Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
Hosszú hónapok teltek el, de Cale Braxton egy idő után felépült sérüléseiből és a műtétek utáni lábadozásból. Természetesen segítségére voltak szövetségesei is, akik igyekezték megtenni a tőlük telhető legtöbbet, hogy támogassák az őrült showmant a felépülésében és a hosszú távú terveiben. A gyilkos már felépült, de még nem ment ki a társadalomba, még nem tért vissza az utcákra, egyelőre csak barátja Voltaire Staten Islandi tengerparti nyaralójában tengette az idejét. Voltaire volt a SI-i kaszinók egyik nagy ura. A legtöbb kaszinó és játékgép az ő tulajdonában volt, de elég sok pubnak is neki kellett elszámolnia. -Hogy halad az építkezés, cimbora?-Érdeklődött Braxton. -Már lassan kész. Holnap már vihetik is összeszerelni a bútorokat. -Tökéletes. Akkor had pillantsam meg. A sorozatgyilkos számára kifejezetten jó élmény volt újra látni Amerika nyüzsgő utcáit. Lehúzott ablaknál élvezte a látványt. -Végre, már nem csak ablakból és videókból láthatom a világot. Újra itt vagyok. Visszatértem.-Szinte kimászott az ablakon át és úgy emelkedett a magasba, a kocsi fölé. Elkiáltotta magát:-IMÁDOM NEW YORKOT! ÚJRA ITT VAGYOK!-Nevetett. Voltaire visszahúzta a kocsiba, az anyós ülésre. -Hé, Braxton! Még megsérül nekem! Most épült fel. Ki ne essen a kocsiból! -Jaj, cimbora. Ne aggódjon értem. Tudok vigyázni magamra. -Igen... azt tudjuk...
A kocsi leparkolt egy Brooklyn határában lévő építkezésnél. Igaz, külterület volt, de Braxton megvásárolta egy részét a helyi közigazgatástól. A tulajdonosi lapon Liam Jackson neve szerepel, az épület is, amit felhúznak rá Liam Jackson nevén van. Braxton alternatív személyazonossága, melynek hivatalossá tétele igen csak sokba került neki. Végig mérte a három emeletes úri házat. -Mondja... miért költözött át Brooklynba? -Van itt egy barátom. Egy törvényszéki dilidoki. Szeretnék a közelében lenni.-Felelte Braxton sötét tekintettel. -Mindig megrémít, amikor így néz...-Motyogta Voltaire. Braxton hátba veregette cimboráját. -Ne parázzon Volti. Ez csak a kezdet.-Vigyorogva elővett egy borítékot.-Irány a posta. Holnap pedig már költözök is be ide. De még el kell menni bevásárolni is. Voltaire engedelmesen sofőrködött Braxtonnak, aki megállt új ruhákat venni, dekorációkat a házba, kajának valót, stb. Végül postán feladta a levelet, amit Dr. Shane Websternek címzett.
"Tisztelt Shane Webster! Szeretettel meghívjuk önt a Brooklynban első alkalommal megrendezésre kerülő Mindhunter Gálára. Társaságunk célja, hogy az Amerikában tevékenykedő pszichiáterek és pszichológusok közelebbről is megismerjék egymást, eszmét cseréljenek és meghallgathassák szakértőink előadásait. Rendezvényünk fő témája "Mi zajlik egy gyilkos fejében?". A megjelenők részére ingyenes ebédet biztosítunk, ingyenes parkolóhelyet és meleg italt. A Gála helyszinéül a Borooklynban található BAM Howard Gilman Opera House szolgál helyszinül. Az operaház a rendezvény idejére: 2024. 01. 25. 09:00 – 16:00-ig ki van bérelve és csak a szervezők, meghívott vendégek tartózkodnak benne. A Gálán beszédet mond: {...}
Számítunk az ön megjelenésére is.
Tisztelettel a fő szervező: Liam Jackson."
Miután a postát elhagyta, egy másik postára ment, ahová kiküldött még pár meghívót, melyeket szintén pszichológusok és pszichiáterek kapnak majd meg. Visszamentek a frissen épült házba, ahol kipakolt mindent, amit vásárolt, másnap pedig mikor megérkeztek a bútorok és mindent összeraktak, berendeztek elpakolta a megvásárolt dolgokat és berendezkedett.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Csüt. Márc. 02 2023, 19:53
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Nagyjából egy év telhetett el a túszdráma óta, aminél bár lehetett számítani a nagy felhajtásra, arra még én sem gondoltam, hogy a döntésem, hogy életben hagyom a munkám rovására fog menni. Igaz, ezzel az üggyel inkább csak a vezetőség foglalkozott, semmint a bulvár lap, ahol sorra terjengtek a pletykák, hogy Mr. Braxton meghalt, aztán feltámadt, majd ismét elhalálozott, de közben el is tűnt. A lényeg, hogy kavart fel némi port, és elég vitát indított, hogy egy ideig jobban menjen az újságíróknak. Aztán a dolog elült, elfelejtődött és mindenki éli most életét. Jómagam ezek miatt néhány hónapra leálltam a rendőrségi ügyekkel, és inkább a bírósági, válási- illetve a gyermek elhelyezési pereket részesítettem előnybe. Örültem, hogy a különleges szimpóziumról nem maradtam le, s annak még inkább, hogy mindezt Khaleddel együtt tölthettem el. Különleges embernek tartottam ez idáig is, és már akkor lenyűgözött, mikor a reptéren beszélgettünk. Bízom benne, hogy ezúttal kicsit gyakrabban beszélgetünk majd, ha nem is túl gyakran. Általában a fontosabb levelek az irodámban, esetleg a nővérpultnál várnak, így a mai napra már nem számolta több izgalommal, mint amennyit a munkám nyújtott. Ám mikor megnéztem a postaládám és a pizzás és költözködéssel kapcsolatos szórólapok közt találtam egy borítékot, ami nem számlának tűnt, felvontam egyik szemöldököm. A szórólapokat kiszórtam a szemetesbe, egy-egy mindig van otthon, de nem gyűjtöm, mivel nem is nagyon élek a lehetőségükkel. A borítékot viszont csak a lakásban nyitottam ki. Az íróasztalra tettem, és előtte még gyorsan feltettem egy kis teát. Lepakolva a holmijaim és le véve az öltöny kabátom, amit a székem háttámlájára tettem, elkészítettem a teát, majd a bögrével együtt ledőltem a székbe és egy hörpintést követően a kezemben vettem a borítékot. Furcsa, pedig a szakmabéli levelek is a kórházba mennek. El is vetettem az ötletet, hogy Khaled írt, bár talán sosem beszélgettünk levélben. Letéve a bögrét végül felnyitottam és hátra dőlve a székben olvasgattam a tartalmát. Nem ritka, hogy egy előadásra kapok meghívót, ahol érdekesebbnél érdekesebb témákról van szó, ám valahogy gyanússá válik ez az egész. A hivatalos meghívóknak van egy fajta formalitása. Másrészről pedig kollégáim már a kórházban legyezgetnek a meghívóval felhívva mindenki figyelmét, hogy mennek valahova. Nem mintha ritka számba menne, de bizony előfordul, hogy nem mindenki hivatott rá. Nem azt mondanám, hogy ki kell érdemelni, mert vannak előadások, ahová mindenkit elhívnak, okosodás szempontjából, viszont van, amire nem. Ilyen például a múltkori, ahová lényegében az egész kórházból csak engem hívtak meg. Tény azonban, nem tudom, hogy azokat az ottani izgalmakat tekintve még is hányan lettek volna képesek feldolgozni az egész ott létet. Különös gondolatok fogalmazódtak meg fejemben ezzel a meghívóval kapcsolatban, ugyanakkor, érdekelt, hogy vajon mi sülhet ki belőle. Hogy kinek az ötlete és mit akarnak ebből kihozni. Mivel az időpont elég közeli, ezért még aznap írtam Nora-nak, hogy mire készüljön. Őt is meglepte a dolog, de kértem, hogy próbáljon ehhez igazodni. Segítettem másik időpontba áttenni a betegeim, illetve kértem, hogyha ideje engedi, nézzen utána az előadásnak és a résztvevőinek, hogy ne érjen meglepetés. Majd egy gyors vacsora, illetve egy forró zuhan után, le is feküdtem. Sokfelé járt az agyam, nem csak az előadást illetően, hanem az elmúlt időben történt eseményeket is. Általában jók a megérzéseim, már pedig azok azt súgták, hogy legyek résen. Másnap pedig ismételten visszatértem a megszokott mókuskerékbe.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Csüt. Márc. 02 2023, 20:44
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
A gála napja
Az operaházban már voltak páran, amikor Shane megjelent. Pszichológusok, pszichiáterek szerte New Yorkból, bár azért azt nem lehet mondani, hogy nagy tömeg volt. De voltak. Csakis szakmabeliek, plusz a személyzet, akik természetesen Braxton és Voltaire emberei voltak, igaz, ezt senki nem tudta és teljes mértékben a rendezvényhez méltó ruhával és tekintettel jártak-keltek az épületben. Egyikük pl.: Kávét osztott. Ránézésre, illatra, de még ízre is egy minőségi olasz kávé volt. Az ingyen kávét senki nem utasította el. Kérdés nélkül ment oda az egyik pincér egy tálcával a kezében és osztott ki egy kávét Shanenek is. -Parancsoljon, egészségére.-Emelt le egy csészével, alátétestül és adta át.-Hamarosan hozzuk az alkoholmentes koktélokat is. Az étkezőben, egyel odébb vannak az asztalokon zsúr szendvicsek és üdítők is, vegyen bátran. Az operaház nem volt különösebben díszítve, de azért igyekezett a szervezés valami pofát adni neki. Ki voltak téve a szakma nagyjainak képei és a hangszórókból különböző felvételek szóltak. A pszichoanalitika nagy úttörőinek rövidke interjú bevágásai, híresebb felvételek, meg persze sorozatgyilkosokkal készült beszélgetések fontosabb részleteit vágták be. A közönségsor székei fel voltak címkézve név szerint, de a függöny még nem volt elhúzva. Olybá tűnt a rendezvény még nem kezdődött el igazán, így mindenkinek volt ideje kicsit elbeszélgetni a társaságban.”
Egy idő után megszólalt egy férfi hang a hangszóróból. „Egy kis figyelmet kérek. A házigazda, Liam Jackson szeretne szólni néhány szót önökhöz. Kérem, hallgassák meg, hogy végre ténylegesen is meg tudja nyitni a gálát.” A függöny elgördült, láthatóvá vált két mikrofon, négy szék és néhány fotó kis kör alakú asztalokon, továbbá könyvek. Végre maga Cale, azaz Liam is elő sétált a backstageből és a közelebbi mikrofonhoz lépett. -Jó napot! Köszönöm azoknak, akik eljöttek! Köszönöm!-Üdvözölte az embereket és integetett. Hangja már nem volt a régi, enyhén rekedtes volt, de nem lehetett volna azt mondani, hogy kellemetlen, vagy fül bántó. Önök itt, kedves barátaim, azok az szakmabeliek, akikre sikerült felfigyelnem. Önök már nagyon sok mindent letettek az asztalra és rendkívül sok publikációt is olvastam. Mindegyiküknek jól ismerem már a munkásságát és elismeréssel tartozom. Ez a gála nem rólam fog szólni. Ez csak is önökről. Van itt pár fotó, mai előadóink szerepelnek rajtuk és van itt egy-két könyv is. Ezeket a könyveket előadóink írták, épp annyi van mindegyikből, hogy az előadások végén a meghívottak kapjanak egy-egy ajándék példányt. Meghívtam ma ide Paul Brittont, David V. Cantert, Eric W. Hickey és Russil Durrantot, ők fognak ma beszédet mondani, de ez ne vegye el a kedvüket, ha idővel, miután ők végeztek önök is szeretnének felszólalni a színpadon. Nos. Sokat már nem is akarok beszélni, lassan előadóink is elkészülnek és egyenként szót fognak kapni. Két mikrofon van, hiszen ha mégis csak egyszerre többen szólalnának meg, legyen lehetőségük. Mindenkinek jó szórakozást! De szólok mindenkinek, a nap folyamán elő fog még kerülni egy kis meglepetés.-Tette még hozzá vigyorogva, majd lesétált a színpadról és elvegyült az emberek között. Megkereste és meg is találta Shanet. Menet közben kapott egy csésze kávét, amit ép kezében fogott, majd másik kezével kezet nyújtott Shannek. Nem meglepő módon azon bal kezéről hiányzott a hüvelykujj. -Á, Dr. Webster! Örülök, hogy ön is itt van. Remélem hallhatunk majd öntől is valami felszólalást. Biztos vagyok benne, hogy rendkívül sok érdekes dolgot tud majd nekünk mesélni.-Kávéjába kortyolt.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Csüt. Márc. 02 2023, 23:36
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Még mindig kételkedtem a gálat illetően, ugyanakkor a kíváncsiságom hajtott, hogy elmenjek. Talán, mert mindig is vonzottak, de főleg mostanában, a gyilkosok és az antiszociális személyiségzavarral küzdők elméje. Sajnáltam, hogy ezúttal Khaled nélkül hallgatom végig mások elméleteit a gyilkos elmékről, bár érthető, hogy őt ezen téma nem érinti. Nora, a recepciós nővérke és egyben a titkárnőm már elintézte az aznapi betegeim, így nekem nem volt már más dolgom hátra, mint készülni és útra kelni. Nyilván ez nem egy Oscar díj átadó, és nem is olyan színvonalas esemény, mint a múltkori, de természetesen most is öltönyben mentem. Inkább korán érkező vagyok, semmint pontban vagy későn. Szeretek felkészülni, feltérképezni mindent. De némileg megnyugtatott a tudat, hogy nem elsőként érkeztem, miután a meghívót bemutatva, beléptem az operaházba. Különösnek találtam, pont egy operaházban tartani egy orvosi konferenciát. Nem hinném, hogy a pénz lett volna akadály, hiszen sokkal drágább kibérelni egy ilyen talán évtizedek történelmével bíró helet, mint egy kifejezetten konferenciákra szánt bérelt épületet. Már csak emiatt is gyanús volt az egész. De nem akartam vészmadárkodni, így inkább megtartottam magamnak gondolataim. Figyelmem pedig hamar elterelte néhány régi ismerős arc, akik előbb kiszúrtak engem, mint én őket. Egy gyors ölelés, kézrázás és már el is merültünk diák éveink emlékezetes pillanataiban. Közben a pincérek is sürögtek, forogtak, ami nem volt ellenemre, bár kissé puccosnak találtam egy ilyen gálához. - Nem, köszönöm. - utasítom vissza a minden bizonnyal frissen készült, illatozó kávét, amit egykori diáktársaim szívesen elfogadtak. - Nincs egy órája, hogy otthon már ittam egyet. Szeretem a kávét, de mégha hulla fáradt volnék se fogyasztanék ilyen korán a reggeli után. - válaszolom meg a fel nem tett kérdést, minek után kérdőn néztek rám, majd kicsivel később többük el is fogyasztotta. Még egyszer megköszöntem a pincérnek, hogy a további finomságokról is informált, majd beszélgettünk még egy kicsit. Igazából az apró finomságok nem lettek volna ellenemre, így egy idő után el is indultam, hogy megnézzem mik vannak, ám éppen csak elértem az asztalokig, újabb ismerősök, köztük jó néhány hölgy ismerősöm terelte el figyelmem. Itt már valamivel személyesebb csevelyt folytattunk, főleg arról, kinek milyen a magánélete. Szóba került a szingliség és biztosra veszem, hogy ezernyi finom utalást kapta, hogy az egyedülálló kollégáim szívesen megismernének. Gyermeteg hangulatot teremtett, ahogy egyikük zavartan karolt belém és húzott el az asztaloktól, mondván, hogy be kell mutatnia ennek meg annak. De erre már nem került sor, ugyanis kezdődöt a műsor, így mielőbb elfoglalta helyét mindenki. Házigazda? Nos, ez sem túl szokványos jelzője egy komoly, orvosi gálának. Vészmadárkodás ide vagy oda, ezt nem hagyhatom figyelmenkívül. Mindenesetre most még csak ültem és vártam. Egy pillanatra, ahogy nézelődtem, még az előző hölgy kollégát is sikerült véletlenül kiszúrnom, aki minden bizonnyal előbb látott megengem, ugyanis, mikor találkozott tekintetünk, lelkes integetésbe kezdett. Jómagam pedig zavartan fordítottam el tekintetem. Nem sokkal később pedig elkezdődött a műsor. Mikor a feltételezhető házigazda megjelent a színpadon, újfent elkapott egy különös érzés. Az illető nem volt ismerős, ez biztos, viszont, ahogy hallgattam eltöprengtem előadói módszerén. Teljesen máshogy köszöntik vendégeit egy komédiás bárban, mint egy komoly témát feszegető előadáson, egy diákoknak szánt környezetbarátságról szóló kiselőadáson és egy... cirkuszban. Más a megszólítás, a köszönet nyilvánítás menete. A hangsúly, ami lehet tréfás, vidám, barátságos vagy épp komoly. Persze nem baj, ha megköszönik részvételünk, ám a megérzéseim azt súgják itt valami nem stim. Különösnek találom, hogy maga a téma a gyilkosok elméjének feltérképezése, még is beakarja vonni közönségét. Részben úgy beszél hozzánk, mintha egyetemi hallgatók lennénk. Azt sem tudom hová tenni, hogy még bele sem kezdtünk a felsorolt doktorok beszélgetésébe, már most felkészít minket arra, - ami rájuk nézve kissé sértő lehet - hogy ne aggódjon, ha elunnánk magunk, mert lesz lehetőségünk beszélni. Úgy gondolom vagyunk olyan idősek, hogy még ha unnánk is egyikőjük elméletét, nem kezdünk bántó ásìtásba vagy hangos be kiabálásokba. Ide ugyanis hallgatni jöttünk. Kezdem ténylegesen úgy érezni, hogy ez itt nem egy orvosoknak szóló előadás, mint inkább gyerekeknek szánt színdarab. Ha nem emlékeznék Mr. Braxton-ra, biztosra venném, hogy ő az. Így azonban azt is meg kell kockáztatnom, hogy a fickó lehet egy követője. Felvont szemöldökkel hallgattam majd követtem tekintetemmel a fickót, míg végül az ismét hangosodó és mozgolódó tömeg elterelte figyelmem. Gondolom még tart a szünet vagy tudja fene, mindenesetre kihasználom eme alkalmat, hogy addig is elhagyjam helyem, mert ha lehet mászkálni, biztosra veszem, hogy kolléganőm sarokba fog szorítani. Szóval részben emiatt is fogtam menekülőre. Csak hogy épp sikerült kilépnem a sorból, mikor Mr.Jackson jelent meg előttem. Alapjába véve nem vagyok egy ismert pszichológus, többünk ért már el annyit, mint én, éppen csak másként. Ám az, hogy pont engem szúrt ki magának. Úgy hiszem elárulta őt. Próbára tett és tesz is ezzel az egésszel, noha miértjét nem tudom, ahogy sok más kérdésre sem a választ, viszont ezáltal én is próbára tehetem. - Üdvözlöm! - nyújtok kezet és nem, nem kerüli el figyelmem a hüvelykujja hiánya, pláne, mert az bizony egy igen fontos ujj. - Általában felkészítenek a levélben, így sajnos nem vállalhatom, hiszen a színpadon fellépők előnyére szóljon, hogy készülhettek, én pedig, mint civil vagyok csak itt. Mint egy néző a cirkuszban. - mosolyodom el sejtelmesen, el is engedvén a kezét. - Megjegyzem érdekes témát választottak. Azonban nem maradhatok a végéig, ugyanis korábban már elfogadtam egy ügyet, ami a mai napra szól. Így a meglepetésről minden bizonnyal lemaradok, sőt a könyvosztásról is, bár utóbbi annyira nem jelent gondot, lévén, hogy már jó néhány könyvük meg van. De majd érdeklődni fogok kollégáimtól, milyen volt az előadás. - teszem még hozzá, elejtvén jó néhány dolgot a sorok között. - Bízom benne, hogy egy nap, hasonló tiszteletben állóként fognak rám is tekinteni. Bár egyenlőre még csak első könyvemen dolgozom... illetve dolgoztam, ugyanis sajnos bizonyos körülményekre való tekintettel nem folytathatom az illető eltűnése végett. Tudja, a törvények miatt... - forgatom meg szemeim színpadiasan, jelezvén, hogy eme apróság gátol meg abban, hogy írjak. Hiszen, élőről jobbára csak engedélyével lehet életrajzi könyvet írni.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Pént. Márc. 03 2023, 11:00
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
-A jobb cirkuszokban a nézőket is be szokták vonni a műsorba.-Felelte vidám hangon, de tovább hallgatta őt. -Igen, igen, azok a fránya törvények. Ezt sajnálattal hallom.-Mondta kissé fanyar hangon, mintha csak azt sajnálná, hogy nem lesz még híresebb a neve a könyv által. Pedig nem ártott volna a Porondmesternek még egy kis szponzoráció, pláne, ha a könyv külföldön is elhíresül. Egy pillanatra elálmodozott a világra szóló hírnévről. Még sóhajtott is egy félig-meddig lemondót és megigazgatta lila öltönyét. -Na sebaj. Kérem: Fáradjon velem a páholyba. Szeretnék mutatni valamit, amit kifejezetten az ön számára tartogatok.-Mosolygott és felkísérte a páholyba. Egy asztalhoz vezette, melyen egy nagyobb láda szerű forma pihent letakarva. A páholyból tökéletesen lehetett látni a néző teret és a színpadot is, ahogy az előadók lassan készülődtek, ám őket onnan nem feltétlen látták jól és nem is hallhatták, ellenben a hangszórók miatt ők jól hallották az előadást. -Nos. Mit ne mondjak, nagyon örülök, hogy eljött. Legalább nem veszett kárba az a sok pénz és idő, amit bele feccöltem ebbe a mai alkalomba. Már megérte.-Kényelmesen elhelyezkedett a székbe és várta, hogy az asztal túloldalán lévő székre Shane is leüljön.-Azt gondolom bátran rátérhetünk a rendezvény igazi mivoltjára. Igazán érdekelne, hányan ittak a kávéból és az italokból. Jó lenne tudni hány potenciális haldoklónk van. De hamarosan úgyis kiderül. Az italokban egy lassan ható méreg volt. De ne izguljon, önnek olyan adagokat kínáltak az embereim, amikben nem volt méreg. De a többiekében igen. De ne kezdjen el félni értük, mert van lehetősége, hogy megmentse őket. De ahhoz nagyon okosnak kell lennie. A méreg négy óra múlva fog végezni velük, tehát olyan három óra áll rendelkezésére, hogy segítsen rajtuk.-Lehúzta a lepelt a ládáról, ami egy modern széfre emlékeztetett. A széf mindkét oldalán három-három táblagépszerű monitor volt beépítve, melyek még sötétek voltak. A széf oldalán benyomott egy gombot, az első táblagép monitorja fényleni kezdett és egy legyen ön is milliomos szerű játék jelent meg. Öt kérdésből állt. -Ebben a ládában három fiola van, mely egy három komponensű ellenméreg elemeit tartalmazzák. Ahhoz, hogy egy fiolához hozzá jusson, nyernie kell a játékban. Ha nyert, kinyílik a monitor mögötti kisszekrény és kiveheti a fiolát. Ha veszít, a fiola összetörik és nem lesz lehetősége megmenteni az életüket. A méreg elég lassan hat, de innen jól lehet majd követni az állapotukat. Izzadás, gondolkodási nehézségek, zavarodottság. Ahogy a tünetek súlyosbodnak, fellép a gyomorpanasz és a nyelőcső irritáció, majd a légzési nehézségek. Lassan szívritmus zavar alakul ki. Az erek elkezdenek beszűkülni, a vérnyomás pedig megemelkedni. Gondolom nem kell mondanom, hogy ha nem jutnak időben az ellenméreghez, az erek el fognak durranni és puff. Vége az életnek, jöhet a fekete zsák.-Nevetett egy jót. -Feltételezem van szabad három órája játszani. Akkor indítom is a játékot. Közben persze beszélgethetünk is. Megnyomott egy gombot a saját monitorján, majd megjelent az első kérdés. "Melyik híres pszichiáter volt, ki hipnózissal gyógyította hisztériás betegeit és módszerével inspirálta Freudot a pszichoanalízis kifejlesztésére? A.: Josef Breuer B.: Jean-Martin Charcot C.: Heinz Hartmann D.: Erich Fromm" -Két lehetősége van. Vagy kitalálja a jó választ, vagy megpróbál rávenni, hogy eláruljam. De rendes leszek. Akár csak az eredeti játékban, itt is van lehetőség segítségre. Három alkalommal adok felezési lehetőséget, de semmi több. Kérdésenként csak egyszer lehet felezni. És jól sejti. Még két különböző játék hátra van. És csak három órája van, hogy végigmenjünk mindegyiken. Nézzen a monitor bal felső sarkába. Ott van a számláló, hogy mennyi ideje van még hátra. "2h 50s" -Kellemes ez a páholy, nem? Innen tökéletesen látni mindent. Innen igen csak szépen végig lehet nézni az emberek haldokolását. Videót készítsek emléknek? Jut eszembe. Az embereim már minden ajtót és ablakot kulcsra zártak. Csak akkor juthatnak ki innen, vagy juthatnak be, ha megszerzik a kulcsokat. De azok már biztos helyen vannak. Én tudom hol, csak nem mondom meg.-Vigyorodott el.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Szomb. Márc. 04 2023, 15:09
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Annak ellenére, hogy szinte minden alkalommal bejönnek megérzései, még is sokszor keverem magam bajba. Nem is igazán a hősködés a célom, illetve semmi esetre sem az öngyilkosság, mint inkább a kíváncsiság vagy egyszerűen a kötelesség. Ettől függetlenül én is ember vagyok, és véthetek hibát. De a szakmám által sikerült elsajátítani valamelyest azt a fajta nyugalmi állapotot, amit akkor is képes vagyok elérni, ha netán egy véres csata mező közepére kerülnék. Nem azt mondom, hogy érzéketlenné válok mások kínjára és halálára, de lévén, hogy ez majdnem, hogy épp annyira gyakori a munkám során, mint egy kardiológusnak, tudnom kell felül kerekedni túlzott reakcióimon. Sőt, sokszor még a legáltalánosabbon is. Ezeket pedig a logika által érem el. Ha tudom, hogy az úton elcsapott mosómedve lényegében már csak másodpercekig agonizál, mert sérülése még egy azonnali ellátással sem hozható helyre, szomorú leszek, de nem kapkodok a telefonomért, hogy segítséget hívjak. Ha kiérnének úgy sem tudnának mit tenni, elszállítani pedig nem az állatorvosi klinika dolga. - Általában előzetes egyeztetés után. - bólintok egyetértően, mert még az ilyen cirkuszokban is vannak előre megbeszélt helyzetek. Ha tudják, hogy a nézők vizesek lehetnek, tesznek ellene, hogy ezt kivédhessék. Különben oda a varázs és nem lesz többé közönség. - És még a nézőket sem avatják bohóccá vagy porondmesterré, noha bárki el tudná játszani azt. - teszem még hozzá. Nyilván magam is tudtam, hogy nem a népszerűségem végett sajnálkozik, mint sem az ő eltűnéséből fakadó eseményekből, ami bizony azt mutatják, hogy nem hagyott mély nyomott az embereken. Maximum az elhunytak hozzátartozóinak, azok viszont csendben gyászolnak. Igen, a megérzéseim, a fellépése - még ha valamelyest meg is komolyodott -, illetve ujja hiánya olyan, mint egy kép utolsó puzzle darabkája. - De talán már nem is baj. Kellemetlen lett volna olyas valakiről írni, akit elfelejtettek. Ennyi erővel írhatnák akár egy ezredik könyvet a lekvár főzésről is. - mosolyodom el, szándékosan szurkálódva. Kíváncsi vagyok, mennyit fejlődött az idők során, vagy csak a külsejében lett változás? Szinte biztos voltam benne, hogy felgyorsulnak az események, amint azt érzetem velem, hogy indulnom kell. Valójában csak próbára tettem, és ez is az igazam igazolja. Nagy kár, pedig jó lett volna meghallgatni a négy fellépőt eszméikről. Ehelyett kezdem úgy érezni, hogy valójában ez inkább olyan, mint egy meglepetés szülinapi zsúr, amit nekem szántak, ajándékkal, csak épp torta nincsen és inkább a negatív energiák ölelik körbe. Felteszem, ha ellenkezem, valamivel követelőzőbbé válik, nekem pedig nem feltétlenül vágyam újfent felidegesíteni, hiszen, mint kiderült, akkor beszélgetni sem lehet vele. Bár ki tudja. Most nincsen bilincs, se szíj. Talán könnyebben elengedi a frusztrációját. Míg haladtunk a lépcsőkön a páholy felé, írtam egy rövid üzenetet Nora-nak. Igazából rá se kellett néznem a telefonra, anélkül is megoldottam. Ha meg is kérdezték mire fel a telefon használata - ha már a színjátékban vagyunk -, úgy csak annyit feleltem, hogy a titkárnőmnek üzentem, hogy ne aggódjon, időben ott leszek a bíróságon. Nora pedig tudja, hogy mit kell tennie. - Sajnálom, hogy ilyen sokba kerülök. Bár igazán megspórolhatta volna a pincéreket és a helyiséget, Mr. Braxton. - jegyzem meg már a helyiségben, ahol nagyjából körbe is nézek. - Elkell ismernem, igazán lenyűgöző az orvosa munkája, ugyanakkor egy valamit nem értek... Pontosabban több kérdés is felmerült e kapcsán. Az egyik, kevésbé fontos dolog, hogy, ha ilyen zseniális az orvosa, miért nem volt képes egy ujjat pótolni? Sértés nélkül, de azt még egy tanuló protézisekkel foglalkozó orvos is megoldotta volna. - utalgatok rá, hogy az orvosa még sem biztos, hogy alkalmas annak, ami. De hát ki vagyok én, hogy felülbíráljam? Lehet nem is kellett neki az ujja. Ami elég nagy badarság, lévén, hogy a hüvelykujj elég fontos szerepet játszik az élet minden területén. Mert fogni már csak kell... - És a másik... - foglalok helyet, és megigazítom öltönyöm, majd ismételten szemeibe nézek. - Maga gyáva ember. Más arca mögé bújik, és még csak el sem viseli, hogy legyőzték. Ha a hírekben szerepelni is fog, senki sem fogja elhinni, hogy ki maga. Sőt, még az állítólagos tizenéves követői is utálni fogják, mert koppintásnak fogják tartani. Legalább vállalta volna fel az eredeti arcát, azt, amelyik a tettének következménye volt. Vagy vetett volna véget életének saját maga, ahelyett, hogy mással próbálná elvégeztetni a piszkos munkát. De nem, maga nem. Inkább úgy tesz, mint egy játszótérről kirekesztett kisfiú, aki ezúttal talán a legdrágább játékokkal tér vissza, de ha hiszi, ha nem, még így sem fogja elérni célját. Legyen az bármi is... - csóválom fejem, és igen, ezúttal valamelyest bántóak szavaim, de teljes mértékben őszintén, és nem szándékos a provokálásom. És lám, amint lekerült a lepel, újfent beigazolódott, amit mondtam. A kisfiú új játéka. Azt gondolom az elmúlt hónapokban túl sokat nézhette a Fűrészt. Figyelek a részletes játék szabályokra, mert megtisztelem azzal, hogy meghallgatom, lévén, hogy biztos sokat foglalkozott vele. Milyen ember volnék, ha elhajtanám az új autóját mutogató kisfiút, csak, mert nincs más, akinek megmutathatná. De mivel ismerem Cale Braxton-t, nem leszek játszópartnere, hisz nincs semmi bizonyíték rá, hogy bárkit megmenthetek. A kisfiú megígéri, hogyha segítek homokvárat építeni vele, akkor kapok egy cukrot tőle, de honnan tudjam, hogy valóban ott rejlik e az ökölbe szorított markában? Sehonnan. Megpróbál rám ijeszteni a felsorolt tünetekkel, pedig ismerhetne már annyira, hogy tudja, számítanak az életek, de, ha nem dönthetek afelől, hogy miként éljék túl, akkor nem leszek partner a játékban. Már pedig itt semmi biztosíték nincs rá. Mélyet sóhajtottam, na nem azért, mert ne tudnám a választ, hanem, mert még a feladvány sem feltétlen helytálló. - Még is, hogy várja el, hogy együttműködjek, ha még az ismeretei is hiányosak? Valóban Jean-Martin Charcot is gyógyított hisztériás betegeket, de elsődlegesen Emile Coué volt, aki motiválta, illetve tanította meg a hipnózis alapjait Freud-nak. Freud először felvételeket készített, majd tovább fejlesztette a technikát, végül pedig kidolgozta elméletét a pszichoanalízisről, amihez, igen hozzá segített Charcot is. - újabb sóhaj, mert kezdem megint úgy érezni magam, mint amikor a börtönben voltunk, és ki kellett javítanom. - Ugyanakkor... - kezdek bele karba tett kezekkel, hátra dőlve. - Volna nekem is egy ötletem, ami által mindenki, igen, még magát beleértve is jól jár. Ahhoz viszont, hogy eláruljam nekem is vannak feltételeim. Elsősorban, hogy vessen véget az előadásnak, és juttassa el mindenkihez az ellenszereket, még mielőtt belevágnánk az én ötletembe. A másik pedig, hogy le kell ráznia hűséges kutyáit, mert az én játékomban, nincs szükség a háttér táncosokra. Csak maga és én, ha már erről szól az egész... - ajánlom fel, ezzel pedig vissza is utasítva a rossz alapokra tervezett játékát. Ha meghalnak, azt sem az én számlára írják, hanem egy ismeretlen gyilkoséra, ami bizony Mr Braxton-nak sem jövedelmező üzlet, ha a népszerűségét szeretné elérni. - Csak a gyávák veszik körbe magukat testőrökkel, pláne, ha egy ember a cél...
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Szomb. Márc. 04 2023, 16:17
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
-Ugyan, kár szabadkoznia, Dr. Webster. Megérdemli ezt a kis luxust, nekem is jól esik a nagy felhajtás.-Intett körbe.-Szeretek költekezni, nem vagyok fogtechnikus.-Nevetett. Az ujja helyére pillantott. -Oh, hogy az. Ne is foglalkozzon vele. Majd arra később akarok rátérni, ha megtaláltam a megfelelő szakorvost. Vannak terveim. De örülök, hogy elégedett a doki munkájával. Így jobban tetszem magamnak. Vagy nem elég szexi? Hm? Az előző arcom jobb pasi volt? Mikor elkezdi a sértegetéseit alaposan kinevette. -Ugyan-ugyan, dokikám. A Porondmester meghalt. Lehet, hogy én vagyok Cale Braxton, már nem tervezem a régi énem életben tartani. Ez már egy új karrier, cimbora.-Mosolyog.-Új ember lettem. Új terveim vannak. Igaz, a régi terveimről sem kifejezetten tettem le, de most egyelőre másra koncentrálok. Legyen elég ennyi. Egy korszak lezárult. És nyitok egy köztes korszakot, ami átvezet majd az új korszakba. Ez most egy átmeneti időszak. Ez az én történelmi középkorom.-Felelte egész nyugodt hangon, ami talán nem volt éppen megszokott tőle. Figyelmesen hallgatta a férfi korrigálását, de csak arcokat vágott rá. Fanyalgott. -Maga olyan, mint Sheldon Cooper az agymenőkből. Mindenkit csak kijavít. Elég öntelt és arogáns, nem gondolja?-Saját monitorján bejelölte a helyesnek vélt választ. Zölden világított, majd megjelent egy sematikus kémcső, ami egyötödig megtelt ellenszerrel. Az ikon kikerült oldalra a következő kérdés mellé. "Mikor jelent meg elsőnek Irvin D. Yalom – The gift of therapy c. Könyve? A.: 2002. B.: 2003 C.: 2007 D.: 2010." Shane viszont válasz helyett elkezdett új szabályokat felvetni. Figyelmesen hallgatta a feltételeit. Teljesen nyugodt volt, hisz minél többet beszélgettek, annál biztosabb volt az emberek halála. Telt az éltető idő. Bár kicsit sérelmezte, hogy nem játszottak, hisz rengeteg időt és pénzt költött rá. Pislogott párat és nem értette, hogy mégis mit képzel magáról az orvos. -Ööö... bocs cimbora, de hol van itt az a rész, hogy én jól járok? Mégis miért akarnék én a maga feltételei szerint játszani? Egy részről, itt én vagyok a házigazda, a showrunner. Másrészről, egy vagon pénzt és időt öltem ebbe. Rengeteg energiát. Harmadrészről, egyelőre még az én jóindulatomtól és a maga játékos kedvétől függenek itt az életek. Felőlem társaloghatunk és alkudozhatunk, de itt csak az ártatlan emberek fognak szívni. De én ráérek.-Emelte fel tétlenül kezeit. -Ha ezek az emberek meghalnak, mert maga akadékoskodik, maximum csak önnek lesz lelki furdalása. Mégis mit csinál, ha nem fogadom el a feltételeket? És ön sem az én játékom? Addig szúrkál, amíg elő nem adom az ellenszert?-Nevetett.-Már amputáltam az ujjam, belém lőttek, kis híján halálra égettem magam. Nem hiszem, hogy lenne olyan kínzás, ami rá tudna venni, hogy segítsek. Ráadásul nálam még ígyis több fegyver lapul, mint ami önnél lapulhat. Ön szerint ki van nyeregben? Eszem ágában sincs alkudozni.-Vigyorgott.-Szerintem maga fél. Ahogy nem is hisz az őszinteségemben. Pedig nem szokásom hazudni. Eddig még mindig mindenkivel őszintén beszéltem és ha oda kerül a sor oda is fogom adni az ellenszert. Ha az lenne a célom, hogy ezek az emberek mindenképpen meghaljanak, már rég megöltem volna őket és most egy hotelszobában beszélgetnénk kávé és Super Mariot játszanánk és nem kvízt.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Szomb. Márc. 04 2023, 18:06
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Ó, így már mindjárt világos. A pompa valójában nem az én jutalmam, csupán a maga hamis egóját próbálja legyezgetni vele. Kár, hogy ennek csak maga és én leszünk valós szemtanúi, egyszóval nem fog nyilvánosságra kerülni. - magyarázom, ám ,ahogy belegondolok ebbe a népszerűségi függőségébe eszembe jut, hogyha kiderül, hogy én itt jelen voltam, talán olyan összeesküvés elméleteket fognak szőni a bulvár lapok, hogy a bolond gyilkos jelöltek direkt az én kegyeimért küzdenek, ez pedig... nos nem tudom mennyire jó nekem. Vele ellentétben engem inkább zavarna a reflektor fény, semmint vonzana. - Ja, hogy a sebésze tudománya idáig már nem ért fel? Hát ez roppant vicces... - jegyzem meg félvállról, hisz aligha releváns a téma a mostaniakat illetően. - Őszintén szólva, szerintem Freddy Krueger sem számított igazán szépnek, de tagadhatatlanul... legalább rajongói voltak, vannak. - adom válaszul egy bájos mosolyba burkolt gúnyként. Ha igazán egyedit akart volna alkotni, meghagyta volna azt, amivé tette magát. Ebbe pedig senki sem köthetett volna bele. Így viszont csak egy álarcot visel, ami mögé bújik félelmében. - Téves elképzelés, hogy azt hiszi valaki, hogy megújulhat. Húzhat fel bohóc ruha helyett öltönyt, vagy fogyhat 100 50 kilóra, de attól még ő maga marad. A gyávaságot nem lehet egy valóság hű plasztikázással levakarni. Sőt éppen ez fogja megerősíteni, mert egy maszkot még le vehet az ember. De egy másik arcot... - vontam meg finoman vállam újfent, közölve annak tényét, hogy tettei és beszéde ellenére is azt bizonygatja, hogy fél. Hogy mitől, azt én sem tudom biztosan. Megérdeklődném új terveit, de minden bizonnyal nem avatna be. - Az öntelt és arrogáns jellemző nem csak rám érvényes ebben a helyiségben, azt gondolom. - pillantok fel rá, immáron már a székből. A játék nem az én részvételemre fókuszál, és bizonytalanságra épül, így őrültség volna belefogni. Ezért nem is teszem. Az ajánlatom feltételeit felsorolva látom rajta, hogy kissé összezavarodik, pedig még el sem árultam semmit a játék kezdetéhez szükséges feltételeken kívül. Nem tudom elrejteni sejtelmes mosolyom, noha finoman összeszorítom ajkaim, hogy megpróbálkozzak vele. - Mr. Braxton, kérem. Még egy szót sem ejtettem magáról a játékról és, hogy miért is jönne ki belőle jól, mint amúgy a jelenlegi helyzetből. - biccentettem félre fejem, mert addig nem áll módomban beavatni, míg ő nem tesz eleget a kérésemnek. Mikor az ellent mondásait sorolja, a másodiknál finoman megemelem kezem, mintha csendre akarnám inteni, de ha nem is teszi, akkor mondadója végén így is kifejtem véleményem. - Tudja ez nem fair. A páholy előtt még arról beszélt, hogy szeret költekezni, pedig kiemeltem, hogy igazán nem volt ez szükségszerű. Most még is felhozza ellenem, hogy kidobott pénz volna az egész. Tudom, az idő is pénz, de azt gondolom, van, ami ezt is képes felül múlni. - nézek rá, már letéve kezem és nézve rá, mert igazából innentől már csak rajta múlik, hogy milyen napnak nézünk elébe. - Nem, a jóindulat hajlandóság arra, hogy valakin segítsünk. De ha mindezt az előzi meg, hogy a veszélyt önmaga teremti meg, ott egyszerűen érvényét veszti bárminemű jó szándék. Ha most azonnal semlegesítené a mérgeket sem válna jóindulatúvá. Mert nem mentesíti fel az alól, hogy ezt mind kitervelte. Ami pedig a játékos kedvem illeti, nincsenek ellenemre a kvízek, ha a játék mindkét oldalról fer. De maga nem az. - csóválom fejem az utolsó mondatnál. - Ezek az emberek nem azért halnak meg, mert én akadékoskodom. Azért halnak meg, mert maga megmérgezte őket. Azt hiszem ez vitán felüli. - vonok finoman vállat megint, mert ez olyan egyszerű, mint az egyszer egy. - Én nem teszek semmit. Viszont maga sem tudja meg milyen játékról van szó. Persze visszautasíthatja, mert belátom, a feltételeim majdnem hogy egyenrangúvá tesznek minket a játékomban, és maga ezt félné beáldozni, dehát maga szereti az izgalmakat, nem? Szokása kockáztatni... - bökök egyik ujjammal az övé felé. Nevetésére és előzőleg tett kérdésére összevonom szemöldökeim. - Sajnálom, eszemben sem volt szurkálódni. Csupán a valóságot próbáltam közölni ön felé. - vallom be, bár ez csak részben igaz. Igazából tényleg nem aggódtam, vagy csak kevésbé. Úgy gondolom így vagy úgy, de járulékos veszteséggel zárhatjuk a napot, azon túl pedig a rendőrség és a tudja fene még milyen hatóságok vagy személyek szép lassan körbeveszik az épületet is bejutnak. Igazából menekülési lehetőséget ajánlottam, de csak neki. Nincs opció a lovasai, bástyái és futói megmentésére. Persze ezt sem jószívűségből teszem, mert én is jobban örülnék, ha rácsok mögé kerülne, de való igaz, hogy akkor aligha jutnék válaszokhoz. Talán számító vagyok, de a tudomány nevében olykor áldoznunk kell. - Látja, már megint magából indult ki. Eszem ágában sincs magára ijeszteni. Az én játékom nem ilyen formában volna... veszélyes. - szólalok meg, és a fegyverek említésére is csak szemeim forgatom. - Még fegyverekre sem lesz szüksége. Csupán egyre, de az nem kézzel fogható. - jegyzem meg sejtelmesen, ha volt a széknek karfája arra könyökölve és mutató ujjammal támasztva halántékom. Senki sincs nyeregben, ami azt illeti, "előző életében" sem volt nyeregben. És ahogy ezeket felhozza, azt érzem ki belőlük, hogy megingott. Nem tudom, hogy azért, mert nem a tervek szerint alakulnak e a dolgok s én nem vagyok partner a játékban, vagy mert érdekli a játékom, de fél kimozdulni a komfort zónájából, de az biztos, hogy egyikük miatt nem hajlik a dologra. - Ezt minden találkozásunkkor elsüti, de végtére is sosem tudta bebizonyítani. Sőt... velem ellentétben, maga igen sokszor kiborult, pedig én igyekeztem magához normálisan hozzáállni. Sajnálom, ha emiatt értem el ellenkezőjét. - biccentek egyet fejemmel újfent, lehunyva közben szemeim, majd rápillantok. - Abban viszont igazat adok, hogy nem adok a maga szavára. Maga saját magának is hazudik. Ellenben én még sosem csaptam be. Még is azt feltételezi, hogy kiakarom játszani. Ez elég abszurd. Viszont általános, olyanoknál, akik a saját maguk hibáit, másokra akarják kivetíteni. - jegyzem meg, mint szakembere az ilyen típusú embereknek. Hisz végtére is, az vagyok. A videójátkos felvetésére halványan elmosolyodom. Mintha erre bármikor is lett volna példa. - Azt erősen kétlem. Nem tartom magam többre másoknál, de ma többször is nyilvánvalóvá tette, hogy ennek az egésznek az volt a célja, hogy itt legyek. Ha nem jövök el... ki tudja... talán duzzogásba kezd és úgy végzi ki az embereket. De az épp úgy a maga sara lenne, mint ez. - nézek a szemeibe, de szavaim őszinték, mint általában, és bízom benne, hogy képes lesz okosan dönteni. - A maga döntése, Mr. Braxton. - tolom ki magam alól a széket és felkelek, majd igazítva az öltönyömön a plafonra pillantok. Áh, fránya füstjelzők. Így akkor nincs mese, másik helyiséget kell keresnem. Vagy ha nincs más, hát ott a mosdó. Szóval, ha csak ki nem borult a bili, és nem kezdenek el akadékoskodni, elhagyom a páholyt és keresek valami helyet, ahol rágyújthatok.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Szomb. Márc. 04 2023, 19:14
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
A gyilkos mogorva ábrázattal hallgatta a neki és orvosának szánt sértéseket és kritikákat, de igyekezett nem felvenni őket. -Nem is voltam száz kiló, csak nyolcvanöt.-Mondta gyermeteg sértettséggel.-És a jó része izom volt. De ez nem lényeg most a jelen helyzetünkre nézve. És nem vagyok gyáva, sőt, ha nagyon akarnám, ezt az arcot is le tudnám venni. Levágom szikével és leteszem ide az asztalra, ha kell. Tudja, mint abban a filmben, a Dagonban, amikor a halemberek levágták az igazi emberek arcát, hogy a tengeriszörny, Dagon maguk közé fogadja őket. Egyszer nézhető film, de nem rossz. Bár Lovecraft műveiből sose készült igazán jó TV adaptáció. Na mindegy is... És oké, persze, én is egoista vagyok, meg minden, szóval jó páros vagyunk. De térjünk a tárgyra. Kezdek mogorva lenni. Braxton ismét jobban kezdett figyelni, amikor végre megkezdte a szabadkozást a jó öreg doki. -Látja, ez a gond. Hogy nem tért még a lényegre, a játékra.-Helyeselt.-Igen, szeretek költekezni, csak szeretem, ha van is értelme. És eddig úgy tűnik, hogy nem sok. Maga olyan, mint egy hálátlan gyerek. Apuci megveszi a legdrágább játékokat, mire maga földhöz vágja és még meg is tapossa a távirányítható kisautót. Hát kösz szépen, nagyon rendes magától. Legközelebb sóherebb leszek. Lenézett a színpadra, majd vissza Shane felé. -Na várjon, itt technikai hibák vannak. Épen most köpte szembe magát, doki. "A jóindulat hajlandóság arra, hogy valakin segítsünk." De hiába a veszély, hiába a jó rossz szándék, ha utána mégis odaadom a méreg ellenszerét, akkor az tőlem egy jó szándék lesz, hiszen segítek rajtuk. Akkor is jóindulatúvá válok. Akarom mondani lehet semlegessé, hiszen egy rossz szándékot ellensúlyoznék egy jó szándékkal. Vagy rosszul gondolom? Nem hinném. És miért ne lenne Fair a játék? Mert nem mondom el előre a válaszokat. Jaj doki, ne legyen nevetséges. Ezek még csak nem is nehéz kérdések. Shane hiába akarta magát mosni, Braxton nem engedte. -Én mérgeztem meg őket, én felelek a halálukért. De maga megtehette volna, hogy megmenti őket, mégsem volt együtt működő. Szerintem ezt hívják bűnrészességnek. Segítség elmulasztása és bűnpártolás is lehetne szerintem. A maga lelkiismerete sem lesz tiszta. Hiába játsza most itt nekem magát. Most csak azért ekkora az arca, mert hisz benne, hogy nem halnak meg, de ha majd az utolsó percek ketyegnek le az órán, akkor fog csak izzadni és könyörögni nekem. De nem fog meghatni. A maga lelke sem lesz tiszta.-Mosolygott kegyetlen tekintettel. Volt egy érdekes mondat, ami viszont fület szúrt Cale-nek. -És akkor egyenrangúak voltunk, amikor bilinccsel a kezemen és láncokkal a testemen ültünk egy teremben? Ugyan. Hát nem hitvány amit művel, Shane? Maga csak akkor érzi jól magát, ha előnyben van, vagy ha "egyenrangú" valakivel. Most, hogy fordul a kocka összecsinálja magát és próbálja kisírni nálam, hogy "Jaaaj, drága Cale, kérem! Én olyan nyomorultul érzem magam, kérem, jajaj, csak egy kicsit adjon alább az igényeiből, hogy ne érezzem magam annyira szánalmasnak!!!"-Nevetett.-Mi van, ha már nem úgy vannak a dolgok, ahogy magának kényelmes, egyből kitáncol? Remélem azért a vizsgán nem kellett puskáznia, hogy doktorit szerezzen. Vagy ott is súgtak, hogy nyeregben érezze magát?
Viszont aztán valami meghökkenésre adott okot Cale-nek. "dehát maga szereti az izgalmakat, nem? Szokása kockáztatni.." Ebben csakugyan igaza volt a jó öreg dokinak. "Normálisan hozzáállni" Szemeit forgatta. -Igen-igen. Kötözködött, kioktatott és flegmázott, pimaszkodott. Pont, mint ma. De már megszoktam, ne izguljon. Ez már a maga védjegye. Máshogy el sem tudnám képzelni a személyét. Végig hallgatta a mondandóját és figyelte, ahogy a doki elmegy cigarettázni. -Azt isten verje meg ezt az embert. A sírba tesz, pedig mégis ő mentett meg. Hogy a föld nyelné el a kis okostojás, kioktató, mindenkinél mindent jobban tudó kis...uuuurrrggg....-Fortyogott a feje. Kicsit sem tetszett neki, hogy Shane mindent ennyire fél vállról vett. Semmibe vett mindent, amit kitalált és megszervezett, ráadásul még az irányítást is át akarta venni. A legrosszabb pedig az volt benne, hogy látta rajta, hogy semmivel sem fogja tudni rávenni, hogy játssza a játékot. De valami akkor sem tetszett neki. Valamiért iszonyatosan magabiztos volt a doktor. Legutóbb, amikor a kórházban mások élete volt a tét és a rendőrség is sakkban volt sokkalta szerényebb volt és jobban félt. Valamiért most mégis ép olyan, mint mikor megbilincselve ült vele szemben. Ez nem tetszett neki, nem erre számított.
Egyszeriben kapott egy értesítést a mobiljára. A benfentese volt, amolyan spicli a rendőrségen. "A rendőrség elindult. Tünjetek onnan, nem lesz sok időtök." -Oh, szóval így állunk doki. Most megleptél. Szóval ezért vagy ilyen magabiztos. Minden elismerésem. De legyen. Legyen egy jó napod. Egy gyorsgombbal felnyitotta az összes panelt, majd egy lombikba összeöntötte a komponenseket és levitte egy emberének. -Add be nekik az ellenszert és tüntess el mindent. A nyakunkon a yard, kb. Tíz percetek lehet, teperjetek. Addig Cale elindult megkeresni Shanet, majd, mintha mi se történt volna úgy indult el felé. -Nos, tudja mit. Gondolkodtam. Beszéljük meg ezt a történetet egy sütemény mellett. Kérem. Van itt a környéken egy nagyon jó cukrászda. Addig a barátaim gondoskodnak a maga barátairól. Oké?-Terelgette meg Shanet a kijárat felé. A vendégek felé intett. -Nemsokára jövünk. Addig élvezzék a koktélokat és a süteményeket. Van egy kis privát megbeszélni valónk.-Mosolygott gondtalanul és kiterelte őt az épületből.-Szívem szerint itt helyben kitépném a szívét, mint Mola Ram a végzet templomában, de egy szerencséje van, hogy amúgy csípem magát. Na tünjünk innen.-Terelte elfelé.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Szomb. Márc. 04 2023, 20:54
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Akaratlanul is, de próbára tettem tűrés határát, bár utólag nem bánom. Viszont az szinte mit sem változott. Az új arcon található idegek is épp úgy rángatózni látszottak leheletnyit, mikor beszélgettünk. Pedig még bocsánatot is kértem. De azért meg kell hagyni, ő is tudja hogyan okozzon kisebb migrént. - Szerencsénkre ez csupán egy példa volt. - teszem hozzá, mert, ha tréfált is megjegyzésével, nem vettem annak, így pedig mindenképp felakartam róla világosítani, hogy nem az ő súlyával vannak problémák. Bár tény, hogy lefogyott kicsit... Az ember azt hinné, ha már meghívja egy korábbi ismerős, tisztában van az illető előnyeivel és hátrányaival, illetve ismeri már annyira, hogy elnézze neki hibáit. Pedig most még igazán oda sem tettem magam, de ő már jelzi felém nem tetszését. Csendben még sem lehetünk egész nap... - Ha elárulom, oda a meglepetés. Akkor pedig mit nyerek vele? - vonom fel kérdőn egyik szemöldököm. Rám hárítja esetlegesen kárba ment tervét és a pénzt, amit elszórt rá, és ezt továbbra sem tartom fairnek. - Hát... végül is itt vagyok. Ez is valami, nem? - pillantok el zavartan oldalra, majd vissza rá, mint a sok rosszban is próbálja megtalálni a jót. - Ha személyesen, egy zenei előadásra hívott volna el szórakozásképp, valószínűleg oda is elmentem volna. Ki tudja... - vonok vállat, bár nem ötletként szánom, mert valójában elég kicsi rá az esély. Egyrészt, mert nem hiszem, hogy nyugiban végig bírna ülni egy előadást, ami nem róla szól és nem kezd fog morbid dolgokhoz, illetve elég különös volna elfogadni egy gyilkos meghívását, még ha a legjobb koncertre is hív el. Bár aztán ki tudja... Manapság elég nehéz jegyet szerezni rájuk. A hálátlanságra felhozott példa pedig nem rossz, csak épp nem aktuális. - Talán, ha az apa megkérdezné a hálátlan gyereket, mire van szüksége, mielőtt eszeveszett költekezésbe kezdene, sok pénzt megspórolhatott volna. - válaszolom a példára példával. Ezen a ponton pedig tényleg kezdtem azt hinni, hogy kezdünk egy szinten lenni társalgás szempontjából. - A jóindulatúvá és semlegessé válni között is nagy a különbség. De nem. Jól mondtam. Azért nem állja helyét a példa, mert maga alakította úgy a helyzetet, hogy meghaljanak. Gondolja, ha megkapják az ellenszert, miután vagy mielőtt elmondja nekik, hogy megmérgezte őket, az fog eszükbe jutni, hogy maga jószándékú? Cseppet sem. - világosítom fel a különbségekre, azon túl, hogy ténylegesen úgy érzem magam, mint a szökése előtti napon. Pedig direkt kerülöm a mostani rendőrségi ügyeket. És még ő van felháborodva rajtam... - Azért, mert nem játszik tisztán. Patológiás hazudozó, így pedig a játék minden fairnek szánt szabálya érvényét veszti. - válaszolom egyszerűen, mert ez az igazság. Én még nem hazudtam neki, ő mégsem bízik bennem. Akkor fordítva miért kellene másként lennie? - A bűnrészesség az volna, ha magával együtt terveltem volna ki, és a megbeszéltek alapján tennék. De nem így volt. Kényszer helyzetbe akar hozni, az nem ugyanaz. A lelkiismeretem csupán azzal veszít hófehérségéből, ha belemegy az én játékomba. De végülis, ehhez kell az önhozzájárulása is. Kényszeríteni nem fogom. - nézek Braxton-ra, várva, hátha beadja a derekát, de igazából egyik lehetőséghez sem fűzök nagy reményeket. Ami biztos, hogyha belemegy a játékomba, azzal okozza majd a legnagyobb meglepetést. Én pedig meg lehet elég nagy bajba kerülök általa. Nem azt mondom, hogy nem volna kecsegtető a dolog, csak hát... ja... ez még is csak egy magánakció. Ahogy mosolyra húzódnak ajkai, függetlenül attól milyen formában, a mondandója által nekem is mosoly kanyarul arcomra. Kezdem egyre komikusabbnak érezni a helyzetet. Már majdnem szóra nyitnám szám, mikor a maga bugyuta színjátékával valami teljesen szürreális tévképzetet ad elő, amin viszont hozzá hasonlóan én is elnevetem magam. Vajon tényleg maga előtt látja a képet, vagy ezt még ő sem tudja elképzelni? - Nos, ilyen jelzővel még sosem illettek, de nem, nem tartom magam annak. Úgy gondolom az sem lett volna igazságos, ha maga bilincsek nélkül lett volna a terembe. Nem azt mondom, hogy nem tanultam önvédelmet, de úgy gondolom, maga kreatívabb a harcoknál. - legyezgetem vele egóját, de nem szándékosan. Ez bizony előfordulhat. - Szóval, azt hiszem így voltunk egyenrangúak, igen. Az viszont nem egyenrangú, ha magát fegyveresek veszik körbe, én pedig fegyvertelenül, megfenyegetve ülök itt. Kettőnk közül nem az én aktámban szerepel, hogy erőszakos. - teszem karba kezeim, és ezen a ponton válok majdnem biztossá, hogy nem fog engedni. Sőt azt is megkockáztatom, hogy a börtönben történtekhez hasonlóan, most fog igazán kibukni. Próbáltam kedvet csinálni a játékhoz, de azt hiszem éppen az ellenkezőjét értem el. Mikor szóvá teszi, jellemzi mennyire bántóan bántam vele, nos, ez tényleg meglepett. Pedig a pácienseim sosem panaszkodnak. Fel vont szemöldökkel hallgatom, majd a végén elpillantva, aztán vissza rá kérdőn megköszönöm. Nem az őszinteségét, hanem mert úgy tűnik velem együtt elfogadja azt. Még ha nem is, mert minden alkalommal felkapja a vizet. A kirohanását viszont nem szerettem volna ismét végig hallgatni, mert a végén még magamra veszem és elhiszem, hogy valóban ennyire flegma lennék. Szóval inkább magára hagytam, én pedig jobbára kimentem az aulába, ahol szintén volt füstjelző, viszont olyan magason, hogy szerintem odáig fel sem érne a füst. A buli pedig úgy is véget ér, szóval rágyújtottam. Már majdnem végeztem a szállal, mikor az aula síri csendjében sietős cipő kopogásra lettem figyelmes magam mögül. Egy pillanatra el is felejtem, hogy mi a helyzet és azt hiszem, hogy egy biztonsági őr, aki most bizony rajta kapott, de mikor megfordulok látom, hogy Mr. Braxton az. Nem mondanám, hogy nyeregben éreztem volna magam, mert ugyanúgy tartom magam ahhoz, hogy noha a férfi le van fogyva és minden bizonnyal az addigi izomzatának kis százalékát tudta visszanyerni, attól még vannak emberei és húzásai, szóval egyenlőre senki sincs nyeregben. De ha a vendégek túlélik, az már egy jó pont. Egyszerre volt mulatságos és kevésbé gonosz, ahogy sietve terelgetett ki, sütizni akart és közben ideges volt. Ami igazán meg lepett, az pedig a kifelé tartó utunk során kijelentett utolsó mondata volt. - Most kezd igazán összezavarni. Egyszerre nem lehet valakit utálni is és kedvelni is. - jegyzem meg sietős lépteink közben, miután az operaházból kilépve gyorsan elnyomom az egyik kő korláton a csikket, majd az utána lévő kukába dobom. Azt gondoltam eztán elkezdődhet a játék, de nincs ellenemre a sütemény, lassan úgy is ebéd idő. - Ugye nem a körforgalomnál lévő macska kávézó és cukrászdára gondol? Drága volt az öltönyöm... - sétálok mellette, egyenlőre követve. Viszont idővel szükségem lesz a kocsimra, szóval lehet nem ártana azt is magunkkal vinnünk, pláne, ha megérkezik a rendőrség is. - Menjünk kocsival? - ajánlom fel, de csak is abban az esetben, ha én vezetek.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Szomb. Márc. 04 2023, 21:46
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
Igaz, Braxton elégedetlen volt, de szerette a káoszt. Márpedig az, ami ebből a napból kerekedett egy káosz lett. Minden terve felborult, meghiúsult, mégis egy szinten elégedett volt. Furcsa boldogság és izgalom járta át. Vajon mi lesz most? Hová fajulnak az események? Mibe fog torkollani a nap? Sok kérdése volt, de a válaszok messze voltak. Hitetlenkedve nézett a dokira. Még hogy nem lehet egyszerre kedvelni és utálni. -Hogyne lehetne, mi vagyunk rá az élő példa. Ne legyen ennyire ostoba, Webster. Ép ezt éljük át.-Mondta vigyorogva, közben figyelt a doki szavaira.-Fogalmam sincs, akár az is lehet. Csak úgy mondtam, hogy tudok egy jó helyet. Új vagyok még a városban, nem sok jó helyet ismerek a google maps nélkül. Már megszoktam Manhattant, de hamarosan ki fogom ismerni magam itt és megtalálom a magam törzshelyeit. De ha maga tud egy jót, akkor hajrá, nem vagyok semmi jó elrontója. Közben volt itt szó valami játékról. Miközben vezet, beavathat. Engedelmesen követte Shanet a kocsihoz és beült az anyós ülésre. Alaposan megnézte magának a verdát, hogy mégis milyen kocsija van a jó öreg Shanenek. Úgy szemlélte, mint kíváncsi gyerek az új rajzfilmeket. -Na, akkor innentől fogva átadom magam a maga ismereteinek. Bízom benne, hogy nem a helyi rendőrségen akar kitenni.-Nevetett.-Annyira még magam sem lehet őrült és gonosz. Kis szünetet tartott. -Maga egy jó ember, Shane.-Kényelmesedett el a kocsiban.-De tényleg.-Veregette vállon.-És irritálóan nyugodt és laza. Valahogy nem vagyok ehhez hozzá szokva, az emberek nem így reagálnak rám. De talán ezért kedvelem.-Nevetett fel.-Mert ennyire... ennyire... am... érti.-Legyintett végül. -Nem is értem. Miért ez a fene nagy jóság és emberszeretet? Miből fakad? Egyszer mesélje el, miért tud ennyire nyugodt lenni, ilyen talpig angyali jóságos és ennyire szerető lény. Az útra emelte tekintetét. -Nem csak a maga öltönye drága. Ezt legalább annyiért vettem, mint más egy használt Audit.-Kanyarodott még vissza kicsit, amikor eszébe jutott, hogy erre nem respektált.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Szomb. Márc. 04 2023, 23:29
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Ez egyáltalán nem válasz. Sőt, úgy gondolom, ha létezik is ez a kettős érzés, az egyiknek úrrá kell lennie a másikon. - magyarázom, mert esetleg még ezt látom logikusnak. Viszont, ha igazam van, akkor Mr. Braxton jobban kedvel, mint gyűlöl, és ha ez a helyzet, akkor viszont egy általa kedvelt embert hozott, kellemetlen szituációba, amit csak olyanokkal teszünk, akit nem kedvelünk. Ergo, megint ott vagyunk, ahol az elején, hogy ilyen nem létezik. Csupán szemeim forgattam, mikor kijelentette, hogy valójában gőze sincs a helyekről. Mondjuk ez akár egy hasznos információ is lehet a részéről. S ha úgy vesszük, így a macska kávézó kiesett. Szerencsénkre én ismertem pár helyet, bár olyan helyre nem mennék vele, ahol esetleg gyakori vendég vagyok, mert még a végén félreértenék. Vagy veszélybe sodornám az ottaniakat. - Igen, van egy kettőt, ami megéri a pénzét. - jegyzem meg, miközben elő véve a kocsikulcsom elindulok a fekete chevy camarom felé. Az elsőre meglátszik, hogy sose voltam egy nagy túrázó, bár ettől függetlenül szeretem a szép kocsikat. Miután beültünk, gyorsan még lecsekkoltam a telefonom, hogy írt e Nora, majd visszatéve a zsebembe Mr. Braxton-ra néztem a kijelentése végett. - Ami azt illeti az én játékomnak is meg van a helyszíne, ami nem épp a kávézó. Szóval elmegyünk sütizni és esetleg utána belekezdhetünk a játékba, vagy... - felé nyújtom a kezem. - Kérem a telefonját, hogy ne tudják követni a kopói, illetve üzengetni. Nem szeretném, ha idő közben megfutamodna és megpróbálna valaki szoknyája mögé bújni. És akkor cél irányosan odamegyünk. - nézek rá komolyan, s amennyiben hajlandó lemondani egy időre az embereiről, míg velem van, illetve átadja telefonját, én kidobom az ablakon, lehetőleg úgy, hogy darabokra törjön. Ha nem, úgy nyilván a dolgok másként fognak alakulni és simán csak elindítom a kocsit, hogy kerítsek egy kávézót. - Én nem fogom feltétlenül kényszer helyzetbe hozni a játék alatt, ezt megígérhetem. Sőt, hajlandó vagyok arra is, hogyha ne tán úgy érzi átléptem egy határt, kérheti, hogy álljunk meg. Igaz, azzal eldől a játék menete is. - figyelmeztetem. Ezzel nem azt mondom, hogy vegye fél vállról, vagy erősítse magában, hogy a játék egyszerű, vagy ha nem, azt is kibírja, mert úgy gondolom, lesznek fogcsikorgató pillanatok, vagy olyanok, amiknél még ő is azt érezheti, hogy erre már nem lesz hajlandó. Ha nem is túl lelkesen, de elfogadom, ha feladja. Így vagy úgy, de beindítom a kocsit, majd az övemet is bekötöm és egy sokat mondó pillantással kérem, hogy ő is tegyen így. Nem szokásom a száguldozás, pláne, így, hogy egy bűnözővel ülök egy kocsiban, ami még egy plusz ok lenne, hogy lecsukjanak, viszont fő a biztonság. - Őszintén szólva az éppenséggel se őrültség, se gonosz nem volna. Igaz, jóindulatnak sem nevezném, ha a magát nézném. Másokkal szemben... nos, biztosan rengeteg köszönő levelet, csokit és hála csokrot kapnék odahazára. - mosolyodom el halványan, bár félreértés ne essék, egyáltalán nem vágyom rá. - Az volnék...? - pillantok felé, majd lassan kigurulok a parkolóból. Óvatosnak is kell lennem, és lehetőleg feltűnés nélkül kell eltűnnünk. Ha most rálépnék a gázra, az arra járóknak szemet szúrna. Így viszont, míg ki nem ér a rendőrség, és csak odébb gurulók, mint távozó vendég, senkit nem érdeklek. - Miből gondolja, hogy nem viszem valami elhagyatott helyre és ölöm meg? - sandítok felé kérdőn, félmosolyra húzva ajkaim. Persze nem teszem, de akár meg is tehetném. Őszintén szólva, ahová viszem, sanszos, hogy még ásó és zsák is van... Amikor enyhe "bókolásba" kezd és elneveti magát, azt gondolom, csupán zavarban van attól, amiket mond. Azért, mert őszintén ezt gondolja és valóban furcsa érzésnek éli meg, mert talán még sosem volt ehhez fogható pillanat az életében. - Őszintén szólva nem igazán... - nevetem el magam halkan, arra, hogy értem e. Közben szépen ki slisszanok a kocsik közül és igyekszem mielőbb elhagyni a helyszínt. Nem tartom magam lazának, a nyugodtság pedig tanulható egy bizonyos mértékig, ha az embernek egészséges a szíve. De ezt néhány mondatban nehéz volna elmagyarázni, és azt hiszem nem is volna olyan jó ötlet egy feltörekvő gyilkosnak. Viszont a szakmám az, ami megtanította, miként sajátítsam el. - Én sem tartom magát olyan reménytelennek, mint azt maga gondolja saját magáról. A legtöbb ember vagy túl sokat képzel magáról, vagy nagyon keveset. Ez pedig sokszor már az elején torzítja az énképet, amiből aztán... elég sok minden kialakul. - magyarázom, nem véletlenül kerülve a feltételezést, mert egy így van. - Jóságos? - nevetem el magam újfent halkan. - Azért mert a munkám megkívánja, hogy segítsek másokon, és én ezért pénz kapok, nem hiszem, hogy az egyenértékű a jósággal. - mosolygom, bár az tény, hogy kötelesség tudatomon kívül is sokszor inkább nyújtom a kezem, mint sem, hogy átlépjek a bajbajutottak felett. - Van, aki félelemmel gyűjt embereket maga köré és igyekszik hatalomra jutni, és van, aki segít másokon, akik jobb esetben kölcsönösen viszonyulnak hozzá és egyszerűen megadják neki a hatalmat. Szinte ugyanaz, de az út, teljesen más. - válaszolom, bár biztosat én sem mondhatok, mert nem tudhatom ki mit gondol rólam ténylegesen. - Nem is értem magát. Hiszen maga is képes nyugodt lenni, éppen csak... én hozom ki a sodrából... persze akaratlan. - jegyzem meg, gyorsan hozzá téve még a végét, mert a mai nap sem szándékoztam szándékosan emelni a vérnyomásán, de így alakult. Mind e közben szépen el is távolodunk az operaháztól, sőt még a szirénázó rendőr kocsik is úgy suhannak el mellettünk a piros lámpánál, mintha közünk se volna az egészhez. - Csodálkoztam is volna, ha pont magára nem adna, ha már ennyit elszórt egy operaházra... - pillantok el felé a zöld lámpa előtt a város belseje vagy külseje felé, attól függően, miképpen döntött.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 09:49
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
-Nahát, nahát, mit ne mondjak, Shane cimbora, ez a kocsi biztos volt annyim mint egy átlag ember fizetése öt évre visszamenőleg. De illik magához. Szép, kihívó, vagány, elegáns.-Vigyorgott. Mikor Shane a telefonját kérte jót nevetett. -Ugyan, doki. Hisz pont maga volt az, aki a nyakamra hívta a rendőrséget és én adjam oda a telefonom? Maga biztos beverte a fejét, amikor cigizni ment. Ezt maga se gondolhatja komolyan. Én ott leszek védtelenül egy olyan helyen, ahol maga azt csinálhat velem, amit éppen gondol és még a telefonom sem lesz nálam? Kettönk közül maga volt az ünneprontó ma. Én végig becsületesen játszottam, maga hívta rám a rendőrséget. De figyeljen, ha maga odaadja nekem az ön telefonját, én odaadom magának az enyimét? Na mit szól? Hiszen akkor leszünk egyenrangúak, ha mindkettőnk mobilja ugyanarra a sorsra jut, vagy nem? Hiszen ön beszélt még nekem nemrég egyenrangúságról. Nem mintha Braxton félt volna, vagy nem adta volna oda. Nem félt és ha kell oda is adja a mobilt, de nem szeretne csak úgy eleget tenni minden jött-ment kérésének, amit nem érez igazságosnak. Előbb szerette volna ellene fordítani a saját szavait és kicsit még "alkudozni", hátha "egyenrangúbbak" lehetnek majd. -Látja doki, maga fél. Ha nem félne, nem kérne ilyet. Fél, hogy magára hívom az embereim és megöljük. Pedig hamarabb ölnék meg bárkit a sajátjaim közül.-Nevetett.-Ahogy az operában is félt. Csak nem ismeri el. Azt hiszi, hogy ártani akarok önnek, vagy átverem, pedig nem. Sértő a feltételezés. Egy őrültnek nem kell hazudnia. Igaz, az, hogy Braxton őrült volt-e, vagy sem az már egy másik kérdés. Valaki szerint igen, valaki szerint nem. Nézőpont és élethelyzet kérdése volt mikor minek tűnik. Újfent méregetni kezdte kicsit a dokit, közben bekötötte az övet. Testesebbnek és erősebbnek tűnt. De vajon maga alá is tudná gyűrni? Fizikai harcban nyilván erősebbnek tűnhetett, de vajon mennyire érthet az önvédelemhez? Annyi bűnöző fordulhatott meg a kezei alatt. Biztos tanult pár jó fogást. Igen. Nehéz ellenfél lenne. De Braxtonnak kb. húsz éves rutinja van már a közelharcokban és sokkal agresszívabb, gyorsabb és kreatívabb. Bizonyára megtalálná azokat a fogásokat és módszereket, amivel pillanatok múlva leteríthetné. És nem lenne rest bevonni különböző eszközöket, mondjuk egy székkel "agyonverni", vagy addig verni a fejét a falba, amíg be nem reped a koponyája. Vagy ott a konyhakés, feltépni egy padló deszkát, arcába ütni egy csillárt, vagy bevetni a sok-sok éles francia kártyát, melyből pár darab most is lapul nála. Lehet már nincsenek nála a régi kellékei: Mérgesgázos kalap, sokkolós sétapálca, elektromos és füstölős kesztyű és a többi, de még most is rejlenek nála olyan dolgok, amikre Shane nem is gondolhat. Legyen akár a cipőjébe rejtett tőrpenge. Elég csak megnyomni egy apró gombot a cipőtalp oldalán és a cipő orrából egy penge tőr elő. Braxtonnak mindig megvoltak a módszerei. Tehát elsősorban nem a félelem tartotta vissza, hogy mi vár rá, sokkal inkább az állandó feltételek. És az igazságtalan feltételek. Ő persze senkitől nem kérte el a mobilt a gálán. Nem tetszett neki, hogy Shane minden áron orvul a maga malmára akart hajtani minden előnyt és csak feltételt feltétel hátán szab. -Hé, én nem tartom magam reménytelennek. Félre értés ne essék. Sőt. Elégedett vagyok azzal, ami és aki vagyok, csak szeretném többre vinni. Nagy karrier áll mögöttem. És lehet az, amit maga mond nem egyenértékű, de az igen, hogy megmentett egy sorozatgyilkost a haláltól. Emlékszik? Akkor azt minek nevezné? Szánalomnak? Akkor is jóságos tett volt, ha szánalomból tette.-Nevetett. Szemeit odasandította a rendőrökre és szinte biztos volt benne, hogy emberei már rég tisztázták a helyszínt. Eltűntették a bizonyítékokat, fertőtlenítős vízben elmosogattak mindent, amiben méreg és ellenszer volt és csak páran maradtak, akiknek nagyon fontos szerepük van a történetben. -Tudja, hogy van a mondás. Először szeresd magad és adj magadra, utána jöhetnek mások. A buddhizmus is azt tanítja, hogy a szeretetet magadon kell elkezdened. Utána ha már őszintén szereted magad, elkezdheted kiterjeszteni a szeretetet a hozzád közel állókra és ha ez is megvan, akkor a többi emberre is. A közeledő kereszteződésre nézett. -Beszélgessünk el egy süti és kávé mellett. Én fizetem. Utána megnézhetjük a maga játékát is, de kérnék előtte egy kis időt. Még egyezkedjünk és egyeztessünk előtte.-Mondta, hiszen nem akart azonnal beleugrani a fekete levesbe.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 12:52
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Szoktam adakozni, így nincs lelkifurdalásom, mert én jobban keresek az átlagnál. Na meg hát úgy gondolom, hogy a kemény munka bizonyos esetekben meghozza gyümölcsét. És még csak drágán sem dolgozom. A hírnevemet sem én alkottam meg, mint inkább... a pácienseim. - pillantok felé, még az álló kocsiban, mielőtt beindítanám a motort. Az bizonyos, hogy egy-egy komolyabb és sikeresen elvégzett rendőrségi ügy után, a sajtó mindig kiemelte a nevem. Ehhez pedig elég volt egy cikk, hogy újra s újra megkeressenek. Persze mindig van bukás is, amit szintén előszeretettel hoznak nyilvánosságra, de egyenlőre azok eltörpülnek a sikerek mellett, gondolom ezért is keresnek fel még mindig újabb ügyekkel. Gondolom, ezért keresi a társaságom Mr. Braxton is, ahelyett, hogy inkább az előző orvosai agyára menne. És feltételezem ezért néznek rám ferde szemmel a rendőrségen, ha visszautasítok egy esetet, mert külön kértem őket, hogy egy ideig ne keressenek meg velük. Mikor Braxton az egyenrangúságról kezd el beszélni, pláne ott, ahol kiemeli, hogy tart attól, hogy olyan helyre viszem, ahol én leszek előnybe vele szemben, nem tudom megállni, hogy ne nevessem el magam. Nem azért, mert bolondságokat beszél, hanem mert én tudom, hogy annak tudatában, amiket én tudok, bolondságokat beszél. Tudom, hogy fél, és ez rendben van. Aki mindig másokra támaszkodva harcolt és győzött, hozzászokik, hogy ő csak mutogat egy irányba és ossza az észt, de mikor szemtől szembe kerülünk és csak ő és az ellenfele van, nyilvánvalóan meghátrál. Orvos vagyok, nem rendőr vagy katona. Úgy gondolom bizonyítottam már, hogy nem vagyok egy erőszakos fickó. Ergo, nincs mitől félnie. - Mr. Braxton, maga elcsalt engem ide, és mások megölésével fenyegetett, ez nem becsület. Az pedig, hogy én kihívtam a rendőrséget, lényegében majdnem, hogy egyenlővé tette a dolgot. A méreg miatt a "lényegében". Magával ellentétben, nekem nincsenek illegálisan lefizetett embereim, akiket hívhatnék. A játékom pedig megkívánja, hogy csak is kizárólag kettesben legyünk, mert ez egy privát játék, ami nem kívánja meg a nyilvánosságot. Nem kérem el a fegyverét, pontosan azért, hogy megbízzon bennem, mert én nem fogom bántani. És, amíg ránk nem talál valaki, addig bizonyosan más sem. Az én telefonom jelenleg nem csak a munkám miatt nélkülözhetetlen, de éppen azért is, hogy a titkárnőm értesítsen, ha esetleg a rendőrség a nyomunkba eredne, amire kevés esélyt látok, de biztos, ami biztos. Arra kell, hogy biztosítsam afelől, hogy minden rendben van. Persze, ezt maga is elmondhatná ugyanezt az embereiről, de higgye el nekem, ahová megyünk, egy percig sem lesz kiszolgáltatva, sőt... - és itt észbekapva mutatóujjam a számhoz emelem, mint egy megállítva, hogy kibukjon az információ, aminek nem kellene. - A "sőt"-öt, inkább hagyjuk akkora, ha már ott vagyunk. - teszem hozzá. Jelenleg annyira bízom benne, mint amennyire ő is megbízik bennem és hajlandó megszabadulni a telefonjától. Nyilván, így is lehet bármi, ami által bemérhetik, de én meg tettem a tőlem telhetőt. Ki tudja, mire vége a játéknak, függetlenül attól ki fog nyerni, lehet jobban megbízik majd bennem, mint a munkavállalóiban. Ami elég furán hatna, de kinézem belőle. - Igen, nos, ha belegondol, félhettem volna a páholyban is, vagy, amikor beléptem az operaházba, vagy, amikor megjelentem a túszdrámánál... Nem, ez egyszerűen arról szól, hogy a játék megköveteli a privátságot. Ha úgy vesszük sok mindenkire tartoznának az ottani dolgok, de úgy gondolom, nem mindenki alkalmas rá, hogy egyáltalán tudjon róla. Még a végén saját magát hozná kellemetlen szituációba. Aztán engem okolna, hogy miért nem voltam erőszakosabb. Én a szemeim forgatnám rá, hogy de hát szóltam, maga pedig toporzékolásba kezdenek. - pillantok a végén mosolyogva Braxton-ra. Mert lássuk be, ez bizony simán megtörténhet. - Mindazon által jó tudni, hogy kutyába se veszi az embereit. Én a maga helyében aggódnék a lázadók miatt. Ami meg az őrülteket illeti... az őrült sokszor magam sem maga is elhiszi már, hogy az hazugsága az ő igazsága. És lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha anno külön kiemelte volna, hogy nem őrült. - sandítok felé, hogy akkor most ki hazudik kinek. De pont erről beszéltem az előbb. Hogy az őrültek, kiknek ujjai közt válik folyékonnyá a világ, fogalmuk sincs már, hogy amit igaznak hisznek, valójában saját elméjük csapdája. - Ezt még maga sem hiheti el, Mr. Braxton. Ha valaki új életet kezd, az nem folytatja az előző karrierjét, ha pedig változtat rajta, az már nem az előző karrierje. Nem lehet csak úgy átfedéseket kreálni a múlt, jelen és jövő közt, ha valaki "megújul", pláne, mert elég változékony. - magyarázom, és közben már félúton vagyunk, távol a tett helytől. Még a rendőröknek sem szúrunk szemet. S nem, nem azért vagyok ennyire laza és biztos a dolgomban, mert már ráztam le zsarukat, vagy, mert korábban esetleg valami versenyautóval rendelkező bérgyilkos lettem volna. - Igazából szerintem, az aligha bizonyít bármit is, tudatában voltam, hogyha el is oltom, nagy eséllyel belehal a sérüléseibe. - magyarázom, bár tény, hogy ezt nehéz is volna teljesen másra fogni. Tény, hogy a halálát azért nem akartam. De nem volna jó ötlet belátni, hogy igaza van. - És mi van, ha az ott lévő kamerák miatt tettem? Orvos vagyok, és ha a kamerák előtt hagytam volna szénné égni, azt hiszem a munkám is megszűnt volna létezni... Ezt pedig nem kockáztatnám. - pillantok rá egy újabb piros lámpánál, noha már nem aggódonom, hiszen távol vagyunk a helyszíntől. Bár nem tudom, mit ért az egyezkedés alatt, de a kávé és a süti tervben volt, így végülis nem probléma. De ha megint veszélyes ötletekkel áll elő, a játék könnyen bukhat és akkor meg lehet, hogy a következő állomás valóban a rendőrség lesz. Mindenesetre leparkoltam az egyik általam is ismert, de ritkán látogatott cukrászdába, ahol ilyen tájba már tömeg se nagyon volt. - Akkor egy gyors szünet, és haladunk tovább, mert ki tudja, meddig fog tartani a játék. - sóhajtom leállítva a kocsit, majd kikapcsolva az övem. Már a kocsiból kiszállva is láttam, hogy nem lesz tömeg, de azért akadnak bent gyerekesek is, a hangzavarból ítélve. Belépve pedig valóban csak néhány asztalnál ültek, bár meglepő módon, csak két kisgyerek volt a helyiségben, de a hangos örömködésük olykor felért még kettővel. - Ne rontsa el a játékot a háttérben szervezett terveivel, kérem. Én sem vittem a rendőrségre vagy a diliházba, mert szeretném kivitelezni a dolgot, abba pedig nem fér bele semmi külsős "segítség". - magyarázom idebent már szándékosan nem említve nevén, mert előbb lebuknánk, mint gondolnánk.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 13:57
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
Braxton a szemeit forgatta, amikor ismét csak az egyenlőségről beszél. -Persze. Ha maga mondja, akkor egyenlőség-egyenrangúság, ha én mondom, akkor csak belemagyarázás. Tudja mi maga? Egy kistestvér, aki folyton sír anyuci szoknyája mellett, ezért anyuka elhiszi neki, amit mondd. Ha meg éppen nem, akkor maga a nagyt estvér, aki már felelősségteljes és megbízható, ezért elhisznek neki mindent. És én vagyok a középső gyerek, aki szavahihetetlen, becstelen, megbízhatatlan. De nem baj. Nem baj. Megszoktam már. De ne féljen, lesz ennek ellenszolgáltatása.-Mondta már-már hisztisen. -Viszont kikérem magamnak a vádat, mert egy szóval sem mondtam, hogy nem lehetünk kettestben. Nekem nincs ellenemre az édes kettes. "Az én telefonom jelenleg nem csak a munkám miatt nélkülözhetetlen, de(...)" -Jaaaj igen, ja. Oké. Akkor az én telefonom is azért nélkülözhetetlen, mert engem is azon értesítenek. Ha a besúgom nem tud elérni telefonon, akkor nem tudtam volna meg, hogy jön a rendőrség és talán már bilincsben lennék, hála magának. Továbbá én is ezen a telefonon tartom a kapcsolatot mindenkivel. De egy valamibe bele megyek. Keresünk egy félre eső helyet. A telefonjainkat otthagyjuk egy ládába zárva, elásva. Elmegyünk játszani és ha végeztünk, akkor visszamegyünk, kiássuk és minden rendben. Szerintem ez igazságos. Hallgatta tovább, amit sértés követett. -Nem szoktam toporzékolni. Tény, hogy morgolódom, de nem vagy öt éves. "Lázadók miatt". Egy pillanatra elmerengett. Eszébe jutott miként végzett miss. Graffal, amikor az ellene fordult. Azóta már a föld alatt rohadt. -Igen... ebben van valami... Ismét némi kioktatás, de már fel se vette. -Tudja mi a maga szuperképessége? Képes még egyetlen kimondott szóban is megtalálni a hibát és kijavítani. Fel fogom venni kazettára, amikor beszélgetünk és hallgassa vissza. Még a végén kiderül, hogy hazugság az életem és valójában békés, ártatlan pincér vagyok a koreiai negyedben.-Nevetett. Azt pedig hiába tagadta, Braxton tudta mi az igazság a megmentése felől. Minden esetre hálás volt neki, talán jobban is, mint kéne. Neki köszönheti az új életét.
Kiszállt a kocsiból. -A játék, a játék. Már nagyon kíváncsi vagyok. Hurkot dobunk egymás nyakába és próbára tesszük egymást? Ki szorítja meg annyira a hurkot, hogy a másik belehaljon? Ennyire ne bízzon meg bennem.-Veregette vállon és kacagott. -Én egész este ráérek, de gondolom maga nem ennyire szabad ember.-Indult meg befelé a cukrászdába.-Nekem mára már nincsenek terveim. Amúgyse vagyok akkora tervező, csak egyszer-egyszer, ha nagyobb volumenű ötleteim akadnak. De, amit mára terveztem úgyis gallyra lett vágva, tovább pedig már csak úszom az árral. A pulthoz ment, ahol egy epres torta szeletet választott és kért egy fekete kávét. Megvárta, hogy a partnere mit kér, majd fejben össze is adta az árakat és letette a pénzt, majd találomra választott egy asztalt és a süteménnyel, kávéval le is ült.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 14:29
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Az ötlete, miként hajlandó megválni a telefonjától borzasztóan rossz ötlet volt, de ha ebből nem engedek, akkor sosem vágunk bele az ötletembe. Így végül beadom a derekam, az előzőekre már nem is reagálva. - Rendben. De ezzel főleg magát sodorja veszélybe. - figyelmeztetem, mert, ha a rendőrök utánunk jönnek és meglátnak minket, azt fogják gondolni, hogy ő rabolt el engem. Ezt igazából még fel is használhatnám ellene. Szóval reménykedjen, hogy magunkra leszünk hagyva. - Hát öhmm... - biccentettem egyszer oldalra fejem, mint, aki kételkedne a mellette ülő szavaiban, mert bizony kételkedem benne. Lehet nem toporzékolás, de kiszokott fakadni, és ez is épp elég sok fejfájást okoz. - Erre nem tudok igazán mit mondani. Ha egy csavar rozsdás vagy hibás, azt javítani kell. Más különben ki tudja milyen következményei lesznek. - jegyzem meg neki, de halkabban, mert úgy veszem ki szavaiból, hogy már megint amiatt ideges, mert... "flegma" vagyok. - Nem, azt nem hinném. Viszont az gyakori eset, hogy a gyilkos ösztönöket fizikai fájdalmak okozzák, ha nem is mindig lelkiek. A tigris támadhat azért az idomárra, mert alapvetően ez van az ösztöneiben, vagy, mert rosszul bántak vele. De van, amikor az ingerületét egy szálka okozza a mancsában. A fejfájástól szenvedő is idegen, ha közben még beszélnek is hozzá... - magyarázom el az általam tanult elméleteket, amiknek van alapja és logikája is. Eközben pedig meg is érkezünk a cukrászdába, ami éppen csak annyira van tele, hogy ne tűnjön fel a jelenlétünk. - Inkább olyan, mintha mind a kettőnk egy-egy pallón állna, de egyikünk sem tudja, hogy mi lesz, ha leugrik. Talán megmenekül attól, hogy elzsibbadjon a lába a deszkán ácsorogva, de az is lehet, hogy egy feneketlen kútba esik. Ki tudja... - vonok aprón vállat, miközben a pulthoz lépünk. - Nem bízok, éppen ezért van szükség a feltételekre. - válaszolom még hozzá, majd utána én is kérek egy szimpla espressot és leülök vele szembe a választott asztalnál. Ott aztán gyorsan megint lecsekkoltam a telefonomon, hogy minden oké-e, majd el is tettem. Megízesítve a kávét egy cukorral, bele kortyoltam, aztán hátra dőltem. - Amíg ott nem vagyunk, nem beszélhetek a helyszínről, noha ott már igazából nem lesz szükség rá, mert a helyszín önmagáért beszél majd. Ami pedig magát a játékot illeti, nem mondhatok többet annál, mint amennyit az operaházban. Itt nem a fizikai erő számít, és vért izzadnia sem kell, hogy döntsön. De azért meg lesz benne a kihívás. Nekem, és magának is... legalábbis így terveztem. - nézek rá, mert ennél többet nem mondhatok, így tehát a falatozás alatti idejét, más témával kell elütnünk. Ha csak be nem falta két evésre, ami nem volna túl gusztusos, de kinézem belőle. - Köszönöm a kávét... - teszem még hozzá kicsivel később, mielőtt még udvariatlannak találna. - Volt már rajtam kívül olyan... ellenfele, akivel egy-egy alkalommal leült meginni egy kávét? - kérdem feldobva egy témát, ha ő netán nem tenné, illetve érdekel is, mi az a dolog, ami által úgy döntött, hogy nem csak főellenségének kiált ki, de még a pozitív időtöltésre is hajlandó velem. Egyszerre nem lehet valaki ellenség és barát.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 15:45
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
-"Megmenekül attól, hogy elzsibbadjon a lába."-Kacagott.-Imádom! Ez ám a humor. Látja, ezt értékelem. A jó humort. Bár tény, hogy azon is remekül tudok szórakozni, amikor arcokat vág, vagy kiakad. Azon már meg sem lepődött, hogy Shane nem volt hajlandó többet mondani, de nem is várt többet. -Rendben. Akkor benne vagyok. Elmegyünk, elássuk a ládában a telefonunk és elmegyünk játszani. De szeretek nyugodtan enni. Azt a pár percet már lazán kibírja.-Vonta meg a vállait és kényelmesen elkezdte eszegetni a tortáját. -Szívesen.-Felelte, mikor társa megköszönte a kávét. A kérdésén csak pár percet gondolkodott, de azt is csak azért, hogy a válasz összeszedett legyen. -Nos... attól függ. Nem csak sütizni, kávézni, vagy baráti csevelyre. Voltak mások is. Nem vagyok az a fajta, aki mindenkit megöl, ellenben mielőtt megtámadnám őket szoktam nekik turmixot és popcornt is adni. Vannak, akiket megölök, vannak, akikkel lazán elvagyok. De értem a kérdést. Nem szoktam mindenkivel ilyen jó viszonyt ápolni. A jó viszonyt mindketten tisztázzuk magunkban és értsük úgy, ahogy szeretnénk. De magát mások fölé is emelem. Nem tartozik az adósok közé. Maga nem egy Abraham, vagy egy Manuel. De nem is egy Fahrye. Hiszen nem tartozik nekem semmivel, amiért életben hagytam. Akár most is megölhetném. Itt van egy az üveg pohár. Eltöröm és elvágom a torkát. De nem teszem. Maga különleges, Dr. Webster.-Evett egy kicsit a tortából.-Maga azon kevesek egyike, akikben látok valamit. Egy olyan embert látok, aki ki tud engem egészíteni. De valahol pont olyan, mint én. Maga is ép olyan különc, mint én. És ép olyan magányos is. Egyetlen társa, vagy társai az alkalmazottak és a kollégák. Maga a jó célt szolgálja, maga a segítő. Még ha pénzért is teszi, vannak önzetlen percei. Vagy adakozik. De én... én vagyok a sötétség. A gonosz, aki mások élete árán nyerészkedik, vagy kedvtelésből öl. Maga segít embereknek és fizetik, én megölök embereket és elveszem, amijük van. Maga támogatja és tiszteli a jogrendszert és az igazságszolgáltatást, én meg akarom semmisíteni. Maga rendszerető, következetes, én pedig ellubickolok a káoszba és rendetlenségben. Maga inkább otthonülő típus, én szeretek jönni, menni. Maga higgadt és kimért, én izgága és könnyen leszek ingerült. Maga megnyugvást ad az embereknek, én félelmet és szorongást keltek. Maga városias és modern, én kissé maradi és cirkuszias. De még lehetne sorolni a dolgokat. Maga az én ellentétem, mégis tökéletesen kiegészítjük egymást. Ez olyan, mint egy torz kép. Félbe vágunk két teljesen elütő festményt, majd a fél-fél darabokat egymás mellé tesszük. Nem passzolnak, teljesen elütnek egymástól, de mégis kellemes a szemnek a látvány. Érti már?-Vigyorog. Ismét eszegetett a sütiből és kávézgatott. Furcsa, kedves pillantásokat vetett a férfi felé. -Magával jól el is lehet játszani, szórakozni, bár nem kimondottan vevő az én mindenféle játékaimra, egyszer meg fogom találni azt, ami nekem is jó és önt is le fogja kötni. És a kockázatokat is vállalja majd. Most még be kell törnöm magát, de sikerülni fog. Ne tévessze meg a látszat, hogy most hajlok a dolgai felé. Lesz olyan, amiből majd nem fogok engedni. Most még kedves és készséges vagyok, de lesz, amikor maga lesz a legnagyobb kényszer helyzetben és azt fogja tenni, amit én mondok. Türelmesen kivárom, hogy eljöjjön ez a perc.-Sejtelmesen elmosolyodott és nem mondott semmit, ami konkrét lenne. Lassan elfogyott a süti fele. -Mindenkinek megvannak a gyenge pontjai, és idővel csak több lesz. Egyszer önnek is lesz olyan pontja az életében, amit ha megtalálok és megragadok, egyből térdre rogy előttem. Mert maga... bár különlegesebb az átlagnál a szememben, attól a társadalomban még ugyanolyan szerepet tölt be, mint bárki más. Ugyanazok a gyengeségek vonatkoznak önre is, mint másokra. Az átlag embereknek ott vannak a férjek-feleségek, gyerekek, anyák-apák, szeretők, imádott állatok, stb. Na és nekem? Én bárkit meg tudok zsarolni a szerettek életével, a házával, hogy ne legyen földönfutó, a testükkel, hogy ne csonkítsam őket meg. Ne kínozzam őket tovább. Mr. Hyde is beadta nekem a derekát, amikor ketté akartam fűrészelni. Már az oldalát vágtam a pengével, amikor megadta magát. Minden emberen van fogás. Magát is megkínozhatnám, megcsonkíthatnám, de nem teszem. Nem fogom tönkre tenni a szeretett játékomat, hiszen akkor már nem érnék vele semmit. Egy törött játék rossz játék. Mondja, engem mivel tudna megfogni? Nincsenek élő rokonaim, nincsenek gyerekeim, nincs párom. Az embereim élete nem érdekel. Mi van még? A házam, a pénzem? Pótolom. A testem? Nem számít, vágja le a karom, a lábam, égessen meg. Ezeken már túl vagyok. Nem barátom. Rajtam nincs fogás. És ezért vagyok ép olyan veszélyes, mint azt sokan helyesen hiszik. Nincs semmi, ami annyira számítana az életben, hogy feladjam. Talán a szabadságom, de mint a mellékelt ábra mutatja, azt pillanatok alatt visszaszerzem. Annak ellenére, hogy beszélt, a hangjára figyelt. Kellően halk volt, hogy csak Shane hallja és kellően távol is ültek másoktól. -Magán is lesz fogás. Egyszer lesz és én meg fogom találni. És fájdalmas lesz.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 17:24
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Elsandítok felé, mert megérdeklődném, mikor látott engem kiakadni, de nem teszem. Hagyom, hogy olyan dolgokat lásson, amik nem a valóságot tükrözik. Mert ha most ébredne rá, hogy mi történik körülötte, azaz én problémám lesz, mert mindent teljesen újra kell gondolnom. - Egy pillanatig sem sietettem. - csóválom fejem, elvégre nekem is ott a kávé, és addig is átgondolhatok még néhány dolgot. De azért érdekelt néhány dolog miértje. Ezért is kíváncsiskodtam. Az üres fenyegetéseket, vagy annak elképzeléseit, mint eddig, most sem veszem magamra. Tisztában vagyok a helyzetemmel és ami azt illeti, az ő helyzetével is. Aggódni meg majd akkor fogok... nos, igazából példát sem tudnék rá mondani. Nem egyszer próbálkozott már be, és elég vegyes próbálkozásai voltak. Egyik sem jött be. Nem azért, mert nem félek a haláltól, hanem, mert tőle nem félek. Ha eljön a vég, azért meg hülyeség volna aggódni. - Azt erősen kétlem. - pillantok rá egy halovány, sokatmondó mosollyal arcomon, miközben finoman megkopogtatom körmeim hegyével a kávéval töltött csészém. Persze bolond volnék kivívni magam ellen így a sorsot, de, mint mondtam, sosem rémítettek meg az üres fenyegetések. Nem kezdem részletezni, mert felesleges, és idővel ő is rájön, hogy butaságokat beszél, de a hüvelykujj nem olyan, mint egy gyűrűs vagy kis ujj. A hüvelykujjnak fontos, evolúciós szerepe van. Lényegében elengedhetetlen a fogáshoz, annak stabilitásához, és hatékonyságához. Már a perzsák, illetve a rómaiak is gyakran levágták a férfi rabszolgák hüvelykujjait, így dolgozni tudtak, de alkalmatlanok lettek a fegyver stabil megfogására. Persze egy fél lábbal rendelkező is futhat versenyt, de attól még nem fogja lehagyni két lábú társait. Szóval tulajdonképpen ki van szolgáltatva, de csak is a maga hibájából. Ha elveszem a telefonját, nem lesz anyuka, akit hívhasson, hogy a szoknyája mögé bújjon. Akkor pedig könnyen kibújik a szög a zsákból. Mindenesetre figyelmesen hallgatom válaszát, mert érdekel a miértje. Az, hogy kiegészítem nem válasz, hiszen példa nélkül elég nehéz elképzelni. A tűz és a víz sem feltétlen egészítik ki egymást, sőt, bizonyos mennyiségben inkább kártékonyak egymásra. Az tény, hogy teljes mértékben ellentétei vagyunk egymásnak. Bár... itt ott akadnak közös vonásaink. Az utolsó példára viszont összevonom szemöldökeim, mert egyáltalán nem találom helyénvaló példának. - Az utolsókkal nem értek egyet, ami a festményt illeti, de ugye ízlések és pofonok. - válaszolom, mielőtt belekortyolnék a kávéba. Kicsit változik a viselkedése, bár ez nem meglepő. Csapdában érzi magát, és az effajta szorításokkal próbál hatást gyakorolni rám. Ez azért furcsa, mert ismer már, tudja, hogy ezzel előtte sem járt sikerrel. Mondogathatja akárhányszor, de kettőnk közül, ő volt, aki öngyilkosságba menekült és csak a jó voltamból élte túl. Részben az én jóvoltamból... Viszont a mondatai az alapján elég nagyot ütnek, ahogy gondolatban fordítok a helyzetünkön. Akár én is mondhatnám neki ezeket, mindegyik pont illik rá. Én is csatlakoztam a játékához, ám mivel a játéka nem volt elég alaposan átgondolt, és mindenféle biztosíték nélkül kényszerített bele, nem voltam hajlandó játszani. Az, hogy ezúttal - csak mert én is így tettem - ő is kihátrált a játékomból, nem azt fogja jelenteni, hogy hibáztam, hanem azt, hogy fél, és ez mögé akarja rejteni azt. - Igen... Meg lehet, hogy ez a kulcsa a dolognak... - bólogatok, még rájátszott arc mimikával is jelzem, mennyire hiteltelennek tartom szavát, és valójában csak pimaszságból bólogatok rá. - De remélem ezt nem megint úgy akarja elérni, hogy felgyújtja magát... Mert ha véletlenül elfelejtem használni a tűzoltókészüléket... nos... akkor maga nagyobb bajban lesz, mint én. - húzódik mosoly arcomra, ahogy rá tekintek, bár meg lehet az elmondottak végett, kicsit ördögien hathat az egész, pedig nem akarom én kihozni a sodrából. - Egyszer biztosan... - bólogatok, bár félreértés ne essék, nem lelkesíteni szeretném. Noha szerintem nincs is rá szüksége. - Ahogy maga is. Végtére is csak egy ember. - vonok aprón vállat, de nem szándékozom a szavába vágni, inkább csak teszek egy-két rövid megjegyzést, amíg levegőt vesz két mondat közt. Biztos a cukor teszi, vagy a kávé, attól érzi már megint elemében magát. Na majd, ha végre ott leszünk már. Mert bízom benne, hogy akkor is épp olyan beszédes lesz, és nem egyből toporzékolni kezd. - Ehhez képest, most még is a játéka játszik magával. Hát hogy van ez? - jegyzem meg fél hangosan. Noha nem értek egyet a többivel sem. Egyedül abban, hogy mindenkin van fogás, igen, még rajta is. A felsoroltak pedig épp úgy jellemzőek rám is. Hiszen nem rég mondta... magányos vagyok. - Gondolom nem hallott még a zsírembóliáról, ha ilyen merészen dobálózik az amputálással. Javaslom, hogy olvasson utána, nehogy a nagy önfeláldozásában már a következő ujjánál... tudja... - és ujjammal imitálom magamon a nyakát ért vágást, tehát a halálát, és még hangot is adok hozzá. A nem is annyira sorok közti fenyegetésére pedig elmosolyodom. - Ó, higgye el nekem, már akkor is elég migrént okoz, mikor egy alsós példát kell magának elmagyaráznom. - forgatom szemeim, és látván, hogy elfogyott a sütije, én is lehúzom az utolsó kortyot, aztán felkelek. - Na indulás, mert én tényleg nem érek rá. - sóhajtom és a székem is betolom, illetve kifelé menet el is köszönök, bízva benne, hogy jön utánam. Én a magam részéről be is ülök a kocsiba, majd még egyszer rásandítok a telefonomra, hátha Nora idő közben aggódni kezdett, de egyenlőre minden rendben. Ha pedig ő is beült és bekötötte magát, beindítom a kocsit. - Nem kell láda, van praktikusabb megoldás is. - szólalok meg, és ha neki sincs ellenére, úgy elindulok az egyik közeli kis bevásárló központhoz, ahol be se megyek a parkolóba, csak leparkolok a szélén. - Nem leszünk el napokig, szóval ez is megteszi... - szállok ki a kocsiból és az épülethez tartozó csomagmegőrzőre bökök. Csak bedobjuk a telefonokat és majd ha visszajöttünk kivesszük. Ennyi. Nem kell még ásni is vagy ilyesmi. Amennyiben pedig hajlandó ebben együtt működni, úgy vissza csüccsenhetünk a kocsiba és már mehetünk is a helyszínre.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 17:52
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
-Ha, ha, ha. Maga ma nagyon vicces ember. De ez lesz a beceneve. Poroltós. Mr. Poroltó. Sam a tűzoltó.-Nevetett.-Én nem állok a játékok útjába. A játékoknak épp annyi joga van játszani a játékossal, mint a játékosnak a játékkal. Hisz egyik sem ér semmit a másik nélkül. Mit ér a játék, ha nincs játékos, és mit ér a játékos játék nélkül? Gondoljon bele. A játék és a játékos egymással játszik. Legyen az egy kvíz játék mondjuk. A játékos megválaszol egy kérdést a kvíz játékban. A kvíz játék ad egy új kérdést, amit a játékos megválaszol. Ez a kölcsönösség. A kölcsönhatás. Utalgatásait és sértegetéseit figyelmen kívül hagyva eszi meg az utolsó falat süteményt és issza meg ő is maradék kávéját. Követte. -Jaj az elfoglalt ember. Otthon öt gyerek sírva várja és két feleség is aggódik a hollétéért. Igaza van. Hát rohanjunk. Siessünk. Vár a nagy család.-Nevetett fel. Az utat figyelte, majd bekapcsolta a rádiót a kocsiban, hogy keressen egy adót, ahol jó popdalok szólnak. Egy jó kis Lady Gaga zenénél állapodott meg, ahol pont az Alejandro c. dala szólt. "Don't call my name Don't call my name, Alejandro I'm not your babe I'm not your babe, Fernando " Braxton lábai azonnal ritmusra kezdtek járni és néha ő maga is bele énekelt. Amíg meg nem érkeztek jól el is volt, ám, amint meglátta és meghallotta mit tervez, arca elkomorodott és mogorva lett. Már-már hitetlen. -Maga annyira városi gyerek. Semmi érzéke nincs a kalandossághoz. Hol van itt az élmény? A kincs elásása, a betemetés élménye, hogy megjelöld X-el a helyet, ahol később ásni kell. Maga nagyon rossz kalóz lenne. Hát nem volt gyerekkora? Természetesen ettől függetlenül előadta a telefont és eltette a doki mobilja mellé. -Tessék. Légy boldog.-Megvártam, amíg bezárja, utána visszaült a kocsiba, ahol immáron Madonna énekelt.-Na, menjünk, mert szét vet a kíváncsiság dokikám.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 18:47
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Léteznek gyűjtői darabok is, és attól az még játéknak számít. De értem mire akar célozni. Végtére is ezért halt be az ön kvíz játéka is. Mert nem volt partner hozzá. Mert a készítője félvállról vette az egészet. - bólogatok aprókat. Látom, hogy újfent feléled a koffein is cukor hatására, próbál ellenállni, és most még inkább csak elengedi a füle mellett megjegyzéseim. Ez jó. Inkább, mint, hogy a földhöz vágja magát és elkezdjen hisztizni, mint egy 5 éves. Mert akkor megint jöhetnék azzal, hogy megmondtam. Ő meg még jobban rázendítene. Letartóztatnák, és a biztonságkedvéért még egy felnőtt pelust is kapna. Na persze, engem hibáztatna. Ami azt illeti, a család nem is - lévén, hogy nincsenek - de mindenki más a keresésünkre fog indulni. Szóval igen, mondhatjuk, hogy elfoglaltak vagyunk. De legalább is sietnünk kell. Kocsiban sosem hallgatok rádiót, elvonja a figyelmem, de neki hagytam, had élje ki magát míg lehet. Amúgy sem olyan hosszú az út. - Szerencsére azok az idők már elmúltak. - jegyzem meg halkan, leginkább azért, hogy ne reflektáljon rá, közben pedig bezárom a kis szekrényt, és igazából már csak oda kell érnünk. Miután pedig beültünk, beindítottam a motort és kezdetét vehette az út. Bíztam benne, hogy nem találja ki idő előtt merre lesz az arra, noha tettem felé utalásokat. A városból kiérni egy negyed óra volt, de csak mert nagy volt a forgalom ebben az időben. Városon kívül pedig a megadott határokon belül igazából a gázra léphettem. Útközben azért olykor elsandítottam a visszapillantó felé, mert kellemetlen volna, ha belecsúsznánk egy random igazoltatásba. Ez azonban szerencsénkre nem történt meg. Ugyanakkor tudtam, hogy így sem lesz sok időnk. Szóval már most gondolkodhatok mit csinálunk, ha félbe kell hagyni a dolgot. Mindenesetre a vezetés közbeni agyalással csak úgy repült számomra az idő, így mire észbe kaptam már le is tértünk az autópályáról. Ha még most sem volt számára ismerős a hely, az bizony elég szomorú. Nem mi vagyunk az elsők, akik jártak már a cirkuszában azóta, sőt... Így lényegében ki van taposva az út, viszont az tény, hogy ettől függetlenül nem árt az óvatosság, ugyanis manapság a hajléktalanok is előszeretettel veszi birtokba azt, ami nem az övék, és elsőre úgy tűnhet, másé sem. Onnan tudom, hogy ma nem lesz itt egy rendőr sem, hogy utána jártam, mikor és meddig járőröznek erre. Saját ügyeim végett jártam ide olykor, olykor, és ez még nem is büntetendő. Éppen csak nem szóltam róla mindenkinek. Olyan helyen parkoltam le, ami ugyan szemet szúrhat, viszont könnyebb lesz elhagyni a helyet. Azért a reakcióját megvártam, mert őszintén szólva bármit kinéztem volna belőle. Sértődő duzzogást, végtelen örömöt, emlékeket idéző merengést, múlt idéző dühöt vagy szomorúságot. Ez ugyan meghatározhatja a játék menetét, de magát a játékot nem. - Úgy gondoltam, adunk még egy esélyt a múltkori esetnek. Kissé elkapkodta a dolgokat. Minden helyes válasz, tett, egy jó pont. Amennyiben úgy dönt leállíthatja a játékot, és ahogy korábban mondtam, nem fogom erőltetni a dolgot, de azzal azonnal eldől a játék vége. Nem lesz visszakozás, nincs meggondoltam magam. - veregetem vállon, és én ki is szállok a kocsiból, megvárva míg követ. - A legutóbb, láttam valamelyik sátorban egy zongorát is. És ne aggódjon, nem hagytuk éhenhalni a kutyáit, bár elég macerás volt összeszedni őket. És egy kutyáknak szánt átképzőbe kerültek. - magyarázom, mert azért én sem vagyok egy szörnyeteg. Az megint más dolog, és nem is osztom meg vele, hogy sajnos a befogáskor az egyikük elég durva sérüléseket szerzett a rendőrök jóvoltából, így amputálni kellett a hátsólábait. Maga a hely nem sokat változott, bár egy-két rendőri szalaggal azért körbe van kerítve itt-ott, amit az időjárás már kicsit megcincált. Alapvetően az apja cirkuszába vittem volna, de arra valóban épült már más. De úgy gondolom ez is megteszi. - Anno említette, hogy sokat kreatívkodott... Esetleg most megmutathatná a munkáit... Vagy siet valahová? - néztem rá.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 19:31
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
Braxton félválról vette a helyzetet, menet közben is leginkább csak a zenével volt elfoglalva egészen addig, amíg el nem unta magát. Nem akarta Shanet fárasztani, látta, hogy a zene is zavarta kicsit és a vezetésre koncentrált, így lehunyta szemeit és lazsálásba kezdett. Picit talán el is szuszókált, ám a fékezésre magához tért. Körbe nézett, majd olyasféle ordítás vitt végbe tátott szájjal, mintha egy idióta lenne, aki megijedt valamitől. Ha nem ült volna, még hanyatt is vágta volna magát. -Te jó Carousel, hová hozott maga engem? Mégis mi keresni valónk van nekünk itt?-Kérdezte felettébb mogorván és kiszállt ő is. Belerúgott egy kordonszalagot tartó oszlopba és kitárta karjait.-Ez már a múlt, minek háborgatni? Azért az jól esett neki, hogy a kutyái megúszták, bár nem különösebben érdekelte volna, ha kiderül az ellenkezője történt. -Mégis milyen pontok? Na, itt vagyunk, nem mondok nemet a játékra, de ha nem mondja végre el, hogy mi is ez a játék és mi a lényege, akkor becsület szavamra mondom, bevonszolom a cirkuszba, bezárom egy ládába fejjel lefelé és fentről lefelé fogom ketté fűrészelni azt a rébuszokban beszélő jelenségét!-Mondta teljes mértékileg felháborodva, közben csonka ujjú kezével ingerülten csapott egy fába bele, közben veszélyesen tornyosulni kezdett cseppet sem félelmetes termetével.-Kezdem mérhetetlenül megunni, hogy nem kapok semmi konkrétumot! Márpedig most el fogja nekem mondani mik a tervei, különben helyben megfojtom! Higyje el, abban is elég kreatív tudok lenni! Órák óta csak homály utalgatásokat kapok és jópofizást. Ennél még én is nyíltabban játszom!
A gyilkos egy pillanatra elhallgatott. Nem hagyhatta magát provokálni. Ő már egy talpig nyugodt ember, nem hagyhatta, hogy ez a kis mitugrász ideggyógyász kihozza a béketűréséből. Ez csak egy játék, ő pedig most egy műsorvezető, a műsorvezetők pedig szándékosan provokálják a játékosokat, hogy veszítsenek. Ezt pedig nem engedhette meg magának. Rövidesen barátságos mosoly jelent meg Braxton arcán. -Webster, cimbora. Egy percig se vegye komolyan a dühkitörésem. Tudja ez a fránya időjárás. Menjünk. Nézzünk körbe, úgyis rég jártam már itt. Előre ment, el a jegyszedő bódé mellett, be a fő sátorba, ahol volt két Turmix automata, két külön íznek. Asztal, székek, bár többsége szét volt törve, mikor legutóbb Abrahammel itt viaskodott. Volt némi vér is. A fogasokon pót porondmesteri ruhák és cilinderek. Egy darabig, de csak pár pillanatig nosztalgikusan nézelődött, majd a hátsó sátor ajtón kiment, végig az ösvényen, ami az óriáskerékhez vezetett, a körhintához és a többi játékhoz. Az egyik porondon ott volt a véres fűrész, a vérfoltok és a doboz, amiben Abrahamot el akarta fűrészelni és a véres kerék, amire ki volt feszítve Manolo és meg volt dobálva késekkel, tőrökkel, kardokkal. Elfogta némi nosztalgia, de nem engedhette, hogy a régi emlékek eluralkodjanak rajta, mint érzelmek. Akaratlanul is nevetni kezdett, már-már hisztérikusan. -Oh, a hely.-Kezdte kellően nyugodt hangon.-És mit akart ezzel bizonyítani? Hogy nem változtam semmit? Nem is fél, hogy végezni fogok magával is és fogom a nagymenő verdát és lelépek innen? Vagy mi? Itt bújkálnak a rendőrök valahol és azt hiszi hagyni fogom, hogy csak úgy elvigyenek?-Kérdezte torka szakadtából ordibálva a doktorral, majd markába vett egy acél hockey ütőt, amivel normál esetben áldozatait szokta elpáholni és egy jól irányzott ütéssel négy darabba törte a szíjas kereket, ami mondjuk amúgyse volt mai darab. Shane felé fordult és nem lehetett konkrétan eldönteni, hogy most őt akarja agyon verni, vagy csak dühében a cirkuszt akarja porig rombolni.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 20:45
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Őszintén szólva számítottam rá, hogy elég intenzív érzések futnak majd át rajta, s ezáltal függően az emlékektől és az azoktól való rohamos megszabadulásától lesz majd boldog, dühös vagy szomorú. A három közül talán az utóbbi lett volna a legkellemetlenebb, mert akkor jobb híján hagyom, hogy kisírja magát kicsit. Bár eleinte én vezettem, talán az ingerültségéből fakadóan átvette a helyem és ahogy vártam, múltidéző sétát tett. Hagytam, had ordítson. Most még lehet, mert nem hallja senki. Én pedig addig tisztes távolságból követtem, és közben egy szálra is rágyújtottam. - A felfedezetlen kincsek, felfedezésre várnak. - jegyzem meg teli szájjal a cigarettától, miközben takarva az öngyújtó lángját, meggyújtom a végét. - Előbb még úgy odáig volt a kincskeresésért... Elég nehéz magának örömet okozni, nem gondolja? Talán ezért sem kedvelik magát. Felesleges bármit is tenniük. Maga meg még rajtam volt felháborodva, hogy elszórta a pénzt... - magyarázom lassan kiegyenesedve és kivéve a szálat az ajkaim közül kifújom a füstöt is. Nagyjából elmondtam a játék szabályokat, hogy mire milyen pont jár. A jutalom pedig, nos... igazából a játékot is rögtönöztem. Nem várhatja el, hogy egy komplett "Ki nevet a végénnel" készüljek. Mindenesetre ezt megtartom magamnak, tekintve, hogy éppen csak nem csinálja össze magát dühében. Jelezném neki, hogyha emiatt agyvérzést kap, nem hívhatom a mentőket, de nem teszem, mert talán rontanék a helyzeten. Egyrészt, mert valóban nem tehetném, hiszen mit keresünk mi itt. Másrészt, ő is tudja, hogy telefonjaink egy csomagmegőrzőben várják visszatértünk. De azt neki is be kell látnia, hogy jó is, ha mindezt nem látják az emberei. - Semmi gond, Braxton. Nem is nagyon vártam magától mást. - legyintek, hogy oda se neki, végtére is, szerepelt az aktájában, hogy vannak dühkitörései, amit pedig egy új pofival, nem fog tudni megszüntetni. Reméltem, még így is szép emlékeket idéz a hely, hogy a rendőrség már jó részt szétpakolta a minták miatt. A legtöbb véres eszköz sincs már meg, és a nehezebb dolgokat is ártalmatlanították, hogy az erre járó füves fiatalok se nyírják ki egymást véletlenül. - Nagy kár, hogy végül még sem lett magából porondmester. Felújíthatta volna a helyet, és olcsón árulva a jegyeket, örömet okozhatott volna a gyerkőcöknek. Igaz... nagy főnöknek lenni, borzasztó felelősség, és elég stresszes, de ha összeszedte volna magát, sokkal nagyobb rajongó tábora lenne a mostaninál. - ami... egyenlő a nullával. Miközben átsétáltunk a sátrakon én is meg-megálltam a holmiknál, ha volt tükör még az egyik kalappal is elpróbáltam a meghajlást, bár felvenni nem vettem, mert ahhoz ezek a holmik már nem túl tiszták. Reméltem, hogy ez idő tájt már lenyugodott, de a hely elég intenzíven hatott rá, és úgy tűnt fel-fel szakítottam bizonyos sebeket. - Nem. Valójában, maga épp az imént bizonyította, hogy nem változott semmit. De igazából nem is erre voltam kíváncsi. - nyomtam el a csikket egy nedves fakerítésen. A riadt hisztériájára viszont kissé sértetten, és zavartan összevonom szemöldökeim. - Maga... nem is figyelt rám eddig? Ha akartam volna, már órákkal ezelőtt kirakhattam volna a rendőrségen. Vagy még annál is rosszabb helyen. Még is mi a fenéért hozattam volna ide, hogy itt kapják el? Ó, jesszusom... - fogtam közre középső és hüvelykujjammal halántékom, ahogy egy pillanatra lepillantottam, majd visszanéztem rá az ütővel mit sem törődve. - Először is, vegyen egy mély levegőt, tartsa bent, majd lassan, nagyon lassan fújja ki. Mert, ha továbbra is fújtat, hiperventillálni kezd, attól rosszul lesz, elájul és hellóóó, a telefon még mindig nincs nálunk. És az tuti, hogy nem fogom újra éleszteni. - nézek rá fejem csóválva. - Tegye le az ütőt. - kérem nyugodtan, majd, ha ez megtörtént nem túlzottan átgondolva, elárulom neki a jutalmat és a büntetést. Ha nem fogadja el, az se baj, egyenlőre ez csak opció, a játék közben még tárgyalhatunk róluk, attól függően milyen együttműködő. - Bár látván, mennyire rossz hatással van magára a múltja, nos... így bevallom valóban nem lesz könnyű dolga. De ha hajlandó végig játszani a játékot, anélkül, hogy megszakítaná, nem is tudom... esetleg a közel jövőben elintézhetem, hogy az elfogása után, ne kerüljön azonnal villamosszékbe. Vagy akár... félretéve eddigi munkám, tapasztalataimmal és a társadalomban eddig elért helyeimmel a rendőrségen, a bíróságon és az egészségügyben felajánlom a szolgálataim Önnek, ezzel megkönnyítve az elérhetőségeket. Persze pénz fejében, ha már rosszútra térek. - tárom szét karjaim, majd még gyorsan hozzá teszem. - De a halálosítélettől való megmenekülés szerintem jobb választás. - vettem halkabbra, mintha oda akarnám súgni neki, pedig volt köztünk legalább két-három méter. Szerintem én még jobb ajánlatot is tettem, mint amilyen az övé volt. Persze jó érzés megmenteni az embereket, de kapok is érte valamit, nem. Ergo ez nem az én jutalmam. Itt viszont konkrétan őt fedezik az ajánlataim.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 21:18
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
Braxtonban tombolt az ideg, főleg, hogy Shane felől nemhogy egy kedves szó nem jött, vagy egy számára tényleg nyugtató szó, a férfi még lazán rá is gyújtott, meg a kalapokkal játszott és megjegyzéseket tett annak előző életére és arra, hogy mire vihette volna. Nem változott semmit? Nem jönnek rendőrök? Lehet még nem. Ez már őt nem vigasztalta. Követte Shane légző gyakorlatait, majd félre dobta az ütőt, de mikor meghallotta, hogy mi is a nyereménye, akkor végleg feladta a nyugalommal vívott harcot. Egy röpke pillanat alatt megragadta a doki gallérját és a nyírkos fa falnak vágta, de el nem engedte. -Hogy megment a villamosszéktől? Mégis, hogy jön ahhoz, hogy így beszéljen velem?! Ezek szerint még mindig nem tudja kivel áll szemben, maga semmire kellő kis orvos gyerek! Végig erre játszott, igaz? Ki akarta hozni belőlem az állatot, hogy a képembe tudjon röhögni! Én pedig még a barátságomat ajánlottam. Mennyire bolond voltam, hogy egy olyan embert kedveltem, aki egész végig csak a zárt osztályra akart engem bedugni, hogy a golyó álló üvegű gumiszobában rohadjak, miközben ő jót röhög a túloldalról és játsza nekem az orvosi agyát!-Ordibált vele, majd oldalra rántotta és eldobta a sárba, majd felkapta az ütőt és minden meggondoltság nélkül a feje felé célzott vele, ha pedig nem volt elég gyors, agyon is verte. De hát a doki is jó passzban volt. -Márpedig én sem villamosszékbe, sem zártosztályra, sem börtönbe nem megyek, ahogy magának sem fogok egy centet sem fizetni azért, hogy kezelgessen! Nem szorulok orvosra! Én a barátságomat ajánlottam, maga pedig az arcomba köpött és még le is vizelt! Most maga is megtapasztalhatja mi jár azoknak, akik így viselkednek velem! Innen úgyse jut ki élve! Az agyvelejével dekorálom ki a falakat!-Csapott ismét az ütővel, de mellé, így csak az egyik színpad oldalát ütötte szét. -Nagyon jól el lehettünk volna, jókat játszhattunk volna, beszélgethettünk volna, meghívtam volna még vacsorázni és járhattunk volna esti sétákra, de magát csak egy dolog érdekelt, hogy ellenem fordíts a múltam! Ezt akartad látni?! Ahogy tombolok? Most láthatja. Tudja mi volt az az asztal és a szék? Ott akartam agyonverni Mr. Hydeot, aki a fűrészem alatt kötött ki! És mi lesz magával?! Elsőnek csak eltöröm az összes csontját és ha meg tudom állni, hogy ne verjem szét a fejét apró csontszilánkokra, akkor öt centis darabokra foglom szétfűrészelni a testét és elküldöm a titkárnőjének egy ajándék dobozba! Lesz mivel legóznia. Végig az orromnál fogva vezetett! Meg akar ismerni? Azért kapok pontokat? Kérdezzen akkor, gyerünk! Játszunk!-A doki felé futott és a mellkasa felé csapott az acél ütővel.-Rajta Webster, itt a nagy lehetőség! Új arc, régi Braxton, a maga játéka! Mi az első kérdés? Hogy volt-e már csajom, vagy pasim? Dugtam-e a kutyáimmal? Hogy hány áldozatommal feküdtem le éltében és holtában? Lefűrészeltem egy nő altestét deréktól lefelé és magammal vittem a zuhany alá.-Viccelődött, mert ilyen nem történt.-Remélem maga nem olyan, mint Freud, hogy mindent a kefélésre akar fogni! Végig csak egy őrültként nézett rám, egy átlagos bűnözőként, pedig én többre tartottam magát!
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Vas. Márc. 05 2023, 23:20
A war of minds
Howard Gilman Opera House
Threats, promises and good intentions don't amount to action
Amikor az ember ingerült, sokszor nem csak a gondolkodás, és a légzés esik nehezére, de a látása, hallása és bizonyos esetekben még a beszéd készsége is romlik. Talán az adrenalin. Szerintem az ajánlataim elég jók voltak az övéihez képest, sőt még annál is jobbak, mert ezek valóban az ő javát szolgálták volna. A büntetést, amit maximum a végén osztottam volna meg vele, hogy meghal. Bár elég alviláginak tűnhet, pláne, egy orvostól, de ha azt nézzük, hogy jó magam a saját szolgálataimat ajánlottam fel, ezzel lényegében halálos veszélybe sodorva magam, szerintem csekélység számára a halál, amit el is kerülhet, ha jól játszik. Ehhez képest a motivációm rosszul értelmezése vagy a dühkirohanásai okán, nem, hogy jól, de még annál is rosszabbul sültek el. Az amúgy is gyenge fa hallhatóan reccsent egyet, mikor hozzávágott, bár tekintve a súly különbséget és az erőviszonyokat, különösebb fájdalmat nem okozott. Ezért egyenlőre nem is állítottam le, mert érdekelt kifakadásának oka. A körülményeket tekintve továbbra is nyugodt hangnemben válaszoltam, mert tudtam, hogy most még annyira sem önmaga, mint máskor. Emiatt pedig igazándiból nem hibáztatható. A dühkitörések tünetek, amiket kezelni kell, nem pedig elfogadni és megszokni. - Azt gondolom, jó ajánlat a későbbiekre nézve, ha esetleg egy nap elkapják. Mint egy pakliban lévő ász, amit felhasználhat. De azt egy szóval sem mondtam, hogy akkor itt helyben fel is adom magát. - vonom össze szemöldökeim némileg értetlenül nézve rá. Mintha még a haja is égnek állna az ordítozástól. Ez eddig fel sem tűnt az ideges betegeimnél. Érdekes. Pont, mint a macskáknál. - Nos, azt egy percig sem tagadom, hogy valóban jobb volna a világnak, ha maga diliházban végezné az én kezeléseim alatt, de szerintem még ez is jobb opció, mint esetleg a halál, nem? Onnan nem lesz visszaút. De az ajánlatom csak egy rövid ideig tart. - figyelmeztetem, bár kezdetektől fogva abban a tudatban, hogy egyenlőre felesleges bármit is mondanom, lévén, hogy még mindig nem lát s nem hall a dühén kívül semmi mást, csak a gyűlölet szülte gondolatait. Az viszont még engem is meglep, hogy nagy őszinteségében miket nem hallok tőle. Nem akartam bántani, mert az olyan lett volna, mintha egy magasra nőtt, vézna kamasszal harcolnék. Így érthető módon csak megbotlottam, semmint, hogy elestem volna, így kerültem el az első ütést is. Nem mondom, hogy nem kezdett engem is felidegesíteni, de kettőnk közül én vagyok az orvos, és én vettem több relaxációs órát, szóval erőt veszek magamon. Ekkor jöttek csak a meglepetések, ami bár ebben a heves ordítozásban, akár őszintének is hathattak volna, azért nem felejtettem el, hogy a kávézóban is állandóan fenyegetett. Bár az is igaz, hogy végtére is eljutottunk idáig és talán valóban erőt vett magán az elején, hogy visszafogja dühét, annak reményében, hogy... jóban leszünk. Talán tényleg a csalódottság ordít belőle. Biztos voltam benne, hogy úgy dőltek belőle a szavak, hogy át sem gondolta őket, mert kirohanásában még a tegeződésbe is belezavarodott egy pillanatra. Az ember azt gondolná ilyenkor a legveszélyesebb a másik, ám valójában ekkor a legkiszolgáltatottabb. Lemertem volna fogadni, hogyha egy pillanatra abbahagyta volna a mocorgást, láttam volna az ütőt szorító markaiban lévő remegést. Még azt is megkockáztatnám, hogy perceken belül sírásban tör ki. De nem azért, mert most érkezett el a teljes összeomlásig, hanem, mert ezek az érzelmi hullámvasutak igazolják, hogy ő is ember, és a kifakadást a sírás követi. Nem mindig az idegösszeroppanás jele, mint inkább, hogy enyhítsen a tudat egész terhén, legalábbis egy kis időre. Ugyanis a sírás fájdalomcsillapító hatású. Itt azonban úgy éreztem, hogy közbe kell lépnem, mert előbb vagy utóbb, ha bennem nem is, de magában kárt tesz. Azért tudtam határozottan fellépni, mert nyugodt voltam. S lám, így utólag megint azt kell, hogy mondjam, igazam volt. Braxton egyedül van itt velem, nincs, akinek parancsot intézzen, hogy megöljön. Csak azt gondoltam, ezt kicsit jobban fogja viselni. Mikor elég közel ér, elkapom az ütőt és másik kezemmel az ő csuklóját, hogy kicsavarjam kezéből a fegyvert. Oké, ez fáj, pláne, ha egyből el se engedi, én meg addig csavarom, amíg el nem ereszti ösztönből. Egyből félre is rúgom, mielőtt újfent utána nyúlna. Annyi azért meglepett, hogy mindeközben a dühében feltett kérdései mind szexuális töltetűek voltak. Nem mondom, hogy nem érdekel miféle abúzusok érhették, de a kérdéseim nem lettek volna ennyire... ízléstelenek. Aztán ki tudja, lehet, hogy a valóságból merítette az ötleteket. Úgy láttam segítség nélkül nem fog tudni lenyugodni, s bár nem fűlött a fogam hozzá, jelenleg csupán egy dühtől robbanó kisgyereket láttam magam előtt, így ha csak nem ugrott távol, elkaptam a hajánál fogva és közelebb rántva, magamhoz öleltem a karjait is lefogva. Persze ezzel megkockáztatom, hogy valami rejtett késsel megszúr, vagy megharap, de bíztam benne, hogy sikerült annyira magamhoz szorítani, hogy indulatból ne tehesse meg, maximum, ha lehiggadt és engedek a szorításból. - Nyugalom, Cale. Maradjon egy kicsit csendben, és lélegezzen lassan, mert elfog ájulni. - beszéltem hozzá higgadtan, és egy fokkal halkabban a normális hangerőmhöz képest. Ha nem sikerült elkapnom, vagy esetleg kibújt az ölelésem alól, nyilván nem beszéltem hozzá, mert úgy semmi értelme a nyugtatásnak, lévén, hogy szabadon kevésbé fog a hangomra koncentrálni, mint sem inkább azzal fog törődni, mivel verjen agyon. Ha viszont valamilyen módon lehiggadt, folytattam. - Nem a kórházbeli kezeléseimet ajánlottam fel. Hanem azt mondtam, hogyha őszintén és nyugodtan felel a kérdéseimre, mindegyikre, akkor hajlandó vagyok részben feladni a szakmám és magának dolgozni. Érti? - kérdek vissza, de mindezt lassan és nyugodtan teszem, hogy a szavak elérjenek a viharos tengerként tomboló gondolatai közt az elméjéhez. Persze kiakadhat, hogy hát miért is fordulnék szembe mindazzal, amit eddig állítottam magamról, és őszintén én sem szívesen válnék bűnözővé, viszont, ha valamit nem áldozok fel magamból, akkor a jutalom számára semmivé lesz. Azért gondoltam, hogy ez esetleg motiválná, mert mind idáig a másik felének tartott.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Re: Shane & Braxton - Rebirth. Only you, Dr. Webster
Hétf. Márc. 06 2023, 01:05
Shane & Braxton
Egy páratlan páros voltunk mi ketten, Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.
Sok minden nem jutott el Braxton füléig, tudatáig, csak fél mondatok, kósza szavak. Nem figyelt, nem érdekelte. Egyedül akkor kezdett el észbe kapni, amikor a doktora elkapta és elkezdte kicsavarni kezéből az ütőt. Nem engedte. Küzdött. Küzdött a fájdalommal, a partnere fizikai erejével, de szembe kellett néznie vele, hogy egykori ereje a múlté lett. Fizikailag már csak árnyéka volt a régi énjének, aki rettegésben tartotta Manhattant. Ha akkor csaptak volna össze, biztos legyőzte volna, ellent tudott volna állni. Fájdalmának hangjai kiszöktek ajkain, majd az ütő a földön landolt. Mélységesen igazságtalannak érezte a sorsot, hogy ide jutott. -Nem! Nem!-Ordította, de ordítása már inkább tűnt elkeseredettnek, mint félelmetesnek. Puszta kézzel akart volna neki esni, de csak erőtlen próbálkozások lettek volna. Még az adrenalin sem segített, főleg, hogy csorba esett egóján. Cale álmában sem gondolta volna, de Shane megölelte. Legszívesebben egyből eloldozta volna azt. Az áruló karjai közt. Próbált tiltakozni, de nem sikerült. -Nincs igazság! Mi lett velem?! Hol az erőm?! Mit tettél velem?!-Faggatta hisztérikusan, mintha ő lenne az oka annak, amiért most legyengült és erősebb nála.-Ez nem én vagyok! Én nem vagyok gyenge! Puszta kézzel kéne kivernem belőled az életet te áruló féreg! Nem kerekedhetsz fölém! Én Cale Braxton vagyok, én vagyok Manhattan egyetlen halálos réme!-Kiabálta, ám minden hasztalan volt. A doki erősebb és nyugodtabb volt nála, neki pedig bel kellett törődnie, hogy alul maradt. Fölé kerekedtek, vesztett, legyőzték, eltiporták. Szégyenben maradt. A szörny, aki mindenkit megölt, aki útjába került, aki kijátszotta a rendőrséget, a halált, aki felépített egy kultuszt maga köré. A cirkusz ura, aki mindent megszerzett, amit csak akart. Trükkjeivel, eszközeivel, tudásával és képességeivel elkápráztatta a világot és saját malmára hajtotta a vizet. Aki mindig címlapon volt, ha tett valamit, aki ha bejelentett valamit, rendőrök tucatjai álltak csatasorba, mind hiába. Aki egyszerre öt, hat embert ölt meg felszereléseivel. Egy ember. Egy átkozott pszichiáter fékezte meg egymaga, fegyvertelenül. A porondmesterben egy világ omlott össze, ha lehetett így fogalmazni. Meredten nézett át a doktor válla fellett, lehunyta szemeit, mozgása abba maradt, légzése lelassult, mintha a halál felé közeledne. Mint, akinek megállt az idő. -Akkor sem lehet... nem győzhetsz. Braxton fejében száguldoztak a gondolatok. Fokozatosan tudatosult benne, hogy elveszett. És a gondolat olyan fájdalmas volt, hogy azt érezte ketté hasad. Apró darabokra törik ő is és a világ is, amit ismer. Hogy süllyed. A doktor karjaiba markolt, próbált nem mélyre zuhanni. Azt az örömöt már végkép nem adhatta meg neki, hogy összeomlani lássa. Számtalan kép száguldozott a fejében. A családja, akiket megölt, Manolo, Abraham, Solomon, Fahrye. A gyermekkora, tinédzser kora, felnőtt évei kezdete, majd a bűnözői karrierje. A közel múlt, végül pedig a jelen. Hogy alakult volna az élete, ha más útra lép? És a világ? Mások élete? De ez az ő élete. Mit csinált rosszul? Milyen életet ígérhet neki Shane? Be akarja záratni? Börtön, diliház? Azt mondja nem, de mi a garancia? Miért állna mellé? Ha nyer Shane lesz a trófea a polcon? Miért áldozná be magát? Mikor árulja el? Mik a hátsó szándékok? Már beengedett embereket az életébe, voltak személyesebb kötődései és voltak árulások. Shane elárulná? Megjelent egy kép előtte, ahol jól elvannak és szépen együtt működnek, majd egy kép, ahol a doki vigyorogva néz rá az őrültek házának egyik katlanjának ablakában. Egy kép, ahol hagyja őt meghalni. Képeket látott maga előtt, ahogy az általa életben hagyott emberek bosszúból lemészárolják őt. Képek, ahogy egy elhagyatott cellában haldoklik és senki felé se néz. Látta maga előtt, ahogy az emberek elfelejtik. Nevelő apja vádló arca és hangja, ahogy csalódottságát fejezi ki, egykori cirkuszi mentorai, akik sértve érezték magukat és eldobva és miss Graf, aki csak jót röhög rajta. Mindenki fölé tornyosodik, mindenki eltapossa. Legszívesebben ordított volna, ám megbénulva érezte magát. Hirtelen nem tudta ki is ő valójában. Talán csak egy árnyék. Talán nem is létezik. Egy ember? Vagy öt ember egy testben. Még mindig érezte a bénító szorítást, melyek tudatosították benne, hogy gyenge, le van győzve, de talán ez a két erős kar mentette meg attól, hogy földre hulljon, mint egy megtaposott rongy. Shane volt az, akinek az életét köszönhette, mikor ő eldobta. Biztos ő az, aki rosszat akar neki? Miért mentette volna meg? Miért segített volna neki meglépni a rendőrök elől az operából? Miért adta fel a mobilját? Miért támogatná és miért segít még rajta most is? Ha tényleg ellenség lenne, nem ezt tenné. Braxton nem akarta kinyitni a szemeit, nem akarta látni a valóságot. A valóságban ő egy vesztes. Ugyanakkor csukva sem akarta tartani, mert kínzó képek ezrei gyötörték. Minden látott kép, gondolat késként vágott elméjébe. Minduntalan szorította a doktor karját, vasmarokkal szorította lelkét, hogy ne adja fel. Ne hagyja összeomlani, ne engedjen teret a fájdalomnak, mert ha megtörténik, végleg leszerepelt. Végleg legördül a függöny és a Porondmester kultusza megszűnik. Ha most enged, akkor Shane előtt a maradék tekintélye is elveszik és örökre megpecsételődik. Örökre csak egy gyenge ember marad, aki Napoleon komplexusban szenved és csak nagynak akar tünni. Egy megjátszósnak fogja gondolni, egy gyenge senkinek, aki csak alsós kisiskolásként pattog a nagyok előtt, hogy vegyék észre. De nem. Cale Braxton ennél sokkal több. New York tekintélyes gyilkosa. Csakhogy New York tekintélyes gyilkosa gyengén és ernyedten feküdt egy orvos karjai közt. Megalázó. Egy egyszerű mezei pszichiáter lett végül a legyőzője. Egyesek azt hitték kommandósok hada kell, hogy véget vessenek ámokfutásának. Ha az emberek ezt látnák, akkor az egész világ rajta röhögne. Többé senki sem félne, senki se rettegne, senki se venné komolyan. -Miért tetted?-Kérdezte csendesen, már nem volt ereje ordibálni, nem volt ereje hozzá, hogy ellenkezzen, háborogjon. Kinyitotta szemeit, hogy picit újra átnézzen a válla felett.-Hogy tetted. Hogy tehetted? Így megalázni. Eltiporni. Nekem kellett volna nyernem. Ez nem én vagyok. Én erős vagyok és hatalmas. Mit tettél? Mivel kerekedtél felül? Ez nem igazság. Te csak egy átlag ember vagy.-Talán ez volt az a pont, amikor véglegesen szembe nézett vele, hogy minden kísérlete elveszett. A pont, amikor elfogadta, hogy vesztett. Nem tudott hatni a doktorra, nem tudta manipulálni és fizikailag sem tudta felvenni vele a harcot. Talán végig rosszul ítélte meg a helyzetét. Hogy mindaz, amit magáról hitt és minden, amiket gondolt fele annyira sem igazak. Hogy talán tényleg tévképzetei vannak. Ismét lezárta szemeit, majd erőt vett rajta az elkeseredett sírás.
Kezdőlap
Nagyjából egy év telhetett el a túszdráma óta, aminél bár lehetett számítani a nagy felhajtásra, arra még én sem gondoltam, hogy a döntésem, hogy életben hagyom a munkám rovására fog menni. Igaz, ezzel az üggyel inkább csak a vezetőség foglalkozott, semmint a bulvár lap, ahol sorra terjengtek a pletykák, hogy Mr. Braxton meghalt, aztán feltámadt, majd ismét elhalálozott, de közben el is tűnt. A lényeg, hogy kavart fel némi port, és elég vitát indított, hogy egy ideig jobban menjen az újságíróknak. Aztán a dolog elült, elfelejtődött és mindenki éli most életét. Jómagam ezek miatt néhány hónapra leálltam a rendőrségi ügyekkel, és inkább a bírósági, válási- illetve a gyermek elhelyezési pereket részesítettem előnybe. Örültem, hogy a különleges szimpóziumról nem maradtam le, s annak még inkább, hogy mindezt Khaleddel együtt tölthettem el. Különleges embernek tartottam ez idáig is, és már akkor lenyűgözött, mikor a reptéren beszélgettünk. Bízom benne, hogy ezúttal kicsit gyakrabban beszélgetünk majd, ha nem is túl gyakran.
