Szedem a lábaim, amennyire tűsarkúban lehet, hogy felzárkózzam Dave hosszú lépéseihez. Nem akartam vele jönni, úgy egyáltalán sem, de "rábeszélt". Kényelmes lett volna kettőnknek külön autóval, mert egyáltalán nem vagyok benne biztos úgysem, hogy együtt fogunk távozni. De a 42. utca elég forgalmas és zsúfolt terület ahhoz, hogy csak messze találjak parkolóhelyet, talán annyira messze, mint amennyit így is gyalogolok. Szeretek vezetni, de ezért kár beindítani a motort. Csak négy tömbnyi távolság.
Javítana a helyzeten, ha Dave-re nem kellett volna várni. Az ő fejéből pattant ki az ötlet, már meg is szervezte a bejutásunkat, mire velem közölte, hogy el akar ide hozni, most mégis ő volt, aki indulás előtt nem egészen negyed órával elkezdett majrézni. Jó pontot akart szerezni ezzel a programmal, visszacsinálni, hogy dobtam, de ennél a pontnál visszafelé sült el a dolog. Mostmár, ha lehet, nem csak levegőnek akarom nézni, hanem kezdem utálni is.
- Mert mitől félsz? Legfeljebb továbbra sem fogunk járni. - vágtam hozzá mérgemben, csak ekkor vette észre magát.
Mikor szakítottam vele, elmondtam, hogy nincs szükségem a nyomomban loholó pincsikutyára. Ha lenne, akkor azt tartanék, nem macskát. Mondtam, hogy nem akarom lekötni magam senki mellett, de ha valaki egyszer ne adj isten ezen mégis elgondolkodtatna, az egy nála jóval határozottabb, céltudatosabb és sokkal kevésbé simulékony pasi lenne. Valaki, aki nem penészvirág a sarokban, akivel el lehet indulni akár egy hátizsákkal az ismeretlenbe, és akivel nem csak a munkáról lehet beszélgetni. Szóval abszolút nem ő.
Persze tudom, hogy nagyon sok nő összetenné a két kezét, ha ráakadna egy hozzá hasonló előzékeny, kedves, jószívű, jámbor jószágra, akivel lehet közösen piknikezni és nagytakarítani, de nekem ez kevés. Nekem nem kell senki, aki visszafog.
Erre néhány héttel (és pár pasival) később, mikor már a számát is töröltem (csak ezért vettem fel neki a telefont is - azt hittem, hogy ügyfél), előállt a zseniális ötlettel, hogy akkor változtat. Kezdésnek rögtön nem is azt találta ki, hogy kockával kidobjuk, hogy a ma induló, menetrend szerinti hanyadik vonatra szálljunk fel és hanyadik megállónál le... Nem basszus, hanem egy swinger klubos estét. Mint a párok, akik csak fel akarják pezsdíteni a nemi életüket. Bár lenne ezen a téren is mit csiszolnia valóban, de... Nem tudom, nem is próbálom megérteni az elképzelést.
Először ódzkodtam a dologtól. Ismeretlen terep ez nekem, maximum filmekben ha láttam ilyesmit. Nehéz volt félretenni az ellenérzéseket: a sok aputestű srácot, a bácsikat, a perverzeket, és az aputestű-perverz-bácsikat, akiket úgy gondoltam, hogy nem lehetne elkerülni egy ilyen helyen, és fogalmam sem volt, hogy el lehet-e őket egyáltalán utasítani. De a Google és a YouTube jó barátok, sok tévhitem eloszlatták. Mire a fellelhető infóanyagok végére értem, már úgy éreztem, hogy ez is valami olyasmi, amit ki kell próbálnom még az életben. Nem mellesleg, noha a teljesség igénye nélkül, de így még anyámék orra alá is dörgölhetem, hogy én benne voltam, hogy helyrehozzuk ezt a kapcsolatot, amiért mindig rágják a fülem, de egyszerűen nem működik és pont.
Azonnal indultam is a fehérnemű boltba megfelelő öltözékért. Bár öltözéknek aligha nevezhető a nagyjából harisnya anyagú és vastagságú, csupa necc és csipke valami. Annyira kis semmi, hogy még súlya sincs neki, összehajtva elfér egy farzsebben.
42, avagy az élet értelme, a válaszok válasza... Hol is lehetne a Pink Pitbull, ha nem ebben az utcában? Bár kicsit kutatnunk kell a bejáratot, nem túl hivalkodó hely. Sehol egy neon felirat, vagy a szokásos amorf táncosnő alakú lámpa. Első blikkre nem is tudom eldönteni, hogy ez azt jelenti-e, hogy a hely az ócskáknál is ócskább, vagy pont azt, hogy nem kíváncsi a proli vendégekre.
- Az utóbbit... - rebegem magam elé, mikor belépünk. A beltér elmondhatatlanul igényes. Letisztult formavilág, sehol a giccsek, a fényesebb felületeken még a világítás is megcsúszik, olyan tiszták. A kanapék pedig egész konkrétan szinte kérik, hogy rájuk telepedjek.
- Mondtál valamit? - hajol közelebb Dave, de csak megrázom a fejem. Pillantásom a rúdnál tekergőző hölgyé. Nem gondolkodtam még azon, hogy egy másik nővel bújjak ágyba, de róla örömmel nyalnám le a sót a tequilához. A tánca is igen ízléses, de sajnos nincs nálam készpénz, hogy ezt honoráljam.
Dave keze kulcsolódik a karomra és elhúz egy távolabbi, szövetborítású ajtó irányába. Felvethetne kérdéseket, hogy miért ismeri itt ennyire a járást, de nem szánok rá akkora részt az életemből, hogy ez számítson.
Az őr beenged bennünket, a túloldalon rögtön a ruhatár fogad. Az én dolgom egyszerű, készültem. Csak felhúzom magamról az aranyszínű tunikaruhát, kis táskámból pedig arcomra kerül a csipke maszk, fejemre a cicafüles hajráf. Dave-re kicsivel többet kell várni, míg megfosztja magát az öltönytől, de addig legalább van időm kikapcsolni a telefonom, és megbizonyosodni róla, hogy a cuccom jó helyen lesz a ruhatárban.
Bár a necc-csipke "ruhám" sokat enged látni, és alatta a bőrszínű tanga és melltartó még többet bíz a képzeletre, mégis a telefonom nélkül érzem magam meztelennek. A ruha... Nos, szándékosan a könnyen széttéphetőre esett a választásom, hátha emlékezetessé teszi az estét. Ha pedig csalódást okozna a mai program, sokkal könnyebb kukázni is, mint egy latex kezeslábast, amit soha többé nem vennék fel.
A következő fém csigalépcső aljánál, csupa baldachinos ágyas, a fentihez hasonlóan guszta terembe érünk. Vannak már páran, egy kisebb állatkert. Én ugye macska, Dave piros gatyás róka, de van itt leopárd, nyúl, medve, és még madárféle is. Nem mondhatnám, hogy nem hoz zavarba a sok felénk forduló fej, és a félmeztelen férfitestek tömege, de mostmár késő visszakozni. Azt hiszem, ideje is kicsit beljebb kerülni. Már csak azért is, mert vennék magamhoz némi folyékony bátorságot, mondjuk egy pohár rozé formájában...

[szókimondó sorok]

Aznap hajnalban

Este

A pulthoz tartva látom és hallom, hogy elhaladtomban néhányan gesztusokkal ismernek el, még néhányan pedig hangot is adnak tetszésüknek. Azt utálom, mikor az utcán utánam fütyülnek, de ez a hely más. Ide végülis önszántamból jöttem és szintén saját döntés által vezérelve mutatok magamból annyit, amennyit. Bár azt hiszem, a lakkbőr szerelésért is kapnék hasonlókat. Az is elképzelhető, hogy még többet is. De olyat nem látok egy hölgyön sem, mindenkin az enyémhez hasonló semmiség, vagy különböző csipkés, pántos fehérneműk vannak.
Tagadhatatlan, hogy tetszik a dolog, és hogy a jelek szerint, ha velem még nem is, de pikáns gondolatokkal biztosan eljátszanak. Viszont amellett, hogy érdekes és izgalmas a helyzet, van azért benne valami furcsán bizarr is, elvégre mind idegenek, akiknek ha jól sejtem, még a keresztnevét sem fogom megtudni az este folyamán, bármelyikükkel is bújok össze. Tetszik is a gondolat, hogy nem fogjuk megismerni egymást a metrón vagy a közértben, vagy akár a cégnél (hiszen nem kizárt, hogy akár ügyfél is legyen itt), és tetszik, hogy annak, ami itt történik, nem kell hogy következménye, folytatása legyen odakint. De kicsit fura is, mert amúgy ritkán adom oda magam valami minimális kötődésféle nélkül, még ha az a kötődés néha csak néhány napig is tart.
Egy-egy pasast végig is nézek, a legjobban tetsző formákkal büszkélkedő pedig kap még egy "miau"-t is. Illik hozzá a medve álarc, még kreolos bőrszínének, sötétbarna hajának is megfelel. Valamiféle sportolónak tippelném, ha muszáj, és talán negyvenesnek. Szikár alkata karbantartottnak tűnik, noha nem esett túlzásba az edzéssel. Nincs ugyan bordásfal hasa, de feszesnek és szálkásnak tűnik, nincs kétségem afelől, hogy könnyedén ölbe kapna és az ágyhoz vágna.
A franc se tudja, mi ütött belém, talán kezd megszállni a hely szelleme, de úgy éreztem, reagálnom kell, zsigeri volt a macskás válasz, csak úgy, ahogy a gondolataim is valami vad és szenvedélyes felé kalandoztak egy pillanat alatt. Pedig nem kimondottan jellemző...
Néhányan közben lassan, puhatolózva érintik és csókolják egymást, elandalítva az erotikusan csengő zenétől - őket megkerülöm, nehogy megtörjem köztük a varázst. Annak biztosan nem örülne senki, elüldözve lenni pedig nem akarok, ahhoz még nem láttam és éreztem eleget.
Akad egy trió, akik máris kényelembe helyezik magukat a felhőként hívogató, rendkívül kényelmesnek és puhának tűnő ágyon, amibe én is belevetném magam, és olyan macskásan összefetrengeném, mint Garfield a frissen száradt és összehajtott ruhákat. Talán hamarosan én is helyet foglalok valamelyik méretes "háló"helyen, de előbb mindenképp kellene az az ital, hogy egy kicsit oldja a szorongást. Egyelőre az előbbi kis nyávogáson túl nem nagyon találom itt a helyem, és ha a kedvencem már meg is láttam, kezdeményezni biztosan nem mernék. Száz százalék, hogy valamit úgy elbénáznék, mint egy szüzike. Bár végülis az ilyesmihez még az vagyok...
Pultosunk, aki sokkal túlöltözöttebb mindenki másnál, már hozzá is lát az italok kitöltésének. Csak ennél a pontnál tűnik fel, hogy pont annyira nem sikerült leráznom Dave-et, amennyire ő sem pártolt valamelyik párhoz. Pedig jelentősen megkönnyítené a dolgom, ha nem kellene még azzal is foglalkoznom, hogy körülöttem lebzsel. Ha máshol nem is, itt mindenképp találhatna magának más elfoglaltságot.
- Jó estét! Bizony, a welcome drinkért. - válaszolom, és örömködöm, hogy ilyen készséges. Esélyem sincs égetni magam a harmatgyenge bor kívánalmammal. Figyelem inkább, hogy miből és mennyit önt, a mozdulatait, elidőzöm kicsit az álarca alól kikandikáló ajkain és állán, majd azon kapom magam, hogy azon gondolkodom, mit rejthet az a díszes, drága mellény. Zavar, hogy épp belőle nem láthatok többet, pedig ő az első, akit rendesen, szégyellősség nélkül meg mertem nézni. Tudom, hogy ennek nem így kellene lennie, hogy épp azokon kellene legeltetnem a szemem, akik ezt engedik, de mentségemre szóljon, ő is többet néz rám, mint a készülő italokra.
- Köszönöm. - mosolygok, elveszem az italom, és végighallgatom mondandóját a jelmezeinkről és még néhány olyan kisebb dologról, mint hogy Dave valóban nem először jár erre, és hogy ő kellett volna nekem tájékoztatást adjon.
Hát... Csupa érdekes információmorzsa, mondhatom... De haladjunk szépen sorban.
- A róka csak rendszertanilag nem macska. De ugyanúgy hízeleg és törleszkedik, ha akar valamit. - emelek ki egy, a macskákra jellemző róka tulajdonságot, ami jelen helyzetünkben is érdekes lehet akár. De azt legkevésbé sem mondanám, hogy olyan nagy egyetértésben érkeztünk volna. Azt majd még eldöntöm, örülök-e, hogy ide hozott engem, annak viszont egyértelműen nem örülök, hogy jelen van.
- Igen, átadta a főbb tudnivalókat a cicának, de ha esetleg kimaradt volna valami, azért elnézést kér. - elnézek Dave felé. Kicsit belefojtottam a szót, már az italt kóstolgatja, de egészen úgy tűnik, hogy nem is tőle akarja hallani a válaszokat pultosunk.
Elmondhatnám, hogy bizony egy szót sem mondott, de nem teszem kockára, hogy elküldjenek, és többé őt egyedül se engedjék vissza esetleg. Nem akarom innét kitúrni, hátha ráharap és nem pedálozik tovább nálam. Másrészt nem is nagyon törtem magam, hogy meghallgassam. Amikor előállt az ötlettel, egész egyszerűen kinyomtam a telefont, majd mikor úgy döntöttem, mégis adok ennek a swinger estnek egy esélyt, küldtem neki egy "menjünk" tartalmú SMS-t.
- Lakat a számon, természetesen. De beavatási szertartásról nem mondott egy szót sem. Az miféle? Ugye nem olyasmi, mint az egyetemi gólyaavató? Össze nem illő italokkal koktélozni, és társai? - persze, biztos vagyok benne, hogy efféle gyermeteg, nagykamaszként is alig vicces történetnek itt helye nem lehet, de kíváncsivá tett és remélem, az orromra köti, ha már így beharangozta.
- Meséljetek, miféle meglepetésről van szó? Mostmár szabad lehet a gazda, nem? - erősödik bennem az érzés, hogy jó adag bátorságra lehet szükségem perceken belül, így nekilátok én is az ital elfogyasztásának, hogy mielőbb megérezzem a scotch meleg bizsergését ereimben.

***

Még mindig itt van mellettem, ugye? Csak esetleg nézelődik, de egy tapodtat sem mozdul. Nem értem, pont úgy viselkedik, mint Tim, akivel öt évvel ezelőtt voltam olyan hülye, hogy kavarjak. Betegesen féltékeny volt, gyakran rendezett jelenetet. Amikor esetleg nem, akkor azért pont így ott maradt a közelben, hogy véletlen se felejtsem el, hogy figyel, és elvárja, hogy vigyázzak a számra és hogy mit teszek. Lehet Dave-nél is hasonló a háttérben, de akkor nagyon-nagyon rossz módját választotta a "békülésnek" azzal, hogy bedob a közösbe. Illetve egyébként, mire is lehetne féltékeny? Arra, hogy hetek óta együtt sem vagyunk, és előtte is inkább csak összejárogattunk? Vajon őt is megveretni kellene, mint az előző szerencsesütit? Csak nem...
De mindegy is, hogy miért ragad rám ennyire még itt is, a lényeg ugyanaz. Hogy nem szűnik meg egy lefékezett, kiékelt kerekű utánfutónak lenni. Nem érzem így jól magam, sőt egyre kevésbé kellemes a dolog, pedig a bókoknak, pillantásoknak és megjegyzéseknek, az ágyak felől hallatszó sóhajoknak fokoznia kellene a hangulatot és a vágyakat. A pultos közvetlen de magabiztos pimaszsága kicsit tompít ugyan a feszengésen, de szerintem nem eléggé ahhoz, hogy zavarodottságom azonnal lássa bárki, aki rám néz. Az pedig itt... Minek? Miért vagyok én így itt?
Azért próbálkozom, igyekszem viszonozni a pajkosságot, aminek élét felfedezem a tigris szavaiban is.
- Osztom a nézetet, a rókák dorombolni azért nem tudnak. Az eleget hízelgő, megjutalmazott macskák annál inkább. - ismételten elmosolyodom, ahogy halványan felnevet.
Tény, hogy medve úr felkeltette az érdeklődésem, és felborzolta a tarkóm, ahogy pimaszul beszélt velem, de ez inkább csak a testének és simogató hangjának szólt. De jelenlegi beszélgetőpartneremben valami más fog meg. Talán csak az a titokzatosság, amit a plusz ruhaneműk és az elérhetetlensége biztosítanak számára. Talán az, hogy találgatom, milyen lehet nadrág és mellény nélkül... De a tény az tény, mégpedig, hogy sajnálom, hogy ő nem résztvevő, őt nem kérhetem fel, hogy osztozzon velünk egy ágyon. Szomorú, de azzal kell beérnem, ami jut, az évődéssel.
Aztán történik valami, pontosabban a tigris tesz valamit, amitől egyszerre érzem magam lenyűgözve és szánalmasan. Egy született vezető határozottságával és kíméletességével hajtja odébb Dave-et.
Egy pillanatra lever a víz, mert eszembe jut, hogy csak azért tehette, mert tényleg ennyire feltűnő, hogy nem szeretem, hogy a közelemben van. Vagy mert nem akarja, hogy útban legyen, bajt keverjen - és ez gáz, még ha olyan játszi könnyedséggel is zavarja el, mintha csak egy legyet hesegetne arrébb.
Viszont fellélegzem, az is tény. Még ha jól is tudom, hogy továbbra is egy légtérben vagyunk, legalább nem liheg a nyakamba, és ez már nagy előrelépés. Megkönnyebbülök, és még egy leheletnyivel erősebb vonzalmat érzek a rendrakó iránt. Azt hiszem, kezdek bajba kerülni, fel is hajtom inkább két kortyban az előzőleg kapott koktélt.
Nem sokáig emészthetem magam, újfent megszólít, és még elém is könyököl, betolakodva az aurámba, a majdnem-meztelenség ellenére is privát szférámba, elég közel kerülve akár egy csókhoz. Vicces, de tőle most ennyi is elég ahhoz, hogy libabőrös legyen a tarkóm és emelkedjen a pulzusom. Igyekszem lassú, mély levegőket venni, mint rendesen, egyrészt a magam csillapítására, másrészt nem lenne szép lebukni. Bár ki tudja, civilben akár egyszer "véletlenül" összefuthatnánk és lehetne egy kis ez-az... De frászkarika ezekbe az álarcokba.
Beszél hozzám, s én közben hol az enyémhez hasonló zöld szemét, hol ajkait vizslatom. De nem tehetek róla. Ennyit enged kérem a maszk...
Mikor az első feladat ismertetésének végére ér, már én is elnevetem magam. Csak kitör belőlem, de igyekszem hamar visszanyerni önuralmam és mosollyá tompítani a talán illetlen kirohanást.
- Pedig ilyen feladatunk is volt ám! - rá kacsintok, de talán észre sem veszi, máris munkához lát, előkeríti a szükséges eszközöket.
- Bár, nem bekötött szemmel. Hmm. Már most kíváncsian várom a második részt. - megeredt a nyelvem, de ez nem csak annak köszönhető, hogy Dave engedelmesen odébb vonult (és remélem, mostmár valaki mást boldogít), de leért a welcome drink is. Elnézek a kékes italt tartalmazó palackra. Ha jól látom, a 40%-os jelzés szerepel a cimkén. Hát ez finom lesz, de...
- Állok elébe. - jelentem ki nagy bátran.
Elveszem az elém tolt szemkötőt, és követem a tigrist a formatervezett kis emelvényszerűséghez. Egy sanda fél pillantással leellenőrzöm a fenekét - bár tudnám amúgy, hogy minek? Kínozni magam? Persze markolni való...
A medvét szólítja, én is beleegyezőn bólogatok, így előkészülünk. Még figyelemmel követhetem, ahogy a medve felhelyezi magára az első poharat. Közben kicsit riszálok, nem teljesen azért, hogy kellessem magam, ez csak ilyen buta saját beidegződés. Más a körmét rágja, ha izgatott, nekem ez jutott... A tigris meg közben egészen hozzám simul, míg beköti a szemem. Azt hiszem, ez a második pohár majd valahol a mackó hasán lesz, de nem tudtam egyszerre erre is figyelni, és arra, ami konkrétan velem történik. Mert ami velem történik, az közel olyan mámorító, mint egy első csók izgalma. A nagymacska hozzám simul, nem tolakodóan, de ahhoz eléggé, hogy érezzem a teste melegét, és megbizonyosodjak, hogy bátran mutogathatná ő is magát, itt bizony sehol egy apupoci. Ettől kicsit tartottam, ugyanakkor reménykedtem is benne, hogy van, akkor talán könnyebb lenne túllépni rajta. De rápacsálok, mert még az illata is nagyszerű, egy trópusi esőerdőt juttat eszembe. Arról, hogy érzem a leheletét, már megpróbálok tudomást sem venni, de csak hellyel-közzel sikerül.
Érdekes fickó. A legtöbb pultosnak általában nem jut ilyen irányító szerep. Még a kis költségvetésű felolvasó esteken és zenei rendezvényeken sem az italtöltögetők konferálják fel a fellépőket, ez pedig egy elég elit hely és ennélfogva biztosan elég magas bevételt is generál ahhoz, hogy ne two-in-one személyzetet kelljen fenntartania. Nem gondolnám, hogy a vezetés épp ezen a ponton húzná meg a derékszíjat... De az is igaz, hogy sosem jártam még ilyen helyen, szóval mit tudhatok én? Lehet, hogy a bensőséges hangulat miatt szükséges, hogy ne legyen plusz egy "kívülálló" személy. Vagy a diszkréció okán, hogy minél kevesebben tudjanak arról, mi folyik itt. Esetleg csak jobban a fejembe szállt a whisky mint kellett volna, és többet képzelek mögé, mint ami van. Szóval tényleg, mit tudhatok én?
Meg kell innom még a három felest, azt. Közben a tigris is elhúzódik tőlem, így nincs más hátra, mint előre: térdre ereszkedem, és négykézláb teszem meg a távot a medvéig. Egy "lépés", kettő... Az utolsó pár centin elbizonytalanodom. Igazán megkérdezhettem volna, hogy őt azért kitapogathatom-e magam előtt kézzel, de már mindegy, a mutatványt nem szakítom meg ezzel. Úgyis érdekesebb, ha nem, és ki tudja, talán még túl is teljesítem az elvárást, amiért járhat legalább egy mezei pirospont. Így inkább nagyon piciket haladok előre, míg meg nem érzem magam előtt az emelvényt. Annak ívén futtatom végig kezem, így nagyjából meg tudom saccolni, hogy hozzám képest merre és milyen messze is lehet a beavatás másik résztvevője. Feltámaszkodom a pódium peremére, és előre hajolok arra, ahol a vállát sejtem, hogy csókokkal puhatoljam ki, helyes-e az irány.
Majdnem. A csók érezhetően mellizmot ér, de sebaj, ennyivel közelebb vagyok a pohárhoz. Újabb lassú csókokkal haladok tovább a szegycsontja felé, hogy ha rosszul tippeltem volna meg az első landolás helyét, akkor se borítsam fel a poharat óvatlanul - bár segítségemre van, hogy érzem a mellkasát kicsiket mozdulni, ahogy felszínesen lélegzik. Aztán megvan a szegycsont, innentől pedig már sima, hamarosan az ital illata is segít a tájékozódásban. Medvém bőrét egyre sűrűbben, egyre kisebb kihagyásokkal érik csókok, majd mikor már úgy érzem, a pohár közelében járhatok, megemelem-irányba fordítom fejem és inkább a nyelvem hegyét használom a keresésre, azt futtatom tovább a testén. Hamar megérzem a hűvös üveg érintését, ekkor nagyra nyitom a szám, hogy fogaim és ajkaim körül öleljék. Utána már csak egy határozott mozdulattal hátradobom a fejem, hogy a korty forróság maradéktalanul lecsúszhasson a torkomon. Az üres poharat kezeim közé, a pódiumra helyezem le, még mindig csak a szám használva.
A második pohárnál ugyanezt a tervet követem, bár itt még óvatosabban haladva, hiszen a pontos helyet nem jegyeztem meg, csak sejthetem, hogy a köldök környékén találhatott elég stabilitást. Mint végül kiderül, jól tippeltem, a kék szesz ismét gyomromban, a pohár pedig a pódiumon végzi. Bár az utóbbival annyira nem vagyok ügyes, sikerül felborítanom az első poharat.
A harmadik ital lesz a kemény dió. Már nem azért, mert nem tudom, hol van - egy ilyen pikáns játékban csak egy helyet találhatott neki medve úr. Meg is indulok még lentebb a testén, alsónadrágja szövete segít útba igazodni. Érzem hamar a fűszeres szeszes illatot itt is, de mivel úgy érzem, hogy most sokaknak épp mi lehetünk a kedvcsinálók, nem haladok át gyorsan a koronaékszerek környékén, épp ellenkezőleg. Körbecsókolgatom, hogy felkeltsem az érdeklődést.
Aztán, az eddig magamba döntött alkoholmennyiség és az izgalmas játék meghozza a bátorságom egy még merészebb lépéshez. Felmászom én is a pódiumra, lábamat hóna alatt átvetem rajta, s így, fejtől-lábtól helyezkedve haladok újabb csókokkal lentebb a hasán megint, ölénél most egy rövidebb kitérőt téve, hogy el ne bízza magát azért - még a végén a kelleténél jobban megnehezíteném magamnak az utolsó ital megszerzését. Néhány csók után ezt a poharat is megemelem és felhajtom, az üres üveget ugyanúgy combjai közé teszem vissza, majd ahogy felmásztam rá, úgy mászom le is róla. És nem mondom, büszke vagyok magamra amellett, hogy kezdek becsípni.

+18

18+

A ragaszkodás egy érdekes kérdés, amin órákig lehetne elmélkedni, pláne az én esetemben. Nem kimondottan tartom magam ragaszkodónak, s mint a mellékelt ábra is mutatja, a másét is képes vagyok hatalmas teherkérként érzékelni, nemkívánatosként számon tartani. Mint kutya a vizet, úgy ráznám le magamról lehetőleg, de a dolog nem mindig ilyen egyszerű. A jelek szerint például Davidnek egy borsos nagy pofonra lehet szüksége ahhoz, hogy átgondolja a dolgait, és egyre erősödik a gyanúm, hogy ezt még ma meg is fogja kapni - olyan maflást, aminek hosszú ideig nyoma marad majd.
Amellett, hogy már mindenáron le akarom vakarni magamról, sajnálom is. Nagyjából tényleg csak annyi a bűne, hogy nem a neki megfelelő nővel kezdett, illetve nagyrészt talán a szülei felelőssége, nevelésbeli hiányosságok tették inkább kis herceggé, mintsem belevaló férfivá. Bár nem vagyok pszichológus, hogy az okokat fejtegessem, ahogy remélhetőleg a kezem is elengedi már végre, hogy ne kelljen vele foglalkoznom. Viszont azt tudom, hogy ha a helyében lennék, egy ilyen nap végére nagy valószínűséggel borzalmasan meggyűlölném a másik felet, és egy életre sebet ejtene rajtam az eset.
És itt jön a képbe, hogy milyen jó képesnek lenni arra, hogy nem ragaszkodom túlságosan. Hogy egy kapcsolat, már ha az én rövidre szabott afférjaimat lehet annak nevezni, jóval kevésbé szól érzelmekről mint testiségről, és amit esetleg megőriz egy klasszikus kapcsolatból, az annyi, hogy időnként nem egyes-egyedül megyek moziba, étterembe, koncertre vagy kirándulni. Az én ragaszkodásom tehát, ha elő is fordul, leginkább erre fókuszál. A jó szexre, a kellemes társaságra. Az összebújást, kézenfogva sétát, minden nap együtt alvást, a hétköznapi munka-bevásárlás-főzés-rendrakás-gyereknevelés adta körökbe belepunnyadást, pedig nyugodtan tartsa meg, akinek igénye. El nem tudom képzelni, hogy valakit ennyire megismerjek, a tenyeremnél is jobban, hogy elvesszen az újdonság varázsa, a felfedezés izgalma. Ahogy magamat ismerem, a bizsergés utáni vágyat nem tudnám, s talán nem is akarnám sokáig kordában tartani, így pedig hajtana a vérem tovább és tovább, ahogy a pillangók is virágról virágra repkednek.
Szavaira így, saját belső monológom gyors végigjátszása után csak egy félmosollyal bólintok, továbbra is fenntartva gondolatban annak lehetőségét, hogy egyszer összeakadjunk, és kicsit megtapasztalhassuk egymás... Egyéniségét.
A játékkal kapcsolatos szavait sem kommentálom, csak ízlelgetem a már-már költőien fogalmazott mondatokat, elraktározom őket, és csendben rajongok a hasonlatért. Egyértelműen jó pontként rovom fel a csavaros eszét, és hogy már most több szenvedélyt érzek rajta, mint Dave-en valaha. De minek is hasonlítgatom össze őket? Tűz és víz a kettő - bomba és faék.
A beavatás első játékának bár eleinte félszegen álltam neki, annál inkább belelendülök. Nyilvánvalóan hat rám az italmennyiség, hogy a -mondjuk- favorit a másik fél, és annak tudata is, hogy a kissé perverz játékot nem csak a négy fal között, de egész szép létszámú nézőközönség előtt kell teljesítenem. De ez sem minden. Vonzalmam "tárgya", a másik macska szavai, tettei és a körülöttük forgó, egyébként az idő előrehaladtával egyre merészebb gondolataim is jókora részt kaptak vállalkozó szellemem előtérbe kerülésében. Mert talán, de tényleg csak mintha, úgy vettem volna észre, hogy a nyakamba szagol. Bár úgy érzem, ennek nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítanom, azért felpezsdít a gondolat, hogy vonzalmam nem afféle plátói kis semmi, amikről limonádéfilmek szólnak. Nyilván tudom, hogy ez is lehetett pusztán az ártatlannak nem mondható játék része, ahogy azt is, hogy a nők, beleértve engem is, ha vágynak valamire, hajlamosak félreértelmezni bizonyos jeleket, és olyan mögöttes jelentést feltételezni róluk, amit mi természetünkből adódóan alkalmazunk célozgatásokkor, az egyenes és tömör önkifejezés helyett.
De akkor is jól esik feltételezni, hogy ha nem munkahelyi kötelességeit látná el, akkor jó esélyekkel indulhatnék nála.
Medvém készségesen segít fel magára, szinte várom, hogy akár meg is paskolja közben a hátsóm, de ez elmarad. Kellemesen eljátszadozom vele, egészen belelendülök, vissza-visszaterelve a gondolataim arra, hogy úgy tűnik, mára legalábbis mindenképp ő lehet a legtetszetősebb partnerem. Ám lecsúszik az a fránya harmadik ital is, s bár ettől függetlenül akár el is időzhetnék még vele és rajta, persze győz a kíváncsiságom és a vágy, hogy bebocsátást nyerjek azon a bizonyos kapun.
Segítő kezekbe kapaszkodhatok, míg lemászom róla, s ahogy vártam, már haladunk is tovább a következő feladatomhoz. A szemkötő miatt látást vesztve sokkal inkább figyelhetek minden egyébre, a tigris hangjára, és először határozott, mégis finom érintésére, majd a következő, már érzékibb simításokra, először csak oldalaimon, majd át hasam és alhasam felé... Közben megérzem hátamon is megint halványan mellkasát és csalogató illatát. Ahogy kezei egyre lentebb, egyre érzékenyebb területek felé kalandoznak, abból azt szűröm le, hogy eljött végre az ideje annak, hogy megkapjam. Alsó ajkamba harapva simulok ölelésébe, mély sóhajjal, megadón csúsztatom odébb a lábam, hogy helyet adjak neki köztük, és egy mámorító pillanatra el is felejtem, hogy mindennek vagy huszan, ha nem többen a tanúi éppen...
De úgy tűnik, korán iszom a tigris bőrére, mert nem finom meleg ujjait érzem meg bugyimban, hanem valami olyat, ami a felforrósodott területnek hirtelen hideg. És amilyen kecsegtetőn indult, olyan gyorsan foszlik szét az álom, mikor ismét ellép tőlem, megfosztva a szemkötőtől.
Értetlenül nézek az ötösfogatra, a tigrisre, aztán megint az öt, lehető legkülönbözőbb férfire.
Hogy is gondolhattam, hogy a második próba csak ő, csak a medve, vagy esetleg mindketten lesznek? Mondjuk legalább medvém a csatárláncban van, kettőből egy nem is olyan rossz arány...
- Öhm... - köszörülöm meg a torkom. Hirtelen eluralkodik rajtam a táblánál felelő zavara, aki nem készült.
- Öt...? Talán... Hölgyválasz...? - teszem fel a suta kérdést. Mérget vennék rá, hogy nemleges választ fogok kapni, de kiszalad a hitetlenkedés és egy próbát azért megér. Ha nem muszáj, azért a férfitársaság nagyjából harmadát nem cidáznám le. Maximum ha nagyon ragaszkodnak hozzá.
A szélső, aki a játékszer távirányítóját kapta, nem szégyell élni a rá ruházott hatalommal. Megrándulok, és felsóhajtok, majd a kérdésemre kapott válasz függvényében, újfent kíváncsiságomra hagyatkozva választom előbb a medvét. Elé lépek, hozzá simulok, először csak egy leheletnyi csókot kap, s ujjaim futtatom le a testén, nyakától öléig, amivel már egészen összebarátkoztam. Határozottan marokra fogom, húzogatni kezdem, de egyelőre nem megyek tovább.
- Hogyan is működik ez pontosan, segítenél ebben? - kérdésem a tigrisnek szánom, de, lévén jelenleg a medve ajkai közé lehelem a szavakat, ő is válaszolhat éppen.

+18

18+

A tigris válasza az ötökkel kapcsolatban először lelomboz, aztán a következő gondolattal már jóval inkább düh költözik belém.
- Vagy úgy. Az új lányok az ügyeletes felszopók? Már világos, hogy miért kellett hallgatni a beavatásról. - szúrós pillantásom a nagymacskáról a rókára siklik (úgy döntöttem, inkább így emlegetem mostantól, személytelenül és jelentéktelenül). Amolyan szemmelverés-félének szánom, amiért ilyen helyzetbe hozott. Igaz, ha nem döntöttem volna úgy, hogy jöjjünk, akkor nyilvánvalóan nem lennénk itt mind a kettecskén. De ha nem veti fel ötletként, ha nem szerzek tudomást a lehetőségről és annak közelségéről, akkor kétlem, hogy valaha is betettem volna ide a lábam. Legalábbis, nem a következő pár évben - míg a tudatlanság jótékony homálya biztosan fedhette volna a 42. utcában megbúvó jellegtelen ajtót.
A róka azonban úgy reagál, ahogy nem vártam, nagy sebbel-lobbal, a rá jellemző hosszú léptekkel megindul a lépcső felé. Talán elszégyellte magát. Talán nem számított rá, hogy ilyen messzire merészkedem. Rájöhetett, hogy megmenteni itt bizony semmit sem fog, fájhat így látnia, miközben épp partiba vágnak, amiért ráadásul pont neki tartoznak majd hálával... Számtalan oka lehet, de a lényeg, hogy távozik. Bár egy miliszekundumnyi ideig elgondolkodtató azért, hogy akkor minden bizonnyal nem volt problémája, mikor neki kellett a hölgyfelhozatalt kényeztetnie. Az én fejemben legalábbis így körvonalazódik a hímnemű friss hús beavatása...
Egy pillanatra eltűnődöm azon is, hogy a lépcső miért fémből készülhetett, amin a lépések csattogva döngnek, aztán belátom, hogy a csinos kalitka, mely paradox módon a szabadság kiélvezésére emeltetett, valószínűleg nem a hasonló jómadarakra rendezkedett be, hanem azokra, akik maradnak, és semmi esetre sem zavarnák meg ide nem illő zajongással az eseményeket.
Egy pillanatig latolgatom, hogy én maradjak-e, de adegy: nem akarok vele találkozni odakint, adkettő: nem akarom, hogy azt higgye, utána megyek, adhárom: jókor kapcsolódik be a nagymacska játékszere, adnégy és egyben legnyomósabb ok: ahogy ő kilép azon az ajtón, betódul mellette a valóság.
Az én valóságom, ami azért érkezett, mert szórakozni vágyott, és valami többre annál, amit eddig kaphatott, amit eddig nyújtott neki az az egy-egy pasas, akivel ideig-óráig összeszűrte a levet. Az én valóságom szabad akart lenni, s ettől egyetlen utolsó feladat, egyetlen követelménynek megfelelés választja el: mindössze át kell lépni a küszöböt. A valóság, ami mostanra erősen feni a fogát a tigrisre, és nemigen akar ettől az elképzeléstől tágítani.
- Hát akkor öt. - határozom el magam, immáron elandalítva az egyenletes rezgéstől, s így lépek a mackóhoz. Ő sem sokáig várat a válasszal, majd a ráutaló magatartással: én itt bizony szopni fogok.
Akaratának engedve ereszkedem térdre, végignyalom a farkát, de tekintettel arra, hogy vele már eljátszadoztam, nem húzom az időt. Számba veszem, és szorgalmasan kezdek rajta le-fel csúszni, kezemmel segítve izgalmának fokozását, időnként felpillantva rá, hogy lássam, mennyire elégedett. Egyelőre annak tűnik, bár még mindig csak puhatolózva dolgozom rajta, nem esem neki azonnal teljes mellbedobással. Mikor szünetet tartok fellélegezni, kézzel folytatom, tartva a megkezdett ritmust. Újra számba véve és a cidát folytatva azonban elengedem, ujjbeggyel a két szomszédjának, a csokoládé bőrű oroszlánnak és a tejfehér bőrű farkasnak testén simítok végig. Testüknek nem csak színe különböző a mackóétól, az oroszlán csak kicsit, a farkas viszont sokkal kevésbé foglalkozik izomzatának karbantartásával a jelek szerint. Ha magam kellett volna partnereket válasszak, rájuk biztosan nem bökök. A tigris viszont biztosan okkal őket választotta, de pillanatnyilag van jobb dolgom is, mint döntéseinek miértjét fejtegetni. El kell látnom öt pasas baját.
Bár az kérdés, hogy mennyire. Csak kőkeménnyé kell tegyem őket vajon, hogy aztán megadhassák nekem és többi nőtársamnak, ami jár? Vagy végig kell csináljam, hogy a következő menetben tovább tartsanak? És ha az utóbbi, az felvet egy további kérdést: zuhanyzási lehetőség vajon van-e? Elvégre csak az úrinők nem köpködnek, ami én, főleg jelen helyzetben egyáltalán nem vagyok.
Mivel a gondolatmenet kétségek közé taszít, úgy döntök, hogy a biztonság kedvéért inkább megszabadulok azon ruhadaraboktól, amelyekről a legkényelmetlenebb lenne hirtelenjében, a buli lelövése vagy elrontása nélkül eltávolítani a foltokat - így a melltartótól, a tangától és a hosszú kesztyűktől. Felegyenesedem, és a medve segítségét kérem ehhez, aki nem mond nemet. Még úgy tűnik, tetszik is neki, hogy kihámozhat az ideig-óráig felesleges textilből, hogy végül meztelen testemre visszasegítse a hálós-csipkés semmiséget. Ennek épsége mindegy, úgysem igazán többször használatos fajta, ma estére viselhető marad akkor is, ha csak egy nedves törlőkendővel is takarítom le. A melltartót viszont annál jobban féltem. A szivacsai lassan száradnának meg, és egyébként sem könnyű megfelelőt, egész napra kényelmeset találni. Holmimat egy kupacba halmozom kicsivel odébb, ahol már biztos nem érheti baleset, majd ott folytatom, ahol abbahagytam.
Kezeim az oroszlán és farkas kézreeső erogén zónáinak felfedezése után játszadozásba kezdenek a szerszámaikkal is. Mikor medvémen gyorsítok, az egyszerűség kedvéért ezzel párhuzamosan a kezeim is így tesznek. Közben remélem, hogy a maradék kettő, akik látóteremen kívül esnek, segítenek nekem annyival, hogy nem csak állnak és néznek egyre keményebben dolgozni, hanem maguk is játékba fognak.
Medvém után az oroszlánhoz pártolok. Azt hiszem, kellőképpen bemelegítettem szám és nyelvem, így nem érnek felkészületlenül a méretei, utána viszont kisebb felüdülést jelenthet a felhozatal nagyjából bármelyik másik tagjára áttérni...

+18

18+

Szinte sajnálom az irtó lelkes medvét hanyagolni, de őneki még nálam is jobban kell értenie, hogy ez egy ilyen játék. Pedig milyen szorgalmasan és szakértőn segített, hogy siklottak kezei a bőrömön... Pillanatok alatt fosztott meg a pár fecni szövettől, és a vékony anyagú maskarát is úgy húzta vissza rám, olyan puhán, hogy egész épen maradt. Erre, megmondom őszintén, nem számítottam, valóban sérülékenyebbnek tűnik a holmi még egy nejlonharisnyánál is. De hát az este még hosszú, és ahogy a tigris is említette korábban, sok meglepetést tartogathat. Lehet, hogy a végére egy cipőfűzőnyi kis madzag sem marad majd belőle egyben. De egyelőre úgy tűnik, elnyerte a legtöbbek tetszését, így lehet, hogy be is tárazom majd az utánpótlást. Egy fióknyi például egész sokáig elég lehet. Ha már a nagymacska úgyis a következő alkalmat firtatja...
Nem tehettem ellene, a medve érintései nyomán be-bevillant a kép, ahol nem mellem vész el a markában, hanem csípőmbe kapaszkodva húz újra és újra magára kutyában. Vagy az, hogy ujjai ölem környékén kalandoznak - de utóbbi valahogy mégsem az ő érintése, sokkal inkább a tigrisé. Az a halvány, érzéki simítás, aminek forróságától szinte felperzselődött a bőröm. Annyira finom, de olyan kevés volt. Biztos vagyok benne, hogy szándékosan alakította így, és nem is feltétlen azért, hogy a többiekhez hozza meg a kedvem. A legutóbbi megjegyzése alapján, mi szerint szívesen "mesél" majd nekem egy másik alkalommal, teljesen biztos vagyok ebben. Csak azt nem teljesen értem, hogy ha valóban így áll hozzá, akkor miért nem akar még mindig megkóstolni, miért taszít mások öléhez és bíz az ő gondjaikra? Majd egyszer beszámoltatom erről is, ha nem jövök rá magam.
Ahogy az oroszlánnal kezdek foglalatoskodni, a segédeszköz környékén is elkezd durvulni a játék, rövid időre erősödik a rezgés, majd visszacsillapodik. Igaz, az oroszlán farkával a számban, de felnyögök, testem újabbat rándul. Kétségkívül ösztönzően hat, gyorsabban és erőteljesebben kezdek dolgozni a fekete bőrűn. Ám ahogy a medve sem élvezhette sokáig osztatlan figyelmem, úgy ő sem. Pillantásom megállapodik a tigrisen, aki a közelben maradva, kicsit oldalvást megállva figyel bennünket, tekintetem az övét kutatja és kívánja elkapni. Lecsúszom az oroszlán farkáról, egy pimasz mosolyt villantok a nagymacska felé. Nyelvheggyel nyalok végig a méretes makkon, majd újra betömöm vele a szám. Lendületesen, beleéléssel dolgozom, neki játszom, akár egy rutinos felnőttfilmes a kamerának. Közben a fiúk sem restek a vibrátort kapcsolgatni, s kényszerítenek hol kisebb, hol erőteljesebb nyögésekre.
Tartom a szemkontaktust legfőbb kiszemeltemmel. Ha nézni akarta, hát gyönyörködjön, és gondolkozzon el kicsit azon, valóban ki akarja-e várni a következő alkalmat.

+18

18+

Így, hogy belevetettem magam a sűrűjébe, már nagyonis élvezem. A játékot magát, a változatosságát, a benne rejlő kihívást, hogy kíváncsi és felajzott pillantások szegeződnek ránk, és önmagában azt is, hogy még ha csak a kielégülésük is a cél, egy kis ideig körülrajonganak és csak engem akarnak mindannyian.
Amit az elején éreztem, a sok ellenállás a több pasis felállással szemben, az ötlettelenség, hogy kivel is kezdjem és hogyan álljak neki, a bizonytalanság saját képességeimben, vajon elbírok-e velük, ezek mind-mind csak a fejemben léteztek. Tény, hogy sokat segített az első kis játék, a tigris jól elejtett utalásai és érintései, a szesz, és a vibrátor, de a titok nyitja mégiscsak annyi, hogy egyszerűen neki kellett állni és hagyni, hogy sodorjon az ár, amerre csak jól esik.
De várjunk csak, most esik le... Mi az, hogy én ki akarok faggatni valakit, magyarázatot várok tőle bármire is? Ez nagyon nem így szokott működni. Általában csak az érdekel, hogy igen-nem, jobbra vagy balra. Indokok, döntések és tettek okai soha, legalábbis nem a rákérdezés szintjén. A tigristől viszont...
Mondom én, slamasztikában vagyok. Túl ügyesen mozgatja a szálakat, és máris a szokásosnál sokkal jobban érdekel. Ebből még baj lesz.
De kisegít, mintha csak képes lenne olvasni kusza gondolataimban. Az után, hogy egy kis ideig somolyogva figyelt, odébb húzódik, ahol már egészen kiesik a látóteremből, mint akit legkevésbé sem érdekel már az egész, és helyette inkább elmossa a feles poharakat.
Hát... Végülis ez is egyszerűen ment - megszabadulni a gondolattól, hogy érdeklődik. Valószínűleg egész eddig tévedtem és félreértelmeztem a jeleit. Hová is gondoltam? Lehet, hogy csak egy rafinált meleg. Manapság, mikor a lányoknak is lehet farka, semmit sem lehet egyértelműen kizárni. Még jó, hogy most derült ki, hogy melléfogok, és nem egy hatalmas pofára eséskor.
Ha már így alakult, figyelmem újra teljesen az oroszláné és a kis zizegőé. Felállok, hogy csókot lopjak tőle, közben kezem használom még rajta. Ahogy csókom vadul, úgy gyorsít kezem is olyan tempóra, amit még szájjal is épp bírni fogok. Szabad kezemmel magamhoz intem a farkast, s ha mellénk ér, avagy helyet cserél a medvével, őt is felzárkóztatom a sebességre. Mikor a fekete sóhajai mélyülni kezdenek, tudom, hogy lassan közelít, s ideje újra számba venni az irányítást, így elé térdelek megint, s mostmár egyértelműen azon dolgozom, hogy kielégüljön. Néha megköhögtet, de az ilyesmi, ezekkel a méretbeli adottságokkal ezzel jár.
Nem szeretem azt a bizonyos ízt, pláne az először látott névtelenekét (na de nem mintha gyakran fordulna elő olyasmi, hogy leszopok valakit, akinek a nevét sem tudom), így a vége előtt kicsivel, mikor csípőjének ringatózása egycsapásra ütemet vált, átváltok puszta kézimunkára, és hagyom, hogy bemocskolja mellkasom, míg elégedetten az alsó ajkamba harapva felmosolygok rá. Miután végeztem vele, kezemet jobb híján combomon törlöm le egyelőre. Nem vagyok benne biztos, hogy őket zavarja-e esetleg, hogy összekenődhetnek egymás... cuccával, de engem igen. Nem is miattuk, hanem magam miatt. Lehet, hogy akad köztük, akinek tetszenek az öklendezéssel küzdő lányok, de ebben sem lehetek biztos még.
A farkassal hasonlóan járok el, de vele kicsivel könnyebb a dolgom, részben azért, mert kezem rajta sem pihent egész idő alatt, alaposan megcibáltam őt is már. Szemezek vele a néhány mély szívó-ingerlő mozdulat közben, amik már csak utolsó cseppek a pohárban, és kicsit hagyom őt is irányítani. Ő végül a nyakam teríti be, valamennyit szerintem tuti kap a hajam is. Nem akartam volna ugyan, de annyi baj legyen, ha van zuhanyzó, biztosan van legalább szappan is. Ha nincs, erre a célra is megfelel egy nedves rongy átmenetileg, s abban az esetben legközelebb pipereholmival és hajgumival (amit alapból hiba volt elfelejteni) is készülök. Talán meg kellene kérdeznem, hogy valamiféle állandóbb szekrényt bérelhetek-e az ehhez hasonló apró holmiknak és néhány váltás fehérneműnek. Ezúttal izgalmas volt ugyan a vetkőztetés, de azt sem lehet minden alkalommal eljátszani. Most is biztosan csak azért működött, mert türelmesek a friss hússal. Normál esetben, a pillanat hevében viszont aligha lehetne azt mondani, hogy álljunk meg, amíg rendet rakok.
Harmadiknak újra a medve felé veszem az irányt, de csak hogy elhaladjak előtte, végigsimítva a mellkasán.
- Várj meg, drága. - kacsintok rá pajkosan. Őrá kerítek utoljára sort, hogy kedvencemként, kiváltságosként ne kelljen osztoznia figyelmemen.
A párduc és leopárd eddig kimaradt a szórásból, de talán elnézik nekem, hogy kissé még rutintalan vagyok. Mindenesetre igyekszem őket kiengesztelni. Felváltva kapnak egy-egy csókot, mélyet, forrót, amit ahogy eddig is minden mozdulatot, kósza nyögések tarkítanak a vibrátor erősségén való játékuk miatt. Mindkettejük ékszereivel egyszerre kezdek játszani. Minthogy eddig jobbhíján csak magukat szórakoztatták, valamivel lassabban látok munkához, mint ahogy az előző kettővel bántam, kis idő múltán a sárga elé térdelek, farkát számba illesztem, csípőjébe markolva magam kezdem hintázó mozgásra bírni. Ezzel egy lehetőséget is kínálok neki egyben: hogy ő válassza meg, milyen gyorsan és erőteljesen szeretné megdugni a számat. Ha nem tesz velem kedvére, akkor természetesen mozgok én, ami viszont biztos, hogy a másikon is úgy fog mozdulni a kezem, ahogy ő csusszan ki és be a számba.

+18

18+

Anélkül, hogy belekóstoltam volna, nem igazán tudtam elképzelni soha, hogy egy hasonló szituáció hogyan lehet a nő számára kellemes, és hogy nem megalázó. Egyfajta szolgai alárendeltséget feltételeztem szükségesnek hozzá, de ahogy végighaladok rajtuk, szinte mindannyiuknál kölcsönössé válik az adok-kapok. De még hogy!
Simítások, markolászás, izgatás... Minden terítéken van itt kérem, hogy cseppet se érezzem úgy, hogy jogos lett volna iménti felcsattanásom. Tényleg nem csak arra használnak, hogy én kielégítsem az ő igényeiket, egyúttal mind-mind igyekeznek nekem is kedvezni, s okkal hihetném úgy, hogy tetteikkel akár a velem töltött első éjszaka jogáért is versenyre kelnek egymással.
De kit is válasszak? Az már világos, hogy sokkal inkább kiket lesz az, de nagyon nehéz a döntés. Mindannyiuk más a maga nemében, van, aki érzékibb, van, aki vadabb, és van, aki már-már önzőn erőszakos. Sok-sok olyan jellemvonás, amivel tudnék mit kezdeni az ágyban.
Leopárdom viszonylag hamar végez, minden bizonnyal erős ajzószerként hatott rá, hogy szabad kezet kapott. Róla egyben már tudom is, hogy nem feltétlenül rajong egy farkán fuldokló lányért, mert hevességéhez képest egyszer sem szalad annyira mélyre, hogy az kényelmetlenné váljon számomra. Pedig gondoltam rá, hogy ahogy az oroszlánnál, ilyen esetben kezem segítségével hosszabbítom meg a gyönyör kapuját, ezzel teljesebb élményt adva a kifejezetten mélytorkos nélkül is. Őt is csak testemre kérem, s élvezetén, sikeremen felbuzdulva haladok is tovább a leopárdhoz, kipróbálni, hogy vajh' ő mivel fog tudni kedveskedni. Mert szoros az állás eddig, háromból hármat akár már azonnal húznék is magammal valamelyik méretes baldachinos ágyba, ám valami azt súgja, hogy az utolsó kettő is más lesz a maga módján mint az előzőek, ezzel jelentősen megnehezítve a döntést.
Bár miért is kellene feltétlenül döntenem köztük ugyebár, ránézésre elég nagyok azok az ágyak, hogy rajtuk és körülöttük könnyedén elférjen, egymásba gubancolódjon akár egy hatosfogat.
Ettől függetlenül persze mindegyiküket ki akarom próbálni, hogy lássam, mi mindenre lehetnek képesek, kit kell majd magamra húznom, ha szenvedélyes ringatózásra vágyom, és kit akkor, ha azt akarom, hogy valaki alaposan megcibáljon.
A parducnál már azonban eljutok addig a pontig, hogy az eddigi izgalmaknak és a vibrátornak hála, már én is robbanásra kész vagyok, így ő már kevés finomságot, annál több vad és erőszakos kéjt kap. Bár állóképessége így is rendkívülinek bizonyul, ő is megajándékoz végül a kéj nedveivel.
Csupa mocsok vagyok már, de nem számít, macskaként ugyan, de egy farkasfalka éhségével vetem magam a medvére. Érzem, hogy már közel a vég, és semmi esetre sem akarok két férfi között elmenni, ezt és a végjátékot inkább az utolsóra, a fizikailag legjobban tetszőre és egyben arra tartanám meg, aki korábban legegyértelműbb jelét adta annak, hogy kétvállra fektetne.
Csak néhány mozdulatra van időm, mielőtt testem elérné a mámor és a jóleső rándulások. Hatalmasat nyögök, s arra a pár másodpercre még, amíg tart, inkább lecsúszom róla, nehogy véletlenül is megharapjam, ezzel elvéve tőle, magamtól, bárkitől a lehetőséget az élvezetteli folytatásra. Miután elégedetten pihegek párat és gyorsan összeszedem magam, újra végignyalintom medvémet, egy engedelmes szajha vehemenciájával kapom be megint. Néhány kisebbet mozgok csak, hogy fenntartsam az érdeklődését, ha már így megvárakoztattam, közben összemarkolva hajam. Kezéért nyúlok, copfom méretes markába nyomom, aztán fejem hátuljára helyezem. Pajkosan pillantok fel rá, hogy jelezzem: most bizony azt tesz velem, amit csak akar.

+18

18+

Édes morranások, ahogy kedvükre tesznek velem vagy épp én velük. Vitathatatlan, hogy kölcsönösen felhergeljük egymást, bár a kis zizegő is szorgalmasan dolgozik, az érzet mégiscsak úgy a teljes, ha látom, hallom, érzem, hogy amit művelünk, az nem csak nekem kellemes, s ezzel válik egy öngerjesztő folyamattá - azzá, amiért a szex olyan jó is lehet. Talán kedvencet kellene választanom, de nehéz, a maga módján mind különböző és mind máshogy meggyőző. Azt hiszem, kezdem egész jól érteni, miért épp ők állnak előttem-körülöttem, miért épp őket választhatta a tigris, mint ügyeletes játékbíra.
De azt hiszem egyúttal, hogy az ajtókon innen úgysem a kedvenc kiválasztásának helye és ideje van. Azzal elvesztené a lényegét a klub, mégpedig a kóstolgatás, a kipróbálás, a valami új és változatos varázsának megtapasztalását.
Kóstolgatni márpedig van időm és alkalmam, erről főként a medve, mint utolsó párbaj-partnerem gondoskodik. Jutalmat mindenképp érdemelt a türelmével, és hogy az összesből elsőként vitt volna játékba, bár nem egészen erre gondoltam. Hamarosan megtölti számat a kellemetlen íz, amit jobb híján magamra köpdösök-folyatok két zaklatott levegővétel közt. Nem vágytam ilyesfélére azért, bár mindazok után, ami itt történt, nem is lehet csodálkozzak, vagy kikérjem magamnak, azt hiszem. Remélhetőleg ezzel a ponttal elkezdődik úgyis egy oda-vissza játék egyben, melyben jutalomért is jutalom járhat. A jelek szerint hosszú estének nézek elébe, és mostmár egyre kíváncsibban várom, mifélét tartogathatnak még.
A tigris hoz nekem egy pohár vizet, s bár valószínűleg nem ezzel a szándékkal, én nem simán beleiszom, hanem egy jókora korttyal, azt alaposan megjáratva a fogaim közt, kiöblítem a szám és visszaköpöm a pohárba. Nem feltételezem úgysem, hogy pont egy ilyen helyen ne állna rendelkezésre a megfelelő fertőtlenítő, vagy hogy az előbbiekben magamban rafinált melegként leírt férfi meg lenne ijedve mások testnedveitől.
Közben levonom magamban a tanulságot is: ezt a játékot csak azzal nyerhettem volna meg, ha olyan kielégíthetetlen lennék, akihez a filmes hasonlattal élve kell egy izomlazító, egy üveg bor és egy ütvefúró. Egyelőre örülök annak, hogy nem az a kategória vagyok, még ha nem is sok híja volt, hogy én nyerjek, azt azonban kicsit bánom, hogy máskor hasonlóban nem vehetek részt - maximum ha gyakran visszajáró vendég leszek (ami akár tényleg lehetnék, átgondolva a kötelezettségek nélküli aktusok előnyeit) és új férfit kell klubtaggá avatni. Már ha jól tippelek azzal, hogy az is az ellenkező nem kényeztetésével jár persze...
Hamar erős férfikarokban találom magam, méghozzá az egyik feketéében, aki kiváltképp jó esélyekkel indul dobogós helyezésért. Csak most van elég kevés elfoglaltságom ahhoz, hogy jobban megnézem, megtapasztaljam, amit mutat magából. Ölelésem, ujjaim alá egy korombelinél azért már kevésbé feszes valaki bőre kerül, s borostája, halántéka színe is arról tanúskodik, hogy legalább egy dekád, de annál azért valószínűleg valamivel több korkülönbség van köztünk a javára. Eme tény csak egy pillanatra riaszt meg, hiszen fennáll a lehetősége, hogy akár apámmal egykorú is lehet, mindössze jobban karbantartva. De gyorsan realizálom, hogy a korombeliekkel és a tőlem csak hajszálnyival idősebbekkel egészen eddig is szépen zátonyra futottam többnyire. Persze nem mindig az ő hibájuk volt, néhányuk azzal vágta ki maga alatt a fát, hogy érzésekről akart diskurálni, vagy akár anélkül is az összeköltözés felé akart lökdösni, de minimum lakáskulcsot adott és várt is volna el cserébe... Ám ez a tényeken azt hiszem, mit sem változtat.
Az egyik ágyra ültetnek, a medvétől el is marom a készségesen elém nyújtott csomag nedves törlőt, kettesével csipkedem ki belőle a cicamosakodásra alkalmas kis fecniket, s gyorsan igyekszem megtisztálkodni, mégis a lehető legnagyobb alapossággal, először összemarkolászva a lényeget, majd újabb tiszta kendőkkel újra átsikálva bőröm, nehogy bárkinek is kedvét szegje majd, hogy tisztátalan helyre kell esetleg csókot leheljen vagy fogát mélyessze. A terem nagyjából közepén álló tükrös oszlop is segítségemre van valamelyest ebben szerencsére, legalább a nagyobb foltok biztosan nem kerülik el a figyelmem. A mosakodás utolsó pillanatainál pedig szabad kezemmel még matatok kicsit kíváncsian a kis szekrény hasznos holmijai közt.
Elmosolyodom, mikor meghallom magam mögött az újabb, eddig még nem teljesen ismert búgó hangot, s megpillantom a tükörben a tetovált, sötét bőrű nagymacskát. Az ajándékot pedig ismét megmosolygom, a csengőn játékosan pöckölök is egyet. Az elrejtett vibrátortól is megszabadulok, sejtelmem szerint ugyan rövid időre, de ezt is áttörlöm kicsit, és a kéz ügyébe helyezem a szekrényen, a többi jóság közé.
És akkor jön a kérdés: hogyan is kezdjük? Bár jelen esetben én vagyok a nyeremény, és bármikor kiderülhet, hogy nem engednek ekkora szabadságot, de hátha mégis.
- Eci-peci-kimeheci, tőled kell egy... - szándékosan harapom el a pajzán kiszámolós tetőfokának is beillhető utolsó két szót.
Egy pillantást megengedek a tigris felé, kíváncsian arra, még mindig nem lenne-e kapható egy kis társasjátékra. Ha még mindig hajthatatlan, folytatom:
- Csók - és bökök a farkasra, aki eddig talán a legkevésbé meggyőző volt. Itt lehet az ideje, hogy bizonyítsa, érdemes ő is a további figyelmemre.

+18

18+

A tigris továbbra sem mutat annál több érdeklődést, amennyit egy pultos mutathat. A jelek szerint csak hagytam magam átvágni, csak akartam hinni a vonzódásnak, érintéseinek, a módszeresen súgotr szavaknak. Ő viszont marad az, aki. Egy felügyelője annak, hogy a sokak játéka rendben fusson le. Nincs is ezzel baj, bár hatalmas erőre vall, hogy egy vállvonással le tudja rázni magáról, hogy a szemei előtt egy komplett orgia bontakozik ki, s ő annak a kellős közepén figyel. A többit még értem is, ők a pult körüli terndőkkel foglalatoskodnak, tesznek-vesznek, nem figyelik minden lépésünket... Bár gondolataim közt továbbra is matat a gondolat, hogy később, máskor meg akarjam szerezni, de most van elég, akivel foglalkozhatok.
A jelek szerint a nyeremény is kívánhat, megkapom a csókom, méghozzá nem is akárhogyan, a póráznál fogva. Forrót, heveset, s rögtön nem is egyet, hanem számtalant a testem érzékeny pontjain, míg a többiek is elhelyezkednek körülöttem, igen gyakorlottan beosztva maguk között a feladatokat velem. Nincs más dolgom, mint az oroszlános fotelben hátradőlve élvezni, ahogy most a farkas kényeztet engem orálisan és kézzel, igen nagy szakértelemmel, és a másik négy segíti azzal, hogy szinte az összes többi érzékeny pontom lefedik és stimulálják. Csókok, harapások, markolászások késztetnek máris hullámzásra és lihegésre, s én is simítom, marom, markolom, akit épp érek. Az a Jen, aki néhány órája még hallani sem akart a klubról, mostanra már sehol sincs. Most az a Jen van, aki élvezi nagyonis, hogy beadta a derekát, hogy igen gyakorlott férfiak kényeztessék és tömjék meg, érjék el egy este folyamán egy heti átlag gyönyörét.
A farkas jó, nagyonis jó, bár a beavatáson nem kifejezetten győzött meg, kissé inkább háttérbe szorult, de most úgy érzem, hamarosan nagyon elégedetté tesz, pillanatnyilag új kedvencemmé avanzsált.
A medve szólít újfent, mély és bársonyos hangja, forró lehelete nyomán egész testem libabőrösen feszül meg. Azt várja, hogy gondolkodjam? Attól jelenleg egyre messzebbre tol az ölemmel dolgozó farkas... Ennek ellenére megpróbálok ihletet meríteni abból, ami a többi ágyon jelenleg folyó eseményekből kedvemre való.
- Azt akarom, azt és azt. - bökök három felé. Az egyiken két hölgy vált csókot és kényezteti egymást kézzel, miközben egy-egy férfi látja el őket. A másikon a hölgy fordított lovagló pózban hullámzik egy úron, míg egy másik nyalja, egy harmadik pedig a szájába tolja magát, a harmadikon pedig a dolog nemes egyszerűségével mindhárom résénél kezelésbe veszik.
Pillantásom aztán oldalra siklik a tükörre, amiben magunkat látom, egyik kezemmel tovább nem tétovázva a párduc farkát cirógatom, majd markolom meg ismét, hogy kényeztessem, a másikkal az oroszlán vállába kapaszkodom.
- Tegyetek róla, hogy máskor is visszajöjjek, adjatok mind tűzijátékot. Az első hamarosan... Ezt most abba ne hagyd... - fordítom vissza fejem a farkas felé. A pajkos kérdés, mások és magunk látványa, a csókok és érintések, amik testem borítják, mind-mind még izgalmasabbá teszik a farkas amúgy is megvadult játékát ölemen, s ha hallgat rám, csak pár mozdulat kérdése már, hogy újra a felhők közé jussak.

+18

18+

A kegyelemdöfést a farkas egyik ujjának elkalandozása és mellé az oroszlán fülembe morgott szavai adják meg. Mocskos beszéde, egy igen alapos kefe, de még annál is tartósabb, csak egyféleképpen enyhíthető kéjvágy kilátásba helyezése áttaszít azon a ponton, amin a farkas ügyesen táncoltatott.
Bár utolér a gyöngyöző homlokú, minden izmomat megfeszítő csúcspont, ölem semmivel sem kevésbé vágyik többre, a folytatásra - sőt, forrósága olyan mértéket ölt, amilyenben korábban alig volt részem. Most nem is tudom, hogy létezhettem eddig hasonló élmények nélkül. Azt hiszem, egyvalamiért mégiscsak hálás lehetek majd Davidnek...
Alighogy lecseng izmaim húzd meg-ereszd megje és kapok már levegőt, máris sodornak tovább az események és az erős, akaratos férfikarok. Farkasom (bár ekkora létszámnál, ilyen kábán ki tudja igazából) úgy fordít át, mint egy kispárnát, ami, hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem tetszik. Hasra terít, s kisvártatva meg is érzem, hogy miért: hűvös fém cirógatja meg barackforma popsim közét, és siklik ki-be lassan, egyre mélyebbre. Az egyre feszítőbb, szexi érzést, a dugót ékesítő műszőrme farkinca cirógatását dorombolással és némi segítő, riszáló vonaglással honorálom, na meg persze a pont a fejemnél ágaskodó farkasfarokra bukással. Még véletlenül se mondja senki, hogy egy piszok hálátlan kis dög vagyok, ő pedig, a kitartó nyelv-, és ujjmunkáért, úgyis bőven megérdemli. Hallva fejem fölött a semmivel össze nem téveszthető celofán csomagolás szakadását, ha lehet, még hálásabban, még mélyebbre engedem torkom felé. Úgyis cél részemről is, hogyha már egyszer ilyen remekül egymásba gabalyodtunk, ne csak én élhessek meg minél több, nagyobb és gyorsabban elért, sokáig habzsolható gyönyört. Még segítenék is neki felölteni a vékony gumit, de nincs alkalmam rá, jelentős rutinja van ebben velem szemben. Újra hanyatt fordít, s én pedig megérezhetem a sikamlós érdességet ott, ahol eddig az ujjai játszadoztak.
Farkasom mászik rám és tesz magáévá elsőként, egyértelműen úgy, mint aki sikerrel vadászott le. Nem tagadom, így történt. Én pedig, az ártatlan bárányka, megadón simulok alá, ölelem lábam közé... Az első pár lökésnél legalábbis. Majd lábaimmal ösztökélve húzom egyre gyorsabban és mélyebben magamba, körmeim hátát szántják, ajkaim pedig fülét megtalálva ugyanolyan mocskosan szólnak hozzá két-két nyögéssel vegyes sóhaj közt, ahogy előzőleg az oroszlán beszélt velem:
- Élvezz egyet nagyfiú. Hagyj belőlem egy falatot a többieknek is. Ha ügyes vagy, még sorra kerülhetsz újra.

+18

18+

Az este összessége, s az egyre inkább elharapózó események, az intenzív stimuláció, a nyakamba- és a többi ágyon lihegő, nyögő kéjencek közelsége, a bőrömet borító harapások, melyeknek minden bizonnyal nyoma is marad majd, egyre inkább kihozzák belőlem a szajhát, így mikor megérzem, hogy a farkas közeledik, újabb élvhajhász, dicséretnek is beillő mondat szalad ki a számon.
- Jó fiú...
Ahogy az utolsó, már önkéntelen rándulások vonulnak végig testén, lábaimmal teljesen magamba húzom, s lassú, ám annál határozottabb hintába kezdek csípőmmel, hogy minél mélyebben érezzem magamban összehúzódásait, egyúttal ha lehet, kicsit tovább fokozva számára is az érzést. Ha maradna még néhány mozdulatig, talán a tetőfokára hágott gerjedelmének tudata miatt ismét képes lennék én is rá, de az eddig minden jóból kimaradó leopárd magára húz, a csengettyűs nyakörvnél fogva. Ezt a kis ajándékot biztosan meg is tartom majd, hogy az itteni játékok pajkos-cicás része legyen. Kellemesen tompa csilingelése minden lökésnél afféle szeánsszá alakítja az együttlétet.
Mozdulok a sárga nagymacskával együtt, most én támaszkodom meg teste két oldalánál, ahogy az előbb a farkas is magasodott fölém. Puhán a nyakába harapok, nyomok néhány csókot mellkasára és hasára, majd az ölébe ülök, magamba igazítom. Lassan emelkedem és süllyedek rajta párszor, bár a nedvesítéssel úgysincs gond. Aztán mélyen beleülök, kissé hátradőlve hintáztatom rajta csípőm, hogy csak aprókat mozduljon ki-be. Kutatom a pillantását, kezeit mellemre húzom, majd jobbját combom közé, hogy hüvelykujjával masszírozzon. Mikor a beavatásnál rajta volt a sor, hamar megértette a célzást, így most sem kételkedem ebben.
Hamarosan ismét egy méretes hímtag kerül látómezőmbe, gazdája pedig hajamba túr, és megpiszkálja fülecskémet. Úgy tűnik, kedvére valót kaphatott előzőleg, ha most is így közelít, nekem pedig nem sok ellenvetésem van.
- Hiányoztál bizony. - dorombolom az elém magasodó medvének, és erőset szívok a számba dugott, vastag ujján. A vadmacska pillantásával nézek fel rá, kihívó szavaira félmosolyt villantok, még mindig szívva húzom el fejem, hogy az ujj cuppanva csússzon ki ajkaim közül. Még mindig pillantásába mélyesztve az enyémet, ajkaimon körbefuttatom a nyelvem hegyét, majd kitátom a szám, hogy betömhesse. Nem tagadhatom, az újabb helyzet újra felkorbácsolja harcias kedvem, így ha kiszolgálja magát, nagyon lelkesen fogok egyszerre dolgozni rajta és a leopárdon is, együtt mozdulva rajtuk. Ha a nagymacska kezei ügyesek, akkor talán a következő csillagszóró sincs már messze...

+18

18+

A farok köré termett édes kis ajkaim... Tetszik az újfent pornófilmes kifejezés, nem hagyja csitulni a tüzet, a lelkesedést, amit ébresztettek bennem itt ma este - főleg az újabb jól elhelyezett nyakba harapással és a farkincám megigazításával. Hirtelen kicsit azt is hiszem, hogy rögtön megkapom a hármas felállást, amire az előbb ráböktem az étlapon, de a jelek szerint egyelőre még kivárják a megfelelő pillanatot. Amikor már tényleg mindenre is vágyom, mikor minden egyéb felállást is végigkóstoltattak velem már, gondolom.
Kuncogva mosolyodom el medvém szavain, s ahogy várom, hogy farka számba nyomakodjon, incselkedőn nyelvet is öltök és azzal is eljátszom, hogy csalogatóbbnak érezze a szituációt.
El nem tudnám mondani, mennyire bezsongok annak gondolatától is, hogy most egyszerre ketten töltenek ki, nemsoká talán tényleg hárman is... Ezt, azt hiszem, valamilyen titkos, még magam előtt sem felvállalt vággyal mindig ki akartam próbálni.
Nem is csalódom a dologban. A leopárd is mozog alattam, és játszik az érzékeny ponttal, ami tökéletesen megfelel egyelőre, míg felveszem a helyzet fonalát - egyelőre a medvének sem adom át a gyeplőt, bár úgy markol tarkómra, hogy kétségem nincs arról, hogy szeretne megint teljes szabad kezet kapni.
A lassú ringatózás viszont a része kell legyen, hiszen bármennyire is kezdem otthon érezni magam ezen a terepen, profi azért természetesen még mindig nem vagyok. Ahhoz kelleni fog még néhány hasonló alkalom, akár ugyanezzel az öttel, vagy ahányat kedvencnek választok. Még mindig elég nagy a verseny köztük.
Szóval, a lassabb, ringatózó mozgás közben igyekszem felvenni hármunk ritmusát - vagyis most elsősorban a sajátomat, ahogy nekem lesz kényelmes és kellemes őket ellátni. A ringatózás azonban, ahogy a tudatos mocorgás helyét újra átveszik az érzések, egyre inkább változik megint szenvedélyessé, méllyé mindkét oldalról. Pár rövid perc múltán, mikor újra tombolni kezd bennem a csillapítani való vágy, a nagymacska kezeit csípőmre húzom, hogy akár kedvére elvadulhasson, ölemben ezzel együtt magam folytatom a játékot, szabad kezemmel pedig a medve méretes farkán dolgozom, hogy adott helyzetben szünetet tarthassak. Továbbra sem vinne rá a lélek, hogy megsértsem legérzékenyebb részét, kiejtsem a játékból, és elvegyem a kedvét a kicsi számtól.