Ha egy szóval kéne jellemeznem magam, nem tudnám, több rétegű vagyok annál. Néha ilyen néha olyan. De ez nem lehet meglepő, hisz én is csak egy ember vagyok. Néha én is tudok bal lábbal kelni, olyankor szörnyű vagyok, szinte már elviselhetetlen vagyok, nekem szükségem van az alvásra, a pihenésre. Ha nem pihenem ki magam rendesen, az nap engem mindenki hagyjon békén, legszívesebben aznap nem csinálnék semmit, nem mennék be dolgozni se. De azt a luxust nem engedhetem meg magamnak, se a vendégeimmel szemben, sem magammal. Szükségem van a pénzre. De ha rendesen kipihenem magam, akkor én vagyok a legjobb fej az egész világon. Lehet velem viccelődni, pletykálni, festeni, szaladni, karaokezni is akár. Olyankor bárkit meghallgatok, a munkámnak köszönhetőén tökélyre fejlesztettem ezt a képességemet. Fodrászként néha olyan vagyok mint egy pszichológus, kívülállóként könnyű megítélni egy adott szituációt, olyan tanácsokat tudok adni, hogy az már csoda. annyi szerelmi bánatot hallottam már, hogy lassan egy regényt tudnék írni belőlük. Bezzeg az én szerelmi életem.. az ott valahol mélyen, nagyon mélyen el van temetve. Nem találtam meg még az igazit, pedig nagyon keresem.

Reggel hét óra van, az elmúlt egy évben mindig ekkor keltem. /kivéve hétvégén akkor ha kell délig alszom. / A napi rutinomhoz tartozik az, hogy mielőtt dolgozni kezdenék, az előtt elmegyek szaladni a közeli parkba, jót tesz a lelkemnek a friss levegő kikapcsolom olyankor az agyam teljesen, csak arra figyelek, nehogy félre lépjek és elessek. /ez az egyik legnagyobb félelmem/ nem érdekel olyankor semmi. Általában egy órát szoktam futni, utána haza megyek, lezuhanyozom fel veszek egy kényelmes farmert egy pólóval , hozzá egy egyszerű cipőt, csinálok valami gyors és laktató reggelit, csomagolok ebédet is és már megyek is munkába. Két saroknyira van egy kis szalon, ahol fodrászként dolgozom. Nem nagy, de annál forgalmasabb, szerencsére a vendégeim mind olyanok akik már több éve visszajárnak hozzám, nagyon ritkán tudok újakat befogadni. Körülbelül öt éve költöztem ide Brooklynba, sok helyen kellett dolgoznom, hogy spórolni tudjak. Mindig is az volt az álmom, hogy legyen egy saját kis szalonom, ne csak egy széket béreljek valakitől. Sok időbe és pénzbe került, de összehoztam. Most már végre saját magamnak dolgozom, nem könnyű de teljesen megéri. Három éve bukkantam rá erre a kis üzletre, egyből beleszerettem, amilyen gyorsan csak lehetett megvásároltam. Apránként rendeztem be, nem volt pénzem egyből mindenre. Szerencsére mára már ott tartok, hogy teljesen be van rendezve. Van benne minden, kávéfőző, minibár /a rosszabb napokra/ egy kisebb kanapé, amin a korán érkező vendégek tudnak pihenni addig, amíg én végzek. Általbán este 7-8 között szoktam végezni az utolsó vendégemmel. Utána kitakarítom az üzletet, kikészítem holnapra a tiszta törölközőket, rendbe teszek mindent, majd lekapcsolom a világítást, át fordítom az ajtón lévő kis táblát a  „zárva” oldalra, majd bezárom az ajtót. A haza úton átgondolom, az az napot, és a másnapot. Nem szeretem haza vinni a munkát még gondolatban sem, bármennyire is szeretem a munka maradjon a munkahelyen, ahogy az otthoni gondjaim is maradjanak otthon a négy fal között. Mivel egyedül élek, ezért senki nem vár otthon, még egy házi kedvenc sem, bár nagyon szeretnék egy kis kutyát, de ilyen időbeosztás mellett sajnos nem lehet. Nem szeretném egész nap magára hagyni, és a szalonba se tudnám bevinni, sokan vannak akik félnek vagy épp allergiásak a kutyákra. Így nem lesz közeljövőben  háziállat. A napot, egy meleg fürdővel szoktam lezárni, utána ágyba bújok és valami sorozatot nézek, közben vacsorázok. Elég nyugis életem van, de én így szeretem, ritkán járok el szórakozni, pedig a húgom egy klubban dolgozik, lenne ahová menni, de az nem az én világom, az az ő élete. Havonta egyszer, nagyon fontos esemény kell történjen ahhoz, hogy kétszer is elmenjek bulizni. Akkor viszont kitombolom magam, nem szoktam sokat inni, de olyankor lecsúszik egy két finom koktél.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Igazán bájos karaktert ismerhettünk meg Clara személyében, aki lépésről lépésre, egyik apró fokot mássza meg a másik után, hogy elérje a célokat, amelyeket kitűzött maga elé. Nem semmi teljesítmény lehet minden nap készen állni egy kis beszélgetésre, megjegyezni minden vendég életét, a gyerekeitől kezdve a párkapcsolatokon át, hogy mindenre legyen egy-két szavad és ők ne érezzék úgy, mintha nem figyelnének rájuk. Ahogyan írtad is, a fodrász egyfajta pszichológus is egyben. De vajon ki a fodrászok pszichológusa? A testvéredet említetted, akivel biztosan van mit megbeszélnetek egy-egy eseménydús nap, vagy épp hét után. Kíváncsi lettem volna mi vett rá titeket, hogy mindketten New Yorkban kössetek ki. A szüleitek miatt költöztetek, vagy amolyan csajos elhatározás volt? Akárhogy is, a város állandóan pörög, mindig történik valami és ha most nem is tűnik úgy, de a sok-sok hasonló nap között várnak olyan alkalmak is, amikor valami mindent felforgató, teljesen új dolog történik - gondolok itt mondjuk a szerelmi életed frontjára, ami egy olyan szép nő esetében, mint Clara, nem lehet olyan vészes, mint ahogyan leírtad nekünk. Ha adhatnék egy tanácsot, akkor sajnos - vagy nem annyira sajnos - tuti nem a párkapcsolatokkal kapcsolatban lenne az. Inkább csak azt javasolnám, hogy lépd meg azokat a dolgokat, amelyekre vágysz, mint ahogyan megtetted azt az üzleteddel kapcsolatban - ne érdekeljen mások kutyaszőr allergiája, szerezd be azt a kis négylábú szőrgombócot. Aztán jöhet a következő cél, a következő álom, amit biztosan sikerül majd megvalósítanod.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!