━━━ " If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care."
A részletes beszámoló kicsit több betekintést nyert a kérdéseimre, így már azt is tudom, hogy mellettem is a melót választotta az anyám. Noh nem csak azért, mert a munkáját éltette, hanem mert nem fizettek az otthon ülésért. És ez így érthető is...szóval most is ez lesz majd...amúgy meg nem emlékezhetek minden momentumára az életem azon szakaszára, így persze hogy piszkálta a csőrömet. Amúgy ez egy érdekes dolog. Főleg apa terén, hogy újra a munkába temetkezik és anya is majd, de akkor kire hagyja a gyereket? Cipeli magával munkába, vagy vigyázni fog rá valaki? Mindent szép sorjában amúgy, ez most annyira nem is érdekel. Ez a jövő zenéje. Ami mega politikust illeti...én sem értek semmihez, ennyi erővel ezt nekem találták ki...csak épp nem tüzel fel a dolog... uncsi. Bár a mosolyom is előjön ez hallatán, szerintem kilátszódnak a gondolataim is erről... de nem akarom magamat fent elképzelni. Jó nekem a munkásosztály is. Főleg így 18 évesen... majd 30 évesen rá startolok és jobbá teszem a helyet. Vagy legalábbis a saját életemet. De az biztos, hogy a munkát se kerülhetem el, hiszen azt meg én nem hagyhatom, hogy pénzeljen az anyám a kistesó mellett. Neki több minden szarság kell...ráadásul pelenka egy rakat elfogy majd. Ahogy a munkát tudom a jövőben, így a jelent is tudom, hogy mit fogok enni és nem épp előnyömre. De épp ezt kívánom, és hát hónapok óta “tisztán” étkezem, egy egy stikli belefér. És pont most akarom jól érezni magam. Nem azért, hogy anyám sikítófrászt kapjon, hanem mert szeretem az ízek világát. Így a rendelés ezek szerint zajlik is le. A zavaró tényező jelenleg az egyetlen az, hogy rákérdezett Henryre is. Persze elmondom neki, mi is a helyzet és zavar a gondolat is, hogy kis időre külön válunk... kitudja mennyi idő is ez a “kicsi”. Anyán tartom a szemem és hallgatom is a válaszát erről, hiszen a vezetési élményemet elvették, nyilván jó okkal. De ami sokkal fontosabb....anya sem tudja mikor kapom vissza, de örülne ha nem ülnék volán mögé. Sokkot kaptam és kitudja, hogy mi lenne legközelebb ennek következménye. - Igazad van. Lehet lefagynék bármilyen szituációtól a kormány mögött... - ingatom meg a fejem és ezzel egyet is értek vele, hiszen ha jobban belegondolok, ez érthető is. Amúgy is...szerintem egy jó időre félni fogok a kormányt is megérinteni, nem hogy az ülésre betenni a seggem. Ami meg a szülőket érinti...azóta egy szót sem szóltak felém, bár nem is találkoztunk azóta. Bár kitudja miknek hordanak el minket a hátunk mögött...jobb ha nem is hallom, kurvára bepöccenék az tuti. - Mondanék róluk ezt azt, de inkább csak befogom a nagy szám... és a fülem. - mormogom az orrom alatt, de eszembe jut, hogy én húztam jelenleg a rövidebbet, én ütöttem el a leányukat és inkább kuss a nevem. Inkább próbálom a lehető legrövidebb úton jóvá tenni mindezt. Már ha ez lehetséges. Fogalmam sincs még mindig hogyan is tehetném ezt jóvá, de csak addig tudok eljutni, hogy vissza fogom magam. És ha van olyan dolog, ami nyomaszthat, hát akkor az ez. Pont úgy, ahogy őket is nyomaszt pár dolog és megoldhatatlannak tűnik mindez. De együtt mindent is megoldhatunk, nem igaz? Együtt menni fog. Annyi gondolat kergetőzik bennem, hogy kis időre sikerül elbambulnom miután a nagy szavalatomat is elmondtam, de anya szavai vissza is rántottak a jelenbe. Lassam pillantottam a szemeibe, az arcára és ízleltem meg a szavai értelmét, helyességét, valódiságát. Anyám valódi és a szavai is azok. Megteszek mindent, ami tőlem telik. Csak erre leszek majd képes? És mi van, ha letérek az útról? Valaki seggbe billent majd, vagy koppintsak az orromra, hogy helyre álljon a fejem? Akár milyen nehéz is lesz....képes vagyok rá! Valderrama vagyok. Apám fia vagyok és az Anyám Kincse. Még ha ez annyira gázul is hangzik. Elgondolkodni azon a túl lőtt nap után, hogy vajon mit csinálhattam? Mintha a bedrogozott nő képe máris segítene ezen a kérdésen és a többi negatív, amit ma látni véltem... nagy sóhajt eresztek ki. Letegyem a cigit? Hagyjak abba mindent, ami “törvénytelen” szülői szemmel? Hagyjam abba valóban ezt az egészet? Tanulni, hogy jobb legyek. Elmaradni a lógásoktól és a rossz társaság helyett valami értelmesebbet csinálni? És mi legyen az energiáimmal? Azt hogy vezessem le? Ha nem verekedhetek, ha nem rohanhatom le a városban...mit kezdjek vele? Hova vigyem? Mit csináljak vele? Körül kell érdeklődnöm, hátha lesz valami érdekes dolog a számomra is. Ami veszélytelen és tényleg leköt. Van ilyesmi amúgy? Eddig ebbe bele sem gondoltam, hogy lényegében van-e bármilyen más sport azon kívül amit apával űzök néha, ami még érdekelhetne is? A támogató szavak megmosolyogtatnak és persze hogy észre veszek anyán is némi apróbb dolgot, de nem jegyzem meg. Kinevethetném, hogy elérzékenyült, vagy épp szemet is forgathatnék...de nem teszem. Apró mosollyal az arcomon figyelem, míg helyre nem varázsolja magát és amíg a kaja meg nem érkezik. Vagyis hát az italjaink és az evőeszközök, így kicsit csalódottan fordítottam el a fejem. De anya szavaira rátekintek. - Anyaaaa! - szólok rá lassan már kifakadva. - Ne kezd el, jó? Majd diszkréten és csendben szenvedek... - meghalni vajon lehet diszkréten? Vagy hányni esetleg? Vagy a hasmenést lehet normálisan? Mennyi idő alatt megy végig rajtam? Nah majd kiderül, hiszen nagyobb mennyiségről beszélünk, de anya féltése nem hátráltat meg. Az italomba kortyolok és végre megérkezik hozzánk is ételeink. Össze is fut a nyál a számban, ahogy az illatok érkeznek hozzánk. Olyan áhítattal figyelem a rendelt ételt, mintha ezer éve nem étkeztem volna. De nem erről van szó. Ezer éve kívánok már valami jót, de mostanában tényleg visszafogtam magam, hogy rendben legyek. Szóval most tényleg bele fér a bűnözés. Majd helyre teszem magam és megint hónapokig rendesen táplálkozom. - Jut eszembe...kifogytam a gyógyszeremből...majd megállhatnánk valamelyik gyógyszertárnál...meg adhatnál pénzt is... létszi. - bököm ki végül a nem épp legfontosabb dolgokat, de lényegében jobb is, ha felhoztam és megveszek mindent otthonra, ami szükséges lenne. Legalább nem kell megtenni érte még egy kört később. És jó lenne mást is beszerezni, meg hát anyának is biztos kelleni fog majd valami...jobb előre gondolkodni ilyen esetekre, nem? - Jó étvágyat. - nem bírom tovább, kopog a szemem az éhségtől, szóval evőeszközöket ragadok és megkezdem az ételt és a számba kapva azt már olvadozok is. Annyira finom, de sajnos nem élvezhetem ezt mindennap. Szerencsére a számba rágták ezerszer, hogy a gyógyszeremet mindig minden pillanatban tartsam magamnál. Ezért van velem folyton a táskám és benne az injektorom. Kellemesebb lenne nélküle az élet, de hát ezt dobta a gép. Anya ételére pillantok, jól néz ki és biztosan finom is...de nem nézem ki a szájából, a saját ételemmel foglalom el magam. De vajon az össze vissza evészetet ki fogja bírni? És ő aggódik miattam? - Ehetsz amúgy mindent? - érdeklődöm, talán csak úgy, de különben aggódok, meg hát nem is tudok annyi mindent a terhességről...bár apám annyira örül neki...talán engem is lánynak vártak és mégis egy rosszcsontot kaptak a helyére. - És ha már benne vagyunk a témában...lesz neve? - bököm ki hirtelen, majd be is fogom egy nagy adag falattal, amivel jó darabig el is leszek, de mivel komoly az ábrázatom, így a kérdés is az valamennyire. Bár a kérdés is béna...egy emberi lénynek hogy a picsába ne lenne neve? Még állatok is kapnak. De gondolkodtak már rajta? Bár ezzel talán kicsit árulkodóvá váltam...nagyon pöppet érdeke a benne növekedő élet.
¿Crees en el amor a primera vista o tengo que volver a pasar?
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Whatever luck I had, I made.
One thought fills immensity.
Fear is a great motivator.
Elimina todo lo que no tenga relevancia en la historia. Si dijiste en el primer capítulo que había un rifle colgado en la pared, en el segundo o tercero este debe ser descolgado inevitablemente. Si no va a ser disparado, no debería haber sido puesto ahí.
★ foglalkozás ★ :
NYU Egyetemista (2)
★ play by ★ :
Benjamin Wadsworth
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
260
★ :
Re: Mom & Manolo
Szer. Okt. 16 2024, 14:29
Nem kerültem a beszélgetéseket a fiammal, csak voltak olyan témák, amikről nehezebben tudtunk kommunikálni és azt hiszem, hogy lassan, az évek során beette kettőnk közé magát némi távolságtartás. Nem azért, mert ne szerettük volna a másikat, csak Manolo kamasz- és serdülőkora beékelődött, no meg kettőnk gondolkodása és személyisége sem volt hasonló. Bántam volna, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket nem a fiammal beszéltem meg? Nem.. mégis, egy kis részem rettegett attól, hogy eljön majd az a pillanat, amikor nem keressük a másikat. Amikor nem fogom tudni, hogy mi bántja, amikor nem fogok tudni már segíteni - azt hiszem, ez minden tényleges anya legnagyobb félelme, hogy a gyermekével megszakad a kapcsolata. - Itt ilyen az egészségügyi rendszer és sajnos mi, kisemberek nem tehetünk azért, hogy jobb legyen, vagy bármiféle változás lépjen fel az anyák és a gyerekek közti szorosabb kapcsolat érdekében. Mindent a politika irányít és olyanok döntenek felettünk, akik nem feltétlenül érdekeltek az adott helyzetben. Tudod... már nem is tudom, kitől hallottam, de azt mondta az illető, hogy politikusnak csak az megy el, aki semmi máshoz nem ért - mosolyodtam el szomorúan, pillanatnyi szünetet tartva. - Sajnos sokan nem tehetik meg, hogy csak háziasszonyok legyenek, neveljék a porontyokat, mert nem elég az egy kereset és nem is várhatom el, hogy az apád tartson el minket. Tudom, hogy ő ilyen, mindent szeretne nekünk megadni, hogy nekünk könnyebb legyen, de nem akarom azt végignézni, hogy belerokkanjon a munkába és baja essen. Téged is hazahoztunk... melletted is visszamentem dolgozni és hiányzik is, ha nem tudok a hivatásommal foglalkozni. Ráadásul ha még egy művészettel foglalkozó könyvet veszek, könyvtárat is nyithatnánk otthon - rántottam egyet a vállamon mosolyogva, így reagáltam le elgondolkodva Manolo felvetésére, miközben a gondolataim egyetlen másodpercre Milesra terelődtek. Azt hiszem, a legnehezebb döntés, amit meghoztam, hogy kettőnk boldogsága végett muszáj vagyok meghúzni egy határt az elmérgesedni készülő vitáink előtt, hogy az egymás iránt érzett szeretet ne forduljon át gyűlöletté még csak véletlenül sem. Nem azért húzódik el a válásunk, mert ne éreznék iránta semmit, hanem épp ellenkezőleg. A problémákat, ha nem is tudtuk megoldani, azt hiszem, hogy az egymástól külön töltött idő mégicsak jótékony hatással volt a házasságunkra... vagy annak végére. Nem sürgettem, hogy aláírja a papírokat, de nem is mondtam neki, hogy tépje szét azokat. Furcsa... mert ha mégis tollat fog egyszer ragadni, a szívemet fogja kitépni a mellkasomból és facsarja szét, ugyanakkor... azt hiszem, hogy meg is nyugtatna a tény, hogy nem bánthatom meg Milest többé egy fedél alatt. A gondolataimból a pincér érkezése rántott ki és a kis interakciónak köszönhetően mindketten elmondtuk, mit is szeretnénk a gyomrunkba leküldeni. Szólhatnék a pincér előtt, hogy Manolonak nem kellene szétcsapnia magát, jelezhetném, hogy de sem ezt, sem azt nem ehetne, mégsem teszem, mert annyiszor átbeszéltük. Annyiszor aggódtam érte, hogy vajon mi lesz vele.. és megegyeztem magammal, hogy már elég nagy ahhoz, hogy önálló döntéseket hozzon, még ha az nem is a legjobb számomra. Megoldja - jutottam erre, de mint ahogy mindig, most is fél szemem rajta tartom, hátha baja esne... Ez az örökös aggódás megszűnik vajon valaha? Nem.. soha nem fog. Amikor ismét kettesben maradtunk, egyetlen kósza kérdéssel érdeklődtem, a válaszra pedig nem kellett sokat várnom. Miközben a gyerekem mesélt Henryről, a figyelmem csakis rá irányult. Befogadtam a hallottakat, azt, ahogy a menüt piszkálta, a hanglejtését, a megválogatott szavakat, a testbeszédét, miközben nem terelte el a figyelmem semmi más. Még az sem, hogy szívem szerint a kezeimet a hasamra pakoltam volna, mintha már akkora lenne a bennem növekvő aprócska élet, hogy érezhetném a mozgékony kis fenekét mindenen keresztül. Itt még nem tartottunk, de alig vártam, hogy azok a pillanatok is elérkezzenek. - Még nem tudjuk, hogy mennyi időre, de talán jobb is, ha egy darabig nem ülsz volán mögé és nem amiatt, mert ne tudnál vezetni, de traumát éltél át, amin túl verekedned magad, az pedig idő. A lány szülei nem túl kedvesek velünk, ami eléggé nehezítő körülmény, hogy mindent el tudjunk intézni úgy, hogy mindenkinek a lehető legjobb végkimenetel legyen - ami azt jelentette, hogy kvázi csak azzal nem fenyítettek meg minket, hogy kitoloncoltatnak az országból. Nem akartam üvegszilánkokon lépkedve választ adni. Komoly dolgok történtek és muszáj voltunk beszélni is róla - mindannyian. Nem tehettük meg, hogy struccként a homokba dugjuk a fejünket. Ha nehéz is volt mindezen túljutnunk, ha a történtek kísértettek is mindhármunkat, attól még örültem annak, hogy beszéltünk róla és pontosan ezért voltam most itt - tényleg itt a fiammal. Halkan szusszantam mindarra, amit mesélt, amit kifejtett nekem és eltűnődve figyeltem az arcélét.. a szemeit és mindennél jobban hinni akartam abban, hogy minden rendben lesz. Nem lehet másként. Anya vagyok. Támogattam és támogatni is fogom, ameddig élek - kicsit előrehajolva a jobbom finoman a kézfejét érintve szorítottam meg gyengéden az ujjait, hogy éreztessem vele, mindig itt voltam és leszek is neki - bármit is tegyen vagy bármi is történjen. A következtetésére, a kérdésére hiába mosolyodtam el aztán révetegen, mégis elhúztam a kezem. - A döntéseidnek ára van, amit most megtapasztaltál. Ha változni és változtatni szeretnél a jelenlegi állapoton, akkor tegyél meg mindent ezért, hogy ettől az úttól semmi és senki ne térítsen el Téged - megköszörültem a torkom, ahogy végiggondoltam, a mi példánkat hozta fel - ezek szerint mégis csak valami jót tettünk Milesszal. Mégis csak van látszata annak a sok éves munkának, amit szülőkként igyekeztünk megteremteni Manolonak. Nem is magamra, leginkább Milesra voltam most büszke, mert tudom, hogy bennem sokkalta több kétely volt jelen, mint a férjemben. - Szeretném azt hinni, hogy ezt most nem csak azért mondod, mert láttad, mennyire mélyre is kerülhetnek emberek adott körülmények miatt, de ha tényleg változást akarsz elérni, akkor tudnod kell nemet mondani arra, ami nem épít, hanem rombol csak téged. Tudom, hogy szeretnél féktelen maradni, szabad és azt megtenni, amit adott pillanatban éppen foglalkoztat és megmozgat téged... De megéri egy-egy joint, cigi... vagy máshol töltött éjszaka azt, hogy aztán másnap azon gondolkodj, mit csinálhattál, amire nem emlékszel? - most.. Manolot figyeltem és a szavaimmal nem akartam a magas lóról lenézni, mert én is voltam fiatal. Nekem is voltak dolgaim, amire a mai napig nem vagyok büszke, de apám és anyám is szíjat hasított volna a hátamból, ha a morális határaimat átléptem volna az intéseik ellenére. Próbáltak szigorúan fogni és mégis lázadóbb voltam, mint kellett volna. Talán Manolo ezt tőlem örökölte. - Apával támogatunk téged, ahogy tettük is mindig, te is tudod, Kincsem - mielőtt még elérzékenyített volna a téma és a bennem növekvő magzat, összepréselve az ajkaimat szipogtam egyet, ujjammal kisimítva egy alig létező könnycseppet is a szememből. Elmosolyodtam és vettem egy mély lélegzetet, miközben a pincér visszatért az asztalunkhoz, a tálcáról lepakolva elénk az italokat és az evőeszközöket egy helyes kis fonott kosárban. - Köszönjük - néztem fel a pincérre, aki egy rövid mosoly után már tovább is állt. - Nem a legjobb döntés mindent összeenni, remélem tudod - na tessék, eddig bírtam azt, hogy felelős gyerek, tudja, hogy mit választ. Bűnbánó, mégis bohókás mosoly jelent meg arcomon.
"Motherhood has taught me the meaning of living in the moment and being at peace. Children don’t think about yesterday, and they don’t think about tomorrow. They just exist in the moment."
━━━ " If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care."
Tudom, hogy sokszor nehéz eset vagyok, megyek a fejem után és sokszor hozok rossz döntéseket. Melynek én iszom meg a levét, vagy épp a szüleim. A rengeteg veszekedés sem igazán térített le az utamról, ám az, hogy okoztam egy olyan balesetet, melyet visszafordítani nagyon lehetlen...talán kicsit változtat majd a dolgaimon. Persze hogy minden nap Rá gondolok és szinte bele itta magát az életembe, de igyekszem nem arra a pillanatra gondolni...bevallom; rohadt nehéz. Talán ez miatt kerültem ismét büntibe, hogy elakartam felejteni a napot és inkább másztam bele megint a szarjaimba. Holott ott lenne Kee, hogy kizökentsen a gondolataim armadájából...még sem tettem meg, mégsem kértem rá. De nem is akarok ezen tovább agyalni, bőven elegendő, hogy anya gyereket vár és kattogok most ezen. Érdeklődök, hogy mi van vele, hiszen anyám állapota érdekel, ha már a benne növekedő életé annyira nem is...fuhh de nehezen fogadom be a tudatot, hogy lesz így 18 év elteltével egy testérem...talán fel kellene nőjem ehhez a szerephez és méltó báty lenni a törpének? DE ilyet hogyan lehetne? Mindenesetre a kajálás most el is tereli erről a figyelmem, szóval válogatok, hogy mit (nem) ehetek össze. Szoktam amúgy minden alkalommal figyelni, hogy vagy ne olyat egyek, melyre allergiás lennék, vagy ha van is benne allergén számomra, akkor az csak minimális legyen. De ma valahogy ez az odafigyelés nem bujkál bennem, így megrendelem az “ebédemet”...és közben mesél, hogy ki meddig tartja otthon magát a gyerekkel, vagy hogy mit nem fizetnek... - Pedig az lenne a legjobb, hogyha kötődnétek egymáshoz, minél jobban... - mélázok el egy kicsit, majd felszusszanok ezeken végig görgetve. Persze nem nekem kellene, hogy jó legyen, hanem neki, nem is értem magam most már, miért érekel. 18 rohadt évvel leszek idősebb...miért nem lehetett hamarabb? Persze nem fogok ez miatt mérges lenni, vagy toporzékolni...ez van, ezt kell szeretni. - Pedig egy anyának az lenne a legjobb, ha otthon maradhatna a friss gyerekével, ha azt vesszük, az komolyabb munka minden másnál, fizetni kéne... - magyarázom el csendesen az én nézetemet, persze kinevethet meg minden, de erről eszembe is jut valami... hogy velem otthon maradt-e? Bár nem teszem fel a kérdést, és azt sem, hogy apa mennyire örült a ténynek...ez a kettejük dolga még akkor is, ha én is a családba tartozok és nem mondanak el sok mindent. A kíváncsiságom pedig lapulni fog ilyen téren...nem érzéketlen vagyok, egyszerűen csak lehet nem is rám tartozik. - Megtehetnéd amúgy, hogy otthon maradj? Apa segítene? Vagy... - nem fejezem be a kérdést, hiszen nem tudom, hogy megbeszélték-e ezt egyáltalán, bár ha azt vesszük, akkor nem is kellene érdekelnie. Mégis felteszem a kérdést, hogy tudjam, hogy mire számíthatok. Nem akarnám én sem, hogy a legkisebbet idegenek gondozzák, akinek mi fizetnénk, mert nálunk volt X órát. Ez milyen nonszensz...de majd csak kiforrja magát. Remélem. De mi van az óvodával? Vagy ahová mehetnek a legkisebbek? Oda is csak meghatározott kortól mehetne? Miért agyalok ezen? Miért kezdett el érdekelni, hogy mi lesz anya nem kívánt mégis megtartott terhességével? Kezdenék ragaszkodni hozzá, már most? Vagy csak anyámat óvom? Fene tudja, de egy kellemesnek ható mosoly a képemen ragad, mit nem is veszek észre túl gyorsan. Mikor megtudom, hogy mennyi idős a gyerek és a folytatásával jön, csak felröhögök. Nem túl hosszasan ugyan, de jól esően. - Nem is vártam mást. - fejet ingatok menet közben, majd igazítok a hajamon és belegondolok kicsit, hogy én sosem tudnám megjegyezni, hogy épp hány hetes, még nincs 1 éves aztán kész, vagy pár hónapos...tudjafaszom. Az ilyen dolgokhoz amúgy sem értek, anya terhességi idejéhez meg megint csak nem konyítok...bár jobban belegondolva, nem is nekem kell tudnom és kiszámolgatnom mindezt. Ezekre ott van az orvosa, nem? Én a naptáramba vezetem a fontosabb dolgaimat, máshogy nem tudnám észben tartani, egyesek meg kívülről fújják, hogy a kölkük hány hónapos korba lépett...Ami viszont az ételválasztást illette, persze hogy átgondoltam egyszer, vagyis kétszer, hogy mit egyek. Volt nálam önbelövő adrenalin injekció, így nagyon nem izgultam ez miatt. Legtöbb esetben azonban tényleg vészhelyzet miatt volt a táskámban kötelező jelleggel. A tatyómat pedig pont emiatt cipeltem magammal. Kéznél volt. De most enni akartam és nem vigyázni, persze úgy voltam vele, hogy azért anyámat sem kellene megijeszteni, de tényleg kajás voltam. Bármit leküldök ilyenkor a gyomromba. Lehet nem lesz vészes a haza út, lehet csak hasmenésem lesz...vagy épp hányok. Bár ezek is bőven elegek, hogy szarul legyek. A pincér anya irányába kíváncsiskodik, s tekintetem az ő arcán ragad. Hallgattam, hogy mire esett a választása, egész jó kaja, otthon majd megkérem apát, hogy az előbbit csinálja meg az egyik hétvégén. Már ha rá fog érni. Kee-nek is viszek át egy éthordóba...bár sokat nem tartózkodhatok nála, vagyis hát esti műszakozni nem lehetek ott, de majd megoldjuk. Mire a gondolatmenet végére értem, az itt dolgozó már el is masírozott az asztalunktól. Újra kettesben maradtunk. Részemről beállt a csend, amit kellett és akartam is tudni, már megtudtam, más annyira nem érdekelt. Amúgy is agyalok anya szavain és a látottak, ahova vitt...nem oda akarok kerülni. Nem akarok olyan ember lenni, aki lent van a béka segge alatt. Én ennél többre vihetem és mégis kezdem elszúrni mindezt sok dologgal. Vissza kell vennem ezekből, hogy legyen belőlem valaki. Rengetegen ismerik mára nem és az arcomat, szóval feléjük kell egy másmilyen Manuelt megmutatni, aki nem kerül bajba, aki törekszik a jó úton maradásért. És hát...mondani könnyű, tenni érte már nehéz. Annak a szarzsáknak is példát kell mutatnom, aki anya méhében lakbért kötött hónapokra. Hogy Henryvel mi van? Anyára pislantok, majd vállat vonok... - Mit mondhatnék...nevetséges büntetést szabtak ki rá. - kezdem ezzel elhúzott szájjal, majd piszkálni kezdem az asztalra helyezett jobb kezemmel az étlapot. Rohadt szarul fogalmazta meg ezt nekem is Henry, de valahogy csak sikerül kinyögnöm. - Csak a suliban találkozhatunk. Nem jöhet át, nem léphetem át a küszöbjüket...nem beszélhetünk iskolán kívül még hetekig. Ilyen érthetetlen dolgok...mondjuk az online teret tőle is megvonták 2 hónapra...ahogy a playstationt is... - vonok vállat, hiszen ezt egy rövid időre tőlem is megvonták, a tanulást kellett előtérbe helyeznem, de amíg a tanár telefonál, hogy gáz van velem odabent, addig ez így is fog maradni. Bánatomra. Nekem kéne ezen változtatni, de fingom sincs, hogy hogyan tegyem azt. Megvonták a netemet, eltiltottak a járművezetéstől...ami nem tudom mennyi idő... - Te tudod, hogy mennyi időre tiltottak el a vezetéstől? Örökre, igaz? - pillantok rá anyára, hiszen vele nagyjából többet beszéltek a zsaruk, meg apával is, meg persze nekem is említették és biztos papíron is rajta van. Csak mostanában több mindenen kattogok és nem fog már az agyam... Jó, az is biztos, hogy újra le kell tennem majd a jogosítványt, ha meg tehetem majd...1% esély ha van rá. - Kicseszettül fáj különben amit tettem, hogy láttam a lányt vértócsában feküdni. Hogy szinte mindent elvettek tőlem. De... Kizárt dolog, hogy nyafogjak ez miatt. Tudom, hogy a nők mit érezhetnek szülésnél, hogy apa mit érezhet oda bent a raboknál. Apait anyait beleadtok mind a ketten. Akár sírunk, akár nevetünk, a nap ugyanúgy felragyog holnap. - magyarázom az étlapot bámulva, nem pillantottam anya szemeibe menet közben, csak a végére emeltem rá a tekintetem. Tulajdonképpen lehetett volna rosszabb is. Másabb végkimenetel... amitől pont, hogy anyámék roskadtak volna bele. Akartam volna én azt? Kizárt. Jobb a mostani végkimenetel? Ez sem jobb. De változtatni már nem lehet, csak a jövőt tudom megváltoztatni, azért meg tenni fogok, hogy ellentéte legyek annyak, ami odakint várhat, ha ilyen maradok. - Anya. - kezdek bele egy újabb dologba... bár át kell futatnom, hogy ne beszéljek rondán túlzottan. Elmosolyodok szélesen, megtörlöm az arcomat a ballommal, hogy hamar eltűnjön a mosolyom... - Ha most tényleg a tökömet is beleadom, hogy ne csapjanak ki középből és felvesznek az egyetemre fixen kettő vagy négy évre... akkor elhiszed...elhiszitek, hogy nem akarok az utcára kerülni azok közé? Hogy jobb leszek a mostani énemnél? - nézek fel rá a szemeibe, miközben könnyedséggel jött a kérdésem is. Érdekel a válasza, bár tuti ugyanazzal a szöveggel jönne; Magadnak tanulsz Manuel!
¿Crees en el amor a primera vista o tengo que volver a pasar?
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Whatever luck I had, I made.
One thought fills immensity.
Fear is a great motivator.
Elimina todo lo que no tenga relevancia en la historia. Si dijiste en el primer capítulo que había un rifle colgado en la pared, en el segundo o tercero este debe ser descolgado inevitablemente. Si no va a ser disparado, no debería haber sido puesto ahí.
★ foglalkozás ★ :
NYU Egyetemista (2)
★ play by ★ :
Benjamin Wadsworth
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
260
★ :
Re: Mom & Manolo
Vas. Szept. 01 2024, 23:39
Minél kevesebb stresszre volt szükségem, amit azt hiszem, hogy minden nap reggel kikelve az ágyból mantraként kellett volna suttognom magam elé minden pillanatban. Ne legyek ideges. Ne akarjak agyoncsapni senkit. Vanessa butaságai és döntései nem kellett volna, hogy felhúzzanak. Manolo lázadása nem kellett volna, hogy egy szempillantás alatt a vérnyomásomat az egekbe repítse. Miles miatt pedig nem kellene, hogy minden pillanatban aggódjak, amikor dolgozik. Tudom, hogy tud magára vigyázni és amikor megkapta az állást, tudtam, hogy milyen kockázata volt mindannak, mégis folyamatos aggódást eredményezett - főleg most, hogy már nem csak a felnőtt gyerekünkre kellett gondolnom, hogy az apja egyben maradjon. Bizonyos napokon vágytam volna egy pohár borra a fürdőzés közben. Elképesztően hiányzott a sushi is, és nem is tudom, mióta vágytam már egy hatalmas adag igazi tiramisúra... de ezekeről le kellett mondanom addig, ameddig a gyerek foglalta el a méhem. Manolo témaváltásai felett nem egykönnyen gördülök tovább, mégis muszáj voltam megtenni, ha a békés időszakot akartam volna átélni, mert azzal, hogy újra és újra felhoztuk a rossz döntését, csak a távolságot köztünk növeltem volna azzal. Túl kellett volna már nekem is lépnem rajta, mégis folyamatos hadakozások szakították félbe a napjainkat és mindez azóta jelen volt az életünkben, hogy a kamaszkorba lépett. Akkor már ciki volt, hogy egy ilyen anyja volt - akivel nem igazán akart mutatkozni. Akinek nemet kellett mondania és csak azért is szembe menni a döntéseimmel. Vajon minden fiú ugyanígy viselkedett az anyjával? Vagy én rontottam el mindent a nevelésével kapcsolatban? Nem voltam... megfelelő ebben a szerepben? Ha nem is mondtam ki soha hangosan Vanessa kivételével senkinek sem - pszichológus hiányában a legjobb barátnőmmel voltam sokszor túlságosan is őszinte -, de attól még nagyon sok kételyem volt. Anyámmal sem tudtam ezekről beszélni, mert apám és a Miles közti hűvös kapcsolat miatt volt, amit vele sem tudtam átrágni. Az étterem tűnt a legjobb ötletnek most és örültem annak, hogy valamiben nem kellett hadakoznom Manoloval - kivéve persze az allergiás reakcióit egyes ételeket illetően, de... majd persze, megállok az út közepén, ha wc-t kell keresnie, mert nem érünk haza időben. Persze, viseljem el azt, hogy fájdalmai vannak, mert inkább finomat akart enni, mintsem olyat, amit a teste is elviselt... de azt hiszem, hogy.. el kell fogadnom a döntéseit, nem korlátozhatom őt le mindig. Tudja, hogy milyen következményekkel jár a "rossz" ételválasztás, mégis csak engedve neki avattam be abba, ami mostanában történik velem. Úgy ténylegesen is, nem csak a felszínt kapargatva. Révetegen elmosolyodtam a kijelentésére, mert.. azt hiszem, hogy anyának sosem szűnünk meg létezni. Mindig is a gyerekeink maradnak ők, függetlenül attól, hány év telt el a világra hozataluk óta. - Meglátjuk, hogy meddig maradhatok otthon vele. Vannak olyan anyák, akik hat-nyolc hét után már visszatérnek dolgozni a szülést követően. Csak szülési szabadság van, ami egyébként nem fizetett.. itt - nem tudtam, hogy mennyit tud az állami döntésekről, hogy szemben Európával, ahol egyes országokban akár három évig is bizonyos százalékú és összegű fizetést kaptak, amíg otthon maradtak a gyerekkel, itt erről nem beszélhettünk. A magam részéről Miles nem kárhoztattam volna megint a családfenntartó szerepére azok után, hogy a válás küszöbén álltunk és nem is vártam el azt, hogy ő tartson el három embert magán kívül, de ott akartam lenni a kicsi első nevetésénél.. első citrom kóstolásánál.. az első igazi étel kóstolásánál, amikor végre nem csak az anyatejet vagy a tápszert fogyaszthatta. Olyan nagy kérés lett volna ez? Ha csak erre gondolok, elfog a kétségbeesés. Már nem vagyok fiatal. Már nem fog tudni a testem úgy adaptálni minden újabb változást, mint amikor Manoloval voltam terhes. A fenébe is! - Tizenhárom hetes. És esküszöm, nem az a szülő leszek, aki a négy éves gyerekére azt fogja mondani, hogy negyvennyolc hónapos - mosolyodtam el szórakozottan.. A hátamon is felállt a szőr, amikor egyes szülők ilyen lehetetlen időmeghatározást adtak. Amikor az időt kérdezték, akkor sem azt mondta senki sem, hogy hatszázhúsz perccel vagyunk éjfél után, nem igaz? Ahogy a pincér visszatért, hogy a rendelésünket felvegye, az italválasztásom egyértelmű volt, de átengedtem a fiamnak a szót, aki persze úgy tett, mintha életében nem kapott volna még kaját. A nevetése megnyugtatott, de a kért ételekre ráncoltam a homlokom. Mégsem akadtam ki a pincér előtt a választásán, csak megforgattam a szemeim, ahogy végzett minden kívánságával. Nem tehettem meg, hogy direkt lassabban vezessek hazafelé, de volt egy jóslatom, miszerint félúton már igen rosszul lesz. - A hölgy esetleg tudott választani? Vagy jöjjek vissza esetleg később? - érdeklődött felém fordulva a pincér, ahogy feljegyezte mindazt, amit Manolo kért. - Választok most. Gazpacho-t kérnék és arrabbiatat extra fokhagymával és chilivel - pillantottam fel rá, ő pedig lelkesen körmölt. A konyhák összemosásával nem foglalkoztam, mert mondjuk úgy, hogy sokszor nem én voltam az úr a saját testemben jelen helyzetben. - Itt maradhat egy étlap esetleg? - Természetesen - így csak Manoloét gyűjtötte be, én pedig lepakoltam kettőnk közé a sajátom, és ameddig a pincér végezte a dolgát, addig körbenéztem a berendezésen. Helyet változtatva a székben a kezem, ahogy olyan sokszor, ösztönösen simult a hasamra, és ha nem is voltam perfekt morzéban, most biztosan őrült kódfejtésekbe kezdett az apróság odabent, ahogy ritmustalanul érintettem az ujjaim a hasamhoz. - Hogy van Henry? Azóta nem volt nálunk, hogy.. - akadtam el hirtelen, mert nem akartam megint és még mindig felhozni AZT az éjjelt, de tényleg még csak át sem lépte az a fiú a küszöbünket azóta. Megbékélt vele az apja már vajon? Mert... Henry anyja is csak tőmondatokban volt velem hajlandó beszélni a mai napig és hogy őszinte legyek, hiányzott kicsit a velük való kommunikáció, de nem akartam a nyakukra járni és akaratosan kierőszakolni a bocsánatukat.
"Motherhood has taught me the meaning of living in the moment and being at peace. Children don’t think about yesterday, and they don’t think about tomorrow. They just exist in the moment."
━━━ " If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care."
A vasárnapi nap a szent és sérthetetlen, szóval nem kapom meg az egész napot, így anya szavaival élve...szívás. Miért nem a szombat a jó? Mi a jó a szombatban, hogy azt nem lehet ilyen tanulásra pocsékolni? Miért nem lehet a teljes vasárnap az enyém? Mindegy is, ha ezekre a kérdésekre nem kapok választ, feleslegesen is teszem fel. És nem is akarom feltenni, hadd érezze azt, hogy megnyerte ezt az egészet. Tulajdonképpen ez így is van. A szülőm, így neki van igaza és erre játszott, hogy ez történjen. Nem szólok vissza, nem szólalok fel, nincs is miért, így csak magamban fortyogok a szavai miatt. Jobb is így, minthogy megint veszekedés legyen és elhúzunk innen a sunyiba haza, aztán mindenki kussoljon napokig és nem szól a másikhoz. Persze elmondom a deszkázási programot is, persze nem aggódja túl, ismer már, mint a saját tenyerét. Én vigyázok. Magamra és másokra is. És persze józan leszek, hiszen az alkohol tönkre teszi egy pillanat alatt az odafigyelésem. Szóval azt nem teszem hozzá... nem is akartam inni. A többiek biztos visznek majd valamit, de nekem józannak kell lennem. Persze a cigi más, azt én is szívom, az nem érdekel. Bőven jó az, hogy nem kell egész hátralévő életemen keresztül otthon lézengenem a baleset miatt. Persze vannak korlátok és nem is estig maradhatok ki a spanokkal...de ezt inkább hagyjuk. Épp Keegan van terítéken, akiről szépeket és jókat mondok, imádom a csajt és ezt anya is megtudja. Ami szerintem neki tetszik is. Igaz nem beszéltek még, de lassan talán eljön az ideje. De ha azt vesszük akkor cseles vagyok, hiszen rájuk terelem a szót. A régi iskolai életére és arra, hogy kb mikor jött össze apámmal. Szerencsére elmond mindent, amit tudnom kell és igazán toppon van, figyel is én pedig hálás vagyok a magam reakciójára, hogy kikerültük az érzékeny témát. Persze örülök, hogy beszél a régi időkről, erről nem igazán szoktunk, mármint a szerelmi életének kitárgyalását...de most, nem mintha érdekelne különösebben, kicsit ez a beszélgetés talán közelebb hozhat minket. Persze az anyám, de a veszekedéseink és a súrlódásaink kicsit zötykölendőek és hát időt kell egymásra szakítanunk. Még akkor is, ha a hátam közepére sem akartam ezt az egészet, hiszen milyen ciki már ha az anyáddal lógsz? Mindenesetre ezt félre teszem, nem akarom megbántani sem. Az már megtörtént párszor. Nem húzom el a szám, mikor a nem szereti ha hülyének nézik szöveggel jön. Nem csak én szoktam ezt tenni, biztos más is, de rajtam már átlát egy jó ideje. Talán mióta megszülettem, azóta tudja, mikor hazudok számára. Számukra. Talán apa is tudja...de vannak idők, mikor full őszinte vagyok. Az étterem kínálata finomnak tűnt, találtam kedvemre valókat is, mert hát nem egy jött szembe velem. Bár olyat amit anya eszik, olyat nem sűrűn ettem, hiszen nem ugyanaz a kedvencünk. De főleg most egy terhes nőnél mások a finomak és ezt ő is megmondja. Hümmögök egy erőset. A kínálat tetszett és ahogy anya megragadta az ajtót, úgy szedtem ki azt a kezéből egy hirtelen gondolt cselekedet által és terelve őt előre befele... persze odabent üdvözöltem a pincért és somolyogtam az orrom alatt, ahogy anyával csevegett a fontosabb dolgokról. Mikor anya megindult kisebb fáziskéséssel indultam csak meg utána. És persze megnéztem magamnak az asztal elrendezését is, mielőtt letettem volna magam a székre. A táskámat a bokámhoz helyeztem, megigazgattam és úgy figyeltem fel szembe anyára. Persze a kérdésemre nem válaszolt, bár ami késik, az... már érkezik is. Komoran figyeltem, hiszen az állapota érdekelt, hiszen nem huszonéves már. Annál idősebb már egy húszassal, így persze hogy aggódok érte a magam módján. A rosszullétei is nyitott fülekre találnak, hiszen végig hallgatom, hogy mikor mennyire van szarul, vagy még szarabbul. Nem szoktam otthon figyelgetni mindezt...nem szoktam...az állapotáról érdeklődni. De mégis csak a testvéremet hordja a szíve alatt és nem egy szaros vírust kapott el...ha érdektelen is vagyok, attól még tehetek érte valamit, nem? - Akkor egy jó ideig nem lesz nyugtod...meg a szülés után sem... - mondom ezt úgy, hogy nem csak ezzel van a legnagyobb baja, hanem a szemben ülő gyerekkel is. De engem most hagyjunk. Az hogy a magzat gondolkodik, az erős kifejezés, még azt sem tudja, hogy ténylegesen létezik... de ha már létezés... - Voltál dokinál, ugye? Mennyi idősre saccolta? - teszek fel kérdéseket, mintha tényleg érdekelne, pedig érdekel, még ha ez furcsa is. Ez a része érdekel, de az, hogy hamarosan többen leszünk, hát az nem hiányzik. Nekik sem kellett volna mindez, hiszen...de mindegy is, inkább az étlapért nyúlok, hogy bele olvassak, mi mindent rejt számomra. Vannak tejmentes kaják is. Remek...de most ki akarom élvezni mindezt, az ízeket a legfinomabb falatokat, így most tojni fogok mindenre. És igen, biztos, hogy említettek már ezzel kapcsolatban mindent is, de akkor pont olyan állapotok uralkodtak, hogy nem tudtam rendesen figyelni a szavaikra. Csak az maradt meg, hogy felcsinálta apa őt. És persze hogy mérges voltam... - Gáz, ha kajás vagyok? - röviden elnevettem magam, persze tudom egyből mi lesz a válasza, de tény, hogy most egy vízi bivalyt is megtudtam volna enni. Pedig kajáltam a suliban is. De az olyan régen volt már. És persze hogy nem akartam most már azt kajálni, amit ő. - Hm... lazagnét kérek rengeteg sajttal, meg édesburgonyát kelkáposztával gratinmártással... és desszert...browniet... ennyi. - helyeztem le magam elé az étlapot, mint aki jól végezte a dolgát és tök jól helyre tett magában mindent. Szeretem a hasam, az meg hogy van olyan, mit nem is ehetnék, hát most tökre nem fog érdekelni. Jól fog esni a kajálás, a következmények meg majd ráérek érte később aggódni. Persze kíváncsi voltam, hogy anya mit fog kérni, milyen ízeket és szagokat fog összelendíteni... lehet ki fog vele kergetni a világból, de ennyi bajom legyen most jelenleg. Anya felé húz most a szívem, jobban megmozgat most az ő “kívánsága”, minthogy ne vegyem komolyan ezt az egészet. Eltűnődve figyelem anyát, végül a lágyabb mosolyom is előkerül, ahogy a kellemes pillanatokat átélem most vele. Jó, persze, mérges a sulis ügy miatt, más ügyek miatt, de mégis a gyereke vagyok a határokkal együtt. Örülök, hogy igyekszik a kedvemre tenni mindezek után és nem egyből haza nyargalni mert történt egy apró balhé a suliban. Megtudtuk beszélni és a többi kellemetlenséget is remélem ugyanígy átvészeljük.
¿Crees en el amor a primera vista o tengo que volver a pasar?
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Whatever luck I had, I made.
One thought fills immensity.
Fear is a great motivator.
Elimina todo lo que no tenga relevancia en la historia. Si dijiste en el primer capítulo que había un rifle colgado en la pared, en el segundo o tercero este debe ser descolgado inevitablemente. Si no va a ser disparado, no debería haber sido puesto ahí.
★ foglalkozás ★ :
NYU Egyetemista (2)
★ play by ★ :
Benjamin Wadsworth
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
260
★ :
Re: Mom & Manolo
Kedd Jún. 18 2024, 23:04
Pedig azt hittem, hogy jutottunk valamerre mi ketten, de Manolo kérdései egyértelműsítik a feltételezésem: mintha a falnak beszéltem volna. A tanulást, a számára nem fontos tárgyakat hülyeségnek tartja, szerintem pedig az alapvető intelligencia része az, hogy nem csak az Egyesült Államok kultúrája létezik, ami ráadásul európai gyökerekre épült. Úgy tűnt, hogy feleslegesen téptem a számat és úgy éreztem, hogy it kellett meghúznom a határainkat. Mert még mindig én voltam és vagyok az anyja, ő pedig még mindig az itteni alkoholfogyasztási korhatár alatt lógatta a bilibe a kezét. - Nem tesszük át szombatra. Megbeszéltünk valamit, amihez talán tartanod is kellene magad néha - úgy érzem, hogy néha kezdtünk fordítva ülni a lovon, ami természetesen a mi hibánk is. Túlságosan szeretnénk egy jobb életet teremteni Manolonak, mint amivel mi rendelkeztünk és talán pont ezzel követtük el a legnagyobb hibát: nem azzal az értékrenddel rendelkezett, mint mi - betelepült spanyolajkúak voltunk, akiknek számos nehézséggel kellett megküzndenünk azután, hogy ide érkeztünk, a gyerek pedig olyan jogokkal rendelkezett, amit nekünk Manoloval adaptálnunk kellett az életünkbe. Nem kellett ezért hálásnak lennie, hiszen neki természetes volt ez az állampolgárság és a vele járó jogok is. Néha azért igazán jól esett volna, ha átgondolja, hogy ami neki az ölébe hullott, azért a szüleinek kőkemény munkába kellett befektetniük az energiáikat, de tudom - ez már egy másik generáció. És ezért nem is hibáztattam őt. Bólintottam a válaszára, és igyekeztem nem túlaggódni a deszkázást. Már kicsiként is vagány kölyök volt, idősebb korára sem változott ez, és ha nem is a történtek miatt csak, attól még féltettem őt minden egyes nap, ahogy kitette a lábát a családi fészekből. Nem ellenőriztem régebben soha, és most sem szándékoztam, de hálás voltam azért, hogy mindig hazatért, mert csak úgy tudtam őt biztonságban - korlátozások nélkül a legtöbb esetben. Nem akartuk megkötni a kezét. Nem akartunk neki börtönt emelni és mégis olyan szankciókhoz kellett nyúlnunk, ami a felelőtlen döntései következményei voltak. Nem is húztam az időt, inkább egy pozitívabb irányba igyekeztem terelni a beszélgetésünket és egy párkapcsolat számomra az volt - így viszonyultam Keeganhez is - mint egy újabb stabil pont a fiunk életében. Büszke vagyok a gyerekre azért, ahogy nyilatkozik a barátnőjéről - mert fals vélekedés az, hogy a fiúk érzelmi megnyilvánulása gyengeség. Nem... amikor egy férfi az érzelmeiről vall, az igen is vonzó tulajdonság, széles mosollyal hagyva azt, hogy a haját igazgatta vissza, miután megpróbáltam azt megbütykölni az ujjaimmal. - Csak az egyiküknél, mert akkor jöttem át ide egyetemre.. hátrahagyva azt a világot, amit ismertem. A másik esetben leginkább keresztül akartam döfni az Excaliburral, mert megcsalt és hazudott is róla. Az igazság is fáj, de ha hülyének néznek, azt a mai napig nem viselem túl jól, Manolo - legutóbb Miles miatt sírtam. A legfájdalmasabb felismerés volt az, hogy magamnak is be kellett vallanom, megfáradt a házasságunk. A sok vita, marakodás és keserűség olyan döntéshez vezetett, ami a jelenlegi helyzetünket eredményezte: egy olyan cérnavékony szálon függő házasságot, ahol a távolság jót tett nekünk. Habár kerülte a tekintetem bizonyos vélemények és célok kimondásánál, nem kerülte el a figyelmem mindez, és ha nem is volt szimpatikus az, ahogy vélekedett Keegan szüleiről, nem szólhattam be érte, nem vehettem védelmembe a szülőket, mert tudtam, a környezetemből is, hogy minden családban voltak problémák. Ettől függetlenül reméltem, hogy Manolo okosabb annáél, mint hogy a nagy száját használja és olyan slamasztikába kerüljön, amiből nem tudjuk kihúzni sem.. Nem mintha életének egyik legnagyobb hibájának a levét ne innánk meg azóta is. Épp amiatt van korlátozva a gyerek. Újra bólintok az egyetemi választással kapcsolatos érvei miatt és habár a családunkban szokás volt a tizennyolcadik születésnapunkkor az örökségünkről beszélni, mégsem hiszem, hogy itt lenne az ideje. Anyámmal rengeteg vitám volt már erről - ő annak a híve, hogy tudnia kellene az egyetlen unokájának arról, hogy milyen hátteret örökölt a részünkről, én azt érzem, hogy Manolo még nem tud a pénzzel bánni. És mielőtt ezt nyilvánosságra hozom - már azt, hogy igenis van pénze... Milesnak is be kellene vallanom. Olyan titok ez, amit elrejtettem előle, mert mindent, amink van, azt önerőből akartam megteremteni. Amiről elmondhatom, hogy az csak a mienk.. azért megküzdöttünk. Álszent volnék? Hazug? Nem vagyok abban sem biztos, hogy a férjem megbocsájtana, ha kiderülne mindez. Az étterem előtt megállva morfondíroztam, és meg is forgattam a szemeimet a kijelentésre. Biztos, hogy nem fogja azt enni, mint én, mert a gyomrom és a kívánósságom elég extrém mértékeket szokott ölteni. - Ezt majd meggondolod odabent szerintem. Ne bízz most bennem inkább - mosolyodtam el, ahogy felpillantottam rá, és ha mindkettőnknek megfelelt az étterem, akkor kinyitottam annak ajtaját, hogy a közeledő mosolygó pincérrel szót váltsak. A kérdése ekkor ért utol, s előbb a pincérrel beszéltem. Igen, csak ketten vagyunk. Nem, nem foglaltunk asztalt.. és ha bárhol leülhettünk, amire nem volt kirakva a foglalt asztalt jelző tábla, akkor egy a bejárattól távolabb eső asztalhoz ültem le - remélve, hogy Manolo velem szemközt foglal helyet. - Mindenkinél másképp alakul ez, nem lehet egy általános állást foglalni, hogy meddig leszek rosszul. Fennállhat annak a lehetősége is, hogy a korom miatt veszélyeztetettnek nyilvánítanak és akkor nem dolgozhatok addig, ameddig a törvény azt engedélyezné. Vannak jobb és rosszabb napjaim. Vannak olyan napok, amikor szívem szerint az ágyat el sem hagynám, másik napokon pedig magamhoz ölelném a wc csészét is. Mondhatnám, hogy elég jó meteorológus a gyerkőc, de teljesen váratlan szokások alapján gondolkodik és határozza meg a mindennapjaim - végre kinyitottam az asztalon lévő menüt, és ha már itt tartunk, egy mango lassi-ért ölni tudnék. Tudom, hogy az indiai konyha sem terhes nő-kompatibilis, de mint mondtam, teljesen behatárolhatatlanok a napjaim. Bele sem akartam gondolni abba, hogy még milyen problémák jelentkezhetnek.. mert szerettem volna pozitívan hozzáállni. Vártam a kicsit és a helyezetünktől függetlenül egy kis csoda volt ő. Olyan, aki már most fontos volt számomra. Akit már most szerettem. Pici kisgombócként. A pincér befutott mellénk, rövid, kedves mosollyal ismért felmért minket. - Mit hozhatok Önöknek? Döntöttek az italokról? Esetleg az ételről? - kíváncsiskodott, mire megráztam a fejem, aztán bólogattam. - Egy coca colát kérek és egy mentes vizet. Az ételt nem tudom egyelőre még. Manolo? Te mit kérsz? - pillantottam át az asztal felett, hogy a fiam eldönthesse, mit kívánt a gyomra. Nem kellett azt ennie, amit nekem.
"Motherhood has taught me the meaning of living in the moment and being at peace. Children don’t think about yesterday, and they don’t think about tomorrow. They just exist in the moment."
━━━ " If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care."
A gofri számomra isteni étek, napi szinten betudnák tolni 2-3 adaggal is bármilyen ízesítésben. Van aki nyilván nem szereti, az egyen mást, nekem ez a manna megteszi. Persze szeretek mást is enni, hiszen megtudom unni a kedvenceimet pár napig...anya meg azt eszik úgyis, mit megkíván. A szombati nap pedig kérdőjelekkel teli számomra. Miért pont vasárnap akar oktatást tartani? Miért nem lehet szombat reggel ezt megtennie és másfél napom szabad lenne...nem látnánk egymást, hiszen...hiszen mi? Keegannal is programot kellene csinálni, a haverokat sem kellene elhanyagolni, de óvatosan kell ügyködnöm...még bennem van a baleset élménye és nem akarom újra felidézni bármilyen ócskasággal. Érdemes lenne elmennem bárhová is? Persze meg vagyok szorítva, lettek határok húzva, a kocsim és a jogsimat is elvették, a mobilom őrizve van a fiók mélyén, este 8-kor meg már otthon kell lennem és állandóan szólnom kell, ha lelépek valahová. Szigorítások? Utálom! Ja és pár hétre el lettem tiltva Henry-től is. Kellett ez nekem? Nyilván nem, de nincs már mit tenni. - Szombatra nem tehetnénk ezt a hülyeségedet? A reggeli mirelit pizza is lehet bánom is én...de a tortúrád jobban esne, ha nem vasárnapra esik...- vonok vállat egykedvűen, hiszen jobban élném, ha nem a vasárnapunkat tennénk ezzel tönkre. Szabad lenne, ő is azt csinálhatna, mit szeretne, meg nem kell veszekedni semmiért. A vasárnapot úgysem akartam itthon tölteni, kilenckor felkelek, tízkor lelépek és este nyolcra itthon esz a fene. Ami a programot illeti anya máris aggodalmaskodni kezd. Szemet forgatok... - Max kirobbantunk egy háborút, nem para. Anya. Higgadj le, nem fogunk vadállat módjára száguldozni. - nyugtatom meg a nem épp kedves szóhasználattal, dehát senki sem mondta, hogy egyszerű eset lennék. Főleg, ha a haveri körömben vagyok, akkor meg aztán vége minden jó fejségnek. De persze vigyázok azért, hogy önhibámon kívül ne essen senkinek se baja, vigyázok a járókelőkre, a biciklisekre, a többiekre. Nem akarok újabb balesetet. Sok volt a múltkori. És persze a figyelmemet is másfelé tereli Keegannal, így magyarázkodni nem, de elmondhatom, hogy csak telefonbeszélgetést hallott. Persze egyből leszűri a dolgokat is, szóval sokat nem kell emlegetnem a dolgaimat sem. A némaságomat is megérti rendesen. És persze egyből rájön mindenre is, főleg hogy a hajamat is összekócolja...amúgy is úgy áll a séróm mindig, ahogy csak akar. - Szeretem őt, igen... - vallom be egyszerűen, meg hát nem is hárítok ezt illetően, meg hát elhessegetem a kezét a fejemtől, hogy aztán visszaigazítsam a tincseimet is a normális állapotba. Létezik amúgy ilyesmi ennél a bongyornál? Nem szégyellem az érzéseimet a lány iránt, kimondtam anyának és apának is kifogom, meg persze a bemutatás is kellene, de már látták őt. Persze az nem ugyanaz, hogy négyesben leülünk beszélgetni. De ha már mi, akkor ők apával? Rákérdezek és megmosolygom a meséjét. - Bőgtél minden egyes szakításnál? - kérdezek rá huncut mosollyal, majdnem hogy csak kinevetem. - Gáz. Apával szerencsésebb vagy, nem? Örülök, hogy vele jöttél össze és nem valami lúzer pinafalóval. - jelentem ki, mintha sok közöm lenne a múltjához és a kapcsolataihoz. Bár ezt is úgy jelentettem ki, mintha engedélyt kellett volna kérnie az életéhez. Gőgösség... olyanom talán nincs, bár mintha már hallottam volna ezt egy tanártól, hogy van bennem. Leparkoltunk, a kérdést meghallva inkább hamarabb kipattantam táskástól az autóból mint ő maga. - Részben igen. És részben a hajcsár anyja sem lesz otthon, így bevágódhatok az apjánál... - vonok vállat, persze nem nézek rá anyára, hiszen ez olyan dolog, amit én intézek, nem kell a tanácsa, amúgy sem vagyok jóban az összes családtagjával. Az anyját élből elutasítottam, főleg ahogy bánik a lányával, az apja jobb fej. Persze anya megpuhítja a lelkem a szavaival, hogy nem akarnak elküldeni, maradnom kell otthon. Kénytelen vagyok maradni, hiszen semmi pénzem sincs, mondjuk kis ideig még az ő pénzükön kell lézengenem, míg suli után, vagy közben munkát keresek és tudok annyit keresni, hogy besegítsek. Ez a saját kis tervem és nem fogok lemondani róla, persze említést sem teszek róla. Ezt már rég eldöntöttem. Talán az akkori nap sokkja váltotta ki ezt a gondolkodás módot, hogy visszább vettem az arcomból és a segítséget tettem előtérbe. Bármi is ez...jobban esik, mint bunkózni anyámmal. Figyelem az étlapot, végig nézek rajta... - Öhm... - jó nyitás, de sok minden van, amit most nagyon szívesen megennék, bélpoklosságnak is nevezhető étvágyam van, de határok vannak, ha nem akarok balhét a szervezetemmel. Újra magam elé veszem a táskámat, hogy meggyőződjek annak tartalmáról, hogy benne van-e a gyógyszerem. Majd újra arra emelem a pillantásom, majd sóhajtok. - Amit te, az jó lesz nekem is...most bármit megtudnék enni tényleg...dupla adaggal jó lesz. - válaszolok a kérdésére és nem kell aggódnia, hogy ő olyat enne, amit nekem nem szabadna. Megoldom, hiszen elhoztam az autóinjektorom. - Ne parázz rá, jó? Érezzük jól magunkat...majd otthonra is kitalálunk valami jó elfoglaltságot... - lököm meg az oldalammal az ő oldalát mosolyogva, majd a hátamra dobom a táskámat. Nem gondoltam, hogy ma erre felé kanyarodunk a suli általi büntetés során. Főleg hittem azt a teljes nevem hallatán, hogy kurva nagy szarban leszek, de anya könyebb eset, mint apa. - A rosszul léteid meddig fognak tartani? - kérdezek rá az állapotára úgy, hogy nem nézek rá anyára, hanem csak a betüket figyelem, mintha olvasnék. De nem erről van szó. Aggódok anyámért? Ezt leszűrhette a hanglejtésről is, hiszen nem undor volt bennem...valami más. Előfordulhat igen, hogy aggódom -hiszen szeretem a családomat- hiszen a terhessége így negyven évesen nem épp jókor jött a képbe...meg hát itt vagyok én is, akivel folyton csak a baj van.
¿Crees en el amor a primera vista o tengo que volver a pasar?
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Whatever luck I had, I made.
One thought fills immensity.
Fear is a great motivator.
Elimina todo lo que no tenga relevancia en la historia. Si dijiste en el primer capítulo que había un rifle colgado en la pared, en el segundo o tercero este debe ser descolgado inevitablemente. Si no va a ser disparado, no debería haber sido puesto ahí.
★ foglalkozás ★ :
NYU Egyetemista (2)
★ play by ★ :
Benjamin Wadsworth
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
260
★ :
Re: Mom & Manolo
Vas. Ápr. 28 2024, 21:33
Anyaként sokszor bizonytalanodok el amiatt, hogy tényleg jó szülő vagyok-e. Az, aki a gyerekének megad mindent - nálunk ez így van és talán itt rontottuk el Milesszal Manolo nevelését, de azt sem engedhettem meg ma már, hogy vasfegyelmet gyakoroljunk, hogy megvonjuk a gyerektől azokat a jogokat és kiváltságokat, amiket a körülötte lévő gyerekek megkaptak. Vékony jégen táncoltunk mindannyian és muszáj voltunk kordában tartani a történéseket, ha nem akartuk, hogy azokká váljanak a következő generáció tagjai, mint ahova most eljöttünk Manoloval. Minden nap felkeltem. Minden nap csináltam a dolgom egyfajta rutint követve és minden nap menekültem is valami miatt - a könyveimbe, az egyedüllétembe, a címkék, ruhák és ékszerek közé.. társaságba, de még nem jöttem rá arra igazán,hogy valójában nem találtam a helyem. Minden egyes nap engedtem a bizonytalanságnak, amivel egyedül kellett megküzdenem anélkül, hogy bárkinek is meséltem volna róla. Manolo azért nem ismert igazán, mert az anyja voltam és a férjemmel való távolság szüleménye is az volt, hogy egyre kevesebbet beszéltem neki a mindennapokban - hiányzott, szenvedtem ettől, de minden reggel úgy ébredtem, hogy anya vagyok - nem futamodhatok meg, nem léphetek ki a szerepemből. Leginkább azért, mert a családom volt az életem és történjen bármi is, ameddig létezik a család fogalma, tudom, hogy mindent meg tudok ugrani. Tovább tudok lépni, tudom folytatni, mint ahogy most is magunk mögött hagytuk a negatív, utópisztikus jövőképet. S mégis, mindezek ellenére sem tudtam féket tenni a nyelvemre, mert ha tudok Manolonak segíteni, akkor szerettem is volna, ezért is ajánlottam fel a vasárnapi reggeli közbeni beszélgetést. Nem kényszerűen, nem szigorral, csak hogy érezze, ott voltam. Segíthettem neki és használhatott mankóként, mint ahogy egész életében is. Manolo alkujára könnyedén mosolyodtam el. - Lehet róla szó. Mostanában annyira nem kívánom az édeset és gondoltam elugrom egy pékségbe reggel, nyitásra, de ha nem felel meg az amerikai palacsinta, a gofri még belefér - nem is tudom, mikor ettem utoljára csokit, vagy mikor mártottam tejszínhabba az epremet. - Mi van a szombattal? Az akkori reggelin gondolkodsz, vagy azon, hogy akkor is tortúra alá vonnálak a sulival kapcsolatban? - nem mindegy, valljuk be. Nem voltam konyhatündér, kétfajta ételt szerettem készíteni és ha valakivel azonosítani lehetett a Valderrama családban a konyhát, az Miles volt. Soha nem akartam elvenni tőle ezt a pozíciót és a mai napig szerettem, ha csak ennem vagy kóstolnom kellett. Manolo vasárnapi programján filozofálok, illetve a szóhasználatán, mert semmit sem kell vagy muszáj, ami szabadidős tevékenység. Ő eldöntheti, hogy mit szeretne csinálni és van annyira felnőtt már, hogy az alap, kötelező körökön túl mihez kezd akkor, amikor nem kötik meg a kezét. - Nem veszélyes a rengeteg turista közé beszabadulni deszkával? Amúgy sem tudnak nagyon sokan normálisan közlekedni - érdeklődöm ahelyett, hogy tiltanám bármitől is. Még mindig hiszem, hogy a korábbi problémáinkat magunk mögött hagyhatjuk és tanult abból a bizonyos esetből. Ezért sem hozom fel hangosan, nem vágom a fejéhez a hibáit - ő maga is tisztában van a legnagyobb elkövetett baklövésével, és ha már itt tartottunk, egy ingoványos területre tévedtem a kérdésemmel, a megfogalmazásán pedig jót mosolygok magamban, amit nem is tudok elhallgatni. - Ha két éve vagytok együtt, akkor nem csak tetszik neked, nem igaz? A két év hosszú idő... - pillantok felé, óvatlan pillanatban elengedve a kormányt a jobbommal, hogy a haját kicsit összeborzoljam. Tudtam a fiam barátnőjéről, de nem jártam a nyakukra és úgy gondoltam, hogy hagyom őket létezni anélkül, hogy idegesítő anya lennék. Újra megmosolyogtat a kérdése, és a kigondolt hely előtti pirosnál két tömbbel előbb ismét lefékezem az autót. Nem nyúlik hosszúra a csendem, de átgondolom, hogy emlékszem-e még mindenkire, aki Manolo édesapja előtt volt az életem része. - Egyetemista voltam, amikor vele találkoztam.. úgyhogy voltak előtte, két komolynak is mondható kapcsolatom, bár így visszagondolva arra, hogy milyenek voltak, nem bánom, hogy vége lett. Persze minden kapcsolat végét fiatal lányként nagyobb drámával éljük meg, mint kellene - mosolyogva ráztam meg a fejem, mert emlékszem, milyen volt Jose-val szakítani. Emlékszem, mennyire lehetetlen helyzetekbe kerültünk Andres vadsága miatt. Miles előtt volt egy-egy kísérletem az egyetemi társakkal is, de mind borzasztó volt - köszönhetően annak, hogy mekkora kulturális különbségek voltak a két ország között. A lámpa zöldjére reagálva lassan gurulni kezdtünk, hogy az egyik mellékutcában párhuzamosan a padka mellé leparkoljak végre. A hasam is megkordult az akcióra. - Keegan az egyik indok, amiért maradni szeretnél itthon? - kíváncsi voltam, persze, és ha már kérdezhettem, meg is tettem. Mégis nyitottam a kocsi ajtaját, miután megbizonyosodtam, nem volt autó a közelben, s ha a fiam is kiszállt, akkor a táskámat a vállamra kanyarítva zártam be az autót, elsüllyesztve a táskában a kulcsot és a mobilomat is. - Remélem tudod, hogy nem szeretnénk elküldeni és.. mindketten örülünk, ha velünk maradsz - néztem fel rá, mert a fenébe is, nem tudok nem az anyja lenni. Ha hatvan évesen is velem fog lakni, akkor is a kisfiam lesz. Akkor is szívesen ébreszteném fel a vasárnapi reggelihez. - Most mit van kedved enni? - ezt már az étterem előtt kérdeztem, megtorpanva a kirakott étlap előtt, hogy egyáltalán megnézzem, mik közül is választhattunk.
"Motherhood has taught me the meaning of living in the moment and being at peace. Children don’t think about yesterday, and they don’t think about tomorrow. They just exist in the moment."
━━━ " If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care."
Nem ócsárolni akartam őket, csak túl őszinte vagyok és nem mindig veszem észre, hogy nem mindig a magam igazát kellene hajtanom. Főleg ha ezzel meg is bántok valakit, vagy esetlegesen viszket a tenyere, mondjuk anyámnak. Persze, nem hibáztathatom, hogy szét tette a lábait apának, ezért már megmosták a fejemet rendesen, szóval inkább hallgatok a témát illetően. De akkor is piszkálja a csőröm, még ha ki sem mondhatom a nagyon csúnya véleményemet erről az egészről. Szóval inkább csak elharapom a mondatom felét, jobban is járunk így mind a ketten. Szóval a veszekedés helyett - meg hát értek én a szép szóból és anyám villanó tekintetét is úgy ismerem, mint a tenyerem - jobb lenne kajálni és persze anya fel is hozza mindezt. Persze hogy kajás vagyok, ahogy ő meg a kis piócája is - bocsi kistesó még barátkozok a létezéseddel - szóval egyből rá is nézek a táskám tartalmára, hogy akad-e mentő övem, egy autoinjektor társaságában. Szerencsémre van, így falási rohamom is lehet, amit persze anya élből elutasít, csak hogy ne legyek rosszul. Persze lehet belőle rosszullét, több fajta verzió előállhat, de nem mindig adhatok az élvezeteknek. Vállat vonok, hiszen az én dolgom, de mégsem így van ez. Az ő felelőssége vagyok, ráadásul ha ráijesztek, akkor azzal csak árthatok nekik. Amit nem akarok, mert ugyan szívtelen kis köcsögnek tűnhetek...nem vagyok az. Igenis fontos számomra a családom. Persze akkor is, mikor olyan témákkal dobálóznak, mint az oktatás, hogy hétvégén anyám kioktatna a tanulmányaival kapcsolatban. Nincs ínyemre, pedig abból állok a legrosszabbul, utálom is, mert semmi értelme és hát mit kezdjek vele három vagy négy év múlva? Lószart valószínű! De ha engedek, előbb szabadulok, meg hát így mindenki boldog, nem? Csak én nem, de ez mindegy is, így bele megyek ebbe a játékba. Tanulásba, vagy legyen ez akármicsoda... és még a hasznomra is vállhat, mint egy újraélesztés. Remek, anya egyre jobbakban gondolkodik -és ő legalább meg is teszi mindezt-, nekem meg érjen fülig a szám...hát hogyne. De belemegyek, szerencsére van ötlete is és még jól is járok vele. Csak ne órákon keresztül tartson, mert akkor nem maradok sokáig a seggemen. Szerencsére az anyám túl jól ismer. - A reggeli közben szerettem volna csendben lenni, de jóóóó, essünk túl rajta minél előbb. És mivel te már eldöntötted, hogy ez így lesz, így én is eldöntöm...gofrit akarok enni... vasárnap. A szombattal mi lesz? - teszek fel én is egy kérdést a kijelentéseim mellé...hiszen amolyan királyfi módjára eldönthetem, hogy mit is akarjak enni...a kérdés már csak az, hogy anyám meg-e csinálja, vagy magamnak kell a felnőttségem miatt...esetleg ez a büntetésem is egybe? Lusta vagyok reggelit csinálni? Enni szeretek, csinálni nah azt már nem... - Vasárnap a Brooklyn hídon gyűlik össze a deszkás brancs...mennem kellene...csak szólok. - jelzem azért ezt a kis infót, hogy mire számíthat tőlem, hiszen nem akarom megint, hogy keresésre szánja a fejét, mert nem talál itthon. És tudom, büntetésben vagyok, de nem mindennap vagyok távol...heti egyszer talán megúszom ezt is. Ráadásul csak pár óra az egész, amire szükségem van és talán nem is ökörködnék annyira, mint szoktam. Ami pedig a lány kérdést illeti...elgondolkodom. Keegan mikor volt nálam utoljára? A balesetet követő reggelen itthon dumáltunk... aztán nagyon nem is futottunk össze bizonyos okok miatt, hiszen az anyja egy szigorú némber, aki a tökéletest akarja a lányában látni...szóval mondta is ám, hogy mi lesz...de most anya hallgatózott, vagy túl hangosra sikeredett a beszélgetésünk? Szar ügy! - Kihangosítón volt a mobilom. Keegannal beszéltem. Tudod...a lány, aki tetszik. - feleltem a szavaira a gondolkodás után, kisebb csöndet követően pedig folytattam. -Lassan két éve a barátnőm... - nem nagyon szoktam a magánéletem ezen területéről beszélni, de ha már kettesben vagyunk, akkor nem veszem ezt úgy, mint egy kihallgatás. Csak anya fia beszélgetés. Mert hát neki beszélhetek bármiről, ugye? Pont úgy, mint apának. Bár nehéz megnyílni ilyen téren, mégis úgy gondolom, hogy olykor beszélni kell, hogy ne nyomja a vállunkat az a bizonyos szikla. - Neked apa volt az első kapcsolatod? - kérdezek rá és még rá is pillantok az idősebb Valderramára, ám másodpercek leforgása alatt átgondolom, hogy jó ötlet-e felhozni ezt az egészet? Egyáltalán miért is hoztam fel? Jah...tényleg. Hogy ne kelljen rólam beszélnünk. Ez az egy nyomos indokom van a témaváltásban. Utálok úgy beszélni Keeganról, hogy személyesen egyikük sem ismeri.
¿Crees en el amor a primera vista o tengo que volver a pasar?
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Whatever luck I had, I made.
One thought fills immensity.
Fear is a great motivator.
Elimina todo lo que no tenga relevancia en la historia. Si dijiste en el primer capítulo que había un rifle colgado en la pared, en el segundo o tercero este debe ser descolgado inevitablemente. Si no va a ser disparado, no debería haber sido puesto ahí.
★ foglalkozás ★ :
NYU Egyetemista (2)
★ play by ★ :
Benjamin Wadsworth
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
260
★ :
Re: Mom & Manolo
Hétf. Ápr. 01 2024, 10:37
Már csak homályos emlékeim vannak arról, hogy mit akartam gyerekként: családot-e, vagy csak egy egész teknős farmot. Azt sem tudnám megmondani, hogy milyen esküvői ruhát akartam volna, csak arra emlékszem, hogy olyan akartam lenni, mint a könyvekben megismert hercegnők: szőke, habos-babos menyasszony ruhában. Nem ezek határozták meg az életem további eseményeit, hanem apám, de legfőképpen a nagybátyám rendszerlázító nézetei, ahol egy polgárháborús felkelés kellős közepén találtuk magunkat - és amiatt kellett eljönnünk az országból. Már csak halovány emlékeim vannak arról a házról, amelyben laktunk és csak akkor jutnak róla eszembe jellegzetes színek, ízek és fények, ha fényképeken látom viszont az akkori életem. Hogy hiányzik-e? Mindennél jobban, mert az első tizennyolc évem oda kötött és bármennyire is amerikaisodtam el, mégsem tudnám azt mondani, hogy teljes mértékben, szívemben hazafisággal tudnám ünnepelni a július negyedikét, mert belém nem ezt a világot plántálták születésemkor. S habár kettős állampolgárrá lettem, már hibák nélkül beszélem a nyelvet és teljes mértékben asszimilálódtam, ebben az új világban neveltük fel Milesszal Manolot, még mindig hazahúz a szívem egy kicsiny darabja, s mégsem tudok hazamenni. Ott már csak az emlékek és a holtak várnának - ismerősök aligha - hiszen mindenki szétszéledt a világban. Ezek a gondolatok űzték és kergették egymást a fejemben a börtönlátogatás ötlete után, mert nem csak a gyerekem életét és egészségét féltettem, hanem a - még - férjemét is. a Milesszal való kapcsolatom is ingoványos talajon próbált meg létezni, de most nem az a pillanat jött el itt az autóban, hogy ezen kezdjek merengeni. Hosszú hónapok feszültsége csúcsosodott ki abban, hogy rájöjjek - a béke megóvása érdekében lehet, hogy külön kellene folytatnunk a közösen megkezdett utunkat és ez nem arról szólt, hogy ne szerettem volna még őt. Pontosan azért kellett elengednem, mert a köztünk feszülő ellentététeket nem voltunk képesek a szeretettel átlépni. - Manolo! - csak egy név.. halkan, fáradtan hangzón ejtettem ki a nevét arra, hogy gáz-e vagy sem az, hogy nem ismer minden részletet rólunk. Monthattam volna, hogy őt még hazugságon is szoktuk kapni, de semmi értelme nem volt a vagdalkozásnak. Én már felnőttem. Neki volt ez most napirendi pont, s mégis a bókjára lazán elmosolyodtam. Nem legyezgette az egómat, mert szülőként mindenkinek törekednie kellett volna arra, hogy jól teszi a dolgát. Hogy azért válik valaki anyává és apává, mert azok akarnak lenni - vállalva, hogy a gyereküknek normális életet és körülményeket teremtenek meg. Azonban ez nem mindig tükrözte a valóságot - látva a sanyarú sorsú családok széthullását... utópia lett volna ez. A bicskanyitogató szavaira a szemeim villantak rá, és ha nem harapta volna el a mondatot a terhességemet érintve.. - Manolo! Elég legyen ebből. Felnőtt akarsz lenni, viselkedj is úgy végre! - hosszan néztem őt, ha megfogadta a tanácsom és még akkor is a rosszallás jelei voltak láthatóak a vonásaimon, amíg a táskájában kutatott. Megráztam a fejem... s ezzel elhessegettem a mérgem is, bízva abban, hogy még egyszer nem fog ilyeneket se az én, se az apja fejéhez vágni, mert nem hogy tiszteletlen, de udvariatlan és tuskó megjegyzés is lett volna ez. Ő is megszületett valahogy, nem igaz? És ha fogadnom kellett volna arra - akkor már ő is átesett a tűzkeresztségen. Kigurultam a kocsival a parkolóból, hogy aztán engedve a gyomromnak és a bennem növekvő életnek végre valamiféle ételhez is jussak. Nem szabadott volna túl sok csípős ételt ennem, de talán a sushi volt az, amiért a legjobban vérzett a szívem már most. Pedig még csak nem is kívántam az utóbbi hetekben azt. Szerencsére Manolo volt annyira éhenkórász, hogy neki is fontos legyen az étkezés, így azért kicsit megnyugodva vezettem - tudva, hogy nem csak végignézik azt, ahogy eszek - habár ez sosem zavart. - Azért nem szeretném, hogy rosszul legyél, úgyhogy azért próbálj meg normális dolgokat választani majd, még ha bármit le tudsz tolni a torkodon is. Rövid a hajad, szóval.. megfogni se tudnám, mint a lányoknak szokás - szélesedő, incselkedő mosoly villant a vonásaimon, ahogy bohókásan reagáltam le, csak hogy végre már megint egy kényelmetlenebb témát érintsek: visszatérve az oktatásra. Elgyötört sóhajjal adtam tudtára, mennyire rosszul gondolkodik ezekről a számára érdektelen tárgyakról. A fejének elfordításával is tiltakozott, nem csak a szavaival, s ezek miatt kezdtem el dobolni a kormánykeréken szinte hang nélkül. Két blokkal később jobbra kanyarodtam, hogy visszaforduljunk Brooklyn azon környéke irányába, ahol laktunk. - Az újraélesztés is olyan, amit tudnunk kell, mert bárhol segítségre szorulhatnak az emberek.. lehet, hogy feleslegesnek érzed a történelmet és nem izgat téged, de ha egyszer megkérdeznek téged arról, sorolj fel két európai országot, akkor földrészekben kezdj el gondolkodni, mint a legtöbb itteni ember. Nem csak a jelen létezik. A múlt az alapja a jelenbéli döntéseinknek. A tájékozottság nem szánalmas, az visz előre az életben, Manolo - nem feddő éllel beszéltem, tárgyilagos voltam, objektív és talán sokkal több tapasztalat is mondatta velem mindezt, mint amivel ő rendelkezett. Nem vártam volna el, hogy a fáraók vagy a kínai dinasztiák egymásutániságát fejből tudja, de ettől még szerettem volna, ha nem csak szemellenzővel rendelkező matematika-őrült vált volna belőle. A tudás kifizetődő. Az, hogy végül elárulta, mikor is lesz a teszt, megnyugvást hozott. Bólintottam is rá, habár nem voltam abban biztos, hogy látta is. - Rendben. Ha gondolod, vasárnap a reggeli közben átbeszélhetjük a témát és akkor utána szabadprogram lesz, nem kell azt mondanod a barátaidnak, hogy anyád nem enged utadra. Nem úgy képzeltem el azt egészet, hogy diktátor módjára letolom a torkodon az anyagot, miközben te rettegve még csak levegőt sem mersz venni. Beszélgetünk majd, ennyi az egész - felé pillantva mosolyodom el a harmadik piros előtt is lefékezve, könnyedén húzva le az ablakot kissé, hogy beszökjön a frissebb levegő. - Pár napja egy lány hangját hallottam a szobádból - ugrottam egy nagyot témák terén, jelzésértékűen rémosolyogva a gyerekre, akinél ha tippem lenne, biztosan a "jaaaajnemáranyuuuu" kezdetű tiltakozó dohogás volt várható. Mint mondtam, ő is felnőtt..
"Motherhood has taught me the meaning of living in the moment and being at peace. Children don’t think about yesterday, and they don’t think about tomorrow. They just exist in the moment."
━━━ " If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care."
Anyámmal sosem volt könnyű...nah nem mintha apával igen, de ez fordítva is igaz, hogy velem sem egyszerű az élet. Nem mókuskerék, hiszen mindig valami más történik, más ütemben és ez az amin változtatni kéne. Újabb fejmosáson vagyok túl, mit megértek és igazat is adok, de az energiáim túlságosan elevenek, hogy csak úgy lenyugodjak. Túlpörgés részben, de most mégis nyugodtan ülök a kocsiban és anyámat hallgatom, ki őszintén beszél. Persze hogy ez a baleset nem ismétlődhet meg, a lelkemet megtépázta, ugyanúgy nem akarják azt se –ahogy én sem- hogy ezúttal én legyek az áldozata... nem akarok kocsi alá kerülni, nem akarok senki bosszújának áldozata lenni. Persze félig, vagy negyedig beismerem, hogy igenis cigiztem...persze könnyedén másítom meg az igazat, szinte már én is elhiszem mindezt. Ám anyám sem ma jött le a falvédőről, őt sem kell félteni ilyen téren, így mikor megszólal, már tudom; átlát rajtam, mint egy rohadt szitán. Szóval erről sem magyarázok többet, próbálom majd kerülni a témát-ű. Ám az újabb intelme, hogy mit szeretne tőlem, hogy elérjek az életben...elrészletezve mintha egy kívánság lenne. És még nekem is tetszik így átgondolva. Bár felnőni, sokkal nehezebb lesz. Nem korban, hanem fejben helyre rakni a dolgokat és előre lépni, visszautasítani mindent, aki eddig voltam. Ez a nehezét a legnehezebb meglépni. Vitatkozhatnék is, de most nem teszem, hiszen mindez most nem egy fejmosás, ez sokkal több ennél, így figyelek anyára és az okítására. A vágyára. Felhozakodok a börtönnel, hogy apa bevihetne, hogy lássam, hogy hova kerülhetnék, ha elfajulnának körülöttem a dolgok. Ám anyu pont ezt nem szeretné, tagadási fázisba lép, nem akarja mindezt, hiszen ez apára is kihatna. Erőteljesen. Mert vigyázni akarna rám odabent és ezzel csak hibákat halmozna fel. Ezt pedig nem akarom...az apám ugyan nem tökéletes, tekintve anyám terhességét az ő korukba, de attól nekem, számomra Ő egy hatalmas példakép. Így persze hogy nem akarom, hogy hibázzon. Ő ezt nem teheti meg. Anya nem nyugodott le a szóáradatától, tovább mondja végül egy csöpp pihenő után. Így más felé kanyarodunk, ám az a tér, az a téma pont nem érdekel. Ám ha megint felhozom a börtönt, ő tekeri ki a nyakam...ennek hallatán behúzom a nyakam. Ismerem már őt, hogy tudjam, fixen komolyan beszél. - Jó, persze, csak higgadj már le... befejeztem... - nem dorgáló és nem is meghunyászkodó a hangom, sokkal inkább követelőző, mert nem akarok erről többet beszélni és hallani sem. Egyikünk sem akarja, hogy apa megbukjon a munkahelyén, bőven elég az, hogy majdnem állandóan odabent van... anya kifakadásából pedig ennyi elég is volt. Nem kérek belőle többet, a végén megint tasli lesz ebből. Az hogy nem tudok róluk sok mindent...anyára pillantva hallgattam tovább a mondandóját...szuggeráltam, méregettem a mozdulatait. - Elég gáz, hogy nem tudhatok sokat a családomról... - szemet forgatok és kinyújtóztatom a karjaimat előrefele, összekulcsolom az ujjaimat és szinte kifordítom az egészet, beleropognak a csontjaim is, de brutálisan jól esik...sok volt a kocsiban való ücsörgés. A huszonötévnyi előny... elismerően bólogatok. Igen, az van... és pontosan ez miatt olyan profik. - És pont ez miatt vagytok profik a hibáitok ellenére is...szülőként és férj-feleségként is. - megkell kicsit simogatni az egóját, hogy engedékenyebb legyen, ne legyen hisztis, bár ez nem sűrűn használ, jól tudja úgyis mire megy ki a játék, pont most mesélt erről az előnyéről...de a folytatás tetszik, kaja idő van a magzatnál, így anya étkezne. - Ne most panaszkodj a pokolfajzatra, panaszkodtál volna akkor, mikor szétetted a... - szusszantam, hiszen ehhez már semmi közöm és már rég megtörtént a dolog. Így újra szétnyitottam a táskámat, de most a másik részét, amiben a “szuperhőst” tartom. Egy adag autoinjektorom még van. Otthon még lehet, anya is szokott tartani magánál... - Jöhet! Kajás vagyok. De most ne válogassunk, jöhet bármi, van mentőöv, ne parázz. - csaptam össze a tenyereimet és összedörzsöltem azokat. Igen, mentőöv, hiszen a túlzott bevitel az allergiámra -tejtermékek- sokkot is kaphatok, így jó ha van nálam és anya is tudhatja, hogy mire számítson... Ha kajás vagyok, akkor tényleg mindent betolok, van mikor figyelek, hogy mit, de most...nem akarok ilyennel vesződni. Most felpörgetett a kajálás hallatán, ám ezt rekordsebbeséggel le is dönti a következőkkel ahogy megindulunk. Vissza is kérdezek szinte azonnal, biztos ami biztos, hogy jól-e hallottam. - Hogy mit szeretnél? Kihallgatni? - kérdezek vissza, majd elveszítve a lelkesedést korábbról szólalok fel. - Anya! Ne már! - bámulok inkább ki a mellettem lévő ablakon, csak hogy ne kelljen őt figyelnem, ahogy várakozik rám. - A történelem a múlt, maradjon is ott...számomra nem érdekes, akár a picsáéból hallom, akár a tiedéből...bőven elég ott...- egyenesedtem fel, ezzel leszögezve, hogy nem akarok történelmet magolni az autóban, kár is lenne erőszakoskodnia...ez az ő témája csak, akad közös is, ne ezt akarja felhozni újra, mert gyalog fogok haza menni, ő meg megtömheti a gyerekét. De mivel igaza van, mármint a korábbiakkal kapcsolatban, hogy akadni fog olyan dolog, ami előre fog vinni. És egy történelemdoga javítás pont egy ilyen lenne. - Jövőhéten azzal nyitunk. - szólalok meg végül, hiszen nekem akar jót és megkellene ragadnom mindent, ami előre akar vinni és nem hátráltatni.
¿Crees en el amor a primera vista o tengo que volver a pasar?
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Whatever luck I had, I made.
One thought fills immensity.
Fear is a great motivator.
Elimina todo lo que no tenga relevancia en la historia. Si dijiste en el primer capítulo que había un rifle colgado en la pared, en el segundo o tercero este debe ser descolgado inevitablemente. Si no va a ser disparado, no debería haber sido puesto ahí.
★ foglalkozás ★ :
NYU Egyetemista (2)
★ play by ★ :
Benjamin Wadsworth
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
260
★ :
Re: Mom & Manolo
Vas. Feb. 11 2024, 22:14
Hogy jó vagy jogos döntés volt-e idehozni a fiunkat, nem tudom. De azt igen, hogy a végtelenségig nem mehet az tovább, amit művel - eljárva az iskola mellé, átnézni a tanárokon, úgy viselkedni, mintha övé lenne a világ, ahelyett, hogy tanulna a korábbi hibáiból. Újra és újra ugyanazok a viselkedésminták és reakciók kerültek a napvilágra a mindennapjaiban, ahelyett, hogy változtatott volna. Talán ez volt az indok és motiváció arra, hogy ha ő nem, akkor itt és most leszállítsam a magas lóról anélkül, hogy bántódása esne. Tudom jól, hogy valahol én is, mi is tehetünk arról, hogy így viselkedik, tesz mindenre és mindenkire, mert igyekeztük még a széltől is óvni. Egy olyan világban élhetett, amihez sem az apjának, sem nekem nem volt közünk gyerekkorunkban. Persze.. még mindig jobb módban nevelkedtem, mint Miles. Sokkalta tehetősebbek voltunk náluk, amit igyekeztem nem kimutatni akkor, amikor Manolo apjával ismerkedtünk, s mindez egy házasságban végződött, most mégis nincstelennek érzem magam, hiszen nincsenek észérveim, nincs akkora meggyőző képességem, hogy a fiam azt mondja, anyu, változni akarok. Mindig csak az ígéretek, amikkel a padlás is tele van már. Mégis reménykedem. Mégis igyekszem bízni benne. Mégis hiszem, hogy minden rendben lesz, mert anya vagyok. Manolo reakciója nem lepett meg, és mégis. Szívem szerint reagáltam volna rá, hogy ugyan, ne általánosítson, nem ismerte őket, nem tudhatta, hogy min mentek keresztül, hogy mennyiszer álltak fel ezelőtt a padlóról, hogy mennyi küzdés jellemezhette a korábbi életszakaszaikat. Mert bármennyiszer is mondjuk azt, hogy megértjük a másikat, hogy sajnáljuk, felajánljuk a segítségünket és mégis üres szavak ezek csupán, mert nincs egyforma két cipő amelybe belebújhatunk. A mellettem lévő jótékony csend, ami fogadta a szavaim, nem nyugtatott meg, mégsem hagytam, hogy mindez zavarjon, mert legalább addig sem azon törte a fejét, hogy mivel és hogyan idegesíthetne fel. Éppen ezért is engedtem bővebbre a szavaim tengerét, hagyva, hogy minden egyes gondolatomat teljesen szavakká formáljam. Nem azért beszéltem, hogy untassam a fiam. Nem azért voltunk itt, hogy egy ásítás következtében lássam rajta azt, hogy unja a velem töltött időt, és amikor befejeztem az anyai intelmeket és gondolatmenetet, csak akkor pillantottam jobb oldalra, nyugodt arckifejezéssel, hiszen nem éreztem dühöt, haragot vagy félelmet. Olykor objektíven, érzelmektől mentesen kell egy-egy pillanatot megérnünk. Manolo beismerése belém akasztott minden további szót, minden ellenkezést, minden anyai tanácsot. - Mi sem szeretnénk, hogy bárhogy is megismétlődjön a baleset - csendes beismerés volt ez részemről, mégis örültem, hogy ő is így gondolkodott. Végignéztem, ahogy a táskájával babrált, hogy aztán az az egy fehér rudacska simuljon az ujjai közé. Nem tudom, hogy melyik a rosszabb, az alkohol vagy a cigaretta, ugyanakkor kit általtok? Én is voltam fiatalabb, én sem maradtam ki ezekből a fajta élvezeti cikkekből, de csak ideig-óráig tudnak ezek megnyugvást hozni. Pontosan ezért is tudtam, hogy Manolo, ha igazat is mondott, elferdítette a valóságot. A szaktanári figyelmeztetések, a tanárok visszajelzései, az iskola igazgatójával töltött hosszúra nyúló percek egyértelmű bizonyítékként szolgáltak, hogy ne higgyek Manolo szavainak azt illetően, hogy csak egyetlen szál cigarettáról van szó. Mégis sóhajtottam. Mégis bólintottam, csak hogy őt megnyugtassam. Nem szerettem, ha hazudtak nekem, azt pedig főleg nem, ha le is buktak előttem. - A te döntésed lesz, hogy mit kezdesz ezzel az egy szállal most, vagy akár később, és ha most nem is látod be, minden döntésednek lesz következménye, függetlenül attól, hogy az mikor történik meg. Nem a grandiózus bejelentéseket és az esküdözést várjuk tőled egyáltalán, hanem azt, amikor végre felnősz. Be fog következni, ha nem is akarod még ezt, csak... szeretném, hogy olyan ember legyél, akinek a döntései és az élete alakulása miatt bűntudata legyen. Megbánj dolgokat, döntéseket vagy elszalassz olyan lehetőségeket, amik előrébb vinnének téged - nem tudom, mikor beszéltünk ennyire komoly témákat érintve utoljára. Hogy mikor volt az, amikor nem kiabálásban, sértettségben vagy elvonulásban végződött egy-egy összezörrenésünk. Nem tudnám megmondani, hogy mikor voltam annyira fáradt lelkileg, hogy ne akarjak vitát, hogy ne akarjam, hogy az én igazságomat is felfogják. Manolo felvetésére nagy szemeket meresztettem rá. Elbeszéltünk egymás mellett és ez... NEM! Nagyon nem volt jó ötlet. - Ez még csak eszedbe se jusson! Az apád oda nem azért megy, hogy pesztráljon bárkit is. Kőkemény szabályok vonatkoznak rájuk is, nem csak a bebörtönzött emberekre és nem engedheti meg azt, hogy lankadjon a figyelme, mert az a munkájába is kerülhet. Nem mellesleg ha te ott vagy, akkor rád akarna vigyázni és minden lépésedet óvni, ami megint csak azt eredményezné, hogy hibázhat. Ha dolgozik, akkor az apád fejben is ott van, ott kell lennie, mert nem csak a saját élete, hanem másoké is a kezében van, minden döntésének alaposnak és megfontoltnak kell lennie. Nem azért gürcölt ennyit, és nem azért vitte túlzásba is a túlórákat, mert annyira jól érezné magát az elítéltek közt - szusszantam egyet. Hogy is volt az, hogy nyugodt vagyok? Hosszan fújtam ki a levegőmet végignézve azt, ahogy az előbbi szóáradatom közben kivégezte a cigaretta szálat. - Vannak előadások, amikre elmehetsz, amiken részt vehetsz, akár pályaorientációs napokon is a sereget illetően, ha jól sejtem, szakosodás után a börtönbéli életről is akadnak ezek. Esetleg ezt megkérdezhetem az érdekedben tőle, hogy tud-e ilyet az apád. De még egyszer mondom, ha be akarsz menni a börtönbe, én fogom kitekerni a nyakad - nem vicceltem, nagyon is jól tudta, hogy amilyen kicsi voltam, olyan tűzrőlpattant is, főleg, ha ideges pillanatomban kapott el. Ha kell, felállok egy kisszékre is, csak hogy elérjem a nyakát. - Vannak dolgok, amiket nem tudsz rólunk, Manolo és ha egy mód van rá, akkor azokról nem is nagyon beszélnénk - elfordítva a fejem kinéztem a szélvédőn, miközben beletúrtam a hajamba, fülem mögé húzva a tincseimet. - Mi sem voltunk szentek.. minket sem dagadt kis kerubokként emeltek le a vattacukor felhőkről, hogy a Föld porában járkáljunk.. és amiket te most próbálgatsz, azokban a dolgokban nekünk van huszonöt évnyi előnyünk - haloványan, bátorítón rámosolyogtam, mert valljuk be, abszolút nem voltam Teréz anya típus, sem tiszta, sem szent, hogy ne ismerjem a trükköket. - Ha nem sietsz haza, akkor én elugranék valamit enni. A kis Dementor odabent kezd nagyon hisztis lenni és ilyenkor.. nem sokáig húzhatom. Aztán meglátjuk, ízlik-e neki a választásom. Te mit ennél most meg? - érdeklődtem tőle aztán, hogy tereljem némileg a témát. A slusszkulcsért nyúlva beindítottam az autót, hogy aztán lassan kitolassak a parkolóhelyről. - Mikor lesz a következő teszt történelemből? Szeretnélek kikérdezni - még egy kis levegőrontás.. Az sosem árt. De ha már művészettörténetből diplomáztam, csak közöm volt némi történelemhez is, nem igaz? - Talán az én magyarázatom és látásmódom érdekesebb lesz, mitn a kötelező... - halványítottam az anyus kinyilatkoztatáson a mosolyommal.
"Motherhood has taught me the meaning of living in the moment and being at peace. Children don’t think about yesterday, and they don’t think about tomorrow. They just exist in the moment."
━━━ " If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care."
Fingom nincs milyen volt egy múltbéli nevelés. A kukoricacsövön való térdelés, a nadrágszíj csípése a seggeden, vagy combodon. Anyámék mindezt tapasztalták, nekem csak a sarok jutott annó, talán 10 évvel ezelőtt. Az is talán kétszer fordult elő valami butaság miatt, azóta a büntetések is más mértéket öltöttek. Az más kérdés, hogy meghajoltam-e az akaratuk előtt, avagy sem. Van ennél undorítóbb téma, próbálom csendesen másfelé terelni a szót is, de a daganat minduntalan visszatér... nem, nem akarom elképzelni miképpen néz ki. És látni sem akarom semmilyen formában. A gyomrom most köszöni szépen, de remekül van. A tábla alapján még Brooklynban voltunk, így csak elhúzva a pofázmányom egyeztem bele a helyzetembe. Nincs más választásom. Lehetne, de nincs kedvem vitázni rajta, hogy húzzunk el a rákba innen. Hagyom magunkat sodródni, akárhová is menetel most anya. Vajon mire gondolhat? Akarom én azt tudni? Akarnám, de majd úgyis megtudom. Hamarosan. A haverok miatt lógtam, ám az ő replikájára csak szemet forgattam, megint kiforgatta a szavaim. Úgy kell nekem. A tenyereimmel a műszerfalat kezdtem megdoboltatni, amolyan feszültséglevezetés van a dologban, ám kellőkép sem olyan az erőkifejtés, mint ami ezen szövegelés gyújtott bennem. Inkább ez, minthogy csúnyát szóljak. Figyeltem az utat, a kinti járókelőket, az életvitelt, melyet megmutattak magukból. Hányingert keltett, undort és haragot. De attól még figyeltem rájuk, de nem akartam hozzájuk hasonlítani magam. Ennél azért több vagyok és anya is tudja ezt. Ugye tudod ezt rólam anya? Lágyan anya kezére pillantottam, de nem tartott ez sokáig, nem akartam feltűnő lenni ezzel kapcsolatban, maradt az út bámulása. Az út menti nő, aki furcsa volt...anyámnak a válasza pedig egyértelmű volt hozzá. Bár megkérdezni nem akarta, hogy mi is történt vele, ebben azonban egyet is értettem vele. Ő nem szállhat ki, de én igen. Apa ki is nyírna ha őt bántódás érné, én meg nagypofájúként a kocsiban kuksoltam. Több vagyok ennél, anyámat nem érheti bántódás és senki sem érhet hozzá. Az úton sorban lassultak be a járművek és nem csak a piros lámpa tette a közelben, vagy a zebra. Érkezett mellé egy fiatal csőcselék a kocsik közé bátorkodott és kéregetett, bár anya szerencsére nem volt olyan, aki megsajnál egy ilyent. Csak én ne kerüljek ide, számára ez volt az egyetlen fontos dolog. Megértem...valamilyen mód én sem akarok ilyen kinézetet magamnak. Mennyire lehet büdös? Mióta nem fürödhetett, vagy mikor mosott utoljára fogat? Vagy kezet csövelés után? Megannyi kérdés újra, de a mellettem ülő úgysem tud rá válaszolni. Anya beszélt, figyeltem rá szinte csak magam elé révedve. Tervek és vágyak, melyek valahol kisiklottak. Bármi miatt történhettek ezek. Elég sok mindent felsorol, ráemelem a pillantásom, próbálom megérteni, hogy miért mondja el mindezt. Valamelyest tudom ezeket, hogy mik történhetnek az emberrel. Hogy miért nyúlhatnak drogokhoz. Italhoz. Egyetlen aprócska hiba is elég...mondjuk 18 éves korára testvér lesz...de nem, az én életem egy új élet miatt nem mehet így félre...hiszen az a gyerek nem egy hiba és én sem vagyok az. Ennyire geci nem vagyok... nem miatta fogok autó elé ugrani ebben biztos vagyok. - Gyenge akaratúak... - fűztem hozzá mindezt, hiszen akinek nincsenek motivációjuk azok is így végezhetik. Nekem van bőven, szóval hajlok azok felé, még ha olykor ezek nem is látszódnak bizonyos dolgok előrébb hozatala végett. Bennem él a szórakozás vágya, hiszen mikor éljem ki magam, ha nem most? Később már úgysem lesz erre lehetőségem. A drogok meg múló szeszélyek...nem fogok függő lenni, az hogy a cigire rákaptam, az megint más dolog. Olyan, mint a fű. Abban is volt már részem... kellemes lazulás mindenki hasznára válhat, csak sokan ezt nem tudják értékelni és felfogni sem tudják mindig. A kocsit parkolópályára tette, a motor leállt, ám semmi sem kattant, így a zár a helyén volt. Eszembe sem jutott ez miatt puffogni, jó volt ez így. Az internet tele van szennyel, a hírek és a számok a megmondói annak, hogy merre is tart a világunk, hogy mennyi drog kerül a piacra. Mennyien halnak meg drogtúladagolásba és mennyien kerülnek be kórházakba. Egy új drog egy új hullám. Ide kerülni borzalmas lenne, hát még fekete zsákba kerülni milyen elviselhetetlen érzés lenne? Nem nekem, hiszen akkora már mindegy számomra. Nekik. Ezt nem engedhetném meg, hogy odáig fajuljon, hogy elveszítsenek egy gyereket annak ellenére hogy érkezik egy másik. Arra a kicsire nekem is kellene vigyáznom, annak ellenére (hogy ők úgy tudják) hogy a hátam közepére sem kívánom az egész parádét. Ha nem követném a többieket állandóan a marhaságokban, akkor más lenne? Ráemelem a pillantásom, majd vissza előre, mintha jobb a kilátás a parkolóra és az abban mászkálókra, mint a saját anyám szavai. De figyelek rá nagyon is ami azt illeti. Megszívom az orromat, hiszen érzem a kezdetét az igazságának megfojtásában. Annál nagyobb szar nem kellene már a nyakamba ami történt napokkal ezelőtt. Én csak...fogalmam sincs. Nem akarok csak egy lenni a sok közül. Manorama aka Manolo akarok lenni a kortársaim között. Sokkal többet jelent ez, mint egy lenni közülük. A normálisabb fajtából. Kivívtam magamnak és nem dobhatom csak úgy el, mert...mert több akarok ennél lenni. Újra anyára emelem a pillantásom. Nem eresztem el őt így, koncentrálok rá erősen. - Elég volt a baleset, én csak... - elhallgatok, majd magam elé meredek újfent anyáról elemelve pillantásom. Fejet ingatok. -...nem tudom. Nem akarom, hogy megismétlődjön... vagy hogy én kerüljek a kocsi alá... - nézek ki a mellettünk lévő kocsira, hogy miféle, de nem is nagyon figyelek rá. Anya szavai záporoznak bennem és apa korábbi szavai. Igazságot akarnak? Vagy mit? Hazugság mentes létet? Bármit, ami nem én vagyok? Hátra fordultam a táskámért, hogy magamhoz vegyem, az ölembe húzzam, ráérős mozdulattal nyúlok annak cipzárjáért, hogy elhúzzam annyira, betudjak nyúlni az aljáig. Kotortam benne annyira, hogy a dobozka melletti szálat megragadjam, majd egy óvatos mozdulattal szedtem is ki a vigyázó rejtekéből. A táska a lábamhoz puffant, az ujjaim között pedig a cigi éktelenkedett az arcom előtt centikre. Ezzel azt mutatván meg hogy ez az egy szál van és nem szívtam el, tehát nekem van igazam, nem dohányoztam...vagyis hát de, de nem kell tudnia róla. - Egy szálat tarháltam... még egy szar gyújtom sincs hozzá... - kínos rövid nevetésre futotta, kirázott a hideg ettől az egész helyzettől, hiszen épp most játszom meg magam anyám előtt. Túl jó vagyok ebben az egészben, a bukás esélye kicsinyke, általában én állok győzelemre. Leeresztem a szálat az ölembe és ott kezdem forgatni az ujjaim között figyelve azt erősen. Mint valami megszállott azt hiszem, de ha már a segítséget említette... - Nem hiszem hogy a kannás és egy erős gyógyszer jó barátok lennének, vagy bármelyik piával kombinálva...hogy kórházba küldjem magam...enélkül is igazat adok... ilyennek nem próbálkoznék épp ésszel...részegen még talán... - mélázok el egy kicsit halkra véve a hangerőt. Komolytalankodok? Lehet. Két gyógyszerhez férek hozzá amúgy is. Az egyik a sajátom, ami a vérszegénységet segíti, hogy ne legyen alacsony. A másik a fájdalomcsillapító és az adrenalininjekcióm persze. Utóbbit nem tudom mivel kombinálni... felciccenek. - Beszélj apával... - fejet ingatok megint, a számba emelem azt az egy szálat, majd ki is veszem onnan, hiszen meggyújtva sincs, így feleslegesen rágódok rajta. - Vigyen be magával a börtönbe...egy vagy két napra... - igazat adok a múltkorival kapcsolatban. Két oldalt kell megnéznem ahhoz, hogy viszonyítást kapjak. Nem mintha nem tudnék normális lenni, de látni akarom, hogy milyen lenne a börtönben. Jó, nem a lyuktágítás érdekel, cefet mód nem hozna lázba és heréltetném amelyik hozzám érne... egyszerűen csak...igazuk van. Ez minden. Rámarkolok a szál cigire mélázásom közepén, majd össze is gyűrőm, hogy ezután a saját kis pohártartómba dobjam. Majd kidobom, ha kiszálltunk.
¿Crees en el amor a primera vista o tengo que volver a pasar?
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Whatever luck I had, I made.
One thought fills immensity.
Fear is a great motivator.
Elimina todo lo que no tenga relevancia en la historia. Si dijiste en el primer capítulo que había un rifle colgado en la pared, en el segundo o tercero este debe ser descolgado inevitablemente. Si no va a ser disparado, no debería haber sido puesto ahí.
★ foglalkozás ★ :
NYU Egyetemista (2)
★ play by ★ :
Benjamin Wadsworth
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
260
★ :
Re: Mom & Manolo
Vas. Dec. 17 2023, 21:33
Azt hinné az ember, hogy talán tizennyolc éves korára valamennyire lehiggadnak a fiúk, de az egy dolog, hogy Manoloban mindkettőnkből jelen volt néhány vonás, mégis kezdtem érteni azt, hogy Miles miért ment a falnak, ha rám jött az öt perc. Mintha instant karma lihegne a nyakamba minden lépésemnél, de azt már csak a mai fiataloknak köszönhettem, hogy a fiam ennyire pökhendi legyen minden egyes alkalommal, amikor velem beszélt. Na jó, túloztam, az idő nagy részében volt csak ilyen, de kellő mértékben, hogy a falat kaparjam tőle a legszívesebben. Tőlünk nem ilyen nevelést kapott, szóval mindez a környezeti behatásoknak köszönhető nála és a haverjainak, akikkel a mindennapokat tölti iskolaidőben és azon túl is, amikor isten tudja, merre járkál. Szerencsére, ha hívtuk, akkor majdnem mindig felvette a telefont és ez baromi nagy szerencséje, mert máskülönben nem lennék ennyire kedves - igaz, hülyeségek miatt nem is szoktuk zaklatni őt. Manolo minden egyes replikáját figyelmen kívül hagytam, mert csak az oroszlán bajszát húzogatta vele és jobb volt, ha nem mentem bele piszlicsáré, egyébként nem fontos felvetésekbe, mert elég vitám és összezörrenésem volt már az elmúlt hónapokban és években, hogy belefáradjak abba. Könnyebb volt fogcsikorgatva hallgatni. Könnyebb volt, ha az agyamat egy röpke pillanatra kikapcsoltam, ha csak bámultam.. ha arra koncentráltam, hogy vezetek, hogy a forgalomra figyeljek, mintsem engedjek a véremnek és csettintésre a plafonon legyek. Pedig a bennem dúló hormonok sem segítettek túlzottan. A leginkább csak egy nyugodt hétvégére vágytam, amikor semmilyen probléma és megoldandó borzalom nem keresztezte a napjaimat. Sokkal fáradékonyabb voltam az utóbbi időszakban, amit senki az ég világon nem vett észre - hát persze. - Ez igaz. Te nem tudod, hogy milyen az, ha egy bőr öv csattan rajtad - egyeztem bele csendesen. Egyszer fordult ez elő, hogy apámnál is elgurult ennyire a gyógyszer, amit anyám látott. Egy hétre elköltöztünk akkor, anyám akkora pofont lekevert az urának, hogy a mai napig visszhangzik az emlékeimben a csattanás. Nem is akartam több szót pazarolni erre az egészre, mert megváltoztak a körülmények. Nem zavart, hogy menet közben oldalról figyeltek, anélkül folytattam a daganatokkal kapcsolatos témát: nem kell sokszor látnunk az elváltozásokat, hogy tudjuk, mindent megtennénk azért, hogy elkerüljük az azzal járó szenvedést. Brooklyn elég nagy volt ahhoz, hogy elveszejtsem magunkat egy kicsit, s Manolo kérdésére az egyik cégértábla felé böktem a jobbommal, mert egyébként szerettem egy kézzel vezetni - s azon egyértelműen a Brooklyn felirat látszott. Hagytam, hogy egyre beljebb vezessen minket a hömpölygő áradat. Nem kedveltem a sziréna hangját, sokszor hallottam és sose jelentett jót, amit aztán követett a fiam magyarázkodása is. - Értelek. Fontosabbak azok a barátok, igen, akik miatt elkésel. Ahelyett, hogy esetleg mondjuk magadnak is bizonyítanál, igazad van - bólintottam is a szavakra. Nem az volt a célom, hogy felhúzzam fele a fiamat, de kezdett már elegem lenni abból is, hogy mindent elkövetett, csak hogy ne kelljen tanulnia, hogy ne mondja azt a baráti körében, hogy igen, most jót cselekszem, egyetlen egyszer. Hittem benne, szerettem, ettől függetlenül, ha lehetett volna, a tanáraihoz láncoltam volna. Talán úgy kénytelen lett volna végig is hallgatni őket. Mégsem maradtam meg ennél a témánál, sokkal égetőbb és életszerűbb kérdést tettem fel, ahogy az utcák dagonyázó fertőjét láthattuk mindkét oldalról. A jobbom automatikusan a hasamra simult eggyel több másodpercre, mert nem akartam, hogy a szeretteim ilyen jövőképet fessenek maguknak: a nincstelen reményvesztettség, a szabadulni vágyás, az elfogadása annak, hogy az életed megállt és inkább csak egyre mélyebbre süllyedsz, mintsem feladd. Mert az könnyebb megoldás lett volna, ha véget vetnek a saját életüknek az itteniek, inkább a leépülést választották minden önbecsülésüktől megfosztottan. Manolo felháborodását felváltotta a kérdés, s afelé a nő felé pillantottam, akiről kérdezett. - Az is megeshet. Vagy olyan minőséget kapott, ami nem a legjobb a piacon. Csodálkoznék is.. De nem kell hozzá drog, elég, ha csak ivott. Ha gyógyszert vett be, amit nem kellett volna.. A lehetőségek száma végtelen ebben az esetben, de ha nem bánod, akkor nem állnék meg és nem kérdezném meg tőle, hogy mi történt vele.. - jegyeztem meg csendesebben, mert habár ezzel cserben hagyom, tudom, mégsem szándékoztam kitenni magunkat a bajnak azzal, ha kiszállunk, vagy ha egyáltalán leengedjük itt az ablakokat, netán kinyitjuk az ajtót. Nem voltam ostoba, sem pedig hülye, egyszerűen csak ki akartam végre szakítani Manolot abból az álomvilágból, amiben létezett - mert még mindig leragadt abban. Abban a pillanatban tapostam a fékre, hogy Manolo is figyelmeztetett, mert a hányaveti mozgása elég feltűnő volt. Úgy siklott a fiú az autók közt, mint egy éhes mosómedve, aki minden szemétre aranytömbként gondolt. Egyetlen szusszanásnyi idővel később már újra előreengedtem az autót, habár még lassabb tempóban, mert nem szándékoztam senkit sem a másvilágra küldeni. - Itt is mindenkinek voltak tervei, céljai, döntései, hogy mit szerettek volna az életben megtenni. Aztán történt valami az életükben, amiért kettétört ez a vágy és... nem kell nagy dolgokra gondolnod, hogy mi vezethetett ide. Elég, ha kirakták őket a szülők az utcára. Elég, ha volt egy leépítés a munkahelyükön és nem voltak megtakarításaik. Elég, ha nem volt hozzá semmiféle képesítésük.. elég, ha betegség után semmit sem örököltek... az ember élete borzasztóan gyorsan félre tud siklani, Manolo és nem kell hozzá az, hogy üssék, verjék gyerekkorukban.. nem kell az sem, hogy körözöttek legyenek és így rejtőzködjenek - a jobbom rácsúszott a kormánykerékre, de csak azért, hogy aztán az egyik nem sokkal korábban felszabadult parkolóhelyre beengedjem a kocsit, amit aztán le is állítottam, de még mindig ránk volt zárva az összes ajtó. Leengedtem a karjaimat az ölembe lazán. - Mondhatnék statisztikákat, de ezt látod minden platformon.. erőszak, lövöldözés, drog... ráadásul az apád egy börtönben dolgozik és nem egyszer jött már haza horzsolásokkal. Nem feltétlenül ezek az emberek bánnak vele így, akiket itt látsz, mert ezzel az életformával nem fogják sokáig húzni. De ideje lenne végre kicsit észhez térned, mert máskülönben te is ide kerülhetsz. Nem magad miatt, hanem mert olyan társaságban lógsz állandóan, akik tesznek arra, hogy te mit akarsz, ha nem azt csinálod birkaként, amit ők mondanak. Mi kell ahhoz, hogy észrevedd, változtatnod kell? - tettem fel lágyan a kérdést, a legfontosabbat, azt hiszem. Tényleg érdekelt, hogy milyen jövőképe volt. Hogy mikor fog észhez térni és azt mondani, megállj. Nem akartam, hogy erre a sorsra jusson és az ígérete azt hiszem.. várat magára, mert még a baleset sem volt intő jel neki. Még az akkori ivászat után is folytatja ugyanazt a marhaságot csak azért, mert most ez tetszik neki. - Szükséged van segítségre? Bármilyenre... - nincs az a dolog, amit ne tennék meg érte. Nos.. leszámítva pár kétségbe vonható esetet.
"Motherhood has taught me the meaning of living in the moment and being at peace. Children don’t think about yesterday, and they don’t think about tomorrow. They just exist in the moment."
━━━ " If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care."
A rádió felszólalt, ám ez egyenlő volt azzal, hogy anyám elhalkította. Tetszett, avagy sem, ezzel kellett beérnem. A cenddel vagy épp anyám kesze-kusza felszólalásával. Érdekelt? Végig hallgattam a mobil nyomkodás közben. És válaszokat is tettem a kérdéseire. Bár fingom sincs miért fontos ez pont most. Mit tettem, amiért kivertem a bilit Hudánál? A késésen túl? Hát válaszoltam persze, nem nagy szám. Anya pedig hallgat, persze érzem magamon a figyelmét, de leköt az, hogy a teló túloldalán lévő mit válaszol. Nem figyeltem az útvonalat, hiszen teljesen biztos voltam abban, hogy haza visz, lesz ami lesz, majd megbeszéljük alapon. Helyette csak újabb kérdést tett fel, mire felvont szemöldökkel fordítottam felé a fejemet. Amolyan mi fejet vághattam, hiszen hogyan vág az ide, hogy “kiskirály” vagyok a haverjaim bűvkörében... - Nem kiabált a suli, hogy hahó, itt vagyok. - elvicceskedem, de full komolyan vágódik mindez ki belőlem. Persze, mindez nem vicces és hát rendes válaszom sincs rá, annak meg végképp örülök, hogy anyámat keresték fel és nem apát. Bár őt csak a kórházból értesítik...kár hogy anyámék ismernek a legjobban, időnként tényleg úgy viselkedek, mint egy rohadt kisherceg...de ha egyszer élvezem, akkor mit tehetnék ellene? Rohadtul semmit sem akarok, az pedig benne van a pakliban, hogy az egyetemen is befog ez majd köszönni. A lámpát figyelte, a kattanást hallottam magam is, nem foglalkoztam az ilyenekkel nagyon. Zárva az ajtó, tehát végig kell hallgatnom az üvöltözését és nem léphetek le...ez ennyit jelent. Felkészülni? Anyámra? Sosem lehet, mindig más tör ki belőle...mégis csendes marad az autó belseje. Pedig én aztán kivárom, még a mobilra sem figyelek fel a második válasz-kérdés kombóra. Szóval hallgattam anyám dohányzásos szarját, hogy mikor érezhető és akkor is ha csak egy ilyen mellett voltam. A sulitól 10 méterre már szabad dohányozni, ott bárki megteheti kortól független...persze ha a szülő rajtakapja akkor szarban van. Ez miatt nem szoktam ott rágyújtani, ahol tudom az őseim is felbukkanhatnak. - Jó, a harmincévvel ezelőtt marhaságokat ne terítsd ki ide, biztos a szüleitek keményebben álltak hozzá ezekhez a dolgokhoz...és biztos hogy valamelyik nagyi pont most keverne le egy akkorát... - vonok vállat, hiszen beszélhetek róla, nem szidom, nem ócsárolom, csak említést teszek. Sosem szidtam a másik anyját, apját és ezt nem most fogom elkezdeni. Nem mondom hogy komálom az ős őseimet, teljesen megvagyok a szüleimmel, nem kellenek a többiek ide. Értek a szép szóból is...nem kell keménykedni. Anyám is felér kellőkép ha leakar keverni egyet. - Sűrűn látogathattad a daganatos tüdők tárházát, ha neked sem tetszik... - vágtam egy fintort a felszólalásom közben, mondjuk az biztos, hogy hullaházba nem mennék be, ez az egy biztos. Valahogy a hullákkal nem komálnék egy légtérben lenni, így az, hogy kiterítettek elé egy tüdőt...undorító. Most elképzeltem ezt... és akkor így egyen az ember jóízűen egy hamburgert. Simán szétverem bárki fejét véresre és utána tudok enni halál nyugodtan. De egy tüdő látványa és annak hangoztatása (akár tudod, hogy néz ki a valóságban, akár nem- lényegtelen) is a libabőrt idézi elő rajtam. Ennek örömére nem bámultam tovább anyámat, inkább figyeltem az utat amin végig hajtott és közben rájöttem...rohadt mód nem erre kell haza fele menni. Hm...talán enni megyünk? Bár amerre megyünk, az nem éppen a kedvenc kajáldám felé van...és nem is az ő kedvenc étterme közelében. Az ismeretlen épületek látványára felszaladtak szemöldökeim, figyeltem ezeket míg elhaladtunk mellettük. - Anya...hová megyünk? - kérdeztem halkan elbambulva az épen elhaladó lelakott játszóteret látva. Kicsit oda volt, persze nem sok mindent láttam belőle, amit igen, az pont elegendő volt belőle. Nem mintha választ vártam volna rá, de valami megerősítést vártam, hogy nem kerülök bajba pont az anyám miatt. Nem ismerem a környék ezen felét, pedig elég sok helyen jártam már, mióta a magam módján cseszem el az életemet... az egy rendőrautó volt egy mentővel? Néztem hátra felé, ahogy ez a kettő jármű elhagyta a mi járművünk környékét. Persze láttam már mentő és zsaru kombót, de ilyen gyorsan elhúzni...mindegy. Az egyetemre való bekerülésem is fontos, anya is felhozza. Előre fordulok, szusszanva préselem bele magam az ülésembe. Kezdődik. - Bekerülök, nem parázok miatta, hogy nem...- azt nem mondom, hogy elsőbbséget élveznek a baromságok, melyeket elkövetek, de szeretek dicsfényben úszni...valahogy szeretem, ha engem néz minden szempár, az én nevemet éljenzi minden nagy arcú. Abban semmi jó nincs, ha átlagossággal szenvednék... - Nem így terveztem...hogy másfél órát kések. Tíz percnek indult, de túl jó volt a társaság...- eredt meg a nyelvem, bár nem szándékoztam a teljes igazságot a felszínre hozni. Nem akartam, de így alakult, nem nagy ügy, nem hatásos, szóval a témán lógunk egy darabig. Az épületek más színeket és formákat kezdtek ölteni, az hogy némelyiken rácsok voltak, vagy ép nem volt ablaka...talán nem is az épületek voltak a fontosabbak. Így a környék többi alanyát kezdtem figyelni féloldalasan, mellőlem is figyeltem, de elől is a forgalmat pásztáztam. Az utcán szinte leszarták, hogy autók mozogtak, a járdán és az út szélén beszélgettek az emberek, a forgalom irányításhoz használt lámpák sötétek voltak. Ez igen, feltűnt...szóval elhúztam a számat, hiszen ezek nélkül közlekedni...hol a picsában vagyunk? Bevásárlókocsik vannak az út szélén, tele van pakolva mindenféle holmival...szakadtas emberek... bár elhaladtunk mellettük is, haladtunk tovább a forgalomba. Anya kérdése meglepett, így ezzel kizökkentett a város ezen fele bámulásából és ráemeltem szemeimet. - Mit tudok? Mi ez, valami kihallgatás? - felháborodtam elsőre, hiszen ennek mi köze ahhoz hogy késtem az óráról egy kis időt? Vagy hogy cigiszagot érzett valahol és beazonosította, hogy én dohányoztam? Vagy most ez azért kell, mert elkellett értem jönnie? Mi a faszom? - Mi köze van az én drogtudásomhoz ahhoz, hogy hova hoztál? - néztem vissza az útra, ám pont kiszúrtam ezt és azt. A földön ültek, remegtek a kezeik, vagy ép a falnak döntötték a fejüket. Kukák és konténerek voltak feldöntögetve. Szeméthalmaz volt az utcákon, a járdán, az emberek többsége azt sem tudta, hogy mi van. - Drogtúladagolás végett vittek el az osztályomból tavaly egy srácot... három nappal később meghalt... - szólaltam meg végül, miközben érdeklődve figyeltem vissza felé, ahogy az egyik nő hányt az egyik kuka mellett, közel az autókhoz. Szar lehetett az ebédje...vagy pont ez az amit anya....? Anyára pillantok. - Elvonási tünetekkel küzd? - kérdeztem, bár nem olyan biztos hogy erre tud bármit is válaszolni. Az sem biztos hogy ide akart hozni egyáltalán. - Anya...ugye tudod, hogy nem használok és nem is élek drogokkal? - kérdezek vissza azért a biztonság kedvéért, bár nem teljesen ez az igazság, azt tudják mindketten, hogy szoktam inni és nem csak a bulikon...a többi maradhat a homályban. Jobb ha nem tudnak ezt azt... nekem sem kellene tudnom. Nem fogyasztok drogot, csak olyan gyógyszert, amit kiír az orvosom a bajaim végett. - Nagyon részeg már voltam, erről tudnék mit mesélni, ha nagyon kíváncsi vagy... - néztem előre, majd ekkor rohant át egy fiatal srác -korombeli lehetett- az autók előtt. - Vigyázz! - figyelmeztetem kicsit parázva a több vezetési tapasztalattal rendelkező ősömet, a hangomban kihallható volt mindez azért. A srácot figyeltem, miközben átsietett az úton, kikerülte az autókat, az egyik ablakán bekopogott, a mosolya...elég para volt azért. Kéregethetett. - Egy flakon hajzselé nem ártana a fejének...meg egy liter tusfürdő. - szólaltam meg, bár leginkább csak magamnak, nem vártam rá semmi választ, persze komolyan sem gondoltam az egészet. Kicsit gázos a csávó, biztos nem engedném behajolni a kocsiba.
¿Crees en el amor a primera vista o tengo que volver a pasar?
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Whatever luck I had, I made.
One thought fills immensity.
Fear is a great motivator.
Elimina todo lo que no tenga relevancia en la historia. Si dijiste en el primer capítulo que había un rifle colgado en la pared, en el segundo o tercero este debe ser descolgado inevitablemente. Si no va a ser disparado, no debería haber sido puesto ahí.
★ foglalkozás ★ :
NYU Egyetemista (2)
★ play by ★ :
Benjamin Wadsworth
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
260
★ :
Re: Mom & Manolo
Vas. Nov. 26 2023, 18:22
Ha az ember alapvetően nem egy türelmes alkat, a szülőség megtanítja arra, hogy igen is néha vissza kell magunkat fogni, nem fojthatjuk meg egy kanál vízben a másikat. Konstans emlékeztető a házastárs is, a gyerek pedig főként, hogy létezik egy olyan mély szeretet a másik fél irányában, amit semmilyen tett nem húzhat keresztbe. Utópia ez csupán, hiszen a világunk elég elcseszett ahhoz, hogy ne számítsanak ezek a kötelékek sokaknak és ott gázoljanak át az emberek a másikon, ahogy nem szégyellik. Bárhogy is alakultunk Miles-szal az utóbbi időszakban, fontos volt számunkra a család ideája és az, hogy Manolonak azokat az értékeket adjuk át, amit örököltünk és közösen kialakítottunk. S mégis minden alkalommal, amikor a gyerekünk rossz fát tesz a tűzre, elbizonytalanodtam, hogy megint hol ronthattam el az egészet. A homronok ráadásul örökös hullámvasútat biztosítottak a terhessége(i)m idején, amiért csak még inkább képes voltam kiakadni piszlicsáré dolgok miatt is. Elhagyva az iskola épületét még úgy éreztem, hogy elég mérges voltam ahhoz, hogy Manolohoz vágjak hozzá nevelési célzattal olyasmit, amit fontosnak tartottam. Megkerültem az autót, hogy végre beszálljunk és ne kelljen szobroznunk feleslegesen a parkolóban, de már azzal még jobban felidegesített, hogy a szavamba a rádió vágott, ha nem is a fiam. Szigorú pillantással néztem a fiam ujjait, ahogy matatott, és ha végre úgy döntött, hogy a tökéletes helyen van a rádió, utána nyúltam oda, hogy kikapcsoljam azt. Nem zavart egyébként a vezetésben sem a zene, sem pedig a kötelező műsorok, de egyelőre én beszéltem, amit úgy tűnt, hogy Manolo csak fél vállról vett komolyan. Esküszöm százszor is inkább a pelenkázós korszakát sírom vissza, mint hogy ezt az örökös háborút vívjam vele. Szívás a felnőtté válás és anyám zsörtölődő szavai csengenek vissza a fülemben ezekben a pillanatokban. Mialatt a választ hallgatom a mit tettél kérdésemre, elhagytuk a parkolót, hogy besoroljak a forgalomba, csak fél szemmel követve azt, ahogy a telefonját nyomkodta - csak a szokásos. Emlékeztettem magam ennél is, és úgy döntöttem, hogy nem marom el tőle még a telefont is, mert félő volt, hogy a kesztyűtartó helyett a lehúzott, vezetőülés felőli ablakon dobnám ki a forgalomba, nem számítana az sem, hogy mennyire drága kütyüként kapta meg a telefont. Tudom, hogy nem a legújabb iPhone, de attól még érték. Eszemben sem volt közbevágni, de nem mondhatnám, hogy türelmesen hallgattam végig a harsány nevetést, de a teljes magyarázatra szükségem volt. És ott volt, szóval hagytam, hogy kettőnk között függjön a kapott válasza súlyosan a csendemben, miközben a harmadik pirosat inkább bevártam, mintsem átsuhanjak a narancson, holott átfértünk volna. - Aha, értem. És mi okod volt késni az órákról? Esetleg vörös szőnyeget kerestél magadnak vagy fehér lovat, csak egyiket se találtad a folyosókon? - ironizáltam, mert tényleg érdekelt, hogy mi olyan fontos és halaszthatatlan ügye támadt, hogy az iskola helyett megint a saját maga hülyeségeit csinálta azok után, hogy még mindig nem tett meg mindent azért, hogy változtasson a hozzáállásán. Megígérte pedig. Voltak céljai. A fejemet egy pillanatra nekitámasztottam a fejtámlának, de aztán előrébb dőltem, hogy a lámpát jobban lássam. Egy kattanás jelezte, hogy bezártam az autót is, no nem azért, hogy Manolo szabadságát korlátozzam. Nem, annál sokkal elvetemültebb ötletem támadt. - Lehet, hogy éppen most nem dohányoztál, csak azt ne felejtsd el, hogy mi is voltunk a te korodban apáddal.. Mi sem vagyunk és voltunk szentek és a cigaretta szaga pont az, amit akkor sem tudsz levakarni nagyon, ha négy órát sétálgatsz. Büdös tőle a hajad, a ruhád, a leheleted és a bőröd is beissza annak a szagát. Ráadásul ha esetleg nem mondták el biológián, a passzív dohányosok is éppúgy képesek meghalni tüdőrákban, mint azok, akik melletted szívják a cigit. Elég undorító a daganatos tüdő látványa, fiam - voltam már patológián. És mint művészeti ágakkal is foglalkozó ember, a múzeumok látogatása is szívügyem volt. Ameddig én imádtam órák hosszat bent lenni az épületekben, úgy Miles már vonszolta magát az ismerkedésünk elején. Nem fordultam le arra, amerre haza tudnánk menni, helyette a Mount Sinai Kórháznál tovább folytattam az utunkat a Kings Highway-en, hogy Brownsville felé menjünk. Húsz perc alatt azon a környéken leszünk, ami egy örökkévalóságnak fog tűnni, ha mindketten végig egy szót se szólunk a másikhoz. Az említett Brooklyn-béli városrész New York legveszélyesebb gettója, ahol a legmagasabb számban elkövetett bűnügyek, támadások, kihágások, drogokkal való visszaélések és lövöldözések vannak jelen. Igen, pont oda készültünk, még ha a frász is kerülgetett és inkább tankkal kellett volna mennük. - Azt mondtad korábban, hogy egyetemre akarsz bekerülni, ehelyett megint lógsz és megint a saját hülyeségeid áldozata leszel. Miért, fiam? - ez a megszólítás se volt jobb, mintha a teljes nevén szólítottam volna. A forgalom meglepően gyorsan hömpölygött és bekerülve annak a lüktetésébe gyorsabb tempót diktáltam én is, mint kellett volna. A gyomrom is felfordult és a hányinger is a torkomra forrt lassan, ahogy egyre közelebb kerültünk a gettóhoz, de esküszöm, hogy nem volt már jobb ötletem. Miles ezért le fog kapni a tíz körmömről, de most nem érdekelt. Írnom kellene neki egy sms-t, hogy legalább tudja, merre is leszünk, de egy bepöccent spanyolajkú voltam, szóval idő kellett, hogy lenyugodjak. - Mennyit tudsz a drogokról? - érdeklődtem könnyedén, mintha azt kérdeztem volna, milyen napja lesz, miközben a Betsy Head Park felé fordultam le. Eszem ágában sem volt magát az utcát tüzetesebben megnézni, mert ha nem halottat látunk ott, akkor használt tűket.. hajléktalan drogosokat.. betépett, nincsteleneket... szexmunkásokat és akkora szerencsénk volt, hogy ott is megállított egy piros lámpa minket. Nem üresbe tettem, hanem sebességbe a váltót, hogy ha kell, késlekedés nélkül képesek legyünk a gettó szépségeibe belevetni magunkat. Miles mindig is ellenezte, hogy megtanuljak lőni. A kesztyűtartómban csak egy sokkoló és egy önvédelmi gázspray kapott helyet, mert ahhoz viszont ragaszkodtunk mindketten. A táskámban paprikaspray volt csak.
"Motherhood has taught me the meaning of living in the moment and being at peace. Children don’t think about yesterday, and they don’t think about tomorrow. They just exist in the moment."
━━━ " If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care."
Manuel Valderrama. Egy név, mely a sajátom, egy név melyet utálok hivatalosan használni és hallani is. Főleg a családon belül. A hideg futkos rajtam ilyenkor, hát még amikor szart keverek és mindenki azon hív. Vagy épp az utálóim. Abból akad pár. Mindegy is. Szóval örültem, hogy megléphettem a teremből, még akkor is ha csak anyám felügyelete alatt. Ha eldob haza, úgy lesz a legjobb, onnan bármerre el tudok menni. Maradhatok otthon is kockulni, vagy átugorhatok Henryhez...kockulni, vagy elcsalhatom bandázni. Nem vagyok otthonülős típus. Már kiterveltem a mai nap merre vezet az utam. Valahogy most nem kötött le, hogy anyám mit dumál össze a tanárral, jobban elvoltam foglalva azzal, hogy eltűnjek...anyám szeme elől is persze. Szerencsére a csendet a haverom törte meg, nem olyan hű de sokáig, de egy köszönésre futotta számára. Anya nem akart sokáig itt időzni, szóval engedtem neki. Mentem tovább, hogy mehessünk haza, előbb a kocsiig is elkellett jutni. Ami azt illette, valóban siethetett ide, hiszen előbb itt volt, mint mikor telefonálok neki, vigyen haza. Bármilyen okból. Szóval most sietett. Nagyon. Így jártam. Biztos sietnie kell vissza, szóval haza dob és ennyi mára. Örülnék neki, ha így alakulna. De végül anyás puffogás lett belőle, holott nem sértésnek szántam ezt a kérdést. Ez van. Az meg hogy az elmúlt hónapok alatt ez hányadik büntetésem...az ujjaimon kezdek számolni hamar, de már a második kezemen számolok. - Sok... - tudom a költői kérdésre nem várt választ, de szeretem húzni az agyát. Jó, akkor nem csípem, mikor kiakadva a fejemhez vág minden szépséget, de anyámat így kell elfogadni. Vajon apa hogy bírja ki mellette? Főleg ilyen hosszú ideje már? Hogy hogy nem ment még az agyára? A házasokat sosem fogom megérteni. Még jó hogy Keegannal nem akarok házasságot, bőven elég az, hogy együtt vagyunk. Ami pedig az eddigi problémákat illette a hónapok alatt...kettő, talán a hatodik. Nem tartom számon, bár a tanárok már írtak párszor a szüleimnek ezek miatt. Ez van. Engem nem izgat. Most még biztos nem, mert élvezem. De anyám már érkezett is a folytatással, szemet forgattam, így bevágtam magam az anyós ülésre, hátra dobtam a táskát és bevágtam az ajtót is magamra. Övet kapcsoltam lassú mozdulatokkal, majd ha anyám is bekerült mellém a volán mögé, csak akkor szólaltam meg, mikor az övét kezdte bekötni. - Nem vagyok már pisis, hogy rám szólj az öv miatt. Ne rendezz parádét állandóan ez miatt! - jegyeztem meg, hiszen ha nem szól is simán bekötöm magam. Az más kérdés, hogy az idősebb haverok kocsijában tök másodlagos az a mozdulat. Meg a sajátomban is, de anyám kocsija...nos ott persze nem akkor köthetem be magam, mikor kedvem szottyan. A kérdésére nem akartam azonnal választ adni, a rádióért nyúltam, hogy csatornát váltsak, mert el lett tekerve az adásomról. Azt visszakapcsoltam, majd a mobilomért nyúltam a zsebembe és azzal kezdtem vacakolni, az messengerre válaszolgatni. - Másfél órát késtem Huda órájáról. Ráadásul úgy mentem be az órára, mintha mi sem történt volna. Ráadásul ő szerinte szemközt röhögtem, de ez ócska hazugság csupán, hogy minél előbb megszabaduljon tőlem. - szólaltam meg nem is olyan sokára, míg az ujjaim hűen pötyögtek a mobilomon, hogy választ csiholjak az egyik spanomnak. Elküldtem az üzenetet és annak reakcióját megkapva röhögtem is fel harsányan. Érdekesebb a téma vele, mint anyámmal szót érteni. - Ráadásul cigi szagot érzett rajtam, szóval egyből kikérdezett egy szóbeli dogával... persze tudtam rá válaszolgatni, nem elégtelen lett... - vontam vállat nem törődően, bár a szavaimat is a gúnyosság kezdte átvenni, mert hát a történet még nem ért véget, hogy Huda most ennyire kifakadt. De ennyit erről a napról. Vége a sulinak, szóval nem akarok többet beszélni róla. - Nem cigiztem... - ócska hazugság, de nem kell tudnia hogy hogyan tudok cigihez jutni és hogy egyáltalán hébe hóba dohányzok. Bőven elég a többi más őrültségem, melyekbe belekerülök.
¿Crees en el amor a primera vista o tengo que volver a pasar?
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Whatever luck I had, I made.
One thought fills immensity.
Fear is a great motivator.
Elimina todo lo que no tenga relevancia en la historia. Si dijiste en el primer capítulo que había un rifle colgado en la pared, en el segundo o tercero este debe ser descolgado inevitablemente. Si no va a ser disparado, no debería haber sido puesto ahí.
★ foglalkozás ★ :
NYU Egyetemista (2)
★ play by ★ :
Benjamin Wadsworth
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
260
★ :
Re: Mom & Manolo
Csüt. Nov. 16 2023, 23:53
Még mindig jobb, hogy nem a rendőrség vagy a kórház hívott. Azt hiszem, hogy akkor biztosan még ennél is jobban kiakadtam volna és ha jobban belegondolok, akkor már kijárt volna egy alapos bevásárlás nekem, mert régen gyarapodott az otthon félrerakott szükségtelen holmik halmaza.. így is legalább huszonhét könyv van előjegyezve és a kosaramba pakolva a webshopokon, csak arra várva, hogy eldönthessem, melyiket is vegyem meg korábban. A hétvégén át kellene néznem és leselejteznem a ruhatáramat, mert nem csak, hogy idősödöm, de hamarosan félre kell pakolnom a bodycon ruháimat és csak mackónadrágban parádézok majd ételfoltos felsővel. Nessa is már könyörög napok óta, hogy toljam elé az arcomat és anyámék is az utóbbi napokban annyiszor kerestek, mintha az armageddont várnánk mosolyogva, tárt karokkal. De a gondolataimat leginkább a galériában történet kötik le a munkahelyem és az iskola közti távon, hagyva, hogy a pedált benyomva felpörögjön jobban a mérföldjelző kijelző. Nem teketóriázva kopogtam be, hogy megzavarjam a plusz órát, amit kiróttak büntetésképpen Manolora. Érdekelt a tanár kioktatása? Jobban is érdekelhetett volna, mert mint tudjuk, Manolo számlájára ezt is éppen feljegyezték és baromi drága lesz az a bizonyos csekk, ha tényleg betelik a pohár mindenkinél. Nagyon meg fogja szívni a gyerekünk. Bólintottam és az aktuális kedvemtől függetlenül igyekeztem normális hangot megütni a tanárral, meg is köszönve azt, hogy nem csapkodta meg a gyereket - holott esküszöm megérdemelte volna, hogy kirázzuk belőle a menőséget néha - csak hogy aztán a szavaim hűvös követelőzéssel csapódjanak le: Manuel Valderramat kéretve, amitől tudtam, hogy a hátán is felállt a szőr. Én is gyűlöltem, ha anyámék a teljes nevemen szólítottak, mert abból egyértelmű volt, hogy szarban vagyok. Meg is indult, de a szavaira az égnek emeltem a tekintetem. Pontosabban a mennyezet felé. - Nagyszerű - morogtam nem túl vidáman, s amikor Manolo a teremből kilépett, a tanár felé fordulva lestem fel a férfi arcára. - Köszönöm. Beszélek vele. És szeretném megígérni, hogy nem fog ilyen előfordulni a jövőben.... de.. - vontam meg a vállaim. - Jó pihenést önnek, Mr. Huda - hajoltam meg kissé, mintha azt illett volna. Inkább az, mint hogy pukedlizzek, nem igaz? Meg sem vártam, hogy nekem is előadja az ilyenkor szokásos mi lesz, ha kezdetű előadását, sarkon fordulva léptem ki a teremből magam után nyitva hagyva annak ajtaját - mert remélhetőleg a tanár se akart ott maradni napestig. A folyosón bevárt Manolo, de ahelyett, hogy kérvényt nyújtottam volna be neki, hogy megindulhat, elléptem mellette. Már a lépéseim koppanásaiból is hallhatta, hogy nem vagyok túlságosan vidám a dolgok alakulása végett, meg amúgy sem, mégsem úgy meneteltem előtte, mint a rohamosztagosok. Egyenlő felekként gondolva rá mellette léptem többet az alacsony méretemnek köszönhetően, miközben a kulcsommal játszottam a markomban, váltva a fogást rajta találomra. - Szia Hunter! - intettem neki a kocsikulcsos kezemmel, türelmetlen torokköszörüléssel, hogy Manolo meg se próbálja az időt húzni azzal, hogy a fiúval beszélget. Hunter nem az évfolyamának legeszesebbje volt. Két évvel ezelőtt felgyújtotta a faliújságot is, de szerencsére a szülei voltak annyira pénzesek, hogy némi átutalt összeg és felajánlott támogatás után kedvesen szemet húnytak a tette felett. Manolo nem ragadt le szerencsére, és most kivételesen nem köszöntem meg azt, hogy előreengedett a kijáratnál. A kérdésére csípőre tettem odakint a kezeimet, ahogy a fejemet megrázva néztem el felé. Komolyan? Hány másodpercig tartott, hogy ideérjek, fiam? - Esetleg lett volna programod, hogy ekkora baj, előbb értem ide, mint amire számítottál volna? - puffogtam mérgesen. - Hányadik büntetésed volt az utóbbi két hónapban? - költői kérdés lett volna? Lehetséges. - Ülj be az autóba, Manolo, légy szíves. A táskádat tedd hátra és kösd be magad - felszívva magam nyitottam a kocsit, hogy mindketten beüljünk. Csak aztán indítottam el a motort, ha engedve a szavaimnak mellém ülve bekötötte magát. - Mi történt, hogy itt kellett maradnod Manuel? - érdeklődtem inkább ezekkel a szavakkal, mert habár volt egy sejtésem, tőle akartam volna hallani. Igen, szándékosan hívtam az anyakönyvezett nevén, miközben kifaroltam az autóval. Nem, nem haza fogunk menni. Volt egy sokkal jobb ötletem. Ha Miles itt lenne mellettünk, az ötletemet stroke-nak titulálná. Nem érdekelt most!
"Motherhood has taught me the meaning of living in the moment and being at peace. Children don’t think about yesterday, and they don’t think about tomorrow. They just exist in the moment."
━━━ " If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care."
Nem vártam, hogy a műmosollyal belibbenő anyám öröm ujjongani fog a helyzettől. És azt sem, hogy Huda majd kisregényt mormol neki, hátha jobb éjszakája lesz. Szóval a kopogás sem ért váratlanul, sem azért, mert hű de hamar ide ért a “felmentősereg”. Rólam volt szó. Apám is ugyanilyen gyors lett volna a munkahelyéről. De most anyám szigorúságával kellett szembenéznem és idáig éreztem magamon a dühét. És még csak rá sem kellett néznem azonnal az ajtónyitást követően. Nem volt jelen a suliban jelenleg más rajtunk -büntetetteken- kívül más, így sejthető volt, hogy betoppan. Azonban a tanár is előadja magát, amire az én figyelmem is odakalandozik és persze anyára. Még egy ilyen stikli és nem kell több órára bejárnom. Kivágna a tanóráról és onnan pedig egyenes út vezet a dirihez, aki képes arra, hogy megszüntesse az iskolai tanulmányaimat ebben a suliban. Óh. Szóval ezt mantrázta hetekkel ezelőtt is? Csak basztam rá odafigyelni? Ez van. Anyámra nézve, de még anélkül is simán érzem és látom, hogy legszívesebben élve nyúzna meg...a szemmel, ha ölni lehetne esete. Ez ugyan az, csak durvábban. Anyai stílusban öltött testet. Ahogy a nevemen szólított a hideg futkosott végig rajtam emiatt. Megszokott a hangnem ilyen esetben, de utálom hallani a hivatalos nevem. Főleg családi (haveri) berkeken belül. Az asztalon heverő holmimat pakoltam be a táskámba azt magamhoz húzva, átnéztem benne, hogy meg-e van mindenem...a legfontosabbtól a legkisebb figyelmet felkeltőig...minden a legnagyobb rendben vele. Így felkeltem, a szék hátra siklott kellemetlen hangot adva, a táskámat a hátamra kaptam fel. Aztán anyám irányába indultam meg, rá sem néztem a tanár úrra, pont eléggé dühös rám, hogy ne akarjon egy flegma pofátlan intéssel útnak engedni a mai napra. Még ez a húzás kellene és nekem annyi. Bár mivel tényleg egy húzás...megsiethetnénk a dolgokat, nem? Ezerszer jobb vagy rosszabb, már teljesen mindegy miképp kezeljük... elhaladtam anya mellett egy futó pillantás nélkül, így is szigorú, nem kellene ezen nagyon rontanom...lehetne? Biztosan. - Megvan minden szarság. - jelentettem ki egykedvűen egy vállrándítással, hiszen olyan mindegy, hogy van-e otthon cuccom ezekből vagy sem... úgysem ülök neki tanulni. Magamnak tanulok, tudom, ezerszer hallottam az őseim szónoklatát erről, így nem lenne újdonság egy újabb ilyesmi fültanújának lenni. Ha kellett még várakoznom anyámra, akkor megtettem kicsit odébb, ha nem, akkor persze megindultam a folyosón, lekezeltem egy szintén büntetésben lévő, másik tanárnál, épp távozóban lévő cimborámnál. Persze anyámnak is megejtett egy köszönést mrs Walderrama részére. Nem tiszteletből, semmi ilyesmi nem játszott közre benne, csupán az újra találkozás öröme fortyogott benne. Ugyanolyan barom, mint én, ez van. Bele sem gondoltam amúgy mélyebbre ezekbe a dolgokba, amik jelenleg körülöttem folynak. Amik korábban elhangzottak...mintha semmi sem történt volna. Csak ijesztgetnek, hiszem én, de lehet ennél több van most. Tele van a tanároknak az összes micsodája velem az a helyzet. Én meg siklok lefelé a lejtőn minden félelemérzet nélkül. Egyszer ebbe fogok belebukni, de még győztesnek érzem magam. Anyára pillantok miután a folyosóról átértünk egy másik ajtóhoz, ahonnét nyílik majd egy újabb folyosó, majd a kijárat is. Előre engedem anyát, amolyan az övüké az elsőbbség úgyis stílusban és ha ment tovább, akkor mentem utána. Még égett bennem a teljes nevemen való megszólalása és még most is kiráz tőle a hideg. - Egész hamar ideértél...piroson vágtattál át? - érdeklődtem és pusztán a kíváncsiság munkálkodott bennem és persze hogy számoltam az időt, amit a tanár telefonhívása és anya érkezése között eltelt. Olyan 10 perccel korábban jelen volt, mint általában tette volna a megjelenését. Vagy sietett, vagy nem kapott piros lámpát és nem volt olyan nagy forgalom, de olyan mifelénk nincs, hiszen ez New York ember! Húzogatnám az oroszlán bajszát? Az is lehet. Nem kellene? Nem nagyon szokott érdekelni. Bár vannak helyzetek, mikor igenis meg szoktam húzni magam...
¿Crees en el amor a primera vista o tengo que volver a pasar?
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Whatever luck I had, I made.
One thought fills immensity.
Fear is a great motivator.
Elimina todo lo que no tenga relevancia en la historia. Si dijiste en el primer capítulo que había un rifle colgado en la pared, en el segundo o tercero este debe ser descolgado inevitablemente. Si no va a ser disparado, no debería haber sido puesto ahí.
★ foglalkozás ★ :
NYU Egyetemista (2)
★ play by ★ :
Benjamin Wadsworth
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
260
★ :
Re: Mom & Manolo
Vas. Nov. 05 2023, 22:26
- Bejönnél az irodába, kérlek? - ez az a mondat, amit még negyvenen túl sem viselek jól, ha a felettesem áll elém vele. Nem kellett sokat sétálnom, épp az ajtaja előtt beszélgettem vele és Maggievel, az új munkatársunkkal, amikor elengedte a harmadik felet és mielőtt leléphettem volna, a könyökömért nyúlva finoman megállított a mozgásban. - Van időd rám, vagy sietsz, Gabriela? - lepillantottam az engem érintő ujjaira, mielőtt bólintottam volna a kérdésére. A fülem mögé tűrtem egy tincset és ha lehet, akkor még jobban kiegyenesítettem a gerincemet, ahogy elléptem mellette, a cipőm majdnem tíz centis sarka határozottan koppant a burkolaton. Megvárta, hogy leüljek az asztala előtti széken és csak akkor csukta be az ajtaját, amikor megbizonyosodott arról, hogy nem fogok mégsem kiszaladni innen. Keresztbe tettem a lábaimat, s vállam felett néztem fel, hátra a férfire, aki megköszörülte a torkát, ahogy leült az asztal túloldalán a bőrszékében. - Szét vagy esve az utóbbi időszakban, és ezt ne is tagadd. Ha nem beszélsz arról, hogy mi történik veled, akkor el kell, hogy küldjelek pihenni, Gaby. Itt a lehetőség és nem sokszor adódik alkalom arra, hogy nyíltan elmondd, miért nem tudsz koncentrálni. Múlt héten egy csoportod végighallgatta, hogy rókázol. Mr. Lopezzel harmadjára teteted át a megbeszélésetek időpontját. Mi történik, Gabriela? - forrázott le a kérdéseivel és az észrevételeivel, az agyam egy kőkemény reset gomb helyett éppen shutdownt tolt, amire nem voltam felkészülve. Vettem egy mély levegőt, a gyomrom tartalma épp bukfencet vetett és az a nyomorult gombóc a torkomban a Mount Everest méreteit öltötte fel, úgy éreztem, megfulladok.
Nem montam el neki mindent.. de a nyilvánvalót igen: a terhességemnek hamarosan látható jelei lesznek és ezek szerint a rosszulléteim már megalapozták a pletykavonat elindítását, amit természetesen megértettem. Nem volt szokásom sem rosszul lenni, sem pedig betegszabadságra menni. Azt hittem, hogy a házasságom megromlását is jól titkoltam, ehelyett kiderült, hogy az olykor-olykor munkában, az irodámban is eltörő mécsesnek voltak fültanúi.. lassan kezdtem összeomlani és azt hittem, hogy mindezt egészen eddig elég jól menedzseltem. Nem is tévedhettem volna nagyobbat. Nem kertelek: most sem bírtam ki bőgés nélkül, mert valahol a hatodik elszartam az életem pontnál legördült az első könnycsepp az arcomon, amire nem csak rémület volt a reakció az asztal túloldaláról, hanem a kapkodó mozdulattal előszedett zsebkendők hada. Undorító módon fújtam ki az orromat többször is, mielőtt kiléptem volna a főnök-börtönből, amikor a telefonom rezegni kezdett a kezemben és gondolkodás nélkül felvettem azt: - Igen, tessék? Gabriela Valderrama - nyeltem vissza a hányingeremet újra, de a szabad kezemmel az oldalamba martam bele, hogy a helyén tartsak mindent. A tanár tömör szavai újabb rosszullétet idéztek elő bennem, a mennyezet felé emelve a tekintetem hallgattam végig.. - Igen... Persze.. Sajnálom.. Érte fogok menni.. Most, akkor most indulok... persze.. Melyik teremben vannak?.. sietek.. viszlát - ha már ott voltam, akkor újra benyitottam a főnökömhöz, hogy bejelentsem, el kellett mennem. Igen, húsz perc múlva lett volna egy csoportom, akikre fel kellett volna készülnöm, de a gyerek fontosabb. A család mindennél fontosabb. Milyen család? - futott át a gondolat, miközben összeszedtem a cuccaim, hogy autóba ülve a sebességhatárt csak minimálisan átlépve, sietős tempóban érjek oda az iskolához. Kulccsal, telefonnal és tárcával a kezemben igyekeztem fel a lépcsőkön és kopogtam végig a magassarkúmban a folyosókon, miután utamra engedett az őr, és mielőtt rátörtem volna az ajtót a gyerekemre, egy hosszú sóhajt engedtem ki a számon a falap előtt megtorpanva. Három koppantással az ajtó felületén jeleztem, hogy megérkeztem, s elhátráltam előle, nehogy nekem nyissák azt. Az ajtóban a nálam jóval egy fejjel magasabb tanárral találtam szembe magam, a háttérben pedig Manolo figyelmét vontam magamra valószínűleg. Felsóhajtottam megint. - Üdv, asszonyom - feszülten mosolyodtam el. Nem kedveltem ezt a fajta megszólítást. - Köszönöm, hogy hívott, Mr. Sami.. Huda.. Végeztek? Vagy Manuelnek meddig kell még bent maradnia? - érdeklődtem tőle semleges hangon, nem mintha már úgyis mindegy alapon haza is mehettünk volna, mert a mai napi munkámnak már lőttek. Természetesen. - Manuel elmehet. De ha még egyszer késik másfél órát, akkor nem kell már többször bejönnie sem - nézett el a fiam irányába, én pedig a tanár arcára kaptam a pillantásom. Nem viccelt. A kulcscsomón a markom olyannyira szorított, hogy éreztem, ahogy a fém szinte belevágott a bőrömbe. Az idegesség egyetlen pillanat alatt öntötte el az agyam, ezért is léptem beljebb a terembe, még ha nem is hívtak be. - Szedd össze a cuccaid és nyomás kifelé, Manuel Valderrama - ritkán hívtam a teljes nevén, de akkor biztos lehetett abban, hogy olyankor mindig rossz fát tett a tűzre. Nem mentem ki, hogy megvárjam és nem érdekelt az sem, hogy már magasabb volt és valószínűleg holdjáró kellene ahhoz, hogy adjak neki egy tockost. Ha Manolo megindult kifelé, akkor végignéztem a mozgását, a tanár felé viszont egy hálás pillantást vetettem, hogy ne azt érezze, az ő hátából is szíjat hasítok. - A parkolóban a kocsi. Itt van nálad mindened, vagy a szekrényből kell még valami? - érdeklődtem tőle fojtott dühvel a hangomban, mert nem, nem fogok vele kiabálni az iskola folyosóin a bent maradtak füle hallatára. Tudok viselkedni néha én is.
"Motherhood has taught me the meaning of living in the moment and being at peace. Children don’t think about yesterday, and they don’t think about tomorrow. They just exist in the moment."
━━━ " If he was stupid enough to walk away, then be smart enough to not to care."
Nem gondoltam arra, hogy egy másfél órás késésnek következményei lehetnek. Bár miért ne lehetne, mikor Valderramáról van szó? Arról, aki sokszor ellógta az órákat, suli mellé járt, vagy ha éppen bent voltam, akkor is szartam az egészre. Jelenleg is. A szüleim sokszor jöttek be a viselkedéseim miatt, ám a mai napig sem rendeződött mindez. A tanárok is már tartottak párszor fejmosást, hogyha kibasznak innen, akkor nehezen találok majd másik sulit ahová fel is vesznek mindezek után. Munkába való elhelyezkedés megint csak kukába dobott tárgy lesz majd. A kitérőm csupán a suli melletti parkolóba szólt, ahol az idősebb diákokkal cigiszünetet tartottunk és ökörködtünk kicsit. Aztán szinte ráérős tempóban indultam meg a suliba, ahová kedvem sem volt bemenni, mégis mentem a terembe, ahol az órát tartotta Huda Sami, matematika volt éppen, időben tértem hát be. Persze nem maradt el a dorgálás és az, hogy szünetben megkeressük az irodát. A csípős megjegyzésem nem tetszett neki, feljegyzetelte, majd folytatta az oktatást. Persze figyeltem, a kedvenc szakom volt, ebben mindig is jó voltam. A tanárt lenyűgöztem, ám megmondta, hogy ez volt az utolsó dobásom az óráján. Elege lett kicsit és a csípős megjegyzéseimből is. Hát ez van. Szóval ezen felindulásból meglátogattuk az irodát és ott bepanaszolt a főnökeinek. Akik annyival elintézték, hogy órák utáén találkozunk ugyan itt. Szóval délután kettőkor. Hurrá. Addig is hűen kitartottam az órák mellett, a tanárok ellen és az ebédszünetemet is meghosszabbítottam. Elgatyáztam egy diákot, aki rám szállt az utóbbi időben és most telt be a pohár, így pár megjegyzés után már estem is neki, hogy a földre vigyem, hogy ott püföljem tovább. Persze a segítségére diákok robogtak hozzánk, majd hárman szedtek le a nagyszájúról és négyen kellettek hogy nagyjából megfékezzenek, de a nagy pofám szabadjára engedtem. Szóval büntetésbe taszítottak. Elvették a mobilomat, majd az üres tanterembe ülhettem az első padba, ahová az egyik kedvenc tanár is velem tartott. Egy csomó egyenletet felírt a táblára, hogy ne unatkozzam, oldjam meg és fel fogja hívni az édesanyámat. Általában őt hívják, ha valami kehém van, aztán majd ha olyan, akkor apám is tud a dolgokról. Bár apám a kórházi elsőfokú kapcsolattartóm...ott őt hívják ha bevisznek éppen valamiért. De most a papírra firkálom az eredményeket. És igen, feltűnt, hogy egy másik évfolyamba való képletet is felvésett, de rendben megoldom, levezetem a számításokat. Talán őt is megfogom lepni ezzel és előbb elenged. De ilyesmire nem számíthatok. Hiszen ha most felkelek és lelépek, nagyobb a kicsapás veszélye mint eddig bármikor. Azt meg talán nem kellene feszegetni. A szüleim akkor aztán igazán dühösek lennének és végleg elkapálnám magam elöttük. Talán még ki is tagadnának. Így aztán jobb jegyeket kellene szereznem és nyalnom is kellene kicsit, de azt cseszhetik. Nem az a fajta vagyok, holott nem ártana meghúznom magam. De ami nem megy, ne erőltessük! A fogvatartóm egyszer csak fogta magát, felkelt és kisétált. Gondolom telefonál az anyámnak, hogy vihet haza a büntetésből...csak úgy nem engedhet utamra, kitudja hogy merre csavarognék el ezek után. Már előre félek mely szülőm érkezik majd órák múlva... bizergálni kezdem a szakadtas farmerom anyagát unottan, majd leporolom szürke pólóm és hátradőlve figyelem a képletet a táblán.
¿Crees en el amor a primera vista o tengo que volver a pasar?
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Whatever luck I had, I made.
One thought fills immensity.
Fear is a great motivator.
Elimina todo lo que no tenga relevancia en la historia. Si dijiste en el primer capítulo que había un rifle colgado en la pared, en el segundo o tercero este debe ser descolgado inevitablemente. Si no va a ser disparado, no debería haber sido puesto ahí.
Kezdőlap
