bosszúból!

Agyalhatnék most azon is, hogy hol basztam el a dolgokat, vagy épp Zain hol kúrta át az én fejemet az elmúlt hetekben, de annyira elegem van már abból a szarból, amit mi korábban kapcsolatnak mertünk nevezni, hogy megelégeltem. Elég volt.. Kurvára elég volt, hogy állandóan ezen kattogjak, mint valami elmebeteg, aki valami olyanra keresi a gyógyszert, ami nagyjából azzal mérhető, mint egy végstádiumban szenvedő rákos beteg. Mert basszameg sokszor érzem, hogy gyógyíthatatlanul szerettem bele ebbe a hülyébe, és azt hiszem ő lesz az én végzetem, mialatt az utolsókat rúgva sugár- vagy kemo kezelést kapok. Ja.. elég halálosan hangzik, és szerintem tényleg bele is pusztulunk, amennyire kísértjük a sorsunk, hiszen előbb vagy utóbb, de egyikünk kinyírja a másikat. Most viszont mindenre, csak nem faszfej Zainre akarok gondolni, helyette sokkal inkább elakarom hinni, ha csak egy kis ideig is tart, hogy rohadtul nincs szükségem rá. Elvégre épp ő volt az, aki ma mindent elkövetett, hogy ezt bele is vésse az agyamba, és akkor kösz szépen, ennek eleget is próbálok tenni.
Persze ez nem azt jelenti, hogy most itt kéne lennem. Főleg nem a legjobb haverja lakásán, ahogy nyilván az sem helyes, ahogy végig tapogatom a kockás hasát, de mindazok után, ami történt.. most úgy őszintén.. kéne, hogy érdekeljen? Nem érdekel. Akkor sem, ha mindez csak némileg használ fájdalomcsillapításként, és mindössze szórakozom vele, de Ezra megteszi, kapóra jön, hogy a kedvemre tegyen, ő legyen az én játékszerem, amin kiélhetem magam, elvonatkoztatva a fájdalomtól, amit Zain okozott. Pontosan ezért elsőre nem is gondolok bele többet, de az már egy egészen más kérdés, egy gondot magában tartogató, hogy megborítja az elméletem, miszerint egyedül csak én játszhatok vele. Ugyanis túlzottan jól veszi az akadályokat, és a legnagyobb baj, hogy ő is az fajta, -mintha csak egy módon tudnának ezek ketten működni,- aki valamelyest képes elvenni a maradék józan eszem, és felborít mindent.
- Annyira kiszámítható vagy Wallace. Nyögném ezt legszívesebben már a szájába, de még megtartom a távolságot, pontosan azért, amiért ez a kijelentésem nem helytálló. Mármint igen, ez alapesetben egy kiszámítható viselkedés lenne a részéről, de az én esetemben kellenének bizonyos határoknak lennie, amit elvileg nem léphet át, ő mégis az ellenkezőjét teszi, és nem fogadja el talán az utolsó kibúvót, ami még felmenthetne minket, elkerülve azt a balesetet, amibe egyenesen belehajtani készülünk.
Még csak azt sem mondhatom nem akarok többet tudni róla, vagy ne lenne jó a felszínes viselkedése mögé látni, azonban annyira irányítottan száguldunk egy másik irányba, hogy esélyem sincs kiismerni, ha csak nem a vágyairól beszélünk. Azok egyértelműek, szinte üvöltenek mit akarnak, hogyan akarna magáévá tenni, és élvezem, hogy kellek neki. Ezt mindig is szerettem, eddig a pontig. Húzni a másik agyát, játszani a szerencsétlennel, de tovább sosem mentem, most mégis valami olyan éled fel bennem, amit egyedül csak Zain mellett éreztem. Olyan őrjítő vágy ragad magával, amit szeretnék a tudat módosult állapotomra fogni, de aligha kellő magyarázat arra miért önti el forróság az ágyékomat, amikor már Ezra ölében keresem a helyem. Azért keresem, mert nem tölt meg, és ha mással nem is, legalább a szavaimmal próbálom azt az oldalt erősíteni, hogy ennek nincs itt az ideje, sőt soha nem is lehetne. A baj csak az, hogy túlzottan vetekszik velem a testemből áradó jelek, és ezt pontosan érzi Ezra is.
Időhúzásként, elterelésként, legyen bármi, de a fű a mentsváram, és úgy vetem a hatása alá magam, mint akinek másra sincs szüksége, miközben egészen máson jár az eszem, és mintha ezt Ezra pontosan tudná, úgy képes az érintéseivel tüzet szítani bennem, amit igyekszem eloltani, de alig vagyok már képes ellenállni. Hüvelykujjával rajzolt körök a térdem fölötti bőrömön, aligha segítenek. Mélyen szívom be a cigit, és fújom ki, ahogy a levegőt is, mert minden türelmemre szükségem van, hogy ne essek neki, ne szedjem szét, és ne tanítsam meg arra, hogy velem ne kezdjen, mert megégetheti magát. Egyelőre mégis úgy tűnik én vagyok, aki felszította a tűzet, és bár nem akarom élvezni, mégis magával ránt miután szavaival egyértelműen átlépik azt a határt, amit nem kéne. Tettei meg egyenest egy olyan pontot érnek, hogy rá kell jönnöm nincs visszaút. Nem tudok már visszatáncolni, az eddig tartó kísértés magával ragad, amint ajkai a nyakamat találják.
Még egy utolsó slukkot letüdőzök, majd kifújom a füstöt, de amint keze a melleimre találnak már a hamus tálat kutatom és elnyomom, mert kizárt, hogy ezt cigivel a kezemben végigcsináljam. Hangosan nyögök a fülébe, amint egyik keze a mellbimbómat találja, majd foga a nyakamat.
- Azt fogod kívánni, hogy az életed hátralévő részében csak téged szopjalak le.  A mocskos beszéd nekem is megy, az ígérgetés szintén, de azt akarom, hogy be is váltsa azokat, így úgy érintem az ágyékomat a farkához még anyagon keresztül, hogy fájjon, amiért nem lehet bennem. Kezeimmel segítek, hogy a póló lekerüljön rólam, és a földre essen, ezzel szabad utat adva neki a melleimhez, és amikor már ajkai is érintik a mellbimbómat, egyre inkább kezdem elveszteni a kontrollt magam felett. Sóhajok szöknek ki belőlem, miközben ujjaim végigsimítanak a hátán, egészen a nyaka vonaláig, majd még mielőtt képtelen lennék megállni, hogy a farkát a kezembe, és a számba vegyem, az állkapcsánál fogva elemelem a fejét a melleimtől, hogy a szemembe nézzen.
- Leszarom a strigula húzogatásotok Zainnel, de.. Próbálom visszaszorítani a vágyaimat, melyek egyre fájdalmasabban akarnak utat törni maguknak, mégis egy valamit muszáj tisztáznom mielőtt fejvesztve megásatnánk a közös sírunkat. - Én nem kerülhetek fel a neved mellé arra a falra, ezt ugye nem kell magyaráznom? Kérdezem ezt úgy, hogy akár már egy bólintás is elég lenne, annyira nehéz megálljt parancsolnom, mégsem hagyhatom figyelmen kívül azt a tényt, hogy szinte az egész suli tud az ő "titkos" versengésükről, ami nagyjából akkor véget is ért, amikor én Zain életében képbe kerültem. - Mintha meg sem történt volna. Nyomatékosítom a szavaimat, és amint meggyőz róla, hogy ez sosem lát napvilágot, már kapok is az ajkai után. Nem finomkodok, ez nem egy szerelmes csók, ez olyan, ami most még felperzsel, holnap meg el is felejtjük. Nyelvemmel utat török a szájában, szívom, harapom, ahol csak érem, és szorosan összekulcsolom a lábaim a dereka körül, ezzel is segítve, hogy könnyedén felemeljen, és a hátamra fektessen, ha úgy tartja kedve. Márpedig ehhez lesz kedve, mert én ezt akarom.
- Nyalj úgy, hogy a lábaim már remegjenek, és egyetlen kibaszott szót se bírjak már kinyögni. Emlékeztetem a szavaira, miközben végigszántom csókokkal, és a fogammal a nyaka vonalát, majd ajkaim újra az övéire tapasztom.

Digging my grave.

Talán eddig csak Zain miatt nem állt rá a farkam Aali-ra, hiszen eddig is tisztában voltam minden egyes adottságával, de valahogy olyan semlegesnek éreztem magam az irányába a haveromra való tekintettel. A fogadás azonban prédává tette és mintha Tana feloldott volna minden gátat bennem, hogy szégyenérzet nélkül keressem az adandó lehetőséget arra, hogy megpróbáljak tövig merülni benne. Aali dühe a lehető legjobb mozgatórugó ilyen irányba, hiszen mi lehetne a lelkének nagyobb elégtétel, mint az, hogy kefél egyet az exe legjobb haverjával.
Nem szokott ennyi idő kelleni, hogy valakinek a lábai közé jussak attól számítva, hogy átlépte a szobám küszöbét és ugyan látok rá esélyt, hogy végül beadná a derekát, ha minden kertelés és kérdés nélkül nekiesnék, de nem eleget ahhoz, hogy meg is tegyem. Türelem kell, ami ugyan nem az erősségem főleg amikor az ujjai elkalandoznak a hasizmaimon, én pedig persze meg is feszítem, hogy jobban kidomborodjanak az érintése alatt.
-Csak látni? Érezhetsz is többet belőlem..-őrjítő a vágy, hogy ráfogjak a kezére és a nadrágomba vezessem, hogy a farkamat simogassa ilyen lelkesedéssel, de még hagyom egy kicsit, hogy felhúzza saját magát, hiszen ki tudja... még a végén eljuthatunk addig, hogy önként adja magát. Értem egyébként, hogy nem erre gondolt, de arra, hogy mélyebb témákban megnyíljak neki azt hiszem konkrétan rá kellene találnom a mennyországra a lábai között. Soha senkivel nem voltam hajlandó beszélni arról, ami a felszín alatt zajlik, jobbnak láttam, ha mindenki abban a hitben marad, hogy Ezra Wallace-nak egyetlen dolog jár a fejében, miközben más sem teszek csak a kurva, kibaszott démonaim elől próbálok menekülni a drogokba és a szexbe, mert azokban legalább magaménak tudhatom az irányítás illúzióját.
Határozott és ezt cseszettül imádom, hát még azt ahogy az ölembe ül a és végre nekifeszülhet a férfiasságom a ruhákon keresztül. Tépni akarom... markolni, gyűrni és addig dugni, amíg azt nem érzem, hogy már nem bír többet és akkor elélvezni benne megkaparintva a tiltott gyümölcsöt, amiért most már konkrétan szenvedek.
-Aha, aha, persze.-válaszolom rekedtes hanggal és nagy bólogatással, mintha el is hinném, hogy ő nincs legalább annyira beindulva mint én. Pedig érzem, hogy az ágyékomon lüktet, szinte pulzál a teste többért kiabálva, amit meg is fogok neki adni, amint a szép kis szája befejezi ezt a színjátékba illő ellenállást. Talán csak magát győzködi még, vagy már azt sem igazán csupán megszokásból szórja a stop táblákat az utamba, pedig tudhatná és valószínűleg tudja is, hogy ennyi engem még a kurva életben nem tartott vissza semmitől.
Felfelé rándul a szám szeglete ahogyan jó kislány módjára nyitja az ajkait és vonásai meleg fényben táncolnak a nyújtó lángjától amíg megnyújtom a cigarettát. Valahova magam mellé dobom, jobb ha kéznél marad, ha újra kellene nyújtani, de a faszom se fogja azt szorongatni, ha van más, valami sokkal kellemesebb és kívánatosabb a kezem ügyében.
Éhes mosollyal figyelem, a számat a nyelvemmel megnedvesítve miközben figyelem ahogyan lassan fújja ki a füstöt, a halk, apró kis köhögéstől viszont mozdul az egész teste rajtam, mire egy halk morgással le is kell vennem róla a szemeimet legalább néhány pillanatig.
-Az..-bólogatok egyetértve miközben hüvelykujjam apró köröket rajzol a bőrére a térde fölött a bőrére. Kérdésére mély, érces nevetés a válaszom miközben szabad kezemmel átveszem a felém nyújtott cigarettát és a tálba hamuzok egyet mielőtt a számhoz emelném, hogy egy hosszú slukkal töltsem fel a tüdőmet a kesernyés füsttel miközben elgondolkozva figyelem az arcát és ő a tarkómat simogatja ezzel is csak tovább feszítve az idegeimet. Onnan lejjebb vándorol a tekintetem egészen a pólóm takarásában is jól láthatóan keményedő bimbójára. Türelmesen fújom ki a füstöt.. most még... bár a farkam a teste látványtól már mozdul is egyet alatta. Fúú de adnám ha most benne lehetnék és szívás közben ő lassan dolgozna rajtam a csípőjével.
-Szívesen látnám már a kezedben vagy a szádban a faszomat..-jegyzem meg átadva neki a blázt.-De..-a kezeim a csípőjére fognak és a nyakára hajolok, hogy az ajkaim a bőrére találhassanak.-Először inkább én szabadítanálak ki a nadrágból, hogy addig nyaljalak, amíg a lábaid már remegnek és egyetlen kibaszott szót sem bírsz már kinyögni..-az egyik kezem feljebb simul rajta, hogy a mellére foghassak mielőtt teljes lelki nyugalommal rámarkolok.-és csak utána jönne a farkam a képbe, hogy addig basszalak, amíg nem marad más belőled, csak egy ziháló test..-ekkor pedig az ujjaim közé csípem a mellbimbóját és a fogaim is finoman a nyaka bőrére fognak ügyelve, hogy ne sértsem fel. A másik kezemmel még mindig a csípőjét markolom, hogy az ölemet megemelve magamra feszítsem őt. Ezen a ponton már nem bírom, a bőrére sóhajtok és az izmaim feszülnek ahogyan a testébe kapaszkodok. A pólót felgyűrve találnak az ajkaim a mellére és minden visszafogottság vagy édesgetés nélkül csókolom végig mielőtt az ajkaim és a fogaim közé szívnám az egyik bimbóját.

♡ || Outfit

bosszúból!

Még mindig kellemetlen érzés csavarja a gyomrom, ha Zain a téma. Mintha a feszélyezettség egyik hulláma akarna elnyelni, viszketni kezdek tőle, és nem tudok szabadulni a pokoli emlékektől. Mondhatni fuldoklom ezekben a habokban, a szavaim mégsem ezt tükrözik.
Talán ha Ezra jobban ismerne, akkor elárulnának a szemeim villanásai, de ő a gyanakodás apró jelét sem mutatja. Sőt. Már megfeledkeztünk tapintatosnak lenni, és ez számomra így tökéletes. Nem akarok szánni valóvá válni, vagy olyan csajjá, aki elbőgi magát azon, hogy dobták. Bár őszintén abban sem vagyok biztos, hogy ki szakított kivel, csak sajgok legbelül a tudattól, hogy vége. Mert most tényleg vége.
- Határozottan. Felelem, amikor érkezik végre egy kis figyelemelterelés, és azt se bánom, ha ez épp abban rejlik, hogy terítékre kerülnek Ezra szándékai. Meg is veregetem kicsit a széles vállait, érezze csak a törődést.
Egyébként Ezra Wallace egyszerű, mint a faék. Népszerű, együgyü izompacsirta, akinek van egy "én vagyok az Isten ajándéka a világnak" mosolya, amitől a lányok többsége azonnal elolvad, és nedves lesz a bugyi. De ez nem én vagyok. Engem nem mozgat meg.
Mégis valami megváltozott. Észreveszem mennyire jól áll neki, amikor felbukkannak a gödröcskéi, és milyen piszok helyes, ha így mosolyog. És amikor kilép a fürdőből csak arra vagyok képes, hogy bámuljam, méghozzá basszameg élvezettel a hasizmát. Nem tudom mi ez. Egy súlyos elmebaj, esetleg akkora volt Zain ütése a medencében, hogy már rosszul látok, de nincs más ésszerű magyarázat erre az agybajra, ami most körülölel. Vagy ennyire szomjaznék a bosszúra? Még az ajkaim is kiszáradnak. Alkohol, határozottan alkoholra van szükségem, még mielőtt a száját találnám csillapításként felhasználni a szomjúságomra.
- Az attól függ.. Mondjuk, ha egy kicsit többet engedsz láttatni magadból, és nem ezekre a hasizmokra célzok itt és itt és... Mutatok végig az ülőhelyzetemben pont szemmagasságba kerülő kockáin, méghozzá éhes tekintettel. Nem magyarázom túl mire is gondolok. Ha érti, akkor pontosan tudja, hogy arra vagyok kíváncsi, olyan-e, mint amit a suliban előad, vagy több rejlik-e benne. Ha pedig nem érti, nos.. szívesen baszom az agyát továbbra is. Viszont nagyon úgy fest az utolsó kérdésem után erre már semmi szükség. Ugyanis ő az aki felkóstol, megkóstol, amivel tüzet szít bennem, és baszki túlságosan tetszik, amit okoz az érintéseivel.
Nem szólok egy szót sem, nem ellenkezem, ahogy azt kellene, csak egyetlen egy önkéntelen sóhaj tör felszínre, de az túl hirtelen történik, és elárul, kiteríti a lapjaim. Én pedig nem szeretek nyitott könyv lenni, ezért minden ellentmondást nem tűrően fölé kerekedem. Átveszem az irányítást, mert muszáj a kezemben tartanom ennek a játéknak a végkimenetelét, mégha úgy is fest, ellenfelemre találtam. Próbálom tudatosítani magamban, benne?, hogy ez köztünk soha nem történhet meg, mialatt ahol csak hozzám ér libabőrös leszek, és vetekszik velem az észérvem, amikor tenyere rámarkol a fenekemre, és elönt a forróság. Legszívesebben nem állnék meg ott, hogy beharapom a fülcimpáját. Megízlelném mindenhol, mert mint egy vad vágyom a prédára, és mivel elég közel vagyunk ahhoz, hogy az ötleteit ne csak elmondja, ha nem meg is mutassa, nagyot nyelve bólintok. Jobb lesz így, még mielőtt olyat teszünk, amit később megbánnánk.
- Ezt akarom. Préselem ki ajkaim közül úgy ezt a két szót, mintha valaki harapófogóval akarná kihúzni, hiszen a testem egészen mást üzen, de a fejemben még mindig piros nagybetűkkel, mint egy vészvillogó ott van Zain neve. Az egyetlen visszatartó erő, amiért hagyom, hogy Ezra megadja magát. Közben mindez egyszerre válik nyugtatóvá és nyugtalanítóvá, mert bár szavai visszavonulót formálnak, a merevedése, ami az ágyékomhoz feszül mást sugall. Annyira csábító, hogyha nem lenne a füves cigi, azonnal rámarkolnék. Helyette azonban az ajkaim nyílnak, hogy engedelmesen a számba vegyem a cigit, és miután meggyújtja, ujjaim közé zárom. Jó mélyen letüdőzöm, bent tartom, és csak azután fújom ki, hogy már nem marad több levegő, ami meg is köhögtet kicsit.
- Jó cucc. Állapítom meg, majd még egyet beleszívok, de ezt már nem nyújtom olyan hosszúra, és átadom neki a cigit.
- Az egyik ötleted az lett volna, hogy kiszabadítsam a farkad a nadrágodból? A tarkóját simogatom, miközben felteszem neki a cseppet sem szemérmes kérdést, de átkozott legyek, ha a merevedése, ami nekem nyomódik nem sajog, amiért nem könnyíthet rajta. Egyébként is ez a lovagló ülés minden csak nem távolságtartásra alkalmas pozíció, és a gondolataim csak a szex körül tudnak forogni, aminek nem szabadna. A mellbimbóm ráadásul már magától a képtől, ami a fejemben játszódik megkeményednek, és kihűlt helyek vannak a bőrömön, amiket csókkal kellene felforrósítani. Na azt hiszem most kéne kurva gyorsan hazahúznom.

Digging my grave.

Úgy tűnik ő a maga részéről lezártnak tekinti a Zain korszakot, aki kibaszott jön jön nekem. Tana le fogja fosni a bokáját, hogy ilyen könnyen megnyerem ezt a rohadt fogadást.
-Szó szerint.-bólintok egyetértve egy leplezetlen vigyorral a képemen. Azt hiszem nem kell túlerőltetnem magam, hogy próbáljak tapintatos lenni, mert már ő is viccel ezzel az egész szarlavinával, ami ma a nyakába szakadt. Mondjuk azt nem fogom az orrára kötni, hogy én mennyit asszisztáltam ahhoz, hogy Zain ekkora jelenetet bírjon rendezni.
-Én? Úgy ismersz te engem?-Kérdezem felvonva a szemöldökeimet, úgy mintha erre nem egy egyértelmű "igen" lenne a válasz.
Aali kibaszott dögös és ez a felismerés nem ma született meg bennem, ezért sem ellenkeztem egy kibaszott másodpercig sem a fogadás ellen. Így talán csak okot kaptam arra, hogy tényleg rámenjek a csajra.
Az, hogy a ruháimban van egyértelműen szétbassza minden lelki nyugalmamat, amivel eddig ezt a játékot játszottam. Alig bírom elszakítani róla a tekintetem mielőtt a fürdőben próbálnék valamilyen önuralmat magamra erőltetni. Ha bárki másról lenne szó valószínűleg már a zuhanyban dugtunk volna, de Aalival nem kapkodhatok ennyire. Legalábbis igyekszem nem így tenni.
Ez az elbaszott elképzelésem ott látszik teljesen megdőlni, amikor visszatérve hozzá még csak meg sem próbálja leplezni, hogy alaposabban szemügyre vesz ettől a ponttól pedig már tudom, hogy a türelmem véges lesz, mert semmire sem vágyom jobban annál, hogy itt és most kurvára magam alá teperjem az ágyon.
-Na látod azt tudom.-nevetek egyet mielőtt letudjuk azt a bizonyos italt. Nem tudom, hogy ő mennyit józanodhatott mióta elhoztam a buliból bár a tekintetéből ítélve nem nagyon kell itassam, hogy továbbra is ilyen laza maradjon. Belőlem már valamennyire kimentek a cuccok, de közel sem vagyok még teljesen tiszta, amin hamarosan egy kis fűvel még ronthatok a helyzeten.
-De melyik irányba?-pofátlanul vigyorgok rá, bár erre a válasz már leginkább mindkettőnkön múlik.
Nem akarok ujjal mutogatni, de a folytatást ő kezdte. Kacérkodik, játszik az agyammal, bassza az idegeimet, bár nem mintha szépen terveztem volna vele játszani, de hamar elkúrja a türelmemet a kérdésével, ami azonnal a tettek mezejére rúg engem. Hajlandósága pedig csak olaj a tűzre, hiszen egyetlen másodpercig sem ellenkezik, sőt az érintésembe olvad a halk sóhaj pedig már tényleg szinte a végét jelenti az óvatos kerülgetésnek, amivel felmérni készültem a terepet.
Ahogy ellök magától felnevetek pedig még ég a bőröm ahol egy másodperccel korábban még a keze érintett. Visszavennék a lendületből ha nem állna fel és egy pillanatig az fut át a fejemen, hogy most szaladok bele egy pofonba, de ehelyett megfordít és úgy taszít az ágyamra, mintha minden kibaszott este ezt csinálnánk. Kíváncsi mosollyal mérem végig és ahogy felém lép máris a lábaira siklik a kezem végigkísérve a mozdulatot ahogyan az ölembe helyezkedik.
Kijelentésére kicsit ércesebben engedem ki magamból a levegőt érintése alatt pedig megfeszülnek az izmaim miközben a combjáról a nadrág alatt fenekére siklik a kezem határozottan rámarkolva.
-Lenne pár ötletem.-bólintok kissé elsötétülő szemekkel.
Következő szavai és tettei szöges ellentétben állnak egymással, de így már nem is marad bennem kérdés, hogy Zain miért volt úgy ráállva a csajra. Megadóan emelem fel a kezeimet kihúzva őket a nadrág alól.
-Ahogy akarod.-vigyorgok rá, de a combja felső részére szorítva az egyik kezemet tartom meg az ölemben miközben kicsit oldalra dőlve halászom ki az éjjeliszekrény felső fiókjából a cigitartót és a hamust amiben ott lötyög egy gyújtó. Közben persze ahogyan megtartom hogy ki ne billentsem szánt szándékkal nyomom hozzá már merevedő farkamat. A hamust lerakom magam mellé és egy szálat kihalászva az szája elé tartom az előre megtekert jointot.
-Nyisd ki szépen nekem...-féloldalas mosoly pihen az arcomon miközben várom, hogy nyíljanak azok a szép kis ajkai és közéjük helyezhessen a cigit, ha mást most még nem tehetek..

♡ || Outfit

bosszúból!

Igaza van. Egyszerűnek kellene lennie, de attól még nem az. Kurvára nem.
- Nálunk ebben a szartengerben mindig valahogy csak egy kibaszott kérdőjel maradt, de a ma este után azt hiszem végleg egy befejező pont került a kapcsolatunkra. Mondhatni szó szerint pofán vágott az igazság. Szépíthetnék a dolgokon, de a részese volt, mindent látott és hallott, így aligha szükséges hazugságok mögé bújnom. Ráadásul a jelek szerint valamiért most az én oldalamon áll, ami még mindig őszintén meglep.
- De azért kösz, sosem hittem volna, hogy majd te próbálod tartani bennem az erőt. Még a végén azt fogom hinni, hogy akarsz tőlem valamit. Mert végülis ez valahol most annak hat, ami okoz némi zavart a fejemben. Ezt pedig csak tetőzi a tekintetével, amikor a ruháiban megjelenek, és egy olyan játékos énem akar felszínre törni, amiről tudom, hogy jobb, ha nem hozza kísértésbe. Mert van valami abban a szemtelen vigyorában, amivel újra végig mér, mielőtt eltűnne a fürdőben.
Egyelőre viszont próbálok ezzel nem különösebben foglalkozni, helyette inkább egyenesen nem agyalni, csak elengedni magam, minden olyan rossz gondolatot, ami egyenesen letud vinni az életről. Konkrétabban Zaint próbálom kiverni a fejemből, és miután Ezra visszatér hozzám, sikerül is magára vonnia a figyelmem. Pofátlanul mérem végig, ahogy korábban ő is tette velem, mert egy kis bámészkodás még belefér, és meg kell hagyni azok a hasizmok egész komolyan rendben vannak.
- Nem utáltalak, csak valahogy sosem voltál a szívem csücske. Ez sem hangzik sokkal kedvesebben, amikor már a koccintás és az ital tartalmának eltüntetésén túl vagyunk, de valljuk be mi ketten sosem töltöttünk el úgy kettesben időt, ahogy most tesszük. Nekem mindig is Zain legjobb haverja volt, neki meg én gondolom Zain csaja, akit kénytelen volt megszokni, amikor együtt bandáztunk valahol.
- De ez még változhat.. Teszem még hozzá, mert imádom ha húzhatom valaki agyát, és épp ezért fogalmazok félreérthetően, amikor rákérdezek, hogy neki láthatunk-e végre. Mármint a pizzának és a fűnek, de megtapasztalva a következő lépését már tudom, hogy egyfajta játék elindult köztünk, amit szerencsésebb lenne még időben leállítani, de ott ül a kisördög a vállamon, ami ezt nem hagyja.
Amint közelebb lép hozzám és térdével szétnyitja a lábaimat, akarva-akaratlanul újra végig mérem, majd a tekintetem már csak a barna szempárnál ragadnak le, amikor az államat feljebb billenti. Alsó ajkamon az érintése pedig egyenes felkérés keringőre. Még akkor is az lenne, ha ezt szavakban nem is erősítené meg.
Halk sóhaj tör ki belőlem, amikor ajkai a fülemet érik, és ez elég intő jel, hogy felül kell kerekednem rajta, ha az irányítást a kezemben akarom tartani. Éppen ezért eleinte még megtévesztően végig simítok a széles vállain, majd a mellkasára helyezem a tenyerem, hogy lökhessek egyet rajta. Végül én is felállok annak érdekében, hogy közelebb kerülhessek hozzá, megszüntetve az előbb általam okozott távolságot, majd dominánsan úgy fordítom, hogy már ő legyen háttal az ágynak. Ezzel egy időben már taszítok is rajta egy újabbat, hogy helyet foglaljon, majd belemászok az ölébe, átkarolva a nyakát.
- Úgy tűnsz, mint akinek konkrét ajánlata lenne, hogy mitől is lehetnék jobban. A nyaka vonalától indulnak el az ujjaim, lefelé a felsőtestén, egészen a nadrágja vonaláig, és míg őt akarom ezzel hergelni a bizsergés az én testem is kezdi átjárni.
- De szerintem ezt még most verd ki a fejedből. Súgom a fülébe, beleharapva a fülcimpájába, amitől aljas egy rohadéknak tűnhetek, de azt még ő sem gondolhatja komolyan, hogy a legjobb haverja (volt) csaját akarja megdöngetni. Márpedig jelen állás szerint kezd túl forróvá válni ez a köztünk kis elindult játék, amivel mindketten megégethetjük magunkat.

Digging my grave.

-Elkeserítelek. Ilyen egyszerűnek kellene lennie.-vonom meg a vállamat bár nem tudom, hogy mennyire hiteles ez az egész az én számból. Tana-nak sem voltam soha rendes pasija azóta pedig egyenesen egy rohadék vagyok, de legalább nyíltan csinálom, így mindenki pontosan tudhatja, hogy mire számíthat tőlem. Ha még egyszer valaha tényleg párkapcsolatra fogom adni a fejemet azt viszont rendesen fogom csinálni, hiszen különben mi a fasz értelme lenne megint elköteleződni, ha így is megkapom amire szükségem van.
-Ismételgesd és egyszer majd el is hiszed.-kb fél órával a szakításuk után aligha gondolja komolyan annak ellenére, hogy igyekszik hozzászoktatni magát ennek az egésznek a gondolatához. Majd segítek én neki ebben csak egy kicsit át kell melegítenem előtte. Legalábbis ez lenne a terv, amíg a világ legegyszerűbb mozdulatával és a látvánnyal ahogyan a ruháimban feszít ki nem billent a lelki egyensúlyomból egy számomra szokatlan módon.
Kurva gyorsan szedem össze magam, hogy legalább ne álljak némán mint egy barom miközben bámulom őt. Válaszát hallva nevetve megingatom a fejemet.
-Nem azon volt.-minden lelki erőmre szükségem van, hogy ne most essek neki ész nélkül. Ezt okosabban kell még kijátszanom, de azért megengedek egy rövid fizikai kontaktust miután a kezébe adtam a kártyámat, hogy elrendezze majd vele a kajarendelést.
-Ügyes kislány.-szemtelen vigyorral mérem még egyszer végig mielőtt eltűnök a fürdőszobában, hogy gyorsan magamat is rendbe tegyem. A víz jót tesz. Nekem kicsit tisztulnom kell, hogy átjuthassak majd valahogy Aali védelmi vonalán, bár lehet, hogy drága barátom mai produkciója tényleg megnyitott nekem olyan ajtókat, amik korábban 12 lakat alatt voltak.
Alsónadrágon és egy szürke melegítőnadrágon kívül más nem is veszek fel, miután szárazra töröltem a testemet a törölközővel. Tisztában vagyok az adottságaimmal és nem is félek mocsok módon visszaélni velük azért, hogy elérjem a célomat, ami pillanatnyilag nem más, mint hogy minden ruhát leszedjek arról a testről.
-Igenis!-vigyorgok rá és elveszem tőle a dobozokat, amiket egyelőre csak lerakok az ágy melletti kis dohányzóasztalra. Jó helyen lesznek azok ott, amíg behajtja rajtam azt a bizonyos welcome drinket. Még a végén kiderül, hogy neki pontosan azon jár az esze, amin nekem. Átveszem tőle a poharat és kíváncsian mérem végig az arcát.
-És rád.. mert Zain nélkül végre nem utálsz ok nélkül.-kacsintok rá lehúzva a pohár tartalmát miután koccintottunk.
Ahogy leül és kihívó mosolyra húzza az ajkait az én tekintetem kissé elsötétül miközben lerakom a poharat. Az ilyen jeleket már jól ismerem. Baszni akarja az agyamat és jól is csinálja. Az ajkamat megnedvesítve a nyelvemmel lépek közelebb hozzá a térdemmel szétnyitva a lábait. Az ujjaim a nyaka köré fonódnak és feljebb billentem az állát, hogy a szemeimbe nézzen, majd elengedve a hüvelykujjammal végigsimítom az alsó ajkát.
-Aha.-bólintok és közelebb hajolok hozzá.
-Mit akarsz először.. enni? Szívni? Valami mást, hogy jobban érezd magad?-súgom a fülébe miközben az ajkaim már érintik a puha bőrét a füle alatt.

♡ || Outfit

bosszúból!

Nem, nem és nem. Ez lenne a helyes meglátás azzal kapcsolatban, hogy élek-e a Wallace ház szolgáltatásaival, de van abban valami, hogy mi veszíteni valóm maradt?  Zain egyértelműen fogalmazott. Már csak a nálam maradt cuccaira tart igényt, és ebből kiindulva: miért ne? Miért ne tarthatnék Ezraval egy könnyed, görbe estét, ami idő alatt annyira összeszedem magamat, hogy hazamehessek? Mert veszélyes. Súgják az ösztöneim, de igazából mégsem törődök velük, mert Ezra nekem sosem jött számításba. Zain legjobb haverja, innentől kezdve meg automatikusan tabunak számít.
- Szegény fiú.. Biggyesztem le az ajkaimat a szívbemarkolós jelenete után, nehogy a végén még megsajnáljam, bár pontosan tudhatja, hogy én nem fogom díszcsomagolásba, masnival átkötve a mondandómat tálalni.
Miközben egyre beljebb merészkedem Ezra szobájában, rá kell jönnöm, hogy nem könnyű most itt lenni, de bárhol máshol tölteném el az időt, akkor sem érezném, hogy rendben vagyok, mert baromira megtörtem.
- Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Sóhajtok fel, miután már az átnyújtott száraz ruhadarabokat szorongatom, hiszen ezt még ő sem gondolhatja komolyan. Ha valaki, ő az, aki első kézből tudhat minden szarságról, amit mi ketten Zainnel eddig okoztunk egymásnak, és ez sosem volt egy olyan sztori, ahol csak egy bűnbak van. Akkor sokkal könnyebb lenne, ha mindent rákenhetnék, ha a felelősséget rátehetném, hogy ezt most ő baszta el. Mondjuk ma tényleg elég nagyot odabaszott mindenkinek.
- De talán pont itt volt az ideje, hogy ennek a beteges kapcsolatnak véget vessünk. Nem! Egyáltalán nem gondolom így, még kimondani is fáj, de ha ezt Ezra visszamondja neki, azt akarom Zainnek is legalább annyira torok szorongató legyen az érzés, mint most nekem.
A fürdőszoba ajtó irányába fordítom a tekintetem, amint kiegyeztünk egy füves pizza rendelésben, amire most nagy szükségem van. Ahogyan a zuhanyra is, ezért nem is húzom sokáig az időt, gyorsan célba veszem, és megszabadulva a vizes gönceimtől, próbálok a húsomat mardosó emlékképektől is szabadulni, hogy mossa le a víz.
A tükörképemet bámulva, nem tetszik a visszaköszönő arc, a megfáradt, csalódással teli szempár, ami körül egyre inkább kirajzolódni látszik a monokli. Most azonban elterelem erről is a figyelmem, a fű és a kaja gondolata jobban vonz, így Ezra gönceiben támaszkodom meg az ajtófélfánál, hogy visszaigazolást nyerhessek a fürdőből kilépve, hogy annyira nem is borzasztó a látvány, amit nyújtani tudok. A legnagyobb meglepetést pedig ő okozza, amikor tátott szájjal bámul rám. Most, akkor ennyire szarul festek, vagy.. gondolnék többet bele, aztán amikor szavaival is megerősít, hogy jól nézek ki, ledöbbenek. Mármint mindig löki a dumát minden csajnak, de ember, én Zain, a legjobb haverja csaja vagyok. Voltam, és talán ez okozhat némi zavart mindkettőnk fejében.
- A kurva jól, az már egészen jól hangzik, csak ne a kurván legyen a hangsúly. Reagálok végül, nem is értem minek, egy szimpla köszönöm, vagy egy bólintás helyett, és csak akkor kapok már újra észben, amikor a bankkártya a kezembe csúszik, és a csípőmön simít végig, hogy helyet cserélhessünk.
- Azt hiszem megoldom. Vigyorgok rá, és meglebegtetem a kártyát. Azt hiszem nincs tisztában azzal, hogy jobb, ha ezt egy nőnek csak úgy nem nyújtja át, de nekem most nincs szándékom kibaszni vele, inkább szól ez az agya húzásáról. Különben is.. x összeg után, úgyis pin kódot kérne.
Miután eltűnik a fürdőben, kicsit jobban szemügyre veszem a szobáját, egy két tárgyat a kezembe is veszek, és ráébredek mennyire nem ismerem. A gondolataimból már csak a csengő hangja szakít ki, és az átvett pizzákkal térek vissza a szobába, amikor Ezra már ott vár.
- Ezt itt rád bízom.. Nyújtom át neki a dobozokat, és mint aki teljesen otthon érzi magát, sétálok a hűtő irányába, és veszem szemügyre a tartalmát.
- Elmaradt a welcome drink, így gondoltam ezt bepótolhatnánk.. Fejtem ki a gondolataim hangosan, de mielőtt válaszolhatna, vagy ellenkezne, már ki is töltök két rövid kört, hogy az egyik poharat a kezébe nyomhassam.
- Tudod mit? Igyunk rád! Így Zain nélkül egész jófejnek tűnsz! Koccintom össze vele a poharam, és azon nyomban le is húzom a pohár tartalmát, mert tudom, hogy minél előbb szét kell csúsznom ahhoz, hogy a mai napot kitöröljem a fejemből. Lehuppanok az ágy szélére, és rámosolygok úgy, hogy láthassa totál kész vagyok, és ma cseppet sem leszek elviselhető, ráadásul még csak bocsánatot sem fogok kérni érte.
- Akkor neki látunk? Harapom be a szám szélét teljesen félreérthetően, miközben csak a pizzára és a fűre gondolok, meg valamiért arra a nézésére, amit korábban elcsíptem.

Digging my grave.

Egy rendes embernek meg sem fordulna a fejében, hogy bármilyen szinten visszaéljen a helyzettel. Egy jó barát sosem ment volna bele egy ilyen fogadásba. Egy normális férfi elküldte volna Tana-t a picsába amiért ilyen gondolatok megfordultak a fejében.... de én? Én a farkamba áramló vér miatt minden józan eszemnek búcsút intettem és rábólintottam egy ilyen faszságra, amiből már nem hátrálhatok ki. Azt gondolná, hogy beijedtem, elpuhultam... Csak ki kell kapcsolnom minden mellékes gondolatot és arra koncentrálnom amit ma el kell érnem. Nem mellesleg pedig... ha Zain nem csapott volna le Aali-ra akkor én már régen megtettem volna. A tekintetem csupán egyetlen másodpercre még megpihen a vizes bőrén amikor felém nyujta a dobozt. A kurva életbe. Igazból ha Tana nem kényszerít ebbe bele, egy görbe estén még lehet így is szerencsét próbáltam volna csak, hogy belekóstolhassak az ajkaiba és szétnyithassam a lábait.
Otthon csend vár minket. Pontosan amire számítottam szerencsére. Nem lett volna jó lekoppanni apámról, bár ilyenkor általában már a szobájában TV-zik egy whiskeyt szopogatva, hogy békésen tudjon aludni a démonaival együtt. Anya már csak a ház apró részleteiben van jelen. Amikor élt, mindig volt friss virág a vázákban, amik most üresen állnak.
Elindulok lefelé a szobám irányába és a válaszán szórakozottan nevetek egyet kicsit megingatva a fejemet. Őszintén szólva bizonyos lányok, akik távolabbra is tekintenek egy egyetlen estés szórakozásnál nem feltétlen kedvelnek engem, hiszen a nevemet és mindent ami azzal együtt jár gyakorlatilag mindenki ismeri az iskola falai között.
-Aucs.. ez fájt..-szorítom egy pillanatra a mellkasomra a kezemet.
Megszabadulok a nadrágomtól, hogy legalább minimálisan javítsak a komfortérzetemen, persze csak ezért, mielőtt kiveszek néhány száraz ruhát, amit felvehet egy zuhanyzás után. A lehető legjobban húznom kell az időt, hogy fordíthassak a helyzeten és kicsit meg tudjam olvasztani őt az irányomba. A tekintete éppen csak egy pillanatra kalandozik el rajtam, ami nyilván nem az, amihez hozzá vagyok szokva, de jóval több mint a semmi.
-Ez nem a te hibád. Nem neked kell magaddal elhitetned, hanem erről a partnerednek kellene meggyőznie.-vonom meg a vállaimat. Hölgyeim és uraim Dr. Wallace rendel.
Ők mondjuk tényleg hajlamosak voltak arra, hogy kibaszottul toxikusok legyenek egymással, ezt még én is láttam, pedig aztán én kurvára nem értek a párkapcsolatokhoz. Ez persze csak addig működött, amíg mellette a szexuális kémia képes volt ezt kompenzálni. Most viszont.. én jövök.
-Egy füves pizza rendel.-bólintok egy széles vigyorral.
-Ott.-bökök az ajtó felé. Ő használhatja az enyémet. A telefonomat a fejemmel a vállamra szorítva hívom az éttermet miközben várok amíg kiadja a ruhákat. Amint megkapom őket felviszem a földszinti mosókonyhába és leadom a rendelést a pizzákra. A szobámban lévő kis hűtőben igazából van minden. Alkohol, üdítő is egyaránt, így csak két poharat viszek le a konyhából. Megtekerem magunknak a cigit, hogy később ezzel ne kelljen baszakodni majd kiveszek magamnak egy száraz alsónadrágot és egy szürke melegítőt.
Amikor nyílik a fürdőszoba ajtaja kíváncsian pillantok az irányába és néhány másodperc múlva rá kell jönnöm, hogy gyakorlatilag tátott szájjal bámulom. A torkomat megköszörülve rendezen irányba gyorsan a gondolataimat.
-Kurva jól nézel ki..-bólintok egyetértve. Mi a fasz van velem?
Az asztalhoz lépek és a pénztárcámból előszedem a bankkártyámat és Aalihoz sétálva átnyújtom neki.
-Ha jön a pizza vedd át, kérlek. Nem kell majd kód. Gyorsan lezuhanyzok én is..-mondom és a csípőjére simítva a kezem fordítom meg magunkat, hogy ő legyen a szoba felé majd.
-Sietek.-mosolygok rá mielőtt elvonulok a fürdőbe és tényleg igyekszem egy 5 perces zuhannyal elrendezni magam. Még törőlközök amikor hallom a csengőt, de mire felöltözök már lehet Aali el is intézi a futárt. Kiterítem a törölközőmet majd a lámpát lekapcsolva vissza is térek a szobámba.

♡ || Outfit

bosszúból!

Az agyam már tudja, hogy elvesztettem Zaint, a szívem viszont nem akarja felfogni, és ez benne a legnehezebb. Valahogy attól félek, amint a fájdalom beköltözik a szívembe, szilánkosra fog törni. Mert pontosan érzem a lövés helyét, amit Zain mért rá, ahogyan erőszakos, durva módon sebzett meg, és nem láttam rajta a megbánást. Csak az ön- és mások pusztítása izzott a szemeiben, meg a megvetés, de a szerelem apró szikráját sem véltem felfedezni a hangjában, amikor az utolsó szavait intézte hozzám. Majd valamikor elugrok a cuccaimért. Visszhangzik a fejemben az egész autóút ideje alatt a mondata, ami mennyire béna és szánalmas befejezés már. Azt gondoltam ennél azért többet ér a kapcsolatunk, de mint kiderült ebben is tévedtem. Mindegy! Oh.. dehogy mindegy, nem hiába, hogy az elmém lassan felrobban a ki nem mondott szavaktól, melyeket neki szántam volna.
Végre megérkezünk a Wallace házhoz, mielőtt a rengeteg érzés, ami kavarog bennem a bőröm alá férkőzhetne. Nem a legmagabiztosabban, nem úgy mint akinek tényleg szánt szándéka lenne Ezra társaságában időt tölteni, vagy mint aki érti mit is keres itt, de vele tartok és belépek a lakásba.
- Nem is tudom.. Talán csak az a baj, hogy Zainnel szerelmesek vagytok egymásba. Válaszolom neki, megvonva a vállam, mialatt követem őt lefelé a lépcsőn egészen a szobájába. Az az igazság, hogy Ezraval sosem voltunk igazán jóban. Azt sem mondanám, hogy rossz volt köztünk a viszony, mégis volt benne valami visszataszító számomra, ami miatt úgy igazán sosem tudtam megkedvelni. Viszont a mai cselekedete meglepett. Sosem hittem volna, hogy amikor a haverja ekkora ámokfutást rendez miattam, majd még velem is törődni kezd.
A száraz ruhákra csak bólintok, mert tényleg jó lenne már megszabadulni a vizes gönceimtől, és úgy tűnik hasonlóan gondolkozik Ezra is, amikor lekerül róla a nadrág, és már csak egy szál boxerben tér vissza hozzám. Nem mondom, hogy nem mérem végig, de nem jövök zavarba a látványtól, kétségkívül más lány már a nyálát csorgatná a testére. Nem vitatom, tényleg nagyon rendben van, ezt általában szereti is mások képébe tolni.
Elveszem tőle a pólót, és a rövidnadrágot, és azon nyomban rászorítok a ruhadarabokra, amikor felhozza Zaint. Kibaszottul nehéz azt mutatni, hogy jól vagyok, amikor éppen egy világ dől össze bennem, de minden erőmmel azon vagyok, hogy rezzenéstelen arccal tudjam állni a tekintetét.
- Az én hibám is. Az a baj velem, hogy nagyon tudok szeretni, de talán sosem fogom elhinni, hogy feltétel nélkül szerethetnek engem is. Ismerem el neki, mivel Zain és az én kapcsolatomban talán az volt az egyik legnagyobb probléma, hogy sosem tudtuk mennyi a megfelelő szeretés és féltés. Túlzottan akartunk, manipuláltuk egymást, hogy kérés nélkül tegyük meg, amit a másik akar.
- Éhen halok. Vallom be, amikor szóba kerül a pizza, és mint tudjuk ha tépni fogunk az csak fokozza ezeket a vágyakat. - Fű, pizza.. pizza, fű.. igazából a sorrend mindegy, de a zuhany után mindkettő jól esne. Mosolygok rá, mert jól esik a törődése, amiért odafigyel rám, bár még mindig nem igazán értem miért teszi. Most Zain haverjánál kéne helytállnia, és kétlem, hogy jól fogja kivenni magát, amiért helyette engem istápol.
- Merre találom a fürdőt? Teszem fel a kérdést, mert elég nagy ez a ház, és biztosan nem csak egy van, ezért inkább rábíznám melyiket használhatom. Amint megmutatja, magamra csukom az ajtót, és megszabadulok a vizes ruhadarabjaimtól, majd kerítek magamnak egy törölközőt, amit magam köré csavarok, amíg kiadom neki a bikinim, és a nadrágomat, hogy betudja dobni a szárítóba.
Hideg zuhanyt alkalmazok, mert még véletlenül sem szeretnék túl sok időt eltölteni kettesben a gondolataimmal, a rám zúduló érzésekkel, amik előbb utóbb maga alá fognak gyűrni, de inkább sírnám ki magam a saját ágyamban, minthogy más is lássa a fájdalmamat. Mert, ha egyszer elkezdem a bőgést, azt hiszem nem egy hamar fogom tudni abbahagyni. Egy darabig csak nézem a tükörképemet, az ott ékelődő monoklit a szemem alatt, amikor végre tisztán, és kissé viccesen Ezra szerelésében visszatérek hozzá, és megállok a szobájának bejáratában, ahol nekidőlök az ajtófélfának.
- Egészen jól áll, nem? Utalok a túlméretezett pólóra és rövidnadrágra, és végre egy mosoly is megjelenik az arcomon.

Digging my grave.

Néha kicsit olyan, mintha Zain is benne lenne a fogadásban. Mintha szánt szándékkal hajtaná a malmomra a vizet folyamatosan megkönnyítve a dolgomat. Ennek az estének lehetett volna az is a vége, hogy kicsit magagyalja Noah-t és Aali végül ugyanúgy nála köt ki, hogy az egyetlen módon rendezzék el a veszekedést ahogyan ők tudják... szexszel. Nem is kell tovább basszam az agyát, magától is úgy megindul, hogy gyakorlatilag minden hidat feléget maga körül, ennek pedig az a vége, hogy Aali egyedül marad velem a kocsiban gyakorlatilag szabad prédaként ittasan és gondolom valamennyire beállva.
Amint Zain kiszáll a kocsiból többféle forgatókönyv lép életbe. Talán hozzám se szól majd Aali... talán éppen ellenkezőleg... megered majd a nyelve és mindent meghallgathatok, amit egyébként Zain-nek szánt volna. A Wallace ház felé vesszük az irányt és látszólag az első verzió nyer, hiszen hallgat másodpercekig meg sem mozdul csak amikor végül rágyújt. Nem szólok érte. Ma már annyira mindegy csóró kocsimnak.
-Ja-ja..-bólintok és kiveszek egy szálat a dobozból majd átveszem tőle a gyújtót és meggyújtom a cigit. Leengedem az ablakot és kikönyökölök, hogy a lehető legtöbb füst és hamu kifelé menjen. Bár a holnapi program ígyis úgyis a kocsi rendbe tétele lesz. Amíg elérjük a házat bőven el is szívom. Így legalább nem annyira zavaró hogy mekkora is a csend az autóban.
Leparkolok és nem is időzünk tovább se az autóban se pedig a járdán, hanem egyenesen befelé vesszük az irányt minden további nélkül.
-Kösz.-küldök felé egy mosolyt majd az én tekintetem is fut egy kört az előszobán és a nappalin amit innen már jól be lehet látni. Nem untatom azzal, hogy anyám választotta és rendezte be. A családban csak neki volt jó ízlése, de szerencsére apám nem cseszte szét az egész esztétikáját miután anya meghalt.
Lerúgom a cipőmet az előszobában és követem őt befelé a nappali irányába.
-Gyere.. lent van a szobám..-biccentek a lefelé vezető lépcsősor irányába. Előre megyek, gondolom úgyis követ.
-Egyébként tulajdonképpen mi bajunk van egymással?-kérdezem szórakozottan hátrapillantva rá miközben lefelé megyek a lépcsőn. Nem emlékszem, hogy valaha összevesztünk volna egyszerűen leszartam, hogy mi van vele meg Zain-nel én elvoltam a saját világomban.
Benyitok a szobámba és felkapcsolom a villanyt.
-Adok pár száraz ruhát, amit fel tudsz majd venni zuhanyzás után.-odasétálok a szekrényemhez, de megállok előtt és azzal kezdem, hogy kigombolom majd leveszem a nadrágomat, ami még mindig vizesen tapad a lábaimra és ez egyszerűen az agyamra meg éppen.
Kiveszek egy pólót és egy rövidnadrágot a fiókból, amivel odasétálok Aalihoz és megállva előtte odanyújtom neki.
-Tudod... Zain a legjobb barátom, de egy idióta. Nem lett volna szabad így bánnia veled...-a szemeit figyelem. Ha csak a bugyijára mennék akkor soha még csak a közelébe sem jutnék így ezt most kurvára okosan kell csinálnom.
-Majd add ki a ruhádat... bedobom a szárítóba... kérsz valamit enni? mert rendelhetek egy pizzát vagy.. igazából bármit. Vagy be is téphetünk... van még füvem tekerhetek egy cigit amíg lezuhanyzol... mármint mindkettőt választhatod egyik nem zárja ki a másikat. Lesz egy kis időnk amíg megszárad a ruhád.-vonom meg a vállaimat. Engem rohadtul nem zavar, hogy ott állok előtte egy szál alsónadrágban, szerintem egy-két buli alkalmával még láthatott is így, amikor kicsit jobban elszabadultak az indulatok.

♡ || Outfit

bosszúból!

Na persze megtanulhattam volna már, hogy jobb, ha befogom a számat, főleg amikor Zaint találom magammal szemben. Mondjuk ahhoz meg ő szokhatott hozzá, hogy nem tűröm csendben a megaláztatását, és erről kétségkívül biztosítom is. Különben sem értem, hogy mi ez a tajtékzó, eszement agymenése, amikor korábban úgy viselkedett velem, mint aki le sem szarja a létezésemet. Erre előadja itt a féltékeny szerelmest, bár aligha nevezhető most szerethetőnek.
Leginkább gyűlöletet érzek. Gyűlölöm, amiért ezt teszi velem. Amiért gondolkodás nélkül tipor a földbe, mintha csak joga lenne hozzá, és rendelkezhetne vele. Hát kikúrtúl nincs. Mégis úgy lök félre az útjából, hogy időm sincs feldolgozni az eseményeket.
Már csak a teljes káosz marad, ami egészen odáig vezet, hogy a medence szélébe kapaszkodva nyelem a könnyeimet, és próbálok úrrá lenni a bennem kavargó összes érzésen. De nem megy. Legszívesebben feladnám, és tovább sétálnék, és itt hagynék mindent. Ha tehetném választanék egy másik életet, egy egyszerűbbet, ahol ő és én.. ahol nincs olyan, hogy ő és én.. Mert mi ketten.. istenem.. mi ketten tényleg egymás agyára megyünk.
Igazából minden úgy összefolyik, olyan nagyon, hogy már csak Ezra érkezésére eszmélek fel. Talán most hálálkodnom kellene neki, amiért kimentett, bár nem fuldokoltam, vagy ha igen akkor csak legbelül, mert egy nagyobb repedés keletkezett a szívemen. Mégsem áll az a köszönöm a számra, leginkább Dana hülye kérdései azok, amik egyre jobban felpumpálják bennem az ideget. Végül meg is kapja a magáét tőlem, és most pont nem érdekel, tőlem aztán meg is sértődhet, akkor sem fogok térden kúszva a bocsánatáért esedezni. Ráadásul komolyan nem értem Zain miért érzi szükségesnek, hogy még egyszer ütközzön velem, mintha csak nem rúgott volna belém éppen eleget. Ez a kilépője után meg ne is csodálkozzon, ha nem hagyom csak úgy, minden megjegyzés nélkül távozni.
Várnék tőle még valami epés megjegyzést, egy újabb őrült és eszement vitát, de nem hadakozik velem tovább, és ez az, ami a leginkább megrémít. Ez nem jelenthet mást, ezzel végleg vége, és egyszerre mar belém annak a tudata, hogy végülis ezt akartam, de valahol mégsem tölt el jó érzéssel. Hányni tudnék attól a gondolattól, hogy miből váltunk mivé mi ketten.
Tudom, hogy bölcsebb lenne most nem Ezra felajánlkozását elfogadni a fuvart illetően, de amikor körbenézek csak a megvető pillantások érkeznek. Ez pedig pontosan elegendő, hogy tisztában legyek azzal a ténnyel, hogy nincs maradásom itt a történtek fényében. Ami vicces.. Én vagyok a fekete bárány, a bűnbak, de senki sem vizsgálja meg jobban pontosan mi mit követett, és mindaz miért következett be.
Az autóba szállva, a hármason végig nézve, újra csak az jut eszembe, hogy mennyire nyomorultul érzem magam. Ráadásul magam sem hittem volna, hogy majd pont Ezra lesz az, aki a segítségemre siet, akit egyáltalán érdekel mi van velem. Igazából még most sem értem, miért nem csak a haverját támogatja, szapulva engem, hogy mekkora kis kurva vagyok, mert gondolom ez szokott menni, akárhányszor csak tönkre megy valami köztünk. Most mégis itt van, és eszement módon vezet, hogy mielőbb túl legyünk, a levegőbe élesen belekarcoló csenden, ami körbevesz minket.
Amikor megérkezünk, egyáltalán nem könnyebbülök meg, sőt egyenesen felzabál annak a tudata, hogyha ez az este tényleg így ér véget, akkor ez a szakítás most nem csak egy napig fog tartani. Zain szavai meg csak megerősítenek ebben. Belém hasít, és annyi mindent tudnék neki még mondani, de csendben maradok. Ezzel akarom büntetni, még csak rá sem nézek, innentől kezdve bármit mond az egyik fülemen be, a másikon ki, amit persze piszok mód nehéz lesz betartani. De ő akarta ezt, vagy nem?
Annyira magam alatt vagyok, hogy Ezrának csak bólintok. Végülis most mindegy merre, csak el innen, még ha az ő társaságában is. Nem sokat töprengve miután vizes tincseimbe túrok egyet, a szélsebes tempó következtében lecsúszott cigis doboz után nyúlok, majd lehúzom az ablakot és veszek egy szállal, amire rá is gyújtok egy talált öngyújtóval.
- Kérsz? Kérdezem Ezrától, mintha csak az én cigim lenne, de ne várja tőlem, hogy ennél több udvariaskodásra képes legyek jelen állapotomban. Akárhogy is dönt, mindenesetre én pöfékelek, mélyen letüdőzve a dohányt, majd hosszasan kifújva azt. Mondanám, hogy segít, de mindez csak kitölti az időt, amíg a házukhoz érünk.
Amikor kiszállok és belépünk a lakásba, még mindig nem egészen értem mit is keresek itt, és hogy jövünk mi ahhoz, hogy ketten időt töltsünk együtt, de ez a nap már ígyis úgyis el van baszva, tulajdonképp nem számít.
- Szép kecó.. Jegyzem meg csak úgy általánosságban, bár simán lehet, hogy jártunk már itt Zainel egy bódultabb állapotban, amire nem emlékszem. Franc se tudja, általában az Ezraval kapcsolatos dolgokat nem jegyzem fel.
- Nem húzom az időd sokáig. Lezuhanyoznék, bedobhatnánk a ruhámat egy szárításra, aztán hívok egy taxit. Valljuk be nem igazán bírjuk a másik képét. Vonom meg a vállam, miközben egyre beljebb haladok a lakáson belül, egészen a nappali felé. Végtére is Zainel vége, most már tök fölösleges megjátszani, hogy kedveljük egymást. Azt meg vállalom, hogy kidob, ha nem tetszik neki az őszinteségem, valahogy csak megoldom utána is. Jöjjön, aminek jönnie kell.

Digging my grave.

Őszintén nem tudom mire számítottam. Arra mondjuk igen, hogy békésen végigmozizhatom ahogy Zain szarrá veri Noah-t, de medencézni nem terveztem, de hát persze, hogy a kibaszott kurva élet nem hagy más választást és a szívem már most szinte annyira vérzik a kocsimért, mint Noah pofája a veréstől, de most még efölött és hajlandó vagyok szemet hunyni, hiszen a cél szentesíti az eszközt. Zain úgy hagyja maga mögött Aalit a medencébe kapaszkodva, mintha szánt szándékkal nekem akarna kedvezni. Nem baj. A mi kapcsolatunkban egyébként is elférnek a jó pontok, ha tényleg meg akarom dönteni, hiszen még a közeli ismerősök kategóriáját sem kifejezetten merítjük ki. Miután felkapkolom Aali feszes kis seggét a medence peremére én is kimászok, hogy egy kibaszott lovagot megszégyenítve szerezzek neki egy törölközőt, amivel kicsit csillapíthatjuk az orra vérzését. Látom a meglepettséget megcsillanni a szemeiben, de mielőtt bármi mást tehetnék Dana már be is toppan, így én kicsit odébb lépkedek, hogy szemmel tartsam Zain további ámokfutását, amihez nem is kis méretben járultam hozzá... valójában minden lehetőséget én adtam meg neki ehhez.
Sikerül elfojtanom egy mosolyt amikor végszóként azért csak sikerül még egyszer összeszólalkozniuk, bár amilyen állapotban van drága barátom szerintem észre sem venné, hogy vigyorgok az orrom alatt miközben jelzi az igényét a sofőrszolgálataimra. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy majd visszajövök Aaliért, de van egy olyan erős gyanúm, hogy mire megjárnám az utat már hűlt helyét találnám, így akármekkora is az esélye annak, hogy megölik egymást a kocsiban vagy a szemem láttára dugnak (őket ismerve) már most felajánlom, hogy elviszem őt is.
Csak biccentek egyet Aalinak amikor megköszöni és én már indulok is a kocsi felé.
Volt már életemben néhány kellemetlen útban részem, de ez szerintem mindegyiken túl tesz, hiszen olyan hulla kussban utazunk, mintha gecire most ástunk volna el valakit az erdőben. Gyakorlatilag csak emlékezetből vezetek, hiszen a város fényei olyan mocsok gyorsan kúsznak el a szemeim előtt, mintha most készülnék a kocsival egy hiperűrugrásra.
Hát bevallom a fasz se tudja milyen gyorsan járom meg az utat, de még én is csak arra eszmélek fel, hogy ösztönösen leparkolok a megfelelő helyen. Sosem fogom megérteni, hogy mi a geciért nem döglöttem még meg vezetés közben. Zain úgy tűnik elengedte a haragját az irányomba, hiszen pontosan úgy köszön el, mint bármikor máskor.
Az öklöm az övének csapódik.
-Bármikor, tesó.-bólintok és visszahelyezkedek az ülésbe majd felhúzom az ablakot. Fingom sincs, hogy hol lakik Aali, bár nem is biztos, hogy most oda kellene vezessen a kis utunk, hiszen valljuk be nem most van a legjobb állapotában.
-Apám nincs otthon. Majd adok neked száraz ruhákat.-már lépek is a gázra nehogy véletlen meggondolja magát és Zain után menjen, aki még mindig a járdán ácsorog miközben mi már elhajtunk.
Vezethetnék normálisan is, hogy ne legyen olyan feltűnő a rendőröknek, hogy milyen stílusban közlekedek. Ha most kiszedne bármelyik még szondát se kellene fújnom, csak bilincselnének meg a gecibe. Meg sem kérdezem, hogy jól van-e, mert tudom a választ és nem kell, hogy még rám is kiakadjon, hogy faszságokat beszélek neki. Inkább csak benyomom a rádiót, hogy ne a csendben ücsörögjünk egymás mellett.
Tudom, hogy üres a ház. Apám elég ritkán alszik itthon. Sosem kérdezem, hogy hol a faszban van, de ha tippelnem kellene akkor azt mondanám, hogy valamelyik belvárosi lakásunkban bassza el az időt szó szerint. A kocsibeálló parlagon hever, így nem kell vészterven gondolkoznom, hiszen ha itt lenne apa az azt jelentené, hogy engem vár, azt viszont Aali semmiképp sem nézhetné végig. Leparkolok és miután összeszedtem vizes ingemet a földről ki is szállok. Nem nyitom ki neki a kocsiajtót, nem tolom túl a műsort még a végén túl korán lebuknék, hogy készülök valamire. A bejárati ajtó felé veszem az irányt, amit a kulccsal kinyitok majd belépve felkapcsolom a lámpát.
-Érezd magad otthon.-már féloldalas mosolyra görbülnek az ajkaim. Showtime.

♡ || Outfit

bosszúból!

Időszakosan ugyan, de Zain és az ő dühkezelési problémái előszoktak jönni. Ilyenkor gyakran fenyegetőzik, vagy agresszív és kárt tesz tárgyakban, esetleg személyekben, ha valaki az útját állja. Ezért rezzenek össze, amikor itt terem és látom milyen állapotában van. Egyáltalán nem tiszta.
Tudom, hogy nincsenek megfelelő szavak, amik megszelídíthetnék ezt a vadat, ráadásul vagyok annyira elbaszott, hogy még oda is szúrjak neki egyet. A fröcsögő, megvető szavaival azonban, ő döfi  csak igazán belém a kést és forgatja meg bennem vagy ezerszer.
- Mert te olyan kikúrt módon tökéletes vagy.. ezt akarod mondani ezzel, igaz? Kibaszott Zain Marcus Jefferson, az istenkirály. Bólogatok elismerően, hogy az igen, vannak elképzelések a fejében. - És mégis milyen kikúrt csillagokról beszélsz az égről, amikor legtöbbször azt sem tudod melyik bolygón vagy? Nekem te ne add itt az ártatlant.. Folytatnám az ordibálást én is, hadd hallja mindenki a nyilvánvalót, hogy milyen elbaszott ő is, de Noah közénk áll, amitől az eszem megáll, hogy lehet valaki tényleg ennyire hülye.
Azonnal el is uralkodik rajtunk a káosz. Zain ökle már Noah pofájával ismerkedik, de előtte még rajtam is lök egyet biztos, ami biztos alapon, hogy véletlenül se tudjam az útját állni. Alig térek magamhoz és nyerem vissza az egyensúlyom, mire ők ketten már a medencében kötnek ki. Esélyem sincs megakadályozni. Zain agya mostanra már annyira elborult, hogy teljesen megfeledkezett a külvilágról. A hangom, ami megnyugtatja, de legtöbbször inkább felkúrja, nem talál már utat hozzá. Picsába is!
A legtöbb ember arcára döbbenet ül ki, néhányan meg röhögnek, mintha ez csak egy kibaszott vicc lenne, amikor könyörgően körbenézek, hogy valaki csináljon már valamit.
Valamikor ekkor érkezhet meg Ezra is, amikor a medencébe csobbanva próbálja meg életben tartani Noaht, aki fuldokló, szerencsétlent játszik. Hogy a faszba nem képes az is legalább védekezni?
Courtny körmei mélyednek a bőrömbe, miközben sápadt arcával és potyogó könnyeivel közli velem a nyilvánvalót: Az én hibám. Mondhatnám, hogy mondjon valami újat, vagy azt miért én vagyok az egyedüli bűnbak ma, de megsajnálom szerencsétlent és abban igaza van, ha a sok köcsög a medence szélén nem képes segíteni, akkor valamit nekem kell lépnem.
Nem sokat gondolkozva, így érkezem meg negyediknek a medencébe, abban reménykedve, hátha észleli Zain a jelenlétem. Bár hamar tudatosul bennem, hogy annyit érek, mint döglött lovon a patkó. Semmi értelme. Úgy vág pofán Zain a könyökével, miközben a hozzá képest harmatgyenge erőmmel próbálom lefogni, mint aki ebből semmit sem vesz észre, és gyanítom ez tényleg így van, de azért bassza meg! Én erre rohadtul nem fizettem be.
Vérző orral és egy monoklival gazdagodva kúszok egészen a medence széléhez, miután közlöm vele, hogy én befejeztem, kurvára azt csinál, amit akar innentől kezdve. Én aztán kurva élet, hogy ezek után nem vállalok érte felelősséget.
Az a baj, hogy nem csak a düh uralkodik el rajtam közben, hanem az összes többi fájdalom, amit okozott, és a korábban nekem vágott szavai visszhangoznak a fejemben, egészen megfeledkezve arról mi is történik körülöttem. Mint valami kibaszott szám, ami újrajátszásra van állítva, vagy egy beakadt lemez, ami azt hangsúlyozza mekkora egy önző, hülye picsa vagyok.
Nem sokszor hagyok utat a könnyeimnek, de most útnak indulnak, és vegyülnek az orromból továbbra is dőlő vérrel az arcomon. Gyenge vagyok, és utálom ezt érezni, amikor ennyi árgus tekintet figyel. Legszívesebben elmerülnék, megfulladnék én is a vízben azt játszva nem tudok úszni, és talán meg is tehetem. Meg akarom tenni, legalább, ha már annyira kibaszottul elege van mindenkinek belőlem, úgysem fog ez gondot jelenteni.
Azonban a térdhajlatom és derekam alá simuló kéz, mást üzen. Egy pillanatig abban a tévhitben élek, hogy Zain akar megmenteni a sanyargató gondolataimtól, de amikor a medence szélére felültetnek, hamar összetörik ez az álomkép. Ezra az, legnagyobb meglepetésemre.
Alig van erő bennem, amikor elfogadom segítő kezét és feltápászkodom. Ekkor szembesülök csak újra a történésekkel, és az ediág nem törődött orromból ömlő vérrel, amit Ezra próbál elállítani egy törölközővel, amit nagy pislogások közepette, de átveszek.
- Jól vagy? Lép mellénk Dana bűnbánó tekintettel, én meg erősen sugallom felé, hogy a faszba lennék jól, egyáltalán, hogy kérdezhet ekkora hülyeséget. - Gyere, menjünk be. Karol át, és irányítja a lépteimet a nappali felé. Amikor beérünk a tekintetemet még visszafordítom Zain irányába, akitől továbbra is hangos az egész ház. - Ne törődj vele! Nem éri meg! Fordítja a fejem Dana maga felé, én meg azon nyomban eltaszítom magamtól. - Mert te olyan kurva jó szolgálatot tettél ma, mint barát. Nem igaz? Vágom hozzá most, hogy végre már csak a düh uralkodik el rajtam, és mert őt érem elsőként. Tudod mit Zie? Bazd meg! Kurvára megérdemlitek egymást! Sértődik meg, és faképnél hagy, úgy döntve neki ezt nem kell hallgatnia.
Már épp utána szólnék, amikor Zain taszít egyet rajtam, én meg alig tudom felfogni, hogy mi zajlik le benne, amiért még mindig kedve támad baszakodni velem.
- Komolyan? Ennyi? Ez a te nagy kilépőd faszfej? Üvöltöm utána és azonnal kapom a kurvaanyázásokat, amiért még képes vagyok tovább hergelni. Én csak azt akarom, hogy kurvára nézzen szembe a tetteinek következményeivel, velem, de még csak arra se méltat, hogy rám nézzen.
Ezra ajánlkozása, őszintén meglep, mert rohadtul nem vagyunk mi barátok, inkább csak ismerősök, akik eddig elviselték egymást Zain érdekében. Ha most csak megsajnált, hát nem tudom azzal mégis mit kezdjek.
- Oké. Kösz. Bólintok egyet, de körbenézve a társaságon és az utálkozó tekinteteken, hamar rá kell döbbennem, hogy nem sok választásom maradt, miután Danat is elüldöztem.
A kabátom és a táskám keresésére indulnék legszívesebben, de úgy vagyok vele, hogy mára már azt is elengedem, inkább kifacsarom a hajamból a vizet, paraszt módon ledobom a vérrel átitatott törölközőt a földre, és elindulok Ezra után, mégha Zain jelenlétét el is kell viselnem közben.
- Fasza buli volt köcsögök! Kösz a semmit! Lépek ki az ajtón a végszómmal, bemutatva az összes gyökérnek, ezzel elérve azt, hogy ide már biztos ne tehessem be többet a lábam.
Minden lélekjelenlétemet és erőmet összeszedve, egy nagy sóhaj után beszállok Ezra mellé az anyósülésre, és a visszapillantó tükörben elkapom Zain tekintetét, amiről azon nyomban visszairányítom az útra a figyelmem.
Meggyőződésem, hogy kurva gyorsan megyünk, bár a cucc néhol még mindig dolgozik bennem, de a síri csönd után, ami ránk telepedett, nem is csodálom, amiért őrültek módjára tapossa a gázt Ezra, mint aki nem ismer lehetetlent.
Tapintani lehet a feszültséget, mégsem szólalok meg, azt hiszem elmondtunk már mindent. Lezártuk végérvényesen, és bár azt hittem örökké tart, úgy tűnik ennyi volt a nagy szerelem. Egy részem megkönnyebbül, amikor Zain kiszáll és távolodó alakját vélem felfedezni, a másik meg azon őrlődik, hogy utána kéne szaladni, megállítva őt azzal, hogy újra kéne kezdeni és felejtsünk el mindent, ami ma történt. Még a kezem is az ajtókilincs után nyúl, aztán megrázva a fejem észhez térítve magam, elengedem a dolgot.
- Kéne egy hely, ahol ráncba szedhetem magam. Nem állíthatok így haza. Vonom meg a vállam, miután Ezra visszapattan az autóba, utalva a több helyen is véres pofámra, és a monoklira, na meg a csapzott állapotomra, amiben most vagyok.

Digging my grave.

A döbbent sóhajok, Zain üvöltése, Aali kiabálása, Courtney sikoltozása mind egyetlen maszlaggá gyűlik össze, majd csendesedik el amíg a víz alatt vagyok. Én nem ezt terveztem. Gondoltam iszok egy sört, amíg Zain a szart is kiveri Noahból, majd az utolsó előtti pillanatban belibbenek, hogy rendet basszak, de hát a kurva életbe nem alakulhat semmi úgy ahogyan én azt gondoltam. 10 perce sem vagyok itt és máris a medencében kell a nyakánál fogva kihúznom Noaht, hogy legalább a klóros vízbe ne fulladjon bele az a gyökér. Ki az a retek buzi aki ennyi idős korában még mindig nem tanult meg úszni ÚGY hogy egy kibebaszott medence van a kertükben?
Az összes életképtelen remekül szórakozik miközben én tényleg igyekszem mindenkit életben tartani és Aali az aki végül besegít, bár már most érzem, hogy nem ő lesz az az erő, ami majd megállítja a gyorsan fajuló helyzetet. Csak egy másodpercre akad meg rajta a tekintetem, hiszen egy újabbat kell emelnem Noah testén, hogy legalább a szája a víz fölött legyen. Nem tudom mi történik pontosan, azt hiszem valaki kihúzza Noaht a fogásomból és elindul vele a medence széle felé, akkor pedig Zain minden figyelme rám korlátozódik. Na bassza meg.
Kérdésére és megjegyzésére nem is válaszolok hiszen vagy megütöm vagy megüttetem magam vele. Tényleg már csak ez hiányozna ebből a kibaszott geci estéből. Az állkapcsomat megfeszítve egy millimétert sem hátrálok miközben szinte az arcomba mászik, de ahelyett, hogy bármit is tenne fogja magát és megcélozza a partot. Fasza. Legalább egymást nem kell ma megagyalnunk. Akkor lenne csak az igazi a műsor. De nem történik semmi. Egyszerűen csak faképnél hagy, nekem pedig ekkor akad meg a tekintetem a medence szélébe kapaszkodó Aalin, akinek nem is kicsit dől a vér az orrából. Tempósan közelítem meg, térdhajlata és dereka alá nyúlva emelem ki vékony testét felültetve a medence szélére.
Zain még akkor is nagyban őrjöng amikor még kifelé mászok a vízből majd Aali felé nyújtva a kezemet segítem fel.
-Ezt add ide!-tépem ki valaki kezéből a törölközőt és Aali orra alá tartva igyekszem elállítani a vérzést anélkül, hogy különösebben nyomást helyeznék rá. A franc se tudja, hogy mekkorát kapott, bár azt sem tudom, hogy mikor nézhetett bele Zain öklébe vagy könyökébe. Noah életbentartásával voltam elfoglalva éppen.
Dana lép közelebb Aalihoz, így én arrébb vonulok néhány lépéssel miközben fél füllel még mindig Zain agymenését hallgatom. Amikor elindul felém kicsit kihúzom magam várva a folytatást, de minden baszakodás helyett csak megcsapkodja a mellkasom és igényt tart sofőri szolgálataimra.
-Jól van, haver, lépjünk.-forgatom meg a szememet, de ezt már szerintem nem is látja, mert vizesen csattog keresztül mindenen... és mindenkin. Most vagy soha. Aali mellé lépek.
-Figyi.. ha szeretnéd hazadoblak. Mármint ha még képes vagy 5 percig elviselni Zaint amíg elviszem őt is...-ajánlom fel neki. Valami ilyesmiben reménykedtem amikor ma felcsaptam hű fegyverhordozónak, bár ennyire meredek még az én fantáziám sem volt.  Kigombolom az ingemet és levéve magamról kitekerem egy kicsit a vizet belőle.
-Gondold át nyugodtan. Pár perc és indulunk.-vonom meg a vállamat majd elindulok kifelé. A ház előtt kiveszem az egyik csaj kezéből a félig elszívott cigarettáját, de még csak el sem küld a picsába, hanem el is pirul miután rákacsintottam. Vizes vagyok és félmeztelen. Persze, hogy nem volt egy kibaszott rossz szava sem. A kocsiig pont el is szívom és félrepöckölöm a csikket mielőtt beülök és az anyós előtti lábrészhez ledobom az ingemet. Holnap vihetem kitakaríttatni a kocsit. Kurva jó.
Még várok egy kicsit és amikor megjelenik Aali közelítő alakja beindítom a motort. Nem szólok egy szót sem csak megvárom magí beül majd hátramenetbe baszva a váltót tolatok ki majd indulok is vissza Zainék lakása felé. Ha valaki azt mondja, hogy idefelé siettem, akkor nem tudom, hogy hogyan jellemezné a vezetési stílusomat visszafelé. Úgy hajtom a porschét keresztül a válaszon, mintha nem lenne holnap. Leparkolok a ház előtt és le sem állítom a motort csak üresbe rakom és berántom a kézit majd kiszállok és előredöntöm az ülést, hogy Zain ki tudjon szállni.
-Holnap beszélünk..-vagy nem, ha még rám is megsértődik azért mert nem hagytam, hogy vízbe fojtsa Noah-t.

♡ || Outfit

bosszúból!

Ma is sikerült. Könyvelem el magamban győzelemként, miközben mosollyal az arcomon tudatom a világgal, hogy jól vagyok. Minden rendben.
De mi az igazság? Tényleg csak ennyi lenne? Az ember belibben egy buliba, felvesz magára egy álarcot és mindenki benyeli a sok hazugságot? A temérdeknyi faszságot, amit itt előadok? Tényleg ennyire hülyék, vagy csak ennyire felszínes egy társaság, amibe kerültem?
Rá kell döbbennem, miközben ez az egész megerősít benne, hogy sorra űzöm el magam mellől azokat a barátokat, akik tényleg törődnének velem. Akikre számíthatnék, akiknek őszintén kiönthetném a szívemet.
Ha Lita és Jayce most itt lenne, ők észrevennének. Látnák rajtam a mosoly mögé bújtatott fájdalmamat. Felismernék, hogy hezitálás nélkül, padlógázzal, egyenesen a szakadék felé tartok. De nincsenek itt, és valahol ezt is én akartam. Mostanra meg megmaradt a felszínes kapcsolatok tömkelege. Mert abból aztán bőven akad. Nem arról van szó, hogy Dana álszent lenne, vagy nem bírnám az őrült fejét, de soha nem tudom igazán milyen szándék vezérli. Megbízhatok benne, vagy a barátságunk csak látszat, ami kimerül egy-egy közös buli megtartásában?
Az van, hogy néha teljesen megtudom érteni, amikor Zain utálkozik. Rosszul van az elkényeztetett seggű, picsogó, gazdag kölyköktől, meg a hasonló buliktól, mint amit ma is tartanak. Én meg úgy teszek, mintha csak nem lennék én is egy közülük. Nem tudom.. Nehéz megfogalmazni hova is tartozok, de azt tudom, hogy hozzá. Örökké és végérvényesen. Legalábbis ebben hiszek, kivéve, amikor sikerül megingatnia az elképzeléseimet.
Az az igazság, hogy baromi elhagyatottnak érzem magam. Mint akivel már tele van a másik hócipője és aki már nem nyújt megfelelő teljesítményt. Egy igazán pocsék barátnő, akivel a pasija már nem akar közös időt együtt tölteni. Ráadásul mostanában egyre gyakrabban kerget annak a gondolata, hogy van valaki. Valaki, aki felkeltette a figyelmét. Talán egy új elsős, valami friss husi, aki izgatja a fantáziáját, vagy már talán izgatott valami egészen mást is. Minden egyes alkalommal belepusztulok, amikor csak eszembe jut, mégis beépült az agyamba, és egyre többször jön elő ez a kép. Főleg, miután egyik nap azon kaptam Zaint, hogy miközben rajta lovagoltam, képes volt a telefonjába feledkezni. Szóval kurva élet, hogy lecserélt, de legalábbis tervezi.
Felperzsel ez a képzelgés és beleőrülnék, ha csak a szobám falát kellene egész nap bámulni, ezért kötök ki végül Noah buliján, holott rohadtul nem vagyok igazából egyik ficsúr képére sem kíváncsi. De legalább a kokain segít. A tömérdek vodka meg lök rajtam még egyet. A szakadék legmélyére, de ez most mit sem számít.
Szinte hallom az összesúgó, féltékenykedő csajok ribancozását, amikor Noah a hátam mögé lép és szorít be Danaval együtt, amitől a testünk tánc közben összesimul, én pedig bepréselődök kettőjük közé.
Felnevetek. Az egész csak szórakozásnak indul. Nem látok bele többet, annak ellenére sem, mennyire pocsékul fest a látvány, miután Danát a medencébe vágják, és már csak Noah és én maradunk. Kettecskén, mint egy enyelgő pár, akik már kellően felfűtött hangulatra itták és szívták magukat.
Aztán egyszerre üt be újra a sok szar. Az összes kreált történet, amit sorra gyártottam Zainről és a képzelt kis kurváról a fejemben. Le kell hunyom a szemem. Mintha ezzel megtudnék feledkezni mindenről és mindenkiről körülöttem. Mintha csak néhány perc erejére is, de megszűnhetnék a külvilágnak létezni.
Zainre gondolok. Állandóan rá. Azt akarom, hogy úgy legyen rám szüksége, hogy újra úgy érintsen, ahogy most Noah. Tudom, hogy rossz, miközben hagyom, hogy Noah gyengéden végig simítsa a kezét a nyakamon, majd a csupasz vállaimon, de talán Zain irányába való bosszúból, mégis engedem neki. Vagy csak totálisan beálltam mostanra.  
Összerezzenek, amikor kinyitom a szemem és fájdalmasan tárul elém a valóság. Mondhatni teljes erővel pofán vág. Magamhoz térek és rá kell eszmélnem, hogy közszemlére tettem minden bennem csapongó érzésemet, de egyáltalán nem úgy, ahogy én azt belül megéltem.
Zain itt van és kurvára nem tudom, hogyan került ide, de amikor Dana mellém lép és megmutatja a vírusként terjedő videót rólam és Noahról hamar összeáll a kép miért borult ki ennyire. Picsába az összes trinityssel!
- Csak azt akartam, hogy Zain féltékeny legyen rád.. Hogy lássa mit veszít.. Magyarázza Dana, én meg holt ideg leszek a csajtól.
- Baszd meg Dana! Teljesen elgurult a gyógyszered? Förmedek rá, miközben hidegzuhanyként ér a hátba támadása, az ő állítólagos segítő szándéka. Persze nem ő volt az egyetlen, aki videót készített az eseményekről és videó nélkül is hamar Zain fülébe jutott volna a dolog, mégis felkúr Dana, amiért ezt ő tényleg jó ötletnek találta.
Néma csend telepszik körénk, egyedül Zain torkaszakadtából üvöltöző fenevad hangja tölti meg a teret. Kurva nagy bajban vagyok, ahogy Noah is. Azonnal le is veszi rólam a kezét, és védelmezően elém áll, valami rohadt béna szöveggel, de a szavaival csak olajat önt a tűzre.
Zain tekintete szavak nélkül is mindent elárul. Egyszerre dühös és mérhetetlenül csalódott. Őszintén? Még csak hibáztatni sem tudom. Én is az vagyok. Én is napok, hetek, sőt hónapok óta ezt érzem és, miközben egymással nézünk farkasszemet ezt próbálom sugallni felé, hogy egy kicsit értsen meg ő is engem. Mindennek volt egy kibaszott előzménye.
Elindulok Zain felé, Noaht magam mögé utasítva ezzel. A lépteim egyáltalán nem határozottak, fogalmam sincs mi járhat most épp Zain fejében. Szabályosan rettegek attól mi lesz a következő lépése, de a szavaim egyáltalán nem ezt tükrözik. Mondhatni még adom is alá a lovat, hogy valami hülyeséget tegyen.
- Én mit művelek? Egészen eddig úgy tűnt, nem igazán érdekel, mi van velem. Állok meg előtte és kezdek védekezni. A hangom sértett és egyáltalán nem adom meg neki az örömöt, hogy magyarázkodásba kezdjek.
- Ti meg mi a faszt bámultok? Üvöltöm el végül  én is magam a bámuló, néhol kamerázó tömeg felé, majd a tekintetemet vissza irányítom Zain szikrákat szóró szemeihez.
Noah, mintha csak a halálát kívánná úgy szólal meg ismét, és ismerve Zaint tudom, hogy neki ennyi elég. Pattanásig feszültek az idegei.
- Zain ne! Kérlelem könyörgően, de ő akadályt nem ismerve söpri le a mellkasára vándorló kezemet, majd lök félre az útból, hogy az öklét megismertesse Noah képével.
Felsikítok, de Noah már az egyik zsúrkocsin köt ki, Zaint meg teljesen elvesztettem, mintha minden körülötte lévő hangot kizárt volna, köztük az enyémet is.
- Zain! Hagyd abba! Kiáltom el magam ismét, miközben az eltaszító kezei által elvesztett egyensúlyomat visszanyerem. Gyors léptekkel veszem feléjük az irányom, hogy megragadhassam Zain karját, de mielőtt elérném a medencébe löki Noaht és azon nyomban ő is ott köt ki, ahol folytatja az ámokfutását.
Mostanra már az eddig bent bulizó nép is a medence köré gyűlik, így válik a privát buli egy népes nézőközönséggé, ahelyett, hogy bárki segítene. Sikoltozok, könyörgök, hogy Zain hagyja abba, de a szavaim süket fülekre találnak továbbra is. Attól kezdek el rettegni, hogy tényleg képes megölni Noaht. Kétségbeesetten körbenézek, könnybe lábadt szemekkel, amikor újabb csobbanás hallatszik a medencében. Tekintetemet visszafordítom és most az egyszer örülök, amiért Ezra itt terem, és ő az, aki próbálja Zaint visszafogni. De Zain agya már annyira elborult, hogy úgy tűnik már a legjobb haverja sem elég.
- Zie csinálj valamit! Miattad van ez az egész! Ragadja meg a karomat Courtny és szorít rá, miközben potyognak a könnyei félelmében. Végülis azt kell végig néznie, hogy a bátyját agyon verik és nem segít senki sem.
Levakarom a kezét az enyémről, és egy világrendítő sóhaj után, fejest ugrok én is a medencébe, egészen a vesztembe, ha már úgyis én tehetek az egészről.
- Zain! Kérlek! Hagyd abba! Megfogod ölni! Kérlelem továbbra is, miközben óvatosan közeledek hátulról felé. Ezrával egy pillanat erejére összenézek, legalább ő gondoskodik róla, hogy Noah ne fulladjon meg, mégha közben folyamatosan kapja az ütéseket is.
- Szeretlek, baszki! Ne csináld ezt! Ragadom meg az éppen lendülő karját teljes erőmből, de mihasznának érzem magam közben. Rohadt mód nem is érek el vele semmit, azon kívül, hogy Zain könyöke arcon vág engem, én meg azonnal hátrahőkölök a fájdalomtól, amit a szemem alatt keletkező folt és a vérző orrom igazol.
- A picsába is! Engedem el, fizikálisan és mentálisan is Zaint, amikor az arcomhoz kapok. - Öld meg, ha ennyire akarod! De mi végeztünk! Üvöltöm oda neki dühösen, minden csalódásomat beletéve, miközben folynak le az arcomról a könnyek.
Kivörösödő arcommal fordítok hátat a dulakodó fiúknak, és teljesen elgyengült, kimerült testtel, lélekkel közelítem meg a medence szélét. Minden testrészem nehézzé, fájóvá válik, úgy érzem még a belső szerveim is sikoltoznak. Közben mégis teljesen üres vagyok legbelül. Kiábrándult tekintettel fordulok vissza a fiúk irányába, miközben elkezdek szédülni és eltudnék ájulni a fejfájástól, ami hatalmába kerít. Az őrült sikoltozások, Courtny kétségbeesett hangja, Zain vad zihálása nem akar megszűnni. Egyre csak erősödik, én meg ezáltal gyengülök.

Digging my grave.

Szinte érzem ahogyan egyre jobban kitölti a kocsi légterét a belőle áradó feszültség, nekem pedig nincs is semmi másra szükségem. A szavaim nyomán egyre jobban felbűszül és én pontosan azt akarom elérni. Addig lóbálom előtte a vörös posztót, amíg oda nem érünk. Remek barát vagyok ugye?
Csak biccentek egyet a fejemmel amikor megköszöni a cigit, amit úgy szív el, mintha az élete múlna rajta. Ha az övé nem is másé lehet. Nem nézek rá. Az útra koncentrálok, hogy ne basszam oda sehova a kocsit, de így is el tudom képzelni, hogy milyen feje lehet, főleg amikor meghallom a nevetését, amiről pontosan tudom, hogy mennyire rugózik már az agya. Mocsok módon forgatom tovább a kést a sebében, amit a nője szúrt a bordái közé. Mondanám, hogy sajnálom, de igazából így jár az aki ilyen szarságokra adja a fejét, mint a párkapcsolat.
-Szívjad nyugodtan. Én többel lógok neked úgyis.-vonom meg a vállamat egy lagymatag mosollyal. Most még azt is jól tűröm, hogy a kocsiban dohányzik. Legalább az ablakot totál lehúzta, így nem fog bent rekedni a füst, hogy magába szívja a bőrülés.
-Na látod itt a hiba. A dugás egyszerű. Nincs benne kérdés. Csinálod amíg jól esik lelépsz amikor végeztél.-pillantok rá én is egy másodpercre. Persze voltam én az ő helyében. Tana után fosul voltam, de nem tudom, hogy az bántott annyira, hogy buktam a nőmet vagy az, hogy egyébként simán megúsztam volna, ha Jess tudja tartani a pofáját és nem jár el a szája arról, hogy mást keféltem a szabadidőmben.
-Hát tudod van az úgy, hogy kár erőltetni valamit, ami baszik magától beindulni. Szíved lelked beletetted azt nézd meg mi a hála. Ahelyett, hogy neked pucsítana most éppen valaki másnak dörgöli a seggét. Láttam a videót.-kicsit oda is lépek a gázra, mert végre ereszt annyit a forgalom, hogy tudjak néhányat előzni és megrövidítsem az utazással töltött időt.
-Na végre! Ez volt az első értelmes mondatod ma!-én tényleg nagyon igyekszem eltakarítani őt az utamból, hogy megnyerhessem azt a kurva fogadást. Ha szakítanak legalább annyi enyhítő körülmény lehet, hogy nem úgy mentem rá Aalira, hogy közben még Zain nője. Bár ha véletlen kiderül a dolog ígyis úgyis elkeni a számat, szóval tiszta szívből remélem, hogy legalább dughatok egy jót előtte.
Igazából nekem nem is kellene tovább basznom az agyát. Megteszi ő magától is, amikor végtelenítve pörgeti le újra és újra a szemei előtt a videót, ami ezt az egész mai hadjáratot elindította. Hirtelen felcsattan fel és még az én szemöldökeim is emelkednek egy kicsit a meglepettségtől. Noah? Jobb nem volt? Amikor viszont az ökle puffan a műszerfalon, már bennem is felmegy egy kicsit a pumpa.
-EMBER! Ne a gépet büntesd!-máskor valószínűleg jobban felakadnék a dolgon, de most úgy érzem, hogy inkább még jobban gyorsítanom kell, mielőtt a Porschén veri le a mérgét. De kurvára örülnék én annak..
Még a gyűrű is távozik az ablakon, és már a keze is vérzik. Fasza. A katona bevetésre készen áll.
Leparkolok és a biztonság kedvéért még alákenek egyet a hangulatának, hogy biztos legyen a siker, bár ez inkább már ilyen utolsó kenet féleség tőlem.
Szinte bűntudatom lesz amiatt amire éppen készülök, hiszen ő tényleg azt gondolja, hogy éppen a leghűségesebb barátjába kapaszkodik éppen. Megveregetem a hátát.
-Én is szeretlek, tesó. Melletted leszek.-mint egy jó barát. Ja.. vagy valami olyasmi.
Már robban is ki a kocsiból, így én is kiszállok, hogy ne maradjak le a műsorról. Úgy bassza be a kocsi ajtaját, mintha a klotyóból jött volna ki és ajkaimat összeszorítva tartok bent egy combos baszdmegolást. Mérgembe csak az ülésre baszom a napszemüvegem mielőtt Zain után indulok. A kocsikulcs a zsebembe csúszik és már most tudom, hogy a belépőnk sem lesz a legegyszerűbb. Közbeszólhatnék, hogy valahogy tényleg bejussunk, de úgy érzem Zain már így is a helyzet magaslatán áll, így egy szórakozott félmosolyba görbül a szám. A kocsinak támaszkodva, az ökleimet kiropogtatva várok, hogy rám mikor lesz szükség és amint Jimmy kap egyet a saját füzetétől már lököm is el magam az autótól, hogy beszálljak, de elsőre rossz irányba koncentrálok, mert azt gondoltam, hogy a kis ajtónállót kell elrendeznem, hogy Zain szabad utat kapjon, de Ricky csengőbongó hangja szinte elpattintja még az én agyamat is. A srác előszeretettel ugat szarságokat a hátam mögött és Tanara is ráhajtott amikor még együtt voltunk, ami leginkább azért érdekel, mert velem szemben volt tiszteletlenség, így itt van az ideje, hogy kicsit megbeszéljem vele az erőviszonyokat. A mellkasomnak csapódik, de onnan már lököm is tovább a járda felé. A pólója nyakánál fogva emelem feljebb.
-Csá Rick! Hiányoztam?-vigyorgok a képébe mielőtt az arccsontját célozva kap tőlem két jobbost. A baseball ütőt természetesen nem hagyom mellette még a végén eszébe jutna azzal utánunk jönni, így azt nemes egyszerűséggel elcsűröm a kert irányába mielőtt még Jimmyt is Ricky mellé igazítom egy gyomrossal. Igyekszem nem túl sokáig húzni kint az időt, de muszáj vagyok a két seggarcot hatástalanítani.
HÚÚÚ gyerekek. Megjöttünk. Zsebre dugott kezekkel sétálok komótos tempóban Zain nyomait követve már csak az hiányzik, hogy fütyörésszek. Eltévedni úgysem tudok hiszen döbbent arcok szegélyezik a nyomvonalat amin haladt. Majd kis akadályba ütközök, mert a nézelődő embereken valóságos sorfalat alkotnak, amin alig tudom átverekedni magam miközben már hallom Zain tajtékzó hangját és a csörömpölést, ami a különböző üveget törését jelzi. Nem látok innen még lófaszt se pedig nem vagyok egy alacsony gyerek. A csobbanás hangjára viszont utolér a motiváció és elkezdem agresszívabban félrelökni a testeket az utamból, de mielőtt bármit tehetnék Courtney vékony ujjai marnak a felkaromba megállítva.
-EZRA! SEGÍTS MÁR! NOAH NEM TUD ÚSZNI!-visít az arcomba pedig ott állok közvetlenül mellette, szóval abszolút nem lenne szükséges, hogy kiabáljon.
-Engedj már akkor el, BASZOD!-hámozom le magamról az ujjait majd anélkül, hogy alaposabban körbenéznék kezdek el futni a medence felé és elrugaszkodok a peremnél, hogy egy fejessel a lehető legközelebb érkezzek hozzájuk. Amikor feljövök a víz alól Zain éppen lefelé nyomja Noah vörös fejét a felszín alá, ami már az én idegrendszeremnek is egy kicsit sok. Még a végén megöli ez a barom.
-ZAIN! ELÉG!-kiabálok rá és igyekszem a mellkasánál hátrább tolni miközben a másik kezemmel Noah ingének a nyakára markolok felhúzva őt, hogy levegőt tudjon venni. Bánta volna a faszom ha laposra veri, de vízbe fojtani ezt a kis köcsögöt már egy egészen másik kérdés. Azt azonban már most tudom, hogy én ide kurvára kevés leszek egyedül, hiszen Zain még így is eléri ezt a seggdugaszt, így annyit tudok tenni, hogy nem engedem a víz alá merülni Noah fejét és igyekszem nem a saját arcomat az ütések útjába engedni. Bassza meg. Ezzel azért gecire nem számoltam még én sem.

♡ || Outfit

bosszúból!

Oké, legyen! Én sem vagyok egy könnyű eset, egy ma született bárány, vagy egy földre szállt angyal, ezt beismerem. De amit az utóbbi időben Zain megenged magának, az már rohadtul nincs rendben. Unom, hogy sorra nyelem a faszságait, a kifogásokat, amiket arról gyárt, miért is nincs ideje rám, vagy miért felejtett el eljönni a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyre. Elvileg annyi gógyija még neki is kéne lennie, hogy legalább dobjon ilyenkor egy sms-t valami nyálas, fos szöveggel. Attól talán könnyebb lenne az ő lelke is, és én sem robbannék fel egy hisztiroham közepette. De, ha már nem akar velem lenni, hát mondja azt. Még mindig jobb, minthogy képes teljesen hülyére venni. Mintha csak egy kibaszott plüssmackó lennék neki, akit akkor vesz le a polcról, amikor őfelségének éppen úgy tartja kedve. Na elmehet a büdös picsába! Nem vagyok én holmi játékszer!
Dühös vagyok, fortyogok legbelül, ő meg biztos azt állítja, csak hisztizek, hogy ez egy újabb havi baj, vagy a szokásos hülye dumáit osztja valakinek. Lefogadom, hogy éppen Ezrának hord el mindenfélének. Látom magam előtt, hogy még képes engem beállítani hibásnak, mintha csak én tehetnék mindenről. Pedig tutira nem csak tőlem származik a sok szarság, veszekedés, amit hónapok óta nyelünk együtt. Szinte már alig beszélgetünk. Az is hat inkább üvöltözésnek, amikor a sok mocsok ömlik mindkettőnk szájából, amit később lerendezünk egy gyors, aligha kielégítő békeszexel, mintha azzal pontot tehetnénk a vita végére. A gond csak az, hogy már ez sem használ. Ezek után meg ne hibáztasson senki, vagy hibáztasson, igazából pont leszarom, ha úgy döntök saját programot szervezek magamnak, ahol neki nem kell részt vennie. Végülis nem kötelező nekünk sülve-főve együtt lennünk, mint valami nyálas romkom szereplők.
Így kötök ki Noah medencés buliján is, amitől gyanítom Zain tiszta ideg lesz, amint megtudja, hogy itt teszem a seggem. Amúgy meg totálisan megérdemli, hogy kicsit ő is feszengjen. A nálam hagyott pénztárcájában található kokóról meg még nem is beszéltem, amit ma kedvemre elszívok, ha már volt olyan rendes, és itt hagyta nekem. Gondolom nem éppen ezzel a céllal, és nem szándékosan, de most engem ez hol érdekeljen?
A Colton ház egyébként elég szép tömeget vonzott be, leginkább az iskolai elitjei tették tiszteletüket, nos Noah külön kérésére. Dana az első, aki a nyakamba ugrik, amikor megérkezek.  
- Idenézzetek ki tisztelte meg köreinket. Zie Minette, hol bujkáltál eddig? Kérdezi tőlem, mintha korábban elnyelt volna a föld, pedig egyszerűen csak arról van szó, hogy ez nem éppen Zain közege. Neki ez már túl flancos, és rongyrázós, nincs oda az efféle bulikért és társaságért. Ráadásul ő sem az az arc, akit Noah kifejezetten látni akar a buliján, nem véletlen volt a külön meghívó.
- Hagyd már Dana! Nem kell ez a felhajtás! Legyintek egyet a kezemmel, miután végre sikerül kiszabadulnom az öleléséből.
- Hello Zie! Örülök, hogy eljöttél. Lép hozzám oda a házigazda Noah személyében és szorosan magához ölel, majd nyom két puszit az arcomra, mire én kérdőn tekintek rá, hogy mégis mi lelte. Mi ez a hirtelen érdeklődés? Nem szokott ő ennyire örülni nekem. Legalábbis soha nem mutatta eddig.
- Na most, hogy mindenki kiölelkezte magát ad valaki inni is, vagy saját magamat kell kiszolgálnom? Teszem fel a lényeges kérdést, mert egyáltalán nem jópofizni jöttem ide. - Tudjátok mit.. Megoldom! Sóhajtok egyet, miután látom senki nem veszi a lapot, ezért Dana kezét megragadva a konyhába indulok.
- És min tudtatok már megint összebalhézni? Célozgat Dana Zainre, én meg alig érkeztem meg, máris sikerült felkúrnia az agyamat. Ezek szerint gyorsan terjed a pletyka. Most komolyan.. senkinek sincs saját élete, vagy jobb dolga?
- Inkább az a kérdés, hogy min nem. Vonom meg a vállam, miközben a konyhába érve néhány bunkót a suliból arrébb irányítok az utamból, hogy tölthessek magamnak valami innit. Tudod mit? Engem már nem is érdekel. Csak jól akarom érezni magam. Lehetne, hogy Zain mentesítjük ezt a beszélgetést? Nézek rá egyszerre könyörgően, és utasítóan, hogy hagyjuk már ezt a témát. - Egyébként is.. van itt nekünk valamim. Húzom egészen közel magamhoz, és a táskámat felnyitva megrázom a kokainos zacskót úgy, hogy csak ő láthassa. A felcsillanó szemei sokat mondóak, így nem is hezitálok sokat, tovább vonszolom a tömegen keresztül, most már piával a kezemben, egészen az emeletig a fürdőszoba helyiségbe, amit magunkra zárok.
- Basszus Zie! Úgy rángatsz, mint korábban én tettem, amikor még első éves voltál és azt sem tudtad merre vagy arccal! Teszi Dana a kedves megjegyzését, miközben a fürdőkád szélén elhelyezkedik.
- Most mit mondjak? A tanítvány túlszárnyalta a mestert? A kérdésemre mindketten felnevetünk, és tényleg eszembe jutnak az első heteim a suliban, amikor még teljesen mások voltak a prioritások. Közben a fürdőszobaszekrényre kiszórom a zacskó kokaint, amit elfelezek, és az én részemet fel is szívom. - Na gyere, mielőtt nem hagyok neked! Dana erre azonnal mozdítani kezdi a seggét, és hozzám hasonlóan felszívja az orrába a kokaint. - Amúgy meg.. inkább neked kéne mesélned, hogy éppen ki szedegeti le a pókhálóid. Vagy nem pókhálósodtál még be? Cseszegetem szimpla szeretetből, amire ő játszani kezdi a sértettet.
- Te meg nem unod még, hogy Zain az egyetlen akivel lefeküdtél? Vág vissza, amire én hozzá is vágok egy fogkrémes tubust, mert épp az akadt a kezem ügyébe.
- Baszd meg Dana! Beszélgetés helyett, inkább menjünk le a többiekhez. Bulizni akarok. Javaslom neki, mert nem egészen az ő lelki támogatásáért, vagy baszogatásáért jöttem.
Mire átvergődünk az egymáshoz odadörgölőző kanos tini tömegen, a dübörgő zene ritmusára, mintha hatni kezdene a felszippantott kokain is. Danaval egészen a kint lévő fűtött medencéig sétálunk, ahol valami privát buli vette kezdetét.
- Sziasztok csajok! Gyertek rövidezni! Hív oda magához minket Noah, mi meg mivel szeretjük fokozni az élvezeteket, kérdés nélkül belemegyünk. Egy idő után már nem is számolom, hogy hány vodka csúszik le a torkomon, annyira sikerül beállnom, és Dana vigyorgó képét elnézve, ő is hasonlóan jó állapotába csúszott szét.
- Gyere táncoljunk! Ragadja meg a karomat Dana, és szorosan egymáshoz simulva kezdünk el a zene ritmusára mozogni, amire a srácok a nyálukat kezdik csorgatni. Legnagyobb meglepetésemre Noah egyszer csak mögöttem terem, így kerülök egy szendvicsbe, és ér össze a testem mindkettejükkel. Felpezsdít, élvezem, még azzal sem törődök, amikor Danát bevágják a medencébe és szegény alig tud onnan kikászálódni. Behunyom a szemem és azt képzelem bárcsak Zain lenne itt velem. Annyira szeretném, hogy a hajzuhatagomat elsimító kéz az övé legyen. Őt akarom, de csak Noah áll mögöttem, az ő lehelete éri a nyakamon lévő kis pihéket. Mégis tehetetlennek érzem magam ahhoz, hogy ellenkezzek. Csak úszok, abban a hitben ringatva magam, hogy ez Zain is lehetne. Neki kéne most szorosan magához ölelnie.

Digging my grave.

Tana szava kísértetként kergetnek nyughatatlan éjszakákba. Még nem tettem semmit. Még nem tudom hogyan férkőzzek Aali közelébe, de ez nem jelenti, hogy tétlenkedek, csupán opportunistaként várom, hogy kínálkozzon számomra a megfelelő helyzet. Tudom, hogy elindultak a lejtőn. Tudom, hogy viharfelhők takarják el az eget. Egyszerűen csak teret kell adnom a történéseknek, amik az én ügyködésem nélkül is a egyszerűen tálcán fogják kínálni a lehetőséget, hogy elvegyem, amit el kell. Egy ostoba fogadás.. az exem nyakatekert ügyeskedése, hogy a természetemet rabigába hajtsa saját érdekei szerint. Tisztában vagyok azzal, hogy a két lány mennyire fúj egymásra ahogy azzal is, hogy mit kockáztatok. Nem tudnám megmondani a napját, hogy mikor szólalt meg utoljára a lelkiismeretem és talán itt lenne az ideje, hogy elgondolkozzak azon, hogy vajon miért hallgat még akkor is bőszen amikor a tiltott vadat készülök meglőni. A racionális gondolkodástól menekülve a tudatmódosítók világába minden alkalommal bűnbocsánatot adok magamnak.
A pincében a levegő már nehéz a fű jellegzetes szagától. A haverok kanapéján héderelve igyekszem dűlőre jutni, hogy mi is legyen a mai este folytatása. Totális szétcsúszás? Egy gyors megkönnyebbülés egy lány két combja között? Mindkettő? Miért is ne? Ugyan ki állíthatna meg. Lustán szívok még egy utolsót a cigarettából mielőtt előredőlve elnyomom a hamusban a csikket és a tekintetem lassan siklik végig az arcokon. Több szempár is szegeződik rám, van miből válogatnom. Nyelvemmel megnedvesítve az ajkaimat keresem a megfelelő jelöltet, akiről néhány perc leforgása alatt letéphetem a fehérneműt vagy ha még arra sem veszek a fáradságot, akkor félrehúzhatom az útból.. és bingó. A szemkontaktust felvéve már mozdulnék is a kék szempár irányába, de telefonom rezgése megállít egy pillanatra. A kijelzőn Zain neve köszön vissza rám. Talán más esetben egyszerűen figyelmen kívül hagynám, hogy most és azonnal szüksége van rám, de a tömör, hirtelen üzenetből arra következtetek, hogy valamin elment az agya. Ha pedig van egy kis szerencsém, akkor Aali lesz a kiváltó ok. Márpedig a csoportos beszélgetéseket megnyitva úgy látom, hogy máshol igencsak kezd bemelegedni a buli. Nem is értem én miért itt rontom a levegőt.
-Léptem!-állok fel a kanapéról és a napszemüveget az ingem nyakából leakasztva célzom meg a kijáratot. Az ajtóig vezető úton érzek magamon egy csalódott tekintetet. Bocs szivi.. talán legközelebb. Az utcára lépve már fel is helyezem a sötétített lencséket a szemeim elé annak ellenére, hogy már javában dübörög az éjszaka az égbolton. Enyhén szétcsúszva azonban olyan szinten szarul látok a közvilágítástól és a többi jármű fényétől, hogy muszáj vagyok még ilyenkor is hordani. Csökkenteni kell az ingereket.
A Porsche halkan dorombol fel és máskor talán jóval kíméletesebben bánnék vele, hagyva, hogy bemelegedjen egy kicsit most azonban szigorú tempót diktálok vele, hogy a lehető leggyorsabban érjek oda Zainért. Írok neki amikor már csak 1-2 perc az érkezésem, de jóformán felesleges is, hiszen a következő saroknál már látom is a felém kocogó alakját, így egyszerűen felcsapom a vészvillogót és megvárom amíg odaér és berakja magát az anyósülésre.
Fejemet lejjebb billentve vetek rá egy pillantást a napszemüveg fölött és valósággal fortyog a dühtől.
-Megyek már.. megyek.-rázom meg a fejemet és még csak meg sem kell kérdeznem, hogy hova. Kurva nagy balhé lesz és én ezüst tálcán kínálom fel a számára az odajutást. Talán pontosan ez volt az az este amire vártam, így már mozdítom is a kocsit, hogy  minél előbb elbaszhassa mások estéjét.
Kérdésére nem válaszolok. Nem tudok, így nem is akarok, illetve valami azt súgja, hogy nem is vár választ tőlem, egyszerűen csak készül felrobbanni.
-Hát nem tudom, baszd meg. Amint odaérünk kiderítheted. Talán szükséges mostmár tényleg egy kis erődemonstráció, hogy mindenki megtanulja a helyét. Csak baszakodik veled..-vonom meg a vállamat alattomosan adva alá még jobban a lovat. Máskor talán rászólnék, hogy ne a kocsin akarja levezetni a feszkót, de most pontosan az lenne a lényeg, hogy tovább pumpálja az agyát.
-Van hát.-bólintok és előhalászom a zsebemből a dobozt a gyújtóval és odaadom neki. Rühellem amikor a kocsimban dohányoznak, de ezt most újfent be kell nyelnem a cél érdekében.
Tempósan haladok át az utcákon és úgy tűnik Fortuna ma tényleg a keblére fogadott, hiszen a forgalom sem nehezíti meg túlságosan a dolgomat.
Nem nézek rá, mert nem vagyok benne biztos, hogy ilyen sebességnél nem dobom el a kocsit, de kicsit megingatom a fejemet.
-Én? Lófaszt se. Nem véletlen nem túráztatom magam ilyen párkapcsolatos faszságokkal. Punci jut így is. A többire meg a halálnak sincs szüksége. Nézz magadra ember.. most épp kefélhetnél egy könnyű kis szőkét vagy amihez éppen kedved van, hogy egy jót szunyálhass utána ehelyett mentened kell a becsületedet. Most őszintén.. megéri?-kérdezek vissza. Talán most van olyan idegállapotba, hogy ne gondolja úgy, hogy tök jó buli járni valakivel, annak ellenére, hogy tudom mennyire odáig van a csajért. Nekem viszont csak arra van szükségem, hogy a lehető legjobban összeugrasszam őket mielőtt támaszként megjelenhetek Aali életében és a lábai között.
-Zain.. kurvára tegyél rendet.-pillantok rá miközben már leparkolom a kocsit. Amint ő kiszáll én is így teszek majd árnyékként követem a személyes bosszúja irányába. Kurva nagy balhé lesz. Azt hiszem erről én is gondoskodtam.

♡ || Outfit