Nagyon örültem, amikor végre el tudtam költözni a szüleimtől. Nem volt jó az otthoni légkör és amikor sikerült kibérelni egy albérletet, akkor minden megváltozott. Az elején nagyon élveztem a szabadságot és az egyedüllétet. A szabadság még mindig tök jó, de az egyedüllét sokszor nem jó. Főleg az ilyen esős, hideg éjszakákon, mint a mai. Már minden haveromnak írtam, aki hirtelen eszembe jutott. Örültem volna, ha valaki át tud jönni és nem egyedül kell elütnöm az időt, de senki nem ért rá. Nap közben nem voltam itthon, de még nem vagyok fáradt, szóval jó lenne csinálni valamit. Végül úgy döntök, hogy keresek valami jó filmet vagy sorozatot. Hosszas keresgélés után végre megtalálom a tökéleteset, de a filmezős rituáléhoz elengedhetetlen egy kis nasi meg valami jó sör. Kimegyek a konyhába, hogy szétnézzek, de semmi nem találok itthon. Én márpedig nem fogok anélkül belekezdeni. Gyorsan magamra kapok egy melegítő szettet. Csak az utca végén lévő kisboltba akarok leszaladni, de azért egy ismert sportmárka darabjaiban rohanok le a lépcsőn. Kint szakad az eső, ezért a fejemre húzom a kapucnit, de még így is sikerül eláznom, amíg odaérek a bolthoz. Az ajtón belépve megszólal a kis idegesítő csengő és egy bólintással köszönök az eladónak. Ezt a helyet már ismerem, mint a tenyerem, szóval gyorsan tele pakolom a kosaram pár csomag rágcsálnivalóval. A hűtőbe is határozottan nyúlok, hiszen már tudom, hol találom a kedvenc söröm. Ki is veszek egy rekesszel, de amikor indulnék a kasszához, egy ismerős alakot pillantok meg. - Hercegnő! Hát te mit keresel itt? - kérdem meglepetten. - Veszélyes környék ez ilyen későn - jegyzem meg, hiszen tényleg nem a legjobb környéken lakok. - Ja és ha lehet innen ne fizetés nélkül távozz. Larry így is a csőd szélén áll - utalok a multkori találkozásunkra, amikkor megnyertem a versenyt, de lelépett mielőtt átvehettem volna tőle a jutalmam.
Nem lakok a legbiztonságosabb környéken, és ha ezt a szüleim tudnák, gondolkodás nélkül sepernének ki az államokból, és röpítenének el egyenesen Ankaráig. Amikor egyedül vagyok, és senki nem ér rá arra, hogy együtt elüssük az időt, ahhoz pedig túl fáradt vagyok, hogy a zárómunkámon kezdjek el dolgozni, mindig lemegyek a sarki boltba és elidőzök ott egy darabig. Végighaladok a soron, felnyalábolom a mandulás étcsokit, egy coke zero-val, és egy előre becsomagolt török édességgel. Nem tudok mit tenni, ilyenkor feltör bennem a honvágy az aligha otthonosnak nevezhető copy ízek, azért mégiscsak közelebb visznek a kultúrámhoz. Ha most találkoznék bárkivel az akadémiáról, biztos vagyok abban, hogy nem ismernének fel. Natúr arccal, smink nélkül, frissen mosott hajjal állok a polcnál, a vállamon lecsúszott télikabát alatt pedig a kedvenc leggingsem, és szürke, Paramore-os pulcsimat hordom, amely kissé összement a mosásban, és tökéletesen simul a melleimre. Igaziból, melltartó nélkül nagyon is komfortos. Oldalra fordulok, de ekkor megtorpanok, mert meglátom az ismerős arcot, és a meglepő hangot, amely elhagyja a száját. Jól érzem magam, nincs mit szégyellnem a külsőmön, mégis annyira védtelennek érzem magam az iskolai egyenruhám nélkül, hogy zavartan állok egyik lábamról a másikra. Megköszörülöm a torkomat. - Kevin? - Tekintetem meglepetten pillant végig rajta. Hasonló öltözékben van, mint én. Elmosolyodom rajta egy kissé. - A közelben lakok - szorítom magamhoz a kosaram. - Néha lejövök, és a bolt előtt megkajálok - biccentek a kirakott műanyag asztalokra és székekre, amik cseppet sem környezettudatosak, ahogyan az autókból kipufogó füst sem, de hát ez New York, pontosabban Queens. - És te? Erre jártál vagy... - célzok arra, hogy netán itt lakik-e. Azóta nem láttam, hogy megléptem tőle, és kissé aggódni kezdek, hogy vajon revansot szeretne-e venni.
Nem gondoltam volna, hogy itt fogok vele újra találkozni. Sosem láttam még erre, szóval erre tényleg nem számítottam, de örülök a találkozásnak. Ő sem vitte túlzásba az öltözködést. Igazából ez sem gond, szeretem ilyen "otthoni" állapotukban is a lányokat. Még jobb is, mikor teljesen máshogy néznek ki, mint ahogy valójában. - Még így is megismersz. Tényleg nagy rajongóm vagy - egy apró mosoly kíséretében lehúzom a fejemről a kapucnim. A hajam valószínűleg nagyon kócos, egy mozdulattal megpróbálom nagyjából rendbe rakni, de ettől többet nem akarok tenni most. - Tényleg? Sose láttalak - eléggé meglep ezzel, de titokban ennek is örülök. - Itt? Ezerszer jobb hamburgert összedobok, mint Larry - nevetek, bár tudom, hogy az egyetemisták körében kedvelt hely. Olcsó, gyors és a tulaj nagyon barátságos. - Itt lakom én is nem messze - magyaráázom. - Csoki és cola? Szerelmi bánat vagy csak magányos este? - ezt a két magyarazátot tudnám adni erre a bevásárlólistára. Legalábbis ilyen későn nem jön csak úgy le az ember ilyesmikért.
Igaziból tetszik nekem ilyen lazán, és kócosan. Imádom, amikor egy pasinak túrnivaló haja van, és ahogy megcsinálja a mozdulatot, megrándul a számszéle. Annyira más, mint a múltkor. Sokkal természetesebb, egyszerűbb, mindenféle mesterkélt mosoly nélkül. Mosolya meleg és barátságos, mint aki őszintén örül annak, hogy összefutottunk. Emlékeztetnem kell magamat arra, mekkora seggfej volt velem a múltkor. - Nos, nem tudom miért gondolja minden srác, hogy a kóla és a csoki mindenképp valamiféle fájdalomcsillapításra való - pillantok rá hitetlenkedve, majd megadóan felsóhajtok. - Na jó, igaziból magányos voltam, ezért jöttem le. Ma mindenki lapattintott. Nem teljesen igaz ez, inkább csak mindenkinek vagy fontosabb dolga volt, vagy fáradt volt. Én valahol a kettő között tengődtem. - És te? - biccentek a kosárja felé. - Egyszemélyes partyt tartasz? Megfigyelem az én szegényes felszerlésemet, így úgy döntök odanyúlok a hűtőhöz és kihúzok belőle egy doboz sört. Nos, ha már így alakult az este... - Egyébként meg nem csak ennyi - mutatok a kosaramra. - Burgert is enni fogo - húzom féloldalas mosolyra a számat.
- Ezekhez a dolgokhoz olyankor nyúl az ember késő éjszaka, mikor nincs jó kedve. Tudod ezek boldogsághormont termelnek neked, pont mint én - úgy teszek, mint aki ért hozzá, de valójában a biológia teljesen távol áll tőlem. Még mindig érzem a vonzalmat iránta, amit múltkor is éreztem. Nem fogok letenni róla, ezért is veszem flörtölősebbre. - Na látod, mondtam én! Bár nehezen tudom elképzelni, hogy téged bárki is lepattint. Inkább te szoktál másokat, nem? - nézek rá kérdőn. A múltkor engem pattintott le, mikor szó nélkül lelépett. - Nem lehet sorozatot nézni sör és nasi nélkül - nevetek miközben én is a kosaramba pillantok. Elismerően figyelem, ahogy ő is sörért nyúl. - Ha nem tudnám, hogy félénk vagy, akkor azt hinném, hogy O'Dell féle burgert akarsz enni - próbálom húzni az agyát, hátha belemegy a játékba.
És vissza is tért a flörtölős énje. Az igazság, hogy még most is sokkal természetesebbnek hat, mint a múltkor, amikor a barátai is körülöttünk voltak. Képtelen vagyok hazudni magamnak, de a szívem még most is hevesen ver attól, ahogy rám néz. Azt gondolnám talán én sem vagyok számára közömbös, és igenis, várta azt a csókot. Ha tudná, hogy valójában miért léptem le... - Nem kell biológia órát tartanod nekem itt este tízkor, nőből vagyok, és ismerem a testem, főleg minden hónapban öt napon keresztül - kacsintok. Tanulmányozom a mosolya mögött megbúvó szándékot, és a szemeiben rejlő érzelmeket. - Ha hiszed ha nem, néha még engem is lepattintanak - villantok rá egy elégedett vigyort, aztán elgondolkodva nézek rá, amikor a filmezésről beszél, amely elengedhetetlen nasi nélkül, na meg a saját burgeréről. - Azta, O'Dell, ha nem ismernéleg még azt hinném, hogy éppen most invitáltál meg egy közös vacsorára. Beltúrok a hajamba, és egy pillanatra becsukom a szemeimet. Végigpörgetem a gondolataimban, hogy milyen lenne együtt főzni vele, aztán vacsorázni, és megnézni a filmet, amire általában a srácok csak egy kósza dugás reményében hívják meg a lányokat.
- Gondolom az én testem is megismernéd már, de nyugi, én is a tiéd - szerintem mindketten akarjuk csak ő próbálja tartani magát az elhatározásához. Mindketten tudjuk, hogy jó lenne, még sem enged belőle még most sem. - Sok ízléstelen ember van, ne vedd magadra. Én nem pattintanálak le - vonom meg a vállam, mintha ez eddig is egyértelmű lett volna. Jó, talán tényleg az volt, hiszen küldtem felé a jeleket. - Ja, pont ez történt. Van két perced átgondolni, de utána mennék, mert megfagyok ebben az átázott ruhában - igazából nem fázok, de már tényleg mennék, mert úgy látom hosszú este előtt állunk. Ha nem hagyok neki sok gondolkodási időt, az is felém billenti a mérleget szerintem. Amíg gondolkozik megyek még egy kört a boltban, hogy bedobjam a kosaramba a hozzávalókat, amik egy hamburgerhez kellenek. - Sikerült dönteni? - nézek rá mielőtt a kasszához sétálnék.
Ahhoz képest, hogy kérdésnek szánta a vacsora meghívást, mégis legalább két személyre megpakolta hozzávalókkal a kosarát. Elmosolyodom a látványra, mert csábító ezután nemet mondani, de az igazság az, hogy kíváncsi vagyok Kevinre. Érdekel, hol él, és milyen akkor, amikor hazai pályán van. Emellett pedig a döntés joga az enyém. Bármikor megálljt parancsolhatok, ha netán átakarna lépni egy határt, és ha esetleg egy sorozatgyilkossal lenne dolgom, a hírneve miatt úgyis hamar megtalálják a hullámat, őt pedig lecsukják. Nos, éljünk veszélyesen. Lépést tartok vele. - Mindenki ezt mondja, mielőtt lepattintana - kacsintok, és oldalba lököm a vállammal. - Tudod mit? Elfogadom a meghívást. De minimum egy michelin csillagos színtű burgerre vágyom - sóhajtok fel színpadiasan, amikor a kasszához lépünk. - Csak kérlek kíméletesen tegyél el láb alól, ha esetleg ez lenne most életem legrosszabb döntése - sandítok rá. Cipőmmel a padlót súrolom és egyszerre tűnik minden érdekesebbnek, amik eddig egyáltalán nem érdekeltek. Figyelem a leárazott tamponokat, ha túlárazott zacskós salátát, és a csokikat. Sosem szoktam zavarban lenni fiúk előtt, de O'Dell-nél ez is más. Nem tudom mire számíthatok tőle, és minden lépésre számomra kiszámíthatatlan, ami egyrészt megijeszt, másik oldalról pedig izgalmas. Miután fizetünk, kilépünk a hideg téli estébe, és összehúzom magamon a kabátot. Ahogy megszólalok, a levegő köddé válik az arcom előtt. - Mutasd az utat!
Azt hittem, hogy ez egy unalmas este lesz, de ez a találkozás megváltoztatta. Két főre pakolom tele a kosaram és már megyek is fizetni. - Olyan hamburgert kapsz, hogy utána még engem is megnyalsz - kacsintok rá. Bízom benne, hogy ez nem csak a képzeletemben marad. - Ez lesz életed legjobb döntése, ne aggódj! - próbálom bíztatni kicsit. Imádom az ilyen hirtelen jött programokat. Csak jól sülhet el. - Adhatok még valamit? - kérdezi az eladó. - Egy doboz óvszert kérnék még - kíváncsi vagyok a lány reakciójára, ezért veszek. Szükségem nem lenne rá, hiszen otthon van pár csomaggal, tényleg csak a reakciója érdekel. Sietős léptekkel haladok a lakásom felé, mert nem kedvelem az esőt, bár már így is szétáztam. Maga a lépcsőház eléggé lepukkant és nincs a legjobb környéken, de a lakásom ajtaját kinyitva már egy igényes srác otthonának a képét látja maga előtt. - Érezd otthon magad. Mennyire áztál el? Kérsz száraz ruhát? - én teljesen átáztam és ha ő is így járt, akkor nem akarom, hogy megbetegedjen emiatt.
Teljesen biztos vagyok abban, hogy szórakozik velem. Határozottan láttam megvillanni a tekintetében a kihívást, amikor kikérte az egy doboz kotont. Igyekeztem elrejteni a meglepettségemet, a zavartságomat, és még valamit, amit még magamnak is nehezen vallok be. Talán egy kis izgatottságot. Ajkamat harapdálva követem őt ki a botlból, egészen a lakásáig, és azt sem zavar, hogy bőrig ázunk. Van valami mókás az egészben, és az, hogy ez pont O'Dell-el történik meg, felettébb szürreális és röhejes. Mégis tetszik. Azt hiszem, bejön igencsak ez a helyzet, és ahogy egyre félénkebb, közben mégis hamis magabiztosággal követem őt a liftbe, az agyam kattogni kezd. Vajon milyen lehet meztelenül, és milyen érzés lehet, amikor azok az erőtől duzzadó karok köréd zaródnak. Milyen érzés lehet a nyelve a testemen, ahogy a forró bőrömet karistolja végig a fogaival. Milyen érzés lehet, amikor azok az ujjak a menyországba repítenek. Milyen lahat a nadrágjában megbúvó... Megszólal a liftben a kis pittyeggés, ami jelzi, hogy megérkeztünk a kiválasztott emeletre. Gondolataim még akkor sem csendesednek amikor, belépünk a lakásába, ami igencsak kellemes meglepetésként ér a környék ellenére. Látszik, hogy fontos neki a tisztaság, mégis a pofátlan laza pasis illat belengi a helyiséget. Titokban szippantok bele a bódító illatba, és elképzelem, ahogy teljességgel körbeölel, és ágyba repít. Az ő ágyában. Ismét beleharapok az ajkamba, hogy enyhítsem a testemben felgyülemlő feszültséget. Basszus, kívánom. Annyira jó lenne egy éjszaka erejéig elengedni mindent, és holnap úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Hisz mennyi esély van rá, hogy még látom őt? Fogalmam sincs, de nem is érdekel. Egy srácnak sikerült beférkőzni az ágyamban, és vele két évig jártam. Nagyon megválogattam a randi partnereimet, és ha úgy döntök, hogy levezetem az egyetemi stresszt, jobb partnert nem is találhatnék, mint O'Dell. Elvégre ő is csak szexet akar, nem? Ott a bajnokság, feltehetőleg dolgozik, ha már ezen a környéken él. Erősen kétlem, hogy aranykanállal a szájában született volna, mint én. Persze ekkor felötlik bennem, hogy hiszen én is itt élek, szóval egyre kíváncsibb vagyok, mi lehet az ő története. Elhatározásra jutok, és elégedetten lépek ki a csizmámból, miután megzabadultam a kabátomtól. Megpróbálom feszegetni Kevin határait, és megnézem meddig tudok vele elmenni, emellett magamat is tesztelem. Na persze csak a kiadós vacsora után, mert a gyomrom már fáj az éhségtől, ám amint elhagyják a szavak a száját, egyből meglátom a zöld utat a kis játékomban, és megrándul a szám széle, ahogy felé lépdelek. Vizes a puloverem, ahogy a hajam is, ami már kezd behullámosodni. Így még sosem látott. Ennyire... természetesnek, ám mégés magabiztosan lépek hozzá, olyan közel, hogy a mellkasunk szinte összeér. Közel hajolok hozzá. - Totálisan átáztam, O'Dell - suttogom. - Fogalmad sincs mennyire. - Aztán hátat fordítok neki, és elegáns csípőringásokkal elindulok a kanapé felé, amely a nappali közepén helyezkedik el egy hatalmas TV előtt. - És igen, kérek szépen száraz ruhát, ha nem gond - nézek rá ártatlanul. Olyan gyorsan váltok át. talán megkérdőjelezi magában, hogy tényleg megtörtént-e az iménti flörtöm.
Lehet, hogy most nincs rajta smink és nem töltött annyi időt a fürdőszobában, mint a múltkori találkozásunk előtt, de így is bejön nekem. Talán még jobban is szeretem ezt az állapotot. Az ajkamba harapva hallgatom őt, amikor közelebb lép hozzám. Úgy érzem, hogy nyert ügyem van. Végre belement a játékba. Én már nagyon régóta kívánom őt és ezt ő is tudja. Ilyen szempontból nála van az irányítás, amint úgy dönt, hogy kellek neki én nem fogok tudni nemet mondani. És úgy látom, hogy kellek neki. - Egy pillanat - mondom neki és a szobámba megyek, hogy keressek valami ruhát neki. Neki és magamnak is előveszek valamit, majd vissza térek a nappaliba. - Remélem ez elég lesz - az egyik pólómat dobom oda neki, ami még rám is nagy kicsit, így neki tökéletes lesz póló és nadrág helyett is. Már látott meztelenül, ezért most sem zavartatom magam. Kicsit nehézkesen jön le az átázott póló, hiszen teljesen hozzá tapadt a testemhez, de egy kis szenvedés után leveszem magamról. A nadrág és az alsóm már egy kicsit könnyebben csúszik le rólam. A vizes ruha helyett egy bő trikót és egy másik melegítő nadrágot veszek fel alsógatya nélkül.
A pólója a combom közepéig ér, és teljesen körbeleng a fűszeres illata. Orromat az anyaghoz érintettem, mielőtt felvettem és kitámolyogtam volna a fürdőszobából. Az illat azóta is bennem van, még akkor is, amikor már a húspogácsákat gyúrjuk össze közös erővel. Meglepően jó kukta vagyok, és még meglepőbb, hogy hagyom, ő irányítson. Kissé megugrok, amikor a hús a forró olajhoz ér, és Kevin mögé lépek, ne rám pattanjon a pogácsa zsírja. Megszólal a liftben a kis pittyeggés, ami jelzi, hogy megérkeztünk a kiválasztott emeletre. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó vagy a konyhában O'Dell - szólalok meg elismerően, mert tényleg isteni az illata annak, amit összedobtunk. Teljesen úgy éreztem magam mellette, mint Gordon Ramsay mellett, azzal a különbséggel, hogy Kevin nem ordibált velem önkívületi állapotban. Még... Kéjes nyögés hagyja el a számat, amikor már mindketten a pultnál ülünk, és beleharapunk először a burgerbe. - Jézusom, máskor is itt kéne vacsoráznom - bukik ki belőlem gondolgodásnélkül a mondat, pedig fogalmam sincs, hogy lesz-e legközelebb. Magamat ismerve, ha ma továbblépünk, reggel fejvesztve menekülök el innen. Persze csábító lenne egy egész hétvége. Burger, pizza és szex, néha esetleg egy kis csokis és sör. Igen, ezzel nagyon kilennék békülve, scak Kevin O'Dell nem látszik annak a fajta srácnak, aki egynél többször ismétel egy lánnyal, nem hogy ott aludjon nála két éjszaka is, sőt egy egész hétvégén át. Én pedig nem tudom mitől lennék különb a többi libánál, akik szétnyitották neki a lábát. Ja igen, mondjuk annyiban, hogy én elmenekültem előle egy csók miatt is.
Már több éve élek egyedül, így volt időm begyakorolni pár fogást. Nem mondom, hogy bármit megcsinálok tökéletesen recept nélkül, de recept alapján bármit elkészítek. A gyakori ételeket pedig már megtanultam fejből is. A hamburgereknek nagy rajongója vagyok, ezért is álltam neki magabiztosan az elkészítésének. - Bármikor itt vacsorázhatsz. Szép lányokat mindig szívesen fogadok - sokkal jobb, mint egyedül enni. A kezembe veszem a használt tányérokat. - Jöhet a desszert? - nézek rá kérdőn, majd intek a fejemmel, hogy kövessen. A konyhába lépve berakom a koszos edényeket a mosogatóba. - Nálam még mosogatnod sem kellene - nevetek miközben felé fordulok. - Lógsz nekem valamivel és most nem tudsz menekülni - megragadom a kezét és magamhoz rántom, kicsit nagyobb erővel, hogy a mellkasomnak csapódjon. - Nem szeretem, ha nem kapom meg amit akarok és téged nagyon akarlak - suttogom az ajkaiba, majd megcsókolom.
Esélyem sincs megszólalni, ajka már az enyémen. Úgy sóhajtok fel, mintha napok óta nem ittam volna vízet, és ő lenne számomra az igazi szomjoltó. Nem finomkodik, határozttan csókol, megmutatva, hogy ki is a főnök, és mire is vágyik. Rám. Akar engem. Én is akarom őt, és a józanságom apró maradékát a kukába dobom. Belemarkolok a puloverébe, és még közelebb simulok hozzá, miközben fejemet hátradöntve élvezem az érintését. Aztán a fenekem hirtelen a pultnak nyomódik, és pillanatok leforgása alatt, én már rajta ülök, combjaimmal szorosan satuba fogva a derekát. Basszus, annyira jó íze van. Csak egy kis pillanatra nyílnak szét az ajkaim, de ennyi elég ahhoz, hogy a nyelveink vad táncot járjanak. Belenyögök a csókunba, és szorosabban húzom magamhoz a lábaimmal. Érzem, mennyire kíván, és a bugyimon keresztül sokkal intenzívebben érzem azt is, ahogy az ágyékát hozzám dörzsöli. Erősen markolok a hajába, és levezetem ajkait a nyakamhoz, hogy kényeztethesse az érzékeny bőrt. Nem tudom eldönteni, hogy hol csókoljon. Érezni akarom a nyelvét, minden egyes ponton a testemen. Nagyot sóhajtok. - Kevin - nyögök fel, és fejét visszahúzom a számhoz. Keményen csókolom, hogy elfelejtsem a kampusz okozta stresszt, azt otthonomat, és mindent, amivel most nem akarok foglalkozni. Talán ő is felejteni akar, nem tudom, de van annyira kétségbeesett, mint én. A vadság hirtelen lassú szenvedéllyé alakul, és fejemet oldalra döntve, elmélyítem a csókunkat. - Még sosem csináltam ilyet - vallom be. - Nagyom megválogatom kivel vagyok együtt - folytatom, de nem állok le. Most már nem. Tudni akarom, miért akar minden csaj visszakúszni az ágyába.
Tudtam, hogy akarja. Csak a szikra kellett, hogy berobbanjon és már falja is az ajkam. Ízlik a csókja és el sem akarom engedni az ajkait. Meglep, hogy még nem csinált ilyet, hiszen elég ügyes benne és jól eljátszadozott velem előtte, szóval biztosra vettem, hogy profival van dolgom. Kihívásnak veszem azt, hogy megválogatja a partnereit. Mintha én nem lennék tökéletes partner. Na majd most megmutatom neki. A kijelentésére csak elmosolyodom és mivel ő már a pulton ül, így leguggolok elé, hogy egymagassában legyek vele alul. Egy mozdulattal rántom le róla a bugyit, hogy bepillantást nyerjek a lába közé. Olyan élményt akarok neki nyújtani, mint amit egy srác sem, ezért lassan közelítek felé az arcommal. Először lassan, gyengédem nyalom végig ott lent. Nedves. Tőlem nedves és ez büszkeséggel tölt el. Lassan folytatom a nyelvemmel a munkát, de igyekszem egyre hevesebben csinálni, hogy a lehető legjobb érzést nyújtsam neki. Csak egy kis ízelítőt adok neki, majd ismét felegyenesedek. - Megfelelek Hercegnő? -
Figyelem, ahogy lassan lereszkedik előttem, aztán hozzám hajol. Annyira felizgultam, hogy a földön heverő bugyim, teljesen elázott... Sose kívántam ennyire még senkit, és ahogy nyelvét megérzem a lábam között, visszacsatolást kapok arra, hogy ennél jobb ember nem választhattam volna erre a kis kalandra. Vagy nagy kalandra. Lassan nyal végig, majd mélyen elmerül bennem, nekem pedig lecsúszik a kezem a pultról, és beverem a könyökömet. - Basszus - sóhajtok fel, de inkább az élvezettől, mintsem a fájdalomtól. Fejemet hátrahajtom, és remegő combokkal várom, hogy elérjen az orgazmus, de mielőtt még megtörténne, Kevin úgy dönt, hogy elszakad tőlem, és feláll. Dühösen meredek rá, amikor nedvességtől csillogó ajkakkal lenéz rám. Hevesen emekedik a mellkasom fel és alá, pont mint az övé, és ajkamba harapva dőlök előre, és magamhoz húzom. Megcsókolom, és ahogy megérzem száján az ízem, hangosan felnyögök. - Mutasd meg a szobádat - suttogom ajkaira önkívületi állapotban. A következő pillanatban már erős markolást érzek a combomon, és halk susogást, ahogy elindul velem az ölében a hálójában. Időm sincs körbenéznem, mert ahogy lehuppanok a matracra, ismét ő rá tapad a tekintetem. Lehúzom magamról a pólót, így már csak egy zöld, csipkés melltartó marad rajtam. Megnyalom az ajkam, és kirívó tekintettel nézek rá, miközben valahogy mégis zavarban érzem magam. - Vetkőzz, O'Dell! - biccentek felé, miközben a vér az arcomba toldul.
Elégedett mosollyal nézek rá, amikor ismét felegyenesedek és látom, hogy mennyire kikészítettem a nyelvemmel. Nem akartam, hogy már most elmenjen, én is húzni akarom az agyát, mint ő az enyémet. Bármennyire is volt finom odalent, meg kellett állnom a vége előtt. Magához húz, hogy ismét egymásnak essenek az ajkaink, de nem tart sokáig. A parancsára csak bólintok. Tetszik, hogy ilyen vad típus, az ilyen lányokért vagyok oda. Erősen markolom a combját, miközben átviszem a szobámba. Elégedetten nézem, ahogy az ágyamon fekve vetkzőzik. Gyönyörű teste van és nem is bírom ki, hogy ne simítsam végig a testét, amint lekerül a felsője. A következő parancsára ismét elmosolyodom. Megállok előtte és laza mozdulattal húzom le magamról a felsőmet. Tudom, hogy bejön neki a felsőtestem, hisze nem egyszer megbámult, ezért a kezéért nyúlok, amit aztán szép lassan végig vezetek a meztelen hasamon. Fentről indulok lefelé, aztán amikor a nadrágomhoz érünk, az ő kezét irányítva húzom le magamról a nadrágom, hogy aztán a kezét a férfiasságomra vezessem. Biztos vagyok benne, hogy már szeretné ha benne lennék, de még húzni akarom kicsit az agyát. Felé mászok, hogy az ajkaimmal ismét célba vegyem az övét, miközben a kezemmel odalent kezdem el kényeztetni. Már csak a melltartó van útban, ezért attól is hamar megszabadítom, hogy aztán elinduljak felfedezni őt ott is. Eleinte a nyakát csókolgatom, majd a melléhez érve azt kezdem el kényeztetni, miközben odalent az ujjam egyre hevesebben teszi a dolgát.
Sóhajok és nyögések hangja tölti be a szobát, én pedig meglepetten konstatálom, hogy ezek tőlem származnak. Már akkor kéjes hangok törnek fel belőlem, amikor végigsimítom a kemény kockákat, aztán akkor is, amikor ujjaim a kemény farkára kulcsolódnak. Jesszusom, nagy és vastag, nekem pedig fogalmam sincs róla, hogy hogy fog ez a dromedár belém férni... Riadt tekintettel figyelem, ahogy ő is ránt rajta egyet-kettőt, de nem tudok nem felfigyelni a lábam között megjelenő bizsergésre. Annyira vágyom a megkönnyebbülésre, hogy az már fáj. Hátra csúszom az ágyom, ő pedig fölém kerekedve indul el felfedező útra a testemen. A mellemet kényezteti a szájával, finoman harapdálva, nyalva az érzékeny részt, miközben izmos combját a lábam közé nyomja, én pedig szemérmetlenül dörgölőzöm hozzá megkönnyebbülésért esedezve. Érzem, ahogy merevedése a hasamnak nyomódik, és a nyögéseitől úgy érzem felrobbanok. Éppannyira fel van izgulva, mint én. Elég ideig húztuk egymás agyát. Erősen a hajába markolok, és felhúzom magamhoz. - Érezni akarlak! - jelentem ki. - Azt akarom, hogy bennem legyél - nyögök fel kétségbeesetten, miközben megragadom őt, és ujjammal a farka végével játszadozom. Elsimítom rajta a nedvességet, majd lassan, nagyon lassan végigsimítom egész hosszában. Egész testemben megfeszülök, amikor meghallom végre a fóliás tasak hangját, és nagyot nyelve figyelem, ahogy gyakorlottan felhúzza. - Csak... csináld lassan. Régóta nem... - Nem fejezem be a mondatot.
Élvezi a kis játékunkat, amit nem csodálok, hiszen nekem is nagyon bejön ez az egész. Imádom, hogy ennyire kíván. Lenyűgöz, hogy milyen jól titkolta, de mostmár nincsenek titkok. Meztelenül fekszünk az ágyamon, innen már nincs visszaút. A hajamba markolva húz magához visszam hogy újabb parancsot adjon. - Kívánságod számomra parancs Hercegnő - suttogom miközben az éjjeliszekrényből kiveszek egy óvszert, amit már rutinosan bontok kis ée helyezek fel magamra. Jobban szeretem nélküle, de amíg a partner nem egyezik bele, addig el kell viselnem magamon. Nem vagyok az óvatoskodás híve, de az elején kivételt teszek vele, mert megkért. Óvatosan csúszok belé és probálom visszafogni a saját nyögéseim, de nem sikerül. Amint teljesen bent vagyok megállok egy kicsit, hogy szokja. A nyakát csókolgatva próbálom még jobban ellazítani, hogy ne legyen odalent neki kellemetlen érzés. Amikor elfogy a türelmem elkezdem lassan mozgatni a csípőm, bízva abban, hogy már meszokott. A tempón a reakciója alapján gyorsítok, addig amíg azt nem látom, hogy sok lenne neki és ezzel együtt az én levegővételem is egyre szaporább.
Kell egy kis idő, és pár lassú mozdulat ahhoz, hogy megszokjam a méretét. Amikor a feszülős érzést átveszi az élvezet, mégjobban magamhoz húzom, hogy gyorsabb tempóra ösztökéljem. Szélsőséges élmény az, hogy ez a kemény a srác, akit az ágyban egy vadállatnak gondoltam, olyan óvatossággal mozog bennem, mintha porcelán lennék. Amikor megelégelem a lassú ritmust, felmordulok. - Keményebben - zihálom a fülébe, miközben fogaival a bőrömet szívja, harapja. Fájdalom elegyedik az élvezettel bennem, és ettől teljesen kikészülök. Hátamat homorítom, hogy még kellemesebb pontban mozoghasson bennem, és úgy szorítom, mintha sose akarnám elengedni. Olyan érzések törnek fel belőlem, amiről fogalmam nem volt, hogy ott vannak. Olyan énem tör felszínre, akiről nem gondoltam volna, hogy egyáltalán létezik bennem. - Beszélj hozzám - nyögöm a szavakat nehézkesen. - Mire gondolsz? - Jesszus, most tényleg arra kértem, hogy beszéljen hozzám mocskosan szex közben? Még magamat is képes vagyok meglepni, főleg akkor, amikor nagy nehezen lelököm magamról. Arcát elnézve arra számít lelépek, de ehelyett lassan ráereszkedem. Megakarom lovagolni... A mostmár hullámos, vad hajamat az egyik hállamra dobom, miközben körmeimmel a mellkasát karistolom, végül erősen megkapaszkodom a vállaiban. Lehunyom a szemem, miközben lassú csípőringásokkal mozgok rajta. - Jesszus, ha tudtam volna, hogy ez ilyen... - harapok az ajkába. - Most már értem azokat a lányokat, akik rólad áradoztak - sóhajtom, aztán rádőlök, és amikor erős karjával átkarolja a derekamat, olyanokat suttogok neki, hogy kényeztessen kemény lökésekkel, miközben még mindig rajta ülök...
Meglep, hogy óvatosan akarta az elején, de milyen jól bírja, sőt már arra kér, hogy durvább legyek. Nem is kell több nekem, fokozatot váltok. Egyre hevesebben mozgok benne és már egyáltalán nem figyelek oda, hogy kényelmes e neki a tempó. Már csak azon igyekszem, hogy minél gyorsabban mozogjon a csípom és ideje se legyen levegőt venni a nyögések között. - Ennyire megrontott a farkam? - mosolygok a kérésére. Meglep, hogy ilyet kér, de bejön. - Kurvára imádom a szűk puncid - lihegem mikor kilök magából. Először megijedek, hogy itt akar hagyni, de csak meg akar lovagolni. Jól is esik kicsit hátra dőlni és lihegve pihenni, mert az előző tempó fárasztó volt. - Basszus, de dögös vagy - nyögöm miközben mozog rajtam. Imádok ebben a pózban a női test csoádiban gyönyörködni. - Gyorsabban kislány! - utasítom miközben a fenekébe markolok. - Tudtam, hogy élvezni fogod - suttogom mikor felém hajol. Stílust váltok és a gyors kis mozgások helyett nagy lökésekkel kényeztetem. Szinte teljesen kihúzódok belőle, majd teljesen vissza és ezt folytatom egyre erősebben, miközben a kezemmel a hajába markolva húzom hátra kicsit a fejét.
Ez a srác teljesen az őrületbe kerget! Olyan az ágyban, mint egy szex Isten, egy görög szex Isten. A verejtékes teste, és nedves haja teljesen izgalomba hoz, miközben hangos nyögésekkel, erős csapódásokkal alulról kényeztet. A szobát szex illata tölti meg, és a csattogó bőr, nyögések hangja. Érzem, hogy közel vagyok. - Mindjárt elmegyek - suttogom a fülébe. - Kevin... Fájdalmasan nyögök fel, és felemelkedem az erős testén, miközben fejemet hátra vetve kieresztem a hangom. - Istenem! - Mozgok rajta, miközben mélyebben magamba fogadom, és körkörösen mozgatom a csípőm. Megfeszülök körülötte, a lábaim remegnek, és átengedem magamat az orgazmusnak. Miután lenyugszik a testem, és ő is elmegy ráomlok, aztán óvatosan legurulok róla. A koton még mindig rajta van, én pedig figyelem, izzadt, hevesen emelkedő mellkasát. Basszus... Még sosem láttam senkit, aki szex után ennyire vonzó lett volna. Nagy hiba... Mert most úgy érzem egy kör nem volt elég, márpedig tudom, hogy O'Dell soha nem ismétel. Mit meg nem tennék, ha párszor még megtörténne. Régóta nem éreztem magam ennyire stresszmentesnek, de ahogy arra gondolok, hogy mostantól én is strigula lettem - amivel ugyebár nincs probléma, mert a nőknek is vannak szükségleteik -, mégis görcsbe rándul a gyomrom. Lassan felülök, és kiülök az ágyszélére. Meglátom vad hullámokban a mellemre omló hajamat, kipirult arcomat, és felduzzadt ajkaimat. Még sosem hagytak ennyire helyben, Jesszus. Ajkamba harapva nyúlok a pólómhoz, és hátra pillantok a vállam fölött. Belbújok a felsőjébe, és közben latolgatom, mit kéne mondanom neki búcsúképpen, mielőtt lelépek. Talán már megszáradtak a ruháim, és áttudom venni őket a fürdőben. Még mindig az ágy szélén ülök, és keserű íz marja a torkomat. Csak szex volt! Győzködöm magam. Nem jelentett neki semmit, neked sem jelenthet. Próbálom a határozottság maradékát magamra erőltetni, hogy végre felálljak, és elmenjek. Csak egy jó szöveget találj ki, Ser...
Sokkal jobb vele a szex, mint gondoltam. Nem tudom, hogy azért mert már ennyire kiéheztetett magára, vagy tényleg ennyire egyformán szeretjük, de inkább a második. Pár másodperccel utána én is elélvezek egy nagy nyögés kíséretében. Rossz tulajdonságom, hogy egy hosszú szex után szeretek csak feküdni egy darabig. Teljesen leizzadtam és csak arra van erőm, hogy feküdjek és lélegezzek. Még mindig szapora a szívverésem és hevesen veszem a levegőt, de idővel ezek lassulni fognak. Teljesen kicsinált ez a lány, ami nem túl gyakori. Figyelem, hogy mit csinál, hiszen még most is nehéz levennem a tekintetem a tökéletes testéről. Figyelem ahogy felöltözik és az ágy szélén ülve gondolkodik. Ismerős jelenet. Ilyenkor szégyenlik magukat a lányok, amiért végül engedtek az elhatározásukból és odaadták magukat nekem. Sokan távoznak ezek után, ami nem szokott zavarni, hiszen a szex miatt jöttünk fel hozzám. Serenayt is azért hívtam fel, mert le akartam vele feküdni, de nem akarom hogy rossz érzés legyen benne emiatt. - Serenay... nem kell elmenned. Itt maradhatsz éjszakára - tényleg nem akarom, hogy rosszul érezze magát, amiért nem tudott ellenállni. Oda kúszok hozzá az ágyban és hátulról megölelem. - Kedvellek Hercegnő és nem akarom, hogy buta gondolatokkal távozz - mondom és még mindig nem engedem. Tényleg kedvelem és nagyon jó volt vele minden. Nem mondanám, hogy szerelmes vagyok, nem mintha tudnám, hogy milyen az, de azt tudom, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Bármit is kezdtünk el, azt folytatni szeretném.
Megmelengeti a szívem, amikor hercegnőnek hív. Miért érzek így? Basszus, hisz alig ismerem, mégis, mintha valami láthatatlan kötelék lenne köztünk. Hisz mennyi esélye volt annak, hogy ma összefutunk, amikor mindkettőnknek a legnagyobb szüksége volt rá? Megrázom a fejem, aztán meghallom a hangját. A szavai megdöbbentve érnek el hozzám, és amikor megérzem, hogy átölel, a szívem cigánykerekezik egyet. Basszus... Lassan hátrapillantok rá, ekkor pedig majdnem összeér a szánk. Orrom súlrolja az övét, ahogy közel von magához. - Mit akarsz tőlem, Kevin? - kérdezem kissé megsebzetten. - Mármint nem most ebben a pillanatban, hanem amúgy is. Megkaptad, amire vágytál - válaszolom kissé szégyenkezve. - És én is - hazudom. Finoman megrázom a fejem. - Ez volt az első egyéjszakásom - vallom be. - Sose gondoltam volna, hogy ekkora magasságokat él meg az ember, aztán pedig fájdalmasan pofára esik - mosolyodom el szomorkásan. Ujjaim görcsösen pihennek az ölemben, mert fogalmam sincs, mit kéne tennem, mit kéne most csinálnom. Egy biztos. A mellkasom szaporán dübörög a közelségétől, pedig már kielégültem. - Rajtad kívül csak egy valaki volt - vallom be ezt is halkan, majd elfordulok és erősen az ajkamba harapok. Basszus, most egy ribanc szűz Máriáként festek...
Látom, hogy össze zavarja ez az egész, pedig nem az volt a célom ezzel. -Én sem tudom pontosan, hogy mit szeretnék - vallom be. Eddig eléggé elkomolytalankodtam a dolgokat, de most igyekszem tényleg komolyan megbeszélni ezt vele, mert nem akarom, hogy bárki is sérülve menjen ki ebből. - Te csak egy éjszakát szeretnél? Mert én élveztem azt, ami köztünk volt és nem zárnám le ezt így rögtön - van akit csak megdugok és lelépek, de ő nem abba a kategóriába esik. Nem csak kielégülni akartam, hanem tényleg jól esik a közelsége. - Nem azt mondom, hogy szerelmes vagyok, de jól érzem magam veled és szeretném folytatni - talán még nem is voltam szerelmes sosem. Nem tudom milyen az és nem zárom ki, hogy ennek az lesz a vége. - Ne agyalj ennyit a jövőn. Most mit szeretnél? Én azt szeretném, ha itt aludnál és együtt reggeliznénk. Nem tudom, hogy mi lesz azután és nem is izgat, majd meglátjuk. Ha te is most azt érzed, hogy velem aludnál akkor gyere - elengedem és hagyom hogy döntsön marad e.
Kezdőlap
