Megan & Elayna

New York, a város ahonnan elindultam, a város, ami sosem alszik és a város, amitől azt remélem, hogy sikerül rendet raknia az életemben. Mikor anno felkeresett az az ügynökség, eszembe sem jutott, hogy nemet mondjak és eszembe sem jutott arra gondolni, hogy nem lesz minden tökéletes. Igen, eleinte minden olyan jól ment, de aztán hirtelen annyi minden zúdult a fejemre, hogy nem bírtam, ezt képtelenség ép ésszel csinálni és ekkor volt a találkozóm Karl Lagerfelddel is, ami egy akkora bélyeget nyomott az életemre mint az egész Nagy Alma. Nem vagyok elég vékony... Hallottam a pletykákat, hogy mennyire válogatós is a Chanel fődivattervezője, de nem gondoltam volna, hogy valaha valaki azt mondja rám, hogy kövér vagyok. Oké, nem így fogalmazott, de így jött ki a dolog. Akkor kezdődtek a problémák, akkor kezdtem összeroppanni idegileg és segédeszközökhöz nyúlni. Rá kellett jönnöm, hogy az alkohol nem mindig a legegyszerűbb megoldás és elintéztem, hogy a menedzserem szerezzen nekem nyugtatókat. A füvet megoldottam magam, hiszen amilyen körökben addigra mozogtam, már tudtam, hogy kiket kell hívni, ha kéne valami.
Átvészeltem. Átvészeltem a turnét, de közben teljesen kivetkőztem a régi önmagamból, s tudtam, hogy ez mennyire szánalmas egy dolog, de egyszerűen nem tudott érdekelni. Ezért is hívtam fel Megant, mikor megérkeztem. Ő volt a legjobb barátnőm, s szeretném úgy hinni, hogy még most is az. Talán ő képes lesz arra, amire én egyedül nem. Rámutatni az élet pozitív oldalára, mert én túl sokat kaptam most, csak erről nem tud szinte senki. Az apámhoz pedig nem fordulhatok, mert ugyanolyan problémákkal küzd mint én, s ehet, hogy ő csak rontana a dolgokon. - Megan - suttogom magam elé, ahogy kifújom a füstöt magam elé. Azt mondta, hogy ma beköltözik, s abban maradtunk, hogy elküldöm neki segíteni a sofőrömet, hátha egy körrel megússzák a pakolást. Még nem értek ide, s kezdek attól tartani, hogy meggondolta magát, talán mégsem akar ide költözni, talán rájött, hogy a barátom se akar már lenni, talán... És megszólal a csengő, én pedig gyorsan elnyomom a csikket és már szaladok is nyitni az ajtót. - Szia! Na befért minden a kocsiba vagy lesz még egy kör?