Acky Michiganben született és huszonöt évig ott is élt, de szülei halála után testvérével eladták a családi házat és megfelezték az örökséget, mely után átköltözött New Yorkba, ahol közepes méretű saját lakást vett(ám saját házra gyűjt és már nem is kell sok, hogy tudjon venni egyet, ami kedvére való). Apja orvos, anyja ügyvéd volt így nagyon szép örökséget kaptak, amit természetesen igazságosan megfeleztek, ám még ígyis jól jártak.
Több lábon áll, bár legszívesebben csak a lakberendezéssel foglalkozik. Nem csak a nagyobb kereslet miatt, hanem mert ahhoz van a legjobban érzéke. Egyébként sok mindenhez ért még a foglalkozásain kívül, így ha valamire megkérik és pont ért hozzá, akkor szívesen megcsinálja egy jelképes összegért. Barátoknak persze ingyen.
Ügyes kezű festő és szobrász, közepesen jó fodrász és viszonylag ügyesen varr is.
Fiatalos, ha kell elegáns, ha kell sportos. Széles ruhatára mindent tartalmaz.
Testalkatra vékony, sportos. Megjelenésre ápolt. Önmagára mindig sokat ad, igényes.

Van jogsija is, igaz, hogy csak kenőpénzzel tudta megszerezni. Nem túl jó sofőr, de azért ért annyira a vezetéshez, hogy ne csináljon halálos balesetet. Annak ellenére, hogy ő maga is tisztában van vele, hogy nem egy jó sofőr, sőt, olykor még fél is a forgalomban, egy nagy dög Honda WR-V-t vezet, amit nem is igazán érez, így sokat ügyetlenkedik vele.
Munkájára igényes, ahogy otthonára is, de kocsija is mindig szép tiszta. Lakása minimalista, tiszta, rendezett. A tisztaságra és a rendre sokat ad a környezetében.
Szereti az állatokat, van is két Havannai pincse, melyeket gyermekeiként szeret és mindent megad nekik.

Érzelmes pasas. Az a fajta férfi, aki mindig is hajtotta a nagy szerelmet. Romantikus alkat, tipikus bújós, aki álmodozik a nagy Ő-ről, szerelemről, kapcsolatokról, de ő maga fél kezdeményezni és inkább éli az agglegény kutyások életét. De ha egyszer megtalálja élete párját, biztos a tenyerén fogja hordozni. Könnyen esik szerelembe. Már-már nevetségesen könnyen. Voltak is kapcsolatai, de hamar el is kellett engednie azt a kevéske pasit is.
Szeret színházba járni, főleg a musicalek érdeklik igazán. Szereti a komoly zenét és a popzenét is.
Általában életigenlő, de megesik, hogy magába fordul.
Ha jó passzban van, akkor repdes, ha pont rossz passzban van, akkor nagyon sokat panaszkodik, már-már az összes nyűgét kibeszéli egy kalap alatt. Ilyenkor valami fizetős programon vesz részt és vagy fodrászhoz megy és a fodrásznak panaszkodik, vagy fizet egy oktatónak és elmegy két órát vezetni, hogy az oktatónak panaszkodjon. Esetleg valami szépség szalonba, ahol míg mondjuk a bőrét ápolják ő panaszkodik közben, hiszen ingyen még az anyja se hallgatná végig a sok nyűgét. Végső elkeseredésében ha nincs ember, akinek mondhatná a kutyáit terheli a nyűgjeivel.

Hobbi énekes(kocsiban, fürdőszobában, színházban, stb). Olykor rajzolgat, vagy festeget. Szívesen mozdul ki az erdőbe, parkokba. Igen csak nagy természetkedvelő.
Tehetségtelen szakács, így vagy szendvicseket eszik, péksütiket, vagy elmegy vendéglőbe. De lelkesen próbálkozik, hogy megtanuljon alkotni valami értékelhetőt a konyhában.
Kissé szégyellős, még a pólót sem szívesen veszi le mások előtt, pedig kifejezetten szép teste van. Szokott edzeni. Igaz, ritkán megy konditerembe, de saját testsúlyos edzéseket csinál és futni is jár.
Fontosnak tartja az egészségét és a testét, bár önimádónak azonban nem lehet mondani. Sőt, néha még keresi is magában a hibákat, amiben nagy ritkán, de el is tud veszni.
Lelkesedését egy-egy pechsorozat le is tudja rombolni, ám szerencsére mint a főnix hamar újra erőre kap.

Már esteledett, amikor Nigel a hófehér kutyáitól búcsúzkodott. Mindkét apróság hozzá futott, ő leguggolt és simogatni kezdte őket. A pincsek farkuk csóválva lihegtek és dörgölődztek.
-Tudom, tudom, ti is hiányozni fogtok, de haza fogok jönni. Csak egy előadást nézek meg. Jól van.-Simogatta a kutyákat, akik fejüket elégedetten nyomták tenyerébe. Felállt a guggolásból és eldobta nekik a labdát. Amíg a két kutya a játék kergetésével foglalkoztak Nigel gyorsan elhagyta a lakást és bezárta az ajtót.
Kényelmes tempóban indult le a lépcsőn a parkolóba, beült a Hondába és ráadta a gyújtást. Felkapcsolta a fényszórót, kitolatott a helyéről, ügyelve rá, hogy véletlen se húzzon meg egy parkolót autót se, majd sebességbe tette és kihajtott az útra. Igaz, elsőbbséget nem adott, mert úgy érezte a másik kocsi elég távol van, ám szerencsére az említett Toyota sofőrje időben lelassított, mert bizony majdnem belehajtott. Acky intett neki, azaz megköszönte, majd már tette is be kettesbe a kocsit és elindult a színház felé, ahol az Elisabeth musicalt tervezte megnézni.
A piros lámpánál fékezni kezdett, ám későn kezdte nyomni, így végül tövig taposta, hogy időben meg tudjon állni.
-Nem hiszem el, hogy ilyen hirtelen kellett megállnia előttem.-Hibáztatta a másik sofőrt, majd mikor a sor indulni kezdett csurogni kezdett a kocsisor után. Egy rövid idő múlva ismét piros lett a lámpa, ő pedig taposhatott újra a fékbe.
-Legalább csinálnának ide egy körforgalmat...
Végre elhagyta a lámpás kereszteződést, lassú ütemben rákanyarodott egy hosszabb útszakaszra, majd gyorsított, sebességet váltott, szemeivel pedig a parkoló autókat figyelte, nehogy váratlanul kitolasson elé valaki.
Innen már nem kellett sok és elért a színházi negyedbe, ahol óvatosan leparkolt a Shubert Theatre parkolójába. Nem volt egy könnyű parkolás, de túlesett rajta. Lekapcsolta a kocsit, kivette a kulcsot, de mielőtt még kiszállt volna leellenőrizte magát. Frizurája rendben volt, fogai és lehellete szintén. Ivott két korty vizet, kiszállt és bezárta az ajtókat. Megigazgatta zakóját és ing gallérját, így már indulhatott is be az épületbe. Elindult fel a lépcsőn a megfelelő terem felé, bemutatta a jegyét, amit ki is lyukasztott az ellenőr, így be tudott menni. Kereste a harmadik sorban lévő helyét, leült, majd még a fellépés kezdete előtt leellenőrizte a mobilját. Nem volt hívása, SMS-e és messengeren sem kereste senki, se e-mailbe. Bekapcsolta a hívás funkcióknál az automatikus elutasítást, így ha hívta volna valaki, egy üzenet fogadta volna a hívó felet: „Színházban vagyok, kérem keressen két-három óra múlva.”. Levette a hangot a készülékről és visszacsúsztatta zsebébe.
Szétnézett a teremben, szemeivel néha-néha megnézve azokat, akik a párjukkal jöttek el. Ez nem szegte kedvét, nem érezte azt, hogy szenvednie kellene azért, mert szingliként van ott. Nyilván jobban örült volna, ha van vele valaki, de attól független ugyanúgy fogja tudni élvezni az előadást. Már csak a kifejezetten jó zenei részek miatt is, mert az eredeti német társulat fogja elő adni, így legalább élőben tud majd találkozni Mark Seiberttel és Uwe Krögerrel is, ahogy Pia Douwesszal is.
Már úgyis régóta szeretett volna tőlük aláírást kérni, így most elérkezett a lehetőség is. Oldaltáskájában ott lapult egy napló, amibe bele voltak ragasztva kedvenc musical színészeinek a fotói és abba gyűjtötte az aláírásokat is.
Külföldi kiruccanásai során is már rengeteg aláírást tudott begyűjteni, köztük Cyril Niccolai, Kerényi Miklós Máté, Tom Ross, John Eyzen, Florent Mothe és Stéphanie Schlesser, nameg a többi. De voltak dedikált CD lemezei is.
A néző szám folyamatosan gyarapodott, majd lassan megkezdődött az előadás. Igaz, talán kicsit túlzó lehetett a gondolat, de Nigel kissé irígy volt a Ross Anthony által játszott Rudolfra. Ha a Halál Mark Seibert képében jönne el a valóságban is, akkor ő nem ellenkezne.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Ahogyan a híres idézetből ismerjük: színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő. A soraidból azonban úgy vettem ki, hogy neked nem kell megjátszanod magadat, vagy más emberként viselkedned a mindennapjaidban, mint aki valójában vagy. Ha bizonyos tekintetben vágynál is a változásra, nem gondolod úgy, hogy csak azért kellene másképp viselkedned, hogy például legyen valakid. Elvégre azzal a bizonyos valakivel összesodorhat az élet, akár a legváratlanabb pillanatokban. Talán azt a Toyotát vezette, amivel majdnem összekoccantál, talán a legközelebbi előadáson ő ül majd le melléd a színházban, talán egy kamaraszínház apró színpadjáról lát majd meg téged az a valaki, akivel később az egész életedet el tudnád képzelni. Addig is, ott van a munkád - vagy fogalmazzunk inkább úgy, hogy munkáid? -, amelyek fenntartják az érdeklődésed és izgalmassá teszik a mindennapokat. Képzelem hány ügyfél hány különböző igénye után kell rohangálnia egy lakberendezőnek... A manapság esedékes kiszállítási határidőkről pedig talán ne is kezdjünk el beszélgetni, valakinek aki mindennap ilyesmivel foglalkozik, biztosan nem mondanék újdonságot.  
Igazi csupaszív és napsugár embert ismerhettünk meg benned, aki a megfelelő komolysággal - vagy komolytalansággal - kezeli az életet, azoknak a dolgoknak él amelyeket szeret és nagy tervei vannak a jövőre nézve. Nagyon szimpatikusnak tartom ezeket a tulajdonságokat, mert ahogyan a gyerek sem veszhet el belőlünk felnőtt korunkra, szerintem azt sem kellene elengednünk, hogy mindig legyen bennünk valamilyen izgatottság az életünk iránt és mindazon dolgok felé, amelyek még nem történtek meg. Talán ezt nevezzük életigenlésnek, ahogyan Te is fogalmaztál. Mindenesetre soha ne veszítsd el ezt a tulajdonságodat, és maradj olyan napsugár mások számára is, amilyen vagy.  
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!