to Melody

I've been cheated by you since I don't know when.

Idegesen jár a lábam, folyamatosan rázva miközben az ágyam szélén ülök és már a harmincnegyedik alkalommal emelem a fülemhez a telefonomat, hogy újra és újra ugyanazt a választ kapjam a készüléktől..
-A hívott szám jelenleg nem kapcsolható.-és már repül is keresztül a szobán lekoppanva az egyik szekrény oldaláról mielőtt a földön csattan. A képernyőt védő üvegfólia már szilánkokban le is pergett, mert jobb híján a telefonon vezettem le a feszültséget. Hol a geciben van Mel? Már megfájdult a fejem, már szívtam, sőt még ittam is valamennyit a megkönnyebbülést hajszolva, remélve, hogy valami majd enyhít az idegességemen, de csak egyre jobban elveszítettem az önuralmam ahogy telt az idő.
Arcomat a tenyerembe temetve fújom ki élesen a levegőt, miközben már azon gondolkozom, hogy nekiindulok a városnak, hogy megkeressem. Az utolsó, amit tudok, hogy táncpróbára ment, azóta viszont már rég meg kellett volna érkeznie, hacsak valaki nem tartja fel. Az őrületbe kerget a tudat, hogy valaki az én barátnőmhöz ér, emiatt pedig egyre élénkebb képek jelennek meg a lelki szemeim előtt, hogy az a rohadék partnere, Brian, mégis mi a francot művelhet vele, amivel ennyire le tudja kötni. Ezek dugnak... biztos vagyok benne. A telefonom példáját hamarosan követi egy csomó dolog, ami éppen a kezem ügyébe kerül, amint sikerült gyakorlatilag kirobbannom az ülő helyzetből és egy rögtönzött, idegi alapú szoba átrendezésbe kezdtem.
Szinte fújtatok, amikor végre megállok azt keresve, hogy mit basszak ki az ablakon, a szokatlan csendben pedig hallom ahogyan fordul a kulcs a bejárati ajtó zárjában. Hirtelen eszmélek fel megindulva kifelé a szobámból, mert azt már biztosan nem bírom megvárni, hogy még ezt a rövid utat is megtegye.
A többiek nincsenek itthon, elmentek bulizni, amiben én ma nem kívántam részt venni, mert jobban vágytam egy csendes estére Mel-lel, ami gyakorlatilag akkor ment füstbe, amikor a várt érkezési idejétől fél órával később először hívtam és nem csöngött ki. Kikapcsolta? Lemerült? A faszomat sem érdekli, de hogy nem tudtam utolérni az biztos.
-Hol a faszomban voltál? Minek van telefonod, baszd meg?-esek neki verbálisan szinte azonnal ahogyan bezárta maga mögött az ajtót. Tisztes távolságra állok meg tőle, annak ellenére, hogy sosem emelnék kezet rá, előbb ugranék ki az ablakon idegességemben. Ez inkább annak szól, hogy kurvára nem akarom, hogy a közelemben legyen.
-Jó volt? Rendesen megdugott?-fel sem vezetem neki a vádakat és az elmúlt nem is tudom hány órában kibontakozó és kiforró agymenésemet, hanem beledobom a közepébe. Ebben az állapotban nem is tudom, hogy meg tud-e még győzni arról, hogy alaptalanul vádaskodok, ide már lehet, hogy az Atyaúristen is kevés lenne ellenem.

So I made up my mind, it must come to an end.

Nem mondom, hogy nem érzem a testem összes izmát. Még olyan helyen is fáj, ahol nem is sejtettem, hogy van ott izom, de a foglalkozás elérte a célját, sikerült a koreográfiát szinte tökéletesre fejleszteni az este végére. Ugyan kicsit elhúzódott így a próba és nem tudtam jelezni Levnek, hogy csúszok valamennyit, mert a telefonom időközben úgy látszik, beadta az unalmast. Hiába nyomkodom a fél metróúton hazafelé próbálva életet lehelni belé, nem reagál semmire. Mindegy, remélhetőleg csak lemerült, bár ez nem segít a tényen, hogy valószínű Levi már keresett és biztos nem túl nyugodt, hogy nem ért el, de majd valahogy kiengesztelem. Valahogy úgyis, bár az utóbbi időben tud meglepetést okozni és sokszor nem tudom hova tenni a viselkedését. Valami baja van, ez nyilvánvaló, de nem mond semmit, hiába is faggatom róla, tereli a témát és elég könnyen meg tud bolondítani, ha arról van szó, nem kell túlzottan megerőltetnie magát. Ettől függetlenül idegesít és veszekszünk is többet, mint a normális, legalábbis szerintem ez már több, mint ami a normális kategóriába sorolható.
Amint kijöttem az aluljáróból rágyújtok, miközben sietős léptekkel igyekszem hozzá hazafelé. Az egyik kukából hangos nyávogással ugrik ki két macska, amire én is legalább egy métert közelítek az úttest felé hirtelen egy hosszabb káromkodást elmormogva az orrom alatt. A ház ajtajánál aztán elnyomom a csikket és nem húzva tovább az időt megyek be, a lakás ajtajánál kicsit szarakodok a zárral, mert akad, pedig próbálok halk lenni, ki tudja, alszik-e már valaki, bár gondolom, nem, nem az a fajta társaság ez. Mindegy, azért nem csapok nagy zajt. Mikor azonban belépek és becsukom magam mögött az ajtót, rögtön szembe találom magam Levivel és köszönnék, de megelőz, mielőtt szóra nyitnám a szám. Hát ezért nem kellett volna halknak lennem...
- Lemerült – mondok először csak ennyit, mert pislogni is alig van érkezésem. Az arcára van írva, hogy rohadt ideges, amit most nem tudok hova tenni. Oké, késtem valamennyit -azt nem tudom mennyit, mert az időérzékem tánc közben a múlté és ugye a telóm is kuka- és nem ért el, de attól nem kellene ennyire kikészülni. – Vagy tönkrement, nem tudom. Tudod jól, hogy próbáltam, hol máshol lettem volna? – ráncolom a homlokom, miközben leejtem a vállamról a sporttáskát pár lépéssel beljebb révedve.
A következő kérdésére viszont elkerekednek a szemeim és pár pillanatig nem tudom, hogy jól hallottam-e, mit kérdezett.
- Mi? – hökkenek meg, hisz tényleg nem értem, ezt honnan a jó égből szedte? A kérdésre a hirtelen felindultságból kedvem lenne rávágni, hogy „kösz a kérdést, jó volt”, de egyelőre visszafogom magam. – Te hallod magad úgy egyébként? – csattanok fel most már én is kicsit hangosabban. Mi a francról beszél? Oké, voltak néha neki olyan megszólalásai, amiből kiderült, hogy tud féltékeny lenni, ha úgy adódik, de minden alkalommal hamar eloszlattam a tévhiteket, ám ez azért engem is arcon vág. Kicsit közelebb megyek hozzá, de nem egészen, mert most egy cseppet megrökönyödtem én is attól, amit a fejemhez vágott.  
- Mi a franc bajod van, túl sokat szívtál, hogy téveszméket gyártasz? – kérdezem, mikor a szemébe nézek, mert látom rajta, hogy nem tiszta, de az még hagyján, csak ne mondana ekkora orbitális baromságokat! Nem tudom, mi a fene ütött belé tényleg, de ha ezt így folytatja, ennek rohadtul nem lesz jó vége...

to Melody

I've been cheated by you since I don't know when.

A fű miatt a percek óráknak tűnnek... vagy az órák perceknek? Teljesen elvette az időérzékemet a dühöm és a szívás, de muszáj voltam már valamihez nyúlni, mert úgy éreztem, hogy egyszerűen összeomlok. Iszonyúan érzem magam és mivel nem tudom csillapítani se a fájdalmam, a kétségbeesésem, a félelmeim, de még a féltékenységemet sem, így egyszerűen kicsúszik a kezemből az irányítás és kontrollálhatatlanná válnak az érzelmeim, ami minden kibaszott perccel egyre csak fokozódik. Mel borzasztóan sokszor esik áldozatául a pánikroham szerű ingadozásaimnak, amiket jobb lehetőség hiányában egyszerűen a dühömmel és a türelmetlenségemmel palástolok. Nem tudom miért jobb forgatókönyv az a fejemben, hogy inkább vagyok ideges mint összetört. Nem akarom, hogy gyengének lásson... se ő, se Red. A legjobb barátomnál végigasszisztáltam az egészet a testvérével, Mel pedig már az apja miatt ezt átélte. Mégis hogyan kérhetném a segítségüket ebben?
Magamból teljesen kikelve robbanok rá, amint a hosszas, vagy legalábbis annak tűnő, várakozás után megérkezik. Sosem estem még így neki, ilyen váratlanul... máskor legalább felvezetem neki, hogy nagyjából mi indította el a mókavonatot a fejemben, de most... most semmi ilyen nincs csak nekifeszülök a szavaimmal, hogy hova lett a "szia" azt már ne is kérdezze inkább senki sem tőlem.
-Lemerült?-szaladnak feljebb a szemöldökeim ezzel még jobban összeráncolva a homlokomat. Hát ennyire fos világban élünk, hogy nem gyártanak töltőket a telefonokhoz? Nekem aztán ne magyarázza, hogy nem volt senkinek sem a táskájában egy. Azt a részt már szinte be sem tudom fogadni, hogy esetleg tönkrement a készülék.
-Meg ne próbáld nekem beadni, hogy ilyen geci sokáig tart egy nyüves próba.-hördülök rá ismételten, annak ellenére, hogy lövésem sincs, hogy hány óra lehet pontosan, de ez már azt hiszem az idegrendszeremnek teljesen irreleváns. Máskor nem ilyenkor szokott megérkezni.. ennyi.
Máskor segíteni szokott, hogy Mel képes felvenni ellenem a kesztyűt, mert ha eltalálja a megfelelő mennyiségű indulatot, akkor azzal el tudja érni, hogy befogjam a számat, de ez nem az az este..
-Igen, a kurva életbe, ÉN hallom magamat és te hallasz engem? Vagy válaszolni már geci nagy luxus?-a hangom csöpög a féltékenységtől, és a dühtől. Ahogy közelebb jön hozzám a lábam földbe gyökerezik és csak az állkapcsomat megfeszítve keresik a szemeim rajta az árulkodó nyomokat... bármit, ami megerősíthetné a gyanúmat, de azon kívül, hogy fáradtnak tűnik nem látok rajta mást... de biztos, hogy csak a tánctól ilyen kimerült?
Kérdésére a tekintetem az övébe akaszkodik és le is zárom a köztünk lévő távolságot, valósággal az arcába mászok és az orrom szinte érinti az övét. A pupilláim kitágulva, a fehér rész pedig biztosan bevérzett a szívástól... már túl sokszor látott így, hogy ne ismerje fel mennyire dolgozik bennem a fű és a lazulás helyett a lehető legrosszabbat hozza ki belőlem.
-Valóban téveszmék lennének, hah? Akkor mondd el nekem, hogy mi a faszomért lógsz azzal a köcsöggel ilyen sokáig? Én már nem vagyok elég jó neked, hogy időben hazagyere hozzám, mi? A kis buzi hozzád ért, ugye? Ne hazudj nekem! Tudom, hogy ti ketten nem csak táncoltok.-hogy honnan jött ez a szent meggyőződésem? Borzasztó jó kérdés, de olyan erővel kapaszkodott ebbe a gondolatba az agyam, mintha az életem múlott volna rajta.

So I made up my mind, it must come to an end.

Lemerült. Tényleg. Vagy tudja a jó ég, de nyilván nem kikapcsoltam. Várjunk, most azt hiszi, kikapcsoltam?
Nem értem, hogy miért van ennyire kiakadva, ennyit csúsztam volna? Szememmel az órát keresem, hogy most már csak úgy kíváncsiságból ránézzek, akkor látom, hogy tizenegy óra van, azaz két órával később értem ide, mint ígértem. Ihj. Oké, nem fél óra, rendben van. De akkor sem kell totálisan megőrülni emiatt. Próba közben nem is néztem a mobilomra, csak mikor végeztünk, akkor meg már halott volt és indultam is haza, nem kezdtem el még tölteni is azt a szart. A kérdésre széttárt karokkal bólintok.
- Márpedig eddig tartott. Nem ez az első példa erre. – Korábban is volt már, hogy elhúzódott, de nem értem, miért kételkedik ebben ennyire. Eddig nem volt probléma a bizalommal kettőnk között azon kívül, hogy persze akadtak alkalmak, amikor megbirizgálta valaki a féltékenységünk tűrőhatárát, de nem volt vészes.
A vádaskodása váratlanul ér, elég hirtelen dob a mélyvízbe és persze semmi alapja nincs annak, amit mond. Mégis honnan a jó istenből szed ilyet, hogy én és Brian a táncon kívül bármi mást csinálunk egymással?
- Igen, geci nagy luxus, mert hülye kérdésre nem tudok normális választ adni, Lev! Mit akarsz hallani? – fúrom a tekintetem az övébe, ahogy közelebb léptem hozzá. Most már az én szemeim is szikrákat szórnak, hiszen sikeresen felcseszte az agyam nettó kettő perc alatt annyira, hogy valamit mindjárt én is földhöz vágok. Utálom ezt a kurva füvet is, mikor több van benne a kelleténél, teljesen megőrül tőle. A várakozásban valószínűleg nem tudott már máshoz nyúlni. Nem ám fogta volna magát inkább és eljött volna a próbateremhez... nem. Ez így sokkal egyszerűbb volt. Kezd elegem lenni ebből az állandó hangulatingadozásból, amit az utóbbi időben produkál, bár inkább az a baj, hogy nem tudom hová tenni. Teljesen kifordult magából és hiába keresem a mögöttes tartalmát a viselkedésének.
Észrevehetően kémlel, amitől megingatom a fejem és egy halk nevetést hallatok kínomban. Komolyan nem hiszem el ezt az egészet.
A vádak, amiket a fejemhez vág, egyre inkább eltávolítanak tőle, jelenleg nem hogy nem érzem azt a kötődést és szerelmet, amit kellene, hanem egyenesen szánalomba és ridegségbe csapnak át az érzéseim az irányába, ami szerintem az összes eddigi felgyülemlett problémánk együttesének is köszönhetünk. Az utolsó mondata aztán tényleg kiveri a biztosítékot nálam is és a jobb tenyerem hangosat csattan az arcán. Egyszerre szeretném ezzel észhez téríteni is, de ha valamit, ezt most tényleg megérdemelte.
- Jobban is tettem volna, ha nem jövök át hozzád, mert totál idióta vagy. Mi a szart képzelsz magadról? – A hangomban hallható a feszültség és a csalódottság, de nem kiabálok, próbálom magam egy kicsit csendre inteni, na meg a torkomban gyűlő gombóc sem engedi, hogy kieresszem rendesen a hangom. A mellkasánál lökök egyet rajta, hogy eltávolodjon tőlem, majd ki is kerülöm. Nagyot nyelek és komolyan azon vagyok, hogy most azonnal itt hagyom a francba, de a bennem növekvő düh csak nem engedi, hogy szó nélkül lelépjek innen.  – Ha legalább lenne alapja annak, amit mondasz, de csak üres szavakkal vagdalózol, Levi! Inkább keresd meg magadban a hibát, ne azon agyalj naphosszat, hogy én mi a faszt rontok el, jó? Vagy küldetésednek érzed, hogy teljesen elmarj magad mellől? Mert akkor gratulálok, nagyon jó úton haladsz! – Kezem erősen rámarkol a konyhaasztalra, hátha sikerül ott levezetnem a stresszt, de most már közel sem vagyok csendes, még szerencse, hogy nincsenek itthon a többiek. Vagy csak meghúzták magukat a szobáikban a jelenetre, nem tudom, de igazából nem is érdekel. Kezd elegem lenni mindenből, de abban biztos vagyok, ha most nem kér bocsánatot, vissza sem nézek, miután rácsaptam az ajtót.

to Melody

I've been cheated by you since I don't know when.

Horkantva húzom fel az orromat egy ideges nevetésbe. Pontosan tudom, hogy nem az első... minden ilyen alkalommal megfordult a fejemben, hogy miért húzódnak el ennyire a próbái, de ma jött el a napja annak, hogy nem maradt lelki erőm arra, hogy felülemelkedjek saját bizonytalanságomon és ezt ne rajta verjem le.
Hogy mit akarok hallani?
-Mondjuk azt, baszd meg, hogy az a harisnyás kis köcsög nem baszott meg, mert érdekes.. mást sem hallok csak értetlenkedést, meg visszakérdezést, de tagadást azt egy picsányit sem.-tovább zúgok gyakorlatilag most már az eszemet vesztve, a kezemmel hevesen gesztikulálva magyarázok neki. Teljesen be vagyok állva és valamennyit ittam is, így pedig minden megmaradt józan eszemnek búcsút inthettem és úgy próbáltam sarokba szorítani Melodyt a vádaimmal ahogy csak bírtam. Nem is tudom, hogy ebben az állapotban mit tennék ha most beismerné hűtlenségét, de azt tudnám tippelni, hogy a táncpartnere nem élné meg a reggelt.
Undorral tölt el az egész helyzet, nevetése pedig rátesz még egy lapáttal és kikerekedett szemekkel grimaszolok egyet az arcába mielőtt bevinném a kegyelemdöfést, azzal, hogy közlöm vele teljes mértékig tisztában vagyok azzal, hogy mit művelnek ők ketten. Ahelyett, hogy ezzel elérném, hogy beismerje a dolgokat teljesen váratlanul és felkészületlenül akkora pofonba nézek bele, hogy tennem kell egy lépést oldalra a lendületétől. A faszomat.
Úgy sikerült becsengetnie a fülemet, hogy nem is vagyok benne teljesen biztos, hogy mit mondott, akkor tisztulok egyet amikor még meg is lök, hogy engem kényszerítsen arra, hogy kikerüljek az útjából.
Vennem kell néhány mélyebb lélegzetet, hogy ne nyúljak utána, hiszen szánt szándékkal ugyan nem bántanám, de abban már én is kételkedem, hogy be tudnám lőni mennyire foghatok rá például a csuklójára, hogy visszarántsam magamhoz.
Ha tisztább lennék most tennék hátra néhány lépést, teret adva mindkettőnknek és valószínűleg leeresztenék. A vádaskodása, hogy most még én vagyok a rossz berakja a kapukulcsot az agyamba és fordít egyet a záron elvágva minden lehetőséget arra, hogy innen visszavonulót fújjak. Csend lesz... nem sok csupán néhány másodpercnyi,  de a fejem zúgásától olyan mintha a metrón utaznék megállás nélkül. Megmozdulok... bassza meg... mennyire nem kellene, de megmozdulok. Az erek kidagadnak a halántékomon és vörös köd telepszik az agyamra. Mögé lépek és az ujjaim a szőke tincsek közé kúsznak, hogy azoknál fogva húzzam félre a fejét, hogy a nyakához férjek miközben a másik kezem a derekánál öleli körbe elvágva a menekülési lehetőségeit. A légzésem elnehezedik miközben a füle mögé támasztom az arcomat.
-Ki ne találd már, hogy én vagyok a hibás!-fújtatok a fülébe, miközben tudom, hogy el kellene engednem, mert ez így most rohadt nagy baj.-Tudod mi fáj a legjobban?..... Hogy pont egy ilyen ribancot kellett megszeretnem. Elég lett volna, ha én is csak megduglak, mert úgy tűnik azt bárkinek megengeded. A faszomnak hordtalak randizni..-és végre hátrébb bírok lépni levéve róla a kezeimet, amik enyhén remegnek. A falnak támasztom a hátamat egy kis támogatásért, mert azt hiszem ezzel a csodálatos kirohanással sikerült túljutnom a tetőponton és indulok lefelé a rosszullétbe.

So I made up my mind, it must come to an end.

Nem tudom, hogy jutottunk el ide. Mármint rendben, voltak jelei annak, hogy valami nem oké, mert mostanában sokkal többször kaptam a szart a nyakamba tőle, mint az még a normális kategóriába sorolható lett volna, ha egyáltalán van ilyen, de... ezzel a vádaskodással az őrületbe kerget pillanatok alatt.
A halántékom masszírozom, amint levettem róla a tekintetem, közben pedig a szavak lassan el is jutnak az agyamig.
- Jézusom. Hiába is mondanék bármit, mert el sem jutnak a szavaim hozzád! – Teljes mértékig el van borulva az agya és ezen a ponton nem lehet már beszélni vele, minek tépjem a számat? – Nem feküdtem le vele – teszek egy próbát, hogy ne az legyen tényleg, hogy nem tagadtam le semmit. Szeretem Levit, eszembe sincs másfelé kacsintgatni, nem tudom, mit gondol. Brian valószínűleg nem bánná, ha nem így lenne, mert bókot azt szór bőven és érezhetően akarna valamit, de baszki, nem. Nekem eszemben sincs mással múlatni az időt. Most viszont egy kicsit úgy érzem, nem vagyunk jó helyen. Kezd éket verni Levivel közénk ez a konfliktus meg a megelőző jó pár alkalom, mikor összekaptunk és habár sokszor sikerült a jó mederbe terelni a végén a dolgokat, most egyszerűen nem érzem úgy, hogy ebből lenne kiút.
Mikor már kezd zsongani a fejem a sok szarságtól, amit hozzám vág és még azt is állítja, hogy tudja, hogy történt köztünk bármi is Briannel, gondolkodás nélkül jár el a kezem. Nem szándékoztam megpofozni, de olyan szinten felidegesít ezzel az egésszel, hogy képtelen vagyok az indulataimon, a dühömön uralkodni. Arrébb lököm, hogy egy kis távolságot varázsoljak kettőnk közé, hátha azzal egy kicsit lenyugszik ő is és én is, de gondolom a szavaim csak még jobban felkorbácsolják a dühét, pedig az igazságról beszélek. Jobban mondva üvöltök, mert most már sokkal magasabb a hangerőm. Ahogy aztán abbahagyom, pár másodpercig csend lesz, szinte a légy zümmögését is hallani lehet. Na. Talán végre észhez tért? Oldalra fordítom a fejem, hátra sandítva, hogy most mégis mi a helyzet, de mire ez megtörténik, már mögöttem is terem. Felszisszenek, ahogy a hajamba markol, pár pillanatig nem tudom, mik a tervei, de ha ezek után megpróbálja bevetni a békülős szex ütőkártyát, esküszöm falnak megyek.
Ám hamar kiderül, hogy a szavaim célba találtak nála és csak újabb bántó fröcsögés hallatszik majd a szájából.
- Engedj el, baszd meg – morranok fel a mondata közepén, meg sem várva, hogy befejezze, amit éppen hajt, mert úgy érzem, mindjárt itt helyben összeomlok. Minden szava beleég az agyamba, undorító az egész helyzet, ami kialakult, amit jobban mondva Levi kialakított. Nem tudom, hogy mennyit gondol komolyan abból, amit mond, vagy már csak tényleg úgy van vele, hogy mindegy mit, csak fájjon nekem is amennyire lehet. Olyan düh van bennem jelenleg, hogy ez az érzés minden más korábbi érzelmet felülír. A földig aláz a szavaival, mit sem törődve azzal, hogy mit okoz ezzel...
Mikor végre leveszi rólam a kezét és hátrébb lép, nem habozok én sem sokáig, rá sem nézve indulok meg gyorsléptekben a bejárati ajtó felé, menet közben összeszedve a táskám.
- Rohadj meg Levi, én ezt befejeztem – szűröm a fogaim közt, de úgy, hogy hallhassa, mit mondok. Fél szemmel rápillantok, mikor a falnak támaszkodik, hogy rendben lesz-e, de volt már ilyen állapotban és nem halt bele, úgyhogy remélhetőleg most sem fog. – Menj, aztán dugj meg minden jöttment nőt, akikkel nem kell törődni meg akiknek a lelkén át lehet gázolni minden következmény nélkül. Az neked úgyis olyan kurva jól megy! – ordítom az ajtóból hevesen gesztikulálva, aztán két pillanat alatt már ott sem vagyok, magam mögött hangosan becsapva az ajtót. Üvölteni tudnék ettől a szívfacsaró érzéstől, ami a hatalmába kerít, de mire kiérek az utcára, a dühöm felváltja a fájdalom, ami most érzem, nem két napig lesz jelen...