Látom, hogy szépen lassan, de egyre jobban zavarbajön attól amit mondtam, ettől pedig csak egy egyre szélesebb vigyor pihen meg az arcomon. Imádom, hogy ilyen hatással vagyok rá, hiszen simán benne lehetett volna a pakliban, hogy nála még csak labdába sem rúghatok. Olyan férfiak között mozog, akikért talán milliók bomlanak a képernyők előtt és annak ellenére, hogy az én talán egészségtelenül nagy önbizalmam köszöni szépen jól van mégis valahogy borzasztóan jól esik, hogy ő engem választott. Meglehet, hogy jobb szó az, hogy esélyt adott. Kölcsönösen remekül érezzük magunkat egymás társaságában, így nem félek kinyitni a számat. A jelek szerint pedig őt sem sikerül megijesztenem és pontosan a helyén tudja kezelni azt, amit mondtam neki. Ahogy visszakérdez megfogom vékony, kecses kézfejét és a számhoz emelve lehelek rá egy csókot. -Persze, hogy imádlak.-vigyorodok el lassan rá emelve kék íriszeimet, hogy jobban szemügyre vehessem hány árnyalattal sikerült élénkebb pirosítót az arcára varázsolnom pusztán a szavaimmal. A szüleim természetesen kedvelik. Ez bennem egy másodpercig sem volt kérdéses, hiszen tudom, hogy mennyire csodálatos... sőt ezt még a vak is láthatja. Ez persze még nem jelenti azt, hogy anyámnál nem kezdi el kicsapni a biztosítékot, hogy sikerült egy olyan lányt választanom, aki az egyik olyan sportot űzi, amitől ő halálosan retteg. Ettől függetlenül persze már most látom, hogy egyenesen rajong a barátnőmért. Mondanám, hogy nem számít a véleményük, de ők a szüleim és családként mi mindig közel álltunk egymáshoz, így igenis megnehezíthette volna az életemet, ha fenntartásaik lettek volna a személyével szemben. -Hát mondjuk ezt meg is értem... olyan kis törékenynek tűnsz...-anya közelebb lép hozzá és még jól meg is markolássza a karjait mintha csak ellenőrizni szeretné, hogy tényleg nincs-e véletlenül porcelánból. -Sophia! Ne nyüstöld. Otthon féltik őt eléggé.-próbálja apám egy kicsit rendre utasítani anyámat aki éppen úgy néz a barátnőmre, mint ahogyan rám amikor kicsi voltam és halálra volt rémülve amikor biciklizni tanultam. -Az én kedvesem nevében nem beszélhetek, mert lehet ott ájuldozna a lelátón, de én mindenképp szeretném majd látni az első szereplésedet, amikor végre pályára léphetsz majd.-apám küld Savi felé egy igazi atyai támogató mosolyt. Igazából szerintem én nem is kellek ide. -Majd beveszek egy xanaxot..-legyint egyet anyu. Szóval várhatóan az egész Harlow klán ott fog majd díszelegni a lelátón Savi első versenyén. Helyes. Szerintem kell is neki a lelki támogatás a lehető legtöbb forrásból. A családi romantikázást azonban úgy érzem muszáj vagyok megakadályozni mielőtt anyám máris a sárga földig alázni a barátnőm előtt és mindent bevetve szinte a kocsiba rakom Savit, hogy inkább az indulást sürgessem, mint a családi fényképalbumok leporolását. Tudom, hogy anyám már most képes lenne a nevére venni őt, de szerencsére engem azért nyugtat a tudat, hogy mi ezt már átrágtuk. Ráérünk. Még nincs abban a korban ő sem, hogy kapkodni szeretne ilyen irányba és annak ellenére, hogy én viccelődök a témával többet, szerintem az én hátamon jobban szaladgál a hideg ettől a témától, mint neki. -Ha úgy alakul nem foglak váratni ígérem.-mosolygok rá féloldalasan. Sosem voltam én se a házasság se a család ellen. Egyszerűen más volt és pillanatnyilag is más a prioritás. Moooondjuk ha továbbra is ilyen kegyetlenül ügyesen tudja rángatni az agyamat, akkor erősen el kell gondolkoznom majd tényleg azon, hogy egy éltere magamhoz akarom majd kötni őt. Van baj... hajajj de még mennyire kezd baj lenni ahogyan elhúzza előttem a mézesmadzagot. Nem jön zavarba sőt még rá is tesz egy lapáttal. Kérdésére hirtelen nem is tudok válaszolni csak félig tátott szájjal meredek rá. -Óvatosan, szépségem.. Nem tudok... nem akarok... és nem is leszek úriember ha így játszol velem..-ingatom meg egy kicsit a fejemet és félkézzel meg is kell igazítanom magamat a nadrágomban, hiszen a puszta szavai is elegendőek voltak ahhoz, hogy totál beindítsanak. -Egyértelműen el is várom tőled. A McLaren csak azért kapod, hogy ne kelljen kölcsönkérned sehonnan ha éppen szükséged van rá.. de csak egy telefonhívásba kerül és már indulok is érted bármikor.-küldök felé egy mosolyt. Én annak is örülni fogok, ha éppen csak annyira össze tudunk futni napközben, hogy valahova elvigyem. Nem lesz egyszerű amikor átveszem majd az apám címét. A legtöbb időm a központi irodában fog elmenni, főleg az első időszakban amikor még bele kell majd tanulnom az egészbe. Nehéz lesz, de szerintem mi meg fogjuk oldani. A kocsi engedelmesen mozdul Savi utasításainak megfelelően. Tényleg jó, hogy rendbe lett téve és most még meg is mozgatjuk egy kicsit. Ezek után jöhet neki majd megint a megérdemelt pihenő, meg az esetleges szervizelés, ha esetleg ez a mai túra előhozná valamelyik rejtett nyűgjét. Miután megérkeztünk és Savi leparkolt lassan én is megérkezem a kaputól mellé. hagyok neki egy kis időt, hogy felmérhesse kívülről a terepet, de azért lesz még mit bejárnunk. Szerintem bőven van lehetőség a helyben és ez volt az első gondolatom, ami megfelelő lehet a számunkra, de ettől függetlenül nem kötelező emellett elköteleződnünk. -Akkor ezek szerint elnyerte a tetszésedet.-egy széles mosollyal figyelem az arcát miközben beszél, körbe sem nézek csak rajta tartom a tekintetemet, mert egyszerűen lenyűgöz a lelkesedése. -Amit csak szeretnél, szépségem.-megépíthetjük olyanra is, hogy akár valamennyire a számára is alkalmas legyen a gyakorlásra, edzésre bár nyilván akkora pálya nem fér itt el, mint amiken ő fog versenyezni. A kocsinak támaszkodva várom meg amíg odasétál hozzám és magamhoz ölelem viszonzva a csókját. -Éppen ellenkezőleg, szépségem. Én csinálhattam valamit nagyon jól, hogy téged kaptalak.-mosolyodok el az arcára simítva az egyik kezemet. Ahogy hangsúlyt vált kíváncsian felemelkednek egy kicsit a szemöldökeim majd azonnal megjelenik egy vigyor az arcomon. A hajába túrva húzom vissza magamhoz elemelkedve a kocsitól csókolom meg erősebben, mint korábban. -Ühümmm..-bólintok egyet majd a kezét megfogva indulok el vele az egyik nagyobb épület felé veszem vele az irányt. Az ajtón számzáras lakat van, mint szinte minden ilyen épületünkön. Beírom a kódot és már kattan is a lakat. Az ajtót kitárva előtte engedem előre. Közvetlen mögötte belépek én is. A hely gyakorlatilag kong az ürességtől. Az egyik közelebbi sarokban van néhány irodai bútor letakarva, szekrények, asztalok, pár szék. Valószínűleg már nem fértek fel a kamionra amikor ki lett pakolva a hely, de már nem jöttek ezekért vissza. A dereka köré fonva a kezeimet fordítom magam felé. Ajkaim gyengéden végigcsókolják a nyakát a füle felé haladva. -Ez meg lehetne közösségi terület... akár egy étterem is elfér it..-búgom a bőrére mély hangon.
n nem vagyok az a lány, akit könnyen zavarba lehet hozni, sőt sehogyan sem, általában jól bírom ha valaki dícsér, de amikor azokkal a szemekkel Caesar rámnéz és olyat mond, hogy szine a hideg kiráz, akkor nem tudom leplezni az enyhe zavarom. Nem szégyellem előtte, mert nem engedte sosem, hogy takargassam, ami nekem nem volt annyira egyértelmű, mert nem ebben nőttem fel. Kicsit keményebben voltunk fogva, hiszen veszélye sportot űzünk, nem volt helye kislányos hisztinek, vagy érzékeny természetnek. De vele lehet, vele olyan lehetek, amilyen sosem voltam de tetszik ez az énem, tetszik, aki mellette vagyok, tetszik, hogy úgy bánik velem, mint egy igazi nővel, és úgy is érzem magam, itt nincs jelen bennem az a fiús lány, aki mindig is voltam. Furcsa számomra, nem véletlenül pirulok bele majdnem minden második percben a szavaiba. vVisszazökenek a kislányos zavaromból a szüleire koncenrtálva, hiszen miattunk vagyunk itt. A rövid ismeretségünk máris oda ért, hogy egymás szüleivel ismerkedünk. Az övéi imádnivalóak, az anyukája talán jobban félt, mint a sajátom, bár ebbe az is közrejátszik, hogy az enyém ne már rutinja van. Azért a frissen belecsöppent személyeknek ez sokkal keményebb lehet majd kívülről, mint annak, aki ebben él évek óta. Az anyukája a kezemhez nyúl és aggódva ejti a szavakat a száján, én csak felnevetek, nem rajta, csak a szituáción. Igazán aranyos ez az egész, ahogy rögtön ennyire a bizalmukba a belső körükbe fogadtak, jó érzés, meglepően jó. Nem olyan sok tanakodás után ki is derül, hogy ők egészen biztos ott lesznek a versenyemen. Még egy ok, amiért biztonságban kell tartanom majd magam és nem lehetek annyira őrült, hogy mindent feltegyek a versenyért. Most már több veszteni valóm van, mert nem tudom mit érezne Caesar ha valami bajom lenne. Eddig természetes volt, hogy anyáék, hogy fogják kezelni, már láttam rá példát, de az nekem is nagyon rosszul este, ha látnom kellene Caesart aggódni értem. Ő nem ebbe nőtt fel, a kisebb baleset nekem neki brutálisnak fog tűnni, és ettől szeretném majd óvni. - Nem kell Xanax, egészen nyugodtan kijöhetsz nélküle, majd igyekszem nem úgy menni, mint egy őrült, de az izgalmak azért egy ilyen helyen nem elkerülhetetlenek, de hidd el értem nem kell aggódni. - mondom neki biztatóan, mielőtt Caesar elragad tőlük. Minden percet ki akarok használni, amit vele tudok lenni, de pontosan ennyire kíváncsi is lettem volna azokra a baba képekre. De erre is sort kerítek majd az anyukájával, úgy érzem nagyon jó lesz a kapcsolatom vele. Amikor a kocsiban ülünk már sokkal másabb a hangulat köztünk, nem jobb, nem rosszabb, csak ha ketten vagyunk a levegő olyan más, sokkal jobban érzem, hogy közelebb akarok lenni hozzá. A házasság ugyanakkor még várathat magára, bőven, nem kell sietni, hiába tudom elképzelni vele az egész életem és vele építeni a jövőmet, még a gyűrű várhat. Igazából nem tudom elképzelni, hogy nem vele leszek évek múlva is, nyilván ez a mostani elképzelésem és terveim, de nem akarom máshogy érezni, és igen egyszer arra vágyok, hogy legyen egy gyűrű, amit tőle kaptam és igen legyen családunk, amit talán most kezdünk el építgetni, bár a saját tempónkban és a saját elképzeléseink szerint, ami egyáltalán nem hétköznapi. Mivel elég jól reagál minden egyes szavamra, nem csak ő hanem a teste is, amit már megtapasztalhattam, így most is elejtek egy elég huncut kis mondatot, amivel pontosan tudom mit hozok ki belőle. Nem húzni akarom az agyát, de ezt tudja, mert tőlem meg is kapja, amit szeretne, és amit én cukkolok ki. - Úgy ismersz, mint aki nem óvatos? - nézek rá szinte ártatlanul, de csak egy pillanatra pillázok felé, mielőtt visszateszem a tekintetem az út felé. Komolyan elkényeztetve kellene éreznem magam, hogy tényleg bármikor a szolgálatomba ugrana ha kérném, de nyilván csak akkor fogom kérni ha már erősen érzem, hogy szükségem van rá, vagyis talán kevesebbszer. A mi kis együttléteink olyan kincsek lesznek a nagyon gyorsan pörgő világunkban, hogy kihasználjuk, amit ki lehet. Nem lesz hiszen abból ha keveset találkozunk, de annál nagyobb öröm lesz, amikor végre sikerül. Nem félek vele kapcsolatban, hogy sértődés lesz ha éppen lemondok egy randit egy szimulátorozás miatt, mert tudom, hogy ez egy oda vissza dolog lesz. Nem lesz könnyű, de az én életem nem is a könnyedségről szólt, és úgy hiszem tökéletesen illeni fogunk egymás életébe, mert kihívás lesz és mi azt szeretjük. Amint a célállomásra érünk és leparkolok, erősen koncentrálnom kell, hogy a szám csukva maradjon és ne azonnal akarjam hívni a pályaépítőket, hogy csináljanak egy pályát nekem de azonnal. Azt mondtam, hogy nem kell nagy cucc majd ide, mert minden kicsivel beérem, de akkor szerintem hazudtam, mert a helyet látva mindent akarok, amit Caesar csak mosolyogva okéz le. Majd összeszedem magam, hogy ne szálljon el velem a ló, mert a kezdeti lelkesedés után mindig visszazökkenek a valóságba, mert vissza kell. - Amit csak tudunk inkább, tudom tudom, nem kell a pénzzel foglalkozni, de azért mégis kell és minden álom ellenére, visszafogott dolgokat fogunk csinálni, mert nem egy fényűző csapatot akarok, egy nagyszerű pályával, hanem egy nyerő csapatot a legjobbakkal. - mondom neki miközben érzem, hogy majd kiugrik a szívem a helyéről annyira izgatott lettem az egésztől. ezt hozza ki belőlem egy leendő pálya, nem is tudom, hogyan bírtam ki 3 évig enélkül az érzés nélkül. A nagy csodálkozást követően szinte ugrálva, de mégis megpróbálva türtőztetni magam megyek oda hozzá, hogy ha nem is tudom kifejezni a hálámat neki, azért megpróbáljam. Nem a köszönetemet akarom kifejezni neki azzal ami most a fejembe megfordult, a hangomból hallhatja, hogy más terveim is vannak ám itt, és ezt ő is lereagálja az arcával, és szinte sebesen indulunk meg az épület felé. Amint kinyitja a zárat lépek be a nagy helyre, ami szinte kong az ürességtől, így jó sok helyem lesz megtölteni majd. A keze a derekamra siklik és maga felé fordít, a hangomból eredő huncutság hamar átment az ő hangulatára is, bár őt nem nehéz hangulatba hozni. Halkan felkuncogva tolom el magamtól, de csak annyira, hogy lássam azokat a szemeket, amiket annyira imádok. - Szóval étterem, mindig a kaján jár az eszünk? - nézek rá még mindig nevetve, majd megvonom a vállam. - De valóban kelleni fog egy étterem. - mondom halkan majd a számat az övére tapasztom a karom a nyakába teszem és az egyik tenyeremmel a tarkójánál fogva húzom magamhoz. A csókunk hosszan tart és nem is akarom elengedni, és biztos vagyok benne, hogy nem lesz belőle elég ennyi, és abban is, hogy bármit magkaphatok tőle akár ebben az üres épületben is, és meg is fogok. Lassan távolodok tőle és elkapom a kezét, és magam után húzom egészen egy asztalig, ahova szinte azonnal felpattanok nem törődve a porral, ami valószínűleg már ideköltözött az elhanyagolt épületben. A kezemmel magamhoz húzom, a lábam szétnyitom, hogy elém tudjon lépni és az ajkammal megint az övére tapadok, majd az arcára, adok egy puha csókot, a nyakára és vissza az ajkaira. Pimaszul rávigyorgok és megragadom a pulcsija alját, hogy megszabadítsam tőle, erre most amúgy sem lesz szüksége. - Azért remélem újdonságot is tudok neked mutatni még. - nevetem el magam, miközben a pólót magam mellé rakom.
A változást nem feltétlen tervezi az ember az életében. Néha mégis egyszerűen csak sodródni kell az árral és elfogadni azt, amit az élet éppen adott. Nekem nincs okom panaszra még akkor sem, ha nem volt benne a terveimben, hogy így lekössem magam egyetlen ember mellett. Úgy érzem, hogy Savi sokkal inkább lesz az az ember, aki előresegít majd a céljaim elérésében, aki majd elegyengeti az átmenetet, mert stabilitást nyújt majd ebben a nem feltétlen könnyű időben. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nincsenek fenntartásaim a karrierváltozásommal kapcsolatban, de bíznom kell abban, hogy apám csakis azért terelt most ilyen irányba, mert készen állok rá, hogy megkezdjem az utamat a cégátvétel felé. Bennem nem volt kérdéses, hogy a szüleim kedvelni fogják Savit. Bíznak abban, hogy meg tudom helyesen ítélni, hogy milyen partnerre van szükségem még akkor is, ha hosszútávú rutinom gyakorlatilag nincsen abban, hogy hogyan kell együtt létezni egy másik emberrel. Lelkesen fejezik ki a támogatásukat, még anya is, aki kifejezetten retteg még akkor is amikor engem lát beülni a volán mögé. Tudom, hogy erre Savinak szüksége van, de majd külön figyelmet kell fordítanom arra, hogy a jelenlétük semmiben se gátolja meg a barátnőmet. Elvégre egy versenyen nem vehet vissza a gázból és nem mérlegelhet kétszer csak azért, mert mi ott állunk a lelátón. Mindent úgy kell csinálnia ahogyan ő azt a lehető legkedvezőbbnek ítéli meg. -Úgy kell menned, mint egy őrültnek. Nem sétakocsikázhatsz azért, mert a Harlow klán is jelen van.-odahajolok hozzá és adok egy puszit a feje tetejére. Ideje azonban távoznunk mielőtt anyám alapjaiban rengethetné meg a rólam kialakult képet Savi fejében a családi album leporolásával. Ezer dolgunk van még és örülnék ha erre nem feltétlen ma kerülne sor. Amint a hátunk mögött hagyjuk a házat már vissza is zökkenünk a szokásos hangulatunkba, az én pulzusom már emelkedik és a vérkeringésem is kezd egészen más irányba váltani, hiszen a kisasszony pontosan tudja, hogy mi az amitől az agyam szinte azonnal vált. Kissé felvonom a szemöldökeimet és alaposan végigmérem az ártatlan arckifejezését, ami annyira hihető, mintha én azt mondanám, hogy még szűz vagyok. -Egyre inkább. Csak rohadt ügyesen titkolod.-vigyorgok rá végül kicsit megingatva a fejemet hitetlenkedve. Nagyon élvezem, hogy ilyen a közelemben, hiszen így az én figyelmemet is teljes mértékig leköti, úgy, hogy sehol máshol nem is jár az agyam rajta és a közös terveinken kívül. Az, hogy én képes vagyok megadni mindent a hozzám közelállóknak nem egy jutalom, hanem nálam egy alapbeállítás. Ezt tőlem nem kell kiérdemelni, de amint meginog a bizalmam megszűnik. Tűzbe mennék azokért, akik fontosak a számomra, szóval az, hogy szívesen furikázom a barátnőmet, amikor szüksége van rám gyakorlatilag semmiség. Főleg ha az időm engedi. A potenciális helyszín a jelek szerint elnyerte a tetszését, hiszen azonnal tervezni és álmodozni kezd. Én pontosan ezt szerettem volna látni. Ha valamit csinálunk, akkor csináljuk rendesen. Komoly összeget kell majd ide mozgósítani, de erősen kétlem, hogy kifejezetten megérezné majd a családi vagyon. Apám már úgyis bólintott a dologra és kifejezetten lelkes volt, mert imádja az ilyen projekteket, szóval innentől kezdve tényleg csak a képzelet szab határt annak, hogy mit tudnánk ebből kihozni. -A legjobbaknak viszont a legjobb kell.-vonom meg a vállamat, miközben a tekintetem még egyszer végigjárja a helyet. A pénz részével ráérünk még foglalkozni, úgyis kell hívnunk szakembereket, akár megpályáztatni a munkát utána pedig meglátjuk, hogy ki milyen ajánlatot tesz és milyen tervekkel állnak majd elő a kivitelezők. Az üzlet részét intézem majd én. A többi egyeztetés Savira hárul majd a tervekkel kapcsolatban. Valami eszméletlenül jó érzés látni a lelkesedését és a boldogságát, ami már most átjárja annak ellenére, hogy sehol sem tart még az egész és poros, romos épületeket nézegetünk. Amint belépünk az egyikbe persze már ki is zökkenek teljesen a tervezési hangulatból, hiszen az én más irányú kedvemet már az autóban sikerült megalapoznia teljesen. Finoman tol el magától és azonnal a tekintetét keresem. Kérdésére már felnevetek. -Nem most éppen nem a kaján jár az eszünk... de az is egy lényeges kérdés.-vonom meg a vállam még mindig vigyorogva majd bele is feledkezem szinte egyből a csókjába. Hosszan tapadnak egymásra az ajkaink és az lenne az igazi kínzás ha most ennyiben hagyná a dolgot csak azért, hogy húzza az agyamat. A jelek szerint azonban kegyelmet kapok, hiszen már indul is az asztalok felé engem is magával húzva. A combja alá nyúlva segítek neki felpattanni az asztalra és azonnal fonódnak is a karjaim a dereka köré. Amint a pulcsimért nyúl adok egy kis teret és felemelve a kezeimet könnyítem meg neki, hogy meg tudjon szabadítani tőle. -Ohh én ebben nem kételkedek, szépségem.-vigyorgok rá és már húzom le róla a pólóját, hogy kevesebb dolog válassza el magát tőlem. A melltartója csatjával félkézzel is egyetlen mozdulattal megbirkózom mielőtt azt is félreraknám a többi ruha közé. A tenyerem a mellére simul, az ajkaim pedig a nyakára tapadnak miközben szabad kezemmel kicsit közelebb húzom magamhoz miközben a lábai között állok. Már rohadtul be vagyok indulva rá.
z az életmód csak azoknak való, akik ebben nőttek fel, akik belecsöppennek, azoknak nehéz. A Harlow familia támogatását adja, amiért nagyon hálás vagyok, nem teljesen erre számítottam, mármint sokan csak nyugtázzák, hogy ez az életem ,de nem akarnak részt venni benne. Több közelebbi barátom is van, de nyilván nem olyan nagy barátok, akik tudják ki vagyok, érdeklődnek is, de sosem akarnak kijönni egy futamra sem, mert ez nem az ő világuk. Caesar szülei mégis szinte azonnal rávágják , hogy bár félve, de megnéznének, ami őszintén szólva eléggé meghat. A szavai után hálásan és szinte megkönnyebbülten nézek Caesarra, mert lehet, hogy nem tudtam volna visszafogni magam, de így hogy ezt mondta talán nem is kell. Ha végre megint belekerülök egy forma autóba, akkor nem fogom magam vissza, mert újra kezdem az álmaim megélését és akkor csak magamra és a versenyre gondolok, minden más nem létezik olyankor, csak következmények, amit majd utána hallgatok, de akkor ott helyben, a pályán ez nem számít. - Akkor nincs mit tenni, nyomnom kell. - vonom meg a vállam nevetve. - De nem lesz semmi bajom, minden óvintézkedés tökéletesen működik a pályán. - ha nem száll el valami a kocsiban és társai, de ezeket nem teszem hangosan hozzá, a férfi része a csapatnak tudja, az anyukájának meg nem kell tudomást szerezni erről a csekély esélynyi balesetől. Túl hamar szakadunk el a szülőktől, amin nevetnem kell, mert az anyukája tervét egyenesen imádtam, de ezek szerint nem akarja, hogy lássam őt babaként, de ezt csak tologatni tudja, teljesen elhessegetni ezt a tervet nem, mert kíváncsi vagyok, túlságosan is. Elég hamar érünk oda, ami részben az én hibám, részben a kocsié, hogy ennyire szeret menni alattam, de van egy valami ami még jobban bejön ma a kocsinál, az pedig a terv, a jövő, amit már vele tervezhetek, hihetetlen és nagyon örömteli pillanat ez a számomra .Megjelenik minden, ami egyszer itt létezni fog, a szemem előtt és már látom magam a gokartban menni az újoncokkal, ahogy Caesar is egyben ül és még talán nyerni is hagyom. - Caesar ez egy óriási meló lesz, még akkor is ha mindennel megbízunk valakit, hogy csinálja meg. Nem tudom mennyire tűnt fel neked, hogy elég magasan van a maximalista jelző az életemben, főleg ha autóversenyzésről van szó. Nekem nem elég ha a terveinket követik, ennek a helynek minket kell jellemeznie és a gyerekeknek is, akik innen elmennek. - komoly álom, nagy felelősség, de nem is tudom miért pont neki magyarázom, inkább magamnak mondom. Üzletileg, neki sokkal nagyobb agya van és pont ezért fogunk olyan jól teljesíteni itt is, remélhetőleg. - De ígérd meg nekem, hogy nem fogunk szétmenni a sok idegeskedés miatt, ami majd ez hozni fog. - mert nincsen tervezés, és alkotás stressz nélkül. - Még csak most kaptam meg a főnyereményt, nagyon sokáig akarom élvezni.- mondom neki miközben hozzábújok. Nem sokáig várok, hogy meglessem a belső részt, pedig nem is igazán a benti tér érdekel, sokal inkább a pasim, de ő mélyebben és sokkal jobban. Amint beérünk azért körbenézek, de nem csak azért, hogy felmérjük a terepet, pedig elég szép tágas és megjegyézésén is felnevetek. mádom, hogy ennyire szeretünk enni és nem kell előtte a saláta adagokat csipegetni, mert nem néz le így sem, sőt. - Oh,de még mennyire lényeges. - mondom neki bólogatva, miközben mosolyogva bizonygatom neki röviden, hogy igen a kaja valóban fontos, de most azért lenne fontosabb tennivalóm is. Amint az asztalra kerülök felgyorsulnak a dolgok, mintha egész nap lett volna bennünk egyfajta feszültség, ami most robban, nyilván az apró beszólások, az utalgatások segítettek ide eljutni, mert nem sokat vár, hogy megszabadítson minden felső ruhadarabtól. Én is nekiesek a pólójának, mert a pulcsi már nincs rajta, de még így is túl sok minden választ el tőle. Amikor a mellemre markol halkan felnyögök és az ajkait keresve tapasztom rá az enyéimet, miközben már kezdem érezni az ágyékán ágaskodó férfiasságát. Mintha nem tegnap estünk volna egymásnak, mintha ez lenne az első, úgy nyúlok a nadrágja felé, hogy minél hamarabb levegőt engedjek neki és kezemmel lassan kezdem kényeztetni, amikor már szabadon van de a számat nem veszem le az övéről, nem akarom egy percre sem elengedni.
Ha versenyzik, akkor csinálja rendesen. Nem akarom, hogy akár egy másodpercig megforduljon a fejében, hogy miattam vagy a családom jelenléte miatt másképpen vezessen, mint ahogy azt egyébként tenné. Ha miattunk agyalni kezd, akkor inkább nem engedem a szüleimet a versenypálya közelébe, sőt még azt is hajlandó lennék meglépni, hogy nem nézem meg élőben, ha attól nyugodtabban vezet. Bár őszintén mondanom, hogy nagyon szeretnék ott állni a pálya szélén amikor áthalad a célvonalon. -Tudom, kincsem. Te is tudod, hogy ettől függetlenül félteni foglak, mert fontos vagy nekem, de nem akarom, hogy ez bármiben visszatartson.-voltak így is bőven balesetek. Megpördülő kocsik, falba csapódások, kigyulladó motorok, amikből kisebb csoda volt, hogy élve kiszállt a pilóta talán éppen a legutolsó pillanatban. Ezekkel viszont ő maga is tisztában van és ennek ellenére az élete ez a sport, így sosem fosztanám meg ettől, úgyhogy támogatni fogom, amennyire ez emberileg lehetséges anélkül, hogy megbolondulnék. Hamar megérkezünk a célunkhoz, hiszen a Ferrari tempósan gurul Savi lába alatt. Legalább tényleg tisztességesen meg lesz mozgatva az öreglány és Savi is kiélheti magát ezzel az ékkővel. A telep pedig a jelek szerint teljes mértékig elnyerte a tetszését. Bőven van benne lehetőség és az épületek kis átalakítással illetve felújítással tökéletesen felhasználhatóak. -Tudom, szépségem.. és hidd el már ismerlek annyira, hogy tudjam, mindenből a legtöbbet akarod kihozni. Ez pedig így is lesz.. a pályával, a csapattal, a gyerekekkel... mindennel. Tökéletes lesz.-küldök felé egy mosolyt majd még egyszer körbenézek a telepen. Itt tényleg lesz helyünk és lehetőségünk is kibontakozni. Kicsit összeráncolom a homlokom a kérésére és teljes testemmel felé fordulok. -Hidd el, hogy nem tervezem, ezzel tönkretenni a kapcsolatunkat. Nem lesz egyszerű... ez sem... mint körülbelül semmi sem az életünkben. Ígérni nem ígérek semmi ilyet, mert aztán én leszek a fasz amikor először összeveszünk ezen. Minden bizonnyal lesznek nézeteltéréseink, de remélem, hogy semmi olyanba nem ütközünk, amit mi ne tudnánk megoldani.-szerintem az esetleges összecsapások nagyja inkább a fáradtságból fakadhat, mint komoly ellentétből. Azokon viszont biztosan túl tudunk majd lendülni. Ahogy hozzámbújik magamhoz ölelem és adok egy csókot a homlokára. -Rendben leszünk.-súgom neki. A belső terek átszervezése megint más téma. Sok helyünk lesz kibontakozni, de a már meglévő épületeket okosan kell majd beosztanunk, hogy minden megfelelően ki legyen használva. Savival könnyű. Még az evés is egy közös pontunk. Más haverjaim sokat szenvednek, hogy a barátnőjük gyakorlatilag jegeskávén és puffasztott rizsen él. Ő viszont még ebben is passzol hozzám és nem kell arról győzködnöm, hogy igenis belefér a nassolás vagy egy kiadós ebéd. Jót nevetek a megjegyzésén, de hamar el is engedjük a témát, hiszen egészen másfajta éhség tör ránk. Vékony, kecses teste olyan szépen illeszkedik az enyémhez, mintha valaki szánt szándékkal odatervezte volna. Én az ő ruháit tépem lefelé a testéről, ő pedig az enyémeket. Kezem a mellére simul és máris keményedek ahogy meleg bőre az enyémnek feszül miközben az ajkai el sem szakadnak az enyémektől. Éppen csak egy pillanatra mosolygok bele a csókba amikor a nadrágom szorítása enyhül, de közvetlen utána már egy mély, reszelős nyögés szakad fel belőlem amint az ujjai a férfiasságom köré fonódnak. -Ooo baszd meg...-sóhajtok az ajkára mielőtt újra megcsókolom, sokkal hevesebben, mint korábban. A türelmem hamar fogy és lehúzva őt az asztalról kezdem el megszabadítani a nadrágjától. Nem is bajlódok azzal, hogy teljesen levegyem róla, csak lejjebb taszítom a textilt a föld felé. Megfordítom magam előtt és a pulcsimat alá húzva, hogy ne nyoma meg semmilyét, döntöm rá a felsőtestét az asztalra. Egyik kezemmel a hajába túrok miközben a másik gyengéden végigsimítja felmérve, hogy elég nedves-e. Nagyobb terpeszbe lököm a lábait és elvéve a kezemet a csípőjébe kapaszkodok miközben lassan elkezdek behatolni.
annak mérgező kapcsolatok, amikben az egyik félnek vissza kell szorítania az érzéseit, a terveit,hogy a másiknak kedvezzen,mert szereti őt. Nálunk ez nem játszik, nincs is szó ilyenről ,mert már az elejétől fogva tudjuk, hogy milyen életet él a másik, és így mentünk bele ebbe az egészbe. Eszembe jut Monaco, amikor még csak egy laza futamot néztünk meg együtt, nem volt semmi köztünk, de már akkor is éreztem, hogy ez valami különleges lesz. Nem véletlenül féltem ezt az egészet, ami kialakult köztünk. A hely egyszerűen csodás, minden tervem látom benne ,mintha Caesar olvasna a gondolataimban és az alapján hozott volna ide, a leendő pályánkra, amibe ennyire rövid ismeretség után is együtt fogunk bele. Azt hiszem ez bizalom, olyan erős, amit nehezen alakít ki az ember egy másikkal, kell hozzá a megfelelő kémia, és a szikra, amiből nekünk nincs kevés egymás között. - Tényleg az lesz!- nézem még mindig a nagy semmi vigyorogva, mert a képzeletnek semmi sem szab határt és bár a fejemben elég extrém dolgok jelennek, meg amiket nem fogunk megvalósítani, bármennyire is mondja Caesar, hogy nincsen akadály ,még sem fogok rongyrázós helyet csinálni belőle, pedig nyilván megtehetnénk, de nem ez lesz a lényeg itt, és ezt ő is tökéletesen érti. Talán az aggodalmam teljesen alaptalan, hiszen egyenlőre nem érzem,hogy bármi bonyodalom lenne köztünk a jövőben és ilyet felesleges bevonzani, nem vagyunk annyira vehemens természetűek, hogy bármin úgy össze tudjunk veszni, hogy az a végünket jelentse. - Igazad van, minden legnagyobb rendben lesz. Talán az a mázlink, hogy nagyon sok hisztis srác között nőttem fel és én valahogy sosem tanultam meg igazán problémázni, mert keménynek kellett lennem közöttük. De ha mégis valami hülyeséget csinálok szólj, sosem akarok olyan lenni, mint a többi lány, aki ha nem tetszik neki valami azt erőteljesen kifejezi, nem teljesen oda illő módon. - sosem hisztiztem, nem volt miért, mindig elértem máshogy amit akartam ésszel és megfelelő tudással, ez szerintem a mostani helyzetünknél is így lesz. Látom magam előtt, hogy nevetve ugorjuk át az első akadályt, aztán a második nagy problémát és talán a nagyon sokadikat is, mert a konfliktus nem az én világomba való, inkább kizárom őket, és a félsz persze bennem van, de amint rám néz szinte el is múlik. Mély levegőt veszek és bújok hozzá, és amikor a homlokomra érkezik egy puszi behunyom a szemem egy pillanatra. Béke és nyugalom, ami ez én életembe nagyon ritka, állandó pörgés és izgalmak vesznek körbe, de olykor jó lenyugodni, mint most, csak egy másodpercre, mert tőlem több nyugalom nem telik. Nem sokat hezitálok, amikor megtalálom a belső helyiségben a megfelelő helyet, hogy a kocsiban felhúzott indulatokat csillapítsam egy kicsit benne is és magamban is. Nagyon jól értek ahhoz, hogy húzzam fel, ehhez külön tehetségem van azt hiszem, de nem hagyom őt sosem fogom úgyhagyni, így amint megszabadulunk pár felesleges ruhadarabtól indul el a kezem egy kis kalandra odalent. A nadrágjából hamar szabadítom ki férfiasságát és fogok rá óvatosan az ujjaimmal, majd lassú mozgásba kezdek miközben az ajkaimmal az övére tapadok. Amikor elszakad tőlem, és megszólal, önelégült mosollyal nézek a szemébe és halkan kuncogok fel. Annyira szexi, és amikor ránézek érzem, hogy nagyon szerencsés lány vagyok és mindent megtennék azért, hogy neki a legjobb legyen. Sosem gondoltam, hogy én egyszer így fogok érezni, nem hittem benne, hogy ilyen van, és mégis, amikor annyira passzol két ember, hogy nem kellenek évek, hogy érezzék, hogy ez jó, napok elegek, vagy órák talán és máris rájövünk, hogy ez kell nekünk. Több kell belőle és elég hamar meg is kapom, amikor óvatosan fordít meg és a pulcsiját is alám rakja, amin talán egy kicsit hangosan nevetek fel, a szám elé kapom a kezem, amikor érzem, hogy belém hatol. Hangosan nyögök bele a halk környezetbe, de nem érdekel az sem ha valaki meghallja, mert hiába csak pár órája szakadtunk el egymástól este,olyan, mintha ezer éve nem éreztem volna őt ennyire, mint most. Utálom, hogynem látom, nem érinthetem meg, deérzem, amozdulataiban,hogy ez neki mennyire bejön. Mégis elhúzódok tőle,mert látni akarom azokat a kék szemeket, az arcát,ahogy élvezi a dolgot. - Én vagyok az autóversenyző és mégis te haladsz óriási sebeséggel. Lassíts Bébi. - kacsintok rá szembefordulva vele, és adok egy rövid csókot neki, majd a nyakától egyre lejjebb menve csókolom végig a felsőtestét addig ameddig guggolva el nem érem a megfelelő pozíciót, ahol először ránézek és csak a kezemmel érintem meg, majd szépen lassan engedem a számba. Nem veszem le róla a tekintetem, nem tudom, az arca odavonzza a szemeimet, főleg, amikor miattam önti el az élvezet.
-Nem tudom, hogy milyen a többi lány kapcsolatban, szépségem, mint tudod ezzel a résszel én nem nagyon foglalkoztam korábban, de úgy gondolom közöttük ezzel nem lesz gond. Szerintem mi meg tudjuk rendesen beszélni egymással, ha valamilyen nézeteltérésünk lesz. Nem hiszem, hogy te nehezen kommunikálnád le a problémáidat. Én sem szoktam bent tartani őket, mert abból csak nagyobb baj lenne. Meg egyébként is.. nem vagyok az a típus, akit könnyű kihozni a sodrából.-kicsit megvonom a vállamat. Nekem ez magától értetődő, hogy a konfliktusokat a lehető legemberibb és legnyitottabb módon kezeljük. Otthon nem volt helye se hisztinek se csapkodásnak. Engem időben megtanítottak beszélni az érzéseimről. -Egyébként meg.. ha véletlen megszalad a nyelved az csak okot ad majd, hogy máshogy tegyem helyre a viselkedésedet.-széles vigyorba húzódnak az ajkaim. Ha a szavak nem segítenek lesz vagy ezer féle póz.. mármint ötletem amivel meg tudjuk oldani a problémáinkat. Nem is értem, hogy a haverok mit szenvedtek ezen olyan sokszor. Nem olyan bonyolultak a nők, mint ahogy azt szeretik beállítani. Hallgasd meg, fogd a kezét, lepd meg, fektesd meg tisztességesen és figyelj oda, hogy mindig legyen valami a hasában nehogy leessen a vércukra. Azért szerintem ez nem akkora dolog, mint ahogyan azt az emberek szeretik előadni. Mindkét oldalról. Jó, most nekem éppen nagy a pofám mert most tettem boldoggá azzal, hogy elhoztam a telepre ahol elkezdheti megálmodni a jövőjét, vagyis annak egy részét.... Ééés máris áttérhetünk egy korábban már említett pontra, ami egy fontos része annak, hogy boldog maradjon az a bizonyos párkapcsolat. Ujjai hamar találnak rám miután megszabadított a nadrágomtól és egy hálásan megkönnyebbülő sóhaj tör fel belőlem, már akkor, amikor még csak a kezével kezd el kényeztetni. A türelmem azonban borzasztóan végesnek bizonyul. Annak ellenére, hogy az éjszaka tisztességesen megdolgoztuk egymást most úgy érzem, hogy a felrobban a testem azért, hogy minél előbb megkaparinthassa őt. Nevetése rövid életűnek bizonyul, hiszen nyögése gyakorlatilag egyből visszhangzik az üres épületben ahogyan teljesen elmerülök benne kiélvezni azonban nincsen időm, hiszen elhúzódik tőlem, aminek természetesen azonnal engedek annak ellenére, hogy mennyire eltompult már az agyam. -Bocs, bocs.-nevetek egyet kissé erőtlenül, hiszen pillanatnyilag azt sem lennék képes megmondani, hogy merre vagyok arccal előre. Hát még akkor amikor azok az édes ajkai elindulnak lefelé rajtam. Őszintén szólva én most kiegyeztem volna egy gyors stressz levezetésben, de az én gyönyörű barátnőm természetesen nem hagyja ki a lehetőséget, hogy elkényeztessen. Érzem ahogyan megremeg egy kicsit a lábam amikor az ajkait a férfiasságom köré zárja és a szájával kezd el a mennyország felé juttatni. Még a tarkóm is libabőrös lesz miközben az ujjaim már olyan erősen markolják az asztal szélét, hogy kissé elfehérednek az ujjaim. Mély hangom nyögök egyet miközben az egyik kezemmel a hajába túrok kísérve a mozgását. -Savi! Így hamar baj lesz..-figyelmeztetem, hiszen a jelek szerint kifejezetten érzékeny vagyok arra amikor a szájával vesz kezelésbe. Természetesen nem állítom meg, mert még nincs akkora baj, hogy már menekülnöm kelljen előle, de gondoltam jobb ha jelzem neki, mert nem így szeretném befejezni vele a dolgot.
kommunikáció mindig is fontos része volt az életemnek, mivel nem csak a családommal kellett kommunikálnom, hanem ott voltak a tévés szereplések is, ahol még akkor is faggattak, amikor nem én voltam a középpontban, mert versenyzőként már erre is felkészítettek minket. Persze ez merőben más, mint amivel most dolgunk lesz, sosem voltam még ilyen helyzetben, sosem rabolta el senki a szívem és lépett be úgy az életemben, hogy olyan, mintha mindig is része lett volna annak. Nem tudom mennyi akadályunk lesz, sok mindennel szembe kell néznünk ami egy normális párnak fel sem merül, ebben vagyunk mi mások, és különlegesek, de nem hiszem, hogy bármi baj lenne ezzel, pontosan ahogy ő is mondja. - Mindig tudtam, hogy rád számíthatok. - nyújtom ki a nyelvem, amikor elég félreérthetetlen célzást tesz a továbbiakra. Azt akarom és azt is hiszem, hogy amit eleinte annyira eltoltam, az egyre jobb és jobb lesz kettőnk között, de ehhez kellett, hogy ne egyből feküdjek alá és ne egyből legyek olyan, mint bárki más. Nem mintha ment volna, nem tudtam volna egyszerűen csak lefeküdni vele, egyáltalán nem vagyok olyan és azt hiszem ez tett jót ennek az egésznek köztünk. De az, hogy ma idehozott ez megmutatta nekem, hogy mennyi fantáziát lát ebben ő is és azt is, hogy hisz bennem, mi kellene több egy lánynak, ha nem ez, főleg, hogy egy nagyon friss kapcsolatról van szó és mégis nem egy rövidtávú dolgot tervezek beindítani. Talán ez az ami beindít, bár a korábbi beszélgetéseink is igencsak borzolták már a kedélyeket a kocsiban és Nem nehéz engem boldoggá tenni, akármennyire is azt hiszik rólam, mert mindent is megkapok és megkaptam amit csak akartam világ életemben. De nekem mindig is az élmények voltak azok, amiket nem lehetett felülmúlni, mint ez az első alkalom itt ezen a helyen, vele és a terveinkkel, amik még nagyon messzinek tűnnek, de lassan össze fognak állni és mindemn egyes mzzanata örömet fog okozni nekem, és nekünk is. Nem tudom miért vagyok ennyire beindulva állandóan, amióta közelemben van, de azt hiszem ez jó hatással rám és addig kell kihasználnunk minden együtt töltött időt, ameddig lehetőségünk van rá. Nem is agyalunk sokat azon, mit hogyan és hol csináljunk, egyszerűen csak egymásnak esünk és elég hamar jutunk el addig, hogy hangosan felnyögök, amikor érzem őt magamban. Nem mondom, hogy annyi pasival voltam, hogy nagyon is különleges ez az egész nekem, de abból a kevésből is tudom, hogy ez teljesen más, minden sokkal közvetlenebb, és egyszerűbb és sokkal jobban esik minden érintése a testemnek, mint eddig bárkitől. Kémia, talán erre foghatnánk a legkönnyebben, de nem tehetek róla, hogy ennyire vonz ez a pasi, minden téren. Elmozdulok tőle, és látom már rajta, hogy teljesen elvesztette a kontrolt, ami tetszik, így mosolyogva, látva, hogy tetszik neki indulok el lefelé a testén. Annyira szeretem az illatát, a bőrét, mindenét, és ezen az úton haladva érem el a férfiasságt, amit szépen lassan engedek a számba. Végig őt nézem, nem is tudnám levenni róla a tekintetem, ahogy megkapaszkodik az asztalban szinte beleborzongok a látványba, de nem hagyom abban, még akkor sem amikor jelez, hogy ez így nem lesz okés. Még egy kicsit kínzom a számmal, bár az arcán látom, hogy ellenére nincs, viszont mintha nem most kaarná befejezni, így lassan egyenesedek fel, és megcsókolom. - Én szeretek bajba keveredni. - mondom neki huncut mosollyal és felülök az asztalra megint és a lábam köré kulcsolom kezemmel segítve, hogy könnyebben visszacsússzon belém. A nyakába fúrom az arcom és próbálom elnyomni minden egyes lökésével okozott érzést. De már olyan szinten érzem magam felhevülve, hogy pár mozdulat és érzem, hogy szépen lassan önt el a forróság. Mit sem törődve megint csak azzal, hogy ki hallja meg döntöm hátra a fejem, miközben belekapaszkodva nyögök fel és érzem, hogy minden erőm elvesztem és az egész testem beleremeg a mozdulataiba, amit azután sem kérem, hogy lassítson, amikor már érzem, hogy totálisan érzékeny vagyok odalent. - Miért érzem azt, hogy ez sosem lesz elég? - kérdezem még mindig egy kicsit felhevült arccal zihálva, próbálva levegőhöz jutni, miközben a tekintetét figyelem és abba sem tudom hagyni a mosolygást, amikor ránézek.
Ahogy magunkra maradunk már pattan is el bennem a cérna, amit egészen addig ő olyan lelkesen feszegetett, én pedig foggal körömmel kapaszkodtam, hogy ne a rossz pillanatban veszítsem el az önuralmam, de eljött a pillanat, hogy már nem kellett visszafognom magam és végre megszerezhettem amit olyan nagyon akartam, ami pedig nem más, mint a barátnőm közelsége és az ölének melege. Már akkor minden egyes idegszálam megfeszül amikor még csak a kezével kényeztet és kissé elveszítve a türelmem igyekszem őt birtokba venni, de neki még más tervei vannak, így teret adok annak, hogy kibontakozzon, bár ahogyan az ajkai körém fonódnak szinte hamar véget is ér a buli. Túl jól csinálja. Az izmaimat megfeszítve, a fogaimat összeszorítva próbálom visszatartani a kitörni készülő élvezetemet.. azt hiszem már túl régóta húzza az agyamat ahhoz, hogy ezt most sokáig bírjam. Szinte levegőt sem veszek, hogy tartsam még magam egy kicsit, hiszen akkor sem könyörül rajtam amikor már jelzem neki, hogy ez így nagyon gyors buli lesz, ha így folytatja. Amikor kicsúszik a férfiasságom a szájából mélyről szakad fel belőlem egy sóhaj kicsit megkönnyebbülve, hogy nem fog a végletekig így elrángatni. -Bassza meg... hát azt látom..-nevetek egyet kissé rekedt hangom miközben a combja alá nyúlva segítek neki felhelyezkedni az asztalra. Ezen kívül pedig gyakorlatilag mást sem kell tennem, hiszen a lábai gyakorlatilag azonnal körém fonódnak és a kezével gyorsan pozicionál, hogy a lehető legkevesebb időt töltsem a testén kívül. A combjára markolva mélyülnek el a bőrében az ujjaim miközben mélyen lököm bele. A másik kezem karom a dereka köré fonódik, hogy megtartsam ebben a félig ülő helyzetben miközben már a csípőm mozdul is kiélvezve teste melegségét. Ajkamba harapva szinte felmordulok amikor meghallom hangos nyögését és az öléről felkapva a tekintetem veszem észre, hogy máris bukik hátra a feje. -Kurva szép vagy ilyenkor.-sóhajtok anélkül, hogy lassítanék. Szinte érzem a dobhártyámban a saját pulzusomat miközben a körmei belém mélyednek, én pedig szakadatlanul mozgok tovább benne, hiszen egy szóval sem kérte hogy vegyek vissza. Kérdésére szinte nem is tudok reagálni, mert egyszerűen az agyam vérellátása semmilyen szinten sem biztosított, de már nekem sem kell sok már csak néhány mozdulatnyi kitartás marad bennem és mélyen elmerülve benne élvezek el. Zakatoló szívvel támaszkodok meg mellette az asztalon. -Mert valószínűleg sosem lesz az..-zihálok tovább. Még szükségem van néhány másodpercre, hogy összeszedjem magamat és ki bírjak csúszni belőle egy lépést hátrálva. -A kurva élet...-nevetek fel a mellkasomra szorítva a kezemet, mintha ezzel bent tudnám tartani a mellkasomban a szívemet. Lassan öltözök csak vissza deréktól lefelé mielőtt Savihoz lépve az álla alá csúsztatom a kezemet, hogy magam felé fordítsam. Még egyszer finoman megcsókolom. -Mit együnk hazafelé?-tör ki belőlem egy újabb nevetés.
nnyira egyszerű minden, az eleinte felőlem sugárzott egy kicsit visszautasításnak már jele sincsen. Ő az akiben meg tudok annyira bízni, hogy mindegy hol legyünk odaadjam magam neki, mi több akarjam, hogy elvegy azt amit akar belőlem, mert képes vagyok mindenemet odaadni ennek a fiúnak. Nem vagyok olyan lány, aki nem éli meg minden pillanatát az életének, és kihasználom, amit ki tudok, örömöt akarok neki okozni, és nem csak lelkileg, hanem fizikaliag is, ahányszor csak lehet és nem csak lelkileg, hanem fizikailag is, mert lehet, hogy nem lesz olyan nagyon sok időnk kettesben és mindent meg akarok ragadni, hogy azt tegyünk, amiben a ketten jók vagyunk. Mindent. Nem véletlen guggolok le elé és veszem számba a férfiasságát, és közben azt lesem mennyire élvezi amit csinálok, megőrjít, amikor rám néz és szinte könyörögve pillant rám, de nem kímélem, egy apró mosollyal folytatom még egy kicsit, majd óvatosan emelkedek fel, és ülök az asztalra, ahol szinte türelmetlenül közeledik hozzám. Nem akarom elengedni, a lábammal is magamhoz bilincselem és ott folytatjuk, ahogy az előbb abbahagytuk. Minden mozdulata egyre jobban söpör az élvezet felé és azt érzem mentem elnehezedik tesem és elönti a gyönyör. A fejemet hátravetve nyögök fel,mert szinte az egész testem beleremegés nemtudok betelni vele. Szavaira visszaemelem a tekintetem rá és az ajkamba harapva mosolyodok el, és szinte kérem, hogy ugyanúgy folytassa, mint eddig, még így is többet akarok belőle, hogy az imént kaptam meg mindent. A csípőmmel segítem őt egyre jobban az élvezetek felé, és önelégült mosollyal nézem végig, ahogy az arcán megjelenik a kielégülés legszebb formája. Annyira helyes és annyira tökéletesek a vonásai, hogy ilyenkor szinte még mázlistábbnak érzem magam, mint amennyire vagyok azzal, hogy ő az életem része lett. Amikor az asztalra támaszkodik, szinte levegőért kapkodva adok egy csókot a vállára és amíg mellettem van ráhajtom a fejem, így próbálva levegőhöz jutni. Látom, hogy hasonlóan kicsinálta a menet, ami igazán szexi, és még nem is voltunk annyira kemények. Amikor felnevet és szinte haldoklóan liheg nevetek vele, vagy inkább a helyzeten, hogy ennyire ki tudom csinálni azt a férfit, akinek előttem megannyi szórakozása volt és mégis képes vagyok ezt kihozni belőle. Lehet tényleg igaz, hogy a kémia mindent megváltoztat, mert hiába voltam mág én is pasival, bár közel sem annyival, mint sokan hiszik, ilyenben még sosem volt részem és mindegy hol csináljuk, vagy mikor akkor is olyan élményt nyújt, amit nem ismertem eddig, de sokszor akarok még. - Na jól van nagypapi, ne legyél ennyire ki, még csak bemelegítettünk. - nyújtom ki a nyelvem pimaszul és végignézem ahogy visszaveszi a nadrágját, majd közelebb lépés megcsókol. A kezeim az asztalon támaszkodnak és még mindig ülök és próbálom megemészteni az előbbieket, a csókja után csak mosolygok, de a kérdésén már nevetnem kell. Leugrok az asztalról és magamra kapom a ruháimat. - Mivel már diétán vagyok a tesztelés miatt, így én csak egy kis puncs tortát ennék valami kellemes kis olasz kaja után. - nevetek fel és elindulok kifelé kézen fogva őt mert a kaja hallatán még jobban felcsillant a szemem.
Kezdőlap
