Még egyszer lecsekkolom a hajam és a sminken a tükörben, hogy minden jó-e. A ruhámat most se teljes egészében választottam én, a menedzserem hozott három Louis Vuitton ruhát, ugyanis engem választottak az egyik fő reklámarcuknak, így a divatcég a főszponzorom is, s így az összes hivatalos megjelenésemen az ő ruháikat hordom. Kiválasztottam az egyiket a három ruhából, a sminkem is ahhoz mérten lett elkészítve.
- Még két perc Miss Townsen a kezdésig - kopogtatnak be az ajtómon, mire föl bekapok gyorsan még egy nyugtatót, aztán már ki is megyek és követem a stúdió felé, ahol már megy a visszaszámláló. Jimmy meghívott egy beszélgetésre a mai esti showba, nemet pedig nem mondhattam az ajánlatára, hiába szeretnék most eltűnni egy időre a nyilvánosság elől, a menedzserem szerint neki nem szabad nemet mondani.
- És a ma esti vendégem Elayna Townsen, a Louis Vuitton legújabb üdvöskéje, aki most tért vissza egy éves világ körüli útjáról - ez volt a végszavam, nagy levegő, mosoly és indulás. Tapssal köszöntenek, de tudom, hogy ez is csak egy begyakorolt cucc a közönségnek, ők csak teljesítik azt, ami ki van nekik írva az oldalmonitoron.
- Köszönöm a meghívást Jimmy - ülök le a mellette lévő fotelbe.
- Egy világlátott modell hazaérkezését vétek lett volna nem kihasználni, én akartam az első lenni, aki elkap téged egy beszélgetésre, és te is tudod, hogy velem jártál a legjobban - mondja nevetve, és én is vele nevetek.
- Na igen, alighogy leszálltam a gépről, a menedzserem már mondta is, hogy meghívtál a műsorodba, alig volt időm érezni a new york-i levegőt.
- Honnan is jöttél most? Mi volt az utolsó célállomása a turnénak?
- Ausztráliában voltunk, egy ausztrál tervező új kollekciójának a fótósorozatát készítettük, amit igazán élveztem, hiszen még sosem voltam ott korábban, csak képeket láttam róla, de élőben még csodálatosabb mint a fotókon. Volt is némi időm körülnézni, csináltunk például egy dzsipes körutat a sivatagban, ahol kengurukat is láttunk.
- Az biztos egy élmény lehetett. Hallottam, hogy nagy környezet- és állatvédő vagy, gondolom, akkor jó volt ketrecen kívül látni őket.
- Igen, nagyon jó volt a saját élőhelyükön a szabadban látni őket, ahol tényleg azt csinálják, amit szeretnének. Voltam is a turné közben több állatmenhelyen és konferencián, igyekeztem minél többet tenni azért, hogy a követőimhez is eljusson ez a gondolkodásmód. A Mexikóban például csatlakoztam a madarak megmentéséhez, segítettem megtisztítani őket az olajtól, hogy újra tudjanak repülni és élni a kis életüket. Szinte már látni lehetett a szemükben a hálát - ez még a turné elején volt, amikor több energiám volt és nem stresszeltem túl magam.
- Ezek szerint cseppet sem tétlenkedtél a munka mellett. Nem volt ez így megterhelő, esetleg nehéz? Mikor és hogyan pihentél idő közben?
- Mint minden munka, természetesen ez is fárasztó tud lenni, ilyenkor szeretem kiengedni a gőzt, körbejárni a várost ilyen-olyan helyek után kutatva, de tengerpart mellett megesett, hogy naphosszat csak kint süttettem a hasamat. Helyfüggő volt az egész azt hiszem - kamuzom mosolyogva a választ, hiszen nem mondhatom el a színtiszta igazságot, azt csak a menedzserem és az ügynököm tudja, s minden porcikám üvölt már azért, hogy álljak le és tartsak végre szünetet, én pedig ezért is jöttem ide vissza. Talán New York, a város ami sosem alszik a segítségemre lesz, mert nem akarok elvonóra vagy rehabilitációra menni, az ilyen híreknek sosincs jó vége, mégsem vagyok képes leállni, s most is, miközben itt beszélgetünk, már azon jár az agyam, hogy este hogyan fogom magam szétcsapni. Mi lehet még otthon a bárpultban? Na és a kis fiók? Onnan mindent elszívtam már?
- Persze, ez mondjuk logikus is. És melyik ország tetszett a legjobban? Egyáltalán hány helyen voltatok?
- Hú, nagyon nehéz kérdések ezek, hiszen rengeteg helyen voltunk, volt, hogy egy országon belül több helyre is elmentünk. Mindegyik ország csodálatos volt a maga módján, nehéz kiemelni egyet, ami teljesen levett a lábamról, de ha muszáj lenne, akkor talán Oroszországot említeném meg, a múltjuk, ami a cári család köré épül teljesen lenyűgözött, de akkor már az orosz balettet is kiemelném, ami tényleg annyira hibátlan és gyönyörű, mint ahogy mondani szokták.
A beszélgetés további része ugyanilyen stílusban zajlott, rengeteget beszélgettünk arról, hogy miket is láttam, s arról, hogy szakmailag mennyire sok tapasztalatot szereztem. Ez mind igaz, szép és jó külső szemlélők számára, de ők nem tudják elképzelni, milyen érzés az, ha Karl Lagerfeld azt mondja rád, hogy kövér vagy és nem lehetsz a Chanel nemzetközi reklámarca, vagy az, hogy a fotós elvárja tőled, hogy kitaláld azt, amire ő gondol, és ha véletlen nem azt csinálod, akkor házisárkánnyá változik. Ezek azok a dolgok, amikről nem beszéltem az interjú közben, s így úgy jött ki, hogy mennyire jó volt az elmúlt egy évem.
Már a taxiban ülök, mikor felhívom a legjobb barátnőmet Megant, hogy ha van ideje, akkor jöjjön át, mert szeretnék vele beszélgetni. Nem tudtam még vele találkozni, mióta beindult a karrierem, ugyanis nem voltam New Yorkban sokáig, s csak nemrég érkeztem vissza, de szeretném megkérni, hogy költözzön hozzám, egyedül ugyanis túl üres és unalmas a hatalmas lakás, amit Manhattanben bérlek. Bízom benne, hogy majd igent mond, szeretném onnan folytatni a barátságunkat, ahol abbahagytuk. Út közben viszont megállítom egy rövid időre a taxist, hogy beugorjak venni egy boltba két üveg roset, de már most érzem a kísértést, hogy nem biztos, hogy jutni fog ebből a barátnőmnek, a vásárlás közben mégis a jó szándék vezérel. A lakásba érve viszont könnyed mozdulattal nyúlok egy borospohárért és a nyitóért, hogy újra ott tartsak, mint ahol az elmúlt félévben a legtöbb este.