☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

indig is úgy képzeltem egy olyan kapcsolatot, amiben én is szívvel lélekkel benne vagyok, hogy majd megleszek a másik nélkül, mert én annyira független vagyok. De persze túl jó volt a kezdet és még anyámnak is bevallottam már hétfő este, hogy mennyire utálok már egyedül aludni, aki persze a nyafogásomra csak nevetett, majd a kezembe nyomott egy pohár bort, hogy ez majd elaltat. Mivel nagyon jól tudja mennyire nem vagyok az alkohol rajongója, gyorsan visszakerült hozzá és nevetve húzta le. De cserébe őt jól fejbe is vágta, de én nem sokat aludtam aznap este. Pedig a hétfőm igazán kemény volt, amint volt egy kis energiám már a teremben voltam, hogy edzek, és még a szimulátorban is ültem vagy három órát, ami eléggé lefárasztotta a szemeimet, így elég gyorsan el kellett volna tudni aludnom, de nem ment.
A tesóm is hazajött pár napra, mert neki is kellett egy kis szünet a hétvége előtt, ami elég érdekes, mert ilyenkor inkább lóg a haverjaival, mint a tesójával.
- Szóval, most van időnk, mesélj csak nekem erről a Caesarról, egész jó arcnak tűnik. - ül le az ágyamra, és már akkor tudom mi ez a nagy családi találkozó New York-ban, mindenki erre kíváncsi, hogy a család egyetlen kicsi lányát elcsábította valaki.
- Mit szeretnél hallani? - teszem le a telefont a kezemből, amin éppen válaszoltam a szóban forgó illetőnek, aki üzenetekkel bombázott a külön töltött idő alatt, és minden egyes alkalommal mosolyt csalt ez az arcomra. Ez egész estét végig beszéltgettük, nem csak rólam, hanem róla is, és úgy érzem már a szavaim hallatán megkedvelte Caesart, de ha megismeri rá fog jönni, hogy nem csak elfogult voltam, hanem a teljes igazságot mondtam neki.
A kedd hasonlóan telt csak még egy barátnőmmel is összefutottam egy gyors beszélgetésre, megkaptam a verseny ruhámat, és előkerestem a szerencse bukósisakomat, ami helyett már lehet kellene egy másikat csináltatnom, hiszen ez egy teljesen új kezdet lesz. Egy egész szekrény tele van rakva velük, de a legtöbbet nem hordom, mert csak szép és van egy nagyon rózsaszín is, amit csak a móka kedvéért kaptam az egyik szülinapomra, de mindenki tudja, hogy én ezt a színt nem fogom hordani sosem.
Szerda reggel anyám csicsergő hangjára keltem, ahogyan a szobámba nyitva a boldogságtól szinte ugrált, mert ma, az este előtt vásárolni fogunk menni. Először valami igazán vadító fehérnemű volt a cél, semmi más, ruhám van annyi, amit felvegyek, de anyám rábeszélt inkább valami parti ruhára. Csak a délelőttünk ment el vele, kemény 3 óra a plázában, amikor olyannal tölthetem az időt, ami nem igazán az én műfajom, de anyám imádta, így jó képet vágtam hozzá, és igazából egy oltári szettet rakott össze nekem az estére. Nem igazán az éjszakára van tervezve, ami nekem most fontosabb, mint a buli szerelésem, de szerinte úgyis tökéletes lesz mert nem sok mindent kell alá vennem, könnyebb lesz megszabadulni mindentől. Anyám minden cenzúra nélkül gondolkodik helyettem is a szexuális életemmel kapcsolatban. Másnak lehet ciki lenne, de nekünk elég jó a kapcsolatunk ahhoz, hogy ebben ne legyen semmi fura.
Mire hazaérek apu is betoppan, mert neki pont most jut eszébe, hogy elmehetnénk gokartozni egyet ha már Amerikában van az egész család. Igazából meglep, hogy itt látom, nem nagyon szokása idelátogatni, hiába maradtak nagyon jóban anyámmal a válás után. De azért örülök, hogy összejön a család, az pályára menet kiderül az igazi ok, mert a kocsiban végig faggatott, most, hogy nincsen stresszhelyzetben máris jobban érdekli az életem. Szerintem mindenre tökéletesen válaszoltam, mert egyszer sem hümmögöt miközben beszéltem, ezt elkönyvelem fél sikernek.
Nem volt sok időnk a mókázásra, mert akármennyire is akartam volna még pár kört menni volt fontosabb dolgom is, és amikor a három menet alatt csak egyszer tudtam megverni a fiúkat, tudtam, hogy nem igazán van itt az agyam. Megkaptam a szokásos fejmosást a nagyon trehány vezetésem miatt, de azért volt benne egy kis dicséret is, mert ezzel a tempóval még egész jól tudtam előzni is, amit apu még csak most látott élőben, ugyanis eddig ez elég bénán ment.
Otthon már letusolva, felöltözve léptem ki a szobából, mire anyám mosolyogva majdnem elsírta magát, legalább, mintha egy bálba mennék, apám csak megkérdezte, hogy nem hiányzik e valami ebből a ruhából, a bátyám, mert egészen biztos volt benne, hogy ki fog akadni Caesar amiért ennyire sok minden látszik belőlem. Szóval az egész estés mesélni valóm ezek szerint nem maradt meg a fejében, nem csodálkozok.
A taxiból kiszállva, kis izgalom vesa hatalmába, szinte rohannék be, de azért még egy kicsit emberelem magam. Nem tudom hogyan működik itt a rendszer, de simán nyomom be az ajtót és mosolyogva köszönök az ajtón álló gondolom biztonságiaknak, majd szinte tátott szájjal bámulom végig a termen. Nem voltam még ilyen helyen, amikor ennyire csendes, annyira más, teljesen fura hangulatot ad, megnyugtatót, főleg, amikor Caesar vigyorgó fejét meglátom, meg egy két kíváncsi fejet, akiknek lelkesen integetek, mert gondolom ők lesznek a pultosok, és nem akarok bunkó lenni, nem szeretném ha a főnök antiszociális barátnőjének néznének.
A karjaiba zár, és megcsókol, azt érzem, jobban hiányzott nekem, mint ahogy éreztem az előző napokban. Szeretem ezt az érzést.
- Ez óriási. - vigyorgok rá, miközben megint a termet fürkészem. - Nagyon gáz, hogy ennyi idősen még elámulok egy ilyen helyen? - kérdezem nevetve, nem igazán vagyok törzsvendég az ilyen helyeken, de ez abszolút a kedvencem lesz, nem mintha annyira a hely vonzana, sokkal inkább az aki itt van.
- Szerintem ez sokkal menőbb, mint a monacói pálya éjszaka. - amint kinézelődtem magam, adok neki mégegy csókot. - Mennyire számítsak megvető pillantásokra? - kérdezem közelebb hajolva hozzá, hogy ne hallja más rajta kívül. Nem tudom mennyien vannak oda érte itt, elég ránézni és a mosolya elvarázsol bárkit, főleg ha még ismerik is és szeretik, lehet valaki majd nem fog annyira kedvelni, hogy elloptam a szexi főnök úr szívét, de az biztos, hogy soha nem eresztem, ha tőlem függ, így jobb ha felkészülök mindenre.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

gészen a mai napig úgy éreztem rohanok valahova, de olyan érzésem volt, hogy nem érek a végére a dolgoknak. Az órák teltek, de több minden történik velem egy héten belül, mint máskor egy hónapon belül, így betudtam annak, hogy a hétvégén majd megtalálom a célom. De szerintem ez a mai nap kellett nekem igazán, mert ez az egész pasim van dolog új az életemben, és valószínűleg csak arra vártam, hogy végre, megint vele lehessek. Az életem teljesen a helyére került az előző hétvégén, úgy tényleg minden klappol most. Igyekszem nem várni a rosszat, mint vasárnap, és pozitívan gondolkodni. Belevetni magam ebbe a kapcsolatba, mármint az eddigiekhez képest sokkal jobban, igyekezni olyan lánynak lenni, akivel szívesen együtt van Caesar de közben nem is elhagyni azt az énemet, aki igazából vagyok. Vele könnyen tudok szót érteni, ami miatt komolyan fontolóra vettem az esti programunkat, vagy hajnalit attól függ, mikor végez a munkában, mert aki ilyen hamar ezt váltja ki belőlem, annak nem kell várnia rám többet. Nem fogom siettetni, határozottan nem az a csaj akarok lenni, aki eljön a pasija munkahelyére és felesleges dolgokkal zaklatja, csak hogy vele foglalkozzon. Azt hiszem fel fogom magam találni az este ha nem tud rám figyelni, sőt, mondtam, hogy segítek is. Anyám először kinevetett amikor elmondtam neki, hogy itt az ideje szakmát váltani, de csak viccből, semmi komoly utalás, hogy abbahagyom a mostanit, még kapva kapna a szavamon és állandóan ezzel jönne. A ruhám tökéletesen alkalmatlan erre, viszont valószínűleg elég jó forgalmat vonzanék be vele. Anyám nem hiszi, hogy képes lennék én akár alkohollal is dolgozni, tudja, hogy mi ketten nem vagyunk barátok.
Nagyon régen volt, hogy így együtt volt a család, apu is anyunál maradt az estére, gondolom várják majd a beszámolót, csak hogy nem közöltem anyun kívül egyikőjükkel sem, hogy nem igazán tervezek hazamenni az este, majd holnap kell hazaszaladni cuccokért, mert ebben mégsem mehetek majd Caesar szüleihez, és akkor majd mindenki rávetheti magát a szépszeműmre. Azért az a nagyon hiányolt hümmögése apunak is megjelent, amikor meglátotta ruhában, tudom, hogy nem tetszik neki, hogy ennyire nem takar semmi, de nem szól bele ezen már túl vagyunk, túl sok mindenbe szólt bele régebben és látja, hogy hol tartunk, nem akarta, hogy a pályára menjek és a héten mégis ott leszek, szóval már rám hagyja és engedi, hogy a saját hibáimból tanuljak. De Caesar nem lesz az, de majd erre rájön ő is, bizonygatni nem akarom neki, azt akkor tenném, ha én sem bíznék ebben az egészben.
A bátyámtól kapok egy elég aranyos üzit még a taxiban, vagyis amennyire aranyos tud lenni a fura féltése, tárgyilagos, de én érzem benne, hogy csak a törődése jele. Azt akarja tudni, hol leszek, meddig és mennyire aludjon este, ha esetleg értem kellene jönnie. Tényleg ritka, hogy így egy városban vagyunk a hétköznapokban, de ilyenkor megmutatkozik, hogy mennyire összetart a családunk, nála jobb tesót nem kaphattam volna, megírom neki, amit tudok majd elteszem a telefont és kifizetem a taxit, és már bent is találom magam a teremben, egy nagy wáó lehet, hogy elhagyta a számat, persze a teremnek is szólt, és a pasimnak is, aki megint melegítőben akar levenni a lábamról, szerintem nekem ez lesz a gyengém vele kapcsolatban egyenlőre,amíg nem láttam többet. Kicsit frusztrálva kellene éreznem magam a túlöltözöttség miatt, de valahogy nem is izgat, a lényeg, az amit akkor érzek, amikor végre megkapom az első csókom. Nem sokáig vagyok vele elfoglalva, ami nem miatta van, csak egyszerűen elkápráztat a hely, nem ezt gondoltam, amikor mesélt róla, persze tudtam, hogy nagy dolgokra hivatott ez a fiú ez lerí róla, de azért egy ilyen helyet vezetni na az a nem semmi.
- Határozottan ne nyúlj hozzá! - nevetek fel a szavain, szerintem sok mindenben hasonlítunk mi ketten, így talán az ízlésünk is hasonló párdolgoban, még ha nem is tudtam eddig róla, hogy milyen az a szórakozóhely, ami belőlem ilyen hatást vált, ki, hát ez határozottan az.
- Húú, ez már tényleg majdnem olyan, mint a házasság. - heccelem kicsit már az elején, miután visszaraktam az állam. Persze a hely csodálatos, és minden annyira a helyén van, de akkor is a mögötte lévő munka az, ami tényleg elkápráztat, csak elképzelni tudom mennyit dolgozott és dolgozik érte most is, hogy ez az egész jól működjön és ennyire össze legyen rakva. Az elismerés, így neki is szól.
- Azt a… - akarnám kifejezni a meglepettségemet, amikor a telefont felém fordítja és elkezdi tekerni az üzeneteket, nem szokásom trágár szavakkal illetni semmit és senkit, de most azért majdnem kicsúszott. Nem féltékenység amit érzek a sok üzenet miatt, inkább valami más, jó érzés, a bizalom és a büszkeség egyvelege, na meg egy kicsit önbizalom löket is, pedig nem érdekelne az sem ha több lánnyal is beszél, mert tudom, hogy este velem megy haza. Sőt, tudom, hogy itt majd végig kell néznem, ahogy flörtölnek vele a csajok, de nem is tudom, hogy tudnék e féltékeny lenni, annyira odaadó, hogy egy percig sem kételkedek benne és abba, hogy tényleg nem mást akar.
- Szóval elég nagy a rajongó táborod, majd megpróbálok nem láb alatt lenni, hogy sok csajt vonzon be ez az arc. - fogom a két kezem közé az arcát és adok neki egy csókot, ami inkább viccesre sikerül, mint szexire, de tőlem ez már annyira nem is meglepő szerintem számára.
- Igazából csak egy valakinek akarok tetszeni ma este. - kacsintok rá, mielőtt kapok egy csókot tőle. A megfelelési kényszerem nem ebben mutatkozik meg, de ettől függetlenül szeretek normálisan felöltözni, ez igaz, hogy anyám műve, de szerintem is elég dögös.
Kézen fogva indulunk el a további termeket is bejárni, izgatott vagyok, meg akarom ismerni ezt a helyet, pedig nem igazán mozogtam otthonosan az ehhez hasonló helyeken, de itt érzem, hogy más lesz.
- Sziasztok Rachal és Amy! - intek nekik a szabad kezemmel, szeretném ha nem úgy nézne rám itt bárki, mint egy felesleges plusz egy főre, de tudom, hogy ezt nem ma este fogom elérni, bár elég kis kedvesen távoztak a pult mögé, lehet náluk már sikerem van.
- Szóval már beszéltél rólam? - nézek rá kíváncsian miután elhagyjuk a csajokat. Közben figyelem, amit mond, mégis az agyam azon kattog, tinilányos énemmel az előtérben, hogy beszélt rólam, itt is, láttam, hogy a közösségi média forr tőlünk a hétvége óta, mi is rátettünk pár lapáttal a képekkel, de mégis olyan boldogság nekem, hogy rólam beszél valakinek, hogy érzem, majdnem kiugrik ettől a szívem.
A másik terem is enyhe waó érzést okoz, és egyre jobban érdekel, milyen lesz, amikor rengeteg ember veszi bitrokába, és elindul a zene.
Talán mégis a legkisebb terem fog meg a legjobban, ami ezek szerint ma nem lesz nyitva, sokkal jobban illik az én kényelmes buli stílusomhoz, szóval azt hiszem ez lesz nekem is a kedvencem, bár ki tudja, lehet megvadulok itt a nagy boldogságtól és nem lesz időm pihenni az esték folyamán. Az energia szintem határozottan az egekben van, nem tudom képes lennék e kidőlni ma, de szerintem gondoskodni fogok a megfelelő fárasztásomról, legalábbis reményeim szerint.
Visszatérve a nagy terembe még egy kicsit feltartom, csak pár percre akarom magamnak, mielőtt átadom a vendégeknek és a pultosoknak segítségre, felé fordulok és a szemébe nézek.
- Emlékszel, amikor azt mondtad a pálya mellett, hogy nem tudom milyen tökéletes vagyok? - kérdezem egy kicsit rejtélyesen. - Szerintem nem tökéletes vagyok, hanem nagy mázlista azzal, hogy ilyen tökéletes pasi seggét láttam meg. Caesar ez egyszerűen elképesztő, hogy ezt te vezeted, egészen biztos, hogy nem egyszerű itt helytállni. - adok neki egy hosszabb csókot, megint olyan érzésem van, mintha álmodnék.és tudnom kell, hogy nem az. Nem akarom feltartani, mert gondolom ezer dolga lehet és nem azért jöttem, hogy hátráltassam, csak, hogy végre lássam, és az egész holnap a miénk lesz, na meg az este utáni rész is, így kap egy utolsó csókot és elengedem.
- Már alig várom! - mosolygok rá, kíváncsi vagyok, hogy az éjszakai fényekben is ilyen nagyszerű lesz ez a hely, mint most, remélem nem a tucat diszkók mintájára fog menni az egész, bár ezt nagyon nem nézném ki belőle, így emiatt egy percig sem idegeskedek.
- Azt mondd meg nekem, mielőtt belevetem magam az éjszakába, hogy melyik teremben vesszek el elsőnek? - azt élvezném a legjobban, ha végig velem lenne, de egy cseppet sem utalok erre, jól tudom magam érezni egyedül is ameddig más dolga van, és abban is biztos vagyok, hogy ki fogom rángatni magam mellé egy táncra ha nem többre.
- A telefonom egész este nálam lesz, tudod ha kell egy nagyon amatőr segítség ne akarj visszatartani a munkától, szerintem ez - mutatok végig a ruhámon - elég sok mindenkit fog a pulthoz vonzani. - nyújtom a nyelvem, miközben kicsit kitolom az egyik lábam, bár nekem ez a nagyon modell mozdulat nem igazán megy. - De majd igyekszem nem mindig riszálni és a pultnál díszelegeni néha. - a cipőmet nézve a szám nagyobb mármost, szerintem dominálni fog az ő bámulása a pult mellett, mint az idegenekkel való táncikálás.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

gyszer el kell hoznom ide a bátyámat, hogy egy kicsit leessen az álla a helytől, ő inkább járja az ilyen helyeket, mint én, igaz nem törzsvendége egyiknek sem, mert nem tartózkodik soha sehol annyit, de lehet megérné elgondolkodom rajta, hogy idecsábítom. Valószínűleg nyugodtabb lenne, ha tudná, hogy nem egy sima klubba járok majd el olyan sokat, hanem ide, ami egyszerűen zseniális, és ahogy elnézem elég jól be van biztosítva, annyi biztonsági ember van már most körülötte és belül is, hogy ha akarnék se tudnék bajba keveredni szerintem. Mondjuk én meg a baj, inkább jó barátok, de csak a jó értelemben, bemászni a versenypályákra, mi az nekem, jöjjön csak, bárhova illegálisan beosonni, nem gond, de ez más fajta baj, mint ami egy ilyen helyen történni tud.
Komolyan más világ ez így ilyen színben, mint amikor beindul a buli, de ezt kevesen látják, akik nem dolgoztak még ehhez hasonló helyen, így mindenképpen új nekem.
- Szerintem a Ferrarival nagyobb örömet tudsz szerezni, mint egy ékszerrel. - nyugtatom meg, pedig tudjuk mindketten, hogy ez csak a mi kis poénunk, amit már tökéletesen áttárgyaltunk. Egyikünk sem akar összeházasodni, vagy még legalább ezer évig, na jó nem, de még nagyon sokáig nem hinném, hogy ez bármelyikünk fejében meg fog fordulni, ezért is olyan könnyű vele viccelni. Nem vesszük ilyen téren túl komolyan az életet, mert fiatalok vagyunk, tudom az idő elszáll felettünk elég hamar, de azt a keveset ki akarom használni és nem a házas élettel törődni, mert azon kívül annyi minden csodás dolog van, ami csak rólunk szól és nem egy papírról.
A rajongó táborának száma nem tudom, hogy meglepő e, hiszen elég ránézni és beleszámítva, hogy elég tehetős családból származik és egy ilyen helyet vezet, sokan arra mennek rá, nem a személyiségre manapság. Valakit tényleg annyira boldoggá tesz a pénz, hogy már az érzelmi rész nem is kell a kapcsolatba, nem tudom hogyan tudják megtenni, de nem szeretném megtudni, mert én nem ilyen vagyok.
- Majd a homlokomra írom, hogy foglalt vagyok. - nevetek fel, de ha nem akarja, hogy távol legyek tőle az nekem csak még jobb, mert nem igazán akarok távol lenni tőle, túl sok volt az ezt megelőző pár nap. Annyira az elején vagyunk, ilyenkor még minden perc magányos egymás nélkül, bár lehet nekünk nem csak az eleje lesz ilyen, tekintve, hogy mennyire jól klappolunk. - Miattam nem fog kelleni bontani a vendégkört, te tudod a legjobban, milyen nehéz engem levenni a lábamról. - az igazság az, hogy senkinek nem sikerülne, a léc nálam olyan magasan van, hogy senki nem ugorná meg, még ha hagynám neki sem. A tökéletes magasságban ő van, és nekem nem kell senki más, hogy csak közelítsen vagy csak úgy nézzen rám, mondjuk erre gondolhattam volna, akkor amikor a boltban vásároltunk az estére, lehet nekem is jobb lett volna egy melegítő szerkó. Ruha ide vagy oda, egy valaki az, akitől félhet és az csak saját maga.
Bókjára nekem is szélesedik a mosolya az arcomon, na meg az arcom színe is, de még időben elindulunk, hogy gyorsan visszaállítsam a keringést az arcomban. A termeket végigjárva említi, hogy már mesélt rólam a többieknek, tényleg arról beszélt, hogy vagyok neki, és a háttérsztori, hogy miért az valahogy még jobban megdobogtatja a szívem. Mondjuk, elsőnek lenni valamiben nehéz, az első igazán komoly barátnője vagyok ezek szerint évek óta, akit ennyire felvállal és büszke rám, mert rólam beszél. Lehet, hogy igyekeznem kellene, hogy olyan élményekkel teli kapcsolatunk legyen, hogy ne akarjon második ilyen barátnőt, de ebben nem akarok erőltetni semmit, természetes kapcsolatot akarok vele, a sok hülyeségünkkel és a hibáinkkal együtt. Mert szerintem ennél jobb élményt,mint az őszinteség nem tudnék adni neki, így igazából csak remélni merem, hogy a sok rólam mesélt dologban meg tudom majd mutatni, hogy igaz.
Büszkén mondom el neki, mit gondolok, ha nem tetszene a hely azt is elmondanám, elég nagy a szám ahhoz, hogy kimondjam, amit érzek, de nem tudok negatív dolgot állítani, mert tényleg tetszik a hely, és el tudom magam képzelni itt többször is, persze nem a parkett közepén, mert ott elég hamar elvéreznék, de akár itt is eltöltök vele bármennyi időt, amíg itt kell lennie. Ami szerintem mindkettőnknek jó lehet, neki itt a munkája én meg bámulhatom a szexi fenekét, miközben akármit csinál a pult mögött vagy máshol, azt hiszem tökéletesen boldog vagyok, még boldogabb, hogy minden ilyen egyszerűen alakul.
- Szerintem a hétvégén igazán jól álltak a csillagok. - mutatok fel, bár nem nagyon értek ehhez a témához, de valóban mázlim volt.
Tetszik, ahogy mesél a helyről, hogy hogyan kezdte, mert minden kezdet nehéz, de azt hiszem elég jól megugrotta az akadályokat és gyorsan felhozta a helyet a nullából, ahogy hallom.
- Eszem ágába sincs felszívódni, csak nem akarlak feltartani, nem azért jöttem, hogy hátráltassalak a munkában. De ha annyira akarod - teszem fel a kezem nevetve - egész este a nyakadon fogok lógni, de aztán ha megunnál emlékezz arra, hogy te akartad. - nyomok egy puszit az arcára. Szóval nem csak én akarok egész este vele lenni, mégsem vagyok túl sok, mint amit magamról hittem, egyszerűen ez a normális, bele kell jönnöm, milyen egy egészséges kapcsolat, egymás kihasználása nélkül, mert sajnos sok ilyenbe nem volt részem. A pult felé vesszük az irányt, akinek eddig nem tűnt volna fel, most eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy mi egymáshoz tartozunk, szinte miliméterek sincsenek köztünk, olyan közel megyünk egymáshoz és el sem engedném ha nem tudnám, hogy mennyire el kell majd még az este folyamán.
- Óóó, én komolyan mondtam, hogy ki akarom próbálni, lehet van egy rejtett tehetségem és karriert váltok, már mondtam is otthon. - csak nem nagyon hitték el, hogy menni fog, bár szerintem semmilyen tehetségem nem lesz hozzá, de valamiért vonzanak az új dolgok, és szeretek mindent kipróbálni máshogy nem tudok rájönni miben vagyok még jó és miben nagyon nem.
A pult mögé érve háttal húz magához és én olyan jól érzem így magam, hogy a fejemet az arcának döntöm egy puszi erejéig.
- Szerintem a káoszt fogom uralni ami körülöttem lesz. - nevetek fel egy kicsit izgatottan, de azért már én is várom, hogy mit tudok majd mutatni neki a nagy számmal ellentétben.
A csajoknak mosolyogva köszönök, mindenki olyan kedves, hogy meglep a nagy szeretet amit kapok, nincsen lenézés, vagy szemforgatás, nincsenek hangos megjegyzések, amikor ilyen nagyon közel vagyunk egymáshoz. Igazából nem tudom mire számítottam, az egyetemi éveim teljesen átformálták a nézeteimet, olyan világba csöppentem, ahol sok volt a kétszínűség és most rá kell jönnöm, hogy a valós világ nem olyan, szerencsére.
Végig kíváncsian figyelem a csajok ténykedését, aminek Caesar hangja vet véget egy pillanatra, majd a telefonját elém tartva kezdi el a fényeket az esti hangulatba terelni. Kicsit úgy nézem, mint egy kiskutya, aki most lát valamit először, már csak a fejem oldalra döntése kellene és teljes lenne az összkép, de annyira nem akarok azért amatőrnek tűnni, hiába vagyok teljesen az.
- Azta. - vagy mégis, mint egy kisgyerek, akinek valami játékot vettek, és megmutatják, hogy működik, csak hogy nem akarom kipróbálni, mert a hely egyszerűen változik igazi parti hangulatba. - Ilyen kell otthonra is. - fordtom kissé hátra a fejem izgatottan felé. A hangok egyre erősödnek, a tömeg hangja a zene hangja és a szívem ahogy egyre hevesebben ver, bár ezt inkább a közelségének tudom be, mert megőrjít, ahogyan a csupasz bőrömön mozog az övé. Ilyen, amikor egy nő sem bír magával, amikor a kémia erősebb, mint a józan ész, de tudom, hogy ő is így érez, legyen női megérzés, de tetszik, amit kiváltunk egymásból még akkor is amikor már ennyi ember vesz körül minket, mégis mindekit ki tudunk zárni pár pillanatra.
A szavaira, már nyitom a szám a válaszra, amikor szólnak neki, segítségért kiálltva, lehet jobb is, hogy hívják mögülem, mert olyan szavak hagyták volna el a szám, ami miatt valószínűleg már most kocsiba ültünk volna és a lakásig meg sem állunk.
Amikor otthagy, nekidőlök a pultnak és rá szegezem a tekintetem, olyan könnyen mozog a pult mögött, amikor megfordul úgy teszek, mintha lenne mögöttem valaki, hátrakapom a tekintetem, de valószínűleg nekem szólt a jelzése, így lerakom a táskám a pultra és magabiztosan billegek oda és veszem át az üveget. Mint egy óvodás kezében nagyjából úgy állhat az enyémben a vodkás üveg, de megpróbálom leplezni magam, csak ki kell tölteni, de valamiért nem szívesen égetném be magam egy ennyire egyszerű feladattal. Mielőtt megindulna a kezem ránézek. - Biztos vagy benne?- kérdezem nevetve, de megvonom a vállam, én mondtam, hogy segítek, gy könnyedén töltöm ki a maradék pohárba az italt és mosolyogva, kihúzva magam teszem le az üveget. - Tehetség! - veregetem meg a saját vállam.
Jó, valójában kétszer annyi időbe telt megtöltenem a maradék poharat, mint neki az előbb.
A shotokat megkapják a vendégek, majd inkább vissza vonszolom magam a pult vendégek felé eső részétől, hogy ne legyek útba.
- Valld be, hogy nagyon büszke vagy. - húzom magamhoz, amikor már nincs rá szükség. Kap egy csókot, majd kicsit eltolom magamtól. - De azért majd taníts meg arra, hogy ne 2 óráig töltsem ki a poharakba az italt. - mindegyikbe egyesével felemelve, megnézve, hogy ugyanannyi van e benne. Valószínűleg az este folyamán fel sem fog már tűnni nekik, hogy ha valamelyikben kevesebb van, de akinek testvére van az tudja, hogy fontos, hogy pontosan ugyanannyi elosztás legyen minden téren, mert az nem járja, hogy valamelyik többet kap, mint a másik.
- Nagy baj lenne, ha most itt hagynánk őket egy kicsit? - nézek rá szép szemekkel. - Csak meg akarom nézni milyen minden így teljes pompájában, utána ígérem nem leszek ennyire kíváncsi. - fogom meg a kisujjammal az övét, pecsételve az ígéretemet.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

érdésére egy kicsit elgondolkodok,még a az arcomra is egy kicsit gondolkodó grimasz ül ki, majd egyszerűen vágom rá a választ.
- Azt hiszem akkor nem tudnék nemet mondani! - mondom miközben magam elé tartom a kezem, mintha a nem létező gyűrűmet nézegetném, majd vele nevetek. Szeretem amikor nevet, a szeme is csillog olyankor és én teljesen el tudok veszni azokban a szemekben. Néha emlékeztetnem kell magam, hogy nem kellene annyit néznem, de míg sok pasi arra megy, milyen a nő feneke, nekem az ő szeme a gyengém, mondjuk erről eddig nem tudtam, de határozottan imádom. Meg persze a fenekét, amit először láttam belőle, ez a közös poénunk.
- Milyen magabiztos a főnök úr, szóval ha jó nő van a láthatáron ő csakis a tiéd lehet. - kicsit elmélyítem a hangom és úgy próbálom meg heccelni, de közben az arcom nevet. - Igyekeztem olyan igazi bombázónak tűnni, hogy nehogy azt higgyék, hogy egy olyan csaj van melletted, aki jobban mássza meg a falat, mint te. - öltöm rá a nyelvem. Szeretem, hogy nem kell visszafognom magam mellette, nem kell olyannak lennem, aki nem vagyok, hogy megfeleljek a körülötte lévőknek. Nem igazán ilyen a stílusom, mint amit ma mutattam magamból, de azt hiszem mégis jól érzem magam így, nem tudom megmondani miért. Egyszerűen tudom,hogy mellette lehetek egy szál nagyméretű pólóban is önmagam és magassarkúban, nem fogja zavarni ha sok mindent mutat a ruha, vagy éppen olyan bő, hogy még ő is beférne mellém. Egyszerűen könnyű így létezni, hogy van valaki aki mellettem áll, és elfogad olyannak amilyen vagyok,akármennyire vegyes is a stílusom és én magam is néha.
Tényleg nagyon jó kislány akartam lenni az elején, várni egy hónapot talán kettőt, amíg teljesen belemélyedünk egymásba, de minden egyes szava azt súgja, hogy nekem nem kell várnom. Ő egyszerűen tökéletes, mindenben nekem akar jót, nekünk, nem nézi mi az ami neki jó lenne velem szemben, én vagyok az előtérben és ez nagyon jól esik. Viszont azt tudnia kellene rólam, de majd tapasztalja is egyszer biztosan, hogy engem nem lehet olyan könnyen megkörnyékezni akárkinek, főleg nem egy ilyen helyen becserkészni,mert tudom,hogy itt az alkohol az úr és az alkohol nem mindig van jó hatással az emberekre. Könnyebben pattintok le egy nyomulós pasit, mint hinné, mert enyém a legjobb és nem is nagyon érdekel senkinek sem a közeledése, de hagyom neki, hogy megtegye amit szeretne, mert őszintén nagyon jólesik.
A termeket nézve és az embereit látva szerintem ez az a hely, ahol minden szülő biztonságban tudhatja a lányát, mert szerintem nincs olyan helyzet, amire ne lennének felkészülve teljes mértékben. Egyszerűen káprázatos, hogy ilyen fiatalon ennyi mindenre képes odafigyelni és ennyire jól is csinálja, felelősségteljesebb, mint én bármikor is leszek. Annyira büszke vagyok rá, hogy elmondani nem tudom, olyan mértékben szerencsésnek tartom magam vele, hogy képes vagyok minden elvemet felrúgni miatta úgy, hogy tudom sosem bánom meg, mindegy mikor dönt úgy mégis esetleg, hogy továbbáll. Mert ami időt vele töltök az csodás és én nyerek vele, nagyon bízom benne, hogy ugyan így vélekedik, de eddig minden tette ezt sugallja felém.
Felnevetek megint csak kicsit hangosan, mire a szám elé kapom a kezem és így folytatom, hogy ne én harsogjam tele a termet. - Gyere lógok én rajtad. - fogom meg a kezét mint a gyerekek és csak egy pillanatig húzom, mert azért kétlem, hogy egy kézzel elbírna.
A pultban állva megkapom az első állás ajánlatomat, bár nem ezt a jövőt szántam magamnak mégis érdekesnek mutatkozik, ha nem is viszek végbe komoly karriert mindenképpen hasznos lesz, ha állandóan itt lógok a pasimmal, hogy ne mindig láb alatt legyek, hanem ha kell hasznos legyek a többieknek. Érdekes, hogy ennyire előre merek tervezni, meg sem fordul a fejemben, hogy ez egy rövid távú kapcsolat lenne, már a jövő évi nyaralás is megfordult a fejemben, hogy el kellene vinnem majd bemutatni a családnak, és anyunak is amúgy. Rengeteg terv és minden olyan természetesen jön, hogy már szinte alapvetőnek veszem, de ennek csakis az az oka, hogy ő kellett nekem az életembe már nagyon régen.
- Akkor este meglesz mivel fogok játszani. - kislányos zavaromban csak ennyit tudok kinyögni, kicsit tényleg olyan lehetek, mint egy gyerek neki most, de nekem ez még egy teljesen új világ, felfedezek. De nem szeretném teljesen elrettenteni ezért összeszedem újra a leesett állam és úgy viselkedek, mint egy igazi felnőtt vagyis próbálok, mert én sosem fogok felnőni.
Még az üveget is nagylányosan próbálom fogni és egész büszke vagyok magamra, aminek hangot is adok, miután vigyorogva könyvelem el az első pultos feladatom sikerét. Menni fog ez, nem vagyok reménytelen és ő is egészen büszkén néz rám, annyira nem lehetett rémes.
- A különóra mindenképpen kelleni fog. - kacsintok rá, de csak halkan próbálom meg formálni a szavakat, hogy csak ő hallja, nem akarom, hogy bárki egy olcsó ribancnak nézzen, nem tudom mikor jön a nyakunkra megint egy stáb, akik képeket akarnak, és kihallanak olyan szavakat, amikből egy csodás sztorit kerekíthetnek, bár talán itt ettől nem kell félnem, hogy bejutnak.
Nem akartam feltartani, de ő kérte, hogy lógja rajta, így kicsit gyorsítom a dolgokat, és máris elrángatom táncolni, már ha nem bánják a csajok, de azt hiszem nem lesz gond, gondolom ha sokan vannak úgyis látni fogja és akkor visszajövünk segíteni.
Kézenfogva indulunk el a parkettre, és izgatott leszek, hogy bulizunk egy kicsit, mert most kivételesen akarok is, mert tökéletes partnerem van ma hozzá. Útközben megállít minket valaki, akire csak mosolygok, miközben végigméri a pasimat, de nem szólalok meg, csak állok ott és  várom,hogy tovább menjünk. Erre fel voltam készülve, egyáltalán nem zavar a múltja, tudom, hogy fel fog még párszor jönni egy egy ilyen dolog, de csak mosolyogva fogom megcsókolni ezek után is, mert még mindig tudom, hogy az én kezemet fogja és velem megy táncolni.
A táncparketthez közeledve utat tör nekünk, jó is, hogy elém ment, mert közben tudok nézelődni és nem esek hasra senkiben ,miközben végig néztem az esti fényeket és az embereket, a szebbnél szebb ruhákat, a kicsit kivágott ruhákat, de tetszik az összetétel.
Amikor megállunk a derekamnál fogva ölel meg a kezem a vállára csúszik és ráemelem a tekintetem és csak mosolygok, őszintén, érzem,hogy mennyire boldog vagyok.
- Miért haragudnék? - hajolok közel a füléhez, hogy ne kelljen túlkiabálni a hangos zenét, majd adok egy csókot a nyakára, az arcára és amint a szájához érek rátapadok az enyémmel. - Csodás vagy nem érdekel hányan pályáznak rád, te már az enyém vagy. - grimaszolok egyet, hogy ne birtkolóan értse, de tudja, hogy ezért igazán nem kell bocsánatot kérnie. Tőlem nem.
- Nekem lenne ötletem hol tölthetünk több időt. - hajolok el tőle lassan, és engedem el a nyakát, majd távolabb megyek és huncut mosollyal az arcomon kezdek táncolni. Fogalmam sem volt, hogy ennyire jól megy, vagyis egész jónak érzem magam, eddig csak úgy jártam ilyen helyekre életemben talán párszor, hogy ittam, nem jó emlék és nem akarom újra élni. Ez józanon, ilyen erős érzelmekkel még jobb, a zene felpörget, ha tehetném egész este itt lennék, belemélyedve a hangos dallamokba, a mosolygó arcokba, a laza erkölcsökbe körülöttünk.
Nem tudok túl sokáig távol lenni tőle, a testem teljesen kezdi megadni magát a zene ellazít és magamhoz húzom a kezénél fogva. Most egy kicsit olyan vagyok, amilyen eddig sosem, felszabadultan és nem érdekelve ki mit gondol csókolom meg, a nyelvem a szájába csúszik és a tarkójánál fogva ölelem egyre szorosabban magamhoz. Imádok itt lenni, vele lenni, még bulizni is ha azt vele tehetem, ez a hely megrészegít, pedig nem ittam semmit, mondjuk lehet ez is probléma,mert az ebéd óta nem vittem folyadékot magamba, de valahogy nem is ekörül forogtak a gondolataim.
Nem végzek még vele, de hagyom levegőhöz jutni, nem akarom kicsinálni még mielőtt hozzájuk érünk és még csak most nyitottunk ki, vagyis most? Nem is tudom mennyi az idő, már nagyjából a negyedik új számot hallom, vagy az ötödiket, de teljesen egymásba mélyedtük, hol táncolunk, hogy egymásba gabalyodunk.
- Teljesen elterlem a gondolataidat a munkáról. - nyújtom oda a kezem és elindulok kifelé a pult felé. Kell valami frissítő nekem biztos, de neki is, hogy ne dőljön ki még mielőtt tényleg a lényegi részre térnénk. Hülyeség, hogy ennyire várom a szexet, de basszus nekem nem olyan, mint a legtöbb embernek, én túl komolyan veszem, legalábbis az elsőt vele, utána már lehet nem leszek ennyire erkölcsös. Már most tudom, hogy a következő hasonló helyzetben, nem fogom tudni kivárni, amíg hazaérünk.
A telefonom még mindig a pulton hever, el is felejtettem, hogy a táskámmal együtt hagytam itt, megnézem  mennyi az idő, csak fél órát voltunk a parketten, az nem olyan vészes, talán annyit még tudták nélkülözni, nekik még megy, nekem most nem menne. Utálom és szeretem is ezt az érzést egyben, de tisztában vagyok azzal, hogy egy kapcsolatba kell a szabadság is, elméletben mindent tudok, de a gyakorlat teljesen megboritja azt a tudásomat.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

ármilyen pimaszok is néha azok a szemek a bókjai mégsem úgy jönnek le, mint aki csak a bugyit akarja minél hamarabb lehúzni rólam. Teljesen őszinte, mégis megnevetett velük, pedig az én önbizalmammal nincs semmi gond, sosem volt aki letörje na meg nem is hagynám senkinek sem.
- Legyen, ha így akarod. - vonom meg a vállam, igazából a landolása inkább egy esésszerű valami volt, de nem fogok belekötni, mert nagyjából minden másba úgyis megteszem, meghagyok neki ennyi büszkeséget, mert a mászását igazából nem is nagyon tudtam végigkövetni. De szerintem ez majd pótolni fogjuk Spanyolországban, igaz ott még nem másztam be sosem a pályára, de ha velem lesz egészen biztos, hogy nem fogjuk kihagyni az esti mókázást sem, főleg, hogy szombatról vasárnapra nem fogok tudni aludni ha nem fárasztom le magam eléggé és a verseny előtt szükségem lesz alvásra, különben nem leszek használható. Még ha nem is igazi verseny lesz, akkor is ki kell pihennem magam, de majd előtte azért megnézzük azt a mászó tudását is, kivételesen én fogom nézni a hátsóját és nem fordítva.
Olyan harsány és annyira hangos tudok lenni, amikor valaminek úgy igazán örülök, hogy néha magamat kell figyelmeztetnem, hogy lehet ez másoknak sok, így automatikusan kapom a szám elé ilyenkor a kezem, mint most is, de ő elveszi. Folytatnám a nevetést, de a szívem olvadozik, hogy még ilyen bolond nőszemélyként is elfogad, aki olykor rosszabb, mint egy kisgyerek, de jobb ha megszokja és örülök, hogy elfogadja ezt az énem, mert ez van legtöbbször előtérben.
- Remélem tudod, hogy milyen boldoggá teszel. - mosolygok rá, már halkabbra véve a hangerőt, de azért még egy utolsó csínyt elkövetek és rá csimpaszkodok.
A technika csodái, ami nekem nem nagyon az erősségem, tegyenek elém egy kocsit, megszerelem, de ha valami ilyen kütyüvel kellene vívódom lehet elvéreznék, pedig nem szeretem ha rossznak látszom valamiben.
- Majd a fények után, te is sorra kerülsz. - nevetek fel a mondatán. Pimasz, nagyon de tetszik, egyszerű dolgom lesz, ha le akarom este venni a lábáról, még csak nem is fogok könnyűvérűnek tűnni. Annyira beharangoztam magam, hogy én várni szeretnék nem akarom elsietni erre egy hete sem ismerem, de máris többet akarok. Minden bizonnyal a pasi agya nem fog ellenkezni, de remélem ezután is komolyan fog venni és nem hiszi majd, hogy ennyire könnyen beadom mindenben a derekam. Bár ha róla beszélünk lehet nem tudok majd semmivel sem várni. Ez az elvem valószínűleg csak azoknál vált be, akiknél már az elején tudtam, hogy nem fog működni, de vele pont, hogy éreztem, hogy menni fog, nem rögtön tudtam, hogy ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem, de azt igen, hogy egy hullámhosszon leszünk és igazam is lett. A megérzéseim ilyen téren nagyon jók, mert eddig sosem jeleztek ennyire pozitív képet előre és valóban nem volt még sosem ennyire boldog a lelkem.
A pultos tehetségem nem nagyon csillogtatom, de még bőven van mit finomítani rajta, na jó csak azt kell még rajta, de kapva kap az alkalmon, hogy jelentkezzen az oktatói szerepre és én készségesen fogadom, bár nem tudom meddig jutnánk, vagy elhülyéskednénk az egészet, vagy egészen másfelé hajlana az a programunk. Dolgozik a kémia, elég erősen, még ha vissza is akarom tartani nehezen megy, minden erőbedobás kelleni fog hozzá, és igyekszem is, hogy még legalább az itt töltött időt kibírjam. Talán ha melegítőben vagy valami kevésbé szexi ruhával készültem volna, a fejem sem lenne ennyire kusza és nem csak a későbbieken járna az agyam. Teljesen megbolondít és kiforgat önmagamból jó értelemben.
A parkett már tele van, az emberek olyan boldogan táncolnak, bár valószínűleg a legtöbbet már eléggé boldogítja az alkohol és egyéb szerek hatása is, de jó nézni őket. Egy kicsit túlságosan is húzom Caesar agyát, mert már én sem bírok magammal, de mielőtt jobban belemennék húzodok el tőle, hogy ne itt akarjak többet tőle, mert azt tudom, hogy én megbánnám. Az agyam még ilyenkor is élesebb, mint a testem jelzései, így amikor már teljesen átszellemültem közelebb húzom magamhoz és újra belevetem magam abba, amitől az előbb szabadulni akartam. A vágyba, ami állandóan fellángol a közelembe van, itt még nehezebb uralni, mert olyan pofátlanul fogja meg a fenekem, hogy még élvezem is. A csókjaink közt néha rámosolygok jelezve, hogy egyáltalán nincs ellenemre semmi amit velem tesz, sőt, de még időben kapcsolok, hogy lehet nem a tánctér kellősközepén kellene egymásnak esnünk. Kézen fogva sétálunk ki a tömegből egy kis italért epekedve, ami lehűti az agyamat is egy kicsit és rendbe tesz.
Viszonylag egy olyan lány vagyok, aki tud uralkodni az érzésein és a testén, de csak ezért ment eddig ilyen jól, mert senki nem váltott ki belőlem, olyat, mint Caesar, de ez a terep már nekem is nehéz, de sosem vallanám be, még magamnak is nehéz, hogy elvesztettem az önkontrollt.
A pult mögött rápillantok a telefonomra, majd hálásan veszem át tőle az üdítőt, amibe bele is kortyolok és érzem, hogy kezdi lenyugtatni vívódó testemet és az agyamat. Caesar a csajokhoz lép, én meg egy kicsi addig megpihenek, nem fáradtam el, a lábam a magassarkút nem bírja, de nem lenne vele gond, ha nem kellene folyton ellenállnom saját magamnak az este alatt.
Kérdésére fellélegzek, majd elnevetem magam.
- Nem akartam én lenni az ünneprontó, de kérlek tépd már le rólam. - adok egy csókot neki és felnevetek, majd megfogom a táskám, és mint aki nagyon siet valahova intek oda a többieknek és indulok el kifelé. Megfordulok mielőtt kimennénk az ajtón és szembe állok vele. - Remélem már vár otthon a sok gyertya és a rózsaszirom mindenhol. - mondom neki teljes komolysággal várva az ijedt arckifejezését, de elkacagom magam, mert semmi ilyesmire nincsen szükségem, csak valahogy oldani kell a magamban is felgyülemlett feszültséget,amit a testem termel megállás nélkül a közelében.
Kilépve az ajtón meglátok egy ismerős autót, ránézek Caesarra majd a kocsira és a táskámhoz kapom a kezem, de mielőtt elővenném a telefont, hogy kérdőre vonjam a tesóm már meg is jelenik előttünk egyik haverjával.
- Azért csak megnézem merre jár az én drága hugicám. - persze elküldtem neki, hol leszek, és ki nem hagyná, hogy amikor együtt vagyunk ellenőrizzen, mert imádom, hogy ennyire féltő tesó, de csak akkor ha éppen egy városban vagyunk különben nem érdekli a hollétem vagyis igen, de nem tud lekövetni. De ilyenkor szokása, hogy rám néz, amiért általában hálás is vagyok, de most egy kicsit feltart minket, de ezt nem mondom neki, mert megbántani sem akarom.
Szomorúan nézek Caesarra, mert a tesóm megragadja a kezem és rángat be az ajtó felé, én továbbra is kapaszkodok a pasim kezébe, mert nem akarom, hogy beszippantson a tömeg, amikor visszatérünk,de szerintem nem ússzuk meg még az itt maradást. Az ajtó előtt megáll és rám néz egy kicsit értetlenül.
- Itt kint valami privát buli van, vagy miért nem odabent vagytok? - hallom a hangján, hogy már nem szomjas, valószínűleg ezért jött vele a barátja, hogy legyen aki hazaviszi majd az este folyamán.
- Mi már éppen indultunk volna. - vallom be neki, de csak legyint és elindul befelé. Mivel már nem kapaszkodik belém mielőtt bemennék csak bocsánatkérően nézek rá Caesarra. - Ezért ígérem, hogy kárpótolni foglak. - biggyesztem le az ajkaimat, majd kap tőlem egy gyors csókot és a bátyám után eredek, aki közben már biztosan a pultnál áll és flörtöl valamelyik csajjal. Nem nagy csajozós, vagyis tud ha akar, és nem is nagyon iszik, de most megteheti, mert itt nem nagyon fognak felfigyelni rá, és tudja, hogy én nem fogok és ilyenkor felelősségteljesebb tudok lenni, mint ő. Ilyen esetekben cserélődik fel a szerepe a kistesó és a nagytesó között. De most nem akarok egész este vele lógni, most más a helyzet,mint eddig, sokkal jobban vágyok a pasim társaságára, mint az övére, de nem nagyon szokásos felállás ez nálunk, így egy kicsit vele lógunk, de nem túl sokat, mert nem fogok tudni  még órákat itt tölteni, azzal a tudattal, hogy más régen más dolgunk lenne.
- Hát Savi, nem semmi csávód van. - neki is hasonló gondolatok cikázhatnak a fejében, mint nekem mikor bejöttem ide. A mi világunkban nem szokásos annyira a bulizás,mint amennyire a külső szemlélők hiszik, a sport mellett komoly diétára vagyunk fogva,amibe az alkohol nem igan fér bele, és az álmatlan éjszakák sem.
- Caesar ha New York-ban leszek legközelebb mindenképpen számíts arra, hogy gyakran látogatok el ide. - sok helyre mondta már ezt, de sosincs annyi ideje, hogy be is tartsa. Úgy húzza magához Caesart a vállánál fogva, mintha régi nagy cimborák lennének, én csak nevetve nézem a történéseket és a pultnak dőlök, hogy hagyjam őket egy kicsit szerelmeskedni. Egy idő után viszont, a nagy csevegést mégis félbeszakítom és átölelem Caesart, jelezve a bátyámnak, hogy ideje visszaadnia a pasimat és mi tényleg mennénk. Nem tudom mennyire fog elengedni minket, de bízom benne, hogy ennyi bájcsevej elég volt neki és már boldogul nélkülünk is.
- Vigyázz rá jó? - kérem a barátját, aki csak nevetve bólint rám, lehet jobb lett volna ha anyám Mercedesével jönnek, ami nem megy gyorsabban 150-nél, és nem a McLarennel, de már mindegy, csak remélem, hogy épségben jutnak haza.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

angjából már ennyi idő alatt is felismerem azt a kis huncutságot, amit elakarna rejteni, mert tudja, hogy velem nem a legegyszerűbb, mégis olykor előbukik belőle. Nem vicceltem, amikor azt mondtam, hogy tetszik a modern technika, viszont lehet nem a fényekkel leszek elfoglalva majd az este, hanem inkább vele és majd utána a fényekkel, és ezért tényleg lehet türelmetlen mert én is kicsit az vagyok.
A kissé ügyetlen ital töltést követően már nem olyan ügyetlen tánctudásom is megcsillogtathatom, amilyen ritkán veszek részt hasonló bulikon, meglep, hogy a tánc a házból olyan természetesen jön. A zene magával ránt egy kicsit az agyamat is elborítja, így sokkal jobban nyomulok, mint azt illendő lenne, de igazából ki mondja meg mi az illendő és mi nem, majd eldöntöm én meddig megyek el. Ő teljesen tiszteletben tartja az én mozdulataimat, nem megy tovább a htáron, mert igazából már nincs is köztünk olyan, csak éppen nem a megfelelő helyen vagyunk ahhoz, hogy továbblépjünk. Valójában könnyebb lett volna, ha mondjuk nála kezdjük az estét, de tudtam, hogy akkor sosem jutunk el ide, és én tényleg kíváncsi voltam a helyre.
Nagyon szeretnék vele hosszú távra tervezni, arra is tervezek, mert sok idő után, vagy talán életemben először érzem magam ennyire jól valakivel és ilyen szinten biztonságban, mint vele. Ezért is akarom olyan jól megismerni, hogy szinte mindent tudjak róla, apró titkok persze beleférnek, minden kapcsolatba szerintem, bár részemről nincs olyan dolog, amit ne mondanék el neki. De ez a hely az ő élete része, és itt akarok lenni ha kellek neki, de ahhoz meg kell ismernem ezt a részét is. Nem vagyok éjjeli bagoly, ha nyugodt napjaim vannak úgy alszok, mint a bunda, de képes leszek azon is változtatni, hogy sokkal gyakrabban járjak majd haza New York-ba, mint eredetileg terveztem, szóval az éjszakai élet néha nem is lesz olyan nehéz számomra, főleg ha vele kell lennem, mert akkor ez lesz életem legegyszerűbb átállása.
Képes lennék az egész estét itt tölteni vele, de valahogy nem érzem, hogy elég lenne nekünk most ez az estére, kicsit többet akarunk ez a heves csókváltásokból kiderült, a kezei is igencsak kalandoztak a testemen, és nem akarom örökre váratni, így inkább csak elszakadok tőle és elindulok kifelé, kell egy kis levegő a tömegtől távol, hogy az agyam normálisan működjön, mint egy igazi jó kislányé.
Meglepően gyorsan vágom rá a ruhám sorsáról szőtt terveire a választ. Szép meg nagyon szexi, de őszintén boldogabb lennék most nélküle. Már indulunk is a hozzá, amikor azért egy kicsit még bevetem pimasz énem, hogy ameddig odaérünk hozz legyen agyam gondolkozni, a poén mindig segít ezen. Az arca egy kicsit értetlenbe formálódik, de nem bírom túl sokáig komolysággal, így a nevetéssel feloldozom ezen kötelességek alól. Nem vagyok az a nagyon nyálas lány, akinek erre szüksége lenne.
Kint már azt hiszem a célegyenesben vagyunk, már érzem, hogy végre minden a helyére kerül, amikor egy ismerős rendszám, egy ismerős autó szúr szemet nekem, és jön a hang is mellé, akinek a birtokában van ez az erőgép.
Caesar bocsánatáért esedezek egy pilanatra, de olyan gyorsan ránt be magával a tesóm, még mielőtt egy igen érdekes kérdést tesz fel, hogy nincsen időm nagyon ellenkezni. Azért a kérdésére ha őszintén akarnék felelni, esélyes lenne, hogy ő maga kapna fel a hátán és cipelne haza. Nem prűd, egyáltalán, de nem szeret arról hallani, hogy a kis huga szexuális életet él, mert neki nem fér össze azzal a kislánnyal, aki évekkel ezelőtt voltam, mert neki mindig az a kicsi lányka maradok. Megértem, a féltése a szeretete jele, de most nagyon rosszkor jött, hogy le akarta ellenőrizni mégis milyen helyen töltöm az estémet.
A pulthoz visszaérve csak kikéri a kis boldogítóját, rám néz, hogy iszok e vele, de legyintve fordul vissza a pult felé. Tudja, hogy nem iszok, nem is próbálkozik.
- Azért csak óvatosan azzal az éjjelbe indulással. - szerintem egyikük sem olyan nagy partiarc, amennyire egymásnak be tudják adni. Nem tudom mit tudnának mégis együtt művelni. Szerintem így is lesznek sztorik bőven rólunk nem kell, hogy úgy szerezzenek rajongókat, hogy együtt veszik be az éjszakát itt az Emperorban. Még én is félteném a csajokat, akik a közelükbe férkőznek, két ilyen tesztoszteron bomba ha megindul, kemény este lenne. Még így sem kizárt, hogy bekövetkezik, én örülnék neki, ha józanul is ennyire bírná Caesart, bár ő nem kedvel senki részegen jobban, mint kevésbé ittas állapotban, így igazából ez elég világos, hogy nincs ellenvetése. Gyors csevegés után el tudunk szakadni tőlük, visszaszerzem a pasimat a nagy kanos beszélgetésből, amit ilyenkor mindig elkezd és megkérem a haverját, hogy vigyázzon rá.
- Ha nagyon gáz lenne a helyzet hívsz kérlek? - nézek rá az indulás előtt Aby-re. Általában nem issza magát annyira le a bátyám, hogy beégesse saját magát, de jobb félni, mint megijedni.
Egy hangos sóhaj hagyja el a számat, amint kiérünk a levegőre, el sem hiszem, hogy megint itt vagyunk, de most olyan gyorsan vetem be magam a kocsiba, hogy még ideje sincs valami nem újra történnie.
- Nem gondoltam volna, hogy megjelenik, általában nem csinál ilyet. - mondjuk az is igaz, hogy nem is nagyon szoktam úgy randizni senkivel, hogy mára második napon bemutatom a fél családomnak, így ez mindenképpen egy elég rendkívüli eset. - Most viszont taposs a gázra. - vigyorgok rá, már teljesen nyugodt ábrázattal, szó sincs róla, hogy siettetni akarom, de már kellőképpen felcsigáztuk magunkat. - Ki akarom próbálni a fényeket. - kacagok fel, majd a kezeinket összekulcsolva dőlök hátra. Már ültem mellette, nem kell megszoknom a vezetési stílusát, sokkal könnyedebb, mint bárkié, aki mellett eddig ültem, mégsem nyugdíjas, mert akkor lehet itt vágnám fel az ereimet. A forgalomhoz képest elég gyorsan haladunk, amiért legbelül nagyon hálás vagyok neki.
Kicsit könnyűvérűnek érzem magam, amiért mégis túl hamar vágok bele ebbe az egészbe, de komolyan nincs semmi olyan ok a fejemben, ami azt mondaná,hogy ne tegyem. Keresek valami kapaszkodót, amivel vissza táncolhatnék, csak, hogy ne tűnjek ennyire könnyelműnek, de még az agyam sem tiltakozik. A belső hangom mondogatja, hogy tökéletes döntést hozok, nem fogom megbánni, és ezeket én is tudom, így hamar átadom magamat a pillanatoknak és nem agyalok, a mi lesz ha dolgokon. Vele eddig sem kellett semmi gondolkodnom,minden jött úgy ahogy jóvolt,és ez szerintem nem fog megváltozni most sem.
Az út a lakásig nagyon hosszúnak tűnt, végig az utat figyelte az én agy kerekeim meg pörögtek, nem csak rajta, hanem mindenen, eszméletlenül jól összejött minden mostanság, és elmondhatatlan boldogság ül a szívemen. Kinyitja nekem az ajtót és egy gyors csókot nyomok a szájára, miközben kiszállok.
- Most már lehetsz egy kicsit kevésbé úriember is. - nézek rá már szinte könyörgő tekintettel, de azért megvárom, míg feljutunk a szobájába. Tetszik, hogy mindenben lesi hogyan tehetne a kedvemre, de itt az ideje, hogy kiengedje a kisördögöt, mert lehet, hogy jókislánynak túntem eddig, mert az is vagyok, de ilyenről nem lesz szó velem az ágyban. Még lehet most egészen könnyed leszek, de azt akarom, hogy ne fogja vissza magát miattam, mert mint mindenben ebben is teljesen akarom őt.
- Mutasd hol bujkálnak azok az éjjeli fények.- nyújtom neki oda a kezem ösztönözve a indulásra a kocsitól, minél gyorsabban az ágyáig. Túl sokat beszélek a fényekről, de pontosan tudja, hogy nem arra gondolok.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

ki ismer minket tudja, hogy mennyire szeretem a bátyámat és ő is engem, hiába van tőlem több ezer kilométerre, mindig számíthatok rá. Sokan csodálkoznak, hogy ekkora az összetartás most köztünk, pedig régen konkrétan ellenfelekként kezeltük egymást, mert sokáig egymás ellen versenyeztöünk még a gokartos karrierünk során. pedig akkor sem volt rossz a viszonyunk, ha a pályán kívül voltunk, verseny közben kegyetlenül tudott bánni velem is, mint bárki mással, nem volt kivételezés és ezért én hálás vagyok neki, de kívülről igen agresszívnak tűnhetett a testvérek közötti rivalizálás.
Minden támogatása, féltése és szeretete amit felém ad nagyszerű, csodás és hálás vagyok érte, de annyira nem tudja mit kell cselekednie, ha a húga randizik. Még ha nem is oda tartottunk volna ahova, akkor is elég furán veszi ki magát, hogy megjelenik egy randi közepén. De ő már csak ilyen, így beadjuk a derekunkat, mert nincs más választásunk és igazán felfokozott hangulatunkat félre dobjuk egy kicsit, hogy a társaságuk legyünk egy kis időre. Ezzel ő is lenyugszik majd és elenged minket, persze kapok egy részeg instrukciót tőle, aminek a felét nem értem, de csak bólintok felé és Caesarba erősen kapaszkodva hagyjuk el a helyet, remélve, hogy tényleg nem fog hülyeséget csinálni. Egy kicsit még agyalok azon, hogy mit csinálnának ezek ketten egy elvadult éjszaka alatt, de abban is biztos vagyok, hogy ha a bátyám megindul, akkor neki nem árt egy fék a szórakozásban, nem tudom Caesar lenne e az, aki megfékezi, de ha egyszer olyan jóban lesznek, hogy ezt valóban megteszik bízni fogok mindkettejük ítélő képességében és elengedem a kezüket ilyen téren. Addig meg igenis félteni fogom ezt a két srácot, mert mindketten nagyon sokat jelentenek nekem, nem a bizalmi probléma miatt, sokkal inkább mások miatt is. Caesar azt mondta nekem, hogy tudja milyenek a részeg pasik én meg tudom milyenek a részeg nők, sokkal rámenősebbek és egy pasinak könnyebben elborul az agya, mint egy nőnek. Amíg én még enyhén ittas állapotban is csak odébb állok egy nagyon nyomulós srác közeledésére, nem tudom ők mit tennének, főleg, hogy két pasi igencsak nyomni tudja egymás agyát.
A kocsiban már elhesseget minden ilyen gondolatot, és csakis az esti fényekre gondolok a lakásán, vagyis igazából rá és rám meg egy ágyon és azt hiszem megint kezdek elborulni agyilag, amit még nem igazán kellene megtennem. Még mindig kattogok azon, hogy jól döntök e a gyorsaság miatt, mert ennyire még sosem cselekedtem gyorsan senkivel, de nem találok kétségeket ezzel kapcsolatban, inkább az aggaszt, hogy olyan nagy a forgaklom, hogy csigatempónak tűnik a menetünk a lakása felé. Nem tudom éreztem e már ennyire izgatottnak magam azért mert lefekszek valakivel, de szerintem határozottan nem a válasz.
Vezetése közben én azért néha rápillantok mosoylogva, miközben ő le sem veszi a szemét a forgalomról, vajon ennyire figyeli az utat, vagy fél, hogy rám néz és nem fogunk tudni eljutni semeddig sem. Én félek, hogy rámnéz, így inkább az utat figyelem széles mosollyal az arcomon, reménykedve, hogy azért tényleg eljutunk az ágyig. Ha nem lett volna a bátyám közjátéka talán nem lenne ennyire meredek a helyzet.
Amikor leparkol próbálok egy halk mély lélegzetet elengedni, megkönnyebbülés, kiszállok a kocsiból, és kivételesen nem a szokásos stílusomban, hanem sokkal rámenősebben közlöm vele, hogy ideje rosszfiúnak lennie, mert most tényleg azt akarom.
- Bármikor leállítalak, ha meggondolom magam. - felelem neki, ezzel tudatva benne, hogy a bármikor nem ma este fog eljönni.
A liftbe beszállva már érzem az egyre felfokozottabb feszültséget magamban és amikor a fal felé tol már benne is. Olyan könnyedén kap az ölébe, és veszi hatalmába a testem, hogy még ha akarnék sem tudnék ellenkezni, mert teljesen elvesztem magam. Kezem a tarkójára simul és úgy húzom magamhoz, mintha sosem akarnám, hogy itthagyjon, nem akarom abbahagyni, tetszik amit kivált a testemből és az is, amit én az övéből. Érzem őt és úgy érzem nem tudok várni egyre hevesebben csókolom és amikor a szája a nyakamhoz ér egy halk nyögés is elhagyja a szám. Már nem vagyok az a jó kislány, mint eddig, mert elvette az eszem. A lift hangja szakítja félve a tökéletes pillanatokat, de ezután jönnek csak a mégjobbak, így követem őt a liftből kifelé, gyorsan nyitja az ajtót és nyomja a kezembe a telefonját, mire felnevetek. Szóval tényleg a fényekkel fogok először játszani, de azért most annyira mégsem azokkal akarok elidőzni.
Utasításának eleget téve megnyomom a kettest, bár én meg a technika nem vagyunk jóba, de ezzel még megbirkózok. Nagyon hangulatos fények veszik hatalmába a lakást, de most nem igazán tud érdekelni milyen látvány tárult elém, mert egy valamit akarok látni végre, és az nem az előszobában lesz megtalálható.
Amikor a hátam mögé ér és átfogja a derekam lezárom a telefonját és lerakom a táskámmal együtt és felé fordulok.
- Felcserélném a sorrendet! - mosolygok rá vágyakozva, mert most nem vágyok másra csak rá. Ledobom a kényelmetlen magassarkút és a kanapéhoz húzom, még szétnézni sincs időm. Ledöntöm a kanapéra és fölé térdelve ereszkedek rá, és a szájára tapadok az enyémmel, nem vadulok, nem vagyok erőszakos, csak éppen annyira, hogy megőrjítsem egy kicsit, játszok vele, kíváncsi vagyok mekkora a tűrőképessége. A szájáról az arcára vándorolok, majd az állára, és végül mélyen a szemébe nézek, miközben az álla alá teszem a kezem.
- Annyira szeretem a szemeidet. - súgom az ajkaira, amit ismét birtokba vettem.
Ezt az oldalamat nem ismerte, nagyon kevés embernek adtam meg azt, hogy megismerjen ilyen valómban is. Nem vagyok domináns egy kapcsolatban, sem az ágyban sem sehol, eddig hagytam, hogy ledomináljanak, őt sem uralni akarom, egyszerűen nem érzem, hogy köztünk lenne ilyen harc, még ha nem is ez a legjobb szó rá. A testem tudja mit kell tennie, vele nem kell az agyamat használnom, úgy érzem amit mi teszünk az úgy jó ahogy van.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

ényleg minden elvemet és józan eszemet felrúgom vele, mert ennyire telhetetlen vagyok ha róla van szó. A héten elgondolkodtam rajta, hogy valójában ő tényleg létezik e vagy csak már nagyon akart az agyam valakit és kitaláltam, de minden alkalommal, amikor csippant a telefonom és jelezte, hogy üzenet jött tőle tudtam, hogy igaz. Tényleg létezik egy olyan pasi, akivel nem vagyok hajlandó várni, és ez egy kicsit ijesztő, de ugyanakkor felemelő érzés.
Még a bátyám sem tudta elrontani az estét, egy kicsit talán sokkal jobban vágytunk egymásra miután végre elindultunk a kocsi felé, lehet még jót is tett ez a kis szünet, amíg a bátyámat szórakoztattuk, vagy inkább ő minket.
nem terveztem elvonni a figyelmét a vezetésről, de nem tudtam nem ránézni néha, kellett nekem, hogy lássam őt, talán még mindig nem hittem el, hogy itt vagyunk, ilyen érzésekkel magamban, de ahhoz is köze volt a lopott pillantásoknak, hogy oltári dögös és nehéz levenni róla a tekintetem.
A parkolóból már azt gondoltam nem lehet sok idő felérni, de még az az idő is soknak tűnt, miután egymásba gabalyodtunk a liftben. Én képes lettem volna ott tovább menni, és éreztem rajta, hogy ő is megtette volna, minden mozdulata egyre jobban vonzott magához és többet kért a testem, a kezem jelezte felé, hogy nem akar elszakadni tőle ezentúl, de mindig van egy kis hang ami leállítja az embert. A mi esetünkben ez csak a lit volt, és csak pár percig kellett megválnom tőle, de mégis olyan nehezemre esett megtenni.
A lakásba érve egy kicsit sem azon töprengtem, hogy hol vagyunk azért megtettem, amit kért, mert még most is az én kívánságaimat teljesítette, pedig tudtam, hogy szívesebben esne nekem, de ő a kezembe adta a fényeket, amiért annyira odavoltam. Megfordult a fejembe, hogy kicsit húzom a dolgokat, csak a móka  kedvéért, de nem bírtam magammal és inkább másfelé játékot eszeltem ki a számára. Gyorsan dobtam le mindent magamról, táska, cipő, hogy csak a ruha maradjon rajtam, ami alatt csak egy nagyon vékony tanga lapult ezzel is könnyítve az estét. Vannak még meglepetések a tarsolyomban ilyen estékre a számára, mert vannak mocskos fantáziáim vele, de nem akartam mindent egy estére kilőni. Vele mindent ki akarok próbálni, mindent meg akarok adni neki, teljesen át akarom adni magamat az ő testének de nem rögtön, és nem mindent. Mert ehhez szükség lesz ahhoz, hogy tudjak újat mutatni, bár kétlem, hogy erre az érzésre bármikor rá tudnék unni majd és remélem hasonlóan érez ő is.
- Igazán nincs mit. - nevetek fel, mielőtt a kanapéhoz viszem és rá lököm, hogy egy kicsit élvezhessük a hangulatot, nem a fényekét, bár azok is csodálatosak, de úgy érzem egy kollégiumi szobában is ugyanilyen tökéletesen érezném magam vele, mint ebben a csodás lakásban, ami egészen biztosan csodás, de még nem nagyon adódott alkalom körbe nézni.
A szám játszani kezd vele, de amikor a szemeibe nézek képes lennék elolvadni és ezt be is vallom neki, sosem fogok ilyeneket eltitkolni előle, mert szeretem ha tudja, mennyire oda vagyok az egész lényéért. Nem csak a csajoknak eshet jól a másik vonzalmának kinyilvánítása szavakkal, és én pontosan tudom mennyire tökéletes ő nekem.
A kezei gyorsan szabadítanak meg a ruhám felső részétől, de mivel fölötte vagyok egyenlőre ennyit tud tenni, míg a keze a fenekemen pihen. Kicsit elszakadok tőle, ameddig a kezei azon dolgoznak, hogy minél hamarabb szabaduljunk meg a ruhámtól, és a bókjára elmosolyodok, de nem szólalok meg, nem megyek közelebb hozzá, csak megfogom a pólóját és könnyedén húzom le róla. A kezem végig siklik a felsőtestén, és az ajkamba harapva engedem el magam, amikor maga alá fordít. Amikor megáll egy pillanatra kicsit megijedek, elbizonytalanodok, még saját magamban is kételkedni kezdek egy pillanatra, hogy talán mégsem jön be neki ha ennyit kell várnia egy menetre. Az elakadt lélegzetem szavaira engednek ki mellékelve egy mosollyal és a tarkójánál fogva húzom magamra egyenlőre válasz nélkül. Az egyetem alatt anyu rávett a tabletta szedésére, azt hitte majd annyi partnerem lesz, hogy a gumi nem elég védekezésnek, mert bármi megeshet egy vadabb bulin. Hát az én esetemben nem volt semmi ilyen és mindig a gumi mellett voltam, de az is benne van hogy sosem éreztem így senki iránt, mint Caesarral, így eszembe sem jutna vele a gumi használata ha nem ragaszkodik hozzá, de a kérdése azt a következtetést engedi meg nekem, hogy hagy dönteni.
- Szeretem, hogy ennyire figyelsz mindenre, de ne merészelj most itt hagyni. - súgom a fülébe huncut mosollyal az arcomon, majd észbe kapok, hogy azért nem ártana válaszolni neki egyértelműen, mert ha hasonló állapotban van az agya, mint az enyém, akkor tuti nem egyértelműek az én kicsavart mondataim. - Szedek, és nem kell semmi más. - már szinte éget az érzés, hogy még mindig tudjuk mivel húzni a dolgokat, pedig másra sem vágyok, hogy végre bennem legyen. Ilyenkor olyan énem bukik felszínre, amit a hétköznapokban olyan szépen elrejtek, senkinek nem kell tudnia, hogy én tudok ilyen is lenni, nekem éppen elég ha ő lát így, sőt másnak nem is nyílnék meg ennyire.
Kezem a mellkasától vándorol lefelé a nadrágjáig, ahol már érzem, hogy mennyire izgalomba hoztam. A szemeibe nézve harapok az ajkamba és simogatom odalent, egyenlőre nadrágon keresztül, nem egyszerű velem szeretem ha van előjáték, bár most valószínűleg pont miattam nem lesz sok, mert még a saját huncutságom ellenére is már többet akarok.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

nők máshogy éreznek a testiséggel, mint sok férfi, a pasiknak szerintem többet jár az agyuk ilyenen, mint a nőknek. Nekem sem az volt az első gondolatom, amikor megláttam, hogy gyorsan kerüljek vele ágyba, most mégis mintha erre vártam volna már napok óta, mert talán így is van. Az együttalvás magában is olyan érzés volt számomra, mint egy igazi relaxáció, érezve a szívverését, amikor a mellkasára dőltem megnyugtató volt számomra.
Egészen a liftig nem is tudtam, hogy ennyire akarom őt, de amikor a falnak döntve kezdett bele abba, hogy még jobban levegyen a lábamról már nem is tudtam ellenállni a vágyaimnak. Kicsit utáltam azért, hogy ennyire tudja befolyásolni a testem, de ez csak azért volt, mert emiatt mindig őt akarom és szinte lehetetlen küldetés, hogy állandóan a nyakán lógjak, mert imádom, amit kivált belőlem.
A lakásához érve olyan dolgot ad a kezembe, ami igencsak veszélyeztetheti a továbbiakat, ismerve engem, aki mindenen képes vagyok elmélázni és elcsodálkozni, de most sokkal jobban foglalkoztat mi van a melegítő alatt, minthogy milyen fények fognak minket körbe vilagitani. Gyorsan szabadulok meg minden felesleges cucctól és vezetem a tettek mezejére, és veszem át egy kicsit az uralmat, miközben elveszek a szemeiben, ami még jobban megvadít. Végignézek rajta, a kezem a testén simul végig és érzem, hogy mennyire mázlista vagyok, hogy az enyém ez a pasi és, hogy ő is csak engem akar, pedig tényleg bárkit megkaphatna, megvan a maga kiállása, amiért minden csaj odavan.
Az én ruhám is egyszerűen szűnik meg létezni a felső testemről, amire csak mosolygok, de tetszik, hogy mozgásba lendült és pontosan azt teszi, amire vágyok, nem érdekel mi lesz a ruha sorsa, addig ameddig gyorsan lekerül rólam.
A gyors sokkot követően azért kicsit elszórakozok saját magam bizonytalanságán, hogy esetleg mégsem vágyik annyira erre az egészre, minden jel ellenére, ami a gatyájában dudorodik. Esküszöm, hogy válaszolni akarok azonnal a kérdésére, de teljesen elvette az eszem, még most is, hogy még ennyire felhevült aggyal is ilyen körültekintő. Komolyan nem tudom miért hiszik azt a nők, hogy a pasik nem elég odafigyelőek, csak a megfelelőt kell megtalálni és máris nincs gond. Időben észhez kapok, hogy helyes válasszal is szolgáljak neki, mert nem akarom, hogy feleslegesen akár egy percig is hezitáljon emiatt. Nem akarok idő előtt szülő lenni, így persze nekem is tervben van, hogy megfelelően védekezzünk, de nincs szükség a gumira, szerintem anélkül amúgy is sokkal felemelőbb érzés lehet, bár nem tudom, mert eddig még sosem mertem senkivel kipróbálni, sosem volt meg az a fajta bizalom, amivel ezt kiérdemelték volna.
Felnevetek, amikor megkönnyebbültem szólal meg, még egy kicsit sajnálom is az aggodalma miatt, amiben hagytam ha még csak pillanatok is voltak. Amikor elindul a testemen lefelé máris elhal a nevetésem és visszatér a vágyam, hogy minél hamarabb szabaduljunk meg minden ruhától és térjünk már végre a lényegre, olyan nagyon vágyom már arra.
Határozott, gyakorlott mozdulatokkal szabadít meg minden ruhadarabtól és veszi uralma alá a testem, amit kétség nélkül hagyok neki, amikor egyre jobban közeledik az érzékeny testrészemhez egy halk sóhaj tör fel belőlem, de amikor végre odaér már sokkal határozottabb hangot adok ki és a hajába markolva finoman nyilvánítom ki a tetszésemet.
Teljesen biztonságban érzem magam vele, nincsenek gátlásaim ha róla van szó, azt már az első éjszaka levetkőztem vele szemben, már csak az volt a csoda, hogy ennyit tudtam várni ezzel a pillanattal.
- Caesar… - nyögök fel, amikor nyelve olyan helyen érint, amitől az egész testem belerándul. Nem tudom akarom e, hogy abbahagyja mert olyan tökéletességgel kényezteti a testem, mintha pontosan tudna az mire vágyik. Gyorsan kiismeri a rezzenéseimet, vagy csak tényleg ennyire érti a dolgát nem tudom, de teljesen elvesztem az eszem és a kezemmel magam felé húzom.
- Mutasd meg a szobád! - súgom az ajkaira, mert nagyon de nagyon kell egy kis szünet, amíg visszatér az eszem és nem használom ki teljes mértékben őt, mert ha csak egy percig is tovább dolgozik rajtam azt hiszem hamarabb megyek el, és én ma nem így akarok.
Felülök és a kezemet nyújtom felé, közben keresem a szobát, ahol az ágya lehet, nem kell nekem bemutatót tartani, tökéletesen feltalálom magam és az egyik szoba felé veszem az irányt, remélve hogy a célba találok. A kezét fogva húzom fel a kanapéról és csak huncut képpel mérem végig egészen addig, amíg a szobába nem érünk, ott megint felé kerekedek, mert azt akarom, hogy tudja mennyire szükségem van rá, és azt akarom, hogy kölcsönösen legyen jó nekünk, ne csak nekem.
Az ágyra lökve őt nyúlok a nadrágjához, hogy megszabadítsam a feszülő érzéstől, és a szerelését a földre dobva fogom kezeim közé a férfiasságát, közben végig azokba a csodás kék szemeibe nézek. Akarom látni mit váltok ki belőle, hallani, ahogy élvezi. A kezeimnek segítségként lassan hajolok közel hozzá, hogy a számmal is eljátszak vele, halkan nyögök, amikor teljesen megízlelem kemény férfiasságát. Az érzés, hogy ilyen hamar kerültünk ebbe a helyzetbe csak még jobban izzítja a vágyam, de próbálok nem erőszakosan mozogni, pedig már minden porcikám ég a vágytól, hogy többet tegyen. Nem sokáig várok vele, a kelleténél még így is önzőbb vagyok és hagyom el az alsó testrészét, felmászva az ajkához és egy hosszú csókot nyomva rá.
- Még csak el sem tudod képzelni mit váltasz ki belőlem Caesar Harlow! - a huncut mosolyom már régen eltűnt, a szemeimben csak a vágy izzik, amit olyan szépen fogunk most kihasználni, hogy kétségem sincs afelől, hogy ez az éjjel nagyon de nagyon sokáig fog tartani, mert nem fogok tudni betelni vele.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

eretném uralni a testem, mert akkor érzem magam teljesen jól, viszont vele lenni olyan, mintha elveszíteném minden önuralmam és olyan könnyedén adom át neki magam, hogy az agyam nem ellenkezik.  biztosra veszem, hogy így ez rendben van, nem hezitálok egy mozdulatomon sem, nem akarok ellenállni az érintéseinek és az ő mozdulatainak sem, csak átadom az érzéseknek magam és kikapcsolom az agyam azon részét, ami néha meggátol abban, hogy az legyek ebben a helyzetben aki.
Határozott terveim voltak a mai estével kapcsolatban, mert mindent megtervezek ha igazán fontos a számomra, mégis amikor a lakásába érünk olyan feelslegesnek érzek minden előre tervezett dolgot, mert vele egyszerűen nem tudok tervezni. Mindig olyan formában lep meg, hogy a hülye kis menetrendem szépen dugába dől, és mindig sokkal jobb dolog jön ki belőle, mint azt elképzelni tudtam.
Nem vagyok szégyenlős, nincs mit takargatnom a testemből, mert teszek érte, hogy olyan legyen amilyen, de mégis van amikor nem szívesen fogadom ha bárki meg akar szabadítani a ruháimtól. De amikor ő veszi le, és tesz teljesen meztelenné maga előtt másra sem vágyok, csak, hogy ezt minél gyorsabban tegye meg. Nem fogja vissza magát, én kértem, hogy hagyja maga mögött egy kicsit a jófiút, kell a huncut, szexis énja, és tudni akarom mit tudok kiváltani belőle. Maximálisan őt akarom magammal a ágyban, nema  visszafogott énjét.
A kelleténnél akaratosabban húzom fel  magamhoz, mert nem tudom meddig bírnám még és szükségem van rá, hogy közelebb kerüljek hozzá, így időt adva magamnak indulunk el a szobája felé. A hangulat határozottan más most köztünk, mint eddig bármikor, sokkal szabadabbnak érzem magunkat, hogy végre engedünk a testi vágyainknak. A kémiát nem lehet meghazudtolni, már most érzem, hogy vele teljesen más lesz az egész, mint eddig akárkivel, akivel dolgom volt. Nem erőltetek semmit, mindent úgy teszek, ahogy az ösztöneim súgják, mert eddig minden ilyen megérzés tökéletesnek hatott.
Az ágyára lökve szabadítom meg a felesleges ruháitól és kezdek bele a kényeztetésbe, érzem, hogy nem erre számított a mozdulatai olykor bizonytalanok velem szemben, de nem hibáztatom. Egyáltalán nem tudhatja milyen vagyok ebben a helyzetben, de meg fogja tudni, látni fogja ezt az énemet is, hiszen másnak nem is akarom igazából megmutatni. Csak remélni merem, hogy a mozdulataim örömet okoznak neki, a szám és a kezem olyan finoman dolgoznak rajta, érzem, hogy megfeszül a teste, amire elmosolyodnék reflexszerűen, de csak még jobban felizgat, hogy ezt váltom ki belőle. A szavai úgy hatnak rám, mint a drog, egyre jobban és jobban fogom közre a férfiasságát és kényeztetem őt, miközben fel fel pillantok az arcára. Olyan nagyon szexi, hogy önző módon hagyom ott ágaskodó férfiasságát és mászok egészen az ajkaihoz.
A vallomásom őszinte és a tüzes tekintetemnek köszönhetően nem sokat vár, amiért nagyon hálás vagyok neki. A kezei a combomat markolják és a csókjába veszve érzem, hogy a tettek mezejére léptünk. Halkan nyögök fel amikor érzem, hogy belém hatol. Nem tudom mit tesz velem, de olyan mértékben veszek el amikor belém hatol, hogy minden önuralmam odavész. Nem tudom meddig fogom bírni, de azt hiszem ennél tökéletesebb már nem is lehetne számomra az az érzés, mintha mindig is erre a pillanatra vártam volna, amióta élek.
Olyan közel vagyok hozzá, érzem a bőrét, minden egyes levegővételét, annyira gyorsan kapkodja a levegőt, de megértem mert én is érzem, hogy minden egyes percben emlékeztetnem kell magam, hogy lélegeznem kell. Visszatartanám, hogy jobban ki tudjam élvezni a mozdulatait, így kissé zihálva hagyom, hogy mozogjon.
- Sosem lesz sok! - próbálok szavakat formálni, de csak halk valami jön ki a számon, miközben felegyenesedek elhagyva az ajkait és kezemet a mellkasára teszem és elkezdek rajta lassan mozogni, olyan lassan, hogy szinte magamat kínzom vele. Végig a szemébe nézek, mert imádom, ahogy rám néz, látom, hogy tűzben ég a tekintete, amikor végig néz rajtam. Még sosem láttam ilyen tekintetet, amikor ilyen helyzetbe kerültem bárkivel, igaz, én sem adtam magam ennyire teljesen át senkinek érzelmileg. A szex csak szex volt mindig is, testi vágy, amit az embernek meg kell tennie, ha van olyan partner, aki ki tudja elégíteni a vágyait. Nekem nem mostanában volt részem benne, de ez csakis a saját magam makacssága miatt történt így. Ha nem lennék annyira fafejű és több esélyt adtam volna a pasiknak, akkor talán lett volna más is aki hasonlóan fel tudott volna csigázni. Igazából, kinek akarok hazudni? Sosem volt senki aki ezt váltotta volna ki belőlem, neki különleges tehetsége van, érti a testem és a testem akarja őt.
A lassú kínzó mozdulataimat egyre hevesebb mozgás követi, mert nem sokáig tudom türtőztetni magam, hogy rendesen belendüljek. Heves vagyok az élet minden területén, így itt sem azt a kislányt hozom, akinek sokan hinni akarnak. Úgy hiszem vele igazán vad tudok lenni, de még ki akarom élvezni azt amit adni tud. Egyre jobban borul el az agyam és nem tudom akarom e bírni. Vissza hajolok hozzá, mert teljesen elgyengülve érzem magam, egy hangos sóhajjal, élvezek el, arcomat a nyakába temetve nem éppen csendesen, de olyan felszabadultságot ad az élvezet, hogy nem tudom takargatni mit érzek, nem is akarom.
Nem hagyom abba a mozgást továbbra sem, csak lassítok amíg összeszedem magam, de én többet akarok. Adok egy puha csókot a nyakára majd az állásra és végül az ajkaira. Tudom, hogy nagyon gonosz vagyok, de lassan engedem ki magamból és egy huncut mosollyal az arcomon csúszok lefelé, végigcsókolva az egész testét, amíg elérek a férfiasságáig. A szám ismét munkába lendül, mert hiába lassítottam az előbb olyan intenzíven vonult végig rajtam az orgazmus, hogy teljesen érzékeny lettem odalent, nem fog sok idő kelleni, hogy onnan folytassam ahol elkezdtük, de addig nem akarom őt pihentetni.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

n határozottan nem vagyok vezető típus, képes vagyok ösztönözni embereket, kiállni nagy tömeg elé olyan beszédet mondani, hogy lelkesedjenek, de nem tudok vezetni szinte senkit, mert túlságosan is érzékeny hozzá a lelkem, hogy bárkinek megmondjam, mit csináljon helyesen. Ez a képességem az ágyban is igaz rám, mert tudom, hogy tudok itt is alkotni, de mégis jobban szeretem ha visz magával a másik hevessége. Ez az egész Caesarral mégis olyan dolgokat hoz ki belőlem, hogy ha nem is az irányítást akarom átvenni, mert sosem rendelném magam alá még ebben a helyzetben sem, amikor nem tudok már normálisan másra sem gondolni csak arra mit tehetne velem és én vele.Úgy érzem,amit teszek az olyan tett, ami nem az uralmamat fejezi ki hanem azt mennyire beindít és mennyi mindent akarok vele csinálni.
A szám olyan hevességgel kezdene mozogni rajta, hogy attól kell félnem én leszek rosszul ha nem mehetünk tovább, így igen gyorsan térünk rá arra a részre, ahol mindenki kibontakozhat. A csókjaiból szabdulva nyögök fel, amikor megérzem teljesen magamban őt, nem akarom nem kimutatni mennyire élvezem a vele való szexet, mint minden mást. Nem akarom, hogy finomkodjon, mert ennyit várattam azt hiheti, hogy nem vagyok olyan bevállalós, mint amilyenek azok a nők, akik egyből megadják magukat. Szerintem pont a várakozás az, ami olyan szinten vadít meg, mint másokat nem tud. Tetszik, hogy hozzám szól, kéri szóljak ha sok, de miért tenném én még többet akarok tőle, belőle és vele. Nem akarom, hogy ennek valaha vége legyen. Amikor felegyenesedek, hogy én vegyem át a tempót már érzem, hogy lassan itt a vége számomra, legalábbis ennek a menetnek. A testem egyszerre enged el, érzem magam gyengének és felszabadultnak, a nyakába borulva ér el az orgazmus, amit nem tudok csendben viselni, mert ez a gyönyör más, és olyan intenzív, hogy hiába próbálom visszaszerezni az erőmet odalent, úgy érzem kelleni fog nekem egy kis idő hozzá, de nem akarom őt sem hanyagolni ameddig a testem készen nem áll a megfelelő folytatásra. Érzem, hogy olyan gyorsan ver a szíve, így ott kezdem a csókjaimat egyre lejjebb és lejjebb haladva egészen a férfiasságáig, amit finoman veszek ismét a számba. Főleg magam miatt szünetet kérve ezzel, de szeretném ha tudná, hogy bármit megadok neki amire csak vágyik, képes vagyok rá és akarom is.
Szavaira elmosolyodva hagyom el a számmal őt, egy kicsit szomorúan. Nekem nem lenne bajom azzal ha abban a helyzetben éri el a gyönyör, nincsenek ilyen fajta aggályaim, de mivel egyikünk sem ismeri másikat ilyen téren, ezt ő nem tudhatja ne meg ahogy a testemet mozgatja azt hiszem valami egészen más tervei vannak velem.
A hasamra fektetve érzem meg ismét keményedő férfiasságát magamban, amire egy hangos nyögéssel felelek és erősen markolok a takaróba. Nem tudom, hogyan fog reagálni erre a testem, de a kezei is akcióba lendülnek,amitől egy kicsit bele remegnek a lábaim. Nem hiszem, hogy ilyen hamar menni fog még egy élvezet számomra, de nem finomkodik, sem a keze, sem a teste. Egyre jobban markolom a takarót és a fejem letámasztom az ágyra és minden egyes döfésnél halk sóhajok hagyják el a szám. Megfeszül a testem és érzem, hogy egy újabb hullám söpör végig a testemen, de az előző miatt ez még intenzívebb az érzékenységem miatt. Érzem, hogy teljesen belém merülve hagyja el őt is a teste az élvezettől, majd mellém rogyva terül szét az ágyon és húz magához. Neki még vannak szavai, de nekem nincsenek. Zihálva fekszek a mellkasán hallgatva ahogy levegőért kapkod ő is. Amikor már úgy érzem ki tudok mondani két szónál többet felnézek az arcára és elönt a boldogság, nem fogom a korábbi oltári szexre, mert ha nem történt volna meg is ugyanolyan boldogsággal tudnék ránézni, mert nagyon örülök, hogy van ő nekem.
- Határozottan tökéletes ez az élet. - nevetek rá, majd nyomok egy csókot az ajkaira.
Egy kicsit még fekszünk az ágyon, amíg mindketten kiheverjük azt ami az előbb történt velünk. Én sok mindenre számítottam a ma este folyamán, tudtam, hogy eljutunk eddig a pontig, mert pontosan ezt terveztem, de valamiért nem hittem, hogy ennyire jó lesz. Én nem vagyok nagy szakember a szex terén, de soha életemben nem tudtam kétszer elélvezni szex közben. Persze nem csak ez volt az oka annak, hogy örültem, hogy ilyen hamar belementem ebbe az egészbe, a testem tudta, hogy ő nekem való, és most bizonyosságot is nyert. Nem mondom, hogy ezek után nincs bennem egy apró félelem, hogy lehet ennyi voltam neki, mert bár sokszor csalódtam már, még nem akadt olyan pasi aki elvesztése komolyabban földhöz vágott volna. De ha őt elveszíteném akkor azt hiszem az rendesen ki tudna csinálni. Ez az érzés csak úgy felötlik benne, ismerve egy kis részletet már a korábbi életéből, de az meg kell,hogy nyugtasson, hogy eddig igazán úriember volt. Teljesen feleslegesen túráztatom ezen az agyamat, tudom, hogy ennek nem most lesz vége.
- Tetszik, hogy mindig meg tudsz lepni, de nehogy azt hidd, hogy most végeztem veled. - könyökölök fel az ágyon és pimasz mosollyal meredek rá. - Miután ettünk valamit folytatjuk. De most éhen halok. - lassú mozdulatokkal kelek fel az ágyról, mert még mindig érzem, hogy kicsit érzékeny vagyok a lábaim már nem remegnek. Lehet csak a szám nagy és én nem fogom bírni a többi menetet, de egyszerűen nem vagyok képes betelni vele. Viszont a forgatókönyv,hogy kaja után egyszerűen be fogunk aludni valamiért reálisabbnak tűnik, de majd meglátjuk mennyire vagyunk kemény legények. Gyorsan kiszaladok a mosdóba, ahova megint úgy indultam el, hogy az sem tudtam mit keressek, a második ajtó mögött megtaláltam.
A telefonommal a kezemben térek vissza és dőlök vissza mellé az ágyban, megnyitva a rendelős applikációt.
- Hal kizárva, szóval mit szólnál egy jó kis francia csemegéhez? - nézek rá kíváncsian, már tudom, hogy a hal nem a kedvence és nem is nagyon erőltetném,mert most én sem ennék olyat. De a francia konyha talán ínyére lesz, és van egy nagy kedvencem, amit nagyon régen ettem, bár kétlem, hogy egy amerikai étterem elkészíti nekünk úgy, ahogy  a franciák vagy a nagymamám, de próba szerencse. - Ratatouille és magunkat ismerve szükségünk lesz egy kis desszertre is. - bár nekem annyira nincsen rá, mert jövő héten meg fognak mérni és már most tudom, hogy nem azt fogja mutatni a  mérleg amit szeretnék, de szerintem addig lemozogjuk együtt meg külön is, de a közös edzés határozottan jobban bejön vele. Mielőtt azért elküldöm a rendelést megvárom, hogy leokézza, mert nem akarom ráerőltetni az én kedvenceimet, mondjuk biztos vagyok benne, hogy nem lőnék annyira mellé.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

ajnos túl sokszor hallottam az egyetemen csacsogni a lányokat arról, hogy mennyire nem szeretik ha a pasi a szájukba élvez. Biztosan megvan ennek is az oka, vagy valami negatív élményük ezzel kapcsolatban, de nekem sosem volt vele bajom, na nem mintha olyan gyakran engedtem volna meg ezt bárkinek, egyetlen egy pasi volt az életemben, aki ezt megtehette és ő sem az első alkalommal, most mégis olyan egyszerűen hagynám Caesarnak, de ő teljesen más, mint eddig bármelyik pasi az életemben. Az első férfi az életemben, akinél nem éreztem, hogy heteket kell várnom ahhoz hogy kiismerjem annyira, hogy bizalmat szavazzak neki olyan téren, hogy teljesen megnyilvánulok neki minden értelemben, ő sok mindenben első nekem és különleges, de azért meglepetésként ért, hogy nem él azzal a lehetőséggel, amivel sokan akarnának, de ez többet is jelent nekem. Innen azért sejthető, ha eddig nem tettem volna, hogy nem csak a testemet akarja, hanem engem, nem kihasználni akar, hanem velem lenni és még az ágyban is pontosan ezek az érzések vannak amikor vele vagyok.
Amikor másodjára jutok a csúcsra már úgy érzem a mai napon ennyi fért bele a testemnek, mégis azért húzom az agyam és Caesarét is, mert nem hagy nyugodni az érzés, hogy többet akarok. Lehet a szemem és az agyam akarja csak a következő menetet, mert amikor felállok, hogy a mosdóba menjek már nem igazán érzem az erőt magamban. Mivel fél órát mondott pihenésnek, ha annyi kell neki, lehet én sem leszek hangulatromboló és még a kaja előtt megtornáztatom magunkat. Nagy szavak hagyják el a szám, mintha én olyan nagyon komolyan űzném ezt a rekord mennyiségű menetet, pedig nem, a legtöbb pasim általában ennyitől kidőlt és éreztem, hogy levegőért kapkodott a vége felé, de közel sem úgy tűnik, mint akinek itt most elég lett volna. Olyan tekintettel mér végig, amiért sok lány ölne, látom a rajongást a szemében, amikor rám néz és ez melengeti a szívem, mindegy, hogy a testemnek szól e ez a tekintet vagy az egész lényemnek. Elmondhatatlan érzés, ha valaki ilyen szemekkel néz rám. Egyszer voltam szerelmes egész életemben, egyszer nézett rám, így valaki, akivel utána nem tartottam a kapcsolatot és mindig is ezt az érzést kerestem minden pasiban, de eddig nem találtam meg. Kezdem azt érezni, hogy ő olyan férfi lehet nekem, akibe újra szerelmes tudok lenni, mintha már nem érezném most, hogy az vagyok, de még nem engedek ennyire sok teret a szívemnek, bár semmi csalódás nem ért vele kapcsolatban és minden egyes percben újabb dolgogal nyűgöz le, még nem mondom ki magamnak sem a nyilvánvaló érzelmeimet.
Visszatérve a telefonommal a kezemben mondom neki a kaja ötletem, amire elsüt egy viccet, amire csak a szememet forgatom, de elnevetem magam, mert magas labdát adtam neki tudtomon kívül és ezt ügyesen lecsapta. Ezért is szeretem annyira a közelségét, mert az előbb mint két kiéhezett ember estünk egymásnak és most olyan szinten tudjuk folytatni a kis mókázásunkat, mintha előbb nem életünk legjobb élményét éltük volna meg egymással. Mondjuk igaz is, miért zárná ki egymást a kettő?
Gyorsan leadom a rendelést, mert mindeközben érzem a testemen való kalandozását a kezével, tudom, hogy kifújt az energiánk egy időre, de azért nem hagy alább az érdeklődése irántam, és ez tetszik. Nincs gondom a magabiztoságommal, nem vagyok szégyenlős, és előtte nem is érzem, hogy annak kell lennem, eddig sem azért voltam ennyire zárkózott ilyen téren, mert nem mertem neki megmutatni magam, csak egyszerűen ennek így kellett lennie.
- Szóval sok sok desszert, de nekem utána nem foghatod rá, hogy tele van a hasad. - nézek rá nevetve mielőtt végleg elküldöm a rendelést. Sok desszert egy kedvenc francia étel, megfogja fűszerezni a kis esténket, de azért még tudom egy kicsit tovább vinni a hangulatot anélkül is, hogy bármit kellene tennie velem, vagy nekem vele.
A kezemből kiveszi a telefont, mire hangosan felnevetek, máris lépne de a teste nem tud, és ez a szememben nagyon vonzónak mutatja, még vonzóbbnak mint eddig. Az egyik kezemet a tarkójára teszem, a másikat a hátán futtatom végig. Már jegyezném meg, hogy haragszom rá, amiért ilyen szépen eltakarja előlem azt a tökéletes fenekét, de hamarabb hagyja el az ő száját hang.
- Milyen mázli, hogy nem is kell távoltartanod magad tőlem. Maximum akkor ha azt akarod, hogy teljesen megőrüljek. - nyomok egy puszit az arcára, szerintem tudja, hogy mennyire megőrjít, nem kell mondanom neki, mert a testem erősen jelez mindent.  
- Viszont! - nézek rá egy kicsit grimaszolva, kifejezve nem tetszésem, mert biztos voltam benne, hogy az agyam nem fog hagyni elsiklani afelett, hogy máris magára aggatott egy felesleges ruhadarabot. - Óriási hibát követtél el, és ezért biztos lehetsz benne, hogy vezekelned kell. - adok egy puszit a nyakára, és úgy igazítom magunkat, hogy egy könnyed mozdulattal kerüljek felülre. A szemeibe nézek és a kezemmel lefogom a kezeit, hogy még véletlenül se tudjon kalandozni a testemen velük, miközben mosolyom még mindig az arcomon pihen. - Azt hittem már tudod mennyire szeretem a hátsód, és mégis képes voltál eltakarni előlem. - biggyasztem le az ajkaimat, mint már korábban is tettem. - Nem vagyok bosszúálló fajta, de veled lehet kivételt fogok tenni. - a füléhez hajolok és hallabbra veszem a hangom. - Eddig nagyon jó kislány voltam veled Caesar Harlow, de ha ilyen rossz vagy, akkor lehet nekem is néha váltanom kell. - kap egy puszit a füle mögé, majd pimasz mosollyal nézek rá és engedem el a kezeit, hogy mellé fekve a mellkasára hajthassam a fejem. Nem mondtam, hogy mikor jön el a bosszúm ideje, abban biztos vagyok, hogy jobban fogja élvezni, mint én és már tökéletes terveim is vannak, bár enélkül is megtettem volna, de szeretek mindenbe egy kis izgalmat belevinni.
- Holnap be kell mutassalak anyunak. - nem hangulatrombolónak szánom, és nem is lesz olyan rémes, de mielőtt az ő szüleihez mennénk nekem haza kell majd mennem átöltözni és anyám már egészen biztos otthon fog várni, meg a bátyám és apám, őket majdnem el is felejtettem, olyan ritka, hogy így együtt van a család. - Anyunál van most apu is és Chris is. - a bátyámmal találkozott, apuval is, de most egy kicsit más lesz a hangulat, talán oldottabb, mint a verseny előtt. - De nem szeretnék sokat otthon időzni, mert az egész napomat veled akarom tölteni, így mindenképpen kell majd szakítsunk időt arra, hogy beszélgetni tudj anyuval, mert már nagyon nagyon szeretne megismerni. - ez van ha az ember lánya olyan nagyon ritkán pasizik, mert ritkaság számba megy és mindenki olyan izgatott emiatt, mintha legalább a lánykérés lenne porondon. Felnézek rá, mert kíváncsi vagyok mennyire okoztam ezzel neki fejtörést, bár a garázsban a fiúkkal is teljesen jól elvolt, amíg én máshol jártam, még én is meglepődtem, hogy Juan olyan jól elbeszélgetett vele, úgy éreztem meg akarja ismerni a csapat és ez mindenképpen jó jel, de ez csak is az ő érdeme, mert tökéletes a srác, az én életembe mindenképpen.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆