Vagány, brutális és kemény nő. Nem bátor hanem vakmerő. Akkor is jár a szája, mikor nem kéne, és ez néha bejön néha nem. Imád zenélni és motorozni, lételeme a különböző motoros találkozók és a koncertek. Ő maga is gitározik, valamint énekel. Ha nem is keresi a bajt az biztosan megtalálja. Kevés olyan csontja van ami ne tört volna el a motorral való bukások során. Nem egy vasat lezúzott már. Rengeteg zenekart ismer, hisz hobbiból hangszereket erősítőket és hasonlókat javít. Nem egy zenekarhoz csapódott már oda a turnéjuk során és segített nekik. Szeme zöld és igéző is lehetne, ha az esetek kilencven százalékában nem a közöny és az unalom jellemezné pillantásait az utóbbi időben. Haja a lapockájáig ér és gyakran változtatja a színét. A fehér a kék és a lila különböző árnyalataiban tündököl. Olyan 173 cm magas kecses és nőies, elsőre nem is látszik rajta hivatása. Hajlékony, erős és gyors kondíciója kiváló, és aki bele köt könnyen pórul járhat.

Mondd hol van a szó, amit nem mondtam el. Amit érzek belül, egy egyszerű, tiszta, őszinte szó.
Üvöltött a telefonból a zene miközben a lassan lemenőben lévő napot figyeltem a motornak dőlve miközben egy füstölgő cigaretta lógott a számban. Már pár napja úton voltam és kezdtem nagyon unni a semmi közepén való száguldást. Az elején még izgalmasnak találtam én is, de lelkesedésem kezdett alább hagyni.
– Blue, ideje lenne indulni. Estig jó lenne elérni Amarillot – hallottaa a hangot, majd mikor a hang irányába pillantottam ahol egy magas vékony fiú állt alig lehetett tizennyolc éves. Zöld szemei és kócos szőke haja volt. Motoros felszerelés volt rajta és izgatottan vigyorgott. – Gyerünk már megszállunk valahol együnk és igyunk valamit tesó. Mihamarabb érjük el az út végét, aztán irány New York. – Tette hozzá izgatottan. Csak nagyot sóhajtottam ahogy kikapcsoltam a telefonon a zenét, majd felkeltem a motorról.
– Balu veled csak a baj van. Hogy lehetsz folyton ilyen lelkes? – Kérdeztem ahogy ledobtam a cigit majd ráléptem, de választ már nem kaptam mire ismét körbe pillantottam. Senki nem volt ott rajtam kívül. Csak nagyot sóhajtottam ismét ahogy az arcomat megdörzsöltem majd megigazítottam a bőrkabátomat miután elraktam a telefont. Még pár nap volt hátra az útból, tényleg ideje volt indulni, így hajamat a sisak alá gyűrtem, majd ismét útra kész voltam. Beindítottam a motort ami hangosan felmorajlott, végül a városkát vettem célba.

Másnap reggel a büfé pultjánál ücsörögtem egy nagy bögre kávéval. Mit ne mondjak, elég másnapos voltam. Este a közeli motel bárjában felöntöttem a garatra néhány motoros kollégával. A fejem mintha vonatok zakatoltak volna benne, pluszban egy kamionnal még karamboloztak is volna.
– Nehéz éjszaka? – Kérdezte a pincérnő ahogy újra töltötte a bögrémet.
– Mondhatjuk úgy is. – Nyögtem miközben megdörgöltem az arcomat.
– Merre tart? Maga is a 66-os út túráját csinálja? – Érdeklődött.
– Valami olyasmi, csak a vég cél New York – válaszoltam a kávéba kortyolva. A nő meg furán pillantott rám. – Én nyugatról indultam.
– Értem. Akkor sok sikert az út további feléhez. Csak aztán véletlenül el ne tévedjen. – Mosolygott rám. Közben megittam a kávé maradékát, majd kifizettem.
– Ugyan, amíg hasíthatom az utakat a motorommal addig nem gond még az sem ha eltévedek. – Vontam vállat majd felkeltem a pulttól és elindultam kifelé, hogy folytassam az utamat. A motornál megálltam, és a nyeregtáskában kutakodtam, a mellényem után. Túl melegnek ígérkezett a mai nap így jobbnak láttam a bőrkabátot lecserélni. Mikor kihúztam a bőrmellényt, egy füzet is a földre esett mire oda kaptam a tekintetem. Felvettem a földről, majd az elejére pillantottam ahol a Balu és Blue naplója és bakancslistája felirat díszelgett, és körülötte különböző zenekarok és motoros bandák logói voltak. Csak megingattam a fejemet majd csak vissza dobtam a nyeregtáskába a füzetet majd gyorsan átöltöztem, egy kendőt kötöttem az arcom elé majd felvettem a napszemüvegem végül fejembe húztam a sisakot és már ültem is fel a motorra.

– És a játék Én leszek, és Én leszek a szabály, és a végén úgy teszek, mintha alulmaradnál. Ez a lángok évada, de nehogy hamar kiégj. Veled vagyok, Te velem vagy, semmilyen fal nem állhat közénk. – Énekeltem teli torokból miközben az egyik fülemben szólt a zene és száguldottam a végcélom felé. Mikor a távolból megláttam a város körvonalait megálltam, az út szélén és leállítottam a motort és csak a várost figyeltem.
– Na? Már nincs sok hátra. Mindjárt eléred New Yorkot. Kezdődhet az új élet. – Állt meg mellettem egy másik motoros is. Ahogy rá pillantottam zöld szemeiről egyből felismertem.
– Öcsi egy magam nem lesz ugyan olyan. – Válaszoltam magam elé bámulva.
– Pedig kénytelen leszel. De remélem tudod, hogy mindig te maradsz a nagy erős nővérkém.
– Te meg az én lökött kisöcsém bárhol is légy már. – Fordítottam felé a fejemet. Ő meg csak bólintott.
– Ideje mennem. Az út végére értem innentől nekem másfelé vezet az utam – indította be a motort. – Ég veled Blue. Aztán nehogy hamar találkozzunk, mert akkor szétrúgom a segged.
– Ég veled Balu. És ne aggódj, nem tervezek egyhamar utánad menni. Lehet felkészültem a halálra, de előtte az élet jön! – Mondtam csendesen. Ő csak bólintott majd megfordult és a másik irányba indult el. Majd eltűnt a szemeim elől. Én csak hátra nyúltam a nyeregtáskába, és kivettem a füzetet, majd kinyitottam. Legelső oldalon egy fotó volt még pár évvel ezelőttről. Balu még kiskölyök volt szinte mikor a motoromon ült és ott feszített mint egy nagymenő. Alatta meg nagy betűkkel az volt írva, hogy végig motorozni a hatvanhatoson. Majd a belső zsebből elő vettem egy tollat és kipipáltam.
– Akkor indulás tovább. A halottak meg hadd nyugodjanak békében. – Indítottam be a motort miután elpakoltam.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy igazi menő csajt ismerhettünk meg benned, aki benne van a kalandokban és nem vár arra, hogy másoknak hála legyen része élményekben. Te vagy a saját életed főszereplője és teszel is arról, hogy ne unatkozz. Nem a megszokott módon közelíted meg a dolgokat, hiszen a túrádra sem úgy indultál - abból az irányból - ahonnan más tette volna. Azt hiszem az ilyen utazások a legalkalmasabbak arra, hogy az ember jobban megismerje önmagát és olyan helyzetekbe is bele csöppenjen, amelyekbe akkor, ha egy helyhez kötné magát, biztosan nem történnének meg. Engem például érdekelne, hogy nem féltél-e az utazásod bármelyik pontján, ha mondjuk egyedül voltál, vagy mi volt akkor, ha olyan helyen volt szükséged segítségre, ahol senkit nem ismertél?
Gondolom részben az ilyen kérdések és történések tettek azzá a talpraesett és laza csajjá, aki ma vagy. Ebből pedig semmiképp se adj lejjebb, még ha úgy is döntesz valaha, hogy kipróbálod milyen az élet, amikor kis ideig egy helyben maradsz.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!