Egy szokásos pénteki nap, amikor egyetemen is voltam, táncolni is voltam és most csak ülök otthon és a gépemen a kamu facebookos oldalam pörgetem, hogy kivel mit történik és hova lenne érdemes elmennem. Manhattanben van egy biztos hely, ahová húz a szívem, de az nem jöhet szóba, legalábbis oda csak zárásra tenném be a lábam. Más helyeket is meg kell nézni, felfedezni és persze hol máshol ismerkedhetnék, ha nem egy olyan helyen, ahol neonfények vannak és alig ismeri fel a felebarátját az ember, elvégre nem tisztán kivehető abba a fényviszonyban semmi. Kicsit utánaolvasok a Diamond Bar-nak és az a hely már a képével megvett magának. A tulajdonosa meg énekel és nem is rosszul. Lehet vele találnék közös témát is, már ha ott lesz és dolgozik. Persze a célom, hogy igyak és elengedjem magam, táncoljak, amíg bírok és ha kicsit sokat innék, akkor bátran hívjak segítséget telefonon. Az már talán egy jó ok lenne... De elengedem, nem kéne ennyit gondolkodnom.
Egy fekete felsőt veszek fel, aminek a fele áttetszős anyagból van, szóval az ikrek a kirakatban lesznek. Ehhez kék farmert, ami szaggatott, elvégre az a divat most, már utánanéztem. A telefonom az első zsebemben van, letöltöttem rá a bankkártyás fizetést, szóval több nem is kell, hogy nálam legyen. Kocsival megyek el a helyig, ahol leparkolok, fizetek a parkolásért és kiállva a sort egy napszemüvegben és sapkában végre bejutok. VIP jegyet vettem, mert jól jönne egy hely, ahová lepakolhatom a felesleges kellékeket, ott nem lesz rá szükségem.
A bárhoz sétálok, ahol az egyik lány nagyon mosolyog mikor meglát és szól is egy vörös hajúnak, hogy ki érkezett meg hozzájuk. Én csak fáradtam sóhajtok, majd mikor valaki odajön hozzám, akkor kérek is inni.
- Helló! Egy Gin tonicot szeretnék kérni. Mosolygok kedvesen és a szememmel a táncparkett felé nézelődök. Sokan vannak, talán könnyű lesz elvegyülni. Persze fél füllel inkább a pult felé vagyok, hogy ha mondanak valamit, akkor halljam.

~ ✪ ~

Hogy milyen napom volt? Mondhatnám, hogy csodálatos, de azzal hazudnék. Egyszerűen katasztrofális! Reggel kezdődött az egész, amikor is sikeresen elaludtam. Utálok elaludni, mert kapkodnom kell és annak mindig van valami előreláthatatlan következménye, ma például az, hogy a cuki kis mamuszkámban mentem otthonról munkába. Hát nem csodás? Mindegy, ezen holnap már valószínűleg nevetni fogok. Ami viszont sokkal aggasztóbb, hogy a szállító a megrendelt sörmennyiség csak egy részét hozta, állítólag nem jól írták fel a rendelést. Hát kösssz, ezzel ki leszek segítve! A vendégeknek mégis mit mondjak? Szóval mehettem sörért, vagyis mehettem volna, ha lenne autóm, úgyhogy busszal mentem a legközelebbi italnagykerbe és lebizniszeltem velük a dolgot, persze drágább és még a szállításért is fizetni kellett, de hát muszáj volt, elvégre jön a hétvége. Szóval nem elég, hogy hülyét csináltam magamból, még egy csomó pénzt is elbuktam. Kiakadtam egy kicsit, ezért a csajok inkább hazaküldtek. Jó ötlet volt, mert otthon még annyira sem tudtam lenyugodni, inkább elmentem futni, úgyis rám fér! Miután sikeresen kiszellőztettem a fejem, vettem egy hideg zuhanyt - állítólag jót tesz a bőrnek -, majd arra jutottam hogy ma bulizni fogok! Most nincs kedvem "idegen" helyre menni, így hát miután elkészültem a szépítkezéssel, öltözködéssel a Diamondba mentem, szerencsére jó sokan vannak, pedig még nincs is "csúcsidő", azaz éjfél. A csajok kicsit meglepődtek és már kezdték is a "menj haza és pihenj" szöveget, amikor is megnyugtattam őket, hogy én bizony ma csak szórakozni jöttem. Beléptem a pult mögé, hogy szerezzek magamnak valami hosszú, erős italt, közben odajött hozzám Sami és felhívta a figyelmemet egy vendégünkre.
- A ház vendége az első italra, ha minden jól megy a másodikra is. - Mondom neki, majd rákacsintok, aztán kisétálok a hölgy mellé, aki már közben kikérte az italát. Hogy ki ő? Énekesnő és nem a nyávogós fajtából.
- Szép Estét! Anne Diamond vagyok, a bár tulaja, az italt én állom ha nem gond. - Közlöm vele mosolyogva, miközben a kezem nyújtom felé. Igazából már találkoztunk egyszer egy összejövetelen, de akkor nem közelítettem meg, mert nem vagyok az a rámenős típus, de ha már eljött ide ennyit igazán megengedhetek magamnak.
A ruházatom a mai napomat tükrözi, teljes feketeségbe burkolóztam.  Fekete cicivillantós felső, egy szatén rövid naci és egy fekete magassarkú, nem vittem túlzásba a dolgokat.

Nagyon tetszik a hely, lehet csak a lila szín miatt, mert az az egyik kedvenc színem, elvégre a fekete nem szín számomra, csak jól áll és megszoktam, hogy nem színes ruhakölteményekben jelenek meg, elvégre adni kell egy kicsit magamra annyit, hogy stílusban ne üssek el attól, amit a zeném képvisel. Mikor felém fordul a vörös hajzuhatag tulajdonosa, felismerem, hogy ő a tulaj, kicsit utánanéztem. Nem úgy fest, mint aki dolgozni fog ma, legalábbis egy kicsit reménykedek benne, mert jó lenne más zenészekkel együtt lógni, az sem zavar, ha publikálja igazából. Legalábbis most nem érdekel ilyesmi, hogy bejutottam. Mikor kisétál mellém, szinte biztos vagyok, hogy nem fog dolgozni, micsoda szerencse.
- Szép estét neked is! Szólíts csak Caitnek kérlek és elfogadom az italt. Mosolygok rá kedvesen és kezet is fogok vele. Nyilván nem mondom el végig a nevem, mert jól tudja ő azt, hogy ki vagyok. Még mondhatnánk azt is, hogy összeöltöztünk, mert fekete ruci pipa és a cicivillantás is pipa. Bár részemről egy áttetszős anyag azért még ott van, de hát azon át is ugyanazt lehet látni, csak más színtónusban.
- Ma bulizni jöttél te is ugye? Jól jönne a társaság. Pillantok felé kedvesen, sejtem, hogy örülni fog, bár már ért el sikereket, de mégis csak más egy befutott énekessel bulizni, sokat dobhat a hírnevén és hallva a számait ezt nem is sajnálom tőle. Majd kiderül, mennyire jövünk ki jól, én barátkozni szeretnék és kapcsolatokat építeni, muszáj elnyomnom a bizalmatlan részem egy kicsit, mert így csak mindenkit kizárok magam körül. A poharat a számhoz emelem és kortyolok belőle egy párat, mert segít oldódni.
- Meghallgattam a számaid és tehetséges vagy, már voltunk közös rendezvényen is ha jól emlékszem. Nem véletlen jöttem ide, meg hát hagyom, kicsit hagy érezze magát megtisztelve vagy mi, persze nem vagyok annyira öntelt és beképzelt, nem akarom, hogy a talpam nyalogassa, de van pár kör, amit jobb lefutni, hogy utána jöhessenek más témák is, talán neki jobban megy ez, mint nekem.

~ ✪ ~

Reméljük a nap további része kellemesebben fog telni, mint az eddigi, s erre látok esélyt, amikor szól nekem Sami, hogy egy úgymond híres vendégünk érkezett, ami önmagában még nem lenne annyira jó hír. Az igaz, hogy mindenkit köszönteni szoktam ilyen esetben, de van olyan akihez csak az illem miatt megyek oda, na ő nem ebbe a kategóriába tartozik. Bár kissé félve lépek oda Caithez, azért bízom benne, hogy nem fog elküldeni melegebb éghajlatra és esetleg válthatok vele pár szót addig, amíg nem érkezik meg a társasága, elvégre most úgy tűnik egyedül van, de hát kétlem, hogy ne hívott volna egy-két barátnőt, havert bulizni.
- Szuper, nagyon örülök! - Miután megkapta az italát koccintok is vele egyet, az egészségünkre. Úgy tűnik hasonló az ízlése, mint nekem. Az itala ugyanaz, a ruházata is hasonló, mondjuk meg is lepődtem volna, ha pepitában állt volna itt, az nem menne az imázsához.
- Tessék? - Konkrétan majdnem kiköpöm az italom amikor megjegyzést tesz rá, hogy örülne, ha nem dolgoznék, mert akkor szórakozhatnánk együtt. Na erre egyáltalán nem számítottam, kicsit zavarba is hozott.
- Igen, ma úgy döntöttem rám fér a kikapcsolódás és nagyon is örülnék a társaságodnak. Nem sok női énekes van akit szeretek hallgatni, de te vagy az egyik! Annyira jó a hangszíned, a dalaid pedig igen egyediek és stílusosak, de biztos legalább hatmilliószor hallottad már ezt, szóval inkább befogom. - Zavartan kortyolok az italomba, elhallgattatásra kényszerítve ezzel magamat. Biztos unja már a sok hülyét, aki odamegy dicsérgetni, csak azért hogy hátha valaki közben lefotózza őket és már megy is az internetre. Én természetesen nem azért jöttem ide és amit mondtam azt tényleg komolyan gondolom. Jó énekes.
- Köszönöm, ez nagyon jól esik. Igen, voltunk! - Ennél jobban nem is alakulhatott volna az este! Már annak is nagyon örültem, hogy pozitívnak vette, hogy idejöttem, hát még ennek! Le sem lehet vakarni a mosolyt az arcomról!
- Tudnál adni esetleg valami tanácsot, hogy hogyan lehet előrébb jutni a szakmában? Neked elég rövid idő alatt sikerült, azért kérdezem. - Kíváncsi vagyok szerinte mi kell ahhoz, hogy az ember sikeres legyen. Van aki szerint elég, ha jó sok pénzed van, vagy a szülőknek, de én ezt erősen kétlem.
- Mi a véleményed a helyről? - Közben én megittam az első pohárka italomat, de nincs kedvem felkelni a bárszékről, amin a beszélgetés közben foglaltam helyet, ezért csak jelzek a csajoknak hogy töltsék újra.
- Ami még nagyon fontos, hogy állsz a pasikkal? Van most kilátásban? - Az is lehet, hogy van neki komolyabb kapcsolata, csak nem tudok róla. Nem nagyon olvasok sztárpletykákat és nem is azért kérdeztem, hogy én pletykálni szeretnék és azt a részét nem gondolom komolyan a mondatomnak, hogy nagyon fontos, mert igazából egyedül is tök jól el lehet lenni a mi korunkban, de azért csak jólesne néha odabújni valakihez, megbeszélni vele a dolgokat, együtt vacsizni, vagy bármi meghitt.

Egyedül jöttem, hiszen nincsenek barátaim, hiába van ott a banda, ők már idősebbek és a családdal töltik az idejük nagy részét, csak annyira találkozom velük, amíg fellépek és gyakorlunk. Sajnos azonban ők is cserélődnek, én vagyok az egyetlen biztos pont, pedig igyekszem őket is reklámozni magam mellett, de ők nem kérnek belőle. Sokaknak nem tetszik a hírnév és a vele járó dolgok. A testőrömnek azért szóltam, hogy lehet ma hívom és el kellene jönnie értem, szóval legyen bekapcsolva, rohanni nem kell egyből, időbe szólok majd.
- Egészségedre! Koccintunk és ahogy látom ő is ugyanazt issza, amit én, micsoda véletlen. Mikor majdnem kiköpi az italt, kicsit kihúzom magam, mert azért abból nem kérnék, örülök, hogy sikerült bent tartania, mert kínos lett volna, ha az ital rajtam köt ki.
- Remek! Vágom rá, amikor mondja, hogy szórakozni akar és örül a társaságomnak, persze itt még nem hagyja abba, folytatja és hízeleg, amire hát csak elmosolyodom zavartan és bólogatok.
- Igen, hallottam már egy párszor és köszönöm, örülök, hogy tetszenek a dalaim. Mindig elismerő ilyeneket hallani, de csak egyszer ne én lennék valahol a legnagyobb sztár. Persze megértem őt is valahol, de azért örülök, hogy inkább iszik, mint folytassa a már-már zavarba ejtő szavakat. 
- Ugyan nincs mit, a te érdemed. Ismét a számhoz emelem a poharat és sikeresen koccan is a fogammal, ami nem direkt volt amúgy, csak hát néha béna vagyok, főleg ha kicsit beüt az innivaló. Nem ettem túl sokat ma, kicsit direkt is, de azért jó lenne nem taccs részegen távozni.
- Akkor jól emlékeztem. Teszem még hozzá, hogy voltunk már egy rendezvényen mind a ketten, nem sok vörös énekes van, lehet azért is maradt meg ő nekem. A kérdését hallva inkább le is húzom a tonik végét.
- Nos, nem vagyok büszke rá, de leginkább pénz kellett és ismerősök, amit a szüleimnek hála megkaptam. Tudod egy sikeres szállodalánc tulajdonosai és sokan fordultak meg nálunk és szerveztek rendezvényeket is, az egyiken énekeltem és bumm, már beindult a karrierem, de mindehhez kellett a tehetség is, az a legfontosabb. Ha az megvan, valaki úgy is felfedez és járj minél több rendezvényre meg sztárbulira ismerkedni. Annyira nem volt titok, kik a szüleim, de nem is szólt minden lap arról, hogy lettem ennyire sikeres. Persze jól is nézek ki, van stílusom és a saját dalaim énekelem el, meg komponálom, így teljesen egyedinek számítok mondhatni. A hangom is kellemes és persze tudok én mást is énekelni, meg szoktam is, csak az nem publikus.
- De ha szeretnéd, csinálhatunk közös bulizós képeket és megoszthatod. Az ő bárja és engem nem zavar, ha mindenki ide jön inkább szórakozni, mert itt néha én is megjelenhetek. Persze akkor már biztos kérnék valami nagyin VIP részt, hogy ne másszanak a nyakamra a rajongók. De inkább ide jöjjenek, mint máshová keresni engem, van benne egy kis adok-kapok kapcsolat, de erről nem kell tudnia Annenak, legalábbis addig biztosan, amíg nem érzem úgy, hogy megbízhatok benne.
- Nagyon tetszik, főleg a lila neonok. Mutatok a fenti fényforrások felé, majd utána a hajam a vállam mögé hajtom a kezemmel, kezd melegem lenni kicsit.
- Nos, csak egy van, akivel még csak ismerkedünk, de remélem lesz belőle több is. Eléggé lehangol a téma és a pult felé fordulok, hogy valakit megkérjek, hogy legyen kedves még egy gin tonicot töltetni nekem. Mit nem adnék most azért, hogy ne legyek híres. Fáradtan sóhajtok is. Legszívesebben elmondanám, de nem lehet, mert nem tudom bízhatok-e benne. Már így is többet elárultam, mint kellett volna. Csak remélem nem ilyen kis információkkal akar megmászni engem és a földbe tiporni a magánéletem legboldogabb részét.
- Nem megyünk táncolni egy kicsit? Kérdezem meg és le is csúszok a székről. Bár átadhatnám a rajongóim felét annak, aki ennyire vágyik rá. Én csak azért énekelek meg szerzek dalt, mert szeretem ezt csinálni, de egy ember figyelmével is megelégednék igazából. A szüleim figyelme miatt vágtam bele a kezdetek kezdetén, nem gondoltam volna, hogy ennyire jól sül majd el és ennyien fognak szeretni.

~ ✪ ~

Örömmel konstatálom, hogy vevő a meghívásra. Jó, persze, ingyen pia, hülye lenne visszautasítani még akkor is, ha ennyi pénze van, de nem úgy tűnik, hogy azért jött, kiigyon a vagyonomból. Nyilván örül a meghívásnak, én meg annak örülök, hogy nem küldött el a jó édes anyukámba, ami persze lehetetlen lenne, mivel szívfájdalmamra már nincs köztünk. El is hessegetem inkább, ezt a negatív gondolatot, mielőtt megint rám jön a búslakodás. Szóval térjünk csak vissza a jelenbe és iszogassunk New York egyik sztárjával, mert hát velem ellentétben, ő már nyilvánvalóan annak számít.
A válaszaira már nincs mit hozzáfűznöm, ezért nem is szaporítom a szót, hanem csak néha egyet-egyet bólintva mosolygok. Jól esik, hogy meghallgat és az persze még jobban, hogy megdicsér, mert adok a szavára, elvégre ő már elért valamit ebben a szakmában.
- Hát igen, így valóban egyszerűbb hírnevet szerezni, de azért tehetség is kellett, mert ha fahangod lenne és semmitmondó számaid, akkor azért nem jutottál volna el idáig. - Jó, nyilván sokat nyom a lattba a pénz és az ismeretségi kör, de azért az sem minden, szóval azért neki is meg kellett dolgozni a sikerekért és aki mást állít az vagy hülye, vagy nem látja át ezt az egészet.
- Komolyan? Nem akartam előhozakodni ezzel, de ha már így felajánlottad. - Azzal már elő is kapom a telómat, ami nem a legújabb modell, de azért nem is ócskaság. Amiért szeretem, hogy szép képeket lehet vele készíteni és ez fontos nekem, mert néha rám jön a fotózhatnék. Már emelem is a kezemben és kicsit közelebb húzódok hozzá, hogy lőjünk egy képet, amit azon nyomban felteszek az instára és a facebookra is, valami frappáns kis szöveggel, természetesen megjelölve rajta Caitet. Két dögös csaj egy fotón, tuti belájkolják majd egy páran.
- Nagyon köszönöm! - Mondom neki miután végeztünk a hadművelettel, persze csináltunk vagy 15 képet, mire meglett a megfelelő, de ez a csajoknál már csak így működik, pláne ha ketten is szerepelünk egy képen.
- A lila az egyik kedvenc színem, azért lett ilyen. - Ez csak amolyan mellékes információ rólam. A lilán kívül szeretem a pirosat, de mivel egyik se nagyon megy a hajszínemhez, ezért legtöbbször zöldben és feketében láthatnak, úgyhogy sokan nem gondolják, hogy melyik színek a kedvenceim. Közben megérkezik a második kör pia, szerencsére neki is csináltak a csajok még egy "koktélt". Én bele is kortyolok, elvégre nem azért kértem, hogy nézegessem.
- Sok sikert! Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem baromira nehéz normális pasit találni. A mi korosztályunk elég éretlen ilyen téren. - Nyilván nem osztja meg velem részletesebben a sztorit, elvégre még csak most ismerkedtünk meg, én sem teregetném ki a magánéletem egy idegennek.
- De, persze. - Azzal a lendülettel le is pattanok a székről, jelezve a csajoknak, hogy vigyázzanak a piánkra, majd elindulok a parkett felé. Pár perc se telik el és máris betalál egy srác.
- Szia Cica! Van gazdád? - Szemforgatással jelzem, hogy le lehet szállni rólam, inkább visszafordulok Cait felé, akihez szintén odamegy ez a sablonos szövegű csávó, gondolom valami hasonlóan rossz szöveggel. Csak megvonom a vállam és elhúzom a számat, ez van, ezt kell szeretni, ha nagyon rámenős lesz és nem akar lekopni, majd jelzek a kidobóknak, bár ahogy látom az egyik már ki is szúrt minket.

Nem szeretnék udvariatlan lenni, szóval elfogadom a meghívását, de persze ettől még terveztem kifizetni mindent, mert nekem ez semmiség és a gesztus volt a fontos, nem pedig a tényleg ingyenes ivászat. Persze nem fog csődbe menni ennyitől, de én tényleg csak egy italra mondtam igent, a többi már az én számlám lesz.
Nyilván nem mond semmit, ő keményen megdolgozhatott azért, hogy kiadhasson egy két lemezt, mert hiába van tehetsége, nagyon sokaknak akad ilyen a mai világban és a pénz beszél ugyebár.
- Igen, kellet tehetség is, meg olyanok, akik értékelik a dalokat, hiszen ha van mondanivalód, csak akkor lesz közönséged is, aki ezt meghallgatja és együtt érez veled. Így lesznek rajongók és hát belőle él minden sztár. Nálam csak az a különbség, hogy előtte is már akkora vagyonom volt, hogy csak a havi kamat elég minden kiadásomra és biztosítja, hogy munka nélkül is megéljek, csak hát az elég unalmas élet lenne. Ezért szoktam adományozni, a koncertjeim bevétele mindig valami jótékony célra megy, amit a jegyvásárló választhat ki. Általában három vagy ötféle ilyen szervezet van. környezet, afrikai szegények, a sérült emberek megsegítése és rehabilitációja meg állatvédelem a fő téma.
- Persze. Halványan elmosolyodom és hát rólam minden kép jól sikerül és ugyanúgy nézek rajta szinte. Nekem mindegy melyiket teszi közzé, a telefonomon jelez aki az oldalam kezeli, hogy megjelöltek egy képen és engedélyezem-e. Gyorsan írok neki egy igent és el is teszem a telefonomat. Nekem sem valami legszuperebb új telóm van és nem is alma. Hamar érkeznek a like-ok is, meg a comment-ek, nem csodálkoznék, ha jó sokan eljönnének ide most, mert hát nem sokszor látni engem bulizni meg ilyen képeken sem szoktam szerepelni.
- Ugyan, nincs mit! Legyintek a kezemmel, pedig ez most nekem is elég nagy hírverés, de valahogy muszáj ide vonnom a figyelmet más helyről. 
- Nekem is a lila az egyik kedvenc színem. Mosolygok rá kicsit őszintébben, mint a fotók előtt, mert hát elég bizalmatlan vagyok és sose tudom, hogy engem akar megismerni valaki, vagy a sztárt. Itt az utóbbit érzem inkább, de hát nem tudom hibáztatni érte, remélem tud valami hasznot húzni ebből és elindul az útja a siker felé. Én már az égen ragyogok és nem vágyom többre, mint amit már elértem. Vagyis zenei téren nem vágyom többre.
- Igen, elég nehéz, főleg ha nem kér a hírnévből. Sóhajtok fel és el is fordulok, mert hát hiába találsz normális pasit, ha miattad nem biztos, hogy fog működni a dolog.
- Szuper! A tánctérre érve hamar jönnek a pasik, hogy felkérjenek táncolni minket, de én nem kérek belőle, szóval amennyire kedvesen lehet elutasítom a srácot. Egyre többen érkeznek azonban a bárba és hát messziről néha villognak a telefon vakuk, amit nem csodálok, hiszen elég jó ruhát vettünk fel és nem is táncolunk bénán. Persze egy idő után csak csajok vesznek körbe minket, mert a pasikat elküldözgettük. Mikor már érzem, hogy ideje ismét inni, akkor jelzek Annenak, hogy mehetnénk kicsit vissza a pulthoz. Nos, ez kisebb kihívás, mert autogramot akarnak, amit ha elkezdek, biztos nem végzek egyhamar, de hogy is tagadhatnám meg? Megkérdezem, hogy hallottak-e már Anneról és ha nem, akkor mondom az egyik albumár, hogy hallgassanak bele, mert tehetséges a csaj és még ezt a bárt is vezeti! Szerencsére nem kell túl sok rajongón átjutni így és ismét a pultnál ülünk a gin tonikkal.
- Húha, nem gondoltam volna, hogy ennyien eljönnek majd! Azt hiszem jobb, ha odafigyelek, ne igyam le magam. Nevetem el magam, persze komolyan gondoltam, de fura most ez az egész. Persze vannak, akik Anne miatt is jöttek, meg aki hallott is róla, de aki nem, az most biztosan rákeres majd. Remélem örül ennek, nem szoktam ilyeneket csinálni, de csupa szív vagyok amúgy és segítek, ahol tudok. Cserébe meg majd az idő eldönti, hogy mi lesz ebből.

~ ✪ ~

Iszogatunk, beszélgetünk, mesél egy kicsit magáról. Ezzel azt hiszem ki is merítettük az úgymond kötelező részeket. Viszont, ami nem volt kötelező és baromira meglepett, az az, hogy megengedi, hogy képet készítsek rólunk, ráadásul még ki is posztolhatom! Na, ez az amit biztosan nem tesz meg mindenkinek és én egész biztosan meghálálom neki előbb-utóbb valamivel, akár a tudtán kívül is. Szemem előtt valami gines koktél villan fel, amit róla fogok elnevezni, igen, ez biztosan jó lesz. Kell bele valami fekete, mondjuk egy kis napernyő, meg valami amitől hasonló színű lesz, mint a haja, szerintem tök jó ötlet, biztosan megosztom később a csajokkal, hogy mit szólnak hozzá.
- Dehogy nincs, elvégre te is bulizni jöttél! Nyilván egyből igent mondok, amikor feldobja az ötletet, hogy menjünk táncolni. Az még nem is fura, hogy a pasik szépen, lassan elsomfordálnak, mivel egyikünk sem vevő rájuk, viszont ahogy körülnézek azt észlelem, hogy lassan be kell zárni az ajtót, mert telt ház lesz. Ilyenkor a szokásos eljárás, hogy amikor valaki elhagyja a szórakozóhelyet, csak akkor jöhet be a következő vendég. Mindig sokan szoktak itt összegyűlni, de erre az eljárásra még csak pár alkalommal volt szükség. Úgy tűnik tényleg sokan szeretik az énekesnőt és a poszt idecsalogatott jó pár rajongót.
- Rendben. - Bólintok, majd elindulunk a pult irányába, ami vele nem is olyan egyszerű. Úgy tűnik a sztárságnak most kicsit megismerkedhetek a kevésbé kellemes oldalával.
- Ha ez tudom, csak később teszem fel a képet. - Nézek rá bocsánatkérően, miután sikerült átverekednünk magunkat a tömegen és helyet foglalunk a pultnál lévő székeken.
- Az italokat egész este állom, akkor sem lesz kiegyenlítve a számla! - Ez a legkevesebb, amit megtehetek a jelen helyzetben.
- Azért ahogy látom, nem csak pozitív oldala van annak, ha valakit sokan szeretnek. Én ebbe eddig bele sem gondoltam. - Kicsit sokan kezdenek lenni itt körülöttünk, így jelzek a securirytiseknek, hogy csináljanak rendet, aki nem szeretne fogyasztani, azt küldjék kicsit odébb. Persze sokaknak nem fog tetszeni ez a dolog, de úgy látom nem is mindenkinek van erre a részlegre jegye, szóval ideje lesz szelektálni őket, ha már ez a VIP. Biztos Tom engedte be őket, azt hiszem ideje lesz elbeszélgetnem vele, hogy nem elég a csinos pofi és jó test ahhoz, hogy valaki idejöhessen, hanem igenis ki kell fizetni érte a pénzt. Úgy látom észre vette magát, mert pár csajt máris megpróbál visszaküldeni a normál részlegbe.
- Amikor nem dolgozol olyankor mit csinálsz? - Mármint nyilván a szabadidejére gondolok, de mivel abból nem lehet sok, így nem konkrétan arra kérdezek rá.

Nos igen, ha v alaki rám keres, nem látja, hogy bárkivel is közös képet posztoltam volna, mert nem vagyok az a nagy hírnévre vágyó személyiség, egyszerűen csak sikeres lettem, amíg másra sem figyeltem, mint a fellépésekre és arra, hogy formába legyek ezekre. A háttérben meg intéztek mindent, szerettem elérhetetlennek tűnni kicsit, ami a jó ügyvédeimnek hála könnyű volt. Csak akkor készült rólam és más sztárról kép, ha találkoztunk valami gálaesten és egymás mellé állítottak valakivel. Egészen jól elvoltam eddig, de ideje barátkozni és elvonni a magánéletem közeléből a rajongókat. Nagyon szeretnék már egy kapcsolatot, amihez úgy érzem ilyesmiket meg kell lépnem.
- Igen, azért jöttem. Mosolyodok el, kicsit aggaszt a pasi téma, szóval nem is baj, ha kicsit szórakozunk és élvezzük a zenét. Nem az én stílusom, de akkor is imádom és nem tudok. Én nem nézem, hogy megtelik-e a hely, fogalmam sincs, hogy mennyire szokott teli ház lenni itt vagy sem. Csak visszafelé tapasztalom, hogy jó páran miattam képesek voltak idejönni és elég gyorsan. Ki gondolta volna? Valahol örülök neki, mert lelkes rajongók, de nem fogok senkivel hosszabb ideig leállni az is biztos.
- Nem gond, nem is sejtettem, hogy valaki ennyire követi azt, ha valaki bejelöl egy képen és képes felállni és mindent maga mögött hagyva idejönni. Kicsit meglepetten mondom, mert én általában dedikálni szoktam helyeken, megadott időben, de csak úgy kerülöm a feltűnést.
- Ugyan hagyd, nem nagy dolog, engedd el. Legyintek, nem szeretnék egész este ingyen inni, nekem ez tök kellemetlen, mert csak kedveskedni akartam, mondjuk, hogy mások is észrevegyék őt, mert hát kellenek az ismerősök. 
- Mire gondolsz? Ez még a pozitív oldala. Mutatok azok felé, akik aláírást kértek tőlem és persze fogyasztanak is, meg nevetgélnek, ja és fotót is csinálnak magukról, meg rólam, hogy milyen közel ülök tőlük és nagyon boldogok, már ettől is. 
- A negatív oldala az, amikor már egy boltba se tudsz lemenni tampont venni úgy, hogy ne írjanak róla. Mondjuk engem ez nem fenyeget, de csak mert megszoktam, hogy mindent házhoz rendelek nagy bevásárlópakkban. Tartok egy kis szünetet és a pultra kitett mogyoróba túrok, hogy a számba vegyek pár darabot és miután megrágcsálom és lenyelem, akkor szólalok csak meg ismét.
- Ja meg, amikor sok híresség meghív a szipós bulijába, ahová a bulvár újságok is kimennek és mindenkit megszégyenítenek, na az a rossz része, nem tudod kiben bízz és kiben nem. Én ezért sem jártam el sose bulizni senkivel, de elég csak az újságok címlapjaira gondolni és sosincs ott kinél volt a buli, csak hogy valahol így meg úgy elkaptak egy fotót valami hírességről.
- Egyetemre járok levelezőn, képzem magam tovább zenei téren, de általában dalt írok, komponálok és amikor eljön az idő, ideje edzésekre járni, próbálni meg ilyenek, majd utána jön a munka, a studio felvétel, turné, majd pihenés. Kikapcsolódásként néha játszom a gépemen vagy elutazok valahová pihenni. Mivel az egész világban van szállodánk, így sose kell aggódnom, hogy nincs hol aludnom és még a reptérről egyenest oda is visznek, ahová menni szeretnék, szóval ezek annyira nem szivárognak ki sem, hiszen a saját embereink intéznek mindent és a munkaadóját senki sem szeretné elárulni ugyebár.
- Van itt karaoke? Még sose énekeltem úgy, de biztos tök jó lehet, meg hát más stílusban talán van benne kihívás is. Próbálom elterelni a dolgot valami közös dolog felé, mert nem szeretnék magamról beszélni, róla meg hát mit kérdezhetnék, a bár tuti elviszi az idejét, na meg a próbák és a fellépések is.

~ ✪ ~

- Hát, pedig ha én otthon lennék és nem lenne programom és posztolnál valami közeli helyről, akkor én is ezt tettem volna. És nem a közös képért, csak azért, hogy "Veled" bulizzak egy helyen, mert az tök menő. - Remélem nem veszi rossz néven, amit most mondok Neki, de tényleg így cselekedtem volna, így hát nem lepődöm meg rajta hogy ennyien érkeztek nem sokkal a poszt után. Persze vannak páran, akik engem is megbámulnak, nyilván azért, mert Vele vagyok. Mondjuk ez engem nem zavar, igazából hozzá vagyok szokva a követő tekintetekhez, elvégre itt is szoktam énekelni néha, plusz nem is vagyok egy bányarém és hát szeretek szexisen öltözködni is.
A meghívásos témát elengedem, úgy látom nem szeretne egész este ingyen iszogatni, pedig amennyi bevételt hoz nekem ma este a jelenlétével szerintem egy hétig ingyen inna akkor sem inná el az összeset, de hát nem erőltetem, ha nem hát nem.
- Pozitív? - Kicsit meglepődöm a kijelentésen, de persze amikor megmagyarázza, hogy vásárolni sem mehet el anélkül, hogy ne botlana bele valami újságíróba így már teljesen érthető a dolog. Ebbe persze én bele sem gondoltam, lehet hogy mégsem kell nekem a hírnév?!
- Igen, szoktam olvasni bulvárt és ott nem kímélnek senkit, pedig biztosan vannak olyanok is akik nem csinálnak rosszat, mégis egy lapon említik őt a többiekkel, csak azért mert egy helyen voltak. - Elhúzom a számat, majd belekortyolok egy jó nagyot az italomba. Lehet kicsit le kéne állnom, nehogy beégessem Caitet.
- Huhh, ezt még elmondani sem fél perc, nem megcsinálni. - Kuncogok egy sort az imént hallottakon, vajon hogy lehet valaki ennyi felé? Nem mintha én nem csinálnék sok mindent egyszerre, de Ő tuti nem is alszik.
- Jól hangzik, van egy ajtó, ott a másik pult mellett. - Közben megpróbálom megmutatni a tömegen keresztül, ha nem nagyon rossz a szeme akkor biztosan meg fogja látni Ő is. Persze én már fel is kelek a székről, s kezemben  piával megpróbálom átverekedni magam szépen-lassan a tömegen, ügyelve arra hogy ne hagyjam el szórakozó partnerem.
Legalább öt percbe beletelik mire elérünk az ajtóhoz, amin belépve egy kisebb, körülbelül 100-150 fős befogadó képességű terembe jutunk, ami olyan szuperül van hangszigetelve, hogy a kintről érkező zene csak nagyon halkan szól bent és csak akkor lehet hallani, ha épp nem énekel senki a színpadon. A helyiségben körülbelül 50-en lézengnek, a karaoke színpadon éppen két csajszi próbálgatja szárnyait, az egyiknek konkrétan már kint van a bugyija a mini szoknyájából, annyira tekereg, de még ez sem segít a hangján, ami jelenleg inkább jobban hasonlít arra a hangra, ami kijön a macskából, ha rálépnek a farkára. Még a hideg is kiráz tőle.

- Tényleg? Kérdezem kicsit meglepetten, én nem vagyok az a nagy posztolgatós típus, aki az életét mindenkivel megosztja, jobb szeretem megtartani magamnak és semmi olyan helyen képet készíteni magamról, ahol megfordulok. Sőt, selfizni sem szoktam, szóval véletlen sem láthat senki olyan hátteret mögöttem, ami nem színpad vagy berendezett studiós kép. Mindig is szerettem, hogy kicsit titokzatos és elérhetetlen vagyok, viszont, aki figyel a dalaimra, ővelük megosztom az érzéseim és mégis sejthetik, milyen lehetek. Persze néha énekelni kell a világ gondjairól is általánosságban, mert mi mással azonosulhatnánk többen is, ha nem ilyesmivel.
- Nem szoktam ilyesmit csinálni, de igazad van, tök menő. Nincs benne semmi szarkasztikus, tényleg annak gondolom, csak kicsit még hihetetlen a dolog, tényleg ekkora sztár vagyok? A koncerteken megértem a tömeget, meg a dedikálásnál, de amúgy nem szoktam hozzá, általában odafigyelek, hogy ne keltsek feltűnést sehol.
- Tudod van a Dzsinn, aki mindenki kívánságát teljesíti és hát megkapod minden hátrányát is annak, amit szeretnél. Sokan bele sem gondolnak, hogy mit kívánnak, talán ezért is buknak el sokan, mert nem tudják mire vállalkoznak. Persze minden kezelhető és mindenre van megoldás, csak el kell fogadnod, hogy nem vagy átlagos és melletted senki sem marad az. A barátok, ha titkolod akkor az a bajuk, ha nem, akkor az. Nem könnyű, ezért is jöttem ide, mert Anne félig sztár már és ő nem fog fejvesztve elrohanni egy kis tömegtől remélem.
- Igen, nekik is meg kell élniük valamiből, ha csak jó dolgokat írnak, unalmas lesz, a botrányok jobban érdeklik az embereket, ami szomorú, de tény. Sóhajtok és az italomért nyúlok, hogy igyak egy kicsit, miközben a széken megfordulok, hogy körülnézzek, tényleg sokan vannak, bár fogalmam sincs, hogy mennyien szoktak lenni.
- Nem nagy dolog, amúgy is a pörgéshez vagyok szokva és hidd el szórakoztatóbb, mint első hallatszik. Amúgy gondolom ezt a helyet üzemeltetni sem kis feladat, na én biztos nem lennék képes rá. Egy poharat nem tudok elmosogatni, vagyis lehet tudnék, de még nem csináltam egyszer sem, nem hogy még felszolgáljak vagy bármi. Persze lehet menne, de nem szeretném magam beégetni sehol sem. Eszembe jut az én drága bártulajdonosom, akiért úgy odavagyok, bár ne lennék híres! Elmehetnék vele ilyesmi helyre és micsoda buli lenne. Persze nem hiányzik a tömeg, elvégre nekem elég, ha vele lehetek. Nagyon hiányzik, de inkább terelem a témát és a karoke felől érdeklődöm. Követem a szememmel, merrefelé mutat, majd felkapva az italom követem őt az ajtó felé, ami mögött még nagyobb buli várható hamarosan. Nincs nagy nézőközönség, de azért páran még beslisszolnak utánunk, mert sejtik, hogy lesz valami.
- Ez nagyon borzalmas, hogy lehet, hogy még nem menekültek el a teremből? Kérdezem az egyik kezem a fülemre téve, mert érzékeny vagyok a hamis hangokra, de a nyivákolásra meg még jobban. Szegény talán többet ivott, mint kéne és kicsit többet is mutat magából, mint ami érdekel.
- Vegyük át a színpadot és énekeljünk valamit! Szeretek néha mást is énekelni, mint a saját számaim. Szólok oda neki és meg is indulok arrafelé, nem tehetek róla, de nagyon szeretek énekelni és hát annál csak az a jobb, ha van valaki más is, aki szeret és persze tud is. Én mindig élőben énekelek, szóval nem félek, hogy mi lesz, ha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztem. Persze lehet kicsit a saját stílusomban megy majd az éneklés, de nem fogok semmit átkölteni és komponálni, ahhoz amúgy is már eleget ittam, hogy ne forogjanak azok a kreatív fogaskerekek a fejemben.
- Oh, kezdjünk a Bohemian Rhapsody-val a Queentől! Amint megszerzem a mikrofont, ami nem volt túl nehéz intek is Annenak, hogy jöjjön fel és hát mindenki előrébb is jön kicsit, ami most pont nem zavar.
- A refrénbe kérlek segítsetek! Szólok a nézőknek és hát ezt a számot mindenki ismeri, szóval annyira talán senki sem fogja elszúrni. Rákacsintok Annera és bele is kezdek az éneklésbe, remélem nem kell leszólóznom ezt, de ha mégis, hát nekem nem okoz gondol, legfeljebb a következő számot rá bízom majd.

~ ✪ ~

Úgy tűnik azért nekem is sikerült valami újat mondanom Cait számára. Hát igen, talán nem csoda, hogy néhány internetes posztban, vagy újságok lapjain a "Miss Elérhetetlen" néven emlegetik, elvégre nem túl sokat oszt meg velünk, rajongókkal a magánéletéből. Igen, a rajongójának tekintem magam, persze nem a mindent megteszek, csak láthassam fajtából, hanem a szívesen hallgatom a dalait típus. Ami a lényeg, hogy szerintem nem baj, ha valaki "megmutatja" magát a világnak, csak valahogy be kell lőni azt a középutat, hogy ne is tudjanak róla mindent. Ez biztos nehéz és talán könnyebb "elbújni" a világ elől, a fene se tudja.
- Hát igen, minden rosszban van valami jó és minden jóban, van valami rossz. - Ez az élet elég sok területére érvényes "szabály". Olyan nincs, hogy minden tökéletes. Persze ő ezt máshogy fogalmazza meg, jót mosolygok a Dzsinnen, nem is gondoltam, hogy ő ilyen viccelődős típus.
- Persze, az emberek sokkal jobban szeretnek másokkal foglalkozni és a botrányok valahogy jobban izgatják a fantáziájukat, gondolom ezt azért lehet, mert így látják, hogy másnak sem tökéletes az élete, sőt. Szóval s nekik se legyen jobb, mint nekem effektus. Én dolgozom, ő meg csak énekelget és mennyi pénze van, milyen szép helyeken megfordult, de nézd drogozik, hát igen, ezek mind azt csinálják. Elég beülnöd egy kávézóba, hogy ehhez hasonló gondolatokat hallj más szájából. Borzalmas.
- Nem könnyű, de szórakoztató és én élvezem. - Persze sokszor fárasztó, idegesítő és ilyenek, de azért többnyire inkább pozitív.
- Szerintem már kellően "ellazultak". - Magyarul vagy berúgtak, mint a csacsi, vagy beszívtak, vagy beszedtek valami szuper kis pirulát. Természetesen azt nem itt szerzik be, de nem kutathatjuk át a bejövők összes zsebét...
Miután sikeresen leüldöztük a kornyikálókat a színpadról Cait át is veszi az irányítást, én is a kezembe veszem az egyik mikrofont, ha nem ragaszkodik hozzá, hogy egyedül énekeljen, akkor csatlakozom hozzá.
- Rendben, kezdjük! - A szám elején hallatszik a hangomon, hogy kicsit meg vagyok rémülve és becsúszik egy-két hamis hang is, ugyanis azért ez elég hirtelen helyzet, hogy vele éneklek egy színpadon, tulajdonképpen álmodni se mernék ilyet, de úgy tűnik ma nagy mázlista vagyok.
Miközben éneklünk, egyre jobban belejövök az egészbe, elhessegetem a negatív gondolatokat, hogy át tudjam magam adni a zenének és láss csodát már megy is a tiszta, érzésekkel teli éneklés. Vannak részek amikor szólózunk, vannak amiket közösen nyomunk. Szerintem állati! Úgy tűnik a közönség szerint is, mert egyre több telefonvillanás tűnik fel előttem és közben zsúfolásig telik a terem, még jó, hogy Matt időbe kapcsol és beáll az ajtóba, hogy több ember már ne tudja bepréselni magát, mert azért megvannak azok a bizonyos előírások.
- Én egy kicsit lassabbra venném a tempót, de csak egy dal erejéig, ha nem bánod. - Kikeresem az Evanesence, My Immortal című számát. Nem vidám, nem bulizós, de valamiért most ez jutott eszembe, amit szívesen énekelnék, szerintem a refrénjére olyan duettet fogunk nyomni, hogy a plafon leszakad!

Nem gondolkoztam még ilyeneken, hogy rajongók mennyire bánhatják, hogy nem posztolok magamról olyan sok mindent, de nem i az a célom, hogy azt higgyék, hogy ismernek és elérhető vagyok a számukra. Jobb a titokzatosság és hát, aki ismeri a dalszövegeim, tudhatja, hogy nem vagyok mélabús, de nem is repdesek az örömtől, mert magányos vagyok. Persze ha mind erről szólna, akkor biztos nagyon unalmas lennék, inkább világi dolgokról énekelek még, ami mindenkit foglalkoztat meg érdekel. Nem gondoltam volna, hogy ennyit ér egy közösen készült kép kiposztolása, de nem is foglalkozok vele, mert szórakozni jöttem és úgy fest van kivel. Mindig is valaki olyannal akartam, aki nem túl híres, így nincs elszállva magától és persze tud énekelni. Ez fontos számomra, mert olyankor érzem magam a legszabadabbnak.
- Igen, elég szomorú tény, de az emberiségnek mindig van valami, ami nem tetszik és amitől rossz kedve lehet, ilyenek vagyunk. Megrántom a vállam és lezártnak tekintem a témát, én most azt hiszem boldog vagyok. Van egy pasim és egy barátnőm, akivel átlagosnak érezhetem magam és most itt vagyok és Anne-val szórakozok, ezzel is bővítve a jó ismerősök és barátjelöltek listáját. Nem akarom elkiabálni, jobb, ha megvárom az est végét, hogy mi alakul ki ebből.
- Addig jó, amíg élvezed a munkádat, ha már nem úgy van, jobb keresni valami mást. Én sem addig fogok fellépni, amíg meg nem unnak, hanem ameddig élvezem, lehet ez megváltozik és a mostani lemezem lesz az utolsó ki tudja.
- Az biztos. Elvigyorodom és miután sikerül a kornyikákat elüldözni, akkor miénk a színpad. Nem terveztem egyedül énekelni, mert azt bármikor bárhol megtehetem, inkább énekelek duettbe, meg a közönséggel, mert őket is bevonom, pár lelkes ember elől be is száll, ahol kell. Engem nem érdekel, ha pár hamis hang becsúszik, elvégre szórakozunk és nem fellépésen vagyunk, ahol sokak nem azért fizetnek. Persze én nem tévesztek, nagyobb tapasztalatom van és valószínű többet énekelek, mint Anne, bármikor bárhol nekiállok énekelni, ha úgy van kedvem, bár ez eddig nem volt jellemző rám. Sose voltam még ennyire spontán. A kis kiállón sétálok és próbálok azért a vöröske mellett maradni és úgy helyezkedni, mintha mindig is együtt énekeltünk volna és ez a kis előadás meg sem kottyanna nekünk. Mikor végzünk meghajolok és a hajamba túrva lépek oda Anne mellé, hogy mi lesz a következő szám. Senki sem akar letúrni minket innen, élvezik a műsort. Az egyik kedvenc számom jön, ami nem túl vidám. Ahogy meghallom a zongorajátékot, szinte egyből átszellemülök és úgy állok neki énekelni a számot. Ez után valami ismertebb kell, hogy visszarázzunk mindenkit az életbe az már biztos. A szám közepén, miközben a magányos szó elhangzik, kicsit jobban is beleélem magam a dalba és könnycseppek csordulnak le az arcomon. A pia miatt lehet, de nem foglalkozom vele, elvégre ezek őszinte érzelmek és nem sírok, csak megkönnyezem kicsit a dalt.
- Azt hiszem jobb kicsit felrázni a közönséget, ne így hagyjuk abba. Mosolygok rá és Bon Jovi, Livin' on Prayer számát választom ki. Kicsit kiszáradt a torkom, szóval kicsit rekedtesbe fogom ezt énekelni, nem olyan tisztán. Ezzel is új oldalam mutatom meg legalább mindenkinek. A telefonok nem zavarnak, de hogy ebből még hír is lehet, az már biztos. Nem gondolom, hogy bármi rosszat írnak erről, de rajtam aztán nem múlik, hogy más ismertebbé váljon. Énekelünk és én közben egy láthatatlan gitáron is nekiállok játszani kicsit. El tudnám játszani ezt a számot is bármikor rajta, mert nagy kedvencem ez is, elvégre miért választanék olyat, ami nem elég ismert és nem ismerem.

~ ✪ ~

Az emberek nagy része elégedetlen az életével, de persze mindig könnyebb másokat hibáztatni ezért és ami még könnyebb, az a mások kibeszélése. Legyen az a szomszéd ember, vagy valaki aki ismertebb az átlagnál. Elég egy kisebb botlás és már tele is van vele a bulvár. Nem lehet egyszerű így az élet, de sokan bele sem gondolnak abba, hogy Ők is emberek. Nyilván könnyebb olyanokat "sarazni", akiknek több pénzük van és könnyebb az életük, mint másoknak és biztosan vannak olyanok, akik elindulnak a lejtőn a sok pénz miatt, de azért nem mindenki egyforma.
- Igen, ez igaz, csak sajnos sokan félnek a változástól. Nekem is "csak" egy nagy változás volt az életemben, de sikerült átvészelnem és most is vagyok és Caitlin Star-ral fogok hamarosan egy színpadon énekelni a saját báromban, ami hihetetlenül klassz dolog.
Cait egy pörgős számot választott, én ezzel ellentétben egy lassú, melankolikus, érzelmes dalt, teljesen más a kettő, mégis mindkettőben tudunk együtt működni. Fantasztikus hangja van és úgy tűnik a felvételeken semmi javítás nincs, mert élőben is gyönyörű amit csinál és ami még ettől is jobb, hogy a kettőnk hangja valóban nagyon szól a refréneknél, főleg az utolsónál, amikor már mindketten kellően átadtuk magunkat az érzésnek. A tömeg tapsviharral köszöni meg a kicsit sem szokványos duettünket, s hálául éneklünk nekik még egy pörgős dalt. Egy Bon Jovi szám következik, szintén sajátos előadásban. A szám elején még kicsit magamhoz kell térnem az előző lassú tempóból, de ahogy ránézek Caitre és a színpad előtt tomboló emberekre legszívesebben a fejemen pörögnék, persze azt nem tudok, így marad az ugrálás, a pörgés és a fejrázás azoknál a részeknél, ahol nem éneklek, mert azért annyira nem vagyok profi, hogy a kettőt egyszerre tudjam csinálni. Ugrálni még csak-csak, de azért headbangelni és énekelni nehézkes lenne ugyanazon időben.
- Woah, we're half way there. Woah, livin' on a prayer... Az utolsó két refrént már szinte extázisban, teljes hangerőből tolom, egy-két hang elcsúszik, de ez most nem érdekel, teljesen megőrültem.
- Ez állati klassz volt! - A közönség ujjong, én meg annyira vigyorgok, hogy a szám körbeérne a fejemen, ha nem lenne fülem, közben persze egyszer-kétszer meghajolok, ha már ennyire tapsolnak kiélvezem a helyzetet. Azt hiszem sikerült felpörgetni mindenkit, aki befért a terembe. Caitre nézek, hogy szeretne-e még valamit esetleg énekelni. Részemről ennyi elég, mert most eléggé kifáradtam, ezt jelzem is neki egy fejbiccentéssel a kijárat felé, de ha választ még valamit szívesen csatlakozom, nem vagyok én semmi jónak az elrontója.

A változás nem feltétlen rossz dolog. Ezzel én is így vagyok és valami újat akarok csinálni, mint egy karaoke mondjuk. Eddig még sose voltam ilyesmin, már ha az egyedül otthon való éneklést lehúzzuk a lehetőségek listájáról. most azonban mással énekelek, ami fantasztikus érzés és nem is érzem úgy, hogy el akarnám nyomni őt. Egyenlő fél maradok, persze ez nem azt jelenti, hogy egy hamis hang is elhagyná a számat, csak annyit, hogy nem akarok túlénekelni senkit, sőt még a közönséget is biztatom, hogy daloljon velünk. Jó sokan vagyunk és mindenki tombol, igazán felemeli érzés, nem gondoltam volna, hogy ilyesmibe keveredek. Anne is nagyon élvezte, ami külön öröm és hát mondanom sem kell, hogy indulnak a feltöltések a youtubra, ami kivételesen nem zavar.
- Igen, nagyon jó volt és a közönség is élvezte láthatóan. Át is adom a mikrofont valakinek, mikor látom Annen a jelet, hogy ő nem szeretne egy több számos koncertet előadni itt és most. Aki átvette a mikrofont tőlem nagyon örül, mert előtte én használtam és még hangoztatja is, miközben a társa dalt választ és folytatódik is a buli, bár nem olyan színvonalban, de hát az kit érdekel? A boldog közönség mindennek örül általában, elég egy jó számválasztás és ő is ugyanúgy felrázza őket, mint mi.
- Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikerünk lesz. *Meg is mutatom neki a mobilom, mert kaptam egy elég nagy látottságú videó linket, amin ketten énekelünk, terjed, mint a futótűz és Anne is meg lett jelölve a videó alatt egy comment-be. Kicsit sajnálom, mert mindenki most őt fogja majd faggatni, hogy milyen vagyok, de kétlem, hogy lenne egy rossz szava is rólam, mert nem gonoszkodtam vele, sőt még egy kis ingyen reklámot is kapott. Amint kiérünk a teremből ismét visszaindulhatunk a VIP részhez, hogy leüljünk, én elég sokat ugráltam, szóval nem is árt kicsit pihennem.
- Kérhetek valami édes koktélt? Jut eszembe útközben, nem tudom minek örülnék, de valamit úgy innék, az előző alkoholos adagot már kimozogtam. Odafent viszont helyet foglalok és amíg csatlakozik hozzám Anne, a telefonom nyomogatom egy kicsit. Úgy felhívnám M-et, de nem lehet, mert dolgozik, de annyira hiányzik... és persze még egy képem sincs róla, mert nem akartam lefotózni, ne legyenek bizonyítékok a kapcsolatunkra, ami igaz még csak alakulóban van, de én többen reménykedem.
- Köszönöm. Átveszem az italt és a szívószálat a számba véve kortyolok is belőle egy kicsit, majd letéve az asztalra és elválasztva az ajkaimtól megkeverem a szívószállal.
- Arra gondoltam, hogy lehet alapítok egy bandát, nincs kedvem egyedül fellépni háttérzenészekkel. Mondom kicsit elgondolkodva magam elé. Talán jót tenne egy kis stílusváltás is, elég jól ment a metálos vonal is. Majd kikérem a Managerem tanácsát ez ügyben, a videó már megvan úgyis, meg tudom neki mutatni.

~ ✪ ~

Tessék! Most megmutattuk nekik, hogy mekkora bulit tud csinálni két csajszi, akinek énekelhetnékje támad és hangjuk is van hozzá. Spontán őrület robbantotta fel a színpadot és rázta fel ezzel a szórakozni vágyókat, kell ennél több? Nem mindennapi esemény, biztos vagyok benne, hogy jó ideig emlegetni fogják azok a szerencsés emberek, akik részt vehettek a szórakozásunkban és ezzel együtt a szórakoztatásunkban és az is valószínű, hogy én sem fogom elfelejteni egy jó darabig.
- Hűha, ez nem semmi! - Nem gondoltam, hogy valaki egyből felrakja a közös éneklésünket a netre, azt meg főképp nem, hogy már ennyien látták is! Nem lehetek elég hálás Caitnek, az élmény számomra a legfontosabb, de az sem elhanyagolható tény, hogy ez reklám nekem és a bárnak is, szóval valahogy azért megpróbálom majd "leróni" az adósságom. Nyilván nem pénzben, mert azt mint tudjuk van neki bőven, de majd megpróbálok kitalálni valamit.
- Persze, mindjárt hozom. - Elsétálok a bárpult mögé és én keverek neki és magamnak is egy-egy italt, vagyis pontosabban két ugyanolyat. Teszek bele sok jeget, Bacardit, Ouzot (csak egy kicsit, hogy ne lehessen érezni a mentolt csak egy leheletnyit), ennek a fajtának az a különlegessége, hogy van benne valami csillogó, nem tudom mi az, de jól mutat a koktélokban. Kókuszlével öntöm fel, hogy fehér legyen és óvatosan kanalazok cseresznyeszirupot, így megmarad egyben, ilyen gömb formában, nem oldódik össze az itallal.
- Már itt is vagyok! - Az ital úgy csillog, mint az egyszarvú bundája, a pár darab piros pötty feldobja a fehérségét, az íze pedig édes, de azért nem cukorbomba, igazából ezt most találtam ki, szóval kíváncsi leszek milyen. Egész könnyen jutottam oda Caithez, ami azt jelenti, hogy a "fiúk" kitakarították a VIP részt, amíg mi odabent buliztunk. Ennek én nagyon örülök, mert nem lihegnek szegény lánynyakába.
- Bandát? - Kicsit meglepődöm a kijelentésen, én azt hittem ő teljesen jól érzi magát egyedül a színpadon, de ugyanakkor el tudom képzelni igazi zenészekkel.
- Szerintem klassz ötlet, egy banda bizonyos stílusokban sokkal nagyobbat tud robbanni a színpadon! Tagtoborzást hogy képzeled? Raksz fel hirdetést? Ha megírják, hogy Neked keresnek gitárost, dobost, akkor nem lesz elég egy sportcsarnok a válogatásra. - A végére elvigyorodom, majd megkóstolom mit alkottam, miközben a válaszára várok. Egész jó, bár kicsit lehet még dolgozni kell rajta, végül is eladható lenne, mert szépnek szép.

- Még sose énekeltem nyilvánosan más számokat a sajátomon kívül, de ez most kifejezetten jól esett. Engem annyira nem érdekel, hogy híresebb legyek, meg azt sem, hogy mennyien látták már, ez inkább Anne-nak jó reklám, én a commenteket olvasom csak el és hát tetszett mindenkinek, hogy más oldalam is kicsit megmutattam egy-két számmal. Nem gondolja senki sem, hogy egy énekes mennyire is tehetséges valójában, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy nem playbacket lát és hát itt bizony mindenki megerősíti, hogy nem az volt és mégis milyen szépen énekeltem. Jó érzés, ha megdicsérnek ezért, hiszen szeretek énekelni és számomra ezek a pozitív visszajelzések a legszebb dolgok.
- Köszönöm. Nem akarom ugráltatni, hogy szolgáljon ki, de valahogy a pulthoz nem szívesen mennék most oda, elég ha most őt támadják le páran és nem engem ostoba kérdésekkel, hogy mennyi ideje ismer engem és tökjó, hogy meghívott ide, persze ezekre a válasz meglepő módon mind olyan, amire nem számít senki. Most ismert meg és nem ő hívott meg, én választottam ki ezt a helyet.
- Szupi! Hűha ez aztán csillog. Még nem láttam ilyen italt, de láthatóan tetszik és nem leszólni akarom, csak meglepett. Bele is iszok és édesnek édes, a többi meg annyira nem izgat, érdekes íze van, de jó ez, ízlik, csak valami mintha hiányozna még belőle.
- Ez micsoda? Még nem ittam ilyet, olyan különleges kicsit és jó is. Nem tudom mi hiányzik belőle, de ha kiderítem biztos mondani fogom, hogy azt kérek majd bele még. Amúgy a stílusomhoz nem illik a csillogás, de a nevemhez könnyen köthető, hiszen egy csillag vagyok és a legfényesebb az égen. sokat mondogatták nekem, szóval ez így berögzült válasz.
- Na igen, meg sok rajongó is jönne, mert azt hiszik találkozhatnak velem. Sóhajtok egyet, majd hátrafésülöm a hajam és iszok még a csillogós koktélból.
- Szerintem csak annyit hirdetek meg, hogy ismertebb énekes keres magának bandát és ha érdekli őket, akkor a meghallgatás egy egyszerűbb helyen lesz. Kisebb bárokba meg egyetemen szórnám szét és fiatalokat keresnék kizárólag, olyan 30 alattiakat. Aztán a  legjobbak közül választanék és ennyi. Jobb lenne olyanokat találni, akiket kiemelhetek a beragadt közegből, mert sokan nem tudnak kitörni, mert nem elég jó a banda. Egy két tag meg nem tud csodát művelni. Persze ezt még a Menedzseremnek kell előadni és ha rábólint, akkor tehetek bármit is.
- Na de ez még a jövő zenéje. Terelem a témát, mert kár ezen agyalni, ha nem lesz belőle semmi. Egyedül nem vagyok képes ilyenekre, mert nehezen ismerkedem, nem szeretek magamról beszélni és így hamar elvesztem a bizalmi kérdést, amire alapozni kellene.
- Mennyire vagy jártas kapcsolatok terén? Teszem fel a kérdést komolyan, mert nincs egy női ismerősöm sem, akit megkérdezhetnék most. Ha valakivel ismerkedtek hányszor keresheted, mielőtt ő keres és mikortól számít zaklatásnak, ha sokat keresed. Megannyi kérdés, amire nem találtam megfelelő kérdést és félek kezdeményezni M-nél is, pedig úgy felhívnám vagy írnék neki...

~ ✪ ~

Amikor közli, hogy még nyilvánosan nem énekelte mások dalait akkor egy kicsit meglepődöm, de kifejezetten örülök neki, hogy velem vesztette el ebből a szempontból a szüzességét, mert így nem csak nekem lesz szép emlék, hanem neki is.
- Egészségedre! - Koccintok vele, majd mindketten belekortyolunk az italba, amit tulajdonképpen most készítettem el először, de egy kis változtatással még lehet felkerül majd az Itallapra is.
- Még nem adtam neki nevet, igazából most találtam ki. Sokszor keverek csak úgy újdonságokat, aztán ha tetszik felrakjuk az itallapra is valami klassz kis névvel. - Aztán 1-2 hónapon belül kiderül mennyire eladható, ha nem akkor lekerül, de ha többen rákapnak akkor marad. Kell egy kis változatosság.
- Igen, én is pont erre gondoltam, hogy olyanok is mennének, akik nem tudnak zenélni. - Aztán egy hét nem lenne elég a selejtezőre, nem még arra, hogy kiválassza a megfelelő tagokat.
- Itt is nyugodtan lehet, általában délelőtt nincsenek sokan, a Karaoke terem szerintem tökéletes lenne például meghallgatásra.- Nem is kérnék cserébe semmit, hiszen úgyis nyitva vagyunk, akkor meg már mindegy hány ember jön be.
- Szerintem jó ötlet egy banda, de biztos nehezebb koncertezni, mint egyedül, vagyis rizikósabb. - Mindennek van előnye és hátránya is, nem tudom melyik lehet a jobb, bandában, vagy egyedül.
- Hát, nem igazán. Nem volt még komoly kapcsolatom, vagyis komolytalan sem igazán, utoljára 16 évesen volt pasim, az is csak 2 hónapig tartott és inkább csak olyan tini szerelem szerű. - Persze vannak jelentkezők, de valamiért még egyikben sem láttam meg azt a pluszt, amit keresek egy férfiban. Igen, én férfire vágyom és azok közül akik ide járnak kevés olyan van, aki ebbe a kategóriába sorolható.
- De ha van valami kérdésed a témában nyugodtan felteheted, a csajokkal sokszor beszélünk a kapcsolataikról, szóval lehet tudok segíteni, még így is. - Jó nagyot kortyolok az italból, a felét már lehúztam, de lehet nem kellett volna, mert azért nem lett olyan gyenge.

- Remélem nem lesz baj belőle, hogy iszunk, mert én még nem vagyok huszonegy - hajolok kicsit közelebb Anne felé, miután koccintunk és iszunk egy kicsit. Hivatalosan még nem is ihatnék, meg ki sem szolgálhatnának, csak remélem, hogy nem lesz gond belőle.
- Az jó, ha valaki kreatív és mindig valami újat talál ki - bár annyira nem szeretek kísérleti alany lenni ezeknél, de most talán az alkohol mennyisége miatt már ez sem érdekel annyira. Iható, sőt édeskés és finom is, szóval tőlem felkerülhet az itallapra is, lehet máskor is rendelek majd ilyet, ha lesz. 
- Áh, a menedzserem biztos valami kisebb studióba hívja be a jelentkezőket és több lépcsős lesz, az utolsóban találkoznak velem majd, én meg eldöntöm szimpatikusak-e, tudunk-e együtt játszani. Nem szeretnék visszaélni a lehetőséggel, meg nem is szeretnék nagyon ide kötődni. Eljövök ide lazulni párszor, de ennyi és nem több, addig sem a Ford's Fortune van terítéken.
- Eddig is volt zenekar mögöttem, de gyakran cserélődtek, volt hogy turné közben kellett váltani, szóval a banda ilyen szempontból jobb, mert fixebb. Ennek nem látom hátrányát, csak előnyét. Jó a számokba van beleszólásuk és a zenébe is, de ez nem is baj, mert egyedül lassan haladtam, együtt meg hamarabb elkészül majd egy szám bizonyára és hallhatom egyből a dallamokat is, nem kell Dave, aki legenerálja nekem a dobot meg a többit, úgy, ahogy gondolok rá.
- Értem, hát akkor egyikünk sem valami tapasztalt, de nem is baj, nem kell falni a fiúkat, mert akkor tele lenne a címlap velünk meg velük is. Felesleges hírnévkeltés, ami nekem nem hiányzik és szerintem neki sem. Az utolsó kortyot is megiszom a koktélból, lehet nem kellene ilyen gyorsan innom, de olyan szomjas voltam és jól is esett, az édes csak úgy itatta magát.
- Hú, hát nem tudom... Mi kell, hogy megtartsak egy pasit, akivel a kapcsolatom titkolni kell és nem a pénzem kell neki? Micsoda hülye kérdés, legyintek is, hogy nem kell válaszolnia rá, mert erre senki sem tudja a választ, vagyis én sejtem, főzzek meg legyek házi tündérke, ami nem vagyok és a konyhai művészetem a kávéfőző használatáig nyúlik, meg a mikróéig körülbelül.
- Inkább beszéljünk rólad, hogy tudsz egyszerre bárt vezetni és énekelni is? Készül már valami ütős lemezed? Érdeklődök és közben rákönyökölök az asztalra és a tenyerembe mélyesztem az állam, kicsit mintha nehéz lenne a fejem és nagyon koncentrálnom kell, hogy előrefelé nézzek, egyenesen Anne felé, mert mintha forogna körülötte a hely. Becsiccsentettem, most először, ilyen sem volt még és nem is így terveztem, de talán majd múlik a hatása, idővel.  



 

- Nyugi, én sem! - Vágom rá rögtön egy bájos mosoly kíséretében. Ki lenne az a hülye aki a tulajt nem engedné inni a saját bárjában? Na jó, a zsaruk biztos nem örülnének neki, hogy iszunk, de itt azért van 1-2 egyén rajtunk kívül, akik hasonló cipőben járnak. Amilyen világot élünk, még a személyit is meghamisítják. Mi legalább nem hazudunk senkinek.
- Nyilván itt is muszáj a standard koktéloknak szerepelniük az itallapon, de van aki szereti az új ízeket, a változatosságot. - Ezt most nem csak az italokra értem, igazából szerintem minden téren igaz. Milyen kis filozofikus lettem ettől az édes nedűtől. Jobb lesz, ha inkább nem fejtem  ki bővebben, még a végén azt hinné megzavarodtam.
- Persze, így azért nyilván egyszerűbb lenne. - Mondjuk szerintem nem lehet egyszerű összehozni és egyben tartani egy bandát, de persze ha valaki nem válik be, akkor le lehet cserélni. Sokan vannak akik nem valók csapatba, inkább csak egyéni játékosnak.
- Ezzel egyet értek. Nyilván jó lenne már nekem is valaki, de vagy én vagyok túl válogatós, vagy nem jó helyen járok. - Elég sok pasit ismerek, persze sokukat csak látásból és többen tudom mit iszik, a neve helyett, de valahogy egyikben sem éreztem azt a pluszt, ami számomra szükséges lenne egy kapcsolathoz.
- Semmi extra, csak légy Önmagad. Ha nem azért szeret, akkor nem szeret. Igen, ilyen kapcsolatra vágyom én, aki elvisel akkor is, amikor hisztis vagyok és akkor is amikor le nem lehet lőni, meg akkor is amikor síró- vagy épp nevetőgörcsöm van.
- Lényegében meg is válaszoltad a kérdésed, a kettő együtt úgy megy, hogy a másodikra inkább mint hobbyra tekintek és ezért lassan, de készül a következő lemez. Nem egyszerű, de nem szeretném egyiket sem elhanyagolni, mert mindkettőt szeretem. - Hát igen, nem tudnék választani, nekem ez az életem, a bár és a zene.
- Néha irigylem azokat, akik nem csinálnak úgymond semmit, csak úsznak az árral, néha jó lenne megállni egy kicsit, de nem tudnám ezek nélkül elképzelni az életem, szóval nincs megállás! - Talán én is kicsit jobban vigyorgok a kelleténél, de úgy látom Cait-et szintén megütötte. Az a fránya utolsó! Mindig azzal van a gond!
- Minden okés? Hozzak egy limonádét? - Elvileg a cukor jót tesz ilyenkor, meg persze a folyadék is, de csak az amiben nincs alkohol, különben csúnya lesz a buli vége.

  Szerencsére a képen, amit kitett rólunk, ott sem látszódik, hogy lenne alkoholos ital a közelemben, mert hát akkor jó kis bírságot is kaphatna egy ellenőrzés során. Szerencsére azonban erre nem kerül sor és azt hiszem nem is élnék vissza sokáig a jóindulatával, hogy itt alkoholizálok, mert minden egyes itallal kockáztat egy kicsit. A csillogó koktélom nézem, amit a szívószállal kevergetek magam előtt, szeretem, ahogy a fény miatt felcsillan az ital, csak remélem a szám meg a nyelvem nem lesz ilyen csillámvarázsos utána.
- Igen, valami különlegesség kell, ami miatt ide jönnek, legyen az ital vagy zene vagy bármi. Az emberek a változatosságra és új dolgokra vannak ráállva, mindig igazodni kell az aktuális trendekhez kicsit, nem azt mondom, hogy ha divat egy szín, akkor minden évben arra le kell cserélni mindent, de más dolgokkal is fel lehet dobni egy helyet, a dekoráció sokat jelenthet, de ezzel ő is biztos képben van, elvégre ő a szórakozóhely üzemeltetője és tulajdonosa, én nem értek ehhez, csak az énekléshez és zeneszerzéshez.
- Igen, a fiatalokkal jobban kijövök, mint a családosokkal, akik ha beteg a gyerek, akkor a turné közepén is hazamennek! Jó nincs bajom, szeressék a családot, de azért megvárhatná, hogy találjunk valakit a helyére vagy valami nem?! Meg hát az asszony otthon van a gyerekkel, egy megfázás nem olyan nagy dolog, nem értem néha a zenészeket! Ez úgy kiszaladt belőlem, biztos az ital miatt, de most tényleg, miért kell ezt csinálni? Jó, nincs gyerekem, de engem sem szerettek a szüleim, sőt, ha beteg voltam el is kerültek, nehogy elkapják, szóval csak a szobaszervizes hölgy nézett rám, hogy vagyok meg ilyenek. Ezt mondjuk már nem kotyogom ki, mert nem akarom én, hogy sajnáljanak, de egy banda más. Ott a többiek a hírnevükkel játszanak, ha csak úgy lelépnek és olyan be sem kerül, aki nem tud jól zenélni.
- Nekem a szőkés haj és az izmok a gyengéim! Az, hogy magas legyen, szerencsére nem gond, mert tőlem alacsonyabbakkal ritkán találkozom! Bár sokat számít, hogy mennyire érett az is. Felsóhajtok, elég csak rá gondolnom M-re és olvadok is, bár elég friss a dolog, fura is lenne, ha nem így reagálnék rá.
- Még nem tudom mennyire bírja a hisztim, de majd kiderül! Nevetem el magam és amint elfogy a maradék koktél is, hát úgy érzem eléggé beüt, még, jó hogy ülök, legalábbis tudom, hogy ülök, mégis kicsit forog a hely körülöttem.
- Igen, biztos izgalmas ez a kettős elfoglaltság, nekem is ott van egyetem, meg majd még hotel menedzsmentet is kell végeznem majd, mert ha már lefutott lemez leszek, akkor a családi vállalkozást tudom majd tovább vinni legalább. Kicsit megmasszírozom a fejem, hátha attól eláll ez az émelygés vagy mi, hogy a bár kezd elfordulni, mert az biztos, hogy én egyenesen ülök és nem döntöttem el a fejem sem.
- Igen, köszi! Azt hiszem az jó lenne, mert lehet lassan ideje mennem is, mert valakivel még akartam ma találkozni, használhatom a hátsó kijáratot ugye? Nem terveztem kicsit sem ittasnak lenni, főleg így, hogy nem is ihatnék, hát de talán egy másik bár tulajdonos megérti ezt, főleg, mivel nem valami pasival ültem le iszogatni, hanem csajjal, igazi fontos csajos témákkal, úgy bizony. Ilyen lehet legalábbis egy csajos beszélgetés szerintem, biztos, fogunk még beszélni szerintem később is, csak előbb a szerelmem karjaiban szeretném érezni magam és utána aludni egy hatalmasat.



 

Mondhatom jól nézünk ki, két fiatalkorú becsiccsentve, holott még alkoholt sem ihatnánk! Mondjuk rajtam kevésbé látszik, hogy ittam. Nyilván szélesebb a vigyorom és hangosabban nevetek, beszélek, mint alapjáraton, de ezen kívül nem sokban különbözök a józan énemtől. Cait... hát ő más tészta rajta látszik, hogy beütött a pia, szerintem vicces így látni, de azért jobb lesz ha nem iszik több alkoholt egy ideig.
- Komolyan? Hát ez elszomorító, azt hinném az idősebbek komolyabban veszik, szerintem ilyenekbe azoknak kellene eleve belefogni akik tényleg akarják ezt az egészet. Persze, nem mondom hogy maradjon le a fontosabb eseményekről, de egy kis betegség miatt lelépni, az gáz. - Azt hittem aki a zeneiparba belemegy annak ez a lételeme, de ezek szerint elég nagyot tévedtem.
- Hmm... egész jó ízlésed van, de a fehér lovat kihagytad. - Mondom neki vigyorogva, amikor a szőke hercegről ábrándozik. Hát. nekem külsőre nem igazán van zsánerem, valaki vagy megfog, vagy nem. Lehet szőke, barna, fekete vagy akár vörös, legyen benne meg az a plusz.
- Sok sikert! - Biztos vagyok benne, hogy nincs egyszerű helyzetben pasik terén, neki még óvatosabbnak kell lennie, mint nekem, mert bár van elég sok hódolónk, nem tudhatjuk, hogy ki akarja a pénzünket, ki akar csak lefektetni, vagy kit érdeklünk igazán komolyan. Csak enyhén bólogatok és mosolygok amikor a karrierről és az egyetemről beszél, igaza van, nem szabad egy dologba tenni mindent, mert akkor nagyot bukhatunk.
- Tessék! - Sok jég, cukorszirup, fél citrom leve, meg persze ásványvíz. Ez majd segít picit helyrehozni.
- Persze, megmutatom hol tudsz kiszökni, remélem megéri. - Még beszélgetünk picit, majd amikor megkér, hogy "vezessem" ki megmutatom neki a hátsó kijáratot, ami a raktáron keresztül vezet az utcára.
- Köszönöm az estét, jól éreztem magam, ha ráérsz gyere máskor is, ha zárva vagyunk akkor is kinyitok Neked. Vigyázz magadra. Szia! - Köszönök el széles mosoly közepette, aztán remélem jól folytatódik tovább az estéje. Én visszamegyek még egy kicsit a parkettre, azt hiszem megint én leszek az utolsó aki hazamegy.