi mindent hallok. Ki vagyok én? Ki vagy te? Kik élnek ezen a Földön? Jujj-jujj. A világ egy titok, vajon meg lehet fejteni?-Kérdeztem és tettem előre egy-két instabil lépést, miközben feszítő érzés tombolt a fejemben, mintha az agyamban lévő idegek túl lennének terhelve. Égető, nyomó érzés tombolt a szemgödreimben és ki volt száradva a szám.
Táncoló léptekkel mentem jobbra, balra, mintha valami Jazz zene szólna a háttérben, szinte hallottam a szaxofonokat, ahogy imbolyogva közeledtem felé, majd megálltam előtte és véres kezemmel mindenféle érzelem nélkül markoltam rá vállára és furcsa, torz mosolyt ejtettem felé.
Ismerős volt a fickó, már rémlettek dolgok, ahogy az emlékek kezdtek feltörni bennem. Egyre több és több emlék. Új, régi és idegen érzések kavarogtak bennem.
-Ismerős vagy nekem csinibaba.-Motyogtam félhangosan, majd bizarr mosoly kanyarodott arcomra.-Széparcú barátom. Tudom, hogy ki vagy. Már rémlesz nekem. Tricky-Triky, cimbi. Haho. Nézz csak ide.-Mondtam és zsebemből kihúztam egy képet, amit Shanetől loptam. Az egyik közös képünk. Emlékbe akartam eltenni, de most más gondolataim lettek.-Van egy közös ismerősünk. Nem akarsz egy édes hármasban részt venni?-Mosolyogtam és megpaskoltam arcát.-Tudom, hogy tudnánk mit kezdeni a helyzettel.-Nevettem el magam, majd megtántorogtam és röhögve, görnyedezve estem térdre előtte, majd mintha jógáznék hátra hanyatlottam és valami félig térdelő, félig hanyatt fekvő pózban hevertem el előtte.

Return of the Monster

Birth of Neo Braxton

Az egész időszakot, ami a vászon mögött zajlott őrület. Részemről. "Látomások", hangok, képek, érzelmek és emlékek kavalkádja, míg végül azon kaptam magam, hogy a teljesen elvesztem az önkontrollt. Lassan, de biztosan robogtam a megtébolyodás felé, ahogy fokról fokra kezdett bennem a múlt felélénkülni. Már nem csak a múltam kezdett tisztulni, nem csak a Shannel való viszonyom kezdett egyre jobban felrémleni, hanem ez a vigyorgó alak is kezdett ismerőssé válni. Ismertem őt, noha nem személyesen. Szóbeszédből.
Trickster egyszerre volt számomra kellemes és kellemetlen. Kellmes volt a tudat, hogy valaki a nyomdokaimba akar lépni, de kellemetlen is volt, mert úgy éreztem túlzásba esik és már nem csupán egy rajongó, hanem egyenesen a helyemre képzeli magát. Mint mikor új kutya kitúrja a régi kutyát a gazdi kezei alól, hogy vele foglalkozzanak. De lehet ez csak az én személyes tévképzetem és csak jobban meg kéne ismernem. De csak egy Porondmester lehet és az én vagyok.
Shane pedig úgyis megérdemel egy pofán rúgást, szóval mi sem lenne célszerűbb, mint összeereszteni őket. Ha Shane legyőzi ezt a nyúzott arcú idiótát, akkor jól járok, ha pedig Tricky üti ki Shanet, akkor is boldog leszek, mert megérdemli. Én mindneképp jól fogok szórakozni.
Meg is mutattam újdonsült cimborámnak Shane képét, ő pedig láthatóan felismerte.
-Igen ő volt ott és nyilván tudta ki vagy, ezért nem mutatkozott. Ha haívtam volna sem jött volna. Jobb szeret láthatatlan lenni.
Felültem a földön, kérdésére viszont felnevettem. Ismertem annyira Shanet, hogy tudjam, nem teljesen hülye. Nem lesz ez olyan könnyű menet, mint azt Trikcy hiszi, Shane már nem az a figura, aki egykor orvosként volt. Márpedig Tricky orvosként ismeri Shanet, én pedig már annál többként.
-Tudod, Shane cimbora súlyosan hátba szúrt engem. Megérdemelné, hogy alaposan meg legyen leckéztetve, de önként úgysem jön ide. Kell neki egy kis motiváció.-Feleltem vigyorogva. Ismertem Shanet annyira, hogy tudjam, nem ostoba. Hamar átlát helyzeteket és most még csak nem is egyedül van, ott vannak a spanok, akik hatással vannak rá. Éppen ezért motiválni kell.
-Tudod mivel lehet a legjobban motiválni őt? Egy kis vérrel.-A zsebére bökök, amiben a kése van.-Gyerünk. Csináld.-Adtam neki oda a mobilomat.-Intézz el alaposan és küldj neki rólam fotókat. Ha elég véres, egy órán belül itt lesz.-Nevettem el magam.-Aztán ami ráfér, a kis áruló a bandájával csúnyán kitolt velem. Megérdemli, hogy elfenekeld.-Vigyorogtam és vártam, hogy nekem essen. Ha megtette és nem éreztem azt, hogy túl messzire megy és netán tényleg az életem a tét, akkor nem is ellenkeztem semmilyen módon.

Return of the Monster

Birth of Neo Braxton

Egyet tudtam érteni szavaival. Azt a varrott pofát nem sok ember felejti el. Érdekelt volna, hogy vajon hogy történt, ki és miért nyúzta meg és vajon hogy került rá vissza. A Dagon c. film jutott eszembe, ahol az emberek arcát lenyúzták. Azt hiszem azért, hogy félig ember-félig hal lényként szülessenek újjá. Annyi biztos, volt benne nyúzás. Rossz a film memóriám. Meg amúgyis, manapság nem a legjobb az emlékező képességem.
Furcsa módon tetszett az a beteg arca, a torz mosolya. Önmagamra emlékeztetett, bár én azért milliószor szebb voltam. Érdekelt ki lehet a főellensége, bár nem kérdeztem rá nála. Talán majd máskor, ha életben marad addig, hogy eljussunk oda.
A sántára pillantottam, majd a koppintásomra. Kíváncsi lettem volna kik ezek, vagy mik ezek, akikről, amikről beszéltek. Medence? Talán valami cápa, vagy óriás polip? Érdekelt, de erre sem kérdeztem rá. Tudtam, meg fogom tudni, ha oda kerül a sor. Ha eljön az idő. Már pedig hamarosan el fog jönni az idő.
Félre billentett fejjel hallgattam a "partnerem" szavait. Igazából nem tudtam melyik bandának lehet nagyobb esélye. Shane és a team is elég profik voltak, azt pedig nem tudtam, Tricks emberei mennyire profik, nem is láttam még őket igazán. Izgalmas, érdekes estének néztem elébe. Egyik csapatnak sem szurkoltam, azt viszont tudtam, hogy egyszer el fog jönni az ideje annak, hogy csapatot válasszak. Nem gondolnám, hogy örökké pártatlan maradhatok.
Furcsa volt hallani, hogy bűvész. Ezek szerint tudná, hogy ki vagyok valójában? Rá sem kellett kérdeznem, biztos voltam benne, hogy ismeri az igazi személyazonosságom, elvégre a rajongóm volt.
Két ütés után a földre kerültem, hagytam neki, hadd kaszaboljon, néha még nevetni is tudtam vele, bár egy idő után leállítottam. Azért meghalni nem akartam és neki sem volt célja, hogy kinyírjon. Bőven elég volt az, amit hagytam neki, ki is tudta élvezni. A felvételen igyekeztem a legelesettebb arcomat mutatni, hogy meg tudjuk őket vezetni, bár az ábrázatom önmagáért beszélt.
A sérüléseimet addigra próbáltam valami sufnituning módon ellátni. Több-kevesebb sikerrel. A sebek egy részét vattával és Tesa szalaggal láttam el, amit a művész kellékek között találtam, más sebeket gemkapcsokkal és tűző kapcsokkal húztam össze, majd vissza öltöztem és vártam, hogy mi fog történni.
Igazam volt, Shane és a slepp meg is érkezett, Tricky pedig adott nekem egy kést. Tényleg őrült volt. Egy beszámíthatatlan alaknak fegyvert adni? Még nem tudtam kit fogok megtámadni, de van rá még egy kis időm, hogy kitaláljam.
Sérüléseimhez képest viszonylag élénken, hátra tett kezekkel ballagtam ki, majd ejtettem meg egy visszafogott, közömbös mosolyt, mikor Shane a szemeim elé került.
-Egy huszasba, hogy benga medve barátod szólt neked róla, hogy tőrbe leszel csalva.-Mondtam neki mosolyogva, bár még mindig enyhén vérző arccal. Nem sérült nagyon, csak egy-két felszakadt bőrrészből csepegett még némi vér.-Tudtam, hogy ide tudlak csalni. Van még pár dolog, amit nem tudtunk tisztázni.
"Black velvet and that little boy's smile
Black velvet with that slow southern style
A new religion that'll bring ya to your knees
Black velvet if you please"-Mosolyogtam a dalszöveget idézve, melynek jelentését talán csak én érthettem meg. Nem is vártam senkitől, hogy értse. Hátam mögül elő vettem a késem, majd mosolyogva kieresztettem nyelvem és megnyaltam vele a penge élét, ami enyhén megvágta a nyelvem. Ép csak annyira, hogy picit vérezzen.
-Tudod kicsit morcos vagyok rád. Visszaéltél az emlékezetkiesésemmel. Azt hittem ennél becsületesebb ember vagy.-Ciccegtem nyelvemmel, közben szidalmazó anyukaként integettem ujjammal.-Ráadásul az előtte lévő bűneid. Ejnye. De tudod, ami késik nem múlik. Fej, vagy gyomor?-Kérdeztem és felé fordítottam késem hegyét.
Nem lehetett tudni leolvasni rólam, hogy meg akarom-e tenni, meg akarom-e ölni, vagy csak játszadozom. Talán még én sem tudtam igazán és ez volt az egész helyzetben a legnyomasztóbb.

Return of the Monster

Birth of Neo Braxton

-Nekem nem voltak panaszaim, doki. Én mindig boldog ember voltam.-Mosolyogtam.-Elmondhattad volna az igazat. Az, hogy ezt nem tetted, azt bizonyítja, hogy szeretted volna, ha más ember lennék. Olyan, aki akkor lettem, amikor elvesztettem az emlékeim. Igaz, szeretek festegetni, ezt a szokásom megtartom.
Lehet én is szoktam tévedni, de most ő tévedett. Mert voltak mellettem.
-Na és ha itt maradok? Csak annyit kell tennem, hogy elvágom a torkod és itt maradok Trickyvel és csatlakozom a bandájukhoz. Máris nem leszek magamra hagyatkozva.-Vontam meg vállaim. Igaz, ha így is teszek, ki tudja mikor gondolok egyet és ölöm meg őket. Elvégre nem igen volt még tartós társaságom, kivéve a jó öreg Celentanot, bár vele is inkább a kölcsönös érdekek kötöttek jobban össze.
Már éppen mondani akartam neki valamit az önsajnálatót, nem szeretem őt dumájára, amikor hangokat hallottam. Lila hangját. Utána is fordultam egy percre, figyelve, ahogy a termetes nyúlnő utána sietett. Azért volt bennem némi döbbenet.
-Hé, úgyse tudod lerázni!-Nevettem, de hamar újra Shane felé fordultam és lassan, de magabiztosan tettem felé pár lépést.
-Mártírként akarsz meghalni? Azon szerintem ne múljon. Nem mondok semmit, mielőtt megöllek, egyszerűen csak csendben átküldelek Luciferhez.-Mondtam és felé is ugrottam a késsel a markomban és a hasa felé céloztam a késsel. Amennyiben nem sikerült és Shane megpróbált volna fölém kerekedni, akkor már biztos ki is csavarta kezemből a kést, így rúgkapálva próbátam kiszabadulni. Ha lehetőségem adódott rá, fejelni próbáltam.
Amennyiben sikerült bevinnem a késszúrást, akkor az alhasa és az oldala felé is szúrni próbáltam.

Return of the Monster

Birth of Neo Braxton

-Nem a cimborám, csak egy flepnis a sok közül.-Legyintettem rá egyet, bár kissé fáradtnak éreztem magam. Ezen az sem segített, hogy ismét kaptam tőle egy nem túl kellemeset. Igaza volt, nem rajtam állt. Igaza volt, ezt nem gondoltam át. De akkor is poénos volt. Fáradtan felnevettem. Ez egy húzós nap volt.
Lehet, hogy őrült voltam és talán ez volt az oka annak is, hogy nem bántam meg semmit. Nem volt szokásom, minden tettemnek oka volt és tudatosan tettem. Többé-kevésbé tudatosan. Ezt is. Ezért nem bántam meg.
Lehet csak hajszálon múlt az életünk, de nem hagytuk el a fogunkat és jött valaki, hogy megmentsen minket. De én is meg tudtam volna tenni. Cale Braxton bármire képes. Nincs lehetetlen. Előttem nem. Ahogy félelem érzet sem.
Nem követtem Shanet, tudtam jól, hogy most ilyen állapotban felesleges vele mennem, nem képes tisztán gondolkodni a dühétől és úgysem fog velem szót érteni, ahogy én sem vele. Bár én higgadt voltam, vele ellentétben. Felvettem a kést a földről és elindultam arra, amerre sem ő, sem a Róka és Tricks nem volt, hátha megtalálom a cirkusz kivezető ajtaját, mert már nem emlékszem merre jöttünk be, a sátraktól, lakókocsiktól és cirkuszi játékoktól, bódéktól pedig az egész átláthatatlan volt. Egyre fáradtabbnak éreztem magam, ráadásul senkit nem is leltem Shane csapatából, akivel támogatni tudtuk volna egymást, végül leültem a vattacukros-kukoricás bódé tövébe, hogy szusszanjak. A Tesa szalag, a gem és tűző kapcsok pedig nem tudták már rendesen összefogni a sebeket, amik kicsit jobban véreztek.
-Egek, de fáradt vagyok.-Morogtam. Legalább ki tudnék jutni innen és tudnék fogni egy taxit, vagy buszra szállni. Fejem a bódénak támasztottam, szuszantam, pislogtam, majd magam elé néztem, de minden elmosódott volt. Mintha valami testet láttam volna közeledni, de nem tudtam ki venni mi az, vagy ki az, az is lehet csak a foltok játszottak velem, amik egy közelebb értek egymáshoz. Már nem is igazán láttam homályos foltokat sem.-Legalább itt lenne az ágyam...-Motyogtam. Hátra dőltem a bódénak, fejem koccant kicsit a falán, majd elsötétült minden. Teljesen. Se kép, se hang, nem érzékeltem már semmit.

Mindeközben a Róka lelkesen sorozta a cirkusz urát ökleivel, ám a vér, amit a vihogó férfi a vörös lencsékre köpött elmosták a képet. Ez a pillanatnyi döbbenet elég volt ahhoz, hogy a szociopata ellenfél le tudja dönteni, de két rúgás után Travis kisodorta alóla a talajt, hogy ő is a földön kössön ki, noha mialatt a Róka felkelt, ellenfele is fel tudott tápászkodni és a marokba szorított sokkolóra pályázott a háta mögül.
-Pont az ilyen őrültek miatt, mint te!-Válaszolta neki egyszerűen a Hős, majd megnyomta a gombot szabad kezével, amitől a szűrő és a lencse a szemei elől visszahúzódott. Látása kitisztult, könyökével hátra csapott, mellkasba a férfit, majd megfordult és a sokkolót a torkának nyomta, majd meg is rázta vele. Szinte azonnal ugrott is és térdével jól szegycsonton térdelte, hátra tekerte kezeit és bilincset nyomott csuklóira, a bilincs láncainál fogva pedig egy a sátrat merevítő vázra akasztotta egy kiálló fémdarabra, aminek hirtelen nem tudta volna megmondani a funkcióját.
-Visszajövök érted öregem!-Mondta, majd kiviharzott a sátorból, hogy megkeresse Shanet és Liamet, akik szemmel láthatóan már akkor is elég sérültek voltak.
Elsőnek Shanet találta meg, aki láthatóan eléggé viharverten igyekezett ellátást adni magának. Amennyiben fenyegetve érezte magát és rálőtt volna, akkor a golyó lepattant a fehér-minden bizonnyal már vérfoltos-szmokingról, amit esetleg Tricks koszolhatott össze.
A sokkolót addigra már vissza akasztotta övére.
-Nem akarok ártani magának.-Mondta, miközben mindenféle félelem nélkül megközelítette, már menet közben kihúzott egy injekciót az övén lévő injekciós tokból. Bár Shane testesebb volt, ilyen állapotban a Rókának nem volt nehéz gyors és erős mozdulatokkal lefegyvereznie. Tudta, a férfi úgysem engedné csak úgy beadatni az injekciót, így neki kellett cselekednie. Üres kezével megragadta a férfit, majd leteperte a falnak, felrántotta ingét és oldalbordái közé szúrta a tűt, majd befecskendezte az anyagot.
A fiola tartalma elsődlegesen egy véralvasztó készítmény volt, ami besűrűsíti a vért annyira, hogy nehezebben keringjen az erekben, így a vérzés is le fog lassulni. Továbbá volt benne némi vas oldalt, só és egy minimális adrenalin is. Nem volt neki sok, már talán csak egy-vagy két ilyen injekciója lehetett pont az ilyen helyzetekre.
-Maradjon a seggén!-Utasította Travis, majd leszedte róla a kötést, amit feltett. Elég vacakul sikerült egy kézzel. Alaposan belocsolta fertőtlenítővel, akkor is, ha már volt rajta, majd három gézlapot nyomott rá és szorosan körbe fáslizta, hogy biztos stabil legyen, végül megkötötte.
-Ne kérdezzen, úgy sem fog választ kapni.-Mondta neki, hogy ha esetleg kérdezne is bármit arról ki ő, mi ő, miket tud, milyen viszonya van bárki vel is, mert úgyse fog rá választ kapni.