- Mi volt azzal a pasival, amelyiknek majdnem beleköptél a sörébe? - Alicia vigyorogva pillantott felém, miközben egy víztől csepegő pohár felé nyúlt, hogy eltörölgesse azt. A hely csendes volt - csendesebb, mint csúcsidőben. Lényegében mindenki azzal foglalatoskodott, hogy elfogadható állapotba hozza a saját munkaállomását és végre elindulhasson haza. A bejárat felől még lehetett hallani az egymással vitázó férfiak hangját, és kicsit talán még meg is sajnáltam a szekusokat, amiért a hajnali órákban részeg barmokkal kell küzdeniük, azt magyarázva nekik, hogy ideje hazamenniük és hogy mára eleget nézték idegen lányok fenekét. - Áh... - Legyintettem, miközben azért egy mosoly az én számat sem kerülte el. Lehet, hogy egyébként nem vagyok túlságosan bosszúálló típus, de kreatívnak azért tartom magam. Ha nem is törhetem be bárki orrát, csak mert bunkó volt velem, attól még más módon elégtételt vehetek. Persze vannak alkalmak, amikor az illető olyannyira nem tudja elszakítani rólam a tekintetét - hiába nincsenek ma a nyakamban a melleim, még csak nem is dekoltált felsőt vettem fel -, hogy nem tudok példának okáért beleköpni a sörébe. - Csak azzal jött, hogy ad borravalót, ha hátramegyek vele és... - Ahelyett, hogy kimondtam volna, inkább a kezemet emeltem meg és a nyelvemmel kinyomtam az egyik oldalon az arcomat. Pontosan az ilyen történeteket nem érte meg elmondani Jordannek, akinek egészen konkrét véleménye volt a munkahelyemről és arról, hogy miért nem kellene itt lennem. Nagyon sok esetben képtelen voltam neki igazat adni, több dolog miatt is. Egyrészt mert én a munkahelyemen belül teljesen biztonságban éreztem magamat. Külön munkatársak voltak fizetve azért, hogy az itt dolgozó lányok biztonságban legyenek, akár a pult egyik, a másik oldalán töltötték el a munkaidejüket. Másrészt korábban soha nem voltam még olyan szorult helyzetben, hogy az öltözködésem, vagy konkrétan a munkahelyem miatt bajba keveredjek. Ha mentem is haza innen elég kétes alakokkal, voltak annyira intelligensek hogy egy éjszaka után ne keressük egymást. Mind tudtuk, hogy mit akarunk egymástól, ami egyrészt egy jó éjszaka volt, másrészt nem az, hogy orvoshoz járkáljunk valamilyen nemibetegség miatt. A harmadik érvem pedig mindig az volt Jordan sajátjaival szemben, hogy itt olyan fizetést tudok zsebre tenni, amit talán sehol máshol. Ezért is érte meg. Volt-e ettől függetlenül bennem némi riadtság, amikor a pult mögötti munkaállomások ragyogtak, mintha újak lettek volna és rájöttem, hogy vége mára a munkának? Persze. Mert megszoktam, hogy Jordan ott vár majd az ajtón kívül és együtt megyünk haza, aztán hiába ítéli el amit csinálok - mert én így fogtam fel -, attól még jót beszélgetünk hazafelé. Nem tagadom hát, hogy megörültem neki, amikor ismerős ember karolt belém és ezért tudtam őszintén Dee-re mosolyogni. Még egy indok arra, hogy ne akarjam itt hagyni a bárt: olyan barátokat adott nekem a hely, mint Hela, vagy épp Yindee. Szerintem nem mindenki mondhat el hasonlót magáról, az emberek általában utálnak legalább egy embert a munkahelyükön. Nekem nem volt ilyen ember a helyen. - Ez azt jelenti, hogy pletykálni fogunk valamiről, ha kerülőt teszel miattam? - nevetve fordultam felé, hogy jobban lássam az arcát. Nem bántam volna, ha tényleg van valamilyen témája, vagy tud egy az enyémnél szórakoztatóbb szituációt a mai műszakból, mint amilyen az enyém volt. - De, elmehetünk valahová. - Határozottan nem voltam ellenére valamilyen kalóriabomba - és rohadt egészségtelen - menünek, amit a hajnali órákban fel lehetett lelni a környéken. - Legyen meki. Ezer éve voltam utoljára. - Nagy előnyömre volt, hogy Jordannel laktam, aki nem csak hogy megfordult már a konyhában, hanem kifejezetten jól főzött, amikor volt rá ideje. Nem tudom honnan tanulta, de egyszerűen csodáltam érte. Pont úgy, mint a szépségéért. - Nem, ma nem jön. - Ezért azért részben szomorú is voltam, de még nem engedtem a saját igazamból, ezért nem is biztos, hogy tudtam volna vele beszélni. - Összekaptunk, szóval most nem igazán beszélünk. - Ami már csak azért is volt fura, mert egy lakásban lakunk, én pedig köztudottan nem az az ember voltam, aki elvan csak úgy egyedül. Szerintem ezért volt olyan sok rossz választásom már a pasik terén, mert jó fejnek tűntek, és hiába nem volt bennük több, én rögtön beléjük estem. De Jordan már az elejétől többnek tűnt ennél. - Miért érdekel? Nem adom kölcsön - nevettem fel jóízűen. Nem akartam csak úgy bevallani, hogy mi minden történt már közöttünk, de talán a terelésemből már egyértelmű is volt. Yindee okos nő, nem igazán hittem el, hogy bármit be tudnék neki adni. - Neked fiú tesóid vannak... Hogy lehet a férfiakkal kibékülni? - Nyilván ott volt opciónak a szex, amit Dee és a testvérei vonatkozásában nem akartam egy mondatban hallani, de az ő magánéletében a pasijával még nem akartam vájkálni. Pont megfelelő lesz, ah beülünk valahová. Majd ott kikérdezem.
Furcsa dolgok történnek a családunkban, mikor Jad valamit komolyan vesz. Én sem tudtam hova tenni azt, hogy mennyire aggódva kérdezte meg azt, hogy Vic rendben van-e, mert szerinte mostanában furcsán viselkedik. Bár átjár hozzánk, de sosem tölt el több időt annál, hogy megigyon egy kávét anyával és apával, utána pedig egyszerűen felpattan és elmegy anélkül, hogy játszott volna vele. Én is tudom, hogy az öcsém képtelen nem egy nádiposzátához hasonlóan kifejezni magát és néha büfögve kommunikál, pont, mint a kis vadállatok… Valójában JD úgy viselkedett, mint akiket minimum egy vaddisznócsalád nevelt fel. Viszont ettől függetlenül teljes mértékben igaza volt a bátyánkkal kapcsolatban. Vic nem az a fajta ember, aki ne gondoskodna a kisebb testvéreiről. Sőt a legtöbb esetben még én is úgy éreztem magam, mintha teljesen biztonságban lehetnék. Ettől függetlenül nem mertem kérdéseket feltenni a férfinek, pedig bőven voltak a fejemben dolgok, amikre válaszokat kerestem… És akadtak olyanok is, amiket el akartam neki mondani. Akár úgy is fogalmazhatunk, hogy Vic segítségével abba tudtam volna hagyni olyan dolgokat, amikről pontosan tudtam, hogy nem tesznek nekem jót. Viszont, mikor a szemébe néztem, minden kérdésemet visszanyeltem, elmosolyodtam és pontosan tudtam, hogy tisztában van bizonyos dolgokkal… Többet között rögtön azzal, hogy tudja milyen az, amikor titkolok előle valamit. Most pedig már én is tudom, hogy a bátyánk sem mond el nekünk mindent, ugyanis pontosan azt láttam az arcán, amit a sajátomon, mikor tükörbe néztem. Talán ez volt az oka, hogy nem forszírozta azt, mikor azt mondtam neki, hogy nem olyan fontos az, amivel zaklattam volna őt. Vagy sokkal inkább nem is előzékeny volt, hanem a saját titkait féltette… Már én sem vagyok biztos benne, mert nem sokat beszéltünk az utóbbi időben sajnos. Nekem pedig nagyon is hiányzott a bátyám. Mindez viszont túlzottan drámaian hangzott ahhoz, hogy az orrára kössem, így lényegében csak a másodállásom közben agyaltam végig a napot, ami nem tett túl jót az ügyfeleimmel töltött idő során. Emiatt elégedetlenül számoltam meg a készpénzt, aminek a mennyiségéről még sosem adtam magyarázatot a családomnak. Mindig azt gondoltam, hogy anya és apa túlságosan szeretnek minket és jobban bíznak bennünk, mint amennyire megérdemeljük. Itt nem feltétlenül a kicsikre gondolok, mivel Priya világ életében nagyon jó lány volt, aki bár meggondolatlanul választja ki a párját, de nem keveredik olyan dolgokba, amikből maradandó kára lehetne. Jaidee talán folyamatosan bajt kevert, de hamar rájöttünk, hogy túlságosan férfi ő maga, emiatt egyszerű. Én legalábbis mindig így hívtam azt a mamlaszt annak ellenére, hogy bonyolult volt tartani, ráadásul túl sokat is evett, ami miatt konkrétan csak a baj van vele… Főleg, mert a legtöbb esetben ő csak önmagát szórakoztatja a hülyeségeivel, mégis nagyon szeretjük őt. Tudtam, hogy példát kellene mutatnom az ikreknek és egyáltalán nem követendő az, amit ezen a helyen műveltem, mégis az tűnt a legjobb megoldásnak, ha egyszerűen eltitkoltam előlük az igazságot. A családunkban senki sem tagadhatta le azt a tényt, hogy nagy szükségünk volt a pénzre, így nagyon is a titokban végzett munkám mellett szólt a több érv, mint a szabadidős tevékenységek mellett. Mindenesetre a mai éjszaka eltelt, én pedig átöltözés után rögtön Lanát kezdtem el keresni, akibe szinte azonnal bele is karoltam, amikor meglett. Pár pillantás alatt mértem fel azt, hogy én voltam ezúttal a lassabb és ő előbb elkészült. - Hazakísérlek – nem mintha a csontos könyökömet fegyverként lehetne használni, vagy konkrétan meg tudnám védeni a lányt, de azért szerettem látni azt, ahogy felsétál a lépcsőn és eltűnik a szemem elől – De előtte nincs kedved reggelizni valahol? Meki gyros vagy pizzaszeletező? Gyakorlatilag ezek voltak a lehetőségeink, én pedig alapvetően nagyon rágyújtottam volna, szóval pont tökéletes lett volna egy olyan hely, ahol lehetőségünk volt a teraszon helyet foglalni. Ezekben a hajnali órákban pedig csak partikajákat lehetett enni. Rajtam nem látszott meg a súlyfelesleg, Lanának meg jól állt az, hogy van feneke. Emiatt pedig nem is feltétlenül éreztem bűnözésnek a neki tett ajánlatot. - Vagy jön érted a lakótársad? – ha így történt volna, akkor csakis az elviteles gyros fért volna bele, amit a csibéimmel eszek meg reggel, aztán eltépek aludni – Egyébként megfektetted már?
Kezdőlap
• 
ღ 
