☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

em gondoltam volna, hogy egy egyszerűnek gondolt, ám mégis izgalmas hétvégém olyan fordulatot vesz, hogy én ma itt legyek egy sráccal, aki már most olyan sokat jelent nekem, mint szerintem eddig senki. Caesar megjelenése az életemben olyan hirtelen jött és olyan boldogsággal tölt el, pont jókor, amikor a legnagyobb szükségem lesz arra, hogy valaki mellém álljon, amikor lehetséges viharfelhők összecsapnak. Bár a vihar kimaradt, mert mindenki viszonylag jól fogadta a jövőheti ki tervemet, de még a nagyja hátra van. Nem tudom mit fog majd szólni ha meglát a kocsiban, eleinte szurkolni fog, mert tudom milyen büszkeség annak szurkolni, akit szeretsz, én mindig így érzek, amikor a bátyámat látom a pályán. De azt is tudom milyen amikor nekimegy a falnak, mindegy, hogy lesz a baja vagy sem, mert az a pillanat, amikor a kocsi nekivágódik a betonnak vagy a gumiknak, olyan érzést tud kelteni, mintha belülről tépnének szét, nem tudod jól van e a sofőr, aki sokat jelent neked, kiszáll e épségben és nem lesz a maradandó baja. Sajnos nem csak az én hibámból tud ilyen dolog történik, elég egy csúszósabb szakasz egy figyelmetlenebb, agresszívabb másik sofőr és máris megvan a baj. Bízom benne, hogy akkor sem alábbhagyni a lelkesedése és azután is majd olyan hangulatban fog megjelenni a pályán, mint az első alkalommal. Én már végigmentem ezeken a dolgokon, nyomasztó tud lenni olykor, de megéri, legalábbis az én személetem szerint nagyon megéri.
Nem tudom menne e nekem olyan valakivel egy ilyen kapcsolat, akivel nem tudok ennyire nyíltan, a szavaim megválogatása nélkül beszélni, na meg cselekedni. Mivel nem vagyok tipikusan olyan, mint a legtöbb lány, van akinek nem igazán jön be az egyedi stílusom, én simán a fejéhez vágom, bár viccesen, hogy ne nyavajogjon ha tele lesz a hasa, mert ha a testem őt akarja, akkor márpedig megkapja. És igen, mindenre van olyan válasza, ami pontot tesz mindenféle kekeckedésemre.
- Vagy kezdhetjük a desszerttel, mielőtt bármi másba belekóstolnánk. - kacsintok rá huncutul, bár a kezdeti bemelegítés már megvolt, és tudom, hogy nem most kellene folytatni, mégis olyan szemtelenül húzom mindkettőnk agyát, hogy szinte én érzem magamat gonosznak.
- A férfi gyengeség. - nevetek fel, bár mindennek mondanám őt ilyen téren csak gyengének nem. elég sokáig bírta, hogy váratom, nem a kínzása volt a cél ugyan, de tiszteletben tartotta az összes határomat, de most már vele szemben nem hízom meg a vonalat, mindent átléphet, és innentől sosem fogom visszahelyezni őket ha róla van szó.
Nem egyszer hanem sokszor fut végig a tekintetem rajta, mert annyira tetszik nekem, hogy még ha pofátlanul is de méregetem, és tudomásul veszem, hogy ő hozzám tartozik.
- Könyörögni ugyan nem kell, látod milyen mértékben bolondítod meg az agyam. - eresztem el a kezeit és dőlök mellé. - Attól viszont vagy megszabadulsz vagy ma este végig az leszek, aki nem akarok, az a jó kislány, aki mellett egy csodásat szundíthatsz. - bár elnevetem magam, és nem gondolom komolyan nagyon remélem, hogy ez majd meglendíti a csípőjét, hogy megszabaduljon attól, ami elválaszt tőle. Igazából mindegy lenne mit reagál erre ma már biztosan nem tudnék mellette jó maradni, mert ezzel az egész játékkal csak az én agyamban ment fel a pumpa és a testem is egyre jobban éhezik arra a következő menetre.
Talán a magam nyugtatása miatt, talán mert még nem tudom monddtam e neki, hogy holnap mi vár rá váltok témát, hogy egy kicsit másfelé kalandozzanak a a gondolataim. Nem vagyok én ennyire a testiség megszállottja, de a közelében mégis az lettem.
- Anyukádra nagyon kíváncsi leszek, igazából én izgulok is. - nézek rá egy kicsit komolyan aggódva a holnapon. - Mesélted milyen régóta várta már, hogy hazavigyél valakit. Te elfogult vagy szóval mindegy mit mondasz nem fog megnyugtatni, de szerinted ilyennek képzelte el azt a lányt, aki majd egyszer az oldaladon jelenik meg otthon? - izgulós vagyok ha verseny előtt állok, izgulok ha vizsga előtt vagyok, de emberek megismerése előtt nem szoktam, mert társasági lény vagyok, imádom az új embereket befogadani magam köré. Tudom, hogy kevés ember van aki nem kedvel, de mindig lesz olyan, akinek az én élethez való hozzáállásom nem egyezik meg az övével, nem tud megérteni ezért nem igazán van meg a közös hang. Valamiért attól félek, vagy nem is félek, inkább azon kattogok, hogy Caesar anyja vajon elfogadja e, hogy a fia barátnője olyan életet él, amilyet, és inkább megy a versenypályára és lesz koszos a garázsban, minthogy valami csajos programon venne részt. Sosem kellett azon dolgoznom, hogy megfeleljek valakinek, különösebben Caesarnak sem erőltettem meg magam, mert tudom, hogy nem tudnék más lenni senki kedvéért mint aki valójában vagyok.
Visszateszem a fejem a mellkasára és érzem, hogy kezei a hátamat simítják, ami nyugtatóan hat nekem. Várom a holnapot, meg akarom ismerni őket, a tempónk igazán egyedi, de szeretem a sebességet, így nem félek attól, hogy elsietnénk bármit is.
- Igazából nem szoktam félni, de attól most egy kicsit félek, hogy csalódást okozok a csapat főnöknek. - megvannak a szponzoraim a futamhoz, igaz csak jövőre leszek versenyző, remélem, de addig majd tesztelhetek remélem és részt vehetek a fontosabb dolgokban, mert az egyik legnagyobb szponzori támogatást készülök beszervezni magam mögé, ami a csapatomnak nagyon is kedvezni fog. Pénz beszél sokszor ebben a sportban, de emellett villantanom is kell valami nagyon nagy teljesítményt, hogy ne csak egy lány legyek, akit az jutatott be, hogy jó a beszélőkéje és meg tud szerezni olyan támogatókat, akiket a többi kis zöldfülű nem.
- Barcelona, oda még nem fűz semmilyen meghatározó emlék sem, szeretném ha az lenne a város, ahol életem első saját erőből megszerzett szerződését aláírom. - mosolyodok el, miközben kezemmel a hasán lévő izmai körül körözök.
- Lefoglaltam a szobát, nem szerettem volna apuékkal egy hotelbe lenni. - megkaptam a jóváhagyását mondjuk, de attól még benne van a pakliban, hogy le akar beszélni pont ez az oka annak is, hogy amióta itt van New York-ban keveset vagyok otthon. Félek, hogy olyan érveket mondana, ami elbizonytalanít, annak ellenére, hogy kemény utat jártam be ezért. - Pénteken nekem már ott kell lennem. - adok egy csókot a mellkasára, majd a kezemet a fejem alá téve helyezem a tekintetemet rá. - Amint el tudsz szabadulni remélem azonnal utánam eredsz. - húzódik széles vigyorra a szám. Önző lennék ha azt kérném tőle, hogy jöjjön el velem, neki itt van a munkája, nekem éppen ott lesz, és tiszteletben tartom, hogy nem fog miattam ugrálni ahogy én fütyülök, pont elég ha akkor ott lesz, amikor szurkonie kell a jó teljesítményért. Soha nem kérném erre, hiába érzem, hogy most rá lesz a legnagyobb szükségem. Pénteken kora reggel fog leszállni a gépem és az egész délelőttömet városnézéssel akarom tölteni, azt hiszem egyedül is tökéletes lesz, úgy legalább lesz időm gondolkozni. Délután 3 órára kell visszaérnem a pályára, de addig biztosan nem fogok tudni aludni.
- Szóval mikor is eredsz egész pontosan utánam? - húzom össze a szemem nevetve, mert nem erőltetem, hogy az egész hétvégéjét rám szánja, de jó lenne minél több időt együtt tölteni.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

ok esetben lehet rám használni a telhetetlen szót, de egyszer sem lehetett eddig, amikor pasikról volt szó. Sokan meglepőnek tartják, szerintem nincs benne semmi különleges, hogy ennyi srác barátom van és egyik sem nyerte el a kegyeimet sosem. Pedig olyan sokan, olyan sokáig próbálkoztak, de be kellett látniuk, hogy velem maximum annyira mennek, mint egy másik haverjukkal. Akik a barátaim, jobb ha azok is maradnak, nem kell elrontani azt ami jó, meg akik a barátaim azok más kapcsolatban vannak velem, nehezen tudnám elképzelni magam velük. Számomra fontos, hogy meglegyen a összhang ha komolyabb kapcsolatról van szó, nem kell szerelem mert szerintem első látásra nem létezik, bár erős a gyanúm, hogy Caesarral mégis valami hasonlót éreztem, amikor komolyabban elkezdtem megismerni őt Monacóban. Pontosan így képzeltem el valakit, akit ennyire közel engedek magamhoz, kell a barátság egy kapcsolatbam hiszen talán az a legfontosabb, nekem mindenképpen, de ez másfajta barátság, ez sokkal egyszerűbbnek hat és természetesebben jön, mint bármi más.  
Vele is ugyanolyan szabadon beszélek, csak szerintem egy kicsit jobban megnyílok előtte és neki, na meg persze ő eddig az egyetlen férfi az elmúlt sok évből, aki be tudja indítani annyira a fantáziám, hogy már most nem tudom, hogy fogom kibírni az evéssel töltött időt, mert annyira feltüzel.
Ahogy a keze az arcomat simítja becsukom a szemem és élvezem a közelségét. Tetszik, hogy szinte azonnal cselekszik a kérésemet követően, ez nem utasítás volt, sokkal inkább olyan fajta kérés, amit egyszerűbb volt egy kicsit katonásabban megfogalmazni, mint szépen kérni.
- Annyira tökéletes! - mosolygok rá válaszolva a kérdésére, miközben egyátalán nem az arcára fókuszálok. Lehet egy kicsit úgy érzem magam, mint egy kanos pasi, de nem tehetek róla, ha egy ilyen srác van mellettem teljesen meztelenül, mint ő. Próbálom kizökkenteni újra fellángoló érzelmeimet és lenyugtatni a testem, mert bár én kértem, hogy tegye magát gyorsan ruhátlanná, kicsit megbántam, mert az agyam nem képes elvonni a figyelmet arról, amit az előbb művelt velem.
A figyelemelterelés segít, ha valami olyan téma jön szóba, ami még csak a szex közelébe sincs, mi lenne a legjobb, mint a holnapi nap.  A nagy bemutatkozás, én az ő szüleinek és ő anyunak, mondjuk neki csak egy gyors köszönés lesz, hiszen a holnapi napunk a Harlow családé lesz és igazából eléggé várom már, hogy megismerjem az anyukáját és az apukáját, bár az igazat megvallva az anyja miatt kicsit jobban izgulok. Régóta várt már valakire, aki végül én lettem, nem szeretek soha senki miatt másnak mutatkozni, de vajon mennyire fogja elfogadni, hogy ennyire vad gondolkodással születtem és élek.
Szavai azonban megnyugtatnak és elűzik az aggodalmam, igaz, hogy ha nem lenne Caesar is fele annyira se katasztrófa egy két dologban mint én, akkor nem is találtunk volna egymásra. Ebből kiindulva még mindig van mitől félnem, hiszen lehet nem a legjobb bemutatkozás, hogy amúgy egy száguldó fémdobozban képzelem el a hétvégéimat, ami nem veszélytelen és ez sok mindenki nem nyeli be olyan könnyen. Főleg, hogy a fiát is tervezem bevezetni ebbe a világba, az már csak tőle függ mennyire fogja befogadni és lesz hajlandó egy kicsit belekóstolni abba, amit csinálok.
- A közvetlen emberekre vagyok specializálódva, szóval ezzel nem lesz bajom, ezt a részét már várom. Egyszerűt nem fog kapni azt megígérhetem. - nevetek fel megkönnyebbülten. - Még akkor is ontsam a terveimet, ha azokba igencsak benne van a fia bevonása ebbe az őrültek háza életbe amiben élek? - kérdezem kicsit felhúzva a szemöldököm, miközben mosolyom nem hervad le. Persze, hogy mindenre választ fogok adni, amire csak kíváncsi lesz az anyja, hiszen sosem voltam az a lány, aki szégyelli vagy titkolja a terveit az életben. Én pontosan az a lány vagyok, aki tudja mit szeretne elérni és küzd is érte, talán ezért is hiszem Caesar szavait hallva, hogy nem lesz nehéz dolgom.
A céltudatosságom és a terveimet ugyan sok minden befolyásolhatja, mondjuk a hétvégi tesztelésem is. Tudom, hogy jó leszek, mert ezt kell hinnem, be kell vonzanom, de amikor rákérdez neki csak azt tudom mondani, amit valójában érzek. Valamiért nem tudok neki ferdíteni, még akkor sem ha magamnak megteszem. Őszintén elmondom az aggodalmam, amire szerencsémre van egy olyan mondata, ami könnyen megnyugtat ez a mókázás, ami az egész ismeretségünket végigkíséri és egyszerűen imádom.
- A csapatunk neve már meg is lenne. - nevetek vele - Ha meglesz a szerződés, mindenképpen ünnepelnünk kell. Titkon mindig is volt egy elég pajzán vágyam, csak sosem volt meg a társam, aki ebben tudott volna segíteni. - nézek rá pimasz mosollyal. Nem vagyok én sem apáca, vannak piszkos gondolataim és voltak is régebben, attól, hogy ilyen mértékben visszatartottam magam a testi örömöktől. - De azt majd ott megtudod mi. - tartok egy kis titokzatosságot azért a tervemben, tudom, hogy kíváncsibb lesz, hiszen pontosan úgy vezettem fel neki a dolgot.
Reménykedtem benne, hogy minél hamarabb fog velem tartani, de tudtam, hogy nem rángathatom ki az ő életéből, hogy az enyémet éljük. Ez kettőnk élete és nem az enyém, pont ezért nem is kértem, hogy velem tartson, nem várom el tőle. Szeretem, hogy ennyire komolyan gondolja a saját életét is, és nem akarnám megzavarni a dolgaiban. Nekem fontos az ő karrierje, ahogyan ő támogat engem én is megteszem vele, de azért hálás vagyok, hogy szombaton már velem lesz.
Eddig tökéletesen megvoltam egyedül, amikor ilyen hétvége volt, még mikor versenyeztem, hiszen apu és Chris is el volt foglalva a saját dolgával, és nekem a saját csapatommal kellett lennem, ahogyan most is csak éppen leendő csapatról beszélünk reményeim szerint. Ettől függetlenül nem tudom, hogy tudnék elindulni ha ő nem lenne velem, nem állna a pálya szélén, és nem szurkolna. Már sokat jelent nekem, hogy ő támogat és a tudat, hogy végig ott lesz adni fog majd egy löketet nekem a siker felé.
Már válaszra nyitnám a szám a tökéletes folytatásra, de közbeszól a kaja, ami nem is baj, mert már érzem, hogy erősen korog a gyomrom.
- Utána mindenképpen. - mosolygok rá, amíg végig nézem, ahogyan kivonul miután magára kapott egy melegítőt. Amíg kint intézi az átvételt a szekrényhez sétálok, és csak reménykedek, hogy jó helyen keresek póló után, amit magamra kaphatok, amíg eszünk. Szerencsémre minden a kezem ügyébe akad és egy gyors mozdulattal veszem fel magamra és indulok el felé.
Már érzem az ismerős illatokat, de azért ha választanom kellene a kaja és a melegítős pasim között még éheznék egy kicsit. Nem tudom mi történt velem, hogy ennyire vonz, de tetszik az érzés. Mégis leülök az asztal mellé és kibontom az alaposan becsomagolt dobozt.
- Neki akarok állni a gokart csapatom alapításának, tudod volt már tervem és azt hiszem amíg nem versenyzek addig lenne időm megtenni az alapokat, hogy később csak egyengetni kelljen a csapat útját. Merre van villa? - állok fel keresgélni mielőtt választ kapnék, túlságosan is otthon érzem magam, és pofátlanul állok neki keresgélni a cuccai között, de ezért elég hamar a kezem ügyébe kerül a keresett tárgy. Amikor visszaülök, felé nyújtom az egyiket, majd folytatom a tervezgetést.
- Szükségem lesz egy társra. - mosolygok rá, szinte rebegtetve a pilláimat. - Mivel Forma1 csapatot nem veszünk, azért a mi kis nevünk szállhatna a gokart csapatunkra. - vetem fel ötletnek, mert név kitalálásban rémes vagyok és ez szinte adná magát. - Persze ha van kedved ennyire előre tervezni velem. - minden lány kételkedik egy kicsit a saját értékeiben, így én is megteszem annak ellenére, hogy egy magabiztos lány vagyok, főleg ha róla van szó. De ebbe ha belevágunk, akkor komoly elköteleződés kell, mármint a csapat felé, nem vehetjük félvállról gyerekek álmait, hiszen őket támogatnánk ezzel. Persze egy felnőtt csapat is játszhat még szerepet, de ez még mellékes egyenlőre.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

alamiért megnyugtató érzést ad, hogy nem akarja takargatni magát, a pasik amúgy sem azok a szégyenlősebb fajták, mint a nők, és neki olyan teste van, hogy nem kell eltakarnia, még a férfiasságát sem, mert úgy tökéletes az összhang, legalábbis a szemeimnek igen kápráztató látvány. Szeretem nézni őt, mert minden egyes percben egyre jobban eljut az agyamig, hogy mennyire tökéletes nekem. De az agyam nem csak ezt sugározza a testem felé, hanem a vágyat is egyre jobban lobbantja fel bennem, meztelen testének látványa és a korábbi oltári élményünk együtt.
Mi sem csillapíthatja jobban a hirtelen fellobbanó vágyat, mint az enyhe aggodalom, amit a családi bemutatkozás okoz. Ez természetes reakció ilyen esetben, gondolom én, mert eddig sosem akartam egyik anyukának sem a kegyeiben járni, mondjuk egyszer sem volt kiért megmutatni azt az énemet, aki igazán vagyok, spt ilyen igazi mutassuk be a szüleinken dolgon sem vettem részt. Volt olyan pasim, akinek ismertem a szüleit, de így ennyiben ki is fújt a dolog, mert sosem akartak annyira megismerni, hogy eljussunk a nagy napig, ami nekünk, holnap lesz esedékes. De most azt akarom, hogy megismerjenek a szülei, hogy az anyja ne csak egy képről lásson és tényleg azért kedveljen, aki vagyok, ne azért mert én vagyok a fia barátnője, mert azonkívül én sokkal több vagyok. A legjobb részemmé vált Caesar és ezt nem tudnám tagadni előtte sem, de ugyanakkor sok más jó jelzőt is lehet rám aggatni. Meg is nyugszom, amikor a kicsit feszültebb témából laza beszélgetés kerekedik közöttünk.
- Az elején már pont kezdtem volna örülni annak a szobafogságban. - húzom fel az orrom a reakciójára, majd folytatom. - Ez sok mindenkinél érzékeny téma, talán egyszerűbb is lesz, ha nem arról beszélek mit tervezek veled a kocsiban, és mondjuk lehet nem akar ilyet hallani egy anya sem. - nyújtom rá a nyelvem, majd széles mosolyra húzom a szám és egy csókot nyomok az ajkára. - Nyugi csak azzal fogom akkor lesokkolni, hogy én versenyzői babérokra török. - ezt ha akarnám sem tudnám eltitkolni, hiszen az életem elég fontos része a versenyzés, de erről már biztosan olvasott rengeteget, mert másról sem szólt a monacói hétvégét követően a sajtó csak rólunk és a pletykákról, hogy megint a pályán vagyok. A lapok már talágatták, hogy hol fogok újra kocsiba ülni, kivel lesz szerződésem, vajon a királykategóriások közé vetem be magam, vagy megelégszek az F2-vel? Az a baj, hogy nem elégszek meg, de egyelőre be kell érnem vele, ameddig visszaszerzem az évek alatt felépített hírnevemet és megcsillogtathatom a tudásom. Kétségem sem lesz afelől, hogy jól esne ha egyszer olyan viszonyba kerülnék a szüleivel, hogy személyesen is megjelennek egy versenyemen, hiszen itt Amerikában is lesz futam, ahhoz nem kell olyan messzire menniük. Szeretem a tudatot, hogy vannak a lelátón, akik rám gondolnak végig, és szurkolnak, ez erőt tud adni.
A huncut kis megjegyzés foszlányomra máris felkeltem z eddig sem lankadó figyelmét. Olyan szépen néz rám és olyan csábosan kéri az információ morzsát, hogy majdnem megkönyörülök rajta, de abban mégis mi lenne a buli. Az arcommal próbálok komolyságot felvenni és mélyen a szemébe nézni.
- Tudod mennyire szeretem a pályára osonást az éj leple alatt. Barcelonában nem utcai pálya lesz, sokkal zártabb a tér, mint Monacoban. - egy sejtelmes mosolyt engedek el, majd megcsókolom. - De azt hiszem ennél többet nem fogok mondani, a szombat éjszaka el foglak rabolni. - ördögi kacaj hagyja el a számat, amit a kérdése és a futár zavar meg. Legalább egy ideig nem fog ezen kattogni, de én cserébe igen és még egy pont, hogy jobban várjam a hétvégét.
Lustán vonulok ki utána a konyhába a pólóját magamra öltve, nem érzek egy csepp szemtelenséget sem, hogy a cuccai között turkálok. A konyhában is olyan könnyedén ismerem ki magam, mintha ide járnék évek óta.
Kérdésére csak mosolygok, mert nem csak akarok, de meg is fogom valósítani, ezért is kérdeztem, hogy mennyire szeretne velem tervezni, mert nagyon örülnék ha társam lenne ebben is. Amikor köhögni kezd egy kicsit elbizonytalanodok magunkkal kapcsolatban, ez egy olyan dolog, amit nem akarok érezni, mert teljesen biztos akarok lenni kapcsolatunkban, és ez reakció nem erősíti meg bennem ezt az érzést.
Amikor mégis egy lelkes válasz hagyja el a száját a mellkasomhoz kapva fújom ki a levegőt.
- Ezt ne csináld többet! - nézek rá egy kicsit haragosan, mosolygó szemekkel.
- Szóval akkor a Savisar gokart csapat akcióba lendülhet? - kicsit hunyorítok, amikor a nevet kimondom, túl komoly és túl hosszútávúnak hangzik, ami részemről talán teljesen természetes lenne, mert sosem azon gondolkodok mi meddig fog tartani, hanem arra vágyok, hogy örökre tartson minden, ami jó. - De ha nem tetszik a név, még agyalhatunk, semmi sem kötelező. - javítok gyorsan egy kicsit, mielőtt megint egy kellemetlen szituációba kergetném magam. Én szeretném vele tervezni a jövőmet a következő évemet és az azt követő még nagyon sokat, bennem nincsenek kételyek csak tervek.
- Akkor bevesszük őt is! - vigyorgok rá magabiztosan, hiszen régen dédelgetett tervem hirtelen egyre több támogatóval kecsegtet. Tipikusan olyan ember vagyok, aki nem szeret sok mindent egyedül csinálni, bár a terveim között volt, hogy ezt majd egyedül kel, pedig a bátyám eleinte még bólintott rá, de nem akarnám ezzel terhelni, így is van elég baja a traktorral, amit versenyautó néven a feneke alá raknak.
Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy egy ilyen szuper pasit dobott nekem az élet, akivel szinte minden olyan egyszerűnek tűnik, és csak azért szinte, mert attól, hogy a fiús dolgokat szeretem bennem vannak a női parák is akarva akaratlanul.
- Az az igazság, hogy Maranelloban szerettem volna megvalósítani eleinte. De ha tényleg benne vagy és nem ijeszt el, hogy ezzel a nővel kell éveket eltöltened azzal, hogy beindítsuk az egészet. - mutatok magamra - akkor szeretném ha New York lenne a főhadiszállásunk. Anyu nagyon örülne neki és szerintem nekem is egyszerűbb lenne a jövőre nézve, ha tudom, hogy akkor is biztos kezekben van a dolog ha nem vagyok itt. - márpedig ha meglesz a szerződésem a nyári szüneten kívül és a néha egy hetes kihagyásokon kívül nem igen leszek hosszabb ideig itt, kivéve, amikor vele vagyok, mert abból nagyon sokat szeretnék, de akkor nem feltétlen a munkával akarok csak foglalkozni.
- Nem akarok rád hárítani majd mindent, mert ez lenne életem első igazán nagy dobása ha beindul idén és jövőre majd lehet a második, amikor egymás után nyerem a versenyeket. - mosolygok el a szép álmaimon ábrándozva. - Minden energiám arra szeretném összpontosítani, hogy visszakerüljek a legjobbak közé, de ezt is ugyanannyira akarom. - a szeretném szó igen enyhe kifejezés, már szinte epedezek, hogy valamit tegyek, ami előre lendíti a jövő nemzedékét, és főleg azt szeretném ha rengeteg kislány kapna lehetőséget kibontakozni nálam.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

alószínűleg mindenki tudja, hogy egy embernek lehet több oldala is, szinte mindenkinek van olyan amit takargat, vagy csak bizonyos emberek előtt titkol el. Nekem is vannak oldalaim, van a lány, aki mindent megtesz az álmaiért és makacs fejjel megy mindenki ellen, aki közbe akar avatkozni neki. Ez a lány kiáll magáért és nem engedi, hogy bármi eltántorítsa, de emellett érzékeny és vad oldalam is, amit egybe sorolnék leginkább. Érzékeny vagyok, így nem tudom magamat olyan könnyen táncba engedni senkivel, kell a bizalom az idő, de ha valaki ezt minden megkapja, akkor be tudok vadulni. Ez az oldalam, azonban egészen eddig el volt rejtve, volt aki látta, de nem tudom megérdemelte el, így visszatekintve. Aki ezt az oldalamat nem látja, az a másikkal együtt azt gondolhatja, hogy makacs vagyok, aki szereti a pasik agyát húzni, mert ez kívülről így néz ki. Egy határozott lány, aki mindent tud magáról, nem fogja csak úgy bedobni senkinek a testét, hogy az jót szórakozzon vele, és megbántsa, de ha ez a lány nem is olyan, hogy minden pasi után olvadozik, akkor igen nagy fejtörést okoz a másiknak, hogy akkor vajon milyen lehet. Aki kiismer és tudja milyen az összes oldalam, az tudja, hogy csak úgy lehet engem megérteni, ha mindent megmutatok magamból. Kevés nagyon kevés ember ismer engem ezek által, de azt hiszem így rendben van. Nem vágyok nagy rajongó táborra, aki csak a bugyim alá akarnak bemászni, én csak egy emberre vágyok, aki ezt szeretné, de anna meg is adom ezt, mert ha áttöri a vonalat, ami az érzékeny énemhez vezet, akkor onnan már mindent tud rólam, és akkor tudok az övé lenni igazán.
- Természetesen vezetni tanítalak. - nyújtom ki a nyelvem huncut mosolyommal, mintha egy kis rendes lány lennék, de ha vele vagyok kicsit jobban megbolondul a fejem, mint általában és amúgy sem vagyok egy túl egyszerű eset. Mindenben a legnagyobb kalandot keresem, mindig a legjobb módját találom meg annak, hogyan tudom a legjobban érezni magam és áthágni minden szabályt, ezzel is fokozva az adrenalin termelést a testemben.
- Az lesz a legjobb ha őszinte leszek vele. Lehet nekem is a szám nagy csak és amikor ott lennénk, hogy kocsiba raklak, hogy akkor mutasd mit tudsz én lennék a legnagyobb aggódó fél a világon, akivel szembe kellene nézned. - láttam már aput, és Christ is falba csapódni, bordatörés, kéz törés, mi az nekik ez az életük, de akkor is nagyon kemény volt végignézni. Persze nagyon örülnék neki, ha Caesar már csak a szórakozás kedvéért is beülne egy izomautóba ellenem egy versenypályán, de mivel azok az autók amúgy sem egyszerűek, hiába vezet hasonlót itt a városban, a pályán sokkal jobban megindulnak, mint amúgy. Azoknak máshogy van egy kicsit beállítva a fék, a gáz is egy kicsit trükkösebb, megfelelő felkészülés nélkül nem engedném olyanba. Egyszerre féltem és látni akarom egy olyanban, vagy mellettem vagy ellenem. meg tudom érteni az anyja aggodalmát, és nem fogom azonnal magam ellen fordítani, hogy a túlbuzgó énem pályán akarja látni a pasiját, már ha ő benne van, mert soha semmit nem erőltetnék rá, csak azért, mert én szeretem.
- Nem tudom mennyire akarom elrontania  kedvet ezzel, de van egy olyan érzésem, hogy jövőre a te idegeid lesznek ki az első pár futam után, vagy alatt. - nevetek fel egy kicsit zavartan, kettős érzéssel magamban, mert én is a pálya szélére szorultam mostanában, és átélem minden héten, amikor kint vagyok, vagy leszek, az izgalmat a félelmet, hogy vajon, ma ki megy a falba. Nem csak a tesóm miatt, a mezőnyből több nagyon közeli barátom is van, akik miatta aggódhatok, és félthetem őket. ez az érzés hirtelen elég ijesztő tud lenni, de megszokja az ember, de most még el sem tudja képzelni mennyire nehéz lesz neki, bár lehet ő kicsit keményebb, mint én valaha voltam ilyen téren.
- Sosem mondtam, hogy jó vagyok, csak kivárta a megfelelő alkalmat, hogy ne tudj futni, hogy akkor engedjem ki az igazi énem. - mosolygok rá és felhúzom az államhoz a vállam, mint egy szende kislány, aki nem tett semmi rosszat.
Pillanatnyi elmezavaromat látva gyorsan bocsánatot kér, ami kell is a lelkemnek és a lelkesedése ad még egy löketet, amiért elhessegettem a fejemből korábbi aggodalmamat a jövőbeli terveimmel kapcsolatban. Túl gyors, igen, de ha valami működik miért haladjunk apró lépésekkel. A tervem üzlet, amit kicsit keverünk a szerelemmel, de az üzleti részét úgy hiszem jól fogjuk tudni kezelni bármi legyen, bár úgy érzem, hogy a teveink csak szorosabbá fogják tenni a közös jövőnket.
Minden egyes szavával egyre szélesebb mosoly húzódik a számra, annyira boldoggá tesznek ezek a szavak, hogy még enni is elfelejtek egy kicsit, de gyorsan kezdem enni az ételt, amikor a Savisar név úgy tűnik hivatalosan is elfogadásra került mindkettőnk részéről.
- Maranello-ban van a Ferrari székhelye és eleinte nem tudtam jobb helyet neki, hiszen ott lett volna kire támaszkodnom ha nagyon elakadok. - a mérnökök közül sokan tudnak a tervemről, akik közel állnak hozzám, páran felajánlották, hogy segítenek elindulni, de a munkájuk oda köti ket, amikor nem a futamon vannak. Eddig Maranello tűnt a legjobb választásnak, de ma már nem egészen gondolom így.
- Nem kell választanom, mert több érvem van mostmár New York mellett. - már eldöntöttem pár napja, amikor agyaltam rajta, hogy megkérdezem velem tart e ebben az utazásban. Tudtam, hogy ez a város tökéletes rá, ide sok csodás csemetét tudunk felnevelni ebben a sportban és Amerikában, amúgy sem olyan nagyon híres a Forma 1, ideje egy kicsit fellendíteni ezt a dolgot.
- Azt hittem már megbeszéltük, hogy túl gyors lenne a lánykérés. - nevetek fel egy kicsit visszavágva a nagy dobás dologra. A terveim között ugyan nem szerepelt, hogy valakit találok, aki ilyen érzéseket vált ki belőlem. - Te inkább egy nagyobb csoda vagy most az életemben. - nézek rá hálásan, a szemeimből könnyen kiolvashatja, hogy nem egy tervként tekintek rá, hanem inkább a jövőként, akivel közös nagy dobásaink lehetnek.
- Sok mindent kell nekem majd tanítanod a vezetéssel kapcsolatban, mert még csapatot nem vezettem, és szükségem lesz valakire aki igen. A szakmai dolgokat meg átadom neked, mielőtt kettős pisloghatnál és a végén te leszel a legjobb edző, aki a Savisar gokart csapat megkívánhat. - nyilván nem ránk fog hárulni ez a feladat, vagyis nem csak ránk, én bele akarok adni mindent ameddig nem versenyzek, de utána kénytelen leszek megkérni valaki profit, aki viheti a fejlődésüket a mentoráltaknak tovább. Ő és én leszünk, akik beindítják, ha minden jól megy és az apja tényleg ennyire lelkes, akkor nagyon megkönnyíti majd a dolgukat, hogy hárman leszünk benne és talán félig meddig a bátyám is, bár az ő ideje nagyjából egyenlő lesz az enyémmel jövőre, remélhetőleg.
- Tudom, hogy minden menni fog, egyedül terveztem és az, hogy te velem leszel úgy érzem minden akadályt elhárít. - teszem le az asztalra a dobozt, amiben még a fél adagom benne van, de azt hiszem jóval kisebb volt az étvágyam a rendelt adagnál, és csak a szemem kívánta igazából. De a téma izgalma is okoz némi étvágytalanságot, mert ha nagyon izgatott leszek nehezebben csúsznak a falatok.
Amikor közelebb csúszik egy kicsit felé fordítom a felső testem és adok az ajkaira egy csókot.
- Pff, azt hittem egészen eddig rád vártunk, hogy folytassuk. - nevetek vele szembe fordulva már az egész testemmel, lábamat felhúzva magam alá. - Szabadulj meg ezektől és a fürdőben találkozunk. - suttogom egészen közel hajolva az arcához, mutatva a ruhára, amit magára kapott de nem érek hozzá, csak pimasz mosollyal az arcomon állok fel és hagyom ott, már jártam a mosdóban, így nem kell megkérdeznem merre van, amúgy is megtalálnám, mert már most szeretek itt lenni és mindig is túl kíváncsi voltam, ahhoz hogy kérdezzek mielőtt kutatok.
Lenyomom a kilincset az ajtón és nyitva hagyom, várva, hogy utánam jöjjön, hogy még egy kicsit megmozgassuk egymást, a zuhany alatt.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

em biztos, hogy a legjobb indítás lenne az anyukájánál, aki ellenzi az egész versenyautós sportot a fia életében, ha beközlöm vele, hogy amúgy minden vágyam, hogy a pasimmal, aki pont az ő egyetlen fia szeretnék majd romantikusan el kocsikázni a naplementében mondjuk a silverstone-i pályán, potom 250 km/h sebességgel, kisebb nagyobb kanyarok kíséretében. Egyenlőre ezt meghagyom magunkna, kis titoknak, de természetesen ha oda kerülünk is jobban fogok vigyázni Caesarra, mint bárki másra a pályán bármikor. Nem vagyok egy egyszerű sofőr, ha látom magam előtt a kanyarokat és a többi autót, na meg a pályát és a célt a szemem előtt, egy hobbi kocsikázás is tud kemény lenni egy hasonló autóval, lehet nem forma autóba fogunk beülni egy olyan alkalommal sem, de a sportautók, amiket kiadnak ilyen alkalomra, sokkal veszélyesebbek tudnak lenni olykor. Annyira nem fekszenek fel az aszfaltra, könnyebben borulnak, és a fékezés is igen macerás velük, hiszen a forma autóknak erre külön szerkezetük van.
- Nincs olyan hátráltató erő, ami hátra rám, ha én egyszer kocsiba akarlak tudni, csak te. - bökök az orrára. Az én hobbim egy izgalmas hobbi, amit szerintem titokban mindenki ki akar próbálni, aki egy kicsit is szereti vezetni. Az meg a másik, hogy minden lány álma, hogy a pasija szeresse egy kicsit a hobbiját vagy legalább megértse, de ebben nekem nincs hiányom, hiszen már most több támogatást kapok tőle, mint amit elvárhatnék. Igaz még nem tudja, milyen is ez a sport ha napi szinten erről szól az élete az embernek, márpedig nekem erről fog és ebbe bele fog csöpögni ő is. Az a szerencsém vele kapcsolatban, hogy neki is van komoly üzlet élete, ami azért is jó, mert sosem fogunk egymás agyára menni a saját hülyeségünkkel. Mert nem lesz olyan, hogy túl sokat vagyunk együtt, túl sokat vagyunk az Emperorban vagy a pályán, mindig inkább túl kevés lesz, amit a másik hobbijának szentelünk. De ez nekem teljesen jó, mert mindig izgalmas, mindig mutat újat az életünk, főleg, hogy az övé is olyan idegen számomra, mint neki az enyém. Én és a szórakozóhelyek nem nagyon voltunk barátok, bár az, hogy az övé a hely, kicsit máshogy jut el az agyamba és a szívembe, mert ide van miért eljárnom, ha másért nem, hát azért, hogy lássam azokat a szemeket és persze, hogy megtanuljak rendesen italt kitölteni, ha ő is képes kiállni velem a rajtrácsra. - Nem szeretnék a szüleid ellen menni ebben a témában, de tudom, hogy egyszer úgyis megtudják, hogy a barátnőd belevitt a rosszba, és akkor majd leülünk és elmondjuk nekik, hogy jobban vigyázok rád, mint rám vigyázott az a sok pasi, amikor még csak a gokartos karrieremet kezdtem. Mindenki azt hitte, hogy hagyni kell nyerni az edzések alatt, féltek a közelembe jönni, féltek kilökni, így egy ideig nagyon jól jött ez a kis elsőbbség szerzés. - nevetek fel visszaemlékezve az időkre, amikor még nem feltétlen zavart, hogy megkülönböztetnek, akkor még nem tudtam felfogni, hogy a későbbiekben ez mekkora hátrány lesz nekem. - Majd ha mini GP-t rendeznek valamelyik pályán a hobbistáknak, mindenkit megfenyegetek, hogy vigyázzanak rád, és ezt akkor anyukádnak is elmondjuk. Már természetesen ha ott tartunk. - szögezem le komolyan. Tudom milyen ha egy szülő félti a gyerekét, én is ilyen gyerek vagyok, aki a széltől is óvnak azóta a baleset óta. Neki persze nem az élete értelmét veszik el ezzel, és ha a szülei mindezek ellenére ellenezni fogjuk, akkor áttervezzük az egészet, és maradunk a gokartnál, ami szintén elég menő tud lenni ha olyan a csapat, akikkel pályára mész.
- New York teljesen jó lesz, ennél jobb hátteret nem is akarhatnék a csapatnak. - örülök, őszintén, minden pofon és megpróbáltatás után, amit az elmúlt 3 évben át kellett élnem, most lassan helyrebillen minden. Talán kárpótlás a sorstól, hogy elbánt velem, amikor a karrierem csúcsán voltam. A DAMS majd lehetőséget ad nekem, én bízom benne, a bátyám szerint sokan ölnének egy lésért abban a csapatban én csak küzdök érte, de mázli, hogy a Deneuve néz a keresztnevem mögött csücsül, még ölnöm sem kell, csak teljesítenem.
- Staten Island? - gondolkozok el egy kicsit, mert a pályán még nem agyaltam, talán mert mindig Maranello volt a cél, nem New York, de az ötlete nem rossz. - Szét kell néznünk New York-ban, semmiképpen nem kell olyan költségekbe verni magunkat, amibe nem muszáj, azt a pénzt inkább a csapatba ölöm. - tudom, hogy nem abból a negyedből jön, ahol ezt az összeg, amiről az előbb beszéltünk meg kottyanjon, az én pénzügyi helyzetem is megengedné, de egészen biztosan találunk egy kész helyet, ahol tudunk garázdálkodni, bár sosem kerestem, és most ez is felkeltette az érdeklődésem. Mindig csak gyűlnek a tervek, mintha sosem fogynának el, és mindent együtt találunk ki, együtt ötletelünk a csapattal kapcsolatban, pedig még a neven kívül nagyon nincs meg semmi. Ennél nagyobb boldogságban régen volt részem, úgy érzem, mintha a szívem már most a helyéről akarna kiugrani az izgalomról.
- Ambiciózus lány vagyok, fontos, hogy csak olyat vegyek számításba, ami a jövőmet elő segíti. - mondom komolyan a lánykérésre, majd elnevetem magam. - Tudom én, hogy kell menteni a menthetetlent. - nyújtom ki a nyelvem.
Végig, ameddig az üzleti dolgainkról beszéltünk figyeltem magunkat, ültünk a kanapén, miközben ettünk, egy csodás szex után, mindketten extrán felhevült állapotban, de amikor a csapat, a tervezés jött szóba mégsem nagyon értünk egymáshoz, nem voltak olyan pillanatok, amik pár perccel előtte. Innen is tudom, hogy ez a furcsa, gyorsan jött kémia nem csak a testiségben játszik jó szerepet, hanem az agyunkat is össze tudja hangolni valahogy. Lehet tényleg igaz, hogy mindenkire vár valaki a nagyvilágban, csak meg kell találni, mindegy, hogy meddig tart örökké vagy pár évig netán hónapig, ami történik az csodálatos és ki fogjuk élvezni és kihasználjuk, ha ilyen jól együtt tudunk működni.
Ez az egymástól való távolság, pontosan addig marad fent köztünk, ameddig a téma, az agya átkapcsol ezzel értesítve az enyémet is. Egy kicsit felnevetek a kijelentésén, de hát én voltam, aki beszólt neki. Én ne lennék készen rá, a testem már akkor kérte a következő kört, amikor végeztünk, pedig tudtam, hogy erre nem lenne képes, de mégis éhezik Caesarra.
A tervem, hogy mire beér utána a fürdőbe, már teljesen levetkőzve várom hamar ledőlni látszott, már messziről hallottam, ahogy fél lábon ugrálva veszi le a nadrágot, és szinte fut utánam, amire mosoly húzódott a számra, és pontosan ezt a reakciót vártam tőle. Imádom, hogy ennyire be tudom indítani, mindent imádok, amit csinál, olyan könnyű egyszerre mozogni vele, egyszerre gondolkozni. A derekamra nehezednek a kezei, és a mellkasának dőlök, kezemet a kezére tenném, de sebesen szedi le rólam a testemet fedő egyetlen ruhadarabot. Ajkai érintésére a mosolyom hamar kéjes vágyakozássá válik, olyan gyorsan korbácsolta fel a vágyat bennem, hogy azt hiszem egy percig sem fogok tudni várni vele. A zuhany felé tartva fordít maga felé, a bókjára mégis elmosolyodok, de a számat hamar birtokba veszi az övé.
Amint megengedi a vizet hangosan fel kuncogok a szisszenésén, egy kicsi rám is jön a hideg zuhanyból, de nem tágítunk egymástól ennek ellenére sem, gyorsan jön a kellemes víz és engem is alá von. Amint a víz engem is telibe talál felnevetek, de csak egy rövid ideig, amint a szemeibe pillantok újra felfedezni vélem azt a tüzet, amit az előbb lobbantottam fel benne. A szemei, a tekintete, a csókjai olyan hatást gyakorolnak rám, amit még nem éreztem. Kezemmel a csípője felé vándorolok, egészen a férfiasságáig, ami már szépen ágaskodik rám várva. Szeretem a szex minden fajtáját, egyáltalán nem vagyok annyira prűd, mint amennyire mutatom magam az elején, sok pasit meg tudok lepni a vadságommal és a túlzott bevállalóságommal.
Az ajkaimat lassan veszem el az övéitől, mélyen a szemébe nézek és csak egy huncut mosollyal a szám szélébe harapok. Megcsókolom a nyakát, majd a mellkasát és egyre jobban haladok lefelé, amíg el nem érem azt a pontot, amit el akarok érni, hogy így jutassam most a csúcsig ha hagyja. Korábban tisztáztam vele, hogy ez nem az a dolog, ami nekem nem állja meg a helyét nálam, sőt. Óvatosan engedem a számba, közben fel fel pillantok a szememmel az arca felé figyelve a reakcióját. Lassan kezdem mozgatni a szám, miközben egyik kezemet a lábát fogom, hogy tartsam magam a guggolásban és egyre jobban, huncutabb tempóban igyekszem még jobban hangulatba hozni őt.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

itka eset, ha nem találom meg valakivel a közös hangot, bár egy kicsit tartok az egész lelepleződéstől Caesar anyukája előtt, azért biztosan lesz más amiről tudunk majd beszélgetni, hiszen az életem nem mindig csak a versenyzésről szólt, vagyis, amellett ott van a folyamatos utazás, ami által annyi mindent ismerhettem meg. A suli is egy igen izgalmas téma szokott lenni a szülők körében, bár én annyira nem repestem érte, amikor oda kerültem, de mesélni és beszéli tudok róla, hogy minden másról eltereljem a figyelmet. De úgyis tudni fogják ki vagyok, tudni fogják, hogy mit csinálok de bízom benne, hogy mindezek ellenére fognak elfogadni engem.
- Igazából nagyon szeretném ha kinevelhetném az ellenfelem. - kacsintok rá, a lecke feladva, még ha a pályára a nagy díjakban nem is léphet, akár majdnem egy szintre még kerülhet velük, ahhoz csak gyakorlás kell, nagyon sok gyakorlás. - Akkor lenne csak igazán izgalmas a felkészülési időszakom. - fordítom önzésbe az egészet, hiszen ez csak nekem kedvezne igazán, na meg persze neki is ha komolyan érdekli ez az egész, még ha nem is lesz sosem pilóta, akkor is érdekes és csodás érzés egy olyan autóban ülni, mint amiben a nagyok, vagyis majdnem egy olyan autóban, mert egy királykategóriás autót, csakis azok vezethetnek, akik erre fel vannak készítve és le vannak szerződve, még én sem ülhetek bele olyanba. Vagyis egyszer megtettem, de csakis apu engedélyével és biztosított teszt körön belül, de ez igen ritka.
- A számon zipzár ebben a témában, ebben egészen biztos lehetsz, nem célom máris magamra haragítani annak a pasinak az anyját, akiért odavagyok. - vallom be őszintén, mert ha hosszútávon szeretnék vele lenni, márpedig eszem ágában sincs elengedni őt egyhamar, sőt, akkor az anyját sem kellene magamra haragítani. De majd ha megismer tudni fogja, hogy képes vagyok majdnem annyira félteni a fiát, mint ő maga, mert már többet jelent nekem, mint eddig bárki, így a saját életemnél is jobban óvnám őt, ekárcsak a bátyámat, de ezt sosem fogom elmondani neki, mert tudom, hogy a férfi ego ezt nem bírja el. Az, hogy az anyjával egyszer valamikor erre ki kell térnünk az egészen biztos, fel fog neki tűnni, ha nem tűnik fel neki, akkor a hírnevemnek vagyis apámék hírnevének hála lesznek olyan cikkek, amikben fel fogunk tűnni, akármennyire is azt szeretném, hogy ne így legyen. elég kiindulni Monacóból, ahol már azért lakaptak minket mert elmentünk egy étterembe, mi lesz ha a pályára térek vissza, vele. De ez tényleg a jövő, nem most lesz, vagyis még az elején nem fogom nagy pályára vinni, így lesz ideje megemészteni, hogy egyszer eljön az ideje, hogy az anyja kinyír mindkettőnket, de abban biztos vagyok, hogy neki soha nem lesz baja abból, ha ezt velem űzi majd.
- Ne aggódj később engem sem kíméltek már, de csak azért mert apám nem akarta, hogy örökre egy kis puhapöcs legyek miattuk. - nevetek fel, mert szó szerint így hívott, amikor rászólt a fiúkra, hogy jó lenne, ha leállnának ezzel az egész kivételezéssel, akkor még apu is jobban tolta nekem a versenyzést. akkor még ösztönzött, hajtott és mindent megtett, hogy jobb legyek a fiúknál, ami lehet ment is volna, ha nem hagyok ki olyan nagyon sok időt.
- Ahogy akarod! - teszem fel a kezem, védekezően. - De aztán ne sírj ha rád verünk két kört. - benne van, hogy az elején majd többet is, ameddig összeszokik a kocsival a pályával, és minden mással, ami ilyen körülmények között adott lesz. Bár saját kocsival is kezdhetjük a gyakorlást, a McLaren egy Ferrari ellen, szép felállás, akkor már hívom a bátyámat is, hogy legyen egy kis nehezítés, és haverjait, akiknek szintén nem egy kis teljesítményű izomautó van a fenekük alatt. Egyre izgalmasabbnak ígérkezik ez az egész és egyre jobban mozgatja a fantáziám, hogy hova szervezzek majd egy ilyet. Szinte, minden pálya kiadó, ha privát eseményt aarun ott szervezni, egy napra ki tudnám venni bármelyiket, és addig menetelnénk, ameddig bírjuk szusszal, na meg üzemanyaggal.
Amikor azt mondja, hogy ne aggódjak a pénz miatt megvonom a vállam, nekem sosem kellett amiatt aggódni, de ennek ellenére nem vettem félvállról ezt a dolgot.
- Tudom, hogy nem kell aggódni miatta Caesar, de ha belevágunk, nem akarom, hogy azért legyen, mert a Deneuve lány olyan valakivel állt össze, akinek majdnem annyi pénze van, mint apucinak. Bele fognak kötni, nagyon sokan keresni fogják benne a hibát, így mindenre gondolni kell, köztük arra is, hogy igen a pénz miatt nem aggódni fogunk, hanem úgy beosztani, hogy ne olyan kritikát fogalmazzanak majd meg rólunk, ami arra megy rá, hogyan húztam le valakit az álmaimért, hanem, hogyan húztam fel sokakat az álmaikért. - magyarázom neki. Tudom, hogy az üzleti része menni fog neki, nem ebben akarok okoskodni, messze áll tőlem, hogy bárki kioktassak, csak ő nem tudja milyen, amikor mindenben a szálkát keresik az újságírók. Mindent más aggyal kell megszerveznem, így ezt is, nem szabad semmit csak úgy elvetni, mert van pénz, van ötlet, van hely. Fontos, hogy a pozitív részét lássa mindenki, mert bár utálom a firkászokat, pk azok, akik ezt az egészet fel tudják lendíteni, akik jó kritikákat tudnak írni rólunk és ahhoz nem mehet át az egész egy luxus vállalkozásba, hanem visszafogott környezetben kell kihoznunk a maximumot. Én is a legnagyobb luxusban nőttem fel, sosem kellett nélkülöznöm, de van akinek kell és olyanokat is szeretnék a szárnyaim alá venni majd, akiknek nem volt meg mindenük, és feléjük sem akarok túl nagy luxust felmutatni.
Amikor a túl sok agyalás, túl sok kaja már teljesen lefáraszt indulok el egy huncut mozdulattal a fürdő felé, jót fog tenni a zuhany, na meg amit alatta fogunk tenni egymással. Szeretem, hogy nem csak a testünket tudjuk meg mozgatni együtt, hanem az agyunkat is, nekem ez sokat számít, engem ez boldoggá tesz.
Nem sokáig maradok egyedül a fürdőben, tornádóként robban be mellém a szobába és karol át, majd szabadít meg a felesleges pólómtól. Gyorsan térünk be a zuhany alá, ahol a rázúduló hideg víztől muszáj kinevetnem őt. Néha annyira gyerekesnek érzem a megnyilvánulásaim miatt, kivéve, amikor vele vagyok, vele nem érdekel, hogy mit teszek, mert látom rajta, hogy egyszerűen így vagyok jó neki, ilyen fura megnyilvánulásokkal, és tettekkel. De itt az ideje, hogy ne csak mindig a kislány legyen elöl, elé kell vennem a vad nőt is, aki bennem lakik, de csak arra várt, hogy a megfelelő férfi kicsalógassa.
Szépen lassan haladva lefelé haladok, egészen a férfiasságáig, ahol az ajkaimmal gyorsan közrezárom és engedem magamba. Szépen lassan kezdek dolgozni rajta, szeretném ha kiélvezné minden mozdulatom, közben őt nézem, ahogy hátrahajtott fejjel, csukott szemekkel élvezi a kényeztetést.
Amint találkozik a tekintetünk, tudom, hogy valamit elértem nála, a tekintetem elveszem róla és egy kicsit tempósabban kezdek dolgozni, érzem, hogy a teste megfeszül szavai ösztönzően hatnak, eszem ágában sincs abbahagyni, egészen addig mozdfok, ameddig lüktetni nem érzem és a forróság el nem telíti a számat. Amint megérzem a kezét az állam alatt, nyelem le a számba jutott nedvet és megtörlöm a szám szélét miközben egyenesedek fel hozzá. Sóhajára elmosolyodok, és egy apró csókot nyomok az ujjára, amivel az ajkaimat érinti.
- Azt hiszem sikeresen megpecsteltük az üzletet. - vigyorgok rá, mielőtt eltűnik előlem és elkezd lefelé vándorolni a testemen. Halkan felnyögök, amikor a melleimhez ér, majd egyre lejjebb. A lábamat lazán veti fel a vállára és kéjes sóhaj tör ki a testemből, amint a nyelve akcióba lendül. A testem már régen reagált rá, amikor hozzám ért szinte először a fürdőben, de amit most tesz velem, az egészen földöntúli. Volt már jó szexben részem, de ez még azon is túl tesz, mert ez igazi, innen sis tudom, hogy az.
Kapaszkodnék valamibe, de a víz csak rendületlenül zubor a nyakamra, ami egy kicsit nyugtatja a testem, mert különben másodpercek alatt képes lennék elélvezni, de én annál sokkal jobban élvezem, amit tesz velem. Mégsem bírom sokáig türtőztetni az élvezetet, az egyik kezemet a mellemen lévő kezére teszem, majd miközben majdnem összerogyok az élvezettől megmarkolom, mintha abban lelném a támaszom a gyönyör közepén. Óvatosan tolom el a fejét magamtól, mert már érzem, hogy nagyon érzékennyé váltam odalent, és húzom fel magamhoz a kezénél fogva. Amint egy szinten vagyunk, azonnal rátapadok az ajaira, a kezemet a hajába túrom, és úgy húzom magamhoz.
- Kicsinálsz! - sziszegem, miközben finoman az alsó ajkába harapok és huncut mosollyal rámosolygok.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

ersengő típus vagyok, nagyjából mindenben képes vagyok megtalálni a versengést, legyen az lufifújás, vízivás vagy tényleg bármi baromság, mert szeretek szórakozni és ha ezt még meg tudjuk spékelni egy kis versengéssel, akkor az már igazán az én világom. Caesar jól vezet, azt kell mondanom, hogy nagyon jól, már amennyit eddig láttam belőle, az, hogy nem csinálta magát össze mellettem, sokat elárul a vagányságáról. Több mindenben bizonyított már nekem, annak ellenére, hogy sosem kértem volna tőle. Ő az a pasi, akiről sosem gondoltam volna, hogy létezik, a csapattal rögtön talált közös hangot, apu sem akarta azonnal elkönyvelni valami kis nyikhajnak, és Chris is barátságosan állt hozzá. Ezek mind meglepnek, mert egyedüli lányként ebben a férfias családban jóval nehezebb dolga van annak, aki mellettem akar lenni, de úgy érzem neki minden olyan természetes, és a többiek is úgy veszik őt, már a csapatunk tagja, bár a családba még nem fogadták be, de egy találkozás után mire számítottam, így is olyan eredményeket ért el a fiúknál, amiről csak álmodni mertem. De persze ehhez az is kellett, hogy nálam is ezt érje el, levett a lábamról ez elég nyilvánvaló, és azzal, hogy a hobbimat a sajátjának is tekinti még jobban dönt le a való világból és visz el az álmaim felé, kéz a kézben vele együtt.
- Én azért ennyire nem írnám le magam ilyen könnyen a te helyedben. - kacsintok rá, kicsit kihívást szagolva az egészben, részemről és részéről is. Tudom, hogy nem az a két ember vagyunk, akik majd meghalnak az unalomtól és a rengeteg dolgunk mellett még többet készülünk a nyakukba venni, de úgy hiszem, hogy a megfelelő beosztással mindig lesz időnk arra amit szeretnénk, így a gyakorlásra is, amit inkább szórakozásnak fogunk tekinteni, mert nem akarom véresen komoly tréningek alá vetni. Abban lesz elégben részem, ha a DAMS a szárnyai alá vesz és komolyan nekiállnak engem felkészíteni, ahogyan megígérték. Kelleni fog a sok munka mellett mindkettőnknek a nyugi, nekem a pihenés nem abból áll, hogy a szobában filmezek, hanem akárcsak a többi napom, kocsiban, vagy valahol valami nagyon extra tevékenységgel telik, akárcsak ez a hetem is. Az, hogy bementem hozzá az Emperorba, majd az ágyában kötöttünk ki a legjobb pihenési módszer számomra már jó ideje, de azért duok még ehhez hasonló izgalmakkal szolgálni magunknak a jövőben és nem leszek rest előhozakodni vele, ha ott tartunk.
Nem mindig akarom én a kemény csajt mutatni, aki nem vágyik a romantikára, csak a kemény férfias dolgokra, de valahogy mindig is közelebb álltak hozzám azok a dolgok ami apuhoz és Chrishez, mert anyu igen keveset szerepelt az életemben, amikor ezek kialakultak bennem. Igaza van Caesarnak, valóban nem lettem puhapöcs, de talán egy kicsit több nőiesség szorulhatott volna belém, bár azt hiszem ennyi pont elég neki belőlem, hiszen már azon agyalunk miként hozzuk össze a közös gokart csapatunkat, ami a mi nevünket fogja viselni.
Néha amikor beszélünk, még felüt bennem a kétkedés, de csak pár másodpercre, hogy nem e túl gyors ez, nem nekem, hanem neki, hiszen tudom milyen élete volt előttem, és nem tudom meddig fogom tudni fenntartani az érdeklődését a magam irányába. Az a baj, hogy nem tudom hogyan kellene ezen jobban dolgoznom, hogy megmaradjak olyannak, amilyen én vagyok és ne legyek túl sok vagy túl kevés, mert akármennyire is odavagyok érte, a megtartása érdekében sem tudok más ember lenni. Nem ezen kattog az agyam, mert minden bizalmam benne van, de nem mondhatom, hogy soha nem gondolok erre, akár csak egy pillanatra is. Az a jó ebben az egészben, hogy magabiztos vagyok, biztos vagyok abban, ami köztünk van és lesz később, a kételyek minden kapcsolatban megjelennek, enélkül túlságosan unalmas lenne az emberi agynak a létezés, ha nem állítana akadályt, minden tökéletes dolog elé.
- Nem fogunk egy helyben toporogni, mert te itt vagy nekem, hogy ezeket kiverd a fejemből. - nézek rá hálásan. - Kell a jó hírnév, nem nekem, nem az üzletnek, hanem a gyerekeknek, akik majd nálunk fognak tanulni, hogy később szponzorok hada harcoljon értük és ezt csak akkor érhetik el, ha nem egy rossz nevű csapatba csatlakoznak. Ez a sport kívülről olyan egyszerű, annyira szép és olyan kemény, de belül mindenki kritizál mindenkit és ha nincsenek olyan emberek, akik vállszélességgel mellette állnak, akik megbecsült tagjai ennek a világnak, neves szponzorok, akkor nem lesz belőlük senki. Lehet kicsit túlaggódom ezt a részét, és ezért vagyok biztos abban, hogy egyedül nem biztos, hogy ment volna. - annyira könnyűnek tűnik néha minden, amikor már egy olyan csapat tagja az ember, ahol megvannak a szponzorok, ahol a milliók csak úgy repülnek az ablakon, mert nem számít annyira, de az én szériám is, ami csak eggyel alacsonyabb kategória, is azzal tud érvényesülni ha minél több szponzort gyűjt magának, hát még azon akik a Formula széria egyik lépcsőfokát sem érték el. Nagy pénzek, nagy küzdés van ebbben az egészben, aminek ha a végére érsz dem lesz egyszerűbb. Persze nem csak a F1 az, ahova eljuttathatjuk a gyerekeket.
- Első a pálya megkeresése lesz, amit akár holnap el is kezdhetünk ha már egy csoda sok pacis autó lesz a társunk. - érzem, ahogyan az arcom olyan erősen mosolyog, hogy már szinte fáj, megpróbálom türtőztetni magam az izgalomtól, amit holnap Caesar apjának elég egyedi Ferrarija okoz.
Szerencsére van okom arra, hogy más miatt is igen lelkes legyek, és a legmegfelelőbb lelkesedést hozom be a beszélgetésbe, amikor távozok a fürdőbe.
Nem titok előtte sem már, hogy nem olyan lány vagyok, aki várja, hogy a sült galamb a szájába repüljön, bár vezéregyéniség sem vagyok az szexualitás terén tudok olyan helyzetbe előlépni, amivel a partneremet igencsak el tudok kápráztatni. Igyekszem, főleg vele, de ha nem tenném is ugyanannyit tudnék adni neki, mert a testem egyszerűen magától indul el barangolni a övén, mert akarja őt, ez olyan fajta vonzalom, ami ritkán van az életben, ki kell használni, mert a test egyértelműen jelzi, hogy a másikkal dolga van.
A számmal kezdek el dolgozni rajta, olyan finoman majd amikor már kapom az egyértelmű jeleket gyorsítva folytatom, amíg el nem élvez, amit lüktető férfiassága is igen erősen jelez nekem. Nem szokásom ilyet megengedni bárkinek, de ő pont az a férfi, akinek szó nélkül hagyom, sőt szinte én erőszakolom ki belőle. Gyorsan váltunk pozíciót, olyan mértékben működik az adok kapo nálunk, hogy szinte reagálni sincs időm, máris lecsap a nyelvével, és olyan mértékben kezd el kényeztetni, hogy szinte tartani is alig tudom magam, de megteszi helyettem, egyik keze a combomon támaszt ,eg, mert a következő percben ha nem teszi biztosan összecsuklik a lábam a gyönyör alatt. Még egy utolsó csókot lehel a combomra, majd visszatér az ajkaimhoz, már a testem nem bírna el több ilyen csodát, mégis úgy húzom magamhoz, mintha pontosan az ellentétét akarnám sugallni felé. Mindenét akarom, önző vagyok és akaratos ha velem van, olyanná tesz, mint egy szerelmes lányt, aki nem képes egy percre sem elszakadni attól, aki ilyen mély érzéseket hoz ki belőle. Úgy érzem kezdek pontosan az a lány lenni, nagyon alakul már bennem ez az egész, és ez megrémiszt és izgatottá tesz a folytatást követően.
A víz még mindig zubog ránk, a hajamat félretolva ad egy kis apró kalandozás érdekében, a testemen. Az agyam jelez, hogy ideje lenne nyugovóra térni, de minden más érzékszervem nem lenne képes most elszakadni ettől a látványtól. eltávolodik, és a tusfürdőért nyúl, pont elég időm van végig mérni megint, újra és újra, úgy érzem sosem lesz elég időm bámulni őt.
- És ez baj? - kérdezem megvonva a vállam, miközben elnevetem magam. A kezét megfogom és a tenyerét az orromhoz húzom, hogy megszagoljam milyen is lesz a közös illatunk. - Nekem megfelel, de nyugodtan mond ha azt szeretnéd, hogy máris becuccoljak. - kacagok fel, majd miközben végig simítja a kezét a testemen magamhoz húzom, jó közel, hogy még pár milliméter se legyen köztünk és a fülébe súgok.
- Így legalább elég tökösnek fogom érezni magam melletted. - nyújtom ki a nyelvem, amivel az orra hegyét érintem majd hátat fordítva neki, mosom le magamról a habot és lépek ki a zuhany alól keresve magamnak egy törölközőt.
- Na gyere nagyfiú toljuk be azt a desszertet. - nevetek fel, bár a ruhámat már nem kaptam magamra, vagyis a pólóját, de a becsomagolt desszerttel a szobába bandukoltam és ott vártam meg az ágyra hasalva, hogy a frissen mosott pasim lefeküdjön mellém.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

nnyi meglepetéssel szolgált már nekem, hogy nem lepne meg ha a közeljövőben olyan oldalát mutatná meg nekem, amit még ő sem ismer. Minden újban van valami kis izgalom és az ember meglátja azt az énjét is, amiről eddig nem is tudott. Lehet én is tudnék balettozni, ahogyan egyszer szó volt róla azon a bizonyos estén, amikor megismerem francia barátomat, aki nem mellesleg elvileg szintén ott lesz  valamelyik nagy napomon, hogy szurkoljon nekem. Ki tudja mire képes az emberi testünk, egészen addig, ameddig nem feszegetjük azokat a bizonyos határokat, jót fog tenni mindkettőnknek a másik habitusa, mert akármennyire is nehéz az életvitelünk a lejtő helyett, mi pont, hogy emelni fogjuk egymást, legyen az bármennyire is fárasztó majd. Ez kell nekem és ha velem van neki is szüksége van a pörgésre, és velem nem lesz hiánya benne.
Igazából tudom, hogy igaza van, nekem is mindig háttérbe kellett volna szorítanom azokat akik a negatív kommenteket gyártják velem és a családommal szemben. De ez nem rólam fog szólni, így talán nehezebb lesz majd eltekinteni attól mit mondanak mások. Sokat hallottam már olyat magamra, hogy nekem könnyű volt, mert a vezetéknevem és a családom betolt a jóba, de a gyerekekkel akik nálunk fognak fejlődni nem akarom ezt. Ne kelljen azt hallgatniuk, hogy mert felkarolták őket és a segge alá tettek mindent neki könnyű volt, mert nem lesz az nekik sem. Annak nagy a szája aki nem éli ezt a sportot napi szinten, nem űzi,. mert rohadt nehéz sport, annyi erő hat a testüket, még kicsinek ugyan nem, de később kemény edzések árán kerülhetnek csak kocsiba, nem a két szép szemükért és mert jókor voltak jó helyen.
- Ha lúd legyen akkor kövér. - vonom meg a vállam, átvéve a lazaságát, amivel ezt az egész nehézséget kezeli, amit úgy néz ki csak én fogok fel annak, és elmosolyodok. - Akkor olyan körülményeket fogunk adni ezeknek a csemetéknek, hogy mindenki rájuk fog irigykedni. - akárcsak rám, amikor kezdtem, nekem is mindig büszkeség volt végig menni a legjobb pályákon, ez ad löketet, végülis így is fel lehet fogni, a következményekkel majd foglalkozunk utána.
Pontosan tudom mi az amiért ennyire oda vagyok értem tetszik, hogy mindent úgy kezel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, pedig nem az, legalábbis az ő életébe rengeteg új dolgot hozok, ahogy ő is az enyémbe, de neki valahogy sokkal természetesebbnek hatnak ezek a dolgok. Bár az is lehet, hogy csak nagyon jól titkolja, ha nem így van.
Amit mi művelünk egymással még nekem is a legegyszerűbb, legtermészetesebb, mintha ezer éve ismernénk egymás testét, kívánságát, mozdulatait. Pedig nem így van, egyszerűen csak jól egymásra állítunk, minden értelemben és minden úgy működik, ahogyan az meg van írva, és ez nekünk még a tökéletesnél is tökéletesebb.
Sosem voltam olyan fajta lány sem, aki annyira d arra, hogy mindig friss virág illatom legyen, azokat a lányokat utálom, én szeretem a férfi tusfürdő illatát, és ez kifejezetten már rá fog emlékeztetni, így lehet új kedvencet avathatok, de igaza van, nem lehet mindig olyan szagom, mintha egy férfi öltözőből szabadultam volna. Viccből mondom neki az idecuccolós dolgot, de ő azért sokkal komolyabban válaszol, ami meglep. Nem tudom miért, de jó érzéssel töltenek el a szavai, igazából miért ne hozhatnék ide pár cuccomat, New York már csakis miatta lesz érdekes és a gokart csaptunk miatt, amit szintén együtt fogunk egyengetni, ő dolgozik, én dolgozok. Ha a városban leszek, sem biztos, hogy együtt tudunk lenni, miért ne várhatnám itt őt, amikor haza esik a klubból, miért ne lehetnék itt amikor nem dolgozik, vagy leszek pont én az, aki este a repülőről leszállva egyenesen idejön és töröm rá az ajtót kora reggel. Másra sem vágyok, mint vele lenni, ez egy jó opciója lenne ennek, végülis nem összeköltözés, a szó legszorosabb értelmében, de mégis az lesz, amikor itt vagyok. Nem tűnik olyan drasztikus lépésnek, pedig amúgy igenis az egy kapcsolatban, először egy fogkefe, majd a tusfürdő és végül az egész ruhatáram. Igazából tetszik, hogy az ő pólója öleli körbe a testem, de a gondolat, hogy amikor a szekrénybe nyúlok az én cuccaim vannak bent már sokal másabb érzés. Na jó talán ennyire nem fogunk előre szaladni, de pár holmimat áthozom majd a következő látogatásnál.  
- Tökös vagy, hogy máris befogadnál egy csajt az otthonodba. - kacsintok rá, és ezzel tudatom vele, hogy benne vagyok.
Kimászok a zuhany alól és az ágyon kötök ki a desszerttel a kezemben, az, hogy állandóan eszünk, nem a legjobb a diétámnak, de annyi kalóriát égettünk el, hogy talán megbocsátható bűn lesz ez. Majd a jövőhéttől keményebben fogom magam, többet edzek és kevesebbet eszek szemetet, meg cukros dolgokat, igen ez határozottan menni fog.
Nem tudom, hogy a kaja vagy a mozgás fárasztott le, netán a sok történés, de amint a mellkasára tettem a fejem, hogy átölelve őt aludjak el, képszakadás történt és úgy aludtam egészen reggelig mint a bunda.

Reggel semmi kedvem nem volt felkelni, olyan kényelmesen és olyan nyugodtan éreztem magam, mellette, vagyis ő már nem volt velem. Egy csókot nyomott a számra, majd félálmosan annyit vettem le a szavaiból, hogy nemsokára jön. Nem tudtam hova megy, de gondoltam ideje felkelni.
Egyedül maradtam a lakásban, az ágy szélére ülve nagy mosoly csúszott a számra, közben izgatott lettem és egyszerre kezdtem aggódni. Érzelemdús napunk lesz ma, nem kérdés, a szülei, az a bizonyos Ferrari és anyám örömével is meg kell birkózni, apu is otthon van, meg talán Chris is, bár kétlem, hogy a lakásban töltené a napját, vannak sokkal izgalmasabb programjai is egy pilótának, amikor kap egy kis kimenőt.
Tényleg nem sokat kell várnom arra, hogy visszajöjjön, magamra kapom a pólóját és a melegítőt, amit találtam és nem volt rám túl nagy ahhoz, hogy csöves módjára jelenjek meg az utcán. A tegnapi ruhámat magamhoz kaptam és már a kocsiban is voltunk, úton anyám lakása felé. A GPS csendesen mormolta az utat, miközben tömtem magamba a reggelit.
- El leszek kényeztetve és még csak meg is fogom szokni. - mondom neki tele szájjal, majd elé tartom a félig megevett croissant, hogy egyen ő is, neki kell először anyám ölelésével megbirkóznia, a kérdéseivel és a mérhetetlen boldogságával. Anyám mindig is azt akarta, hogy egy sima mezei fiúval jöjjek, össze, az ő szavaival élve, ami nála annyit tesz, hogy ne legyen autó vagy motorversenyző, hát félig sikerült, csak hogy én fogom megrontani, de ezt neki sem kell tudnia.
Kezembe a tegnapi ruhámmal, Caesar melegítőjében és pólójában mászok ki a kocsiból, és már látom is a függönyt mozdulni az ablaknál és anyám vigyrgófejére nekem is mosoly jelenik meg az arcomon.
- Ne izgulj, végignézte, hogy mennyire udvariasan kinyitottad az ajtót, szerinem anya már most el van ájulva. - persze apu szemforgatását is láttam, de megjelent azért az ő arcán is egy mosoly. Ilyenkor nagy az összhang köztük, ha rólam van szó, így nem félek, hogy apu bármi rosszat szólna, vagy tenne, most, hogy nem kell a csapattal foglalkoznia, lesz elég ideje megismerni Caesart, ameddig magamra veszek valami elfogadható szerelést a saját bemutatkozásomra.
Az ujjainkat összekulcsolva indulunk el az ajtó felé, ami hamarabb nyílik, mint ahogy a kilincs felé tudnám tenni a kezem. Anyu rám mosolyog, de áll nem mozdul, azt várja, hogy zöld utat adjak neki, mert addig nem fog tolakodni, bár egy kicsit kényszerítve érzem ezt az út engedést. Egy pillanatra azonban lefagy a mosolya, amikor a hátunk mögött meglátja Caesar kocsiját.
- Ne mondd, hogy te is. - mutat hátra, én meg elnevetem magam és megölelem anyut.
- Nyugi, anyu még nem. - kacsintok rá, majd közelebb húzom Caesart, hogy anyu kelően letámadhassa, csak úgy, ahogyan egy anyához illik. - Anyu ő itt Caesar, ő az én barátom, akiről egész héten meséltem neked. - engedem el a kezét, mire anyu elkapja azokat, és végigméri.
- Nagyon örülök neked Caesar! De bármit mond neked, abba a kocsiba ne engedd be a lányomat, majd meglátod mennyire őrült tud lenni, ha egy olyan kocsi kerül a feneke alá. - én már anyu háta mögött vagyok, elnevetem magam, de csendben, hogy ő ne vegye észre, ha tudná mit műveltünk Monacóban és mit fogunk ma sírva fakadna az aggodalomtól.
Nagy nehezen sikerült túllendülni a bajárton és a nappaliba sétálva látom aput, ahogyan a kanapén ücsörög, próbálva adni a lazát, mint akit nem érdekel semmi sem.
- Látom jó volt az este. - kuncog anyu, miközben végigmér és megállapítja, hogy a közösen választott ruhámat leváltottam és ő tudja nagyon jól, hogy ezt mi előzte meg. Igazán örültem volna, ha nem apu előtt teszi ezt a megjegyzést, de mr mindegy, apu hirtelen kapta hátra a fejét.
- Szóval anyádnak még el sem mondtad, hogy a héten tesztelni fogsz a DAMS-nél. - de anyu egészen jól tudja, de nem akar róla túl sokat beszélni, mert megvan a véleménye, és ezt apu is tudja, csak engem akar egy kicsit büntetni azzal, hogy szóba hozta.
Megforgatom a szemem, pont úgy, ahogyan ő tette, amikor az ablakból leskelődött anyuval és elindulok a szobámba.
- Itt maradsz velük, amíg elkészülök? Anyu jobb társaság most, apu szerintem egy kicsit pikkel rám, de ezt majd úgyis velem fogja leboxolni. - nem tett semmit, apu azonkívül, hogy beszólt nekem, de Caesar felé nem volt megnyilvánulása, így még mindig áll a baráti első találkozás ténye és nekem ez annyit jelent, hogy kedveli. Kicsit furán mutatja ki, de szereti a kemény apát játszani. Nyomok egy csókot Caesarnak, akinek a kezét már anyu el is ragadta éa a kanapé felé húzta, hogy beszélgessenek, ki fogja faggatni, bocsánatkérően nézek rá, majd gyorsan felmegyek a szobámba, hogy minél kevesebb időt kelljen elhagyni őt.
Gyorsan dobom le a cuccait magamról, de nem tervezem visszaadni neki, majd a cuccaimmal együtt egyszer csak vissza fognak kerülni a lakására, de addig jó helyen lesz nálam. Már pontosan tudom mit fogok felvenni, nem akarok nagyon kihívó lenni, mert fontos az első megjelenés, de től sem akarok öltözni, sosem csinálok nagy ügyet abból mit aggatok magamra, a terveim szerint az este még azér tlekerülnek rólam legalább egyszer, így minek is válogatni olyan sokat. A szín adott volt, a piros mindig szerenct hoz nekem, már szninte beteges mennyi ilyen színű cuccomvolt, de a mai szettem így volt tökéletes. A hajamat is összefogtam, hogy ne nézzek ki annyira csapzottan, mert elég furán száradt meg a tegnapi zuhany után.
Gyorsan siettem vissza a többiekhez, hogy ne hagyjam sokáig a pasim a család társaságában egyedül. Amikor odaértem a nappalihoz apu már egészen más pózban volt, közvetlenebben előre dőlt és mintha nevetett volna. Szóval nem csak engem varázsolt el ez a fiú.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

aesar azt hiszi, hogy ha velem van együtt nem fog hallgatni és nem fog róla egy csomó cikk megjelenni? Nem akarom elkeseríteni, de talán egy ideig nagyobb fehajtás lesz ő maga, mint én, főleg miután a jövőhéten bejelentjük, hogy csatlakozom a csapathoz vagy sem. Az nagy média felhajtással fog járni, egy átlag embernél nem így lenne, de én Deneuve vagyok, aki 3 évet kihagyott és lány, szóval ez így túl sok lenne az újságíróknak, hogy elhanyagolják ezt a szenzációt. Ugyanakkor ebben a történelmi pillanatban ott lesz velem Caesar, akit nem biztos, hogy nagyon közel kellene abban a pillanatban tartabnom magamhoz, főleg ha nem akarom, hogy azonnal velünk legyen tele minden. Ennélfogva nem csak rólam lesznek megfogalmazva negatív kritikák, ha a család pénzéből felhúzunk valami nagyon extravagáns dolgot a csemetéknek, hanme róla is. Olyan hírek, amik nem lesznek igazak, de az elején szíven tudja ütni az embert, mire megszokja, hogy ezek csak betűk, sztorik, amiknek ugyan a mi nevünkkel vannak ellátva, de korántsem rólunk szólnak.
- Ki leszek békülve vele, mert igazad van, nem feszületek mindenen be, attól félve mit szól majd hozzá a nagyközönség. Ideje megszoknom és megtanulnom kezelni a negatív dolgokat is karrieremmel kapcsolatban és ez is ahhoz tartozik. Az is lehet, hogy a visszatérésem nagyobb port fog kavarni és nem is fognak odafigyelni a csapatunkra egy ideig, utána meg már könnyebben ki tudjuk magyarázni ha kell, hogy miből van az egész, mert addigra már elég ügyesek leszünk, hogy szponzorokat is keresünk. - fontos, hogy ne mindent mi álljunk, nem azért, mert nincs rá keret, hanem mert ezek a szponzorok lesznek, azok, akik később a versenyzők útját fogják támogatni, kelleni fognak, és meg kell tartanunk őket, és az én dolgom lesz toborozni ezeket, mert én ehhez értek. Jelenleg is több véggel dolgozok együtt, a saját utam egyengetése miatt, az F2-be kell, hogy legyenek, akik által olyanok lesznek a kocsik, amilyenek, nélkülük ott lehet senki lennék.
Milyen egyszerűen meg lehet találni valakit, aki olyan, mint te, képes vagy vele egy hullámhosszra kerülni, agyilag, testileg mindenhogy. Nekem elég volt csak a pályára kimennem, úgy, hogy egyedül akartam lenni az élménnyel, de belebotlottam és ennél szerencsésebb nem is lehetek.
Imádom, amikor a barátnőjének hív, szerintem soha senki nem hívott még így, voltam én már sok mindenki csaja, nője, de ezekben a szavakban nincs annyi érzelem, mint a barátnőm-ben, főleg ha Caesar szájából jön, mert érzem, hogy nem csak egy szó számára, hanem jelentése van. Én vagyok a jelentése, és ez az egész libabőrössé tesz, jó értelemben.
- Szeretek a barátnőd lenni. - mondom neki teli vigyorral az arcomon és érzem, hogy egy kicsit elpirultam, de most egyáltalán nem akarom ezt leplezni előtte. Már nincs értelme, mindig is akartam valakit, aki előtt magam leghetek és ő szinte vágyik arra, hogy az legyek, akiként jól érzem magam és nem az, akinek ő szeretne látni. Azt hiszem neki tökéletesen megfelelek kicsit dinkán, őrülten és néha kislányos zavaromban is, bár ez talán ritkábban jön elő.

A reggel nem is lehetett volna csodásabb, egyszer már volt szerencsém mellette ébredni, és akkor is ugyanígy keltett, egyszer jó lenne már ha nem ő kelne először és megleshetném, hogyan alszik nyitott szájjal, amikor folyik a párnára a nyála álma közben. De ami késik nem múlik, nem egy alkalmam lesz még megnézni őt, amikor az igazak álmát alussza.
- Igazából nem. - vonom meg a vállam mosolyogva, belegondolva, hogy milyen csodás napokat fogunk mi együtt tölteni. A kocsiban ülve néha rá pillantok, nem kell az utat figyelnem, amúgy sem félek senki  mellett a kocsikban, de vele még nagyobb biztonságban vagyok, bár ha az utat bámulom sem tudnék semmit tenni, ha bármi történik, így legalább a leghjobb kilátásra meredhetek, a néha koncentráló, néha nevető arcára, és azokra a kék szemekre, amiket annyira imádok.
Miután kiszállunk a kocsiból csak bólintok a kérdésére, mosolyogva és már jön is az irányzott támadása anyunak, aki hirtelen terem az ajtóban, szerintem futott, hogy az ablaktól ilyen hamar ideért, de volt is miért. Már láttam a szemén, amikor meglátta Caesart élőben, hogy tetszik neki, akit a lánya összeszedett. Mert mi tényleg véletlen botlottunk egymásba, nem volt semmilyen romantikus egymásra pillantás, csak úgy alakult ki, mint egy teljesen természetes baráti beszélgetésből lett randi, majd egyszer csak az ágyban kötöttünk ki, persze megfontolt döntést követően.
Van egy olyan érzésem, hogy Caesar szavai nem nyugtatták meg anyut a kocsit illetően, de ezt a témát jobb nem is tovább firtatni, vagyis én nem akarnám, de apu rögtön ad egy gyomrost. Bosszú, amiért a háta mögött intéztem el, hogy a DAMS teszteljen engem és esetleg szerződést kapjak. Miért ne így tettem volna? Ha tudomást szerez róla lehet még a közelében sem lennék, bár az is lehet már régen ülést kaptam volna, ezt sosem tudjuk meg, mert mindenkit kihagytam belőle és én magam intézkedtem. Ez nem tetszik neki, látom rajta és a hangján is hallom, de azért azt is kiérzem a szúrkálódós hangjából, hogy büszke, mert titkon az.
Gyorsan megyek a szobámba elkészülni, nem sokáig hagyva anyuékkal a barátomat, mert félő, hogy hamarabb kerülnek elő a gyerekkori képeim, mint bármi normálisabb téma. De ezt szerencsésen kihagyták, mert valami sokkal érdekesebb a téma, hiszen aput is látom, hogy figyel és érdeklődik. Apu kedveli Caesart, ez látszik rajta, ami megnyugtató, mert visszajelzés ez nekem, hogy milyen jól döntöttem.
Amint meglátnak elindulnak felém, amúgy is indulnunk kell, mert ma rengeteg dolgunk lesz, főleg szórakozás, de sietnem kell ahhoz a kocsihoz, már ég a talpam alatta a talaj, annyira izgatott vagyok miatta, szóval jobb nem itt elverni az időt.
Caesar átkarol és nyom egy puszit a fejemre, amire anyu mosolyogva kapja a szája elé a kezét, mintha sosem lett volna még pasim, akit bemutattam neki. Mondjuk az is igaz, hogy még sosem lelkesedtem annyira senkiért, hogy ezért egy egész délután ruhát vásároljak, hogy tökéletesen jelenjek meg előtte. Szóval értem nyu lelkesedését, és egész aranyos, de én nem örököltem ennyire nőies vonásokat, vagy érzéseket, így én lelkesedek, de inkább apuhoz hasonlóan csak megforgatom a szemem a reakcióján, majd mosolyogva adok neki két puszit.
- Annyira helyes, ha fiatalabb lennék. - sóhajt fel, de nem folytatja, ezt is csak az ölelésünk közben súgja oda nekem, hogy más ne hallja. - Remélem védekeztetek. - bök még egy halk mondatot oda, hogy apu ne hallja, amiért hálás vagyok neki. Az öleléséből kihámozva magam bólintok neki, de ezt tudja ő is, hiszen ő maga váltotta ki a tablettát, amikor nekem nem volt időm, mert éppen Monacóban mulattam az időt és már akkor rá készültem erre a hétre, és gyorsan jeleztem neki, hogy kellene. Ő örült neki, végülis ez is egy anya lánya program valamilyen formában és még soha nem kértem tőle ilyet ezelőtt.
- Valamikor majd gyertek el hozzánk is egy kicsit hosszabb időre. - kiáltotta a kocsi felé, amikor már beülni készültünk, én csak intettem nekik, majd már hajtottunk is a Harlow familia felé. Én izgultam rettenetesen, de már ne aggódtam azon, hogy mit fog szólni hozzám, mert ez ügyben Caesar megnyugtatott, jó hatással volt rám, amiért hálás voltam neki.
- Jól? Apu egyenesen imád, anyun nem lepődök meg, ő mindig ilyen kis hebrencs mostanában, de apu. Még mosolygott is, valamit nagyon tudsz, hogy ezt váltottad ki belőle. - hajolok oda hozzá az arcára nyomva egy puszit, figyelve, hogy ne zökkentsem ki a vezetésből.
Elővettem a telefonomat, hogy közben ötleteket merítsek merre indulhatnánk el ma pálya keresés gyanánt, vannak ötleteim, vannak üzemelő pályák, amiket jelenleg is bérelnek, de ha többet ajánlanánk lehet még megkaparinthanánk azt is. Nincsen lehetetlen, és mindent meg fogok tenni, hogy a legjobbat szerezzem meg a Savisar csapatnak.
- Mesélj nekem! - nézek rá, az ölembe dobva a telefont. Még annyi mindent akarok tudni róla és előttünk van egy viszonylag hosszú út, és addig faggathatom, mert nem tud menni sehova, ha sokkolom a kíváncsiságommal.
- Milyen az a Caesar, akit én nem ismerek? Hány lánnyal voltál előttem? - igazából nem az érdekel, hogy hányan csábtották már el őt, hanem kíváncsi vagyok arra, milyen volt a pasim még előttem. Nem vagyok féltékeny típus, ezt már tapasztalhatta, mindig előbb bízok és aztán koppanok sajnos, ami rossz tulajdonságom, de én meg vagyok vele. - Egy kicsit faggatni akarlak, de főleg csak kíváncsi vagyok mennyire vagyok jó nő, hogy egy ilyen pasi feladta értem a vad életet. - végig őt nézem, amíg a szavakat kimondom, az útra figyel, de így is látom a reakcióját. Mosolygok, mert szeretem, hogy valakire így tudok nézni, és azt is, hogy egy ilyen ember az a valaki, mint ő. Nagyon szerencsésnek érzem magam.
- Nincsenek kifogások, hogy nem akarsz válaszolni én nem fogok ezeken fennakadni. - nyugtatom meg mielőtt azt hinné, hogy feszkót akarok magamnak generálni, felőlem nézheti őt megannyi nő ha az Emperorban van, flörtölhetnek vele akár a szemem láttára is, de egyikre sem fog úgy nézni ahogy rám néz, így cseppet sem fog zavarni ha próbálkoznak nála. Tegyék meg, egészen nyugodtan, én a pultra támaszkodva fogom végignézni, ahogy kedvesen vagy nem építi le őket, vagy esetleg iszik meg velük egy üdítőt, mert utána hozzám fog odajönni és csókol meg.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

sajtóval majd ráérünk később foglalkozni, bár nem árt ha ezzel is tisztában van, hogy nem csak engem kap meg, hanem a hírnevét is a családnak, ami néha idegesítő, néha jó, de amúgy csak meg kell szokni és akkor nem lesz vészes. Kitartó és azt mondja mellettem lesz ha beüt bármilyen szar is, tudom, hogy így is lesz, egy percig sem kételkedek abban, hogy rá mindig támaszkodhatok ha szükségem lesz rá.
Már tapasztalta, hogy milyen, amikor a sajtó egy perc nyugodt sem hagy nekünk, bár Monaco más hely volt, ott sokkal nagyobb a felhajtás olyankor a verseny iránt és én igenis gyökeres része vagyok annak, pedig még csak nem is versenyzek ott. A kocsi amiben ott feszítettünk csakis azért volt érdekes, mert az ismert pilótáé, tehát megint csak nem miattam voltak először olyan sokan, de végül mégis rám terelődött a figyelem ezzel is megzavarva minket. Bár az akkor lehozott cikkek megjósolták a jövőnket valamilyen téren és ezért boldog vagyok, hogy igazuk lett, bár mindig ilyen fajta dolgokról cikkeznének, amik később boldoggá tesznek és mosolyogva olvashatom vissza őket, ezeket is úgy fogom egyszer. Remélem a csapatunk is ilyen fajta bánásmódban fog részesülni és nem lesz gond részemről sem.
Még mindig zavarba tud hozni, vagy saját magamat, mert oda vagyok érte, oda vagyok az érzésért amit érzek, amikor vele vagyok, a tettei is kihozzák belőlem, és ez elég pozitív érzés részemről.

Boldoggá tesz azzal, hogy már másnap is azon aggódik, hogy legyen mit ennem, nem mintha nekem annyira kellene már a kalóriákat tolni a szervezetembe, de hosszú napunk lesz és még bőven van időnk lemozogni a croissant. A kocsiba ülve reggelizünk meg, majd amikor a keze a combomon pihent meg, megint huncut dolgok jutottak el az agyamig felidézve az előző éjszaka élményeit, de nem akartam a szülői találkozás előtt rosszba vinni, kelleni fog neki az energia.
Anyu valójában néha zavarba ejtő tud lenni ha belendül, de most magához képest eléggé laza volt és visszafogott. Sokkal hebrencsebb, akárcsak én, ezt biztosan tőle örököltem, valami ami kissé kínos számomra, mégis egyedivé tesz. Tudom, hogy a hátunk mögötti McLaren nem igazán nyeri el a tetszését és nem azért mert ő ne szeretné az ilyen kocsikat, hanem mert tudja mire képesek. Szerintem titkon mindig is remélte, hogy egy olyan pasi lesz mellettem, aki nem szereti a kocsikat, inkább biciklivel jár, négykerekű helyett. De nem csalódik, mert Caesar elvarázsolja, ahogy aput is, megint. Christ már tegnap megvette magának a szórakozóhelyen, így már nem volt semmilyen akadálya abban,hogy a család teljes körű tagja legyen részükről sem, hiszen Juan is kedvelte, a csapatnak nem volt ellenvetése, életemben először nem kételkedtek a választásomban, ami egy olyan visszajelzés volt számomra, amire sosem gondoltam, hogy várok, de mégis így volt.
Már indulásban voltunk tovább Caesar szülei felé, anyu még kiabált nekünk búcsúzóul, és meg is kapta a biztató szavakat, tudja, hogy neki is lesz több ideje majd vele, de azért szeretné ezt minél hamarabb megejteni.
Egy rövid ideig egészen csendben ülünk, kezeink összekulcsolva keresek egy helyet kiindulópontnak a mai naphoz. Majd egy érdekes kérdés ötlik fel bennem, ami csak a kíváncsiság hoz elő, de az eléggé elevenen él bennem, így kénytelen lesz válaszolni, még akkor is ha azt hiszi nem tudom lenyelni majd, amit hallok.
Hallgatom őt, miköben végig őt nézem, szerintem egy kicsit kínos neki pont velem, erről beszélni, de ez beletartozik a kapcsolatokba, én szeretném ismerni őt és ez is ő volt egyszer nem is olyan régen. Részemről ez egyáltalán nem ciki, vagy féltékenységi rohamot okozó téma, hiszen ez előttem volt, nem aggódok azon mi volt régen. Még az is benne van a pakliban, hogy visszatér ehhez az élethez, mert nem akar majd velem olyan sokáig együtt lenni, vagy ne fogja bírni, akkor is el fogom fogadni, mert bár éltem elég rossz időszaka lenne elveszíteni őt, de sosem voltam annyira önző, hogy minden téren csak magamra gondoljak, ez talán hiba is egy kicsit. Azt hiszem egyre jobban közeledek ahhoz az érzéshez, amit szerelemnek csúfolnak, hiába tudom milyen volt régen.
- Ahogy látom nagyon nem vagy jó matekból, de nyugi az ilyen fajta szöveges feladat nekem sem a kedvencem, szóval nincs szükség a megoldásra. - oldom egy kicsit a hangulatot, amit okoztam ezzel. Az édeshármason egy kicit megakad a lélegzetem, de nem azért mert csodálkozok rajta, csak belőle nem néztem volna ki, hogy nem elég neki egy nő egyszerre. De ezt az oldalát sosem fogom megismerni, de valahogy jó is ez így.
- Miért ne lennénk? Én kérdeztem és vártam választ, mert érdekelt, kövezz meg, de én olyan elmebeteg vagyok, hogy a pasim minden pillanata érdekel, mindegy mennyire gáz is volt régen. - vállat vonok nevetve egy kicsit cikizve vele őt. De én nem akadtam fenn a szavain. - Főleg így, hogy modelleket megszégyenítő vonzerővel bírok, hogy Caesar Harlow is mellettem tette le a voksát, ennyi bombázó mellett. - nyújtom rá a nyelvem, hogy egy pillanatig se érezze, hogy ez engem feszélyez.
A házuk, ahova igen rövid idő alatt érünk a beszélgetésünk alatt óriási, nem is értem, hogy hogy nem tévednek el benne, már kívülről is elég robosztus, de szép, nagyon szép.
Én csak ámulok egy darabig, kiszállva  a kocsiból, amikor hirtelen lép oda hozzám Caesar anyukája és rögtön támad a szeretetével, ami roppant jól esik, és igazából nem is érzem annyira idegennek ezt az egész helyzetet, de még sosem volt ilyenen részem.
- Sophia örülök, hogy végre megismerhetlek, már alig várom azt az ebédet, amire még a hétvégén kaptam a meghívást. - mosolygok rá, a szívem majd kiesik az izgatottságtól, amit egy repülő tárgy zökkent csak ki, ami Caesar felé indul.
Az apja mosolyogva, mint valami rossz gyerek, majd Caesar is fél pecen belül válik azzá, a mosolya hirtelen még szélesebb lesz, és egy szó is elhagyja a száját, ami az anyjának nem tetszik, így kap is értem amin hangosan elnevetem magam.
Sophia mellett sétálva megyünk közelebb a garázshoz, ami szépen lassan tárja elénk a látványt, amitől én is majdnem elsírom magam.
- Azta! - nézek az apjára majd Caesara elismerően, nem semmi kis járgány, és ahogy ismerem Caesart bőven kiérdemelte. - Azt hiszem Chris ezért ölni tudna majd, szóval szánd majd meg egy kicsit egyszer. - megyek Caesar felé, vagyis inkább a kocsi felé, mert már ezerrel zsongok, hogy közelebbről is megnézzem, de nem akarok rögtön túl lelkesnek tűnni. Az apja felém lép és egy kulcsot nyom a kezembe, egy ágaskodó lóval a kulcstartón. Itt már nekem is egyre szélesebb a mosolyom és mint akit ezer éve ismerek ölelem meg. Én ilyen vagyok, hiába izgultam és tettem be a fejembe, szinte mantrázva, hogy most nem kellene tlsoknak lennem, nem sikerült, de remélem nem fogják túlságosan tolakodónak venni az igazi énemet.
- Szerintem tudjátok már mennyi mindent vezettem, de ilyen csoda még sosem volt a fenekem alatt. Azt hiszem szeretek ebbe a családba tartozni. - enyhe kifejezés, hogy boldog vagyok, nem feltétlen a kocsik okozzák ezt, hanem a tény, hogy nem érzem úgymond idegenekkel sem idegenben magam. Mintha ezer éve ismerném őket és ők is engem. Más lányokat a köröm, a haj meg  ruhák hoznak izgalomba, engem az erőgépek.
- Mi a végsebessége? - nézek az apjára, miközben Caesar is mellém ér és a derekamnál fogva karol át. A szavai megint csak bosszantják egy kicsit az anyját, amiért már én is komorabban nézek rá, de a szemem mosolyog, a boldogságot nem tudom levakarni.
Legszívesebben már most fognám magam és ülnék be a Ferrariba, hogy megnézzem mit tud, de úgy érzem most nem annak kellene következnie. Az anyja felé tekintek, majd mint akit nem vonzanak a lóerők szólalok meg.
- Amíg Caesar megnézi az új szerzeményét mutathatnál nekem róla gyerekkori képeket. - vigyorodok el Caesar felé kapva egy pillanatra a tekintetem, várva a reakcióját a csodás tervemre.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

alójában nem tudom megmondani, hogy velem könnyű helyzete van e Caesarnak, vagy nem. Sosem volt olyan kapcsolatom, ahol törődtek velem olyan szinten, ahogyan ő teszi már ebben az egy hétben is. Nem tudom, hogy ez csak a kezdeti lelkesedése e, de ha igen akkor igencsak kiélvezem., mert imádom, hogy ennyire figyel rám, bár sosem várnám el tőle magamtól. Amennyiben nem a kezdeti fellángolás okozza, akkor is mindent kihasználok, nem önző módon, hanem mint aki hagyja, hogy a másik törődjön vele, ha ez neki nem megterhelő, márpedig olyan természetesen teszi ezt, mintha mi sem lenne normálisabb.
Annyira fura, hogy ha valaki gyereke szerelmes lesz, vagy kapcsolatba kerl egy másikkal, akkor a szülőkben fellángol valami új dolog, a féltés egy eégszen más szikrája, amit le kell küzdenie, mind a gyereknek, mind annak a párjának. Ez a küzdelem nem mindig rossz, ez izgalmas és újdonságot hoz az életbe. Megismerni azokat az embereket, akik felnevelték azt aki a te legjobb részed lesz vagy már az is. Én várom, hogy a szüleivel találkozzak, persze aggodalom an bennem rendesen, főleg az életem veszélyeit nézve. Nem mindenkinek imponál, hogy a gyerekét egy őrült autóversenyző lopta el szívügyileg. Bár kétség sem fér hozzá, hogy nem én leszek az aki bajba keveri, talán jobban vigyázok majd rá, mint saját magamra, hiszen nekem sokat jelent és talán egyszer mindennél fontosabb lesz ha már most nem az.
Az első állomáson azonban nem nekem kell aggódni, de izgalom ide vagy oda, elég könnyen veszi az akadályokat és kápráztatja el ismét aput és anyut annyira, hogy már epekedve várja a következő találkozót. Tudják, hogy félkegyelműekkel nem kezdek, őpk neveltek, tisztában vannak azzal mennyire adok arra, hogy kit engedek a közelembe, nem csak magam miatt, hanem a fennforgás miatt is, ami körülöttem van néha. Sokan nem tudják kezelni és még többen ki is használják és én nem akarom, hogy rajtam nyerészkedjen bárki is párkapcsolat címszó alatt.
Caesar komolyan mondom, hogy tökéletes mindenki számára, ha valaki az életedbe lép a családod tagja lesz, Caesar már most szinte tiszteletbeli Deneuve, legalábbis a reakciók alapján, amiket kap és kapott a hétvégén is. Befogadták, ami nekem a világot jelenti.
Amint elhagyjuk anyuékat és úton vagyunk Caesar szülei felé izgulok, de nem annyira, hogy ne tudjak olyan mértékben kíváncsi lenni, hogy szinte pofátlan legyek.
- Azt hittem már ennyire kiismertél, hogy engem nem lehet ennyire könnyen lekoptatni, ahhoz sokkal rosszabb dolgot kell tenned a jelenben és nem a múltban. Jól indultunk és bízok benned annyira, hogy a múltad felforgatása nem fog engem megsérteni lelkileg. Sajnos elég kemény lelkivilágom van. - bököm meg a vállát viccesen, tényleg nem akarom, hogy ezen aggódjon egy percig is. Ami volt az a múlt volt, nem a jelen és nem a jövő, mert a jövő mi vagyunk, remélem nagyon sokáig, ezen egy percig sem kellene aggódnia. Csak a szám nagy és a kíváncsiságom, de ehhez meg jobb ha hozzászokik, mert biztosan lesz még olyan kérdésem, ami zavarba tudja hozni őt de én pofátlanul fogom benyögni neki és feltenni a legpimaszabb dolgokat is, várva, hogy megválaszolja majd.
A bókjára szélesedik a mosolyom és szinte érzem, hogy csillogó szemekkel nézek rá. Tudom, hogy a génjeim nagyon jók, de vannak nálam sokkal szebb lányok is, vadabbak, bevállalósabbak, de merészebbek és céltudatosabbak nincsenek. Önbizalomban nálam sincsen hiány, emrt tiszbtáőban vagyok azzal milyen vagyok, mégis, amikor az ő szájából hallom a bókokat, úgy hat rám, mint egy tinire, aki élete első szerelmét éli át. Talán mert még sosem voltam ennyire szerelmes viszonozva, hogy ezt érezzem.
- Most foglak elkezdeni sajnálni. - nevetem el magam, miközben még mindig a házat bámulom. Szép, nagy és szinte érzem a tökéletes gyermekkor érzését, egy otthon, ami fix, ami nekem sosem volt. Ebben is van valami elképesztően csodás, de az én életemet sosem cserélném fel egy másik életre, de be kell vallanom, hogy ha ilyen házban nőhettem volna fel, akkor talán még én is el lettem volna egy helyen gyerekként.
Az anyukája hamar letámad, de örömmel fogadom, mert érzem, hogy szívből jön amit felém nyújt, szinte érzem, hogy szeret annak ellenére, hogy még nem is ismer. Emlékszem még mindenre, hiszen nemrég volt, az ebédmeghívás olyan váratlanul ért, az akkor még nem igazán pasimmal való randinkon, hogy nem is tudnám elfelejteni és azóta sok mindent jelent nekem az az este, így egy percét sem fogom soha.
Szavain felkacagok és megint pirosnak érzem az arcom, a túl sok szeretet ennyire gyakran nem ér engem, anyuék szeretnek, de ez másfajta érzés, jó, és megmagyarázhatatlan.
- Csakis mi ketten, kell a csajoknak a csajos program, de előre szólok, hogy rengeteget tudok beszélni és igencsak kíváncsi lélek vagyok, szóval azt hiszem ideje készülnöd addigra vicces sztorikkal a fiadról. - szinte r sem merek nézni Caesarra, csak az anyjával mosolygunk össze cinkosul, azt hiszem már meg is van a közös hang, mert egyáltalán nem érzem feszültnek magam az egész találkozó által, sőt.- Szerintem nem tudja elszúrni. - kacsintok Caesar felé, aki ezután eljesn másfelé figyel már, az apja által dobott tárgy által. Minden szava jogos, ami kijön a pasi száján, és hasonlóan reagálnék a helyében az anyja mégis rendere inti, ami elég mókás, hiszen az anyja közelében teljesen más képet fest. Azt hiszem ez az oldala sebezhetőbb, és ugyanannyira vonzó, mint eddig bármelyik, amelyiket mutatta nekem, egyre jobban ámulatba esek tőle, de lehet nem most kellene ezen agyalnom.
Szinte egyszerre esünk ámulatba a kocsitól, én főleg, bár eléggé visszafogom magam, a kocsik az életem egy ilyen láttán, konkrétan hasra tudnék esni, más helyzetben, most viszont hagyom hadd tegye meg ő, hiszen ez az ő ajándéka, na meg nem az anyaj előtt akarom kiadni magamból, ami bennem van, Tudom, hogy nem a kedvence a száguldás hasonló erőgépekkel, de az nem azt jelenti, hogy nem fogom elorozni a kulcsot majd és hajtom meg Caesarral a járgányt.
A kedvem csak akkor lesz még jobb, amikor a Ferrari kulcsa nálam köt ki, az apja szavai csak még inkább megerősítik azt a vigyort.
- Mondjuk bűn is lenne kitaposni a lelkét, mert ezek a kocsik nagyon érzékenyek. Apunak volt egyszer egy Lamborghini Miura-ja, sokáig hajszolta, amíg kicsi voltam, de megvált tőle sajnos. Na az a kocsi ment rendesen, mégsem hajtottuk sosem, mert olyan volt beleülni, mintha mennyországba lenne az ember és szinte féltünk gázt adni neki, nehogy kiszaladjon alólunk. - nevetek fel, felidézve a régi emlékeket, amikor apu mellett ültem, majd egy idő után, már őp mellettem. - 14 évesen vezettem utoljára, mert utána sajnos eladó sorba került. - biggyesztem le a szám. Máshol nem egészen normális, hogy ennyi idősen volán mögé ül a gyerek, nálunk akkor ár prif ment a vezetés, mivel nem nőttünk kicsire a bátyámmal, korán kormány mögé tudtunk kerülni és gyakorolni a pályán, ha éppen olyan helyen voltunk.
- Nyugi, vigyázni fogok rá. - simítom végig az anyukája kezét, bár ezzel lehet nem megnyugtattam, hanem csak jobban idegessé tettem, mert a mosoly az arcomon közel sem volt olyan, mint aki nyugodt vezetéséről híres. Nem akarom azonnal itt hagyni ket így az ötletemet közölve indulunk el a ház felé, mire megérzem Caesar karját a derekam körül, majd eltűnik a lábam alól a talaj és távolodni kezdek a kocsi felé. A kocsi mellett letesz,d e a kezét érzem magamon. Mosolygok, mert tudom, hogy szinte a vesémig lát, de nem akartam rossz benyomást kelteni a szüleiben, hogy azonnal lelépek, így legalább az ő sara lesz.
- Mindenképpen, sietünk vissza. - fordulok Caesar felé nevetve. - De csak óvatosan. - kapom vissza fejem az anyukája felé, mielőtt kapnék én is. Gyorsan ülök be a kocsiba és már a kulcs a helyén is van, amint beül ő is, indítok és nevetve válaszolok neki.
- Tudod mennyire imádom a feneked, szóval igen, látni akarom miből lett a cserebogár. - nyújom rá a nyelvem és már ki is gurulunk a garázsból. A mosoly nem tud lehervadni az arcomra, mert ez a kocsi már lassan is egy csoda.
- Szóval mennyire lehet neki nyomni és mondd merre induljunk. - elindulok valamerre de nem tudom hol lehetne is kocsikázni. Vigyorogva, kivillantva a fogalmat nézek rá szinte mint aki most kapott egy új játékszere. Apu szereti ezeket a régi kocsikat, biztos, hogy kíváncsi lesz milyen volt vezetni, így szépen raktározom az élményt meg közel sem hajtom meg, sőt szinte csak sétakocsikázunk, de ez is egy igazi élmény, még nekem is, aki nem egy kocsit vezetett már életében.
- Imádom a szüleidet, mit gondolsz jó voltam? - kérdezem vezetés közben.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆

annak szavak, amik kicsúsznak az ember száján, mert a hangulata oda sodorja a nyelvét, vagy az agyát. Amit az érzéseinkről tudunk azt nem mindig tárunk ki a világ felé, én még sosem mondtam szinte senkinek, hogy szeretem, szemtől szemben sosem. Egyetlen egy olyan szerelmem volt, akinek tudtam volna mondani, de mivel sosem lett belőle semmi komoly így ez elmaradt. Másoknak ez nagyon nagy dolog, nekem egyszerűen nem sokat jelent, ha olyan ember mondja, akiről tudom, hogy nem gondolja komolyan. Kellenek a mögöttes érzések, kell, hogy a kapcsolat oda vissza működjön, az a bizonyos kémia, a közös témák és az idő, hogy biztosak legyünk benne.
A szavait biztosan nem ezek vezérelték mégis tudtam, éreztem, hogy valami mégis van benne, nem csak hirtelen felindulásból kimondott imádlak hagyta el a száját. Talán nem az ‘sz’ betűs szó, mert annak valamiért mindenki szerint mélyebb értelme van, talán nem egy szerelmi vallomás, de mégis olyan szívdobogást okoz számomra, mint egy szerelmes lánynak a gimiben, amikor az első csókot kapja a sráctól, aki mindig is bejött neki.
Olyan pirosan mosolyodom el ettől a mondattól, hogy most az eddig nulla szégyenlősségemet most 100-asra emelném és takarnám el az érzéseimet, mert még magamnak is fura és ismeretlen beismerni, hogy én is hasonlóan mély érzéseket érzek iránta. Nem én még nem tudom kimondani, bár belül tudom, de mivel sosem volt ilyen érzésben részem még emésztenem kell, hogy van egy ilyen fiú az életemben és ő valóságos. Nem félek, hogy elveszítem, mert semmi ilyesmi nincs bennem, bízok bennünk már most, ami szintén kicsit ijesztő és ugyanakkor állati jó érzés.
- Szóval imádsz? - kérdezem még mindig mosolyogva, a korábbi témánkról elterelve ezzel a figyelmet. Túl csajos, túl nyálas hozzám ze a megnyilvánulása, de a közelében még ezt sem érzem magamban annyira gáznak.
A napom egyre jobban kezd alakulni, a szülei azt hiszem imádnak, bár vannak fenntartásaik, főleg anyukájának az életvitelemmel kapcsolatban, még ha nem mondja ki akkor is látom rajta. Tisztában vannak vele ki vagyok, de azért pontosítok, hogy ne zsákbamacskát áruljak nekik magamról.
- Hát azért annyira nem mondanám ki határozottan, hogy büszkék, a mi családunk egy kicsit máshogy működik ilyen téren. Ha fiúnak születtem volna, már régen a királykategóriában kellene lennem, de lányként inkább féltenek, mint egy porcelánbabát és legszívesebben a pálya közelébe sem engednének, a balesetek aránya miatt. - próbálnék óvatosan tapogatózni ezügyen feléjük, de nagyon szeretném ha a barátom szülei is kijönnének egyszer megnézni egy futamot, és akkor látni fogják a valóságot, így felesleges bármi is elsumákolni előlük, meg amúgy sem az én asztalom ez. - Nagyon örülnék ha eljönnétek szurkolni nekem, óriási szükségem van a támogatásra, főleg lelkileg, mert anyám konkréten idegroncs lesz, apám meg teljesen más szemmel nézi a versenyeimet, mint egy átlagos apa a gyereke versenyét. - igazából büszke rám, de szerinte nem itt kellene tartanom, szerinte jó vagyok én még a kisebb kategóriákban, lassabb tempóknál, és ha tőle függene sosem kerülnék fel a csúcskategóriába. Bár van hozzá nem köze, mégsem fog visszatartani, már tudja, hogy engem nem lehet olyan könnyen.
A jelen helyzetemben nehéz döntést kellene hoznom, Caesar kis babapopójának nézegetése vagy egy álom autó vezetése, szerencsére Caesar dönt és hamar a kocsiba ültet, amiért valamiért hálásabb vagyok, mert a képek megvárnak.
Nem kérdés, hogy minden ember izgul valamennyire ha a párja szüleivel találkozik, nekem meglehetősen könnyen ment és Caesar szavai megnyugtatna, ahogy az is, hogy közelebb hajolva kapok tőle egy puszit. Hálás vagyok, hogy már most támogatnak, annak ellenére, hogy még annyira nem ismernek, és, hogy az anyukája közel annyira fog aggódni, mint a saját anyám ha nem jobban a versenyiem alatt. Lehet nem nekik találták ki a futamok megnézést ha valakijük indul benne, de mindenképpen igyekszem majd figyelni magamra ha ott lesznek a pálya szélén, bár olyankor csak a kocsi van és a többiek, semmi más a fejemben.
- Néhány év még belefér, de azért nem kell túl sokat várni. - nyújtom ki a nyelvem kicsit kétértelműen, de már korábban ezt tisztáztuk, hogy milyen elképzeléseink vannak ez ügyben és szerencsére totálisan egy a gondolkodásunk ezen a téren is.
Elsőre lehet prűdnek tűnhetek vagy kevésbé bevállalósnak, de aki meghozza a kedvem és ki tudja váltani belőlem, azt amit Caesar megtapasztalhatja, hogy közel sem vagyok egyik sem. Sőt, szavaira felnevetve nézek rá, és az arcára pillantva érzem, hogy valamibe nagyon beletaláltam. Tudom, hogy lehet egy pasit a legjobban hangulatba hozni, de ehhez nem muszáj félmeztelenül megjelenni, csak a megfelelő szavakat kell használni és azt hiszem vele ezt könnyedén meg tudom tenni. Egy a baj, hogy ezzel saját magamat is kicsit kicsinálom mire hazaérünk az ágyba.
- Ki mondta, hogy ki kell engedned ebből a kocsiból felöltözve? - nézek rá egy kicsit komolyabb ábrázattal, enyhén felhúzva a szemöldökömet, pimasz képpel. Nem, már fogalmam sincs mit művelek, mert magamat is kezdem igen kellemetlen helyzetbe hozni, de vele annyira jó így lenni, így beszélni és megnyilvánulni.
- Benne vagyok, de ne hidd, hogy nem fogom kihasználni az összes olyan alkalmat, amikor veled lehetek, hogy megkérjelek vigyél el valahova. - mosolygok rá, nem kihasználni akarom őt, inkább csak az időt, amit vele lehetek akkor is, amikor a kocsiban vagyunk. A mi életünk nem egy unalmas programokból összerakott élet, komoly logisztika, hogy a pasimmal tudjak tölteni egy napot, vagy hétvégét de az övé is ilyen, így annyira nem okoz gondot ez egyikünknek sem. Hosszútávon is talán ezért lesz olyan könnyű, mert egyikünk sem fog a másikra várni, hiszen mindketten elfoglaltak vagyunk, ennek annyi hátránya van, hogy muszáj minden percet megragadni, hogy ezres fordulatszámon pörgessük a kapcsolatunkat, ami nekünk nem lesz probléma.
Az utasításnak megfelelően, széles mosollyal a számon kezdem el nyomni neki, a kocsi úgy megy, mint egy szalonból kihozott vadiúj modell, nem érzem rajta a kort, nem érzem, hogy köhögne, amikor a gázba taposok, bár óvatosan bánok vele, azért igyekszem nem finomkodni, nehogy még puhánynak hívjanak, mert egy ilyen kocsi van alattam. A kanyarok a kedvenc részeim, irigylésre méltó ahogy kezelem őket és erre nagyon büszke vagyok, semmi szerénységet nem képviselek ha erről van szó.
Lassítani kezdek, amikor már közel járunk, a kocsi tökéletesen igazoduik hozzám, mindet úgy tesz, ahogy kérem, mint valami tökéletes keringő olyan ez. Behajtok a bejáraton és a szemem sebesen jár a terepen. A még álló épület rendesen beindítja a fantáziám, ami sokszor nem annyira jó, főleg ha az álmaimról van szó.
Szinte szó nélkül suhanok be a kapun, mert bár valóban nem sok minden van itt, a fejemben már kialakul időközben egy kép az egészről, ami olyan mértékű boldogságot okoz, hogy megszólalni sem tudok. Olyan vagyok, mint amikor Caesar közölte, hogy milyen csodát vezethetek, megint kislánynak érzem magam, aki a játékszeréhez megtalálta a játszóteret.
Kiszállok a  kocsiból és felé fordulok.
- Ezeknek maradnia kell, tökéletes garázs lesz, annyira jól néznek ki. Nagyjából a pályavezetést is kitaláltam már a helyhez, kellenek gyors és lassú kanyarok is, mindent meg lehet ide építeni. - egy kicsit ellépek a kocsitól és tőle majd a távolba nézek és beindulnak a kerekek odabent. - Ott lehetne egy gyakorló pálya a kicsiknek, és azon kívülre építhetnénk meg a nagy pályát, ide még akár egy kicsit komolyabb forma autós pálya is épülhetne, van benne fantázia. - nem akarok nagyot álmodni, a gokart csapat is éppen elég, de ez a hely akkora, hogy a jövő forma 1-es pilótái is simán készülhetnének mindenféle pályára a megfelelő kialakítás után.
Vigyorogva fordulok felé, érzem, hogy szinte csillognak a szemeim, már képzeletben a felépített pályánkon állunk és büszkén nézem a tanítványokat.
- Azt hiszem jobb, mint amit gondoltam. - lépek oda hozzá és adok egy csókot neki. - Valamit nagyon jól csináltam ha téged dobott nekem a gép, és nem érts félre nem a pálya miatt mondom, bár eléggé dominál az is. - kacsintok rá átölelve a derekát és a semmi felé fordulva bámulom a leendő gyermekünk születésének helyét.
- Amúgy… - pillantok rá huncut tekintettel. - Oda be tudunk menni? - mutatok a még álló épületek felé. Tudja mennyire kalandvágyó a lelkem, így megindít minden elhagyott és kevésbé elhagyott hely is, és mivel tudom, hogy senki nincs itt, akár nem is kell várni a feltüzelt vágyainkkal.

☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆ ☆