“Above all, don't lie to yourself. The man who lies to himself and listens to his own lie comes to a point that he cannot distinguish the truth within him, or around him, and so loses all respect for himself and for others. And having no respect he ceases to love.”
Még az angol királynő is megmondta, hogy néha a legnehezebb feladat nem csinálni semmit és vesztegnek lenni, pláne, ha hosszú időn keresztül kell ezt csinálni. Qadir tudja, hogy mire kérte pontosan a három kölyköt (egyébként nem három, mert vagy már lecsukták őket előbb, vagy még sikerült nekik szabadlábon maradni), ahogyan azzal is tisztában van, hogy ez az állapot, ez az inkognitós, majd letartóztatott ad hoc helyzet biztosan számukra maga a kínkeserves pokol, legalábbis így foghatják fel. A valóság az, hogy ha komplexebben nézzük a helyzetet, akkor egy kicsit új színét kapjuk a történetnek és fél év, de még két-három év veszteglét hirtelen nem is tűnik teljesen vészesnek abban a szakmában, amiben ők mozognak. Qadir élete során jó sok mindent látott és átélt, ennek ellenére sosem vonta kétségbe a ‘gyerekek” jajgatásait. Nem baszogatta Tigeréket, hogy ne rinyáljanak, mint egy kislány, mikor tudták, mire számíthattak, mikor részesei lettek ennek az egésznek, de erőteljesen ezt éreztette velük. Egy olyan ember szemszögéből nézve a tényeket, akinek kezében ilyen sok szál fut össze minden másképpen hat. Ő nem azt nézi, hogy az unokaöccse miket élhet át a rácsok mögött, sőt, ami azt illeti, akarta is, hogy megtapasztalja a saját bőrén mindezeket, mert így edződik és válik erősebbé a gyerek, ő sokkal inkább azt látja maga előtt, hogy hosszabb távon hogyan lehet kihúzni őket a csávából, márpedig ahhoz, hogy végleg szabaduljanak a rendőrség nyomozásai alól, ahhoz az kell, hogy jogászok rágják meg őket és hivatalos keretek között hangozzon el az ítélet, amivel szabad emberként élhetnek. Időről időre kell, hogy megtisztítsák magukat a folyamatos nyomozásoktól, elvégre mindenki tudja, mit művelnek az alvilági szinten. A jogot és a törvényeket újra és újra le kell győzni ahhoz, hogy állandóan tisztán tartsák nevüket, ez Qadir esetében könnyebb, hiszen az ő tetteinek fizikailag kevesebb nyoma van, mint például annak a három hülyének, akik folyamatosan fehér porral piszkolják be magukat. Már évek óta kereste a lehetőséget, hogy miként tudná róluk lekaparni a sorra gyűlő bizonyítékokat és úgy tűnik, erre lett is alkalma ezúttal, a gond csak az, hogy ezúttal túlságosan meredek a lejtő, ennyire nehéz ügybe nem akart volna belekeveredni, de hát ami történt a manhattani parkolóházban, az nem volt benne a tervben. Az jóval nagyobb sebet ejtett rajtuk, mint elsőre gondolták, nemcsak a három muskétáson, hanem Qadir sakktábláján is. A három csodabogár (Sainz, Tod, Tig) között valószínűleg van olyan, aki nem hisz Qadir elszántságában és azt hiszi, hogy mint annyira sok társukat, őket is hagyja majd a rácsok között megrohadni. Tod feltételezése nem földtől elrugaszkodott, saját maga láthatta, hogy Qadir ilyenekre is képes, de azt azért nem szabad elfelejteni, hogy nem holmi dílerekről van szó. Ez a hármas - családi kötődéstől eltekintve - már van annyira tapasztalt, hogy megérje küzdeni értük. Ezt nem csak Qadir, de a nálánál nagyobb kutyák szerint is. És akkor az emberi érzelmek és kapcsolatok még említésre sem kerültek, pedig kiirthatatlanok még egy ilyen szervezet életéből is. Na de akkor ássunk mélyebbre. Van itt ez a pasas, akiről mindenki tudja, hogy sakktáblával rendelkezik és rengeteg mindenre ráhatással van, de az emberek 99,9%-ának halvány fogalma sincs, hogy ki ő és mi lakozik a fején kívüli testrészeiben. Tiger egy kicsit sejti, ez pedig reményt ad neki ezekben a keményebb hónapokban, ő tudja, hogy nem fogja szarban hagyni, de egyúttal azt is, hogy nem emberfeletti lény. Qadir sem képes mindenre, ő is csak azt tudja tenni, hogy a legjobb és legelszántabb embereket gyűjti maga köré és általuk nyeri meg a tárgyalásokat. Ha az ügyvédek elbuknak… lehet utálni őt, de ennyit tudott tenni.
Egyesek meglepődnek, hogy egy ilyen ember egy temetőbe megy gondolkodni, mások meg egyenesen normálisnak tartják. Koszorút hozott az egyik sírra, amely előtt már vagy egy órája áll összefont karokkal. Ez egy olyan hely, ahol senki sem meri fenyegetni, vagy zargatni, csak a telefonja csörög meg olykor, rá szokott nézni, de egyik sem olyan, ami ne várhatna. Vannak a temetőben még néhányan, de összességében nyugalom és a szó szoros értelmében vett kihaltság uralja a nyílt mezőt. Az égen vastag felhők takarják el a napot, szinte biztosra vehető, hogy hamarosan esni fog. Tekintetével együtt arcát is jobb irányba fordítja, bár már sok-sok méterről érezte, hogy valaki felé, vagy legalábbis irányába közeledik. Ekkor látja meg, hogy Dominique az. Kérdő pillantással nyugtázza a meglepettségét, de alig pár másodperc után ismét a Zach névvel ellátott sírkövet bámulja már. Nem szakértője a lánynak, viszont nem kell hozzá nagy agy, hogy sejteni lehessen, miről akarhat vele beszélni. Jóformán egy ember van, aki miatt Domi kapcsolatba került vele és az egész bandával, csakhogy az az egy személy a semmiből olyan mélyre rántotta a lányt a banda életében, amit már Qadir sem kezelhet figyelmen kívül. - Igen? - Nem mintha sok kedve lenne ehhez a beszélgetéshez, de kikerülni nem tudja, szóval hallgatja, ezúttal miben lehet a lány segítségére.
YOU asked me if I felt that, and I did but not only in the past, now I still do.
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
"Aut viam inveniam aut faciam"
I will find a way, or I will make one
★ idézet ★ :
We are living in the era of the perfect
crime and premeditation. Criminals are
no longer helpless children who could
plead love as their excuse.
On the contrary, they are adults and
the have the perfect alibi: philosophy,
which can be used for any purpose.
★ foglalkozás ★ :
" Üzletember "
★ play by ★ :
Oscar Isaac
★ hozzászólások száma ★ :
165
★ :
I'm not afraid of death; I just don't
want to be there when it happens.
Re: Talk in peace
Szomb. Ápr. 23 2022, 18:47
Qadir & Domi
I have questions, a lots of them.
Napok teltek el azóta, hogy meglátogattam Tigert a börtönben és azóta sem tudtam kiverni a fejemből mindazt aminek szem és fültanúja voltam. Ha akarnám sem tudnám elfelejteni Tiger meggyötört arcvonásait, képtelen lennék kiverni szavait a fejemből. Már hazafelé buszozva eldöntöttem, hogy felkeressem a banda vezérét, mindenki bábjátékosát Qadirt, hogy kellő információhoz jussak végre. Bár nem régóta vagyok részese ennek az életnek azt már pontosan tudom, hogy hiába is kérdeznék bárkitől a főnök beleegyezése nélkül nem mondanak nekem semmit. így hát nem maradt más választásom, mint felkeresni a fejet és tőle megtudni valamit. Az egyetlen kérdés már csak az, hogy mindez hogyan kivitelezhető. Lehet, hogy sok esetben tűnök butának, de azért megvan a magamhoz való eszem, nem szeretném alulról szagolni az ibolyát, úgyhogy próbálom a lehető legóvatosabban körbejárni ezt a témát. Nincs sok tapasztalatom a nagybetűs életben, az ilyen alvilági körökben meg még annyi sincs, de egy valamit megtanultam a Tigerrel való ismeretségem során, hogy sosem fogok közéjük tartozni csupán eltűrnek, mert túl sokat tudok és ugyanezen okból kifolyólag sosem engednek el teljesen a láthatatlan karok amik fognak. Abban a pillanatban megváltozott az egész életem, amikor Tiget beengedtem az életembe, csak éppen még akkor fogalmam sem volt róla.
Nem volt könnyű feladat elérni Qadirhoz. Próbáltam beszélni azokkal, akiket ismerek és tudom, hogy napi szinten találkoznak az öreggel, de folyamatosan falakba ütköztem. Megpróbáltak teljesen kizárni a dologból, ami nem lenne feltétlenül gond, de tartozom annyival Tigernek, hogy nem adom fel. Ha az égbolt a fejemre szakad is utánajárok a dolgoknak, talán egy nagyon kevés közöm nekem is van a dolgokhoz. Ha máshoz nem is, de a férfihoz a rácsok mögött biztosan. Két napnyi üres próbálkozás után meguntam, hogy folyamatosan falakba ütközöm, úgyhogy nem maradt más választásom, mint előhúzni a tarsolyból a női praktikák című kézikönyvet. Chris folyamatosan szemmel tart, ő lett az őrangyalom, a testőröm, rosszabb, mintha férjnél lennék. Most viszont kifejezetten örültem annak, hogy szinte le sem lehet vakarni rólam. Assiat korábban fektettem le, mint szoktam, gondoskodva arról, hogy néhány óráig csak a fekete srác és én legyünk otthon. Nem voltam biztos abban, hogy működni fog a tervem, pláne azért, mert én iszonyatosan béna vagyok az ilyenekben, de egy próbát megért. A lehető legrövidebb és legkivágottabb ruhámat vettem magamra ami megtalálható a ruhatáramban -amiből megjegyzem nincs sok-, egy kis smink, gondosan feltűzött konty és egy pohár bor. Minden tudásomat és csábítási technikámat elő kellett vennem ahhoz, hogy Chris szája megeredjen, de a másfél üveg vörösbor, egy kis dekoltázs és “véletlen “ érintések, simogatás megtette a hatását. Chris kikotyogta, hogy hol találom meg Qadirt és mikor. Nem tudom, hogy mára mennyire emlékszik a történtekből, de majd később megvitatjuk a dolgot és lenyugtatom a lelkiismeretem is, most beszélnem kell a góréval.
Nem tudom pontosan, hogy mit fogok mondani vagy kérdezni, azt nem volt időm megtervezni, de gondolom, hogy majd a szituáció megteremteni a párbeszédet. Cipőm sarka enyhe koppanással jelzi a jöttömet, mindkét kezem a dzsekim zsebébe csúsztatom és torkomban dobogó szívvel közeledek az őszülő férfi irányába. Nem mondom, hogy nem félek, szinte remegnek a térdeim, de ezt meg kell tennem. Tiger-ért és magamért is. Értünk. Néhány lépésnyire megállok tőle. Nyelek egy hatalmasat, tekintetem az övébe mélyesztem. Tudnia kell, hogy nem fogok innen egy tapodtat sem mozdulni amíg nem kaptam válaszokat.
- Beszélnünk kell. - mindezt úgy mondom, mintha nem lenne bennem félelem. - Meglátogattam Tigert. Vannak kérdéseim. - még mindig öt lépésnyi távolságra állok tőle. Halkan beszélek, biztosítva őt és magamat is, hogy senki más ne legyen fültanúja a csevegésünknek. Már ha egyáltalán válaszolni fog a kérdéseimre. - Szabad? - teszem még gyorsan hozzá a mondandómhoz a kérdést, nehogy azt gondolja számon kérem őt bármiért is. Igazából tényleg egy kis számonkérés van benne, de így azért szebb ruhába van csomagolva. Gondolhatja, hogy fontos és hogy tántoríthatatlan vagyok, ha képes voltam eljönni a temetőbe csak azért, hogy szóba álljon velem végre.
“Above all, don't lie to yourself. The man who lies to himself and listens to his own lie comes to a point that he cannot distinguish the truth within him, or around him, and so loses all respect for himself and for others. And having no respect he ceases to love.”
Qadirnak most legkisebb baja is nagyobb egy ezidáig ismeretlen lánynál, aki biztosan nem ok nélkül közelíti meg őt egy annyira abszurd helyen, mint a temető. Gyakran jár oda gondolkodni, elmélázni a múlton és azon, hogy mit kellett volna máshogy csinálni, mindeközben pedig emlékezteti magát azokra, akik egykor a banda tagjai voltak. Sokan vannak elföldelve, túl sokan is, de ha átfogóan nézzük a hozzájuk hasonló bandákat, azért ki lehet jelenteni, hogy itt New Yorkban mégis egészen kevés tagot vesztenek el éves szinten. Relatíve. Van pár gondolat a fejében, amiről szerinte Dominique akar beszélni vele, viszont inkább kíváncsi arra, hogy a lány miként adja elő magát. Némán intézi el szemeivel az első megszólalását, és csak akkor nyel egyet egy kisebb sóhajt követően, mikor meghallja, hogy találkozott Tigerrel a börtönben. Qadirnak aztán oly mindegy, de ő úgy tudja, hogy az unokaöccse szerette volna megspórolni az ilyen találkozásokat. Persze mit tudja ő, Qadir már egy ideje csak sejti, hogy mi vezérelheti az unokaöccsét, hiszen nem csak fizikailag nem találkoznak, hanem az üzenetváltások is megfogyatkoztak kettejük között. Egyelőre nem is válaszol a témát illetően semmit, pusztán leguggol a névtáblával egy magasságra. - Az ő neve Zack. Egy társunk volt. Vezető társunk - kezd bele a mesélésbe, mintha nem is hallott volna semmit Domi szájából, holott a lány biztosra veheti, hogy minden szavára emlékszik. - Nagy szerepe volt abban, hogy New Yorkban ekkora domináltságra tegyünk szert. Úgy koordinálta a feladatokat közel tíz éven át, ahogy arra közülünk senki más nem képes. - Érezhetően sajnálja, hogy elment közülük, hogy nincs többé már. Teljes szívéből azt kívánja, bárcsak ne úgy alakultak volna a dolgok, ahogy egy éve történtek. - Változnak az idők, gyakran túl nagy fordulatokat is vetnek. - Sóhajtozva áll fel végül, testbeszédéből kiérződik, hogy ott van elbaszva ez az egész élet, ahol van, de mit lehet tenni, menni kell tovább előre. Nem ez az első hajtűkanyar az életében és azért nem is a legnagyobb. Végül Domi szemeibe néz, tekintetében ott a gyász, nem rejtegeti, de egyben a tűz is megmutatja haragját. - Tiger juttatta ide. - Az igazság ezúttal mindegy is. Valóban Tiger keze által halt meg, de a srác csak a végrehajtó volt, ő azt tette, amire a felettese kérte és akkor, amikor a nő hangjával engedélyt adott neki rá. De mindezek a mese szempontjából semmit sem számítanak. - Zach a rendőrség kezébe került, tíz évig dolgozott keményen, hogy felépítse saját birodalmát, hogy aztán két zsaru fenyegetésére beköpjön mindent. - Nem, nyilván nem ennyire egyszerű a történet, de nagyon leegyszerűsítve erről lenne szó. Ennyiről… Talán a lány is elgondolkozhat azon, hogy mégis miért adta fel Zack élete munkáját. Ez egy roppant jó kérdés. Qadir mit nem adna, ha beszélhetne a halottal, hiszen szíve mélyén érzi, hogy egy fontos információ elkerülte eddig a figyelmét. - Amint szorul nyakuk körül a hurok, az emberek változnak. Szembemennek eddigi önmagukkal. - Mit akar ezzel mondani? Tiger is változik az idővel. Ami most annyira vonzó benne, tíz év múlva már nem lesz semmi szimpatikus, amiért megérné Dominak belefolyni ennyire egy banda életébe. De persze ez csak jó szándék tőle, egy ékes példája annak, hogy olykor az emberek gondolkodása visszájára fordulhat. Pillanatra visszanéz a friss sírra, tekintetéből nem lehet megmondani, hogy legszívesebben leköpné a sírt, vagy inkább könnyét hullajtaná rá, valószínűleg mindkettő. Qadir sejti, hogy Tiger is változni fog a börtönbe, mi tagadás, aggódik is, hogy olyannyira radikalizálódik, ahogy az visszafordíthatatlan következményekkel jár majd, de ebben már nem tudja fogni az unokaöccse kezét. Ez a saját harca, amit egyedül vív. - Nem tudom, mikor szabadulnak, úgyhogy ha ezért jöttél, feleslegesen adtad ki Assiat a kezeid közül - néz végre szemtől szembe a lánnyal és a tárgyra tér, miközben nem rejtegeti, hogy elég sok mindent tud róla.
YOU asked me if I felt that, and I did but not only in the past, now I still do.
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
"Aut viam inveniam aut faciam"
I will find a way, or I will make one
★ idézet ★ :
We are living in the era of the perfect
crime and premeditation. Criminals are
no longer helpless children who could
plead love as their excuse.
On the contrary, they are adults and
the have the perfect alibi: philosophy,
which can be used for any purpose.
★ foglalkozás ★ :
" Üzletember "
★ play by ★ :
Oscar Isaac
★ hozzászólások száma ★ :
165
★ :
I'm not afraid of death; I just don't
want to be there when it happens.
Re: Talk in peace
Szomb. Ápr. 23 2022, 18:59
Qadir & Domi
I have questions, a lots of them.
Komoly elhatározásokkal jöttem el idáig, mindenképp beszélnem kell vele, de most azért egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy sarkon fordulok és itt hagyom ahol találtam. Megtehetném. Nem tartozom senkinek semmivel, egyszerűen hátat fordíthatnék neki és visszamehetnék a lányomhoz, de képtelen vagyok rá. Nem hagyhatom cserben a férfit a rácsok mögött és nem okozhatok csalódást magamnak azzal, hogy megfutamodok. Próbálom tartani magam, nem mutatni, hogy mennyire félek, hogy bizonytalan vagyok. Az igaz, hogy nincs túl sok élettapasztalatom, nem vagyok jó emberismerő sem, de azt tudom, hogyha a Qadirhoz hasonló emberek kiszagolják a félelmet, akkor játszi könnyedséggel taposnak agyon. Nem ismerjük egymást, nem köt össze minket semmi, ő mégis nagyon jól tudja ki vagyok. A száraz adatokat legalábbis tudja rólam, mindazt amit megpróbáltam eltemetni, ami elől évekkel ezelőtt elmenekültem. Előtte nincsenek titkaim és ez a gondolat eléggé ijesztő. Egy szavába kerülne és akár egész életembe börtönbe kerülhetnék. Vagy a föld alá. Látszólag nyugodt, halkan beszélek, hangja mégis tekintélyt parancsoló. Ösztönösen összerezzenek amikor megszólal és nem tudok nem rá figyelni. Tekintetem a sírkőn pihentetem. Szinte lélegzetvisszafojtva hallgatom minden egyes szavát. Bár sosem ismertem az illetőt, mégis magam elé képzelem. Biztosan ő is ugyanolyan ellentmondást nem tűrő férfi volt, mint az előttem álló. Lehunyom a szemem. Láttam már Tigrist gyilkolni, láttam ahogy elveszi valaki más életét. Láttam, hogy képes rá, de azt is tudom, hogy mindezek ellenére, a lelke mélyén nem gonosz. - Tiger csak a kéz volt, aki végrehajtotta a feladatot. Tudjuk, hogy nem ő a fej aki irányít. - el sem hiszem, hogy hangosan kimondtam ezeket a szavakat. Kerülöm a tekintetét. Lehet, hogy nem tudom pontosan hogyan is működik az ő rendszerük, lehet, hogy én mindenki szemében csak egy buta fruska vagyok, akivel Tiger szórakozik egy darabig, de sokkal többet látok, mint ahogyan azt ők elképzelik. Látom, hogy Tig szenved a börtönben, tapasztaltam, hogy mennyire magányos, hogy egy kis szeretetért mennyire hálás. Láttam őt akcióban, láttam, hogy milyen amikor robotként, hű katonaként végzi a dolgát. Tapasztaltam, hogy milyennek látják őt a többiek, és megismertem azt az oldalát is, aminek a létezéséről sem tudnak. Összeszedem minden maradék erőmet, csak az a cél lebeg előttem amiért jöttem. Meg kell tudnom bizonyos információkat. Tekintetem ismét az övébe mélyesztem. Félek, szinte rettegek tőle, túl sok mindent tud, túl sok eszköz van a kezében. - Assianak semmi köze a dolgokhoz es szeretném ha ez így is maradna. - a gyerekemért sok mindenre képes vagyok, ha a lányomról van szó nem ismerek sem határokat sem félelmet. - Tudni szeretném, hogy hogyan áll most az ügy. Mikor lesz tárgyalás? Tiger semmit nem tud. Ami azt illeti az apja sem.- egy arasznyit közelebb lépek hozzá. Bár a temetőben közel és távol nem látni senkit,azért óvatos vagyok. - Én csak szeretnék konkrétumokat hallani. -úgy tűnhet, hogy számon kérem, de én igazából csak kíváncsi vagyok, aggódom és tudni szeretném. - Tiger nincs jól. Nagyon nincs jól. Aggódom érte - pillantásommal a cipőm orrát figyelem, érzem ahogyan elönti a pír az arcomat, pedig fölösleges szégyenkeznem. Néhány hónappal ezelőtt saját maga vitt el az unokaöccséhez a farmra. Többet tud és lát, mint amit kimond.
“Above all, don't lie to yourself. The man who lies to himself and listens to his own lie comes to a point that he cannot distinguish the truth within him, or around him, and so loses all respect for himself and for others. And having no respect he ceases to love.”
Hiába tűnik úgy, hogy Qadir célirányosan a sírkővel van elfoglalva, valójában nagyon is Dominique-ra figyel, szeme sarkából a lány reakcióit lesi, elvégre Zack nyughelyét már milliószor szemügyre vette. Nincs benne semmi látnivaló, pont ugyanolyan, mint az összes többi, csak a név más rajta. És persze az a millió emlék, ami Qadirt az elhunythoz köti. Jó lenne, ha máshogy történtek volna a dolgok és nem kellett volna elveszítenie a bajtársát. Nyomozott kicsit a történtek után, de épp csak addig ment el, amíg biztonságosan be tudott hatolni a rendőrség ügyeibe. Sok a korrupt zsaru, máig rengetegen szolgálnak a rendőrségen, akik valójában Qadirnak, vagy egy társának dolgoznak. Egy biztos: Zach tettei sokkal komplikáltabbak annál, hogy túl mélyre áshassa most magát benne. Most várnia kell, hiszen egy másik fronton is meggyűlik a baja a zsarukkal. Ami Domit illeti, tényleg nem érzi, hogy a lány az ő dolga lenne. Megvédi, ha életére törnének, de ennél többet még az unokaöccsének sem tud adni, nemhogy annak a… mondjuk úgy, hivatalosan bejelentett szeretőjének. Találkozott már Domival, a tényeket tudja róla, viszont a habitusa az, aminek még mindig csak a felszínét kapargatja. Nem tudja tehát, milyen személyiséggel van megáldva az a lány, akinél jobban egy csaj sem tudta még eltekerni Tiger fejét, szóval nyilvánvalóan van benne valami különleges és ezt Qadir sem kérdőjelezi meg. Alapvetően nem tehet vele semmit, ha akarna sem. Teljesen felesleges lenne akárcsak kezet emelni rá, vagy utasítani valaki harmadik személyt, hogy tegye el láb alól, amíg Tiger a börtönben van. Ezt persze a lány nem tudja, nem is tudhatja, hogy még Qadir sem engedheti meg magának a felesleges vérontást. Látott ő már eleget, régebben tett is hasonlót, habár manapság már nem ő az, kinek kezéhez vér tapad elsősorban, de nem kell félni, ha szükséges, ő is képes sok ocsmányságot elkövetni saját kezével. A helyzet az, hogy undorodik eléggé már tőle, mindezek tudatában pedig világos, hogy meg sem fordul a fejében, hogy bántsa, csak ezt nem érzékelteti vele. - Tudtommal már nagyon is köze van neki is mindenhez - feleli, miközben közelebb lépeget felé, a szemkontaktust folyamatosan tartva. A hangja egész végig nyugodt, igazából pont olyan, mint bárki másnak egy temetőben, merthogy ez egy rohadt temető, aminek szabályait Qadir már csak elvből is megtartja. - Elfelejtetted, hogy akik vigyáznak rá, míg te máshol vagy, azok is mind közénk tartoznak. - Grace. Ó, tudja Qadir, mi van a háttérben, annak a lánynak nem csak hatalmas szíve van, hanem hatalmas szája is. De nem lényeges, csak nézzük már reálisan a dolgot: ha merte Gracere bízni a gyereket akkor, mikor Domi meglátogatta Tigert a farmon, akkor minden bizonnyal elfogadta már Dominique azt is, hogy a gyermeke is a banda kezében van. Lehet, hogy Grace-szel hatalmas barátnők, de Grace is csak egy bandatag, az más kérdés, hogy talán már Domi is eljutott arra a szintre, hogy merjen bízni bennük. Egyébként Qadir nem várt más reakciót tőle, szóval mondhatni, eddig olyan a lány, amilyennek képzelte. Ez a lány pedig nagyon türelmetlenül szeretne a lényegre térni. Qadir elmosolyodik. - Ha Tiger nem tud semmit… és ha a saját bátyám sem, miért gondolod, hogy majd te többet fogsz tudni náluk? - Kóstolgatja csupán, bár ettől még a kérdés jogos. Miért gondolja Domi, hogy egy idegen nőként felelősségre vonhatja Qadirnak a családtagjaival folytatott párbeszédeit? Megvárja a választ, ügyesen kerüli annak gyanúját is, hogy hajlandó lenne tényleges információval szolgálni a lánynak. Egyértelműen változik arcán a mimika, ahogy az unokaöccse állapota kerül terítékre. Gondterhelten néz a távolba, kifújja a levegőt, miközben csípőre teszi kezeit. Sejtette, hogy nem rózsás a helyzet és bár nagyra menő következtetéseket nem tud levonni Domi szavaiból, azért aggasztja mindez. De bárhogy is legyen, Qadir már így is veri az ügyvédek asztalát, hogy siessenek, mert neki szüksége van a három (és több) töltelékre már csak biznisz szempontból is.. Vannak határai a feladatainak és az eszközeinek, ezt be kell látni. Szívesen megkérdezné, hogy mit észlelt az unokaöccsénél, de saját érdekében nem teszi. Nem akarja magát érzelmekkel befolyásolni és esélyt adni meggondolatlan és elsietett cselekedetekre, így jobb, ha magát is tudatlanságba száműzi. - Akkor mondd meg neki, hogy szedje össze magát és legyen keményebb, mert egy darabig még ott marad. - Ha már úgyis annyira beszélő viszonyban vannak, ezt legalább megüzenheti.
YOU asked me if I felt that, and I did but not only in the past, now I still do.
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
"Aut viam inveniam aut faciam"
I will find a way, or I will make one
★ idézet ★ :
We are living in the era of the perfect
crime and premeditation. Criminals are
no longer helpless children who could
plead love as their excuse.
On the contrary, they are adults and
the have the perfect alibi: philosophy,
which can be used for any purpose.
★ foglalkozás ★ :
" Üzletember "
★ play by ★ :
Oscar Isaac
★ hozzászólások száma ★ :
165
★ :
I'm not afraid of death; I just don't
want to be there when it happens.
Re: Talk in peace
Szomb. Ápr. 23 2022, 19:07
Qadir & Domi
I have questions, a lots of them.
Azt hiszem, hogy bátran ki lehet jelenteni, hogy nem gondolkodtam tisztán amikor ezt a rajtaütést a nagyfőnökön megterveztem. Egyetlen cél lebegett előttem, hogy megtudjak valamit, bármit, akármit Tiger ügyéről. Nem gondoltam bele a felbukkanásom esetleges következményeibe. Anyaként, elsősorban Assiára kell gondolnom és ezt is teszem életem minden másodpercében, de bűn ha rajta kívül más és a saját boldogságommal is törődök? Qadirnak egyetlen szavába kerülne és képes lenne még a létezésem emlékét is örök feledésbe meríteni. Óvatosnak kell lennem, de nem engedhetem meg magamnak, hogy önző módon ne törődjek azzal a férfival, akit szeretek. Sokat nem tehetek érte az igaz, de amit a lehetőségeim megegednek azt meg fogom tenni. Meg kell próbálnom. Most, hogy Tig börtönben van senki nincs, akire igazán számíthatok, nincs aki megvédjen. Ha kint lenne, szinte biztos vagyok abban, hogy nem engedné, hogy belefolyjak a dolgaiba, hogy a kelleténél jobban beleüssem az orrom abba ami szerinte nem rám tartozik. Most viszont úgy gondolom, hogy ez az ő érdekeit is szolgálja. Nem tudom, hogy mi játszódhat le a fejében, de amit kívülről láttam rajta az egyáltalán nem volt bíztató. Bármennyire is próbálom kiverni fejemből azt a látványt, képtelen vagyok rá. Qadir tipikusan az az ember, akitől jobb távol maradni, aki ha megszólal egyszerűen borsódzik tőle a hátam. Aki úgy fenyeget, hogy szavait megválogatja, aki félelmet kelt egyetlen pillantásával. Állom a tekintetét még úgy is, hogy a gyomrom görcsbe rándul. Szerencsére, hogy nem látja mennyire zakatol szívem a mellkasomban. Tényleg képes lenne bántani egy ártatlan gyereket? - Nem felejtettem el. - válaszolok szinte azonnal. Grace kezébe adnám az életem, ha arra lenne szükség, de azt sem szabadna elfelejtem, hogy ő is csak egy bábu a sakktáblán, ha azt mondják ugorjon bele a kútba, ő megteszi. - Sokat elárulnak a szavak arról, aki kiejti őket. - gyermekével fenyegetni egy anyát eléggé piszkos húzás. Nem akarom felbosszantani, nem azért jöttem el ide, de elegem van már abból, hogy mindenki semmibe vesz. Meguntam, hogy mindenki kénye kedvére dönt a sorsom felett, hogy nyíltan vagy burkoltan fenyeget, hogy azt hiszik csak egy irányítható báb vagyok és velem mindent megtehetnek. - A burkolt fenyegetés is fenyegetés. Lehet, hogy sok közöm nincs ehhez az élethez, de azt senki nem engedheti meg magának, hogy egy anyát a gyerekével zsarolja. - még Qadir sem. Könnyen lehet, hogy szépen lassan magam alatt vágom a fát, hogy többet ártok, mint használok magamnak, de nem azért hagytam magam mögött az életem, hogy itt ugyanabba a csapdába sétáljak bele. - Tisztelettel jöttem ide. Nem szándékozom ártani senkinek. Egyszerűen csak válaszokat szeretnék, amit rajtad kívül senki nem adhat meg. - nem feltételeztem, hogy a nyakamba fogja vetni magát és azonnal elmond majd mindent amit tudni akarok. - Tiger iránti szeretetem hozott ide. Ha többet nem is, de annyit mindenkinek jogában áll tudni, hogy éppen mi történik vele. Csak néhány kérdésre keresem a választ. Kérlek. - nem tudok ennél hatásosabban érvelni, fogalmam sincs, hogy mivel győzhetném meg, ha egyszer nem akarja elmondani akkor úgysem fogja, de remélem azt látja rajtam, hogy eltökélt vagyok és egy tapodtat sem mozdulok amíg ki nem elégíti a kíváncsiságom. - Mondd meg neki te. Engem ugyanis nem kíván látni. - megértem és elfogadom, hogy így döntött de azért szívem mardossa a tudat, hogy talán soha többé nem láthatom őt. Nem lesz lehetőségem beszélni vele, megölelni, elmondani, hogy szeretem. Összegyűlik szememben a könny, nyelnem kell egyet, hogy a torkomban növekvő gombócot legyűrjem. - Engem is kihallgattak azzal a bizonyos felvétellel kapcsolatban, gondolom a bíróságra is hivatalos leszek majd. Azt hiszem, hogy egy kis információmorzsa kijár nekem is. Sosem árulnám el Tigert így a banda is biztonságban van azoktól a dolgoktól amiket tudok.
“Above all, don't lie to yourself. The man who lies to himself and listens to his own lie comes to a point that he cannot distinguish the truth within him, or around him, and so loses all respect for himself and for others. And having no respect he ceases to love.”
Nem sokszor volt lehetősége Qadirnak találkozni Dominique-kal eddig, de bár váltottak egy-két szót, ami alatt tökéletesen leszűrte, hogy ő is egy olyan nő, akinek fontos, hogy övé legyen az utolsó szó. Mindenre lesz még egy megjegyzése, mindent le kell okéznia, hogy miért, azt fel sem tudja fogni, de nem is erőlködik, hogy megértse. Számított rá, hogy nem fogja szó nélkül hagyni a lányára tett kósza megjegyzést, bár meg kell hagyni, egy kicsit túlreagálja a lány és többet lát bele, mint amennyit Qadir valójában szánt vele. Ez pedig jól mutatja, hogy Domi feltehetőleg félelemben van, ami megmagyarázza azt is, miért ennyire agresszíven válaszol. Széles mosollyal fogadja Domi válaszát, először vár, hátha rájön maga is a buta fejével, hogy ezzel nem csak Qadirt támadta, hanem öngólt is lőtt, de aztán úgy van vele, hogy nem bízza rá. - Ez pontosan így van - vallja be, hogy egészen eddig csak azt leste, hogy vajon hogy reagál a megjegyzéseire Dominique, még a haját is megsimogatná, ha nem az unokaöccse barátnőjéről lenne szó. Domi úgy gondolja, hogy senki sem teheti meg, hogy egy anyát a gyerekével zsarolja, nos, ezzel ő nem ért egyet. Magát festi fel mocskos embernek, holott ő nem élt még vissza az anyasággal, de nagyon sok esetet tud, amikor ez megtörtént ebben a sáros világban. - Én megengedem magamnak. - És ezzel lezártnak is tekinti az ügyet. - Hallottál már Tiffanyról? Nem, igaz? - lép még egyet közelebb hozzá, szinte súrolja már mellkasával. - Nem hallottál róla, mert felakasztották, a gyerekét pedig a folyóba dobták. - Bűntudata van, hogy ilyeneket mond és jó színész annyira, hogy megjátssza a barom embert, de Qadir csak azt szeretné, hogy Domi tisztában legyen a valósággal. A bandában egy anya és gyereke nem több mint zsarolási lehetőség. - A férje bizonyára rossz fát tett a tűzre - teszi hozzá suttogva, minta részvétét akarná kifejezni a fájdalmának, de nem, nincs benne semmi könyörületesség. - Sok ellensége van, úgyhogy szerintem vigyázz magadra. - Nem fekete és fehér a szándék, ami miatt Qadir ezt a csúfos játékot játsza vele. Nem szép, hogy ilyen történetet mesél egy anyukának, emiatt lehetne tiszta fekete a lelke, de a helyzet az, hogy nincs meggyőződve afelől, hogy Dominique tisztában lenne a veszélyekkel. Nem Domit félti, hanem Tigert, akinek biztosan fájna, ha miatta halna meg. Szóval tehát… biztosan jó ötlet Dominak izmozni a szavakkal? Egyet kellene felfognia: itt fenyegetni fogják, zsarolni és lelkileg bántalmazni, úgyhogy jobb ha hozzászokik, mert rendőrséghez aligha fordulhat. Aztán mikor visszább vesz és a stílus is változik, Qadir testtartása sem olyan kimért már. Nem felejtette el, miért jött ide Domi, csak nagyon nem akar válaszolni a kérdésére. - Itt nincsenek jogok, Céline. - Ja, nem mondtam még? Tudja az igazi kilétét. De tök mindegy, ez amúgy sem nagy meglepetés, ellenben gondterhelten sóhajt egyet a távolba nézve. - Megértem, ha aggódsz érte. - A sír felé fordul, kezeit a nadrágzsebbe mélyeszti. Ő is aggódik Tigertért, nem csak Domi, de akkor sem lehet többet kihozni ebből a szar helyzetből, mint amit Qadir megtesz. Kérdőn pillant Domira, ahogy bevallja, hogy Tiger nem akarja látni. Ez érhető, csak akkor meg nem érti, hogy minek kell a lánynak ennyire az információ. Túl sok a besúgó közöttük, óvatosan kell bánnia velük, mert látott már kákán csomót. - Akkor miért akarod ennyire tudni? - Ezt most minden hátsószándék nélkül kérdezi. Valószínűleg nem lenne semmi probléma abból, ha Qadir meglátogatná Tigert a börtönben, de nem akar nyomot hagyni maga után. Megtanította már az élet arra, hogy hülyeségek miatt nem kockáztathatja az életét. - Most azt mondom, november. De tegnap még úgy volt, hogy október, szóval… lehet holnap már arról fogunk beszélni, hogy csak jövőre lesznek szabadok. Vagy sohasem. - Választ akart, ez az őszinte válasza Qadirnak. Ennyit tud mondani, többet nem.
YOU asked me if I felt that, and I did but not only in the past, now I still do.
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
"Aut viam inveniam aut faciam"
I will find a way, or I will make one
★ idézet ★ :
We are living in the era of the perfect
crime and premeditation. Criminals are
no longer helpless children who could
plead love as their excuse.
On the contrary, they are adults and
the have the perfect alibi: philosophy,
which can be used for any purpose.
★ foglalkozás ★ :
" Üzletember "
★ play by ★ :
Oscar Isaac
★ hozzászólások száma ★ :
165
★ :
I'm not afraid of death; I just don't
want to be there when it happens.
Re: Talk in peace
Vas. Aug. 14 2022, 15:57
Qadir & Domi
I have questions, a lots of them.
Amikor elindultam otthonról, hogy felkutassam Qadirt, úgy éreztem, hogy hegyeket is képes lennék megmozgatni Tigerért. Bármit megtennék azért, hogy tudjam jól van, jól lesz, hogy van esélye. Erre nekem is szükségem lenne. Most azonban gyengének és védtelennek érzem magam ahogy a férfivel beszélek. Erősnek akarok mutatkozni, de mindketten tudjuk jól, hogy egyetlen mozdulatával képes lenne összetörni a csontjaimat és egyetlen szavával örökre megsemmisíteni. Engem és a lányomat is. Mintha nem is léteztünk volna. Tudom, de mégis ő az egyetlen akiben jelenleg megbízhatok, aki talán a segítségemre lehet. Ha nem is mondja ki, tudom, hogy szereti az unokaöccsét és ez mindkettőnkben közös tulajdonság. Kiráz a hideg amikor beszél. Egyrészt azért, mert én is bármikor lehetnék Tiffany, másrészt azért, mert tudom, hogy nem viccel. Automatikusan elhátrálok tőle néhány lépést. Tigernek igaza volt minden egyes alkalommal, amikor azt mondta, hogy maradjak ki ebből az életből, kezdem érezni, hogy ezek a rosszarcú férfiak nem viccelnek. Ha lenne eszem most sarkon fordulnék és szépen hazamennék, de ígéretet tettem Tigernek és magamnak is úgyhogy addig én innen egy tapodtat sem megyek amíg nem tudom meg amiért jöttem. Minden elszántságom ellenére nem akarok Tiffany sorsára jutni. Nem akarom a gyerekem életét veszélybe sodorni, nem akarok minden nap és éjszaka rettegésben élni. Annyi a bűnöm, hogy egészen egyszerűen rossz emberbe szerettem bele és emiatt lassan mindenki máglyán égetne. - Miért vittél el a farmra? teljesen őszintén és minden szemrehányás nélkül érdekel a válasza. Ha ennyire nem szabad a mindenapok részese legyek, ha a puszta jelenlétem már önamgában veszélyes mint Tigerre, mint a bandára mint pedig saját magamra nézve, akkor miért jött el az étterembe, ültetett be a helikopterbe és vitt el arra az istenverte farmra. Ha csak egy feláldozható Tiffany vagyok mi értelme volt mindennek? Megannyi kérdés és gondolat kavarog a fejemben, nem tudom mit csináljak és hogyan. Mi lenne a jó hozzáállás, mivel nehezítem meg az életét. Egyszerűen csak csináljak úgy mintha mindez a másfél év meg sem történt volna miközben azért imádkozom, hogy ők is elfelejtsenek? Az eredeti nevem hallva minden egyes alkalommal összeszorul a gyomrom. Nem lep meg igazából, hogy tudja, hiszen neki mindenről tudomása van, de hallani ahogy bárki is kiejti a nevem a száján annyira idegen. Mintha soha nem lettem volna Céline, mintha ő egy teljesen másik nő lenne, aki két évvel ezelőtt meghalt. - Azért, mert ígéretet tettem. nézek rá a férfire, hangom kicsit elcsuklik a mondat végén. Kezdem úgy érezni, hogy minden próbálkozásom meddő és bármennyire is reméltem, nem fogok megtudni semmit. - Megígértem Tigernek a börtönben, az apjának és magamnak is. nem akarok érzzelmileg hatni rá, kétlem, hogy tudnék, csak az őszinteség mondatja velem a szavakat. - Attól eltekintve, hogy Tiger úgy döntött jobb ha nem találkozunk nekem ő még ugyanolyan fontos. Szeretem, és ezen a rácsok nem változtattak. Rossz volt látni őt olyan állapotban amilyenben van, félek, hogy nem marad elég ereje ahhoz, hogy végig csinálja. nyelek egy nagyot, hogy a könnyeket meggátoljam a felszínre törni. - Én is érintett vagyok az ügyben, tanúskodnom kell és elég nehéz lesz, ha az égvilágon semmi információ nem jut el hozzám. megvakarom a tarkóm. - Megértem, ha én a kör külső felére esek és nem juthat el hozzám információ, de Tigernek nagy löketet adna, ha kicsit többet tudna. Milád pedig...hát mégiscsak a fia. nem ismerem Qadirt, a magán életéről meg végképp semmi fogalmam, de ha tényleg fiaként szereti Tigert akkor tudja, hogy milyen gyötrelem lehet ez most a testvérének. Cipőm orrával idegesen túrom a földet. Egy pillantra nézek csak rá a férfire, aztán tekintetemmel inkább a fejfát bámulom. - Rendben nem tudom mi mást fűzhetnék hozzá a dologhoz. Nincs értelme erőszakoskodnom, úgysem tudok meg semmit. Én itt csak egy kis senki vagyok, akinek nem jár sem tisztelet, sem információ, sem nyugalom. Viszont cserébe én leszek az első akit fejbe lőnek, hogyha valaki nagyon dühös lesz Tigerre vagy a bandából bárkire. Egy névtelen kis céltábla lettem és célponttá tettem a lányomat is. - Elnézést, hogy itt zavartalak meg Minden létező tehetségem bedobtam azért, hogy kiderítsem merre jár, hogy beszélni tudjak vele és csak azt értem el mindennel, hogy ismét megfenyegettek és elég érthetővé tették, hogy kábé semmihez semmi közöm. Teljesen megérte.
“Above all, don't lie to yourself. The man who lies to himself and listens to his own lie comes to a point that he cannot distinguish the truth within him, or around him, and so loses all respect for himself and for others. And having no respect he ceases to love.”
Qadir bármennyire is sok információt tud már a lányról, közel sem mondhatja el, hogy ismeri is őt. Tulajdonképpen halvány fogalma sincs arról, hogy mennyire szívós Tiger barátnője és mennyire veszi komolyan azt a helyzetet, amibe egyre inkább belekerülni látszik. Már sok pár, család bukott el a naivitáson és nem engedheti meg magának Qadir, hogy elveszítse az unokaöccsét azért, mert a barátnője rosszul méri fel a cselekedeteinek súlyát. Qadir nem fogja őt bántani, persze ezt Domi csak sejtheti. Qadir az egyik olyan személy, aki jót akar neki és reméli, hogy a jelenleg kiejtett horrorisztikus szavai nem ijesztik el, ellenben mértékadásra késztetik. A kapott reakcióra, némi túlkapáson kívül nincs egy rossz gondolata sem, nyilván még tanulja az ittlétet Domi is. Elvégre már az is sokat mondó, hogy fel merte keresni őt, az egyik vezetőt csak azért, mert a szerelme börtönben van. Ezt a bohócbarátnők nem tennék meg a barátjukért, szóval Domi már ezt egyből elérte. Már Qadir szemében sem csak egy „bohócbarátnő”, ahogy ő nevezi azokat a csajokat, akik csak a pénzre és a veszélyre tapadnak meggondolatlanul a fiúkra. Miért vitte el anno a farmra? Erre Qadir is csak nehezen tud választ adni és érthetően az nem releváns válasz, hogy „mert így látta éppenséggel jónak”. - Mert az unokaöcsémnek szüksége volt rád - feleli egy fokkal halkabban. - Közel volt ahhoz, hogy megőrüljön - teszi hozzá, de ezzel le is akarja zárni a múltat. Diminique úgyis tudja, milyen állapotban volt akkor Tiger, talán sokkal jobban is, mint Qadir, aki csupán sejtette, hiszen ő is került már olyan mélyre régebben, mint ebben az évben a bátyja fia. - Most is szüksége van rád. - Éppen ezért aggódik ennyire és ezért figyelmezteti a lányt, hogy ne legyen olyan, mint Tiffany. Hiszen Tigernek kell ez a nő, úgyhogy Domi ne verje át, ne játszon vele, ne kavarja veszélybe, mert az könnyen tragikussá válnak számukra. Végtére is Qadir is csak félti a családját, mint bárki más. Egyszer majd Domi is megérti a férfi tetteit, utólag.
Ügyes. Talán már kitapasztalta a gyenge pontokat, lehet fel sem fogja a lány, de ügyesen sarokba szorította Qadirt. Elvégre, ha valamit megígért az unokaöccsének, megígért a testvérének, akkor neki minimum tiszteletben kell tartania a kérdését, amivel megkereste. De Qadir sem most jött le a falvédőről, sokszor próbálták már manipulálni a családjával és ezeknek általában nincs valós háttere. Megtenni valami csak azért, mert talán a testvére és az unokaöccse kérte? Ha komoly dologról lenne szó, nem hinne Dominak, de így… így egy kicsit igen. Csak mert tudja, mennyire jóban van a bátyjával, ami miatt kimondatlanul féltékeny rá. Qadir is szeretne jobb viszonyt ápolni Miláddal a jelenlegi felületes mosoly helyett. Mivel Qadir is abban bízok, hogy Tiger kikerül a börtönből, ezért megérti Domi álláspontját, de ha nem lenne ennyire biztos magában és az ügyvédjeiben, akkor egyenesen naivnak gondolná. Hiszen szeretheti és kiállhat érte a végtelenségig is, de jobban tenné, ha saját és a gyereke életére fókuszálna. A fejmosás - merthogy nevezzük így a magyarázatot, amit kapott Domitól - után megmondja a választ, amit jelenleg tud, de érzi, hogy ez nem elégíti ki Domi vágyait. - A valóság nem annyira egyszerű, hogy csak egy időpontot adjak válaszként. Azt mondtam, amit tudok - szögezi le véglegesen. Még a végén ő a rossz, szép is lenne, de hát ha ezt gondolja Dominique, tegyen hát így. Qadir valószínűleg jobb ember, mint amennyire romlottnak gondolják és rosszabb ember, mint amennyire egyesek jótevőként tekintenek rá. Szerencsére őt már rég nem érdekli mások véleménye, csakis az, amit a jogászok tudnak bizonyítani róla. Az, hogy Domi láthatólag sértettként távozik el ahelyett, hogy örülne a válaszának, hát az az ő baja. Qadirt cseppet sem foglalkoztatja, hogy talán többet és szebbet akart volna hallani a lány.
YOU asked me if I felt that, and I did but not only in the past, now I still do.
★ lakhely ★ :
Manhattan
★ :
"Aut viam inveniam aut faciam"
I will find a way, or I will make one
★ idézet ★ :
We are living in the era of the perfect
crime and premeditation. Criminals are
no longer helpless children who could
plead love as their excuse.
On the contrary, they are adults and
the have the perfect alibi: philosophy,
which can be used for any purpose.
★ foglalkozás ★ :
" Üzletember "
★ play by ★ :
Oscar Isaac
★ hozzászólások száma ★ :
165
★ :
I'm not afraid of death; I just don't
want to be there when it happens.
Re: Talk in peace
Szer. Szept. 28 2022, 20:23
Qadir & Domi
I have questions, a lots of them.
Úgy érzem magam, mint egy partra vetett hal, aki reménytelenül vergődik az iszapos homokban, miközben kétségbeesetten próbál visszakúszni az életet adó vízbe, de helyette csak egyre mélyebbre süllyed a mocsárban. Segíteni akarok Tigernek, azért vettem a bátorságot, és kerestem meg egy ilyen személyes helyen Qadirt, hogy segíteni tudjak neki. Most mégis azt érzem, hogy ennek a küldetésnek a sikeressége egyre távolabbi. Talán nem tudok kommunikálni és mindenki folyamatosan kiugorja a mondandóm valódi lényegét. Kezdem hülyének érezni magam. Két okból kerestem fel ezt az embert. Az egyik, nem elhanyagolható ok, az nyilván az, hogy ő a főnök, ha valakinek van ráhatása a dolgokra akkor az ő. A másik indok pedig még ennél is fontosabb: szereti Tigert, törődik vele és fontos neki a sorsa. Ezt nem kell mondania, ez egészen nyilvánvaló. Attól a perctől fogva, hogy aggódó apaként „fogta” meg a kezem és vitt el arra a farmra. Azt hiszem mindkettőnknek ugyanaz a személy fontos, csak nem sikerül a kommunikáció. - Most rád lenne szüksége. nézek bele a férfi szemébe. - Vagy legalábbis információkra. Össze van törve, félek, hogy nem fogja kihúzni a tárgyalásig sem. gombóc keletkezik a torkomban. Nem akarok sírni, nem szeretnék én lenni a hisztis nőszemély Tiger életében. Neki is egy erős társra van szüksége, főleg az ilyen nehéz időkben. Minden eddigi tudásom köddé válik abban a pillanatban ahogy szóba állok Qadirral. Nem vagyok abban biztos, hogy kellően ki tudom fejezni magam neki, ahogy abban sem, hogy egyáltalán meg akarja érteni miért szenvedek itt már neki hosszú percek óta. Qadir megjelenése komolyságot áraszt magából, szavai pedig elrettentenék a legelszántabb embert is. Látszik rajta, hogy elszánt és keménykezű vezető, de azt is látni, hogy fontos neki az unokaöccse, még akkor is, ha ezt szavakkal nem fejezi ki. Ez közös bennünk. Talán jobban is, mint gondolná. Elegem van abból, hogy nem vesznek komolyan, hogy én nem vagyok más, mint egy üresfejű barátnő, akinek nincs szava semmiben. Nem is akarok belepofázni tulajdonképpen semmiben, én ettől a világtól a lehető legtávolabb szeretnék lenni, de a látogatásom után azt éreztem, hogy Tigrisnek igenis szüksége van a segítségre, az informéciókra, arra, hogy ne vakon legyen. Mégiscsak az ő élete, az ő szabadsága a tét. - Rendben. Nem vitatkozom ezen. Csak arra kérlek, hogy ne hagyd ennyire magára Tigert, mert nem fogja kibírni. bármennyire is erős, bármekkora bizalmat fektet Qadirba és a bandába mégiscsak szüksége van arra, hogy érezze a támogatást. Vagy lehet én vagyok szentimentális és igazából nekik ez a rendszer teljesen megfelel. - Ő nem csak egy hűséges katona nyilván ezt a férfi is pontosan jól tudja. - Gondolom majd engem is megkeres valaki, hogy mikor kell tanúskodnom. és biztosan előtte egy két nappal tudom majd meg, mert szerintük ez igy kurvafasza. - Köszönöm az idődet. Viszlát. zsebre csúsztatom a kezem és a fejemben mindenféle örvényként kavargó gondolatokkal hagyom magára Qadirt.
“Above all, don't lie to yourself. The man who lies to himself and listens to his own lie comes to a point that he cannot distinguish the truth within him, or around him, and so loses all respect for himself and for others. And having no respect he ceases to love.”
Dominique szavai azért keményen belenyilallnak Qadir szívébe, aminek egy nem túlságosan feltűnő nyelés ad látható jelét, míg megmozdul az ádámcsutkája. Talán igaz, semmiképpen sem kicsinyítheti le Domi szavait csak azért, mert az könnyebb lenne lelkének. Ő bízik benne, hogy Tiger erős és kibírja ezt a sokáig húzódó időszakot, habár ha valamitől aggódik, az inkább az, hogy álmában megkéselik, mintsem, hogy az unokaöccse mentális problémákkal szenvedne. Persze szenved, tudja ő, ahogyan azt is, hogy nem lehet könnyű börtönben tartózkodni, még ha Qadirnak ezt sosem kellett megtapasztalnia a saját bőrén. Ha ő egyszer börtönbe kerül, sosem lehet újra az, aki. Ha a banda egyik vezetői székébe visszakerülne, tán reálisnak vehető, de a magánélete, a cége, az elsődleges munkája összedőlne, akár egy kártyavár. És azt legalább annyira félti szíve mélyén, mint a bandát. Szerencsére még senki sem kérte őt, hogy válasszon, nem mintha lenne jelentősége, mert az egyikből nem lehet kilépni. Felhívná ő Tigert, elmenne hozzá, de nem teheti. Ha megtehetné, már rengetegszer megtette volna, de tudja jól, hogy ez a lányt nem hatja meg. Információkkal tudna szolgálni, csak hogy jelenleg ő sem tud többet, mint a dutyiban csücsülő rokona. Vagy Sainz, vagy Tod. Mert velük mi van? Velük is törődnie kellene ugyanannyira mint Tigerrel, de most még annyira sem játszhat pszichológust. - Ki fogja húzni - feleli nagyon határozottan, habár hangjából inkább apaiasság sugárzik, mintsem a vezető kiléte. - Nem volt még börtönben, de ennél sokkal durvább helyzeteket is megélt már. Mentálisan erősebb, mint gondolnád. - Valamiért tudja, egyszerűen csak tudja, hogy a börtön nem fogja kikészíteni, viszont lehetséges, hogy fejben változásokat indít el benne, legalábbis azok alapján, amit Domi mondott. Ezzel mondjuk nem árt számolni a jövőben. - Nem a börtönben szoktak megőrülni az emberek, hanem miután kijönnek - teszi még hozzá, de ezzel pont ennyit akart mondani, nem többet. Domi feltételezhetően így is érteni fogja a figyelmeztetést és egyúttal a segélykérést is, hogy ne hagyja el akkor sem az unokaöccsét. Nem tudni, hogy fog Tigernél lecsapódni fejben mindezek, lehet agresszív lesz, de az is lehet, hogy éppen az ellentéte. Ennyire sajnos még ő sem ismeri az unokaöccsét. - Fejben minden támogatást megkap tőlem. És az időm nagy részét, amiben azért dolgozunk, hogy kihozzuk, ennél többet én nem tudom jelenleg nyújtani neki. - De Tiger tudja, hogy Qadir nem fogja szarban hagyni, ahogy azt is, hogy nem fog besétálni hozzá. De ezeket már egyszer elmondta Qadir, nem fogja ismételni magát újra. - Köszönöm, de ezzel én is tisztában vagyok, már ami engem illet - újra szárazabbá válik a hangja, azért hülyének ne nézzék már, régebb óta áll személyesen rokoni kapcsolatban az unokaöccsével, mint amennyi ideje Domi ismeri egyáltalán őt. - Ezt a zsaruk tudják, de ha a sejtésem kell, valószínűsíthető, hogy igen, megkeresnek majd. Ezek szerint még nem tették. - Azért mindenre neki sincs ráhatással, honnan tudná, hogy a zsaruknak mi a következő lépése. Van besúgója, de ő sem tud mindig mindent. Ha tudnak valamit, értesíthetik Domit róla, bár aligha hihető, hogy hozzájuk napokkal előbb eljutnak a kihallgatások információi. Pláne hogy a zsaruk is ad hoc cselekszenek milliószor, megtalálják Domit és már mennek is kihallgatni. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy újfent tudatosítsa a lányban, hogy mennyire nem szólhatja el most magát, de már Qadirnak sincs kedve beszélgetni és a amúgy is vasvillával mennének felkutatni New Yorkot, ha elárulja az unokaöccsével együtt a teljes bandát. De ezt már ő sem nézi ki Domiből, hiába látott már sok minden mocskot. Például a lába előtt fekvő sír halottját. - Viszontlátásra! - köszön el ő is tőle. Ha durcog, tegye hát, szíve joga, Qadir ennél többet akkor sem tudna tenni, ha sírva toporzékolna itt előtte. Már azt sem tudja, hol tartott fejben Dominique érkezése előtt. Csomósodik a gyomra, a torkába gombóc van, hisz nehezen viseli, hogy az unokaöccse nehéz állapotokat él át, de azért még reménykedik, hogy valóban olyan erős, mint amilyennek ő hiszi. Erősebb, mint ez az áruló egykori társuk, Zack itt!
To win you have to make a move. Knowing which move to make comes with in-sight and knowledge, and by learning the lessons that are acculated along the way. Life is like a game of chess.