Az egész kálváriám, ami hozzád köthető, egy hangszerboltban kezdődött, egy fehérnemű boltban folytatódott, egy közösen “bérelt” próbafülkében, majd újabb állomásként következett a baleseti sebészet hajnal negyed háromkor, végül és nem utolsó sorban bőrig ázva, meg egy félig elnyammogott hot-dog-on osztozva a Fulton Station félig üres állomásán, a padon ücsörögve ideiglenesen zárult.
Ez így hirtelen soknak és majdhogynem lehetetlennek hangzik, ugye? Pedig megtörtént.
A hangszerboltban gyakorlatilag rád borítottam egy méretes tubát, miközben egy kottát igyekeztem megtalálni, amelyet megígértem, hogy elviszek Mrs O’Miley-nak a negyedbe. Tudod, odáig van az otthoni dallamokért, amit abszolút megértek. Én mindössze pár hónapja hiányolom, ő úgy több mint negyven esztendeje. A homlokod közepén egy helyes kis sebhely jelezte a roppantul kellemetlen bénázásomat. Másnap egy áruház fehérnemű részlegén botlottunk ismét egymásba. Szó szerint, ugyanis véletlenül orrabukva gyakorlatilag a lábaid előtt landoltam a függönnyel elválasztott próbafülkében, ahol te éppen egy helyes szürke és fehér, apró kockás boxert próbáltál fel. Mit is mondjak azon kívül, hogy rém kellemetlen volt. Következő alkalom három nap múlva következett, amikor is egy konyhai baleset következtében kényszerültem a baleseti sebészetre hajnal negyed háromkor. Hogy miért akar valaki csirkecombot sütni éjszaka, ne is akard tudni. Én sem akarom. Éhes voltam.
Az utolsó találkozásunk alkalmával már elnevettük magunkat. Elkapott az eső mindkettőnket, és én a kezemben egy ázott kifliben megrágcsált hotdogot szorongattam, és zavaromban csak annyit kérdeztem: “Megkinálhatlak?” Elfogadtad. Itt már azt hiszem feltettük a kérdést magunknak is, hogy mennyi véletlen kell ahhoz, hogy azt már valamiféle sorszerűségnek nevezzük?
Nem tudok rólad semmit a neveden kívül: Gabriel. És te sem tudsz semmit rólam azon kívül, hogy Greta vagyok és talán egy kicsit szokatlan akcentussal beszélem az angolt.Megbeszéltük, hogy másnap találkozunk a Bow Bridge-nél, a Central Parkban, délután háromkor. Én ott voltam és vártalak. Sokáig. Egészen addig amíg be nem esteledett, majd egyszerűen hazasétáltam, és felfogtam úgy az egészet mint egy érdekes és szinte mesébe illő, véletlenek által átszőtt kalandot. Meg is feledkeztem rólad, talán te is ugyanezt tetted velem. Nem tudom miért nem jöttél el, de már nem lesz lehetőségem sem megkérdezni, hiszen telefonszámot sem cseréltünk.
Aztán a véletlen ismét keresztezi az útjainkat….
// Mint látható, karaktertörténet, jellem és egyebek szempontjából elég szép mozgásteret hagytam az úriemberrel kapcsolatban. Van ez a kis plot, ahova számtalan ötletem és jópofa játékhelyzetem már nekem is van. Boldogan várom a te ötleteidet is.  Kérlek üzenj, ha itt vagy.//