PARTY HARD ON

                                                                         
Nem számítottam arra, hogy Kevin betartja az ígéretét, és nem hagy meglépni. Amióta megadtam neki a számom, bőszen keres. Habár az autószerelős incidensnek már vagy két hete, azóta nem engedtem be úgymond… a lábaim közé. Találkoztunk, de meghúztam a határt. Igaziból e mögött csak az áll, hogy kíváncsi voltam milyen lesz akkor az együttlét, ha kicsit felhúzom, és kiéheztetem magamra… Persze fogalmam sincs, hogy nem-e vígasztalódik mással, de bízom benne, hogy nincs így. Nem fektettünk le szabályokat, meg semmit, de én többször is nemet mondtam a randikra, mert nem tartottam volna fairnek vele szemben. Nem tudom, hogy csak én vagyok-e ennyire lelkiismeretes, de amilyen sűrűn keres, és „véletlen” belém boltik vagy a boltban, vagy az akadémiánál, talán tényleg minden szabad energiáját rám fordítja. Ha arra gondolok, hogy más lánnyal is ezt teszi, rosszul vagyok, de igyekszem elhessegetni a gondolatokat, még mielőtt valósággá válnának.
Az St. Margreth szemeszternyitó buliján vagyok az egyik diákszövetségis házban, pontosabban a konyhában a pultnak dőlve, és lassan kortyolgatom a vodkanarancsomat. Ma azt mondtam O’Dell-nek, hogy programom van, és úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem örült neki. Megértem. Én is örültem volna, ha inkább bezárkózunk a szobámba, de megígértem Mira-nak egy csajos estét, amit a buli előtt meg is ejtettünk. Arra én sem számítottam, hogy a végén idekerülünk, de nem bánom. Morgan, aki az egyik legjobb benfentess emberem bizonyos ügyekben, szintén idekeveredett, és most éppen azokat az információkat hallgatom, amiket sikerült levadásznia a műhellyel kapcsolatan, ahol Kevin is dolgozik. Döbbenten iszom magamba a szavait, és egyre inkább értelmet nyer az, hogy O’Dell miért olyan, amilyen. Korántsem származik olyan családból, és környékről, mint amire számítottam. Ha valaki megtanulhatta milyen az, amikor már egész fiatalon magára van utalva, az ő.
- Tulajdonképpen egy nyílt titok, hogy csere-kereskedelem folyik a műhelyben – csóválja a fejét Morgan. – Légy óvatos ezzel az egésszel!
- Kösz – bólintok. – Oda fogok figyelni.
Elmeredek a táncoló testek látványában, és a nevetések, beszélgetések hangzavarában. A dübörgő zene ritmusa együtt jár a szívemével, és amikor Morgan lelép valami csinos kis szőkével, én elindulok a táncolók felé, hogy megkeressem Mirát. Ekkor viszont megtorpanok, mert ismerős arccal találom szembe magam. És nem csak ő van itt. Az egész NYU-s csapat, akikkel a múltkor is találkoztam szétszéledve olvad bele a buliba.