- Nem fogok könyörögni neked Emery.- Nem tudom mire volt, ez a nagy sértettség Fred részéről, de amíg nem bassza rám a kaglót, addig csak jót kuncogok rajta.
- Pedig, ha így belegondolok, az jobban tetszene.
- Emery!
- Segítek, mondtam már. Mit vagy úgy oda, esküszöm ti férfiak néha rosszabbak vagytok, mint a nők.- sóhajtok unottan, míg hallom, hogy a vonal túlsó felé, Fred elmorog egy káromkodást, amit nem teljesen értek, de ha még érteném is, akkor sem sértődnék meg rajta túlságosan.
- Csak közöld Mrs. Vagy Ms. Rogers-el, hogy egy kicsit merészebb darabot húzzon a formás hátsójára, mert első körben, az úti célunk más lesz. Ja, és jobb ha az idegeit is felkészíti azért.
- Hozzád azt amúgy is kell.
- Ne bókolj ennyit, még a végén azt hiszem, hogy fel akarsz szedni.- Kuncogok, de a válasz helyett, csak egy éles sípolást kapok.
- Az ő ideig már kevésbé bírják..- jegyzem meg magamnak, majd félreteszem a telefont, és elmerülök a habokban. Nem voltam, egy jótékonysági szolgálat, nem nagyon szoktam segíteni senkinek. De az mindig jó, ha Frederick Turner az adósom, ilyen jó lapot, pedig kár lenne elszalasztani, akárhogy is nézzük. Rogers munkásságát jól ismertem, abban már mondjuk kételkedtem, hogy tisztában van azzal, hogy Frederick, nem éppen ép elméjű. Már csak azért sem, mert az én segítségemet kéri. Amiből finoman szólva se szokott jól kijönni. De nyilvánvaló Rogers és ő valamilyenfajta viszonyt ápoltak, ami miatt fontos volt neki az ügy. Habár nem igen homályosított fel Turner, az ügy részleteiről, mintha kicsit tartana az információátadástól, ha rólam van szó. De ha azt nézem, végül is jogosan. Megbízható voltam, egészen addig a pontig, amíg valami az érdekeimet úgy szolgálta. Ennek Fred barátunk is tudatában volt, de mivel a jellemvonásai kevésbé voltak erősek, mint amennyire a farka, amikor bennem volt, így érhetőek teljesen a meggondolatlan döntések. No, de Rogers. Ő is azon nőneműek közé tartozott, akinek inkább férfinak kellett volna születnie. Mert hát csak úgy érvényesülhetett, a magunk fajta, ha valami lógott a lábunk közt. Jellemileg erős, szakmailag vitathatatlan profizmus, és vérre menő makacsság övezte Audrey-t. Egy valamit nem olvastam róla, hogy a nőkhöz is vonzódna. Ami sajnálatos, mert külsőleg sem volt utolsó rangú. Lehet kicsit túl sokat olvastam utána, habár az álnév elterelt egy másik irányba. De soha nem árt, ha eleget tud az ember.

***

Rogers motivációnak mivoltját, még pár nappal később sem sikerült kiderítenem. Annyi meg volt, hogy oknyomozó újságíró, ez a dolga ha azt nézzük. De ilyen mély berkekbe ritkán szoktak vájkálni. Pontosan azért, ami miatt ki is vannak zárva, ezekből a körökből. Olyan törvényekkel volt keretezve, a világnak ezen része, amit egy normális értékrenddel rendelkező személy nem ért meg. Ha nem elég óvatos, olyan játékba kezdhet bele, amiből kiszállni ár nem ofg tudni, és ilyen mélységekre ritkán ért el a rendőrség keze. Én pedig, pontosabban arra lettem megkérve, hogy pesztráljam a hölgyet. Vigyázzam óvatlan lépteit, és még véletlen se engedjem olyan közegbe, ami jobban felkelti az érdeklődését, annál, mint amin most dolgozik.
Alapvetően nehéz volt ezekbe a berkekbe bejutni úgy, hogy azután ne álljanak rád. Ne akarjanak megfenyegetni, vagy éppen rosszabb esetben megölni. Így Audreynak mindenképpen inkognitóban kellett maradnia, anélkül, hogy egy zsákot húznék a fejére. Persze a névtelenség tett túlságosan jót, egy ilyen környezetben, szóval új személyazonosságot kap a drágám, nem is akárkitől. Attól az embertől, aki maga volt a megtestesült ördög, és a pápa lovagló pálcával a kezében.
Turnernek annyit mondtam, hogy Rogers a Mannhattan híd déli oldala felől várjon, ott felveszem kocsival 20:30 perckor. Kikötésem a ruházatával kapcsolatban, elég egyértelmű volt. Aminek oké egyszerű volt, ő lesz az én kincses dobozom, akihez senki nem mer majd nyúlni. Ami az én öltözékemet illeti, egy nőre szabott férfi öltönyt viseltem, ami azért is fura, mert hát nőre szabott férfi öltöny. Letisztult sminkem, bőven elárulta a finom vonásaimat,a hajam pedig a tarkómnál volt összefogva, így aligha lehet azt hinni, hogy férfi lennék. De nem is az volt a cél, hogy férfinak nézzenek ugyebár. Kezemet pedig bőr kesztyű fedte, amivel egy az Its my life kezdő ütemeit próbálom eltalálni a kormányon. A félhomályban, egy kevésbbé ismert férfi alakot veszek észre ámbár, annál vonzóbb, így akaratlanul is kiszól belőlem az a perverz nőszemély, aki már már kocsáyon lógó szemekkel figyeli.
– Szophoklész Apagyilkossági és Vérfertőzési Intézet.- szólok a férfihoz, majd a bizarr bemutatkozó után folytatom,mielőtt elszaladna. -Üdv, Emery Withers vagyok. - habár Rogers nincs itt, úgy döntök Rogers még várhat. Igazából, most hogy bemutatkoztam, elég jól magamhoz képes, már csak arra várok, hogy ő is megszólaljon .