Green
- De, azt tedd oda, ott jó lesz. Nem, mégsem jó. Talán ide... - már vagy nyolc helyre pakoltam a készüléket, hogy minél inkább kézre álljon és ne balettóra legyen egy csésze kávé elkészítése. Jonathon vontatott hangjára, miszerint, két perccel ezelőtt pont ugyanoda pakoltattam, jelezte, hogy talán túlpörgök. Mint mindig, amikor izgulok.
- De most tényleg. Szerinted jobb, ha minden szart lepakolunk, megint, aztán újra, mert pont a legrosszabb helyen van? Most próbáljuk ki, mert most még minden csupasz. Ne, azt ne oda tedd. Natalie balkezes és egészen biztos vagyok benne, hogy a lendületével leviszi a .... - aztán csak sóhajtok egyet széttárt karokkal, végül elnevetem magam. - Sok vagyok?
Az egyöntetű bólogatásra sóhajtok megint egyet.
- Rendben, akkor a raktárba megyek és úgy rendezitek el, ahogy akarjátok - megkönnyebbült sóhajok, bár már most előre látom, hogy a raktárban is pörögni fogok. Ha valamit meg kell tenni és szorít a határidő, nem kávészünetekre vagyok kíváncsi, hanem cselekedetekre.

Fahéj
- Cukrot hozzá? Megáll az eszem... - ledobom a kávékendőt, amivel a habosítót takarítjuk és inkább a kávéra koncentrálok. Még hogy cukor!
Ismét egy újabb előadáson esett túl egy kedves vendég, aki erőt próbált a türelmemen, cserébe kapott egy szarkasztikus humort, mely szerint a keserű kávéba a cukor olyan, mintha egy tevébe akarna sót tukálmi. Jól leköp és aztán meg csak nézhetsz. Natalie nem bírta a röhögést visszatartani, éppen gubbaszt a földön, mint aki a tej és a méz feltörlésével lenne elfoglalva és piros fejjel fogja vissza a röhögést, mert egy vendéget ugye nem illik kiröhögni. Ja, hogy rajtam röhög. Azt megteheti, legalább jól érzi magát.

New England
- Parancsoljon, egy hosszú kávé és egy fahéjas cookie - elememben vagyok, ebben a kávéfajtában vagyok a legjobb és a magabiztosságom csak úgy süt rólam. Előadjuk hárman a szokásos táncélépeseket, hiába van elég hely, ha sok a vendég, fel kell venni egy ritmust mind a háromnak, aki a pult mögött van, mert a végén nem a vendég hasában, hanem a dolgozó kötényén köt ki az összes létező értékes nedű. Nem, nem a vére, ha kíváncsi vagy rá, hanem a kávé, amit éppen elkészített.

American, Light
- Rendben, beszéld meg Natalieval az időbeosztásodat, erre a hétre megkapod a szabadságot.
Johnaton arca felderül és egyszerre könnyebbül meg. Ismerős helyen nyomja a cipő, s szerintem nem csak én vagyok egyedül, aki későn ébred rá, mennyi mindent szalasztott el a makacsságával. Johnaton frissen sült apuka, és állítólag az első időszakok nagyon fontosak. Legyen, a munka itt tud menni tovább, legfeljebb többször állok be majd a pult mögé, azt élvezem a legjobban. Pörögni, pörögni, aztán meg leülni egy jóféle barna lötty mellé és átgondolni a napot.

City, Medium
Meleg, őszi délután ígérkezik, szinte mindenki kint van a teraszon. Lehet, hogy a város pezseg és nyüzsög, mint ahogy a szorgoskodó kezek alól kihallatszó hang s surrogás is visszhangozza a város lüktetését, mégis van benne valami belső mosoly, amit a rég vágyott kávé illata hoz arcunkra, egy hosszú nap után. Bertold, a méhész is kint ücsörög, a legjobb mézekkel rendelkezik a környéken és van még ideje hazaindulni, így hálám jeléül az extra gyors és extra mennyiségű rendelés teljesítéséért, nem csak felárat, de a legjobb készítésű kávémmal kínáltam meg, s adtam mellé neki saját pörkölésű, csomagolt kávébabot. A felesége megőrül ezért a kávéért, egy kis figyelmesség mindenkinek jól esik.

Full City
Teltház, már vagy három órája, s nem a túlcsiszolt kávékészítési technikámat gyakorlom ilyenkor, igazából itt sem kéne lennem, hanem után töltök. Tudom, más is megtenné, de ma a karamelles kávéra vágyom, már vagy négyet megittam, és azt csak az itteni gépen lehet elkészíteni. Ergo, úgy láb alatt volnék, ha kint lennék a pult mögött, hogy én jönnék zavarba.
A tempó viszont nem, hogy kikészítene bárkit, hanem még lendületbe hozta a többieket is. Tudják, hogy a jövedelmük is a bevételtől, vagyis a vendégek számától függ, ugyanakkor attól is, mennyire kedvesek a vendéggel és figyelmesek. A levegő karamell, csokoládé, sütőtök, vanília és fahéj aromákkal teli és... karácsonyi dalokkal. Számomra a Mennyország itt kezdődik.

French, Expresso
Művészi est, író találkozó. Kibérelték az egyik helyiséget és mintha mindenki egyen gondolkodású lenne, mindenki... cappuccinót rendelt. Délután! Inkább kérne americanot, mézzel és tejszínnel. Csak egy ideig morgok az orrom alatt, voltaképpen a gondolataim már Szumátra felé kanyarodnak, végre kimehetek az ültetvényre, kezdődik a betakarítás és (a kimondhatatlan nevű), tulajdonos meghívott, hogy nézzem meg a földjét, amit persze, elfogadtam.

Italian, Dark French
- Az életbe már! Nem tudnál jobban odafigyelni? Nézd meg, most megégetted a csuklódat! Mondtam, hogy ne emeld ki alóla, míg... - egészen jól bele tudom magam lovalni a morgásba, ha az emberek hülyeségeket csinálnak. Főleg, ha előtte megmondom, mit, miként tegyenek és még meg is mutatom. Miért nehéz bármit is leutánozni? Közben már nyúlok a jeges pulthoz és egy adag jeget borítok az egyik tiszta kendőre, és megfogva Arlene csuklóját, jól rányomom. Nekem ez az együtt érzés, még ha látom, vinnyog tőle. Johnaton máris ugrik, hogy beviszi az ügyeletre, mire előveszem az egyik üzleti kártyát, rajta minden adattal és a kezébe nyomom. Munkahelyi baleset, mindent a cég áll. A fenébe is!

Spanish
Utálom a januárt. Nem csak, mert egy évvel idősebb lettem. Mindenki olyan lehangolt. És lehangoló. Csakis egy erős kávét vagyok hajlandó ilyenkor elviselni. Megfojt a karamell, meg a szirupos akármik illata.


Robusta
- Ó, egészen biztosan igazad van - mosolyom olyan hangszínnel bír, amiből lerí, most jön a tusé. - A kenyai területeden is ezért döglöttek be a bokrok, ha jók az értesüléseim - Francesco dörzsölt üzletember, de a fenntarthatósághoz dunsztja sincs. Gyors haszon, gyors, gyors, de hogy ezért cserébe valamit visszajuttatni, azt minek. Nyúlik is a képe, én meg elvigyorodom. Általában elég rémisztően festek olyankor, ha ehhez kellő fokú önelégültség is párosul, az a tuti döfés.
- Mennyi ideig is tart, mire az új bokrok termőképesek lesznek? Ó jaj, várjál, de hiszen az több, mint hagyományos esetekben, mert... várjál, mit is használtál... - a névre egészen kellemes piros színt vált Francesco arca. - Gondolod, nem jövünk rá? Talajvizsgálatot végeztettünk még fél évvel ezelőtt.
Végre leesik neki, miért is nem rendeltem tőle. És ennyi elég is a szivatásból. Más vizekre akarok evezni, csak előbb az ilyen konok állatoknak meg kell szorongatni a nyakát, és azt már vagy tíz perce teszem vele és most jutottam el a végkicsengésig. Ideje a mentőkötelet bedobni.
- Ha még nem ültetted el a bokrokat, van egy ajánlatom.
Hosszú évekbe telt, mire bizalmat sikerült nyernem bizonyos ültetvényesekkel, hogy a fenntartható fejlődés mellett köteleződjenek el. Azóta ők is rengeteg tapasztalatot szereztek. Ez pedig Francesconak pont kapóra jön. Mint ahogy nekem is. Új terület kerülhet a fenntarthatóság mezeje alá, amiért kitűztem a célomat, mikor belevágtam ebbe az egészbe.

Arabica
Egy éve. Egy éve, minden egyes nap eljövök ide és jó ideig fogom a kezét. Régóta nem nyitja ki a szemeit, s minden alkalommal félve nyúlok a keze felé. Nem akarom felébreszteni. Mostohaanyámnak kéne neveznem, ám még a nevelőanyám szó is olyan durva lenne rá, hogy ezért még a suliban is komoly verekedésbe torkollott egy-egy ilyen megjegyzés a többiektől. Rajongva szeretem. Anyám helyett anyám, s hogy apuval boldogok, az rám is nagyon jó hatással volt, hiába váltogattuk az országokat úgy, mint mások a nadrágjukat.
Hirtelen nyitja ki a szemeit, hosszú idő után. Megörülök, s már-már pattannék fel, mikor megértem a tekintetét. Hosszú percekig nézek a szemeibe. Nem. Újabb hosszú percek után kiesik a bent tartott levegő belőlem, s egy csókot lehelek a kezére, amelyen már nagyon régóta begyógyult a baleset okozta seb, ami végül ide vezetett. Legyen.

Koffeinmentes
Mondtam már, hogy utálom az embereket?