Dr. Nolan gyermekkora óta érdeklődött a tudományos világ iránt, majd ahogy nőtt, úgy kezdte el érdekelni egyre jobban a vegyszerek, később pedig a gyógyszerek világa. Kezdetben a szakkönyvek világában élet ki kíváncsiságát és patikus, orvos ismerőseivel beszélgetett, aztán a középiskola befejezése után a Belmont Egyetem felvette őt a gyógyszerészeti szakra.
Kollégiumba vonult és az egyetem hallgatója lett, ahol szívvel-lélekkel, teljes erőbedobással végezte tanulmányait.
Bár az iskolai-egyetemi életben sikerei voltak, sajnos személyiségéről és családi, illetve magánéletéről ezt nem lehetett elmondani. Szülei nem éltek valami jól, folyamatosak voltak otthon a veszekedések, verekedések, tányértörések, így bár az ifjú Nolan örült neki, hogy a kollégium idejére kiszabadulhat otthonról, folyamatos volt benne az aggódás mi lehetett odahaza.
Apja alkoholista volt, anyja pedig védtelen kis titkárnő, aki képtelen volt kiszabadulni férje karmai közül, így bele kényszerült a mérgező kapcsolatba, melyben a fia is szenvedő alany volt.
De nem ez volt az egyetlen gondja, hanem az is, hogy Sebastian nehezen fogadta el szexuális beállítottságát. Ebben az időszakban kezdett körvonalazódni benne, hogy nem teljesen heteroszexuális és számára nehéz időszakot jelentett megismernie magát és elfogadni azt, amilyen.
Nehezen barátkozott, nehezen épített ki kapcsolatokat, így többségében a tanulmányaiba temetkezett és abba, hogy minél kevesebbet legyen szülei társaságában, így eljárt otthonról, kulturálódott, járta a természetet és beutazta, megismerte New Yorkot.

Az egyetem után New Yorkba költözött és patikusi állást vállalt, továbbá kisebb munkákat mellett, hogy pénzt gyűjtsön. Kezdetben közös lakást bérelt közel egyetlen egyetemi barátjával, kivel közösen utazott ki, majd, ahogy összeszedett elég pénzt, hogy saját lakást vehessen külön költözött, így a barátja is otthagyta az albérletet és akkori párjával összeköltözött.
Sebastian karrierje ekkor kezdett el igazán felfelé ívelni. A patikából egy neves gyógyszerészeti vállalathoz költözött, majd rövidesen ezután saját gyógyszerészeti vállalkozásba vágott, mely gyökeresen megváltoztatta az életét. Jobban, mint azt hinnénk.
Sebastian szeretett volna egy olyan gyógyszert kifejleszteni, mely tartósan és hatékonyan segít a szorongásos betegeken, többek között saját lelkén. Szerette volna meggyógyítani magát is, hogy teljesen megszüntethesse a lelki bajait, tartósan feloldódhasson és önfeledt életet élhessen minden rossz érzéstől, emléktől és traumától mentesen, melyet családja és az élet rá mért, viszont a gyógyszer nem a várt hatást váltotta ki, sőt, tönkre tette mentálisan, megbontotta elméjét és kialakított benne egy elvetemült, szörnyű személyiséget, mely szöges ellentéte annak a Dr. Nolannek, akit Los Angeles és New York megismert.
A szelíd, félénk, visszahúzódó, magának való, jóravaló gyógyszerészből felszínre tört a lelke mélyen lappangó szörnyeteg, aki öl, tombol, pusztít és erőszakosan viselkedik.
Nolan, aki életét arra tette fel, hogy gyógyszereivel embereken segítsen, olyan szereket állítson elő, mely a betegek javát szolgálja, na és persze saját magát, saját életét és a démon, aki embereket öl és mérgeket kever. Egy piromániás, erőszakos, szadista, de intelligens gyilkos.
Ettől a ponttól fogva élete örökre megváltozott és azzal a tudattal kell együtt élnie, hogy egy szörnyeteg él benne, aki kedve szerint használja testét mocskos dolgok elkövetésére.
A doktor egyetlen reménye az lett, ha feltalálja az ellenszert, mellyel visszacsinálhatja a félresikerült kísérletének eredményét, vagy az, ha megöli magát. Élete még tragikusabb fordulatot vett.
Meg kell tanulnia uralma alá hajtani a szörnyet, mielőtt elemészti őt és az életét...

Voltak bizonyos pszichológiai ismereteim, elvégre gyógyszerészeti tudásom legfőképpen a mentális betegségek kezelésére szerettem volna felhasználni. Ettől fogva igyekeztem saját magamat is figyelni, tanulmányozni, megismerni, hogy, ha eljön az ideje, a tökéletes gyógyszerrel tudjam ellátni magam. Tudtam jól, milyen problémákkal küzdök, már csak a megfelelő infrastruktúra és pénz hiányzott hozzá, hogy munkához láthassak.
Mikor megteremtettem magamnak a pénzt, hogy kialakíthassam saját laboratóriumomat és felszereljem megkezdtem az alapanyagok beszerzését, majd nekiálltam a gyógyszer kifejlesztésének, mely elhozza számomra a megváltást.
A formula kifejlesztése hosszú időt vett igénybe, de tudtam jól, a legtöbb finom étel és mutatós torta is hosszú időt vesz igénybe, de megéri a törődést, mert a szem és a gyomor is jóllakhat. Mióta csak sikerült kikecmeregnem a családom köréből és a "nyomorultság" árnyékából elhatároztam, hogy mindenből a legjobbat akarom, főleg akkor, ha az "életem" múlik rajta.
Diadalmasan emeltem fel a több napi kemény munkával ellőállított szérummal teli fiolát, majd felszívtam fecskendőbe és elszorítottam a vénám.
Bekapcsoltam a diktafont és megkezdtem a kísérletet.
- 2020 Február 21. van.  Pénteki nap, délután tizenhat óra. Elkészült a MNF (My New Future) nevű formula. Frissen a kémcsőből, eljött a pillanat, amire hosszú évek óta várok.
Reményeim szerint a gyógyszer segít legyőznöm szorongásom, segít átlépnem félelmeimen, leküzdenem a lelkemet mardosó kínt. A szer megtisztít minden mocsoktól, keserűségtől, démontól, melyeket az évtizedek rápakoltak, melyek az évek során megtelepedtek benne.
Sok gyógyszert kipróbáltam már, de tartós, hatékony megoldást egy sem hozott. A felhasznált, ritka növény, mely India mocsaras vidékein nő bizonyosan meghozza majd a várt sikert és már egyetlen injekció beadásával tartós javulást érhetek el.
A gyógyszer tesztalanya én magam leszek. Beadom magamnak az előállított 15 ml MNF-et és meglátjuk mennyire lesz hatékony. Nagy reményeket fűzök hozzá, életem első nagy művét tartom a kezemben és nemsokára átjárhatja az ereimet.
Beadtam magamnak az injekciót, levettem a szorítót és leültem a karosszékbe a diktafont magam mellé véve a kis kerek asztalra. Legnagyobb örömömre percekre rá kezdtem érezni a hatását.
- Tíz perc telt el a szérum beadása óta. Langyos melegség járja át az ereimet. A bőröm ég. Kellemes. Az izmaim ellazultak. Keserű és édes ízt érzek a számban, bizsereg a nyelvem. A torkomban olyan érzés van, mintha meleg tea cirógatná. Érzem, ahogy tisztul az elmém. Mesés érzés. Mintha millió nyugtató és kedélyjavító szer dolgozna bennem. Sosem éreztem még hasonlót.
A kellemes érzés percek múltán nyugtalanítók kezdtek lenni. Az eufória érzését kellemetlen tünetek kezdték beárnyékolni, melyek idegességet váltottak ki belőlem. Valami félre csúszott? Elrontottam valamit?
- Valami nem stimmel. Szédülök... mintha felment volna a vérnyomásom. Te jó ég. Lángol a testem. El fogok égni. Zavaros a fejem, alig látok valamit. Orvost kell hívnom.
Felálltam, de abban a pillanatban hasra vágtam magam. A halál szelét éreztem, kétségbe estem, de a testem nem reagált semmire, amit akaratom irányíthatott volna. Nem tehettem semmit, egyedül a rettegés érzése maradt nekem és az, hogy beszéljek, de tudtam, senki nem nincs ki meghallaná, csak a diktafon.
- Istenem... a szívem! Meghalok! Zakatol, ki át akar törni a bordámon! A koponyám el fog törni, valami ki akar törni! Megszállt az ördög? Valaki hívjon mentőt!
Vége az életemnek, az öl meg, minek meg kéne mentenie!
Éreztem, amint légkalapács módjára ráng a testem, mintha rohamot kaptam volna, a szemeim fájtak, olyan volt, mintha ki akarnának fordulni, a bőrömet forró láva marta, szívem pedig sajgott, mintha több kés akarná felnyársalni.
A világ egyre távolabb került tőlem, mintha elragadna a halál.

Nem tudtam mennyi időt lehettem magamon kívül, de arra még emlékeztem, hogy a laboromban vesztettem el az eszméletem, ám most a nappaliban voltam. A padlón feküdtem, fáztam. Nagyon lassan tértem észhez és az első percekben akkor sem voltam tudatában magamnak.
Az ingem szakadt volt, a nadrágom szintén. A cipőm saras, az ingem, nadrágom véres, havas, latyakos.
A hajam kócos volt, az arcomon egy-két karcolás volt.
Rémülten álltam fel és mentem a teljes alakos tükör elé.
- Te jó ég... te jó ég, mi történt?!
Viharos sebességgel dobtam le a ruháim, de nem én voltam megsérülve. A felismerés jeges rémület hatásával ébresztett félkómás állapotomból.
- Ez nem az én vérem... istenem... Mit tettem? Kivel tettem?
Semmire sem emlékeztem. Akkor még nem. Nem tudtam mi történt azután, hogy rosszul lettem, de azt igen, hogy valami szörnyű dolgot tettem, míg nem voltam magamnál. Ártottam valakinek, vagy valakiknek...
- Ez nem történhetett meg...
A tükör felől hang csapta meg a fülem. Mély, félelmetes, szörnyűséges hang, melytől csak még jobban rázott a hideg. Odafordultam, viszont a látvány borzongató volt. Magamat láttam, félelmetesebb ábrázattal.
- Mit vagy úgy oda? Csak egy gyilkosság. Lesz még több is.
- Ki vagy te? Mi vagy te? - kérdeztem kábultan a tükörképet.
- Én te vagyok. Te pedig én vagyok.
- Nem lehetsz valódi...
- Ép olyan valódi vagyok, mint te. Ott élek benned.
- Nem... ilyen nincs...
- Én tettem. Te tetted. Mi tettük.
A véres ruhák felé fordultam.
- Ez nem igaz... én nem teszek ilyet...
- Majd emlékezni fogsz rá te is... idő kérdése. Te is a részese leszel. Már most is a részese vagy.
Megtörten estem térdeimre és ki tudja mi történt volna, ha nem hallom meg az inasom hangját.
- Dr. Nolan, bevásároltam ebédidőre.
A tükörre néztem, de már nem láttam a rémséges képet. A véres ruhákat felmarkoltam, majd a kukába gyűrtem, nehogy Jarvis meglássa, bár így is elképesztően rémesen festettem előtte.
- Dr. Nolan... - mondta elképedten.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A környezet amiben felnövünk nagy mértékben képes befolyásolni a jövőnket. Valaki elé követendő példaként vetül, aztán ott van a te példàd is, ahol tudod milyen a rossz, a nélkülözés és épp ezért bármit megtennél, hogy a múlt ne ismételje meg önmagát. Egy tervekkel teli jövő àllt előtted melynek lépcsőfokait sikeresen és fokozatosan màsztad meg. Fejlesztetted magadat, míg végül eljutottál a karriered azon pontjára amikor te irányíthattad a jövőd alakulását. Itt viszont nem àlltàl meg. A határaidat akartad feszegetni és úgy érezted bármire képes vagy. Biztos voltál a dolgodban egészen addig amíg a határozottságod a visszájára nem sült el és olyan mélyen befolyásolt ami még nagyobb problémát okozott az életedben. Félelmetes belegondolni, hogy az agyunk képes úgy becsapni mint semmi más. Hogy egy adott pillanatban kizàr minket és olyanokra késztet amiket végül elnyom a tudatunk mélyére. Remélhetőleg idővel megkapod azt a segítséget amire szükséged van mielőtt olyannyira elfajulnànak a dolgok amiből nincs visszaút.
Érdekes történetet és karaktert hoztál és tetszett ahogyan megírtad.
Köszönöm, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!