Nem volna fair ráaggatni a nagy gyerek jelzőt, hiszen sikeres vállalkozó, rendkívül ambiciózus személyiség, aki vizualizálja a létrát maga előtt, amit meg kell másznia, és csak a testén keresztül engedi bárminek, hogy az útjába álljon. Nehezen lehetne elvitatni tőle a sikereit ebből kiindulva, de csak azok nem látják a hiányosságait, akiket a modora, a humora, vagy éppen a pénze vakít meg a környezetében. Nehezen állapodik meg, ha egyáltalán képesnek tartja magát erre, és szinte csak a családi nyomás miatt igyekszik magának feleséget találni, egy olyan nő személyében, aki a gyermektelenség mellett tette le a voksát, lehetőleg nem tegnap, hanem évekkel ezelőtt, és ehhez tudja is tartani magát. Nem nevezné magát hedonistának, de nem azért teremtette meg az életszínvonalát olyannak, amilyen, hogy üljön egy kertvárosi házban, és gyerekeket kergessen a kertben, vadalma vigyorral az arcán. Szeret utazni, szereti a drága dolgokat, szereti a szabadságot, amit a rengeteg munka gyümölcsének lehet betudni. De eközben szeret éjszakákat tölteni a cége irodájában, tervezni, elmélyülni a kreativitásában és a precizitásban, amit a munkája megkövetel. Család mellett minden percével el kellene számolnia – legalábbis ő így érzi -, attól pedig szabályosan rázza a hideg, éppen ezért preferálja a felszínes kapcsolatokat, hiszen a mélyekért dolgoznia kellene, ezt az energiát pedig elszívja a már meglévő, hatalmas családja, illetve az a néhány barát, akik kvázi képesek őt elviselni minden tulajdonságával együtt.
Merthogy a felszínen ennyi mindaz, amit láttatni enged, még ha nem is tudatosan. Ha önmaga fényezéséről van szó, akkor a cége sikereit, meg az anyagi hátterét teszi csak terítékre, az, ami igazán őt alkotja, nem tűnik számára lényegesnek. Rendkívül intelligens, egyfolytában fejleszti magát, nem csak a munkája terén, de bármiben, amit érdekesnek tart. Szeret olvasni, főleg orvosi és pszichológiai szakirodalmat, amikkel az égvilágon semmit sem kezd, de úgy áll hozzá, bármikor jól jöhet bármilyen tudás, mert a tudás az igazi hatalom. Belátja, hogy anélkül nem lenne semmije, az pedig már egy nem létező világ; ki akart törni a családja által megteremtett nincstelenségből, és bár megtehetné, hogy a saját gyermekeinek mindent megad, talán túl sok traumát hordoz a neveltetéséből kifolyólag, éppen ezért sem viszi erre a lélek.
Tökéletesen felépítette azt a kacsalábon forgó várat, amit az életének gondol, és még tökéletesebben hiszi, semmi egyébre nincsen szüksége.
A legtöbb helyzetet humorral kezeli, és szerencsés abban a tekintetben, hogy a jobbik félével rendelkezik, különben egyszerű bohócnak tűnne csupán, mindegy, milyen drága órát visel. Sokan nem értik, honnan az a végtelen türelem, amivel rendelkezik, és erre még ő sem talált választ, ami főleg azért tűnhet furcsának, mert a családja hangos, sokszor kellemetlenek, az illetlenség sem áll tőlük messze, ő pedig mindezeknek az ellentéte. Már-már túlságosan megnyerő, mennyire udvarias egyes esetekben, igyekszik minden részletre odafigyelni, legyen szó egy egyszerű születésnapról, vagy egy randiról, és utóbbit, nagy keresésében, elég gyakran megejt, hátha végre találkozik az igazival, akire nyilván, ahogy nagyon sokan, ő is ugyanúgy vágyik, de ezt még önmagának sem ismerné be.
A környezetének biztosan extrovertált személyiségnek tűnik, szeret szórakozni, és meglehet csak alkohol hatására emeli meg annyira a hangját, hogy azt a terem végében is lehessen hallani. Emellett vezető típusnak is tűnhet, de ami igazán kikapcsolja, az az egyedüllét, a csend, és a koncentrálás, ezért is foglalkozik hobbiszinten azzal, hogy órák szerkezetét szereli össze, egészen a nulláról kezdve.

Amelia rendkívül csinos nő, és Gabriel szinte egészen biztos abban, mennyi ideig igazgathatta a frizuráját azelőtt, hogy megérkezett volna a Mercedesével a hölgy háza elé.
Mindig van annyira udvarias, hogy elmegy a randi partnereiért, mert ha mást nem is kapott az apjától, legalább az úriembereken való gúnyolódása arra késztette váljon ő is olyanná, mint ők. Vágyott rá, hogy az apja rajta is nevessen, persze ezt nem tette meg, mert akkor nem tudott volna tőle pénzt kérni.
Ritkán gondolkozik már ezen, és az emlékeken, amik ezeket a gondolatok szülni szokták benne, de most felötlik az elméjében ismét, ugyanis talán az előételen, és egy pohár boron jutnak túl, amikor Amelia gyerekekről kezd beszélni. Nem tiszte a hölgyek korát meghatározni, se nem szokott rákérdezni náluk, de a vonásaiból ekkor már szinte kiütközik Gabriel számára, hogy ez bizony nagyon fontos a másiknak, ahogy az is, hogy nincsen ideje húzni Gabrielét, vagy hagyni neki, hogy ő húzza a hölgyét.
Ha most felállna, és egyszerűen elsétálna a téma hallatán, akkor olyan lenne, mint az apja; egy bunkó, aki nem tudja, hogyan illik viselkedni, aki az érzelmeit sohasem volt képes kordában tartani, még a családja kedvéért sem, és, aki mindig magát helyezi előtérbe a világon lélegző összes élőlénnyel szemben.
Gabriel azonban figyel, érdeklődő, mert ha innentől nem is az ő nagy szerelme ül vele szemben az asztalnál, attól még egy ember, ráadásul egy nő, és náluk talán senkiket nem tisztel jobban ezen a világon. Éppen ezért menti meg őket saját magától, és a talán tévesen rögzült, furcsa elképzeléseitől. De attól még egy lélek nagyon is lelkes annak az asztalnak a másik oldalán, ő pedig ezért soha nem tudna haragudni, sőt, meg is érti őket. Csak partnerük nem tudna lenni ebben, akármilyen csinosak, okosak, tüzesek, vagy éppen olyanok, amilyenek lenni szeretnének.

Pablo a sokadik pohár bort tölti ki neki azon az estén; az Ameliával való találkozás biztosan jól sikerült az azt figyelők, a környezetük szerint, állta a vacsorát, ahogyan azt mindig szokta, hazavitte a hölgyet teljesen vállalható órában. Bár a vége miatt még mindig kicsit ég az arca, mert igyekezett elkerülni a másik által kezdeményezett csókot, hiszen ő már akkor tudta, mi lesz, vagy mi nem lesz ennek a vége, azt pedig nehezen vette volna a gyomra, ha ezek után kellene véget vetnie valaminek, ami még el sem kezdődött.
Ezért a bor, és ezért Pablo, aki a tizenakárhány unokatestvére közül az egyik, és talán az egyetlen, akivel igazán szoros a kapcsolata, talán pont azért, mert neki sincsen gyereke, pedig még a világ összes ideje ott van arra, hogy családot alapítson. Vele ellentétben egyébként Pablot nem izgatja a családi nyomás, mondjuk az ő apja nem is volt sosem alkoholista.
- Csak megírod neki, és annyi. Nem kell ezen ennyit gondolkodni. - Ugyanis az történt, hogy ő a kocsiban akart pontot tenni az egész végére, ahogyan mindig megteszi, ha hasonló módon zajlik le a randi, a csókkísérlet azonban annyira megzavarta, hogy csak meg akart lépni, lehetőleg minél gyorsabban. Ettől viszont az őszinteség részét nem kerülheti ki, mert a ghostingolás szerinte gáz.
- Akkor megírod te? - Nyújtja a telefonját az unokatestvérének, bár kicsit furcsa már az irány, nem egészen egyenes, igaz, ezt sejteni lehetett, amikor már a második üvegből pukkant halkan a parafa.
- Ne legyél már ennyire szerencsétlen. - Mondja a másik nevetve, és elveszi tőle a készüléket, hogy megoldja azt a fene nagy problémáját, amit ma este Gabriel valahogy kénytelen kezelni.
- Az igen! - Hangzik el Pablo szájából, jó, hogy nem füttyent, Gabriel pedig úgy érzi, talán tényleg sok volt a bor.
- Mi az? - Kérdezi a homlokát ráncolva, de érdemleges választ nem kap ezúttal, neki pedig nincsen már elég ereje hozzá, hogy foglalkozzon vele. - Semmi, semmi.
- Kéne egy taxi. - Sóhajtja a borospohár vékony szélére, de a következő pillanatban már csak néz maga elé, mit sem törődve sem a borzalmas végű estével, sem Pabloval, és azzal, miért vigyorogva pötyögi be a lerázó sms-t Gabriel helyett.

Csak másnap reggel derül ki számára, mi történt, amikor egy érdekes DM érkezik teljesen váratlanul az Instagram fiókjába.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem tudok elmenni mellette, mennyire szimpatikus, elegáns, kifinomult férfit köszönthetünk személyedben. A jellemedet olvasva hamar kiderül, hogy nem csak a külsőd megnyerő, de a modorod is; mintha tankönyvből magoltad volna be, milyen helyzetben hogyan kell viselkedni.
A szüleid által teremtett szegényes körülmények közül sikeresen kitörtél, felépítettél valamit a saját erődből, a saját kút fejedből, ami nem ment volna határozottság, céltudatosság, kőkemény munka és áldozatok nélkül. Igazán tiszteletre méltó, hogy sikerült elérned, amit szerettél volna, megteremthetted magadnak azokat a körülményeket, amikre vágytál és nem kell többet nélkülöznöd. Érthető, hogy már nem szeretnél úgy élni, mint régen.
Céget vezetni nem lehet egyszerű - igazából fogalmam sincs, csak sejteni tudom, mekkora hajtással jár -, ezért annyira nem is meglepő, hogy a rengeteg kontakt, találkozó, egy-egy rohanósabb nap után valami csöndes, nyugodt elfoglaltság kapcsol ki a legjobban.
Látom, látom eléggé keresed azt a nőt, aki mellett megállapodhatsz. A mérce elég magasnak tűnik, de valaki csak megugorja lassan, betoppan az életedbe és nem tudsz megálljt parancsolni az érzelmeknek. Nagyon szórakoztató volt olvasni, hogy egy ilyen minden helyzetben kifogástalan magatartást mutató férfi nem tudja megmondani a randipartnerének sem szemtől szemben, sem üzenetben, hogy nem szeretne többet találkozni vele. Micsoda szerencse, hogy Pablo megtette helyetted. Vagy hát... ki tudja, mit üzent. Pontosan milyen üzenetet is kaptál Instagramon? Elég kíváncsivá tettél.
Nagyon tetszett a lapod, öröm volt olvasni az elejétől a végéig.  

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig sem tartanálak fel.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!