Henrik

━━━ " Life is too much important to be taken seriously."

Már megint őrült ötleteim támadtak. A héten nem egyszer vázoltam fel őket Henrynek. A héten nem egyszer nyitottam fel a telefonom térkép apját, hogy átböngésszük a helyeket. Hiszen szeretek pontos lenni. A héten nem is egyszer. De a tanulás nem maradhatott el, kicsit belefogtam, hogy ne legyen senkinek se egy rossz szava sem. Ugyanúgy a sulit sem lógtam el és rossz fát sem tettem a tűzre. Kivételesen. Megdobtam Henry-t délután 18:00-kor egy üzenettel. Suli után mondtam neki, hogy írok a találkozás előtt. Neki dolga volt, amit bele vettem az indulás miatt, így a szavai alapján most végezhetett. Otthonról írtam, már készültem elmenni a megbeszélt helyre. Ő vagy a közelében volt, vagy otthon készült. Gördeszkát kaptam fel, majd SMS-t pötyögtem.  
“Találkozzunk a East Flatbush Sky Light Autósiskola előtt! Most indulok!”  
Azzal már mentem is, bezártam magam után az ajtót és deszkára pattanva indultam el az utcánkban a járdán, kikerülve a járókelőket, figyelve az autókat, figyelve a lámpákra. Nem tudom mennyivel lenne jobb falusi helyen lakni. Tehenet fejni, meg kutyát, macskát, tyúkokat tartani, hiszen abszúrd a gondolat. Születésem óta itt élek, szóval nehezen illeszkednék be falusi környezetre. De talán New York berkein belül akadna farm is, nah majd utána nézek. Azt tudom, hogy a Stone Gate Farm a New York állambeli Orange megyében található. Talán oda is elkellene mennünk! Nah oda majd legközelebb, ha felkészültünk rá. Nem egy napos szórakozás lenne. Egy szülőnknek mindenképp szólnunk kell és hétvégére kellene tenni. Szóval azt most ugorjuk is. Jelenleg az autós suli felé tartok, kicsit messze van, de nincs kedvem tömegközlekedni. Mi keresni valónk van itt? Majd elválik... lehet csak szórakozunk...lehet csak rongálunk, lehet csak semmit sem csinálunk. Majd az úri kedvem eldönti úgyis. Közben dobtam egy üzenetet apának is, hogy Henrynél vagyok, mozizunk, igyekszem éjfélre haza érni. A deszkával könnyebb trükköket végrehajtottam, a lépcsőkön leugrottam és nem esett bajom. Pár ezaz mozdulattal örömködtem, aztán haladtam tovább. A telefonomat is megnéztem, érkezett-e üzenet, végül befutottam a mai találkahelyre is. Már bezárt ugyan, de a kapu nyitva van. A segédeszközöket elpakolták, de az egyik autó idekint van. Jelenleg nem érdekel, így... várok csak. Ez csak egy találka hely, nem itt fogunk randalírozni...  



Öltözet

Henrik

━━━ " Life is too much important to be taken seriously."

Már megint őrült ötleteim támadtak.
Hamarosan befut Henry is, így a vigyorom szélesedő, a pacsira automatikusan nyújtom a praclim, hogy lekezeljünk.  Már vártam, hogy befusson, hogy végre együtt szeljük az utakat. Semmilyen eltiltás nem jöhet szóba vele kapcsolatba, így ha tőle eltiltanának, ugyanúgy találkoznánk. Nincs lehetetlen. Jó, egy igazi szülői szigornál nincs kellemetlenebb, így egy tiltás az tiltás, szóval háromszor is átgondolom, merjem, vagy sem.  
- Várni? - visszakérdezek, de jól hallottam a szavait, simán képbe kerülök hamar őt illetően. Nem gond, hogy itt volt a közelben, tudtam róla, kivéve a részleteket. De nem gáz. Én sem az iróasztalom mögött görnyedve szedem magamra az izmaimat. Izmok. Jahm, kacagnék, ha humoromnál lennék, de most ugorjuk át. Kérdésére vállat vonok.
- Mit tudom én mit mondtam már, úgyis változik sokfelé a dolog. Mondjuk innen elkötni egy autót nem rosszötlet. De ha belógunk az épületbe az sem lenne piskóta... de... - megvakarom a tarkómat és körül nézek, végül Henry arcára tekintek vissza. Kicsit tanácstalan vagyok, hiszen akkora zűrt nem akarok keverni, gondolatban mindez szép és jó, de azért nem egy ejnye bejnyét kapnánk érte az is biztos!  
- Mit szólnál ha lelépnénk? Kívül tágasabb, mondták már páran...de mi van ha igazuk van? Mi van ha nem a városban kellene nagyzolnunk? Húzzunk el a városból, van egy tanyaféle a közelben... - vetek fel egy apróságot, mindezt távol a családunktól. De mit mondanánk az ősöknek? Hogyan adagoljuk be hogy 1-2 napra eltűnünk a térképről? Milyen haveri brancs van a közelben, aki összeverődik pár napra, hogy jól érezze magát? Én le akarok lépni kicsit, távol ettől az őrülettől, ami mostanában itt folyik. Nah nem mintha a betondzsungel veszélyes lenne, de kell valami más izgalom is, nem?  
- Apának mondtam csak hogy nálad mozizunk. Semmi extrém. - kacsintok rá, majd felemelem a kezem, hogy a vállára könyököljek és a füléhez is közel legyek, hogy a lelkére hassak kisördög módjára. Ajkaimon kaján vigyor ül. Már rosszat sejthet ennyiből. Engem nem zavar.
- Szóval mit szólsz egy lelépésről a városból? Orange megyében van egy farm. 72 km-re innen... Jó, az odajutás cinkes, de a hely az csúcs. A Hudson folyó völgyében, nagyjából egy órányira innen... van ott valami fotós biogazdálkodó. Talán nem futunk össze vele, míg ott körül néznénk... - nem nagyon érdekel az a gazda, nem az miatt megyek, hogy összeismerkedjek amazzal. A szórakozás hajt inkább. A szórakozás és az hogy elengedhetem magam. De meddig mehet ez így tovább? A végtelenségig biztosan nem. Lassan tényleg neki kell ugranom, hogy rendesen tanuljak, hogy felvegyenek az egyetemre és hogy ne kelljen mégegyszer középbe járnom. A szüleimet csalódás éri majd...de kit is álltatok ezzel? Magamnak ártok így leginkább.
- Nem most azonnal gondoltam, nehogy félre érts, oda nem üresen mennénk... kell oda némi muníció.  - bokszolok a vállába, miközben ellépek mellőle, hogy a vállára ne tehénkedjek többé, ha addig nem zavart el onnan.





Öltözet