Azt ahogyan irántad érzek, csak egy igazán bölcs ember szavai tudják összefoglalni:


Elraboltad a nővérem és egyben legkedvesebb barátnőm szívét, aztán nem becsülted meg eléggé. Pedig nem megmondtam Neked azon a szép napon, az esküvőtök előtti próbavacsorán? Nem kérek mást, csak hogy érdemeld meg őt.
Utálom, hogy annak ellenére ami történt, Te mégis mosolyt csalsz az arcomra a hülye, humorosnak szánt megjegyzéseiddel, amikor összefutunk egy kávézóban. Azt is utálom, hogy akármilyen nagy is New York - vagy ha már itt tartunk az ország -, Te mégis itt kötöttél ki. Mi hajtott, amikor megkaptad a feladatot, hogy figyeld meg Jen-t és mi hajt most, évekkel később, amikor képtelen vagy elengedni őt?
Az én szememben attól még áruló vagy és ha Jen az én tanácsomat kérné, biztosan a válásotok mellett kardoskodnék. De valahol mélyen mégis tisztában vagyok vele, hogy úgy egészíted ki a számomra legfontosabb embert, ahogyan én soha nem tudnám megtenni. Ti voltatok a nyerő páros, az ideális duó, a dream team. Ha nyomozásról, fegyverekről, megoldatlan rejtélyekről van szó, azt gondolom nincs párod - pontosabban csak egy van, akinek megrendült benned a bizalma. Általa pedig az enyém is. Intelligencia ide vagy oda, bennetek férfiakban végső soron mégsem lehet megbízni. Egyetértesz, ugye?
Nem azt kérem, hogy az én bármilyen kívánságomat teljesítsd, ha újra a nővérem életének része akarsz lenni - és ő is arra vágyik. Valójában csak ismételni tudom magamat, remélhetőleg ezúttal meg is fogadod a tanácsomat, még ha olyan embertől is jön, akit nem tudsz teljesen komolyan venni: Mutasd meg, hogy megérdemled őt.


// Nos, remélem sikerült az úriember egy újabb oldalát megismertetnem Veled, kedves érdeklődő. Amelia és az ő kapcsolatát leginkább a Tom és Jerry analógiájaként tudnám összefoglalni. Egyértelműen nem egy csapatban játszanak, mióta Jen elhagyta őt, de korábban is biztosan volt közöttük amolyan igazi sógor-sógornő közötti mókás csipkelődés, mert valljuk be Amelián elég jól lehet szórakozni, ha valaki felpaprikázza. Ettől függetlenül a nővére a mindene, ha ő boldog, Amelia is boldog - de ugyanez igaz a fordítottjára is.
Egy újbóli találkozást én leginkább úgy képzelek el, hogy Amelia akármennyire is utálni akarja az úriembert, teljes mértékben képtelen rá, mert szemtanúja volt a jó éveknek is.
Fent említettem, hogy Jennek azt a tanácsot adnám, hogy tartson ki a válás mellett, s hogy Neked mit ajánlanék? Nos...():

Elhelyezkedik a tágas kanapé közepén, összehúzódva. Siet. Nincs szüksége kényelemre. És rám se. Nincs. Keserű ízt érzek a számba ennek a gondolatnak a jelentésére. Az ujjaim ritmikusan szenvednek egymás alatt, miközben elhelyezkedem vele szemben. Hátra eresztem tartásom, érezze, hogy minden időm az övé. Minden percem birtokolja. És nem sietek. Én nem. És talán jobb volna, ha ő sem tenné.
Két éve van a praxisomban Mr. Férj. Két évvel ezelőtt súlyos kórképet kaptam az állapotáról, melyről a kedves feleségének halovány fogalma sincsen. A trauma, mely akkor érte őt, - mikor elveszítette a nejét -, bizonyára tartós károkat okoztak odabenn. Nem volt elég a kétségbeesés, a megszállottság és a tombolás, az önbántalmazás... Egy szeretett ember elvesztése bizony nem csak felforgatja, de tönkre is teszi az embert, ha érzései valódiak voltak. Úgy tűnt, véget ért az élet, mert a hölgy nyomtalanul lelépett és magát nem tájékoztatták semmiről.  A hozzáférése persze meg volt az aktákhoz, no hát úgy sejtem, hogy így került maga is New Yorkba, hozzám. Éppen ide, hozzám.
A teljesség nyugalmával kijelenthetem, hogy ritkán volt alkalmam efféle eseteket vizsgálni és az Önét kifejezettem élvezem. Nem csak a papírra volt szüksége, hogy visszaállhasson szeretett hivatásába, de valóban kellett egy társ, aki átsegíti ezen. Nos, én volnék az, aki átsegítette Önt. Nem egy, de több alkalommal tényleg úgy gondoltam, hogy nem tudok kellő támaszt nyújtani magának és azt az űrt pótolni, amit a házassága romba dőlése jelentette Önnek, de itt vagyunk. És én még most is maga mellett vagyok.

- No, tehát adott egy elég elcseszett vitán alapuló "elhagyás/válás/szenvedés" és ezt még megdobjuk egy elmebajjal is, lélekgyógyászattal. A hölgy érzéketlen távozása okozta, hogy mi ketten egymásra találtunk. Szeretném azt gondolni, hogy mára teljesen rendbe jött, letudta győzni a traumáit, de attól félek, hogy ez nem igaz. Cáfoljon rám, kérem!
A kedves feleségének semmi sejtelme sincs arról, hogy mi történik a háttérben Önnel, én pedig nem is avatkoznék ebbe bele, míg nem lesz rám újabb szükség, de boldogan vezényelek párterápiát, ha szükség lenne rá...
A karakter így tehát nehezült pár fokkal, és csak olyan kezébe illene, aki tud bánni ezzel a fajta mélységgel. A férfival nagyon szeretném kijátszani a múltban történteket, kezdve a találkozásról, a tiltakozásról, önmarcangolásról, a veszélyes, krízis helyzetekről, ahol is szüksége volt rá, hogy valaki megfogja a kezét és az életben tartsa. És persze, hogy vissza segíthesse a munkába, ahol erőn felül, kiválóan teljesít.
A többit a megalkotóra bíznám magam is. Nem vagyok túlságosan gyors, (ritkán előfordul, de nem akarok ígéretet tenni) ám a minőségre oda szoktam figyelni. Ha van kedved hozzá, gyere, már két stabil plot vár rád!
+ Ó, és egyébként bónusz, hogy sógor szálra jelentkezem, ugyanis a kedves feleség (minő véletlenek vannak! ) húga az, akiért a Doktor úr epekedik. Bízzunk benne, hogy a nővérének a fegyvere ott csücsül továbbra is, ahol eddig volt...  

Amíg a halál el nem választ...
Két éve nem láttuk egymást, s most sem azért sodort össze bennünket a sors keze, mert úgy kívántuk volna. Az ujjainkon - időnként láthatatlan, hisz én veled ellentétben nem hordom - gyűrűink összekötnek minket, de már nincs közünk egymáshoz. Legalábbis én megtettem azért mindent, hogy ez így is maradjon. Elvakított a harag, amit akkor este éreztem, mikor megtudtam, hogy minek köszönhettem a jelenléted az életemben. Az ügynökség engem vádolt azzal, hogy beépített kém vagyok egy sorozatgyilkos révén, majd téged kért fel rá, hogy kémkedj utánam. Bajtársak, partnerek lettünk, igazi krimi-zsenikké avanzsálódtunk egymás oldalán. Kevés ügy csúszott ki a kezünk közül. Nem tudom, hogyan történt, de öt év után összemelegedtünk. Egy évig titkoltuk a kapcsolatunkat, majd igent mondtam neked. Makulátlan, tiszta, édes szerelem volt. Olyan, amilyenről csak álmodhat az ember... A mi hivatásunk miatt kifejezetten nehéz, ritka békében élni, ám nekünk sikerült. Az otthonunk a legszebb menedék volt. Melletted minden nehéz nap könnyűnek tűnt. De, miután lezáródott az ügy (amely során végső soron a közelembe építettek) megtudtam az igazságot. És elhagytalak. Akkor láttuk egymást utoljára. Válni is készültem, de nem egyeztél bele. És most? Most ismét mellém rendelnek a fejeseink. Két év után... Mégis milyen kimenetelre számíthatunk?

//: Szervusz Kedves Érdeklődő! Szeretném leszögezni, hogy nem egy rózsaszínfelhős - vattacukros románcra invitálom a lehetséges partnerem. Helyette inkább dráma dráma hátán, megfűszerezve egy tucat akcióval, humorral, mert abból sosem elég. Szeretem kijátszani az ilyen lehetőségeket. Két FBI ügynök, közös múlttal, felpaprikázott hangulatban, miközben kimondatlan dolgokat rejtegetnek, (vagy se) egymás előtt és éppen megmentik a világot, no és persze egymást? Nem szeretném megszabni, hogy mi történt a férfival abban a két évben, de mivel nem váltak el egymástól (még) nem bánnám, ha maradnának erős érzelmeik egymás iránt. A nő még mindig fülig szerelmes, de ezt sosem vallaná be. Legalábbis egyelőre nem. (Magának sem!)
Ha a játéktéren végül úgy döntünk, hogy nem sikerül kibékíteni ezt a két lélekvihar táplálta megvadult szépséget, hát legyen. Később egymásra találhatnak... Mindenesetre nagyon várom a partnert/férjet! A szőke fürtös nem cseretárgya, az ő bárgyú mosolyával képzelem ezt a kiváló ügynököt, ezért nem alkuképes a pb. Minden más módosítható. Az előtörténetemben találsz még hozzá puskát. Kérem szépen, hogy csak olyan jelentkezzen a karakterre, aki bírja a lassan felépülő plottokat és nem fog eltűnni sem. Nem én vagyok a leggyorsabb játékos, de nem tűnök el szó nélkül, és imádom az akciódús játékokat. Ha esetleg felkeltettem az érdeklődésedet, kérlek írj üzenetet, hogy megbeszélhessük a továbbiakat. Nagyon, csendes türelemmel várlak!