Itt állok egy ruhabolt előtt, s a kirakatát nézem, hogy milyen női ruhákat lehet itt találni. Eszembe jut a jelenleg ruhatáram, hogy a legtöbbjét tíz éve hordom már. Itt lenne az idő, hogy felfrissítsem. Nagy nehezen eldöntöm, hogy végül bemegyek és keresek valamit, ami jó. Odabenn szinte arcon csap az a változatosság, amit a szemem előtt látok és tapasztalok. Elindulok a sorok között,s szemem hol a bal oldali sort nézi, hol pedig a másikét. Néha megállok, hogy egy-egy érdekesnek tűnő ruhát megnézzek, s kezemmel érintsem magát az anyagot. Bele vagyok merülve ebbe a feladatba, így az egyik pillanatról a másikra nekiütközök valakinek. Érzékelem, hogy amerre mozdultam volna, arra nem kellett volna lennie senkinek és semminek. Odafordítom a tekintetem, mikor megpillantok egy nagyon érdekes hajú nőt. Kicsit meglep, s csak csupán pár másodperccel később nyitom az ajkaim. - Bocsáss meg, nem akartam neked menni. - kérek elnézést tőle, s csak most látom őt teljes valójában. Vad kinézete van, ami például én sosem voltam életemben. - Tudod tanácstalan vagyok, mert ma estére keresnék öltözetet a bulira. - jó, voltam fiatalabb koromban bulin. Azonban így 30 éves fejjel fogalmam sincs, hogy mi a mai trend a fiataloknál, meg úgy a bulizás kultúrája mennyire változott meg. Olyan számomra az egész, mintha egy nagyon sötét szobában tapogatóznék a villany kapcsolója után. Ezen gondolatok között jövök rá, hogy nem mutatkoztam még be neki, így az elmaradásomat pótolom. - Matilda, de hívhatsz Matinak, Tildának és Szépségemnek. - sorolom fel a lehetőségeket, miközben a kezem nyújtom üdvözlésre. Ha megvan a kézfogás, akkor természetesen elengedem az ő kezét, majd körülnézek. - Hatalmas ez a bolt, attól félek itt fogok sátrat verni és aludni az üzletben. - mosolygok bájosan. Amit jelenleg viselek az egy női öltöny, nadrággal és fehér inggel. Lábamon cipő. Így belegondolva, fogalmam sincs, hogy miért nem jöttem könnyedebb öltözetben? Most már mindegy!
Végre hétvége volt, nem kellett a munkatársakkal jó pofozni ki nem állhattam a hülyéket. De melóban kénytelen voltam. Mind azt hiszi, milyen fasza gyerekek meg, hogy én képtelen vagyok tartani velük a lépést mert csaj vagyok. De úgy is rá fognak jönni, hogy velem nem érdemes kekeckedniük, nagy pofára esés lesz nekik a vége úgy is, úgy, hogy nem is idegesítem magam az idiótákkal, hisz úgy is olyanok mint a buszok. Tíz perc múlva ott a következő. Az egyik fülemben fülhallgatóban bömbölt a zene miközben, egy ruhaboltban mászkáltam. Nem gondoltam, hogy veszek is valamit, hisz nem voltak különösebb terveim, de sose lehet tudni, mi jön épp velünk szembe nem? Amúgy is vannak amik jó ötleteket adnak, így csak a saját ízlésemre kell alakítanom őket. A sorok között, haladva éreztem, hogy többen megbámultak, a kék hajam miatt, de nem tudott érdekelni. Ez már oda haza is így ment, és egész kölyök korom óta. Tizennégy vagy tizenöt lehettem mikor bekattantam, és befestettem a hajamat kékre? Hogy én utána mit kaptam anyámtól és a nagyanyámtól. Faterék meg jót röhögtek és rám hagyták a dolgot. Ők úgy voltak vele, hogy majd kinövöm a hülyeségeimet. Háááát. Harmincegy évesen még mindig nem nőttem ki úgy látszik. Majd ahogy egy új sorba léptem és haladtam a ruhákat figyelve, megakadt a szemem egy fekete felsőn amit leakasztottam, hogy jobban szemügyre vegyem mikor valaki nekem jött. Kíváncsian felvont szemöldökkel fordultam felé, és egyből bocsánatot is kért. – Ugyan semmi baj, én sem figyeltem. Bár hátul még nincs szemem. – Válaszolom nyugodtan, és hallgatom őt. Látszott is, hogy tanácstalan volt nem is kicsit. – Nos ez látszik rajtad – válaszoltam egy félmosollyal. – A bulitól is függ miféle helyre mész? Motoros találkozó? Valamilyen koncert? Disco, vagy házibuli? Vagy csak egy egyszerű beülünk a kocsmába és iszunk néhányat kategória? Ezt után egyszerűbb ruhát választanod. A divat meg én úgy vagyok vele, hogy nem meghatározó tényező. Évről évre változik, nem vagyok képes követni. – Vonok vállat, elvégre én inkább a saját stílusomat követem. Mit nekem divat. Majd bemutatkozott. Nos, el volt eresztve becenevekkel rendesen még válogathattam is. – Örvendek Szépségem – vigyorodtam el. – Én Blue vagyok – fogadom el a baráti jobbot. – Vagy is, hogy Annamária Rutkay, de ezt nehezen tudják általában kimondani. – Teszem hozzá mosolyogva. Majd körbe pillantottam a boltban. Tényleg nagy volt, de azért ennyire csak nem lehetett elveszve. – Mi lenne, ha ezen segítenék? Mondjuk, hogy őszinte legyek ez a hivatali stílus semmiképp nem illik hozzád. Lazábbra is vehetnéd a stílust. – Teszem hozzá, hisz tényleg nagyon hivatalos volt akár egy bankár. Én meg mellette valami huligánnak néztem ki a szakadt fekete farmerban a kék haspólóban és bőrkabáttal. Valamint a húszsoros fekete acélbetétes bakancsot ne is említsük. Az orra kék festékkel volt lefújva valamint a külső oldalán négy krómozott csat volt. A kabátomat is össze kentem némi kék festékkel a vállát meg szegecsekkel dekoráltam ki. – Nos? Segítsek esetleg? – Ajánlottam neki.
Kezdőlap
